A Kisember Köszönet Skip Ross-nak, az alapkoncepcióért!

Brainturbo Szolnok 5000 Szolnok, Sütő u. 11 Mobil: +36-30-531-2519 E-mail: [email protected], Internet: www.brainturbo.org

A Kisember Köszönet Skip Ross-nak, az alapkoncepcióért! Kedves Olvasó, üdvözöllek újra itt! Gondolom mostanra elolvastad a sorozat előző két ebookját, amelyekben az agy felépítéséről, a tudatos én és a tudatalatti viszonyáról, illetve a tudatalatti hatalmáról és az abban rejlő lehetőségekről, a gondolati modellekről és a képzelet erejéről volt szó. Ebben az ebookban továbbmegyünk, és megmutatok néhány olyan dolgot, amit a gyakorlatban alkalmazva komolyan meg tudod változtatni az életed. Először is szeretnék neked bemutatni valakit, aki régi ismerősöd ugyan, csak még nem nagyon álltál szóba vele, ezért nem is tudod milyen sokat segíthet neked. Ismerd meg a Kisembert! Képzeld el, hogy a házatok alatt van egy pince. Amikor lemész, találsz ott egy pultot, azon egy nagy piros telefont és a pult mögött üldögél Ő, a Kisember. Ahányszor mondasz magadról valamit, az történik, hogy csörög a piros telefon, a Kisember egyből felkapja, meghallgatja amit mondasz és megteremti neked. (Ez persze a folyamatok komoly leegyszerűsítése, csak így jobban fogod érteni ami történik.)

forrás: www.sxc.hu

Mondok egy példát. Képzeld el, hogy mész az utcán és szembejön valaki, aki nagyon ismerős, csak nem ugrik be a neve és hogy honnan ismered. Hányszor mondjuk ilyenkor magunknak, hogy „a fenébe, milyen pocsék az arcmemóriám, sose ugrik be, hogy ki ez...” Ugye hányszor mondunk ilyesmit? Tudod ekkor mi történik? Csörög a piros telefon, a Kisember felveszi és hallja, amikor azt mondod, hogy „pocsék az arcmemóriám”. Azt mondja „egy pillanat”, előveszi a nagy könyvét, fellapozza, gyorsan számolni kezd, majd felveszi a kagylót megint és azt mondja „Igazad van, most számoltam össze, már 452 187 alkalommal nem ismertél fel embereket arcról: neked tényleg rossz az arcmemóriád” – és nem fog eszedbe jutni, hogy ki ez az ember. Viszont. Ugyanebben a helyzetben mondhatod azt is, hogy „egy pillanat, mindjárt eszembe jut a neve, mert egyre jobban emlékszem a nevekre...”. Tudod mi történik most? Hát persze, csörög a piros telefon, a Kisember felveszi és azt hallja, hogy „egyre jobban emlékszem a nevekre”. Azt mondja, „egy pillanat”, előveszi a nagy könyvét, fellapozza, számolni kezd, majd azt mondja a telefonba: „igazad van, most számoltam össze, már 758 654 alkalommal jutottak eszedbe nevek az arcról: tényleg jó a névmemóriád” – és be fog ugrani, hogy ki ez. Mondtam az előbb, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik, csak azt akartam megmutatni vele, hogy mi történik. Mert ez a folyamat zajlik le minden alkalommal, amikor magadról mondasz valamit. Ilyenkor mindig csörög a piros telefon és a Kisember hallja amit mondasz. Sőt nem csak hallja, hanem meg is valósítja. Minél gyakrabban hallja, annál hamarabb. Erről lesz szó ebben az ebookban. Nyilván rájöttél, ha már olvastad az előző két ebookot, hogy a Kisember valójában a tudatalattid megszemélyesítése. Talán furcsállod, hogy miért van rá szükség.


Nos, én évek óta használom őt, miközben középiskolásoknak és felnőtteknek tanítok idegen nyelvet (meg miegymást) és azt látom, hogy mindenki sokkal jobban tud hozzá viszonyulni, mint egy olyan megfoghatatlan fogalomhoz, hogy „tudatalatti”. Az csak egy olyan „izé”, nem? Ezért most megmutatok néhány dolgot, amit a Kisemberrel csinálhatsz, csináltathatsz, csak előbb néhány használati tudnivaló. Biztos emlékszel, megbeszéltük már, hogy a Kisember sosem alszik, sosem pihen. Volt már erről szó az álmokról szóló részben. Ott elmondtam azt is, hogy az úgynevezett „alfa állapot”-ban lehet leginkább szóba elegyedni vele. Nos, ezt most pontosítom. Bármikor szóba állhatsz vele, mert ő mindent hall, amit mondasz sőt, azt is, amit csak gondolsz. Az „alfa állapot” abban segít, hogy meg is halld amit válaszol. Ezt is lehet gyakorolni és ilyen tapasztalata is van mindenkinek. Volt már olyan, hogy hirtelen, csak úgy „beléd vágott a felismerés”, „ötleted támadt”, „beugrott egy régen keresett információ”? Tapasztaltál már olyat, hogy egyszer csak olyan tisztán átláttad az előtted lévő helyzetet, mintha felülről mutatnák? Hirtelen pontosan tudtad, hogy mi fog történni, ez az ember mit fog mondani, merre indul el, stb? Ezekben a pillanatokban eljutott hozzád a Kisember, mert a tudatos éned (egód) elbambult, lemaradt egy lépéssel és nem sikerült blokkolnia. Ehhez nem is kellett „lemenni alfába”. Meg lehet tanulni éber állapotban is előidézni ezt az állapotot, vannak hozzá módszerek. Nem tartozik ide ezek részletesebb taglalása, annyit mondok csak, hogy különböző forrás: www.sxc.hu meditációs technikákról van szó. Ilyeneket megtanulhatsz egy Agykontroll tanfolyamon, és különböző keleti tanok részeként is. Különösebb oktatás nélkül is lehet azonban ezt gyakorolni és csiszolni, ezt is említettem már. Ide tartozik viszont az az eset (ez vizsgán vagy valami teszt írásakor sokszor előfordul), amikor kapsz egy kérdést és valami egyből eszedbe jut, csak nem mondod ki, hanem „tovább gondolod” a dolgot. Ki tudja miért nem választod azt, ami először felbukkant benned? Néha olyan furcsának hangzik, máskor annyira egyszerűnek, hogy nem hiszed el róla, hogy az a jó megoldás. A lényeg, hogy ilyenkor megpróbáljuk kilogikázni a dolgot. Aztán rendre kiderül, hogy az első ötlet, gondolat volt a helyes. Tudod mi történt? Az, mint a fenti esetekben, hogy a tudatos éned lemaradt egy lépéssel, a Kisember szóhoz jutott (ez volt az első sugallat, amit nem fogadtál el), aztán a tudatos én felzárkózott és kijelentette, hogy az túl furcsa, vagy túl egyszerű vagy akármi és kiszűrte. Ezek után nekiállt, hogy roppant bölcsességében megoldja a kérdést (kilogikázod), és persze elrontja. Erre megrántja a vállát és valaki másra keni a balhét, a Kisember meg csendben ül a sarokban... Az is fontos, hogy a Kisember mindig segít és mindig tudja a helyes választ. Hogy egész pontos legyek, Ő mindig szeretne segíteni, csak egyrészt meg kell hallani a hangját (ahogy az előbb már mondtam), másrészt nem biztos, hogy a közreműködését mindig segítségnek éled meg. Az a helyzet, hogy Ő is csak „abból tud főzni, amit a spájzban talál”, mondaná a nagyapám. Emlékszel a könyvére, amit fellapoz, hogy megnézze hányszor jutottak eszedbe (vagy nem) a nevek? Mit gondolsz, hogy kerültek oda azok az információk, amik abban vannak? Eltaláltad, tőled tudja ezeket, mert ő feljegyezte, ami veled történt. Pontosabban azt, ami benned lecsapódott abból, ami veled történt (a reakcióidról beszélek).


Ha visszanézed a legelső ebookot, láthatod, hogy már ott szóltam, hogy ami bemegy, az benn is marad, pont. No, hát ezek vannak a könyvben és amikor azt mondom, hogy csak a rendelkezésére álló információkból tud dolgozni, akkor erről beszélek. Persze, ha mindössze egy tényszerű információra van szükséged, akkor ez nem olyan nagy gáz. Az ugyanis ott van, ha valaha találkoztál már vele. A volt osztálytársad neve egyszerűen előkerül az arca mellé ha sikerül meghallani ahogy súgja a Kisember. Másfelől, a Kisember a rendelkezésére álló információkból dolgozik akkor is, amikor a tested folyamatait irányítja. Emlékszel arra a fickóra, aki „halálra fagyott” a hűtővagonban? Az ő fejében ott volt a tény, hogy ha zúg a kompresszor, akkor hűt, akkor viszont mínusz sok fok lesz hamarosan, olyan hidegben pedig ő biztos megfagy. A Kisembernek csak ez az információ állt a rendelkezésére – és az ember teste engedelmeskedett. Szemléletes példája ez annak, ahogy emberek megbetegítik magukat, pusztán a gondolataikkal. Tehát a Kisember mindig figyel és mindent feljegyez, amit mondasz, gondolsz vagy érzékszerveiden keresztül tapasztalsz, ezért jól teszed, ha vigyázol, milyen információkat engedsz be, mert az mind bekerül a könyvébe. Tedd hát fel a szűrőt Ha emlékszel, az első részben mondtam, hogy a tudatos én szereti (vagy legalábbis igyekszik) kisajátítani magának a kapcsolatot közted és a tudatalattid, a Kisember között. Azért teszi ezt, mert meg akarja szűrni az információkat mindkét irányba. Azt is mondtam, hogy van, amikor ez jó. Most van az, amikor jó, elmondom hogyan. Először is nézzük, honnan származik az a rengeteg információ, ami napi szinten ér bennünket.

forrás: www.sxc.hu

Ott van, ugye, a média, köznapi nevén TV, rádió, újságok, internet, zuhanyhíradó, miegymás. Az első részben már elmondtam a véleményem erről: tájékozódj, csak ne hagyd, hol elborítson az a rengeteg (számodra egyébként lényegtelen és ezért felesleges) információ, ami özönlik minden irányból a nap 24 órájában. Ha nem figyelsz oda, hogy mit kapcsolsz be (vagy hagysz bekapcsolva), akkor ellenőrizetlenül áramlik majd befelé a sok információ, aminek a túlnyomó része negatív. Ezek – ha más konkrét bajt nem is okoznak – alapvetően félelemre hangolják az agyad, negatív gondolati modelleket installálnak a számítógépedbe (ha még emlékszel erre a hasolatra az első részből). Keresd meg azt az információt amire szükséged van, a többire meg nincs szükséged és kész! Ott vannak aztán a rokonok, barátok, osztály- és munkatársak, szomszédok, a jó öreg Biri néne, stb. Ők boldogan elmesélnek neked mindent, amit kihagytál az esti Híradóból, plusz van „alaposan megfontolt” véleményük mindenről. Rólad is, meg mindarról, amit csinálsz (ez ritkán hízelgő) és persze égnek a vágytól, hogy mindezt megoszthassák veled. Nyilván nem akarnak neked rosszat, egyszerűen ezt szokták meg, „hát mindenki ezt csinálja, nem?” Azért jó ha tudod, hogy mindössze néhány év leforgása alatt te is olyan emberré válsz, mint amilyenekkel most körülveszed magad. Szóval, ha megnézed a körülötted lévő embereket és legszívesebben elszaladnál, akkor talán tényleg el kéne szaladni, úgy értem: váltani kéne néhány téren.


(Mondhatod, hogy én elborult vagyok: évekig, amíg a fővárosban laktam, állandóan fejhallgatóval a fejemen mászkáltam. Egyrészt olyan anyagokat hallgattam (előbb walkman-ről, aztán mobilról), amiből tanultam, másrészt kirekeszettem a sok önjelölt zsenit a buszon, meg az utcán. Önvédelem. Nekem volt fontos, hogy ne halljam, nem kérhettem meg a buszon, hogy duguljon már el és ne nyomja a fejembe ezt a sok baromságot...) Amire viszont a legjobban figyelned kellene az az, hogy mit mondasz magadnak magadról. A rólad szóló információknak te vagy a leghitelesebb forrása. Amit magadról mondasz, az csaknem szűrés nélkül jut el a Kisemberhez. Hányszor mondunk olyasmit, hogy „de hülye vagyok”, „nem lehetek ilyen kétbalkezes”, „nem jut eszembe”, „nekem ez magas”, „nem tudom, hogyan kell”, stb? Ez mind bekerül a Kisember könyvébe. A kedvencem a „nem tudom”. Észre sem veszed hányszor mondod minden nap. Nyilván van egy csomó dolog, amire csak úgy rámondod, mert nem akarsz vele foglalkozni és az rendben is van. Amikor viszont tényleg szeretnéd megtalálni a választ, akkor nem jó ezt használni. Ez ugyanis, egy utasítás a Kisembernek. Szegénykém, pedig próbálja megsúgni a választ, de mivel te megmondtad, hogy nem tudod, hát egy sóhajjal visszaül a sámlijára. Kész. Ahelyett, hogy ilyesfajta utasításokat adsz neki (azaz kijelentő módban fogalmazol), inkább tegyél fel egy nyitott kérdést (tudod, amire információval kell válaszolni). Mondd inkább azt, hogy „hogyan lehet ezt megoldani”, vagy „mit tehetnék most”, vagy „hol van a kutya elásva” vagy valami ilyesmit. Ezzel azt éred el, hogy a Kisember kettőzött erővel igyekszik majd megsúgni a választ. Összefoglalva: meg tudod válogatni, hogy a környezetedből milyen forrásból, milyen információkat engedsz be. Ki tudod kapcsolni a TV-t, rádiót, internetet, nagymamát, szomszédpistit, be tudod dugni a füled a sok külső „zaj” ellen. Sajnos azt, hogy magadhoz hogyan beszélsz és miket mondasz, az a kemény dió. Mégsem állíthatok minden gondolat mellé forgalmi rendőrt, nem igaz? (Ezt Rejtőtől loptam, csak nála pofonról van szó – örök tisztelet neki) No, akkor hogyan fogom észrevenni, hogy olyasmi csúszik ki a számon, aminek nem kéne? Elmondom, csak olvass tovább! A retikuláris aktivátor Tudom elég furcsa kifejezés ez, rögtön mondom, nem valami furfangos szexuális játékszerről van szó, hanem az agyad egy területéről. (Bár van, akinek már az is ööööö... na jó, ezt hagyjuk.) Szóval, ez a rendszer azt csinálja, hogy szétválogatja a bejövő információkat aszerint, hogy mi az ami fontos és mi nem. Gondolj bele, hogy ha csak leülsz egy szobában és magad elé nézel, már így mennyi információ áramlik be. Látsz egy csomó dolgot, nem forrás: csak azt, amit nézel, hanem amit nem figyelsz meg, az is bekerül www.stockfreeimages.com információként. Például, hogy milyen szögben esik be a fény az (© Ajvngou) ablakon, milyenek a színek, a hajszálrepedések a falon, az asztal színe, stb, de az is ilyen információ, hogy kényelmesen ülsz-e, hogy tartod a lábad, milyen zajok szűrődnek be és még sorolhatnám. Érted, ugye? Most gondold el, hogy ha az agyadnak ezekkel mind foglalkozni kéne minden egyes pillanatban... az lenne a tömény túladagolás. Ezt kerüljük el a retikuláris aktivátorral. Ez a rendszer minden bejövő adatot


megvizsgál és gyorsan eldönti, hogy kell most vagy nem. Ha kell, akkor megy a tudatos énnek feldolgozásra (ez a gondolkodás), ha nem, akkor irány a könyvtár (a tudatalatti). Mondok egy példát. Ha azt mondanám neked, hogy menj ki az utcára összeszámolni, hogy hány nőt látsz barna cipőben és ha sikerül tízet találni egy óra alatt, akkor kapsz százezer forintot, vállalnád? Persze, röhögve. Ki ne tudna összeszámolni tíz barna cipős nőt egy óra alatt? Pláne ennyi pénzért! Jó kis motiváció, ugye? Na, most akkor képzeld el, hogy egy óra múlva visszajössz és azt mondod, hogy találtál harminckét barna cipős nőt. Én meg gratulálok és megkérdem, hogy hány fekete cipőst láttál? Mi lenne a válaszod? Valami olyasmi, hogy nem tudom, nem láttam egyet se... Pedig biztos, hogy láttál, hiszen fekete cipőben is sokan járnak, csak a retikuláris aktivátor kiszűrte ezt az információt, mert nem volt lényeges. A barna cipőre volt ráállítva, azon kívül semmivel nem foglalkozott. Na most, ez persze nagyon érdekes, de mi itt a lényeg? Hát az, hogy a retikuláris aktivátornak te adod ki a feladatot! Az előbb, ugye, arról volt szó, hogy figyelj oda és vedd észre, amikor valami olyan csúszik ki a szádon magadról, aminek nem kéne. Állítsd rá a retikuláris aktivátort! Mondd meg magadnak, hogy mostantól, csak pozitív dolgot mondok magamról. Hamarosan azon kapod majd magad, hogy hopp, már megint... amikor valami olyant találsz mondani. Majd figyeld csak meg, milyen megbízhatóan működik. Nem tudom észre vetted-e, ezért külön mondom, hogy ezt a rendszert akkor tudod jól használni, amikor új célokat adsz meg magadnak. A retikuláris aktivátor segít, hogy azok felé el is tudj indulni. Felhívja a figyelmed minden olyan dologra, eseményre, stb, ami a meghatározott cél felé tud téged segíteni. Most arról a célról beszélünk, hogy megváltoztatod az életed. Gondolj bele, az életünket javarészt, „robotpilóta” üzemmódban éljük. Mindannyian. Megvan a megszokott gondolati modelled (lásd az előző részben), eszerint gondolkodsz mindenről. Azokat a dolgokat veszed észre magad körül és azokat hagyod figyelmen kívül, amiket eddig is mindig. Amikor viszont van egy új, tiszta, határozott célod, akkor a retikuláris aktivátor új információkat ad neked és olyasmiket veszel észre, amik felett addig elsiklottál. És ebből indul el a változás. Építs énképet magadnak Igazából van énképed már most is. Ebbe tartozik mindaz, amit magadról gondolsz, amit igaznak hiszel. Épp csak ez az énkép a jelenleg rendelkezésre álló információkból épül fel. Úgy is mondhatnám, hogy a Kisember csak azt tudta neked megteremteni (jó alak, kidolgozott izmok, nyelvérzék, elemző gondolkodás, stb), amiről a nagy könyvében megfelelő bejegyzései vannak. Ha például elhiszed magadról, hogy könnyedén át tudod venni más népek gondolkodásmódját (vagyis a Kisember könyvében erről szóló bejegyzések nagyobbrészt pozitívak, megerősítők), akkor a nyelvüket is könnyen tanulod meg – jó lesz a nyelvérzéked. Az is lehet viszont, hogy meggyőződésed szerint a szép test kulcsa az, hogy szemmel kell tartani minden egyes étel és élelmiszer kalóriatartalmát. Ekkor a Kisember ideális alakkal kapcsolatos bejegyzéseit főleg az aggodalom és a félelem diktálja, és te valószínűleg sosem szabadulsz a plusz kilók szorításából...


Semlegesíts Szóval van már énképed, csak most már tudod, hogy változtatni kéne rajta. Az első lépés az, hogy a bekerülő információkat szűrni és semlegesíteni kezded, ebben segít a retikuláris aktivátor is. Amikor mondanak neked valamit, mint például a haverod az első részben, hogy „micsoda pancser vagy”, akkor gyorsan azt tudod mondani magadnak, „ez az információ másra vonatkozik, rám érvénytelen.” Ezzel ki is oltottad, hatástalanítottad, közölted a Kisemberrel, hogy ne vegye rád nézve figyelembe. Amikor meg magadról mondanál valamit, ami nem szerencsés, akkor a retikuláris aktivátor segítségével le tudod fülelni, mielőtt kimondanád. Ilyenkor egy gyors átfogalmazás segít. Például ahelyett, hogy „de hülye vagyok”, mondhatod azt, hogy „micsoda hülyeséget csináltam”. Figyeld csak meg, hogy ez nem rólad szól, hanem valamiről, amit csináltál. Nem rád vonatkozik, ezt a Kisember nem veszi figyelembe az énképed (és a valóságod) megteremtésénél. Vagy ahelyett, hogy „ezt sose tudom megcsinálni” mondhatod azt, hogy „most fog először sikerülni”. Látod, átfordítottuk pozitívba. Hadd mondjak itt egy pár szót arról, hogy valami pozitív. Ezt a szót eddig tudatosan kerültem, mert nagyon elkoptatták, de most használnom kell majd többször is, ezért szeretnék tenni egy megjegyzést. Manapság a pozitív jelző lassan egyenlő lesz a hülyével, a napsugaras idiótával, akinek semmi érzéke nincs a valósághoz és azt hiszi, hogy csak azért mert valamit sokat ismétel, az valósággá válik. Nos, a pozitív szó nem ezt jelenti. Attól, hogy valaki térdig gázol a dzsindzsában és azt hajtogatja fülig érő szájjal, hogy „itt nincs gaz, itt nincs gaz”, még nem lesz pozitív. Ő csak szimplán hülye. Pozitív attól lesz, hogy a lehetőségeket látja meg a helyzetben. Nem azon gordonkázik, hogy jajj, mekkora dzsumbuj van itt, borzasztó, hanem arra gondol, hogy ezt a vadont innen kiirtjuk és kitűnő helyünk lesz építkezni. Egyezzünk meg, kérlek, hogy amikor én a pozitív jelzőt használom, akkor erre a gondolkodásmódra értem. Köszönöm. Gondolati modellt kell váltani Volt már szó a gondolati modellről és megbeszéltük, hogy a változás azt jelenti, hogy a gondolati modellt változtatod meg. Ezt a gyakorlatban úgy tudod megtenni, hogy a fent leírt módokon megváltoztatod a Kisember könyvébe kerülő bejegyzések minőségét. Nem lesz nagyon gyors változás, mert először olyan mennyiségű, rólad szóló, pozitív információnak kell bekerülnie, ami ellensúlyozza a már ott lévő rengeteg negatív információt. Van akinél hamarabb billen át az egyenleg, van akinél később. A lényeg az, hogy ha megcsinálod azt, amit itt megbeszéltünk, meg amiket még ezután javaslok, akkor MINDENKÉPPEN átbillen! Ugyanolyan biztonsággal, mint ahogy a mérleg is átbillen, ha folyton csak az egyik serpenyőjébe raksz. Ha lassan raksz és keveset, akkor tovább tart mintha két marékkal és fürgén, de így is, úgy is megtörténik! Tudod miért lesz ez jó? Mondok egy viccet példának, hátha nem ismeri még mindenki. forrás: www.sxc.hu


Egy amerikai üzletember bemegy egy New York-i bankba, hogy európai üzleti útjához kölcsönt kérjen. Elmondja az ügyintézőnek, hogy csak 2000 dollárra van szüksége, maximum egy hónapra. Ez is csak biztonsági tartaléknak kell, mégse kerüljön pénzzavarba, ha valami olyan történik. Meg is állapodnak, hogy a kölcsönt megkapja, száz dollár lesz a kamat, viszont fedezetként a bank garázsában kell hagynia a vadonatúj, méregdrága limuzinját. A hónap eltelte után az üzletember visszatér, visszafizeti a kölcsönt és a száz dollár kamatot és akkor azt mondja az ügyintéző: - Uram, amíg ön Európában járt, mi megtudtuk az ön bankjától, hogy önnek több millió dollárja van a számláján. Elmondaná, hogy miért kellett a kétezer dolláros kölcsön? - Nem a kölcsön kellett – válaszol az üzletember – az autómat akartam biztonságban tudni. Mondja meg nekem, hol hagyhattam volna ezt a limuzint egy egész hónapra teljes biztonságban, New York közepén, mindössze száz dollárért? Nagyon szeretem ezt a viccet, mert az egyik vesszőparipámról szól. Gondolkozz másként! Nézd meg a helyzeteket más szemszögből! Olyan lehetőségeket veszel majd észre, amelyek a legtöbb ember szeme előtt ugyanúgy ott vannak, de mégsem látják meg őket. Na, ezt hozza a gondolati modell váltás. A nagyapám szerint nem a szemeddel látsz, hanem az agyaddal... Erről szól, egyébként, annak a fickónak az esete is, aki halálra fagyott a hűtővagonban, emlékszel? Ő sem tudott másként gondolkodni a helyzetről, nem tudott szemléletet, gondolati modellt váltani. Azt is mondhatnám, hogy az addig összegyűjtött bejegyzései ezt szabták ki neki. Te okulhatsz a példájából és elkezdheted megváltoztatni a bejegyzéseket a saját Kisembered könyvében. A tudatos kondicionálás Na végre egy szakkifejezés! Azt jelenti, amiről eddig beszéltünk, hogy szándékosan viszel be magadról bejegyzéseket a Kisember könyvébe. Ezt egyrészt megteheted úgy is, ahogy eddig megbeszéltük, kioltod, illetve átfogalmazod a neked nem megfelelő információkat, másrészt használhatod az úgynevezett „megerősítések” módszerét. Emlékszel, az előző részben azt mondtam, hogy a képzelőerődet használd, ne az akaraterődet. Csakhogy sok embernek fogalma suincs, hogy a képzelőerőt hogyan kell használni. Most megmutatok egy nagyon erős módszert rá, lehet, hogy egy kicsit furcsa lesz, vagy majd úgy érzed, hogy na neeee, de az nem baj. Arról van szó, hogy kitalálhatod, hogy milyen ember szeretnél lenni. Írd le magadnak, hogy milyen tulajdonságokra vágysz. Lehet, hogy szeretnél például humoros lenni, vagy sikeresebb, energikusabb, vékonyabb, stb. Ezeket mind írd le egy papírra. Azt javaslom, hogy az elején ne vegyél fel sok mindent a listádra. Maximum 5-6 dolgot, mert kezdetben elég ennyi. Most válaszd ki közülük a számodra legfontosabbat, amit legelőször akarsz (aztán majd a többi is sorra kerül) és gondolj bele, hogy milyen érzés olyannak lenni. Például ha vékonyabb akarsz lenni, hogyan képzeled el? Nekem most egy társasági esemény jelenik meg, egy buli, ha úgy tetszik, ahol vékonyan, már ideális alakkal jelenek meg és látom magam körül az embereket, ahogy csillogó szemmel, elismerően néznek rám. Ez most csak az én hirtelen gondolatom, te lehet, hogy másképp látnád, vagy valami más helyzetet. A lényeg, hogy képzeld el valahogy azt az állapotot, hogy már olyan vagy amilyen lenni szeretnél. Milyen érzés? Ne mondd, hogy jó, tudom, hogy jó. Milyen jó? Hogyan jó? Felemelő? Érzed a mellkasodban azt a feszítést, amikor büszke vagy magadra? Érzed, ahogy kihúzod magad?


Minél pontosabban meg tudod magadnak fogalmazni az érzést, annál hatásosabb lesz ez a gyakorlat. A következő lépés, hogy engedd magadban eláradni a nyugalom érzését. Érezd át a bizonyosság, a bizonyosan bekövetkező eredmény nyugalmát. A következőket csináltad: 1. 2. 3. 4.

Megfogalmaztad a feladatot a Kisembernek, megjelenítetted vizuálisan (amikor elképzelted), megadtad neki a szükséges érzelmi töltést (amikor átérezted, hogy milyen olyannak lenni), ezt gyakran megismétled (megtanulod, mint amikor a suliban bemagoltad a Toldit), most lezárod annak a nyugalomnak az érzetével, hogy mindent megtettél, amit te tehettél, innentől jó kezekben van a dolog, és meg fog történni, a Kisember létrehozza!

Amikor mindezzel megvagy, már összeraktad a fejedben a jelenetet, amikor megjelenik, nyilvánvalóvá válik ez a tulajdonságod és egyből, könnyedén fel is tudod magadban idézni az érzést, akkor írj belőle egy kis ritmusos mondókát, ez lesz az úgynevezett megerősítés. Fontos, hogy rövid legyen és ritmusos, ritmusosan, szenvedéllyel szavalható. Valami ilyesmire gondolok: „Napról napra, minden téren egyre sikeresebb vagyok!” vagy „Napról napra jobban vagyok, fittebb vagyok, egyre szebb az alakom!” Ne bonyolítsd, legyen tömör és erős! Most jön a furi része. Reggel, amikor felkelsz és kimész a fürdőszobába képzeld el magadban a jelenetet, idézd fel azt a boldog, felemelő érzést, mosolyogj és mondd el magadnak a rigmusodat. Állj a tükör elé és mondd el magadnak hangosan, hogy halld is (ez külön megerősíti az információt a Kisembernek). Jó ritmusosan, tele lelkesedéssel, energiával és közben képzeld el azt a jelenetet, amit összeraktál a fejedben és idézd fel azt az érzést. Minél jobban át tudod élni, annál jobb. Mondd el a rigmust magadnak tízszer – hússzor, jó hangosan, aztán lubickolj a nyugalom érzésében – sínen vagy. Az lehet, hogy a gyerekek rémülten rohannak majd anyjukhoz, hogy apának elgurult a gyógyszere, de nem baj, hamar megszokják majd és legfeljebb lesz még egy dolog, amit elnéznek neked... Végül is értük (is) csinálod. Aztán, amikor csak lehet, napközben is ismételd ezt meg és lefekvés előtt is. A lehető legtöbbször. Ha napközben sehogy sem lehet megoldani, akkor legalább halkan mondd magadnak a WC-n. Ha ezt sem lehet, akkor magadban mondogasd, azt csak lehet! Ezzel a módszerrel két marékkal pakolsz a mérleg serpenyőjébe, majd meglátod! Van viszont egy fontos dolog, amire oda kell figyelned. Amikor megírod a rigmusodat, a megerősítésed, akkor jelen időben kell fogalmazni. Ne azt írd, hogy „nagyon sikeres akarok lenni”, mert az csak kívánság. A Kisembert kész tények elé kell állítani. Ugyanakkor azzal is baj lehet, ha azt írod, hogy „nagyon sikeres, vékony, stb vagyok.” Előfordulhat, hogy ezt nem tudod magadról elképzelni és a tudatos éned visszautasítja a gondolatot. Olyan konfliktus keletkezik így, amit nem tud másképp feloldani. Ezért fogalmazz inkább úgy, hogy „napról napra egyre sikeresebb, vékonyabb, stb vagyok.” Ez ellen senkinek nem lehet kifogása, a tudatos éned is átengedi, a Kisember pedig buzgón feljegyzi. Ráadásul ez igaz is. Ha csak egy olyan (akármilyen kicsi) dolgot fel tudsz mutatni, ami ma könnyebben ment, mint eddig, máris igaz. Egyre sikeresebb, vékonyabb, stb vagy és még olyanabb leszel. Csak csináld!


És ha nem? Mondhatod persze azt is, hogy hagyjatok lógva ezzel a sok amerikás sületlenséggel! Még hogy én fennhangon szavaljak a fürdőben? A kölykök meg szétröhögjék az agyukat, mi? Hát, nézd, nekem mindegy, ha nem akarod, ne csináld. Ez a te életed, úgy éled, ahogy neked tetszik. Van egy érdekes kifejezés, talán hallottál róla, ez a komfortzóna. Akkor vagy ebben, amikor csak azokat a dolgokat csinálod, amiket már megszoktál, jól ismersz. Csak a bejáratott utakon jársz, mindig ugyanott vásárolsz, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokról a dolgokról beszélsz, stb. Azt hiszem érted.

forrás: www.stockfreeimages.com (© Dklimke)

Amikor kipróbálsz valami újat, akkor mozdulsz ki a komfortzónádból. Lehet, hogy csak megkóstolsz valami új ételt (ettél már mexikóit?), vagy megpróbálsz megszökni a dugóból és olyan utcákon kanyarogsz, ahol még addig sosem, kijárod a sulit és most már el kéne menni dolgozni, de lehet rosszabb is. Mondjuk leépítenek, a párod válni akar, felmondják a lakáshiteledet, stb. A lényeg, hogy most mondhatod nekem, hogy te aztán nem fogsz a tükör előtt majomkodni, csak azt is tudd, hogy ha most a komfortzónádban vagy és azt hiszed, hogy most már elleszel így, akkor jó eséllyel becsapod magad. Semmi nem állandó a világegyetemben. Kérdezz meg egy fizikust erről. A dolgok (az életed) vagy fejlődnek, vagy zsugorodnak. A komfortzónából kimozdulni persze kényelmetlen (nem komfortos), csak hát nincs más módja a változásnak, a növekedésnek. Megírtad a listád arról, hogy milyen szeretnél lenni? Azért valamit tenni kell. Ahhoz ki kell mozdulni a komfortzónából. Tudom, hogy tudod és azt is, hogy az ember nehezen mozdul amíg van más választása. Én az előbb direkt csak pozitív példákat hoztam arra, amire emberek vágynak (humor, siker, energia, szép alak, stb). Sajnos azonban nagyon sok embernek nem ez a legfőbb vágya, hanem például valamilyen betegségtől szabadulna meg. Ahogy már feljebb megbeszéltük a tudatalatti, a Kisember ebben nagyon is sokat tud segíteni. De nem teszi meg magától, csak tőled. Ha te nem teszel érte, akkor más nem fog, mert nem tud. Ez a te életed, te éled, ahogy mondtam már. Az előző fejezetben említettem, hogy a kudarc két alapvető oka a hiányzó bizalom és a túlzott erőlködés. Amikor azt mondod, hogy „na, nehogy már én...” akkor épp hiányzik a bizalom belőled. Amikor azt mondod, hogy „én már mennyit mondogattam magamnak, hogy gazdag vagyok, aztán semmi sem történt...” akkor megint a bizalom hiányáról van szó. Nincs értelme csak úgy mondogatni ezt, ha nem töltöd meg érzelemmel és/vagy rögtön utána arra gondolsz, hogy már megint nincs pénzem. Ha elültetsz egy magot, azt is táplálni kell, hogy kinőjön. Azt sem ásod ki csak azért, mert nem látod egyből fejlődni, igaz? Amikor azt mondod valamivel kapcsolatban, hogy „akkor is megcsinálom, ha a fene fenét eszik is...”, akkor valószínűleg már sokadszorra próbálod megcsinálni és nem sikerül. Nem véletlen. Talán másképp kéne megközelíteni az egészet (emlékszel az amerikai üzletemberre és a kölcsönére). Ez a „csakazértis” hozzáállás viszont bekorlátozza a gondolkodásodat, kikapcsolja a képzelőerőd és csak


erőt, akaratot, egót nyom a megoldásba. Lehet, hogy végül így is sikerül, csak a képzelőerőd sokkalsokkal könnyebb, gyorsabb, jobb, elegánsabb megoldást is tud. Használd! Tudom, hogy ez nem a megszokott út/mód – viszont az sem volt mindig megszokott. Azt is tanultad valamikor, csak mostanra már elfogadtad és mélyen elhitted, hogy „én ilyen vagyok, én így működöm és kész, egyébként is mindenki így csinálja”. Csakhogy ettől ez még nem lesz a legjobb, legegszerűbb megoldás... Talán nem lepődsz meg azon, hogy előbb adnod kell ahhoz, hogy kaphass. Előbb tenned kell valamit ahhoz, hogy élvezhesd az eredményét. Áraszd el a tudatod a vágyott életeddel kapcsolatos gondolatokkal, vedd magad körül velük és a Kisember megteremti neked. Ez most sűrű volt, belátom, így is csak leegyszerűsítve mutattam meg neked, hogy mi zajlik a fejünkben. A lényeg, hogy a Kisemberre számíthatsz, csak tanuld meg hallani a hangját és adj neki új információkat magadról, hogy azokból dolgozhasson. Meggyőződésem, hogy ez a tudás fontosabb a legtöbb elérhető tudásnál, mert minden élethelyzetben alkalmazható. Egyre többen kényszerülünk szembenézni olyan helyzettel (helyzetekkel), amikor nagyot kell változtatnunk az életünkön (többnyire kénytelenek vagyunk rá és nem jókedvünkből tesszük), nem kell részletezni, tudod miről beszélek. A legrosszabb ebben a helyzetben a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság élménye, hogy nem tudom mit csinálhatnék, hogyan csinálhatnám, stb. A Kisember mindig tudja a választ és ha megtanulod meghallani a hangját, olyan szövetségest kapsz, akire mindig számíthatsz, mert mindig támogat! Általában egyébként az ember ilyenkor két lehetőség közül választhat. Vagy tanul valami teljesen új dolgot/szakmát, amire lehet igény, vagy megtanulja az eddigi szakmáját, ismerteit, tapasztalatait valami más módon kamatoztatni. Mondjuk megtanul egy idegen nyelvet és ezzel lehetőséget teremt arra, hogy új piacokon tudjon érvényesülni. Akárhogy is, új dolgokat kell megtanulni. Tudom, hogy már megint veszélyes vizekre evezek néhányatoknál. Nem baj, meglátjátok majd, hogy a tanulás nem feltétlenül nehéz és unalmas. A következő részben arról lesz szó, hogy a mostani oktatási-tanulási modell hogyan működik, miért rossz és arról, hogy ehelyett hogyan lehet, a Kisember képességeit felhasználva, hatékonyan, gyorsan és élvezetesen tanulni. Az agyad ugyanolyan eszköz, mint a számítógéped, ezt már megbeszéltük. Amikor megtanulsz tanulni, egy új lehetőséget kapsz a kezedbe. Megtanulod teljesen új módon használni ezt az elképesztően hatékony eszközt. Márpedig amint ezt begyakorlod, tényleg kinyílik a világ és olyan lehetőségek tárulnak fel előtted, amiről eddig nem is álmodtál! A folytatáshoz elég ide klikkelni...

A Kisember Köszönet Skip Ross-nak, az alapkoncepcióért!

Recommend Documents