GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM
ÉS
KÖZLEKEDÉSI
A kis- és középvállalkozások fejlesztésének koncepciója 2007-2013 Tervezet
2006. december
Tartalom Bevezetés __________________________________________________________________ 4 1.
Helyzetelemzés, fő jellemzők, trendek _______________________________________ 4
2.
A kis- és középvállalkozási politika céljai ____________________________________ 8
3.
A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika jövőképe _________________________ 8
4.
A kis- és középvállalkozás-fejlesztéspolitika tartalma__________________________ 10
5.
4.1.
A közvetlen vállalkozásfejlesztési eszközök szerepe ___________________________ 10
4.2.
A beavatkozás elvei _____________________________________________________ 11
4.3.
Szerkezeti változások ____________________________________________________ 13
A fejlesztés eszközei ____________________________________________________ 14 5.1.
Vissza nem térítendő beruházási támogatások _______________________________ 15
5.2.
Pénzügyi eszközök ______________________________________________________ 16
5.2.1. 5.2.2. 5.2.3. 5.2.4.
5.3. 5.3.1. 5.3.2. 5.3.3. 5.3.4.
5.4.
6.
7.
8.
Mikrofinanszírozás ___________________________________________________________ Árfolyam-garancia ___________________________________________________________ Hitelgarancia ________________________________________________________________ Tőzsdén kívüli (kockázati) tőkebefektetések _______________________________________
17 18 18 19
Szolgáltatások__________________________________________________________ 19 Az üzleti környezet fejlesztése __________________________________________________ Oktatás, képzés, tanácsadás, információnyújtás _____________________________________ Menedzsmentszolgáltatások ____________________________________________________ A vállalkozói infrastruktúra fejlesztése ____________________________________________
19 21 23 23
A programelemek összekapcsolása, szinergiája ______________________________ 24
A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika szervezeti rendszere _______________ 25 6.1.
Az állam módosuló szerepe _______________________________________________ 25
6.2.
A végrehajtásban részt vevő szervezetek: verseny és hatékonyság _______________ 26
Kapcsolódás horizontális célokhoz és más fejlesztéspolitikai területekhez _________ 29 7.1.
Hátrányos helyzetű térségek fejlesztése _____________________________________ 29
7.2.
Foglalkoztatás növelése __________________________________________________ 30
7.3.
Hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása _______________________________ 30
7.4.
Kutatás-fejlesztés és innováció, kiemelt ágazatok fejlesztése____________________ 30
Függelék _____________________________________________________________ 32 8.1. 8.1.1. 8.1.2. 8.1.3. 8.1.4. 8.1.5.
8.2.
Helyzetkép: A kis- és középvállalkozások szerepe a magyar gazdaságban ________ 32 Vállalkozások számának és jövedelmi folyamatainak alakulása_________________________ A versenyképességi tényezők alakulása ___________________________________________ A vállalkozások gazdálkodását akadályozó tényezők _________________________________ Európai Uniós összehasonlítás __________________________________________________ A vállalkozásfejlesztés tapasztalatai ______________________________________________
32 34 42 44 45
A kis- és középvállalkozás-fejlesztés legfontosabb nemzetközi tapasztalatai _______ 46
8.2.1. Az Európai Unió kis- és középvállalkozások versenyképességének növelésére irányuló stratégiája és konkrét ajánlásai __________________________________________________________________ 46 8.2.2. Az állami támogatások helyzete és eredményei az Európai Unióban _____________________ 48 8.2.3. A kis- és középvállalkozás támogatási politika a 2004-ben csatlakozott országokban ________ 53
2
8.2.4. 8.2.5. 8.2.6.
A mikrohitelezés európai tapasztalatai ____________________________________________ 54 A mikrohitelezés Európán kívüli tapasztalatai ______________________________________ 55 További tapasztalatok _________________________________________________________ 55
3
Bevezetés Összhangban a Kisvállalkozások Európai Chartájával1, a Közösség lisszaboni programjával2 és az annak megvalósítását célzó Modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért c. bizottsági közleménnyel3 a magyar Kormány nagy jelentőséget tulajdonít a hazai kis- és középvállalkozásoknak a következők miatt: •
Fontos forrásai a munkahelyteremtésnek, és az üzleti újításoknak. Európa új gazdasági rendszerének megteremtése csak akkor lehet sikeres, ha a kisvállalkozások kiemelt szerepet kapnak.
•
A kisvállalkozások a legérzékenyebbek az üzleti környezet változására és az adminisztratív terhek növelésére, és ők reagálnak leggyorsabban a kedvező lehetőségekre.
•
A kisvállalkozások az innováció és a foglalkoztatás fontos hajtóerejét jelentik, és egyben a helyi és a társadalmi integrációt nagymértékben elősegítik.
Ezért a kisvállalkozások számára a lehető legjobb üzleti környezet kialakítására kell törekedni, mivel a fejlett üzleti környezet, a széles értelemben vett üzleti szolgáltatások hozzájárulnak a versenypiacok hatékony működéséhez, a piaci pozíciók erősítéséhez.
1. Helyzetelemzés, fő jellemzők, trendek A helyzetértékelés a függelékben közölt elemzésnek azokat a fő megállapításait emeli ki, amelyek a kis- és középvállalkozás-fejlesztési koncepció megalapozása szempontjából fontosak. •
A hazai kis- és középvállalkozások az elmúlt másfél évtizedben az átmeneti gazdaságok magánszektorainak jellemző útját járták végig; egy kevés tapasztalattal rendelkező, a piacgazdaság szabályrendszerében tájékozatlanul mozgó vállalkozói kör napjainkra hálózati kapcsolatokat építő, különféle együttműködési formákat alkalmazó kis- és középvállalkozói szektorrá vált, amely több területen csökkenti lemaradását a fejlett országok kisvállalkozóihoz képest.
•
A hazai kis- és középvállalkozói szektor fejlődése mindvégig az erős verseny körülményei között zajlott, ami egyben azt is jelenti, hogy a hatékonysági kényszer is hatott a napjainkra kialakult vállalati szerkezetre.
1
A Kisvállakozások Európai Chartáját a 2000. június 19-én és 20-án rendezett Santa Maria da Feira-i Európai Tanács Elnökségi Következményeinek III. mellékleteként tették közzé. 2 A Bizottság közleménye: Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: A Közösség lisszaboni programja, COM(2005) 330. 3 A Bizottság közleménye: A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása Modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért , COM (2005) 551.
4
•
A magyar kis- és középvállalkozói szektor mára nagyon hasonlóvá vált a kevésbé fejlett korábbi és az újonnan csatlakozott EU tagállamok kisvállalkozói szektoraihoz. Nagyszámú, kis átlagos méretű vállalkozás működik a gazdaságban. A vállalkozások átlagos mérete 5 fő alatt van, aminél a régi tagországok közül csak Görögország és Olaszország átlaga kisebb. A vállalkozások alakulásának és megszűnésének egyenlege hosszabb távon kis mértékben pozitív, vagyis az összes vállalkozás száma valamelyest növekszik. Hosszú távon a magyar gazdaságban nem valószínű a vállalkozások számának további jelentős növekedése, sokkal valószínűbb, hogy átlagos méretük és teljesítményük fog javulni.
•
A vállalkozások 40%-a a Közép-Magyarországi Régióban található, elsősorban Budapesten. A központi régió szerepe a működő vállalkozások számát és megoszlását, jövedelemtermelését, teljesítményét tekintve több más gazdasági, társadalmi mutatóhoz hasonlóan nagy. A vidéki régiókat a központi régió nélkül vizsgálva megfigyelhető, hogy a kisvállalkozások jövedelemtermelése sokkal kisebb szóródást mutat, mint a nagyvállalatoké. Az egy lakosra vetített hozzáadott érték mutatójának különbsége például a legfejlettebb és a legkevésbé fejlett vidéki régió között a nagyvállalatok esetében közel négyszeres, a kis- és közepes vállalkozások esetében alig több mint másfélszeres. Ez azt jelenti, hogy a regionális gazdasági egyenlőtlenségek kialakulásában és fennmaradásában inkább a nagyvállalatoknak van szerepe, a kis- és közepes vállalkozások jövedelemtermelése kiegyenlítettebb.
•
A kis- és középvállalkozások kiemelkedően fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban. A vállalati szektoron belül a foglalkoztatás kétharmadát a kis- és középvállalkozások adják. A kis- és középvállalkozási szektor az egyetlen olyan fontos része a magyar gazdaságnak, amelyik az elmúlt tizenöt éves időszakban nettó foglalkoztatásbővülést tudott produkálni. A kis- és középvállalkozások foglalkoztatási szerkezete regionálisan sokkal kiegyenlítettebb, mint a nagyvállalatoké. A foglalkoztatási rátára gyakorolt hatás mind a Budapest-vidék, mind a vidéki régiók közötti különbség esetében kisebb eltérést mutat, mint a nagyvállalatoknál.
•
A magyar kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetére jellemző, hogy több fontos területen (pl. információs technológiák használata, menedzsmentszolgáltatások igénybe vétele) csökken a különbség a fejlett országokban működő kis- és középvállalkozásokhoz képest, ugyanakkor még mindig számottevő a lemaradás.
•
A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők sorrendjében a magas közterhek teljesítését és az adminisztrációs kötelezettségeket, azaz a szabályozási környezetet tekintik a hazai kis- és középvállalkozók a növekedésüket leginkább hátráltató tényezőnek. A második helyen a piaci környezet elemei, mint az erős, a tisztességtelen verseny és a nem elegendő megrendelés, a harmadikon a finanszírozás, a negyediken az inputok, azaz a beszerzési nehézségek, a munkaerőhiány és a kapacitások korszerűtlensége szerepelnek. Az elmúlt évtizedben változott a vállalkozások megítélése a gazdálkodásukat akadályozó tényezőkről, csökkent a szabályozással összefüggő, és nőtt a versennyel kapcsolatos problémák intenzitása.
•
A mikro-, kis- és középvállalati szektor hitelezése dinamikus fejlődést mutat. A szektor hitelállománya a hitelintézetekben minden méretkategóriában a nagyvállalatokat meghaladó ütemben és mértékben növekszik, 2005 végére a kkvhitelek állománya a hitelintézeteknél 2996 milliárd Ft-ra, a teljes hazai hitelállomány 5
közel egynegyedére nőtt, meghaladva a nagyvállalati hitelállomány 2571 milliárd Ftos mértékét. A kis- és középvállalkozások részesedése a teljes vállalati szektor hazai bankok által folyósított hiteleiből az 1999-es 19,3%-ról folyamatos növekedés mellett 2005 végére 52,7%-ra nőtt. •
Magyarországon az EU-15 átlagához képest (62%) jóval alacsonyabb az összes nem pénzügyi vállalatoknak (beleértve a nagyvállalatokat is) nyújtott hitel/GDP ráta (2005ben közel 25%). Ez az arány nem mutat jelentős emelkedést a 2000. évi 23%-ról. A kis- és középvállalkozások körében azonban a pénzügyi közvetítés mélysége 19992005. között több mint háromszorosára nőtt (4,1%-ról 12,8%-ra). Figyelembe véve azt is, hogy a GDP növekedése is jelentős volt ebben az időszakban, a kis- és középvállalatok finanszírozásában egyértelmű felzárkózási tendenciáról beszélhetünk.
•
A legújabb tendenciák elemzése is azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozások hitelezésének növekedése tovább tart, a gazdasági növekedés lassulása és a belföldi kamatszintek nem fékezték le a növekedési folyamatot.
•
A kis- és középvállalkozások hiteleinek jelentős növekedése mögött két fontos tényező áll: o A kereskedelmi bankok jelentősen fejlesztették szolgáltatásaikat, ami olcsóbbá tette többek között a hitelek elbírálását és kockázatkezelését. Ezt nagymértékben elősegítette jelzálogjog 2001-es módosítása4, csökkentve a bankok kockázatát. o Nőtt a hitelképes vállalkozások száma, és hitelfelvevő-képessége.
4
•
A hitelgarancia a nemzetközi tapasztalatok szerint a legalkalmasabb eszköz a kis- és középvállalkozások hitelezésének előmozdítására. Magyarországon a Hitelgarancia Zrt. a kis- és középvállalkozások hiteleinek valamivel kevesebb, mint 10%-át fedi le, a lefedettség nem növekszik.
•
A magyarországi faktoring piac jelentős növekedési lehetőségekkel rendelkezik, hiszen jelenleg a valós piac a teljes piaci potenciál 4-5%-át éri el. Mind a GDParányos forgalom, mind az ügyfélszám vonatkozásában jelentősen alatta vagyunk az EU-25 átlagának, célzott beavatkozásokkal gyorsítani lehet a felzárkózást.
•
A lízingpiac alapvető fontossággal bír a kis- és középvállalkozások beruházásainak finanszírozásában. A lízingpiac méretét tekintve a 2000-es 411 milliárd Ft-ról 2005-re 1 174 milliárd Ft-ra nőtt, európai összehasonlításban is kedvező eredményeket mutat. A lízingpiac az elkövetkező években a gazdasági növekedéssel megegyező vagy azt némileg meghaladó mértékben nőhet, a piac egyes szegmenseiben nagyobb változások prognosztizálhatók.
•
A kockázati és magántőke befektetések 2000. óta tartó emelkedése ellenére, Magyarországon alacsonyan fejlett a tőkepiac. 2006. első tíz hónapjában 106 millió euró tőkét fektettek be, ami megfelel a korábbi trendeknek (2005. egész évben 131 millió euró), a befektetések száma azonban jelentősen emelkedett, köszönhetően az
2001. évi L. törvény pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
6
állami tőketársaságok aktivitásának. A kockázati és magántőke iparág óriási fejlődés előtt áll Közép-Kelet Európában. •
A fejlett európai országokban és Magyarországon a kis- és középvállalkozások finanszírozásának problémái hasonló természetűek, ugyanakkor a fejlett országokban a vállalkozások sokkal nagyobb mértékben jutnak külső forráshoz a pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül. A hazai vállalkozásoknak jelenleg 20-22%-a bankképes, a fejlett országokban ez az arány 70-85%.
•
Fő szabályként az Unió tiltja a közvetlen egyedi támogatásokat, és csak speciális esetekben engedi meg azok alkalmazását. A támogatásokkal kapcsolatos eddigi szabályozás és annak változtatásai a kisvállalkozások közvetlen támogatását megengedik ugyan bizonyos helyzetekben, de ennek az eszköznek a használatát nem bátorítják.
•
Az Európai Bizottság az új kihívásoknak megfelelően korszerűsítette állami támogatási politikáját, amelynek fő elemei a kevesebb és célzottabb állami támogatás; a finomított gazdasági szempontú megközelítés; hatékonyabb eljárások, jobb végrehajtás, nagyobb kiszámíthatóság és fokozott átláthatóság; valamint a felelősség-megosztás a bizottság és a tagállamok között.
•
Az Európai Unió a Maastrichti Szerződés aláírása óta, amely előírta a versenyképesség közösségi szintű javítását, és ennek részeként a kis- és középvállalkozások fejlesztését, és rögzítette a területi egyenlőtlenségek mérséklésére felhasználható állami források felhasználási szabályait is, átfogó és egyre intenzívebb kis- és középvállalati politikát folytat, amelynek lényege a kkv-szektor nagyvállalatokkal szembeni versenyhátrányainak mérséklése, támogatással való elkényelmesítés nélkül. A vállalkozói készség, aktivitás növelése érdekében legfontosabb tennivalóként a vállalatok indulása, fejlődése, növekedése előtt álló korlátok lebontását; a vállalkozói kockázatvállalás és az elérhető eredmény közötti egyensúly helyreállítását, valamint a vállalkozás társadalmi elismertségének fokozását jelölték meg.
•
Az Európai Bizottság 2005. novemberi „Modern KKV-politika a növekedésért és foglalkoztatásért” c. közleménye egységes keretet biztosít a különféle, vállalkozásokkal kapcsolatos politikai eszközökhöz, és célja, hogy a „Gondolkozz először kicsiben” elvet érvényesítse valamennyi uniós szakpolitikában. A közlemény javaslatokat tesz az előírások és szabályozások egyszerűsítésére, a vállalkozói kultúra támogatására, a KKV-k segítésére az innovációhoz, a finanszírozáshoz és képzéshez, és az európai, valamint a nemzetközi piacokhoz való hozzáférésben.
•
A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló 2006/C/54/08 számú uniós iránymutatás 6. fejezete új támogatási lehetőségeket tartalmaz az újonnan létrehozott kisvállalkozások számára.
7
2. A kis- és középvállalkozási politika céljai A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika céljainak meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az ország gazdasági fejlődése csak akkor valósulhat meg egészséges szerkezetben, ha a kis- és középvállalkozások teljes spektrumának teljesítménye érzékelhetően javul. Ennek megfelelően a célok nem korlátozhatók egyes csoportokra vagy szegmensekre, a kis- és középvállalkozás-fejlesztési politikának alapvetően horizontális szemléletűnek kell lennie. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika céljai a következők: Fő célok: •
A kis- és középvállalkozások jövedelemtermelésének növekedése, közelítés a fejlett EU tagállamok szintjéhez.
•
A kis- és középvállalkozások foglalkoztatotti létszámának növekedése, humán tőkeállományuk minőségének javítása.
A célok elérésének fontos feltételei (részcélok): • • • • • • •
A vállalkozásindítás és -működtetés tranzakciós költségeinek csökkentése és alacsonyan tartása. A kis- és középvállalkozások innovációs készségének erősítése. A kis- és középvállalkozások technológiai fejlesztésének ösztönzése. A kis- és középvállalkozások tőkefelhalmozásának növekedése, beleértve a tőkeállomány technológiai értelemben vett korszerűsítését. A kis- és középvállalkozások növekvő részvétele a pénzügyi közvetítésben. A kis- és középvállalkozások menedzsmentfunkcióinak hatékonyabb ellátása. Az alkalmazandó fejlesztéspolitikai eszközök működését biztosító, illetve hatékonyabbá tevő szabályozási környezet kialakítása és folyamatos javítása. (Pénzügyi tevékenység illetve, befektetési alapok szabályozása.)
3. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika jövőképe A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika a gazdaságpolitika része, amelynek alakításakor sok más prioritást is figyelembe kell venni. A következőkben felvázolt kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika ezért inkább referencialistának tekintendő, amihez a valóságos politika elemeit közelíteni próbáljuk. A jó kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika a jogi-szabályozási környezet és a vállalkozásfejlesztési eszközök olyan kombinációja, amely az adott gazdasági helyzetben a legjobban szolgálja a kis- és közepes vállalkozások fenntartható fejlődését, tartós növekedését. A jövőben követni szándékozott politika fő elemei, jellemzői a következők: •
Alacsony belépési (piacra lépési) korlát; rövid időt igénylő, olcsó vállalatalapítás és engedélyezés. A piacra lépés feltételeinek egy részét a jogi és szabályozási környezet 8
határozza meg, más részét a piac. A kormányzati politikának arra kell törekednie, hogy az előbbi csoportba tartozó korlátok, vagyis a vállalatalapítás tranzakciós költségei alacsonyak legyenek. •
Az adott költségvetési helyzet figyelembevételével versenyképes adó- és járulékterhelés. A költségvetési egyensúly megteremtése elsősorban kiadáscsökkentéssel és kevésbé bevételnöveléssel valósuljon meg.
•
A vállalkozás működtetésének feltételei stabilak. Az adózási, számviteli, cégjogi és más törvények, illetve szabályozók csak indokolt esetben változnak. A könnyítések, kedvezmények nem konjunkturális jellegűek. A gazdálkodás feltételei akár több éves perspektívában is viszonylag pontosan előreláthatóak. A makrogazdasági feltételek (például árfolyam, kamatok) elsősorban a természetes piaci fejlődést követve változnak. A stabilitás hozzájárul a vállalkozások működési költségeinek csökkentéséhez.
•
Az informális gazdasági tevékenységekkel (elsősorban adóelkerüléssel és nem regisztrált tevékenységgel) szembeni fellépés az ösztönzés és a szankcionálás kombinációja, és fő célja nem ezeknek a tevékenységeknek a felszámolása, hanem fokozatos integrálása a formális gazdaságba.
•
A vállalkozások működtetésének adminisztratív terhei, és ennek következtében tranzakciós költségei alacsonyak, igazodnak a vállalkozások tényleges kapacitásához. A kisebb vállalkozások választhatnak egyszerűbb adózási ügyviteli formákat.
•
A vállalkozások tulajdonosainak jogai egyértelműen szabályozottak, betartásukat a törvény kikényszeríti.
•
Érvényesül a jogbiztonság mind a vállalkozások egymás közötti viszonyában, mind az állam és a magánvállalkozások között. Az államigazgatási döntésekkel szemben van (pártatlan) jogorvoslati lehetőség.
•
Az engedélyezési eljárások egyszerűek és átláthatóak, ami nemcsak az adminisztratív terhek alacsonyan tartását segíti, hanem a korrupciónak is jóval kisebb teret ad.
•
Az alkalmazottak felvétele egyszerű adminisztrációval, elbocsátása a méltányosság betartása mellett ésszerű költségekkel megtehető. A munkabérek adó- és járulékterhe ésszerű, nem rontja a versenyképességet, illetve nem ösztönöz tömegesen a fizetési kötelezettség elkerülésére.
•
A vállalkozások által igénybe vett üzleti és pénzügyi szolgáltatások árait a piac alakítja, miközben a lehető legkevesebb tényező korlátozza a versenyt ezen a területen is. A kötelezően előírt szolgáltatások aránya alacsony, és a kínálatot a lehető legkevésbé korlátozza a kormányzati politika, amivel hozzájárul az árak csökkentéséhez, illetve alacsonyan tartásához.
•
A vállalkozásfejlesztési politika a fenntartható pénzügyi és üzleti szolgáltatások kifejlesztésére és piaci működtetésére irányul. Elkerüli a már működő piacok 9
zavarását. Beavatkozásai ideiglenesek és az esetek jelentős részében önfenntartóan működni képes struktúrák kialakulásával végződik. A kormány együttműködik a vállalkozásfejlesztési és üzleti szolgáltatásokat nyújtó piaci szereplőkkel, a szabályozás segíti ezek igénybevételét. •
A közbeszerzési eljárásokban a kis- és középvállalkozások nem szenvednek hátrányt a nagyobb vállalatokhoz képest.
A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika egyik legfontosabb feladata a vállalkozási tevékenység (tág értelemben vett) tranzakciós költségeinek csökkentése. A tranzakciós költségek túlnyomó többségét a kormányzati politika közvetlenül, vagy közvetve befolyásolja, és ezek csökkentésével a vállalkozások lényegesen több forráshoz jutnak, mint a közvetlen támogatások révén. A hazai politika több területen is közel van a fenti követelmények teljesüléséhez, illetve jó úton halad, hogy azok megvalósuljanak. Viszonylag alacsony a piacra lépési korlát, és a társasági, illetve cégtörvény módosítása után a helyzet tovább javul. Az elektronikus adózás és ügyintézés lehetőségei, elérhetősége folyamatosan bővül. Nem kielégítő ugyanakkor a szabályozási környezet stabilitása, ami az indokoltnál jóval nagyobb alkalmazkodási feladatokat ró a kis- és középvállalkozásokra. Az elmúlt évek makrogazdasági fejleményei miatt az adó- és járulékterhek csökkenésének korábbi tendenciája lelassult, illetve megállt. A közvetlen fejlesztési politikákra fordítható források jelentősen bővültek az elmúlt másfél évtizedben, ugyanakkor a közvetlen politikák hatékonysága továbbra is kívánnivalót hagy maga után.
4. A kis- és középvállalkozás-fejlesztéspolitika tartalma A tervezett fejlesztési politikában a források allokációjára növekvő mértékben piackonform eszközöket alkalmazunk, és pénzügyileg fenntartható programok működtetésére törekszünk, hogy a hatás a donorfinanszírozás megszűnése után is fennmaradjon.
4.1. A közvetlen vállalkozásfejlesztési eszközök szerepe A vállalkozásösztönzés közvetlen eszközeinek alkalmazása azt jelenti, hogy a kormányzat (és/vagy más donor) közvetítő szervezeten keresztül pénzügyi vagy üzleti szolgáltatásokat nyújt a vállalkozásoknak. E mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy a specializálódás és a munkamegosztás fejlődése a legfontosabb forrása a kis- és középvállalkozások versenyképességének. Az elmúlt két évtized nemzetközi tapasztalatai ugyanakkor egyértelműen megmutatták, hogy a szolgáltatások nyújtása önmagában nem jelent megoldást, valóságos hatás csak akkor érhető el, ha az erre irányuló programok fenntarthatóvá válnak és rövid időn belül a piacba integrálhatók. Az eddigi politikák fontosabb tanulságai a következők:
10
•
A vállalkozásfejlesztési politika nem kellő mértékben járult hozzá önállóan is működő pénzügyi és/vagy üzleti fejlesztési szolgáltatások piacainak kialakulásához. Az ilyen részpiacok fejlődése spontán módon zajlik, ami önmagában nem baj, de a rásegítő hatás ezt a folyamatot sok területen lényegesen gyorsíthatná. A magyar kisvállalkozásoknak csak néhány százaléka kapott érzékelhető segítséget a vállalkozásfejlesztési rendszertől. Az erősen korlátozott elérés következtében a vállalkozásfejlesztési eszközök többsége nem felel meg annak a kritériumnak, hogy a verseny torzítása nélkül fejtse ki hatását. A vállalkozásfejlesztési szervezetek egy részénél „rent seeking” típusú magatartás alakult ki, kevés az érdekeltség a tényleges eredményben, és az erőfeszítések jelentős részét a finanszírozási források biztosítása köti le. Közvetlen támogatások alkalmazása esetén szükséges az adminisztratív kontroll, és így a forrásallokáció adminisztratív terhei magasak. Részben emiatt a támogatások összege méretgazdaságossági okokból magas, ami a legkisebb vállalkozások számára különösen nagy gondot okoz. Különösen a közvetlen támogatások esetén gyakran érvényesül az ún. holtteher-hatás, vagyis a támogatások olyan fejlesztéseket finanszíroznak, amelyek támogatás nélkül is megvalósulnának. Elkerülhetetlen a piactorzító hatás, a kevés számú kedvezményezett olyan előnyökhöz jut a többi szereplővel szemben, amit a piaci folyamatok nem indokolnak. Egy szűk vállalkozói kör kedvezményezése nehezen indokolható. Az egyszeri beavatkozás után a programok nem folytatódnak, a hatás nem tartós. Ha megszűnik, vagy csökken a többletforrások elérhetősége, akkor a fejlesztési eszközök a korábbinál sokkal alacsonyabb szinten működnének.
• • • •
• • •
4.2. A beavatkozás elvei A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika arra a meggondolásra épül, hogy az állami beavatkozásoknak hozzá kell járulniuk a hiányzó, vagy nem kielégítően működő piacok kifejlődéséhez. Ez a megközelítés a közvetlen programok fenntarthatóságát állítja a középpontba, amellyel mind a hatékonyságot, mind a hatókört, vagyis az elérhető, fejleszthető vállalkozások számát lényegesen magasabb szintre lehet emelni, mint a támogatott programok esetében. A közvetlen fejlesztési eszközök alkalmazásának alapelve, hogy a kormány csak közszolgáltatást nyújt, magánszolgáltatást nem. Konkrét programok, szolgáltatások indításával a kormány akkor avatkozik be, ha fennállnak a következő feltételek: •
•
Piaci elégtelenség: olyan probléma áll fenn, amelyet a piac nem, vagy nem elég hatékonyan tud kezelni. Különösen akkor indokolt a beavatkozás, ha a piac kínálati oldala nem tudja elég gyorsan kifejleszteni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a vállalkozások már igényelnének. A fejlesztés révén megvalósuló magánszolgáltatás néhány éves perspektívában közszolgáltatássá válik, vagyis a támogatás nem a szereplők rossz hatékonyságát finanszírozza, hanem az új szolgáltatás kifejlesztését.
11
Ezekből következően a magánszolgáltatások működő piacaiba a kormányzat közvetlenül nem avatkozik be, és nem indít piaczavaró programokat, nem ad támogatott szolgáltatást akkor, ha léteznek kielégítő piaci megoldások. A beavatkozások megtervezése és megvalósítása során alkalmazandó fő szempontok a következők: Funkcionális megközelítés. A politikák kialakításánál a funkciókat és nem a szervezeteket kell kiindulási alapként elfogadni. Így a lehetséges intézkedések lényegesen nagyobb perspektívája nyílik meg. A végrehajtással azokat a szervezeteket kell megbízni, amelyek ezt a legjobban tudják szolgálni. Fenntarthatóság. Csökkenteni kell a programok jelenleg nagyon magas donorfüggőségét. Ezt nem elsősorban a költségvetési forrásokkal való takarékosság okán kell megtenni, hanem azért, mert az ügyfélorientált, hasznos szolgáltatások ösztönzője és mércéje az önfenntartási képesség. E nélkül továbbra is a donor és nem a vállalkozó lesz a legfontosabb ügyfél. Intézményfejlesztés, kapacitásépítés. A politika fő céljává nem a működtetés finanszírozását, hanem az önfenntartó módon működni képes struktúrák kialakítását kell tenni. Ennek eszközei az intézményfejlesztés, ami megteremtené azokat a jogi és más szabályozási feltételeket, amelyek között az önfenntartás megvalósulhat, és a kapacitásépítés, ami az instrumentumok (például mikrohitelezést hatékonyan végezni tudó szervezetek) kialakítását jelenti. A piaci mechanizmusokra épülő koordináció. A piaci koordináció, a verseny, a hatékonysági kényszer érvényesítése lehetővé teszi, hogy a siker mércéje a hozzáadott-érték termelésének növekedése legyen, mert a vállalkozások csak a jövedelemtermelés növekedése esetén növelhetik foglalkoztatásukat, lehetnek versenyképesek, és működhetnek stabilan. Törekedni kell a fejlesztési eszközök egyedi adminisztrációjának minimalizálására. Lényegesen egyszerűbb megvalósítást tesz lehetővé, ha a programok a piaci befektető és a piaci hitelező elvének széles körű alkalmazására épülnek. A finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés objektív, átlátható feltételek szerint történik. Az azonos funkciójú programok esetén azonos keretfeltételeket kell alkalmazni, a végrehajtásban részt vevő szervezeteknek a megvalósítás hatékonyságában kell versenyezniük. Fontos szempont, hogy egységnyi közfinanszírozás a lehető legtöbb magánforrást mobilizálja. A programok a piaci elégtelenségek orvoslásával ahhoz járulnak hozzá, hogy a vállalkozások a piacokról jussanak hozzá a finanszírozási forrásokhoz, és a szolgáltatásokhoz. A hatékonyság fontos mérőszáma, hogy mekkora az áttétel a közfinanszírozás, és a mobilizált magánforrások között. Az elvek alkalmazásától várható előnyök A programok lényegesen nagyobb számú vállalkozást érnek el, a jelenlegi néhány ezer többszörösét. A jövedelemtermelés növelését eredményezi mind az egyes vállalkozásoknál, mind makrogazdasági szinten.
12
A programok hatása tartós lesz, a programozási periódus után is fennmarad. A fejlesztések nem függenek közvetlenül az adott időszak költségvetési és uniós forrásaitól. A fejlesztő szervezetek a pénzpiacokról is be tudnak vonni pótlólagos forrásokat, sőt egy idő után teljesen el tudnak szakadni a donorfinanszírozástól. A programok egy átmeneti idő után a piacokba integrálódnak, és ezen keresztül tartósan bővítik a gazdaságot. A programok működtetése olcsóbb, és jóval kisebb kormányzati, és háttérintézeti apparátussal is megvalósítható. Kevesebb lesz az egyedi támogatásokhoz kötődő adminisztráció. Segíti a paternalista szemlélet visszaszorítását, az öngondoskodás koncepciójának terjedését.
4.3. Szerkezeti változások Táblázatos formában összefoglaljuk a kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó főbb eszközökre fordítandó, illetve a vállalkozások számára ezek segítségével elérhetővé tehető külső forrásokat. A kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló eszközök főbb csoportjainak megoszlása a felhasználni tervezett források, és a vállalkozások számára elérhető külső források szerint, 2007-2013 Megnevezés
Beruházási támogatások Kutatás-fejlesztés Szolgáltatás Pénzügyi programok Ebből Mikrofinanszírozás Garancia Tőke Összesen
Felhasználni tervezett forrás (Mrd Ft) 200,5 209,0 136,7 176,5 35,3 82,4 58,8 722,8
Megoszlás a Vállalkozások felhasználni számára tervezett források elérhető szerint (%) külső forrás (Mrd Ft) 28,0 200,5 29,0 209,0 19,0 136,7 24,0 2 600,6 5,0 11,0 8,0 100,0
423,6 2 059,3 117,7 3 146,8
Megoszlás az elérhető külső források szerint (%) 6,4 6,6 4,3 82,6 13,5 65,4 3,7 100,0
A táblázatban a GOP, KMOP és a regionális OP-k kis- és középvállalkozások számára nyitott forrásaival számoltunk5. A kis- és középvállalkozásokat több más fejlesztési terület is segíti, például a képzési, oktatási programok, a vidékfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, az Innovációs Alapból finanszírozott további programok. Azonban ezek hatása közvetett, és a források pontos lebontása a kedvezményezett csoportok szerint általában nem végezhető el. A felhasznált források közel három negyede vissza nem térítendő támogatásként kerül a kis- és középvállalkozásokhoz (beruházások, K+F, szolgáltatások), ugyanakkor a pénzügyi programok nagy forrásáttétele következtében a vállalkozások számára elérhető külső források zömét a pénzügyi programok nyújtják majd.
5
A Kormány által elfogadott operatív programok, de nem végleges akciótervek szerint. A források egy része méret szerinti korlátozás nélkül pályázható.
13
A forrásáttétel meghatározásánál a következők számoltunk. Beruházási támogatások, kutatás-fejlesztés, szolgáltatások támogatása: Ezeknél az elemeknél csak a közvetlenül felhasználható forrásokkal számoltunk, mert az eszközök logikájából adódóan nincs közvetlen forrásáttétel. Mikrofinanszírozás: A mikrohitelezésre szánt 35 milliárd forint részben refinanszírozást, részben garanciavállalást szolgál. Ebben az esetben a részleges közvetlen refinanszírozás, és a nagyobb arányú garanciavállalás miatt csak 12-szeres áttétellel számolva 423 milliárd forint hitel kihelyezése válik lehetővé. Garancia eszköz: A kis- és középvállalkozások középtávú finanszírozását kereskedelmi banki hitelhez jutás révén elősegítő garanciaeszköz esetében 25-szörös áttétellel számolunk, mivel a beváltott nettó garancia csak a portfoliók 4%-át fogja kitenni. Vagyis egységnyi forrás egy év alatt 25 egységnyi hitelkihelyezést tesz lehetővé. A garanciaprogramokra szánt 82 milliárd forint így 2059 milliárd forint hitelkihelyezést tesz lehetővé hét év alatt. Tőkeprogram: A tőkeprogramra szánt 59 milliárd forint további 59 milliárd forint magánbefektetői forrást von be, vagyis összesen 118 milliárd forint külső forrás kerülhet a kis- és középvállalkozásokhoz.
5. A fejlesztés eszközei A programelemek tervezésénél figyelembe kell vennünk, hogy a programozási periódus hét éve alatt számos külső és belső tényező változhat, és ezek nem jelezhetők előre teljes biztonsággal. A tervezés során meg kell hagyni a lehetőséget a szükséges módosításokra és belső átcsoportosításokra. A programcsoportokat és programelemeket a vállalkozások mérete szerint csoportosítva mutatjuk be, figyelembe véve, hogy a csoportok között nem mindig éles a határvonal.
14
A kis- és középvállalkozás-fejlesztési eszközök összefoglaló mátrixa Programcsoportok/elemek
Mikro
Kis
Közepes
Közvetlen támogatások és pénzügyi eszközök Hitelprogramok Hitelgarancia
Mikrofinanszírozás. Mikrohitelező szervezetek portfolióinak garantálása.
Árfolyam-garancia kereskedelmi banki hitelekhez. Hitelfedezettel korlátozottan rendelkező vállalkozások kereskedelmi banki hiteleinek garantálása.
Tőkeprogramok
Magvető tőke magánbefektetők bevonásával.
A magánbefektetők társfinanszírozásán keresztül történő befektetés, döntően a korai szakaszban.
Egyedi támogatás, pályázatok
Konkrét horizontális gazdaságpolitikai célokhoz (innováció, kutatás-fejlesztés foglalkoztatás növelése, hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatása) kötötten, egyszerűbb, átlátható eljárásokkal.
a
Szolgáltatások Üzleti környezet fejlesztése
Vállalkozói infrastruktúra
Oktatás, képzés, tanácsadás, információ
Menedzsmentszolgáltatások
A vállalkozások működési költségeinek csökkentése, a gazdálkodás akadályainak mérséklése. (A cég- és adóadminisztráció egyszerűsítése, a vállalkozások jogbiztonságának növelése, a pénzügyi működési feltételek javítása, a verseny tisztaságának, átláthatóságának biztosítása.) Kezdő vállalkozásoknak Ipari parkok. inkubátorok. Logisztikai központok. Kutatási és fejlesztési kapacitások szolgáltatásainak igénybevétele. Tudásközpontok és vállalkozások kapcsolatainak erősítése. Mikrofinanszírozáshoz Innovációs folyamat Külpiaci megjelenés, kapcsolódó egyedi piaci bevezetéssel jelenlét elősegítése piaci igényre szabott képzés és kapcsolatos döntéseinek információval, tanáccsal. tanácsadás. támogatása. Innováció kezdeti szakaszának előmozdítása, mentorálás. Vállalatirányítási szolgáltatások igénybe vételének Vállalati ösztönzése. folyamatmenedzsment Közösen igénybe vett gazdasági és műszaki fejlesztése. Beszállítóvá szolgáltatások (hálózatosodás beleértve a klaszterek váláshoz szükséges fejlesztését). menedzsmenttudás megszerzése.
5.1. Vissza nem térítendő beruházási támogatások Jelenlegi funkció A vállalkozások forráshoz jutását szolgáló programelem. A pályázatok egy része tartalmaz szerkezeti célokat (például hálózatok fejlesztése), azonban a fő funkció a fejlesztések
15
támogatása forrás biztosításával. Az egyedi támogatások a hazai politikában nagyobb súllyal szerepelnek, mint az európai országok többségében. Jövőbeni funkció Az új politikában az egyedi támogatások kezdetben még növekvő abszolút összeggel, de fokozatosan csökkenő súllyal szerepelnek, elsősorban konkrét gazdaságpolitikai célok elérését szolgálják. Jellemzően az innovációs folyamat kezdeti szakaszát, beruházásokat és fejlesztéseket finanszíroznak majd a támogatások, törekedve a versenyképesség javítására és a foglalkoztatás növelésére, különösen a legkevésbé fejlett területeken.
5.2. Pénzügyi eszközök A korábban ismertetett elvekkel összhangban a többletforrásokat piacvezérelt pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül juttatjuk el a vállalkozásokhoz. Ezektől azt várjuk, hogy néhány éves perspektívában a pénzpiacba integrálódva önállóan is működőképes alrendszerekké válnak, további donorfinanszírozás nélkül is működni tudnak. Összhangban az Európai Bizottság által a JEREMIE6 programban alkalmazandó mechanizmusokkal a források felhasználását kétlépcsős intézményrendszeren keresztül tervezzük megvalósítani. A forrásokat olyan finanszírozási alapba helyezzük, amely a pénzügyi közvetítőknek biztosít forrásokat. A pénzügyi közvetítők olyan önálló, pénzügyi felelősséggel gazdálkodó szervezetek, amelyek a fejlesztési alapok forrásaiból finanszírozzák a fejlesztéseket. Tevékenységüknek növekvő mértékben fenntarthatónak kell lennie, és olyan kockázatkezelési kapacitást kell kialakítaniuk, amivel további, pénzpiaci forrásokat is be tudnak vonni a kis- és középvállalkozások finanszírozásába. A pénzügyi közvetítők által finanszírozott vállalkozások jellemzően a következők lennének: • • • •
A kereskedelmi bankok által méretgazdasági okokból nem finanszírozott, növekedési potenciállal rendelkező, kis kezdeti hitelösszeget igénylő vállalkozások finanszírozása (mikrohitelezés). A nem elégséges tárgyi fedezettel rendelkező, illetve a vállalkozás kis méretéből adódó sajátos kockázatú vállalkozások (jellemzően a kereskedelmi bankok lehetséges ügyfelei). A tőzsdén kívüli tőkebefektetések lehetséges célvállalatai közül azok, amelyeket méretgazdaságossági okokból nem finanszíroz a klasszikus tőkepiac. A magas regionális kockázatú területeken működő, de potenciálisan növekedni képes vállalkozások tőke- és hitelfinanszírozása.
A fejlesztendő, finanszírozandó vállalkozások kiválasztásánál döntő szempont a jövedelemtermelés növelésének esélye, az ágazati preferenciák csak ennek alárendelve érvényesülnek.
6
JEREMIE: Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises
16
A pénzügyi közvetítés kiterjesztése a kisebb vállalkozásokra akkor lehet sikeres, ha adottak annak intézményi, szervezeti és személyi feltételei. Jelenleg ezek csak hiányosan állnak rendelkezésre, ezért a források egy részét, különösen a programozási időszak kezdetén a pénzügyi programokat megvalósító szervezetek kockázatkezelési kapacitásának fejlesztésére tervezzük fordítani. A 2007-2013-as időszakban az Európai Bizottság kezdeményezésre a strukturális alapok egy részét a tagországok a JEREMIE mechanizmuson keresztül pénzügyi programokra fordíthatják. A mechanizmus fő jellemzői a következők: • A pénzügyi programok forrásait, illetve fedezetét egy holdingalap biztosítja, amelyet a strukturális alapok előírásainak megfelelően kiválasztott alapkezelő működtet. • A programok országonként (esetleg régiónként) különbözőek lehetnek, a helyi sajátosságoktól függően. A programok kialakításában az adott országok felelős szervezeteivel működik együtt az Európai Befektetési Alap (EIF). • A programokat az adott ország pénzügyi közvetítői működtetik, amelyek versenyeznek a végrehajtás lehetőségéért. A végrehajtásba bevonható szervezetek köre nyitott, elsősorban a programok első éveiben. • A programok fő célja a kezdő és a mikro- kis-, és középvállalkozások finanszírozási forráshoz jutásának könnyítése. • A beavatkozásoknak a piaci elégtelenségekre kell irányulniuk, amelyeket az erre irányuló elemzéseknek kell feltárniuk.
5.2.1. Mikrofinanszírozás Jelenlegi funkció A mikrohitel-program jelenleg a mikrovállalkozások egy viszonylag szűk köre számára nyújt a piacinál olcsóbb forrást, általában több éves időszakra. A nemzetközi tapasztalatok, hazai hitelpiac fejleményei és a mikrohitel-program működésének nem megfelelő hatékonysága indokolják a program jelentős megújítását és kiterjesztését. Jövőbeni funkció A mikrohiteleknek azokat a vállalkozásokat kell finanszírozniuk, amelyek hitelképesek, de nem bankképesek, vagyis amelyeket kis összegű kezdeti hiteligényük miatt a jelenlegi pénzügyi szabályozásból fakadó költségviszonyok mellett nem tudnak a kereskedelmi bankok finanszírozni. A mikrohitelezési technikák fejlesztésével és a működési szabályok átalakításával el kell érni a következő változásokat: • •
Lényegesen le kell rövidíteni a hitelek elbírálási idejét. Többszörösére kell növelni a finanszírozott ügyfelek számát.
17
• • • •
Lépcsőzetes hitelezés alkalmazása a kockázatok hatékony kezelésére. A finanszírozó szervezetek vállalkozások üzleti ciklusához igazodó hiteleket adjanak. A mikrohitelező szervezetek pénzügyi felelősségét erősíteni kell. Meg kell teremteni a működési, majd a pénzügyi fenntarthatóságot, és ezzel a nem támogatott források bevonásának lehetőségét 4-5 éven belül.
A mikrohitelezés fenntarthatóságának elérésére alkalmazható olyan, a nemzetközi gyakorlatot figyelembe vevő kockázatkezelési módszerek alkalmazására van szükség, amelyek alkalmazkodnak a hazai lehetőségekhez és az ügyfélkör sajátosságaihoz, lehetővé téve, hogy a mikrofinanszírozás költséghatékony módon valósuljon meg. Az eszköz alapú finanszírozás és a követelésvásárlás (faktoring) szintén szerepet kaphat a mikrofinanszírozásban a hitelezésre érvényes elvek alkalmazása mellett.
5.2.2. Árfolyam-garancia Jelenlegi funkció Az árfolyam-garancia jelenlegi funkciója, hogy a magas reálkamat-szint hatását a devizaalapú hitelezés árfolyam-változásból eredő kockázatának részbeni átvállalásával csökkentse. Ezzel a kereskedelmi bankok által folyósított hitelek egy részét gyakorlatilag kamattámogatásban részesíti. Az árfolyam-garanciával támogatott hiteleknek csak egynegyede finanszírozza a vállalati szektort, és még kevesebb a kis- és középvállalkozásokat. Jövőbeni funkció A konvergencia program előrehaladásával, majd az euró bevezetésével a kereskedelemi bankok hiteleihez nyújtott árfolyam-garancia jelentősége fokozatosan csökken, majd meg is szűnik. Ennek megfelelően ennek az eszköznek csökkenő szerepet szánunk a programozási periódusban. Az árfolyam-garanciából adódó kötelezettségeket nem a kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika uniós forrásaiból finanszírozzuk.
5.2.3. Hitelgarancia Jelenlegi funkció A kereskedelmi bankok által folyósított hitelek garantálása elsősorban akkor, ha a vállalkozó nem rendelkezik a bank által elfogadható hitelfedezettel. A Hitelgarancia Zrt. a magyar kis- és középvállalati hitelek 8-11%-át fedi le garanciavállalással. A mezőgazdasági és élelmiszerfeldolgozással foglalkozó vállalkozások körében az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány játszik jelentős szerepet. A hitelgarancia-szövetkezetek jelenleg tevékenységük megalapozása mellett szervezeti átalakulás alatt állnak.
18
Jövőbeni funkció A hitelpiac bővülését meghaladó mértékű növekedés látszik indokoltnak a jelenlegi szolgáltatások bővítése mellett. Indokolt a biztosítékok és a hitelezési kockázat hatékonyabb kezelését lehetővé tevő eszközök kialakítása és alkalmazása. A garanciavállalási tevékenység hatékonyságát javíthatja a jelenlegi szervezeti kör funkcióinak áttekintése és a feladatmegosztás módosítása.
5.2.4. Tőzsdén kívüli (kockázati) tőkebefektetések Jelenlegi funkció Jelenleg a tőkefinanszírozás négy állami tulajdonú tőketársaságon keresztül közvetlenül történik. A finanszírozott cégek inkább közepes vállalkozások, az egyik tőketársaság a kis összegű befektetésekre szakosodott. Jövőbeni funkció A tőkepiaci törvény 2005 őszén elfogadott módosítása új lehetőségeket teremt a tőkebefektetések állami eszközökkel történő előmozdítására. A tőkebefektetési alapokban megvalósulhat a magán- és az állami forrásból származó tőkék kombinációja. Ezzel egyrészt lehetővé válik, hogy a közvetlenül befektető állami tőketársaságok szerepét fokozatosan átvegye a „holdingalap” funkció, amely tőkebefektetési alapokon keresztül járul hozzá a gazdaságpolitikai célok eléréséhez. Másrészt jóval nagyobb mértékben teszi alkalmazhatóvá a „piaci magánbefektető” elvét, amely szerint a magánbefektetővel azonos feltételek mellett állami forrásból adott tőke nem minősül támogatásnak. Az állami tőkefinanszírozás bővítését döntően társfinanszírozás jelleggel valósítjuk meg a piacon működő kockázati tőkealapokon keresztül. A bővítés legfontosabb forrása a holdingalap lesz.
5.3. Szolgáltatások A kis- és középvállalkozások versenyképességét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen a közszolgáltatások színvonala, illetve milyen vállalatirányítási, emberierőforrás-fejlesztési szolgáltatásokat tudnak igénybe venni, hiszen az ilyen kapacitásokat kevésbé tudják házon belül kiépíteni, mint a nagyvállalatok. Kisvállalkozások Európai Chartájának és a Modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért bizottsági közlemény ajánlásaival is összhangban az üzleti környezet fejlesztésének, a vállalkozások oktatásának, képzésének, és információellátásának kiemelten fontos szerepet szánunk a vállalkozásfejlesztésben.
5.3.1. Az üzleti környezet fejlesztése A KKV-k fejlődése, munkahelyteremtő képessége, nemzetközi versenyképessége nagymértékben múlik a vállalkozások működését meghatározó környezeten. Becslések szerint Magyarországon az adminisztratív költségek a bruttó nemzeti termék 6,8%-át emésztik fel,
19
mellyel hazánk az uniós országok sereghajtói között van. Az uniós átlag 3,5%-ra becsülhető. A 2006. évi világbanki rangsorban (Doing Business 2007) - a 175 országra kiterjedő vizsgálat alapján - Magyarország üzleti környezeti szempontból a hatvanhatodik helyet foglalja el. Az Európai Bizottság arra tett javaslatot, hogy a tagországok 2012-ig 25%-kal csökkentsék adminisztratív terheiket, melytől átlagosan 1,5%-os GDP növekedés, beruházások és munkahelyteremtés remélhető. Az üzleti, vállalkozási környezet fejlesztése tehát nemcsak alapvető gazdasági-társadalmi igény, de uniós elvárás is. Az üzleti környezet fejlesztése program célja, hogy mérsékelje a vállalkozások működésének államigazgatási akadályait, ráfordításaikat, költségeiket a társadalmi és piaci szempontból indokolt mértékűre szorítsa, járuljon hozzá a hatékony, gyors és egyszerű eljárásrend kialakításához, erősítse az államigazgatás szolgáltató jellegét. Az üzleti környezet fejlesztésének, ésszerűsítésének eredményeként a vállalatok jelentős – nemzetgazdasági szinten is mérhető – megtakarítást érhetnek el. Az üzletre hangolva program a vállalkozók és szervezeteik javaslataira, kezdeményezéseire alapoz, amelyek elemzése alapján jogszabály-alkotási és fejlesztési feladatokat tartalmazó éves cselekvési tervek készülnek. A megvalósításról a nyilvánosság folyamatos tájékoztatást kap. A fontosabb beavatkozási területek a következők: 1. A cég- és adóadminisztráció egyszerűsítése a. Cégalapítás, vállalkozói tevékenység indításához, cégátalakításhoz, végelszámoláshoz, felszámoláshoz kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítése, az eljárás gyorsítása, átláthatóbbá tétele, a tranzakciós költségek csökkentése, alacsony piacra lépési korlát megteremtése. b. Az adó- és járulékrendszer előírásainak egyszerűsítése. c. A vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos ügyintézés egyszerűsítése, gyorsítása; egyéb előírások (számvitel, stb.) áttekintése. d. Közigazgatási eljárások minőségének javítása, engedélyezési eljárások gyorsítása. e. A vállalkozásokra vonatkozó pályázati adminisztrációs és egyéb előírások könnyítése. f. Elektronikus ügyintézés szélesebb körűvé tétele. 2. Vállalkozások jogbiztonságának növelése A vállalkozók által kötött szerződésekből eredő jogok gyors és sikeres érvényesítése érdekében a. szakszerű, rövid idő alatt eredményre vezető segítségnyújtás megteremtése a jogosult számára b. a vállalkozások közötti jogviták rendezése érdekében a bíróságok előtt folyó eljárások idejének rövidítése c. a csődtörvény olyan irányú módosítása, amely a felszámolást a jelenleginél rövidebb idő alatt teszi lehetővé d. a szerződéses kultúra fejlesztése, a megállapodások tiszteletben tartásának javítása
20
e. információs „egyablak” (a cégalapítás, tevékenység folytatás jogszabályi hátterének kommunikációs összefoglalása) létrehozását követően, a meglévő információs rendszer promotálása, f. a vállalkozói bukás okainak és elkerülhetőségének vizsgálata 3. Pénzügyi működési feltételek javítása a. Körbetartozások csökkentése b. Állam fizetési fegyelmének fokozása 4. Verseny tisztaságának, átláthatóságának biztosítása a. nyilvánosság, adatvédelem b. korrupció elleni küzdelem c. piacfelügyelet intézményrendszerének és működésének felülvizsgálata, működésük koordinációjának erősítése d. erőfölénnyel való visszaélés (pl. szerződéses feltételek, fizetési határidő stb.) piaci jelenségeinek vizsgálata, megszüntetésére javaslatok tétele 5. Vállalatirányítás (corporate governance) a. környezettudatos vállalatirányítás és a környezetközpontú irányítási rendszerek széleskörű elterjedésének elősegítése, vonatkozó információ-szolgáltatás b. vállalatirányítási elvek felmérése és összevetése legjobb gyakorlatokkal és a törvényi megfeleléssel c. felelős Vállalatirányítási és Etikai Kódex-ajánlások kidolgozásának ösztönzése, támogatása d. a vállalatok társadalmi felelősség-vállalásának (Corporate Social Responsibility - CSR) ösztönzése
5.3.2. Oktatás, képzés, tanácsadás, információnyújtás 5.3.2.1.
Vállalkozási ismeretek az iskolarendszerű képzésben
A nemzetközi tapasztalatok szerint hosszú távú fejlődés szempontjából az iskolarendszer keretein belüli képzés a döntő jelentőségű. Az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatási intézmények tananyagába szervesen be kell építeni a vállalkozói készséget fejlesztő oktatási modulokat. Szükség van a hazai viszonyokra szabott középiskolai tananyagok továbbfejlesztésére, és összekapcsolására a szakképzés megújításával. Fontos továbbá az oktatók rendszeres továbbképzése. A felsőoktatásban a gyakorlati üzleti ismeretek oktatását kell mind mennyiségi, mind minőségi értelemben fejleszteni, és a jelenleginél nagyobb mértékben összekapcsolni a műszaki képzést az üzleti ismeretek célirányos oktatásával. Ezek az oktatási programok a gyakorlati, üzleti ismeretek, a vállalkozások indításának kezdeti adminisztratív költségeiből és operatív teendőiből, a piaci lehetőségek és kockázatok ismereteiből, valamint a vállalkozás működtetéséből (adózás, számvitel, adatszolgáltatás és munkaügyek), a vállalkozói menedzsment elemi ismereteiből állnának, továbbá alapvető jogi ismeretek (például egyszerűsített vállalkozási, és egyéb szerződések tartalmi megfelelőségének megítéléséhez szükséges ismeretek) elsajátítását tennék lehetővé. A fenti feladatokat a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében, illetve azzal együttműködve lehet megoldani.
21
5.3.2.2. A már piacon levő vállalkozók oktatása és képzése, tanácsadás A vállalkozói érdekek erősebb, hatékonyabb képviseletének egységes és eredményes kialakítása nemzeti szinten elképzelhetetlen a hazai központi oktatási, képzési programok és kezdeményezések nélkül. A már a piacon lévő, fejlődni és kibontakozni kívánó vállalkozásoknak a kezdőkhöz viszonyítva a piac más-más szegmensében kell megfelelniük a kihívásoknak. A vállalkozásnak ismernie kell az adminisztrációs kötelezettségeket, a versenyszabályokat, a környezetvédelmi előírásokat, a piacszabályozást, amely ismeretek megszerzéséhez joggal várhatnak segítséget a kormányzati programoktól. Mindehhez a kezdő vállalkozásoknál magasabb színvonalú és szélesebb skálán mozgó, mélyebb merítésű oktatási, képzési és információs programok kidolgozására és végrehajtására van szükség. A már működő vállalkozások számára kialakítandó oktatási képzési program a vállalkozások működési feltételein túl a tapasztalatcsere, a hálózati működés, az üzleti fejlődés, a belföldi és határon átnyúló kapcsolatépítés lehetőségeit ötvözné magában. Az oktatási, képzési projektbe bekapcsolódnának az üzleti életben sikeres, annak magasabb horizontját érintő nagyvállalkozások, amely által növekszik a kapcsolatépítés, erősödik a vállalkozók egymás közötti bizalma, napi gyakorlattá válik a korszerű menedzsment fogalma. A már piacon levő vállalkozások igénye a képzés és oktatás iránt egyrészt korlátozott, másrészt célirányos. Elsősorban a konkrét üzletmenethez kapcsolódó ismeretek megszerzésében lehet szerepe a vállalkozásfejlesztésnek. Előrelépésre van szükség abban a tekintetben, hogy a kisvállalkozásoknak információt szolgáltató szervezetek nagyobb mértékben legyenek motiváltak a vállalkozások valós igényeinek kielégítésében. Ezt olyan módon érhetjük el, ha a képzés és a tanácsadás az egyes vállalkozás szintjén összekapcsolódik a finanszírozással, vagyis a technikai segítség fő célja a többletforrások felhasználásának, és a hitel visszafizetésének segítése. A szolgáltatók motivációját elsősorban az fogja javítani, hogy a pénzügyi eredmény javításában közvetlenül érdekeltek. A végrehajtásban fontos szerepet szánunk a mikrofinanszírozással is foglalkozó szervezeteknek, amelyek pályázhatnak a hitelezett ügyfeleknek nyújtott képzési, tanácsadási szolgáltatások támogatására. A vállalati humánerőforrás fejlesztéséhez a Gazdaságfejlesztési, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Programok járulnak hozzá. 5.3.2.3.
Információnyújtás
A vállalkozások sikeres működésének alapvető feltétele az információhoz való hozzájutás lehetősége, valamint az információ hatékony felhasználásának képessége. Az információ hatékony felhasználásának esélyét növeli az oktatási, képzési rendszerek és az információszolgáltatás szoros kapcsolata. A vállalkozók információellátásában két feladatot kell megoldani. Egyrészt a vállalkozásokat érdeklő, működésükhöz közvetlenül kapcsolódó információkat elérhetővé kell tenni. Ez alapvetően központi feladat, amit döntően internetes tartalomszolgáltatással lehet megoldani.
22
Másrészt a vállalkozókat segíteni kell abban, hogy eljusson hozzájuk az információ. Ez a vállalkozásokkal közvetlenül kapcsolatban álló vállalkozásfejlesztési szervezetek feladata. Törekedni kell az egyablakos szolgáltatások szerepének növelésére ezzel csökkentve a vállalkozások információs költségeit. Az információszolgáltatást a képzéshez és a tanácsadáshoz hasonlóan a hitelezési és más szolgáltatásokhoz érdemes kapcsolni, mert ez növeli a szolgáltatások hatékonyságát. Figyelembe kell venni, hogy az információkat és a képzést a vállalkozások egyre nagyobb mértékben piaci szereplőktől szerzik be. A fenti feladatok a Gazdaságfejlesztési, illetve a regionális operatív programok céljai között szerepelnek.
5.3.3. Menedzsmentszolgáltatások Vállalati szervezetfejlesztés, korszerű folyamatmenedzsment ösztönzése. A beavatkozás az informatikai eszközök által nyújtott lehetőségek kihasználásának ösztönzése révén a kis- és középvállalkozások működési hatékonyságának fokozására irányul. A vállalkozói kultúra erősítéséhez, a vállalati folyamat-menedzsment hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen a vállalatok közötti üzleti kapcsolatokat, a belső vállalati folyamatok hatékonyságát, a hálózatbiztonság és a szolgáltatások minőségének javítását, a hatékony tudásmenedzsmentet elősegítő vállalatirányítási (vezetői döntéstámogató és információs, ellátási és ügyfélkapcsolati) rendszerek kiépítése, illetve a minőség-, környezetés más irányítási rendszerek bevezetése. A korszerű, elektronikus, integrált, valós idejű és kiterjesztett vállalati működési modell elterjesztését megcélozva a vállalati informatizáltság szintjének emelését a Gazdaságfejlesztési Operatív Program komplex vállalati infokommunikációs fejlesztési programok támogatásával kívánja elérni, többek között a virtuális tér lehetőségeinek kihasználását növelő alkalmazások és intelligens üzleti megoldások elterjedésének elősegítésével, fejlesztve a fogyasztói elektronikus kereskedelmet és a vállalatok közötti üzleti kapcsolatok informatizáltságát.
5.3.4. A vállalkozói infrastruktúra fejlesztése A hazai vállalkozói infrastruktúrára különösen a kistelepüléseken az alacsony fejlettség és a ritka hálózati szerkezet jellemző, ami a kis- és középvállalkozások fejlődésének egyes térségekben komoly akadályozó tényezőjévé vált. A kis- és középvállalkozások fizikai és szolgáltatási hátterének fejlesztése is azokra a problémákra koncentrál, amelyeket a piacok nem, vagy nem kellően hatékonyan oldanak meg. Az integrált szolgáltatások (telephely + üzleti szolgáltatások) fejlesztésénél is alapvetően a hatékonysági kritériumokat vesszük figyelembe. Napjainkra kialakult az inkubátorházak és az ipari parkok hálózata. Az egyik fejlesztési irány a meglevő szervezetek szolgáltatásinak fejlesztése; mentorálás, hitel és tőkefinanszírozás nyújtása, a logisztikai funkciók fokozódó kiépítése. A kapun belüli
23
infrastruktúra fejlesztését, felújítását azokban az esetekben támogatjuk, amikor ez a további betelepülés, illetve a már betelepült vállalkozások működésének feltételeit javítja. Döntően a meglevő infrastruktúrára építve tervezzük megvalósítani az innovációs folyamatot menedzselő programokat. Ezek abban segítik majd a vállalkozókat, hogy a kezdeti szakasz egyes lépéseiben meghozzák a megfelelő döntéseket; értékeljék az innováció piacképességét, felmérjék a várható piacot, megtalálják a megfelelő finanszírozási forrásokat. Az intermodális, és regionális logisztikai központok fejlesztése révén a hazai vállalkozások olcsóbban juthatnak hozzá a logisztikai szolgáltatásokhoz, ami jelentősen növelheti versenyképességüket. Az innovációs hídképző intézmények (innovációs/technológiai parkok) és szolgáltatásaik (kapcsolódó tanácsadás, képzés), valamint a gazdasági infrastruktúra (ipari parkok, logisztikai központok, vállalkozói inkubátorok, ipari park címmel nem rendelkező telephelyek) fejlesztése a Gazdaságfejlesztési Operatív Program, illetve a regionális operatív programok keretei között valósul meg, attól függően, hogy a fejlesztések helyi, térségi, régiós vagy országos jelentőségű kompetenciába sorolandók. A vállalkozói infrastruktúra fontos elemét képezik a tudásközpontok, amelyek több évre szóló, modulokból álló oktatási-képzési és információs programokat valósítanak meg, amelyek egyszerre tartalmaznak vállalkozásra szabott képzést-oktatást, tanácsadást, információszolgáltatást, és mentori tevékenységet.
5.4. A programelemek összekapcsolása, szinergiája Néhány kiemelt területen az egyes programelemek összekapcsolásával szinergikus hatások érhetők el. A legfontosabb területeken, a következő szinergikus hatásokkal számolunk. Mikrohitel-program. A külső források felhasználásában tapasztalatlan vállalkozók a hitelt és a tanácsadást egyidejűleg kapják. A mikrofinaszírozó szervezetek kockázatkezelési kapacitását képzéssel fejlesztjük. Az inkubátorházakban, ipari parkokban, logisztikai központokban és ipari park címmel nem rendelkező telephelyeken infrastruktúrával is kombinálhatók a szolgáltatások. Az innovációs folyamat támogatása. Inkubációs szolgáltatások, telephely és tőke, valamint hitelfinanszírozás az innováció piaci bevezetéséhez. Az innovációs folyamat egyes szakaszainak problémáit olyan módon segítenek megoldani az innovációs inkubátorok, hogy egyben szelektálják is a vállalkozásokat. A közvetlen támogatások a többi programelemhez szorosan kapcsolódó célokat szolgálnak, és felhasználásuk a finanszírozási, képzési, oktatási, információs és infrastruktúra-fejlesztési intézkedésekhez kapcsolódik.
24
6. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika szervezeti rendszere 6.1. Az állam módosuló szerepe Az állam a közvetlen erőforrás-allokációban egyre csökkenő mértékben vesz részt, szerepe a szabályozásra és a felügyeletre korlátozódik. A programok működésének hatékonyságát elsősorban a végrehajtó szervezetek érdekeltsége határozza meg, az adminisztratív kontroll szerepe másodlagos. Az erőforrás-allokációval kapcsolatos konkrét döntések többsége alacsonyabb szintre, a végrehajtó szervezetekhez kerül, a hozzá tartozó felelősséggel együtt. A pénzügyi programok finanszírozása egy holdingalapból történik, amelyik az Európai Bizottság JEREMIE programjának részeként működik. Az alap eszközcsoportonként változó formában járul hozzá a pénzügyi programok működtetéséhez. Legfontosabb tevékenységei: hitelkeret nyújtása a finanszírozó szervezeteknek, illetve kisebb mértékben kockázati tőkealapok társfinanszírozása, egyedi, illetve portfoliógarancia vállalása, technikai segítségnyújtás. A pénzügyi eredményt, és a kezdeti időszakban adott működési támogatást különválasztva kezeljük, ami lehetővé teszi a szervezetek hatékonyságának folyamatos értékelését. Az alap is alkalmazza a lépcsőzetes finanszírozás eszközét, és csak a jó eredményt nyújtó szervezetek forrásainak bővítéséhez járul hozzá. A nem pénzügyi szolgáltatásokat és a működés konkrét funkcióit finanszírozó támogatásokra a szervezeteknek pályázniuk kell. A közvetlen, beruházási hozzájárulás jellegű, valamint a vállalkozói kultúra, és menedzsment fejlesztését szolgáló támogatások kezelését a jelenlegihez hasonló, de hatékonyabban működő szervezeti rendszer fogja szolgálni. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv kis- és középvállalkozói prioritásának végrehajtásában a közreműködő szervezeti szerepet a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő közreműködő szervezet tölti be, amely elláthatja mind az alapkezelői, mind a közvetlen támogatások pályázataival kapcsolatos teendőket. A közreműködő szervezet a pénzügyi programokban jellemzően nem áll kapcsolatban a vállalkozásokkal, a programokat pénzügyi közvetítők bevonásával valósítja meg. A jelenleginél jóval egyszerűbb, és áttekinthetőbb szervezeti rendszer lehetővé teszi, hogy a támogatások és a pénzügyi eszközök kisebb adminisztrációval, és gyorsabban jussanak el a vállalkozásokhoz.
25
6.2. A végrehajtásban részt vevő szervezetek: verseny és hatékonyság A kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó vissza nem térítendő támogatások kezelését egy közvetítő szervezet fogja végezni, ami a vállalkozók számára egyszerűbb, átláthatóbb eljárásokat eredményez. Az alkalmazott eljárások működési normái azonosak lesznek minden pályázati kiírás esetében. A feladatok ellátásának hatékonysága javul, a relatív költségek csökkennek. A vissza nem térítendő támogatások megvalósításának szervezeti sémáját az 1. ábra szemlélteti. A pénzügyi programok végrehajtása a JEREMIE mechanizmusra épül. A holdingalap kezelője nyílt eljárás keretében választja ki a programban résztvevő pénzügyi közvetítőket, majd az adott eszköz sajátosságainak megfelelő tartalmú szerződést köt velük. A holdingalap kezelője folyamatosan követi az egyes szerződések keretében működtetett programok megvalósítását, eredményességét, hatékonyságát. A lehetséges végrehajtók köre különösen az időszak elején nyitott, ami lehetővé teszi a folyamatos értékelést és az esetleg szükséges változásokat. A nyílt rendszer fő célja a végrehajtás hatékonyságának biztosítása. A pénzügyi programok megvalósításának szervezeti sémáját az 2. ábra szemlélteti. A szolgáltatási programokat végrehajtó szervezeteket is pályázatok útján választjuk ki, bármely szervezet részt vehet a megvalósításban, amely az előírt feltételeknek megfelel. Jelentős mértékben számítunk a jelenleg is működő, érdekképviseleti szervezetekre, gazdasági kamarákra, és vállalkozásfejlesztési szervezetekre, ipari parkokra, inkubátorokra, de új szervezetek bekapcsolódását is lehetségesnek tartjuk. A programozási időszak elején a források egy részét szervezetfejlesztésre, kapacitásépítésre fordítjuk. Finanszírozzuk a végrehajtó szervezetek szakembereinek képzését a külföldi tapasztalatai alapján kialakítható legjobb kockázatkezelési gyakorlatok elsajátítására. Állami feladat lesz a feltételek meghatározása, folyamatos betartásuk ellenőrzése, az előminősítés lefolytatása, és a vissza nem térítendő támogatások kezelése.
26
1. ábra A vissza nem térítendő támogatások megvalósításának szervezeti sémája
Európai Bizottság ERFA
EU szint Nemzeti vagy regionális szint
Irányító Hatóság € Közreműködő Szervezet €
Magánszektor
€
€ € €
KKV-k
27
2. ábra A pénzügyi programok megvalósításának szervezeti sémája
EU szint Nemzeti vagy regionális szint
Európai Bizottság ERFA € Irányító Hatóság
Holding Alap € Pénzügyi közvetítők
Magánszektor
€
€ € €
KKV-k
28
HA € € € Menedzser
7. Kapcsolódás horizontális fejlesztéspolitikai területekhez
célokhoz
és
más
A nemzetközi tapasztalatok szerint a kis- és középvállalkozásoknak fontos szerep jut több fontos társadalmi cél elérésében. Hozzájárulhatnak a regionális különbségek csökkentéséhez, a szegénység felszámolásához és foglalkoztatás növeléséhez. Ezt a szerepüket azonban csak akkor tudják betölteni, ha növelik a jövedelemtermelésüket. A horizontális célok elérést tehát az olyan fejlesztéspolitika tudja csak szolgálni, amelynek a kis- és középvállalkozások versenyképessége és jövedelemtermelése áll a középpontjában. A koncepció készítése során építettünk az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióra, az Új Magyarország Fejlesztési Tervre – Magyarország 2007-2013-ra vonatkozó Nemzeti Stratégiai Referenciakeretére, valamint Magyarország Konvergencia Programjára 2005-2009. Ennek megfelelően a stratégia összhangban áll az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel fő célkitűzéseivel, a növekedéssel és foglalkoztatással. A tartós növekedés specifikus céljai, mint a versenyképesség javítása, a gazdaság bázisának szélesítése, az üzleti környezet fejlesztése közül elsősorban – de nem kizárólag – a gazdaság bázisának szélesítését szolgálja. Az ÚMFT végrehajtásában a stratégia végrehajtásához kapcsolódó intézkedések az ÚMFT gazdaságfejlesztési prioritási tengelyében jelennek meg. A kkv-fejlesztési stratégia illeszkedik a Felülvizsgált Nemzeti Lisszaboni Akcióprogramhoz is. Az Akcióprogram mikrogazdasági fejezetének üzleti környezet dinamizálása prioritásában kapnak helyet a stratégia intézkedései, tervezett beavatkozásai. A koncepcióba beépítettük továbbá a Kormány készülő középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiája és a GKM „Üzletre hangolva” koncepció eddigi eredményeit.
7.1. Hátrányos helyzetű térségek fejlesztése A hátrányos helyzetű térségek fejlesztésének egyik alapfeltétele a helyi jövedelemtermelés és foglalkoztatás növelése. Több pozitív külföldi tapasztalat is alátámasztja azt, hogy ennek egyik fontos eszköze a helyi kis- és középvállalkozások fejlesztése, különösen akkor, ha az alkalmazott eszközök alkalmasak a regionális egyenlőtlenségből adódó piaci kudarcok kezelésére. A kis- és középvállalkozások egy lakosra jutó jövedelemtermelésének megoszlása már jelenleg is jóval kiegyenlítettebb, mint a nagyvállalatoké. A legnagyobb regionális különbség a kis- és középvállalkozások esetében kevesebb, mint négyszeres, a nagyvállalatok esetében több mint nyolcszoros. A vidéki régióknál a kis- és középvállalkozások relatív jövedelemtermelése másfélszeres különbséget mutat, a nagyvállalatoknál közel négyszerest. A nemzetközi tapasztalatok szerint a piacfejlesztő, fenntartható vállalkozásfejlesztési programok hatásos eszközei a hátrányos helyzetű területeken működő kisvállalkozások fejlesztésének is, így alkalmazásukkal kis- és középvállalkozások regionális jövedelemkiegyenlítő hatása tovább erősödhetne.
29
A hátrányos helyzetű térségek szempontjainak figyelembe vételével a pénzügyi eszközök, a támogatások, a vállalkozói infrastruktúra fejlesztésének és a képzési, oktatási programoknak egy-egy terület sajátosságainak megfelelő kombinációk alakíthatók ki.
7.2. Foglalkoztatás növelése A kis- és középvállalkozások kiemelkedően fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban. A vállalati szektoron belül a foglalkoztatás két harmadát a kis- és középvállalkozások adják, a kis- és középvállalkozási szektor az egyetlen olyan fontos része a magyar gazdaságnak, amelyik az elmúlt tizenöt éves időszakban nettó foglalkoztatásbővülést tudott produkálni. Nagy biztonsággal állítható, hogy a nagyvállalkozások, és ezen belül a külföldi tulajdonú cégek hozzájárulása a foglalkoztatás növeléséhez továbbra is korlátozott marad. Figyelembe véve azt is, hogy a közszférában a foglalkoztatás növelésére nem számíthatunk, azt az alapvető gazdaságpolitikai célt, hogy Magyarországon nőjön az aktivitási ráta elsősorban a kis- és középvállalkozásokon keresztül lehet megvalósítani. A kis- és középvállalkozások a foglalkoztatáshoz is kiegyenlítettebben járulnak hozzá, mint a nagyvállalatok, a kis- és középvállalkozások foglalkoztatási rátája jóval kisebb különbséget mutat, mint a nagyvállalatoké. A javasolt fejlesztéspolitika éppen azokat a piaci kudarcokat segítené felszámolni, amelyek jelenleg a kis- és középvállalkozások további foglalkoztatásbővülésének útjában állnak.
7.3. Hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása A vállalkozásfejlesztés fontos eszköze az alacsony jövedelmű, vagy egyéb okból hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatásának. A fenntartható vállalkozásfejlesztési programok különösen alkalmasak arra, hogy növeljék ezeknek a csoportoknak a jövedelemtermelési potenciálját, és csökkentsék a jelenleg nagyon magas munkanélküliséget. A részmunkaidő alkalmazása, és a családbarát munkahelyek arányának növekedése fontos eszköz a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási esélyeinek javításban. A hátrányos helyzetű térségek fejlesztésénél leírtakhoz hasonlóan az egyes csoportok sajátosságainak megfelelő eszközkombinációkat alakítunk ki.
7.4. Kutatás-fejlesztés és innováció, kiemelt ágazatok fejlesztése Mind az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban, mind a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben jelentős szerepet kap az innováció, műszaki fejlesztés. A javasolt kis- és középvállalkozásfejlesztéspolitika megteremti az átfedés nélküli kapcsolódást a két területhez. A kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika ágazati szempontból alapvetően horizontális, és a jövedelemtermelés növelését helyezi a középpontba erős ágazati preferenciák nélkül. Ugyanakkor a struktúrapolitikai szempontokat erőteljesen érvényesítő két dokumentum az
30
innovatív, illetve a kiemelten fejlesztendő ágazatokban működő kis- és középvállalkozások fejlesztését célzottan említi. Hasonló összefüggésben, horizontális szempontként jelenik meg a KKV-k növekedési pályára állítása és versenyképességének megőrzése a Kormány készülő középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiájában, amely ugyanakkor kijelöli a fejlesztéspolitika számára legfontosabb kulcstechnológiai területeket és tudásalapú iparágakat is. A két stratégia párhuzamos vonása emellett az, hogy mindkettő hangsúlyozza a vállalkozók képzésének és a megfelelő tanácsadási szolgáltatások fejlesztésének fontosságát.
31
8. Függelék 8.1. Helyzetkép: A kis- és középvállalkozások szerepe a magyar gazdaságban A helyzetelemzésben csak azokat a tendenciákat, tényeket foglaljuk össze, amelyek a vállalkozásfejlesztési politika alakítása szempontjából fontosak. Nem törekszünk arra, hogy a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről teljes képet alkossunk.
8.1.1. Vállalkozások alakulása
számának
és
jövedelmi
folyamatainak
A regisztrált vállalkozások száma 2005 végén 935 ezer volt, de ezek egy része nem működik. A működő vállalkozások száma az új, EU-s módszertan7 szerint számba véve 2000-ben 625 ezer, 2005 végén 705 ezer volt. A működő vállalkozásokon belül a társas vállalkozások aránya fokozatosan növekszik, míg az egyéni vállalkozások számát az utóbbi években lassú erózió jellemzi. 2004-ben az egyéni vállalkozások aránya 53%-ot tett ki. A társas vállalkozások körében jelentős emelkedést a betéti társaságok és a korlátolt felelősségű társaságok száma mutat. Ez a két gazdálkodási forma teszi ki az összes társas vállalkozás 95%-át. Működő vállalkozások száma és megoszlása létszámnagyság-kategóriák szerint 2003, 2004 és 2005. december 31-én Vállalkozás száma (darab) Megoszlás (%) 2003 2004 2005* 2003 2004 2005 664 344 670 604 662 771 95,2 95,1 95,2 0-9 fő 27 673 28 672 27 627 4,0 4,1 4,0 10-49 fő 5 002 5 016 5 068 0,7 0,7 0,7 50-249 fő 955 944 934 0,1 0,1 0,1 250 fő felett 697 974 705 236 696 400 100,0 100,0 100,0 Összesen * 2006.09.26. előzetes adatok, adatkorrekciók után a működő vállalkozások végleges száma kb. 10 ezerrel több lesz Forrás: KSH adatszolgáltatás
A nagy-, a közép- és a kisvállalkozások gazdasági teljesítménye közötti különbség nem változott lényegesen az elmúlt években. Összességében a különböző méretű vállalkozások teljesítménye közötti eltéréseket a kilencvenes évek végére kialakult arányok stabilizálódása jellemzi. 7
A harmonizált adatgyűjtés megvalósításához az Eurostat egységes, valamennyi résztvevő ország által alkalmazott módszert dolgozott ki. Az egységes módszertan alapján készített vállalkozásdemográfiai adatgyűjtés a működő vállalkozásokról, az új és megszűnt vállalkozásokról, valamint az új vállalkozások túléléséről szolgáltat összehasonlítható adatokat. Egy vállalkozás adott évben akkor működő, ha rendelkezett árbevétellel vagy volt foglalkoztatottja.
32
Az APEH elemzései alapján 2004-ben a tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozók árbevétele az inflációs rátát meghaladva emelkedett, 2005-ben gazdasági teljesítményük valamelyest mérséklődött. Az egy főre jutó árbevételek értékbeli és mögöttes létszámbeli differenciáltsága nagyfokú polarizáltságot mutat. Ez az állapot az elmúlt időszakban gyakorlatilag nem változott. A 25 millió Ft-os EVA határértéket azonban 2005ben is csak alig több mint 14 ezer egyéni vállalkozó éves realizált árbevétele érte el. A költséghányad változatlanul magas. A költséghányad és a költségszerkezet alakulása az előző évekhez képest hasonló. Jellemző, hogy az egy-egy vállalkozóra jutó nyereség összege kisebb, mint a veszteségé. Az egyéni vállalkozók döntő hányada, több mint 90%-a jellemzően egyedül végzi tevékenységét, az általuk foglalkoztatottak és a segítő családtagok száma folyamatosan csökken. Összességében az egyéni vállalkozók gazdasági teljesítményei az elmúlt időszakban számottevően nem növekedtek. A társas vállalkozások 2004. és 2005. évi gazdasági teljesítményét vizsgálva az APEH adóbevallási adatokból megállapítható, hogy összes nettó árbevételük az éves inflációt érzékelhetően meghaladóan 14%-kal, illetve 3,5%-kal gyarapodott. A nemzetgazdasági összes nettó árbevételen belül az egyes nemzetgazdasági ágak által képviselt arány jelentősen nem változott. A feldolgozóipar és a kereskedelem 32,5%, illetve 32%-os részarány képviselt. A 2000-2005 közötti időszakban a különböző nagyságú vállalkozások árbevételének részaránya sem változott jelentősen. A mikro-, kis- és középvállalkozások 2000. óta az összes árbevétel 60% körüli részét realizálták, 2005-ben 61,2%-át. Hosszabb távú idősort vizsgálva megállapítható, hogy kisebb hullámzások ellenére a vállalkozásoknál összességében a foglalkoztatottak számának lassú emelkedése figyelhető meg. A társas vállalkozásoknak is fontos jellemzője, hogy közel felüknek nincs alkalmazottja, az önfoglalkoztatók mellett az 1-9 fő alkalmazottal rendelkező vállalkozások száma a domináns. A nettó árbevételen belül meghatározó a belföldi értékesítés részesedése, ugyanakkor 2005ben az export a belföldi értékesítés növekményét több mint 10 százalékponttal haladta meg. Az exportból 18%-kal többet realizáltak a társasági adóalanyok, mint 2004-ben. Az export alakulásában továbbra is döntő szerepet a nagyobb méretű, illetve a külföldi tulajdonban (is) álló vállalkozások játszottak, ez utóbbiaktól származik a teljes exportbevétel több mint 60%-a. Az adózás előtti eredménypozíció az elmúlt években jelentős mértékben javult, a kis- és középvállalkozások eredményjavulása meghaladta a nagyvállalkozásokét. Az adókedvezmények bővülése, csökkentőleg hatott az átlagos társaságiadó-terhelésre, így a nemzetgazdasági átlag a 2004. évi 13,8%-ról 2005-re 11,9%-ra mérséklődött. A társas vállalkozások esetében az adóterhelés változatlanul a kisebb vállalkozásoknál nagyobb. A legkisebb vállalkozásokat érintően a legnagyobb változást – az adminisztrációs terhek enyhítése terén is – 2003-tól az új adózási forma, az egyszerűsített vállalkozói adó hozta. Ezt azok a maximum 15 millió Ft, 2004-től 25 millió Ft éves árbevételű, meghatározott gazdálkodók választhatják, akik legalább 2 éve változatlan formában működnek. Az egyszerűsített vállalkozói adó népszerűségét jelzi az adó hatálya alá bejelentkező vállalkozások száma (2006-ban több mint 100 ezer vállalkozás tartozott az adónem hatálya alá) és az ebből az adónemből befolyó adó alakulása (mindhárom évben meghaladta az előzetes számításokat).
33
8.1.2. A versenyképességi tényezők alakulása A kisvállalkozások versenyképességét alapvetően az határozza meg, hogy milyen módon és mértékben képesek reagálni a nagyvállalatok magas fokú hatékonysága által támasztott kihívásra. A magyar gazdaságot ebben a tekintetben az jellemzi, hogy a kis- és középvállalkozások számos területen alakítottak ki olyan eszközöket, amelyek versenyképessé teszik őket a nagyvállalkozásokkal, illetve egyre nagyobb mértékben tudnak élni ilyen módszerekkel. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 8.1.2.1.
Munkamegosztás
A kisvállalkozások nem tudják saját szervezeteiken belül gazdaságosan működtetni azokat a menedzsment funkciókat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a gazdálkodáshoz. A számvitel, a marketing, a jogi, műszaki, számítástechnikai és más szolgáltatásokat a hazai kisés középvállalkozások egyre nagyobb mértékben külső „beszállítóktól” vásárolják. A hazai kis- és középvállalkozások több mint kétharmada rendszeresen vásárol valamilyen működési, vagy kisebb részben stratégiai szolgáltatást, külső könyvelőt a vállalkozások háromnegyede foglalkoztat. A vállalkozások fele legalább kétféle szolgáltatást vásárol rendszeresen. A munkamegosztásnak ez a fejlődése alapvetően járul hozzá ahhoz, hogy a kisvállalkozások megtartsák, esetenként javítsák versenyképességüket a nagyvállalkozásokkal és a külföldi konkurensekkel szemben. Kifejlődtek, és a piaci igényekkel együtt változnak a működési, és kisebb mértékben a stratégiai szolgáltatások piacai, amelyeken a szolgáltatók nagy része is kisvállalkozás. 8.1.2.2.
Hálózatosodás
A kis- és középvállalkozások számára a hálózatosodás az egyik leghatékonyabb eszköz a méretgazdaságossági hátrányok csökkentésére, mérséklésére. A magyar kis- és középvállalkozások hálózati szerveződése az ország általános gazdasági fejlettségének megfelelő mértékű és növekvő tendenciát mutat. A hálózatosodási folyamat szerves jellegét mutatja, hogy a magyar kis- és középvállalkozások körében viszonylag gyakoriak az egyszerűbb, és informális kapcsolatok, és ezekre épülve terjed a formális együttműködés. Együttműködésben résztvevő vállalkozások aránya Alkalmazott nélküli vállalkozás Informális, vagy formális 51 Sem informális, sem formális 49 Összesen 100 Forrás: 2005-ös GKM felmérési adatok
Mikro
Kisvállalkozás
69 31 100
77 24 100
Közepes vállalkozás 80 20 100
Összesen 63 37 100
A kisvállalkozások a legegyszerűbb együttműködéstől a legbonyolultabbig terjedő skálán alkalmaznak eszközöket arra, hogy növeljék hatékonyságukat. Több példa is van arra, hogy a hálózatok állják a versenyt nagy cégekkel. Különösen jól működnek a kis- és nagykereskedelmi hálózatok. A magyar gazdaságban jelen van a hálózati szerveződés kapacitása, ami a piacgazdasági alkalmazkodás egyik fontos eszköze.
34
8.1.2.3.
Az információs technológia használata
Az elmúlt években jelentősen nőtt az információs technológia használata a kis- és középvállalkozások körében. Miközben a kilencvenes évek végén a számítógépet használó kisvállalkozások aránya nem haladta meg az egyharmadot, 2005-re ez a szám kétharmad fölé került. Ennél is gyorsabban nőtt az Internet-kapcsolattal rendelkező vállalkozások aránya, ami már csak az alkalmazott nélküli vállalkozások körében marad el a 30%-tól, és már a kisvállalkozások között is 80% fölött van. Az információs technológiák használatának gyors terjedése fontos esélyt ad a kisvállalkozások versenyhátrányának csökkentésére. 8.1.2.4.
Finanszírozás
Az elmúlt 4-5 évben jelentősen bővültek a kis- és középvállalkozások külső finanszírozási forrásai. Ebben a folyamatban a kereskedelmi bankok piaci hitelei játszották a fő szerepet. 1999-2005 között 460 milliárd forintról 2800 milliárd forint fölé nőtt a kis- és középvállalkozások hitelállománya, ami hatszoros növekedést jelent. 2005. végén már a kisés középvállalati hitelek a teljes vállalati hitelállomány több mint felét tették ki. Az állami hitelgaranciák fontos szerepet játszottak a kereskedelmi bankok és a kisvállalkozások kapcsolatainak fejlesztésében, annak ellenére, hogy a garantált hitelek állománya 10% alatt marad. A fejlődést azonban elsősorban az tette lehetővé, hogy a kereskedelmi bankok új, a korábbiaknál alacsonyabb költségű hitelbírálati és adósminősítési eljárásokat dolgoztak ki, miközben a hitelképes kisvállalkozások száma is nőtt. A kockázati tőke, és más pénzügyi eszközök kínálata is javuló tendenciát mutat. A jelenlegi fejlődési dinamika alapján valószínűleg a következő években csökkenni fog a fejlett piacgazdaságokbeli és a hazai kisés középvállalkozások pénzügyi közvetítésben való részvétele közötti különbség. A mikro-, kis- és középvállalati szektor banki finanszírozása8 dinamikus fejlődést mutat. A szektor hitelállománya minden méretkategóriában a nagyvállalatokat meghaladó ütemben és mértékben növekszik, aminek következtében a szektor az összes vállalkozói bankhitelállományból egyre bővülő mértékben részesedik. A kis- és középvállalkozások részesedése a teljes vállalati szektor hazai bankok által folyósított hiteleiből az 1999-es 19,3%-ról folyamatos növekedés mellett 2004 végére 48%-ra, 2005 végére 53%-ra nőtt. Figyelembe véve, hogy ugyanebben az időszakban a hazai vállalkozások közvetlenül külföldről felvett hitelei forintban számítva csökkentek, és a külföldről származó hitelek túlnyomó többségét a nagyvállalatok veszik fel, a kis- és középvállalkozások részesedése a teljes hitelállományon belül még nagyobb mértékben nőtt.
8
A mikro-, kis- és középvállalkozások banki finanszírozásáról a PSZÁF adatközlései nyomán 1999. vége óta rendelkezünk részletes adatokkal. Ezen adatközlés alapját a kis- és középvállalkozásokról szóló 1999. évi XCV. törvény teremtette meg, előírva, hogy minden év június 30-áig adatszolgáltatást kell teljesíteni a kisvállalkozások részesedéséről a támogatásokból, a vállalkozói hitelekből és a közbeszerzésekből. Az adatszolgáltatás jelenlegi körét és rendjét az új KKV-törvény (2004. évi XXXIV. törvény) alapján a 307/2004. (XI. 13.) kormányrendelet írja elő. Korábban csak a Magyar Nemzeti Bank közölt adatokat a vállalkozói hitel és betétállomány alakulásáról, eltérő módszertannal.
35
A hazai bankok által folyósított vállalati hitelek állományának változása 1999-2005 között (1999=100) 900
Kisvállalkozások
800
Mikrovállalkozások
700 KKV összesen
600 500
Középvállalkozások
400 300
Vállalkozások összesen
200 100 1999
Nagyvállalatok 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2005-től módszertani változás történt a KKV definícióban (2004. évi XXXIV. törvény), emiatt az adatok csak korlátozottan összehasonlíthatók. Forrás: PSZÁF, MNB
A KKV-szektor banki hitelállományának alakulása folyó áron 1999-2005 között (milliárd forint)
Vállalkozások banki hitelállománya* Mikrovállalkozások Kisvállalkozások Középvállalkozások KKV összesen Nagyvállalatok (becslés) Nem pénzügyi vállalkozások*összesen Egyéni vállalkozások Vállalkozások összesen
2004. 2005.*** dec.31. dec.31. 747,3 897,7 456,5 929,7 1 021,6 970,2 2 225,5 2 797,6 2 387,5 2 445,3
1999. dec.31. 112,7 110,6 237,7 461,0 1 934,0
2000. dec.31. 210,7 264,9 428,5 904,1 2 171,4
2001. dec.31. 416,8 300,5 563,3 1 280,7 1 953,1
2002. dec.31. 525,8 266,9 609,6 1 402,4 1 881,8
2003. dec.31. 680,9 370,3 734,4 1 785,6 2 244,9
2 395,0
3 075,5
3 233,8
3 284,2
4 030,5
4 613,0
5 236,2
n.a. 2 395,0
n.a. 3 075,5
42,4 3 276,2
43,5 3 327,7
55,2 4 086,1
66,4 4 679,4
70,5 5 306,7
Forrás: MNB, PSZAF, 2006. * kivéve az MFB, EXIM és KELER Rt adatai. ** Megjegyzés: 2000-ben és előtte a nem pénzügyi vállalkozások még magukban foglalták a kisvállalkozókat. *** Megjegyzés: a 2005. év adatai módszertani változás (KKV definíció) miatt a korábbi adatokkal korlátozottan hasonlíthatóak össze.
A finanszírozás egyik legfontosabb makroszintű mutatószáma a pénzügyi közvetítés mélysége. Hiteloldalon az látható, hogy a teljes vállalati hitelállomány ingadozása mellett a kis- és középvállalkozások hitelállományának a GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan és dinamikusan növekszik, 1999-2005 között több mint háromszorosára nőtt. Figyelembe véve azt is, hogy a GDP növekedése is jelentős volt ebben az időszakban, a kis- és középvállalatok finanszírozásában egyértelmű felzárkózási tendenciáról beszélhetünk.
36
A hazai bankok által folyósított vállalati hitelállomány a GDP százalékában 1999-2005 között Vállalati hitelek összesen Ebből Kis- és középvállalkozások hitelei
1999 21,02
2000 23,35
2001 21,78
2002 19,62
2003 21,61
2004 22,69
2005 24,07
4,05
6,86
8,62
8,01
9,28
10,94
12,84
Forrás: PSZÁF, MNB
A legújabb tendenciák elemzése is azt mutatja, hogy a kis- és középvállalkozások hitelezésének növekedése folytatódik, a gazdasági növekedés lassulása és a belföldi kamatszintek nem fékezték le a növekedési folyamatot. A bankszektor egyéni vállalkozóknak nyújtott hitelei a háztartások hitelei között jelennek meg, annak 2,6%-át teszik ki. Állományuk 2005. végére 70,5 milliárd Ft-ra nőtt a 2002. év végi 42,4 milliárd Ft-ról. A KKV-k banki finanszírozásában is 2001-től a devizahitelek térnyerése figyelhető meg, 2006. június végén az egy évvel megelőző állapothoz képest 135%-os növekedést mutattak. A forinthitelek növekedése egyedül a mikrovállalkozásoknál volt megfigyelhető, a hitelezés azonban náluk is egyértelműen a devizahitelek irányába mozdult el. 2006. június végén a banki forinthitelek aránya a KKV szektoron belül 50,3% volt, szemben az egy évvel korábbi 72,4%-kal. A devizahitelek terjedésének oka egyrészt a 2003-tól átmenetileg emelkedő hazai kamatszint, másrészt a bankok növekvő devizahitelezési hajlandósága volt; ebben állami eszközök (a Magyar Fejlesztési Bank által vállalt árfolyam-garancia) is játszottak némi szerepet.
37
A bankszektor (MFB és EXIM bankokkal) mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott bankhitelei 2005. évben, illetve hitelállomány 2005. 12. 31-én (db, illetve bruttó érték millió Ft) Megnevezés Tárgyidőszakban nyújtott hitelek összesen (jan.1-től halmozott) Éven túli hitelek összesen Éven túli forinthitelek: ebből:beruházási hitel Éven túli devizahitelek Éven belüli hitelek összesen Éven belüli forinthitelek: ebből: export-előfinanszírozási hitel Éven belüli devizahitelek Hitelállomány összesen (tárgyidőszak végén) Forrás: PSZÁF adatszolgáltatás
Mikrovállalkozás db bruttó érték 55 424 627 792 10 249 248 942 5 260 106 461 1 201 23 979 4 989 142 480 45 175 378 850 39 673 303 457 11 302 5 502 75 394 68 204 971 109
38
Kisvállalkozás db bruttó érték 28 902 816 389 4 288 258 243 2 559 85 551 812 30 925 1 729 172 692 24 614 558 146 20 925 445 011 9 662 3 689 113 134 22 956 978 275
Középvállalkozás db bruttó érték 17 162 1 155 195 2 648 202 133 1 531 80 939 699 35 715 1 117 121 194 14 514 953 063 11 916 747 654 9 2 629 2 598 205 409 12 970 1 000 568
Összesen db bruttó érték 101 488 2 599 376 17 185 709 318 9 350 272 951 2 712 90 618 7 835 436 366 84 303 1 890 059 72 514 1 496 122 29 3 593 11 789 393 937 104 130 2 949 952
A szövetkezeti hitelintézeti szektor mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelei 2005. évben és hitelállomány 2005. december 31-én (db, illetve bruttó érték millió Ft) Megnevezés
Tárgyidőszakban nyújtott hitelek összesen (jan.1-től halmozott) Éven túli hitelek összesen Éven túli forinthitelek: ebből:beruházási hitel Éven túli devizahitelek Éven belüli hitelek összesen Éven belüli forinthitelek: ebből: export-előfinanszírozási hitel Éven belüli devizahitelek Hitelállomány összesen (tárgyidőszak végén) Forrás: PSZÁF adatszolgáltatás
Mikrovállalkozás db bruttó érték
Kisvállalkozás db bruttó érték
92 271 3 667 3 599 1 536 68 88 604 88 602 30 2 22 868
21 498 794 777 458 17 20 704 20 702 0 2 3 187
117 676 34 121 31 714 14 917 2 407 83 555 83 523 87 32 149 039
39
57 723 13 987 13 194 6 862 792 43 736 43 687 0 49 50 296
db
Középvállalkozás bruttó érték 15 277 248 248 163 0 15 029 15 029 0 0 680
23 651 4 680 4 680 2 318 0 18 971 18 971 0 0 12 534
db
Összesen bruttó érték
129 046 4 709 4 624 2 157 85 124 337 124 333 30 4 26 735
199 050 52 788 49 588 24 097 3 200 146 263 146 181 87 81 211 869
Bankok szerint vizsgálva a szektor hitelezése koncentrált. Az összes mikro-, kis- és középvállalkozói hitel 60%-ával 2003. végén négy bank rendelkezett, míg összesen 10 bank részesedése haladta meg a 2%-ot. A 2006. évi koncentráltságra jellemző, hogy a vállalati hitelek 85%-a, illetve az üzleti célú ingatlanhitelek 94%-a 7 nagy bankhoz köthető. A bankok hitelezési hajlandóságát az MNB 2003. óta félévente felméri, ennek alapján a bankok továbbra is a kis- és középvállalati szektorban versenyeznek, hitelezési hajlandóságuk e szegmensekben folyamatosan nő. Ez megjelenik egyrészt új termékek kialakításában, a hitelkonstrukciók, a hitelbírálat és a kockázatkezelés új, standardizált alapokra helyezésében, illetve bizonyos standardok, feltételek enyhítésében. A kis- és középvállalkozások hiteleinek jelentős növekedése mögött két fontos tényező van. Egyrészt a kereskedelmi bankok jelentősen fejlesztették szolgáltatásaikat, ami olcsóbbá tette többek között a hitelek elbírálását és kockázatkezelését. Másrészt nőtt a hitelképes vállalkozások száma, és hitelfelvevő-képessége. A bankok többsége sokáig óvakodott a kis- és középvállalkozások hitelezésétől, mivel a kilencvenes évek első felében igen sok rossz hitel keletkezett ebben az ügyfélkörben. Az utóbbi években jelentősen javult a helyzet, amelyben a fent felsoroltakon túl szerepet játszik a növekvő bankverseny is. A kis- és középvállalkozói szektor azért is vonzó a bankok számára, mert a határokon átívelő bankpiaci verseny által kevésbé fenyegetett szegmens lehet a kisvállalkozói szektor, amely igényli a helyi bankkapcsolatokat. A kis- és középvállalkozások hiteleinek növekedése nem rontotta jelentősen a bankok hitelportfoliójának minőségét. A szektor kockázatossága nemzetközi szinten továbbra is alacsony, annak ellenére, hogy a vállalati hitelportfolió minősége 2004-ben mérsékelten romlott. 2005 végén a vállalati hitelek esetében a problémás tételek aránya az utóbbi három év végén tapasztaltnál alacsonyabb, 3,2% volt, és bár a külön figyelendő állomány összes hitelállományon belüli 11,67%-os aránya a 2004. év végit meghaladta, alig volt magasabb az előző két évi aránynál. A bankszektor problémás vállalati hiteleinek aránya (%)
Összesen átlag alatti kétes rossz
1999 4,9 n.a. n.a. n.a.
2000 3,4 n.a. n.a. n.a.
2001 2,8 0,9 0,8 1,1
2002 3,7 1,6 1,1 1,1
2003 3,7 1,8 0,9 1,0
2004 3,9 1,8 0,9 1,2
2005 3,2 1,4 0,7 1,1
Forrás: PSZÁF
A hazai vállalatok hitelfinanszírozása részben külföldről történik. A belföldi finanszírozás súlya tendenciájában lassan növekvő, amivel párhuzamosan növekszik a tulajdonosi hitelek súlya, miközben a külföldi hosszú lejáratú bankhitelek aránya mérséklődni látszik. A hitelgarancia a nemzetközi tapasztalatok szerint a legalkalmasabb eszköz a kis- és középvállalkozások hitelezésének előmozdítására. Magyarországon a Hitelgarancia Zrt. a kisés középvállalkozások hiteleinek valamivel kevesebb, mint 10%-át fedi le. A lefedettség nem növekszik. Méretkategóriák szerint vizsgálva a hitelállomány és a lefedettség változása között
40
negatív a korreláció; a hitelállomány a mikrovállalkozásoknál nőtt a leggyorsabban, miközben a lefedettség csökkent. A hitelgarancia hasznos, de nem meghatározó kiegészítő eszköze a piaci fejlődésnek. A HG Zrt. kezességvállalása a kis- és középvállalkozások hiteleihez (2000–2005) Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Garanciaszerződések 4 474 6 808 8 487 13 172 21 679 24 396 száma (db) Ebből: Mikro 2 783 4 236 4 768 9 180 16 761 19 097 Kis 1 226 1 886 2 531 2 963 4 077 4 505 Közép 465 686 1 188 1 029 841 794 Garanciavállalás összege, 67,6 87,0 107,9 113,9 156,8 172,2 milliárd Ft Ebből: Mikro 25,4 22,9 22,9 34,4 64,7 82,7 Kis 22,8 34,3 34,1 36,5 45,5 53,3 Közép 19,4 50,7 50,4 43,0 46,6 36,2 Garantált hitelek összege, 85,9 108,4 140,2 150,5 208,4 223,4 milliárd Ft Ebből: Mikro 29,6 25,7 25,6 41,2 81,1 104,3 Kis 28,9 40,9 40,8 45,4 58,0 66,0 Közép 27,4 73,6 72,4 63,9 69,2 53,1 Garantált hitelek átlagos 19,2 81,3 16,5 11,4 9,6 9,2 nagysága, millió Ft Ebből: Mikro 10,6 5,4 5,4 4,5 4,8 5,5 Kis 23,6 16,2 16,1 15,3 14,2 14,7 Közép 58,9 62,0 61,0 62,1 83,1 66,9 Forrás: Hitelgarancia Zrt.
Az állami garanciák szerepe: a Hitelgarancia Zrt. által garantált hitelek állománya a teljes hitelállomány százalékában 2000 9,5 Kis- és középvállalkozások összesen 14,0 Mikro 10,9 Kis 6,4 Közép Forrás: Hitelgarancia Zrt., PSZÁF adatai alapján
2001 8,5 6,2 13,6 13,1
2002 10,0 4,9 15,3 11,9
2003 8,7 6,2 12,8 9,0
2004 9,4 10,9 12,7 6,8
2005 8,0 11,6 7,1 5,5
A bankszektor szerepe a magyarországi vállalatfinanszírozásban.
•
•
A vállalati hitelek/GDP arány Magyarországon 20-25% között volt, szemben az EU 60% feletti mutatójával.
•
A nemzetközi és a hazai trendek alapján a pénzügyi szolgáltatások igénybe vételében Magyarországon mintegy 2-3-szoros bővülési potenciál van.
A magyarországi faktoring forgalom 1999. óta dinamikus és kiegyensúlyozott növekedést mutat, 2005 végén a faktorált állomány 477 milliárd Ft-ot tett ki. A
41
faktorálások 32%-a a kereskedelemhez, 21%-a a szolgáltatásokhoz, 20%-a az iparhoz, míg 13%-a az építőiparhoz kapcsolódik. Magyarországon a rövid lejáratú finanszírozást szolgáló megoldásoknak csak 2-3%-át teszi ki a faktorálás, míg a fejlett Európai országokban ez az arány 10% körül van. A hazai faktoringpiac fejlődőképes, bár elmarad a nemzetközi tendenciáktól, azonban a KKV-k finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásának elősegítése érdekében, célzott beavatkozással gyorsítani lehet felzárkózását. •
A magyarországi lízingpiac sokat fejlődött, európai összehasonlításban is kedvező eredményeket produkál. Az EU-hoz képest a legutóbb csatlakozott közép-kelet-európai országokban (Magyarország mellett Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában) magasabb a GDP-hez viszonyított lízingtömeg, mint a nyugat-európai országokban. A hazai lízingpiac 2000-ben a GDP mintegy 3%-át tette ki, 2005-ben pedig már 5,4%-át. A lízingpiaci szereplők általános véleménye az, hogy a lízingpiac dinamikus, kétszámjegyű növekedési korszaka lezárult, az elkövetkező években a gazdasági növekedéssel megegyező vagy azt valamelyest meghaladó mértékben nőhet.
•
Magyarországon alacsonyan fejlett a tőkepiac. A kockázati és magántőke befektetések 2000. óta tartó némi emelkedése ellenére Magyarországon 2004-ben a magántőke befektetések GDP-hez viszonyított aránya 0,15%, ez az érték magasabb a közép-kelet európai 0,096 %-os értéktől, de jóval alatta is marad az európai 0,321%-os értéknek. A kockázati és magántőke befektetések piacán a KKV-k finanszírozási forrásokhoz való jutásának megkönnyítése és a nemzetközi tendenciákhoz való közeledés érdekében további országos szinten egységesített beavatkozások indokoltak.
8.1.3. A vállalkozások gazdálkodását akadályozó tényezők A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egy felmérése9 keretében a hazai kis- és középvállalkozások 5 fokozatú skálában osztályozták a növekedésüket befolyásoló tényezőket. Egyest kaptak azok a tényezők, amelyek „egyáltalán nem” korlátozzák a vállalkozás-növekedést és ötöst adtak a vállalkozók a „nagyon” akadályozó tényezőnek. Az alábbi táblázat összefoglalja a felmérés adatait, illetve a felmérés alapján kiszámított fontossági mutatókat, csökkenő rangsorban.
9
A kis- és közepes vállalkozások versenyképességét befolyásoló tényezők az EU-csatlakozás után (Egy kérdőíves felmérés eredményei), GKM, 2005. november
42
A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők megoszlása Növekedést akadályozó tényezők
Besorolás
0 magas adó- és társadalombiztosítási terhek erős verseny gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága tisztességtelen verseny nincs elég megrendelése vevők fizetési késedelme tőkehiány beszerzési nehézségek hitelhiány meglévő kapacitásainak korszerűtlensége, elavultsága egyéb akadályozó tényező munkaerőhiány
(%) Fontossági mutató* 2005.
1
2
3
4
14,1 20,2
3,6 5,6
12,3 17,4
20,2 22,9
49,8 33,9
72 61
24,4 33,0 31,5 46,5 49,2 70,2 75,7
7,1 8,3 6,4 12,0 9,4 9,8 5,6
19,3 16,8 22,2 14,8 16,7 10,8 6,8
20,3 17,4 17,3 11,3 11,7 5,3 5,0
28,7 24,5 22,6 15,4 13,0 3,9 6,9
55 48 48 34 32 16 15
73,9 77,6 85,8
9,0 4,5 4,7
11,8 8,8 5,6
3,0 3,4 1,9
2,3 5,7 1,9
13 13 8
Forrás: GKM reprezentatív vállalkozói felmérés, 2005. november
* A mutató számítása: a válaszokat egy 0-től 4-ig terjedő, 5 fokozatú skálára transzformáltuk. Az egyes értékeket megszoroztuk a válaszadók számával és elosztottuk a mutató lehetséges maximális értékével. Így olyan százalékos formában kifejezett értéket kaptunk, amelynek maximális értéke 100, ha mindenki a legnagyobb fontosságot tulajdonítaná az adott tényezőnek, és minimális értéke 0, ha mindenki a legkisebb jelentőséget tulajdonítaná az adott tényezőnek.
A következő táblázat bemutatja a fontossági mutatók időbeli változásait. A vállalkozások növekedését akadályozó tényezők és fontossági mutatói Növekedést akadályozó tényezők Magas adó- és társadalombiztosítási terhek Erős verseny Gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága Nincs elég megrendelése Tisztességtelen verseny A vevők fizetési késedelmei Tőkehiány Beszerzési nehézségek Hitelhiány Egyéb akadályozó tényezők Meglevő kapacitásainak korszerűtlensége, elavultsága Munkaerőhiány
Fontossági mutató 1997. november 84
Fontossági mutató 1998. november 78
Fontossági mutató 1999. november 73
Fontossági mutató 2003. október 74
(%) Fontossági mutató 2005. október 72
53 62
57 58
61 53
61 58
61 55
48 46 30 40 14 27 19 17
45 44 31 37 16 26 20 19
52 44 30 37 16 26 17 17
45 47 32 34 17 20 16 17
48 48 34 32 16 15 13 13
9
9
9
12
8
Forrás: GKM reprezentatív vállalkozói felmérés, 2005. november
A két táblázatban található adatok alapján az alábbi kép rajzolódik ki a vállalkozások gazdálkodását akadályozó tényezők alakulását illetően.
43
A legfőbb akadályozó tényezőként továbbra is a magas adó- és társadalombiztosítási terheket jelölik meg a vállalkozók, azonban a tényező értéke erősen csökkenő tendenciát mutat, 1997ben az értéke 84% volt, 1999. évi értéke 73%-ra csökkent, 2005-ben tovább csökkent (72%). Második helyen az erős verseny, harmadikon a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlansága szerepel. A még könnyebb áttekintés érdekében 12 tényezőt összevontunk 4 tényezőcsoportba. A vállalkozók által összeállított rangsor a négy tényezőcsoportra vonatkozóan Tényezőcsoport* Szabályozás Piaci környezet Finanszírozás Inputok
Átlagos értéke, 1997. november 72 49 30 12
Átlagos értéke, 1998. november 67 50 29 11
Átlagos értéke, 1999. november 63 53 30 13
Átlagos értéke, 2003. október 63 51 26 13
Átlagos értéke, 2005. október 64 53 27 12
Forrás: GKM reprezentatív vállalkozói felmérés, 2005. november
*A Szabályozás magában foglalja az adózási és társadalombiztosítási terheket, illetve a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlanságát. Piaci környezet: erős, tisztességtelen verseny, valamint nincs elég megrendelése. Finanszírozás: tőkehiány, hitelhiány, illetve fizetési késedelmek. Inputok: kapacitások korszerűtlensége, beszerzési nehézségek, munkaerőhiány. Az egyéb akadályozó tényezőket és a korrupciót figyelmen kívül hagytuk.
A tényezők sorrendje eddigi vizsgálatainkban nagyon hasonló, a két utolsó felmérésünkben pedig teljesen azonos. A vállalkozásokat akadályozó legfőbb tényezőcsoport a szabályozási, a második a piaci környezet. A finanszírozás és az inputokhoz való hozzáférés - a harmadik és negyedik tényezőcsoport - kevesebb gondot okoznak a vállalkozásoknak. A táblázat emellett két fontos trendet is rögzít. Egyrészt azt, hogy a szabályozási környezet csökkenő mértékben akadályozza a vállalkozások fejlődését. Másrészt figyelemre méltó, hogy 1999. óta a finanszírozás kérdései is egyre kisebb gondot okoznak a vállalkozásoknak. Ez feltehetőleg azt a tényt tükrözi, hogy 1999 végétől a kereskedelmi bankok, és a takarékszövetkezetek új hiteltermékeikkel és szolgáltatásaikkal gyorsan növekvő mértékben szolgálták ki a kis- és középvállalkozásokat.
8.1.4. Európai Uniós összehasonlítás A kis- és középvállalkozások száma az Európai Unióban mintegy 23 millióra tehető, kb. 75 millió embernek adnak munkát és az összes vállalkozás 99%-át teszik ki. Az elmúlt másfél évtized fejlődése ellenére a magyar kis- és középvállalkozói szektor teljesítménymutatói elmaradnak az EU-15 országok átlagától. A magyar kis- és középvállalkozások átlagos mérete kicsi, az EU-15-ben csak Görögországban és Olaszországban kisebb, Portugáliában azonos. Magyarországon a nagyvállalkozások részesedése a foglalkoztatásból egyharmad körüli, ami az EU-15-ben inkább a fejlett országokra jellemző. Ennek oka a külföldi tőke nagyfokú jelenléte és szerepe a munkahelyek megtartásában.
44
A legnagyobb különbség a jövedelemtermelő-képességben van. A hazai kis- és középvállalkozások nominálisan tizedannyi jövedelmet termelnek, mint az EU-15 átlaga, és az árbevételi összehasonlítás is hasonló arányokat mutat. A magyar kis- és középvállalkozások teljesítménye nagyobb mértékben tér el a nemzetgazdasági átlagtól, mint bármelyik EU-15 ország kisvállalati szektoráé. Ennek az oka szintén a multinacionális vállalkozások és a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozási szektor eltérő eredete és helyzete közötti különbség. Bár az újonnan csatlakozó országok kis- és középvállalkozásairól még kevés a számszerűen összehasonlítható adat, általában elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalkozások jellemzői nagyfokú hasonlatosságot mutatnak a másik hét volt szocialista országban működő társaikéval.
8.1.5. A vállalkozásfejlesztés tapasztalatai Az elmúlt évek legfontosabb tapasztalata, hogy a vissza nem térítendő, közvetlen támogatásokra épülő fejlesztési politika csak a vállalkozások kis hányadát éri el. Mint a következő táblázatból látható, a hazai kis- és középvállalkozások kevesebb, mint öt százaléka kapott vállalkozásfejlesztési szolgáltatást, miközben éppen a legkisebb kategóriákban volt alacsonyabb az arány. Figyelemre méltó, hogy az 1997-ig visszatekintő hasonló felmérésekhez képest nem tapasztalható érdemi növekedés annak ellenére, hogy 2001-től jelentősen megnőtt az erre a célra fordítható költségvetési források összege. A vállalkozásfejlesztési szolgáltatásban részesült vállalkozások aránya Magyarországon Alkalmazott Mikrovállalkozás Kisvállalkozás nélküli vállalkozás Kapott 2,3 5,4 8,0 Nem kapott 97,7 94,6 92,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: GKM reprezentatív vállalkozói felmérés, 2005. november
Közepes vállalkozás 10,0 90,0 100,0
Összesen 4,5 95,5 100,0
Fontos tanulság az is, hogy a vállalkozásfejlesztési programok megvalósításában részt vevő szervezetek bizalmi mutatói meglehetősen alacsonyak. Ez szintén arra utal, hogy az eddigi programok csak nagyon korlátozott körhöz értek el. Partnerek bizalmi indexe* Alkalmazott Mikronélküli vállalkozás vállalkozás Család, rokonság, ismerősök 52 51 Üzleti partnerek 36 43 Bankok, pénzintézetek 16 25 Szakmai szövetségek 19 25 Vállalkozói érdekképviseletek 20 24 Tanácsadó cégek 14 21 Gazdasági kamarák 13 20 Önkormányzat 11 16 Helyi vállalkozási központok 10 13 Forrás: Reprezentatív vállalkozói felmérés, 2005. november * 0-100-as skálán.
45
Kisvállalkozás 38 51 43 31 30 29 29 24 21
Közepes vállalkozás 20 44 44 42 38 44 34 19 16
Összesen
49 41 24 24 23 20 19 15 13
A kis- és középvállalkozások belső és külső forrásainak bővülése következtében a támogatások és kedvezményes pénzügyi programok relatív szerepe az elmúlt években csökkent.
8.2. A kis- és középvállalkozás-fejlesztés legfontosabb nemzetközi tapasztalatai 8.2.1. Az Európai Unió kisés középvállalkozások versenyképességének növelésére irányuló stratégiája és konkrét ajánlásai A kis- és középvállalatok támogatásáról kiemelkedő jelentőségű közösségi dokumentum a Kisvállalatok Európai Chartája, amelyet a 2000. június 19-én és 20-án rendezett Santa Maria da Feira-i Európai Tanács Elnökségi Következményeinek III. mellékleteként tettek közzé, meghatározza a szektor helyét, szerepét az európai gazdaságban és társadalomban, valamint eszközrendszert ír elő a tagállamok számára. A feladatok között bár megtalálhatók a hagyományos értelemben vett állami támogatások is, azok elsősorban a vállalkozói környezet javítását elősegítő intézkedések. Fő cselekvési irányokként a vállalkozói ismeretek oktatását, az olcsóbb és gyorsabb indulást, a jobb törvénykezést és szabályozást, a szakmai ismeretek biztosítását, az on-line hozzáférés javítását, az egységes piac jobb kihasználását, az adó- és pénzügyeket, a kisvállalatok technológiai teljesítményének erősítését, sikeres e-üzleti modell és legmagasabb szintű kisvállalati támogatást, valamint a kisvállalati érdekek erősebb, hatékonyabb képviseletének kialakítását tűzte ki célul uniós és nemzeti szinten. A hagyományos állami eszköztárhoz legközelebb az adó- és pénzügyek terület áll. Az adórendszerek átalakítását a Charta szerint oly módon kell végrehajtani, hogy honorálják a sikert, ösztönözzék a vállalkozások indítását, kezdeményezzék a kisvállalkozások növekedését és munkahelyteremtését, és megkönnyítsék a kisvállalatok létrehozását és utódlását. Szintén az állami aktivitási körbe tartozik a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, amelynek elősegítése érdekében a Charta előírja a páneurópai tőkepiac létrehozásának, valamint a Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve és a Kockázati Tőke Akcióterv megvalósításának útjában álló akadályok azonosítását és megszüntetését, ami adott esetben azt is eredményezheti, hogy egy országból éppen kiáramlanak a finanszírozási források kedvezőbb feltételeket kínáló területek felé. A hitelhez és a vállalkozói tőkéhez való hozzájutás megfelelő feltételeinek kialakításával írja elő a bankrendszer és a kisvállalatok közötti kapcsolat javítását, valamint kezdeményezi a strukturális alapokhoz való hozzájutás javítását, és üdvözli az Európai Beruházási Bank arra irányuló kezdeményezéseit, hogy az induló és a csúcstechnológiát képviselő vállalatok részére rendelkezésre álló anyagi eszközöket növelje, beleértve a saját tőkeeszközöket is. Az Európai Bizottság 2003. évi Entrepreneurship in Europe „Zöld könyve” szerint a legfontosabb tennivalók három pillére • a vállalatok indulása, fejlődése, növekedése előtt álló korlátok lebontása, • a vállalkozói kockázatvállalás és az elérhető eredmény közti egyensúly helyreállítása, és • a vállalkozás társadalmi elismertségének a fokozása. Ezek szerint növelni kell a vállalkozási készséget a vállalkozói képességeknek (az oktatás keretében történő) fejlesztésével, a piacra lépés korlátainak a lebontásával és a vállalkozói 46
kockázatvállalástól várható eredmény növelésével, támogatni kell a vállalatok fejlődését a vállalkozóbarát szabályozási környezet kialakításával, az adók és járulékok mérséklésével, a szakképzett munkaerő kínálat megteremtésével, a tőkepiac (a finanszírozási lehetőségek) bővítésével, az innovációk segítésével és a vállalaton belüli vállalkozási lehetőségek kialakításával, erősíteni kell a vállalkozás társadalmi megbecsülését az esetenkénti kudarcok jobb elfogadtatásával és a vállalkozói gondolkodás terjesztésével a szociális szférában, illetve a szövetkezetek, társulások, alapítványok körében is. A Chartához hasonló célkitűzéseket fogalmazott meg az Európai Unió 2001-2005-re szóló negyedik, Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programja (Multiannual Programme for Enterprise and Entrepreneurship, and in Particular for Small and Medium-sized Enterprises (SMEs) 2001-2005) (MAP), amelyhez 450 millió eurós keretet rendeltek. A fő célok itt is a vállalkozói szellem kibontakoztatása, az üzleti környezet fejlődésének előmozdítása, hatékony vállalkozásokat segítő szolgáltatások nyújtása és a vállalkozások felkészítése a bővítéssel járó új kihívásokra. Az ötéves terv fő céljai: • a vállalkozások növekedésének és versenyképességének fokozása egy tudásalapú, nemzetközi gazdaságban, • a vállalkozói szellem, kultúra célcsoportos fejlesztése, • a vállalkozások adminisztratív és szabályozói környezetének egyszerűsítése és továbbfejlesztése annak érdekében, hogy virágozhasson a kutatás, az innováció és a vállalkozás-alapítás, • a KKV-k pénzügyi helyzetének javítása (a KKV-k finanszírozására szakosodott bankhálózat az EU-15 országaiban 85 tagú, több mint tízezer fiókkal), • a közösségi támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése, koordinálásának javítása (EIC-hálózat), • a legjobb gyakorlatok (Best Practice) elterjesztése, ezek jobb integrálása a jelenlegi innovációt ösztönző eszközökhöz. A MAP 2006. december 31-ig meghosszabbításra került, 2007 után pedig mint önálló program megszűnik, mivel a 2005. április 6-án az Európai Bizottság Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (2007-2013) létrehozására tett javaslatában a Keretprogram (New Framework Programme on Competitiveness and Innovation (CIP)) részévé válik. A lisszaboni célok megvalósításának akadozása előtérbe állította a vállalkozáserősítést. Az EU vállalkozáspolitikája különleges hangsúlyt helyez az innovatív kis- és középvállalatok ösztönzésére. A Keretprogram előírja: biztosítani kell, hogy a finanszírozás csak a piaci hiányosságok kiküszöbölésére korlátozódjon, ezért a piac torzulásainak elkerülése érdekében a keretprogramból történő finanszírozásnak összhangban kell lennie a Közösség állami támogatásokra vonatkozó szabályaival, a kapcsolódó eszközökkel és a KKV-k fogalmának érvényes közösségi meghatározásával. A Keretprogram 4 közös célkitűzését, mint 1. a vállalkozások (különösen KKV-k) versenyképességének előmozdítása, 2. innováció és öko-innováció támogatása 3. versenyképes és innovatív információs társadalom fejlődésének felgyorsítása és 4. energiahatékonyság, új és megújuló energiaforrások támogatása valamennyi ágazatban, három alprogram szolgálja. Ezek egyike a Vállalkozásfejlesztési és Innovációs alprogram, amely az ipar és a szolgáltatások területén a vállalkozásfejlesztési, KKV-fejlesztési, versenyképességi és innovációs tevékenységet támogatja. Hangsúlyt helyez a KKV-k finanszírozására, a KKV-k közötti együttműködés (határokon átívelő) kedvező feltételeinek megteremtésére, a vállalkozások innovációjára, a vállalkozói kultúra fejlesztésére, a gazdasági és igazgatási reformra, bürokratikus akadályok csökkentésére. A CIP a tőkebefektetéssel, a kockázati tőkével és a KKV-k hitelhez jutásával
47
kapcsolatos problémák megoldására koncentrál, amelyeket a Közösség nevében az Európai Befektetési Alap kezel. A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása érdekében a Bizottság két közleményt adott ki: 2005-ben a „Modern KKV-politika a növekedésért és foglalkoztatásért” és 2006ban „A vállalkozói készségek előmozdítása az oktatás és tanulás révén” címűt. A Modern KKV-politika közlemény egységes keretet biztosít a különféle, vállalkozásokkal kapcsolatos politikai eszközökhöz, és célja, hogy a „Gondolkozz először kicsiben” elvet érvényesítse valamennyi uniós szakpolitikában. A közlemény javaslatokat tesz az előírások és szabályozások egyszerűsítésére, a vállalkozói kultúra támogatására, a KKV-k segítésére az innovációhoz, a finanszírozáshoz és képzéshez, és az európai, valamint a nemzetközi piacokhoz való hozzáférésben. Az új KKV-politika szerves része a jobb kommunikáció és az érdekeltekkel folytatott kommunikáció. A vállalkozói készségek előmozdítása közlemény célja, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak abban, hogy a vállalkozástan oktatása terén rendezettebb stratégiát dolgozzanak ki.
8.2.2. Az állami támogatások helyzete és eredményei az Európai Unióban Az EU az állami, különösen a kiválasztott szektoroknak, vállalatoknak juttatott egyedi támogatásokat csökkenteni kívánja, de megengedőbb az általános célokat szolgáló ún. horizontális támogatások tekintetében. Ezek közé tartozik a K+F előmozdítása, a képzés javítása, a környezetvédelem és energiatakarékosság, és ide sorolják a kis- és középvállalatok sokirányú, sokféle formában történő támogatását is, hogy megkönnyítsék számukra mind az indulást, a növekedést, mind adott esetben a váltást, a vállalat átadását-átvételét is. Egyik hangsúlyozott következtetésük, hogy az állami támogatás nem az egyetlen olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely segítheti a piac működésében fellépő, a kis- és középvállalatokat sújtó problémák kezelését. Ezért minden támogatási cél kitűzésekor meg kell vizsgálni, hogy a megvalósítás nem segíthető-e állami támogatás helyett tanácsadó és információs szolgáltatásokkal, a strukturális reformok meggyorsításával, vagy ezek kombinációjával. Az Európa Tanács 2001. évi stockholmi ülésén a tagok kötelezettséget vállaltak az egyedi állami támogatások további csökkentésére, a horizontális célokra való átirányításra. Az EU Verseny Főigazgatósága 2001-től teszi közzé az Állami Támogatások összefoglaló jelentését (State Aid Scoreboard-ot), amely a nemzeti, tagállami forrásból nyújtott támogatásokat három „dimenzió”, a támogatás formája, nyújtója és célja szerint értékeli a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokat, tagállamonként és az Unió egészére nézve. A 2005. őszi Eredménytábla (Report State Aid Scoreboard (Autumn 2005 Update) COM (2005) final, 9.12.2005) szerint bár az állami támogatások nagysága az utóbbi 5 évben inkább stabilizálódott, mint csökkent az EU-ban, azonban jelentősen csökkent az állami támogatások GDP-hez viszonyított aránya a kilencvenes évekhez képest.
48
Állami támogatások változási trendje az EU tagországokban, 1994-2004 között 1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
EU-25 Összes állami támogatás, kivéve mezőgazdaság, 46,0 halászat, szállítás Mrd euró A GDP százalékában 0,46 EU-15 Összes állami támogatások kivéve 77,5 77,0 75,5 95,5 64,3 54,8 56,6 vasutak támogatása, Mrd euró A GDP százalékában 1,08 0,98 0,95 1,14 0,74 0,61 0,60 Összes állami támogatás, kivéve mezőgazdaság, 58,9 57,0 56,7 76,2 48,8 38,5 40,9 halászat, szállítás Mrd euró A GDP százalékában 0,82 0,73 0,71 0,91 0,56 0,43 0,43 Forrás: Report State Aid Scoreboard, autumn 2005 update, presented by the Commission
2001
2002
2003
2004
200002. évi átlag
47,0
52,7
48,8
45,5
48,5
49,0
0,47
0,52
0,49
0,44
0,48
0,48
58,0
63,5
55,3
56,4
59,4
58,4
0,61
0,66
0,58
0,57
0,62
0,60
42,5
46,8
39,4
42,0
43,4
42,9
0,45
0,48
0,41
0,43
0,45
0,44
(Megjegyzés: az 1997. évi, illetve 2002. évi magas értékek a Credit Lyonnais (Franciaország) és a Bankgesellschaft Berlin AG eseteivel magyarázhatóak)
1994 és 2004 között az állami támogatások a legtöbb tagországban a GDP százalékában közel felére csökkentek. A legnagyobb csökkenés Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban mutatkozott. Az egyes tagállamok más-más formákra helyezték a nagyobb súlyt, és ez más-más eredményt hozott számukra. Görögország elsősorban regionális támogatásokat nyújtott, de jelentős volt ezek aránya Németországban, Olaszországban is. Spanyolország a szektorális (pl. autóipari, hajó- és acélipar) támogatásokra helyezte a hangsúlyt. Az ír és a finn tapasztalatok azt mutatják, hogy az Unió támogatáspolitikája elégséges mozgásteret teremt a nemzeti kormányok részére ahhoz, hogy közreműködjenek a gazdaság jelentős modernizációjában, új technológiák és ipari kultúrák letelepítésében. Az állami támogatásokról szóló 2005. év őszén megjelent eredménytábla jelentésben az Európai Bizottság kedvező fejleményként értékeli, hogy a támogatások egyre nagyobb részét, – a mezőgazdaságra, halászatra és szállításra szánt szubvenciókat leszámítva - háromnegyedét nem egyes vállalatokra vagy ágazatokra fordítják, hanem horizontális célokra. 2004. évi állami támogatások a horizontális és ágazati célokra (%-ban, kivéve mezőgazdaság, halászat, szállítás)
K + F
Környezetv édelem és energiataka rékosság
76
12
25
100 82 97 78 100 97
25 33 1 11 21 2
2 2 54 44 1 8
KKV-k
EU -25 BE CZ DK DE EE EL
Horiz ontáli s célú támo gatás ok
Foglalko ztatási támogat ás
Képz ési támo gatás
Regio nális támog atás
Más horizo ntális célú támog atás
12
4
3
18
3
24
12
8
3
Összes támogat ás, kivéve mezőg., halászat, szállítás millió euró 45461
33 10 0 3 3 12
4 0 38 1 0 4
8 0 0 0 0 0
23 36 0 18 31 67
4 0 3 1 44 5
0 18 3 22 0 3
0 8 0 20 0 0
0 0 3 1 0 2
0 10 0 1 0 0
685 165 1003 15128 8 330
49
Ágaz ati támo gatás
Szénbán yászat támogat ása
Gépjár műipar támogat ása
Szolgált atások támogat ása
200204. évi átlag
ES 62 13 3 12 1 1 31 1 FR 59 15 2 19 4 1 14 4 IE 62 10 2 3 12 3 20 12 IT 95 18 1 34 7 13 20 4 CY 46 2 1 1 0 5 5 32 LV 100 0 0 8 0 0 92 0 LT 49 2 0 12 0 0 34 1 LU 100 19 0 21 0 0 31 30 HU 45 2 0 4 1 0 26 10 MT 8 0 0 3 0 1 0 4 NL 96 25 52 14 1 0 4 1 AT 96 28 18 23 5 6 13 3 PL 26 1 1 0 13 0 10 0 PT 22 3 0 8 1 4 5 0 SI 70 18 19 2 17 3 6 5 SK 35 0 0 0 0 2 32 1 FI 98 25 38 8 6 0 15 6 SE 100 4 88 1 0 0 3 5 UK 99 16 27 22 0 5 26 3 Forrás: Report State Aid Scoreboard, autumn 2005 update, presented by the Commission
38 41 38 5 54 0 51 0 55 92 4 4 74 78 30 65 2 0 1
35 14 0 0 0 0 0 0 7 0 0 0 25 0 10 0 0 0 1
2 25 27 3 37 0 35 0 48 92 4 3 48 0 17 65 0 0 0
0 2 11 2 3 0 0 0 1 0 0 1 0 78 0 0 2 0 0
3136 6348 393 5415 131 17 23 43 696 117 854 524 1972 1114 137 207 571 2231 4211
Mint látható, Magyarországon, valamint Cipruson, Szlovákiában, Lengyelországban, Portugáliában és Máltán az állami támogatások kevesebb mint felét fordítják horizontális célokra. A horizontális célokra fordított 45%-os részesedés már emelkedést jelent 2000-2003hoz képest, amikoris átlagban a támogatások 42%-át költöttük horizontális célokra és 58%-át szektorális, elsősorban egyes iparágak támogatására. A 15 régi tagállamban ez az arány 7327% volt, míg az újakban 22-78%. Míg az EU15-ök az állami támogatások 14%-át fordították 2000-2003-ban átlagban a kis- és középvállalkozásokra, addig Magyarországon 7%-ot. 2005. júniusában az Európai Bizottság cselekvési tervet fogalmazott meg az állami támogatásokkal kapcsolatban. A cselekvési terv célja, kevesebb és célzottabb állami támogatás megvalósulása érdekében ütemterv meghatározása az állami támogatás 2005-2009 közötti reformjához. Az EK-Szerződés 87. cikke értelmében tilos a tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatások minden olyan formája, amely bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése révén a verseny torzulásához vezet, vagy azzal fenyeget – amennyiben ez a tagállamok közötti kereskedelmet érinti. A Szerződés megenged kifejezett kivételeket az állami támogatás tilalma alól olyan esetekben, amikor a javasolt támogatási programok az Unió egészének szempontjából előnyös hatásúak lehetnek. Az állami támogatás összeegyeztethetőnek minősül a Szerződéssel, amennyiben teljesíti a világosan meghatározott közérdekű célkitűzéseket, és nem torzítja a Közösségen belüli versenyt és kereskedelmet a közös érdekkel ellentétes mértékben. Sőt, az állami támogatási intézkedések esetenként a közös érdekű célkitűzések megvalósításának hatékony eszközei lehetnek. Korrigálhatják a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok működését és fokozva az európai gazdaság versenyképességét. Az új kihívások, az új lisszaboni cselekvési program, az Unió 2004-es minden eddiginél nagyobb szabású bővítése és a Bizottság által időközben elfogadott dokumentumok növekvő összetettsége és száma szükségessé teszi az állami támogatási politika korszerűsítését. Az állami támogatásokra vonatkozó reformcsomag a következő elemeken alapszik: •
kevesebb és célzottabb állami támogatás
2005. márciusi ülésén az Európai Tanács felkérte „a tagállamokat arra, hogy továbbra is csökkentsék az állami támogatások általános szintjét, számolva az esetleges piaci zavarokkal. Ennek a törekvésnek együtt kell járnia a támogatásoknak egyes horizontális célkitűzések — 50
mint például a kutatás és az innováció, valamint a humántőke kiaknázása — javára történő átcsoportosításával. A regionális támogatások reformjának továbbá ösztönöznie kell a magas beruházási szintet, és lehetővé kell tennie az egyenlőtlenségek csökkentését a lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően”. •
finomított gazdasági szempontú megközelítés
A finomított gazdasági szemléletű megközelítés nagyobb arányú alkalmazása lehetővé teszi a verseny és a kereskedelem állami támogatási intézkedésekhez kapcsolódó torzulása megfelelő és átláthatóbb értékelésének biztosítását. Segíthet kivizsgálni továbbá, hogy a piac önmagában miért nem képes teljesíteni a kívánt közös érdekű célkitűzéseket, és következésképpen segíthet értékelni az állami támogatási intézkedések által e célkitűzések megvalósításához nyújtott előnyöket. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a piaci hiányosságok, mint az externáliák, a tökéletlen információ vagy a koordinációs problémák elemzése, hiszen ezek jelenthetik az okát annak, miért nem érik el a piacok a közös érdekű célkitűzéseket, különösen, ha azok gazdasági természetűek. Ezekben az esetekben a kérdéses piaci hiányosság pontos azonosítása megkönnyíti annak megítélését, hogy egy adott állami támogatás indokolt és elfogadható-e, a legmegfelelőbb megoldást jelenti-e, valamint hogy hogyan kell úgy megvalósítani, hogy a kívánt cél elérése ne torzítsa a versenyt és a kereskedelmet a közös érdekkel ellentétes mértékben. •
hatékonyabb eljárások, jobb végrehajtás, nagyobb kiszámíthatóság és fokozott átláthatóság
Az állami támogatások ellenőrzését kiszámíthatóbbá és egyszerűbbé kell tenni, hogy ezáltal mind a Bizottság, mind a tagállamok számára növekedjen a jogbiztonság és csökkenjenek az adminisztrációs terhek. Ezen felül a tagállamoknak nagyobb mértékben kell teljesíteniük az állami támogatás szabályainak végrehajtására vonatkozó kötelezettségeiket. Végül, növelni kell az állami támogatási politika átláthatóságát, illetve az azzal kapcsolatos tájékoztatást, lehetővé téve a részvételt és a jogellenes támogatások elleni fellépést a vállalkozások, a felsőoktatás, a versenypolitikai szakemberek, a fogyasztók, valamint a szélesebb nyilvánosság számára, különösen a nemzeti bíróságok előtt. •
felelősség-megosztás a bizottság és a tagállamok között
A Bizottság gazdasági és jogi elemzések segítségével tesz eleget a Szerződésből fakadó kötelezettségeinek, azok révén határozza meg egyes esetekben, hogy adott intézkedés állami támogatásnak minősül-e, és különösen, hogy adott állami támogatás a Szerződéssel összeegyeztethetőnek tekinthető-e (pl. a piaci befektető elvének alkalmazása, vagy bizonyos intézkedések indoklásának ellenőrzése az adórendszer természete vagy szisztematikája alapján). Annak értékeléséhez, hogy egy támogatási intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e, a Bizottság szembe állítja a támogatási intézkedés pozitív hatását (közös érdekű célkitűzés megvalósulása) annak lehetséges negatív mellékhatásaival (a kereskedelem és a verseny torzulása). A tagállamok feladata, hogy bármely tervezett támogatási intézkedés végrehajtása előtt bizonyítsák annak jogos és indokolt voltát. Az Unió támogatáspolitikájában 8 kulcsterületre összpontosít: - Az innováció és K+F előtérbe helyezése a tudás-alapú társadalom megerősítése érdekében, - Jobb üzleti környezet teremtése és a vállalkozói tevékenység ösztönzése, - Befektetés a humán tőkébe, - Magas színvonalú általános gazdasági érdekű szolgáltatások, 51
- A prioritások jobb kijelölése a csoportmentességre vonatkozó rendeletek egyszerűsítése és konszolidációja révén, - Célzott regionális támogatási politika, - A környezetvédelmi szempontból fenntartható jövő elősegítése, - Korszerű közlekedési, energiaipari, valamint információs és kommunikációs technológiai infrastruktúra kiépítése. Ezek közül közvetlenül a kis- és középvállalkozásokat a jobb üzleti környezet megteremtése és a vállalkozói tevékenység ösztönzése, valamint a csoportmentességre vonatkozó rendeletek egyszerűsítése és konszolidációja érinti. Az üzleti környezet javítása a teljes adminisztrációs teher csökkentésén, a jogszabályok egyszerűsítésén és minőségük javításán, az új vállalkozások gyors elindításának elősegítésén, illetve az üzleti tevékenységet jobban támogató környezet megteremtésén keresztül valósítható meg. Az új vállalkozások gyors elindításának megkönnyítése érdekében a Bizottság felülvizsgálta a kockázati tőkebefektetésekről szóló közleményt. A felülvizsgálat célja a vállalkozáskultúrához való hozzájárulás volt, illetve a beruházások további ösztönzése kockázati tőkebefektetések formájában, különösen az induló és fiatal, innovatív KKV-k esetében, ahol ez megfelelő megoldást nyújthat az azonosított piaci hiányosságok kiküszöbölésére. A Bizottság a kockázati tőkebefektetésekre vonatkozó intézkedések sokféleségének figyelembe vétele érdekében kiemelt figyelmet fordít a szabályok rugalmasságának további növelésére, különösen az olyan „biztonságos kikötő” befektetések (safe-harbour investment) részfolyósításainak engedélyezett maximális szintje tekintetében, amelyek esetében vélelmezhető az úgynevezett „sajáttőke-hiány” (equity gap) megléte. A Bizottság – a jobb kormányzás biztosítása, valamint a Szerződéssel egyértelműen összeegyeztethető támogatások nyújtásának elősegítése érdekében – általános csoportmentességi rendeletet ad ki, amely egyes támogatási fajtákat mentesít a Bizottság felé való bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság bizonyos feltételek mellett rendelkezik a KKV-kkal, K+F-fel, környezetvédelemmel, foglalkoztatással, képzéssel és regionális fejlesztésekkel kapcsolatos támogatások mentesítésének hatáskörével. A Bizottság az általános csoportmentesség révén a meglévő csoportmentességek (képzés, KKV és foglalkoztatás) egyszerűsítésére és konszolidálására törekszik. Ezzel egyidejűleg további területek, nevezetesen a KKV-knak és a K+F-nek nyújtott támogatások szélesítik a mentességgel rendelkezők körét. A Bizottság mérlegeli bizonyos támogatási kategóriák, mint pl. a regionális és környezetvédelmi célú állami támogatások, valamint a KKV-k részére nyújtott megmentési célú támogatások csoportmentességbe történő felvételét, és ezzel egyidőben foglalkozik a különböző típusú támogatások halmozásából eredő problémákkal. A Bizottság – gazdasági elemzés és az eddigi tapasztalatok alapján – megvizsgálja a jelenleginél nagyobb összegű támogatások mentesítésének lehetőségét. Ennek feltétele azonban, hogy a tagállamok nagyobb felelősséget vállaljanak a csoportmentesség által meghatározott szabályok és kritériumok betartásában. Ezen felül, a gazdasági fejlődés figyelembevétele érdekében megemelésre kerül a tagállamok által minden külön követelmény nélkül nyújtható "de minimis" támogatások felső küszöbe.
52
8.2.3. A kis- és középvállalkozás támogatási politika a 2004-ben csatlakozott országokban Az eddigi tagok és a most csatlakozott országok eddig elkészült országtanulmányai alapján elmondhatjuk, hogy az új tagállamokban hasonló módon támogatják a kis- és középvállalkozásokat. A források félig piaci, félig állami szervezetek segítségével jutnak el a magánszférába, a pénzügyi támogatást nyújtó intézményrendszer kialakításában közösen vállalnak szerepet a bankok, a kockázatitőke-társaságok, a tőzsde és az állam. A kis- és középvállalatok támogatásának igénye főként abból fakad, hogy a szektor cégei nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű tőkével. Alapvető fontosságú a vállalkozói aktivitást támogató strukturált rendszer létrehozása. A legtöbb tagországban a probléma megoldására létrehozták a kis- és középvállalkozások támogatásának valamilyen központi szervét. Ez az eszközök teljes skáláját alkalmazza, amelyek között kiemelkedő szerepe van a hiteleknek és a garanciáknak. Ez utóbbiak azért fontosak, mert megosztják a kockázatot az igénybevevő és a finanszírozó bank, valamint egy harmadik intézmény között, növelve a forráshoz jutás esélyét. Megvizsgáltuk négy, az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott közép-európai ország (Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Szlovénia) vállalkozásfejlesztési politikáját. Az elemzett országokban a vállalkozások szerkezete hasonló a magyarországihoz. Az összes vállalkozás mintegy 99%-át a kis- és középvállalkozások adják. A kis- és középvállalkozói szektor jelentős szerepet tölt be a foglalkoztatásban, a magyar vállalatokhoz hasonlóan ők alkalmazzák a foglalkoztatottak mintegy kétharmadát. A vizsgált országokban ezen szektor hozzájárulása a bruttó hozzáadott értékhez 45-53% között mozog, hazánkban ez az adat 40% körüli. A kis- és középvállalkozások részesedése az exportból eltérő az egyes országokban. Legnagyobb mértékben a lengyel (45%) és a cseh (36%) kis- és középvállalkozások járulnak hozzá az exporthoz. Hazánkban az export meghatározó hányadát a nagyvállalatok adják, a kis- és középvállalkozások részesedése kb. 20%. A hazai vállalkozások hátránya részben az egyes országokban meglévő különböző KKV definícióval magyarázható. Az új kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény elfogadásával Magyarországon is megemelkedtek az egyes vállalkozói méretkategóriát meghatározó értékhatárok, melynek következtében javulnak a hazai kis- és középvállalkozások gazdasági teljesítmény mutatói. A vizsgált négy ország vállalkozásfejlesztési politikájában Magyarországhoz hasonlóan a kisés középvállalkozások versenyképességének javítását, a pénzforrásokhoz való hozzájutás könnyítését, tanácsadás nyújtását, a vállalkozások modernizációjának elősegítését, vállalkozásbarát környezet kialakítását helyezi előtérbe. Ezek az országok a jövőben a kis- és középvállalkozások versenyképessége növelésének lehetőségeit a vállalkozások közötti együttműködés erősítésében, vállalkozói hálózatok, klaszterek kialakításában, az innovatív vállalkozások támogatásában, a vállalkozások pénzforráshoz való hozzájutásának elősegítésében látják.
53
8.2.4. A mikrohitelezés európai tapasztalatai A tapasztalatok nagyon jelentésekből10 idézzük.
szerteágazóak,
ezért
a
fő
megállapításokat
összefoglaló
Az európai országokban is nehézséget okoz a mikrovállalkozásoknak, hogy kis összegű vállalkozói hitelekhez jussanak. Ezt a jelenséget piaci kudarcnak kell tekinteni, amelynek megoldása a kisvállalkozás-fejlesztési politika fontos eleme. Számos országban a formális pénzügyi szektoron kívüli szervezetek, alapítványok, más nonprofit szervezetek, pénzügyi vállalkozások mikrohiteleznek abban a vállalkozói körben, amelyet a bankok nem finanszíroznak. •
Franciaországban az AIDE nevű non-profit szervezet végez fenntartható mikrohitelezést, és egy 2002-ben meghozott törvény alapján már bankoktól felvett alárendelt hiteleket is felhasználhat forrásul. A kockázatot kereskedelmi bankokkal megosztva vállalják, a kamatok és a díjak mértéke akkora, hogy biztosítsa a fenntarthatóságot.
•
Az Egyesült Királyságban a mikrohitelező szervezetek többsége fenntartható tevékenységet folytat, de létezik olyan alap is amelyik alacsony kamatokat számít fel és emellett magas a bukási aránya. (Ez utóbbit a jelentések készítői nem tekintik követendő példának.)
•
Svédországban az ALMI nevű vállalkozásfejlesztési szervezet mikrohiteleket és nem pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. Tevékenységének működési fenntarthatósága 100% fölött van.
•
A volt szocialista országok többségében működik pénzügyileg fenntartható mikrohitel-program, a legnagyobb lengyel program a pénzügyi fenntarthatóság szakaszába jutott.
A fejlett országokban jóval alacsonyabb a nem bankképes vállalkozások aránya, mint a kevésbé fejlettekben. A sikeres mikrohitelezés feltétele a pénzügyi fenntarthatóság, amelyet a társadalmi célokkal összhangba kell hozni. Elérése fokozatosan, tudatos politikával lehetséges. A mikrohitelek kamata, nem az egyetlen döntő tényező, a folyósítás időigénye, az egyéb költségek, és a vállalkozás üzleti ciklusának megfelelő, rugalmas hitelfeltételek fontosabbak a vállalkozóknak. A kamatszint csak ezek összefüggésében értelmezhető. Az európai mikrohitelek jelentős része a pime rate-nél magasabb kamatokkal működik. Gyakori, hogy a mikrohitelezést összekapcsolják más üzleti szolgáltatásokkal, amelyek segítik a hitel felhasználását és visszafizetését. 10
Lásd például Microcredit for Small Business and Business Creation: bridging a market gap. Report by the European Commision, November 2003
54
A tőkefinanszírozás a hitelezéshez képest két nagyságrenddel kisebb súllyal van jelen a kis- és középvállalkozás-fejlesztési programokban.
8.2.5. A mikrohitelezés Európán kívüli tapasztalatai A témával foglalkozó átfogó tanulmányok legfontosabb megállapításai a következők: Fenntartható mikrohitelezés az egyes országok jövedelmi szintjétől függetlenül megvalósítható. Az Egyesült Államoktól Bangladesig terjedő jövedelmi skálán több mint száz országban, több millió ügyféllel működnek fenntartható mikrohitel-programok. Nagy volumenű, makrogazdasági szinten érezhető hatást kiváltó programot csak a pénzügyi fenntarthatóság megteremtésével lehet megvalósítani. Az elmúlt két évtizedben a világ egészére egyértelműen a fenntartható programok terjedése, részarányuk gyors növekedése jellemző. A fenntartható mikrohitelezés a vállalkozásfejlesztés legnagyobb mértékben használt, leghatékonyabb eszköze. A további vállalkozásfejlesztési szolgáltatások is akkor hatékonyak, ha közvetlenül a hitel felhasználásához kötik őket.
8.2.6. További tapasztalatok A közvetlen támogatások szerepét a gazdaságpolitikában az Európai Bizottság ajánlása szerint csökkenteni kell, az elmúlt évek trendjeiben ez meg is valósult. A közvetlen támogatásokat néhány korlátozott horizontális cél (innováció, környezetvédelem) elérésére használják mind a régi, mind az új tagállamok esetében. A nemzetközi szervezetek a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutást az elérhetőség javításával, és nem a források támogatásával javasolják megoldani.
55
