A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA. III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés Nagyszeben, szeptember 5 9

PARTIUMI

KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

2007. SZEPTEMBER 17.

III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés Nagyszeben, 2007. szeptember 5–9. A III. EURÓPAI ÖKUMENIKUS NAGYGYÛLÉS TISZTELT KÜLDÖTTEIHEZ Kedves Testvéreim! Legyetek üdvözölve Nagyszebenben, az erdélyi kisebbségi sors szimbolikus városában, az erdélyi szász kultúra egykori fellegvárában! A hely szelleme kötelez: az õsi Hermannstadt-ban nem lehet és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a brutális Ceauºescu-diktatúra asszimilációs-homogenizációs politikája következtében a hajdan életerõs német közösség ma már csak nyomokban található meg Erdély – Siebenbürgen – földjén. Romániai magyar közösségünk nem akar az erdélyi szászok és svábok tragikus sorsára jutni. Ennek viszont egyik alapvetõ feltétele a kisebbségi egyházainkat sújtó diszkrimináció felszámolása, valamint egy valós, igazságosságon és megbékélésen alapuló ökumenikus kapcsolat kiépítése a romániai egyházak között. Azok után, hogy az ateista diktatúra idején egy felszínes kirakat-ökumenizmust kényszerítettek egyházainkra, 1989 után természetszerûleg fogalmazódott meg bennünk az igény az õszinte és hiteles ökumenikus kapcsolatok kialakítása iránt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre is nagy

odaadással készült. Bizonyság erre a két, általunk megszervezett regionális elõkészítõ találkozó, Temesváron és Nagyváradon. Az elmúlt másfél évtizedben azonban a hiteles ökumenizmus irányában alig történt elõrelépés, sõt a többségi román ortodox egyház viszonya különösképpen feszültté vált a görög katolikus, valamint a református egyház viszonylatában. Ennek az áldatlan állapotnak tulajdonítható, hogy más közép-kelet-európai országokkal ellentétben, Romániában mindmáig nem alakulhatott meg egy országos szintû ökumenikus tanács. A ’89 óta eltelt idõben – más kisebbségi egyházakkal együtt – fájdalommal tapasztaltuk, hogy az ortodoxiával folytatott párbeszédnek nincsenek kézzel fogható eredményei, mivel regionális hatósugarú kivételektõl eltekintve az ortodox egyház nem érdekelt a vallásszabadság testvéri elhordozásában. Mindezeket szem elõtt tartva Egyházkerületünk figyelemfelkeltõ demonstrációra készült a nagyszebeni találkozó idején. Errõl azonban testvéri és hívõ keresztényi megfontolásból utóbb lemondtunk, hiszen eredeti szándékaink között a párbeszéd útján való megbékélés áll, és gondjainkkal semmiképpen sem akarnánk beárnyékolni

a sokak számára valódi ökumenikus közösséget ígérõ alkalmat. Mindazonáltal szórólapunkkal tájékoztatni szeretnénk Önöket azokról az akadályokról, amelyek továbbra is útjában állnak a valós romániai ökumenizmusnak. Ugyanakkor testvéri segítségüket kérjük az egyházaink közötti feszült viszony párbeszéd útján való rendezéséhez. Távolmaradásommal magam is jelezni szeretném, hogy egyházunk hívei többre vágynak a kirakat-ökuméniánál, mely méltatlan a toleráns erdélyi hagyományokhoz, illetve a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés mottójához: „Jézus Krisztus világossága mindannyiunkra ráragyog”. Bár a találkozótól távol maradok, elmaradt köszöntõbeszédem szellemében imádkozom a találkozó sikeréért, és Isten áldását kérem együttlétükre, az európai egyházak összefogására, az ökumenikus mozgalom elmélyülésére, és személyes életükre – testvéri köszöntéssel: 2007. szeptember 3. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

„Járjunk az Úrnak világosságában” „A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot” (Mt. 4,16) – az ésaiási jövendölés Jézus eljövetelével való beteljesedésének ezt az évezredes élményét élte át Románia és Erdély népe 1989 szabadító karácsonyán, amikor a hosszan tartó ateista-kommunista-nacionalista diktatúra elleni lázadásával a temesvári magyar református gyülekezet és a hozzá csatlakozó románok, németek, szerbek és zsidók, baptisták, katolikusok, ortodoxok és evangélikusok, Temesvár sok nemzetiségû és sok vallású, hívõ népe a népek testvériségének isteni közösségében, bátor kiállásukkal szembeszálltak a sötétség uralmával. A mély válságba süllyedt Ceauºescu-rezsim a villamos energiával való takarékosság céljából naponként elvette az áramot. Ilyenkor ijesztõ sötétség borult városainkra, falvainkra és házainkra. A gazdasági válság közepette még gyertyához sem lehetett hozzájutni, s még petróleumot sem lehetett kapni a lámpákba. Azonban még a külsõ sötétségnél is nyomasztóbb volt a reményvesztett szívekre boruló lelki sötétség. Krisztus hívõ népe akkor

ekképpen imádkozott: „Hozd fel, Uram, a Te igazságodat, mint a világosságot, és a jogosságot, miként a delet!” (Zsolt. 37,6) És „a Világ világossága”-Krisztus meghallgatta a mi imádságainkat, és egyik napról a másikra a betlehemi mezõk karácsonyi fényessége áradt szét az egész romániai társadalmon – Isten szabadító kegyelmét hirdetve az egész, ámuló világnak. Itt, Nagyszebenben, az erdélyi szász közösség õsi székvárosában – Hermannstadtban – ennek az egész életre szóló közösségi élménynek a feledhetetlen emlékét kívánom megosztani a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés valamennyi résztvevõjével, a Krisztus-hitben megépülõ „Európai Unió” tagegyházaival és egybesereglett híveivel. Ugyanakkor viszont azt sem hallgathatom el, hogy mivel „a sötétség nem fogadja be a világosságot... és az Övéi sem fogadták be” Krisztust (Jn. 1,5.11), országunk és a posztkommunista KözépKelet-Európa mindmáig a múltból visszamaradó, a múltból kísértetként visszajáró sötétség erõivel küszködik. Ez a Krisztus-idegen sötétség nem egy-

szer az egész, egyesülésre szövetkezõ Európa egére ráborul, és lelkünket, társadalmainkat súlyosan beárnyékolja. Ez év áprilisában és júniusában – Egyházunk szervezésében – egy-egy, Temesváron és Nagyváradon megrendezett ökumenikus találkozón vettük számba a romániai társadalmi és egyházi helyzetet. A résztvevõ, mintegy tíz erdélyi egyház képviselõi teljes mértékben egyetértettek abban, hogy „aki Krisztust követi, az nem járhat sötétségben” (Jn. 8,12), és hogy minekutána „az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett – el kell vetnünk a sötétségnek cselekedeteit, és a világosságnak fegyvereit kell felöltöznünk” (Rm. 13,12). A kommunizmus öröksége által sújtott, idén pedig az Európai Unióhoz csatlakozott Romániában ebben az értelemben igyekszünk összefogni a sötétség visszakísértõ erõi, a társadalmi igazságtalanság, a korrupció, a kisebbségi elnyomás és a kisebbségi egyházakkal szembeni diszkrimináció ellen. A demokratikus rendszerváltozás hosszúra nyúló, bonyolult folyamatában egyházainknak és (Folytatása a 2. oldalon)

2. OLDAL valamennyi hívõ embernek elsõrendû feladata a kommunista-ateista-nacionalista múlt bûneivel szembeni igazság- és jóvátétel támogatása és annak az erkölcsi, lelki megújulásnak az elõsegítése, mely nélkül a – külsõ – rendszerváltozás semmiképpen sem lehet teljes. Minderre Nagyszeben – a hely szelleme – is kötelez bennünket. Hermannstadt ugyanis nem csupán az ökumenikus együttörvendezés helyszíne, nem csupán Európa egyik kulturális fõvárosa, hanem ugyanakkor az a fájdalmas emlékezetû hely is, amely az Erdély földjérõl szinte teljesen kipusztult szász közösség, a Ceauºescu által kemény valutáért kiárusított és Erdélybõl elûzött kisebbségi németek emlékét hirdeti. A vallási tolerancia földjén (1568), Erdélyben Hermannstadt/Sibiu/ Nagyszeben legyen sokatmondó memento arra nézve, hogy az egyesült Európában soha többé nem lehet, nem szabad hitük, nyelvük, kultúrájuk, nemzetiségük – kisebbségi voltuk – miatt hátrányosan megkülönböztetni, üldözni vagy elnyomni embereket és közösségeket. Európa népeinek és egyházainak Krisztus által megszabadított és Lelke által megszentelt közösségében azért mondjuk együtt a mai napon Ésaiás prófétával: „Jákóbnak háza! Jertek, járjunk az Úrnak világosságában!” (És. 2,5). Nagyszeben, 2007. szeptember 5. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke

KÖZLEMÉNY 2007. szeptember 3-án a Mediafax hírügynökség arról nyújtott tájékoztatást, hogy a „szebeni hatóságok” börtönt és pénzbüntetést helyeztek kilátásba Tõkés László püspök ellen, amennyiben „tiltakozó felvonulással” „bojkottálni” akarná az ott sorra kerülõ Ökumenikus Nagygyûlést. Egyházkerületünk ezúton tudatja, hogy eleve szó sem volt az ökumenikus rendezvény „bojkottálásáról”, hanem egyházunknak kizárólagos szándéka egy békés figyelemfelhívó demonstráció megtartása volt a nagyszebeni református templom elõtt. Utóbb viszont, a békesség kedvéért, lemondtunk errõl. Ehelyett a mellékelt levéllel és szórólappal keressük meg és tájékoztatjuk a szebeni nagygyûlés delegátusait. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ezúton fejezi ki tiltakozását a Belügyminisztérium nagyszebeni egységének, valamint a Szeben Megyei Csendõrség Inspektorátusának az alaptalan fenyegetõzései ellenében. Ezek egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt fenyegetéseivel, valamint a Román Ortodox Egyház képviselõinek a Tõkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. Nagyvárad, 2007. szeptember 5. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

PARTIUMI KÖZLÖNY

„A világosság a sötétségben fénylik” (Jn. 1, 5)

A nagyszebeni ökumenikus nagygyûlés református résztvevõinek

ÁLLÁSFOGLALÁSA A nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésen résztvevõ hivatalos küldöttek megdöbbenéssel értesültek arról, hogy a nagyszebeni rendõrség öt nagyváradi református fiatalt feltartóztatott, majd indoklás nélkül a rendõrségre kísért, és három órán keresztül fogva tartott. A királyhágómelléki fiatalok, egyházkerületi felkérésre, és a szervezõk tudtával és beleegyezésével információs anyagot szállítottak a rendezvény színhelyére. Nagyszeben belvárosában három rendõrautó megállította õket, a hatóságok elkérték személyi igazolványaikat, és a csoportot magyarázat nélkül bekísérték a megyei rendõrfõkapitányságra. Az öt õrizetbe vett fiatal – Nagy József Barna, Szabó Attila, Szûcs Orsolya, Kriza Tamás és Ambrus Sándor – elmondta, hogy a kihallgatást végzõ tisztek különféle vétségeket próbáltak rájuk bizonyítani. Tichindelean Ovidiu és Vlad Ionel civil ruhás rendõrtisztek azzal vádolták a bekísért fiatalokat, hogy illegális kereskedelmet folytatnak egyházi kiadványokkal, késõbb azzal vádaskodtak, hogy a gépkocsivezetõ illegális személyszállítást végez. Az õrizetbe vett fiatalok nem voltak hajlandóak aláírni a fogvatartás után elkészült, 30595/05.09.2007-es számot viselõ jegyzõkönyvet, amely koholt vádakat tartalmazott.

A három órás fogvatartás után a rendõrség végül elengedte a fiatalokat. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi- és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája (KEK) szervezõstábja is fellépett a rendõrségen a fiatalok szabadon engedéséért. Ettõl a kirívó esettõl függetlenül több alkalommal is sértõ módon tapasztalható volt, hogy a jelenlévõ magyar szereplõk hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Véleményünk szerint ezek a jelenségek árnyékot vetnek egy olyan eseményre, amelynek célkitûzése az európai felekezetek, népek közötti szolidaritás és kiengesztelõdés munkálása és gyakorlása. Nyomatékosan kérjük a nagygyûlés minden felelõs résztvevõjét, hogy határozottan lépjen fel minden diszkriminatív, az emberi jogokat és az európai normákat semmibe vevõ jelenséggel szemben. A történtek miatt több magyar református küldött megfontolás tárgyává tette, hogy tiltakozásképpen elhagyja a nagygyûlés helyszínét. Nagyszeben, 2007. 09. 05.

A MAGYAR REFORMÁTUS KÜLDÖTTEK NEVÉBEN: DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV püspök Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Református Világszövetség Európai Tanácsának elnöke sk

ÁBRÁM TIBOR fõgondnok Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi alelnöke sk

DR. ERDÉLYI GÉZA püspök Szlovákiai Református Keresztyén Egyház sk

DR. PAP GÉZA püspök Erdélyi Református Egyházkerület sk

TONK ISTVÁN fõgondnok Erdélyi Református Egyházkerület sk

CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes Királyhágómelléki Református Egyházkerület sk

PARTIUMI KÖZLÖNY

KÖZLEMÉNY a nagyszebeni rendõrségre való bekísérésünk ügyében A pontos tájékoztatás fontosságát szem elõtt tartva a következõ közleményben szeretnénk részletesen elmondani a nagyszebeni rendõrségen, illetve az azt megelõzõ igazoltatáson történteket. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tõkés László felkérésére az Erdélyi Magyar Ifjak néhány tagjával Nagyszebenbe utaztunk, ahol az Egyházkerületet bemutató különbözõ nyelvû kiadványokat és szórólapokat osztottunk volna szét a nagyszebeni ökumenikus nagygyûlés résztvevõinek. Alig értünk be Nagyszebenbe, amikor egy rendõr leállított bennünket. Rögtön elébünk és mögénk állt egy-egy rendõrautó, néhány perc múlva pedig az oldalunknál is megjelent egy. Elkérték mikrobuszunk vezetõjének iratait, majd a mieinket is. Körülbelül tíz percig nézegették, miközben megérkezett egy tiszt, aki heves telefonálásokba kezdett. Kérdésünkre, miért állítottak meg, miért nem adják vissza személyi iratainkat, nem válaszoltak. Mintegy 15 perc után szirénázva elvezettek bennünket egy közeli parkolóba, ahol szintén körbevettek a rendõrautókkal. Hogy mennyire csak velünk „törõdtek”, jól mutatja az a tény, hogy tíz méterre tõlünk a forgalmas úton komoly baleset történt, de a minket, autónkat közrezáró rendõrök éppen csak odanéztek, nem mentek át a baleset helyszínére. Újból kérdeztük, miért ez a nagy felhajtás körülöttünk, mit vétettünk, hogy ilyen nagy erõkkel vigyáznak ránk, de ismét nem kaptunk választ. Kisvártatva megérkezett két civil ruhás rendõr, akik nem mutatkoztak be. Tõlük is kérdeztük, mi a „bûnünk”, de nem mondták meg. Beültettek a kocsinkba és elvezettek a megyei rendõrségre (Inspectoratul Poliþiei Judeþene Sibiu). Itt egy kis szobába vezettek, ahol elkezdték jegyzõkönyvbe venni vallomásainkat. Megmondtuk nekik, hiába is írják a jegyzõkönyvet, mert nem írjuk alá. Ugyanakkor kértük, hívjanak ügyvédet a számunkra. Nagy József Barna azt is kijelentette, hogy nem beszél románul, hiszen tolmácshoz is joga lenne a román rendõrségen. Végül Szabó Attila vállalta el a tolmács szerepét. Az autónkból elvittek egy, az Egyházkerület templomait, kincseit bemutató színes kiadványt, amit hosszasan vizsgáltak egy külön teremben. Ugyanakkor személyes iratainkat még egy óra múlva sem kaptuk vissza. Nem tudjuk, hová vitték, milyen adatbázisba vezették be adatainkat. Megismételt kérdéseinkre, hogy miért is hoztak be, azt válaszolták: azért mert a mikrobusz, amellyel jöttünk, áruszállító, és most személyeket vitt. Kértük, nézzék meg az autó papírjait jobban, mert abban szerepel, hogy hat személy szállítása megengedett, és mi csak öten vagyunk. Ezt egy, a rendõrségre hívott közlekedési rendõr is megerõsítette. Faggatózásaik közben az egyik civil ruhás rendõr megemlítette, hogy Õt egyszer öt óra hosszat tartották fenn Magyarországon a magyar rendõrök. Azt is megmondták, hogy ez itt Nagyszeben és itt Tõkés Lászlónak nincs mit keresnie, és egyébként is mit akar Tõkés. Arra kértek bennünket, olvassuk el a jegyzõkönyvet a számítógépen, mert nincs papírjuk kinyomtatni. Ragaszkodtunk hozzá, hogy nyomtassák ki. Végül került két lap, amire kinyomtatták a „vallomásunkat”. Ebben mindannyiunk személyes adatai (még szüleink nevei is) szerepeltek. Leírták, hogy mivel, hogyan utaztunk, hogy szórólapot akartunk osztogatni Tõkés László püspök megbízásából, leírták, hogy milyen szervezetnek vagyunk a tagjai. Mi újfent megtagadtuk a jegyzõkönyv aláírását, mondva, hogy teljesen felesleges jegyzõkönyvet írniuk olyanokról,

akikre semmit nem tudnak rábizonyítani. Azzal kezdtek el fenyegetõzni, hogy akár 25 ezer lejre is büntethetnek, sõt, be is zárhatnak bennünket. Mindezt megúszhatjuk viszont, ha aláírjuk a jegyzõkönyvet. Természetesen nem ijedtünk meg a fenyegetõzéstõl, hiszen semmit sem követtünk el. A rendõrök, bekísérésünk urán két órával, újabb ötlettel jöttek elõ. Mivel a mikrobusz ablakai feketék, nemzetbiztonsági szempontból veszélyt jelentünk az ökumenikus nagygyûlés résztvevõire. Teljesen világos volt ezek után, hogy csakis ürügyet keresnek arra, hogy bent tartsanak bennünket. A mikrobusz sofõrjével kézzel írott vallomást írattak, amelybe nagyjából ugyanaz került bele, amit a nyomtatott jegyzõkönyvben is leírtak. A kézzel írt vallomást nem írta alá a sofõr, mondván, ha semmiben sem vétkezett, akkor õ nem ír alá semmit. Az EMI elnöke által „mozgósított” ügyvéd tanácsára végül úgy döntöttünk, azt írjuk a másfél oldalas kinyomtatott jegyzõkönyvre, hogy megtagadjuk annak aláírását. Ezt golyóstollal a rendõr is felírta a lapra, majd mi is odaírtuk: megtagadjuk a jegyzõkönyv aláírását. Kértük, hogy a kézzel írt jegyzõkönyvet ezek után semmisítsék meg, de erre nem voltak hajlandóak. Szinte nekünk kellett eltépni azt. Végül elõttünk összetépték. A nyomtatott jegyzõkönyvbõl megismételt kéréseink, követeléseink ellenére sem adtak egy példányt, végül sikerült annak iktatószámát feljegyezni. Kértük a minket három órán át bezárva tartó rendõröket, hogy mutatkozzanak be végül, amit nem tettek meg. Az ajtójukon viszont ott szerepelt a nevük, így végül megerõsítették, hogy õk azok. Miután számtalanszor követeltük, hogy engedjenek el, mert semmi joguk bezárva tartani (vagy ha vétkesek vagyunk, akkor mondják meg, miben és tartóztassanak le), mintegy háromórás rendõri „vendégszeretet” után elengedtek bennünket. Meglepõdve állunk az eset elõtt, hiszen minden jel arra mutatott, hogy már vártak bennünket, tudták milyen kocsival, mikor érkezünk. Nem szokványos módja a közúti igazoltatásnak az, hogy három rendõrkocsi veszi körbe az autónkat. Az sem szokványos, hogy személyi iratainkat közel egy óra hosszat tartják vissza. Mint ahogy az sem, hogy egyszerre nyolc rendõr igazoltat egy autót, vagy hogy egy igazoltatás után a rendõrségre kísérik az embert, ahol három óra hosszat tartják. Egyértelmû számunkra, hogy tudtak jövetelünkrõl. Az egész színjáték arról szólt, hogy megakadályozzák a szórólapok szétosztását a nagygyûlésen. Annak a szellemében jártak el, amit nagy nyilvánosság elõtt, tévében, rádióban ki is jelentettek, hogy csírájában fojtják el Tõkés László minden megmozdulását a gyûlésen. Az ügyet nem tekintjük lezártnak. Ügyvédekkel beszélve megkeressük annak a módját, hogy magyarázatot kérjünk három órás fogva tartásunk okára, személyi szabadságjogainkban való korlátoztatásunkra kérünk magyarázatot, és kérjük a jegyzõkönyv másolatát is. Nagyvárad, 2007. szeptember 6. Erdélyi Magyar Ifjak: SZÛCS ORSOLYA NAGY JÓZSEF BARNA AMBRUS SÁNDOR KRIZA TAMÁS SZABÓ ATTILA

3. OLDAL

KÖZLEMÉNY Meglepõdve értesültünk a Magyar Távirati Iroda hírébõl arról, hogy Markó Béla elmondása szerint a nagyszebeni rendõrségrõl a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, pontosabban az õ segítségével engedtek szabadon. Meglátásunk szerint szabadon bocsátásunkhoz az RMDSZ-nek és Markó Bélának semmi köze sincs. Közel három órát tartottak a rendõrségen bennünket. Akkor engedtek el, amikor hosszas huzavona után a jegyzõkönyvre azt írtuk: megtagadjuk annak aláírását. Emellett követeltük, hogy engedjenek el, mert mi semmi törvényelleneset nem követtünk el. A bennünket folyamatosan õrzõ rendõr senkivel sem beszélt szabadon bocsátásunkról telefonon – azt mi is hallottuk volna. A másik rendõr pedig, aki ugyan állandóan telefonálgatott, nem beszélt négyszemközt a minket õrzõ kollégájával. Ezért is érthetetlen számunkra az RMDSZ elnökének nyilatkozata. Szabadon bocsátásunkhoz a legtöbb köze Tõkés László püspök úrnak és az EMI elnökének, Soós Sándornak van. Az EMI-elnök keresett számunkra ügyvédet, aki nemcsak velünk beszélt telefonon, de röviddel elengedésünk elõtt az egyik rendõrrel is – a jelek szerint eredménnyel. Amennyiben az RMDSZ elnöke mégis beszélt volna valakivel a nagyszebeni rendõrségen (kétségbe vonható hatékonysággal), bizonyára arra is feleletet tudna adni (mert feltételezhetõen megkérdezte), miért kísértek be bennünket és miért tartottak ott három órán keresztül. Esetünkrõl a rendõrség szóvivõje is csak kiengedésünk után értesült, hisz a sajtó megkeresésére (amikor még bent voltunk) azt mondta, nem tudja, hogy mi történt. Egyébként a szóvivõ késõbbi nyilatkozatában csak szépíti az esetet. „Tájékoztatásával” ellentétben személyi iratainkat közel egy óra hosszat tartották vissza, és nem csak a gépkocsivezetõt, de minket is felszólítottak, hogy menjünk be a rendõrségre. A szóvivõ bizonyára arra is választ tud adni, miért nem adtak nekünk egy példányt a jegyzõkönyvbõl, határozott kérésünk ellenére sem. Reményeink szerint arra is választ kapunk, miért gátolták a szabadsághoz és biztonsághoz való jogunkat, amit mind Románia törvényei, mind az európai alapvetõ szabadságjogok védelmérõl szóló egyezmény biztosít minden európai uniós polgárnak. Amennyiben a nagyszebeni rendõrség nem tud erre választ adni, kérjük Markó Béla elnök urat, immár valóban járjon közbe, hogy ezt megtudhassuk. Végezetül az is érdekelne bennünket, mi módon van Markó Béla RMDSZ-elnöknek olyan ráhatása a román belügyre, hogy elmondása szerint egy telefonjába kerül, és emberek jönnek ki – vagy, e logika mentén, mennek be! – a rendõrségrõl, akárcsak az, hogy, amennyiben ekkora hatalma van, miért nem fordítja azt ennél súlyosabb és az egész közösségünket érintõ problémáink (mint például a hazai kirakat-ökuménia, konkrétan éppen a sportpálya ügye) megoldására. Nagyvárad, 2007. szeptember 7. SZÛCS ORSOLYA NAGY JÓZSEF BARNA AMBRUS SÁNDOR SZABÓ ATTILA KRIZA TAMÁS

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATAL Szám: 465/2007.

FÕTISZTELENDÕ SOFRONIE DRINCEC PÜSPÖK ÚRNAK NAGYVÁRAD

Fõtisztelendõ Püspök úr! Igazán sajnáljuk, hogy a nagyszebeni Ökumenikus Nagygyûlés alkalmából, az Európai Egyházak Konferenciájának kezdeményezésére nem jött létre az a háromoldalú találkozó, mely a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyét lett volna hivatott közös megegyezéssel rendezni. Mindazonáltal örvendünk, hogy bár informális módon beszélniük sikerült errõl Csûry István püspökhelyettessel és Antal János elõadó-tanácsossal. Ezúton ismételten arra kérjük, hogy vesse latba püspöki tekintélyét és – Nagyszeben szellemében – járuljon hozzá ahhoz, hogy a rövidesen megkezdõdõ tanévben iskolánk diáksága újból használatba vehesse a sportpályát. Ugyanakkor arra kérem, hasson oda, hogy a Román Ortodox Egyház ne folytasson bûnvádi eljárást Református Egyházunk ellen. A polgári pereskedés elkerülhetetlen – az viszont Egyházaink ökumenikus kapcsolataira nézve méltatlan, sõt egyenesen botrányos, hogy Egyházunk szolgái ellen büntetõeljárást folytat a Szentséged által vezetett Egyház. Tisztelettel küldöm üdvözletemet: 2007. szeptember 10.

TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

NYILATKOZAT Egyes téves híresztelésekkel ellentétben, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület reprezentatív küldöttséggel képviseltette magát a 2007. szeptember 4–9-én, Nagyszebenben megrendezett III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésen. A Csûry István püspökhelyettes vezette delegáció nemhogy „bojkottálta” volna az ökumenikus találkozót, de éppen ellenkezõleg, cselekvõ módon bekapcsolódott annak munkájába, és híven képviselni próbálta a 2007. áprilisi temesvári, valamint a 2007. júliusi nagyváradi – Egyházkerületünk által szervezett – elõrendezvények ökumenikus irányelveit. Nem rajtunk múlott, hogy a nagyszabású rendezvény nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, és „Krisztus világossága”, „Európa megújulása és egysége” nem érvényesült a kívánatos módon, hanem a kommunista-nacionalista múlt árnyéka vetült az ünnepség-sorozatra. „Nagyszebenben ugyanis újra megtapasztaltuk az egyházaink közötti fájdalmas szakadékot” – olvashatjuk a Nagygyûlés zárónyilatkozatában. A nagyszebeni ökumenikus találkozón sajnos beigazolódtak azok az aggodalmaink, amelyeknek a 2007. szeptember 5-i Közleményünkben hangot adtunk. A román hatóságok – mondhatni – beváltották fenyegetésüket, és a helyszínre utazó EMI-s fiataljaink durva rendõri túlkapásnak lettek áldozatai. Ezen túlmenõen egész kárpát-medencei magyar református küldöttségünk diszkriminatív elbánásban részesült. Kevésen múlott, hogy mindezek következtében küldötteink – tiltakozásképpen – végül is mégsem vonultak el a Nagygyûlésrõl. A történtek után Egyházkerületünk õszinte köszönetet mond magyarországi, illetve kárpátmedencei hittestvéreinknek, valamint a hollandiai, svájci, németországi és ausztriai testvéregyházak képviselõinek, akik oktalanul meghurcolt fiataljainkkal szolidaritást vállaltak. Ugyanakkor köszönetet mondunk az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi képviselõinek, akik Egyházkerületünk felkérésére önzetlenül vállalták írásbeli üzenetünknek a nagygyûlési küldöttekhez való eljuttatását.

Másfelõl sajnálattal állapítjuk meg, hogy az Európai Unióhoz újan csatlakozott Románia többségi Román Ortodox Egyháza nem volt képes európai szinten és valódi ökumenikus szellemben eleget tenni házigazdai és szervezõi kötelezettségeinek. A rendfenntartó hatóságok hasonlóképpen nem álltak a helyzet magaslatán, amikor nem csupán ifjaink személyi jogait és mozgásszabadságát korlátozták, de ezzel együtt Egyházkerületünk szabad véleménynyilvánítása útjába is akadályokat gördítettek. Azt is sajnálattal állapítjuk meg, hogy az elõzetes ígéretekkel ellentétben a magyar nyelv nem válhatott hivatalos nyelvvé a Nagygyûlésen. A Szebenben megnyilvánuló kirakat-ökumenizmus egyik árulkodó jele volt az is, hogy az Ökumenikus Charta romániai egyházaink általi, ünnepélyes aláírására vonatkozó javaslatunk végül is megbukott a többségi egyház ellenállásán. Kézzelfogható elõrelépés a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium elkobzott sportpályája ügyében sem történt. Az Európai Egyházak Konferenciája által elõirányzott ortodox-református találkozóra sajnos nem kerülhetett sor. Sofronie nagyváradi ortodox püspök változatlanul visszautasítja, hogy a botrányos pályaügy megoldása érdekében közbenjárjon. Éppen ezért ismételten írásbeli úton fordulunk hozzá, és arra kérjük, hogy – az ökuménia szellemében – vessen véget az Egyházkerületünk szolgái ellen folytatott bukaresti büntetõeljárásnak. A Nagyszebenben tapasztalt negatív jelenségek ellenére Egyházkerületünk újból kifejezi a testvéri párbeszéd iránti készségét, valamint õszinte reményét arra nézve, hogy Krisztus világossága országunkban is el fogja ûzni a sötétséget, és elõbb-utóbb Európa lelki egységét is meg fogja teremteni. Ezért imádkozunk és ezen fáradozunk. Nagyvárad, 2007. szeptember 10. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

ANTAL JÁNOS külügyi elõadó-tanácsos

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Wass Albert életmûve és élete A kortárs magyar írófejedelem születésének 100. és halálának 10. évfordulóján a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára pályázatot hirdet Wass Albert életmûvének és életének feldolgozására. A négy kategóriában kiírt pályázat mindegyikén lehet pályázni ismeretterjesztõ dolgozattal, tudományos igényû tanulmánnyal, vagy irodalmi értékekre törõ szépprózai, illetve lírai, valamint képzõmûvészeti alkotásokkal. A terjedelem egyik mûfajban sem megszabott. Az ajánlott témákon kívül a pályázók bármilyen egyéb témát kifejthetnek. A Bíráló Bizottság a kategóriák elsõ három helyezettjének oszt díjat. A legszínvonalasabb és arra érdemes pályamunkákat megjelentetésre ajánlja, közzétételüket segíti, elegendõ képzõmûvészeti alkotás beérkezése esetén, azokat kiállításon mutatja be. Elsõ kategória – Alsó és középfokú oktatásban részt vevõ tanulók számára ajánlott témák: Wass

Albert életútja; Olvasmányélményem Wass Albert egyik mûve alapján.; Egy Wass Albert-vers elemzése; Mit jelent számomra az író, Wass Albert? Második kategória – A felsõoktatásban résztvevõ diákok számára ajánlott témák: Wass Albert helye a mai magyar irodalomban; Próza, líra és dráma a Wass Albert-életmûben; Nemzeti sorskérdéseink Wass Albert írásaiban; Újabb életrajzi és bibliográfiai adatok Wass Albert munkásságához. Harmadik kategória – Korosztályhoz és képzettséghez nem kötött szerzõk számára ajánlott témák: Wass Albert mûvelõdéspolitikai missziója; Regény, elbeszélés, zsurnalisztika Wass Albert munkásságában; Wass Albert hazai fogadtatása az ezredfordulón; A 20. századi magyar történelem a Wass Albert-életmû tükrében. Negyedik kategória – Bármely mûfajú, anyagú képzõmûvészeti alkotás: Illusztrációk Wass Albert mûveinek alakjaihoz, témáihoz; Egy Wass Albert-mû üzenetének

megfogalmazása; Tervek Wass Albert emlékhelyek létesítéséhez; Wass Albert-ábrázolás. A dolgozatot jeligésen kérjük beadni és zárt borítékban mellékelni a szerzõ nevét és címét. A zárt borítékra csupán a jeligét kérjük ráírni. Cím: SÁROSPATAKI NAGYKÖNYVTÁR H - 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1. Felvilágosítás: KISS ENDRE JÓZSEF T/Fax : +3647/311-057, +3547/314-119. E-mail: [email protected] Leadási határidõ: 2007. december 31. Eredményhirdetés a Kollégium dísztermében lesz, az író születésének centenáriumi ünnepén, 2008. január 8-án.

5. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Távolítsuk el az akadályokat az igazi ökuménia útjából! A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium jogtalanul elorozott sportpályájának ügye, melynek elõidézõje egy mindmáig vitatott tanácsi határozat volt, immár „vallási és etnikai jellegû konfliktussá“ terebélyesedett. A Sfânta Treime Ortodox Egyházközség illetéktelen terjeszkedése, Tõkés László püspöknek és közvetlen munkatársainak rendõri zaklatása méltán felháborította és felháborítja egyházunk híveit és városunk igazságszeretõ polgárait.

„A nemzetközi ökumenikus és politikai porondon is komoly visszatetszést keltettek ezek az események, hiszen éles ellentétben állnak az Európai Unió tagországaitól megkövetelt egyenlõ jogbiztonság, illetve a vallási és etnikai közösségek közötti pártatlan bánásmód elvével.“ – áll a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Külügyi Osztályának 2007. augusztus 16-án kelt Közleményében. Az alábbiakban a sportpálya-ügy újabb dokumentumait adjuk közre.

KÖZLEMÉNY Több mint két és fél éve húzódik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája körüli vallási és etnikai jellegû konfliktus. Köztudomású, hogy néhány éve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület visszanyerte a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületét. Örömünk azonban korainak bizonyult, hiszen nem sokkal ezután a nagyváradi Városi Tanács váratlan és önkényes határozatával megfosztotta diákságunkat sportpályájától. Azon túlmenõen, hogy az említett döntés súlyos diszkriminációval sújtotta iskolánk magyar református ifjúságát, ráadásul a helyi egyházi és etnikai közösségek jó kapcsolatát is megzavarta. Tõkés László püspököt és munkatársait a Szentháromság Ortodox Egyházközség parókus lelkésze „illetéktelen behatolás” címén feljelentette. Ennek nyomán Tõkés László püspököt a rendõrség többször zaklatta, sõt ez év februárjában állig felfegyverzett antiterrorista kommandót vetettek be a helyszínen protestáló református iskolások és Egyházkerületünk püspöke ellen. Egyházkerületünk feljelentett munkatársait nemrégiben a bukaresti legfelsõbb bíróságra idézték be (Înalta Curte de Casaþie ºi Justiþie), és elõreláthatólag ugyanez a sors vár Tõkés László püspökre is. A „Sfânta Treime” egyházközség illetéktelen terjeszkedése megdöbbentette városunk közvéleményét, hiszen köztudomású, hogy még a használatukban lévõ templom is a római katolikus egyház tulajdona, melyet õk annakidején a román görög katolikus hívek használatába adtak. A templom utóbb a kommunista hatalmi önkénynek tulajdoníthatóan került a görög katolikusoktól a Román Ortodox Egyházhoz. Tempfli József római katolikus megyéspüspök levélben tájékoztatta Tõkés László püspököt azon elhatározásáról, hogy megteszi a templom visszaszerzésére irányuló jogi lépéseket, Virgil Bercea görög katolikus püspök pedig támogatásáról biztosította Egyházkerületünket a visszaigénylés folyamatában. A nemzetközi ökumenikus és politikai porondon is komoly visszatetszést keltettek ezek az események, hiszen éles ellentétben állnak az Európai Unió tagországaitól megkövetelt egyenlõ jogbiztonság, illetve a vallási és etnikai közösségek közötti pártatlan bánásmód elvével. Az egyházkerületünk által ez év elején szervezett, széles körû tiltakozó akcióknak és egyházi-polgári engedetlenségi megmozdulásoknak köszönhetõen Nagyvárad Városi Tanácsa 2007. február 28-i ülésén végre kedvezõnek tûnõ döntést hozott a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium önkényesen elorozott sportpályájának ügyében. Utóbb azonban rá kellett jönnünk, hogy újabb félrevezetõ manõverrel van dolgunk. Fél évvel a tanácsi döntés után a pálya ügyének rendezõdése még mindig nem körvonalazódik, s ennek következtében – két és fél év óta – gyermekeinknek továbbra sincs hol sportolniuk. Ezenközben a területet felveri a gyom, és vasrácsok veszik körül. Egyházkerületünk éppen

ezért ismételten felveti, hogy az egyhangú határozatban kimondott – egyre halasztódó – rendezésig a Városi Tanács adja azonnali használatba a gyomoktól felvert telket a református diákoknak (1), vagy – Kiss Sándor megyei tanácselnök javaslata értelmében – egy másik területtel váltsa ki a sportpályát, ekképpen kárpótolva az ortodox egyházközséget (2). A rendezés további elhúzódása láttán, miközben a sportpálya visszaszerzéséért folytatott per tovább tart, és már az Alkotmánybírósághoz került – Egyházkerületünk a megoldás érdekében kénytelen volt újabb lépéseket tenni, a következõk szerint: Markó Béla RMDSZ-elnök és Biró Rozália nagyváradi alpolgármester megkeresése a megrekedt határozat végrehajtatása érdekében, illetõleg Sofronie Drincec ortodox püspök írásbeli megkeresése, a békés megegyezés érdekében. Sûrû közbenjárásunk mind ez ideig nem vezetett eredményre. Ez év szeptemberében Románia ad helyet a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésnek. Egyházkerületünk Igazgatótanácsa úgy ítélte, hogy 18 évvel a rendszerváltás után semmiképpen sem volna méltó a Ceauºescu korában dívó kirakat-ökuménia gyakorlatát tovább folytatni. Éppen ezért kifejezte azon szándékát, hogy amennyiben sportpályánk ügye a szeptemberben sorra kerülõ nagyszebeni nagygyûlés idejéig nem oldódik meg: tüntetõleg távol maradunk a reprezentatív eseménytõl (1), vagy protestálni fogunk Nagyszebenben a romániai kisebbségi egyházak hátrányos megkülönböztetése ellen (2). Augusztus 30-án, Nagyváradon ülésezik Egyházkerületünk Igazgatótanácsa és Esperesi Kollégiuma, mely testületek az adott helyzetnek megfelelõen döntenek majd a szebeni rendezvény viszonylatában követendõ magatartásunk vonatkozásában. Ebben az összefüggésében ismét megkereséssel fordultunk Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspökhöz a megoldás lehetõségét ajánlva figyelmébe, hogy elejét vehessük ezen ügy egyházi, etnikai és politikai irányú elmérgesedésének. A küszöbön álló ökumenikus találkozón való testvéri együttlét reményében Egyházkerületünk továbbá a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlést szervezõ Európai Egyházak Konferenciájához, a Református Világszövetség Európai Szervezetéhez, valamint az Európai Protestáns Egyházak Közösségéhez fordult. A címzetteket arra kértük, hogy mivel Egyházkerületünk korábbi próbálkozásai kudarcot vallottak, járjanak közben Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspöknél az áldatlan konfliktushelyzet azonnali rendezéséért. Nicolae Corneanu temesvári ortodox érsek már korábban támogatásáról biztosította Egyházkerületünket a konfliktus rendjén, ezért az õ közbenjárását is kértük a megoldáshoz. 2007. augusztus 16. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI OSZTÁLYA

FELHÍVÁS Két fontos rendezvényre hívjuk és várjuk nagyváradi református Gyülekezeteink és a velünk közösséget vállaló Testvéregyházaink hívõ népét, valamint Városunk valamennyi polgárát, akik cselekvõ módon támogatni kívánják az ökuménia és egyházi iskolánk nemes ügyét. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség szervezésében 2007. szeptember 2-án, vasárnap 10 órakor ökumenikus templomi ünnepélyt tartunk a nagyvárad-olaszi templomban. Az európai keresztény egyházak részvételével 2007. szeptember 5–9. között, Nagyszebenben sorra kerülõ III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésre való felkészülésképpen templomi ünnepélyünk központi gondolata a következõ: Távolítsuk el az akadályokat az igazi ökuménia útjából! Közvetlenül az ökumenikus összejövetel után, negyed tizenkettõkor imatüntetésre kerül sor a templom szomszédságában található Lorántffy-sportpályánál. Megítélésünk szerint az egyházak közötti testvéri közeledés útján komoly akadálynak számítanak az õket elválasztó ellentétek és konfliktusok. Jogtalanul elkobzott sportpályánk visszaszolgáltatása áldásos hatással volna a református és a román ortodox egyház közötti kapcsolatok alakulására. A gaz által benõtt pályát körülvevõ rácsok eltávolításával az ökumenikus közösségvállalás útjából is elhárulna egy bennünket elválasztó akadály. Ismételten hívunk és várunk: jelenlétetekkel, állásfoglalásotokkal és imádságaitokkal legyetek segítségünkre az egyházaink közeledését és jogaink érvényesítését szolgáló erõfeszítéseinkben. Isten áldása legyen mi rajtunk! 2007. augusztus 24. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

HÍREK Egyházi vezetõk találkozója A négy történelmi egyház – Magyar Katolikus Egyház, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház és a MAZSIHISZ – képviselõi augusztus 22-én a MAZSIHISZ székházában egyeztetést folytattak az egyházak társadalmi szerepvállalásának távlatos feladatairól, az egyházfinanszírozás aktuális kérdéseirõl. Az egyeztetés célja a közös álláspont kialakítása volt.

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának és Esperesi Kollégiumának 2007. augusztus 30-i, együttes ülésükön hozott

HATÁROZATA Tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház önzõ és megalapozatlan kívánságára Nagyvárad Város Önkormányzata Egyházunk iskoláját, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot jogtalanul és önkényesen megfosztotta sportpályájától, és azt a Sfânta Treime román ortodox egyházközség tulajdonába játszotta át; Tekintettel arra, hogy a pálya visszaszerzésére irányuló jogi és politikai küzdelmünk a magyar- és reformátusellenes etnikai és vallási diszkrimináció és a nacionalista hatalom politikai befolyása alatt álló román igazságszolgáltatás bûnpártoló magatartása miatt az eltelt két év alatt semmilyen eredményre nem vezetett; Tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház többségi, privilegizált helyzetével, másfelõl a magyarellenes, nacionalista, illetve a posztkommunista hatalommal fenntartott cinkos kapcsolatával visszaélve mind ez ideig sikeresen megakadályozta, hogy a zsákmányként megszerzett sportpálya magyar református tanulóifjúságunk jogos használatába visszakerüljön; Tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház képviselõi nemcsak hogy törvénytelenül rátették a kezüket egyházi iskolánk sportpályájára, hanem ezen túlmenõen, „rongálás és tulajdonháborítás” címén még bûnvádi eljárást is indítottak Tõkés László püspök és munkatársai ellen amiatt,

hogy õk saját, jogtalanul elkobzott területükre megkíséreltek behatolni; Tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház papjának feljelentésére idén tavasszal antiterrorista kommandó-alakulatot vezényeltek ki a sportpályán futballozni akaró ifjúságunk ellenében, másfelõl pedig a bukaresti Legfelsõbb Semmítõ Törvényszék 2007. szeptember 14-re tárgyalásra idézte be Egyházkerületünk ártatlan alkalmazottait, akiket a Sfânta Treime román ortodox egyházközség fõpapja juttatott a törvény kezére; Tekintettel arra, hogy Egyházunk diszkriminálásában a Nagyváradi Román Ortodox Püspökség, másfelõl a szélsõségesen nacionalista NagyRománia Párt is hathatós támogatást nyújt a sportpályát bitorló Sfânta Treime egyházközségnek; Tekintettel arra, hogy a Román Ortodox Egyház nemhogy a keresztyén hitünkbõl és az ökuménia szellemébõl fakadó testvéri együttélés szabályait nem tartja be, de többségi és egyeduralmi törekvéseivel nem egyszer a kisebbségi testvéregyházak sérelmére jár el (példának okáért a román görög katolikus egyházzal szemben); Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma határozatban mondja ki a következõket: 1. Egyházkerületünk köszönetet mond azoknak a bel- és külföldi egyházaknak, egyházi embereknek és szervezeteknek, valamint azoknak a

politikusoknak, amelyek, illetve akik a sportpálya visszaszerzésére irányuló erõfeszítéseinket támogatásukban részesítették. 2. Egyházkerületünk ugyanezt a támogatást kéri továbbra is a nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés résztvevõitõl, másfelõl a sportpálya miatt kialakult egyházközi ellentét békés rendezésének elõsegítését kéri a Román Ortodox Egyháztól. 3. Igazgatótanács és Esperesek Kollégiuma kifejezi azon meggyõzõdését, hogy az igazi ökuménia útjában álló akadályokat ebben az esetben és más vonatkozásban is csak közös erõvel lehetünk képesek elhárítani. Ennek értelmében Egyházkerületünk a nagyszebeni nagygyûlésre való felkészülésképpen, 2007. szeptember 2-án délelõtt ökumenikus templomi ünnepélyt szervez Nagyváradon, melyre meghívja a helyi egyházak képviselõit. 4. Egyházkerületünk ugyanakkor békés imatüntetéseket szervez Nagyváradon és Nagyszebenben, hogy ezáltal hívja fel a testvéregyházak és a közvélemény figyelmét a sportpálya ügyében kiprovokált, áldatlan interetnikus és egyházak közötti helyzetre. 5. Ugyanezen szándékkal Egyházkerületünk megfontolás tárgyává teszi, hogy részt vegyen-e, illetve milyen formában vegyen részt a nagyszebeni ökumenikus nagygyûlésen.

A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG EURÓPAI RÉGIÓJA ELNÖKI HIVATAL

Egyháznak adták vissza, az iskolával együtt. Három éve viszont – megelõzõ döntéseivel szöges ellentétben – a nagyváradi Városi Tanács leválasztotta a sportpálya telkét, és azt a szomszédos ortodox egyházközségnek adományozta. Azon túl, hogy az említett döntés megfosztja a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjait a sportolás örömétõl és a testnevelés lehetõségétõl, a helyi egyházi és etnikai közösségek jó kapcsolatát is megzavarta. Arról is tudomásom van, hogy Tõkés László püspök urat a Szentháromság Egyházközség parókus lelkészének feljelentése nyomán a rendõrség többször zaklatta és kikérdezte a konfliktus folyamán, sõt ez év februárjában antiterrorista kommandót vetettek be a helyszínen protestáló református iskolások és püspöktársam ellen. Az RVSZ Európai Területi Tanácsa és a Magyarországi Református Egyház Zsinata aggodalommal követik ezen eseményeket, mivel ellentétben állnak az Európai Unió tagországaitól megkövetelt egyenlõ jogbiztonság, illetve a vallási és etnikai közösségek közötti pártatlan bánásmód elvével. Ez év szeptemberében hovatovább Románia ad helyet a III. Európai Ökumenikus Nagygyûlésnek. A Királyhágómelléki Református Egyházke-

rület Igazgatótanácsától kapott jelzések szerint viszont – amennyiben ez a partikuláris kérdés sem oldódik meg augusztus hónap folyamán – partiumi testvéreink (1) tüntetõleg távol maradnak az eseménytõl, vagy (2) kibõvített küldöttségük fog Nagyszebenben protestálni a romániai kisebbségi egyházak hátrányos megkülönböztetése ellen. Azt remélem, hogy Püspök úr latba veti befolyását arra nézve, hogy a nagyváradi Helyi Tanács döntése révén méltánytalanul hátrányos helyzetbe került iskolásoknak mielõbb igazság szolgáltassék. Meggyõzõdésem, hogy az ügy azonnali és méltányos rendezése a romániai vallási és etnikai közösségek jó viszonyát szolgálná, illetve nagyban hozzájárulna a küszöbön álló ökumenikus találkozón való testvéri együttléthez.

SOFRONIE DRINCEC PÜSPÖK ÚRNAK NAGYVÁRADI PÜSPÖKSÉG ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ NAGYVÁRAD

Tisztelt Püspök Úr! A Református Világszövetség Európai Régiója, illetõleg a Magyarországi Református Egyház nevében fordulok Önhöz azért, hogy egy olyan ügyre hívjam fel figyelmét, amelynek fejleményeit évek óta nyomon követem. Néhány éve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület visszakapta a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. Közel két évtizeddel ezelõtt egy, a város tulajdonában lévõ telket rendeltek az iskola kezelésébe, amely sportpályaként szolgált addig, amíg az iskola állami tulajdonban mûködött. A nevezett telket, illetve sportpályát természetszerûleg a Református

Köszöntéssel: Budapest, 2007. július 27. DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV püspök, Az MRE Zsinatának lelkészi elnöke, a Református Világszövetség Európai Régiójának elnöke

PARTIUMI KÖZLÖNY

SAJTÓSZEMLE

Ismét szóba került Szeptemberben újra tárgyalnak a váradi Helyi Tanácsban a Lorántffy-gimnázium sportpályájáról A tegnapi nagyváradi helyhatósági ülésen Huszár István ülésvezetõ elnök ismét szóba hozta a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyét. Megkérdezte, hogy találtak-e megoldást a tanintézmény sportpályája ügyében. Bár a tanácsos kérdését valószínûleg nem a jelen levõ Adrian Bucur helyettes rendõrfõnökhöz intézte, elõször mégis õ válaszolt rá, hogy tudomása szerint nem. Andrei Luncan városi fõépítész azt mondta, hogy a maguk részérõl elkészítették a kért részletrajzot. Marcel Boloº ingatlanügyi igazgató azt bizonygatta, hogy két változat közül kellett volna választania a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, de nem válaszoltak a Polgármesteri Hivatal levelére.

Marcel Boloº szerint az egyik változat szerint közösen használták volna a sportpályát, a másik változat a sportiskola pályája lett volna. Huszár István az utóbbit a távolság miatt lehetetlennek tartotta. Vasile Petruþ felemlítette egy régebbi ajánlatát: vegye vissza a Polgármesteri Hivatal a sportpályát, építsen ki ott egy korszerû bázist, amit az iskolások és mások is használhatnának. Végül Ionel Vila jegyzõ azzal vetett véget a vitának: a szeptemberi ülésre a végrehajtó testület egy szakjelentést készít a sportpályáról, hogy megvitathassák azt és döntést hozhassanak a tanácsosok. PÉTER I. ZOLTÁN (BIHARI NAPLÓ, 2007. augusztus 31.)

Megszabadulnának Tõkés Lászlótól A pópát támogatják a Nagy-Romániások Teljes támogatásáról biztosította Florian Puscaº ortodox pópát a Nagy-Románia Párt (NRP) Bihar megyei vezetõsége az elhíresült sportpálya-ügy kapcsán. Paul Magheru parlamenti képviselõ, megyei elnök tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, tervbe vették, hogy még aznap, azaz péntek délután felkeresik Puscaºt, a Szentháromság ortodox templom papját, hogy megbeszéljék vele, milyen módon lehetne elhallgattatni a Lorántffy Zsuzsanna elorzott sportpályájáért harcoló reformátusokat, pontosabban Tõkés László püspököt. Magheru azt sem tartotta titokban a média képviselõ elõtt, hogy „nem mindennapi meglepetést“ fognak okozni a püspöknek, ugyanis a párt képviselõi még a nagyszebeni ökumenikus világtalálkozó elõtt olyan beadványt juttatnak el az Európai Parlament elé, melybõl „az egész világ megtudhatja, hogy kicsoda Tõkés“. Magheru szerint az is felháborító, hogy egyáltalán ennyit foglalkoznak a magyar gimnázium sportpályájának problémájával, ugyanis a váradi önkormányzat több sportolásra alkalmas területet kínált már fel a reformátusoknak, amelyeket azok sosem fogadtak el. A beszámoló végén az NRP megyei el-

nöke így sommázott: „Sosem fogunk megszabadulni Tõkéstõl!“ De nem csupán a reformátusokkal „van gondjuk“ a nacionalista párt képviselõinek, ugyanis a tegnapi beszámolókból egyértelmûen az derült ki, elégedetlenek mind a megyei, mind a városi tanács munkájával, sõt a román kormány mûködésével is. Nehezményezték például, hogy a megyei és városi közéleti vezetõk nem jelennek meg a Nagy-Románia Párt rendezvényein, s egyenesen felháborítónak vélték, hogy Petru Filip polgármester részt vett a nemrég megtartott virágkarneválon, míg az õ meghívásaikat soha nem fogadja el. Az NRP-sek a közeljövõben a társadalmi gondok orvoslására kívánják fordítani erejüket. A párt képviselõi megtiltanák a szeszesitalok árusítását a kultúrintézmények büféiben, iskolák közelében vagy a könyvtárakban. Ennek apropóján a politikusok elmondták a véleményüket Traian ªtefrõl, a megyei könyvtár igazgatójáról is, aki szerintük teljesen alkalmatlan az intézmény vezetésére. SZÕKE MÁRIA (REGGELI ÚJSÁG, 2007. szeptember 1.)

HÍREK Báthory-díj a határon túli magyar felsõoktatás támogatásáért

Százéves a Magyar Református Lelkészegyesület

Augusztus végén a Magyar Tudományos Akadémia épületében adták át a Báthory-díjakat. A határon túli magyar felsõoktatás visszaállításáért, támogatásáért Csányi Sándor, Baldauf László, gr. Degenfeld Sándor, Széles Gábor, Göran Lindblad, Nagy Elek, Németh Zsolt, Vizi E. Szilveszter, Schöpflin György, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Kozma József, Almássy Kornél és Balázs Sándor vehette át a kitüntetést.

A Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetsége nyári konferenciáját Szilágycsehben tartották augusztus folyamán. A résztvevõk nyilatkozatban támogatták Tõkés László európai parlamenti képviselõ-jelölését, valamint szorgalmazták az erdélyi magyarság egységes EP-képviseletének létrejöttét. A szervezet megalakulásának centenáriumát szeptember 18-án, Vizsolyban ünneplik meg. A Szilágycsehben született zárónyilatkozatot jelen lapszámunkban olvashatják.

7. OLDAL

A Magyar Református Lelkészegyesületek Szövetsége 2007. augusztus 6–9. között Szilágycsehben tartott konferenciájának

ZÁRÓNYILATKOZATA 1. Egyházunk, a Magyar Református Egyház az igazságtalan békediktátum következtében a mai statusquo-t tekintve nyolc állam területére hullott széjjel, lelkileg viszont egy maradt, a magyar nemzet evangélium szerint reformált népének közössége. A harmadik évezred küszöbén a régiók Európáját építi, erõsíti az Unió, amely régiók közül legmeghatározóbb és legegységesebb a Kárpát-medence, melyben létrehozható az Egyesült Magyar Református Egyház. 2. Az Egyház szervezetének meghatározó egységei az egyházközségek, amelyek közül minden egyes egyházközség maga az egyház, és a gyülekezetek egymásrautaltságát (közösségét) megvalósító egyházmegyék. Meggyõzõdésünk, hogy az egyházkerületek mindig a körülmények befolyása alatt alakultak, nem pedig elvi alapon, bármennyire történeti fejlõdés eredménye a református püspöki kormányzás, összeférhetetlen a reformáció alapgondolatával. 3. A Konferencia változatlanul hitet tesz a „semper reformari debet“ bibliai alapelve mellett, most különösen, amikor a Szentszék változatlanul a tridenti zsinat álláspontját erõsíti meg az egyház fogalmával kapcsolatosan. Szívvel és lélekkel imádkozunk római katolikus testvéreinkért, hogy a bibliai alapot nélkülözõ egyházfelfogásukból megújulva térjenek át a bibliai alapelveken nyugvó egyházfogalomra, úgy a szakramentális papság, mint az eucharisztia római katolikus felfogása nélkülözi a Szentírás lelkületét s valljuk reformátor atyáinkkal a H. K. 80. kérdésére adott válaszban foglaltakat. 5. Felemeljük szavunkat az isteni rend megzavarása, az emberi szolidaritás megcsúfolása ellen, különösen a homoszexualitás, a nemek megváltoztatása, minden a teremtési rend ellen irányuló támadással szemben, bármely hamis ideológiák vagy szekták alapján történnének is, vallván a Szentírás tanítását: Isten az embert férfiúvá és asszonnyá teremtette, a közbensõ állapot Isten szerint bûn (5Móz. 22,5; 3Móz. 20,13). 6. Hitet teszünk az erdélyi magyarság egységes képviselete mellett az Európai Unióban. Ezt a képviseletet csak az az ember tudja ellátni, aki a múltban nem kompromittálta magát, sõt élére állt hite és meggyõzõdése szerint a változások szükségességéért küzdõknek s azóta is a visszasettenkedõ diktatúra elleni harcnak. Nem kollaborált a bolsevik és kommunista istentelen hatalommal, mint sokan mások, és evangéliumi prófétasággal fáradozik Isten országának építésén és nemzete lelki egységén. Ez a személy elsõdlegesen Tõkés László királyhágómelléki református püspök. 7. Hálát adunk Istennek, hogy 100 évvel ezelõtt református lelkipásztorok megalakították az Országos Református Lelkészegyesületet s azért is, hogy a bolsevik önkényuralom szétesése után, 1989-ben újból életre hívták Magyar Református Lelkészegyesület néven. Ezért a 100 esztendõért adunk hálát a magyar nyelvû Biblia bölcsõjénél Vizsolyban, 2007. szeptember 18-án, a református templomban.

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Az óvodától az egyetemig A ’89-es változások utáni tanügyi törvények nem kedveztek az egyházi oktatásnak. Az egyházak által alapított tanintézményeknek az államhoz, a hazai iskolarendszerhez való viszonyát „kérészéletû” egyezmények, protokollumok próbálták szabályozni. Az adott körülmények között valóságos forradalmat jelentett az Egyházkerület 1991-ben tett lépése, amikor megalapította a nagyváradi, szatmárnémeti és zilahi református gimnáziumokat és a Sulyok István Református Fõiskolát, hiszen hiányzott a törvényi és anyagi háttér. Az a maroknyi középiskolai tanár és egyetemi oktató, meg a velünk szövetkezõ tanulók és egyetemi

Intézmény neve

hallgatók hitükkel, hozzáállásukkal pótolták a hiányos körülményeket. Tanintézményeink fokozatosan fejlõdtek az elkövetkezõ években: a fõiskolából Partiumi Keresztény Egyetem lett, három középiskolánk mellé – fõként a helyi, egyházközségi kezdeményezéseknek köszönhetõen – református óvodák társultak. A tanügyi törvény korlátai ellenére is sikerült kiépítenünk a teljes körû református iskolarendszert: elmondhatjuk, hogy ma már az óvodától az egyetemig református tanintézményben tanulhat az, aki akar. Következzék tehát a Királyhágómelléken jelenleg mûködõ református tanintézetek listája és fontosabb adatai:

Oktatók száma

Intézmény címe

Partiumi Keresztény Egyetem

410209 Nagyvárad Primãriei u. 36

Lorántffy Gimnázium

Zsuzsanna

Református

Szatmári Református Gimnázium

Hallgatók, tanulók, gyermekek száma

170

1300

410102 Nagyvárad Andrei ªaguna u. 1.

23

480

440080 Szatmárnémeti G. Coºbuc u. 2.

29

528

Zilahi Református Wesselényi Kollégium 450099 Zilah Mihai Viteazul u. 59.

23

371

Péter Iskola

415000 Szalonta Aradi u. 25.

10

32

Csillagocska Ref. Zeneóvoda

410115 Nagyvárad ªtefan cel Mare su. 6/A.

5

65

Nagyváradi Ref. Szociális Óvoda

410102 Nagyvárad Mihai Viteazul u. 3.

1

15

Árva Bethlen Kata Református Óvoda

Szatmárnémeti Inaului u. 9.

2

36

Szivárvány Református Óvoda

Szatmárnémeti Basarabia u. 14.

1

25

Mezõtelki Református Óvoda

417608 Mezõtelki 103.

2

21

Árpádi Református Óvoda

417046 Árpád 178 sz.

2

48

Zilahi Református Óvoda

Zilah Meteorologiei u. 7 H16

2

30

270

2.951

Összesen: Összehasonlításul: 1991-ben 150 középiskolás tanulónkkal, 75 nappali tagozatos és 200 látogatás nélküli tagozatos egyetemi hallgatónkkal szemben ma 240 óvodás, 1.411 általános és középiskolás valamint 1.300 egyetemi hallgató tanul intézményeinkben. Az ország alkotmánya, valamint a nemrég vitára bocsátott tanügyi törvénytervezet biztosítja a felekezeti oktatás önálló státusát, egyenrangú voltát

az állami és magán intézményekkel. Amennyiben a törvényt az egyházak által kidolgozott formában szavazzák meg a törvényhozók, akkor jelentõsen bõvíthetjük református oktatási rendszerünket. Nagyvárad, 2007. szeptemberében TOLNAY ISTVÁN tanügyi elõadó-tanácsos

LEVÉLVÁLTÁS PARTIUMI KÖZLÖNY SZERKESZTÕSÉGE BARABÁS ZOLTÁN FÕSZERKESZTÕ ÚRNAK NAGYVÁRAD

Kedves Barabás Zoltán! Településünk történelmében jelentõs esemény részesei lehetünk 2007. október 31-én, a Reformáció Emléknapján, a református templomban tartandó ünnepségen, melyet önkormányzatunk és a református egyház közösen szervez. Az elmúlt év augusztusában egy helyi lakos a padlásán lelt eredeti, de hiányos, kötés nélküli Váradi Bibliát ajándékozott a helytörténeti gyûjteményünknek. A Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakkollégiumához benyújtott pályázatunk eredményeként restauráltathattuk a Bibliát.

A Váradi Biblia eddig még nem jegyzett példányát a fent említett idõpontban szeretnénk a közösség számára ünnepélyes keretek között átadni. Örömmel vennénk Kurcz Mária polgármester asszonnyal, ha e rendkívüli eseményünkrõl többen is értesülnének Váradon, az Ön segítségével. Tisztelettel kérem, segítse ez irányú munkánkat. A mai nappal hivatalosan értesítettük a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet, Tõkés László püspök urat. Bízom segítõkészségében, várom jelentkezését. Tisztelettel:

Önrendelkezés A gyergyói EMI-tábor apropóján III. EMI-tábor, Gyergyószentmiklós. Hozzávetõleg 5000 résztvevõ, közel száz elõadás és rendezvény, melyhez hozzáadódik még napi 2-3 koncert. Az idei tábor témája az autonómia, mottója pedig a Széchenyi-mondat: „Tõlünk függ minden, csak akarjuk“. Az önrendelkezésrõl szóló elõadások sorában ott találjuk Gergely István csíksomlyói lelkész elõadását, igehirdetését. Még Csíksomlyóról érkezett, de nemsokára Jegenye lesz az állandó szálláshelye; az érsekség utasítására ott teljesít majd szolgálatot. „Telt ház“ fogadja, õ pedig próbálgatja, ülve vagy állva lásson-e hozzá beszédéhez, s mintegy önmagának magyarázza határozatlanságát: „Keresem a helyemet“. Erre az utolsó sorból bekiált valaki: „Ne keresse a helyét, Tiszti, mert az Csíksomlyón van“. Így gondolja a nép, de nem így a katolikus egyház. Tiszti fejet hajt a döntés elõtt, a hívei viszont aligha tudnak megbékélni a Csibészek atyjának elhelyezésével. Tiszti egy órát beszél, felteszi a kérdést, hogy ki a magyar próféta, és megválaszolja: „Aki üzenetet kap, és van bátorsága átadni akkor is, ha tudja, mi lesz a további sorsa. A próféta az üzenetet tovább kell adja, akár alkalmas az idõ, akár alkalmatlan, mert különben megszakad az igazság továbbítása“. A földi vezetõkrõl így vélekedik: „A jobb- és baloldali táborokat úgy kellene tekinteni, mint ember a jobb és bal kezét. Így lenne egység, s ez nem támaszkodhat emberi szövetségre. Mi csak alkalmas vagy alkalmatlan eszközök lehetünk Isten kezében. Ha az ember megtalálja feladatát, megtalálja önmagát is“. Majd beszéde végén újabb üzenetet közvetít: „Aki az Igét hordozza, vértõl ázott ruhát visel“. Beszéde véget ér, a gondolat folytatódik. Az újságíró-kerekasztal témáinak egyike Tiszti elhelyezésének ügye. Magyarországi és romániai magyar újságírók boncolgatják a helyzetet és hátterét. Tiszti Jegenyére küldését, mint a Jakubinyi-jelenség egy újabb mozzanatát határozzák meg, és többen rávilágítanak, nem Gyulafehérvár döntése az elhelyeztetés, fennebbrõl jött a parancs. György Attila, aki részt vett a küldöttségben, mely 10.000 aláírással kezében ment az érsekségre Tiszti maradását kérni, elmondja: „a fõpásztori szeretet kisebb volt, mint a politikai nyomás“. A sajtósok párhuzamot is vonnak Tiszti és Tõkés közösségébõl való kiszakítása között; van köztük, aki csodálkozik, hogy „Gyulafehérvár belemegy ebbe a politikai játékba“, de olyan is van, aki elmondja, nem szívesen foglalkozik lapja e témával, nem szidhatja és nem is dicsérheti a katolikus egyházat. BALÁZS KATALIN

KEREKES ERZSÉBET könyvtáros, alpolgármester

(POLGÁRI ÉLET, 2007. augusztus 17–23.)

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ a Nyugat-európai Református Lelkigondozó Szolgálat 2007. évi hittudományi és vezetõségi tanácskozásáról A Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) névadásának félévszázados évfordulóját ünnepelte a bajorországi Bayreuth-Oberwaiz református gyülekezeti központban 2007. július 5. és 8. között. A háromnapos tanácskozás vezérigéje: „Épüljetek fel lelki házzá“ (1Péter 2,5.9) apostoli intése volt. A reggeli és az esti áhítatokat az egyes országokból érkezettek tartották. Két elõadás hangzott el: dr. Fodorné dr. Nagy Sarolta református lelkész, fõiskolai tanár „Történelmi lecke“ – a Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948ban létrejött egyezmény megkötésének körülményeirõl és hatásáról, különös tekintettel a nevelésre, és dr. Rémesné dr. Köpeczi Bócz Edit egyetemi magántanár, történelemkutató az „Állami Egyházügyi Hivatalról“ és annak áldatlan tevékenységérõl. A Vezetõségi ülés foglalkozott a nyugat-európai gyülekezetek gondjaival, egyházpolitikai kérdésekkel és jövõt meghatározó terveket dolgozott ki. A NyEMRLSz megerõsítette eredeti és hagyományos küldetését. Kinyilvánította ökumenikus nyitottságát és együttmûködési készségét a területén mûködõ egyházi közösségekkel. Református hitvallása megtartásával és közös református hagyományai keretében gondolkodva, a Szolgálat saját történelmi múltja, illetve a jelenkor kérdéseinek feldolgozásával meghatározta az egyetemes magyar református egyházépítésben reá váró feladatait. Önerejébõl középiskolás ifjúsági táborozást szervez jövõ év júliusára, amelynek házigazdájául az õshonos felsõõri református egyház vállalkozott (Ausztriában). Ezen a nyugat-európai magyar reformátusok és a Kárpát-medence magyar nemzetrészei református ifjúsága (Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Erdély) találkozhat a magyar határ közelében. A NyEMRLSz ismét megerõsítette elkötelezettségét a Magyar Református Egyházak Egyetemes (Tanácskozó) Zsinata és a Magyar Reformátusok Világszövetsége mellett. Közös célkitûzésének tartja a Kárpát-medencén túli magyar reformátusság összefogását és a világon szétszórt magyar reformátusok számontartását, illetve misszionálását. E két törvényesen bejegyzett szervezetet és azok jogszerûen megválasztott elnökségét – mint eddig is – anyagilag támogatja. A magyar reformátusság gazdag szellemi kincseinek továbbadása embertársaink javát szolgálja az egész világon. A résztvevõk megtekintették a mártírlelkészekrõl a Duna TV által is bemutatott dokumentumfilmet, Beyreuth építészeti nevezetességeinek megtekintése után a „Tudom az én Megváltóm él“ dicséret eléneklésével tisztelegtek Liszt Ferenc síremléke elõtt. A tanácskozás vasárnap istentisztelettel és úrvacsorával zárult. A NyEMRLSz Elnöksége megbízásával: DR. BÉKÁSSY N. ALBERT világi elnök

NYILATKOZAT Több mint másfél évtizeddel a romániai rendszerváltozás kezdete után, melynek elindulásában a Temesvári Református Egyházközség révén Egyházunk is meghatározó szerepet játszott (1989) – a Királyhágómelléki Református Egyházkerület mély sajnálattal tapasztalja a következõket: (1) Az Egyház Románia Alkotmánya által biztosított autonómiájának a megsértése Állami, hatósági beavatkozás Egyházunk belügyeibe Az igazságszolgáltatás illetéktelen politikai befolyásolása (2) Az állami közpénzek elosztásának politikai befolyásolása Az Egyház autonómiájának megsértése az egyháztámogatások elosztásának gyakorlata által Politikai klientúraépítés az állampolgári adókból származó közpénzek elosztása által 1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ismételten tiltakozik az ellen, hogy a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium hosszú évtizedekig bitorolt épületének a tíz évi, nehéz küzdelem után való visszaszerzése nyomán az iskola sportpályáját diákjainktól törvénytelenül elkobozták. Annak ellenére, hogy Románia immár az Európai Unió tagja lett, mintegy két éve tartó, jogos küzdelmünk mind ez ideig eredménytelennek bizonyult. A nagyváradi Városi Tanács törvénytelen intézkedését hallgatásukkal vagy cinkos együttmûködésükkel szentesítik és támogatják az illetékes állami hatóságok és a részrehajló igazságszolgáltatás. Egyházkerületünk változatlanul követeli a Tanügyminisztérium, valamint a Kultuszminisztérium hathatós intézkedését, másfelõl az igazságszolgáltatás illetékes fórumainak a pártatlan eljárását a sportpálya visszaszerzése érdekében. Hasonlóképpen követeljük az Egyházkerületünk egyes szolgái ellen politikai célzatossággal indított, megfélemlítõ szándékú peres eljárások beszüntetését. Ugyancsak politikai, hatalmi beavatkozásról árulkodik a Szatmárnémeti Törvényszék 665/D/2007. június 27. számú jogellenes és törvénytelen határozata Báthori Gyula közbûntényes lelkipásztor védelmében. A lelkészi szolgálatból fegyelmi úton eltávolított lelkipásztort jogaiba visszahelyezõ, bûnpártoló döntés durva beavatkozást jelent Egyházunk belügyeibe. Egyházkerületünk Románia Alkotmánya és a 486/2006. számú Vallásügyi Törvény alapján követeli autonómiájának a tiszteletben tartását. Másfelõl, a hatalmi ágak szétválasztásának európai elve alapján síkra száll az igazságszolgáltatás pártatlanságának biztosításáért, a törvényesség maradéktalan helyreállításáért. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület méltán várja el, hogy a nevezett, súlyos jogsérelmek orvoslásához a kormányon lévõ Romániai Magyar Demokrata Szövetség hatékony támogatást nyújtson. Ezúton is felhívással fordul az RMDSZ-hez, hogy a Bihar megyei szervezet vezetõsége, másfelõl Markó Béla szövetségi elnök konkrét ígéreteinek megfelelõen segítsék elõ az el-

mérgesedett nagyváradi sportpályaügy törvényes és méltányos rendezését – etnikailag és vallásilag diszkriminált tanuló ifjúságunk javára. Hasonlóképpen a hatósági és bírósági packázásokkal szemben legyenek védelmére Egyházkerületünknek, egyházi autonómiánknak. 2. Az RMDSZ és a Szövetségen kívüli szervezetek képviselõinek folyamatban lévõ tárgyalássorozatán kiemelt napirendi pontként szerepel: „a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása; a politikai kliensrendszer felszámolása” (lásd: Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért – tárgyalási dokumentum). Ezen alapvetõ követelménnyel szemben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megdöbbenéssel tapasztalja, hogy nem csupán az erdélyi magyar civil szférában, de az állami forrásból származó egyházi közpénzek elosztása terén is pártos politikai kliensrendszer uralkodott el, amelynek létrejöttében az RMDSZ pénzosztó elitjét és monopóliumra szert tett intézményeit súlyos felelõsség terheli. A közösségi önrendelkezés mentén kialakítandó erdélyi magyar közmegegyezés elengedhetetlen elõfeltétele az, hogy nemzeti közösségünk saját adópénzei elosztásáról és felhasználásáról maga rendelkezzék – legitim képviselõi által. Ugyanez érvényes a magyarországi adófizetõk „címzett” adóforintjainak az elosztása vonatkozásában. Ehelyett az RMDSZ saját politikájának az anyagi megalapozása és politikai klientúrájának a kiépítése végett a romániai és a magyarországi pénzforrásokat teljességgel kisajátította, olyannyira, hogy magyar történelmi egyházaink pénzügyi függetlenségét és – ezzel együtt – autonómiáját is súlyosan megcsorbítja. A politikai hatalom részeként az RMDSZ ezáltal egyházainkat a pénzosztó hatalomnak nagy mértékben kiszolgáltatja. Egyházkerületünk elfogadhatatlannak tartja, hogy az RMDSZ egész autokratikus intézményrendszere és pártnomenklatúrája anyagi elõnyök biztosításával, illetve pénzbeli megvonások kényszerítõ hatásával igyekszik a maga oldalára felsorakoztatni gyülekezeteinket és lelkésztársadalmunkat. Felhívással fordul az RMDSZ vezetõségéhez, hogy vessen véget ennek a megkülönböztetõ gyakorlatának, és a tárgyalások céljául kitûzött „rendszerváltoztatás” részeként járuljon hozzá a romániai – és magyarországi – állami költségvetési pénzek elosztásának a politikamentessé tételéhez. Egyházkerületünk ugyanezzel az igénnyel fordul a romániai – és a magyarországi – kormányhatóságokhoz. Miközben Isten iránti hálaadással mond köszönetet az elnyert támogatásokért – politikai vonatkozásban –, ragaszkodik anyagi-pénzügyi önállóságához, intézményi autonómiájához. Mindent egybevetve, a demokrácia korszerû követelményeinek és az általánosan elfogadott európai normáknak megfelelõen szorgalmazzuk és sürgetjük az egyházi-állami kapcsolatok, valamint az erdélyi magyar egyházi-polgári viszonyok depolitizálását. 2007. augusztus 15. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának és Esperesi Kollégiumának

HATÁROZATI ÁLLÁSFOGLALÁSA 1999-2000-ben, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek az erdélyi magyarság eredeti célkitûzéseitõl és érdekeinek hiteles képviseletétõl való elhajlása láttán, Egyházkerületünk kétoldalú párbeszédet kezdeményezett a Szövetség országos és partiumi területi szervezeteivel. Aggodalmaink utóbb olyannyira beigazolódtak, hogy a megyei RMDSZ-szervezetekkel kötött megegyezések papíron maradtak, az országos szervezet pedig arrogáns módon eleve visszautasította a párbeszédet. Hat évvel késõbb, több hasonló kísérlet meghiúsulása nyomán, mély sajnálattal szereztünk tudomást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kezdeményezett újabb párbeszéd-sorozat kudarcáról. 2007 januárjában, hónapokig tartó megbeszéléseket követõen, az RMDSZ csúcsvezetõsége végül is egyoldalúan megszakította az ígéretesnek tûnõ tanácskozásokat, ezzel együtt durván visszautasítva az EMNT azon javaslatát, hogy a közelgõ európai parlamenti választásokon az erdélyi magyar közösség RMDSZ-pártlista helyett összmagyar nemzeti jelöltlistát állítson. Az RMDSZ pártosan kizárólagos magatartása ilyenképpen már a legelején lehetetlenné tette az összefogást, és erdélyi magyarságunk európai képviseletét eleve veszélybe sodorta. A Markó Béla vezette pártközpont egyeduralmi politikája kétfelé szakította nemzeti közösségünket, s ennek következtében hat RMDSZ-en kívüli szervezet Tõkés László püspököt, az EMNT elnökét indította egyéni jelöltként az EP-választásokon. Igazgatótanácsunk egyöntetûen csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, és cselekvõ támogatásáról biztosította püspökünk jelöltetését.

Az önálló jelöltállítás, személy szerint a Tõkés László ellen indított ellenséges RMDSZ-propaganda és a nemtelen egyházellenes támadások még csak tovább mélyítették a magyarság belsõ megosztottságát. Ennek ellenére, viszonylag rövid idõn belül, közel 140 ezer támogató aláírás gyûlt össze Tõkés László javára. Ekkor az RMDSZ, egy száznyolcvan fokos fordulattal irányt változtatott és – mintha mi sem történt volna – kecsegtetõ ajánlatot tett arra, hogy EP-képviselõjelöltünk mondjon le egyéni jelöltetésérõl, és fogadja el az RMDSZ-lista egyik „befutó helyét”. A Tõkés Lászlót támogató szervezetek nem zárkóztak el az egyeztetéstõl, és – ennek megfelelõen – 2007 júliusának végén el is kezdõdtek az esetleges közös jelöltállítással kapcsolatos kétoldalú tárgyalások. Egyházkerületünk Igazgatótanácsa és Esperesi Kollégiuma mai együttes ülésén megvitatta a kialakult helyzetet, és ezzel kapcsolatban a következõ álláspontra helyezkedett. – A történtek után, az RMDSZ megelõzõ magatartását figyelembe véve, erkölcsi szempontból nemhogy a megegyezést, de még a tárgyalásokat sem tartja indokoltnak. Ennek ellenére elfogadja, hogy nemzeti érdekeink, illetve európai képviseletünk megteremtése megérdemlik a tárgyalások folytatását. – Ennek értelmében Egyházkerületünk támogatásáról biztosítja Tõkés László egyéni EP-képviselõjelöltet abban, hogy erdélyi közösségünk érdekeinek megfelelõen, a megkívánt feltételek és biztosítékok teljesülése esetén – amennyiben ez lehetséges – megegyezzen az RMDSZ-szel a közös jelöltlistában.

NYILATKOZAT Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége megelégedéssel veszi tudomásul, hogy – elsõ felháborodása után – az RMDSZ csúcsvezetõsége belátta, hogy kirekesztõ politizálása nem vezet eredményre, s a megbékélés és az egységkeresés útját választotta, s bár kissé megkésve, de még idõben magáévá tette egyházkerületünk tisztségviselõinek javaslatát az EU-s választásokra nézve. Ezzel nemcsak azt tette lehetõvé, hogy az erdélyi magyar közélet két fontos szereplõje, Markó Béla és Tõkés László találkozhasson egymással, de lehetõséget teremtett arra is, hogy a mögöttük lévõ politikai szervezõdések is érdemi tárgyalásokat kezdjenek az egység megõrzése érdekében. Az EREK Elnöksége fontosnak tartja a közélet megtisztulását, valamint a politikai érdekképviselet megújulását, az összefogáson, a kölcsönös bizalmon és a magyar szolidaritáson alapuló politikai gyakorlatot, éppen ezért üdvözli az EMNT és az SZNT vezetõinek ez irányú törekvéseit összegzõ Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért címet viselõ dokumentumát. Ugyanakkor fontosnak tartja az RMDSZ képviselõi által a Közös nemzeti célokért címû anyagban megfogalmazottakat is, és reményét fejezi ki, hogy a kolozsvári csúcstalálkozón elfogadott tárgyalási menetrend során megteremtõdnek a közös politikai fellépés feltételei nemzeti közösségünk érdekeinek képviseletében. Az EREK Elnöksége és testületei a jövõben is következetesen támogatni fognak minden olyan közéleti lépést, amely az erdélyi magyarság érdekében történõ egységes fellépést szorgalmazza. Kolozsvár, 2007. augusztus 3. PAP GÉZA püspök

TONK ISTVÁN fõgondnok

– Mivel a megváltozott európai viszonyok között Egyházkerületünknek elemi érdeke a magyar érdekek és a keresztyén értékek méltó képviselete –, Igazgatótanács és az Esperesek Kollégiuma a megegyezés elmaradása esetén is egyöntetûen támogatja Tõkés Lászlónak az Európai Parlamentbe való megválasztatását. Meggyõzõdése, hogy ebben az esetben a szabad választás demokratikus jogának és a választási esélyegyenlõség elvének kell érvényesülnie, amit ellenséges kampánnyal vagy nemtelen módszerekkel nem szabad megrontani. – Egyházkerületünk az elkezdett párbeszéd folytatását önálló jelöltindítás esetén is szükségesnek tartja, mivel a várhatóan jövõre sorra kerülõ helyhatósági és országos választások – távlatilag – mindenképpen megkívánják a lehetõ legteljesebb összefogást. Mindezeket szem elõtt tartva, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és az Esperesek Kollégiuma azzal a felhívással fordul Egyházunk és a Testvéregyházak Tagjaihoz, valamint az erdélyi magyar Választópolgárokhoz, hogy a 2007. november 25-én sorra kerülõ választásokon, a nemzeti összefogás jegyében – akár egyéni jelöltként, akár közös listán – szavazataikkal juttassák be Tõkés Lászlót az Európai Parlamentbe. Nagyvárad, 2007. augusztus 30. CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

KÖZLEMÉNY A Traian Bãsescu államelnök eltávolítását célzó népszavazáskor az RMDSZ politikai kudarcát Markó Béla elnök merõ „kommunikációs hibaként” próbálta feltüntetni. Utóbb, az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos megegyezés meghiúsulását az RMDSZ vezetõsége szintén a kommunikáció síkjára kívánja terelni, azzal a szemfényvesztõ hazugsággal igyekezvén az újabb kudarcot megindokolni, hogy Tõkés László és az õt támogató szervezetek „a magyarság iránti felelõtlenséggel” visszautasították „az egység, a szolidaritás, az összefogás” közös európai parlamenti választási listáját. Az RMDSZ kiújuló egységdemagógiája odáig terjed, hogy a pályázati szabályok felrúgásával az EP-lista élére besorolt Frunda György szenátor egyenesen azt állítja: Tõkés László „a magyarság ellen indul a választásokon”; Markó Béla pedig nem átallja kijelenteni, hogy: „partnereink nem értették meg, hogy összefogásról, a romániai magyarság jövõjérõl van szó”. Ezzel szemben figyelemre méltó Eckstein-Kovács Péter szenátor azon megállapítása, mely szerint az RMDSZ-vezetõség súlyos felelõsséget hordoz a történtekért. „Ez a dolog nem most, hanem Szatmárnémetiben lett ellõve, ahol az az elv érvényesült, hogy aki nincs velünk, az ellenség” – mutat rá az RMDSZ-es szenátor. Ehhez hasonlóan az EMNT véleménye az, hogy az összefogás lehetõségét az RMDSZ-vezérkar akkor játszotta el, amikor ez év elején a közös erdélyi magyar nemzeti lista indítására vonatkozó EMNTkezdeményezést eleve durván visszautasította, majd semmibe véve Csoóri Sándor, Mádl Ferenc, Vízi E. Szilveszter és aláíró társaik, valamint Sólyom (Folytatása a 11. oldalon)

PARTIUMI KÖZLÖNY László államelnök, továbbá a Református Egyház megegyezésre irányuló felhívásait, önálló európai parlamenti képviselõjelölt indításába kényszerítette bele az RMDSZ-en kívüli szervezeteket. Ennek következtében Markó Bélát és csapatát korszakos felelõsség terheli magyar közösségünk megosztásáért. Az általuk kiprovokált szembenállást – sajnos – az augusztus folyamán lezajlott tárgyalások sem voltak képesek feloldani. Az EP-jelöltállítással kapcsolatban kialakult helyzet vonatkozásában az EMNT vezetõsége még a következõket tartja szükségesnek tisztázni: – Az RMDSZ vezetõembereinek kórusban hangoztatott „õszinte sajnálkozása” a megegyezés elmaradása miatt nem más, mint „kegyes” demagógia – hiszen az összefogásnak éppen õk voltak a legfõbb akadályozói. – A tárgyalások során Tõkés László tárgyalóküldöttsége mindvégig programokban és reformokban gondolkozott. Ezzel szemben az RMDSZ valójában csak az EP-listáról és a pozíciókon való osztozásról kívánt egyeztetni, és ezeknek rendelte alá a közösségi, nemzeti érdekeket. – A közös EP-lista meghiúsulása nyomán az RMDSZ már egyáltalán nem volt hajlandó aláírni az együttesen megszövegezett Megállapodást, és még azt sem kívánja betartani, amiben megegyezés született. Hasonlóképpen az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum megalakítását is bizonytalan idõre elnapolta. – Példának okáért a választási törvények módosítására vonatkozó elvi megegyezést már a tegnapi napon felrúgta azáltal, hogy a Képviselõház plénumán – a többséggel együtt – leszavazta a 33/2007-es kormányrendelethez Toró T. Tibor képviselõ által benyújtott módosító javaslatokat. Éppen ezért, az egyéni EP-jelöltekre nézve diszkriminatív törvény miatti esélyegyenlõtlenség kivédése céljából az EMNT választási megfigyelõk kiküldését fogja kérni az Európai Parlamenttõl. – A Tõkés László jelöltségét támogató szervezetek továbbra is hiteltelennek tartják az RMDSZ vezetõségét, nem csupán azért, mert az elvi megegyezések hiteles alátámasztására alig voltak hajlandók konkrét garanciákat nyújtani – hanem utóbb azért is, mivel az SZKT legutóbbi, marosvásárhelyi ülésén az aradi kongresszus által felállított EP-jelöltlistát könnyedén felborították, és ezzel együtt a Szövetség belsõ demokráciáját és saját szabályait is semmibe vették. – A Szövetségi Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselõk Tanácsa – közvetve – az RMDSZ által vállalt etikus választási korteskedés kötelezettségét is megsértette azáltal, hogy Sógor Csaba református lelkész és csíki szenátor elõléptetése által eleve a református és a székelyföldi választók megosztására tesz kísérletet. A felsoroltakból is megállapítható, hogy látványosnak szánt arculatikommunikációs erõfeszítései ellenére az RMDSZ igazából nem képes a változásra, „nyitása” pedig csupán a megtévesztésre, elõjogai és pozíciója megmentésére irányul – és mint ilyen, nem partner a megegyezésre. Sógor Csaba szenátor állításai vonatkozásában Tõkés László EMNTelnök ezúton adja tudomásul, hogy a megváltozott körülmények között – post festam – tárgytalan arra hivatkozni, hogy valamikor õt javasolta „befutó helyre”. Az is tudni való, hogy Tõkés László sem szóban, sem telefonon, soha nem vetette fel Sógor Csabának az õ esetleges visszalépésének kérdését. Mindent egybevetve, Tõkés László ezúton is határozottan visszautasítja az RMDSZ vezetõségének a szánalmas és demagóg manipulációs kísérleteit. Felelõsség-áthárító kommunikációja arra az ókori tanmesére emlékeztet, melyben a víz felsõ folyásánál álló farkas a lejjebb álló bárányt vádolja meg a víz felzavarásával. Tõkés László ismételten köszönetet mond az õt támogató hat szervezetnek, valamint annak a száznegyvenezer embernek, akik aláírásukkal az õ jelöltetését támogatták, és egyéni jelöltként egész erdélyi magyarságunk és román honfitársaink európai képviseletéhez kéri a választók bizalmát. 2007. szeptember 11. AZ ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA

11. OLDAL

NYILATKOZAT Elégtétellel nyugtázzuk, hogy Tõkés László elfogadta a hat támogató szervezet ajánlását, hogy él a közel 140.000 támogatói aláírás biztosította törvényes lehetõséggel, és független jelöltként indul az õszi EPválasztásokon. Az erdélyi magyarok hatékony európai képviselete csakis a bizalom és a hitelesség alapján jöhet létre. Történelmi esély számunkra, hogy a folytonosságot és következetességet képviselõ Tõkés László legyen közösségi ügyeink brüsszeli nagykövete. Politikai és erkölcsi érveken kívül egyébként ezt a döntést támasztja alá a matematikai alapigazság is, miszerint független jelöltként a mandátumhoz szükséges 2,8%-os szavazatarányt sokkal könnyebb elérni, mint a pártlistán indulás esetén az 5%-os küszöböt. Nem véletlen, hogy a hitelét és politikai támogatottságát vesztett RMDSZ szinte mindent megígért az elmúlt idõszakban a tárgyalások során, sajnos egyetlen konkrét cselekvési garancia nélkül. Az SZKT által szeptember 8-án meghozott, az RMDSZ európai parlamenti képviselõi listájának véglegesítésére vonatkozó döntését követõen egyértelmûvé vált: az RMDSZ nem tudja, hogy kiket és milyen elvek mentén szeretne az Európai Parlamentbe juttatni. Az SZKT hétvégi döntése ugyanis homlokegyenest ellentmond az RMDSZ által korábban hozott döntéseknek. Az RMDSZ, listája összetételének megváltoztatásával, saját szabályait is semmibe vette, felrúgva a korábban általa elfogadott, a jelöltség pályázati úton való elnyerésének módozatát. Felmerül a kérdés: az RMDSZ által korábban hangoztatott, fiatal, pragmatikus, technokrata politikusokból álló listája milyen okokból szorult háttérbe? Megfelel ezeknek az elvárásoknak a Frunda által vezetett lista? Hol van Frunda György pályázata? Az RMDSZ részérõl cinikusnak tekintjük Sógor Csaba második helyre való jelölését, a szenátor úr részérõl pedig sajnálatosnak azt, hogy eszközévé vált a Markó-Verestóy-Frunda-Borbély nevei által fémjelzett önfeladó politikának. Az õszi kampány és az EP-választás egyúttal a következetesség és a hitelesség, a temesvári forradalom értékrendje valamint az eddigi megtévesztõ, félrevezetõ politika közötti választás is. Az erdélyi magyaroknak is joguk van a hiteles képviselethez. 2007. szeptember 10. A TÕKÉS LÁSZLÓ JELÖLÉSÉT TÁMOGATÓ SZERVEZETEK ELNÖKSÉGEI

KÖZLEMÉNY Vonja vissza listáját az RMDSZ! Minekutána az RMDSZ vezetõivel való tárgyalásokon kiderült, hogy a Markó Béla által vezetett politikai csoportosulás célja kizárólag az RMDSZ-lista megerõsítése és ezáltal a saját és pártjuk pozíciójának megõrzése, egyértelmûvé vált, hogy felelõtlen és erkölcstelen döntés lett volna az erdélyi magyarok jelöltjét egy megváltozni nem akaró román versenypárt listáján indítani. Bár ezen párt vezetõi nem voltak hajlandóak a közös indulás feltételeként megszabott garanciákat biztosítani arra vonatkozóan, hogy az erdélyi magyar politikában rendszerváltás indítja el a tíz éve autonómiaellenes politizálást folytató RMDSZ-t a saját programja által mutatott úton, az RMDSZ kampánygépezete most mégis Tõkés Lászlót és az õt támogató szervezeteket teszi felelõssé az esetleges választási kudarc miatt. Valósnak tartjuk a veszélyt, hogy amennyiben az RMDSZ, kihasználva elsöprõ médiafölényét, ígérete ellenére folytatja elkezdett rágalomhadjáratát, veszélybe kerülhet képviseletünk az Európai Parlamentben. Azt ajánljuk ezért az RMDSZ vezetõségének, hogy teremtsük meg végre az erdélyi magyar egységet, de ez az egység ne pártegység, ne egy szûk gazdasági és politikai klikk által diktált feltételeknek megfelelõ „egység”, hanem az autonómia, a határozott kiállás, valamint a közösség hiteles és valódi képviselete köré épülõ egység legyen. Ezeket pedig Tõkés László jeleníti meg, ahogy tette eddig is. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az RMDSZ nem jutna be a román parlamentbe sem, az EP-választáson pedig ennél jóval siralmasabb eredményt fog elérni – amennyiben román támogatással nem segít ismét magán –, hiszen ezúttal elsõ alkalommal választhatnak is az erdélyi magyarok, mégpedig az RMDSZ által eddig folytatott önfeladó politizálás és a Tõkés által képviselt autonomista kiállás között, mely lehetõség matematikailag teszi szinte lehetetlenné az RMDSZ bejutását. Az pedig nem lehet kétséges, hogy az erdélyi magyarság számára ki képviseli az autonómiát: az a Tõkés László-e, aki Temesvártól a mai napig az erdélyi magyarság érdekeiért és autonómiájáért szállt síkra, vagy az a Frunda György, akinek köztudottan kétséges a román titkosszolgálattal való 1989 elõtti viszonya, aki (Folytatása a 12. oldalon)

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

1993-ban elérte, hogy ne kerüljön be az RMDSZ programjába a területi autonómia, akinek a neptuni ténykedését még az SZKT is elítélte, aki szerint évek óta javában élvezzük a kulturális autonómiát, aki külföldön védi a román választási törvény „demokratizmusát” – felsorolni is hosszú volna áldásosnak semmiképpen nem nevezhetõ munkásságát. Amennyiben tehát az RMDSZ-nek nem a pártérdek és a pozíciók megtartása vagy elfoglalása a fontos, hanem az erdélyi magyarság jövõje és képviselete (ahogy azt gyakran hangoztatja), vonja vissza a pártlistát, és támogassa a feleannyi szavazattal bejutni képes Tõkés Lászlót, általa pedig az autonómia ügyét és a hiteles képviseletet! Ugyanakkor felkérjük Sógor Csaba szenátort, vegye észre, hogy az RMDSZ-es pártvezetés semmire tekintettel nem lévõ politizálásának lesz áldozata, és eddigi hídalkotó szerepvállalása ellenére most éppen a nemzeti oldalt fogja akaratlanul megosztani, veszélybe sodorva az egyetlen esélyes, Tõkés László bejutását az Európai Parlamentbe. Azt kérjük tõle, támogassa az erdélyi magyarok jelöltjét: amennyiben az RMDSZ nem hajlandó Tõkést támogatni, lépjen vissza a kirekesztõ pártlistáról s álljon Tõkés László és az autonómia oldalára. Kelt Kolozsváron, 2007. szeptember 10-én AZ ERDÉLYI MAGYAR IFJAK ELNÖKSÉGE

Hát a Sógor mit csinál? Sógor Csaba elfogadta, hogy az RMDSZ második, elméletileg még befutó helyen jelölje az európai parlamenti választásokra. Olyan hír ez, melyet meg kell rágni, emészteni. Az történt ugyanis, hogy az emlékezetes 2000. esztendõben a Székelyföldön az RMDSZ nem hibátlan vagy bírálhatatlan, de viszonylag tisztességes elõválasztásokon döntött parlamenti jelöltjeirõl. Nagy eredménynek, az azóta jobblétre szenderített Reform Tömörülés (RT) átütõ gyõzelmének tekintették, hogy a jórészt katolikus Csíkban egy RT-s református lelkipásztor, név szerint Sógor Csaba gyõzött és került fel a hivatalos RMDSZ-listára. Sógort azóta is – kisebb-nagyobb fenntartásokkal – a szövetség belsõ ellenzékeként tartottuk számon. Igaz, 2004-ben sokan úgy gondoltuk, az RMDSZ felsõ vezetésével kötött különbékéjének eredményeként lett ismét szenátor, de úgy tûnt, rátalált arra a modus vivendire, mellyel eleget tud tenni a külsõ ellenzék elvárásainak, miközben a szövetség vezetõinek is számolniuk kell személyével. Hogy valami még sincs rendben vele, az a fél évvel ezelõtti RMDSZ-es EPjelöltlista összeállításakor vált nyilvánvalóvá: a csúcsvezetés és az SZKT csak harmadik, tehát nem befutó helyet biztosított számára, amit úgy értékeltek az RMDSZ minden mozdulását figyelõ elemzõk, hogy Sógornak fizetnie kell belsõ ellenzéki voltáért, neve jól néz ki a listán, de gyõzelmét nem kívánják. Most ellenben a kutyaszorítóba került RMDSZ változtatott taktikáján, keblére ölelte Sógor Csabát, és Frunda György után a második helyre nyomták fel listájukon, minden bizonnyal azzal a hátsó szándékkal, egyék meg egymást a református lelkészek. Sógor viszonylagos jó hírére, ellenzéki szerepvállalására alapozva úgy kalkuláltak, Isten református szolgája a szövetség kereszténydemokrata hitvallású választói szemében jó pontnak és szavazatcsalogató személynek számíthat. Ellenben az RMDSZ-szel szemben álló vagy ahhoz kritikusan viszonyuló magyarság soraiból sokan elvárták volna Sógor Csabától, hogy a kisiklott egyeztetés után, amikor a polgári oldalnak nagyon össze kell kapnia magát, Tõkés Lászlót juttassa be az EPbe, legyen hû egykori önmagához, s ne vállalja ezt az áldatlan szerepet. De a karriervágy erõsebb volt Sógor szenátor úrban, mint korábbi kötõdései, s a szombati SZKT utáni elsõ, rendhagyóan radikális megszólalásával a hazai magyarság érdekeiért elkötelezetten küzdõ RMDSZ-jelöltként kíván jeleskedni. Félretéve azt a cinikus kijelentését, melyek szerint õ nem Tõkés László ellen indul, hisz a püspök úrnak már csak 60 000 megszerzendõ szavazatra van szüksége, ama kinyilatkozatásai, miszerint Brüsszelben azért fog küzdeni, hogy a magyar nyelvet elismerjék Románia második hivatalos nyelveként, vagy hogy az autonómia, a kétnyelvûség és az újrarajzolt régiók elkötelezett harcosaként elfogadtatja azt, hogy ami jó Európának, legyen jó Romániának is, továbbá, hogy személye garancia a párbeszéd fennmaradására, nemcsak önigazolás, nemcsak önmaga túlértékelése, hanem teljes behódolásának tanúbizonysága is. Domnul Csaba, ahogy újabban a román sajtó emlegeti, valójában elárulta azt az ügyet, melynek hullámán kétszer is a szenátusba, a hazai közélet centrumába jutott. Legyen az õ dolga, hogyan küzd meg emberi, politikusi, papi lelkiismeretével, s hogyan fog újra a szószékre állni, ha politikai karrierje zátonyra fut. SIMÓ ERZSÉBET (HÁROMSZÉK, 2007. szeptember 11.)

Egy beszéd, és ami a szavak mögött van Ezer sebbõl vérzett Markó Béla a szombati SZKT-n tartott politikai beszámolója. Szétszórt volt, zilált, de a legnagyobb gondot nem ez okozta. Az egyébként rendkívül jó szónok Markó tartott már szabadon beszédet, amely koncentrált, majdnem nyomdakész szöveg volt. Ezúttal az idegesség, a nem leplezhetõ feszültség rányomta bélyegét felszólalására, és jövõbe mutató, reményt keltõ igyekezete csapdába sodorta az RMDSZ elnökét. Szövege több pontján olyan tényeket sorolt, melyek valóságtartalma bizony megkérdõjelezhetõ. 1. Az RMDSZ vezetõi tizenöt éve kompromisszumra készen õrködnek a romániai magyarság egysége felett, s ezt mindmáig sikerült megtartaniuk – jelentette ki. Miért van akkor most szükség összefogásra? – tehetjük fel a kérdést. Ha az egység létezik, miért kell a megegyezés? Markó kicsit késõbb már arról beszélt, sokszor megpróbálták elfogadtatni Tõkés Lászlóval és társaival, hogy bizonyos kérdésekben csak a román politikummal kötött kompromisszum árán lehet elõrelépni, a folyamatosan érkezõ nem-ekkel azonban nem volt, mit kezdeniük. 2. Valóban itt keresendõek a majdani nagy konfliktusok gyökerei: Markó és társai meghallani sem voltak hajlandóak a más véleményt. Nem próbálták párbeszéddel, esetleg érvekkel orvosolni a nézetkülönbségeket, lesöpörték, nem létezõnek tekintették azokat. A szatmári kongresszuson pedig kirekesztették a másként gondolkodó Tõkést, érvényesült az „aki nincs velünk, az ellenünk van“ demokratikusnak cseppet sem mondható elve. 3. Az RMDSZ nem tehet arról, hogy nem jött létre a megállapodás – fejtegette az elnök. Õk munkamegosztást akartak, a másik tábor vagyonmegosztást – ironizált. Mindez akár hihetõen is hangozhat saját táborukban, azonban felmerül a kérdés: milyen vagyon megosztását követelte az ellenzék? Annyit kívántak elérni, hogy a román és a magyar állam által az erdélyi magyar közösségnek – és nem az RMDSZ-nek! – folyósított pénzeket a továbbiakban ne klientúra-, pártérdekek szerint osztogassák, hanem együtt alakítsanak ki méltányos finanszírozási rendszert. 4. Az RMDSZ vezetõi saját vagyonukként rendelkeztek a pénzek fölött, így nem csoda, hogy nem fûlik foguk az „osztozkodáshoz“. Õk a pluralizmus hívei, Tõkésék csak saját egyszínûségüket hajlandóak elfogadni – mondotta az RMDSZ elnöke, pedig a plurális érdekvédelem kialakítása pont az ellenzék egyik, alku tárgyát nem képezõ kérése volt. 5. Beszéde végén szép retorikai csúsztatással hasonlította a jelenlegi helyzetet a 2004-es évihez. Akkor is volt alternatíva, és mégis gyõztek – jelentette ki. 2004-ben valóban alakulóban volt az alternatíva, ám megakadályozták az új alakulat versenybe szállását. Könnyû úgy gyõzni, hogy az ellenfelet már a startvonal elõtt elgáncsoljuk. A felsoroltakat tekinthetjük a politikai csûrés-csavarás részeként, figyelemre méltó azonban, amit az elmaradt egyezségrõl, az alá nem írt megállapodásról mondott Markó. Felsorolja, hogy mennyi mindent elfogadtak volna a kompromisszum érdekében. Hajlandóak lettek volna az egyeztetõ fórum megalakítására, közös törvények kidolgozására, az autonómia-referendum vagy a magyar egyetem létrehozásának támogatására. Egyetlen szépséghiba, hogy mindez az RMDSZ-program, -alapszabályzat része. Az autonómia ott szerepelt a kampányígéretek között. Fél éve még hallani sem akartak a referendumok támogatásáról, most pedig erre is hajlandóak lennének, pedig mindezt az ellenzékkel folytatott tárgyalások nélkül maguknak kellett volna kezdeményezniük. Most, hogy nem írták alá a dokumentumot, ismét tabutémává válik? Az RMDSZ csak az egyezségkényszernek nyomása alatt hajlandó gyakorlati lépésekre? Kampány következik. Sok hasonló beszédet hallunk majd, és érdemes lesz alaposan átgondolni õket, a dolgok, a tények lényegének mélyére nézni. És érdemes lesz emlékezni az elmúlt tizenhét esztendõ ígéreteire, megvalósulásaira. Nem árt felidézni, honnan indultunk, hová jutottunk, és azt sem, hogy miért. FARKAS RÉKA (HÁROMSZÉK, 2007. szeptember 11.)

PARTIUMI KÖZLÖNY

13. OLDAL

„... meg kell tartani a kánoni méltányosságot“ Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek nemrégiben elmozdította szolgálati helyérõl Czirják Árpád kolozsvári fõesperest és Gergely István csíksomlyói címzetes esperest – a két egyházi vezetõ és a hívek tudta nélkül. A kárpát-medencei keresztény magyar közösség újabb sérelmérõl fájdalommal értesültek a különbözõ egyházi közösségek, hiszen Czirják Árpád és Gergely István már évtizedek óta széles körben fejtették ki hit- és közösségépítõ tevékenységüket. „Mi, az 1956-os magyar forradalom részt-

vevõi és támogatói a kommunista birodalmi erõszakhatalom idején súlyos büntetéseket szenvedtünk keresztény és nemzeti meggyõzõdésünk miatt. Ezt a mostani büntetést azonban az Európai Unió demokratikus keretei között mérte ránk épp a római katolikus egyház egyik legmagasabb rangú képviselõje. Kérdezzük: mi okból és mi célból tette?“ – olvashatjuk az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság július 6-án kelt Nyilatkozatában. Az alábbiakban további két, témába vágó állásfoglalást közlünk.

Paptestvéri szolidaritás Czirják Árpáddal Az elmúlt hónapokban szomorúan szemléltem a Czirják Árpád körül kialakult események sorozatát. Mint katolikus pap és az Egyház jelenéért, valamint jövõjéért aggódó keresztény ember, az utolsó pillanatig reméltem, hogy gyõz a józan ész, diadalmaskodik a sokat hirdetett keresztény szeretet és a fõpásztor eláll eredeti szándékától. Nem így történt. Vele való személyes találkozásom sem volt eredményes. Nem értem, hogy miért volt erre szükség, két évvel a fõegyházmegye millenniumi ünnepségei elõtt. Megdöbbent, ha arra gondolok, hogy az elmúlt évtizedben hány paptestvérem jutott hasonló sorsra. Hála Istennek, többségük még itt van közöttünk, jóllehet egyikük a „halálból“ jött vissza. Czirják Árpád neve mindannyiunk számára ismerõs. Õt nem kell bemutatni, Erdély nagy püspökei, Márton Áron, Isten szolgája és Jakab Antal nagyra értékelték személyét. Amikor 1978ban Márton Áron Czirják Árpádot kinevezte a Gyulafehérvári Hittudományi Fõiskola tanárává és a Papnevelõ intézet lelkiigazgatójává, tervei voltak az akkori kolozsvári Szent Mihály Plébánia segédlelkészével. A szekuritáté beleszólt, nem kaphatott állami jóváhagyást, ezért tûri plébánosként folytatta lelkipásztori tevékenységét. Jakab Antal püspök benne látta az egyházmegye vezetésének garanciáját. Ez sem így történt, sokunk által ismert dolgok következtében. A kolozsvári Szent Mihály Plébánia plébánosaként az elmúlt 23 év alatt hûségesen és elkötelezetten dolgozott Egyházáért és híveiért egyaránt. Tovább is ezt akarta tenni. Nem teheti, mert rá is érvényesek Faludy György 1993-ban, Budapesten

írt sorai, melyek így hangzanak: „Ha a világ folyóján evezel: válassz magadnak egy hitvány ladikot. A sudár fát vágják ki legelõbb. Ha magad bölcsességre tanítod, és túl akarsz tenni a másikon, ha jellemed olyan nagy fényt lövell, mintha lenyelted volna a napot: a bajt ilyenkor nem kerülöd el.“ Czirják Árpád a bajt nem kerülte el. Nem a felhozott tizenöt év letelte, nem a jogi paragrafusok emlegetése áll elmozdítása mögött, hanem a féltékenység, az irigység, nagysága, szókimondása és kritikus magatartása. Majd a történelem lesz annak megmondója, hogy azok, akik életére törtek, miért tették mindezt és miért aláztak meg ennyire embertelen módon egy olyan papot, aki Csató Bélával együtt, éppen ebben az évben ünnepelte papságának 40. évfordulóját. Akik ezt jubileumi köszöntõnek szánták, cinikus módon megtették. Az ilyen magatartásnak csak egy minõsítése van: erkölcstelen. „A jelen irigy és hálátlan, de a jövõ igazságos lesz“ – olvasom gyakran az egyik márványtáblán. A jövõ Czirják Árpád és Sorstársai esetében is igazságos lesz. Bántalmazóival szemben legyen Isten irgalmas. Õ mindenkivel szemben irgalmas. Mint a Gyulafehérvári Fõegyházmegye Fõszékeskáptalanjának tagja, határozottan elítélem a Czirják Árpád és Sorstársai ellen elkövetett igazságtalanságot és mélységesen együttérzek Velük. DR. VENCSER LÁSZLÓ kanonok (SZENT MIHÁLY ÜZENETE, XII. Évfolyam 7–8. szám, 2007. július-augusztus)

Makovecz Imre és aláíró társai levele Jakubinyihoz Fõtisztelendõ Érsek Úr! Érsek Úr 2007. július 12-én kelt határozata értelmében komoly személyi változások állnak be a Gyulafehérvári Egyházmegye életében. Megbecsült, szolgálatukat kiválóan végzõ embereket mozdítottak el, többeket megalázó körülmények között. Számunkra legfájóbb, hogy Gergely Istvánt, a munkássága alapján méltán tisztelt csíksomylói esperest is érinti a határozat, mely ügyben elõzõ levelünkben arra kértük Érsek Urat, hogy „...gyakorolja a másokért akár életét is áldozni kész Jó Pásztor szeretetének jóságát...“, és hagyja meg Õt tisztségében. Választ nem kaptunk. A jelenleg érvényben lévõ magyarországi egyházjogi tankönyv szerint az áthelyezés során „…meg kell tartani a kánoni méltányosságot, fõként a volt plébánossal szemben… legfõképpen pedig figyelembe kell venni a legnagyobb egyházi közérdeknek, a lelkek üdvösségének szempontját, ezért

ügyelni kell arra, hogy az intézkedés sem az érintett pap, sem a plébániai közösség számára ne okozzon botrányt, vagy lelki kárt…“ (Dr. Erdõ Péter: Egyházjog. Szent István Társulat, Budapest, 1991.) Fõtisztelendõ Érsek Úr döntése jelenlegi formájában már most számos botrányt, meghasonlást, sõt lelki kárt okozott nemcsak a katolikus hívek, hanem minden jóérzésû ember körében, hátrányosan érintve az egész magyarságot, a Katolikus Egyházat és Románia nemzetközi megítélését, mert a közérdek ellenében intézkedéseket hozó parancsuralmi idõk szellemét idézi fel. Értelmetlen és méltatlan vádaskodások kaptak szárnyra, melyek közül a legfájóbbak a Gergely István állítólagos engedetlenségét firtató megnyilvánulások és fenyegetõzések. Gergely István minden megnyilatkozása csakis azt fejezi ki: fejet hajt az érseki akarat elõtt. Mi, magyarországi és erdélyi hívek vagyunk azok, akik nem engedik Õt elmenni. Ezt a küzdelmet testesíti meg az a három,

egyenként másfél tonnás szikladarab, mellyel a helyi hívek eltorlaszolták a csíksomlyói plébánia bejáratát, s a föléje helyezett felirat: „Vigyázzatok és imádkozzatok!“. Mint bizonyára Érsek Úr is tudja, nemcsak a helyi hívek írták alá a kérvényt 95%-ban, hanem a világ magyarsága is megmozdult annak érdekében: méltóztasson Õt Csíksomlyón tartani, mert úgy ítéljük meg, szelleme elválaszthatatlanul összeforrt Csíksomlyó szellemével, Csíksomlyó pedig a legteljesebb összmagyar közügy! A magyarországi közvéleményt kiemelkedõ módon érdekli, milyen indítóokok húzódnak meg a döntés hátterében. Mert arra, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrenddel, valamint a Csíkszeredai Pro Urbe díjjal kétszer is kitüntetett Gergely István esperes a helyén maradjon, nagyon is nyomós okok vannak: az életmû, mely Csíksomlyóhoz köti. Csak hogy a fontosabbakat említsük: – A Csibész- és Lázár alapítványok mûködése, melyek több sdzáz árva gyermek számára a Jézus Krisztus tanítása szellemében élt boldog élet záloga. – A Kárpátokon túli csángómagyaroknak nyújtott anyanyelvi lelki gondozás. – Ifjúsági találkozók, somlyó-hegyi hittan-alkalmak szervezése, melyek ifjú lelkek százait nyerte meg Jézus Krisztus tanításának. – Legfõképpen pedig hívei, akik teljes mértékben meg vannak elégedve Gergely István lelkipásztori tevékenységével, és ragaszkodnak hozzá. Áthelyezésével az életmû kettétörik, mert háromszáz kilométeres távolságból a fentebbi feladatok ellátása képtelenség. Egyébiránt ugyanez érvényes többek között a szintén elmozdított kolozsvári fõesperesre, Czirják Árpádra, valamint a marosvásárhelyi Csató Bélára is: az életmû olyan formátumú, hogy hozzá képest másodlagos minden kánonjogi vita. Vajon Istennek tetszõ dolog Istennek tetszõ életmûveket kettétörni? Mindezek alapján tehát újfent arra kérjük Fõtisztelendõ Érsek Urat, álljon el a határozat Gergely Istvánt érintõ részének foganatosításától, továbbá tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a többi, helyérõl elmozdított egyházi személy életmûve töretlenül folytatódjon. Abban az esetben ellenben, ha döntését semmilyen módon nem kívánná módosítani, várjuk a választ arra a kérdésre, miért olyan fontos az érsekségnek az, hogy Gergely István és néhány lelkipásztor társa ne maradhasson a helyén? A jelen helyzet kiemelkedõ horderejére való tekintettel arra kérjük Érsek Urat, írja le, hogy egyházkormányzati szempontból milyen indokok támasztják alá döntését! Kérjük továbbá, a közvélemény lenyugtatása, a találgatások elkerülése érdekében foglaljon állást abban a krdésben, hogy van-e döntésének politikai háttere! Készségesen elfogadjuk Potyó Ferenc érseki helynök szavait, miszerint: „Az egyház nem politizál, az egyház a hívekért van“. Milyen okok lehetnek akkor fontosabbak a hívek érdekénél? Végezetül szabad legyen felhívnunk figyelmét arra, hogy a kényszer szülte döntés elõl mindig ki lehet térni, amint azt történelmünk elmúlt néhány száz évének jónéhány példája mutatja. Várjuk válaszát mindazok nevében, akik érintve érzik magukat mindabban, ami a Katolikus Egyházban történik. Budapest, 2007. augusztus 7. A MAGYARORSZÁGÉRT EGYESÜLET nevében: MAKOVECZ IMRE elnök DR. KELEMEN ANDRÁS és DR. MOLNÁR ATTILA alelnökök További aláírók: CSOÓRI SÁNDOR, DR. ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. HARGITAY ANDRÁS, BAYER ZSOLT, MELOCCÓ MIKLÓS, GYURKOVICS TIBOR, DR. GAUDI NAGY TAMÁS, LEVENTE PÉTER, DÖBRENTEY ILDIKÓ, SAJNOVITS PÉTER.

14. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

BOR ÉS HATALOM Ki lesz a következõ pátriárka? Még meg sem halt Teoctist, máris elkezdõdtek a spekulációk, ki lehet az utódja. Az esélyesek évek óta a háttérben kampányolnak a jelentõs politikai befolyással járó tisztségért. (sajtószemle) Elméletileg bármely ortodox metropolita, püspök vagy érsek megválasztható pátriárkává. Ezek közül a zsinat hármat jelöl ki, akik közül aztán egyet az Egyházi Választási Bizottság (CEB – Colegiul Electoral al Bisericii) megszavaz – olvasható a BBC román nyelvû kiadásában.

Örök nyugalomra helyezték a román ortodox egyház vezetõjét A világ minden sarkából összegyûlt ortodox egyházi elöljárók mellett Walter Kasper bíboros vezetésével vatikáni küldöttség is részt vett a hétfõn elhunyt Teoctist román ortodox pátriárka bukaresti temetésén. Három nap állt a román ortodox hívek rendelkezésére, hogy búcsút vegyenek vezetõjüktõl; az egyházát 21 éven keresztül vezetõ Teoctist ennyi ideig volt felravatalozva a bukaresti patriarkátus katedrálisában. Lerótta kegyeletét többek között Traian Bãsescu jelenlegi államelnök, valamint Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államfõk és Cãlin Popescu Tãriceanu hivatalban lévõ miniszterelnök. A pénteken hajnalban kezdõdött gyászszertartás keretében tartott temetési misét I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka celebrálta. A belügyminisztérium adatai szerint mintegy nyolcezren vettek részt a több román televíziós csatorna által is közvetített szertartáson. A román kormány nemzeti gyásznapot rendelt el, így pénteken minden hivatalban félárbocra eresztették a nemzeti lobogót. A televíziók és rádiók mûködését felügyelõ Országos Audiovizuális Tanács arra kérte az elektronikus médiát, hogy pénteken ne sugározzanak szórakoztató jellegû mûsorokat. (MTI) A Román Ortodox Egyház (BOR – Biserica Ortodoxã Românã) mûködési statútumának megfelelõen a következõ pátriárkát titkos szavazással fogják megválasztani a CEB tagjai a Szent Zsinat által kijelölt két vagy három jelölt közül. A CEB világi tagjai közismert személyiségek, mint Marian Petre Milut, a PNÞCD elnöke, Sorin Frunzãverde, a PD alelnöke, Cornel Popa, a PNL alelnöke, Constantin Bãlãceanu-Stolnici akadémikus, Dorel Onaca

szenátor és Gheoghe Martin, volt Konstanca megyei prefektus. Szavazataik sokat fognak nyomni a latba, mivel a CEB 180 tagja közül több mint egyharmad, azaz 70 személy világi. (Evenimentul Zilei) A teológusok szerint Daniel moldvai metropolita és Teofan olténiai metropolita a legesélyesebbek. Daniel enyhe elõnnyel indul Teofannal szemben: máris ideiglenes pátriárka és az ország legnagyobb érsekségének vezetõje. Emellett létezik egy olyan íratlan hagyomány is, amely szerint Moldva metropolitája a pátriárka utódja. A jogszokás azonban nem mûködik már, tavaly ugyanis új, szavazásos rendszert vezettek be. Megfontolandó, hogy Olténia metropolitája, Teofan az elhunyt pátriárka tanítványaként nagyon közel állt Teoctisthoz. Így megközelítõleg egyenlõ esélyekkel indul a két pátriárka-jelölt – nyilatkozott Radu Preda teológus. Preda azt is közölte, hogy vannak még különbségek a két jelölt tevékenysége és felkészültsége között, de nem mondhatni, hogy két különbözõ irányzat képviselõi lennének. Két különbözõ személyiségrõl van szó, amelyek kiegészítik egymást. Amit nem tud az egyik, azt tudja a másik, és fordítva. Az egyházban nem létezhetnek a politikai életben megszokotthoz hasonló irányzatok. A tradicionalisták és az ökumenisták közötti felosztás nagyon ártalmas, és nincs semmiféle teológiai alapja – mondja Preda. Danielt értelmiséginek tartják, aki nyitott a többi egyházzal való párbeszédre és az ortodox egyháznak a modern társadalomhoz való alkalmazkodására. Létrehozta az Ökumenikus Tudományok Intézetét és egy országos lefedettségû keresztény rádiót. Több külföldi doktorátusa van, több mint 12 évig tanult ökumenikus tanokat. Teofant sokkal inkább szerzetesként ismerik, a BOR hagyományos értékeinek militáns védelmezõje. De ez nem választja el õt az ökumenizmustól, a más egyházakkal való kapcsolattartástól sem – így Preda. Mielõtt metropolitává választották volna, õ volt az ortodox egyház külkapcsolati tanácsadója. Hasonlóképpen több aktív misszionárius kolostor létrehozását engedélyezte Olténiában. Ami kettejüket megkülönbözteti, az a felkészültségük, de itt sincsenek jelentõsebb különbségek – tartja Florian Bichir teológus. Daniel metropolita kultúrember. Három doktorátusa van: egyet Bukarestben, kettõt nyugaton szerzett. Körmönfont, kifinomult, egyetemi környezetbõl érkezett, nagyon késõn lett egyházi ember. Igaz, Teofan is mûvelt, Párizsban doktorált, ugyanakkor régóta aktív szerzetes. Értelmiségi, miközben sokkal közelebb áll a vidékiekhez.

Sem egyik, sem másik nem foglalt állást az ortodox egyház nagy problémáiban, például a római katolikusokkal való kapcsolattartás kérdésében, a görög katolikus javak visszaszolgáltatásában, vagy a szekuritátéval együttmûködõ papok leleplezésében. Teoctist utódja dönthet az egyház belsõ újraszervezésében, és egy új statútum kidolgozásában, amely most vita tárgya. A Cotidianulban olvasható, hogy Bartolomeu Ananiát is a lehetséges jelöltek közé sorolják. Azonban valószínûbb, hogy õ csupán a játékvezetõ bíró szerepét fogja játszani elõrehaladott kora és egészségi problémái miatt. Fõ szempont a következõ pátriárka kiválasztásakor, hogy nyitott vagy konzervatív az egyház dogmáit illetõen. A Lumea Credinþei fõszerkesztõje, Rãzvan Codrescu szerint Danielt épp túlzott liberalizmusa teszi népszerûtlenné az ultrakonzervatívok körében, mivel „túl sok engedményt tesz“. Az ellenpóluson Bartolomeu Anania található, aki jóval hagyományõrzõbb és konzervatívabb. Kettejük között helyezkedik el Teofan metropolita, akit Teoctist nagyra értékelt, és akiben saját lehetséges utódját látta. Jürgen Henkel, az Erdélyi Evangélista Akadémia igazgatója úgy véli, a hagyománynak nagy szerepe lesz: „Miután 1859-ben a moldvaiak nagyon elégedetlenek voltak, amiért az érsekséget áthelyezték Bukarestbe, az volt a hallgatólagos megegyezés, hogy Moldva legyen a második az egyházi hierarchiában, és automatikusan az ottani metropolita legyen a pátriárka. Ez az íratlan szabály mûködött, azonban nincs belefoglalva az egyház alapszabályzatába.“ Cristian Vasile, a Nicolae Iorga Történelmi Intézet munkatársa szerint a következõ pátriárka megválasztásakor az is szempont lehet, hogy milyen múltja van az illetõnek: „A patriarkátus archívumában az egyház minden levelezése megvan a kommunizmusból, a pátriárkák szekuritátéval való együttmûködésével kapcsolatosak is. Senki nem férhetett hozzá ehhez.“ Kérdés az, hogy milyen rejtegetnivalójuk van. Vasile professzor nem optimista a tekintetben, hogy bármelyik jelölt is felvállalná a múltját. Daniel abban reménykedik, az õ javára billenti a mérleg nyelvét az, hogy részt vett egy olyan akcióban, amely megkérdõjelezte az egyház kompromittált vezetõségét. A két tábor között szoros harc várható. Az is lehet, alkudozni fognak, és akár stratégiai visszalépés is lehetséges az egyik jelölt részérõl – nyilatkozta a történész. A következõ pátriárka legnagyobb feladata a Nép Katedrálisának megépítése lesz, amely több száz millió euróba is kerülhet a Ziarul Financiar gazdasági lap szerint. (A TRANSINDEX nyomán)

Átvilágítja a CNSAS az ortodox egyházfõket Legkésõbb az új pátriárka megválasztásáig átvilágítja a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a magas rangú ortodox egyháztagokat és püspököket, valamint a pátriárkátusi szék várományosait. Errõl a CNSAS augusztus 7-i ülésén döntött, azt követõen, hogy a 12 civil szervezetet és alapítványt tömörítõ Román Civil Fórum (FCR) másodszor fordult az intézményhez ebben az ügyben. Az átvilágítás érdekében a CNSAS a Hírszerzõ Szolgálathoz (SRI) és a Külügyi Hírszerzõ Szolgálathoz (SIE) fordult, hogy nyilatkozzanak azzal kapcsolatban, hogy az elhunyt Teoctist pátriárka lehetséges utódai együttmûködtek-e a szekuritátéval vagy sem. A CNSAS-n belüli források szerint a vizsgálat az ortodox egyház 12 olyan személyét, prelátusát érinti, akikrõl a SRI és a SIE korábban azt

nyilatkozta, nem birtokol róluk semmilyen, átvilágítást megkönnyítõ információt. A titkosrendõri együttmûködéssel gyanúsítottak között van Daniel moldovai, Teofan olténiai, Bartolomeu kolozsvári, valamint Teodosie Tomitanul Tomis ortodox egyházközségi püspök. A pátriárkátusi székre pályázó és egyben legesélyesebb Daniel metropolita például a kommunizmus ideje alatt Svájcban doktorált. A CNSAS által elindított vizsgálatra reagálva az ortodox egyház szóvivõje azt nyilatkozta, a Szent Zsinat továbbra is fenntartja a lusztrációra vonatkozó álláspontját, vagyis nem ellenzi a klérusai múlt rendszerbeli dossziéinak nyilvánosságra hozatalát, de korrekt és „igazságos“ kivizsgálást vár. Tavaly Traian Bãsescu államfõ a Legfelsõbb Védelmi Tanácstól (CSAT) az egyháztagok titkosrendõri múltjára vonatkozó vizsgálatok engedélye-

zését kérte, tekintettel arra, hogy az ügy nemzetbiztonsági kérdésnek minõsült. A CSAT tavalyi döntését követõen több egyházfõ elismerte, 1990 elõtt együttmûködési szerzõdést írt alá a Securitate-val, illetve besúgó volt: ilyen Nicolae Corneanu, a bánsági ortodox egyházmegye metropolitája. Nyilvánosságra hozta titkosrendõrségi tevékenységhez fûzõdõ múltját még Teodosie tomisi püspök, aki 1987-ben írt alá együttmûködést a Securitate-val – errõl úgy nyilatkozott: hazafias tett volt. Andrei Andreicuþ gyulafehérvári ortodox püspök és Iustin Marchis a bukaresti Stavropoleos egyik egyházi vezetõje, egy hétre rá maguk is beismerték, a Ceauºescu-rezsim idején besúgtak a politikai titkosrendõrségnek. (HOTNEWS/HÍRSZERK.)

15. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Új pátriárkát választottak... Ki lesz a következõ pátriárka? És egyáltalán: van-e szekusmúltja? Teoctist pátriárka halála óta egyre többen morzsolgatták magukban e kérdéseket. Hasonlóképpen beszédtéma tárgyát képezte e szövevényes kérdéskör a román politikusok, a civil társadalom különbözõ képviselõi s az értelmiségiek körében is. Természetesen a sajtó is egyre „híréhesebben“ fontolgatta az esélyeket. A Traian Bãsescu államfõhöz közel álló Demokrata Párt politikusai minduntalan Daniel moldvai és bukovinai érsek nevét hajtogatták, mint a pátriárkai trónus egyik legbiztosabb várományosáét. Az erdélyi román politikusok közül sokan Bartolomeu kolozsvári érseknek szurkoltak, akinek a szekus múltja eléggé ismert, hiszen a Ceauºescu-diktatúra idején sokáig Észak-Amerikában „szolgált“. Az elõbbi két jelölttel szemben a hazai nacionalista kurzus képviselõi Teofan olténiai érseket támogatták. A pátriárka-választást megelõzõ idõszakban a Román Civil Fórum (FCR) határozottan felszólította az ortodox fõpapokat, hogy akik „paktumot kötöttek a sátánnal“, azaz együttmûködtek a Szekuritátéval, haladéktalanul lépjenek vissza, és ne jelöltessék magukat a legmagasabb ortodox egyházi tisztségre. Ezzel egy idõben a CNSAS felszólította a román titkosszolgálatokat, hogy a birtokukban található irattári anyagok alapján ellenõrizzék a pátriárkai tisztségre esélyes fõpapok múltját. És elkövetkezett szeptember 12-e, amikor is 19 óra 30 perckor megszólaltak az érseki katedrális harangjai, jelezvén, hogy a Román Ortodox Egyház új pátriárkája Daniel érsek lett, aki a legfõbb trónusért folytatott „versenyfutásban“ nagy fölénnyel gyõzte le Bartolomeu Anania kolozsvári és Ioant, Kovászna és Hargita megye érsekét. A pátriárka-választással lezárult egy új fejezet a Román Ortodox Egyház életében, ám a múlttal való szembenézés és az õszinte múltfeltárás még várat magára.

HÍREK Felvidéken is átadták az Árpád-díjakat A Magyar Mûvészetért Alapítvány és a Herendi Porcelán Manufaktúra honfoglaló fejedelmünkre emlékezve – halála 1100. évfordulója kapcsán – idén megalapította az Árpád fejedelem-emlékdíjat, amellyel magánszemélyeket, történelmi emléket hordozó intézményeket, jövõt alkotó közösségeket tüntetnek ki a történelmi Magyarország egészén, mégpedig a múltban alkotott örökség õrzésében megnyilvánult elhivatottságuk okán. A pozsonyi csata 1100. évfordulóján, július 5-én a pozsonyi Magyar Casinóban került sor a felvidéki díjátadó ünnepségre, melynek keretében dr. Erdélyi Géza felvidéki református püspök, Dobos László író, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszéke képviselõje, továbbá Szörényi Levente zeneszerzõ vette át a kitüntetést. A díjakat Gubcsi Lajos, a kuratórium elnöke adta át.

KÖNYVJELZÕ

Búcsúszó* A könyvet, amit kezében tart a tisztelt olvasó, már régen meg kellett volna írni. Most, 2007-ben, 67 évvel a könyvben leírt események, 17 évvel a romániai rendszerváltás-módszerváltás után jött el az idõ, amikor valaki vette a fáradtságot és talán a bátorságot is, hogy errõl a „kényes” témáról írjon. Sajnos a nagy idõk szemtanúi lassan eltávoznak közülünk, már alig vannak közöttünk olyanok, akik el tudnák vagy el mernék mondani azt a szavakkal szinte le sem írható örömöt, amit akkor éreztek, amikor Nagyvárad újra magyar város lett. E könyvet, a számos kordokumentum mellett, éppen az teszi teljessé, hogy egykori szemtanúk vallanak a Magyar Királyi Honvédség és Horthy Miklós kormányzó nagyváradi bevonulásáról. Köszönet érte, hogy mi, mai nagyváradi fiatalok, ha csak lelki szemeink elõtt is, de átélhetjük, megérthetjük azt a csodát, amit talán úgy nevezhetnénk: magyar Nagyvárad. A könyvet végigolvasva, a gazdag fotóanyagnak is köszönhetõen úgy érezzük, mi is ott vagyunk azon a szeptemberi napon a bevonulást váró nagyváradiak között. De mégis, szinte elképzelhetetlen ez. Elképzelhetetlen, hogy a számunkra oly drága magyar lobogóval volt feldíszítve a Szent László tér és az egész város. Hogy ez a lobogó nem csak az utcán hirdette a magyar Nagyváradot, de belül, a szívekben még inkább. Elképzelhetetlen, hogy volt idõ, amikor nem szemlesütve beszéltek magyarul az utcán, a közhivatalokban, az iskolákban. Volt idõ, amikor magyarnak lenni Nagyváradon nem jelentett megaláztatást, megtûrt állapotot. Volt idõ, amikor nem csak magunkénak érezhettük a várost, ahol élünk, de a mienk is volt. A könyvet elolvasva láthatjuk meg igazán, mekkora különbség van a két gondolat között. Mert Nagyváradot ma is magunkénak érezhetjük, és annak is kell éreznünk, ha akarjuk, hogy száz és múlva is legyen „magyar dal Váradon”. Éppen mi, magyarok, ne érezhetnénk magunkénak?! Mégis, csak e könyv elolvasása után szembesülhetünk igazán azzal, mekkora különbség van az érzés és a valóság között. A régi és az új Nagyvárad között. Ez a könyv azért született meg, hogy megismerve városunk történetének egyik dicsõ fejezetét, erõt adjon a további küzdéshez, a megmaradáshoz, az itt maradáshoz. Jel kíván lenni, amely mind az idõsebb nemzedékhez, mind az ifjúsághoz szól. Az idõsebb nagyváradi magyar polgárok, a magyar honvédség nagyváradi bevonulását szemtanúként megéltek újra átélhetik, átérezhetik a – véleményem szerint – soha el nem felejthetõ érzést, amit az idegen uralom alóli felszabadulás jelentett. Az ifjúság pedig egyrészt megtudhatja, hogy Trianon után húsz évvel volt még magyar világ Nagyváradon, másrészt pedig – reményeim szerint – olyan hittel, öntudattal lesz gazdagabb, hogy bármi történjen is, de nem lehet lemondani, meghátrálni, beolvadni, elvándorolni, mert Nagyvárad magyar jövõje a kezünkben van, mert õseink örökségét hordozni nem csak feladatunk, de kötelességünk is. A fiataloknak tudniuk kell: „magyarnak lenni nem valamiféle kényszerû, az elõdöktõl örökölt felesleges nyûg, vagy furcsa állapot, amivel a globalizálódó globális hangzavarban – mint korszerûtlen limlommal – törõdni sem illik, törõdni sem kell. Ellenkezõleg. Tépett sorsunk ellenére tudniuk és látniuk kell: olyan jellegzetes történelmi-szellemi értékek sokasága van a gondjaikra bízva, amit õrizni, becsülni, s ha lehet, gyarapítani kell. A felelõsség elõl nem lehet kitérni. A készen kapott vagy választott sorsot éppen ezért nem restelkedve, nem szégyenkezve, hanem kellõ mértéktartással bár, de büszkén kell vállalniuk,

viselniük. Nemcsak tudni, de hinni is kell: egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak! Hinni kell, hiszen a jövõt mindig azok határozzák meg, akik hisznek benne, és nem azok, akik tagadják.” (Für Lajos) Sokszor hajlamosak vagyunk hitetlennek, közönyösnek lenni, lemondani, vagy éppen a „nekem minden mindegy” csapdájába esni. Hajlamosak vagyunk vert csatáinkra, nagy pusztulásainkra, pusztításainkra emlékezni. Már a kisdiákkal megtanítják Muhit, Mohácsot. Trianont nem írom, mert a „Trianon” szót éppen olyan félve ejtik ki egyesek, mint a területgyarapodást, vagy visszacsatolást. Veszteségeinkre emlékezünk, mert unos-untalan emlékeztetnek rá, de a felhõtlen örömre, amit a Magyarországhoz visszacsatolt egykori magyar területek felszabadulása okozott, már nem emlékezünk. Pedig ez is a magyar történelemhez, Nagyvárad történetéhez tartozik, éppen úgy, mint a város napjának megválasztott nap, amikor is újból megszállta Nagyváradot az idegen hadsereg. És az elõbbi – az a szeptember 6-i nap – talán mégis csak lehet fontosabb és örömtelibb számunkra, hiszen nem tagadhatjuk le, és nem is akarjuk letagadni, hogy nagyváradi magyarok vagyunk, akiknek 1940. szeptembere felszabadulást, és örömöt, 1944. októbere pedig megszállást és gyászt jelentett. Tudjuk, hogy mindez már történelem, hogy az idõ kereke más irányba forgott, mint azt kívántuk és kívánnánk. Mindezek ellenére emlékezni és emlékeztetni olyan kötelességünk, ami elõl nem lehet kitérni. Köszönjük Jósa Piroskának, hogy emlékezésre hívott bennünket, hogy írásával olyan tárgyilagos „oknyomozó” kutatásokra, további könyvek, dolgozatok megírására ösztönöz, amelyek után tisztább képet kaphatunk és adhatunk utódainknak múltunkról. A „kényes” témákat is kutatni kell, hiszen annyi minden van még városunk történelmében, történetében, amit nem ismerünk eléggé, de amit mégis meg kell ismernünk, hogy tudjuk, mi az örökségünk, kik vagyunk és kik élnek körülöttünk. A könyv, amit kezében tart a tisztelt olvasó, nem csak abban egyedi, hogy egy olyan idõszakot mutat be, amirõl ma már egyes körökben nem „ildomos” beszélni, de abban is páratlan, hogy õszinte. Nem akar megfelelni senkinek, nem kérkedik, de nem is alázkodik meg, a tényeket, a dokumentumokat, a szemtanúkat szólaltatja meg. És az ilyen könyvek ma már igen ritkák. Hogy az egész könyvbõl a magyar nemzet, a nagyváradi magyarok iránti szeretet árad, ezt nyugodtan a szerzõ számlájára írhatjuk. De milyen is legyen, milyen is lehet a könyv, amit egy sokat megélt és látott magyar ír? Magyar! Ha egy könyvben nincs benne a szerzõje, ha nem érezzük azt, hogy amit ír, azt õszintén teszi, ha nem süt át a lapokon a könyv témája iránti szeretet, akkor azt a könyvet nyugodtan eldobhatjuk, azt kár is volt megírni. Bízunk benne, hogy a tisztelt olvasó éppen olyan hittel és szeretettel olvassa a könyvet, mint amilyen hittel és szeretettel szerzõje megírta, ahogy mi is tettük, amikor „pártfogásunkba” vettük azt. Isten áldja meg magyar nemzetünket, nagyváradi magyar népünket! NAGY JÓZSEF BARNA, az EMI nagyváradi elnöke * Dr. Jósa Piroska Virágszõnyeg a váradi utcaköveken címû kötetének utószava. A kötetet 2007. szeptember 6-án mutatták be a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ Múzeumtermében.

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Együttmûködési megállapodás A Partiumi Írótábor Egyesület és a Tokaji Írótábor Egyesület vezetõi ezúton is kifejezik eltökélt szándékukat, hogy a továbbiakban szorosan együttmûködnek a magyar kultúra és irodalom egységének munkálása, hagyományaink és nemzeti értékeink megõrzése, továbbörökítése és gazdagítása érdekében. Együttmûködési szándékunk alapján szorgalmazzuk az írótábori együttlétek szervezése szempontjából létfontosságú közös pályázatok megalkotását, a programok folyamatos egyeztetését, az értékes mûalkotások megismertetését és terjesztését, az írott szó hátországának megerõsítését az egész Kárpát-medencében. A Tokaji Írótábor Egyesület nevében: SERFÕZÕ SIMON

Síkra szállunk a magyar írótársadalom tagjainak erkölcsi és anyagi megbecsülése, az irodalmi sajtó létbiztonságának és autonómiájának szavatolása, a könyvkiadás- és terjesztés feltételeinek gyökeres javítása és hathatós állami támogatása, az olvasóközönség tisztelete, az értékközpontúság elveit megértõ és azon felnövekvõ ifjúság nevelése mellett. Meggyõzõdésünk szerint a jelen dokumentumban foglaltak valóra váltása szükséges ahhoz, hogy hatékonyan teljesíteni tudjuk a 21. századi kultúrateremtõ küldetésünket. Nagyvárad–Tokaj, 2007. augusztus 16. A Partiumi Írótábor Egyesület nevében: BARABÁS ZOLTÁN

A felemelkedés útján A történelem folyamán nem egyszer fordult elõ, hogy hajdan erõs városok, világhírû gazdasági, kulturális és szellemi központok hanyatlásnak indultak, elvesztették valamikori jelentõségüket. A maguk helyén ez mondható el a kommunista régióba taszított, nagy múltú településekrõl is, melyeket az értéktagadó, szellemtelen diktatúra szükségszerûen ítélt sorvadásra. „Boldognak” mondott Váradunk a századok folyamán többször is a történelem perifériájára szorult, és vált oly szegénnyé, mint az egykor „kincses Kolozsvár”. A trianoni békediktátum kiiktatta a magyar haza és fejlõdõ városaink vérkeringésébõl a 19–20. század fordulójára újkori fejlõdése csúcsára érkezett Nagyváradot. A „Holnap városa” rövidesen provinciális szintre süllyedt, visszaesõ helyzetét pedig a kommunista-nacionalista rezsim korszaka még csak tovább súlyosbította. 1989 után megnyílt az út és a lehetõség Ady városának újbóli felemelkedése elõtt. Maradék magyarságunk és egyházaink reményteljes szívvel láttak hozzá a korszakos munkához, Partium újjászületésével együtt Várad felvirágoztatására töre-

kedve. Ebben a törekvésünkben városunk többségre jutott, román polgáraira is számítottunk. Noha a „sajátos román demokrácia” körülményei között reménységeinkben nagy mértékben csalódnunk kellett, városunk mégiscsak elindult a fejlõdés útján, váradi magyarságunk pedig a közösségés az intézményépítés útján sok szép eredményt ért el. A szellemi, kulturális élet újjászervezése terén – egyebek mellett – a mostani orgonafesztivál jelzi elõrehaladásunkat. A jeles zenei múltra visszatekintõ Nagyvárad a finnországbéli pori mûvészorgona megszerzése által is jó úton halad abba az irányba, hogy hosszú megszakítás után, végre újból fontos zenei központjává váljék térségünknek és magyarságunknak. Az immár második alkalommal sorra kerülõ nagyváradi nemzetközi orgonafesztivál ezen az úton visz bennünket elõre. Joggal remélhetjük, hogy Nagyvárad rövidesen az orgonamûvészet egyik nemzetközileg is elismert, rangos fellegvárává válik. Ehhez kérjük a jó Isten segedelmét. Nagyvárad, 2007. augusztus 16. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

A II. Nemzetközi Orgonafesztivál programja Nagyvárad-Rogériusz, 2007. szeptember 2–30. Szeptember 2., vasárnap, este 7 órakor KARASSZON DEZSÕ (Debrecen) orgonahangversenye Közremûködik: KARASSZON DÉNES – gordonka

Szeptember 16., vasárnap este 7 órakor KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA (Kolozsvár) orgonahangversenye

Szeptember 9., vasárnap este 7 órakor GÁRDONYI ZSOLT és GÁRDONYI DÁNIEL (Würzburg) orgonahangversenye

Szeptember 30., vasárnap este 7 órakor ZÁSZKALICZKY ÁGNES (Budapest) orgonahangversenye Közremûködik: Pogányi Tibor gordonka

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

Szeptember 23., vasárnap este 7 órakor TAPIO TIITU (Helsinki) orgonahangversenye

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro ISSN 1583 – 5782 16 oldal ára 1,50 lej

KÖTÕDÉS A HAZAI RÖGHÖZ Tolnay Tibor képei elõtt Mióta Monet megfestette a roueni székesegyházat a nap különbözõ szakaiban, kiderült, hogy a fényjátékok hatására mintha más-más templomot látnánk a különbözõ képeken. Ez az impresszió, ez a látási csoda és újdonság szülte az impresszionista szót, amely mûvészeti szempontból oly sok remekmûvet eredményezett. A realista tájképfestés mellett a tájábrázolásban is megjelennek a különbözõ izmusok, hisz a mûvészek más-más lelki alkattal és dinamikával akarták kifejezni mondanivalójukat. Ezekkel a festõi törekvésekkel szemben és ezekkel együtt haladva kellett Tolnay Tibornak megharcolni a tájjal, a színekkel, a hangulatokkal. Az új stílus, amire õ rátalált, a szeretetbõl indult ki, a harmónia keresésének az izmusa, hisz ábrázolt házaiban jó emberek élnek békésen, a színek, a formák ezt a harmóniát sugallják. Képeinek a lényege a féltés, a sors megállítása, a társadalmi és nemzeti apadás megállítása az architektúrai formákon keresztül is, hisz a mûvész számára fájdalmas minden fal lebontása, minden mozdulat, amelyik a múlt kitörlését jelenti. Az aggódó képzõmûvész szeme, mint egy kitûnõ földrengésjelzõ készülék, azonnal jelez. Mûvészetének lényege az áhítat a váradi házakhoz, a hazai röghöz való csaknem hazafiúi kötõdés, mely katartikusan átragad a nézõre is, aki csaknem lelkiismeret-furdalásszerûen érzi, milyen könnyedén hagytuk régi épületeinket, régi szokásainkat, régi értékeinket veszni. Tolnay Tibor a festõi, színbeli értékei mellett a lelkiismeret értékeivel is dolgozik. Képein a terek, az épületek újraszületnek, belsõ békét és vigasztaló belsõ erõt, harmóniát sugároznak, és egy olyan emberi melegséget, melyre elidegenedõ korunkban talán a legnagyobb szükségünk van. Tolnay ezt a festõi, bensõséges hangulatot a színek hangolásával éri el. Képein általában a közel álló színek harmóniája teremti meg a békés és derûs hangulatot, ahol az embereket a festõ teremtõ vágya szintén kibékíti. Kedves Tibor, festõ kollégáid nevében is kívánunk neked e kerek évforduló után még sok-sok alkotó évet, s azt, hogy a Te képeidbõl áradó szeretet még sokáig melengesse lelkünket. JAKOBOVITS MIKLÓS Elhangzott 2007. augusztus 16-án, a Góbé Csárdában tartott tárlatnyitó alkalmával.

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában