A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak Nappali tagozat Tőzsde – pénzintézetek szakirány

A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Készítette: Menyhárt András

Budapest 2008

TARTALOMJEGYZÉK: 1. BEVEZETÉS ........................................................................................................................... 5 2. FOGALMI TISZTÁZÁS ........................................................................................................... 7 3. A KÜLFÖLDI KÖZVETLEN BEFEKTETÉSSEL FOGLALKOZÓ ELMÉLETEK ........................... 9 3.1. A KOMPARATÍV ELŐNYÖK TANA..................................................................................... 9 3.2. PARCIÁLIS ELMÉLETEK ................................................................................................ 10 A PUSH-FAKTOROK ........................................................................................................ 10 A PULL-FAKTOROK ........................................................................................................ 11 3.3. DUNNING-EKLEKTIKUS PARADIGMÁJA ........................................................................ 13 4. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE HAZÁNKBAN .......................................................................... 15 A PRIVATIZÁCIÓ TÉRHÓDÍTÁSA A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN 4.1. A SPONTÁN PRIVATIZÁCIÓ (1987-1990) ....................................................................... 16 A SZOCIALIZMUSBÓL ÖRÖKÖLT MAGYAR GAZDASÁG HELYZETE ................................... 16 A KÜLFÖLDI BERUHÁZÁSOK ÉS A PRIVATIZÁCIÓ KEZDETE ............................................. 17 4.2. A KÖZPONTILAG VEZÉRELT PRIVATIZÁCIÓ SZAKASZA (1990-1994) .......................... 20 A GAZDASÁG VÁLSÁGÁNAK TOVÁBBI MÉLYÜLÉSE ........................................................ 20 LENDÜLETES PRIVATIZÁCIÓ, DINAMIKUS MŰKÖDŐTŐKE-BEÁRAMLÁS .......................... 22 KÁRPÓTLÁSI JEGY, EGZISZTENCIA HITEL, MRP ........................................................ 23 4.3. AZ ERŐLTETETT PRIVATIZÁCIÓ (1995-1997) ............................................................... 32 A SOKKTERÁPIA ÉS HATÁSAI ......................................................................................... 32 AZ FDI TÉRNYERÉSE, ÁGAZATI ÉS TERÜLETI MEGOSZLÁSA HAZÁNKBAN ....................... 33 4.4 A POSZTPRIVATIZÁCIÓ KORSZAKA (1998-TÓL NAPJAINKIG) ....................................... 41 AZ 1998-TÓL NAPJAINKIG MEGVALÓSULÓ KÉT PRIVATIZÁCIÓS POLITIKA ..................... 43 A KÖZVETLEN KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK TENDENCIÁI .................................................. 45 BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉS HAZÁNKBAN ........................................................................... 45 A 4 VÁLASZTÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI ........................................................................... 48 A 2004-2008 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN MEGVALÓSULT FDI ÁLLOMÁNYÁNAK ELEMZÉSE ...................................................................................................................... 51 FDI 2004................................................................................................................. 51 FDI 2005................................................................................................................. 53 FDI 2006................................................................................................................. 55 FDI 2007................................................................................................................. 64 KILÁTÁSOK A 2008-AS ÉVRE ................................................................................... 70 3

5. BEFEJEZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA ...................................................................... 72 6. FÜGGELÉK ........................................................................................................................... 74 7.

IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................ 80

4

1. Bevezetés Első hallásra az az időintervallum, amit a dolgozat felölel meglehetősen nagynak tűnik, de ha a témával kapcsolatos összefüggéseket sötét foltok, megválaszolatlan kérdések nélkül meg szeretnénk érteni, vissza kell, hogy kanyarodjunk egészen a klasszikus értelemben vett működőtőke magyarországi megszületéséig, 1989-ig. Ez az év hazánk újkori történelmében a többpártrendszerű politikai szerkezet, a magántulajdont hangsúlyozó gazdasági rendszer megszületését jelenti, lezárva egyben az egypárti parlamentarizmus és az állami tulajdon elsődlegességén alapuló tulajdonviszonyok korát. Már a hatvanas évek derekára érzékelhetővé vált, hogy a „tervutasításos” vezérlés alulmaradt a tőkés világot szabályzó piaci mechanizmusokkal szemben, amire az állampárt próbált is reagálni, de a forradalminak éppen nem mondható reformkísérletek nem hozták meg várt hatásukat, mivel ezekbe eleve jelentős „fékek” is beépültek. Nem került sor átfogó reformra a társadalmi élet irányításában, politikai szerkezetben. Továbbra is igen jelentős szerepet játszottak a lakossági jövedelmekben az állami juttatások, mintegy egyharmadnyi arányt képviselve. Igaz rövidtávon nőtt a beruházások aránya, a lakosság átlagos jövedelme és életszínvonala, ami a külföldről felvett hiteleknek köszönhető, hosszútávon mindez megalapozta az ország minden addiginál nagyobb eladósodását. A szociális juttatások egy része elértéktelenedett, mert megjelent a korábban mesterségesen távol tartott két „mumus”, az infláció és a munkanélküliség. A paternalista, a nép nevében de lényegében a nép nélkül kormányzó hatalom képtelen volt reagálni a súlyosan megváltozott körülményekre, elvesztette uralmát a gazdasági folyamatok felett és így megkérdőjeleződött a joga arra, hogy fenntartsa alkotmányban is rögzített vezető szerepét a társadalomban. Politikai és társadalmi válsághelyzet alakult ki. 1987-88-ban sorra alakultak meg ellenzéki pártok (MDF, SZDSZ, FIDESZ), és ahogy tevékenységük elfogadottá vált, megkezdődött a rendszerváltozás, „csendes, békés forradalomra” került sor. Az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és az ún. harmadik oldal részvételével a Nemzeti Kerekasztal meghatározta az átalakulás alkotmányos kereteit és tartalmát: - alkotmánymódosítás, a köztársasági elnöki intézmény bevezetése - a politikai pártok működése, országgyűlési választások megtartása1

1

Benkes-Borsányi-Kende – A XX.századi magyar történelem, Cégér Könyvkiadó, 1998.

5

Témám szempontjából kulcsfontosságú eseménynek számít, hogy az Országgyűlés megalkotta és 1989. január 1-ével hatályba léptette az 5 fejezetből álló 1988. évi XXIV. Törvényt a külföldiek magyarországi befektetéseiről, melynek célja a külföldi működőtőke gazdaságunkban való megjelenésének elősegítése és a magyar gazdaság műszaki fejlődésének ez úton is történő előmozdítása. Magyarország gazdasága rálépett egy hosszú több recessziót megélt, ellentmondásokkal, kihívásokkal, kudarcokkal teli pályára. Majd két évtizedes távlatból elmondhatjuk, hogy e jóléti, az Európai Unióhoz tartozó demokratikus jogállamban -

megszilárdult a piacgazdaság, a magánszektor domináns,

-

a külkereskedelem mintegy 20 év alatt megötszörözte teljesítményét,

-

a gazdaság immáron 9 éve átlagosan évi 4 %-os növekedést produkál

-

a nemzetgazdasági beruházások értéke több mint egy tucatszorosára nőtt,

-

a reálbérindex (termékeknek és szolgáltatásoknak azt a mennyiségét fejezi ki, amely a szóban forgó időszakra jellemző nettó kereset összegéért – az adott árszínvonal mellett – megvásárolható) 1990 óta 30%-kal növekedett,

-

Az MNB szerint 2009-re az infláció kisebb emelkedés után 4-4,5 százalékos lesz,

-

a regisztrált munkanélküliek száma 400 ezer fő körül mozog, ami nem a legjobb de európai viszonylatban elfogadott 7,7%-os munkanélküliségi rátát eredményez,

-

középiskolai nevelésben részt vevő diákok száma a másfélszeresére nőtt, míg a felsőfokú oktatásban résztvevő hallgatók megnégyszereződtek,

-

az európai uniós jogharmonizáció nagyrészt megvalósult2.

A dolgozat a hazánkban lábát stabilan megvető külföldi működőtőke tulajdonságát, gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatását, mennyiségi és minőségi alakulását hivatott elemezni, szót ejtve a 90-es években végigsöprő privatizációs hullámról, és nem utolsó sorban a kormányzati befektetés-ösztönző rendszerre, befektetők motivációira, magyar beruházók külföldi befektetéseire is kitér. Különös hangsúlyt fektet az ezredfordulót követő években Magyarországra befolyt működőtőke alakulására, aktuális tendenciákra. Az első részben kifejtem a kkb-ről alkotott legfontosabb elméleteket, tisztázva a fogalmi és számbavételi különbségeket.

2

A fenti adatok a Központi Statisztikai Hivatal táblázatai támasztják alá (portal.ksh.hu)

6

2. Fogalmi tisztázás A laikusok fejében némi kavarodást okozhat, hogy a szakirodalom hazánkban a külföldi közvetlen befektetés (kkb, mely rövidítésen kívül a szinonimákat is következetesen fogom használni dolgozatom során) kifejezés mellett gyakran ezzel teljesen ekvivalens más szavakat is használ. Ezek például: külföldi működőtőke, FDI (foreign direct investment) ADI (ausländische Direktinvestition), melyek láttán mindig egyre, mindenféleképpen valami pozitívra kell gondolnunk. Az alábbiakban több fogalmat körbejárok, mely az olvasó tisztánlátását segíti elő. Ehhez az IMF Balance of Payments Manual Fifth Edition illetve az OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment Third Edition című egymással teljesen összhangba hozott munkáit hívom segítségül. E két szervezet az országok számára a kkb statisztikai számbavételi módszerét írja elő kötelező érvénnyel. Ezek a kiadások egymással ténylegesen összehasonlíthatóvá teszik az adatokat, lehetővé téve valós következtetések levonását. Ez nem mindig volt így. Példaként említeném Szlovákia és Szlovénia esetét. E két szomszédunk sokáig kkb-ként számolta a korábbi beruházások által előállított profitnak a termelésbe visszaforgatott részét is. Másik olyan tényező, amely anomáliát idézhet elő a cégek repatriálási rátája (a megszerzett jövedelem anyavállalatnak, tulajdonosoknak történő átutalása)3. De kanyarodjunk vissza a fogalmi tisztázáshoz. A tőkemozgásokat a szokásos nemzetközi klasszifikációi szerint az alábbi széles és sokszor azért éles határral nem rendelkező kategóriákra bonthatjuk: Külföldi közvetlen befektetések: megvalósulásáról akkor beszélhetünk, ha egy külföldi befektető egy rezidens vállalat4 jegyzett tőkéjében legalább 10%-os tulajdoni részesedést szerez, vagy részesedését legalább ekkora mértékben növeli. A kkb-k formájuk szerint négy csoportba sorolhatók: -

új vállalat alapítása külföldön, már létező vállalat ellenőrzését biztosító tulajdonhányad felvásárlása, külföldi vállalat nyereségének újrabefektetése, hitelezés vagy alaptőke emelés az anyavállalat és külföldi leányvállalat között.

3

Nincs rendelkezésre álló szakirodalomban publikált adat, de dr. Antalóczy Katalin pénzügykutató nemzetközi tapasztalatai szerint az egész FDI állomány 5%-os bármikori repatriálása éves szinten normálisnak mondható. 4 Egy gazdaság rezidens vállalkozásai közé tartoznak a gazdaság területén bejegyzett, ott működő vállalkozások. Magyar rezidensnek minősülnek a Magyarországon bejegyzett devizakülföldi státusszal működő vállalkozások is. Az iroda vagy telep akkor is az adott ország rezidensének tekinthető, ha ott önálló vállalkozásként nincs bejegyezve.

7

Portfolió befektetések: ha a külföldi befektetés mértéke nem éri el a bűvös 10%-ot. Ekkor az invesztornak nincs tartós érdekeltsége, ami számos veszélyt hordoz magában. A likvid eszközökbe (részvény, állampapírok, nemzeti valuták és pénzügyi derivatívok) történő beruházás mozgása a leggyorsabb a világon, s így a legnagyobb a kockázata annak, hogy egyik napról a másikra egy országból kivonják a befektetők, akik többnyire biztosítók, egészségügyi vagy nyugdíjalapok. (Ezzel a jelenséggel találkozhattunk például az 1990-es évek második felében a mexikói, brazil, távol-keleti valutaválságok idején) Az ilyen típusú forró tőke jelenléte jelenthet egyfelől egy viszonylag olcsó, és könnyen elérhető

finanszírozási

forrást,

ugyanakkor

azonban

kismértékű

belföldi

bizalomcsökkenés, vagy külhoni kedvezőbb kamatalakulás magában hordozza esetenként a tőkekimenekítést, amely tömeges hazai valutaeladás következtében valóban megrendíti egy-egy térség fizetőeszközét, visszaveti növekedését. Mára világossá vált, hogy nem teljesen egészséges az, ha egy térség gazdasági fejlődését csupán a portfolió befektetésre alapozza. Az ilyen befektetést tehát nem kkb-ként tartják számon. Egyéb tőkemozgások: hitelek, betétek, kereskedelmi- és áruhitelek. Főként államok által felvett, illetve nyújtott adóssággeneráló tőkemozgások. A fogalmak felállításához az Útmutató az OSAP5 keretében az MNB-nek nyújtandó információk elkészítéséhez című kiadványt vettem alapul. De mi tartja örökös mozgásban az országok között áramló hatalmas mennyiségű tőkét? Mi vezérli a befektetőket, hogy idegen országban kockáztassák ismert környezetben megszerzett vagyonukat? Természetesen a dolgozatom témabeli és terjedelmi korlátai nem engedik meg, hogy teljes és átfogó képet nyújtsak a kkb-ről szóló elméletekről, de nem is ez a célom. Célom inkább, hogy megértsük a külföldi befektetők motivációit. Ehhez viszont szükséges ismerni néhány kkb-vel foglalkozó elméletet.

5

Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program

8

3. A külföldi közvetlen befektetéssel foglalkozó elméletek 3.1. A komparatív előnyök tana6 Az 1950-es évekig nem kísérték figyelemmel a világban a kkb alakulását, mert értékük meglehetősen elmaradt a portfolió befektetésekétől. De ez után újraértelmezték, és az alábbiakban majd kiderül, hogy kibővítették, tovább fogalmazták a komparatív előnyök klasszikus elméletét, mely szerint a termelési tényezők mozgásának oka az, hogy a tényezőkhöz az egyes országokban különböző megtérülési ráták kapcsolódnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mobil tényezők, köztük a tőke addig áramlanak egyik helyről a másikra, míg megtérülésük azonos nem lesz a bejárt országokban. Ha egy ország megfelelő minőségű és mennyiségű erőforrással (természeti erőforrás, munkaerő stb.) rendelkezik, de a termelés megvalósításához hiányzik a belföldi tőke, várható, hogy a racionálisan gondolkodó állam előbb vagy utóbb ezt külföldi tőkével fogja helyettesíteni. A tényezőárak kiegyenlítődésének törvénye szerint az áru- és a tőkekivitel nem egymás tökéletes helyettesítője, amit az is igazol, hogy a megfelelő tőkeellátottságú országok áruexportőrök és tőkeexportőrök is lehetnek egyidejűleg. Így az az ország, amelyik tőkével relatíve jól ellátott és tiltó vámokkal el van zárva a külvilágtól, a tőkeintenzív termékek exportja mellett tőkekivitelt is megvalósít. A tőkeintenzív termékek exportja és a tőkeexport egyaránt megnöveli a tőke relatív megtérülési rátáját, ami így az egyik ország termelési tényező megtérülési rátáját a másik országokhoz közelíti. Ezt a kiegyenlítődési folyamat valójában csak tendenciájában közelítő, hiszen sok körülmény például a szállítási költségek, az országok eltérő termelési függvényei, eltérő preferenciák és a termelési tényezőintenzitás lehetséges átfordulásai miatt a termékek és a tőke áramlása egymásnak nem tökéletes helyettesítője. Véleményem szerint ez az elmélet már túlontúl elvi alapra helyezi a multik magatartását, ráadásul meglehetősen leegyszerűsít. Egyrészt nem vesz figyelembe olyan országspecifikus tulajdonságokat, mint például technológiai fejlettség, bérköltség színvonal, piacra lépést korlátozó gazdasági intézkedések. Tehát jóval több dolog befolyásolja egy külföldre törekvő vállalat döntését, mint csak a megtérülési ráta. Másrészt bizonyíték még a gyakorlati használhatatlanságra, hogy a II. világháború után befektetési hullám indult az USA-ból Európába, mivel ott jóval magasabbak voltak a

6

Forrás: Csáki György – A nemzetközi gazdaságtan alapjai, Napvilág Kiadó 2003.

9

hozamszintek. Az 1960-as években ez a viszony az ellenkezőjére változott, viszont az öreg kontinensen mégsem csökkent a beruházás volumene, sőt még csak nem is stagnált. Harmadrészt a megtérülési ráta hipotézise nem tesz különbséget tőke és portfolió-befektetések között. Tehát tovább kutakodtam az elméletek sűrű erdejében, hogy a gyakorlathoz közelebb állót találjak. 3.2. Parciális elméletek7 Ezek az elméletek már jóval részletesebbek, kitérnek több faktor hatására, így életszerűbb magyarázatot adnak a határokon átívelő tőkemozgások miértjére. Alapját az adja, hogy felállít két push (toló) és pull (húzó) faktorokat tartalmazó csoportot, melyek más-más aspektusból közelítik meg a befektetőt és tőkéjét. -

A push irány arra sarkalja a befektetőt, hogy kockázatot vállalva invesztáljon be más ország gazdaságába. Hipotéziseket állít fel, melyek megmagyarázzák, hogy elméleti és empirikus szempontból mely tényezők határozzák meg a „menni vagy maradni” döntést. Néhány szóban ismertetném a különböző látásmódokat. a) Portfolió hipotézis: ez az elmélet a komparatív előnyök tanának kiegészítése az országokra jellemző rizikó figyelembevételével, és Tobin valamint Markowitz voltak kidolgozói. Szerintük a beruházó magatartása a várható hozam és az ország kockázatának függvénye. A kockázati kiegészítést szintén nem tartom szerencsésnek, mivel annak mérése további problémákat vet fel. b) Hymer és Kindleberger – Iparág szervezetek hipotézise: mely elfordul a neoklasszikus színezetű tőkeelméletektől, mert azok csak pénzügyi vonatkozásban szemlélik az FDI jellemzőit. Ez az elmélet inkább iparági-közgazdasági keretek között végez elemzést. Abból indul ki, hogy ha belép egy vállalat egy idegen külföldi piacra, ott biztosan versenyhátárnyban lesz, pontosan az ismeretlen környezet miatt. Ezt a hátrányt a vállalat csak az önmagára jellemző vállalatspecifikus előnyökkel tudja kompenzálni. Mint az a későbbiekben olvasható, Dunning ezt az elvet is beleszövi OLI-paradigmájába. c) Oligopolisztikus reakció-hipotézis: ez a tan Knickerbocker munkásságát dicséri. Arra épít, hogy egy adott országon belüli piaci szerkezet kapcsolatban van a befektető magatartásával, pontosabban, ahol oligopolisztikus verseny uralkodik a piacon, ott gyakori a külföldi tőkebefektetés. Ha egy vállalat (pl. Hervis) gazdasági tevékenységet indít egy új országban, akkor a versenytársainak követni kell őt (ld. Decathlon). Ezt a

7

Forrás: Reinhard Cluse - ADI in den Transformationsstaaten Mittel- und Osteuropas. Ansätze zur Verbesserung der Standortqualität, Haufe Verlag 2001. Seite 21-136.

10

hipotézist szokták „Follow the Leader” tételnek is nevezni. Megválaszolatlanul marad az a kérdést, hogy mi váltja ki az éllovas vállalat döntését. d) Vernon termékéletciklus-hipotésize: mely a vállalat telephelyválasztását írja le analóg módon egy termék életciklusgörbéjével. Szerinte a legjobb adottságokkal rendelkező régiók válnak az innovációk kiindulópontjaivá. A termékéletciklus négy szakasza: - innovációs szakasz: megjelenik az innováció, termék kifejlesztése (nincs nyereség) - növekedés: a termék bevezetése a piacra, a legnagyobb profit, bővülő eladás, gyártási technológia tökéletesítése (növekvő nyereség) - érettség szakasza: csak normál profit érhető el, cél a költségek csökkentése, szinten tartása (maximális nyereség) - hanyatlás: cél a termelési költségek csökkentése, olcsó munkaerő megtalálása, rutinszerű gyártás, nincs új innováció, a végén kizárják a terméket a piacról (csökkenő nyereség) -

A másik hipotéziscsoport elemei a pull faktorok. Abból indul ki, hogy a vállalat, már meghozta döntését, mely szerint be akar fektetni, és azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek részben a nemzetközi telephelyválasztást határozzák meg, részben pedig a befektetőt az országba csábítják. Minden kkb más és más, de az adott befektetési terv dönti el, hogy milyen telepítőtényezők lesznek döntő jelentőségűek. Ez alapján képet kaphatunk a vállalatok külföldi befektetéseinek motivációiról. Így létezik: a) Emberi erőforrás orientált kkb: az a vállalat rabja ennek a hajtóerőnek, melyek megfelelő mennyiségű befektetésre váró tőkével rendelkezik, de hazája nagy mennyiségű, képzett és viszonylag olcsó munkaerő hiányában szenved. Ez az elmélet valósul meg napjainkban például Nagy Britannia és India között. Indiában óriásit fejlődött

a

computer-technológiai

ipar,

melyet

az

ágazat

magasan

képzett

szakembereinek köszönhet. Több vállalat felismerte, hogy beruházása rentábilis lehet az ázsiai országban, és az ott megszerzett szellemi tőkét még repatriálni is tudja8. Az emberi erőforrás orientált kkb-t három elkülönült ok motiválhatja:

8

Forrás: HVG 2005/14. szám: Méregbe gurulva; Kétarcú multik Indiában

11

- fizikai erőforrások megszerzésére irányuló: mely a primer szektorra jellemző, az ilyen vállalatok a külföldön előállított terméket nem az anyaország számára, hanem exportra termelik - magas élőmunkaköltségű országokból származó: mely esetében a munkaintenzív termelés átköltözik alacsonyabb bérszínvonalú országokba. Az ilyen vállalatok legfőképp az anyaországot látják el. - magas színvonalú humántőkét igénylő: mely a fejlett technológia kihasználására irányul b) Piacorientált kkb: az ilyen befektetés célja, hogy egy adott országot hiányzó vagy éppen már meglévő rosszabb minőségű termékkel vagy szolgáltatással ellásson. A vállalat, amíg a terméket támogató biztos hátteret megszerzi, vagyis a befektetés kezdeti periódusában exportból látja el a piacot, majd a piac megtartására törekszik. Végső célja természetesen az expanzió, más piacok meghódítása. Ez a tőke azokat az országokat célozza meg, ahol nagy a piac felvevőképessége, nem telített. A jelenlét által csökken a szállítási költség is. Azok a vállalatok mutatnak hajlandóságot ilyen beruházásra, amelyek messze esnek az értékesítési területtől. c) Hatékonyságorientált kkb: ez esetben az anyavállalat egyidejűleg több jogilag független telepet hoz létre akár más-más országban, mely során az ésszerű regionális tőkeelosztásra törekszik. A telepek egy komplett termelési folyamat szakaszait végzik, kihasználva az egyes országokban fellelhető előnyöket. Ha az egyik országban nem tartható fenn tovább a termelés hatékonyságának elfogadható szintje, a másik országban lévő vállalat felvásárolja a telepet, mintegy kimenekítve a tőkét. Ilyen esetben az anyavállalat gyakran nyújt kedvező kamatozású vállalati hitelt a felvásárláshoz. d) Stratégiai előnyöket érvényesítő kkb: a befektető vállalat ekkor széleskörű elemzéseket végez a célpiacokról, azt körülvevő közegről, mert működését hosszútávon képzeli el. Gyakori az akvizíció, vagyis külföldi tőke és többnyire nem prosperáló vállalat cserél gazdát. A vevő így nem csak a vállalat eszközeit szerzi meg, hanem hozzáfér értékesítési hálózatához is. Felvirágoztat egy csődközeli céget, ezzel kiváltva megannyi pozitív hatást (termék, szolgáltatás minősége, verseny erősítése, foglalkoztatás, stb.) Ez és az előző típusú beruházás a leginkább a tőke-, technológia- és információintenzív szektorokban van jelen.

12

3.3 Dunning eklektikus paradigmája9 A kkb elméleti megközelítései közül ez a forma vált a legelfogadottabbá. Már az eklektikus szó (jelentése: válogató, szemelgető, kevert, elegyes) is arra utal, hogy John H. Dunning, több világszerte elismert egyetem professzora nem fogadja el az egyetlen tényezős magyarázatokat a működőtőke áramlásának okaként. 1992-ben publikált tanulmányában, melynek címe Multinational Enterprises and and the Global Economy három különböző irányzatot egyesít, így elmélete három pillérre támaszkodik, melyek elengedhetetlenek a kkb megvalósulásához. Az elméletet gyakorlatias volta miatt gyakran használják empirikus elemzések elkészítéséhez. A dolgozat végső részében így teszek én is, de előbb megismertetném az olvasót alapvető részeivel. Abból indul ki, hogy a befektetőnek olyan előnyökkel kell rendelkeznie, amellyel sem a fogadó ország, sem a versenytársak nem rendelkeznek. Ezek: a)

- vállalatspecifikus előnyök (Ownership advantages)

b)

- országspecifikus, telephelyi előnyök (Locational advantages)

c)

- a költségek internalizációs előnyei (Internalizational advantages)

A három angol szó kezdőbetűjének összeolvasásából keletkezett az ún. OLI-paradigma elnevezés. Tehát a kkb megvalósulásának szükséges és elégséges feltétele e három előny megléte. Nézzük ezeket részletesebben: a) Idetartoznak a vállalat saját maga által teremtett, általa birtokolt fizikai vagy szellemi tőkéhez tartozó előnyök, melyeket az anyaországban majd a fogadó országban halmozott, halmoz fel. Ezek lehetnek: szabadalmi jogok, márkanév, termelői infrastruktúra, humántőke, vezetési szervezési ismeretek. b) Azok az előnyök tartoznak ide, amelyeket a fogadó ország nyújt. Ezek a befektető számára adottak, fontosságuk elmarad az O-előnyökétől, mert amíg a teremtett előnyök mennyisége gyorsan gyarapszik, addig az L-előnyök a fejlődés előrehaladtával zsugorodóban vannak. Tehát a befektető célja az ország erőforrásainak kiaknázása során, hogy a tényezők alacsonyabb költségeiből fakadó előnyöket mihamarabb, más befektetők előtt kihasználja. A megcélzott erőforrás lehet természeti erőforrás, munkaerő, fejlett infrastruktúra, fizetőképes kereslet vagy 9

Szanyi Miklós – Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában, Közgazdasági Szemle, XLIV. Évfolyam, 1997. június (488-508.old) és Oszlay András – Elméletek és tények a külföldi működőtőke-befektetésről, MNB Füzetek, 1999/11 nyomán

13

akár kedvező adózási rendszer, de lehet technológia, üzleti tudás, szervezeti tapasztalat is. c) Egy példa segítségével szemléltetném ezt a pontot. Abból indulok ki, hogy egy vállalat döntés előtt áll. Értékesítse –e termelési eljárását, vagy inkább telepítse azt a fogadó országban? A lehetséges vevő nem fogja megvenni ezt a know-howt, mert nincs tisztában azzal, hogy mi a lényege. Ha viszont már tudja, akkor jogilag nehezen védhető ki, hogy másolni ne kezdje, anélkül, hogy megvenné. Ez okból kifolyólag a vállalat nem értékesít, hanem a külföldi piacot inkább ott alapított leányvállalaton keresztül látja el. Tehát arra próbáltam rávilágítani, hogy az internalizációs előnyök mindazokat a tényezőket jelentik, amelyek miatt a vállalat a közvetlen befektetés mellet dönt, és amelyeket a vállalat nem enged ki a kezéből. Emiatt nem köt licence-megállapodást vagy alapít közös vállalatot. Természetesen egyéb kkb-ről szóló elmélet is született az évtizedek során, igyekeztem átfogó képet kapni majd mindegyikről, de a továbbiakban csak a felsorolás erejéig ejtek szót róluk. Ezek: - Heckscher-Ohlin-féle megközelítés - Mundell féle modell - Ozawa fázis modellje - Aliber modellje - Dunning és Narula elmélete - Froot és Stein modellje - oligopolisztikus versenyhelyzetekkel foglalkozó iparági szervezetek elmélete - egyéb elméletek Véleményem szerint a valósághoz, ill. a gyakorlat világához pontosan részletes volta miatt a Dunning-féle OLI-paradigma modell áll a legközelebb. A korábban született modellek között párhuzamot von, nem sok kiegészítéssel összesíti azokat. Nem lép túl a parciális elméletek által megfogalmazott téziseken, hanem közülük a legfontosabbakat azonosítja, összefoglalja, és egy egységes átfogó keretet ad a kkb vizsgálatához.

14

4. A külföldi működőtőke hazánkban A PRIVATIZÁCIÓ TÉRHÓDÍTÁSA A RENDSZERVÁLTOZÁS UTÁN

A dolgozat ezen fejezetében foglalkozom a hazánkba beözönlő külföldi működőtőke mintegy két évtizedes történetével, privatizációhoz fűződő kapcsolatával. Az időköz vizsgálatánál a privatizációs szakaszokkal párhuzamosan futó intervallumokat állítok fel, és igyekszem bemutatni az aktuális magyar gazdasági helyzetet, uralkodó gazdaságpolitikát, ezek hatását a magánszektorra. Természetesen a világgazdasági események is kiváltották hatásukat gazdaságunkra, így erről is szó esik majd. A szakirodalom a magyar „államtalanítás” életében négy nagy egymástól elkülöníthető szakaszt különböztet meg, melyek a következők: 1) A spontán privatizáció (1988-1990) 2) Az ellenőrzött és központilag vezérelt privatizáció szakasza (1990-1994) 3) Az erőltetett privatizáció (1995-1997) 4) A posztprivatizáció korszaka (1998-tól napjainkig) A téma előzményeként tekinthetők mindazok az eredmények, szám szerint három, melyeket a gazdálkodók a szocializmussal szemben már az 1960-as évek elején fel tudtak mutatni. Ekkor sikerült ugyanis a mezőgazdasági munkásokból alakult csoportoknak elérni, hogy kis birtokuk körül ún. háztáji gazdaságot alakítsanak ki. Ez a háztáji rendszer jelentette az első komoly rést a tervutasításos gazdálkodási rendszerben. Két év alatt mintegy 3 millió termelő harcolta ki, hogy a központi irányítástól függetlenül, önálló, decentralizált döntései által irányítva működjön. Ez a rendszer sokáig nem fejlődött tovább, nem terjedt ki az iparra és a szolgáltatási szektorra, de mégis egy az államtól viszonylag elkülönült formában létezett. A magánszektor kiépülésének második halvány jele 1968-ban mutatkozott meg, amikor is az állampárt új reformcsomagot fogadott el. Ez volt az új gazdasági mechanizmus, mely lehetővé tette termelőszövetkezeti melléküzemágak létrehozását, melyek tevékenysége már kiterjedt a lakossági szolgáltatásra és az építőanyag-termelésre is. Így indult el a legális tőkefelhalmozódás, ami főleg a falusiakat gazdagította hatalmas házakkal, színpompás 1500ös Ladákkal. Míg a fent említett két eredményt a mezőgazdasági lobbyk nyomása kényszeríttette ki a hatalomtól, addig 1982-ben a kormány önként tett engedményt, és megalkotott 9 új

15

kisvállalkozói formát. Tette mindezt azért, mert az 1970-es évtizedben felvett külföldi hitelek a 70-es évek végére már olyan adósságterhet halmoztak fel, hogy 1977-78-ban kiutat keresve maga a politikai vezetés döntött az óvatos piaci reformok újraindításáról. Ez a 9 vállalkozói forma nagyon hamar rendszerré tömörült, és mintegy behálózta az egész országot, komoly versenyt képezve az addig monopolhelyzetben lévő állami nagyvállalatok számára. Az említett három piacgazdaság felé vezető nyitás tette lehetővé, hogy az átalakulás hazánkban valamivel könnyebben menjen végbe.

1. A spontán privatizáció (1987-1990) A szocializmustól örökölt magyar gazdaság helyzete Hazánk gazdaságában ez az időszak az egyik válságos időszak. Tagadhatatlan igaz, hogy a piacgazdasági átalakulást megkezdő országok csoportján belül a mi helyzetünk a legelőnyösebb volt. A 68-as mechanizmus eredményeképp kétségkívül jóval előbbre jártunk a hiánygazdaság felszámolásában, mint a legtöbb szomszédos rendszerváltó ország, és az átalakulás kezdetén a túlzott pénzkibocsátás miatt az inflációs ráta sem volt jelentős, mindössze 16,25% (KSH). Ugyancsak a pozitív oldalon könyvelhettük el, hogy a térség többi posztkommunista országához viszonyítva Magyarországon relatíve szélesebb körű és hosszabb ideig tartó piaci, vállalkozási tapasztalatok álltak rendelkezésre, a mind szélesebb körben engedélyezett különböző magángazdasági, vállalkozási formák viszonylag jó gyakorló terepet biztosítottak. Mindez lehetővé tette, hogy az átalakulás és a stabilizáció fájdalmas “sokkterápia10” nélkül induljon meg hazánkban. Ennyi pozitívum felsorolása után már-már azt gondolnánk, hogy a változásra nem is lett volna szükség. Pedig az ország önmaga által alkotott, súlyos szerkezeti és piaci problémákkal küszködött, és torz árrendszerrel terhelt gazdaságban kellett működnie. Megoldhatatlan gondot

okozott

a

jelentős

külső

adósságállomány,

melynek

nagy

része

nem

kormányhitelekből, hanem a nemzetközi pénzpiacról származott, így azokat nem engedték el, mint ahogyan az Lengyelország esetében történt. Jelentős problémákat vetett fel, hogy szovjet értékesítési piacunk összeomlott, sok más közülük beszűkült. Az ország negatív adottsága volt az állami szociális jellegű transzferek és juttatások óriási mértéke, ami a Kádár-korszak 10 Elemei: drasztikus mértékű kezdeti leértékelés, az árfolyam rögzítése, bérbefagyasztás, külső konvertibilitás. A következmények között a drámai mértékű (300-400%) infláció csökkenése, a kibocsátás visszaesése és a kereskedelmi mérleg javulása a legjelentősebbek. A sokkterápia hatására a gazdaság a korábbinál lényegesen alacsonyabb kibocsátási szinten éri el kereslet és a kínálat egyensúlyát.

16

paternalista öröksége. Ezt a problémát ugyebár nem lehet egyik napról a másikra megoldani, mert könnyen a jelenlegi felháborodás sokszorosával nézhetett volna szembe a kormány. További negatívumok még: alacsony termelékenység, tőkehiányban szenvedő gazdaság, nagyszámú leromlott, alultőkésített bankok, korszerűtlen szűk infrastruktúra, magas költségvetési hiány, belső államadósság gyors felfutása, gyorsuló infláció. Ilyen adottságok mellett elengedhetetlen volt, az árak és a külkereskedelem liberalizációja, az állami tulajdon lebontása, a privatizáció. A külföldi beruházások és a privatizáció kezdete A rendszerváltás évében és az azt megelőző évben zajlott le hazánkban a spontán privatizáció. Spontán privatizációnak az állami vállalatok tömeges magántulajdonba kerülésének első szakaszát, annak még pártállami keretek között kibontakozó 1987–1990-es időszakot szokás nevezni. Ebben hazai és külföldi magánszemélyek és vállalkozásaik igen előnyös feltételek mellett szerezték meg az állam tulajdonában lévő közvagyont. Gyakorlati szempontból ez úgy valósult meg, hogy az állami nagyvállalatok belső gyáraikat, gyáregységeiket társasági formában (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság) szervezték meg. Tehát mintegy feldarabolták az állami nagyvállalatokat, áthelyezve a tőkét a kisebb részekbe, az adósságokat viszont a kiürített központban hagyták. Ezt az utat azok az állami nagyvállalatok indították el, amelyek a 80-as évtizedben nehéz pénzügyi helyzetbe sodródtak, később egyre több vállalat csatlakozott hozzájuk, mivel a belső egységek társasági formában való megszervezéséhez egy sor, az akkori pénzügyi szabályozórendszerből eredő kedvezmény is társult. Új vállalkozások indítása esetében adómentességet, minimális külföldi tőke bevonása esetében többéves adókedvezményt lehetett elérni (három éven át: 55, 35, végül 25% adókedvezmény). 1989ben a GDP 80%-át még a köztulajdonban lévő vállalatok adták, és a magántulajdon hozzájárulása csak 20%-ot tett ki11. Ez az arány szűk tíz év alatt fordítottá vált. A kelet-közép-európai országok közül Magyarországra áramlott be legkorábban és legdinamikusabban a tőke. Főleg az első időszakban mutatkozott meg számottevő mértékben az előnyünk és látványos sikerek születtek. Ebben szerepe volt a privatizációs feltételek gyors kialakításának, az akkori munkabér relatíve alacsony voltának, az üzletrész-szerzés olcsóságának, a nyugodt politikai környezetnek, a jogi és intézményi feltételek fokozatos megteremtésének, a munkaerő kiemelkedő szakképzettségének stb. A térség legfontosabb célországai Magyarországon kívül Csehország és Lengyelország voltak. Ebbe a három

11

Forrás: A gazdasági átalakulás számokban 1989-1997. Budapest, 1997, Pénzügyminisztérium.

17

országba jött a térségbe irányuló külföldi befektetések több mint kétharmada. Azok a vállaltok helyezték ide az országba telephelyüket, melyek az országban lezajló változásokat folyamatosan figyelemmel kísérték és már kereskedelmi, vagy egyéb kapcsolatokkal, korai befektetéssel rendelkeztek, illetve a térség tradicionális befektetőinek számítottak. Ezek az ország piacainak legértékesebb szegmenseit kívánták mindenki mást megelőzve megszerezni. (fogyasztási javak, élelmiszerek előállításával foglalkozó vállalatok) Megjelentek természetesen a magas profitra pályázó kockázati tőkebefektetések is. Ebben a kezdeti időszakban természetesen nem valósultak még meg óriás-beruházások, de a fent említett kedvező helyzet optimizmusra adott okot. Az alábbi táblázat a külföldi működőtőke mennyiségét mutatja a 70-es évek elejétől, amikor is már megjelentek a vegyes vállalatok.

Időszak

Készpénzben és tárgyi apportban

1972-88 1989 Σ

250 300 550

1. Táblázat FDI évenkénti alakulása hazánkban (millió USD; Forrás: MNB, ENSZ EGB és GKM)

Nem is az összeg nagyságára helyezném a hangsúlyt, hanem maga a tény bír nagy jelentősséggel, hogy már a 70-es évek elejétől szivárog az országba FDI, gyakorlati hátteret biztosítva ezzel a későbbi beruházás megvalósításoknak. 1990 végén a magyarországi FDI állomány mindössze a GDP 1,7%-át érte el. Kezdetben a lakosság a külföldiek beruházásait, a működőtőke megjelenését az ország külföldi kizsákmányolásának tekintette, csak a negatív hatások sorát látták, a kedvezőekről – mint például a befektetési kockázat áthárulása a külföldi félre – nem akartak tudomást venni. 1988-ig mindössze negyedmilliárd USD lelt befektetésre hazánkban, de mint látszik ez az évek során többszörösére növekedett. Nem ejtettem még szót a magyar tulajdonú és külföldi vállalkozások tevékenységének törvényi szabályozásáról. Ezek a törvények12 valóban megteremtették a polgári átalakulás egyik legfontosabb feltételét, hiszen legitimálták a magánvállalkozásokat, és nem korlátozták a külföldi befektetéseket. Ugyanakkor az állami vagyon védelméről nem intézkedtek, velük párhuzamosan vagyonvédelmi és privatizációs törvény nem született. Így lehetővé tették az állami vagyon jórészt ellenérték kifizetése nélküli magánkézbe kerülését. 12

1988. évi XXIV. tv. a külföldiek magyarországi befektetéseiről, 1988. évi VI., ún. társasági tv., 1989. évi XIII., ún. átalakulási tv.

18

A spontán privatizációt általában erkölcstelennek tartják, a nagy port felkavart akkori ügyek – ÁPISZ, Gerbaud-ház, a Népszabadság, a vidéki napilapok és más sajtótermékek, a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat és mások privatizálása – megalapozták a privatizációellenes hangulatot az országban. Az igazi problémát az okozta, hogy ez az ingyenes vagy olcsó privatizáció nem a kormány elfogadott szándékát tükrözte, és mivel a pártállamnak nem volt privatizációs politikája, meg sem kísérelhette ennek a privatizációnak a társadalmi elfogadtatását,

nem

érdekcsoportoknak

adott

lehetőségeket

(például

kis-,

a

közepes,

különböző és

potenciális

nagybefektetőknek,

és

meglévő

munkavállalói

csoportoknak, általában hazai befektetőknek) a privatizációban való részvételre. Nem volt pályáztatás vagy más hasonló versenyeztetési módszer, amivel az állami vagyonból valamiféle esélyegyenlőséggel lehetett volna részt szerezni, a nyilvánosság teljesen ki volt zárva, a folyamat nem volt áttekinthető. A privatizációban való részvételhez „bennfentesség” kellett; sokszor csak a vállalati vezetőknek és a hozzájuk kapcsolódó körnek volt módja részt venni. A kormány azonban nemcsak morális okokból foglalkozott a kérdéssel, hanem azért is, mert a privatizációból várt költségvetési bevételek elmaradtak, amit az IMF és a Világbank is aggódóan figyelt, nem látva garanciát hiteleinek visszafizetésére. A privatizáció céljaként – hirtelenül és meglepő módon – azt határozták meg, hogy a bevételekből a belső államadósságot kell csökkenteni. Ezzel a módszer sokan nem értenek egyet, azt hangoztatva, hogy az ilyen úton befolyt bevételt inkább vissza kell forgatni a gazdaságba, például a még privatizálandó állami vagyon „feljavítására”. Személy szerint azon az állásponton vagyok, hogy az ezúton befolyt bevételeket inkább gazdaságfejlesztő intézkedésekre

kell

fordítani,

és

a

költségvetési

hiány

csökkenését

visszafogott,

kiadáscsökkentő és óvatos bevételnövelő politikával kell elérni. 1989 őszén megkezdődött a munka az állami vezérlésű privatizáció és az állami vagyon védelmének törvényi megalapozására, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) létrehozására. Ezzel a spontán privatizáció szélsőséges szakasza lezárult. Magyarország rálépett egy olyan útra mely megteremtette, hogy közel két évtized alatt több mint 66,4 milliárd euró13 értékű működőtőke találjon beruházásra. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy főre jutó külföldi befektetéseket tekintve Magyarország vezető Közép-KeletEurópában.

13

GKM 2006 szeptember 29-i adatai alapján

19

Kis technológia-szegény országunk az évek során nagyon sok hasznot kovácsolt ennek megvalósulásából, mivel - és itt nyugodtan merek élni azzal a közhellyel, hogy – a működőtőke a gazdaság egyik létfontosságú motorját képezte. Hagy jegyezzem meg itt, hogy a rendszerváltás előtti korszakot joggal nevezték sötét korszaknak, számomra is meglehetősen nehéz volt az adatgyűjtés. 4.2. A központilag vezérelt privatizáció szakasza (1990-1994) A gazdaság válságának további mélyülése Mint ahogyan azt már említettem a 90-es évek szülöttei egy beteg, több területen válságban lévő, bizonytalan magyar gazdaságot örököltek. Bizonytalan főleg azért, mert maga az irányítás sem rendelkezett minden kérdésre választ adó programmal. Az átalakulással járó nehézségek és a külgazdasági feltételek megváltozása következtében a magyar gazdaság válsága 1990 után tovább mélyült. Az átalakulás általános tünete volt a GDP kezdeti visszaesése, mint minden kelet-európai rendszerváltó államban. Ezt szemlélteti az alábbi ábra középső része.

2. Táblázat A reál GDP változása négy közép-európai országban (1987=100%) (Forrás: KSH.)

Magyarországon vonalát nézve azt tapasztalhatjuk, hogy a csökkenés előbb, már 1988-ban elkezdődött, és mértékét csak a szlovák csökkenés haladta meg. Ezzel nem nagyon lehet dicsekedni. Az 1992-es esztendő nehéz volt a vállalkozások számára, mert a szocialista piac 1991. évi összeomlása következtében a vállalatok piacaiknak 20–30%-át elvesztették, s ebből eredően leértékelődtek. A GDP 1991-ben több mint 10%-kal, 1992-ben több mint 5%-kal, összesen 17–18%-kal csökkent. A leértékelődést erősítette, hogy a volt szocialista országokban is elkezdődött a privatizáció, igyekeztek vonzani a külföldi működőtőkét, Németország befektetői jórészt a keleti országrésszel (volt NDK) voltak elfoglalva, s a

20

világgazdasági recesszió sem oldódott. A mélypontunk 1993-ra tehető, (amikor a munkanélküliség 12%-on, történetének csúcspontján állt) majd több éves stagnálás következett mialatt a lengyel gazdaság már folyamatosan felülmúlta előző évi teljesítményét. Ennek az a magyarázata, hogy a bátran alkalmazott sokkterápia program (ld. 11. hivatkozás) az 1990-es évek elején képessé tette a lengyel gazdaságot a gyors átállásra, és az egyik legdinamikusabb rendszerváltó állammá vált. Ezért a jóval meredekebben felívelő egyenes. (igaz a lengyel mikrogazdasági változások hatása is számottevő, persze ezek jóval bonyolultabban elemezhetőek). Gazdasági ismereteim azt mondatják velem, hogy válsághelyzetben nem szabad megriadni a határozottabb reformlépésektől. Ezek rövidtávon meglehetősen kellemetlenek a lakosság számára, de hosszútávon további felelős gazdaságpolitika

mellett

megteszik

jótékony

hatásukat.

A

lengyel

példa

mellett

megemlíteném az 1995-ös Bokros Lajos pénzügyminiszter nevével fémjelzett forradalmi reformcsomagot is, melyről a dolgozat későbbi részében ejtek majd szót, vagy akár a 2006-os „Új Egyensúly Programot”. Érdemes a magyar GDP mennyiségi alakulását is megfigyelni ebben az időben, melyet az alábbi táblázat szemléltet. A bruttó hazai termék volumenindexe Év előző év=100% 1990=100% 1991 88,1 88,1 1992 96,9 85,4 1993 99,4 84,9 1994 102,9 87,4 3. Táblázat A magyar GDP értéke és volumenindexei (Forrás: KSH.) Érték folyó áron (márd HUF) 2 498 2 943 3 548 4 364

Látható, hogy a kilencvenes évek első négy évében 1990-hez képest átlagosan évi 13,55%-kal termelt kevesebbet a gazdaság (4. oszlop számtani átlaga), amit reálértéken nézve 100%-ra csak 1998-ra sikerült visszaállítani. Ekkor a lengyel gazdaság már az 1990-es reál-GDP-jének 108 %-át termelte, tehát lett volna hova fejlődnünk. Az ország emellett a visegrádi országcsoport többi országához képest kevésbé volt képes az inflációt tartósan elfogadható szintre szorítani. Leginkább az állami szférában de minden szektorban csökkentek a reálkeresetek, a semmiből hirtelen 10-12%-os rátával megjelent a munkanélküliség. Tény igaz, hogy volt ’92 előtt is, csak kapun belüli.

21

Év 1990 1991 1992 1993 1994

Külkereskedelmi mérleg Nettó Infláció Munkanél(Milliárd Ft) átlagbér (e.év=100%) küliség (FT) import export egyenleg 128,9% 26 100 < 1% 3082,34 3279,46 6,4% 135,0% 25 500 < 1% 3301,19 3118,77 -5,5% 123,0% 24 300 9,9% 3050,30 3149,96 3,3% 122,5% 21 900 12,1% 3672,56 2737,31 -25,5% 118,8% 22 500 10,9% 4205,08 3191,71 -24,1% 4. Táblázat (Forrás: KSH.)

Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy az időszak elején igaz a pénzügyi mutatók jól szerepeltek, de a reálgazdaság feszültségei 1993-ra ott is kiváltották negatív hatásukat. Súlyos hiány alakult ki a folyó fizetési és költségvetési mérlegben, stagnált az export, de nagymértékben nőtt az import, amin a 93-as iparpolitikai koncepció csak kis mértékben tudott javítani. A politikai kurzusváltás (1994) elodázta a rossz állapot által megkívánt reformokat, és ez év végére újabb gazdasági válsággal kellett Magyarországnak szembenéznie. De nézzük, hogy hogyan alakult a privatizáció története és az FDI mennyisége ebben a környezetben. Lendületes privatizáció, dinamikus működőtőke-beáramlás Hazánkban ekkor erőteljesen megindult a magánosítás, melynek folyamatát az Állami Vagyonügynökség vezényelte le. Ez a szerv minden évben az Országgyűlés elé terjesztette javaslatát a privatizáció irányáról, bevételek felhasználásáról, több privatizációs technikát dolgozott ki, és tulajdonosi jogot gyakorolt a hozzá tartozó állami vagyon tekintetében. Az állami vagyon teljes egésze nem volt eladható, amíg belőlük gazdasági társaságot nem alakítottak, és meg nem állapították jegyzett tőkéjüket. Az ÁVÜ vállalatrészi tulajdona 1992. április 30-án már 855 milliárd forintot tett ki, melyből 1994 végére 310 milliárd forintnyi állami vagyont privatizált. A bevétel 55%-a külföldi, 45% pedig belföldi tulajdonba került. Ez az arány, ha az egész privatizációs korszakot vizsgáljuk (1990-1999) 63-37%-ra nőtt a külföldiek javára14. A bevétel nagy részét a továbbra is a költségvetésnek fizették be, de a reorganizációt segítő intézmények létrehozására (Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank, Hitelgarancia Rt.), állami alapok feltöltésére is fordítottak.

14

Forrás: Mihályi [2000] 867. o.

22

Az Ügynökség nagy energiát fordított a nyilvánosság tájékoztatására, a versenyeztetés megszervezésére, megpróbálta a maga által gerjesztett gyors értékesítést a közvélemény számára is elfogadhatóvá tenni, és rávilágított a magánosításban rejlő óriási lehetőségekre. Bevezetett számos a hazai befektetőkedvet erősítő, keresletösztönző privatizációs módszert. A keresletösztönző technikák a hazai kis-, közepes- és nagyvállalkozók tulajdonhoz jutását volt hivatott biztosítani a magánosításban. Ezek közé tartozik például az Egzisztencia-hitel, az MRP, vagy a kárpótlási jegy. Röviden részletezem, mi is rejlik e fogalmak mögött. Kárpótlási jegy 1990-t követően az Antal-kormány erkölcsi kötelességének tekintette az állampolgárok tulajdonában az állam által 1948. június 8-át követően igazságtalanul okozott anyagi károk részleges helyreállítását. Azért beszélünk csak részlegességről, mert az ország nem volt olyan gazdasági helyzetben, hogy a magánembereknek több tíz év alatt okozott kárt teljes mértékben megtérítse. Így a kárpótlás mértékét degresszív módon állapították meg, 200 ezer forint felett már nem 100%-os kártalanítás járt, hanem egyre csökkenő mértékű. A kárpótlás módjáról olykor még heves indulatokat is teremtő viták folytak a parlamenti pártok között. Az FKGP például ragaszkodott a termőföldek 1947-es viszonyokat megteremtő reprivatizálásához (a földek eredeti tulajdonosnak történő visszaszolgáltatása), az MDF és a KDNP a piaci típusú privatizációt tartotta megfelelőnek. A vitasorozatnak az 1990. évi XXV. ún. kárpótlási törvény vetett véget, mely kimondta, hogy „a kormány a tulajdonok (gyárak, üzemek, boltok, műhelyek) természetbeni visszaadása (reprivatizálása) helyett kártalanítást ajánl… Olyan értékpapír formájában kifejezett kártalanítást javasol a program, amely új tulajdon vásárlására fordítható.” Ez az értékpapír volt a kárpótlási jegy, amely 1994. december 31-ig kamatozott is. A kárpótlási jegy bemutatóra szóló értékpapír volt, amiből a) a privatizáció során értékesítésre kerülő állami vagyonból, b) a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kijelölt földalapjaiból, c) az elidegenítésre kijelölt önkormányzati bérlakásokból lehetett vásárolni, d) valamint amit életjáradékra lehetett váltani. A kárpótlási jegyek kiadását 1992 elején kezdte meg a kárpótlási igények elbírálására és a kárpótlási ügyek intézésére létrehozott Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal (OKKH). A 1995 végéig mintegy 250 milliárd összegű kárpótlási igényt támasztottak az OKKH-val szemben, de az, illetve jogutódja a Központi Kárrendezési Iroda 2002 végéig csak 142

23

milliárd forint értékben bocsátott ki jegyeket, 110 milliárd belföldi, 32 milliárd pedig külföldi károsulthoz került. Ha a beváltás célját vesszük figyelembe, elmondható, hogy 8 milliárd forintnyi papírt használtak fel földárverésen, 121 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyet cseréltek részesedésekre privatizáció keretében és 5 milliárd forintnyit váltottak életjáradékra. A tőzsdére való bevezetésre 1992 decemberéig várni kellett, de a rákövetkező két évben ez a likvid értékpapír a tőzsdei forgalom 20-40%-át adta, ami figyelemreméltó hányadot képvisel. A kárpótlási jegy árfolyama meglehetősen nagy ingadozást mutatott, aminek az okát ki is fejtem. Itt kell bevezetnem az eredeti és a másodlagos tulajdonosok fogalmát. Az eredeti tulajdonosok maguk a kárvallottak, akik 1990-re már többnyire idősebb, vállalkozni nem akaró, számos esetben külföldön élő emberek voltak. Ők inkább a tőzsdén értékesítették kárpótlási jegyeiket a másodlagos tulajdonosoknak. Ezért túlkínálat alakult ki, ami az árfolyam esésével járt. A túlkínálat hatásával állt szemben az eredeti tulajdonosok jogos elégedetlensége által kiváltott állami beavatkozás. 1992 végén 80% -os névértéken lehetett kárpótlási jegyhez jutni, ami 1993 nyarára 50%-ra esett vissza, majd a kárpótoltak érdekében tett kormányzati erőfeszítések hatására 1993 végére ismét 70% fölé emelkedett. Az 1994. évi választások előtti néhány hónapban – mivel nyilvánvaló volt a kárpótlást kezdeményező jobbközép koalíció veresége – a kárpótoltak szabadulni igyekeztek jegyeiktől, aminek hatására az árfolyam esni, majd a választások után zuhanni kezdett, s 1995-ben 16–25% között mozgott, 1996 végére azonban újra 60% körülire emelkedett. Az Állami Vagyonügynökség 1993-ban 1,5 milliárd, 1994-ben 19,4 milliárd, összesen 20,9 milliárd forintnyi vagyont adott el kárpótlási jegyért. A kárpótlási jegyek végső felhasználása névértéken 1994 végén összesen (ÁVÜ + ÁV Rt.) 90,1 milliárd forint volt. Érdekesség, hogy a kárpótlás közvetlen hatásai nem jelennek meg a központi költségvetési egyenlegében. Ezért lényegében csak a pénzügyi számlákból tájékozódhat az érdeklődő a központi kormányzat által kibocsátott kárpótlási értékpapírok állományáról és forgalmáról, amely adatok becsléseknek tekinthetők.

24

1998 óta mind a kárpótlási jegyek kibocsátása, mind a beváltása lényegében megállt, a forgalomban lévő címletértékes állomány stabilizálódott. Ezt szemlélteti az 5.ábra. 2003 tavaszán a Medgyessy-kormány kezdeményezte a még forgalomban lévő kárpótlási jegyek teljes bevonását. Az ÁPV Rt. a feladat végrehajtására a többségi tulajdonában lévő Forrás Rt.-t15 jelölte ki, és hogy az állami szerv felkeltse a jegytulajdonosok érdeklődését, 23 állami cégből üzletrészeket apportált a Forrásba, és meghirdette sokuk privatizációját. A kárpótlási jegyek ellenében felajánlott Forrás Rt. részvényeinek cseréje 2003 június 30-tól július 20-ig tartott, és részben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ebben az évben az ÁPV Rt. 8,23 milliárd forintnyi összegű kárpótlási jegyet váltott be. De László Csaba volt pénzügyminiszter szavaival élve „a kárpótlási jegyek később újra előkerültek”. Veres János jelenlegi pénzügyminiszter szerint a kárpótlási jegyek beváltására az utolsó lehetőség a 2006 november 21-én kezdődő még állami tulajdonban lévő, a MOL alaptőkéjének 1,73%-át kitevő 1.893.476 darab törzsrészvény nyilvános értékesítése. A Függelékben szemléltetek egy MOL részvényt, melynek maximális árat a befektetők 25500 Ft-ra teszik, a véglegesen kialakított ár december 7-én kerül napvilágra. Ezen számok segítségével kiszámítható részvénycsomag értéke 48,3 milliárd forint, tehát ez a privatizáció megteremti a lehetőséget az 5-10 milliárd forint értékű kárpótlási jegy állomány eltűnésének. A részvényigénylési időszak december 1-éig tart. A kárpótlási jegyek 1742 forintos áron kerülnek beszámításra a tranzakció során.

5. Táblázat A forgalomban lévő kárpótlási jegyek állománya (mrd Ft) Forrás: KSH.

15

2006 december 2-án 16:00-kor a Forrás Nyrt. 9 milliárd forint jegyzett tőkével rendelkezett, 5 millió darab 1000 Ft névértékű „A” sorozatú és 4 millió darab szintén 1000 Ft névértékű „B” sorozatú részvényt jegyez. „A” árfolyama 860 Ft, „B” árfolyama 1200 Ft-on áll.

25

Egzisztencia-hitel Ez a hitelkonstrukció 1991 óta segíti a privatizáció gyorsabb lebonyolítását. Csak és kizárólag állami vagyon megvásárlására volt igénybe vehető, az ebből származó bevételt az államadósság

csökkentésére

fordították.

1992-ig

a

devizabelföldinek

minősülő

magánszemélyek vehették igénybe, de azután már a devizabelföldi társaságok is. A hitel forrása az MNB által nyújtott refinanszírozási hitel volt, kamata két részből állt: a refinanszírozási kamatból és a folyósító bankot megillető kamatrésből. A konstrukcióba bekapcsolódott a 19 kereskedelmi bank és 2 szakosított pénzintézet. A hitel folyósításához előírták a minimálisan megkövetelt saját erőt, amit készpénzben vagy kárpótlási jegyben lehetett megfizetni. Eleinte nem mutatott a lakosság élénk érdeklődést a hitel iránt, mivel fedezetként a hitelösszeg mintegy 200%-ának megfelelő értéket kellett állítani. A bankok részéről is bizalmatlanság övezte ezt a konstrukciót, mert hitel-folyósításaikat nem kísérte állami kockázatvállalás. 1993-tól viszont a kedvezményezett javára folyamatosan változtattak a feltételeken. Csökkentették a kamatokat, a megkövetelt saját erő mértékét, növelték a türelmi és a futamidőt, bővítették a jogosultak és a felhasználhatóság körét, emelték a hitelösszeg felső határát. 1991-ben a kamat 18% refinanszírozási kamatról + 4% pénzintézeti kamatrésről indult, ami ’93-ra 3% + 4%-ra módosult visszamenőleges hatállyal (az 1993-as éves infláció 22,5%-volt!). Mindennek köszönhetően 1993-ban az előző két évi összeg több mint kétszeresét igényelték és ítélték oda a felek. Volt még egy oka a hitelfelhasználás megugrásának. Míg az első két évben a hitelt lakossági részvényvásárlásra és előprivatizációra fordították, az átlagos hiteligénylés összege 1-2 millió forintot tett ki, de ’93 második felétől megindult a vállalati vagyonrész kivásárlási láz, az Ehitel átlagos nagysága a 10 millió forintnyi összeget is meghaladta. Az E-hitel felvételének alakulása Év Milliárd Ft A privatizációs bevételek %-ában 1991 1,01 3,2 1992 9,07 12,2 1993 21,7 26,5 1994 30,23 31,1 Σ 62,01 21,7 6. Táblázat (Forrás: portal.ksh.hu)

Ez a 62,01 milliárd forint 1994 végéig a privatizációs bevételek több mint egyötödét tette ki, ezért úgy gondolom, hogy az E-hitel beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De ezt pontosan

26

csak 1995-1996 után, a türelmi idő lejártával lehetett megmondani. Az új ’95-től bevezetett készpénzes privatizációs technikából kifolyólag az E-hitel forgalom leállt. MRP – Munkavállalói Résztulajdonosi Program Lényege abban rejlik, hogy lehetőséget biztosít az állami vállalatok magánosítása során azok dolgozóinak kedvezményes feltételek mellett történő tulajdonszerzésre. Ez a szintén eredményesen használt keresletösztönző privatizációs módszer az USA-ból származik (ESOP – Emloyee Share Ownership Program), csak míg az USA-ban a munkavállalók kisebbségi tulajdonnal rendelkeztek, addig a nálunk 1994 végéig létrejött MRP-szervezetek 70%-a lett többségi tulajdonos. Ebből is látszik, hogy a mi MRP-nk más célt szolgált. Hogyan is ment végbe ez az eltulajdonlási forma? Országgyűlés által alkotott 1992. évi XLIV. Tv. lehetővé tette MRP- szervezetek megalakulását egy vállalaton belül olyan dolgozókból, akik a már felvásárolni szándékozott munkaadó vállalatban legalább 6 hónapja alkalmazásban álltak. A szervezet létrejöttéhez a dolgozók 40%-ának önkéntes részvételi szándéka szükséges volt. Az MRP-k önkormányzati szervezetként működtek, kizárólag a dolgozói kivásárlás megvalósítására jöttek létre, működésük a kivásárláshoz felvett önrészen feletti hitelösszeg visszafizetéséig tartott. Ez a program az első egy évben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, összesen 7 darab munkavállalói eltulajdonlási program valósult meg. Ezért 1993 elején a kormány módosította az MRP-szervezetek hitelhez jutásának feltételeit. Eszerint az MRP számára folyósított hitel a mindenkori E-hitelnek megfelelő kondíciókkal rendelkezik, és biztosítékként elegendő volt, ha a 150-200%-os vagyonbiztosíték helyett a hitel visszafizetéséért és egyéb kötelezettségek teljesítéséért maga a társaság felel. Az MRP-kivásárláshoz személyijövedelemadó-kedvezmények is járultak. A saját erő címén befizetett összeg befektetés címén levonható volt az adóalapból, illetve az MRP résztvevőinek egyéni részvényszámláján jóváírt összegek nem számítottak bevételnek, azaz adóalapnak. Ezek az intézkedések megtették hatásukat, erőteljesen megugrott az MRP-szervezetek száma, amit az alábbi táblázat szemléltet. A Munkavállalói Résztulajdonlási Program alakulása Kivásárlás Σ Kivásárlás többségi (mio Ft) (mio Ft) 1744 1566 22032 19210 14514 n.a. 38290 7. Táblázat Forrás: ÁVÜ.

Év

Darab Σ

Darab többségi

1992 1993 1994 Σ

7 119 69 195

4 83 n.a.

27

Az első két évben az MRP-k inkább kisebb cégekben szereztek tulajdont, leginkább a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a tercier szektorban valamint az építőiparban. A külső befektetők hányada elenyészőnek tekinthető. 1994-től viszont számos jelentős értékű kivásárlás történt. 48 olyan társaság volt, mely esetében a tranzakció értéke meghaladta az 500 millió forintot, ebből 18 esetében az ár 1 milliárd forint felett mozgott (Caola /1,8 MrdFt/, Centrum /5,0 MrdFt/, Masped /2,6 MrdFt/, MMG és Mogürt /egyaránt 2,8 MrdFt/). Az MRP kostrukció kudarcáról nem lehet beszélni, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ily módon magánosított vállalatok közül nem ment több csődbe a más privatizációs módszerek segítségével eladott vállalatoknál. A kivásárlások keretében 76 milliárd forint jegyzett tőkéjű állami vagyon értékesítése történt meg. (ezen időszakban 62.01 milliárd forint e-hitel került folyósításra). Az MRP sorsa hasonló az E-hiteléhez, a ’95-ös privatizációs törvény megszületésével ez a forma is leállt. Az ÁVÜ ezen keresletösztönző privatizációs stratégiájának köszönhetően az idő múlásával fokozatosan erősödött, és elérte azt is, hogy döntéseit már bírósági úton sem lehetett megtámadni. De ez - ha csak nem erkölcsi indíttatásból - nem is fordult meg senkinek a fejében, mivel az állami bevételek az 1994-es évi megtorpanást kivéve folyamatosan növekedtek. Ezt mutatja az alábbi táblázat. Az ÁPV Rt. és a jogelődjei bevételei Mrd Ft-ban Deviza Forint Hitel Kárpótlási Σ jegy 1990 0,53 1991 24,61 1992 40,98 1993 110,67 1994 10,95 Σ 187,74

0,14 5,74 1,01 24,92 9,07 2,26 22,96 21,7 14,56 35,41 46,1 64,2 89,17 77,9 81,02 8. Táblázat (Forrás: apvrt.hu)

0,67 31,36 77,23 169,91 156,67 435,84

A privatizáció egyrészt azért játszott nagy szerepet ezekben az években, mert míg 1989-ben a GDP 80%-át a köztulajdonban lévő vállalatok adták, és a magántulajdon hozzájárulása csak 20%-ot tett ki, addig ebben az időszakban már a magángazdaság termelte meg a GDP 60– 65%-át. Másrészt a privatizációból befolyt bevétel több mint 40%-a külföldről származott. A külföldi befektetőket első sorban a piac megszerzése motiválta, de persze a kormány is próbált minél több multit becsalogatni az országba különféle kedvezményekkel. (A befektetés ösztönző módszereket külön fejezetben fejtem ki.) Eleinte nem is a hazánkban gyártott termékkel látták el a lakosságot, hanem anyaországukból, vagy más telephelyeik termékeit 28

értékesítették. Így meglehetősen nőtt az importunk. Majd az időszak második felére ez a tendencia megfordult, mivel a külföldi vállalatok leginkább exportra termeltek. 1995-ben az export 51%-át külföldi érdekeltségű vállalkozások bonyolították. Az alábbi táblázat az 1990-1994 között Magyarországon működő vállalatok tulajdonviszonyát hivatott szemléltetni.

9. Táblázat Külföldi vállalkozások számának megoszlása Magyarországon (Forrás:Külföldi működő tőke Magyarországon KSH, 2000. 25.old)

Ez a hármas arányszám 1998-ra a következőképpen alakult: 57%, 23,6% 19,4/, természetesen a külföldiek számára, vagyis csak minden ötödik vállalkozás volt magyar kézben! Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a külföldi tőke leginkább teljes körű, de legalább többségi tulajdonlásra törekszik. Adalékinformációként szolgál az a tény, hogy ’98-ra meglehetősen megnőtt az alacsony jegyzett tőkével rendelkező kizárólag külföldi tulajdonban lévő vállalatok száma. Ha a vállalatok jegyzett tőkéjének megoszlását vesszük számításba, kiderül, hogy amíg a hazai többségi tulajdonban lévő vállalatok tőkéjének aránya 1990-1998 időszakban 81%-ról szétforgácsolódott 16%-ra, addig az így-úgy de külföldi jegyzett tőkével bíró vállalatok tőkearánya az intervallum két végpontján ennek éppen inverze. FDI viszont nem csak a már meglévő magyar vállalkozások ellenében cserélt gazdát. Jelentős mértékű volt a zöldmezős beruházás. Főleg nagyvárosok, viszonylag fejlett infrastruktúrájú vidékek önkormányzatai hosszas engedélyezési procedúra után a gyengébb termőképességű területeket külföldi beruházóknak értékesítettek, melyek többnyire ipari tevékenységet folytattak. Az ilyen területeken koncentráltan helyezkedtek el a vállalatok, innen a későbbi név: ipari park (Győr, Tatabánya, Oroszlány). A 90-es évek elején felfutó munkanélküliségre ez rövidtávon kifejtette pozitív hatását, és a befektetők is olcsó nagy számban rendelkezésre álló munkaerő mellett gazdálkodhattak. Azért csak rövidtávon, mert az ekkor betelepült multinacionális

vállalatok

egy

része

alacsony

hozzáadott

értéket

előállító

„összeszerelőműhelyként” működött, hazai vállalatok nem képezték beszállítói részét, szinte egy külön szigetet alkotott. 29

Az persze igaz, hogy prosperáló hazai vállalatok hiányában gazdaságnövekedést csak külföldi vállalatok produkálhatnak, és ha egyre több külföldi nagyvállalat működik egy országban, törvényszerű, hogy ezek termelése további olyan termelésnövekedést indukál, melyet az esetlegesen hozzájuk fűződő kapcsolatból eredően a belföldi vállalatok hoznak létre. Viszont, ha csak a külföldi befektetések termelnek plusz GDP-t, előállhat a duális gazdaság kialakulásának veszélye (A klasszikus értelemben vett duális gazdaság egyik pólusán a külföldi érdekeltségű vállalatok, a másikon pedig a velük való kapcsolatrendszerből kimaradó hazai tömegek találhatók. Az előbbiek a gazdagok, a gazdagodók, az utóbbiak a szegények, a leszakadók.) Ezért véleményem szerint Magyarországnak olyan nagyvállalatokra van szüksége melyek beszállítóként számítanak a hazai vállalkozókra. Becslések szerint ma a külföldi nagyvállalkozások mintegy 20%-a gyökértelen, ún. ipari transzplantátum, melyek külföldi beszállítóiktól érkező termékeiket szerelik össze, amit azonnal továbbküldenek szintén külföldi piacaikra. Az IBM Székesfehérváron például csupán bérelte üzemcsarnokát, de még alkalmazottainak is közel egyharmadát. Mindez elősegítette azt, hogy a német vállalat mintegy három hónap alatt leszerelte összes gyártósorát, és kiürítette a gyár területét. A döntés összesen 3700 dolgozót érintett. Aktuális tendencia hazánkban az outsourcing stratégiát folytató szolgáltató központok szaporodása (csak hogy párat említsek: AVIS, IBM, InBev, EXXON), melyek szintén nem igényelnek szakmai tapasztalatot. Ezek, ha tehetik, azonnal továbbköltöznek alacsonyabb bérköltségű országokba. Alábbi táblázat jelenlétük vitathatatlan jelentőségét szemlélteti. Cég

Tevékenységi kör

Morgen Stanley Sanofi-Aventis Convergys GE-Budapest Bank Roche InBev

Beruházás értéke (milliárd Ft) 7 3,5 3,1 1,2 n.a. n.a.

Létszám (fő)

Helyszín

pénzügyi tanácsadó 450 Budapest gyógyszergyártás 400 Budapest hr és számlázás 300 Budapest pénzintézet 500 Békéscsaba gyógyszergyártás 200 Budapest sörgyártó cégek kiszolgálása 180 Budapest 10. Táblázat A 2006-ban Magyarországon szolgáltatóközpontot létrehozó, vagy bővítő cégek

A mindenkori igazgatásnak figyelembe kell vennie a külföldi beruházás jellegét, és ha azt veszi észre, hogy azok túlnyomó része csak az olcsó munkaerő, olcsó termelési tényezők kihasználása érdekében települt az országba, akkor a jóléti politikai intézkedések nyomán emelkedő bérek az üzem elolvadó versenyelőnyét, továbbköltöztetését, és az ott dolgozók munkahelyének megszűnését vonhatják maguk után. Mit lehet ez ellen tenni?

30

Magyarországon olyan támogatási rendszer lépett életbe, melynek kulcsszava a fejlesztési támogatás. A külföldi cég munkaerő-kiképzési feladataiban számíthat állami támogatásra, melyből nem kimondottan azok az összeszerelő-üzemet tudnak hasznot húzni, ahol a munkaerő kiképezhető néhány nap, sőt akár néhány óra alatt. Meglátásom szerint, olyan nagyvállalatokra van szükségünk, melyek képzett dolgozókat foglalkoztatnak, és hajlandóak kifizetni az uniós szinthez közelítő béreket (jelentős probléma, hogy egy magyar munkavállaló aktuális bérköltsége több mint másfélszer akkora, mint egy német dolgozóé, pontosan ezért vonult ki a Salamander 2003 elején, elküldve mintegy 800 alkalmazottját). Az ilyen cégek alkalmasak arra, hogy lendületbe hozzák, felpörgessék törékeny gazdaságunkat, arról nem is beszélve, hogy kötöttségeik miatt nem is olyan egyszerű kitelepülniük. A kérdés az: kordában tudja –e tartani a kormányzat az ipari implantátumok és a stabilan jelen lévő vállalatok számának egészséges arányát. Ezzel a problémával hosszútávon is számolni kell, melyre kulcsmegoldás lehet a felnőttoktatásra, az élethosszig tartó tanulásra irányuló programok megvalósítása. Tehát elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban az országban megvalósuló kkb-ok már szemmel láthatóan meghozták jelentős gazdaságélénkítő hatásukat, igaz még nem tudtak kellő mértékben beágyazódni a magyar gazdaságba. Időszak

Készpénzben és tárgyi apportban

1990 1991 1992 1993 1994 Σ

900 1 614 1 641 2 481 1 320 7 956

11. Táblázat FDI évenkénti alakulása hazánkban (millió USD; Forrás: MNB, ENSZ EGB és GKM)

31

4.3. Az erőltetett privatizáció (1995-1997) A tények azt tanúsítják, hogy hazánk ebben az időszakban mélyen beágyazódott a világgazdaságba. Bizonyíték erre, hogy sorra jelentek meg hazánkban több kontinensen jelen lévő multinacionális vállalatok. Ennek köszönhetően mára a világ 100 legnagyobb vállalata közül 60-nak van magyarországi érdekeltsége16. De minek is volt ez köszönhető, az eddigi előzményekből egyenes ágon ez kellett –e hogy következzen? A választ a gazdasági események leírásában kifejtem. A sokkterápia és hatásai A nemzeti teljesítmény és felhasználás közötti különbözetet, melyet az ország külföldi adósságai utáni kamatfizetés és tőketörlesztés is megterhel folyamatos külső tőkebevonással kellett fedeznünk, amit aztán évről évre újra meg újra drágán meg kellett fizetnünk. Ez a fizetés majdhogynem lehetetlenné vált 1995 elejére, olyan mély válságba zuhant az ország. A válságot itt nem csak gazdasági szempontból értem, hanem strukturális szempontból is. Szükség lett volna vállalati szerkezet átalakításra, államháztartási reformra, intézményi átalakulásokra stb., melyek azért hosszútávra nagyobb biztonságot képesek nyújtani. Mindenképp elsőbbséget élvez a gazdasági reform mással szemben, mert csak az biztosíthatja az ideális környezetben nyereségesen létezni tudó vállalatok működését. Ezt az ideális környezetet az 1995-ben elfogadott ún. Bokros-csomag volt hivatott megteremteni. Elemei voltak olyan monetáris (a forint egyszeri 9%-os leértékelése, kiszámítható árfolyampolitika bevezetése) és fiskális (8%-os vámpótlék bevezetése, áfakulcsok emelése, szociális ellátások szűkítése) intézkedések, melyek az első 1-2 évben visszafogottan fogalmazva nemtetszést váltottak ki a lakosság körében, de ma már mindenki úgy látja, hogy szükség volt rájuk. A csomag két év alatt megszüntette a külső és belső finanszírozási válságot, nőtt a termelékenység, dinamikusan bővült az export. Kezdetben a forint-leértékelésnek és a vámpótlék bevezetésének betudhatóan felgyorsult az infláció, s csak 1997-re érte el újra az 1994-es szintet. Mivel csökkent az átlagbér, ez is hozzásegítette a külföldi működőtőke növekvő beáramlását, ami az export átlagon felüli növekedésében közrejátszott. A felgyorsuló privatizáció megteremtette a piac erősödő koordinációs szerepét, az állam gazdasági szerepvállalása csökkent, 1997-re megteremtődtek az élénkülés, a kiegyensúlyozott növekedés feltételei. A 12. és 13. táblázat számokkal is alátámasztja mindezt.

16

Forrás: 30 éve jön a külföldi működőtőke, Népszabadság 2005 október 4.

32

A bruttó hazai termék Érték folyó volumenindexe áron (márd előző HUF) év=100% 1995=100% 5614 101,5 6893,9 101,3 101,4 8540,7 104,6 106 12. Táblázat (Forrás: KSH.)

Év 1995 1996 1997

Infláció (e.év=100%) 1995 128,2% 1996 123,6% 1997 118,3% Év

Külkereskedelmi mérleg Nettó Munkaátlagbér nélküliség import export egyenleg 16 900 Ft 10,3 4041,08 3459,81 -14,4% 20 400 Ft 10 4263,34 3618,96 -15,1% 22 200 Ft 8,8 5388,87 4701,03 -12,8% 13. Táblázat (Forrás: KSH.)

A Bokros-csomagot ért leginkább hangoztatott kritika az, hogy a gazdasági növekedést feláldozta a stabilitás oltárán. Két éven keresztül elvágta a magyar kkv-ket a fejlődés lehetőségétől, ezzel e két év gazdasági növekedését elherdálta. Én úgy látom, hogy az ország több rendszerváltó társával karöltve azon az úton haladt tovább, ami a külföldtől való teljesfokú függőséghez vezetett. Az egyensúlyt a drasztikus tőke- és jövedelmekivonás (pl.: privatizáció,

vámpótlék)

és

a

beáramló

működőtőke

biztosította,

a

szükséges

szerkezetátalakítást, az export bővülését pedig a már a 90-es évek elejétől megtelepült multinacionális vállalatok. Születtek próbálkozások a posztszocialista vállalkozások felfuttatására (E-Hitel, MRP), de ezeket többnyire csak 1995-ig hagyták életben, így nem is tudták hozni a tőlük elvárt eredményeket. A szándék mindenképpen dicséretes, de a megvalósítás minőségére jobban oda kellett volna figyelni.

Az FDI térnyerése, ágazati és területi megoszlása hazánkban Két tényt emelnék ki ebben az időszakban a témával kapcsolatosan: 1. A magyar privatizáció 15 éves történelmében az összes bevétel 40%-a ez alatt a három év alatt keletkezett. 2. A rendszerváltás utáni, hazánkba megvalósult külföldi közvetlen befektetés éves átlagos szintjének kétszerese 1995-ben valósult meg. Mi motiválta az államot vagyonának ilyen gyors eladásában, illetve mi csábította a külföldi vállalatokat arra, hogy az országban ilyen rövid idő alatt ekkora mértékű beruházást valósítsanak meg? És indokolt volt -e egyáltalán ez az önmagunk által diktált heves tempó? 33

Az ÁVÜ 1994 végére már több botrányszagú privatizációs folyamatot vezényelt, még a kormányfőnek is be kellett avatkoznia a HungarHotels szállodalánc magánosításának ügyébe. Ez nemzetközileg is nagy port kavart, ami egy időre visszavetette a külföldi tőke érdeklődését a privatizáció iránt. A kétes ügyeknek és a ciklusváltásnak köszönhetően 1995 májusában elfogadták az új privatizációs törvényt (1995. évi XXXIX. Tv.). A törvény összevonta az ÁVÜ-t az ÁV Rt.-vel, létrehozva a társasági szervezetben működő, egyszemélyes állami tulajdonlású Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t (ÁPV Rt.). Az új határozat a készpénzes vásárlást preferálta, elállt minden olyan tranzakciótól melyben nagy részt képviselt az e-hitel, vagy kárpótlási jegy aránya. Lehetővé tették az egyszerűsített privatizációt olyan esetekben, amikor a társaság saját tőkéje nem haladja meg a 600 millió forintot, illetve, ha a dolgozói létszám 500 fő alatt van. Az eljárás célja a privatizációnak ebben a körben való gyorsítása, egyszerűsítése, 1996 végéig történő befejezése volt. Az eljárás nem teljesen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a folyamat lassú, bürokratikus maradt, s még 1997 tavaszán is folytatódtak a kiírások. A hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségeit erősen korlátozták, csökkentették az E-Hitel felső határát. Ezek az intézkedések abból a szempontból voltak hasznosak, mert nem tették lehetővé, hogy hozzá nem értő kézbe kerüljön nagy értékű állami tulajdon, de negatív hatása számottevőbb. Főleg az, hogy 1990-től számítva a befolyt privatizációs bevételeknek már 62%-a származott külföldi befektetőktől. Az ÁPV Rt. és a jogelődjei bevételei Mrd Ft-ban Deviza Forint Hitel Kárpótlási jegy 1990 0,53 0,14 1991 24,61 5,74 1,01 1992 40,98 24,92 9,07 2,26 1993 110,67 22,96 21,7 14,56 1994 10,95 35,41 46,1 64,2 1995 411,5 35,4 3,99 30,15 1996 92,73 40,61 2,47 40,7 1997 208,64 118,22 0,31 23,2 Σ 900,61 283,4 84,7 175,07 14. Táblázat (Forrás:apvrt.hu)

Σ 0,67 31,36 77,23 169,91 156,67 481,04 176,51 350,37 1443,8

Eladásra került a magyar villamosenergia-ipar, a gázszolgáltató ipar, az olaj- és gázipar (Mol) nagy része, a távközlési ipar (MATÁV) nagyobb részvénycsomagja külföldi állami tulajdonban lévő stratégiai befektetők részére, valamint megannyi bank (MHB Rt.), szállodalánc, nagyvállalat (BÁV). Véleményem szerint elhibázott döntés volt az energiaszektor eladása, mert ezzel a szolgáltatás minőségét és árszínvonalat illetően túl nagy 34

kockázatnak tették ki a lakosságot, a végrehajtást tekintve pedig számos a magyar lakosság érdekeit szolgáló pont kimaradt a szerződésekből. (pl.: nem volt kikötve fejlesztési beruházás). További hibának látom azt, hogy az ÁPV Rt. terv szerint elvárt bevételének több mint kétszerese befolyt, de a különbözet (250 milliárd forint) felhasználására nem született koncepció. Ezt az összeget teljes egészében egyszerűen a szocializmusból örökölt adósságállomány csökkentésére fordították, pedig a hazai vállalatok versenyképességének javításától kezdve az infrastruktúrális fejlesztésekig számos más ésszerűbb célokra is költhették volna. Csak e célok megvalósítására, illetve megvalósíthatósági tanulmányaik előkészítésére több időre és munkára lett volna szükség. Továbbra sem csökkent a privatizációs botrányok által kavart porfelhő (Budapest Bank, Tocsik ügy), ami nem használt hazánk külföldi befektetők általi megítélésének. Mindennek ellenére folyamatosan cserélt gazdát a külföldi tőke és az állami vagyon. Időszak

Készpénzben és tárgyi apportban

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 Σ

900 1 614 1 641 2 481 1 320 4 570 2 250 2 173 16 949

15. Táblázat FDI évenkénti alakulása hazánkban (millió USD; Forrás: MNB, ENSZ EGB és GKM)

A Bokros-csomag által megteremtett stabil, kiszámítható gazdasági környezetnek köszönhetően a befektetői bizalom visszatért. 1996-ig Magyarország részesült a legnagyobb mennyiségű külföldi tőkebeáramlásban a térségben, megelőzve még Oroszországot és Lengyelországot is. A következő adottságok tették vonzóvá országunkat a külföldi beruházók számára: - képzett megfizethető munkaerő, alacsony bérköltséggel, magas hatékonysággal, - alacsony mértékű társasági adó (ekkor a vállalatok 1000 Ft-nyi nyereségükből 180 Ft-t kellett befizetni az államnak társasági adó címen, míg az OECD országokban ez 300-400 Ft között mozgott)17,

17

Forrás: dr. Deák Dániel – Igazságos –e a magyar adórendszer?

35

- kidolgozott már-már agresszív befektetési kedvezmények (már az Antall-kormány is nagyvonalú lehetőségeket biztosított számukra, de még 2000-ben is az összes adókedvezmény 79%-át külföldi nagyvállalatok kapták), - viszonylag fejlett (Nyugat és Közép-Magyarország) infrastruktúra, - kedvező földrajzi elhelyezkedés (az országot 4 páneurópai folyosó keresztezi), Nem beszéltem még az FDI ágazati ill. területi megoszlásáról az időszakokban, amit most a KSH18 adatai alapján szerkesztett táblázat segítségével meg is teszek. Külföldi érdekeltségű vállalatok külföldi tőkéjének ágazati megoszlása év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Mezőgazdaság 1,3% 1,1% 0,7% 0,9% 0,8% 0,8% 1,1% 1,3% Feldolgozóipar 41,7% 41,7% 38,3% 38,3% 37,3% 41,4% 46,6% 47,1% Energiaipar 13,7% 13,9% 10,5% 10,4% 8,3% 6,6% 5,5% 4,8% Építőipar 3,2% 3,3% 1,9% 1,7% 1,2% 1,3% 1,4% 1,0% Kereskedelem 10,5% 9,3% 8,9% 9,0% 8,9% 9,5% 10,7% 12,0% Vendéglátás 1,7% 1,7% 1,2% 1,1% 1,1% 1,3% 1,2% 1,2% Szállítás,raktározás 12,2% 11,1% 22,8% 22,3% 24,7% 17,0% 11,9% 10,3% Pénzügyi szolgáltatás 11,2% 12,2% 10,7% 10,4% 9,5% 10,4% 10,8% 10,6% Ingatlanpiac 4,6% 5,7% 4,9% 5,9% 8,1% 11,6% 10,7% 11,9% 16. Táblázat (Forrás: KSH.)

2003 2004 0,6% 0,5% 46,9% 45,3% 4,2% 4,1% 0,9% 0,9% 10,0% 10,3% 0,8% 0,8% 8,9% 10,1% 10,3% 10,8% 17,4% 17,3%

Látható a feldolgozóipar mindenkori fölénye, amit a gépiparba, élelem- ital- és dohánygyártásba, valamint a fémfeldolgozásba invesztált külföldi tőke biztosít. Az arányszámok a 15 éves időszak alatt igaz kisebb ingadozást mutatnak, kezdeti magas arányuk 1997-1999 között 40% alá csökkent. Az első privatizációs hullám leginkább a feldolgozóiparban tevékenykedő cégeket érintette, melynél a Dunning elvében is fellelhető piacszerzés volt a motivációs tényező, majd a már magyar piacon nyereségesen működő multik a megszerzett vagyonba kevesebbet invesztáltak, de az elmúlt években ez a szám ismét 50% felé tendál az országban gombamód elszaporodó ipari parkoknak, zöldmezős beruházásoknak köszönhetően. Ki kell még emelnem a szolgáltatások évről évre megbízhatóan jelen lévő részarányát (pénzügyi, kereskedelmi, logisztikai szolgáltatások). Azért is magas ez az arány, mivel a betelepült külföldi vállalatok magukkal hozták pénzügyi és egyéb területen működő szolgáltató partnereiket. 18 „Meg kell jegyeznünk, hogy a KSH működőtőke-befektetésekre vonatkozó adatai számos problémát vetnek fel. Egyfelől a jegyzett tőkében való külföldi részesedés nem feltétlenül fejezi ki a tényleges tőkebefektetést, hiszen a részvényjegyzés, részvényvásárlás sok esetben nem névértéken történik, de a KSH által alkalmazott számbavételi módszer sem tette lehetővé 2001-ig a vállalat alaptőkéjében bekövetkezett változások mérését. Bizonyítja ezt a KSH és az MNB által közölt összes befektetett állomány között mutatkozó jelentős különbség.” (Antalóczy – Sass: A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai)

36

Amikor a magánosítás lecsengett, mint látni fogjuk a további években is 2 milliárd USD körüli FDI érkezett Magyarországra, egyre inkább zöldmezős beruházások keretében. A zöldmezős beruházások mellett a régióban elsőként megjelent 1996-től az újra befektetett jövedelem, és tulajdonosi hitel formában is egyre nagyobb összegek áramlottak be hazánkba. (1996-tól vámkötelessé tették a külföldről származó apportot, ennek megkerülésére születtek meg a kedvező kondíciójú tulajdonosi hitelek) Ez a jelenség arra utalt, hogy a külföldi vállalatok elérkezettnek látták, hogy fejlesztésbe kezdjenek. A multik nyereségük jelentős részét nem repatriálták, hanem mivel továbbra is kedvezőnek találták a gazdasági környezetet, újra befektették. Ekkor évente átlag 1,1 milliárd euró befektetés történt ilyen formában hazánkban. 1998-ban azonban a profitkivonás az előző évhez képest több mint a kétszeresére nőtt, és megközelítette az 1 milliárd dolláros szintet. A jelenség természetesnek tekinthető. A beruházások elérkeztek érett szakaszukba, a tulajdonosok igényt tartottak nyereségük egy részére. Középpontba most pedig a külföldi működő tőke területi megoszlását helyezem. Országunk kis alapterületének ellenére a kialakult egyenlőtlenségek nagyon markánsan jelentkeznek. A külföldi működő tőke beáramlásának kezdeti időszakában is legnagyobb intenzitással a fővárosba, Pest megyébe Északnyugat- és Nyugat-Dunántúlra irányult. A másik négy régió közül az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi Régió növekvő tendenciát mutat, míg hazánk déli területein a külföldi működőtőke jelenléte évről évre csökken. Pontos képet ad a megyénkénti egy főre jutó működőtőke állomány viszonyítása az országos átlagértékhez, amelynél nagyobbat csak 5 megyében (Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Vas) találhatunk. Az FDI állomány megyei alakulásának időbeli változatlanságára pedig bizonyíték a hasonlósági indexek 1-hez közeli értéke. De mi okozza ezt a nagyfokú egyenlőtlenséget? A magyarországi NUTS II-es régiókban jelen lévő külföldi vállalkozások külföldi tőkéjének megoszlása (Forrás:KSH.) év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Közép64,1% 64,0% 69,2% 68,8% 70,3% 68,3% 65,0% 64,4% 63,1% 65,0% Magyarország és Budapest Közép-Dunántúl 5,6% 7,0% 6,9% 7,1% 5,6% 7,1% 8,3% 8,4% 10,0% 10,3% Nyugat-Dunántúl 12,0% 10,2% 9,2% 9,2% 11,1% 10,9% 12,4% 11,9% 12,0% 11,9% Dél-Dunántúl 3,8% 3,5% 2,5% 2,3% 1,8% 2,0% 2,0% 2,2% 1,8% 1,5% ÉszakMagyarország 4,8% 6,3% 4,5% 4,7% 4,2% 4,6% 5,0% 4,8% 5,6% 4,2% Észak-Alföld 4,7% 4,4% 3,7% 4,1% 3,8% 3,8% 4,1% 5,3% 5,1% 4,8% Dél-Alföld 5,0% 4,8% 4,1% 3,8% 3,3% 3,3% 3,2% 3,0% 2,4% 2,3% 17. Táblázat

37

Az alábbiakban felsorolom a legfontosabb pozitív súllyal szereplő tényezőket a célterület megválasztásában: - fejlett infrastruktúra (közlekedés, hírközlés, műszaki technológia) - jól kiépített banki hálózat, magas színvonalú pénzügyi szolgáltatás - rendelkezésre álló szakképzett, reális árú munkaerő - alacsony adószínvonal, alacsony állami elvonások - fizetőképes nagyméretű belső piac, jó exportlehetőségek - kiszámítható, tervezhető, következetes jogi szabályozás Az ilyen tulajdonsággal rendelkező területeken érzi magát jól a külföldi működőtőke, kész a nyereségét a vállalatba visszafordítani, és hosszútávon megannyi előnyt kovácsolva hálás tud lenni környezetéhez. Még egy figyelemreméltó folyamatra hívnám fel a figyelmet ebben az időszakban. A működõtőke beáramlása mellett 1997-ben már érezhetően megindult a magyar (rezidens) vállalatok határainkon túli terjeszkedése. 1995 végéig, amikor is elfogadták az ún. devizatörvényt (XCV. Törvény) a tőkekivitel komoly engedélyezési procedúrát igényelt, de ettől fogva külföldi közvetlen befektetéskor csak bejelentési kötelezettség terheli a magyar cégalapítót, ha megfelel a törvényben előírt feltételeknek. A törvény hatályba lépése az MNB devizaszabályozási és –engedélyezési főosztálya feladatai körébe utalta a tőkeexport nyilvántartásának vezetést, ugyanakkor a korábbi évek tőkekiviteléről még becslésre sem szívesen bocsátkoznak, még a szakemberek sem. A magyar cégek külföldi történetében először csak kisebb befektetések születtek az Európai Unió egyes országaiba, de ma már a közép- és kelet-európai átalakuló országok a magyar tőke legkedveltebb célpontjai. 2000-től elsősorban Romániába, Macedóniába és Szlovákiába, Ukrajnába irányul a tőkekivitel legnagyobb része, részben a privatizációs folyamat felgyorsulása következtében. Régiónkban még mindig Magyarország az első számú tőkeexportőr, de dinamizmust mutat ezen a téren Szlovénia is. Tőkekivitelünk rendkívül koncentrált, a befektetések mögött nagyrészt csak néhány nagyvállalat áll. A Richter és a Dunapac fektettek be a legtöbbször (együtt 15 tranzakciót 900 millió euró értékben), ám értékében a Mol és a Matáv külföldi privatizációi jelentették a legnagyobb tételeket. A

Gazdasági

Minisztérium

támogatja

a

középméretű

magyar

cégek

regionális

terjeszkedésének megvalósulását, és elősegítené a kedvezményes hitelhez, kockázati tőkéhez

38

jutást, valamint az információáramlást. Ebben vállal szerepet az Eximbank Rt. és a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. Az alábbi táblázat szemlélteti a magyar rezidens vállalatok külföldön megvalósított beruházásait. A 2006-os adat az első negyedéves összeget mutatja. 1200 1000 800 600 400 200 0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

18. Táblázat Magyar vállalatok külföldi befektetései (millio euro) Forrás: MNB és KSH.

39

4.4. A posztprivatizáció korszaka (1998-tól napjainkig) 1997 vége óta elterjedt vélekedés, hogy a tömeges privatizáció korszaka gyakorlatilag lezárult: Ez abban az értelemben igaz is, hogy a korábbiakhoz hasonló, valóban tömeges privatizációra már nincs szükség, sem lehetőség, hiszen a privatizálható vagyon valóban csaknem elfogyott. A privatizáció elérte célját, kialakult a nagyobbrészt magántulajdonra épülő piacgazdaság. Ennek ellenére még néhány különösen fontos, nagy értékű és mindenképpen stratégiai jelentőségű cég privatizációja történt meg az ezredforduló után, melynek szükségessége megosztja a szakértői véleményeket. A világ legfejlettebb országait tömörítő gazdasági szervezet, az OECD évente készít jelentéseket tagállamainak privatizációs folyamatairól, helyzetéről és ez alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar gazdaságban több mint 90 százalék magántulajdonnal szemben kevesebb, mint 10 százalék állami tulajdon áll. Márpedig ez a 10%-os arány nagyban elmarad a 25%-os uniós átlagadattól. A túlprivatizált gazdaság számos olyan veszélyeket rejt magában, mint például monopolhelyzet kialakulása, gazdasági és társadalmi érdekeink érvényesítésének elvesztése, gyarmatérzés kialakulása, bérszínvonal nyomott értéken tartása, ezáltal a fogyasztás csökkentése, mindezáltal kevesebb adóbevétel az állam számára.19 Komoly hibának tartom az energiaszolgáltatásban végbement „államtalanítást”, hiszen egy kiemelkedően fontos stratégiai ágazatról és egyben közszolgáltatásról van szó, amelyet egyetlen felelősen gondolkodó hatalom sem engedhet ki a kezéből. Az ÁPV Rt. és a jogelődjei bevételei Mrd Ft-ban Deviza Forint Hitel Kárpótlási jegy 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 (nem auditált) Összesen

19

Σ

39,02 69,53 1,22 6,13 3,08 172,65 59,67

67,33 62,11 55,68 44,96 20,71 148,97 225,76 95,15

0,99 -

4,5 0,87 1,31 0,64 0,25 8,23 0,22 0,04

111,84 132,51 58,21 51,73 20,96 160,28 398,63 154,86

0

276,72

-

0,45

277,17

997,39 0,99 19. Táblázat (Forrás:apvrt.hu)

16,51

1366,19

351,3

Magyar Nemzet 11.o. 2006 szeptember 4. nyomán

40

Az 1998-tól megvalósuló két különböző privatizációs politika Az 1998-2002 közötti ciklusban a kormány szinte azonnal megkezdte az állami vagyon és az azt kezelő intézmények központosítását. A Miniszterelnöki Hivatal alá rendelték az ÁPV Rt.t, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot (KVI) és a társadalombiztosítót. Meghirdették az „egységes állami vagyonkezelés elvét”. A privatizáció 1998 után lényegesen lelassult, miközben az ÁPV Rt. tulajdonának köre évről évre folyamatosan bővült. Már 1999-ben alig növekedtek az ÁPV Rt. tranzakciói, 2000-ben pedig drasztikusan visszaestek. A ciklus elején látható bevételek a még előző kormány által levezényelt privatizációs ügyletekből származnak (Mol Rt. – 66,3 mrd Ft, Matáv – 75,2 mrd Ft). A lassítás az 1998-2002-es időszakban nem csak a privatizációra volt jellemző. Sajnos a társadalom és a gazdaság sok más területén elmaradtak a reformok. Elhanyagolták az egészségügy, nyugdíjrendszer, közigazgatás modernizálását, nem készítették fel az agrárszektort az Európai Unió támogatásának fogadására. A ciklusra tényleg jellemző volt a „több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás” mottó. A mondhatni passzív kormányzás további negatívuma a gazdaság teherbíró-képességét meghaladó, igazságtalan lakástámogatási rendszer bevezetése. A szaksajtóban kutakodva egy érdekes ténnyel találkoztam, miszerint az ÁPV Rt. 1998 és 2000-ben veszteségesen zárt. Költekezései meghaladták az értékesítésből származó bevételt, vagyis a társaság működésével nemhogy segítette volna az állami költségvetést, hanem még terhelte is annak egyenlegét. 1998 után az intézmény tulajdonának köre nem szűkült, hanem évről évre, folyamatosan kiterjedt. 1998 nyara és 2000 decembere között az ÁPV Rt. vagyona 588 milliárd forintról 939 milliárdra duzzadt. Több vállalat esetében az államot a korábban megkötött de nyilvánosságra nem hozott privatizációs szerződés alapján felvásárlói kötelezettség sújtotta (Postabank és Malév). Vagyis a cég privatizálását annak reprivatizálása követte. A kényszerű visszaállamosításokat „önkéntes”, bár kisebb horderejű lépések is kiegészítették. Úgy vélem, ez a lakosságot súlytó felelőtlen felvásárlás sok esetben nem volt indokolt. Ha már nem folytatták az állami vagyon értékesítését, bevétel híján nem is szabadott volna költekezni. Főleg, hogy a felvásárolt vállalatok nem a hagyományos nemzeti értékeket képviselő vállalatok sorából kerültek ki, melyek teljesítményén javítani kellett volna.

41

1998-as évvel ellentétben a 2002 nyarán megalakul szocialista-liberális kormány már a külföldi

tőke

további

bevonását

és

a

privatizáció

folytatását

hangoztatta

programjában.(szakirodalomban ezt az időszakot szokták 3. privatizációs hullámnak is nevezni; az első 1991-ben a második 1995-ben kezdődött). Az ÁPV Rt. jelezte, hogy 2005 végéig további 600 milliárd forint összegű bevétel realizálható magánosítás útján. A 19. táblázat azt mutatja, hogy ezt a számot túl is teljesítették, ami szintén érthetetlen. Még a 600 milliárd forintnyi összeget is óriásinak tartom a 10 éven át tartó „kiárusítás” után. Felfoghatatlan számomra például, hogy miért kellett eladni az évi közel 1 milliárd forint nyereséget hozó Budapest Airport Rt. használati jogát 75 évre, és a bevételt az elhibázott gazdaságpolitika okozta hatalmas államadósság törlesztésére fordítani. Azzal védekeznek, hogy az angol vevő jelentős fejlesztési beruházást ígér, amit a magyar állam a jelenlegi helyzetben nem engedhetne meg magának. Többen is jelentkeztek a BA Rt.-re kiírt pályázatra, nyilván azért, mert többen is előbb vagy utóbb de profitot, nyereséget, hasznot láttak a beruházásban. Miért ne tudna a magyar állam megfelelő üzleti és beruházási tervvel hitelért folyamodni, mint ahogy azt az angol tulajdonos is teszi. Miért ne lenne képes a magyar állam is rentábilisen működtetni a repteret. Nem hiszem, hogy a 10 millió magyar között nincs olyan ember, akinek az irányítása alatt a mi kis Ferihegyünk világszínvonalú reptérré válna. Csak meg kell keresni, és vele együtt tenni kell az eredményért, nem pedig mindent a hozzáértő külföldre bízni. Ha mindent eladunk, mi marad a nemzet gazdaságából? (itt jegyezném meg, hogy az ÁPV Rt. 2006 szeptember 7-én újraindította a Malév Zrt. magánosításának folyamatát, melynek célja „a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű társaság hosszabb távú működőképességének biztosítása”. Ennek megszerzéséért 4 jelölt versenyez! Kóka János azt szeretné, hogy más cégeket is privatizáljanak, mint például a szintén nyereséges Magyar Posta Zrt.-t, a Magyar Villamos Műveket és a Szerencsejáték Zrt.-t is, de olyan stratégiai fontosságú vállalatra, mint a Paksi Atomerőmű nem fog sor kerülni.20)

20

Forrás:www.napi.hu - Privatizáció előtt a Volán, a Posta és a Magyar Villamos Művek? (2006.09.02.)

42

A 20. táblázat a teljesség igénye nélkül szemlélteti a 3. hullámban megvalósított nagyobb tranzakciók sorát. ÁR (milliárd HUF)

VÁLLALAT

Budapest Airport Rt. Antenna Hungária Hungexpo Nemzeti Tankönyvkiadó Dunaferr Dunai Vasmű Rt Siotour Rt Postabank és Takarékpénztár Rt Budapest Bank Rt CD Hungary Rt MAHART

ELADÁS ÉVE

460

2005

47

2005

8

2005

3,2

2004

8

2004

3,1

2004

101,3

2003

6,1

2001

18,2

2001

1,1

2001

20. Táblázat (Forrás: ÁPV Rt.)

A közvetlen külföldi befektetések tendenciái De térjünk át az ezen időszakban megvalósuló külföldi tőkebefektetések témájára. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan szemléltethetném ezt az 1998-ig visszanyúló intervallumot, az ennek során az FDI-hoz kapcsolódó tendenciák elemzését. Az időtáv elején nagyobb léptekben fogok haladni, mivel úgy érzem a távolabbi múlt összefüggéseiről más elég nagy terjedelemben írtam, és inkább az aktuális 2-3 éves friss folyamatokra koncentrálok. Kezdeném azért ott, hogy hazánkban a privatizáció lezárult, pontosabban inkább az értékesítési célú privatizáció helyett a fejlesztési célú, magán és köztulajdon együttműködése került előtérbe. A nagy értékű felvásárlások korszakának végét a világ is megérezte, 2001-ben 41%-kal, 2002-ben pedig 21%-kal esett vissza a globális tőkeáramlás mértéke. Másrészt a közvetlen külföldi befektetések visszaesését a világgazdaság általános recessziójával is lehet magyarázni. Mint a 21.táblázat is mutatja, ez hazánkat ilyen drasztikus mértékben nem érintette. Leszűkítve a vizsgált területet az Európai Unióba 2002-ben 45%-kal kevesebb FDI érkezett, mint 2000-ben, viszont Kelet-Közép-Európában ez fordított tendenciát, 16%-os növekedést mutat.

43

21. Táblázat FDI évenkénti alakulása hazánkban (Forrás: MNB)

Környezetünk növekvő befektetései a felgyorsuló privatizációnak (főleg Csehország), az átlagon felüli gazdasági növekedésnek, a befektetői bizalom növekvésének, tehát a viszonylag ideális gazdasági légkörnek volt köszönhető. Éppen ezért inkább nem is új befektetésekre kell gondoljunk, hanem újrabefektetésekre. A 21. táblázat oszlopainak középső részéről leolvasható a már jelen lévő multinacionális vállalatokba történő befektetés növekvő jelentősége. A zöldmezős befektetéseket és a friss részvénytőke arányát vizsgálva csökkenést állapíthatunk meg. Ennek okai: - a bruttó bérköltségek növekedése , forint erősödése - az EU-s szigorítások a szubvenciók területén - a felgyorsuló cseh és lengyel privatizáció, magyar privatizáció leállítása - bizonyos esetekben az állam túlzott beavatkozása csökkentette a befektetői bizalmat (pl. közbeszerzési eljárás mellőzése az autópályák építése esetében, 4-es metró építésének egyoldalú leállítása) Ilyen körülmények mellett versenyképességünk csökkent, és sokszor a multik áthelyezték tevékenységüket keletebbre (a távol-keleti befektetők szinte felszámolták a közép-keleteurópai textilipart), melyre válaszként a magyar állam még inkább a zöldmezős befektetések ösztönzésére, a magasabb hozzáadott érékű termelés betelepítésére törekedett. Itt térnék ki a hazánk által is alkalmazott kormányzati befektetésösztönző módszerekre.

44

Befektetésösztönzés hazánkban Az kormányzati befektetésösztönző eszközöknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a) Szűkebb értelemben vett ösztönzők: csak az FDI ösztönzésére koncentrálnak, céljuk a külföldi befektetések megtérülésének javítása vagy költségeinek, kockázatának csökkentése, részleges átvállalása. Ide tartoznak az adókedvezmények, a pénzügyi szubvenciók és az egyéb támogatások. Részletezésüket a 22. táblázatban közlöm. Ösztönzők fajtái Céljaik Költségvetési az adóteher csökkentése a beruházó számára Pénzügyi

közvetlen pénzügyi támogatás nyújtása

Egyéb

a beruházás nyereségességének növelése/költségének csökkentése nem pénzügyi eszközökkel

Elemeik adókedvezmény, adómentesség, adóvisszatérítés, vámmentesség, adóalap csökkentése, ÁFA-mentesség, újrabefektetési kedvezmény, kedvezményes hitelek, nem visszatérítendő támogatások, állami garancia beruházási hitelekre, exportgarancia, -biztosítás, -hitel preferenciális kormányzati szerződések, piaci árnál olcsóbb ingatlan juttatása, kis- és közepes vállalkozások fejlesztési programjai, vámszabadterületek, ipari parkok

22. Táblázat A legfontosabb szűkebb értelemben vett ösztönzők

b) Tágabb értelemben vett ösztönzők: az általános befektetési klímára ható gazdaságpolitikai módszerek, melyekhez többnyire egy ország monetáris és fiskális politikájának különböző eszközrendszere (árfolyampolitika, külső és költségvetési egyensúly, kamatpolitika, stb.) tartozik. A magyar állam aktívan alkalmazza a szűkebb és tágabb értelemben vett befektetésösztönző módszereket, és köztudottan az ország előnyei közé tartozik a 2004. január 1-től 16%-ra csökkentett társasági adó, mely az egyik legalacsonyabb érték Európában. ITDH Hungary Zrt. (korábban Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) Ennek az 1993-ban alapított állami ügynökségnek a küldetése a külföldi működőtőke magyarországi megtelepedésének a segítése. Kapcsolatokat teremt a belföldi vállalkozók, az állami és regionális közigazgatási intézmények és a külföldi partnerek között. Az elmúlt évek során kiépült, államigazgatáshoz és a piaci szereplőkhöz fűződő formális és informális kapcsolataival, a megszerzett gazdasági és piaci ismereteivel egyedülálló szolgáltatást nyújt. Hazánkbeli kmt növekedésének érdekében a külföldi befektetőknek a következő szolgáltatásokat nyújtja:

45

•

Magyar beszállítók felkutatása külföldi befektetők számára;

•

Információk nyújtása a magyar befektetési, jogi, adózási és pénzügyi környezetről;

•

Információ nyújtása a kormány befektetést támogató programjáról;

•

A barna- és zöldmezős, valamint a vegyesvállalati befektetések döntés-előkészítő munkájának menedzselése;

•

Telephely-keresés, javaslat a befektetési helyszín kiválasztására;

•

Cégadatbázisok készítése;

•

Regionális projektek menedzselése;

•

Az önkormányzatok felkészítése a befektetők fogadására.

•

A külföldi befektetők számára hasznos információkkal (támogatások, vállalatalapítás, pénzügyi és számviteli szabályozások) foglalkozó, több nyelvű, elektronikus és nyomtatott

kiadványok

megjelentetése,

amelyeket

az

ITDH

a

honlapján,

az

irodahálózaton, és az általa szervezett rendezvényeken keresztül terjeszt. 2008. január 1-jétől a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) nonprofit zártkörűen működő részvénytársasággá alakult. Az átalakítással az ITDH az elsők között tesz eleget törvényi kötelezettségeinek, hiszen 2009. június 30-ig az összes közhasznú társaságot át kell alakítani nonprofit gazdasági társasággá. Az ITD Hungary Zrt. néven tovább működő társaság feladatai változatlanok. Néhány szám a tevékenységéről: •

Évente több mint ötvenezer megkeresést kezel

•

Évente

több

mint

száz

befektetésösztönzési

rendezvényt,

50

exportösztönző

szemináriumot, 60 bel- és külföldi üzletember-találkozót, egy tucat magas szintű állami látogatáshoz kapcsolódó rendezvényt és közel 40 kollektív magyar megjelenést szervez •

1998 óta közvetítésével 496 pozitív befektetői döntés született, ezek révén több mint 9 milliárd eurónyi tőke áramlott hazánkba, mintegy 100 000 közvetlen állást teremtve

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunknak köszönhetően 2004-től az EU forrásai is segítik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gazdaságfejlesztési tevékenységét, lehetőség nyílik olyan gazdaságfejlesztési pályázatok kiírására, amelyekhez az EU jelentős anyagi támogatást nyújt. A támogatások Európai Bizottsággal egyeztetett kerete a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), amelyet tagállamoknak a Strukturális Alapok támogatási forrásainak elnyerése érdekében kell elkészítenie. A Nemzeti Fejlesztési Terv egyik fő célkitűzése a gazdasági versenyképesség növelése. A Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség

46

Operatív Programja (GVOP) 2004 és 2006 között négy területen támogat gazdaságfejlesztési tevékenységet, melyek közül prioritást élvez a beruházás-ösztönzés. Mindez korszerű technológiájú termelő-kapacitások kiépítését, kelet-közép-európai vagy európai regionális hatáskörrel rendelkező vállalati központok magyarországi kialakítását, ipari parkok, innovációs

és

technológiai

transzferközpontok,

logisztikai

központok

beruházásait,

fejlesztését és pro-aktív beruházás-ösztönzési szolgáltatásokat támogat. A GVOP-n keresztül 2004-ben 8 milliárd forint, 2005-ben pedig 23,3 milliárd forint támogatás járult hozzá a beruházók tevékenységének megkönnyítéséhez. A GVOP 2003 január 1-vel indította útnak egyik részprogramját a Smart Hungary – Okos Magyarország Befektetés-ösztönző Programot, amely felváltotta az akkori hatályos kedvezményrendszert. Az új program továbbra is tartalmaz adókedvezményeket, de ezek már nem ütköznek a közösségi versenyjog szabályaiba. Szükséges volt kialakítani egy olyan kompromisszumot, amely növeli a befektetési kedvet, ugyanakkor EU-kompatibilis, hiszen a 44 nagyvállalat még mindig élvezi a nem EU-konform adókedvezményeket. Az új kedvezménycsomag tulajdonképpen teljesítette a hozzá fűzött elvárásokat, több mint évi átlag 3 millió euró mennyiségű külföldi működőtőke áramlott az országba, igaz ebből a Program tényleges hatását nehéz kiszűrni, de mindenképpen sikeresnek mondható. Nem esett még szó az FDI telephelyválasztásakor olyan nagy súllyal szereplő tényezőkről, mint a képzett munkaerő és a fejlett technológiai színvonal. Az állam ezen a tényezők minőségét szintén tudja befolyásolni és teszi is, mégpedig egyrészt az egész életen át tartó tanulás stratégiájával, felnőttképzésével, másrészt a kutatásra, fejlesztésre szánt összeg növekvő

mennyiségével.

Magyarország

ezen

a

téren

is

elmarad

nyugat-európai

szomszédjaitól. Míg a 15-ök EU-jában a tagállamok átlagosan GDP-jük 3%-át fordították K+F-re, addig nálunk ez az arány az elmúlt 15 év átlagában 0,9%-on mozog, de növekvő tendenciát mutat. Visszatérnék a még korábban vezetett gondolatmenetemhez, mely abból a sajnálatos tényből indul ki, mely szerint 2003-ra jelentős mértékben csökkent az FDI-import. Ennek okaként már több tényezőt felsoroltam, de kihagytam azon tényezők (cseh, lengyel aktív privatizálás, világgazdasági dekonjunktúra nem tartozik ide) eredőjét, amelyet mi magunk alakítottunk, vagyis a kormányzati gazdaságpolitikát.

47

A 4 választás és következményei 2002-2004 közötti időszakban az a sajátságos helyzet állt elő, hogy a választópolgároknak négyszer is az urnákhoz kellett járulniuk, ami azt a döntést eredményezte, hogy a politikai érdekek érvényesítésének a gazdasági érdekek elébe kell vágni, vagyis a politika győzedelmeskedett a gazdaság felett. A megígért keresletélénkítő „jóléti rendszerváltást” (közszféra béreinek és kereseteinek emelése, a nyugdíjintézkedések, minimálbér emelése) végre kellett hajtani, ami tulajdonképpen szükséges is volt, és sokkal több hasznot hozott volna, mint a restriktív intézkedések, ha versenyképességet javító kínálatösztönző csomaggal párosul. Azért mondom, hogy szükséges volt, mert gondoljunk csak bele milyen helyzet állt volna elő, ha a dekonjunktúrális európai környezet mellé, ahol a nemzetközi kereslet szintén visszafogott, még a belföldi fogyasztást is megcsapolják. Könnyen a 10 évvel korábbi válságba zuhanhatott volna a gazdaság. 2 évi óvatos kormányzás után az Orbán kormány sikeres kísérletet tett a kereslet élénkítésére, a Millennium évében elindította Széchenyi-terv programját, mely a vállalkozások támogatására koncentrált. Ennek a tervnek a nemzetközi elismertsége is jelentős, versenyképességünket nagyban javította (ld. 19. táblázat 2001-es érték), és javította is volna tovább, ha a 2002-es ciklusváltásnak köszönhetően nem vonják ki mögüle a támogató tőkét. Ez volt az első stratégiai jelentőségű hiba, azzal együtt, hogy a kormányzat a két 100-napos program megvalósításával előálló versenyképesség csökkenését nem egyenlítette ki pl. adórendszeri reformokkal, infrastrukturális fejlesztésekkel, K+F bővítéssel, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztésével. A kormány látta tetteinek következményét, de az egymást követő választások és a „D-209-es ügy” kirobbanása mind-mind halogatásra bírta azt. A politikai siker mögött ott bujkált a gazdasági kudarc. Jelei hamar megmutatkoztak, növekedett az államháztartás deficite, csökkent az ország pozitív megítélése, a kereskedelmi és fizetési mérleg tovább romlott, az eladósodás szintje ugrásszerűen nőtt, a beruházások megtorpantak, és az FDI beáramlás lényegében leállt. 2001-től folyamatosan erősödött a forint (ld. 1.ábra), amit megfejelt az európai dekonjunktúra, a közeli európai uniós csatlakozása miatt megszűnő befektetői kedvezmények, folytatódó cseh lengyel és szlovák privatizáció valamint Kína globális tőkebefektetéseket vonzó hatása (IBM székesfehérvári leépítése).

48

1. ábra A forint/euró árfolyam alakulása (Forrás: MNB)

A gazdasági mutatók számai láttán a kormány érezte is a korrekció szükségességét, és ekkor hozta meg második elhibázott döntését. Hirtelen és haszontalanul véghezvitte a forint árfolyamsávjának 2,5%-os eltolását (ami jól látszik az 1. ábrán), hogy gyengítse a nemzeti valutát, és előnyhöz juttassa az exportra termelőket, akik ekkorra már feldolgozták az erős forint okozta károkat. A nemzetközi környezetben az intézkedés időzítése, bejelentésének módja, későbbi magyarázata, a kormányzat és az MNB közötti összhang hiánya és általában az egész programtalanság a globális befektetőknek azt az üzenetet küldte jogosan, hogy a kormány kapkod, laikus módon avatkozik be a gazdasági folyamatokba. Ezért rendült meg a pénzügyi és befektetési bizalom. Megjegyzem a forint sáveltolása az „exportőrök helyzetének javítása” magyarázatba csomagolt inflációfelpörgető stratégia volt. Másfél év alatt 2004 idusára duplájára, közel 8%ra növekedett a fogyasztói-árindex. A kormányzati kiadások megvalósultak, a bevételek elmaradtak, egyre növekedett a fogyasztás, amit valahogyan vissza kellett fogni. Valamit kellett tenni a bevételek növelése érdekében. Ez volt a sáveltolás, aminek következtében gyengült a forint, növekedtek a kamatok, megugrott az infláció (ld. 2. ábra). A növekvő hitelkamatok jelentősen rontották a magyar vállalatok hitelfelvevő képességét, és ezzel versenyképességét.21 2003-ban már az export- és beruházásvezérelt gazdasági fejlődést helyezték előtérbe. Elindult a már említett Smart Hungary program, infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre, 21 Matolcsy György – Négy választás – Két gazdaságpolitika 2002- 2004 nyomán

49

fokozatosan visszatért a beruházási kedv, így a gazdaság 2003 második felétől egészséges fejlődésnek indult. 2004-ben tovább nőtt az export, (intenzívebben mint az import) kimagasló volt a mezőgazdasági termelés, értékesítés, mindez pedig annak a bizonyítéka, hogy hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozással piacot nyert. Viszont a külső egyensúlyunk úgy javult, hogy közben a költségvetési szakadék tovább szélesedett. A deficit 2004-es 5,4%-os mértékét 2005-ben igaz, hogy az EU kedvezőtlenebb statisztikai elszámolási módszerének betudhatóan de már 6,1% követte. Az államadósság szintjét a már említett aktív privatizálással „EU-konform” szinten 57,7%-os szinten tudták tartani. Az infláció az energiaárak növekedésének ellenére és az állami tehervállalásnak köszönhetően egyre csökkent (ld. 2. ábra).

2. ábra A fogyasztói-index és a maginfláció alakulása (Forrás: MNB)

50

A 2004-2008 közötti időszakban megvalósult FDI állományának elemzése FDI 2004 2004-ben a szemléletváltásnak köszönhetően összesen 3365 millió euró értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés valósult meg hazánkban. Ez egy főre lebontva 4794 eurót jelent, ami a visegrádi országok közül változatlanul a legmagasabb. Az átlagon felüli teljesítmény a megszokottan magas újrabefektetett jövedelem melletti 1,1 milliárd euró összegű „friss” részvénytőke-befektetés adja. Ez javulást jelent, de ha a GDPhez viszonyítjuk a zöldmezős beruházás mértékét, akkor az előző évhez képest visszaesést tapasztalhatunk. Érdekes, hogy az éves GDP-hez viszonyított összes éves FDI beáramlás a 90-es évek második felében átlagosan 8%-os arányt mutatott, míg a privatizáció leállása után ez az arány lecsökkent a felére. Tehát levonható az a következtetés, hogy mivel az állami vagyon szinte teljesen elfogyott, a beáramló kmt felét elvesztettük. Ezért kell a befektetésösztönzésre növekvő hangsúlyt fordítani. Ha az újrabefektetett tőke mennyiségét viszonyítjuk a teljes tőkemennyiséghez, akkor látható, hogy folytatódik a már 1995 óta megfigyelhető trend. A trend pedig: egyre kevesebb új külföldi befektető telepszik meg tartósan hazánkban. Ezt szemlélteti a 19. és 3. ábra.

3. ábra Magyarországi FDI jövedelmeinek alakulása (Forrás: GKM)

1990 óta egyre több FDI van jelen hazánkban, és ezen beruházásokat magas jövedelmezőség és magas, 50% fölötti újrabefektetési arány jellemzi. Az 1,1 milliárd értékű részesedés formájú befektetés 2,3 milliárd beáramlás és 1,2 milliárd euró értékű tőkekivonás eredménye. Az 4. ábrán rögtön feltűnik a 2003-as két magasan ívelő oszlop. A nagy értékű tranzakcióknak az oka az, hogy a vállalatok termelési kapacitásukat

51

áthelyezték egy a vállalatcsoporton belüli másik leányvállalatnak ellenérték fejében, ami tulajdonképpen nem járt tőkemozgással. A Borsodchem esetében például a 380 millió eurós részvénycsomag eladását ugyan ilyen összegű portfoliótőke beáramlása követte.

4. ábra Az éves FDI részvény és egyéb részesedés részének beáramlása és kivonása (Forrás: MNB)

Ha származási ország szerint bontjuk le a kmt részvény formájú részét, akkor az alábbi következtetésre jutunk. Németországból származott a tőke 29%-a, Hollandiából 20, Ausztriából 11, az USA-ból 5, Franciaországból 4, egyéb országokból pedig 31% származott, amely részesedések kis különbséggel de az elmúlt 4 évet jellemzik. A lent közölt két kördiagram az országba privatizációs bevételét és működőtőke beáramlását mutatja egyazon 1990-2005 közötti időszakra származási országra lebontva.

5. ábra A külföldi befektetők szerepe a magyar privatizációs folyamatban (Forrás: ÁPV Rt.)

6. ábra FDI megoszlás befektető országok szerint (Forrás:MNB)

52

Az FDI legnagyobb része a tercier ágazatokba, ezen belül a szállítás, raktározás, távközlés és postai szolgáltatásba 337 millió euró érkezett, az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatásokba 370 millió euró, míg a kereskedelem és javítás szektorba 255 millió euró áramlott be. FDI 2005 Az UNCTAD által közzétett adatok szerint 2005-re az előző évhez képest 30 %-kal több, 900 milliárd dollárnyi tőke vándorolt át a határokon világszerte. Ez a szám jelentős, de közelébe sem ér a rekordévnek tartott ezredforduló évének (1400 milliárd USD!).

7. ábra Forrás: UNCTAD

Már az év folyamán körvonalazódott, illetve szakelemzők azt várták, hogy a hazánkba befolyó FDI meg fogja haladni a 2004 évi szintet. De senki nem gondolt ilyen nagy mértékű megugrásra. Köszönhetően a kedvező befektetői környezetnek és nem utolsósorban a Budapest Airport Rt. (BA Rt.) privatizálásából befolyt összegnek 2005-ben 6,2 milliárd euró külföldi működőtőke áramlott be hazánkba. Ez rekordot jelent. Figyelemreméltó, hogy részvény és más részesedés formájában összesen nettó 3340 millió euró érkezett (ld. 19. táblázat). Ebből hozzávetőlegesen 1840 millió eurót tesz ki a BA Rt. értékesítése, de az így fennmaradt 1,5 milliárd eurós összeg akkora szám, mellyel visszatekintve csak 2000-ben találkozhatunk. A számok azt mutatják, hogy mindinkább a nagyobb hozzáadott értéket képviselő beruházások valósulnak meg, szolgáltató központok létesülnek, míg a feldolgozóipar, az összeszerelés háttérbe szorul. A visegrádi négyek országaiba beáramló FDI 2005-ben az előző évhez képest 16%-kal bővült. Magyarország pozíciója jelentősen javult, az egy főre jutó működőtőke vonatkozásában Csehország után - ahol két nagyértékű privatizációs ügylet is végbement nekünk tudható a második legnagyobb szám. 53

A gazdasági minisztérium a nála bejelentett nagyobb beruházások listáján tartja nyilván például a Sanyo, a Nokia, a Suzuki, az SAP, az IBM, az Electrolux, a Bridgestone, a Hankook és a Michelen gumigyár fejlesztéseit, a Renault- Nissan logisztikai központját, továbbá az Audi, a Bosch, a GE Money Bank vagy az EDS befektetéseit. Csökkent viszont az újrabefektetett jövedelem az előző évhez képest, ami a vállalatok nagyobb arányú osztalékfizetésének volt betudható. Az országnak tovább kell haladnia ezen az úton, és a privatizációval szemben inkább a zöldmezős beruházásokat kell előtérbe helyezni. Továbbá: •

az egyenlő elbánás elvének szem előtt tartásával, a piaci verseny sérülése nélkül beruházásösztönző programokat kell kidolgozni,

•

a tőke kezdeti belépését, megtelepedését segíteni kell költségcsökkentő módszerekkel, a társasági adó 16%-os szintjét meg kell tartani,

•

stratégiai jellegű technológia- és tőkeintenzív beruházások felé kell terelni az FDI-t, a nagy hozzáadott értékű, magas szellemi munkát igénylő ágazatok felé (tercier),

•

a magyar vállalkozói szektort támogatni kell, hogy partnerként/konkurenciaként fel tudjon lépni a külföldi beruházók oldalán, azokkal szemben,

•

növelni kell a K+F-re fordított összeg nagyságát, támogatni a képzett munkaerő születését, felnőttképzést,

•

erőteljes infrastrukturális fejlesztésekbe kell kezdeni, fejlődni kell a távközlés területén; sokat kell fordítani a vidékfejlesztésre, hogy ne csak a szubvenciókért települjön az FDI vidékre,

•

fel kell számolni a túladminisztrált, túlbürokratizált ügyintézést számos területen,

•

aktuális téma az euróbevezetés időpontját övező bizonytalanság; ha a szomszédos országok nemzeti valutáját hamarabb felváltja az euró, mint a forintot, az FDI elfordulhat az országtól; ezért szorosan a szem előtt kell tartani a konvergenciakritériumok teljesítését, hogy minél előbb megszűnjön az árfolyam- és kamatkockázat, a forint elleni spekulációs támadások esélye. A térség országai közül Szlovénia már bevezette az eurót, aktuális hírek szerint pedig Szlovákia 2009 januárjára teljesíti a konvergenciakritériumokat.

De mi történt a 2006-os évben? Dolgozatom ezen fejezetében röviden áttekintem az év külföldi közvetlen beruházásainak alakulását.

54

FDI 2006 2006 a parlamenti választás éve volt. Tavasszal ismét ígérettengerben úszott az ország, de tudta már mindenki, hogy bármelyik oldal nyeri is a választásokat, komoly feladat elébe kell néznie. Egyrészt véghez kell vinnie a már 1 évtizede halogatott szerkezeti és intézményi reformokat az állami szférában, másrészt erőteljes lépéseket kell tennie az államháztartás egyensúlyának javítása érdekében. Mindehhez a nemzetközi környezet adott, ugyan nem szárnyal az EU gazdasága, de dekonjunktúrától (kereslet visszaesésétől) sem kell tartani. Így tehát nyitott a lehetőség a restrikciós intézkedések előtt. Az „Új Egyensúly Program 2006-2008” elemeit nem részletezem, inkább hatásai azok, melyek figyelemreméltóak. Egyértelmű, hogy a költségvetési megszorítás sújtani fogja a beruházási kiadásokat és emiatt a gazdasági növekedést is. Vegyünk egy konkrét példát: 2006. szeptembertől szolidaritási adó fizetésére kötelezett valamennyi társasági adóalany, nyereséges vállalkozás és egyéni vállalkozó. Az adó alapja a vállalkozás adózás előtti nyeresége, ami a kedvezményekkel nem csökkenthető, tehát az adókedvezményekben részesülő multinacionális társaságoknak is meg kell fizetniük, mértéke pedig 4 százalék. A hirtelen bevezetett adó hallatán a német Audi autógyártó cég taktikusan megszellőztette azt a hírt, hogy a társaságokra kivetett szolidaritási adó miatt felfüggeszti öt évre szóló, egymilliárd eurós magyarországi beruházási tervét, majd így sikerült kiharcolnia, hogy a különadó alapjából leírhatja a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadásait, azzal indokolva, hogy versenyképességét csak így tudja fenntartani. Az Audi magyarországi beruházásainak összértéke 1993-tól 2006 szeptember végéig meghaladta a 3 milliárd eurót (ez a hazánkban megvalósult FDI 6 %-a!), ebből a K+F 597 millió eurót vitt el. A 2006-os évre tervezett 300 millió euró értékű beruházásból közel 290 millió már megvalósított.22 Ez a példa is azt mutatja, hogy egyes adóintézkedések "visszafelé sülhetnek el", kevesebb bevételnövekedéssel járhatnak a reméltnél, és növekvő bevételkiesést jelenthetnek. Több 2006 végén közzétett jelentés azt mutatja, hogy a nyugati beruházók közül sokan nem találták meg a számításukat Kelet-Közép-Európában, nyereségük elmaradt attól, amit reméltek, ezért még keletebbre helyezték át érdekeltségüket, vagy visszatértek az anyaországba. A statisztikák azt mutatják, hogy nyolc új EU-országban 2000 óta gyorsabb ütemben nőttek a bérek, mint a termelékenység, míg a 15 volt tagállamban fordított volt a viszony. Ezért is jogos az a tendencia, mely a multinacionális vállalatok egyre keletebbre való

22

Forrás: HVG, XXVIII. Évfolyam 46.szám 109. oldal, Audi-szolidaritás.

55

(Ukrajnába, Romániába vagy Kínába) tolódását mutatja. Az Ernst&Young idei beruházói listája is megerősíti azt, hogy térségünk vonzereje csökkenőben van. Evidens, hogy nincs értelme versenybe szállnunk a sokkal alacsonyabb bérszínvonallal rendelkező országokkal, mert ez hazánk még nagyobb mértékű eladósodásához vezetne. A versenyképesség hosszú távú megalapozásában egyrészt inkább kulcsszerepe van az oktatás fejlesztésének. Jelenleg nem mondható el, hogy a beruházók az igényeknek megfelelő, bőséges szakemberkínálattal találkoznak. Másrészt meg kell próbálnunk a nagy jövőjű innovatív K+F érzékeny ágazatok felé terelni a beruházókat. A környezettechnológia, az intelligens szolgáltatások, a biotechnológia vagy akár az idegenforgalom eddig kiaknázatlan lehetőségeket kínál a beruházóknak.23 Az évi 1% körüli GDP-hez viszonyított K+F összeg kevésnek mondható az EU 3%-os szintjéhez viszonyítva.

171,47

175,77

181,53

2003

2004

46,027 1996

2002

42,31 1995

78,188

40,289 1994

71,186

35,253 1993

1998

31,632 1992

63,591

27,103

50

1991

100

1997

150

105,388

200

140,605

250

207,76

A K+F- re fordított összeg alakulása hazánkban

2005

2001

2000

1999

0

Milliárd HUF

8. ábra Forrás: KSH.

A befektetők számára a kiszámíthatóság, a tervezhetőség, a biztonság, a politikai stabilitás az, ami nagy jelentősséggel bír. A beruházók számára nem az a legfontosabb kérdés, milyen összetételű egy kormány, hanem az, hogy mennyire stabil. A miniszterelnök balatonöszödi beszéde után kialakult belpolitikai helyzetnek köszönhetően például a gazdasági tárca szerint 1615 milliárd forint értékű külföldi befektetés volt veszélyben. Már a történelem során számtalanszor bebizonyosodott, hogy a politikai érdekek oltárán nem szabad feláldozni egy ország gazdasági érdekeit.

23

Forrás: Világgazdaság, 2006. október 17. Átfolyik térségünkön a tőke; http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=145732

56

A 2006-os makrogazdasági mutatókról a következőket mondhatjuk el: •

a még az első negyedévben mért 4,6 %-os GDP növekedés év végére 3,9 %-ra morzsolódott le. Ez a 2004-ben csatlakozott országokat nézve a legalacsonyabb érték (az Európai Unió fejlődő országainak átlagos növekedése 7,9% 2006-ban). A kelet-közép európai országokkal összehasonlítva hazánk 2001-2002-ben az átlagosnál jobban teljesített, 2003-ban azonban a növekedési ütemben meglévő előny elolvadt, majd a rákövetkező években hátrányba fordult. Ez azért is következett be, mert az évtized elején növekedésünk mozgatórugója a termelésnél gyorsabb ütemben növekvő és a külső egyensúlyt rontó, nagyban hitelekre támaszkodó belföldi fogyasztás volt. A felelőtlen költekezésnek meglett az eredménye. 2006-ra fenntarthatatlanná vált a 9,2 %os GDP arányos államháztartási deficit, így a kormány szigorú a lakosságot, a vállalkozásokat,

a

külföldi

beruházókat

érintő

keresletcsökkentő

konvergenciaprogramba kezdett. Ennek következtében a növekedésünk összetétele teljesen megváltozott. Szinte az egész arányt a külkereskedelem képviselte, a belföldi fogyasztás csak kis mértékben nőtt, a beruházások (feldolgozóipar, ingatlanpiac, szállítás, raktározás, útépítés, távközlés) viszont csökkentek. Csökkentek akkor, amikor mind a világgazdaság mind pedig az uniós gazdaság az előző évieknél jóval erősebben tudott fejlődni, így joggal gondoljuk, hogy a környező országokkal folytatott versenyben potenciált veszítettünk. „Az elmaradt vállalkozói fejlesztések okait feltételezhetően a bizonytalan gazdaságpolitikai környezettel, a szabályozás kedvezőtlen kilátásaival, a foglalkoztatás relatív drágulásával, valamint a munkaerőkereslet és -kínálat szerkezeti problémáival magyarázzák. Ugyanakkor a költségvetési hiány konszolidációs szükséglete nem tette lehetővé a vállalati adóterhelés mérséklését, miközben a laza fiskális politikából következő magas kamatláb nagy jövedelmezőségi követelményt támasztott a beruházásokkal szemben, és korlátozta a hitelfelvételt. Az év második felében

elindított

stabilizációs

célú

gazdaságpolitika

a

piac

és

a

cégek

felhalmozóképességének szűkítése által rontotta a beruházási kilátásokat, illetve lehetőségeket - azon túlmenően, hogy a csendes kiigazítással direkt módon is hozzájárult

az

invesztíciók

visszaeséséhez.”24

Az

éves

közel

2

%-os

beruházáscsökkenés a globális és európai konjunktúra idején történt, választási évben, korábban indított infrastruktúra-fejlesztési program csúcspontján, és az európai uniós források első megugrása idején. Ez több mint rossz időzítés!

24

Menedzsment Fórum; Kipukkant a kormány által felfújt beruházási lufi; Petschnig Mária 2007. március 8.

57

9. ábra A beruházások volumenének éves változása az ágazatcsoportokban Forrás: KSH

•

A lakosság reáljövedelme 3,5 %-kal nőtt az előző évhez képest, de a növekedés dinamizmusa alább hagyott. Ennek okai az utolsó negyedévben végbement fogyasztói árak emelkedése és a szeptemberben bevezetett az alkalmazottakat terhelő egészségbiztosítási és munkavállalói járulékemelések voltak. Hazánk bérszínvonala még az uniós átlag felét sem éri el (42%!), így van hová fejlődni.

•

A csekély jövedelem-növekedés mellett jóval nagyobb probléma, hogy a magyar lakosság rendkívüli mértékben eladósodott. A millenniumi évi 1,2 billió forintnyi állomány 6 év alatt 6,7 billió forintra duzzadt. Ez azt jelenti, hogy minden egyes állampolgárra 670.000.- Ft összegű hitel, kölcsön, tartozás nehezedik, ami a 2006-os egy főre jutó GDP 30%-át teszi ki. 2000-hez képest a fogyasztási hitelek aránya 50-ről 33%-ra mérséklődött, az ingatlanhitelek aránya 25-ről 45%-ra nőtt a pénzügyi közvetítők által a háztartásoknak nyújtott „gyorshitelek” megduplázódtak, részesedésük 20%-ot tesz ki.

•

Az éves infláció 3,9 %-on alakult. Az év első felében a pénzromlás 3 % alatt tudott maradni, de a júliustól kezdődő élelmiszer és üzemanyag drágulás valamint a kormány bevételnövelő intézkedései (ÁFA emelés, jövedéki adó emelése, gépjárműadó emelés, 30%-os gázáremelés, 14 %-os villamos energia áremelés) megemelték ezt az értéket. Októberben az infláció két év után először lépte át a 6 %-os határt, mely a későbbi hónapokban fent is maradt. Ezen tendencia plusz az élelmiszerárak, közlekedési díjak és energiaárak további drasztikus emelkedése semmi jóval nem kecsegteti a 2007-es pénzromlási mutatót.

58

•

az éves munkanélküliség 8,1%-os értéket mutat, ami körülbelül az EU átlagának felel meg. 2001 óta viszont ez a hazai szám folyamatosan emelkedik. Ennek több oka is van. 2004-ben eltörölték a kötelező sorkatonai szolgálatot, 62 évre kitolódott a nyugdíjkorhatár, melynek következtében nehezebb kilépni a munkaerőpiacról valamint szigorúbb lett a munkaügyi ellátórendszer is. A külföldi működőtőke ebben a 8,1 %-os értékben véleményem szerint nem hibáztatható, ugyanis az FDI révén létrejött munkahelyek száma majdnem tíz százalékkal, 10 906-ra emelkedett a 2005-öshöz képest.25

•

A külföldi működőtőke vonzásának szempontjából nagyon fontos a versenyképességi mutatónk. Az egyes országokat versenyképességük alakulása alapján több kutatóintézet is rangsorolja. A két legismertebb versenyképességi ranglistát egyaránt Svájcban készítik: a genfi Világgazdasági Fórum (WEF) és a lausanne-i Institute for Management Developoment (IMD) is évenként publikálja legfrissebb eredményeit. A tavalyi 35. után Magyarország az idén csak a 41. helyet szerezte meg a Világgazdasági Fórum nemzetközi

versenyképességi

listáján.

A

WEF

arra

figyelmeztet,

hogy

a

versenyképesség megőrzéséért csökkenteni kell a vállalatok adminisztratív terheit, az üzleti szereplőket pedig részrehajlás nélkül szükséges kezelni. A szerződések odaítélésénél és más kormányzati döntéseknél megfigyelhető favorizálásra már tavaly is panaszkodtak a menedzserek, ám az idén még többen jelölték meg ezt a problémák között.

10. ábra A Világgazdasági Fórum 2006-os versenyképességi rangsora

25

Forrás: www.vg.hu; Túl lehetünk a mélyponton; Takács Gábor 2007. július 26.

59

2006-ban a GKI és a Microsoft megjelentette a Versenyképességi Évkönyv 2006 kiadványt, mely hazánk versenyképességét hasonlítja össze a környező országok mutatóival. Létrehoztak két olyan mutatót (VEX és ÜX) mely a versenyképességet és a tágan értelmezett üzleti környezetet jellemzi. A VEX (versenyképességi index) olyan szám, melynek kialakításakor a makrogazdasági teljesítményt (GDP, beruházások, export és a foglalkoztatottság növekedési üteme), a munkatermelékenységet (GDP/1 foglalkoztatott,

ipari

termelés/1

ipari

foglalkoztatott)

és

a

relatív

költség-

versenyképességet (fogyasztói és termelői árindex) veszik figyelembe. A GKI a VEX-et 2001-ig

visszamenően

Magyarország

mellett

Lengyelországra,

Csehországra,

Szlovákiára és Szlovéniára vetítve is megadta, illetve a jövőben negyedévente megjelenő indexekben is publikálni fogja. A országok VEX-eit látva azt figyelhetjük meg, hogy Csehország, Szlovákia és Magyarország értékei 2005 végéig közel azonos mértékben javultak, Lengyelország és Szlovénia javulása elmaradt a másik három országétól. 2005 végétől Magyarország versenyképességi indexe stagnálni kezdett, míg a másik négy országé tovább javult, így Csehország és Szlovákia elhúzott tőlünk, Lengyelország és Szlovénia pedig behozták a velünk szembeni lemaradásukat. A 2006os magyar VEX azért nem fejlődött tovább, mert a makrogazdasági teljesítmény és a munkatermelékenység növekedése egyaránt lassult. •

A versenyképesség elemzését nem lehet pusztán az áruk és szolgáltatások alakulásával végrehajtani, figyelembe kell venni a környezetből érkező szubjektív jelzéseket is. Egy vállalkozást nagyban befolyásol az a gazdasági környezet, amiben él. Ezért a GKI felállította azon üzleti környezeti indexét (ÜX), mely egyfajta a vállalkozások és vállalatok körében végzett a gazdasági környezet milyenségét taglaló közvélemény kutatás. A mutató magában foglal szubjektív és objektív elemeket is, mert rendszeres vállalati felmérési adatokból értékeli a gazdálkodási környezet bizonytalanságát, az állami szabályozás kiszámíthatóságát, de az új gépkocsi eladásokból és a GKI-T-Mobile e-Gazdasági indexből – mely a gazdasági szereplők internethez és elektronikus üzleti alkalmazásokhoz fűződő várakozásait, attitűdjeit sűríti egy mutatószámba – tényszerű számokat nyer. Az ÜX-re igen is szükség van, mert a modern gazdaságokban az emberi vélekedések, kilátások nagy jelentőséggel bírnak. A GKI a 2001-2006-os intervallum negyedéves értékeinek átlagához (50) viszonyította az egyes negyedévek értékeit, melyek nulla és száz között mozognak. Az ÜX két mélypontja a 2004-es EU csatlakozás előtti negyedév és a 2006-os megszorító kormányzati csomag bejelentésének

60

negyedéve. A 11. és 12. táblázat az ÜX és a VEX értékeit szemléltetik negyedéves lebontában.26

11. ábra Az üzleti környezeti index Magyarországon Forrás: GKI

12. ábra A VEX értékei régiónkban Forrás: GKI

Dolgozatom további részében éves szinten vizsgálom a működőtőke beáramlásának intenzitását 2006-ban, a későbbiekben kitérek a 2007-es makrogazdasági helyzet rövid elemzésére, FDI tendenciáira, valamint elemzem az aktuális gazdasági környezetet a külföldi befektetett tőke aspektusából. 2006 elején a szakemberek pozitív várakozással álltak a külföldi közvetlen tőkebefektetések megvalósulása előtt. Az előrejelzések szerint 4 milliárd euró értékű külföldi közvetlen működőtőke-befektetés történhet Magyarországon. Ebből az első két félévben mintegy 2,5 milliárd euró meg is valósult, amiben jelentős szerepe volt a MOL gázüzletága értékesítésének. A Mol 300 millió euró biztos pénzre számíthat, további 150 millió eurót kap, 26

GKI – Versenyképességi évkönyv 2006 nyomán

61

amit céltartalékba kell helyeznie. A céltartalékolás oka az, hogy nem állapították meg a végleges eladási árat, mert az függ az eladott társaságok 2009-ig mutatott eredményétől. Ha ez jó, az E.On akár további 290 millió eurót is fizethet még, ha viszont gyengén szerepelnek a gázcégek, akkor a Mol visszafizeti a céltartalékba helyezett 150 milliót. Így az eladási ár egy 300-740 millió euró közötti skálán mozoghat. (Más források több mint egy milliárd eurós vételárat publikálnak.) A 2,5 milliárdos első féléves FDI beáramlás 50%-a részvény és egyéb részesedés jellegű. Ez az érték az előző év ugyanezen időszakához képest kétszeres. Tartsuk szem előtt a Mol gázüzletág eladásának hatását, mert itt láthatjuk, hogy egy-egy végbement privatizáció mennyire meg tudja dobni a beáramló FDI értékeket. Az új EU-tagországokban a szerint ingadozik a külföldi befektetések mértéke, hogy történt-e nagyobb vállalateladás. Kérdés csak az, hogy a privatizációs lehetőségek egyre érezhetőbb szűkülésével, és a munkaerő jelentős drágulásával meddig vagyunk képesek növekedést produkálni a külföldi beruházások vonzása terén. Ez az elkövetkező pár évben ki fog derülni, mivel a privatizálható állami vagyon a rendszerváltás óta jócskán megcsappant. A korábbi jóslatokat felülmúlva a második félévben további 2374 millió euró értékű FDI lelt otthonra hazánkban, így a 4874 millió eurós összeg a második legnagyobb éves működőtőke beáramlás. A második féléves értékben nagy szerepe van a Borsodchemnél történt tulajdonosváltásnak. A luxemburgi Permira alapokat kezelő óriás a részvények 52%-áért összesen 475 millió eurót fizetett.

13. ábra FDI alakulása Magyarországon 2006-ig Forrás: MNB

Az újrabefektetett jövedelem egyenlege 902 millió euró volt 2006-ban, ami az előző év azonos időszakának adatánál 1 milliárd euróval kedvezőtlenebb. A 3,8 milliárd eurós osztalék 62

a 2000-es évek átlagát 2,3 milliárd euróval haladja meg, így az látszik, hogy folytatódott az a 2004 óta tartó trend, amely a külföldi tulajdonosok korábbiakhoz képest kisebb (50% alatti) újrabefektetési hajlandóságában testesül meg. A korábban eszközölt külföldi befektetések beértek, a részvényeseknek osztalékot kell fizetni, illetve számos betelepült nagyvállalat balkáni, dél-kelet európai terjeszkedési politikát folytat, aminek következtében az egyik országban megtermelt nyereséget átcsoportosítják másik országba. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a tőke kimenekül az országból a rossz feltételek miatt, de tény, hogy a környező országok közül akad olyan, ahol a külföldi működőtőke „könnyebben boldogul”. Bulgária és Románia rekordmennyiségű tőkebeáramlást könyvelhetett el az EU-csatlakozást megelőző évben. Mindkét országban számos privatizáció fejeződött be, és a gyorsan bővülő kereslet is vonzotta a külföldi vállalatokat. A magyar vállalkozások az első féléves 559 millió eurós közvetlen tőkebefektetésen kívül a második félévben további 1883 millió euró értékű határon kívüli beruházást hajtottak végre, ami rekordértékű 2442 millió eurós működőtőke exportot ad. A jelentősebb célországok Ukrajna, Oroszország és Szerbia és Montenegró voltak. E három országba közel 1,5 milliárd eurónyi magyar tőke vándorolt. 2000 óta évi átlag 40%-kal nő a magyar kivitel Ukrajnába. Magyar vállalatok jelen vannak ukrajnai erőmű, logisztikai központ, energetikai központok működtetésében, de meg kell említenünk az OTP 650 millió eurós ukrajnai akvizícióját is.

63

FDI 2007 A kormánykoalíció 2006 nyarán jelentős költségvetési kiigazításba kezdett, s beindult a reformok előkészítése is. A már ezeken alapuló konvergencia-programot az EU és a pénzpiacok nem kritikátlanul, de hitelesnek fogadták el. A programot elemezve a Financial Times és a Standard & Poor's is azon a véleményen volt, hogy a költségvetési konszolidációs csomag a bevételnövelésre összpontosít, és nem foglalkozik a hiány fő forrásával, a kiadásokkal. Véleményük szerint főleg a hatékonyságot nélkülöző és túlságosan nagyvonalú társadalombiztosítási rendszert kell alaposan átszervezni, reformokat hozni. Igaz a szocialistaliberális kormány hozzáfogott az állami szolgáltatások működtetésébe a piaci elemeket beépítő reformsorozatba, de az ellenzék által kezdeményezett népszavazáson a magyar lakosság megvétózta a már bevezetett intézkedéseket. Mivel a létszámleépítéseken kívül nem nagyon mutatható fel kiadáscsökkentő intézkedés, világos, hogy az egyensúly helyreállása után az adóterhek mérséklésével a költségvetés nem tudja majd a kieső bevételeket hogyan pótolni, tehát valahogy az állami kiadások csökkentését kell elérni. Az államháztartási hiány lefaragásának érdekében tett intézkedések meghozták mind pozitív mind negatív eredményüket. Negatívumok: •

A hazai növekedési dinamika a prognózisoknak megfelelően csökkent, de a lassulás mértéke meghaladta a várakozásokat. Az első féléves 1,2 %-os növekedésünk a második félévben csupán 0,1 %-kal tudott nőni, így a 2007-es kibocsátásunk 25 374 milliárd forintos értéken zárt. Magyarország ilyen alacsony növekedést 10 éve nem produkált, de elemzők szerint pánikra nincs ok, szakértők szerint 2008 a kilábalás éve lesz. Kihívást jelent azonban a parlamenti időszak második fele, amikor már közelednek a választások, és mint tudjuk, Magyarországon igen erősen érvényesülnek a politikai ciklusok a gazdasági folyamatokban.

•

A teljes fogyasztás 3,3%-os csökkenésében a háztartások fogyasztásának visszaesése nagy szerepet játszott. Hogy a háztartások a megszokott fogyasztási színvonalat fent tudják tartani, tartalékaikat élték fel, vagy hitelt vettek fel. Ez abból látszik, hogy a lakosság 2007-ben 40%-kal nagyobb összegben vett fel fogyasztási célú hiteleket, melynek 95%-a deviza alapú. A deviza alapú hitelekkel addig nincs probléma, amíg a forint az erős tartományában mozog, és megőrzik alacsony kamatozásukat. Aggodalomra ad még okot, hogy a lakosság nettó megtakarítási állománya éves átlagban a GDP 1,7%-ára csökkent.

64

•

Éves átlagban stagnáló beruházás figyelhető meg, szembetűnő ugyanakkor a feldolgozóiparban végbement 24%-os növekedése, mely köszönhető a gumiipari óriási beruházásoknak.

•

Mind a kivitel mind a behozatal növekedési dinamikája csökkent, és mivel az exporté markánsabban, ezért a növekedésiütem-különbség beszűkült.

•

A kiskereskedelmi forgalom 3 %-kal visszaesett 2006-hoz képest.

•

A gazdasági konjunktúra mérséklődésével párhuzamosan megállt a munkaerő-piaci mutatók elmúlt két évre jellemző javulása, mind a közszférában, mind a versenyszférában csökkenésnek indult az alkalmazottak száma.

•

Mivel a nettó átlagkeresetek mindössze 2,8 %-kal emelkedtek viszont az infláció 8 %-ra nőtt így romló reáljövedelmekkel nézhettünk szembe 2007-ben.

•

Az áfa-emeléssel és a háztartási energia árának emelkedésével összefüggésben az infláció gyorsult, a 12 havi fogyasztói árindex 2007 márciusában 9 %-on tetőzött, de az év hátralévő részében végbement dezinflációs folyamatok ellenére is csak 8 %-on zárt. Az MNB célja 2009-ben elérni a 3 %-os fogyasztói árindexet. A magas infláció ellenére a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa két ízben is (június és szeptember) csökkentette az alapkamatot, mindkét esetben 25 bázisponttal, így az év eleji 8%-os alapkamat év végére 7,5%-ra mérséklődött. E két kamatvágás azért történt, mert tavasszal a fogyasztóiár-index túljutott a csúcsponton, a maginfláció 3 %-ra csökkent, és nem tartottak további erőszakos árfelhajtó hatástól de az inflációs folyamatokat övező bizonytalanság továbbra is óvatosságot indokol (2008 áprilisában a jegybank két alkalommal összesen 75 bázisponttal emelte a kamatlábat, jelezve eltökéltségét az infláció csökkentése iránt).

Év Hónap Infláció (%) Alapkamat

2007 2008 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 8,6 8,4 8,3 6,4 6,7 7,1 7,4 7,1 6,9 6,7 n.a. 7,75 7,50 8,25 23. táblázat Az infláció havi értékei (előző év azonos időszaka = 100%) és a jegybanki alapkamat módosításai Forrás: KSH 1 2 7,8 8,8

3 9

4 5 8,8 8,5

65

Pozitívumok: •

Törvényszerű, hogy ilyen intézkedések mellett a növekedés lefékeződésével párhuzamosan mind a külső mind a belső egyensúlyunk pozitív irányba változott. A külső kereslet dinamikusabban nőtt a stagnáló belső kereslethez képest, az export jobban növekedett, mint az import, viszont továbbra is kedvezőtlenül módosítja külső egyenlegünket a jelentős jövedelemkiáramlás. Az államháztartás hiánya a 2006-os, a GDP 9,2 százalékát elérő mértékről a tervezettől nagyobb mértékben 6 %-ra csökkent.

•

Magyarország a lausanni székhelyű IMD vezetőképző és gazdaságkutató intézet évente publikált versenyképességi rangsorán a tavalyi 41. helyezés után ismét a 35. helyre lépett elő, hozva ezzel a 2005-ben megszerzett pozíciót.

•

Ugyan mind a kivitel mind a behozatal növekedési dinamikája csökkent (az exporté markánsabban, ezért a növekedésiütem-különbség beszűkült) még mindig kétszámjegyű a külkereskedelem teljesítménye.

14. ábra A folyó fizetési mérleg alakulása

•

2007-ben nem várt mértékben szökött fel a külföli beruházások értéke, ami abszolút pozitívumnak mondható, és pozitívum továbbá az, hogy a külföldiek által újrabefektetett jövedelem nem csökkent tovább.

2007-ben 4049 millió euró összegű külföldi működőtőke befektetés valósult meg hazánkban. Ez a rendszerváltás óta a negyedik legnagyobb éves összeg, melyben nagy szerepe volt a világ hetedik legnagyobb abroncsgyárának felépítésének. A dunaújvárosi Hankook üzem közel 430

66

millió eurót érő beruházás, 810 főt foglalkoztat. Meg kell, hogy jegyezzem, a beruházás 20%a közpénzből valósult meg. „Az 2007. első felében a működőtőke-beáramlás egyenlege negatívba fordult, mínusz 81 millió eurót mutatott. A statisztikát a külföldi vállalatok profitkivonása mellett a 2005-ös rekordhoz vastagon hozzájáruló Budapest Airport Zrt. (BA) tulajdonosváltása csúfította el. A magyarországi magánosítás történetének legnagyobb egyösszegű privatizációs vételára két évvel ezelőtt 1,9 milliárd euróval javította az egyenleget, ennyit fizetett a brit BAA International Holdings Ltd. a Ferihegyi repülőteret üzemeltető BA 75 százalék mínusz 1 szavazatnyi részvénycsomagjáért és az üzemeltetés 75 évre szóló jogáért. Most ugyanennyivel rontotta a statisztikát az az ügylet, amelynek során a német Hochtief vezette konzorcium megvette a repülőteret a britektől. Első látásra nullszaldósnak tűnik az ügylet, hiszen csupán annyi történt, hogy a külföldi tulajdonost kifizette egy másik külföldi vevő. Ám a vételár kiegyenlítése külföldi hitelből történt, s ez a konzorcium magyarországi vállalatánál jelent meg, így a fizetési mérlegben 1,9 milliárd eurónyi tőkekiáramlásként szerepel.”27 A 2007-ben beáramlott 4 milliárd eurós FDI mennyiség éreztette hatását hazánkban, szinte az ország összes szegletére jutott legalább egy elkezdett vagy bejelentett, 4-5 millió eurós nagyságrendű új beruházás. Befektetők a napelemgyártól a cserépgyáron át a papírgyárig, a gépjárműalkatrész-gyártól az autóelektronikai gyáron át a cementgyárig számos szakterületen képviseltetik magukat. A működőtőke elnyeréséért folytatott nemzetközi harcban a kormány úniós tagként már nem képes adókedvezményekkel vonzóvá tenni az országot, így felhasználható eszközként nem maradt más, mint az állami támogatás. Publikus, hogy a magyar kkv szektor mikor milyen összegű támogatást kap. Ez a leinformálhatóság a törvény szabályozása szerint érvényes kellenem, hogy legyen a multikra is, de az adatokhoz való hozzáférés igencsak nehézkes. Annyi biztos, hogy az élénkülő működőtőke-beáramlást megalapozó nagy összegű multiberuházások a költségvetésnek igen sokba kerülnek. Egy 2004-2008 közötti időszakra vonatkozó adat szerint a már lekötött „nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű nagyberuházások” 17 %-át, mintegy 31 milliárd forinttal a kormány finanszírozza, de a kormány kész ennek az összegnek a dupláját is kiadni a siker érdekében. Az eddigi legtöbb állami pénzt a svéd Electrolux kapta, a nyolcmilliárd forintért cserébe több mint ötvenmilliárdos befektetést hajtott végre az itteni hűtőgép- és porszívógyáraiban28.

27 28

HVG, 2007/45.szám; Egyre szűkebb esztendők Sokmilliós csali nagybefektetőknek; Népszabadság, 2005. július 13.

67

De ha már a külföldi működőtőkével foglalkozunk, hiba csak a gyártótevékenységet figyelni. Itt mindenképp tisztáznunk kell egy fontos, jelentős bevételt hozó fogalmat, ez pedig az outsourcing vagy tevékenységkihelyezés, mely egyre fontosabbá válik a globalizálódó üzleti világban. Nagyvállalatok esetében bizonyos nem kulcsszerepű tevékenységek leválasztását a fő tevékenységről, és külső cégek általi ellátását jelenti. A kiszervezés történhet úgy, hogy, már a piacon jelenlévő cégre bízzák a feladat ellátását vagy sok esetben maguk a tulajdonosok alapítanak új céget többnyire távol eső országokban. Az elmúlt néhány év során megfigyelhető Közép-Európa szolgáltató központtá válásának folyamata. Az ITDH adatai szerint a legtöbb befektetés Magyarországon a szolgáltató szektorban landolt (49%), ezt követi a gyártás (44%), majd az energia és vízellátás (4%), s minden egyéb csak 3 százalékot tesz ki. Magyarországra két év alatt 40 multinacionális szolgáltató központba történt üzleti folyamat kihelyezése (Business Process Outsourcing – BPO), amelyek száma szakemberek szerint 3-4 éven belül megduplázódhat. Jelenleg a már működő központok 14 ezer embernek adnak munkát. A Shared Services and Outsourcing Network (SSON) európai szervezete, mely a vállalatok működésének hatékonysági kérdéseivel foglalkozik a Diaego nemzetközi italgyártó cég magyarországi üzleti szolgáltató központját Európa legjobb új szervezetének választotta. A világ legnagyobb prémium italokat gyártó cége, a Diageo 2001-ben telepítette Magyarországra üzleti szolgáltató központját, amely jelenleg 270 munkatárssal a cég 13 európai üzleti egysége számára végez pénzügyi és adminisztrációs feladatokat. Ez az elismerés nem csak a Diaegonak szól, hanem közvetve Magyarország is magáénak érezheti. Egy-egy ilyen BPO központ létesítése igen nagy befektetett tőkeösszeg mozgósítására készteti a beruházót, de a későbbi költséghatékony munkavégzés, az hogy jóval rugalmasabban lehet további kapacitásokat bevonni a contact centerekbe, megtérítik a beruházást. A Diageo példának okaként 5,25 milliárd értékű magyarországi beruházásért cserébe évi 400 millió forintnyi költségmegtakarítást és 25 milliárd forint értékű hatékonyságnövelést ért el. Továbbá kimutatták, hogy ezekben a centerekben a munkaerő fluktuációja átlag alatti, mert a cégek tudnak a munkavállalónak „több emeletre”, vagy akár külföldi munkavégzésre is vonatkozó perspektívát adni. Fél éves BPO centerben töltött tapasztalatom alapján egyetértek azzal az állítással, mely szerint ezen centerek működtetése nem egyszerű, jelentős emberi erőforrást igényel, nem véletlen tehát, hogy egy ország kulturális múltja és jelenje nagy jelentőséggel bír egy új központ kiválasztása során. A döntésnél számításba veszik továbbá, hogy rendelkezésre áll -e nyelveket beszélő minőségi munkaerő, de az elfogadható ingatlan költségek, a jó infrastruktúra, a kedvező általános üzleti környezet, a társasági adó mértéke (a 68

magyar 16 százalék továbbra is az alacsony társasági adókulcsok körébe tartozik, az EU-n belül csak Bulgária, Ciprus, Írország és Lettország „előzi meg” Magyarországot), a befektetés kormányzati támogatottsága és a kedvező földrajzi megközelíthetőség további előnyökhöz segíthet egy országot. Márpedig Magyarországnak a 2007-es állapotok szerint nincs nagy oka aggodalomra. Ezt tanúsítja az Ernst & Young éves jelentése, mely szerint az Európában befektetéseket tervező válaszadók 12 százaléka Magyarország mellett teszi le a voksát, ezzel hazánk a kontinensen – holtversenyben – a negyedik legnépszerűbb befektetési célpont volt. A hazánk iránti befektetési bizalom további jele, hogy a 2006 novemberében Kóka János gazdasági miniszter által életre hívott Bízunk Magyarországabn Klubnak (BMK) 2007 végére már 37 tagja lett. A civil szervezet tagvállalatai adják a magyar GDP 3 és az export mintegy 20%-át. A szervezet célja a befektető vállalatok, kis- és középvállalkozások, kamarák és társaságok, illetve a kormányzat közötti párbeszéd elősegítése.

69

Kilátások a 2008-as évre A 2006-os konvergencia program hatásaként a 2008. január–márciusi időszakban az államháztartás hiánya 508 milliárd forint volt, 254 milliárd forinttal kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. Idén esély van arra, hogy a hiány a GDP 4 %-a alá eshet. Az egyenlegjavulás túlnyomórészt a központi költségvetés hiányának mérséklődésével magyarázható, amelynek 548 milliárd forintos deficitje 224 milliárddal maradt el a tavaly ugyanazon időszakhoz képest. Így a kormány fő célja elérhetőnek látszik. Viszont az elmúlt pár hónapban egyre több válságra utaló jel mutatkozik hazánkban mind a gazdasági, mind a politikai és a társadalmi életben egyaránt. Sztrájkok, népszavazási mizéria, koalícióbontás, ezek mind-mind növelik a bizonytalanságot, a kockázati tényezőket. Tetőzi a bajt az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válság, mely jelentősen érintette a magyar pénz és tőkepiacot, gyengült a forint, ezzel szintén romlott hazánk nemzetközi megítélése. Ahhoz, hogy a 2008-as év a kilábalás éve lehessen •

tovább kell csökkenteni az államháztartás hiányát, a költségvetési deficitet mérsékelni kell,

•

meg kell őrizni a forint értékállóságát, az inflációt nagymértékben közelíteni kell a 3 %os kitűzött célhoz,

•

csökkenteni kell a munkanélküliséget, mely célnál nyugodtan lehet támaszkodni a külföldi működőtőke által megteremtett lehetőségekre,

•

egyszerűbbé, befektetőbaráttá kell tenni az adórendszert, csökkenteni kell a társasági adó mértékét. Ma Magyarországon nagyon magas az élőmunkát és a profitot terhelő adók aránya is. A 2009-től elindítandó adóreformon mindenki az adócsökkentést érti, körülbelül 3 százalékpontnyi tehercsökkentés a GDP-ben 800 milliárd forint költségvetési bevételkiesést jelent.. Ha azt akarjuk, hogy a növekedés gyorsuljon, akkor különösen a munkaadók által fizetett terhet kellene csökkenteni. Az adók magas szintje a foglalkoztatást és a növekedést is korlátozza.

•

ki kell küszöbölni a politikai problémákat, nem szabad engedni, hogy a politika ennyire rátelepedjen a gazdaságra, politikai stabilitásra kell törekedni,

•

le kell faragni a bürokráciát, javítani kell a vállalkozások működési környezetét,

•

fejleszteni kell az infrastruktúrát, képezni kell a munkaerőt,

•

összességében pedig stabilan fenntartható, dinamikusan növekvő pályára kell állítani a gazdaságot, melyben húzóerő a növekvő export és a szaporodó „számunkra jó üzletet takaró” külföldi befektetések.

70

Ennyi tennivaló ellenére úgy tűnik, hogy a már megtelepedett befektetők zöme marad, mert elmondásuk szerint kiváló a munkaerő, jó a gazdasági klíma és néhány rosszabb év miatt nem fogják kiköltöztetni hat-nyolc-tíz éve prosperáló cégüket máshova. Ugyanakkor a befektetők nagyon csínján bánnak a további bővítésekkel, beruházásokkal – ez pedig aggasztó, hiszen ez elvesztett lehetőségeket jelent. Idén az első negyedévben nyolc projekt sikeres lezárása után 340 millió euró működő tőke áramlott hozzánk, és 1653 új munkahely keletkezett. A kormány jelenleg harminc-negyven beruházást fontolgató céggel tárgyal, a hagyományos lengyel-szlovák-román-magyar versengés helyett azonban sok projektben tettenérhető a spanyol-ír-magyar verseny a beruházókért. A 2008-as évben előrejelzések szerint a külföldi működőtőke befektetések összege néhány pozitív kimenetelű nagy tranzakció közreműködésével 5,5 milliárd euró lehet. Viszont a magyar gazdaságnak a világgazdaságban történő integrálásának jeleként egyre több magyar cég (Mol, OTP, TriGránit, Richter, Danubius, Magyar Telekom) jelenik meg működőtőke befektetőként külföldön, amivel romlik az egyenlegünk. A magyarok tőkebefektetéseinek elsődleges célpontjai a környező országok, s ezen belül is azok, ahol a nyelvi, kulturális környezet is segíti az eligazodást. Szlovákia, Románia, Horvátország vitte a prímet évekig, egyébként nemcsak a kis- és közepes, hanem a nagyvállalatok és a „regionális minimultik” esetében is. Macedónia, Bulgária, Montenegró is népszerű, s felzárkózóban vannak olyan országok, mint Szerbia, Oroszország, Ukrajna. Sajnálatos vagy szerencsés, de aktuális tendencia, hogy míg a beáramlásban tartjuk az évi átlag 4 milliárd eurós szintet, addig a tőkekiáramlás dinamikusan növekszik, így a nettó FDI egyenleg mérséklődni fog. Zavaró továbbá Románia és Bulgária által okozott romló versenypozíciónk. Régiós szinten a legújabb uniós tagállamok váltak a legvonzóbbá, illetve a délkelet-európai régió több országa is feljövőben van kedvezőbb befektetési környezetével, olcsóságával.

71

5. Befejezés, következtetések levonása A 2007. december 31-ével lezárt nem auditált adatok ismeretében elmondhatjuk, hogy a rendszerváltozás óta a Magyarországra érkezett külföldi közvetlen befektetések értéke 66,4 milliárd euró volt (viszonyításként egy adat: hazánk 2006 évi GDP-je 91,2 milliárd euró). A 6604 eurós egy főre eső működőtőke állomány Csehországgal holtversenyben (6612 euró) a legmagasabb a közép-európai régióban. E hatalmas összeg mögött álló külföldi beruházóknak köszönhető, hogy hazánk gazdasági nyitottsága az EU tagországai között jó eredménnyel szerepel. A dolgozatot lezáró végső adat és a mögötte rejlő folyamatok ismeretében befejezésül fel kell tennem azt a kérdést, hogy hogyan alakult volna az ország gazdasági, társadalmi, kulturális sorsa, ha nem nyitjuk meg kapuinkat a külföldi tőke előtt? Ha a mérleg egyik oldalára helyezem az FDI nyújtotta előnyöket, másikra pedig a vele járó negatívumokat, azt kell, hogy mondjam, e nélkül a 66,4 milliárd euró nélkül tőkeszegény gazdaságunkban nem ment volna végbe ily gyorsan és sikeresen az átalakulás, nem tudnánk ilyen átlagon felüli mértékű növekedést felmutatni. Az ország az elmúlt két évtized során külföldi befektetésre alkalmas piac terepét képezte, mely a strukturális átalakulás, a költségvetési egyensúly, az államadósság, a foglalkoztatottság, a bérszínvonal, a technológiai színvonal, a versenyképesség és a társadalmi jólét szempontjából kulcsfontosságú. Sem a privatizáció lezárulása, sem a kedvező beruházási feltételeket megszüntető EU csatlakozás nem vetette vissza a befektetői kedvet. Negatívumként azt az országban is gyakran uralkodó tévhitet emelném ki, mely szerint csak a külföldi tőke segítségével tarthatnánk ott, ahol tartunk. Ez nem igaz, az állam számtalanszor engedett indokolatlanul utat a külföldi felvásárlások előtt. Dolgozatom során az országban végbement kettészakadásról többször szót ejtettem. A duális gazdaság kialakulása, illetve a vidéki marginalizált megyék lemaradása Budapesttől még megoldásra váró feladat. Nagy veszélyt rejt magában az is, hogy hazai össztermelésünk számottevő részét külföldi vállalatok adják, melyek elvándorlása komoly érvágást jelentene. Mire számíthat a magyar gazdaság a jövőben az FDI-ért folytatott versenyben? Több tényező is rontja tőkevonzó képességeinket. 2007. január 1-én újabb két taggal bővült az Európai Unió (Románia, Bulgária), melyek meghódításra váró, lehetőségek sokaságát nyújtó szűz piacot képeznek. Lengyelország és Csehország dinamikus tőkeimportja előtt eleddig falak álltak, de a privatizáció megindításával, a célzott FDI ösztönző programok kidolgozásával komoly

72

vetélytársakkal kell szembenéznünk. Azért is erősödik a verseny, mert nőtt azoknak az országoknak a száma, amelyekben a gazdasági-jogi környezet olyan mértékben javult, hogy szóba jöhet célországként. Végül de nem utolsó sorban a magyar gazdaság jelenlegi helyzete olyan

további

fiskális

intézkedéseket

követel

meg,

melyek

mindenképpen

versenyképességünk romlását, a befektetők nemtetszését váltják ki. Mindennek ellenére az elemzők bíztató mennyiségű, évi 3,5-4 milliárd euró összegű külföldi közvezlen befektetés megvalósulását várják középtávon, melynek alapvető feltétele a tőkések kellően kidolgozott felelős stratégiával történő támogatása. Megvan viszont annak az esélye is, hogy a rendszerváltás óta még a gazdaság legrosszabb éveiben is komoly eredményeket produkáló FDI-bevonás sikertörténete megszakad. De miért szakadna meg? Legyünk optimisták! A 3 milliárd euró működő tőke ugyan nekünk, magyaroknak visszalépés lehet, de más, például kelet-európai országnak kiugró siker. Einstein óta tudjuk, minden relatív, de a jobb eredmény elérésére mindig törekedni kell.

73

6. Függelék

1. 2006. augusztus 31-i nem auditált vállalati, társasági adatok

74

2. Hazánk GDP-jének és az országban végbement beruházások kapcsolata (1989=100%)

3. 2006. november 21 – december 1. között megvásárolható MOL részvények egyike

75

4. A Magyarországot keresztező négy páneurópai közlekedési folyosó

5. Autópálya-építési tervek 2015-ig

76

6. Működőtőke-beáramlás Kelet-Közép Európában (milliárd USD)

7. Egy hordó Brent minőségű olaj árának változás a XXI. században

77

A GKM ÁLTAL BEJELENTETT BERUHÁZÁSOK 2005. JANUÁR - 2007. SZEPTEMBER Bejelentés időpontja Elcoteq

2005.január 31.

Jabil Circuit Inc.

2005. február 1.

Suzuki

2005. február 4.

SAP

2005. február 24.

IBM 1. szakasz

2005. március 3.

Electrolux

Getronics Bridgestone Asahi Glass Co. BorsodChem Rt. Linde Gáz Magyarország Rt. Michelin Bosch Hankook Tire Alcoa-Köfém Kft. Convergys FAG LuK

2005. január 11.(a beruházás átadása) 2005. április 7.(a beruházás átadása) 2005. április 28. (2004. november) 2005. május 9. 2005.július 29. 2005. augusztus 4. 2005. szeptember 29. 2005. október 18. 2005. október 31. 2005. november 14. 2005-ben összesen 2006. március 8. 2006. március 20. 2006. március 20.

A beruházás típusa

A beruházás Munkahelyek száma értéke (MRD HUF)

elektronikai részegységgyártás szervizközpont gyártási kapacitás növelése szoftverfejlesztő központ szolgáltatási üzletág bővítése

A beruházás helyszíne

13,2

688

Pécs

3,75

719

Szombathely

50

400

Esztergom

6,53

310

Budapest

6,39

700

Budapest

hűtőgépgyár

20

1000

Nyíregyháza

porszívógyár

0,5

200

Jászberény

6,52

500

Budapest

48,5 31,93

185 400

Tatabánya Tatabánya

31,22

95

Kazincbarcika

technológiai támogató Központ gumiabroncsgyár gépjármű-üveg gyár MDI (BorsodChem) és ipari gáz (Linde) előállítása

A beruházás megkezd. időpontja 2004.07.22 2005.02.01 2004.04.01 2005.05.01 2004.01.01 2003.11.13 n.a. 2004.10.01 2005.10.27 2004.09.23

2004.04.16

járműabroncs gyár

14,51

217

Nyíregyháza

fejlesztőközpont gumiabroncsgyár alumíniumipar

n.a. 131,36 17,67 382,08 3,12 12,7 7,5

100 1500 184 7198 300 350 206

Budapest Dunaújváros Székesfehérvár

2004.07.20 2006.04.10 2006.01.01 2004.12.16

Budapest Debrecen Szombathely

2005.09.01 2005.08.12 2005.03.05

szolgáltatóközpont autóipar autóipar

78

EDS

2006. március 21.

szolgáltatóközpont

Zoltek

2006. március 31.

Grundfos

Budapest, Vasvár, Rábahídvég, Miskolc, Szeged

11,1

1150

szénszálgyártás

20

389

2006. április 3.

szivattyúgyártás

17,7

667

Diageo Európai Divat

2006. április 5. 2006. április 7.

5,25 12,91

302 650

Morgan Stanley

2006. július 18.

szolgáltatóközpont logisztikai központ pénzügyi szolgáltató központ orvosi segédeszközök gyártása

Nyergesújfalu Tatabánya, Székesfehérvár Budapest Pápa

6,875

450

Budapest

25

1000

Nyírbátor,Tatabánya

n.a. 3,145 125,3

140 245 5849

Coloplast Citibank IBM 2. szakasz

2006. október 30. 2006. november 24. 2006. december 18 2006-ban összesen

pénzügyi szolgáltató központ szolgáltatóközpont

Samsung Electronics Denso (2.szakasz)

2007. január 12. 2007. március 8.

elektronika autóipar, elektronika

25,542 10,23

1000 1100

Heliogrid

2007. március 9.

15,86

810

Vodafone Genesis Energy British Telecom

2007. május 11. 2007. június 19. 2007. június 19.

napelemgyártás pénzügyi szolgáltató központ napelemgyártás szolgáltatóközpont csomagolóanyaggyártás

8,9 28,059 2

746 197 220

18 108,591

800 4873

Livan

2007. szeptember 4. 2007-ben összesen

79

Budapest Budapest

Jászfényszaru Székesfehérvár Rétság Budapest Tatabánya Debrecen Alsózsolca

2005.01.01 2004.04.08 2006.01.17 2005.03.07 2007. II. né. 2006.10.01 2005.12.09 2006.10.01 2006.01.01

2006.02.15 2007.03.01 2007. február 2007.06.01 2007. III. né. 2007. III. né. 2007. IV. né.

Irodalomjegyzék Abonyiné Palotás Jolán – A külföldi működőtőke szerepe gazdaságunk fejlődésében Antalóczy K., Sass M. – A külföldi működőtőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon, Közgazdasági Szemle 2005. május (494-520. old.) Antalóczy Katalin – Magyarország és Közép-Kelet-Európa helye a világ működőtőkeáramlásában 2004/2. (3-10. old.) Antalóczy Katalin – Működőtőke-befektetések és befektetés-ösztönzés Magyarországon, SZTE GTK Közleményei 2003 (34.43. old.) Árva, Mezősi, Várhelyi - A működő tőke bevonásának lehetőségei a nagy hozzáadott értékű szolgáltató ágazatokba, Valóság 2005/2. Báger Gusztáv, Kovács Árpád – Magyarországi privatizáció néhány tanulsága Közgazdasági szemle 2004/4. (27-37. old.) Baráth-Molnár-Szépvölgyi – A külföldi működőtőke szerepe Magyarország átalakuló gazdaságában, Tér és Társadalom 2001/2. szám. MTA RKK, Pécs, 2001. (183-202. old.) Benkes-Borsányi-Kende – A XX.századi magyar történelem, Cégér Könyvkiadó, 1998 Blahó Miklós – Rekordot döntött a tőkebeáramlás, Népszabadság 2006 április 1. Csáki György – A nemzetközi gazdaságtan alapjai, Napvilág Kiadó 2003 Csáki György – Külföldi közvetlen befektetések 2001 után, Közgazdasági szemle 2004/1. (36-47. old.) Csáki György - Pitti Zoltán - nemzetközi működőtőke-áramlás legújabb tendenciái Külpolitika, 2000. 3-4. szám dr. Deák Dániel – Igazságos –e a magyar adórendszer? (Cikkek, tanulmányok 2005/4) Dr. Katona Tamás – Gazdasági fejlődés, felzárkózás, költségvetés 2005. november 8. Dr. Poór József – A munkaerő korszerűbb foglalkoztatása, a működési hatékonyság növekedése Fejlesztési és Módszertani Intézet – Privatizáció Magyarországon I.Kötet, 2004. június Fejlesztési és Módszertani Intézet – Privatizáció Magyarországon II.Kötet, 2004. június GKM – Áttekintés a magyar gazdaság aktuális helyzetéről és kilátásairól, 2006. október 10. GKM – Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról (2006. március 31.) GKM – Egyedi kormánydöntésen alapuló beruházások támogatásának rendszere 2005. GKM – Elemzés a külföldi működőtőke 2004-es beáramlásáról (2005. április 8.) GKM - Sajtóközlemény a működőtőke-beáramlás 2005. évi alakulásáról (gkm.gov.hu)

80

GKM –Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról (2006. szeptember 29.) HVG, XXVIII. Évfolyam 46.szám 109. oldal, Audi-szolidaritás. HVG: Méregbe gurulva; Kétarcú multik Indiában2005/14.szám ITDH – Befektetésösztönzési kézikönyv 2005. Ivic-Katona-Schlett – Vonzó –e Magyarország a külföldi működőtőke számára? Pénügyek a globalizációban SZTE GTK. 2004 (62-73. old.) Kalocsai Kornél, Péter Zsolt – Külföldi működőtőke-befektetések regionális hatásai Magyarországon Kalotay Kálmán – Működőtőke – válságban? Közgazdasági szemle 2003. január (35-55. old.) Karsai Gábor – A magyar gazdaság folyamatai, 1990-98, Karsai Gábor – Ciklus és trend a magyar gazdaságban, 1990-2006, Karsai Gábor – Gazdasági mozgástér a választások után, Beszélő 2006. március, 11. Évfolyam, 3. Szám Kollányi Margit – A magyar GDP 1989-2003 között, Közgazdasági szemle 2004/3 (4552.old.) Matolcsy György – Négy választás – Két gazdaságpolitika 2002- 2004 Mocsáry József – Visszapillantás a privatizációra 2001. Népszabadság, 30 éve jön a külföldi működőtőke, 2005 október 4. Oblath Gábor – A külföldi működőtőke és a versenyképesség 2001. Oszlay András – Elméletek és tények a külföldi működőtőke-befektetésről, MNB Füzetek, 1999/11 Reinhard Cluse – FDI Közép-Kelet-Európa átalakuló országaiban, Haufe Kiadó 2001. (21136. old.) Romániai Magyar Szó - Kárpótlási jegyek bevonása 2003 június 11. Semjén András – A magyar gazdaságban lezajlott változások, 1989-1996 Szanyi Miklós – Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában, Közgazdasági Szemle, XLIV. Évfolyam, 1997. június (488-508. old.) Szép Zsófia – Az életen át tartó tanulás stratégiája 2005. Tardos Márton – Sikeres –e a privatizáció? Közgazdasági Szemle 1998. április (317-332.old.) Várhegyi Éva – Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben, Közgazdasági szemle 2001/7 (581-598. old.) Világgazdaság – Az Audi ügy mögött sokkal több van (2006 október 20.) Világgazdaság, 2006. október 17. Átfolyik térségünkön a tőke Világgazdaság: Csúszik a magyar euró - jönnek a negatívumok (2005. szeptember 29.) 81

Viszt E.,Vanicsek M. – Magyarországi tőkeexport mérete, fejlődése 2005. Voszka Éva – Privatizáció helyett újraelosztás, Közgazdasági szemle 2001. szeptember (726744. old.) A szolidaritási adó alapjából vonható le a K+F-re fordított összeg; 2006. november 8.; http://hvg.hu/gazdasag/20061108_szolidaritas.aspx Az Audi-bejelentés jelzi a csomaggal járó gondokat; 2006. október 20. http://www.hirado.hu/nyomtatas.php?id=156666 Ömlik a tőke hazánkba; 2007. május 30. http://www.vg.hu Ukrajnába tartanak a magyar befektetők; 2006. december 20. http://www.mfor.hu/cikkek/32288.html Extra profitra számít az OTP Ukrajnában; 2006. november 10. http://www.karpatinfo.net/article34669.html Külföldi tőkebefektetési-rekord; 2008. február 3. http://ahirek.hu/archivum/2004-11-15/2008-02-03/3/1100/1.html GKM: a Hankook az év legnagyobb új befektetője; 2007. december 3. http://www.mfor.hu/cikkek/40618.html Tízéves mélyponton a GDP-növekedés, de pánikra nincs ok; 2007. november 15. http://hvg.hu/gazdasag/20071114_Laszlo_Csaba_KPMG_Kopint-Tarki_GDP.aspx GDP: a kiigazítás a vártnál nagyobb áldozattal jár; 2007. november 14. http://hvg.hu/gazdasag/20071114_GDP_kiigazitas_elemzok.aspx Itt a kamatvágások időszaka; 2007. július 30. http://hvg.hu/gazdasag/20070727_GKI_prognozis_kamatvagas.aspx Magyar kulcsvárosok: hová fognak koncentrálódni a külföldi befektetések; 2007. április 23. http://www.pbkik.hu/index.php?id=7639&term= Kóka: két év alatt 40 szolgáltató központ jött létre; 2007. március 22. http://hirek.prim.hu/cikk-kapcsolodo/67170 Díjat nyert a Diageo budapesti üzleti szolgáltató központja; 2004. június 4. http://hvg.hu/karrier/0000000000574CCF.aspx Még mindig áramlik be a tőke; 2008. február 22. http://www.vg.hu Kevesebb működőtőke érkezik; 2007. november 6. http://www.vg.hu 82

Ömlenek a milliárdok Magyarországra; 2007. szeptember 10. http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=187419&fr=hk Hatmilliárd euró tőkebefektetés is jöhet; 2008. április 22. http://hvg.hu/gazdasag/20080422_toke_befektetes_adatok.aspx Bizalom és javuló tőkevonzó képesség nélkül nehéz lesz; 2008. március 27. http://hirport.hu/category.php?n=3&page=3&perpage=20&old_perpage Földközeli pálya; 2008. január 23. http://www.kopint-tarki.hu/cv_barthaa.html Kérdés, mennyit veszítünk; 2008. április 28. http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=220039 Hatmilliárd euró is jöhet; 2008. április 22. http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=219096 Változó idők - A spanyolok és az írek lettek a fő vetélytársak a beruházásokért; 2008. január 15. http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=204090&fr=rss Januártól zrt. lesz az ITDH-ból, ám feladatai nem változnak; 2007. december 28. www.napi.hu Tényleg bíznak Magyarországban; 2007. augusztus 14. http://www.hm.gov.hu/files/9/9482/hm1204.doc A külföld felé veszik az irányt; 2007. jlius 6. www.vg.hu Számos adatot és adatsort a Központi Statisztikai Hivatal honlapjáról szereztem, de gyűjtöttem anyagot a Magyar Nemzeti Bank és az ITDH Hungary Zrt. honlapjáról is.

83