A klímaváltozás hatása egy Lappföldön élő számi közösségre Avagy mit tehet egy magyar civil környezetvédő A klímaváltozás kulturális kihatásai Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése az utóbbi 130 évben körülbelül 30%-kal csökkent, míg az Antarktisz környéki tengeri jégtakaró 2,8 foknyi távolsággal (kb. 300 km) húzódott délebbre az 1950-es évek derekától a kora hetvenes évekig. A legdrámaibb változások azonban regionális szinten jelentkeznek szerte a világon, valahol egészen radikális változásokat okozva a térség klímájában. Az egyik ilyen ijesztő időjárási változáson keresztülmenő térség Alaszka nyugati része, továbbá a Föld Északi-sarkköri
régiója, mivel a globális felmelegedés jelensége először mindig szélsőséges éghajlaton jelenik meg. Egy régió klímaváltozásának kimenetele, illetve hatása nagyon sok komponensből tevődik össze, ezért olyan nehéz bármit is előre megjósolni. Az viszont tény, hogy épp a napokban látott napvilágot egy ENSZ és Európai Unió által végzett közös kutatás eredménye, amely beszámol arról, hogy az északi területek bizonyított melegedése meg fogja változtatni Észak-, Nyugat- és Közép-Európa hőmérsékletét.
Kutatásaim során arra keresem a választ, hogy hogyan változtatja meg az évtizedek óta tartó éghajlatváltozás az Északi-sarkkörön élő népek életét, és ez számunkra milyen tanulságokkal járhat a jövőnkre nézve itt, Magyarországon.
Az Arktikum Intézet kutatói programjának plakátja
Gévai Csilla vagyok, 2005. szeptember elsejétől tanulás és kutatás céljából a finnországi Rovaniemi városának Arctic Center of Lapland nevű kutató intézetében töltöttem 4 hónapot, mint lappokat (számikat) tanulmányozó kulturális antropológus vendégkutató a Magyar Ösztöndíj Bizottság és a CIMO Finn Ösztöndíj Bizottság jóvoltából.
A lappföldi Kemi folyó torkolata Rovaniemiben
Kutatási cél A kutatásom célja az volt, hogy 2005. szeptember 1. és december 31. között az Északi-sarkkörön fekvő Rovaniemiben minél több olyan rénszarvastenyésztésből élő lapp családdal csináljak interjút, akik beszámolnak arról, miként élik meg hétköznapjaikban az éghajlatváltozás hatásait. Témám alapjául a szintén a sarkkörön élő alaszkai Kotzebue-i eszkimó közösség beszámolói állnak, akik évek óta észlelik térségükben az éghajlatváltozás jeleit: a szokatlan meleg nyarakat,
a helyi flóra és fauna megváltozását, továbbá az eddig állandóan fagyott föld olvadását. Tapasztalataimra és kinti kutatásaimra alapulva a későbbiekben szeretnék egy összehasonlító tanulmányt írni a lappok és az inuitok tapasztalatairól, elsőkézből megtudni tőlük, milyen eltérések jelentkeznek két természeti nép megfigyeléseiben, hiszen e két sarkkörön található hely regionális éghajlati jellemzői markánsan eltérnek egymástól.
filmet. Fényképeket és videoanyagokat készítettem Kinttartózkodásom során kutatónaplót vezettem. A kulturális antropológia kutatási technikáit használva lapp családokról és Inariról. További anyagok készítettem riportokat finn, illetve angol nyelven, to- a www.expeditions.hu weblapon találhatók. vábbá elkészítettem az IRINARI című dokumentum-
Pár percre a várostól
Az intézet University of Lapland, Arctic Centre PO Box 122, FIN-96101 Rovaniemi, FINLAND www.arcticcentre.org A Lappföldön működő Arctic Centre Kutató Intézet azért egyedülálló kezdeményezés, mert itt a finn és a nemzetközi kutatók az Arktikum térségével egységesen foglalkoznak, tehát nemcsak a finnországi, illetve a szomszédos svéd és norvég Lappföld élővilágára, kultúrájára és éghajlati változásara kíváncsiak, hanem az összes olyan népcsoportra és térségre, amely az Északi-sarkkörön található. Az intézet dolgozói többségében finnek, de minden évben több vendégkutatót is fogad az Arctic Centre, jelenleg Kanadából, Bangladesből, Németországból, Oroszországból és Magyarországról tartózkodnak itt munkatársak.
Az ideérkező kutatók lényegében két fő kutatási területen dolgoznak: az egyik részleg kutatói az Északi-sarkkör térségében egyre erőteljesebben tapasztalható éghajlatváltozás okaira keresik a választ, az intézet másik részlegének munkatársai pedig inkább a változások szociológiai, és egyéb társadalmi hátterét vizsgálják. Én, mint kulturális antropológus az utóbbi csapat munkájába kapcsolódtam be. Az intézet vezetése igen fontosnak tartja, hogy az Arctic Centre-ben kollektív kutatás folyjon, ezért havonta konzultációkat tartunk, így nagyjából mindenki képben van a kollégái kutatási területével kapcsolatban.
Az Arctic Centre – Arktikum nevű, többek között múzeumként üzemelő épülete Rovaniemiben
A klímaváltozás hatása egy Lappföldön élő számi közösségre Avagy mit tehet egy magyar civil környezetvédő
Az intézetben 2005-ben egy nagyszabású kutatás történik, melynek témája a rénszarvastartó közösségek vizsgálata, különös tekintettel a lapp és az oroszországban élő nyenyec csoportokra. Ennek a kutatásnak a vezetői Florian Stammler, aki a Max Planck Intézet kulturális antropológusa, és Elina Helander, akinek fő kutatási területe az északon élő félnomád népcsoportok kutatása. Elina Helander szakmailag az egyik legfelkészültebb kulturális antropológus ebben a témában.
Rovaniemi látképe – Lappföld kapuja
Antropológiai kisfilm forgatása Lappföldön Mi Magyarországon a számikat lappoknak hívjuk, de az itt élő számi népcsoport a “lapp” megnevezést bántónak tartja, így a továbbiakban a számi szót használom, ha a lappokról írok. Már 2005. szeptember közepén elhatároztam, hogy forgatok egy kisfilmet Lappföldön, egy számi kislány hétköznapjairól. Beszéltem a tervemről közvetlen főnökömmel, Monica Tennberggel, aki adott nekem két további nevet és címet, akik esetleg segíthetnek a filmem létrejöttében. Antti Tenetz kollégámmal beszéltem szakmailag először a film leforgatásának feltételeiről, ő is az Arctic Centre-ben dolgozik, mint operatőr és dokumentumfilm rendező. Antti adta meg aztán nekem Liisa Holmberg - egy számi származású - Inariban élő filmproducer címét. Ezek után Liisa pár napra rá Inariból megírta, hogy megtalálta filmem számi főszereplőjét, a kilenc éves Irina Saisets személyében. Majd szerzett nekem és később az operatőr kollégámnak két hétre Inariban szállást az Inari tó partjánál. A kutató intézetben a szeptember és az október a film előkészületeivel telt, továbbá írtam számikról ké-
szülő antropológiai tanulmányomat. A Rovaniemiben eltöltött négy hónap alatt tehát novemberben több hetet az Észak-Lappföldön található Inariban töltöttem. Elkészült filmünk címe: IRINARI. Irina Inariban, észak Lappföldön él szüleivel, a számi édesapjával, és az orosz édesanyjával. Irina édesapjával csak számi nyelven, édesanyjával oroszul és finnül, társaival pedig finnül beszél. Hogy él ma egy számi kisgyerek és milyen a viszonya ősi, számi kultúrájához és a lappföldön egyre inkább érzékelhető éghajlatváltozáshoz? Erről szól a film. Az elkészült anyag érdekessége, hogy számi nyelvű, mivel Irina ezen a nyelven beszél a leginkább, bár ez számára nem az anyanyelve, hanem az apanyele. Filmem szlovák operatőre, Michal Marencik nemzetközi ösztöndíjasként fél évig visual art-ot tanult a Rovaniemi Képzőművészeti Egyetemen. Felajánlotta a segítségét az előmunkálatokban, majd ketten utaztunk Inariba, a forgatás előtt pár nappal az egyetemről sikerült egy professzionális kamerát kölcsönöznie, mellyel végül leforgattuk a filmet.
Irina Saisets – a kisfilm kilenc éves számi főszereplője
Inari, a számi város Jellemzően a tél Lappföldön már október közepétől beköszönt. Odaérkezésünkkor, november elején, már havas volt a táj, de még az Inari tó – Finnország legnagyobb kiterjedésű tava – nem volt befagyva. A kevés fény jelentette a legnagyobb kihívást stábunk számára.
Jelenetek a filmből
Irina és én – a klímaváltozás leendő „szereplője”
Kisvárosi idil
Az Inari tó partján
A havas Rovaniemi – kerékpárral
Ha Inari, akkor Siida Museum Ottlétünk idején ünnepelte fennállásának harmincadik esztendejét Inari leghíresebb létesitménye, a Siida Museum (www.siida.fi), ahol állandó kiállítás látható a számi történelemről es kultúráról, illetve időszaki kiállításokat és filmfesztiválokat rendeznek a klímaváltozással, környezetvédelemmel kapcsolatban. A Siida nem csupan egy múzeum Inariban, sokkal inkább a térségben élő számi közösségek kulturális központja és aktív szellemi műhelye. Inariból való visszatértemkor tovább folytattam a számikról készülő antropológiai tanulmányomat a kutató intézetben. Decemberben a Rovaniemi Művészeti Egyetem vágószobájában vágtuk meg a filmünket, melynek végső verziója 25 perces lett. Az elkészült kisfilmet a közeljövőben több antropológiai filmfesztiválra fogom elküldeni. Tervezem továbbá, hogy a Rovaniemiben gyűjtött anyagokból a jövő év folyamán Budapesten több antropológus kollégámmal rendezünk egy számi témájú kiállítást a 2007-es Nemzetközi Polár Év alkalmából.
Gévai Csilla: 06-30/467-5872
[email protected] www.expeditions.hu
Fotó: Michal Marencik, Szlovákia Tabló: Gál Zoltán Támogatta:
