Majtényi Mihály
A külváros partján — Részlet — Most itt l a k u n k a T u r g e n y e v u t c á b a n — költő n e v é t viseli az utca, a s z á m m e g : 13. M a g a s a b b s z á m a m á r n e m
l e h e t n e , m e r t ez a szélső h á z a
ház
külváros
felé, b á r m a g a a t i z e n h á r m a s m é g b e l t e l e k n e k számít. Szóval itt v a g y u n k é p p e n a határon, mindössze egy utca van közöttünk. N á l u n k m é g k e r a m i t o s az úttest, aszfa ltos a gyalogjáró járda, a s a r k o n túl m á r
t é g l a j á r d a és p o r t e n g e r b e m e r ü l ő kocsiút
hirdeti az élet n a g y igazságtalanságát. Tudniillik azt, hogy d e n e h é z is b e n n e m e g teremteni a külváros meg a belváros egy formaságát. törekedne rá a királyi
(Nem mintha
olyan
nagyon
kormány.)
Az a kis szoba csak ú g y a miénk, hogy benne lakunk. Miénk a por m e l y a külvárosi szomszédság felől b e l e n g g á b a n áll. M i é n k b e n n e a z azsúros fehér
benne,
— mert azt törölgetni feleségemnek jo
terítő, két váza, a szekrények
belső
t a l m a . T e t e j ü k ü r e s e n m e r e d r á m , m i n d ö s s z e n é h á n y dunsztossal. S ez az
tar
üresség
m i n d i g fájón e s z e m b e idézi összesen h e t v e n h á r o m k ö n y v e m e t , m e l y e k ott m a r a d t a k Károlyházán s visszapörölni, ú g y érzem, nincs jogom őket, m e r t n a g y o b b
kincset
h o z t a m el onnan: a feleségemet. Miénk t o v á b b á egy vizesvödör a sarokban — a kis p a d k a , a m e l y e n á l l , a z n e m — s e z a t á r g y a m ú g y is e r ő s v i t a t á r g y á t k é p e z i . A l a kés felett
némi
víz el fogja
felügyeletet
gyakorló főbérlőasszonyság szerint ugyanis a lecsurgó
rohasztani. háztartásunkban.
Nem
u g y a n azok a z a p r ó kis h á z t a r t á s i duzzog ások és k i b é k ü l é s e k , h a n e m o t t az
Általában a vita jelentős nagy szerepet
ajtón
kon túl Csernák
játszik
kis
Ferencnével.
— M á r pedig azt n e mondja, C s e r m á k n é n i — r á n t j a k i olykor- az ajtót
Éva
f e l e s é g e m — , m i é r t r o h a d n a el a z a s á m l i ? H á t h a a p a d l ó n á l l n a a v ö d ö r , a p a d l ó n e m r o h a d k i . A z is c s a k f a . Én m e g csitítom: hagyjad m á r ugyan. Kivágom legfeljebb a sámlit! — De az n e m úgy van! a sámli m á r
itt volt a m i k o r idejöttünk. Azt hogy
ülök rajta vagy a lábomat teszem rá, v a g y vizesvödröt,
neki
mindegy
lehet!
én In
k á b b a tetőt csináltatná meg. Igen, a tető az m á r újabb gyújtóanyag! A m i k o r éjszaka megbök a hitvesem: te Józsi, n e a l u d j , én ú g y félek, v a l a m i
úgy kopog itt!
Kopog, kopog — fordulok m e g á l m o m b a n —, eső az, szívem. Veri az ablakot. — D e idebent kopog. — Talán a szívedben, kis bolond, az kopog — J u j , n e m o n d j ilyet, Józsi, m e r t szobában bent. Fülelek és igazsága van.
hangosan.
megharagszom. Itt kopog valami éppen a
Világot gyújtok, hát beázott a mennyezet. És szé
pecskén csurog a vizecske a padlóra, m é g csak pataknyi, de folyóvá
dagadhat.
K i a z á g y b ó l h a m a r és l a v ó r t alája. Igen á m , d e h a e d d i g csak kopogott a víz a padlón, m o s t az üres lavórban szinte dörömböl.
Hangosan
és m é l y e n
visszhan
gozva a boltozatos m é l y e d é n y b e n . Ez a kezdet. K é s ő b b kássé megszelídül —
ta
l á n e l h a l l g a t ? E j , f e n é t ! M o s t j ö n c s a k a j a v a , m o s t m á r v a n víz, v a l a m e n n y i a v i zet felfogó
mosdóedényben,
most olyan hangot ad, hogy klaty, klaty.
Leírhatatla-
nul ellenszenves hangot, mely kiválóan
alkalmas
arra,
hogy
hitvesem
álmát
el
rontsa. Hát a tiédet? É n
nem hallottam, mert elaludtam
ő elbeszéléséből é r t e s ü l t e m az izgalmas éjszaka további Általában
izgalmasak az éjszakák
erre
a
mindjárt;
csak reggel
az
fejleményeiről.
külváros
határán.
Amarról,
irányból n e m c s a k por száll be a b l a k u n k o n , h a n e m távoli nótaszó, sokszor
déli
kurjon-
gatással keveredve. N é h a elnyújtott vad sikoly, vagy k á r o m k o d á s erős hangja csat t a n fel s m i r i a d t a n n é z z ü k a z a b l a k o t : e l é g e r ő s - e , m e r t h á t h a t ö r t é n i k m a j d lami? De s e m m i sem történik az éjszakában,
csak
léptek h a l a d n a k el az a b l a k alatt, n y u g a l m u k b a n
később
mintegy
je ro
tudjuk
néha
m e g ki volt. N é h a g y e r e k e k k u r j o n g a t n a k
len, v a g y csupán
évődő dolgokat. Vagy
az ablakot
egy
kéz, d e
sosem
be, kiáltoznak szemtelen,
huhognak
t a m fülönfogni egy-két zsiványt, de annál
méltóságukban
va
kopogó
lezve, hogy s e m m i közük az iménti e s e m é n y e k h e z . N é h a topogó lábak v a d zaja b o g e l a z a s z f a l t j á r d á n — m e g is v e r i o l y k o r
és
egyenletesen
egyet-kettőt.
rosszabb.
Ezt
Éva
Már
illet
megpróbál
hitvesem
biztatására
tettem, m e r t őbenne élnek m é g ilyen fogalmak, hogy az utca csöndje, m e g a mekek
illendő viselkedése. M a g a m
gyer
m é g k u n c o g o k is i l y e n k o r : n é z d a z s i v á n y , m o r
m o l o k e l é g e d e t t e n , l á t v a h o g y s z e d i a l á b á t é s h u h o g m é g t á v o l r ó l is. E z m á r B i g e érzés, m e r t én olyan fertályokból
jöttem
m o m r a is c s o d á l a t o s v o n z e r ő v o l t e g y k o r a szépfüggönyű
jóval
a határvonalon
túl. S az én
a sok n a g y o b b h á z o t t az aszfaltos
ablakok, az ablakokból k i s z ű r ő d ő
villanyfény
—
szá úton,
csodálatos
és
n y u g t a l a n í t ó v o l t m i n d e z az é n s z á m o m r a is. S kicsit dobog a szívem, h a m e g i n d u l o k öltönyömben
csupán,
játszva
a kútra
lengetem a kannát —
estefelé.
mert
Rosszabbik
mégiscsak
van
d e n g e l e g i - b i g e m e g o s z t á s s a k ú t r a én j á r o k —, v i s z e m a k a n n á t és
házi nálunk
csodálkozom,
m i l y e n k ö n n y ű , p e d i g v a l a m i k o r m i l y e n n e h é z volt. Kicsit b ü s z k é n , hogy most n e m l ö k n e k vissza a s u h a n c o k és tisztelik az e m b e r e k a j o g o m a t a sorra. A világ
vál
tozott v o l n a m e g ? C s o d á k a t , te lettél e m b e r r é , B i g e Józsi, azaz m á r József,
min
d e n k é p p e n és mindenkinek. Csak régi osztálytársaimnak vagyok — ha ilyen u t a m b a k e r ü l : t e v a g y az Józsi? M e g a b a r á t o m n a k , József n é v v e l
feleségemnek
— a
többi világ
az
illet.
C s a v a r o m a k ú t k e r e k é t — m e r t d u g a t t y ú r a j á r ó — s az a l á c s u g r ó víz b e l e zsuborog a kannába. Kisebb gyereknek meg — ahogy a nagyoktól láttam —: n a add ide a kannát öcsém! Menyecskéknek meg sem értené a mi ártatlan külvárosi A z t á n vissza. Nincsen
évődve — juj
egykoron
h a ezt látná
Éva,
összenevetésünket.
csak h ú s z - h a r m i n c lépés a z egész és é n
visszatértem
a z a s z f a l t r a . I g a z h o g y a h a t á r á r a é p p e n , d e e z is p o n t o s a n j e l z i m e g t e t t
életuta-
mat. S nagyobb selymaságokra
most
m á r n e m is leszel k a p h a t ó — k é r d e d .
Most
m á r csak így felülről, mindig okosan? K i s m é l a b ú v a l a h a n g o d b a n a világi dolgok iránt? Azt soha, m e r t e n g e m csalánban fürdettek s az én s z e m e m olyan, mindig ki tapogatja a n e v e t é s rögét és a z t loccsantja szét az o r r o d előtt. Dobálódzok a rögökkel, amíg a kezem bírja — az a másik
rög, a m i t
ezekkel
az e m b e r r e hajítanak,
utolsó az úgy porlad szét az emberek, hogy sírás jár a n y o m á b a n . Én csak láttam eleget korábbi
Virágról-virágra
az
tudom:
szakmámban.
száll a
méhecske, úgy gyűjtöget. Még inkább az
óraköny
velő. F é l l á b a m é g itt, d e ő m á r o d a g o n d o l a m á s o d i k , h a r m a d i k , tizedik h e l y é r e .
Reggel, alighogy csókkal ébreszt a feleségem, m á r i s rohanok. A csésze még lehajtom, fcélni,
d e a melléjevaló z s e m l é t m á r ú g y kell n e k i a k a b á t o m b a
m e g e n n é m , de h á t ráérek? V á r r á m a F e h é r Hajó szálloda és
légypiszkos
és szomorú
irodája
fizető, h o g y e l s z á m o l j u k a
—
kávét
gyömösz-
vendéglőüzem
c o m p t o i r , ez v a n r á í r v a — , v á r r á m az é j s z a k a i
lózungot.
A F e h é r Hajó úgynevezett éjszakai forgalma főleg a herdálás tételeiből lálkozik. H a a Gyuszi nagyságos úr, vagy
másvalaki mélyebben nyúlt a
táp
tárcájába,
p e z s g ő t h o z a t m é g a k u c s é b e r n e k is, h a v i d á m a n v a d u l a z é j s z a k a g ő z é b e n s o k m u lató pajtás, az n á l a m p u s z t á n bevételi s z a p o r u l a t . S m i a l a t t a fizető e g y s z u s z r a el m o n d j a : — p o h a r a t is e t t e k fogadásból,
k é p z e l j e B i g e ú r —, ez a b o l o n d h í r t fél
kézzel elűzöm. — A nagybőgőt N e m hagyja sajnos az
is
m a g á t Lajos, tartogatja,
órakönyvelés
lődést. O l y a n
meggyújtották.
vagyok
lendülete
szorongatja,
adagolja
híreit.
Belőlem
régen kiölte a különböző szakmák iránti
mostani szakmáimmal, mint
aki
művirágot
szagol.
érdek Kivéve
az é j s z a k a i t é t e l e k e l s z á m o l á s á n a k esetét: e n n e k o l y a n e r ő s e n p e n e t r á n s íze v a n , az éjszakai
bevételnek,
határozottan
ez a szag i n k á b b Lajosból — Gyerünk
—
törköllyel vegyült sligovica szaga. Á m lehet, hogy
árad.
mondom
t ü r e l m e t l e n ü l m é g i t t a s z á l l o d a i l ó z u n g is, f e l d o l
gozatlanul. A
szállodai b e v é t e l az m á r
tiszteségesebb. Á m b á r . . . de hagyjuk ezt talán.
Neizer úr, kegyes jó pártfogóm, aki n e k e m
ezt a
éberen őrködik az erkölcsök felett itt a szomszéd
felírói-könyvelői
állást szerezte,
fülkében.
Másolom a tételeket gömbölyű betűkkel. É T T E R E M : tatrozik, P I N C E : köve tel. K i n e k is t a r t o z i k az é t t e r e m ? A z ö l d s é g s z á m l á n a k , Órakönyvelést végzek
persze.
igen- s z e r é n y díjazásért, g y e r ü n k , g y e r ü n k , k i l e n c óra
m i n d j á r t s h o l az ecetgyár, a v á r o s v é g é n
egészen
s tízre oda
kell
érnem.
Máma
ott k e m é n y h a r c o m lesz a fináncokkal. S j a j , m á m a k e d d van, A n d r e s z bácsi napja, ö
s u b a s a p k á t készít, m e g g y e r m e k s a p k á t
s i l y e n k o r ősszel növekszik n á l a a
lom, sok iskolás fejére k e r ü l a fejfödő. ( N ő j ö n
is a
kis
kobakokban
a
forga
tudomány,
hasznára a világnak.) Én vagyok a számadója m i n d e z e k n e k a dolgoknak, beosztott órák szerint, de egyéni rendszerel mindenütt. Andresz bácsi,
amikor
felfogadott, s m e g k é r d e z t e m m i l y e n k ö n y v e l é s t Andresz bácsi világosan
sántalábú
íróasztala
akar, egyszerűét
vagy
mellett
kettőset
—
megmondotta.
— Egyszerűét, édes öcsém. Olyan egyszerűét, melyből a legbutább adótiszt viselő is a z e l s ő p i l l a n t á s r a m e g é r t i , h o g y
ráfiizetek.
M i l y e n m á s ezzel s z e m b e n a F e h é r Hajó könyvelési rendszere. P o l e n k a nos miatt. Az ü z e m tulajdonosa külön
Já
félrehívott.
— Nézze, Bige úr, én őszinte e m b e r
vagyok — ajaj,
Józsi, gondoltam,
mi
lesz ebből, h a v a l a k i őszinte egy v a d i d e g e n e m b e r h e z , a k i t e g y e d ü l a N e i z e r p á r t fogol — n a , szóval, é n őszinte e m b e r v a g y o k Polenkának
és m e g m o n d o m :
nem
m i n d e n t látni. Jó, j ó h o g y ő is társ, t á r s a m n é k e m . . .
kell a n n a k Azt kell
a
min
dig k i m u t a t n i tudja, h o g y az ü z e m igen jó. M i n t a h o g y j ó is, é n m o n d o m magáinak, sőt
lekopogom...
Persze annyira
mégsem
jó, hogy
ne
kellene
néha
befektetni.
T e h á t a n n y i r a jó, hogy a P o l e n k a pénzt adjon, a n n y i r a azonban m é g s e m jó, hogy én túlsók hasznot adjak neki. Érti? S akit az ág húz, az m i t n e m ért? Még a F e h é r Hajó könyvelési a z t is.
rendszerét,
Ezt a kiváló rendszert bizonyos Vavrik
fektette
le, k ö n y v e l ő
a
takarékból.
Azóta a z o n b a n előrelendüli; állásában r ü h e l l e t t e a korai felkelést. É n viszont n e m , és így j u t o t t a m a comptoárba. A V a v r i k által e l r ú g o t t k ö n y v e l é s i r e n d s z e r
nékem
elég volt a l a k b é r r e és az igen n a g y szó! E b b e n a rendszerben a pince folyton
kö
vetelt, az é t t e r e m folyton tartozott, a szállodai rész hol így, hol úgy, m é g i s ú g y , h a P o l e n k a J á n o s belenézett a k ö n y v e k b e , ijedten hőkölt vissza a s z á m á r a tetlen
emészthe
zűrzavartól. Ez a különös vállalat, az a Fehér Hajó — kívülről közepes kinézésű, egyszerű
szállodaipari ü z e m a m a g a aktív és passzív önálló osztályaival, egymáshoz
tartozó
vagy egymástól független, egymásnak tartozó és egymástól követelő pindéjével, termével, söntésével, szállodájával, kávéházával télyes szövevénye a gát sohasem
társasviszonynak,
ét
valamint cukrászatával olyan
rej
a m e l y b e n P o l e n k a J á n o s ú g y s e m fogja
ma
kiismerni.
D e n e m is a k a r j a ú g y l á t s z i k , ő s e s a z i g a z i c é g f ő n ö k neki, igazi főnökömnek, n e m a — Mérleget
kellene
már
sem.
Ha
mondtam
társnak: csinálni.
— Na ja, m o n d o t t a a főnök. D e m i n e k ? — Hát hogy tisztán lássunk kérem. — Hogy tisztán, lássunk? Nézze, h a m a g a n e k e m túlnagy hasznot m u t a t ki és a P o l e n k a ezért l á r m á z i k — k é n y t e l e n leszek k i d o b n i m a g á t . H a viszont v e s z t e séget m u t a t ki és P o l e n k a ismét csak l á r m á z i k ? — M e g i n t csak k i d o b o m m a g á t . Azért nincs nekünk
soha m é r l e g ü n k . Szóból ért az e m b e r , n a n e m igaz?
Tízkor m á r ott lépkedek k e m é n y e n kon túl. Mindenfajta
az e c e t g y á r felé, jóval a v a s ú t i s o r o m p ó
gyárüzem közül a legbüdösebb, amelyet
ismerek
s
minden
f a j t a k e n y é r a d ó m k ö z ü l H o j d e k D á v i d é s fia a l e g k u k a c o s a b b . M é g a fia c s a k v a l a h o g y . . . A z is ö t v e n b e n j á r ó , s z a k á l l a z ö l d e s d é r — l e s k e lődve jár mindig az eceteshordók körül, mintha álmukat vigyázná — mert alszik a z o k b a n az ecet, ecetágyon tudniillik. S a r o k b a n
desztilláló készülék
ágyon zsubo-
rog, hosszú csövein és emeletes hordóin keresztül zsuborog az életadó nedű. g ü n k jelszava, hogy a Hojdek-féle
ecet legjobban
savanyít,
reklámnál is
Cé
jobban
megtestesül idősebb Hojdek Dávid személyében. M á r a tanácsai, amelyeket időről időre ad, a j é g n é l is j o b b a n l e h ű t e n e k : e p é b e m á r t o t t ecetesrongyok. „Akassza magát" — hördül olykor papa —
fel
e m b e r t á r s a i f e l é , j o b b n e m ás k é r d e z n i t ő l e s e m m i t . D e
mondja ilyenkor a zöldszakállú, akiben
mégis vannak
némi nyomai
igaz minimálisak — az e m b e r i érintkezésnek. D á v i d azonban, a k i akasztófákkal fulladáshalállal v e g y e s jókívánságiaát fröcsköli k ö r ü l n e m i g e n z a v a r t a t j a
— és
magát.
— Mit papa, m i t befolyásolsz t e e n g e m ? A k i kötélrevaló, az odavaló, n a ! Belterjes mélységes zavartalanságban
űzte savanyú
mesterségét, az
ecetal
tatást emberemlékezet óta a két Hojdek. E g y két segédaltató-napszámoson és h o r dóemelő mindenesen kívül, soha más alkalmazott b e n e m tette lábát. S akkor jött a végzetes ecetadó korszaka. Fináncok nyomultak időről-időre a telepre, g o l t a k a főzőüstökbe, m é r i c s k é l t é k a k i c s u r g ó lét, e l ő í r t á k k ü l ö n b ö z ő
belesza
raktárköny
vek vezetését, különböző ecetszabályok pontos ismeretét Hojdek Dávid, akinek
az
v o l t az e l v e , h o g y h a b e c s ü l e t e s k e r e s k e d ő n e k k e d v e v a n d i n a m i t o t g y á r t a n i —
ám
tegye a saját számlájára és veszélyére —
m o s t m e g d ö b b e n v e állt az új
jelenségek
e l ő t t . H ö r ö g v e és á t k o z ó d v a j á r t f e l - a l á a p ó h é l ó s p i n c e s a r o k b a n , s z a k á l l a s f i a ú g y f o g t a l e k é t k a r j á t , n e h o g y n e k i r o n t s o n a s z a g l á s z ó és
méricskélő állami
szervek
nek. E g y m á s t érték a zajos botrányok, sőt egy főszemlész olyan p e r t akasztott H o j -
dek
kifejezései m á r a hatóságsértést súrolták.
Ak
kor határozták
nyakába,
el, h o s s z a s b e l s ő és k ü l s ő t u s a k o d á s u t á n a cég főnökei, h o g y
em
bert fogadnak,
aki a raktárkönyvet
szik a
amelynek
inkriminált
ó r a b é r é r t r e n d b e n t a r t j a és m a r a k s z i k , veszek
fináncokkal. Személyemre
azért esett a választásuk, m e r t életrajzi adataimból
kihalász
t á k , h o g y v o l t f i n á n c c a l á l l n a k s z e m b e n . S h a m á r k ö z v e t l e n ü l n e m is . s é r t e g e t h e t ték a testület jelenlegi tagjait, ördögi elégtétel dani
alfelvigyázóját
megszekírozni,
volt s z á m u k r a a testület egy
haj
h o g y ezzel is h a r c i a s a b b á t e g y e n e k a volt s z a k
társaim elleni k ü z d e l e m b e n . Ilyenkor az öreg Hojdek
mint a lapuló árnyék,
még inkább m i n t a sarokban hálóját szövögető pók keringett —
vagy
mindenesetre
jó
messze a szócsata színhelyétől s legalább a szavak és indulatok, színéből igyekezett kiolvasni, hol t a r t u n k e g y m á s t c s e p ü l ő és s é r t e g e t ő Ez h o z t a a fűszerszámlát,
küzdelmünkben.
ez a z á l l á s o m . S t e t e j é b e m é g h a v o n t a
lepecsételt ecetet. S m e r t abból — az ecetből —
háztartásunkban
egy
igen
üveg
kevés
gyott, ott álltak sorban a ledugaszolt üvegek — egy pohárka ecetet n á l a m
fo
vendég
a k á r m i k o r k a p h a t o t t , h a csak k e d v e t á m a d t rá. D e n e m e m l é k s z e m , h o g y e g y e t l e n e g y is k é r t v o l n a v a l a h a is. I n k á b b p á l i n k a u t á n s z i m a t o l t a k . H a l e n n e k é t s z a b a d órám, szívesen vállalnék órabéres könyvelést
valami
rőseim k ö r é b e n egy ilyen állás sokkal n é p s z e r ű b b é Ha magam bácsi
pálinkakereskedésben;
lenne i d ő m persze! D e nincs. Alighogy déli h a r a n g s z ó r a
Hojdekék
számlájára
a
isme
tenne. kiveszekedtem
f i n á n c o k k a l , m á r i n t e g e t e t t a z ú j a b b cél,
Andresz
sapkásboltja. Amikor elsején apró kupacokban a különböző zsebekből
zsold, s z é t r a k t u k s z é p e n a f e l e s é g e m m e l — Ez a c s á m p á s tízes itt, látod, a
és
előkerült
a
havi
soha
sincs
gyönyörködtünk.
Hojdekéktól
ered.
Azoknak
szívük egy ropogós friss pénzt az e m b e r elé tenni, m i n d i g kiválogatják a úgy adják a
salátáját,
fizetést.
— T e m o s t n e a z o n filozofálj, Józsi, h o g y ki a d o t t g y ű r ö t t v a g y pénzt, h a n e m azon hogy elég lesz-e, a m i t
Hitvesem józan szavai visszarángattak megint a fűszeres részét, m e g a lakbért,
gyűretlen
hoztál. a jelenbe.
meg
Megszámoltuk
a pékszámlát,
meg
a
újból
és
piacpénzt,
és
m i n d e n mérlegek mérlege folyton azt m u t a t t a ki, hogy egyetlen órakönyvelő
nem
elég. L e g a l á b b k e t t ő kellene ide. H a k e t t e n
set
lennénk, hej, ha
a nyomomban
t e n k e d ő á r n y é k o m i s t o l l a t r a g a d n a é s ő is ó r a k ö n y v e l n e n a p e s t i g —
beleszámítva
a m u n k a h e l y e k felkeresésére kalkulált időt — vagy ha legalább ő mászkálna addig, amíg
én könyvelek,
raktárt
e g y e n g e t e k és
szakai dáridók alakulásáról — a k k o r talán Valahol az asztalra kellene csapni,
meghallgatom
Lajos jelentését az é j
futná.
éreztem.
Azért h a azt hiszitek hogy gyászünnep
volt az ilyen
fizetésnap...
ej, de
hogy volt az! A szegényember, annak ú g y sem jut soha mindenre s h a m á r jut, örül a n n a k a kevésnek, amire Felragadtam
hát
az
egyik
nem
jut. p é n z r u d a c s k á t — a' F e h é r H a j ó b e g ö n g y ö l t
di-
nárkákkal, a p r ó kis kolbászokhoz hasonlópénzcsövekkel fizetett — s kibontva szórni kezdtem az asztallapon bolondul. É v a m e g szegény
valami
elvette hirtelen
az
sikítva
vetette magát
rám,
azt
eszemet. Holott én csak azt jeleztem:
hitte
kutyáé
ez a százas, ez a száz a p r ó pici lábból összeálló összeg, e z t eldorbézoljuk. S így fog elfogyni k e z e i m között, a h o g y m o s t az a s z t a l l a p r a csúsztattam. A k á r h o g y csóválod a fejed, így volt. T e m é g t á n n e m tettél bolondot, nek a böjtjét nyögted aztán? S Évácska m á r
öltözött
is v i l l á m g y o r s a n ,
ami
megértve
hogy ezt a k ö n n y e l m ű pillanatot ki kell használni, mielőtt m é g megbánnánk. P é n z
a zsebben, költésre szánva, a b b a n mindig van egy kis ó p i u m varázs. U g y a n az úton folyton e m l e g e t t e azt a h a t vizespoharat, a m e l y e t most terv szerint szépen hetnénk — de ott egye a nehézség, majd A Tölgyfában, habos sör mellett —
iszunk
bögréből, mint
nem á m mint a szomorú szemükből
ton b á m u l ó gyászos öreglegények, a s z e r e l e m lázárai — tetem, h a n e m pajkosan
megve
eddig.
n e m úgy villant a
és c i n k o s á n az a s s z o n n y a l . A z t az e m l é k e t
foly tekin
idézgettük
vetgélve, a m i k o r m i itt l a k o d a l m o z t u n k s Rozi bácsi — á r t a t l a n u l b á r —
ne
lepihenni
k ü l d ö t t b e n n ü n k e t . A sok „ e m l é k s z e l " k ö z ö t t p a j k o s a n és v i d á m a n k e l t k i a s z e r e l m ü n k , i m m á r n e m a s z ö k e v é n y e k b ű n t u d a t á v a l — ej d e h o g y , m o n d o m m e g i n t hanem
hogy
megmásíthatatlanul
így lett
E l s z ó r t u k a p é n z ü n k e t és b o l d o g a n
és n e m is l e h e t e t t ez lépkedtünk
haza.
Éva
egy-egy
utcasar
kon m é g utánozta azt a valcertáncost, különös fejtartását, aki egész este úgy g e t t h i v a t a l o s k o m o l y s á g g a l m i n t a c ö v e k és folyton a ő volt a garabonciás, aki felszabadult és fittyethány a k o m o l y ö r e g ú r m e l l e t t e , fejcsóválva. Az az éjszaka határán, ahová hazatértünk, ahol semmit sem mást, azt
kerin
manzsettáit rángatta:
a szürkeségnek és én n a g y o n szép volt a
mondhatunk
—,
másként.
magunkénak,
most
voltam külváros de
egy
igen.
A nyári szabadságolások miatt következő számunk augusztusban Jelenik meg.
