A KISPLASZTIKA! KIÁLLÍTÁS

120 A Kisplasztikái kiállítás

A KISPLASZTIKA! KIÁLLÍTÁS. A kisplasztika fogalmát nehéz meghatározni ; hozzáértőket ís inkább az érzésük vezeti, amidőn kimondják valamely alkotásra, hogy az a kisplasztika körébe tartozik-e, vagy sem. Helyesen mondta Radísícs Jenő a kiállítás katalógusának előszavában, hogy : A kisplasztikában rejlő sajátságos báj kídomborítására szükséges volt, hogy az idevágó művek nagyobb számban, minden zavaró mellékkörülménytől menten együtt legyenek, amiből tanulságképp a kisplasztika s a monumentális szobrászat közötti határ ís magától kialakul, melyet közvetlen szemlélet nélkül és példák hiányában, pusztán szóval alig lehet megfoghatóvá tenni. A név mindenesetre sok tekintetben irányadó ; lévén a kis méret egyik főkellék, de ez természetesen mindenkor viszonylagos. A kisplasztika körébe tartozik a szorosan vett szobrászati alkotásokon, érmeken, plaketteken és vésett köveken kívül minden olyan iparművészeti termék, amelyen a figurális díszé a hangadó szerep és ha anyaga a maradandóbb műbecsű tárgy jellegének megfelel. A szobor akkor tartozik a kisplasztika körébe, ha intim hatású ; ha tehát a lakás díszítésére készült és így a közelről való szemlélésre alkalmas. A közelről való szemlélés, sőt az, hogy kézbe vehető, az éremre és plakettre ís jellemző. E kiállítást művészi életünk terén örvendetes és fontos eredményként kell üdvözölnünk, mert általa bebizonyosodott, hogy amatőrjeink gyűjteményei, még e különleges szempontból véve is szemügyre, mindenképpen értékes és sok tekintetben gazdag anyaggal rendelkeznek. A gyűjtésnek ilyetén való specializálódása mindenesetre már magasabb szempontokat, a gyűjtésben előrehaladottabb fokot jelent. A kiállítás egybegyűlt gazdag anyaga korok szerint van csoportositva. Természetes, hogy a fejlődés menete több helyen hézagos, mert elképzelhetetlen hazai gyüjtésünk rövid múltja mellett annyi anyag, mely a fejlődés szakadatlan láncolatát mutathatta volna be. Erre még fejlettebb kultúrájú, a gyűjtésben ís nagy múlttal dicsekvő ország sem vállalkozhatott volna. Mí az alábbiakban a kiállítással főleg iparművészeti szempontból, anyaguk szerint csoportosítva foglalkozunk, előbb azonban e tárgyak gyűjtéséről szólunk. A művészeti tárgyak gyűjtése meglehetősen régi. Egyptom és Hellasz templomaiban gyönyörű műkincseket őriztek ; később a rómaiak e tekintetben ís kiválóak voltak. Megkívánták, hogy a műtárgy régi és egyben művészi ís legyen. Az hozzátartozott az előkelőséghez, hogy vésett kövekkel ékes gyűrügyüjteménnyel dicsekedhessenek. Bizánc követte a rómaiak példáját. A középkorban a magánosok helyét a gyűjtés terén az egyház foglalta el. A templomok kincstárai gyakran még ma ís a legszebb gyűjtemények. Az antik világ emlékeit Olaszországban a XIV. században kezdik gyűjteni és a gyűjtés a reneszánsz-korban még fokozódik. Ebben a gyűjtésben a kisplasztikának elég jelentékeny szerep jut. Az antik szobrok iránti érdeklődés kielégítésére gyakran kis másolatokat készítettek e szobrokról, aminő a kiállításban látható, talpából tűskét kihúzó fíu (220. sz.) X V . századi bronzszobrocskája beszédes példája. E szobrocska eredetije a Krisztus előtti V . századi görög szobrászat egyik bájos, genre-szerű alkotása. Ily módon a reneszánsz-kor gyűjtője az antik művészet nagyrabecsült alkotásait a lakásában egyesíthette. A XV. század közepén a Firenzében és Paduában levő öntőműhelyek főleg ily másolatok előállításával foglalkoztak. E másolatok nem mindig készültek teljes hűséggel, hanem szabadabban alakítva (pl. a 229. és 230. sz.), vagy egy bizonyos rendeltetésű tárgyra, például gyertya- vagy tíntatartóra dísz gyanánt kerültek. Ilyen például Riccío (Andrea Bríosco 1470—Í532) paduaí szobrász néhány jellegzetes műve, amelyeken az antik míthológía egyik alakját, a kecskelábú szatírt alkalmazta előszeretettel. (Lásd a 243. kat. számot.) Már a reneszánsz-kor gyűjtői nagyrabecsülték a kristályból, ónixból és más kövekből készült gemmákat, úgyszintén az öntött bronz- és ólomérmeket és plaketteket is.

—

—

—

——

—

Olaszországon kívül leginkább a fejedelmek gyűjtöttek. A XVI. században a gazdag patríciusok követik a fejedelmek példáját, akik főleg a kereskedés révén jutván gazdagsághoz, kereskedelmi összeköttetésben vannak Olaszországgal. Jórészt az ő pártfogásukból kifolyólag, Olaszország példájára, főleg Délnémetországban a kisplasztikái alkotások egész sora keletkezik. Hogy mily jeles alkotások jöttek létre e korban, azt az özvegy Rakovszky Istvánné tulajdonában levő, elsőrangú mesterre valló, nagy Kristófot ábrázoló bronzszobrocska (259. sz.), és a világhírű Spítzer-gyüjteményből Lanna gróf tulajdonába, majd innen jelenlegi tulajdonosához, Delmár Emil dr.-hoz került, előkelő német patríciusnak csodás, életet lehelő, domborműves színes viasz mellképe eléggé igazolja. A bronzöntésben Péter Fischer (Í455—Í529) nürnbergi mester remekelt, öt fiával együtt. Leghíresebb műve szent Szebaldusz sírja a nürnbergi Szebaldusz-templomban, szintén a kisplasztika körébe tartozik. A szobrászok jórésze azonban, félve a bronzöntés nehéz technikájától, a régi tradíciókhoz híven, alkotásaikat fából vagy kőből faragták ki. Ezek közül a kisplasztika körébe a puszpángfából és a kehlheími kőből készült művek tartoznak. A remek ötvösmunkák, pompás ékszerek mellett ezeket a kisméretű faragványokat kedvelték leginkább e kor gyűjtői. A XVI. században Olaszországban a flandriai származású Giovanni da Bologna (Í524—Í608) kelti új életre a kisméretű szobrászatot. Nemes megjelenésű alkotásai Michelangelo hatásáról tanúskodnak. Korának fejedelmi, különösen kisméretű szobrait gyűjtötték szívesen és nem egyszer jutottak e szobrocskák ajándékképpen más európai udvarokhoz, vagy pedig a kereskedelem útján a gyűjtők kezébe. Giovanni da Bologna modorában készült művek a kisplasztikái kiállításban ís elsőrendű példákkal vannak képviselve (225., 238., 242. és 247. sz.). Szép számmal kerültek Giovanni da Bologna művei II. Rudolf gyűjteményébe. Az olasz művészet e bájos alkotásával északon versenyre kél az elefántcsont-szobrászat. E sima felületű és szép fényű, később modorossá váló alkotásokkal szívesen gazdagították a kor amatőrjei gyűjteményeiket. A bárok- és rokokó-korszakban ezekhez az anyagokhoz még a cserép és porcellán ís járul és különösen ez utóbbi anyagból készült jellegzetes alkotásokat kedvelték. A jelenkor gyűjtői a kisplasztikái alkotásokat eleinte csak szórványosan és inkább csak dekoratív célokra gyűjtötték, de azért akadnak gazdagabb és rendszeres gyűjtemények is. Magángyűjteményben az olasz reneszánsz kisplasztika talán sehol sincs oly mértékben képviselve, mint a párisi Dreyfuss Gusztáv gazdag gyűjteményében. Berlinben a Feist-féle gyűjtemény van a kisplasztika ez ágának szempontjából a legjelentősebb. A múzeumi gyűjtemények közül a firenzei Museo Nazíonale, a venezíaí Museo Archeologíco és a Museo Correr, a milanói Museo Cívíco, a nápolyi Museo Nazíonale, a római Lateran, a bécsi Hofmuseum és a berlini Frídrích-Museum dicsekedhetik nagyobb gyűjteményekkel. Elefántcsont tárgyakat a londoni Albert- és Viktória-múzeumban, a párisi Louvreban és a müncheni Natíonal-Museumban találunk nagyobb számban. A kisplasztikának egyik legkedveltebb ága az érem- és plakettművészet. Minden kornak gyűjtői szívesen foglalkoztak e kis alkotásokkal. Az érmek és plakettek a gyűjtés szempontjából több jó tulajdonsággal bírnak. Kisméretűek és így nagyobb számban is gyűjthetők; miután többnyíre kiváló férfiak arcképével ékesek, úgy művelődés, valamint művészettörténeti szempontból érdekelnek bennünket és végül több példányban készülvén, többen is megszerezhették. A reneszánsz-időben leginkább az olasz fejedelmek gyűjtötték. Az olasz érem hatása alatt e művészet Német- és Franciaországban ís meghonosuí. Németországban Augsburg és Nürnberg a főhelyek, ahol jeles művek jönnek létre. A német művészeknek a faragás iránti vonzalma folytán az éremművészet alkotásai itt puszpángfába, vagy lágy kőbe faragva jelennek meg ; e faragott mintákat azután az öntéshez ís felhasználták. Különösen a bécsi, berlini és müncheni fejedelmi gyűjteményekben találunk gazdag sorozatokat. Az érmek rendszeres gyűjtése a XIX. században vesz nagyobb

121 A Kis^iálHtás

122 A KisplasztiKai Kiállítás

—

—

— —

lendületet. Hazánkban az Eremkedvelő-Egyesület működik üdvösen e téren, ébrentartván a 2 érdeklődést e rokonszenves művészet termékei iránt. A berlini Fríedrích-Museum gyüjteménye e tekintetben egyike a leggazdagabbaknak a világon. Magángyűjtők is szép számmal akadnak, akik a gyűjtés ez ágával foglalkoznak. Kisplasztikái alkotások anyagául elsősorban a bronz alkalmas. E művek legtöbbször a viaszkiolvasztási módszerrel készültek. Ily módon öntötték azokat a római szobrocskákat, amelyek kiállításunkban is szép számban láthatók. Már ebből a gyűjteményből ís fogalmat alkothatunk magunknak ez ábrázolások sokféleségéről. Valamennyi magyarországi lelet. Néhány kiváló darab mellett a szerényebb alkotások vannak nagyobb számban, de azért ezek ís a hatalmas római művészet jellegzetes alkotásai. A középkori bronz kisplasztikát a román stílusú feszületek képviselik. Naiv báj jellemzi ezeket a méretben ís kicsiny alkotásokat. Rajtuk Krisztus alakja a román stílusra jellemző helyzetben, egyenesen kinyújtott karral és egymás mellé szegezett lábakkal van ábrázolva. Itt nem a kiszenvedett Istenembert látjuk, hanem a kor felfogásának megfelelően eszményi megjelenésben, gyakran koronás fővel ís, a halál felett győzedelmeskedő Krisztust állítják szemünk elé. Jellemző a magyar Árpád-kori feszületekre, hogy a kereszt szára vékony és aránytalanul hosszú. A Csongrádmegyeí Történelmi és Régészeti Társulat félholdalakú végződésekkel ellátott Árpád-kori feszületet állított ki. E feszületek legtöbbször sárgarézből, vagy vörösrézből vannak öntve és aranyozottak. Két olyan példát ís találunk a kiállításon, amelyeknek a felülete beágyazott zománccal (émail champlevé) van díszítve. Alapanyaguk vörösréz. E technikát a franciaországi Límogesban a XII—XIII. században, kolostori és világi műhelyekben művelték. Itt a réz felületébe a díszítés rajza szerint mélyedéseket véstek, a mélyedést egyszínű zománc töltötte kí, az elválasztó vonalat a megmaradt fémsáv alkotta. A zománcot magasfokú tűzben égették a fémágyakba. Franciaországon kívül még Kölnben, Aachenben, Triersben, Hildesheímban és Líégeben voltak ilyen műhelyek. Kuffner Károly báró feszületén nemcsak a kereszt felülete, hanem a felfeszített Krisztus testén levő lepel ís zománccal van díszítve. (Í75. sz.) Gót stílusú munka az esztergomi Símor-múzeum két bronzfeszülete. (Í78—J79. sz.) A reneszánsz kisplasztikái alkotásokról már előbb szólottunk. A bárok bronzművesség aránylag kevesebb tárggyal van képviselve. Amíg a reneszánsz korában az egyes alakok és csoportok szépsége, a körvonal finomsága, a nemes mozdulatok, a pompás forma és a tökéletes elkészítés jellemezték az egyes alko- ' tásokat, addig a bárok művészet főleg a festőíségre törekszik, nem hanyagolván el emellett a természet megfigyelését sem. Még az egyes alakok ís élénk mozdulatuak, mintha ugyanaz a duzzadó erő mozgatná őket, mely alkotóikban ís megvan. XV. Lajos korában nagy szerepe van az aranyozott bronznak a francia bútorokon. A leggazdagabb és legszebb művek Jacques (f Í755) és fia, Philipp Caffíerí (I7Í4—Í774) kezéből kerültek kí. Az ő korukra jellemző formákat láthatunk azon a német eredetű domborműves dísztálon, melyet Delmár Emil dr. állított ki. A XIX. század kisplasztikájáról nincs sok mondanivalónk. Az empíre-kor embere leginkább az antik szobrok kisebbített másaival díszítette lakását. A század második felében a naturalisztikus irányt az inkább modernnek nevezhető stilizáló irány váltja fel, melynek néhány példáját a kisplasztikái kiállításban is megtaláljuk. Az alkalmazott kisplasztika körébe tartozik Hugo Lederer asztaldísze. A hamburgi hatalmas Bismarckszobor alkotója e kisméretű alkotáson ís megmutatja erejét. A hírneves M a x Klíngert a modern művészet finomlelkű amatőrjének, Kohner Adolf dr,-nak Herkulese képviseli. Az ecsetnek jól ismert fejedelme, Franz Stuck is megpróbálkozott a szobrászattal és különösen a kisplasztika terén alkotott maradandót, elég, ha a kiállításban látható bájos mozdulatú táncosnőre utalok, melynek Baumgarten Nándor dr. a szerencsés tulajdonosa. Megemlítjük még, hogy a franciák közül, az örökifjú

123

Rodin, továbbá a belgák modern Míchelangelója, Meunier és az orosz Trubetzkoy egy vagy két jellegzetes művel van képviselve. Ezek mellett modern magyarjaink is elég jól megállják helyüket. Az érem- és plakettművészetről talán nem szükséges ez alkalommal bővebben megemlékeznünk, mert a kisplasztika e kedves ágáról már több alkalommal volt szó (lásd pl. a M. I. Í908. évfolyamában „ A modern érem- és plakettművészetről" szóló cikket) e folyóirat hasábjain. A nagyszámú bronztárgy mellett a vas csak egy-két, de annál kiválóbb tárggyal szerepel a kiállításon. A vasművességről tudjuk, hogy főleg a gót, majd utána a reneszánsz-korban keletkeztek művészi értékű alkotások. Ezek közt vajmi ritkák a vésett vasművek. Ez alkalommal három elsőrangú ilyen remeket ismerünk meg; mindhármat képben ís bemutatjuk. A legrégibb közöttük Delmár Emil dr. francia eredetű ládazárja, melyen a halhólyagos keretelés közepén a zár mestere Krisztust az olajfák hegyén ábrázolja. A technika nehéz volta ellenére ís az alakokból, minden naívságuk mellett, nem hiányzik a jellemző erő. E zárak remekbe készültek a X V . században és finomság tekintetében szinte az ötvösművekkel versenyeznek. Már a reneszánsz-kor alkotása Egger Henrik francia kulcsa (265. sz.). Ez ís kovácsolt és vésett vasból készült. A csöves szár csigás oszlopfőben végződik, ezen egy oszlopos fülkealakú fej emelkedik, benne talapzaton álló római harcos alakja látható. A ÍO cm hosszú kulcs a XVI. századi vasművesség egyik remeke. Finomság tekintetében ezt szinte meghaladja a báró Kuffner Károly XVI. századi puskazávárja. (266. sz.) Ez időben a kovás puskák voltak használatban. E závár ís ilyen kovás puskáról való. Felülete domborúan vésett maszkokkal, oroszlánfejekkel, akantuszlevelekkel és egy kígyóval küzködő oroszlánnal van díszítve. A fémek csoportjába tartoznak az ötvösművek. T u d j u k , hogy hazánkban az iparművészeinek ez az ága úgy a középkorban, valamint a reneszánsz-művészet korában ís versenyre kelt a külföld ötvösművészetével. Ötvöseink nem ritkán Olaszországban, majd főleg a reneszánsz idejében Németországban tanultak. Ez országok hatása észlelhető ís alkotásaikon. Az ötvösművek anyaga legtöbbször az aranyozott ezüst, de azért előfordulnak tiszta aranyból és vörösrézből készült művek ís. A tárgyak díszítése vagy magából az alapanyagból került kí és pedig, öntés, trébelés útján, vagy pedig ráíllesztés által ; vagy lehet más anyag, melynek az volt a főcélja, hogy a tárgy színesen hasson : ilyen az aranyozás, a zománc és az ékkő. A sodronyzománc a magyar-gót stílusú ötvösművek jellemző díszítése, előfordul néhány kiállított tárgyon. E tárgyak mind egyházi eredetűek, mert hiszen az egyház volt főleg a középkorban a művészetek legfőbb pártfogója és itt ís maradtak meg legszebb emlékeink. Az esztergomi föszékesegyház kincstára pl. vetekszik gazdagságra a legnagyobb múzeumokkal. E kincstár kincsei a kiállítás igazi gyöngyei és egyúttal legértékesebb tárgyai. Legrégibb közöttük az az aranyozott ezüst kehely (Í9Í. sz.), melyet mínuszkulás feliratának tanúsága szerint a XV. sz. első felében Suky Benedek adományozott a gyulafehérvári székesegyháznak, ahonnan ismeretlen módon került az esztergomi föszékesegyház kincstárába. Felületén az építészetí dísz, a benne elhelyezett szobrocskákkal és domborművekkel és a nemes mérséklettel alkalmazott színes sodronyzománcdísszel csodás harmóniába olvad össze. Bátran mondhatjuk, hogy hazai kelyheink gazdag sorában ez a legszebb példány. Méltóan sorakozik az előbbi műhöz a nagydísznódí ág. evang. templom gót stílusú ereklyetartó feszülete és ereklyetartója. Fennebb említettük az olasz és a német hatást. E két ötvösmű mindkettőt tanulságosan egyesítí magában. A feszület négykarélyos talpának és nemes ívben felhajló szárának felületét áttetsző (translucide) vésett alapú (émail de basse taille), vagy az ú. n. ezüstzománc borítja. A lapos domborművű alap adja az

A Kis^j^Hitls

124 A Kis}® sz , ti , ltai Kiállítás

p

alakok rajzát, a mélyebben vésett fészek pedig az árnyékolást. Ezt a zománcozásí techníkát Í300 táján Síenában alkalmazták először és a XIV—XV. században Toscanában jellemző olasz díszítőmóddá fejlődik. A feszület mestere is itt sajátíthatta el a XVI sz. folyamán ; másrészt a kereszten, de főleg a száron alkalmazott nyolcoldalú archítektóníkus, kápolnaalakú noduson a német gót formákat használta fel, amelyeket talán otthon, tanítómestere műhelyében, bizonnyal Nagyszebenben sajátított el. Sok tekintetben eltérő, de művészi szempontól még eredetibb alkotás ugyané templom ereklyetartója. Képünk az alak leírását feleslegessé teszi. Anyaga aranyozott ezüst, a poháralakú ereklyetartó hegyi kristályból való. A rajta levő építészeti formák a németgót művészet hajtásai, az ereklyetartó edény két oldalán, csigás díszű konzolokon térdeplő nyitott szárnyú angyalok viszont úgy gondolatban, mint az elhelyezés módjában olasz hatásról tanúskodnak. A német-gót művészet, ha alakokat alkalmaz, azokat archítektóníkusabban, tehát baldachin alatt, vagy fülkébe foglalva alkalmazza; az alakoknak ilyen szabadon való alkalmazása ellenben olaszos jellegű. A középkori ötvösművek közül még egy alkotásról kell megemlékeznünk, ez a nyítrai székesegyház evangelístariuma. Ez az aranyozott ezüst könyvkötés eddig a szakirodalomban XIV, századi alkotás gyanánt szerepelt. Ezt a nézetet azonban ehelyütt helyesbíteni szeretnők, mert a könyvkötés maga, bár tartalma régibb, a XV. század derekáról származik. Ezt igazolják a használt formák és a figurális dísznek késő gót, szinte a reneszánszba hajló jellege. Az erősen kiemelkedő keret a feszületet és a kereszt két oldalán álló Máriát és Jánost fogja körül. Ezek az alakok annyira kiemelkednek az alapból, hogy majdnem szabadon állnak. A keret sarkait négykarélyos, sodronyzománcos rozetták díszítik, a keret szárain pedig az evangélisták szokásos jelvényei vannak ráillesztve. E jelvények teljesen egyezők a nagydísznódí feszület szárain levő jelvényekkel. Amiből arra következtethetünk, hogy azzal egy műhelyben — és ugyanabban az időben, tehát a XV. században — készült. Ezzel megdől az az állítás, hogy ez volna a legrégibb sodronyzománcos emlék hazánkban. A XVI—XVII. századot néhány jelesművű, zománcos és ékköves arany násfa és Szelepcsényí prímás arany feszülete képviseli. Három násfa a nemzeti múzeum tulajdona. A XVII. századi ötvösművek közül az esztergomi kincstár trébelt díszű tálcáját és két ámpolnáját említjük fel. A bemutatott anyag természetesen kevés ahhoz, hogy a stílusok különböző fázisait és a fejlődés menetét feltüntesse. A gyűjtők figyelme nálunk csak újabban terelődött a fafaragás emlékeire. Nálunk és Németországban a középkori szobrok anyaga legtöbbször a hársfa ; a szobor felületét krétás réteggel vonták be, a régibb műveken ezt a réteget vászonlapra alkalmazták és erre jött a színezés és aranyozás. Franciaországban és a csatlakozó Németalföldön legtöbbször kemény tölgyfából faragták a szoborműveket. A színezés vajmi ritkán a régi, ezért oly keresettek a jó, eredeti színezésű alkotások. Az újabb festés azonban szorgos munkával néha eltávolítható, de szükséges, hogy ezt szakértő ember végezze. A régi színezés — mely csak évszázadok múlva nyerte el mai szépségét — újabb színezéssel csak megközelíthető, de soha el nem érhető. A kissé kopott színek, a régi patínájú aranyozással kellemes harmóniába olvadnak össze. A románkori emlékek nyomott arányúak, a test merev, a mozdulatok egyszerűek. Ilyen az a Krisztus-szobor, melyet Géber Antal dr. állított kí. A hazai későromán fafaragás ís képviselve van a kiállításon. Ez Behr Lajos tulajdona. A sziklás hegy tövében botjára támaszkodva ülő férfialak hosszú köpenyben, bizonyára egy remetét ábrázol, akinek tiszteletére építették a szikla tetején emelkedő román stílusú templomot. A szobormű tulajdonosának állítása szerint ez a későromán emlék a zalaszentgrótí templomból származik. Az arc inkább típusos, de az alak beállítása eredeti és szabad. Ez különösen akkor tűnik szemünkbe, ha az előbbi szoborművel hasonlítjuk össze. Az egész mű stílusa azonban inkább kőszoborra vall és ez érthető ís, mert az egész románkori fafaragás a kőszobrok hatása alatt keletkezett.

125 KisplasztiKai Kiállítás

87. S Z E K R E N Y DIÓFÁBÓL. OLASZ, XVI. SZ. BEHR LAJOS TULAJDONA.

88. T E N N I S Z E Z O L E Á N Y . BRONZ. MAGYAR, MODERN. SZENTGYÖRGYI ISTVÁN MŰVE.

Magyar Iparműveszet.

CABINET ITALIEN EN NOYER. XVIe SIÈCLE.

FILLE JOUANT AU

JXËÈÊÊÊfflËÊÈMÊM

HONGRIE

TENNIS. BRONZE MODERNE.

2

126 KisplasztiKai Kiállítás

90. 90. E R E K L Y E T A R T Ó ,

ARANYOZOTT EZÜST, MAGYAR, XV. SZÁZAD. AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZ KINCSTÁRÁÉ. RELIQUAIRE, EN VERMEIL HONGRIE. XVe SIÈCLE.

89. 89. E R E K L Y E T A R T Ó , A R A N Y O Z O T T E Z Ü S T ÉS KRISTÁLY. MAGYAR, XV. SZÁZAD. A N A G Y D I S Z N Ó D I ÁG. H . E V . T E M P L O M T U L A J D O N A . RELIQUAIRE EN VERMEIL. HONGRIE. XVe SIÈCLE.

9 Í. 91. KEHELY, A R A N Y O Z O T T EZÜST. ERDÉLYI, XV. SZÁZAD. AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZ KINCSTÁRÁÉ. CALICE E N V E R M E I L DE T R A N S Y L V A N I E . X V e SIÈCLE.

127 hisplasztiKai Kiállítás

93.

94.

93. BATHORI ISTVÁN VIASZ MELLK É P E . ( 5 8 6 . EGGER H. TULAJDONA. P O R T R A I T EN CIRE D ' E T I E N N E BÁTHORY. Í586.

94. N Á S F A , A R A N Y , ZOMÁNC DÍSSZEL. N É M E T , XVII. SZ. EGGER H. TULAJDONA. P E N D E N T , OR É M A I L L É . TRAVAIL ALLEMAND. XVIIe SIÈCLE.

92. 92. N Á S F A , A R A N Y , Z O M Á N C DÍSSZEL. ERDÉLYI MUNKA. XVI. SZ. EGGER H. TULAJDONA. P E N D E N T , OR É M A I L L É . TRANSYLVANIE. XVIe SIÈCLE.

95. 95. S Z E N T E L T V Í Z T A R T Ó , A R A N Y , ZOMÁNCDÍSSZEL, B U D A P E S T XIX. SZ. A Z EGGER MŰHELYBŐL. I P A R M Ű V É S Z E T I MÚZEUM TULAJDONA. B É N I T I E R , E N OR ÉMAILLÉ. BUDAPEST, XIXe SIÈCLE.

96. 96. K U P A , E L E F Á N T C S O N T É S E Z Ü S T . MAGYAR. XVII. SZ. BRASSÓ. FELEDY DEZSŐ TULAJDONA. H A N A P EN IVOIRE MONTÉE EN VERMEIL. TRAVAII. HONGROIS (BRASSÓ). XVIIe SIÈCLE. 2*

J2S KisplasztiKai Kiállítás

97. S Z E N T P E T R U S Z G O N Z A L E S Z , P O R T U G Á L DOMINIKÁNUS SZÍNES F A S Z O B R A . SPANYOL, XVII. S Z . CANO ISKOLÁJA. PANER JÁNOS TULAJDONA. S T A T U E COLORIÉE E N BOIS S C U L P T É DE ST. P I E R R E GONZALÈS.

99.

98. 98—99, G Y E R T Y A T A R T Ó K , KEMÉNY C S E R É P WEDGWOOD. XVIII. SZÁZAD. F E L E D Y DEZSŐ

TULAJDONA.

P A I R E DE BOUGEOIRS, P O T E R I E D E W E D G W O O D . XVIIIe S I È C L E .

129 KisplasztiKai Kiállítás

100. 100. S Z T . R Ó K U S S Z O B R O C S K A . PUSZPÁNGFA. N É M E T , XVIII. S Z . G L Ü C K F R I G Y E S T U L A J D O N A . S T A T U E T T E D E S T . R O C H , E N BOIS. T R A V A I L A L L E M A N D . XVIIIe SIÈCLE.

101. 101 — 102. T É R D E P L Ő A N G Y A L O K , S Z Í N E Z E T T H Á R S F A . D O N N E R R A F . GYÖRGY SZOBORMŰVEINEK MINTÁI. POZSONY, XVIII. SZ. A POZSONYI VÁROSI MÚZEUMÉ.

102. A N G E S A G E N O U I L L É S , E N BOIS C O L O R I É . M O D È L E S D E S T A T U E S D E R . G. D O N N E R . P R E S B O U R G , XVIIIe SIÈCLE.

(03. í 03. LÁDAZÁR, KOVÁCSOLT ÉS V É S E T T VAS. FRANCIA, XV. SZ. DELMÁR EMIL DR. TULAJDONA. S E R R U R E DE BAHUT, EN F E R M A R T E L É E T SCULPTÉ. TRAVAIL FRANCAIS. XVe SIÈCLE.

(04. (04. KÁLYHACSEMPE, CSERÉP, SZÍNES MÁZZAL NÜRNBERG, XVI. SZ. DELMÁR EMIL DR. TULAJDONA. CARREAU DE P O E L E EN F A Y E N C E ÉMAILÉE. NUREMBERG, XVIe SIÈCLE.

(0,5. (05. ( 0 5 . T É R D E L Ő NŐ, Ö N T Ö T T VAS. FRANCIA, MODERN. MAILLOE MŰVE. KOHNER ADOLF DR. TULAJDONA. FEMME AGENOUILLÉE, EN F O N T E DE OUVRAGE FRANÇAIS, MODERNE. O E U V R E DE MAILLOL.

FER.

( 0 é . M I G A Z Z I K R I S T Ó F , V Á C Z I P Ü S P Ö K . ÓLOMDOMBORMŰ. MAGY. XVIII. S Z . MESSERSCHMIDT F. X. MŰVE. FELSŐMAGYARORSZÁGI RÁKÓCZI MÚZEUM TULAJDONA. CHRISTOPHE MIGAZZI, ÉVÉQUE DE VÁCZ. R E L I E F EN PLOMB. HONGRIE, XVIIIe SIÈCLE. O E U V R E DE F . X. MESSERSCHMIDT.

109.

(09. MEDAILLON, Ö N T Ö T T BRONZ, FRANCIA, XIX. SZ. J . B. C A R P E A U X MŰVE. GÁBOR IGNÁC T U L A J D O N A . MÉDAILLON» E N F O N T E DE B R O N Z E . F R A N Ç A I S . XIXe SIÈCLE. O E U V R E DE J . B. C A R P E A U X .

107. 107. P L A K E T T , Ö N T Ö T T B R O N Z , N É M E T , M O D E R N . A. H I L D E B R A N D T MŰVE. GÁBOR IGNÁC T U L A J D O N A . PLAQUE, EN F O N T E DE BRONZE. TRAVAIL A L L E M A N D . O E U V R E DE A. H I L D E B R A N D T .

10 8. K U L C S , K O V Á C S O L T É S V É S E T T VAS. FRANCIA, XVI. SZÁZAD. EGGER H. TULAJDONA.

110.

108.

CLEF, EN F E R M A R T E L É - E T SCULPTÉ. FRANÇE, XVIe SIÈCLE.

110.; P L A K E T T , Ö N T Ö T T B R O N Z . F R A N C I A , MODERN. A C H A R P E N T I E R MŰVE. GLÜCK F R I G Y E S T U L A J D O N A . PLAQUE, EN F O N T E DE B R O N Z E . T R A V A I L FRANÇAIS, MODERNE. OEUVRE DE A. CHARPENTIER.

132 HisplasztiKai Kiállítás

III. I I I . ASZTALDÍSZ, Ö N T Ö T T BRONZ. NÉMET, MODERN.. L E D E R E R H. MÜVE. KOHNER ADOLF DR. TULAJDONA.

SURTOUT, EN BRONZE. ALLEMAND, MODERNE. OEUVRE DE H. L E D E R E R .

I 12. H 2. D Í S Z E D É N Y , B R O N Z . MODERN. KOHNER ADOLF DR. TULAJDONA.

V A S E , F.N B R O N Z E . MODERNE.

—

— A XIII. század második felében érezhető nálunk ís a Franciaországban született gót stílus hatása, mely a XIV. században alakul kí véglegesen, mely után a X V . században a későgót stílus formái érvényesülnek. Ez utóbbi korbeli munkák közt a Mária halálát ábrázoló délnémet szoborcsoport kiállításunkon a legkiválóbb. A szobrász mesteri keze nyilatkozik meg a jellemző arcokon és művészi ereje a csoport elrendezésén. Már a reneszánsz hatása érvényesül azon a színezett szoborcsoporton, melyen egy király hordozza Krisztus keresztjének egy darabját, utána pedig komoly méltósággal halad a királyné, aki mögött két férfialak áll. A szobormű nemcsak a technikai készségnek, hanem a belső lelkiállapotot kifejezésre juttató művészi képességnek eredménye. Behr Lajos e pompás szoborműve bizonyára Nürnbergben készült a XV. század végén. A gótikus alakok karcsú arányúak, a mozdulatok előkelők, az arckifejezés többnyíre nyugodt, sokszor típusos, néha azonban egyéni. A nők tartása különösen jellemző, a kor szépség ideáljának megfelelő. A ruha redőzete mély és gyakran szögletes. Ez alakok leginkább a szárnyas oltárok szekrényeit díszítik és így bizonyos környezetbe tartoznak, olyannyira, hogy néha, onnan kiszakítva, szinte érthetetlenek. A X V . század a német és egyúttal a magyar fafaragás virágkora. Legjelesebb mesterei Jörg Syrlín (-J- Í49Í) ulmí mester, Veit Stoss (•{• Í533) Nürnbergben és Tílman Ríemenschneíder (Í468—Í53J) Würzburgban. A szobrok ruházata megfelel a kor viseletének és így e szoborművek kultúrtörténeti szempontból is érdekesek. Rendeltetésük az volt, hogy a templomok belső pompáját gazdagítsák és a hívők áhítatát fokozzák. A XVI. század elején eltűnik a nehéz redőzet, egyúttal az alakok többé már nem a kor ruházatában jelennek meg, hanem képzelt alakok gyanánt. Az egyházi fafaragás a reneszánsz idejében sokat vesztett jelentőségéből és leginkább csak a belső díszítésben jut szerepe. A barok-korban új életre ébred az egyházi szobrászat, ez a lendület a templomok építésével függ össze. Az alakokat élénk mozdulatok és lebegő ruházat jellemzik. A fafaragásnak a kisplasztika szempontjából legfontosabb ága a puszpángfafaragás. A Fekete- és Földközi-tenger mellékén termő, aranysárga színű fa sűrű, egyenletes szövete miatt rendkívül alkalmas a faragásra. A régibb tárgyak stílusa az egykorú elefántcsontfaragványokéval azonos. A német puszpángfafaragás összefügg az éremművészet fellendülésével. Főleg azonban a XVII. században indul meg élénk tevékenység e téren. Leginkább feszületek, szobrocskák, domborművek készülnek ez anyagból. Ma a gyűjtők mesés árakat fizetnek egyes kiválóbb darabokért. A német alkotások mellett a németalföldi és a francia faragványokat ís nagyrabecsülík. Az alkalmazott kisplasztika terméke a képben ís bemutatott lenyílóajtós, XVI. századi olasz szekrény, két oldalt és a párkányzat frízében elhelyezett szobrocskáival. Á puszpángfaragással sok tekintetben rokon az elefántcsontfaragás. Ennek emlékeível hazai gyűjtőink még nem nagyon foglalkoztak, éppen azért kiállításunkban ís aránylag szerényen van képviselve. A legkiválóbb és nagyságra is a legfeltűnőbb a győri székesegyház XVII. századi oltárfeszülete. Hogy az ötvösművészet ís felhasználta e nemes anyagot egyes tárgyainál, azt a brassói hitelesítő bélyeggel ellátott H . S. mesterjegyű fedeles kupa igazolja. Hengeres testén mitológiai jelenet van dombormüben elefántcsontból kifaragva. (498. sz.) A kőszobrászat alkotásai vajmi ritkán sorozhatok a kisplasztika körébe. Kiállításunkon Níno Písano (f [Í36S előtt) jeles alkotása, a Nemzeti Múzeumnak eme nagy műtörténeti értékű darabja a legkiválóbb. Radísícs Jenőnek a kiállítás katalógusához írott előszavából idézett sorokkal zárom e rövid ismertetést: „Hiszem és remélem, hogy e kiállítás nyomot hagy a magyar szobrászat fejlődésében s ha azonnal nem ís, idővel bizonnyal az emlékezetes művészi események közé fog sorakozni". — Úgy legyen ! CSÁNYI KÁROLY.

Magyar Iparművészet.

3

133 A Kispl ^5lítás