XII. Erdélyi Tudományos Diákköri konferencia – Kolozsvár, 2009. május 15-17
A kiengesztelődés szentségének nehézségei
Vezető tanár: Dr. Holló László előadótanár Babes Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia
Szerző: Kovács Blanka – Krisztina Babes Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Didaktikai teológia, III. év
Tartalomjegyzék
0. Bevezetés ........................................................................................................................ 3 1. Bűn – bűnbánat – kiengesztelődés .................................................................................. 4 2. A kiengesztelődés szentségének történeti áttekintése ..................................................... 6 2.1. Fogalom tisztázás:.................................................................................................... 6 2.2. Jézus és az apostolok kora ....................................................................................... 7 2.3. A bűnbánat és a bűnbocsánat a 2-6. században. ...................................................... 9 2.4. A bűnbánat és a bűnbocsánat a 6 századtól a Trienti Zsinatig............................... 11 2.5. Trienti zsinat .......................................................................................................... 12 2.6. kiengesztelődés szentsége a II. Vatikáni Zsinat után (napjainkig) ........................ 13 3. A kiengesztelődés szentségének formája...................................................................... 16 4. Nehézségek ................................................................................................................... 17 Bibliográfia ....................................................................................................................... 20
2
0.
Bevezetés
Dolgozatom témája a kiengesztelődés szentsége és ennek nehézsége (kiváltképp a mai korban). Történeti áttekintés segítségével szeretnék rámutatni, hogy nem csak a mai kor embere húzódik, ettől a szentségtől. Talán a bűnbocsánat szentsége az a szentség amely a történelem folyamán a leggyakrabban került krizishelyzetbe. Ezek után a kiengesztelődés “védelmére” nem csak a nehézségeit szeretném kiemelni és azokra adott elméleti és néhol gyakorlatban is megvalósított választ, hanem előnyeit amelyet oly sokszor elfelejt a hívő ember (gyógyulás jellege). Befejezésként ajánlani tudom minden hitét gyakorló (és kevésbé gyakorló) katolikusnak a kiengesztelődés szentségének helyes, de méginkább tudatos és megfontolt gyakorlását.
3
1. Bűn – bűnbánat – kiengesztelődés A bűn fogalmát többféleképpen emelhetjük ki az ember életében. Hol Isten megközelítéséből, hol az ember megközelítéséből. Ahhoz, hogy egyáltalán létrejöjjön a bűn fogalma az emberben el kell fogadja a Szentháromságos Istent, hiszen a bűn nem magán jellegű: három dimenziója van (ugyanúgy, mint a kiengesztelődésnek): Istennel, egyházzal (nem az intézmény, hanem a közösséggel!) és önmagunkkal.1 Bűn, mint lealacsonyodás: vannak bizonyos magatartási formák (bűnös magatartás), mely megakadályozza az embert abban, hogy növekedni tudjon lelkileg. Ez a magatartás azonban nem csak a szeretet megtagadása felebarátunktól, az Istentől vagy épp önmagunktól (vö. Mk 12, 29-31), hanem a szeretet nem elfogadása, a sértődöttség is.2 Így a kölcsönös szeretetet megtagadjuk egymástól. A legnagyobb bűn a szeretet hiánya.3 A bűn nem csak lealacsonyít, hanem el is idegenít, első sorban saját magunktól. (ahogyan az első emberpár, a bűn elkövetése után észrevette, hogy mezítelen, és szégyellte magát, bizonytalanná vált) ugyanígy minden kor embere érzi a szétesést, a bizalmatlanságot, szégyent. De az elidegenedés nem csak önmagunktól történik meg, hanem az Istentől és felebarátainktól is. Isten elől, elrejtőzni próbál az ember, mert az az érzése, hogy az Isten dühös az ember tette miatt, és felebarátainktól az önzés és a takargatás által idegenít el.4 A bűn, mint tett (gondolatban, szóban, és mulasztásban is), szembehelyezkedés Istennel. Az ember nem feltétlenül Isten ellen akar dönteni, hanem önmaga mellett,5 önmagát akarja megvalósítania 21. század ember, magasabbra törni, magasabbra, saját szabadságát kivívni, szabadságát használni. Ez önmagában nem baj, csak akkor, ha mindezt individualista módon teszi. Bűn és bűn között különbséget kell tennünk. Ez a különbség nem fokozati, hanem lényegbeli: tárgya valamint tudatossága és szándékossága szerint. Ezek alapján beszélünk: bocsánatos bűnről, ebben az esetben tökéletlenül teljesíti az ember, az isteni parancsot. Jelentéktelen anyagban nem tartja meg az erkölcsi törvény
1
Vö. GÁNÓCZY Sándor, A békülés szentsége, In: Teológia, Budapest 1985/3, 144. Vö. TOBIN, Eamon, A kiengesztelődés szentsége, Kecskemét 1997, 13. 3 BARBARIĆ, Slavko, Bízd rám sebzett szívedet!, (ford. Bozsoki Valéria)Szeged 2005, 26. 4 Vö. TOBIN, A kiengesztelődés szentsége, 12. 5 GARADNAY Balázs, A keresztény út öröme és járhatósága, Budapest 2004, 235. 2
4
által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedik az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés.6 Halálos bűn: az Egyház hagyománya szerint halálos bűn az a cselekedet, mellyel egy ember tudva és akarva elutasítja Istent, az Ő törvényét, a szeretet fölkínált szövetségét, s Isten akarata ellenére, inkább önmaga vagy valamely véges teremtmény felé fordul (conversio ad creaturam). A súlyos dolog, a teljes tudatosság és meggondolt beleegyezés teszi a bűnt halálossá. A dolog súlyát Isten parancsolatai határozzák meg, de a parancsolatok között is van különbség.7 Szentlélek elleni bűnök: ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek. (Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni, kétségbeesni Isten kegyelme felől, a megismert igazság ellen tusakodni, Isten kegyelmét másoktól irigyelni, üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni, a bűnöket mindhalálig meg nem bánni).8 Főbűnök: önmagukban nem mindig súlyosak, de a hétköznapok igen sűrűn teremtenek alkalmat elkövetésükre, és gyakoriságuk miatt súlyos bűnök forrásai lehetnek. A Szentírás szerint a szívből származnak (vö. Mk 7, 22), és a test kívánsága, a szem kívánsága és a világ kevélysége táplálja őket (vö. 1Jn 2, 16). A Szentírás bűnkatalógusaiból (Mk 7, 22; Gal 5, 19) idővel a főbűnöket 8, majd 7 bűnben foglalták össze: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. (A nyolcadikként a hazugságot sorolták a főbűnök közé.)9 Idegen bűnök: együttműködés más bűnében. Fajtája szerint: materiális, ha tudatlanul vagy akaratlanul történik; formális, ha tudva és szándékosan követik el. Az idegen bűnök elkövethetők paranccsal, tanáccsal, befolyásolással, egyetértéssel, tetszésnyilvánítással, részvétellel, hallgatással, meg nem akadályozással, föl nem fedéssel.10 Hogy igazi krisztushívők lehessünk, rá kell ébrednünk a bűn valóságára, fel kell ismerjük tulajdon bűnösségünk. Tehát azt, hogy a bűnünkkel a szeretet, az erkölcs és a jog rendjét sértjük meg, illetve végeredményben ennek a rendnek a szerzőjét, az Istent. Meg kell találjuk az a módot, hogy miképp is tudjuk helyreállítani ezt a bűnnel megsértett rendet, 6
Vö. A Katolikus Egyház katekizmusa(továbbiakban KEK) (Ford.: Diós István), Budapest 2002, 1862. Vö. KEK, 1855. 8 vö. A Szentlélek elleni bűnök. In: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=33 (2009.04.28) 9 PÉTERFFY Gedeon, Főbünök, In: Magyar Katolikus Lexikon III, Budapest 1997, 758. 10 DÖMÖTÖR Mihály, Idegen bűnök, In: Magyar Katolikus Lexikon V, Budapest 2000, 168. 7
5
hogyan engesztelhetjük ki, engesztelhetjük meg embertársunkat és az Istent, és magunkat is, vagyis hogyan juthatunk ismét a lélek ártatlanságának állapotába. Bűnbánat: ahhoz, hogy az elkövetett bűnök miatt az ember ki tudjon engesztelődni (úgy Istennel, felebarátaival és önmagával) szükséges a bánat, és hogy tudjon megbánni, ehhez szükséges a bűn és annak a gyökerének a felismerése. A bűnbánat, mindig és mindenkinek egy előfeltétel arra, hogy képessé váljon befogadni Istent. De nem csak előfeltétel, hanem feladat is és benső szükséglet is, hogy vissza tekintsen önmagába, és amit elhibázott ismerje fel és akarja jóvá tenni.11 Ha szeretet vezeti a bánatot, akkor tökéletes bánatnak nevezzük, és Isten felé irányul, mert az ember tudatában van, hogy Istenétől elfordult ellent mondott a szeretetének és ezáltal romlott meg a kapcsolata Istennel és embertársaival is. Ha nem a szeretet vezeti a bánatot, akkor félelem, ezt tökéletlen bánatnak nevezzük. Ez a fajta bánat, mindig az emberre önmagára irányul.12 A kiengesztelődés: Az egyház, az a kiengesztelődés szentsége, mint Krisztus által megváltott, kiengesztelt közösség. Feladata ezt a jóhírt továbbadni mindenkinek, és hogy kiengesztelődésre szólítson minden embert: az Istennel, embertársával és önmagával. Lényegében a kiengeszteléshez tartozik mind a hét szentség hiszen „mindegyike az Istenhez való megtérés, és az emberek közötti kiengesztelődés eszköze”.13 Az egyházi irányelvek felhívják figyelmünket, hogy egy individualista korban élünk, ahol nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a személyes bűnnel megsértjük az egyházat, annak missziós küldetését (nem vagyunk világító jel a világ számára).
2. A kiengesztelődés szentségének történeti áttekintése 2.1. Fogalom tisztázás: Bűnbánat vagy bűnbocsánat / kiengesztelődés szentsége? Vanyó László tudatosan a bűnbocsánat szentsége elnevezést részesíti előnyben. Indoklásképpen arra utal, hogy „Keresztelő János keresztsége volt a bűnbánat keresztsége, de nem a bűnbocsánat keresztsége, ez utóbbi Jézus keresztsége volt. János keresztsége megpecsételte a bűnbánó
11
RATZINGER, Joseph, A bűnbánat, In: Szolgálat, h.n. 1979/42, 17. GARADNAY, 239. 13 RP 11 12
6
szubjektív magatartását, de nem volt garanciája. Jézus Krisztus keresztsége a bűnbocsánat keresztsége, amelynek garanciája keresztáldozata, a jézusi keresztségben ezért Isten pecsételi meg a saját megbocsátó szándékát Jézus Krisztus áldozatának elfogadása alapján.”14 A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma szerint „a szentségi kegyelem a Szentlélek kegyelme, amelyet Krisztus ajándékoz. Minden szentségnek sajátos kegyelme van. Ez a kegyelem segíti a hívő embert az életszentségre vezető úton, s így segíti az Egyházat is, hogy növekedjék a szeretetben és a tanúságtételben.”15 Ecclesia semper reformanda. Tehát Isten egész papi népe, vagyis az egyház egésze hivatva van az állandó Istenhez térésre. Ezzel egyben jele is a világban ennek a megtérésnek, és felszólítás is a világ számára.16 Bibliai alapok: A föltámadott Úr ezt a szentséget akkor alapította, amikor húsvétvasárnap este megjelent apostolainak és ezt mondta nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20, 22–23).17 2.2. Jézus és az apostolok kora Jézus az Isten országát hirdeti, ahol az ember Istennel, önmagával és embertársával egységben tud élni: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek” (Lk 5, 32) a kiengesztelődésnek, mely a szív megtéréséből, a bűn megbocsátásából és a kapcsolatok helyreállításából áll, központi
14
VANYÓ László, Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, Budapest 1998, 152. A katolikus egyház katekizmusának kompendiumának 295-296. pontja a gyógyulás szentségei közé sorolja ezt a szentséget és hozza a különböző megnevezéseit: a Bűnbánat szentsége a Kiengesztelődés szentsége, a Bűnbocsánat szentsége, Gyónás, a Megtérés szentsége. Vö. A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma (a továbbiakban Kompendium), Budapest 2006. Különbség van a bűnbánat és a kiengesztelődés szentsége között. (A többi szentséghez hasonlóan a bűnbánat szentsége is liturgikus cselekmény. A szentség kiszolgáltatásának elemei rendszerint a következők: köszöntés és a pap áldása, Isten igéjének olvasása – a lelkiismeretet megvilágosítására és a bánat fölkeltésére – és buzdítás a bánatra; gyónás, melyben a gyónó beismeri a bűnöket és föltárja a pap előtt; elégtétel kirovása és elfogadása; a pap által adott föloldozás; hálaadás, majd elbocsátás a pap áldásával.) Vö. KEK, 1480. 15 Kompendium, 231. 16 Vö. VÁRNAGY Antal, Liturgika, Abaliget 1999, 127. 17 Kompendium 298.
7
szerepet játszik Jézus küldetésében. A bűnbánat Isten kegyelméhez vezet, ezt mutatja Mária Magdolna és Zakeus esete.18 Ugyanakkor szerepel az imádságban, melyet Jézus tanított. Elhangzik a kérés, az ember részéréről Isten felé: „… és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6, 12). Itt a vétek kifejezés az adóságra utal, finomabb kifejezése a bűnnek. Kölcsönösségre, van utalva az ember: olyan az emberekkel a kapcsolata, mint amilyen kapcsolata van az Istennel. Ahogyan viszonyul embertársához, az Isten is úgy viszonyul az emberhez. Ez természetesen nem egyenesen arányos, hiszen Isten irgalma sokkal nagyobb. Ugyanakkor a megbocsátás egy társadalmi szükséglet is, másképp a felgyülemlett sérelmek megbénítanák az egész társadalmat19. Lukácsi értelmezésben hangsúlyt kap Jézus közössége, mely bűnösökből áll, de bizalommal imádkoznak a megbocsátásért Istenhez. Olyan mértékben kérhetik Isten megbocsátását amilyen mértékben ők is megbocsátanak az ellenük vétkezőknek. Csak így alakul ki a helyes Istenkép bennük és a körülöttük élőkben: Isten az, aki mindenkihez irgalmas.20
Az apostol felhívja az első keresztények figyelmét a kölcsönös imára, mely erősíti a közösséget és az egyént is. „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jak 5, 16a). Alapvető keresztény elv a kölcsönös ima, a bűnök kölcsönös megvallására indít (most ilyen a liturgiában a bűnbánati rész). A gyógyulás az általános közösségre vonatkozik, nemcsak a betegekre, így a gyógyulás lelki értelemben a megbocsátás.21 „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20, 22-23). Jézus hatalmat adott, de nem írta elő hogyan gyakorolják ezt a hatalmat. Minden idők egyházára hagyja.
18
Vö. TOBIN, A kiengesztelődés szentsége, 17. Vö. VIVIANO, Benedict V. O.P., Evangélium Máté szerint, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002, 117. 20 Vö. KARRIS, Robert O.F.M., Evangélium Lukács szerint, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002, 201. 21 Vö. LEAHY, Thomas W. S.J., Jakab levele, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002, 511. 19
8
Az apostolok kora talán a személynek személytől szóló rendre utasítást (vö. Mt 18, 15-18), csoport ráhatást (vö. 2Tessz 3, 14-16), közösségből való kiközösítést (vö. 1Kor 5, 1-5) használta.22 2.3. A bűnbánat és a bűnbocsánat a 2-6. században. Minden 2. századi szerző szerint a megkereszteltek erkölcsi szentsége követelmény, ebben csak az Újszövetség tanítását követik. Bármilyen súlyosnak tekintenek egy bűnt, annak megbocsáthatatlanságáról nem beszélnek. A bűnbánatot és megtérést nem az emberi teljesítménynek, hanem Isten adományának tekintik. Az első századokban mikor még nagy fokban terjedt a közösség, nyilvánosan gyakorolták a kiengesztelődést. A bűnbánattartás rendjéről az első leírás a 3. századból a Didaszkalia püspököknek szóló lelkipásztori útmutatóban található. Ez felsorolja, melyek azok a bűnök, melyek kiközösítik a híveket, de megadja a visszafogadás rendjét is.23 Valószínű
azért
kellett
nyilvánosan
vezekelni,
mert
az
egyháznak
súlyos/égbekiáltó bűnöket24 kellett kezelnie. Ezek a bűnök veszélyeztették a közösségi életet, ezért komolyan kellett kezelni őket. Akik ilyen bűnt követtek el, csatlakozniuk kellett a bűnbánók közösségéhez, mely hasonlított a katekumenátushoz. A püspök, a közösség hivatalos képviselője hallgatta meg a bűnvalló történetét, és ő is határozta meg, hogy milyen penitenciát kell végeznie a bűnvallónak. A vezeklő csak azután nyert feloldozást, miután elvégezte a penitenciát és a püspök és a közösség is meggyőződött megigazulásáról. A vezeklés ideje alatt a helyi közösség mindvégig imával és törődéssel segítette a vezeklőt. „A tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” (1 Kor 12, 24-26). Így a teljes közösség 22
Vö. HOLLÓ László, Gyón(j)unk-e még a 21. században is? A kiengesztelődés szentsége a nyugat – és kelet európai lelkipásztori gyakorlat feszöltségében In: Studia universitatis Babes-Bolyai, Theologia Catholica Latina, Cluj Napoca 2003/1, 98. 23 Vö. ALSZEGHY Zoltán, A gyónás, Róma, 1978, 17. 24 Főbenjáró bűnök az első századokban: hittagadás, szándékos gyilkosság, házasságtörés, később ide számították a vérfertőzést, súlyos lopást, uzsorát, rablást, engesztelhetetlen gyűlöletet, hamis tanúskodást, iszákosságot. Vö. HOLLÓ László, Gyón(j)unk-e még , 98.
9
rendelkezett valamilyen módon egyfajta fegyelmi hatáskörrel, ami figyelmeztetésben, megfedésben vagy buzdításban nyilvánult meg.25 Egy másik fontos forrás, Hermász Pásztor című műve (2. sz.) azt a kérdést teszi fel, hogy hányszor nyerhet bűnbocsánatot egy ember (súlyos bűnre vonatkoztat). A végítélet közelségét vallva, az a válasz születik, hogy csak egyszer, így az újból bűnbe eső hívő a közösség közbenjárásában bízhat csak, aki kéri az ő számára Isten irgalmát.26 Természetesen a nyilvános bevallásnak és vezeklésnek megvolt a jó és rossz oldala egyaránt.27 A lényeges problémát és ennélfogva a bűnbánat szentségének ókeresztény és mai gyakorlata közti lényeges különbséget nem a ,,nyilvános” vezeklésről a ,,magán” - vezeklésre (fülgyónás) való áttérés okozza, mint ahogy történelmietlenül sokan még mindig gondolják, hanem az a tény, hogy a bűnbánat szentségét a nyugati Egyházban ténylegesen csak egyszer szolgáltatták ki, ma pedig lehet és kell is ismételni.28 A keresztény ókorban a 2. századtól a 6. századig a bűnbánat szentségét egyszeri vétel után többé nem szolgáltatták ki; számos egyházban sokáig tartott, amíg a szubjektív bűnbánó lelkület valóságos meglétét elismerték. A bűnbánattal kapcsolatos eretnekségekkel: a montanizmussal29 és a novacianizmussal.30 Nyugaton Szent Ambrus, keleten Nagy Szent Baszileiosz művei zárták le a bűnbocsánatról szóló vitákat. Mindketten azt hangsúlyozzák, hogy keresztség után lehet
25
NOCKE, Franz-Josef, Részletes szentségtan. In: SCHNEIDER, Theodor, A dogmatika kézikönyve II, Budapest 1997, 325. 26 NOCKE, 330. 27 Pozitív oldala annak tudatosítása, hogy a bűnnek közösségi hatása van, nem magánügy (a mai formából ez hiányzik), negatív oldala, hogy sokan az életük végére hagyták a kiengesztelődést, valamint úgy látszott, hogy nem a gyógyító Jézust jelenítette meg benne az egyház, hanem inkább az ítélő Jézust. Vö. TOBIN, A kiengesztelődés szentsége, 21. 28 A második parancsolat („bűneidet évente legalább egyszer gyónd meg”) fölkészít az Eucharisztia vételére a kiengesztelődés szentsége által, mely folytatja a keresztségi megtérés és bűnbocsánat művét. Vö. KEK 2042., CIC 989.; CCEO 719. 29 „Eretnek karizmatikus mozgalom Kis-Ázsiában a 2-3. században. Tanításban a zsidó apokaliptika elemei föllelhetők. Sajátos egyházszervezetet alakítottak ki (a hierarchiába bevonták a nőket is), ez heves tiltakozást váltott ki. Megkívánta, hogy Montanosz, Priszka, Maximilla próféciáit hiteleseknek fogadják el az egyházban. A montanisták magukat tartották „pneumatikusoknak””, sajátos böjti fegyelmet tartottak, amelyben a Démétér-kultusz maradványai fedezhetők fel. A montanizmus megoszlást idézett elő, mert egyesek isteni, mások sátáni eredetűnek tartották az új jövendöléseket. Az Egyház végül egységesen szembefordult a montanizmussal.” VANYÓ László, Montanizmus In: Magyar Katolikus Lexikon IX, Budapest 2004, 312. 30 („Novitian római presbiter (250) követői, akik elutasították a halálosan vétkezők visszavételét a gyülekezetbe; különszakadt közösségük a 7. sz.-ig állt fenn.” Novaciánusok in, KOZMA Zsolt (szerk) Teológiai idegen szavak, kifejezések, szólások szótára, Kolozsvár 2005, 108.
10
az egyházban a súlyos bűnökre bocsánatot adni.31 A kérdés tehát tulajdonképpen nem az Isten bocsánatára vonatkozott (vö. Mt 18, 21–22), hanem az egyházzal való kiengesztelődésre.32 A 4–5 századokban a bűnbánati fegyelem tovább szigorodott. Először a kiközösítés nyúlt hosszabbra akár évtizedekre is, a visszafogadásnak is egyre súlyosabb feltételeket szabtak, egész addig elmentek, hogy akár a házas életről is le kellett mondaniuk.33 2.4. A bűnbánat és a bűnbocsánat a 6 századtól a Trienti Zsinatig. A 6. században szakítanak ezzel a rigorizmussal (vö. a szerzetesgyónás bevezetése) az ír-angolszász területeken: az egyszerű pap ismételten feloldozásban részesítheti ugyanazt a bűnöst. A gyónás gyakorisága (a ,,gyónás'' kifejezés a 8. században bukkan fel) és a bűnök különbözősége szükségessé tette, hogy árnyaltan róják ki a vezekléseket, amelyeket kazuisztikus módon vezeklési könyvekben (libri poenitentiales) rögzítenek. Az ír-skót misszió eljuttatja ezt az enyhébb gyakorlatot a szárazföldre, és az ott, a 8. században mindenütt elterjed. Ebben a gyakorlatban viszont a bűnbánat nemcsak a főbenjáróbűnökre vonatkozott, hanem az enyhébb bűnökre is, a napi gyarlóságokra, így nem csak lelkük tisztult meg, hanem fejlődtek is lelkiekben. Ez nagyban hozzájárul a bűnbánati fegyelemnek a megváltoztatásához, mellyel együtt változott a bűnbánat szigora és a vezeklés is átváltozott magánvezekléssé.34 A feloldozást megadták rögtön a bűnbevallás után. Előtérbe kerül a pap szerepe, és a megbocsátás. A kiengesztelődés orvoslásként jelenítődik meg és nem mint ítélet.35 Negatív vonzata viszont az, hogy megszűnik a közösségi jelege, a bűn az emberfelfogásában már csak az Istenre meg saját magára vonatkozik.36 Ebben az időben szögezik le hogy, a bűnök laikus embernek való megvallása nem szentség, az egyetlen mód a bűntől való szabadulásnak a papnak való meggyónás.37 Szent Ágoston majd Aquinoi Szent Tamás is azt mondta: „amennyiben
31
OROSZ László – VÉRTESALJAI László, Elvárás és valóság a gyónási gyakorlatban? In: Teológia, Budapest 1985/3 152. 32 VÁRNAGY, 130. 33 TÓTH Éva, A kiengesztelődés és szentségi formája, Pasztorális füzetek II, Új ember, Budapest 2001, 22. 34 HOLLÓ László, Gyón(j)unk-e még, 102. 35 TOBIN, 22. 36 Napjainkban is ez a meggyökeresedett individualista álláspont érzékelhető. 37 TOBIN, 23.
11
nem található a közelben pap, a bűnös megvallhatja bűneit egy világinak… Ha a laikusnak nincs is hatalma feloldozni a bűnöst, az, aki megvallja bűnét társának, kiérdemli bűnei bocsánatát, hiszen megvolt benne a vágy, hogy paphoz forduljon. Ilyenkor az őszinte bűnbánó elnyeri Isten irgalmát, ha ez nem is olyan nyilvánvaló, mint amikor elnyeri a pap feloldozását…”38. A nevezett teológusok hozzáteszik, hogy az illető, ha lehetségessé válik, gyónja meg bűnét az egyházat képviselő pap előtt. A világiaknak való gyónás elterjedt gyakorlat volt a feljegyzések szerint a X-XIII. században (amennyiben nem volt a közelben pap). A 12. században a korai skolasztika a bánat aktusához kapcsolta az Isten bocsánatát.39
Egészen a Trienti Zsinatig mindig történtek kísérletek a régi szigorú gyakorlat felelevenítésére, de ezek sikertelenek maradtak. A szubjektíve súlyos bűn esetére a IV. Lateráni Zsinat általános egyházi parancsolatként szentesítette azt a szokást, hogy évente legalább egyszer felvegyék a bűnbánat szentségét és a húsvéti áldozást. További kérdések a bűnbánat szentségének történetével kapcsolatban az attricionizmus40 és kontricionizmus.41 2.5. Trienti zsinat A zsinat után a kontricionizmus és attricionizmus vitája már akörül forgott, hogy milyen bánat szükséges a szentség fölvételéhez. Már a korai skolasztika meg volt győződve arról, hogy a vallásos jellegű bánathoz kapcsolódnia kell a megigazuláshoz szükséges szeretetnek. Ezért a szentségben igazában ennek a contritiónak az ereje törli el a bűnt. A külső szentségi jel (gyónás, elégtétel, föloldozás) az ideigtartó büntetést engedi el és az Egyházzal engeszteli ki a bűnbánót, hiszen a bűn megbocsátása Isten szuverén 38
Aquinoi sz. Tamás: Summa Theologiae, Supplementum. q. 8, a. 2. NOCKE, 332. 40 „Teológiai vélemény, amely az attríciónak nemcsak erkölcsi helyességét hangoztatja, hanem elegendőnek tartja azt a bűnbánat szentségének fölvételéhez. A trienti zsinat előtti teológusok még azt kérdezték, hogy a szentség átformálja-e az attríciót igazi bánattá? Szent. Tamásnak és a tomistáknak az volt a véleménye, hogy a bűnbánat szentsége a kezdetleges bánatot a kegyelem segítségével átformálja tökéletes bánattá, és úgy törli el a bűnt. Vele szemben Duns Scotus és a skotisták azt állították, hogy a föloldozás önmagában eltörli a bűnt, s nem szükséges hozzá a tökéletes bánat, hanem elég az attríció” GÁL Ferenc, Attricionizmus In: Magyar Katolikus Lexikon I, Budapest 1993, 452. 41 A gyónás érvényességéhez szükséges bánatról szóló teológiai elmélet. A trienti zsinat előtt a gyónással kapcsolatban a teológusok a bűnbánat szentségének, főleg a papi feloldozásnak bűneltörlő erejével foglalkoztak.Vö: Kontricionizmus in: Magyar Katolikus Lexikon VII, Budapest 2002, 179. 39
12
joga. Így gondolták a skolasztika virágkorában is, de már rámutattak arra, hogy bár a bűnbánó köteles a contritióra törekedni, az is lehetséges, hogy a bűnbocsánatot a papi föloldozással éri el. Ezt a nézetet Aquinói Szt. Tamás és Duns Scotus továbbfejlesztette, s náluk már a föloldozásnak valóban bűntörlő ereje van. A Trienti Zsinat elvetette Luther véleményét, hogy a bűnbánat szentségének csak deklaráló ereje van: kinyilvánítja, hogy Isten megbocsátotta a bűnöket. Később Bajus és Jansenius értéktelennek mondtak minden olyan bánatot, amely nem tökéletes istenszeretetből fakadt. Velük szemben alakult ki az a nézet, hogy a kevésbé tökéletes bánat is elegendő a bűnbánat szentségéhez. A Tridentinum az attricionizmus mellett foglalt állást, de a tomista - skotista vitát nyitva hagyta. Még a 17. században is folyt a vita erről, s néha olyan hevességgel, hogy végül is VII. Sándor pápa megtiltotta a feleknek egymás megbélyegzését. Ma a teológusok megegyeznek abban, hogy minden igazi vallási töredelem, amely a bűnt kapcsolatba hozza Isten megsértésével, elegendő a szentség fölvételéhez, hiszen úgy tekinthető, mint Isten szeretetének a kezdete. A zsinat hangsúlyozza a különbségtételt a tanácsadás42 és a szentség között. A szentség megadja a kegyelmi életet,43 és ez az egyetlen mód az egyházban a bűnök bocsánatára.44 Hangsúlyozza azt is, hogy nem tűnt el soha az elégtétel, és ez az elégtétel mindig a bűnbánó mélyebb megtérésére irányul. A zsinat a Szentírás és a tradíció alapján a szentségek számát hétben rögzítette.45 2.6. kiengesztelődés szentsége a II. Vatikáni Zsinat után (napjainkig) Az egyházi törvénykönyv tanítása szerint a bűnbánat szentségében azok a hívők, akik bűneiket törvényes gyóntatónak megvallják, megbánják, és meg akarnak változni, a gyóntató által adott feloldozás révén elnyerik Istentől a keresztség után elkövetett bűneik bocsánatát, és egyszersmind kiengesztelődnek az egyházzal, amelyet bűneikkel megsebeztek.46
42
Mai értelemben lelkibeszélgetés. TÓTH Éva, A kiengesztelődés és szentségi formája, Pasztorális füzetek II, Budapest 2001, 26. 44 TOBIN, 24. 45 GÁRDONYI Máté, A Trentói zsinat teológiai jelentősége. In: Vigila 1999/május 46 Vö. CIC 959. 43
13
A bűnbánat szentségének liturgiájában, mint minden szentségnél, a lényeg a megdicsőült Krisztussal való találkozás. Jézus a tulajdonképpeni feloldózó. A pap szavának csak azért van hatalma, mert az Ő teljhatalmában mondja ki azokat. Az új szöveg: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot” (2Kor 5, 18-21), és kiárasztotta a szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét. És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Ez a feloldozási forma jelzi: hogy a megtérő a mennyei Atya irgalmas szeretetéből nyeri el a kiengesztelődést. Rámutat a bűnös kiengesztelődésének és Krisztus húsvéti misztériumának kapcsolatára, hangsúlyozza, hogy a bűnök megbocsátása a Szentlélek ajándéka, és végül rávilágít a szentség közösségi vonatkozására az egyházban, ami abban áll, hogy az Istennel való kiengesztelődést az egyház szolgálata által kérjük és kapjuk. Ezzel a teljesebb szemléletű üdvösségtörténeti imádsággal megszűnik az eddigi feloldozási szöveg jogi hidegsége. A bűnös nem annyira az ítélő bírói szék előtt érzi magát, mint inkább az Atya megbocsátásával találkozik, amiről az Üdvözítő örömhírének példabeszédeiben szól.47 „Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben.”48 II. Vatikáni Zsinat után jelenik meg a „kiengesztelődés” kifejezés, ami mutatja a hangsúly áttevődését. Három gyakorlat lépet életbe: •
A magángyónás, hozzáfűzve a gyónás szabad választhatósága, a szentírás használata és a feloldozás új formája. A pap szerepe inkább lelki tanácsadói. Ezzel a gyakorlattal „az emberi lélek személyes jogát”49 tartja. Mert mindenkinek joga van, hogy személyesen közeledjen a Megváltóhoz, aki a bűnöket megbocsátja.
•
A közös bűnbánati szertartás, kihangsúlyozza a bűn közösségi jelentőségét
47
Vö. VÁRNAGY, 128-129. LG 11. 49 RH 20, 163. 48
14
•
Általános gyónás, szükséghelyzetben (nagy tömeg és kevés pap)50
Hangsúlyt kap a bűn és a szentség közösségi jelentősége, ahogyan az ősegyházban is nagy szerepe volt. A kiengesztelődés szentségének célja, hogy segítsen kifejteni és elmélyíteni állandó törekvésünket, hogy a kiengesztelődés emberei legyünk világunkban. A lelkiismeretvizsgálat fontossága, hogy ne a bűn tüneteit lássuk és soroljuk, hanem a bűn gyökerét. Így ma nem a bűnök bevallása áll a középpontban, hanem a megtérés, kiengesztelődés, Isten irgalmának elnyerése.51 Köszönhető ez a szemléletváltás annak, hogy az Egyházról is másképp kezdenek gondolkodni, az Egyház, mint a hívők közössége jelenik meg, sőt az Egyház is szentségként jelenik meg: „jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének",52 ezért „mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy az embereket a teljes kiengesztelődésre vezesse”.53 A kiengesztelődés szentsége mindenki számára (még a bűnnel terheltek számára is utat mutat, hogy megtapasztalhassák „az a szeretetet, amely erősebb, minta bűn”.54 A történelem folyamán az egyház bármennyire is próbálja kifejezni, hogy a kiengesztelődés szentsége nem ítélet, hanem orvoslás, segítség, mégis talán ez a szentség kerül/került mindig a legválságosabb helyzetbe. 2000-ben a jubileumi év kapcsán hangzott el a buzdítás, felszólítás: „Arra szólítottalak fel benneteket, hogy minden lehető erőfeszítést tegyetek meg ,,a bűntudat'' válságának leküzdésére, melyet a kortárs kultúrában tapasztalnunk kell de még inkább igyekeztem újra felfedeztetni veletek, hogy Krisztus maga a mysterium pietatis: az, akiben Isten megmutatja számunkra együtt érző szívét, és teljesen kiengesztelődik velünk. Krisztusnak ezt az arcát kell újra felfedeznünk a bűnbánat szentsége segítségével is, amely a keresztény ember számára, szokásos útja annak, hogy elnyerje a keresztség óta elkövetett súlyos bűnök bocsánatát (...)''.55 50
TOBIN, 25. TOBIN, 28. 52 RP 8, 30. 53 RP 8, 31. 54 DM 77. 55 NM 37. 51
15
3. A kiengesztelődés szentségének formája A gyónás a megújulás szentsége, célja, hogy a Jézussal egyre teljesebben egyesült életre, az életszentség útjára vezessen.56
Bűnbánat - a megtérés elhatározása A „bánat” néha azt a benyomást kelti, hogy érzelemre utal. Pedig itt az akarat aktusáról van szó, és ebben az elhatározásban benne van az elégtétel elvégzésének szándéka is. Hangsúlyozni kell, hogy ez a szándék fontos része bűnbánatunknak. A bűn megsebezte az Egyházat. Legalább szimbolikus tettel ki kell mutatnunk, hogy ezt a sebet meg szeretnénk gyógyítani, jóvá akarjuk tenni tetteinket. A gyónás megtérést kell jelentsen, tehát a bűntől elszakadni és visszafordulni az Istenhez. Az Ordo Paenitentiae a bánat meghatározására a Trienti Zsinatot idézi: „a bánat a lélek fájdalma a bűn elkövetése miatt, és a bűn megvetése. Hozzátartozik az elhatározás, hogy többé
nem
vétkezünk.
A
megtérés
az
egész
ember
megváltozását
jelenti,
gondolkozásának, ítélőképességének és életmódjának Krisztus példájához igazítását.”57 A középkor óta kétféle bánatról beszélünk: tökéletes bánatról és tökéletlen bánatról (amint a történeti részben már tárgyalva volt). Mindig a szeretetből fakadó bánatra – a tökéletes bánatra, az igazi metanoiára – kell nevelnie mind a hitoktatásban, mind a gyóntatásban.58 Bűnbevallás A bűnbocsánat szentségének lényegi eleme a bűnök bevallása. Ebben feltárjuk lelkünket a Krisztus és az egyház nevében jelen levő pap előtt. A bűnök megvallására azért van szükségünk, mert ezzel ismerjük be bűnösségünket Isten és az egyház előtt, és ezáltal nyerjük el a szentségi bűnbocsánatot. Elégtétel A természetes emberi igazságérzet megkívánja, hogy a bűnös jóvátegye az okozott kért. Az imával, jó cselekedettekkel bekapcsolódik Isten üdvösségtervébe és a
56
vö. Gal 2, 20; Rom 12,1. RP 4; LG 5.fej.; KEK 1425-29. OP 6; vö. (szerk.) DENZINGER, H.,-HÜNERMANN, P., Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Budapest 2005, 1673-5. 58 vö.: HÄRING B.: Das Gesetz Christi I. München-Freiburg 1967, 475. 57
16
kegyelmi rendbe. A gyónó sokkal komolyabban veszi és jobban megérinti, ha úgy érzi a gyóntató pap által feladott penitencia, neki személyesen szól. Így a gyónó ténylegesen Isten által megszólítottnak érzi magát.59 Az elégtétel elvégzésének szándéka nélkül végzett gyónás érvénytelen. Feloldozás „Ez az a pillanat, amikor a gyónó számára válaszként megjelenik a Szentháromság, hogy bűnételtörölje és ártatlanságát visszaadja, részesül Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának erejében, mert "az irgalom erősebb a bűnnél és a megbántásnál.”60 A feloldozásnak isteni ereje van,61 kegyelmet ad, és új állapotba kerül a lélek a Szentlélek által. A feloldozás szövege nem a pap és a szentséghez járuló szembenállását fejezi ki, hanem az egyház szolgálatát és a Szentháromság működését az emberi életben.62 4. Nehézségek Ezen pontba még lehetne bőven sorolni indokokat, mégis ez a három legjellemzőbb, hogy megkeresztelt katolikus hívők, miért nem járulnak a kiengesztelődés szentségéhez •
Elég, ha mindenki maga rendezi ügyeit az Istennel
Kapcsolatainkat, társadalmunkat saját és mások bűnössége, sértettsége mérgezi meg, hiszen innen eredeztethető az erkölcsi rend, tudatos elutasítása, amiből a személy belső rendjének a bomlottsága és romlottsága jön létre. Ebből pedig: gyenge/igazságtalan törvények és kegyetlen végrehajtók. A bűn az, ami által leginkább el torzul, ill. végső esetben bizonyos értelemben elveszik személyi méltóságunk.63 Ezt a helyzetet ott kell orvosolni, ahol megmérgezték: az erkölcsi rendben, az erkölci rend eszközeivel. A szeretet visszaszerzése úgy a sértő, mint a sértett lelkébengyógyulás elensége irható le. Az engesztelés folyamata, mindkét fél lelkében történik. A sértő vissza akarja kapni a sértett részéről korábban megtapasztalt jóindulatot, ezért ő kérlel, bevallja,
59
TÓTH, 38. RP 172. 61 BOLBERITZ Pál, A gyónás nehézségei, In: Teológia, Budapest 1985/3, 164. 62 NOCKE, 338. 63 Vö. HORVATH, A., Heiligkeit und Sünde im Lichte der thomistischen Theologie (Thomistische Studien I.), Freiburg in der Schweiz 1943, 187-191. 60
17
hogy bánja tettét, míg a sértett, megenyhül erre a kérésre, elfogadja a sértő fél szeretetből táplálkozó közeledését. A kérés és a megenyhülés egyszerre kell történnie, másképp nem jöhet létre a kiengesztelődés. A bűnbocsánat folyamata megtisztíthatja a szívet, tehát képes és kész a tiszta szeretetre.64 A kiengesztelődés Istennel nem csak egyéni kiengesztelődés (megtisztulás). Az egyház egy tagjának (szent páli értelemben: testrészének) gyógyulása: ez visszahelyez az Egyházba Krisztusba, ezáltal ujra az egyház élő tagjaként, a megváltás és a kiengesztelődés szentsége legyen a világban. •
A pap személye
Nem mindegyik pap gyóntathat. Bár a teológiai tanulmányaikat befejezték, mégsem olyan magától értetődő, hogy gyóntatnia lehet egy papnak. A gyóntatási felhatalmazás arra vonatkozik, hogy megengedetten és érvényesen gyakorolja rendi hatalmát a gyóntatás során. A szentségi feloldozás tehát a rendi hatalom gyakorlása, de a gyónás nem azonosítható minden további nélkül a belső fórummal.65 A kiengesztelődés szentsége kiszolgáltatása alatt a kulcsok hatalmának gyakorlását értük. Ezzel kapcsolatban sok tévedés volt/van a történelemben. Ez a hatalom a bűn és azok ideigtartó büntetésének eltörlésére, vagy fenntartására, adatott az Egyháznak, a megkereszteltek vonatkozásában. Az egyháznak csak a megkereszteletek felett van kormányzati hatalma.66 Szoros értelemben a bűnök megbocsátása, a bűnös feloldozása és nem felmentése történik. • „Nekem nincs bűnöm!” Vagy a lelkiismeret nőtte magát túltágra? A „laza’’ (lax) : az erkölcsi törvények, illetve előírások figyelembevételénél a laxista túl könnyen veszi a dolgokat. Mindent a maga kényelmére interpretál, esetleg egyáltalán nem is törődik az erkölcsi magatartás törvényeivel. A laza lelkiismeretű személy az erkölcsi rosszat vagy nem tartja bűnnek, vagy pedig jelentéktelen botlásnak tekinti a súlyos bűnt is.
Vagy nem vétet a 10 parancsolat ellen, de a szeretete törvényét mindig betartotta?
64
Vö. HORVATH, A., Heiligkeit und Sünde im Lichte der thomistischen Theologie (Thomistische Studien I.), Freiburg in der Schweiz 1943, 337-380. 65 Vö. TREVISAN, G., La facoltà di confessare, in MIRAGOLI, E. (a cura di), Il sacramento della penitenza. Il ministero del confessore: indicazioni canoniche e pastorali, Milano 2001, 93. 66 Vö. MERKELBACH, B. H., Summa Theologiae Moralis III., Burgis 1947, 359-365.
18
4. Befejezés Az egyház "küldetése, hogy hirdesse (tanúsítsa-jelezze) a kiengesztelődést, és ennek szentsége (jele és megvalósulása) legyen"67 A kiengesztelődés szentségét az egyház az utóbbi évszázadokban elsősorban individuális aktusként fogta fel; ma viszont úgy tekintünk rá, mint egyházi-közösségi cselekményre, amely nem csupán az egyén megtisztulását szolgálja, hanem jelzi és megvalósítja az egyház közösségi küldetését, próbál visszatérni a gyökerekhez a közösssségi jellegben.
67
RP 11; DM 73
19
Bibliográfia Egyházi dokumentumok: •
DENZINGER,
H.,-HÜNERMANN,
P.
(szerk.),
Hitvallások
és
az
egyház
tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Budapest 2005 •
A Katolikus Egyház katekizmusa (Ford.: Diós István), Szent István Társulat, Budapest: 2002.
•
A Katolikus Egyház katekizmusának kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest 2006,
•
Az egyházi törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal. (Szerk. ERDŐ PÉTER) Budapest: Franklin Nyomda
•
Dives in misericordia enciklika
•
Lumen gentium konstitúció
•
Novo millennio ineunte apostoli buzdítás
•
Reconciliatio et poenitentiae apostoli buzdítás
•
Redemptor hominis enciklika
•
Szentírás, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest 1997.
Szakirodalom •
ALSZEGHY Zoltán, A gyónás, k.n. Róma 1978.
•
AQUINOI sz. Tamás: Summa Theologiae, Supplementum.
•
BARBARIĆ, Slavko, Bízd rám sebzett szívedet!, (ford. Bozsoki Valéria) Agapé kiadó, Szeged 2005
•
GARADNAY Balázs, A keresztény út öröme és járhatósága, Budapest 2004
•
HÄRING B.: Das Gesetz Christi I, München-Freiburg 1967,
•
MERKELBACH, B. H., Summa Theologiae Moralis III., Burgis 1947,
•
TOBIN Eamon, A kiengesztelődés szentsége, Korda kiadó, Kecskemét 1997.
•
TÓTH Éva, A kiengesztelődés és szentségi formája, Pasztorális füzetek II, Új
ember, Bp., 2001.
20
•
VANYÓ László, Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, Szent István Társulat, Budapest 1998
•
VÁRNAGY Antal, Liturgika, Abaliget 1999
TANULMÁNYOK •
BOLBERITZ Pál, A gyónás nehézségei, In: Teológia, Budapest 1985/3
•
GÁNÓCZY Sándor, A békülés szentsége, In: Teológia, Budapest 1985/3.
•
GÁRDONYI Máté, A Trentói zsinat teológiai jelentősége, in: Vigila 1999/május
•
HOLLÓ László, Gyón(j)unk-e még a 21. században is? A kiengesztelődés szentsége a nyugat – és kelet európai lelkipásztori gyakorlat feszöltségében in: Studia universitatis Babes-Bolyai, Theologia Catholica Latina, 2003/1
•
HORVATH, A., Heiligkeit und Sünde im Lichte der thomistischen Theologie (Thomistische Studien I.), Freiburg in der Schweiz 1943.
•
KARRIS, Robert O.F.M., Evangélium Lukács szerint, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002,.
•
LEAHY, Thomas W. S.J., Jakab levele, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002.
•
NOCKE, Franz-Josef, Részletes szentségtan, In: SCHNEIDER, Theodor, A dogmatika kézikönyve II, Vigilia kiadó, Budapest 1997, 235-305.
•
OROSZ László-VÉRTESALJAI László, Elvárás és valóság a gyónási gyakorlatban?,
in: Teológia 1985/3 •
RATZINGER, Joseph, A bűnbánat, In: Szolgálat, h.n. 1979/42.
•
TREVISAN, G., La facoltà di confessare, in MIRAGOLI, E. (a cura di), Il sacramento della penitenza. Il ministero del confessore: indicazioni canoniche e pastorali, Milano 2001.
•
VIVIANO, Benedict V. O.P., Evangélium Máté szerint, In: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár II, (szerk. Thorday A.), Budapest 2002,.
21
Lexikonok: •
Katolikus lexikon – nettről, http://lexikon.katolikus.hu/ de még a könyvtárban utána nézek.
•
KOZMA Zsolt (szerk) Teológiai idegen szavak, kifejezések, szólások szótára, Kolozsvár 2005
Röviditések: •
CIC
- Codex Iuris Canonici
•
DM
- Dives in misericordia enciklika
•
KEK - A Katolikus Egyház katekizmusa
•
LG
- Lumen gentium konstitúció
•
NM
- Novo millennio ineunte apostoli buzdítás
•
RH
- Redemptor hominis enciklika
•
RP
- Reconciliatio et poenitentia apostoli buzditás
22
