A különböző szilikonbevonatú polipropilén hálók szöveti integrációja

Magyar Sebészet 2010; 63(5): 340–346 DOI: 10.1556/MaSeb.63.2010.5.8

SÉRVEK SEBÉSZETE

A különböző szilikonbevonatú polipropilén hálók szöveti integrációja Tissular incorporation of different silicone covered polypropylene meshes is distinct TAKÁCS ILDIKÓ1,@, HORVÁTH SZABOLCS1, BALATONYI BORBÁLA1, JÁVOR SZANISZLÓ1, MOLNÁR ÁGNES1, GÁSPÁR SAROLTA1, HAJÓS REBEKA2, MECZKER ÁGNES2, LANTOS JÁNOS1, RŐTH ERZSÉBET1, WÉBER GYÖRGY1 1Pécsi

Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs (intézetvezető: Prof. Dr. Wéber György) 2Hisztopatológia Kft., Pécs (ügyvezető igazgató: Dr. Szekeres György)

Bevezetés/célkitűzés: A hasfali sérvek laparoscopos megoldásában a sebészi háló intraperitonealis pozícióban kerül beültetésre. Állatmodellekben és a humángyakorlatban egyaránt ígéretesek a kombinált, többrétegű hálók. Jelen kísérlet célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Anyag és módszerek: Új-zélandi fehér nyulak hasfalán egy 3 × 4 cm nagyságú, teljes vastagságú hasfaldefektust készítettünk, melyet összetett hálóval fedtünk. 20 állatba a felszínén lamináris szilikonréteggel bevont hálót (LSPP), a másik 20 nyúl esetében szilikonnal impregnált polipropilén filamentumból szőtt hálót (MSPP) ültettünk be. Az intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és a hálók beépülését vizsgáltuk. Immunhisztokémiai módszerrel az osztódó sejtek jelenlétét és eloszlását az idegen anyag környezetében (Ki-67), az érújdonképződést (VEGF) és a kialakuló neoperitoneum-réteget (CK) vizsgáltuk, scanning elektronmikroszkóppal a halók felszínét tanulmányoztuk. Eredmények: Az intraperitonealis adhaesioképződés mértéke az első héten nem mutatott eltérést, míg a harmadik héten az LSPP szignifikánsan kevesebb kitapadást generált. A Ki-67 antitest jelölés szignifikánsan alacsonyabb aktivitású volt a makroporózus hálók csoportjában. Ugyanebben a csoportban a VEGF pozitivitás időarányosan nőtt, míg az LSPP esetében nem változott. A vékony neoperitoneum-réteg csak a makroporózus háló felszínén volt szövettanilag kimutatható (CK jelölés), az LSPP esetében hiányzott. Következtetések: A sebészi háló alapanyaga és textúrája is meghatározó szerepet játszik a befogadó szövetbe történő integrációban, mely arányos a kiváltott idegentest-reakcióval. Kulcsszavak: sérv, polipropilén háló, immunhisztokémia Introduction/aim: Laparoscopic ventral hernia repair requires a surgical mesh implanted in intraperitoneal position. The combined, double layer meshes are promising in animal models as well as in human practice. The aim of this study was to compare the biological behaviour of two different textured silicone covered polypropylene mesh. Materials and methods: 3 × 4 cm big full thickness defect of the abdominal wall was created in New Zealand White rabbits. The defect was covered in 20 animals with a polypropylene mesh with laminar silicone layer on the visceral surface (LSPP), while the remaining 20 cases the defects were covered with a macroporous textured silicone impregnated polypropylene mesh (MSPP). Intraperitoneal adhesion formation and tissue ingrowth in the meshes were investigated. Immunohistochemistry was used to detect proliferation activity (Ki-67), neovascularization (VEGF), and to visualize mesothelial layer (CK) over the mesh. Scanning electron microscopy was used to investigate the visceral surface of the meshes. Results: While intraperitoneal adhesion formation showed no difference after 1 week, LSPP mesh induced significantly less adhesions after 21 days. The Ki-67 positivity was significantly lower and the number of the VEGF positive cells increased with time in the MSPP group, this was missing in the LSPP group. The thin neoperitoneum layer was detected over MSPP mesh only with CK antibody. Conclusion: The material and texture of the mesh are responsible for tissular incorporation which is in accordance with the generated foreign body reaction. Keywords: hernia, polypropylene mesh, immunohistochemistry Beérkezett: 2010. június 23.; elfogadva: 2010. július 15.

@ Levelezési cím/Corr. address: Dr. Takács Ildikó, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Oktató és Kutató

Intézet, 7624 Pécs, Kodály Zoltán u. 20., Tel.: +36 72 535 820, Fax: +36 72 535 821, E-mail: [email protected] ISSN 0025-0295 © 2010 Akadémiai Kiadó, Budapest

Szöveti beépülés vizsgálata immunhisztokémiai módszerrel

Bevezetés/célkitűzés A sérvsebészet világszerte egyike a leggyakoribb általános sebészeti beavatkozásoknak, a legjobb eredményeket a feszülésmentes, hálóbeültetéssel végzett műtétek adják. Becslések szerint évente körülbelül 1 millió háló kerül beültetésre világszerte.1 Számtalan adat áll rendelkezésre a különböző alapanyagú hálók összehasonlító vizsgálatáról. A sérvhálók makroporózus jellege biztosítja a kiváló szöveti integrációt. Rosen2 és munkatársai egy randomizált, prospektív tanulmány eredményeiről számolnak be, melyben 109 hasfali sérvben szenvedő beteg poliészterhálóval végzett hasfal-rekonstrukcióját foglalják össze. Kiváló eredményeik és a sikeres sebfertőzés-kezelés háttereként az alkalmazott háló makroporózus természetét jelölik meg. Jelen kísérletünk célja két eltérő szerkezetű, szilikonbevonatú, nem felszívódó polipropilén háló biológiai viselkedésének összehasonlítása volt. Egy, a visceralis felszínén vékony, lamináris szilikonréteggel bevont polipropilén hálót (továbbiakban LSPP) és egy szilikonnal impregnált polipropilén hálót (továbbiakban MSPP) hasonlítottunk össze. Vizsgáltuk a háló indukálta intraperitonealis adhaesioképződés mértékét és morfológiáját a beültetést követően 1 és 3 héttel. A háló generálta idegentest-típusú gyulladás és a következményeként képződő szövődmények kialakulásának alaposabb megismerése érdekében kiegészítettük a vizsgálatainkat immunhisztokémiai és scanning elektronmikroszkópos vizsgálatokkal. A Ki-67 antigén a sejtciklus-asszociált nukleáris fehérjék prototípusa, amit az aktívan proliferáló sejtek az osztódás valamennyi fázisában expressálnak (G1, S, G2 és M fázis). A monoklonális antiproliferatiós sejtfehérje, az antiKi-67 antitest reagál a Ki-67 nukleáris antigénnel. A Ki67-pozitív sejtek barna granulumok csoportjaiként jelennek meg, melyek a beültetett anyagot körülvevő mono- és multinukleáris sejtek sejtmagjában jelennek meg. Az érproliferatio mértékének megítélésére Vascularis Endothelialis Növekedési Faktort (VEGF) használtunk. A

a

341 VEGF diszulfid-hidakat tartalmazó glikoprotein homodimer, mely részt vesz az angiogenesisben. A vascularis endotheliumra specifikus, erős mitotikus és permeabilitásfokozó tulajdonságaik is vannak. A négy izoforma közül a két kisebb, a VEGF 165 és VEGF 121 kiválasztódik, és elhagyja a sejtet, míg a két nagyobb (VEGF 189 és VEGF 206) sejtasszociáltak. A legalább 29 különböző fehérjét tartalmazó citokeratinok csoportja az epithelialis és trichociter sejtekre jellemző. Az MNF-116 antitest a 45, 46 és 56,5 kDa súlyú keratin-polipeptideket ismeri fel. A Citokeratin 6 (56 kDa) egy „hyperproliferatiós” citokeratin, melyet a természetes vagy kórosan magas turnoverű sejtek expressálnak.

Anyag és módszerek Az LSPP egy, az intraperitonealis oldalán szilikonnal bevont, kétrétegű, makroperforált, nem szőtt, polipropilén háló. Az MSPP egy szilikonnal impregnált szálakkal szőtt polipropilén háló.

Műtét Összesen 40 új-zélandi fehér nyúlba történt hálóbeültetés. Az állatkísérlet az állatok orvosi kísérletekben történő használatának szabályai és előírásai szerint zajlott, a tanulmányt a Pécsi Tudományegyetem Munkahelyi Állatkísérleti Bizottsága (engedélyezési azonosító: BA02/2000-1/ 2004) jóváhagyta. Minden állat egy héttel a beültetést megelőzően került az állatházba akklimatizálódás céljából. Nyúltápot és vizet kaptak ad libitum az alkalmazkodási idő és a kísérlet teljes ideje alatt, kivéve a műtét napját. A műtétet megelőzően 12 órával és az azt követő 24 órában nem kaptak tápot. Az állatok altatása diazepam- (10 mg) premedikációt követően intramuscularis ketamin-hidroklorid-injekcióval (200 mg) történt.

b

1. ábra. a) Ki-67-pozitív sejtek (40× nagyítás); b) VEGF-pozitív sejtek (40× nagyítás)

342

Takács I. és mtsai

A nyulak hasfalán a median mentén egy 10 cm hosszú vertikális bőrbemetszést végeztünk, majd 3 × 4 cm nagyságú teljes vastagságú hasfali defektust képeztünk az összes hasfali réteg átvágásával, beleértve a peritoneumot is. A defektust egy 4 × 5 cm-es polipropilén hálóval fedtük, és tovafutó öltésekkel rögzítettük (Prolene® 4/0, Johnson & Johnson Medical Ltd. Gargrave, United Kingdom). A bőrt és a subcutan szöveteket szintén tovafutó öltésekkel zártuk (Vicryl Rapid® 2/0, Johnson & Johnson Medical Ltd.). Az állatokat naponta ellenőriztük. A 7. és 21. posztoperatív napokon történt a nyulak terminálása magas dózisú káliuminjekcióval. A boncolás során vizsgáltuk a seroma jelenlétét, infekciót, erosiót, illetve minden egyéb rejectióra utaló tünet feljegyzésre került. A beültetett hálót az esetleges visceralis adhaesiókkal és a környező szövetekből álló 1 cm széles peremmel „en bloc” eltávolítottuk. A resectio során az adhaesiókat kiterjedésük alapján kvantifikáltuk, melyet a beültetett hálófelszínhez viszonyított százalékos arányban adtunk meg.

Morfológiai vizsgálatok Az óriássejtek, a polimorfonukleáris és mononukleáris reaktív sejtek és a neovascularis struktúrák kimutatására csakúgy, mint az immunhisztokémiai festésre kerülő metszetek ellenőrzésére, haematoxylin- és eosin- (HE) festést alkalmaztunk. Az osztódó sejtek immunhisztokémiai meghatározására Ki-67-specifikus monoklonális egérantitestet használtunk (klón: 56, hígítás: 1:200, Hisztopatológia Kft., Pécs, Magyarország). Minden egyes metszetben 40×-es nagyítással számoltuk az össz- és a Ki-67-pozitív sejteket (1a. ábra). Az érújdonképződés kimutatására VEGF-specifikus monoklonális egérantitestet alkalmaztunk (klón: JH121, hígítás: 1:200, Thermo Fisher Scientific / Lab Vision Corporation, Fremont, California, USA). A növekedési faktort termelő sejtek a metszetekben vörös, granularis képletekként (1b. ábra) jelentek meg, rendszerint az osztódó sejtek helyének megfelelően. A VEGF-jelölt sejtek értékelésének összefoglaló táblázata az alább ismertetett (1. táblázat). A polipropilén háló visceralis felszínén képződő mesothelt MNF 116 széles spektrumú citokeratin (CK) specifikus monoklonális egérantitesttel (klón: MNF 116, hígítás: 1:200, Hisztopatológia Kft.) mutattuk ki. Ez az antitest a 1. táblázat. A VEGF immunhisztokémiai analízisének pontozási kritériumai

Pontszám

45, 46 és 56,5 kDa molekulasúlyú keratin-polipeptideket ismeri fel, melyek a HE háttérfestés mellett narancssárga színnel ábrázolódnak a citoplazmában. Hő hatásán alapuló antigénfeltáró eljárás során a metszeteket citrát-pufferben (10 mM, pH = 6, Hisztopatológia Kft.), mikrohullámú sütőben (P = 750 W, Whirlpool), a VEGF és a CK esetében 5, a Ki-67 esetében 15 perces előkezelésnek vetettük alá. Az immunhisztokémiai festés módszere a következő: 1. A metszetek fedése pár csepp elsődleges, fajlagos ellenanyaggal szobahőmérsékleten 60 percig. 2. Mosás 3×5’ TBS pufferben. 3. Inkubálás jelölt mikropolimer-rendszerrel (Histols-M, Hisztopatológia Kft.) 30 percig. 4. Mosás 3×5’ TBS pufferben. 5. A sejtmagasszociált Ki-67 lokalizációjának kimutatására 3,3’-diaminobenzidint (DAB, Thermo Fisher Scientific / Lab Vision Corporation), valamint a VEGF és CK membrán-/citoplazmatikus elhelyezkedésének detektálásához 3-amino-9-etil-karbazolt (AEC) alkalmaztunk kromogénként (Histols-Resistant AEC, Hisztopatológia Kft.), illetve H2O2-t szubsztrátként. 6. A 15 másodperces haematoxylin-magfestés és víztelenítés után lefedtük a metszeteket.

Scanning Elektronmikroszkópia (SEM) A SEM vizsgálathoz a mintákat 2%-os formaldehid és 2,5%-os glutáraldehid keverékében 24 óráig fixáltuk, háromszor óvatosan foszfát-pufferrel lemostuk, majd emelkedő koncentrációjú alkoholsorban dehidráltuk. A 20 perces abszolút alkoholban történő dehidrációt követően a mintákat munkalapra erősítve arannyal vontuk be („4 9” – finom arany) és elektronmikroszkóppal vizsgáltuk (JEOL, JSM 6300 Scanning Microscope, Japán).

Statisztikai analízis Az eredmények statisztikai elemzéséhez Windows SPSS 15.0 statisztikai programot használtunk. Az eredményeket középértékre és standard hibára adtuk meg. A sejtosztódást Student t-próbával analizáltuk, mely során szignifikánsnak a 0,05 alatti p értékeket tekintettük. A VEGF-analízishez Mann–Whitney-tesztet alkalmaztunk, ahol a p < 0,01 értéket tekintettük szignifikáns eltérésnek.

Eredmények

VEGF-pozitív sejtek

Adhaesioképződés 0

Nincs vagy kevés pozitív sejt

1

<20% pozitív sejt / 40× nagyítású látótér

2

20–60% pozitív sejt / 40× nagyítású látótér

3

60%< pozitív sejt / 40× nagyítású látótér

Minden állat túlélte az operációt, csak egy nyúl pusztult el a tervezett terminatio előtt (LSPP csoport, Dg.: sepsis), egyéb komplikációt nem észleltünk. Az implantációt követő 7. napon mindkét háló esetében hasonlónak bizonyult az adhaesioképződés mértéke a peritonealis felszínen, míg a 3. héten az LSPP estében szignifikánsan kevesebb intrape-

Szöveti beépülés vizsgálata immunhisztokémiai módszerrel

343

b Ki-67 index (%)

Ki-67 index (%)

a

Hetek

Hetek

2. ábra. a) Ki-67 index az LSPP csoport mintáiban 1, illetve 3 héttel a beültetést követően; b) Ki-67 index az MSPP csoport mintáiban 1, illetve 3 héttel a beültetést követően. Üres oszlop: környező kötőszöveti zóna; vonalkázott oszlop: granuloma

b VEGF-pozitivitás

VEGF-pozitivitás

a

Hetek

Hetek

3. ábra. a) VEGF-pozitivitás az LSPP csoport mintáiban; b) VEGF-pozitivitás az MSPP csoport mintáiban. Üres oszlop: környező kötőszöveti zóna; vonalkázott oszlop: granuloma

ritonealis adhaesio (cseplesz és/vagy bélkacsok) volt észlelhető.

Morfológiai vizsgálatok A HE-festést az idegentest okozta gyulladásos reakció kimutatására használtuk. A háló fajtájától függetlenül minden metszetben kimutathatóak voltak a polimorfonukleáris és mononukleáis sejtek csoportjába sorolt lymphocyták. Az MSPP csoportban az idegentest indukálta steril gyulladás csökkenő tendenciát mutatott, melyet a gyulladásos sejtek számának csökkenése alátámasztott. Az LSPP csoport esetében pedig a gyulladásos sejtelemek nem csak a kötőszövetet, hanem a szilikonréteget is kolonizálták, sőt a gyulladás nem mutatott csökkenő tendenciát, és minden egyes metszetben kimutatható volt még 3 hét után is. Ezt alátámasztandó a sejt „turn over”, vagyis Ki-67 expressiója is csökkent 3 hét alatt az MSPP csoportban, míg elmaradt az LSPP hálót tartalmazó mintákban. Sőt, ha az összsejtszám tekintetében vizsgáljuk a két csoportot, akkor az alacsonyabb össz-Ki-67-pozitív sejt az MSPP háló környezetében jól korrelál azzal a makroszkópos megfi-

gyeléssel, hogy a LSPP környéki seromaképződés a sokkal nagyobb idegentest-típusú gyulladással van összefüggésben (2. ábra). A VEGF-pozitív sejtek mindazon sejteket reprezentálták, melyek termelik ezt az általános növekedési faktort. Ezzel az antitesttel mutattuk ki a neoperitoneum-rétegben képződött új kapilláris ereket is. Az LSPP háló visceralis felszínén nem láttunk peritoneumképződést a sima szilikonréteg ellenére, mely a gyártó szerint garantálta volna a gyors szöveti integrációt. A beültetést követően az 1 hetes mintákban a VEGF-pozitivitás nem mutatott statisztikai, sem morfológiai eltérését a hálók között. 3 héttel a beültetést követően viszont az MSPP hálót tartalmazó metszetekben szignifikánsan nőtt a VEGF-pozitív sejtek száma, mely az LSPP hálót tartalmazó metszetekben elmaradt (3. ábra). MNF 116 széles spektrumú citokeratin- (CK) specifikus monoklonális egérantitestet alkalmaztuk a mesothelialis sejtek kimutatására. A sejtek megjelenése és lokalizációja nem mutatott különbséget a két alkalmazott háló esetén az 1 hetes mintákban. A háromszög alakú, duzzadt, éretlen sejtek a háló filamentumai körül képződő granulomatosus zónában helyezkednek el (4a. ábra). Az LSPP háló esetén

Szöveti beépülés vizsgálata immunhisztokémiai módszerrel

a

344

b

4. ábra. a) CK-pozitív sejtek az LSPP csoportban 3 héttel a beültetés után; b) CK-pozitív sejtek az MSPP csoportban 3 héttel a beültetés után a serosalis felszínen

ez a helyzet nem változott a 3 hét alatt, míg az MSPP hálót tartalmazó metszetekben a serosalis felszínen vékony, egysejt-rétegű, érett peritoneummá váltak (4b. ábra).

Megbeszélés/következtetések Testidegen anyag beültetése esetén a műtétet követő sebgyógyulás nagymértékben függ az anyag struktúrájától.3 Vagyis a sebészi háló kémiai összetételének hatása mellett annak szerkezete is hatással van a befogadó szövet helyreállító mechanizmusaira.4 Ezt az összehasonlító kísérletet úgy terveztük meg, hogy a két különböző textúrájú, de azonos kémiai összetételű háló biológiai viselkedése megítélhető legyen. Különböző, a sebgyógyulás és remodelling vizsgálatára alkalmas paramétereket vizsgáltunk, mint a Ki-67, a VEGF és a CK-expressio. Tanulmányunkban vizsgáltuk a hálóhoz kapcsolódó adhaesioképződést és az azzal összefüggő szöveti beépülést a 7. és 21. napokon. A csepleszhez és/vagy a belső szervekhez kapcsolódó adhaesiók addig alakulhatnak ki, amíg a háló neoperitonealisatiója az első hét végéig be nem fejeződik.5 Patkányokban az intraabdominalis adhaesiók a műtétet követő első 24 órában kialakulnak, a 7. napot követően már nem változik a mennyiségük.6 Bellon7 és munkatársai laparoscopos módszerrel monitorozták a beültetett háló viselkedését, hogy követni tudják az adhaesioképződést a 3., 7. és 14. napokon. Úgy találták, hogy a 7. napon történt laparoscopiát követően stabilizálódott az adhaesioképződés, azaz semmilyen progresszió nem mutatkozott a beültetés 14. napján. A Ki-67 antitestet széles körben alkalmazzák az osztódó sejtek kimutatására. Ez egy, a gyulladásos sejtek mag-

jában előforduló, granularis képlet, melyet viszonylag egyszerűbb kimutatni és számszerűsíteni. A Ki-67-pozitív sejteket megszámoltuk úgy a granulomákban (a háló filamentumai körül), mint a környező területeken (távolabbi kötőszövet). Az LSPP és az MSPP háló esetében is a granulomában sokkal magasabb volt a proliferatiós aktivitás, mint a környező zónában. A beültetett hálók közötti fő különbség a Ki-67-pozitív sejtek számában mutatkozott, mely a gyulladásos sejteket reprezentálja. Az LSPP szálai körül nagyszámú pozitív sejtet számoltunk, MSPP háló esetében azonban szignifikánsan alacsonyabb volt az összes pozitív sejtek száma. Ez azt jeleni, hogy a háló által előidézett gyulladásos reakció kisebb volt a makroporózus háló használatakor. Randomizált, prospektív, klinikai tanulmányban a tradicionális és a hálóval kezelt hasi sérvek vizsgálatakor a korai proliferatív szakban emelkedett VEGF-szint volt kimutatható a betegek szérumából és sebváladékából is.8 Miután csillapodik a steril gyulladás, a háló hasfalba való beépülésének fontos lépése a neoperitoneum-képződés és az angiogenesis. A háló visceralis felszínén gyakoriak az újonnan képződött kapillárisok és kis erek. Ezért használtuk a VEGF antitestet az angiogenesis követésére ebben a tanulmányban. Az LSPP háló visceralis felszínén lévő finom szilikonbevonat nem segítette a neoperitonealisatiót, sőt az idő előrehaladtával a VEGF-pozitivitás nem mutatott növekedést. Ez jól alátámasztja azon makroszkópos megfigyelésünket, miszerint ez a háló, bár nagyszerű antiadhaesiv tulajdonsággal bír, nem tudott beépülni a hasfalba, hanem a legtöbb esetben encapsulálódott. Az MSPP háló viselkedése az elvárásoknak megfelelően alakult, vagyis a neoperitonealisatio 3 hét alatt befejeződött, a neoform erek jól láthatóak

345

Takács I. és mtsai

a

b 5. ábra. A hálók peritonealis felszíne SEM képen 1 héttel a beültetés után. a) LSPP; b) MSPP

a

b 6. ábra. A hálók peritonealis felszíne SEM képen 3 héttel a beültetés után. a) LSPP; b) MSPP

voltak, és a VEGF-pozitivitás szignifikáns emelkedést mutatott a 3 hét alatt. Azon megfigyelésünket, miszerint a háló visceralis felszínét természetes barrier, azaz a peritoneum vonja be, szövettanilag is bizonyítanunk kellett. Az immunhisztokémiai módszereket más kutatók is használták például különböző fibroblasthoz kötődő faktorok kimutatására. Mi a kísérletünkben MNF-116 monoklonális egérantitestet alkalmaztunk a mesothelialis sejtek kimutatására. Ez egy jól ismert, a micrometastasisok és különböző carcinomák kimutatására használt, széles körben alkalmazott citokeratin-marker a humángyakorlatban.9,10 Kutatásainkat kedvezően befolyásolta, hogy ez az antitest a nyulak szöveteiben levő antigénekkel is reagál. A 7. posztoperatív napon eltávolított szövetek azonos hisztológiai képet mutattak mindkét csoportban. A CKjelölt metszeteken a háló filamentumai körül képződött granulomatosus zónában háromszög alakú, duzzadt, pozi-

tív sejtek voltak láthatóak. Míg 3 hét múlva az MSPP háló esetében a legtöbb pozitív sejtet egy hálót fedő, jól organizált sejtrétegben detektáltuk. Ez a beültetett LSPP háló esetében nem volt látható, ami egybevág a makroszkópos megfigyeléseinkkel. Az adhaesioképződés egy dinamikus folyamat, melyet a beültetett háló kémiai és mechanikai tulajdonságai befolyásolnak. Schreinemacher11 és munkatársai beszámolnak arról, hogy az adhaesioképződés gyakorisága a háló peremén és a háló rögzítésére használt polipropilén varratok területén magasabb, a háló típusától függetlenül. A kombinált, többrétegű hálók esetében a háló bevonat nélküli oldala feltételezhetően érintetté válik. Az eredményeink összhangban vannak az aktuális irodalmi adatokkal, melyben igazolódott, hogy a kísérletesen képzett serosalis defektusok részlegesen sérülékeny fibrinoliticus rendszerhez vezetnek, mely növeli a graft és kör-

Szöveti beépülés vizsgálata immunhisztokémiai módszerrel

346

nyezete közötti adhaesioképződést. Megfigyelések alapján a cseplesz azért tapad a hálóhoz, hogy megvédje a beleket a hasonló kitapadástól. A cseplesz nemcsak a hasi szervek és a háló közti elhelyezkedése és ezzel egy mechanikai barrier képzése által csökkenti az intraabdominalis adhaesiókat, hanem fibrinoliticus faktorokat is termel mesenchimalis sejtjei segítségével. Patkány csepleszéből nyert mesothelialis sejtek segítségével kimutatták, hogy 60%-kal csökkenthető a peritonealis laesio okozta adhaesio.12 Összegzésképpen a makroporózus szerkezetű, szilikonbevonatú polipropilén háló (MSPP) szöveti beépülése és biológiai viselkedése kedvezőbbnek bizonyult rövid távon, a laparoscopos sérvműtéteknél alkalmazott LSPP (SilPromesh®) hálóval szemben, különösen a szöveti integráció és a szövődmények tekintetében.

of adhesion formation to intra-abdominal mesh after laparoscopic adhesiolysis in the New Zealand White rabbit. Am Surg 2002; 68: 936–40 Van’t Riet M, de Vos van Steenwijk PJ, Bonthuis F, Marquet RL, Steyerberg EW, Jeekel J, Bonjer HJ: Prevention of adhesion to prosthetic mesh comparison of different barriers using an incisional hernia model. Ann Surg 2003; 237: 123–8 Bellon JM, Rodrigez M, Garcia-Honduvilla N, Pascual G, Gil VG, Bujan J: Peritoneal effects of prosthetic meshes used to repair abdominal wall defects: monitoring adhesions by sequential laparoscopy. J Lap & Adv Surg Tech 2007; 17: 160–6 Karayiannakis AJ, Zbar A, Polychronidis A, Simopoulos C: Serum and drainage fluid vascular endothelial growth factor levels in early surgical wounds. Eur Surg Res 2003; 35: 492–6 Smeet NW, Stavast-Kooy AJ, Krekels GA, Daemen MJ, Neumann HA: Adjuvant cytokeratin staining in Mohs micrographic surgery for basal cell carcinoma. Dermatol Surg 2003; 29: 375–7 Biedrzycki OJ, Hadway P, Cooke A, Watkin N, Corbishley C: Immunohistochemical analysis of negative inguinal lymph nodes in men with squamous cell carcinoma of the penis: are we missing micrometastases which could predict recurrence? BJU Int 2006; 98: 70–3 Schreinemacher MH, Emans PJ, Gijbels MJ, Greve JW, Beets GL, Bouvy ND: Degradation of mesh coatings and intraperitoneal adhesion formation in an experimental model. Br J Surg 2009; 96(3): 305–13 Karabulut B, Sönmez K, Türkyilmaz Z, Demirogullari B, Karabulut R, Sezer C, Sultan N, Basaklar AC, Kale N: Omentum prevents intestinal adhesions to mesh graft in abdominal infections and serosal defects. Surg Endosc 2006; 20: 978–82

6

7

8

9

Irodalomjegyzék 1

2 3

4

5

Offner EA: Pathophysiology and pathology of the foreign body reaction to mesh implants. In: Meshes: benefits and risks (eds. Schumpelick V, Nyhus L). Springer, Heidelberg, 2004, 161–9 Rosen MJ: Polyester-based mesh for ventral hernia repair: is it safe? Am J Surg 2009; 197(3): 353–9 Pans A, Pierard GE: A comparison of intraperitoneal prostheses for the repair of abdominal muscular wall defects in rat. Eur Surg Res 1992; 24: 54–61 Bellon JM, Jurado F, Garcia-Honduvilla N et al.: The structure of a biomaterial rather than its chemical composition modulates the repair process at the peritoneal level. Am J Surg 2002; 14: 154–9 Matthews BD, Pratt BL, Backus CL et al.: Comparison

10

11

12