Ez a KultúrPont Iroda elektronikus kiadványa, amelynek eredeti megjelenési helye a www.kulturpont.hu webhely, ahonnan a legfrissebb változat letölthetô.
A kiadvány felhasználásának feltételei:
Az elektronikus kiadvány felhasználása a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 2.5 Magyarország licence szerint lehetséges, azzal a kikötéssel, hogy a kiadó és a szerzô nevének, illetve a kiadvány címének feltüntetése mellett a mû eredeti megjelenésének helyére egyszerû HTML hivatkozásnak kell mutatnia.
Bôvebb információ: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/deed.hu
PONT A KULTÚRÁÉRT
Kulturális munkavállalás az Európai Unióban
K U L T Ú R P O N T
I R O D A
BÕVEBB INFORMÁCIÓ: KULTÚRPONT IRODA Telefon: 06-1-413-7565 E-mail:
[email protected] 1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26.
Köszönjük az EURES tanácsadók és Kövi László, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal EU projekt koordinátorának a kiadvány frissítésében való közremıködését és szakmai véleményezését.
Lapzárta: 2008. március 10.
Harmadik, frissített kiadás © KultúrPont Iroda, 2008 A SZÖVEG ELKÉSZÍTÉSÉBEN KÖZREMÛKÖDÖTT: Böcskei Csilla, Echardt Miklós, Fehér Gabriella, Horváth László, Kemenszky Ágnes, Kosztolni Ildikó, Kükedi Tamás, Zsíros Sándor és Verses István. A karikatúrákat a KULTÚRPONT IRODA felkérésére Dluhopolszky László grafikusmûvész készítette.
KIADJA: KULTÚRPONT IRODA 1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. Telefon: 06-1-413-7565 • Fax: 06-1-413-7574 • E-mail:
[email protected] • Honlap: www.kulturpont.hu FELELÔS KIADÓ: Zongor Attila FELELÔS SZERKESZTÔ: Zongor Attila SZERKESZTETTE: Bulyovszky Csilla, Kosztolni Ildikó és Zongor Attila LEKTOR: Bulyovszky Csilla KIADVÁNYTERV: Grész Kriszta TÖRDELÉS, NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: Molnár Mihály NYOMTATÁS: Pátria Nyomda ISBN 978-963-87777-2-0 Budapest, 2008
K U L T Ú R P O N T
I R O D A
Kulturális munkavállalás az Európai Unióban
Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.
Bevezetô Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Csehország Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia
3
Kedves Olvasó! Már több év eltelt azóta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett. A csatlakozást megelôzôen sokan számítottak arra, hogy elérhetô közelségbe kerülnek a külföldi álláslehetôségek - a kultúra területén is. Az eltelt idôszak igazolta a várakozásokat, s egyre többek számára már gyakorlati tapasztalattá ért a más EU-tagállambeli munkavállalás. E kiadvánnyal azoknak – mûvészeknek, kulturális szakembereknek, diákoknak – szeretnénk hasznos információkkal szolgálni, akik egyelôre csak fontolgatják, hogy más uniós országban próbálnak szerencsét. Ebben a füzetben igyekszünk áttekinteni az Európai Unió országainak munkavállalási jellemzôit, a kultúra szemszögébôl nézve. Reméljük, kísérletünk tetszik majd Önnek, és haszonnal tudja lapozni e kiadványt. Természetesen minden ötletet, javaslatot örömmel fogadunk egy késôbbi, továbbfejlesztett kiadáshoz. A szerkesztôk
5
I. Ausztria
Ausztria kis ország, ám kulturális nagyhatalomként számos meglepetést tartogat. A vasfüggöny 1989-es lebontása után Ausztria egyszerre a kontinens centrumában találta magát. Igazi fordulatot az Európai Unióhoz történô 1995-ös csatlakozás hozott, amikor Ausztria feladta azt a sokáig hangoztatott elvet, hogy a semlegesség pozíciójából, kívülrôl kell szemlélnie az európai folyamatokat. A hivatalos kultúrpolitikában Ausztria Közép-Európa államainak partnere, támogatja a kulturális és oktatási fejlesztéseket az európai integráció és a sokszínûség jegyében, valamint megerôsíti kulturális kapcsolatait a történelmi múlt figyelembevételével. Az Unió bôvülése nyomán az Osztrák Parlament 2005 augusztusában fogadta el a külföldiek foglalkoztatásáról szóló törvény (Ausländerbschäftigungsgesetz) módosításait, melyek 2006. január 1-jén léptek hatályba. Bár az elmúlt években az osztrák gazdaság növekedése mind az eurózóna tagállamainak, mind pedig az Európai Unió országainak átlagát meghaladta, s a munkanélküliségi ráta is 5% körüli, ami az egyik legalacsonyabb érték az Unióban, a törvény módosításai nem tartalmaznak alapvetôen kedvezôbb munkavállalási feltételt a 2004. május 1-jén az EU-hoz csatlakozott tagállamok állampolgáraira vonatkozóan (kivételt egyedül Málta és Ciprus képez). 2008. január elsejétôl a magyar és a velünk együtt csatlakozott tagállamok munkavállalói esetében annyi könnyítés történt, hogy 50 hiányszakmában a kiadott engedélyeket nem kötik az összes engedélyt magában foglaló keretszámhoz. Külföldi számára kibocsátott foglalkoztatási engedélynél az
6
osztrák munkaügyi hatóság a jövôben fokozottan kíván ügyelni arra, hogy ilyen engedélyt csakis akkor adjanak ki, ha az adott munkakör hazai munkavállalóval nem tölthetô be, vagyis, ha a munkaerô iránti igény nem fedezhetô belföldi alkalmazásával. Az ún. kulcsmunkaerô (Schlüsselkraft – különleges szakképzettséggel, a vállalkozás mûködtetése szempontjából meghatározó szaktudással és gyakorlattal rendelkezô, magasan kvalifikált és ennek megfelelô jövedelmû munkaerô) számára kiadható engedély érvényessége maximum 12 hónapra szólhat. Ez az engedély csak a szövetségi állam területén meghatározott munkaadó esetében érvényes. Amenynyiben a munkavállaló ezen elsô 12 hónapon belül munkahelyet változtat, akkor ezt az engedélyt újból meg kell kérnie. Külföldi munkavállaló számára kérelemre akkor kell kiadni munkavállalási engedélyt, ha az elmúlt 14 hónapban összesen 52 hetet dolgozott Ausztriában, és jogszerûen tartózkodott ott, vagy ha a külföldi házastársa és házasságban nem élô kiskorú gyermeke már 12 hónapja jogszerûen tartózkodott Ausztriában. Korlátlan hozzáférési lehetôsége van a munkaerôpiacon a munkavállaláshoz annak, aki letelepedési engedéllyel, huzamos tartózkodási engedéllyel vagy korlátlan tartózkodási engedéllyel rendelkezik. A tudományos munkát végzô kutatók, valamint a tanárok akkor dolgozhatnak engedélymentesen, ha tevékenységüket államközi egyezmény keretében végzik. Továbbra is hatályban maradtak a Magyarországgal kötött kétoldalú egyezmények,
amelyek a gyakornokok cseréjét, valamint a határ menti ingázók munkavállalását szabályozzák. Az uniós csatlakozási szerzôdés szerint a 12 hónapot egy országban dolgozó, új EU-tagállamból jövô munkavállaló engedélymentességi igazolást kaphat. Az osztrák hatóságok azonban ezt elkerülendô, legfeljebb 11 hónapra szóló engedélyt adnak ki. Ausztriában, kulturális területen elsôsorban azok a külföldi munkavállalók járhatnak sikerrel, akik – kvalifikált szakképzettség birtokában – a nemzeti örökségvédelemmel kapcsolatos foglalkoztatási ágazatokban kívánnak elhelyezkedni. Ilyen kategóriát képeznek a restaurátorok, illetve az ún. kulturális menedzserek, akik a történelmi mûemlékek, múzeumok, régészeti emlékhelyek, archívumok, galériák és aukciós házak mûködtetésével kapcsolatos irányítási és szervezési feladatokat látják el. Az osztrákok e tekintetben felülmúlhatatlanok, tekintettel arra a beszédes adatra, amely szerint az Európai Unió területén lévô, megközelítôleg 200.000 regisztrált és védett mûemlék közül mintegy 80.000 Ausztriában található. A bécsi Arsenalban mûködô Bundesdenkmalamt Österreich például, amely az osztrák történelmi és mûvészeti emlékek helyreállításán és javításán túl a konzerválást érintô gyakorlati és tudományos teendôket végzi, 30-40 restaurátort foglalkoztat évente – alkalmi munkaszerzôdéssel. Ausztriában a foglalkoztatottak 2%-a (70.400 fô) dolgozik a kulturális szektorban, akik közül kb. 40% munkáltató, illetve önfoglalkoztató. Ez az arány az uniós átlaghoz (29%) képest igen magas, ami egyértelmûen jelzi,
hogy az osztrák kulturális szektorban önfoglalkoztatóként, illetve munkáltatóként könnyebb boldogulni. Hasonlóképpen magas a kulturális szektorban részmunkaidôben dolgozók (26%) és a másodállást vállalók (9%) aránya. Az alkalmazott munkavállalónak foglalkoztatási formát kell választania. Ez lehet munkaszerzôdés, szolgáltatási szerzôdés vagy önfoglalkoztatókkal kötött megállapodás. A legtöbb kulturális, illetve mûvészeti tevékenységnél napi vagy heti elszámolás lehetséges. Minimálbér nincs, így a szerzôdô felek szabad megállapodásának tárgyát képezi a díjazás. A külföldi kultúrmunkásoknak általában saját maguknak kell megszervezniük szerepléseiket, fellépéseiket Ausztriában. A lehetôségekrôl és a kapcsolatokról a Kultur Österreich nevû társaság tud információkat nyújtani, míg a szponzorkeresésben a Kulturkontakt Egyesület szolgálatait vehetik igénybe az érdeklôdôk.
7
2. Belgium
„A belga labirintus, avagy a formátlanság bája” – ez Geert van Istendael Belgiumról írt könyvének beszédes címe. S valóban: mind az ország etnikai összetételét, mind közigazgatási viszonyait, vagy az állam felépítését és mûködését tekintve meglehetôsen vegyes kép tárul elénk. A Belgiumban történô munkavégzés érdekében az új EU-tagországok (Málta és Ciprus kivételével) állampolgárainak továbbra is munkavállalási engedéllyel kell rendelkezniük. A belga kormány 2006-ban ugyanis úgy döntött, hogy a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó átmeneti – elsôsorban az új tagállamok munkavállalóit érintô – nemzeti szabályozást 2009. április 30-ig fenntartja. 2006. május 1-je óta a hiányszakmák esetében munkaerô-piaci vizsgálat nélkül, gyorsított eljárásban adják ki a munkavállalási engedélyeket. A magyar állampolgárok számára a belgiumi munkavállaláshoz elôzetesen ún. „B” típusú munkavállalási engedély beszerzése szükséges. A munkavállalási engedély iránti kérelmet a munkáltatónak kell benyújtania a területileg illetékes munkaügyi központba. A „B” típusú munkavállalási engedéllyel csak egy munkáltatónál lehet állást vállalni, érvényessége pedig nem haladhatja meg a 12 hónapot. A kérelemhez csatolni kell a munkaszerzôdés másolatát, valamint egy orvosi igazolást. A regionális munkaügyi központ továbbítja az iratokat a területileg illetékes idegenrendészeti hivatalnak, amely abban az esetben, ha nincs a belga munkaerôpiacon az adott állás betöltésére alkalmas személy, kiállít a munkaadó részére egy ún. „foglalkoztatási engedélyt” (autorisation
8
d'occupation), amely alapján kapja meg a magyar munkavállaló a munkavállalási engedélyét. Miután a munkaadó eljuttatta a munkavállalási engedélyt részére, a magyar munkavállaló beutazhat Belgium területére, ahol 8 napon belül köteles bejelentkeznie a lakcíme szerinti polgármesteri hivatalnál, amely kiállítja számára az ún. „külföldiek jegyzékébe való felvételérôl szóló” igazolványt (CIRÉ: Certificat d'inscription au registre des étrangers). Az okmány érvényessége megegyezik a munkavállalási engedély érvényességi idejével. A kulturális politikát célszerû a három autonóm nyelvi közösség (flamand, vallon és német) esetében és szövetségi szinten (Flandria, Vallónia és a fôváros, Brüsszel) is külön vizsgálni, hiszen független intézményi hálózatuk, hagyományaik rendszere és a politika befolyásoló ereje mindenütt más és más eredményre vezet. A régiók felelôsek a gazdasággal, a környezeti és a foglalkoztatással összefüggô területekért, a nyelvi közösségek pedig a kultúrával, az oktatással, s részben az egészségügyi és jóléti intézkedésekkel, a nyelvhasználattal és a közösségek közti együttmûködés elômozdításával foglalkoznak. A kultúra szabályozásában Belgium maradéktalanul alkalmazza a szubszidiaritás elvét. Az állam fôszabályként nem avatkozik be direkt módon a kulturális ügyekbe, csupán általános szabályokat fogalmaz meg, és támogatásokat juttat a regionális vagy helyi célok megvalósításához. A döntések tehát lényegében azok kezében maradnak, akik az ügyben leginkább érintettek. A szubszidiaritás elve kiválóan tükrözôdik a kultúra intézményeinek szervezeti struktú-
rájában is. Föderális szinten csak három kulturális intézmény mûködik. A kultúra, a kulturális vonatkozású események szervezése a három nyelvi közösség mindegyikében elkülönült, s egymástól különbözô intézményrendszer segítségével mûködik. A fenti elv ékes bizonyítéka, hogy az ország bruttó nemzeti termékének 1,2%-át (azaz 3.120 millió eurót) kitevô éves kulturális ráfordításokhoz a szövetségi állam csak elenyészô mértékben, mindössze 2,4-3%-ban járul hozzá. A finanszírozásában a nyelvi közösségek játszanak fôszerepet: a kiadások 33%-át a vallon, 59%-át a flamand, 0,5%-át a német nyelvi közösség, 4%át pedig Brüsszel állja. Siker koronázza a belgák azon törekvését, hogy a kultúrát és a kultúra élvezetét a mindennapi élet szerves részévé tegyék: a belga háztartások évrôl évre többet költenek kulturális kikapcsolódásra. A lakosság 70%-a többé-kevésbé rendszeresen olvas, átlagosan 4,9 szakkönyvet és 11,6 szórakoztató-pihentetô mûvet olvasnak el egy évben, a lakosság 22%-a pedig rendszeres könyvtárhasználó. 2002 decemberében a szövetségi parlament döntést hozott az alkotók és mûvészek szociális biztonságának fejlesztése érdekében, amely dokumentum rugalmasabb foglalkoztatási feltételeket tesz lehetôvé a szférában dolgozók számára. A törvény leszögezte, hogy a kulturális szektorban tevékenykedôknek alkalmazottaknak vagy önfoglalkoztatóknak kell lenniük, azokat a munkáltatókat pedig, akik alkalmazzák ôket, kedvezmények illetik meg a tb-járulékokat illetôen. Arra is lehetôség
kínálkozik a rendszer keretein belül, hogy egy munkáltató csak ideiglenesen foglalkoztasson egy-egy alkotót vagy mûvészt, például egy fellépés erejéig, ebben az esetben pályázhat társadalombiztosítási költségei egy részének megtérítésére a Mûvészek Szociális Irodájánál. Napjainkban egyébként a kultúra területén foglalkoztatottak aránya a belga lakosságban 2,3% (mintegy 89.000 ember), ez nagyjából az EU-átlagnak felel meg (2,5%), 17%-uk ideiglenes munkákból él, 21%-uk részmunkaidôben dolgozik, 29%-uk pedig alkalmazott
vagy önfoglalkoztató. Egyéb anyagi ösztönzôket, helyesebben könnyítéseket is alkalmaznak a kulturális szektor tagjai számára, ilyen például az a tény, hogy a belga mûvészek megtarthatják munkanélküli státuszukat és juttatásaikat, ha bevételeik nem érik el a törvényben megszabott határt. Ezenfelül Belgiumban a kulturális termékek és szolgáltatások szinte mindegyike az alacsonyabb áfa-kulcshoz tartozik, azaz a 6%-osba (a 21%-os magas ráta helyett), de még ez alól is vannak kivételek: nem áfa-köteles például egy múzeumi tárgy bérlése akkor, ha az nem profittermelô céllal történik.
9
3. Bulgária
A bolgár kormány 2006. december 21-én fogadta el azt a határozatot, amely szerint Bulgária az Unióba történô belépéstôl kezdve teljesen megnyitja munkaerôpiacát az Európai Gazdasági Térség minden országa elôtt. Így a bolgárok nem a viszonosság elvét alkalmazzák (mint a 2004-ben belépô országok többsége), vagyis nem korlátozzák azon „régi” tagállamok polgárainak munkavállalását sem, amelyek velük szemben a fokozatos nyitás politikáját követik. Bulgária határozott kultúrpolitikai célokkal és elképzelésekkel készült fel az uniós tagságra. A délkelet-európai ország csatlakozása az európai integrációhoz új lehetôséget teremtett az évezredes múlttal rendelkezô bolgár-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésére. A két állam közötti hagyományosan szoros mûvelôdési és kulturális együttmûködés bizonyítéka, hogy Bulgária elsô külföldi kulturális intézetét 1941-ben Budapesten nyitotta meg. A fôváros központjában mûködô Bolgár Kulturális Intézet kiállítótermét és könyvtárát érdemes felkeresnie mindenkinek, aki szeretne megismerkedni a bolgár képzômûvészettel és irodalommal. A Magyar Kulturális Intézet Szófiában több mint hat évtizede igyekszik közvetíteni a magyar kultúra és a magyarországi bolgárok kultúrájának sokszínûségét, valamint hazánk kulturális értékeit. Az államközi oktatási és tudományos megállapodásokon és ösztöndíjakon túl, az utóbbi években a magyar-bolgár mûvelôdési kapcsolatokban egyre nagyobb szerepet kap a testvérvárosok között kialakult összefogás. Az elmúlt évtizedben – a központi kormány-
10
zat decentralizációs szándékával összhangban – a regionális és helyi önkormányzati szervek, valamint a nem kormányzati szervezetek fokozatosan teret nyertek a kulturális élet szervezésében és finanszírozásában. A civil szféra jelenléte a kulturális szektorban azonban – a törekvések ellenére – még mindig szinte kizárólag a médiában, valamint az oktatás és képzés területén érzékelhetô. Az ország gazdasága a kilencvenes évek végétôl folyamatosan bôvül, a GDP évi növekedése eléri a 2-2,5%-ot. A kedvezô gazdasági mutatók ellenére azonban Bulgária még mindig az Európai Unió legszegényebb országai közé tartozik. A bolgár munkaerôpiacon elhelyezkedni szándékozó magyaroknak tudniuk kell, hogy bár a munkakeresôk száma évrôl évre csökken, és a munkanélküliségi ráta nem éri el a 27 tagú Unió átlagát, az országon belüli különbségek igen nagyok. A munkanélküliek aránya az északnyugati és az északkeleti régiókban a legmagasabb, míg a fôvárosban és a délnyugati területeken a legalacsonyabb. A munkavállalás szempontjából kedvezôtlen a kulturális szektor helyzete, mivel a rendszerváltást követô elbocsátások és az állami források csökkenése a szféra jelentôs átalakulásához vezetett. A terület az aktív lakosság 2%-ának, nagyjából 50.000 fônek biztosít megélhetést. A bolgár munkaerôpiacon elsôsorban a képzett szakemberek iránt van kereslet, nem meglepô, hogy a többi uniós országhoz képest a bolgár kulturális szektorban igen magas a felsôfokú végzettséggel rendelkezô munkavállalók aránya.
Bulgária uniós csatlakozása elôtt tagjelöltként, 2007. január 1. óta pedig teljes jogú tagként közremûködik az Európai Unió Kultúra programjában. A bolgár kulturális projektek, támogatások, illetve a nemzetközi kulturális együttmûködések iránt érdeklôdôk hasznos információkat találhatnak az Euro-Bolgár Kulturális Központ honlapján (www.eubcc.bg). A magyar kutatók, tanárok és diákok számára jó hír, hogy Bulgária évek óta részt vesz az Európai Unió hallgatói és oktatói mobilitást és egyetemközti projekteket ösztönzô Erasmusprogramjában. A kezdeményezés keretein belül negyven bolgár felsôoktatási intézmény, többek között a Színház- és Filmmûvészeti Akadémia, valamint a Nemzeti Mûvészeti Akadémia várja az országban tanulni és kutatni szándékozó magyar diákokat és oktatókat. Az uniós lehetôségek mellett, a tizenhárom kelet-közép- és délkelet-európai ország egyetemeit és fôiskoláit összefogó CEEPUS-program is támogatja a Magyar-
ország és Bulgária közötti a hallgató- és oktatócserét, valamint nyári egyetemek és szakmai kurzusok szervezését.
11
4. Ciprus
A Ciprusi Köztársaság az utóbbi években határozottan nyitottabb a külföldi turisták és a munkavállalók elôtt. Míg korábban a beutazás feltétele az oda-vissza útra érvényes repülôjegy felmutatása és az országban tartózkodás idejére a szállás és az ellátás meglétének igazolása volt, mára az ország egyik legjelentôsebb bevételi forrása a turizmus lett, s a külföldi munkavállalók aránya is rohamos ütemben nô. Bár a sziget északi részének 1974-es török megszállását követôen a délre menekülô görög nemzetiségû lakosság tömegeinek hirtelen munkát és lakást kellett biztosítani, néhány év alatt mégis munkaerôhiány alakult ki a dinamikusan fejlôdô gazdaságban. Ennek köszönhetôen az országban az elmúlt évtizedekben robbanásszerûen emelkedett a vendégmunkások száma. Fôként az alacsony végzettséget igénylô segédmunkák, valamint az igen magas képzettségi szintet követelô vezetôi, és a speciális szakképzettséget megkívánó állások területén jellemzô a külföldi munkavállalók jelenléte. Cipruson a munkanélküliségi ráta a 2006ban 5-6%-ra emelkedett, ami helyi viszonylatban magasnak számít. Annak ellenére, hogy az érték nem érti el az uniós átlagot (8,8%), nyugtalanító, hogy az elmúlt években a munkát keresôk aránya közel megkétszerezôdött. A munkanélküliek számának növekedését elsôsorban az országban – nagy számban – illegálisan tartózkodó külföldi vendégmunkások számlájára írják. A fôként Indiából, a Fülöp-szigetekrôl és Srí Lankáról érkezô munkavállalók legálisan, munkavállalási, valamint tanulmányi vízum birtokában lépik át a határt, de számottevô
12
részük annak lejárta után is a szigeten marad. Az EU új tagállamainak egymás közti viszonylatában megvalósult a kölcsönös munkaerôpiac-nyitás, így a ciprusi hatóságok nem gördítenek akadályt a magyarok munkavállalása elé. Ha valaki már Cipruson van, és szeretne ott tartózkodni és munkát vállalni, a következôt kell tennie: külföldi tartózkodási igazolásért (Alien's Residence Certificate, ARC) kell folyamodnia a legközelebbi rendôrállomáson (ez csupán formalitás). Tartózkodási engedélyért kell folyamodnia, ha három hónapnál hosszabb ideig kíván Cipruson maradni, és ott munkát szeretne vállalni. Ezt a kérelmet a három hónapos idôszak lejártát megelôzôen be kell nyújtani a Polgári Nyilvántartási és Migrációs Osztályon. (Ennek elmulasztása pénzbírságot von maga után.) A tartózkodási engedélyért folyamodó EUállampolgárnak személyesen kell megjelennie a Polgári Nyilvántartási és Migrációs Osztályon (ez a legközelebbi rendôrállomáson megtalálható), ahol ki kell töltenie a megfelelô szabvány nyomtatványt, aszerint, hogy milyen kategóriába tartozó tartózkodási engedélyért folyamodik az illetô (munkavállalás, önfoglalkoztatás, munkavállalást követô, tanulói stb.). Az engedélyhez szükség van a munkáltató által kiállított munkavállalási igazolásra, a Munkaügyi Minisztérium pecsétjével (szabvány nyomtatvány, amelyet a munkáltatónak ki kell töltenie és alá kell írnia). A tartózkodási engedélyt a kérelmezés idôpontjától és a szükséges dokumentumok kérelmezô általi benyújtásától számított hat hónapon belül adják meg, és ötéves idôszakra érvényes.
Megjegyzendô, hogy a tartózkodási engedély beszerzéséhez szükséges hivatalos teendôk elvégzése nem képezi akadályát az azonnali munkába állásnak. A már Cipruson tartózkodó álláskeresô – minden térítési díj megfizetése nélkül – nyilvántartásba vetetheti magát a Körzeti Munkaügyi Kirendeltségen, érvényes útlevele vagy személyi igazolványa, ARC-je (ld. fent), valamint a tudományos és/vagy szakmai végzettségeit igazoló okiratok másolatának bemutatásával. A munkaügyi irodákban az EU- és EGT-államok polgárait tájékoztatják az aktuális állásajánlatokról; sôt, ha késôbb újabb, a jelölt igényeinek és képzettségének megfelelô ajánlat érkezik, akkor errôl is értesítik. A legelterjedtebb módszer mégis az angol nyelvû napi- és hetilapok apróhirdetési és hirdetési rovatain keresztül történô munkakeresés: a nyári turisztikai segédmunkától a nemzetközi nagyvállalatoknál betöltendô menedzseri pozíciókig terjed az ajánlatok köre. Emellett az Európai Unió hivatalos munkaerô-közvetítô honlapján (Eures) is válogathatunk a ciprusi állásajánlatok között, sôt, a ciprusi kormány is fenntart egy hasonló oldalt. Az uniós csatlakozásig Magyarország és Ciprus kulturális kapcsolatát az államok közötti bilaterális tudományos és oktatási egyezmények határozták meg. 2004 májusában azonban új távlatok nyíltak a két ország kulturális együttmûködésében. A Kultúra 2000, 2007-tôl pedig a Kultúra közösségi program ad lehetôséget a magyar és ciprusi
kultúra közötti kapcsolat szorosabbá tételére. A magyar mûvészek, kutatók és oktatók a Culture Contact Point Cyprus szervezet segítségével tájékozódhatnak a ciprusi kulturális programokról és együttmûködési lehetôségekrôl. Az elmúlt évek tapasztalata alapján az ország elsôsorban elôadómûvészek, oktatók, restaurátorok és régészek számára kínál elhelyezkedési lehetôséget. Kétségkívül a legjelentôsebb vonzerô talán a régészeti kutatások világa, mivel Ciprus viszonylagos zártságából eredôen hosszú ideig feltáratlanok maradtak az ország régészeti kincsei. A '80-as években kezdôdött munkálatokból a világ más országaiból érkezett régészek is kivették a részüket. Jelenleg magyar kutatók is közremûködnek a pafoszi kikötô melletti régészeti terület feltárásában, amely az elsô állandó magyar kulturális missziónak számít a szigeten.
13
5. Csehország
2004. május 1-jétôl uniós állampolgárok és családtagjaik mindenféle korlátozás és munkavállalási engedély nélkül vállalhatnak munkát a Cseh Köztársaságban, és a cseh állampolgárokkal azonos jogokat élveznek a munkavállalás, valamint a szociális juttatások területén is. A külföldiek munkavállalását könnyítô szabályozás tehát nem tesz különbséget a régi és az új tagállamokból érkezô munkakeresôk között, de fenntartja a cseh kormánynak a jogot korlátozások bevezetésére abban az estben, ha a beáramló munkaerô tartósan veszélyeztetné a cseh munkaerôpiacon kialakult egyensúlyt. Az államban három hónapnál tovább maradó uniós állampolgároknak tartózkodási engedélyt kell igényelniük a cseh hatóságoktól. Az engedély legfeljebb öt évre szólhat, de azoknak, akik több mint három éve az ország területén dolgoznak, gazdasági tevékenységet folytatnak vagy folytattak, illetve valamely jogi személy képviseletét látják el, lehetôségük van tíz évre szóló letelepedési engedély igénylésére. A Cseh Köztársaságban munkát keresô magyaroknak számolniuk kell az 1997 óta folyamatosan magas értéket mutató munkanélküliséggel (7,2%), amelyet csupán az utóbbi évben jellemzett csökkenô tendencia. Az elhelyezkedni kívánók nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a munkanélküliek aránya az országon belül egyenlôtlenül oszlik el: jelenleg a fôvárosban él a legkevesebb, az állam keleti területein pedig a legtöbb munkanélküli. A cseh kulturális szektorban foglalkoztatottak aránya az uniós adatokhoz képest igen alacsony. 2004-ben a munkavállalóknak mindössze 1,8%-a – közel
14
80.000 fô – dolgozott a kulturális szférában. Ugyanakkor a kultúra területén elhelyezkedô diplomások aránya a többi foglalkoztatási ághoz képest igen magas, 33%-os, amely azonban még mindig elmarad az európai integráció 40%-os átlagától. A 2004-ben csatlakozott államok között viszont Csehországban a legmagasabb a kulturális szektorban részmunkaidôben foglalkoztatottak súlya, és a megbízási szerzôdéssel foglalkoztatottak hányada is kimagasló a térségben (29%). A független cseh állam megalakulása óta több multilaterális kulturális egyezmény részesévé vált, 1993-ban a Cseh Köztársaság csatlakozott az Európa Tanácshoz és az UNESCO-hoz. A regionális megállapodások közül az ország, akkor még Csehszlovákiaként, alapító tagja volt 1991-ben a Visegrádi Együttmûködésnek, amelynek keretén belül létrejött a Nemzetközi Visegrádi Alap, az országok közötti kulturális, oktatási, tudományos és ifjúsági kapcsolatok szorosabbra fûzésének szándékával. Az Alap által évente kiosztott 150-200 ösztöndíjra kizárólag a tagországok állampolgárai pályázhatnak. Csehország 2004 májusától tagja az Európai Uniónak, de az állam a Közösség kulturális és oktatási programjaiban – Ariane és Raphaël – már a kilencvenes években részt vett. A cseh kulturális külkapcsolatok alapjait a kétoldalú megállapodások adják, Magyarországgal Csehország az elmúlt években több egyezményt is kötött, legutóbb 2004-ben a bizonyítványok kölcsönös elismerésérôl szóló államközi szerzôdést. A két ország közti hagyományosan jó kapcsolatokat jelzi, hogy Prágában 52 éve mûködik a Magyar Kulturális
Központ, Budapesten pedig 1993 óta folytat kulturális tevékenységet a Cseh Centrum. A Cseh Köztársaság számos nemzetközi és regionális diák- és oktatócsere-programnak tagja, ami lehetôséget teremt a magyar hallgatóknak és tanároknak arra, hogy az államközi ösztöndíjak kínálta lehetôségen túl is tanulmányokat folytassanak a cseh felsôoktatási intézményekben. Csehország már uniós csatlakozása elôtt részt vett a Közösség által indított, Erasmus elnevezésû, európai felsôfokú intézmények közti csereprogramban, amelynek keretén belül évente közel ezer külföldi hallgató és ötszáz oktató érkezik az országban mûködô egyetemekre és mûvészeti akadémiákra. Az 1995-ben létrehozott CEEPUS feladata a közép-kelet-európai térség egyetemei és fôiskolái közti együttmûködés szorosabbra fûzése és a régióban élô értelmiség mobilitásának elôsegítése. A Cseh Köztársaságban negyvenkét egyetemi kar tagja a CEEPUS-hálózatnak, többek között a Janácˇek Zene- és Elôadómûvészeti Akadémia, a Brnoi Mûszaki Egyetem Képzômûvészeti Kara és a Mûvészeti, Építészeti és Tervezôi Akadémia fogad külföldi diákokat és oktatókat. A közép-kelet-európai országok közötti kulturális összefogás megerôsítésére jött létre 2004-ben az Európai Kulturális Együttmûködés. A térség hat országa (Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) által kiépített kulturális hálózat több fesztivált, kiállítást szervezett, valamint számos, a határokon átnyúló közös kulturális projektet támogatott. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a cseh és a magyar regionális, valamint helyi kulturális szervezetek közötti oktatói, tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztése és mélyítése. Csehországban több magyar civil szervezet aktívan részt vállal a közel 15.000 fôt számláló csehországi magyar közösség identitásának ápolásában.
A magyar diákok csehországi egyetemeken és mûvészeti akadémiákon folytatott tanulmányait igazoló bizonyítványokat Magyarországon – a 2004-ben létrejött, a diplomák kölcsönös elismerésérôl szóló megállapodás értelmében – a munkáltatók és az oktatási intézmények kötelesek elfogadni. Jelenleg Csehországban két egyetemen folyik magyar nyelv- és irodalomoktatás: a Brnoi Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának Nyelvészeti és Finnugrisztikai Intézetében.
15
6. Dánia
Annak ellenére, hogy az elmúlt években a dán gazdaság visszanyerte lendületét, a munkanélküliségi ráta pedig 4,4%-ra csökkent, az ország munkaerôpiaca továbbra is szinte bevehetetlen maradt a külföldrôl érkezô munkavállalók számára. Ugyanakkor a képzett szakemberek hiánya arra kényszerítette a dán kormányt, hogy egyes területeken ösztönözze a külföldiek elhelyezkedését. 2002. július 1-jétôl Dániában, azokban a szektorokban, ahol kevés a dán álláskeresô, számítanak az Unióból érkezô munkakeresôkre. Ez a szabály elsôsorban a tudásalapú, szakképzett munkaerôt igénylô állásokra vonatkozik. Az elhelyezkedésre az orvosok-
nak, a mérnököknek, a mûszaki területen és a természettudományokban tevékenykedôknek van a legnagyobb esélyük. Az EU-hoz 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott új tagországok állampolgárainak joguk van Dániában dolgozni, ám – Málta
16
és Ciprus kivételével – velük szemben a szabad munkaerô-áramlás biztosításának fokozatos és zavartalan megvalósítása érdekében átmeneti rendelkezéseket vezettek be. A munkavállaló munkavállalási engedélyt kaphat, ha teljes munkaidôben, a hatályos dán kollektív szerzôdésnek megfelelôen, vagy egyéni szerzôdés keretében (pl.: kutatók, oktatók, vezetôi pozíció, szakértôk) foglalkoztatják, illetve ha a foglalkoztatás körülményei megfelelnek az országban alkalmazott általános bér- és munkafeltételeknek. A munkavállalási engedély feltétele a munkáltató által kiállított nyilatkozat, mely tanúsítja e feltételek meglétét. A munkáltatónak a dán adótörvénynek megfelelô regisztrációval kell rendelkeznie (Danish Tax at Source). A munkavállalási engedély kiváltásához be kell mutatni egy állásajánlatot, vagy a munkáltató és a külföldi kérvényezô által aláírt munkavállalási szerzôdést. Dániában a kérvényezô nem állhat munkába addig, amíg a bevándorlási hivatal (Udlændingestyrelse) nem adja ki a tartózkodási igazolást és a munkavállalási engedélyt. A hivatal ugyanakkor fenntartja magának a jogot, hogy a munkaügyi helyzetrôl a regionális munkapiaci tanács által kiállított nyilatkozatot kérjen ki.
A munkavállalási engedély kizárólag arra a munkára érvényes, amelyre kiállították. Ha a kérvényezô új munkát kap, új engedély iránti kérelmet kell benyújtania. Az engedélyt bevonják, amennyiben a munkaviszony megszûnik. A munkavállalási engedélyeket általában egy évre adják ki, de lehetôség van a meghosszabbításukra. Kutatók, tanárok, vezetôi pozíciót betöltôk, szakértôk három évre kaphatnak munkavállalási engedélyt, melyet négy évre lehet meghosszabbítani. A tartózkodási igazolásokat a helyi statisztikai hivatallal (folkeregister) történô regisztrációt követôen állítják ki és küldik meg. A munkavállalót családtagjai is követhetik Dániába. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló az általános dán színvonalnak megfelelô lakóhellyel rendelkezzen. Az új tagállamokból érkezô munkavállalók családtagjai valamelyik külföldi dán nagykövetségen/fôkonzulátuson vagy a dán idegenrendészeten nyújthatják be a tartózkodási igazolás iránti kérelmüket. Az átmeneti rendelkezések csak a munkavállalókra vonatkoznak. Mind a 12 új EU-tagország állampolgárai önálló vállalkozást alapíthatnak, szolgáltatásokat nyújthatnak, illetve vehetnek igénybe, valamint tanulmányokat folytathatnak Dániában, más EU-állampolgárokhoz hasonlóan. Az elmúlt években a kulturális szektor állami támogatása folyamatosan emelkedett Dániában. Míg 2002-ben a megszorítások miatt a kultúrára fordított költségvetési kiadások csupán a 0,3%-t érték el, addig 2006-ban a Kulturális Minisztérium már a közpénzek 1% felett rendelkezett. Ugyanakkor a helyi és a megyei önkormányzatok viszonylag magas összegeket különítenek el kulturális tevékenységekre saját kerületükön belül. Dániában közel 80.000 ember, a foglalkoztatottak 3,1%-a talál megélhetést a kulturális
ágazaton belül. Az ország munkaerôpiacára jellemzô rugalmasság a kulturális szektorban is tapasztalható: igen nagy a részmunkaidôben és másodállásban tevékenykedôk aránya. Kulturális területen a munkavállalók 36%-a részmunkaidôben dolgozik, amely érték az egyik legmagasabb az Unióban. A részmunkaidôs foglalkoztatás, hasonlóan Svédországhoz, az Egyesült Királysághoz és Németországhoz, az egész munkaerôpiacra jellemzô. Az európai integráción belül a skandináv ország listavezetô abban az összehasonlításban, amely azt vizsgálja, hogy a kulturális területen foglalkoztatottak milyen arányban vállalnak másodállást (20%). Ez a magas érték azonban kizárólag a kulturális szektorban munkát vállalókra igaz, a munkaerôpiac egészére nem. S hogy mindezek ismeretében milyen lehetôségei adódnak a Dániába kívánkozó külföldi alkotóknak és kulturális szakembereknek? Kedvezô helyzetben vannak azok az államok, amelyekben a Dán Kultúra Intézete (The Danish Cultural Institute) helyi kirendeltségeket mûködtet. Jelenleg kilenc ilyen létezik Európában: a Benelux államok (e szempontból egyként kezelendôk), Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország és Oroszország. Igen, hazánk is azon kivételek közé tartozik, ahol a dán mûvészeti intézetnek saját kirendeltsége mûködik Kecskemét városában, melyen keresztül a magyarországi mûvészek, a kulturális iparban tevékenykedôk komoly lehetôségekkel számolhatnak, ha Dániában kívánják magukat fejleszteni, vagy ott kívánnak tapasztalatokat szerezni. Az 1940 óta mûködô intézet feladata ugyanis az, hogy a mûvészetek, a kultúrák, a nézetek és az eszmék cseréje által gazdagítsa, erôsítse a kulturális kapcsolatokat Dánia és más nemzetek között.
17
7. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság a 2004-ben csatlakozott tagországok elôtt azonnal megnyitotta munkaerôpiacát, így itt munkavállalási engedély nélkül dolgozhatnak a magyar állampolgárok is. Sôt, jogukban áll munkakeresés céljából is az Egyesült Királyságban tartózkodni. Románia és Bulgária állampolgárai ezzel szemben nem kapnak automatikusan jogot a munkavállalási célú tartózkodásra: esetükben átmeneti szabályok vannak érvényben. A brit kormány ugyanis korlátozni kívánja a beáramló alacsony képzettségû bolgár és román munkavállalók alkalmazását: ôk elsôsorban azokban a szektorokban kaphatnak munkavállalási engedélyt, amelyekben kvóta-rendszer van érvényben. A kvalifikált munkaerôt alkalmazó szektorokban (munkavállalási engedély birtokában) abban az esetben vállalhatnak munkát, ha nem veszélyeztetik a hazai munkaerô elhelyezkedését. Magyar állampolgárok nemcsak magánvállalatoknál, hanem az állami szektorban is elhelyezkedhetnek. Vannak olyan állások, amelyek brit állampolgársághoz kötöttek (fôként az államapparátusban, a fegyveres erôknél stb.), de ezt az állás meghirdetésekor szerepeltetik a követelmények között. A munkavállaló közvetlenül (a sajtóban, az in-
18
terneten stb.), a munka- és nyugdíjügyi minisztérium felügyelete alatt mûködô valamelyik állami munkaközvetítô és foglalkoztatási tanácsadó irodában (Jobcentre), vagy a megannyi állásközvetítô magáncégen keresztül juthat állásajánlatokhoz. Az országos hálózatról további információ a www.jobcentreplus.gov.uk honlapon található. Az új tagországok (alkalmazottként) munkát vállaló állampolgárainak a munkába állást követô 30 napon belül – postai úton – regisztráltatniuk kell magukat és valamennyi állásukat az illetékes belügyminisztériumi hivatalnál (további információ: www.workingintheuk.gov.uk). A hatóság a fentiek ellenôrzését követôen ún. regisztrációs (munkavállalói) igazolványt (Registration Card) és regisztrációs igazolást (Registration Certificate) ad ki. Utóbbi azt igazolja, hogy az illetôt nyilvántartásba vették a kérelemben/kérelmekben szereplô munkaadó(k) alkalmazottjaként. Ezeket postán küldik ki, az útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal együtt. A munkavállalói igazolvány 12 hónapra lesz érvényes, és csak a bejelentett állás betöltésére jogosít. Aki 12 hónapon belül állást változtat, annak új igazolásért kell folyamodnia. 12 hónapos jogszerû munkaviszony elérésével – ami több egymást követô, rövidebb munkaviszony révén is megszerezhetô, ha a regisztrált munkaviszonyok között az egy év alatt nem telik el összesen több mint 30 nap „munkakeresési” idô – a munkavállaló jogot szerez az Európai Gazdasági Térség állampolgárainak járó tartózkodási engedélyre, illetve valamennyi jogra, így például megszûnik regisztráltatási kötelezettsége is.
Az Anglia Mûvészeti Tanácsa (Arts Council of England) az egyik legnagyobb és leghatékonyabban mûködô testület a szigetországban, amely egyben nemzeti mûvészeti fejlesztési hivatalként is mûködik. A szervezetnek 1,1 milliárd fontos pénzügyi alap áll rendelkezésére, hogy azt a 2006-tól 2008-ig terjedô idôszakban a mûvészetek finanszírozására fordítsa. A Tanács alapvetô célkitûzései közé tartozik a határokon átnyúló kulturális együttmûködés ösztönzése, illetve a külföldi mûvészek angliai alkotó tevékenységének támogatása. A foglalkoztatási szerkezetet vizsgálva megállapítható, hogy európai mércével mérve is kedvezô helyzetben van a kulturális szektor. 2004-ben a szféra mintegy 883.300 embernek biztosított megélhetést az Egyesült Királyságban, mely érték a foglalkoztatottak 3,1%-ának felel meg. Nem meglepô, hogy az arány jóval magasabb az Európai Unió átlagánál (2,5%), hiszen a kulturális iparnak komoly gazdasági értéke van a szigetországban. Az új évezredben a kreatív iparág évi 5% növekedést mutat, szemben a gazdaság 3%-os bôvülésével. A legdinamikusabban fejlôdô ágazatok ilyen szempontból a könyvkiadás, a régiségekkel foglalkozó szakmák, az elôadó-mûvészet, a média, valamint az iparmûvészet. Ennek a tendenciának megfelelôen az említett területeken a legnagyobb az érdeklôdés a külföldi szakemberek iránt, de tanítókra, tanárokra is nagy a kereslet. A munkát keresô magyaroknak azonban számolniuk kell az egész munkaerôpiacra, így a kulturális szférára is jellemzô regionális különbségekkel. A legnagyobb arányban London és környéke kínál lehetôséget a kulturális vonalon tevékenykedôknek, míg az ország más területein elhelyezkedni szándékozó külföldiek munkavállalási esélyeit a magas munkanélküliségi ráta jelentôsen csökkenti. Egy mûvész bármilyen végzettség nélkül is komoly
eredményeket érhet el Nagy-Britanniában. Az országban jelenleg hiány mutatkozik a magasan képzett, tapasztalt, szervezôi tevékenységet végzôk körében, akiknek legfôbb feladata egy adott kulturális esemény gyakorlati megszervezése és lebonyolítása. A diplomás mûvészek, kulturális szakemberek sok esetben nem találnak olyan fôállást, amelybôl el tudják tartani magukat, így gyakran valamilyen más területen vállalnak munkát. Az elôadómûvészi pályákon fontos szerephez jut az idénymunka, amely a legtöbb foglalkoztatási lehetôséget nyáron és karácsony környékén nyújtja. Ilyenkor elôszeretettel fogadnak külföldi mûvészeket, mûvelôdésszervezôket. A részmunkaidôs állások szintén igen elterjedtek, 2004-ben a területen foglalkoztatottak egyharmada nem teljes idôben végezte munkáját. Nagy-Britanniában sok a betöltetlen munkahely, de a népszerûbb részeken, Londonban és a fejlett délkeleti területen általában véve jóval kevesebb. A kulturális szféra szempontjából – éppen fejlettsége miatt – ebben a régióban adódik a legtöbb munkalehetôség, viszont a munkakeresôk száma is itt a legnagyobb. További nehézség, különösen Londonban, hogy rendkívül magasak a megélhetési költségek, fôként a lakásbérlet és a közlekedés jelentôs tétel. Más a helyzet vidéken, ahol a minimálbérbôl már kényelmesen meg lehet élni, és a munkalehetôség is több. A fizetésekkel kapcsolatban ne lepôdjünk meg azon, hogy egy kelet-európai ugyanazért a munkáért soha nem kap annyit, mint egy brit munkavállaló. Ha bármilyen szellemi, a kulturális szektoron belüli munkát akar valaki végezni, akkor mindenhol elvárás a magas szintû angolnyelv-tudás. Általában valamennyi papírunkat, ajánlásunkat hitelesen lefordítva kell átadni leendô munkaadónknak.
19
8. Észtország
Az Európai Unión belül 2005-ben Észtországban csökkent legnagyobb mértékben a munkanélküliek aránya: míg 2005-ben a lakosság 7,5%-a nem talált munkát, addig 2006-ban csupán 4,2%-uk. A munkanélküliség által leginkább sújtott területek az északkeleti országrész (Ida-Virumaal), ahol a munkanélküliek aránya eléri az 5,3%-ot, míg Tallinnban és a nyugati megyékben (Pärnu) a ráta csupán 1,1%-os. Az észt kulturális szektor nagyságát szemléletesen jelzi, hogy a területen dolgozók aránya (3,7%) a legmagasabb az Európai Unióban. A foglalkoztatottak többsége fôállású alkalmazott, a kulturális szférában tevékenykedôk csupán 4%-a végzi munkáját másodállásban, 13%-a részmunkaidôben és csak 5%-a szerzôdéses munkavállaló. Észtország egyetlen európai uniós tagállammal szemben sem alkalmaz korlátozást, a munkaerô szabad áramlására vonatkozó EU-jogot átvevô észt jogszabályok alapján az Unió minden tagállamának polgára és családtagja jogosult a tartózkodásra és a munkavállalásra. Észtországba a magyar állampolgárok személyazonosságot igazoló dokumentummal utazhatnak be, és 90 napig tartózkodhatnak ott. Ez alatt munkát is lehet vállalni. (Pl. szezonális munkavállalás.) Aki ennél hosszabb idôt szeretne Észtországban tölteni, annak sem kell tartózkodási engedélyért folyamodnia, de a hatóságok bejelentési kötelezettséget írhatnak elô. A bejelentésrôl szóló hivatalos igazolást akkor adják ki, ha a külföldi megfelelô jövedelmet tud igazolni (pl. munkabér, vállalkozásból származó jövedelem, nyugdíj, ösz-
20
töndíj stb.), betegbiztosítással rendelkezik, és van bejelentett lakhelye. Az észt állam az utóbbi évtizedben a nemzetközi színtéren is aktív kulturális politikát folytat. A két- és többoldalú kulturális megállapodások közül a legfontosabbak a balti országokkal létrehozott regionális Ars Baltica program, a kétévente ülésezô Balti Régió Minisztereinek Kulturális Bizottsága és a Nordic Dimension, a skandináv és balti országokat tömörítô intézmény. Az ország 1991 óta képviselteti magát a legjelentôsebb nemzetközi szervezetekben, tagja az UNESCO-nak, az Európa Tanácsnak, és igen fejlett diplomáciai érzékkel – az Európai Unióval kötött csatlakozási megállapodás elôtt jóval – kiépítette kulturális kapcsolatrendszerét az Európai Közösség országaival. Az állam már a kilencvenes években is számos uniós kezdeményezésben részt vett: bekapcsolódott a Raphaël, a Kaleidoscope és az Ariane programokba, a Kultúra 2000 jóvoltából pedig 2006-ig több, mint 100.000 euró értékû támogatás érkezett az Európai Uniótól. Az észt-magyar kulturális kapcsolatok több évszázados hagyományokkal rendelkeznek, az utóbbi évtizedben Magyarország és Észtország között több kulturális megállapodás született, s ezek eredményeként 1998-ban megalakult a Budapesten mûködô Észt Kulturális Intézet, majd 2000-ben megkezdte mûködését a tallinni Magyar Intézet. A két intézmény számos lehetôséget kínál a magyar és az észt mûvészek számára, hogy hazájuk hagyományait és kultúráját megismertessék és népszerûsítsék a másik nemzet közönségének körében. A zenészek, színészek,
táncmûvészek vendégelôadásain túl, a két állam között szoros tudományos – elsôsorban nyelvészeti – együttmûködés alakult ki a finnugor rokonság kutatásának területén. A rendszeresen meghirdetett oktatói és tanulmányi államközi ösztöndíjak mára kiegészültek az európai uniós közösségi programokkal is. Ugyanakkor az elmúlt években a civil társadalom is aktív szerepet vállalt az észt-magyar kulturális kapcsolatok szorosabbra fûzésében: a magyarországi és az észtországi szervezetek irodalmi estek megrendezésével igyekeznek elmélyíteni a két ország közötti kulturális kapcsolatokat. Azoknak a magyaroknak azonban, akik az észt kulturális szektorban kívánnak elhelyezkedni, a jogi korlátok felszámolásának dacára számolniuk kell a nyelvi nehézségekkel. Az állam egyetlen hivatalos nyelve az észt, és annak ellenére, hogy a lakosság 30%-a orosz anyanyelvû, nem jellemzô az orosz nyelven folytatott mûvészképzés,
oktatás, és az ily módon kulturális kikapcsolódást biztosító intézmények száma is elenyészô. Kedvezô körülmény azonban, hogy az ország kulturális szférájában végbement átalakulásoknak köszönhetôen egyre nagyobb igény mutatkozik a külföldi, így a magyar mûvészek, mesterek és szakemberek iránt is. Bár a Szovjetuniótól való elszakadás óta az észt lakosság kulturális szokásai megváltoztak, az elmúlt években az észtek mûvelôdés iránti érdeklôdése látványosan megnôtt. A kulturális szokások azonban az országon belül korántsem egységesek. A vidéken élôk és a nemzeti kisebbséghez tartozók – a lehetôségek hiánya miatt – kisebb arányban vesznek részt a kulturális programokban, így a magyar mûvészeknek, oktatóknak és egyéb kulturális tevékenységet folytató szakembereknek elsôsorban Tallinn nyújt elhelyezkedési lehetôséget.
21
9. Finnország A nagy hagyományokkal rendelkezô finnmagyar kulturális kapcsolatok ma már túlmutatnak a nyelvrokonság ápolásán. Helsinkiben 1980 óta mûködik a Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Budapesten pedig 2003-ban alakult meg a Finnagora, a finn kultúra intézete. E szervezetek elsôdleges feladata a két ország közötti kulturális és tudomá-
nyos összefogás fejlesztése, új programok szervezése, valamint hogy közvetítôként elôsegítsék a magyar és finn kulturális élet szereplôinek együttmûködését. Magyarország uniós csatlakozása a kulturális kapcsolatok megerôsítésének területén további lehetôségeket rejt magában, amelyek többek között a regionális és a helyi, például testvérvárosi kapcsolatok kiteljesedéséhez vezethetnek. Finnország 2006. május 1-jével lemondott az új tagországok állampolgárainak az Unión belüli szabad munkaerô-áramlását érintô
22
átmeneti korlátozásokról. Megszûnt tehát a cseh, az észt, a lett, a litván, a lengyel, a magyar, a szlovén és a szlovák dolgozók munkavállalási engedélyének korlátozása, ugyanígy szabadon vállalhatnak munkát 2007. január 1-tôl a román és a bolgár állampolgárok is. Az Európai Unió, valamint az Európai Gazdasági Térség államainak polgárai három hónapot tartózkodhatnak Finnországban regisztrációs kötelezettség nélkül. Munkát keresô uniós állampolgár ezenfelül egy bizonyos méltányos idôt tölthet Finnországban további munkakereséssel, ha valószínûsíthetô, hogy talál munkát. Magyar állampolgároknak a finnországi tartózkodáshoz nincs szükségük tartózkodási, illetve munkavállalási engedélyre, tehát elôzetesen semminemû engedélyt nem kell beszerezniük Finnország külképviseletén. Azonban, ha finnországi tartózkodásuk ideje meghaladja a három hónapot, regisztráltatniuk kell magukat a szálláshelyük szerinti rendôrségen. A tartózkodást a korábbiakhoz hasonlóan tanulmányi, munkavállalási vagy családegyesítési célból lehet regisztráltatni. A finn törvények regisztrálási kötelezettséget írnak elô az EU-ból érkezô munkavállalóknak.
Ennek célja, hogy megkönnyítse Finnország és a többi tagállam közötti munkaerô-vándorlás követését és rögzítését. A regisztrációs kötelezettség nem korlátozza a munkaerômozgást, és nem érinti a rövid idejû munkavégzést. A bejelentkezés nem elôfeltétele a munka elkezdésének. A regisztrálás elmulasztása nem minôsül büntetendô cselekménynek. További információk a finn Munkaügyi Minisztérium honlapján (www.mol.fi) és az Idegenrendészeti Hivatal (www.uvi.fi) honlapján találhatók. A kulturális szférában való elhelyezkedésre számos lehetôség kínálkozik, ugyanakkor a finn rendszer arra ösztönzi a kulturális területen elhelyezkedni vágyókat, hogy magánvállalkozóként próbáljanak megélhetést biztosítani maguknak. A finn Munkaügyi Minisztérium a szektoron belül tevékenykedôk vagy tevékenykedni szándékozók támogatására évente készít akcióterveket, szakmai programokat, valamint projekteket, melyek egy része pontosan a kulturális szektoron belüli munkahelyteremtést célozza. A minisztérium által készített programok szándéka az alkotás, az alkotóképesség és a szakmai know-how integrálása, új munkahelyek teremtése, valamint a kulturális turizmus felélénkítése, bôvítése nemcsak a városokban, hanem vidéken is. A projektek sikerességét jelzi, hogy az Európai Unión belül Finnországban bôvül legdinamikusabban a kulturális szféra, csábító lehetôséget kínálva elhelyezkedni szándékozó magyar munkavállalóknak. A minisztérium becslései szerint – a diákmunkaerôt és a fizikai rekreáció területét is ide sorolva – mintegy 90-100.000 ember dolgozik a kulturális szektorban, amely a teljes foglalkoztatott munkaerô 4,5-5%-át teszi ki. Ez az érték európai viszonylatban is igen magasnak számít. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Ecostat által készített felmérés szerint (amely nem tartalmazza a diákmunkát és a fizikai rek-
reációt) „csak” hozzávetôleg 79.000 finn dolgozik a kulturális szférában, ami még mindig 3,5%-nak felel meg. Finnország ebben a tekintetben az élbolyban helyezkedik el. A projekteket az állami költségvetés, valamint a nagyobb vállalatok, szervezetek finanszírozzák, nagyjából fele-fele arányban. A kormánynál is nagyobb szerepet vállalnak a helyi és regionális kulturális szervezetek, amelyek az ország szinte minden területén megtalálhatók. E szervezetek tevékenységi köre ugyancsak sokrétû. Az önkormányzatok között igen magas fokú együttmûködés alakult ki az oktatás, a rekreáció és a továbbképzés terén. További fontos jellemzôjük, hogy az interneten keresztül is kiválóan mûködnek, sôt kifejezetten komoly hangsúlyt fektetnek a világhálón át történô ügyintézésre, kapcsolattartásra vagy akár munkavégzésre. Az egyik ilyen internetes szervezet a 2000 ôsze óta mûködô Arsnet Gallery. Ez a kísérleti projekt a legmodernebb informatikai megoldások segítségével próbálja támogatni és terjeszteni a kulturális knowhow-t Turkuban és környékén (DélnyugatFinnország). A szervezet weboldalán keresztül (www.arsnet.net) helyi kulturális csoportokat és szakembereket mutat be, és teszi ôket elérhetôvé szerte a világon. Az Arsnet egyik fô célja éppen az, hogy megteremtse azokat a kulturális szolgáltatásokat, amelyek révén a kulturális know-how és az arra irányuló kereslet metszi egymást. Hasonló szervezetek természetesen Finnország más területein is megtalálhatók. Az elôzô régiótól keletre mûködik a Közép-Finnországi Mûvészeti Tanács (Arts Council of Central Finland), amelynek céljai és tevékenységi köre hasonló a Turku környéki szervezetéhez. Regionális információs központként is funkcionál, amely – a forrásszerzési tanácsadáson túl – nyilvántartást vezet a térségben tevékenykedô mûvészekrôl, valamint a kulturális szférában dolgozó személyekrôl.
23
10. Franciaország Franciaországban az új tagországok állampolgárai (Málta és Ciprus állampolgárainak kivételével) továbbra is munkavállalási engedély birtokában vállalhatnak munkát, rájuk az átmeneti idôszak alatt a francia nemzeti törvényeknek az idegen munkavállalókra (harmadik országok állampolgáraira) vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Könnyítés annyiban történt, hogy 2006. május 1-je óta meghatározott szakmákban a munkaerô-piaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki a munkavállalási engedélyt. Ahhoz, hogy valaki Franciaországban dolgozzon, feltétlenül szükséges, hogy rendelkezzen tartózkodási és munkavállalási okmánnyal. Ezen okmányokat a munkáltatónak kell kérelmeznie. A munkavállalási engedély kiadása alapesetben a munkaerô-piaci helyzet vizsgálatával történik (kivéve bizonyos szakmákat, errôl ld. alább). Ekkor a következô négy kritériumot mérlegelik: a foglalkoztatási helyzet a nemzeti munkaerôpiacon, a munkáltató betartja-e a munkaügyi szabályokat, egyenlô elbánás elve a javadalmazás tekintetében, a munkavállaló lakáshelyzete. A munkavállalási engedély jellege a munkaszerzôdés idôtartamától függ: a kevesebb mint egy évre szóló munkaszerzôdés vagy kiküldött munkavállalók esetében ideiglenes munkavállalási engedélyt (autorisation provisoire de travail – APT) kell igényelni, amelyet kilenc hónapos idôtartamra állítanak ki, és amely megújítható. A tartózkodási okmány idôtartama és érvényességi ideje az ideiglenes munkavállalási engedély idôtartamától függ. Egyéves, vagy annál hosszabb idôtartamra szóló munkaszerzôdés esetében egyetlen tar-
24
tózkodási és munkavállalási okmányt, az ún. ideiglenes tartózkodási engedélyt (carte de séjour temporaire – CST) adnak ki. Ez az okmány egy évig érvényes, és megújítható. 2006. május 1-je után az új tagországok munkavállalói bizonyos szakmák esetében, amelyekben Franciaországban munkaerôhiány van, könnyített eljárással juthatnak munkavállalási engedélyhez. 2008. januárjában a francia hatóságok bôvítették azoknak a szakmáknak a listáját, amelyekben a munkaerôpiaci helyzet vizsgálata nélkül lehetséges munkavállalási engedélyhez jutni. Ezek alapján hét ágazatban (építôipar és közmunkák, vendéglátás, mezôgazdaság, gépipar, ipar, kereskedelem, köztisztaság), a korábbi 61 helyett összesen 150 szakmában a munkaerô-piaci helyzet vizsgálata nélkül, gyorsított eljárásban adják ki a munkavállalási engedélyeket. A 150 szakmáról az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján (www.afsz.hu) tájékozódhatnak az érdeklôdôk. A kutatók, a 18 éven felüli diákok (azzal a feltétellel, hogy társadalombiztosítással és elegendô anyagi erôforrással rendelkeznek) és a szolgáltatásnyújtók már a csatlakozás napjától szabadon vállalhatnak munkát Franciaországban, és a letelepedés szabadsága biztosított az önálló vállalkozók tekintetében is azzal a feltétellel, hogy eleget tesznek a diplomákra vonatkozó feltételeknek (különösen a szabályozott szakmákban). Fontos azonban, hogy ezen személyeknek továbbra is tartózkodási engedélyt kell igényelniük Franciaországban a kulturális munkavállalók hozzávetôleg fele az Ile de France területén, a kultúra fellegvárának tekinthetô fôvárosban és vonzáskörzetében koncentrálódik, annak ellenére, hogy – a decentralizáció jegyében –
helyi szinten a kultúra támogatottsága sokkal jelentôsebb növekedést mutat. Franciaországra is igaz az Európai Unióban mindenütt tapasztalható tendencia, hogy a kulturális ágazatban foglalkoztatottak aránya sokkal nagyobb mértékben növekedett, mint a foglalkoztatottság általában. Amíg 1998-ban a foglalkoztatottak 1,5%-a dolgozott a kulturális szektorban, addig 2002-ben már hozzávetôlegesen 2,1% (434.000 fô). A kultúrával „hivatalból” foglalkozók között a legnagyobb, mintegy egyharmados arányban kézmûveseket, valamint képzômûvészeket találunk. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert azokban az országokban, amelyekben a munkaerôpiac erôsen szabályozott, és az ipari és kézmûves-hagyományok megôrzésére nagy figyelmet fordítanak, a szabadúszóknak és a kézmûveseknek speciális státus jár. Ôket követik csaknem ugyanilyen arányt képviselve az audiovizuális és színházi szektor alkalmazottai. A kulturális területen dolgozók mintegy 50%-át a mozgóképipar foglalkoztatja. A szabadúszó státus elsôsorban a színházi és az audiovizuális szektor alkalmazottaira vo-
natkozó jövedelmezési kategória. Olyanok esetében alkalmazzák tehát, akik egyszerre több munkaadóval állnak szerzôdésben, s így egy idôben akár több, nagyon rövid idôre szóló munkaszerzôdéssel is rendelkeznek. Franciaországban a kultúra területén tevékenykedôk 64%-a szabadúszóként, 24%-a pedig részmunkaidôben dolgozik. Szerte Európában jellemzô, hogy a kulturális szektorban dolgozók vállalkozási formában végzik tevékenységüket. Ez alól kivételt képeznek a kiadóknál, a múzeumokban és az örökségvédelem terén foglalkoztatottak, hiszen ôk általában teljes munkaidôben dolgoznak – ez azonban korántsem vonatkozik például a vizuális mûvészetekre és a zeneiparra. Az önfoglalkoztatás a kulturális termékek közvetlen értékesítésével foglalkozó üzletágakban jellemzô. A francia munkalehetôségekrôl számos honlap ad tájékoztatást, elsôsorban az Eures-portálok, de a francia Kulturális Minisztérium kezdeményezésére önálló honlapok is készültek a külföldi mûvészek és szakemberek tájékoztatása céljából. Ilyen például a cagec.com vagy az artistes-etrangers.com.
25
11. Görögország Görögország – elsôsorban egykori, rendkívül karizmatikus kultuszminisztere, a színésznô, Melina Mercouri révén – a nemzetek közötti összefogás, az európai gondolat egyik legelsô támogatója volt, többek között olyan projektekkel, mint az évrôl évre kiosztásra kerülô Európa Kulturális Fôvárosa cím, illetve az olimpiai mozgalom révén adódó PR-lehetôségek tudatos kihasználása. A nagy ívû, az identitás megerôsítését szolgáló kultúrpolitikán túl szükség van prózaibb, az ország felzárkózását szolgáló reformokra, lépésekre, melyek az utóbbi évek kormányzati tevékenységének centrumában helyezkednek el. Ilyen az etnikai kisebbségek helyzetének javítása, hiszen az ország mind a mai napig csak a Trákiában élô muzulmán kisebbség hivatalos státusát ismerte el. Hasonlóan fontos szerep vár a 2002-ben megkezdett népnevelési és oktatási reformra, melynek feladata egyrészt az információs társadalom alapjainak megteremtése a közoktatásban, illetve a kulturális iparban a számos nagy ívû múzeumi, digitális archiválási projekt révén. A reform másik célkitûzése az egyetemi férôhelyek számának jelentôs növelése, illetve a munkaerô-piaci anomáliák kezelése, azaz a nôk és a fiatalok EU-átlaghoz képest alacsony foglalkoztatási arányának emelése, valamint a nôkkel szembeni egyenlôtlen versenyhelyzet megszüntetése. A kiugróan alacsony felnôttkori tanulási kedv ösztönzésére a „lifelong learning” program népszerûsítése kap kulcsfontosságú szerepet.
26
Amióta Görögország az EU tagja, illetve amióta 2001-ben teljes jogú tagként felvették a Gazdasági és Monetáris Unióba, hatalmas léptekkel halad afelé, hogy kevésbé fejlett agrárországból modern gazdasággá váljon. A GDP az elmúlt idôszakban, az általános gazdasági recesszió ellenére 4-4,2%-kal nôtt, ennél jobb eredményt – az eurózónán belül – csak Írország és Luxemburg tud felmutatni. A 15-ökhöz viszonyított átlagjövedelem 1993 és 2005 között kevesebb mint 60%-ról közel 75%-ra emelkedett, bár ez az érték még mindig a második legalacsonyabbnak számít. Az utóbbi évek látványos munkahely-teremtési akciói, illetve az egyre nagyobb ütemû gazdasági növekedés, a bôséges uniós programtámogatásokon túl nagyban köszönhetôk voltak a 2004-es Athéni Nyári Olimpiai Játékok gazdaságélénkítô hatásának. Az EU támogatottsága igen magas, azonban az ehhez szorosan kapcsolódó elvárások a hétköznapok szintjén nem minden esetben találkoznak helyesléssel. A számos foglalkoztatási projektnek, mint például a 2002-es Nemzeti Foglalkoztatási Terv, a rugalmasabb munkaerôpiac érdekében 2004-ben bevezetett munkavállalási reformoknak, illetve a nagyarányú uniós szerkezetátalakítási támogatásoknak köszönhetôen a munkanélküliségi ráta 2004 óta fokozatosan csökken. Jelenleg a munkát keresôk aránya mintegy 9,6%, ami azonban, még mindig a harmadik legmagasabb érték az Európai Unión belül. A statisztikai adatok továbbá azt mutatják, hogy a
munkanélküliek aránya magasabb az ôslakosok, mint a bevándorlók (albánok, bolgárok, grúzok) körében, ami az olcsó munkaerô fontos szerepét jelzi a fejlôdô gazdaságban. A kulturális szektorban munkát vállalók aránya az összes foglalkoztatott tekintetében éppen megfelel az európai átlagnak, 2,5%. A területre jellemzô, hogy jóval többen dolgoznak részmunkaidôben, mint a gazdaság egyéb ágazataiban. A gazdaságszerkezet hiányosságait jelzi ugyanakkor, hogy a diplomások között másfélszer nagyobb a munkanélküliek aránya, mint a képzetlenek körében. Az elsôre aggasztónak tûnô adat magyarázata, hogy nem találkoznak össze a rendelkezésre álló képzettségi kínálat, illetve a piaci igények – ami jó hír lehet annak, aki diplomás külföldiként a görög munkaerôpiacon próbál elhelyezkedni. Görögország a 2004-ben csatlakozott államok polgáraival szemben nem érvényesít korlátozó intézkedéseket a munkaerôpiachoz való hozzáférés tekintetében. Nevezetesen, 2006. május 1-jei hatállyal eltörölték azokat az intézkedéseket, amelyek a két évvel korábban csatlakozott nyolc közép-kelet-európai tagállam állampolgárainak az alkalmazotti minôségben történô munkavállalás céljából történô belépéshez való jogát korlátozták. E döntés értelmében Görögország szívesen látja a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia valamennyi állampolgárát, és a munkaerô szabad áramlásának elve szerint a tartózkodás és a foglalkoztatás tekintetében ugyanazokat a jogokat biztosítja számukra, mint a többi tagország állampolgárai számára. Ennek értelmében a fent említett idôponttól kezdve ezeknek az országok-
nak az állampolgárait a görög hatóságok közösségi állampolgárokként kezelik, különösen az alkalmazotti minôségben történô munkavállalás tekintetében. Az EU/EGT-állampolgárok számára kiadott tartózkodási engedély munkavállalásra is feljogosít. Ha valaki bejelentett munkahellyel vagy megfelelô pénzügyi fedezettel rendelkezik, a tartózkodási engedélyt általában öt évre adják meg a görög hatóságok. A 2007-ben EU-taggá vált Románia és Bulgária állampolgárai a fentiektôl eltérôen foglalkoztatási szempontból nem tekinthetôk teljes jogú közösségi polgárnak. A hatóságok az ô esetükben átmenetileg továbbra is engedélyhez kötik a görögországi munkába lépést. Mindez nem vonatkozik az ideiglenesen, szolgáltatás nyújtása céljából Görögországban tartózkodó személyekre. Az idénymunkára érkezô román és bolgár munkavállalók foglalkoztatására az átmeneti idôszakban a kétoldalú megállapodások maradtak érvényben. A görög munkalehetôségekrôl számos honlap ad tájékoztatást, elsôsorban az Euresportálok, de több üzleti alapú vállalkozás is, mint például az escapeartist.com, amely jó kiindulási bázis lehet.
27
12. Hollandia Hollandiában rendkívül szervezett keretek között, három szinten valósul meg a kulturális szektor irányítása és támogatása. Az Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium mellett regionális és helyi szervezetek is jelentôs szerepet vállalnak a holland kultúrpolitika kialakításában és az egyre bôvülô szféra finanszírozásában. Fontos, hogy a mindenkori holland kormány a kulturális ügyekkel kapcsolatban minden esetben független szakértôkbôl álló bizottság véleményét kéri ki. Hollandiában számos állami és fél-állami alap támogatja a kreatív mûvészeti ágazatokat. Ezek közül több a második világháború óta hatékonyan mûködik, és fôleg társadalmi célokat szolgál. 1993-ban lépett életbe a Konkrét Kultúrpolitika törvénye (Specific Cultural Policy Act), amely már arra is lehetôséget biztosított, hogy az egyes mûvészeti ágak saját büdzsével, különálló pénzügyi alapokkal rendelkezzenek. Érdekes, hogy bár a holland kormány igen részletes és átfogó kultúrpolitikai programot dolgozott ki, abból teljes egészében hiányoznak a kulturális szférában dolgozók foglalkoztatási helyzetével kapcsolatos célkitûzések. A Európai Unió által 2006-ban készített, 25 tagállamot vizsgáló felmérés szerint Hollandiában a teljes foglalkoztatott munkaerô 3,6%-a (296.400 fô) dolgozott a kulturális szektorban, ami jóval magasabb mind az uniós (2,5%), mind pedig a magyarországi átlagnál (2%). Általános tendencia az Európai Unióban, hogy a kulturális szektorban tevékenykedôk nagy része nem fôállásban dolgozik. Hollandiában 2004-ben a kulturális területen foglalkoztatottak 58,6%-a végezte munkáját részmunkaidôben, amely a legmagasabb értéknek számított
28
az egész integráción belül. Szintén magas – uniós viszonylatban – a területen önfoglalkoztatóként boldogulók aránya (30,8%). Hollandiában elsôsorban a zenészekre és a képzômûvészekre jellemzô a szabadúszó és önfoglalkoztató státus. Az elôadómûvészek ezzel szemben meghatározott idôtartamra kötött, szerzôdéses munkavállalóként helyezkednek el, míg az audiovizuális szakemberekkel állandó szerzôdést kötnek a munkáltatók. Ami a magyar munkavállalókat leginkább érinti, Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után egy hároméves átmeneti idôszakot követôen végül 2007. május 1-jétôl megnyitotta munkaerôpiacát. A román és bolgár munkavállalókkal szemben azonban ugyanazokat az átmeneti intézkedéseket érvényesíti Hollandia, amelyeket korábban a 8 új közép-kelet-európai tagállammal szemben is alkalmazott. Románia és Bulgária csatlakozásának a munkaerô-piaci migrációra gyakorolt hatása csak késôbb lesz érzékelhetô, így ezen országok állampolgárai továbbra is csak munkavállalási engedéllyel vállalhatnak munkát Hollandiában. Munkakeresés céljából hat hónapot lehet tartózkodni Hollandiában. Ilyen esetben a hollandiai idegenrendészet „matricát” ragaszthat az útlevélbe, ami arra utal, hogy ez alatt az idôszak alatt az illetô nem tarthat igényt szociális segélyre. Amennyiben valaki talál munkahelyet, a tartózkodásra jogosító dokumentumot a lakhelye vagy leendô lakhelye szerinti idegenrendészetnél kérheti meg. Ennek alapja mindenképpen „valós és tényleges munkavégzés” kell, hogy legyen. Ameddig bevételének több mint a fele származik munkavál-
lalásból, nem lényeges, hogy az ezt kiegészítô összeg saját forrásból vagy például segélybôl származik. Ez abban az esetben is érvényes, ha a munkaszerzôdésben foglalt munkaidô az ágazatban meghatározott munkaidô minimum 40%-át teszi ki. A tartózkodási dokumentum érvényességének hosszát a munkaviszony hossza határozza meg. Uniós állampolgárként a magyarok vállalkozóként is dolgozhatnak Hollandiában. Aki ezt igazolni tudja, öt évre érvényes tartózkodási dokumentumot kap. Általánosságban a hollandiai Kereskedelmi Kamara bejegyzésével, éves jövedelemkimutatással, üzleti tervvel és a vállalkozásra vonatkozó ajánlásokkal lehet igazolni, ha vállalkozást kíván alapítani. A holland kultúrpolitika egyik célkitûzése, hogy nemzetközi szinten is mindinkább erôsítse kapcsolatait. E szándék legkézenfekvôbb megnyilvánulása a HGIS Culture Funds, amely többek között a „free port”, azaz a „szabadkikötô” elnevezésû programot
is finanszírozza. A „free port” projekt elsôsorban a holland kulturális szektor és a holland külpolitika érdekeit kívánja egyesíteni. A program azonban rendkívül sokoldalú: Hollandia mûvészeti akadémiáin nemcsak ösztöndíjakat nyújt külföldi diákoknak, de magukat fejleszteni kívánó mûvészeket is várnak. Ezenkívül a projekt lehetôséget kínál külföldi egyetemi oktatóknak és újságíróknak is, hogy Hollandiában próbálják ki magukat. Az „artist-in-residence” azaz a „bentlakó mûvész” program pedig külföldi mûvészeknek teszi lehetôvé, hogy akár hosszabb távon is Hollandiában éljenek és dolgozzanak. Szintén a „free port” keretein belül nemzetközi konferenciákat is szerveznek, melyek célja, hogy külföldi mûvészeket, újságírókat, mûvészeti és mûvelôdésszervezôket invitáljanak az országba. A HGIS Kulturális Alap nyújtotta lehetôségeket érdemes az érdeklôdô magyaroknak alaposan áttanulmányozniuk, mivel a programban Magyarország a kiemelt partnerek között szerepel.
29
13. Írország Írország az egyik legdinamikusabban fejlôdô és legtehetôsebb európai uniós ország, ahol az alacsony munkanélküliség, a bôvülô gazdaság és a rugalmas jogi keretek csábító feltételeket kínálnak a magyar munkavállalóknak. Írország minden tekintetben eleget tesz a munkaerô szabad áramlásának 2004. május 1-jei hatállyal történt bevezetésével kapcsolatban vállalt kötelezettségeinek. Az akkor csatlakozott tíz tagállam állampolgárai ennek megfelelôen ugyanolyan feltételek mellett vállalhatnak munkát Írországban, mint a 15-ök tagállamaiból érkezô dolgozók, viszont az ír állam a bolgár és a román munkavállalókkal szemben már engedélyhez köti a munkaerôpiac hozzáférhetôségét. Fontos azonban szem elôtt tartani, hogy Írországban igen drága a megélhetés, a lakásbérleti díjak rendkívül magasak, különösen Dublinban, ahol egyetlen szoba bérlete havonta minimum 300 euróba kerül. Emellett Írország a nem járulék alapú szociális ellátások igénybevételét meghatározott idejû jogszerû írországi ott-tartózkodás feltételéhez köti valamennyi EGT-ország állampolgára viszonylatában. A munkaerôpiac megnyitásáról jogszabály rendelkezik, a szociális ellátásokról azonban még nem születtek meg a rendelkezések. Az ír jogszabályokba már átültették az új uniós irányelvet, amelynek értelmében Írországban az uniós állampolgároknak három hónapot meghaladó tartózkodás esetén sem szükséges tartózkodási engedélyt igényelniük. Az ország munkaerôpiaca a kulturális szektoron belül is kedvezô adatokat tud felmutatni: a 25 tagú Unióban a 2004-es évet tekintve, Írországban a teljes foglalkoztatott munkaerô mintegy 2,5%-a tevékenykedett a kulturális szektorban, ami megfelelt az összesített EU-átlagnak.
30
Ha az egyetemi végzettséggel rendelkezôk arányát vizsgáljuk a kulturális szférában tevékenykedôk körében, azt látjuk, hogy a munkaerô 48,4%-a diplomás volt, ami az uniós átlagértéknél 2%-kal magasabb. Egész Európára jellemzô tendencia, hogy a kulturális szektorban munkát vállalók – a munkaerôpiac egyéb területein tevékenykedôkhöz képest – viszonylag kis létszámban dolgoztak fôállásban: Írországban a kulturális ágazat alkalmazottainak 22%át foglalkoztatták részmunkaidôben. Érdekes, hogy Írország adatai ebben az összehasonlításban alacsonyabbak a 25 tagállamot számláló EU átlagértékénél (25%). Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen arányban vállaltak másodállást a mûvészek és a kulturális szakemberek, azt látjuk, hogy Írországban ez az arány rendkívül alacsony volt. A felmérés szerint a legmagasabb értéket Dánia produkálta, ahol a kulturális szektor 19%-ának volt másodállása 2004-ben. Írország, 1,9%-os aránnyal a másik véglethez tartozott. Bár az ír kormány foglalkoztatáspolitikájában nem vizsgálja mélyrehatóan a kulturális szektor helyzetét, vannak olyan szervezetek az országban, amelyek megpróbálják pótolni ezt a hiányosságot. Ilyen a Mûvészeti Tanács (The Arts Council), egy olyan autonóm állami testület, amely egyben Írország mûvészeti fejlesztési hivatalaként mûködik. Ez a szervezet a legfôbb mecénása az ír kreatív és elôadómûvészeknek. Az ír Mûvészeti Tanács tervezett programjairól és céljairól – bizonyos idôközönként – igen komoly és részletes forgatókönyvet készít. A szervezet egyik alapelve, hogy Írországban mindenkinek joga van hozzáférni a különféle mûvészeti tevékenységekhez, illetve részt venni azokban. A Mûvészeti Tanács
egyik legfontosabb szerepköre, hogy mûvészeti ügyekben tanácsokkal lásson el kormányzati, illetve nem kormányzati szervezeteket, magánszemélyeket és mûvészeti szervezôdéseket, valamint hogy mûvészeti célokra támogatást, anyagi hozzájárulást biztosítson a kulturális ágazat legfôbb aktorai számára. A határokon átívelô kulturális együttmûködések ösztönzéséért, a külföldi és ír mûvészek tájékoztatásáért a szervezet International Arts Desk részlege felelôs. Szintén a nemzetközi kulturális összefogást hivatott erôsíteni a Culture Ireland szervezet, mely az államok közötti kapcsolatok kiépítésében vállal szerepet. Egy másik figyelemre méltó mûvészeti kezdeményezés Írországban az Írországi Kézmûvesek Tanácsa (Crafts Council of Ireland), amely az ír kézmûipar formatervezési és gazdasági fejlesztését hivatott szolgálni. Feladata többek közt a kormánynak, valamint az állami intézményeknek nyújtott tanácsadás az iparágat érintô kérdésekben.
A testület jólszervezettségét igazolja, hogy célkitûzéseiket számos konkrét szolgáltatáson, illetve programon keresztül kívánják megvalósítani. Ilyenek például az üzleti fejlesztési program, a készségfejlesztés, a piacfejlesztés, a kiállítás-szervezés, vagy az úgynevezett kétéves „handson” programok, amelyeknek célja, hogy a kézmûveseket bevezesse az internet világába úgy, hogy annak eszközeit az iparmûvészek a lehetô leghatékonyabban tudják kiaknázni elômenetelük érdekében, ami valóban hasznos lehet a mai információs társadalomban. Az elmúlt években az uniós programok és projektek jóvoltából Írország kiemelt helyet kapott Európa kulturális életében: 2005-ben Cork büszkélkedhetett az Európa Kulturális Fôvárosa címmel, 2004-ben pedig az Európai Unió Kulturális Programjának Írország volt a házigazdája. Ennek a kezdeményezésnek a keretében ír mûvészek számos európai nagyvárosba ellátogattak, köztük Budapestre is.
31
14. Lengyelország A rendszerváltás és a kilencvenes években bekövetkezett demokratikus konszolidáció jelentôs változásokat eredményezett a lengyel kulturális életben. A politikai döntéshozók szakítottak az autoriter állam központosított kultúrpolitikájával, és elkötelezték magukat a szektor decentralizálása mellett. Lengyelország a rendszerváltás óta széles körû nemzetközi kapcsolathálózatot épített ki a kultúra, a tudományos együttmûködés és az oktatás területén. A bilaterális egyezményeken túl az állam számos multilaterális szervezetnek tagja: az UNESCO munkájában már az intézmény megalapítását követô évben részt vett, az Európa Tanácshoz 1991-ben, az Európai Unióhoz pedig 2004-ben csatlakozott. A lengyel-magyar kulturális és tudományos együttmûködés szorosabbá tételének érdekében több megállapodás született a két ország között. A kormányközi egyezmények eredményeként kezdte meg munkáját a budapesti Lengyel Intézet és a Varsói Magyar Kulturális Intézet. Utóbbi az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alatt aktívan részt vesz a magyar kultúra lengyelországi népszerûsítésében. A varsói szervezet mellett Krakkóban 2001-tôl mûködik a független Cracovia Expressz Magyar-Lengyel Kulturális Alapítvány, mely intézmény keretein belül alakult meg a krakkói Magyar Kulturális Centrum. Az elmúlt években a Centrum több rendezvényt tartott jeles magyar mûvészek közremûködésével. A két állam uniós csatlakozása 2004-ben azonban újabb lehetôséget teremtett a mûvelôdési kapcsolatok bôvítésére. Külföldi állampolgár a Lengyel Köztársaság területén munkavállalási engedély birtokában vállalhat munkát, amit a munkáltató helye
32
szerinti tartomány (Wojewoda) bocsát ki. Az Európai Unió szabad munkaerô-áramlásának elve alapján 2004 májusától az újonnan csatlakozott országok (így Magyarország is), valamint az Egyesült Királyság, Írország és Svédország állampolgárai, illetve 2007. január 1-tôl Románia és Bulgária állampolgárai is munkavállalási engedély nélkül helyezkedhetnek el a lengyel munkaerôpiacon. Az Európai Gazdasági Térség többi államából érkezôknek munkavállalási engedélyt kell igényelniük, mely azonban, a dán, a holland, a norvég és az olasz munkakeresôknek külön eljárás nélkül megadható. A viszonosság elve alapján fenntartott szabályozás mellett a három hónapnál tovább Lengyelországban élô külföldieknek ötéves idôtartamra szóló tartózkodási engedélyt kell kiváltaniuk. A lengyel mûvelôdés területén munkát keresô külföldieknek számolniuk kell azzal, hogy Lengyelországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta az Unión belül, az aktív lakosság több mint 17%-ának nincs állandó munkahelye. A kedvezôtlen gazdasági helyzet következtében a külföldiek lengyel kulturális szférában való elhelyezkedési lehetôségei jelentôsen beszûkültek. Az Európai Bizottság 2004. évi, 25 tagországot vizsgáló felmérése szerint a szektorban dolgozók aránya az egyik legalacsonyabb volt az Európai Unióban, mindössze 1,65%, ami jóval elmaradt a 2,5%-os uniós átlagtól. A kulturális területen elhelyezkedôk több mint fele rendelkezik felsôfokú végzettséggel, amely adat igazolja, hogy csak a magasan képzett, diplomás munkakeresôk iránt van kereslet. Ugyanakkor a lengyel munkaerôpiacra általában jellemzô rugalmatlanság nem érhetô tetten a kulturális szektorban:
más szocialista utódállamokkal szemben ugyanis Lengyelországban viszonylag magas a részmunkaidôben foglalkoztatottak aránya. Lengyelország a kilencvenes években bekapcsolódott az Erasmus és a CEEPUS diákcsereprogramokba. Az Európai Unió égisze alatt mûködô Erasmus-programban közel 190 lengyel felsôoktatási intézmény vesz részt, köztük a jelentôsebb mûvészeti akadémiák is. Évente mintegy 2000 külföldi diák és oktató érkezik az országba, akik közül többen a lengyel egyetemek mûvészeti karain folytatnak tanulmányokat. A középés kelet-európai regionális együttmûködés jóvoltából létrejövô CEEPUS-program tizenhárom ország – Albánia, Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia – között épített ki egyetemközi kapcsolatokat. A vendégtanárok fogadására, a hallgatók cseréjére és a nyári egyetemek szervezésére specializálódott kezdeményezésben a lengyel mûvészeti képzés területérôl kizárólag
a krakkói Matejko Képzômûvészeti Akadémia vesz részt. A lengyel-magyar felsôoktatási kapcsolatokat elsôsorban az egyetemi, fôiskolai hallgatók és doktoranduszok számára meghirdetett államközi és alapítványi ösztöndíjak jelentik. Az elmúlt években azonban egyre több lehetôség kínálkozik az oktatók és kutatók lengyelországi munkájának támogatására is. Jelenleg Lengyelországban a magyar szakos diplomát biztosító felsôoktatási intézményekben három magyar vendégoktató, illetve lektor dolgozik a Varsói Egyetemen, a Jagelló Egyetemen és az Adam Mickiewicz Tudományegyetemen. A rendszerváltást követô években a lengyel kulturális élet jelentôsen átalakult, bár a nagy hagyományokkal bíró színházés filmmûvészet napjainkban is számos lehetôséget biztosít a külföldi mûvészek, szakemberek és befektetôk számára. A munkavállalással kapcsolatban további információ található a lengyel Euroinfo Centre honlapján (www.euroinfo.org.pl).
33
15. Lettország A lett törvények értelmében az uniós tagországok állampolgárai – ideértve a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országokat is – szabadon vállalhatnak munkát az ország területén. A lett munkaerôpiac tehát teljesen liberalizált, azonban egyes, „szabályozott” foglalkozásnak minôsülô szakmák esetében különleges szabályozást vezetnek be az adott foglalkozási ágak védelme érdekében (közjegyzôk, ügyvédek stb.). Munkavállalási engedélyre tehát nincs szükség, csupán tartózkodási engedélyre a három hónapot meghaladó munkavállalás esetén, melyet az idegenrendészettôl kell megkérni. Ehhez a következô dokumentumokra van szükség: két fénykép, egészségügyi igazolás,
34
erkölcsi bizonyítvány, igazolás arról, hogy megélhetése biztosítva van Lettországban és igazolás lettországi lakhelyérôl. Az engedélyt egy évnél rövidebb idôtartamra szóló munkavállalás vagy tanulmányutak esetén a munkaviszony, illetve a tanulóviszony megszûnéséig, míg az egy évet meghaladó foglalkoztatás esetén öt évre bocsátja ki a lett Állampolgársági és Migrációs Ügyek Hivatala. Az egyéni vállalkozók automatikusan öt évre kapják meg az engedélyt. 1991-ben Lettországnak, Észtországhoz és Litvániához hasonlóan, nehéz örökséggel kellett megkezdenie kulturális politikájának kialakítását. A lett kultúrdiplomácia irányítása a Kulturális Minisztérium feladata,
mely intézmény többek között az államközi szerzôdések teljesítéséért és a nemzetközi programok finanszírozásáért felelôs. A szaktárca munkáját a Kulturális Tôke Alap tevékenysége egészíti ki. Az intézet által meghirdetett, külföldiek számára is megpályázható mûemlékvédelmi, irodalmi, elôadó- és képzômûvészeti ösztöndíjak kezelése mellett az Alap hatáskörébe tartozik a nemzetközi projektek koordinálása is. Az állami intézmények mellett a civil szféra is tevékenyen részt vállal a nemzetközi kulturális projektek támogatásában. A lett Mûvészeti Menedzsment és Információs Központ (Centre for Arts Management and Information – MMIC) 2002 óta számos kiállítás, szimpózium és fesztivál megvalósulásához járult hozzá. A külföldi szervezetekkel való együttmûködés, valamint új kulturális kapcsolatok kiépítése a Központ munkájának szerves részét képezi. Lettország az Európai Unióval már a kilencvenes évek elejétôl szoros kulturális kapcsolatot alakított ki, így részt vett az integráció Leonardo da Vinci, Eurimages, és Kultúra 2000 programjában. A multilaterális megállapodások mellett a lett törvényhozás a legtöbb európai állammal kétoldalú kulturális egyezményt is kötött. A Magyar Tudományos Akadémia és a Lett Tudományos Akadémia között 1994-ben született megállapodás, amelynek keretén belül ma már több közös projektben dolgoznak együtt lett és magyar kutatók. A két állam közötti tudományos, kulturális és oktatási együttmûködésrôl szóló egyezményt 1997-ben írták alá, a valódi tudományos együttmûködés azonban a mai napig várat magára. A kultúra más területein is hasonló helyzet alakult ki Lettország és Magyarország között, bár az európai integráció kínálta lehetôségek magukban hordozzák a kulturális kapcsolatok megélénkülésének esélyét.
A jogi akadályok megszûnése, valamint a kulturális szektor dinamikus bôvülése csábító lehetôséget kínál a Lettországban munkát keresô magyaroknak. A kulturális élet virágzását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két év alatt megduplázódott a szektorban elhelyezkedô lett munkavállalók száma: az Európai Bizottság megbízásából készített, 25 tagországot felölelô felmérés szerint 2002-ben csupán 15.000 fô, 2004-ben már 29.100 fô, a foglalkoztatottak 2,8%-a dolgozott a területen. A szféra strukturálisan is átalakult: az uniós tendenciához hasonlóan megnôtt a részmunkaidôben tevékenykedôk aránya (10%-ról 19,3%-ra), ami a munkaerôpiac rugalmasságáról tanúskodik. A Lettországban elhelyezkedni kívánó magyaroknak azonban számolniuk kell az uniós viszonylatban magas munkanélküliségi rátával. Igaz, a munkanélküliek aránya az utóbbi években 8,2%-ra csökkent, az országon belül azonban még ma is nagy különbségek tapasztalhatók az egyes régiók között: míg az északnyugati területeken 9% körüli a munkanélküliség, addig az ország keleti részein a munkakeresôk aránya eléri a 13%-ot. A magyar mûvészek, oktatók, kutatók és szakemberek, a lett, illetve az orosz nyelv ismeretének hiányában komoly hátránnyal indulnak nyelvet beszélô kollégáikkal szemben, ami elsôsorban a magyaroknak az oktatásban és a mûvészképzés területén való elhelyezkedését nehezíti meg. Lettországban igen széles a mûvészeti képzéssel foglalkozó intézmények köre. Ezen intézmények többségében azonban az oktatás nyelve a lett. A nyelvi akadályok ellenére az elmúlt években a zeneoktatás és -képzés területén megnôtt az igény a külföldi tanárok és szakemberek iránt.
35
16. Litvánia Az uniós csatlakozás következtében Litvánia nem alkalmaz munkaerôpiaci korlátozásokat Magyarországgal, illetve más uniós tagállammal szemben. 2007. január 1-jével a litván állam felszámolta a bolgár és a román állampolgárok munkaerôpiaci részvételére vonatkozó korlátozásokat is. Egyes foglalkoztatási ágazatok terén (állami hivatalok, igazságügyi hatóságok/bíróság) Litvánia védi saját munkaerô piacát. A litván munkaerôpiacon elhelyezkedni kívánó, gazdasági tevékenységet, illetve oktatási intézményekben tanulmányokat folytató európai uniós állampolgároknak tartózkodási engedélyt kell kérvényezniük, ha három hónapnál tovább maradnak az ország területén. Az ötéves idôtartamra szóló engedély iránti kérelmet Litvánia külföldi konzulátusain és követségein, belföldön a regionális migrációs hivatalban lehet benyújtani. A litván nemzeti identitás és kultúra az ország történelmében szorosan összefonódott az állam függetlenségének eszméjével. 1991. után az önálló Litvánia több évtizedes szovjet elnyomás után maga határozhatta meg kulturális politikájának irányát, mely a nemzetiségekkel szembeni toleranciára és a nyugat-európai orientációra épül, utóbbi 2004-ben az ország európai uniós csatlakozásával vált teljessé. A litván kultúrdiplomácia irányítása három szervezet, a Kulturális Minisztérium, a Külügyminisztérium és a Litván Nemzeti Kulturális Intézet hatáskörébe tartozik. A legkiterjedtebb felelôsséggel a kulturális tárca rendelkezik: az ország nemzetközi szervezetekben és programokban való részvételének finanszírozása és koordinálása mellett a tárca felel az Európai
36
Közösségben, Franciaországban, Lengyelországban, Oroszországban és Svédországban mûködô kulturális attasék tevékenységének igazgatásáért is. A Külügyminisztérium és a Litván Intézet feladata a litván mûvészek nemzetközi ismertségének elôsegítése és külföldi szereplésének támogatása. A független Litvánia – élve önálló államiságából fakadó jogaival – számos bilaterális és multilaterális kulturális megállapodást kötött a kilencvenes években. A kormány több európai országgal, így Magyarországgal is tudományos, kulturális és oktatási együttmûködést épített ki, amely egyezményeknek azonban inkább elvi jelentôségük van. Néhány kivételtôl eltekintve a szerzôdések aláírását követôen csak kevés esetben jött létre valódi államközi összefogás a kultúra területén. Sikeresebbnek bizonyultak a Kulturális Minisztérium által kezdeményezett két-, illetve háromoldalú intézményközi megállapodások, amelyek közül az Észtországgal és Lettországgal megkötött egyezmény keretén belül hatékony együttmûködés valósult meg a balti államok között. Az országban hat külföldi kulturális intézet mûködtet központot: a brit, a dán, a francia, a lengyel, a német és az olasz intézmények az elmúlt években szoros kapcsolatot építettek ki a helyi kulturális szervezetekkel. Litvánia önállóságának elsô éveiben csatlakozott a jelentôsebb kulturális nemzetközi intézményekhez, így 1991-ben az UNESCO-hoz, 1993-ban pedig az Európa Tanácshoz. Az állam már uniós tagsága elôtt is szoros kulturális kapcsolatot épített ki az Európai Közösséggel, és annak számos programjában részt vett.
Az Európai Unió által létrehozott Erasmus, a balti térség országai között mûködô Synaxis Baltica diákcsereprogram, és az állami intézmények által biztosított ösztöndíjak következtében a külföldi oktatók és diákok aránya igen magas a litván akadémiákon. A magyar mûvészeknek, oktatóknak és kutatóknak az álláskeresés során több nehézséggel is számolniuk kell Litvániában. A litván és az orosz nyelv ismeretének hiánya, az ország balti és skandináv országokkal kiépített szoros kulturális kapcsolatai, valamint a kulturális szektor kis mérete jelentôsen csökkenti a magyarok elhelyezkedési esélyeit. Az európai uniós statisztikák szerint 2004-ben a litvánok csupán 2%-a – 29.000 fô – dolgozott a kulturális szektorban, amely arány nemcsak az uniós átlagtól (2,5%), de Észtország (3,1%) és Lettország (2,8%) átlagától is jóval elmaradt. A területen munkát vállalók 10%-a részmunkaidôs foglalkoztatott volt, 4,6%-a pedig szabadúszóként tevékenykedett. Az utóbbi években számottevôen megnôtt a képesített munkaerô iránti igény Litvániában, aminek köszönhetôen igen magas a szektorban dolgozó
diplomások aránya, a foglalkoztatottak 53%-a végzett felsôfokú tanulmányokat. Az elmúlt idôszakban a munkaerô-piaci adatok is kedvezô tendenciát mutatnak: a munkanélküliségi ráta az utóbbi években 12%-ról 7%-ra csökkent, és az ország egyes területei között kialakult foglalkoztatási különbségek is mérséklôdtek. A Litvániában munkát vállalni szándékozók elôtt – az Európai Unió kelet-közép-európai bôvítése óta – a munkavállalást nehezítô jogi akadályok megszûntek, és a külföldiek számára, az államközi megállapodásokon túl, a civil szervezetek is egyre csábítóbb lehetôségeket kínálnak. A 2005-ben megalakult Culture Artfact például csereprogramok, fesztiválok, valamint koncertek szervezésével kívánja ösztönözni és megerôsíteni a határokon átnyúló együttmûködést. Magyarország és Litvánia uniós csatlakozásával megnôtt a mûvészeti és tudományos kapcsolatok mélyítésének és szélesítésének lehetôsége is, hiszen a Közösség által kezdeményezett programok új keretet teremtenek a két ország közötti összefogás szorosabbá tételéhez.
37
17. Luxemburg Luxemburg, annak ellenére, hogy az Európai Unió egyik legkisebb tagállama, az integráció történetében fontos szerepet tudhat magáénak. A Nagyhercegség – amellett, hogy több közösségi szervezet székhelyének ad otthont – az utóbbi években a valódi multikulturális társadalom mintapéldájaként hívta fel magára a figyelmet. A Nagyhercegség társadalma, és így kulturális élete is, a tömeges bevándorlásnak köszönhetôen jelentôs változásokon ment keresztül a múlt században. Ma a lakosság 40 százaléka külföldi, akik között egyaránt megtalálhatók belgák, franciák, németek, olaszok és portugálok. Nem véletlen tehát, hogy a luxemburgi kultúrára jellemzô francia és német befolyás mellett a portugál és az olasz kultúra elemei is markánsan jelen vannak az országban. A Luxemburgba érkezô magyarok tehát egy nyitott és sokszínû társadalommal találkozhatnak. A luxemburgi kulturális politika alakításában a Kulturális Minisztériumon kívül több tárca, többek között az ifjúsági, az oktatási és a külügyi tárca is fontos szerepet játszik. Az állam felelôssége az elmúlt években fokozatosan kiszélesedett. A kormány ma már nemcsak a nemzeti intézmények fenntartására és a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolására áldoz, hanem igyekszik olyan politikát megvalósítani, amelynek célja a szféra decentralizációja és professzionalizációja. A decentralizáció érdekében az állam regionális kulturális központokat állított fel országszerte, amelyeknek az a feladata, hogy párbeszédet folytassanak a helyi és a központi szervezetek között. A központok tevékenységének eredményeként mára a kisebb
38
közösségek is egyre nagyobb részt vállalnak a Nagyhercegség kulturális életének formálásában. Az állami és a helyi szereplôk mellett azonban a magánszféra jelenléte sem elhanyagolható. A magántôke a médiához kapcsolódik legszorosabban, hiszen a tömegkommunikációs eszközök már a kezdetek óta magánbefektetôk kezében vannak. A kulturális életben elérni kívánt professzionalizáció érdekében a kormány létrehozott egy széles körû ösztöndíjrendszert, amelynek támogatását minden, Luxemburgban tevékenykedô mûvész megpályázhatja. Ennek a kezdeményezésnek a keretein belül többek között a szabadfoglalkozású mûvészeknek lehetôségük nyílik az állam által finanszírozott egyéves alkotói szabadság igénybevételére is. A kulturális élet az országon belül Luxembourg városában a legélénkebb és a legváltozatosabb. A Nagyhercegség kulturális szektora igazi lendületet 1995 után kapott, amikor a fôváros az Európa Kulturális Fôvárosa címet viselte. Az azóta eltelt idôszakban az ország kulturális infrastruktúrája látható fejlôdésen ment keresztül: számos múzeum átalakult, több gyûjtemény megnyílt a nagyközönség elôtt. A luxemburgiak szívesen töltik szabadidejüket kulturális tevékenységgel, amihez nagyban hozzájárul, hogy szinte minden szórakozási forma elérhetô németül, franciául és luxemburgi nyelven. 2007. november 1-jétôl Luxemburg megnyitotta munkaerôpiacát a 2004-ben csatlakozott 8 tagállam polgárai elôtt (Málta és Ciprus esetében már ez elôtt sem voltak érvényben korlátozások). A román és a bol-
gár munkavállalók számára továbbra is a nemzeti szabályozást tartják érvényben, azzal, hogy törekednek a lehetô legegyszerûbb eljárás keretében a munkaerôhiányos szektorokban megadni a munkavállalási engedélyt. 2004-ben 3.500-an vállaltak munkát kulturális területen, ami az összes foglalkoztatott 1,9%-át jelentette. Diplomával a kulturális munkavállalók közel 56%-a rendelkezett, ami az egyik legmagasabb értéknek számított az Európai Unión belül. Az ország munkaerôpiacának sajátosságáról árulkodik, hogy Luxemburgban a kulturális munkavállalók mindössze 4%-a vállalt idôszaki munkát, és 0,6%-a másodállást, amely érték az integráció országai között a legalacsonyabb. Részmunkaidôben is csak 17,5% dolgozott, és a függetlenként, illetve szabadúszóként alkotók aránya (24,7%) sem érte el az uniós átlagot (28,8%) .
A luxemburgi munkaerôpiac az Európai Unión belül elhelyezkedni kívánó magyarok szemében vonzó tulajdonságokkal bír. Igaz, évrôl évre emelkedik a munkanélküliségi ráta (2006-ban 5,5%), de a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk, Magyarországon is keresett diplomások iránt még így is nagy a kereslet. A külföldi munkavállalók számára csábító, hogy az Unión belül a legmagasabb minimálbért itt fizetik a munkaadók, és nagy hagyományai vannak a külföldi munkaerô alkalmazásának. A munkavállalóknak könnyebbség, hogy Luxemburgban a munkaadók jól ismerik a hivatalos ügyintézés folyamatát, hiszen az olasz, a portugál vendégmunkások, valamint a szomszédos országokból ingázók a foglalkoztatottak közel 65%-át teszik ki. A külföldiek magas aránya egyúttal hátrány is, hiszen a magyaroknak számolniuk kell a hely- és nyelvismerettel rendelkezô uniós munkakeresôkkel, akiknek a foglalkoztatása kevesebb bonyodalommal jár.
39
18. Magyarország A munkaerô szabad áramlása alapjogának biztosítása nem csupán az Európai Unió gazdasági növekedésére lehet jótékony hatással. A magyar gazdaság versenyképességének fenntartásában, illetve javításában ugyancsak fontos szerepet játszhat a munkaerôpiac megnyitása a más uniós tagállamokból érkezô munkavállalók elôtt. Egyes gazdaságkutatói prognózisok szerint ugyanis a következô uniós tervciklusban mintegy 200-250 ezer szakképzett munkaerô fog hiányozni a magyar munkaerôpiacról. Az Európai Gazdasági Térség állampolgárainak (vagyis az EU-tagállamok, valamint Izland, Liechtenstein és Norvégia állampolgárainak) és tartózkodásra jogosult hozzátartozóiknak a magyarországi munkavégzéshez nincs szükségük engedélyre. Fontos azonban tudni, hogy a 2004 elôtti uniós tagállamok Magyarországgal szemben alkalmazott munkaerô-piaci védintézkedései miatt az engedélymentesség csak fôszabály, hiszen különbséget teszünk a korábbi EU-tagállamok között a velünk szemben tanúsított magatartásuk szerint, és a viszonosság elvének megfelelôen úgy járunk el velük szemben, ahogyan ôk járnak el a területükön dolgozni kívánó magyar állampolgárokkal szemben. Ennek értelmében a régi uniós tagállamok közül az Egyesült Királyság, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország, valamint az EGT-tag Izland biztosít korlátlan munkavállalási lehetôséget a magyar állampolgároknak. A viszonosság elvére tekintettel az angol, a finn, a görög, az ír, a holland, az olasz, a portugál, a spanyol, a svéd, illetôleg
40
az izlandi állampolgárok szabadon, munkavállalási engedély nélkül vállalhatnak munkát hazánkban. Nem szabadítja fel ugyan a munkaerôpiacát, de könnyítést alkalmaz a munkavállalási engedélyek beszerzésénél Belgium, Dánia, Franciaország, Luxemburg és Norvégia. Ezeken a helyeken a munkavállalási engedélyt a munkaerô-piaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki, nem nézik tehát, hogy az adott munkára van-e megfelelô hazai (vagy EU-beli) munkaerô. Magyarország a belga, a dán, a francia, a luxemburgi és a norvég, állampolgárok itteni munkavégzését – az anyaországuk magatartására figyelemmel – munkavállalási engedélyhez köti, de az engedélyt kedvezményes eljárás keretében adja ki. A többi EGT-tagállam (azaz Ausztria, Liechtenstein, Németország) továbbra is munkavállalási engedélyhez köti az ott történô munkavégzést, s az eljárás során vizsgálja a munkaerô-piaci helyzetet. Hazánk úgyszintén a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó általános szabályok szerint adja ki ezen országok állampolgárai számára a munkavállalási engedélyt. Az Európai Unióhoz velünk együtt (2004-ben) csatlakozott kilenc tagállam (kivéve Málta) állampolgárai vagy nem tagállam állampolgárságú hozzátartozóik magyarországi foglalkoztatása nem engedélyköteles. (Ezen állampolgárok foglalkoztatását azonban a foglalkoztató legkésôbb a foglalkoztatás megkezdésének napján egy, a munkaügyi központnál beszerezhetô formanyomtatványon köteles bejelenteni a munkaügyi központ számára.) A 2007-ben EU-tagságot nyert Bulgária és Románia munkavállalói elôtt Magyarország
ütemezetten nyitja meg munkaerôpiacát. Az ütemezett nyitás azt jelenti, hogy Bulgária és Románia uniós tagságának elsô két évében 247 szakmára terjed ki az automatikus engedélykiadás. Az érintett szakmákban Magyarországon dolgozni szándékozó román és bolgár állampolgároknak kérni kell ugyan munkavállalási engedélyt, de annak megadása automatikus lesz. A meghatározott szakmák és ágazatok mellett továbbra is könnyítetten juthatnak majd a munkaerôpiacra azok, akik gyakornokként dolgoznak vagy szezonális munkát vállalnak Magyarországon. Ezekben az esetekben megmarad az eddig alkalmazott kvótarendszer, vagyis évente 700 gyakornok, illetve 8000 szezonális munkás dolgozhat hazánkban. A 2004-ben a munkavállalók 2%-a, 80.600 fô dolgozott a kulturális szférában, mely érték – ugyan elmaradt a 25 tagú Unió átlagától (2,5%) – a szektor fokozatos bôvülésérôl tanúskodik. A területen a részmunkaidôben és másodállásban foglalkoztatottak száma a fôállásban alkalmazottakéhoz viszonyítva elenyészô. Az európai átlagnál magasabb a diplomások aránya a kulturális ágazatokban (55,2%). Ez adat jelzi, hogy a képzett munkaerô iránti igény az utóbbi években megnövekedett. Az államközi megállapodások alapján, valamint a magyar és külföldi alapítványok által biztosított ösztöndíjakon és szakmai gyakorlati lehetôségeken túl az oktatás területén az Európai Unió Erasmus programja és a közép-európai CEEPUS kezdeményezés keretében évente több száz európai diák vesz részt a magyar felsôoktatási intézmények képzéseiben. Az 1995-ben indult Erasmusba bekapcsolódott 53 magyarországi felsôoktatási intézmény között megtalálható a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem, a Magyar Táncmûvészeti Fôiskola, a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem, a Magyar
Iparmûvészeti Egyetem, valamint a Magyar Képzômûvészeti Egyetem is. A CEEPUS tizenhárom kelet-közép- és délkelet-európai ország oktatója és diákja számára kínál lehetôséget a nyári egyetemeken, szakmai kurzusokon, valamint fôiskolai és egyetemi képzéseken való részvételre. A magyar képzômûvészeti és zenei képzést nyújtó akadémiák a legnépszerûbbek a külföldi diákok körében. Jelenleg az országban mûködô 600 alap- és középfokú oktatási intézményben 9500 tanár 265.000 tanulót nevel, míg az öt mûvészeti egyetemen 3000 növendék képzése folyik 951 mester felügyelete mellett. Magyarországon a magánszféra is számos lehetôséget kínál a külföldi oktatók elhelyezkedésére. Követve a hallgatói igényeket, évrôl évre gyarapodik a mûvészeti képzéssel foglalkozó alapítványi és magánintézmények, illetve tehetségfejlesztô központok száma. A rendszerváltás után nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar munkavállalók csak akkor lehetnek versenyképesek a nemzetközi munkaerôpiacon, ha több nyelven beszélnek. A magánszféra felismerte az idegennyelv-oktatásban rejlô lehetôségeket, és a kilencvenes évek elejétôl sorra alakultak meg a privát nyelviskolák, amelyek a magas színvonalú oktatás érdekében több anyanyelvi tanárt is alkalmaznak. Ma az országban mûködô 700 nyelviskolában 37 nyelvet sajátíthatnak el a tanulók.
41
19. Málta Máltán 2003-ig nem jött létre a központi kormányzat által támogatott, átfogó kulturális politika. A függetlenségét Nagy-Britanniától 1964-ben elnyert országban a kulturális szektor irányításának felelôssége több minisztérium között oszlott meg, ami lehetetlenné tette a koherens közpolitika kialakulását. Az elmúlt években mind az állami, mind pedig a független intézmények politikájának középpontjában a máltai kultúra demokratizálása és decentralizációja állt. A mûvelôdési szektor szerkezeti átalakítását támogató határozatoknak és terveknek köszönhetôen bôvült, igaz, kismértékben, a helyi önkormányzatok és a magánszféra szerepvállalása Málta kulturális életében. A tradicionálisan széles körû tevékenységet folytató katolikus egyház mellett, ma már a nem kormányzati szervezetek által rendezett fesztiválok és kiállítások is színvonalas kikapcsolódást biztosítnak a máltaiak számára. A független Málta a nemzetközi kulturális kapcsolatok területén elsôsorban a mediterrán térség országaival alakított ki szoros együttmûködést. A máltai és a brit, a francia, az olasz kormányzat között kialakult diákcsere- és mûvelôdési programok több évtizedes hagyománnyal rendelkeznek. Az ország 1964 óta a legtöbb európai állammal felvette a tudományos és kulturális kapcsolatot, de a bilaterális megállapodások keretén belül hosszú ideig csak Spanyolországgal és Németországgal jött létre valódi együttmûködés. Az állam 1964 óta tagja az Európa Tanácsnak, és uniós csatlakozása elôtt is számos közösségi programban közremûködött. Magyarország és Málta között a diplomáciai és kulturális kapcsolatok felvétele a hetvenes
42
években kezdôdött, azóta azonban nem történt jelentôsebb elôrelépés a két ország kulturális összefogásának területén. Az európai uniós tagság lehetôsége esélyt teremtett a magyar és máltai államközi kapcsolatok szorosabbá tételére, melynek egyik lépéseként 2003-ban megnyílt a budapesti máltai nagykövetség. Máltán 2004 májusa óta az európai uniós állampolgárok elhelyezkedését korlátozó jogi akadályok megszûntek, az automatikusan megadott munkavállalási engedély és a munkáltatói igazolás beszerzése azonban továbbra is feltétele a máltai munkaerôpiacon való elhelyezkedésnek (kivételt képeznek Románia és Bulgária állampolgárai, akik számára továbbra is a nemzeti szabályok alapján, egyedi elbírálás szerint történik az engedélyek kiadása). A többi újonnan csatlakozott országtól eltérôen, Málta 2011-ig felülvizsgálhatja és elutasíthatja a Közösség államaiból érkezôk munkavállalási igényét, mely derogációt azonban csak különleges esetekben alkalmazhatja az ország. Az állam területén a külföldiek tartózkodási engedély nélkül három hónapig maradhatnak. A negyed évnél hosszabb tartózkodás esetén az engedélyt a máltai Bevándorlási Hivatal öt évre adja ki, azt az esetet kivéve, ha a munkavállaló egy évnél rövidebb ideig dolgozik a szigeten. Máltán az egyetemi szintû mûvészképzésben az állami intézmények monopóliumát az elmúlt években megtörték a magániskolák, amelyek európai színvonalú elôadó- és képzômûvész-neveléssel foglalkoznak. Az ország az államközi megállapodásokon alapuló diákcsereprogramokon kívül több éve részt vesz az Európai Unió Erasmus kezdeményezésében, ennek keretén belül évente több mint
300 diák és 60 oktató folytat tanulmányokat a máltai felsôoktatási intézményekben, amely lehetôséggel a magyar diákok és tanárok is élhetnek. A máltai társadalom szélsôségesen polarizált, az állami törekvések ellenére az elmúlt években nem szûkült a magaskultúra és a populáris, népi kultúra közti szakadék: az angol nyelvû színházi elôadások és irodalmi mûvek a lakosság kis hányada számára elérhetôk és jelentenek valódi kikapcsolódást, míg a társadalom nagyobb része csak a hagyományos helyi rendezvényeken vesz részt. A megosztottság a munkavállalás terén is érezteti hatását. A máltai gazdaságban bekövetkezett liberalizáció nyomán az ország munkaerôpiaca fokozatos szerkezeti átalakuláson ment keresztül az elmúlt években. A mezôgazdasági és ipari szektor biztosította munkalehetôségek beszûkültek, míg a szolgáltatási szférában dolgozók száma, elsôsorban az idegenforgalom jóvoltából, jelentôsen megnövekedett. Az új évezredben a gazdaság számára egyre nagyobb kihívás az ország munkaerôpiacát jellemzô válság. Amellett, hogy a 27 tagot
számláló Európai Unión belül Máltán az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatottak aránya, az elmúlt években a munkakeresôk rátája is fokozatosan emelkedett, 2006-ban a 8,5%-ot is elérte. 2004-es adatok szerint a kulturális szférában 3000 fô, a munkavállalók csupán 2%-a tevékenykedett, amely érték szintén jóval elmarad a 25 tagországú Unió átlagától (2,5%). Az európai kontinens államai között a máltai munkaerôpiacon a legnagyobb a különbség a nôk és a férfiak foglalkoztatottsága között – a nôknek pusztán 33,7%-a dolgozik. A kedvezôtlen munkaerô-piaci mutatók ellenére a szigeten a képzett szakemberekbôl szinte minden területen hiány van, ami lehetôséget biztosít a külföldi munkakeresôk elhelyezkedésére. A kulturális szektorban is kimagasló a szakképesítés, felsô-, illetve középfokú végzettséggel nem rendelkezô foglalkoztatottak aránya (56%). Málta turisztikai adottságainak köszönhetôen egyre több külföldi keresi fel a kulturális intézményeket, melyek újabb munkalehetôséget teremthetnek a helyi és a nyelveket beszélô külföldi munkavállalók számára.
43
20. Németország A német gazdaság, évek óta tartó recesszió után, 2006-ban dinamikus fejlôdésnek indult: a GDP 1,8%-ot növekedett, a munkanélküliség pedig 8,2%-ra csökkent. Az Európai Unió tagállamai között Németország büszkélkedhet a legnagyobb kulturális szektorral, közel egymillió munkavállaló tevékenykedik a területen. A 2004-es statisztikák azt is elárulják azonban, hogy az elmúlt években sem az itt foglalkoztatottak száma, sem pedig aránya (2,7%) nem emelkedett számottevôen. Bár ez az érték magasabb a 25 tagú Unió átlagánál (2,5%), de jóval elmarad például az Egyesült Királyság kulturális szektorában dolgozók arányától (3,1%). Németország 2006-ban úgy döntött, hogy továbbra is fenntartja a munkavállalási engedélyre épülô szabályozást, és hatályban maradtak a meghatározott kvótát biztosító kétoldalú egyezmények is. A magyar munkavállalóknak, amennyiben elsô alkalommal kívánnak munkát vállalni a német munkaerôpiacon, a német jog alapján kiállított munkavállalási engedélyre (Arbeitserlaubnis-EU) van szükségük. A német munkavállalási jogi szabályozás a jelenlegi átmeneti idôszakban lehetôvé teszi a 2004-ben csatlakozott tíz, illetve a 2007-ben csatlakozott további két új tagállam állampolgárai számára a munkavállalást. A német hatóságok akkor adják meg a munkavállalási engedélyt, ha egyrészt a magyar munkavállaló foglalkoztatása nem érintheti hátrányosan a német munkaerôpiacot, másrészt pedig, ha nem állnak rendelkezésre bizonyos elôjogokkal rendelkezô munkavállalók, így különösen német munkavállalók. További kritérium, hogy nem szabad a magyar munkavállalót hátrányosabb feltételek
44
mellett foglalkoztatni, mint egy hasonló adottságokkal rendelkezô német munkavállalót. A munkavállalási engedélyeket a munkaügyi hivatalok (Bundesagentur für Arbeit) állítják ki. A munkavállalási engedélyt alapvetôen egyéves idôtartamra állítják ki, az engedélyt a munka megkezdése elôtt kell beszerezni. Olyan foglalkozásokra, amelyeknek nem elôfeltétele a minôsített szakképzettség, rendszerint nem adják meg ezt az engedélyt. A munkavállaláshoz esetleg szükséges engedélyeket ajánlatos beszerezni már a németországi beutazás elôtt, tehát még Magyarországról. Ez segít a költségek csökkentésében abban az esetben, ha a kérelmet a német munkaügyi hatóság esetleg elutasítaná. Annak kivizsgálása, hogy a munkavállalás feltételei adottak-e, bizonyos esetekben több hétig is eltarthat. A kérelemhez szükség van a munkavállalási engedély iránti kérelem formanyomtatványára (ezt a munkavállalónak kell kitöltenie), valamint egy meghatározott munkaadó konkrét állásajánlatára. Nincs szükségük munkavállalási engedélyre a Németországban letelepedett önálló vállalkozóknak, valamint azoknak a nyugdíjasoknak és felsôoktatási hallgatóknak, akik önálló vállalkozásba kezdenek. Emellett a német munkaengedélyezési törvény is felsorol bizonyos tevékenységeket, amelyekhez nem szükséges munkavállalási engedély (pl. nemzetközi vállalatok vezetô tisztségviselôi, bizonyos esetekben egyetemi tanárok és gyakornokok, edzôk stb.). További tájékoztatás kapható a német munkaügyi hivataloknál és a központi munkaközvetítô hivatalnál (Zentralstelle für Arbeitsvermittlung).
A fentiekbôl kitûnik, hogy a Magyarországról ideérkezô, a kulturális szférában elhelyezkedni kívánók nincsenek könnyû helyzetben. A szolgáltatások szabadsága azonban uniós alapelv, tehát egy magyar vállalkozó szabadon nyújthat kulturális szolgáltatást Németországban. Ez esetben az önfoglalkoztatás szabályai érvényesek a szolgáltatóra. Ez hasonló a nálunk is elterjedt egyéni vállalkozói státushoz. Ez a foglalkoztatási forma egyre terjed a kulturális szférában Németország-szerte: amíg 2002-ben az e területen munkát vállalók 30%-a alkotott függetlenként, addig 2004ben már 33%-uk. Ez az érték akkor tûnik különösen magasnak, ha tudjuk, hogy az egész német munkaerôpiacon csupán 10% az önfoglalkoztatók aránya. A munkavállalásnál lényegesen könnyebb és talán kifizetôdôbb is a kelet-európai alkotók, kultúrmunkások számára, ha a számtalan német ösztöndíj, kutatási vagy csereprogram valamelyikére pályáznak. A kultúra állami és civil szinten egyaránt jelentôs támogatottságot élvez. Számos kormányzati szerv, intézet, alapítvány áll a mûvészek, tudományos kutatók rendelkezésére. A teljesség igénye nélkül következzen néhány szervezet, amely segítséget nyújthat a németországi lehetôségek, a kulturális csereprogramok felkutatásához. A német nagykövetségek kulturális részlegeinek kiemelkedô szerep jut a német kultúra külföldi megjelenítésében és a csereprogramok lebonyolításában. Legfontosabb feladatuk a Németország és a külföld
közötti felsôoktatási csereprogramok szervezése, az információszolgáltatás, a tanácsadás, a címközvetítés. A legnépszerûbb csereprogram a DAAD, mely számos ösztöndíjjal igyekszik évrôl évre hozzájárulni magyar kutatók és diákok ismereteinek elmélyítéséhez. A Német Kultúrtanács Közhasznú Egyesület egyfajta ernyôszervezetként mûködik, a legkülönfélébb tudományos, kulturális és mûvészeti ágak képviseletét látja el szövetségi és európai uniós szinten, részt vesz a német kultúrpolitika alakításában. Az Alexander von Humboldt Alapítvány fô profilja a tudományos csereprogramok lebonyolítása, de a szervezet fôként fiatal magyar tudósoknak biztosít kutatási lehetôségeket Németországban. A Goethe Intézet világméretû hálózatot alkot, 129 külföldi és 13 németországi képviselettel. Célja egyrészt a német kultúra és nyelv megismertetése, terjesztése, de hangsúlyosan szerepel programjában a kulturális programok megszervezése, lebonyolítása is.
45
21. Olaszország Ha azt mondjuk, hogy Olaszország a világ egyik leggazdagabb kulturális örökségét mondhatja magáénak, egyben rá is világítottunk az olasz kultúrpolitika legnagyobb problémájára: ezt az örökséget el és fenn kell tartani, és ez a közelmúltban gyakran az élô, a részvételre, flexibilitásra épülô kultúra fejlesztésének rovására történt. Olaszországban összeurópai szinten még mindig igen alacsony az angol nyelvet készségszinten beszélôk aránya, és hasonló hiányosságok figyelhetôk meg a minôségi internet-használat elterjedtségében. Bár a szolgáltatási szektorban tevékenykedôk aránya 65%, ami jó átlagnak mondható, 2004-ben az Európai Bizottság megbízásából készített felmérés szerint a kulturális szférában a munkavállalók 2,1%-a dolgozott, ami kevéssel lépi túl Magyarország 2%-os szintjét, illetve a 2,5%-os európai átlag alatt marad. Az olasz munkaügyi és bevándorlási reformok az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az önálló, független vállalkozások támogatására, mely politika eredményeként Olaszországban a legmagasabb a kulturális területen önfoglalkoztatóként tevékenykedôk aránya (51,5%) a 25 tagú Unióban. 2003-ban Olaszország adta az EU soros elnökét. Az olasz mandátum idején, jelentôs állami tehervállalással, számos nagy rendezvényt szerveztek, melyek elsôdleges funkciója az olasz kultúra terjesztése volt. Olaszországi munkavállalási szándék esetén tanácsos az olasz nyelv legalább középfokú ismerete. Az olasz nyelv és kultúra megismerésére mind külföldön – a világszerte mûködô 90 olasz kulturális külkép-
46
viselet szervezésében -, mind a nagy múltú olasz, úgynevezett Külföldiek Egyetemein (Universitá per gli Stranieri di Perugia, di Siena) számos lehetôség nyílik. A kulturális diplomáciai erôfeszítések egyik eredménye, hogy 1985 óta már három alkalommal viselte olasz város (Firenze, Bologna és Genova) az Európa Kulturális Fôvárosa címet. Speciális történeti körülményekbôl adódóan nagyszámú külföldi munkavállalása az ország területén viszonylag új jelenségnek mondható. A munkahelyek regionálisan eltérô munkalehetôség-kínálati szintjeit a múlt század utolsó évtizedét megelôzôen a belsô migráció egyenlítette ki. Ráadásul Olaszország egészen a hetvenes évek közepéig maga volt Európa egyik legfontosabb „vendégmunkás” kibocsátó országa. A kilencvenes évek elejétôl hirtelen tömegesre nôtt bevándorlási hullám azután számos feszültséghez vezetett, melyekre a kormányzat szigorú korlátozó rendeletei próbáltak válasszal szolgálni. Bár az elmúlt években az általános recesszió nem kerülte el Olaszországot sem, az olasz gazdaság fokozatosan kilábal a válságból. 2006-ban a GDP növekedési üteme már elérte az 1,7%-ot, és a gazdaság bôvülésével összhangban javult a munkanélküliségi ráta is. A munkakeresôk aránya évtizedes rekordot megdöntve csökkent 7-8%-ra. A munkaerôpiacot jellemzô kedvezô változás elsôdleges oka azonban nem a gazdaság bôvülésében keresendô, hanem az eddig illegálisan dolgozó bevándorlók helyzetének rendezésében. Az éves infláció mértéke 2,3% körül mozgott, ami, igaz, meghaladja az eurózóna átlagát (2,2%), de csökkenô
tendenciát mutat. Az állami költségvetést számottevô adósságok terhelik, a 2006-os költségvetési hiány pedig a GDP több mint 4%-át tette ki.
Az olasz kormány 2006. július 27-én jelentette be az Európai Bizottságnál azon döntését, amely szerint nem kíván élni a nyolc, 2004-ben csatlakozott közép-kelet-európai tagállamból érkezô munkavállalók szabad munkaerô-áramlását szabályozó átmeneti idôszak adta lehetôségekkel, és megnyitja munkaerôpiacát ezen tagországok állampolgárai elôtt. A döntés értelmében a fenti nyolc tagállamból érkezô munkavállalóknak nem kell munkavállalási engedélyéért folyamodniuk, a kérelmezés szükségessége azonnal hatályát vesztette. A 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária esetében, csakúgy mint a korábbi bôvítési kör után, az olasz kormány átmeneti idôszakot alkalmaz munkaerôpiacának megnyitásáig. Munkalehetôségek tekintetében, a különbözô regionális vagy helyi „jobcenter”-eken kívül számos internetes állásfórum áll rendelkezésre, mint például az „Artjob” portál (www.artjob.it), ahol olasz nyelven, jól áttekinthetôen rendszerezve, számos aktuális ajánlat található.
47
22. Portugália A portugál kulturális élet alakításában állami, helyi és autonóm közösségek szervezetei egyaránt fontos szerepet játszanak. A Kulturális Minisztérium hatásköre az országon belüli kulturális politika irányvonalainak meghatározása mellett kiterjed a nemzetközi együttmûködések koordinálására is. A portugál kultúra népszerûsítésének érdekében a tárca a Camões Portugál Kulturális Intézet külföldi hálózatán keresztül – mely jelenleg világszerte 39 nyelvi, 15 kulturális központot és öt delegációt mûködtet – minden évben számos rendezvényt tart, valamint több ösztöndíj meghirdetésével igyekszik diákokat, kutatókat és mûvészeket csábítani az országba. A központi kormányzat tevékenysége mellett a helyi szervezeteknek is egyre nagyobb a hatáskörük a portugál szellemi élet alakításában, de Lisszabon és Portó túlsúlya mind a mai napig megmaradt. A magyar mûvészek számára is elsôsorban e két város kínál csábító lehetôségeket. Portugáliában a magánszféra az ötvenes évektôl markánsan képviselteti magát a kulturális életben olyan, ma már világhírû kezdeményezésekkel, mint a Calouste Gulbenkian Alapítvány. Az állami költségvetéstôl teljes mértékben független intézmény napjainkban saját múzeummal, szimfonikus zenekarral, balett-társulattal, könyvtárhálózattal és ösztöndíjrendszerrel igyekszik belföldön minél több emberhez eljuttatni, külföldön pedig népszerûsíteni a portugál hagyományokat és kultúrát. A Gulbenkian Alapítvány mellett az elmúlt évtizedben számos olyan kisebb kulturális szervezet kezdte meg mûködését, melyek tevékenységüket részben az állami, részben pedig a magánszektorból
48
származó támogatásokkal finanszírozzák. Valódi elmozdulás a decentralizáció felé azonban egyedül az északi területeken tapasztalható, ahol az üzleti és a nonprofit szféra együttmûködésének köszönhetôen nôtt a helyi önkormányzatok befolyása a kulturális politikára. 2004-ben a portugál kulturális területen 76.200 fô dolgozott, ami az összes foglalkoztatott 1,5%-a. Ez jóval kevesebb, mint a 25 tagú Európai Unió átlaga (2,5%). Az egyetemi diplomával rendelkezôk aránya a kulturális szektorban 32%, ami az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb. Ez az érték akkor látszik igazán szerénynek, ha tudjuk, hogy a szomszédos Spanyolországban több mint 60% a diplomások hányada. A portugálok kedvelt szabadidôs tevékenységei közé tartozik a múzeum-, a kiállítás-, a koncert-, a mozi- és a színházlátogatás. A nagyobb színházak mellett az országban számos kisebb, független társulat is mûködik. Változatlanul a legkedveltebb tevékenység a könnyû- és komolyzenei koncerteken való részvétel. A portugál igen muzikális nemzet, az országban több mint húsz, zenei képzéssel foglalkozó intézmény található. Ennek ellenére a magyar zenészek mindig keresettek Portugáliában. Az olvasás népszerûsítése a kulturális tárca prioritásai közé tartozik, aminek eredményeként ma már a negyedik legkedveltebb kikapcsolódási forma a könyvforgatás. Ennek a tendenciának köszönhetôen a könyvpiac is megélénkült. A könyvkiadás, a portugál szerzôk idegen nyelvre és a külföldi írók portugálra fordítása mind államilag támogatott tevékenységek, amelyek vonzóvá tehetik a magyaroknak a külföldi munkavállalást.
Portugáliában az elmúlt években ugrásszerûen megnôtt a számítógéppel és internetkapcsolattal rendelkezô háztartások aránya, valamint az internetfelhasználók száma. 2006-ban már a lakosság 43%-a kapcsolódott fel a világhálóra, és a háztartások 35%-a rendelkezett internet-elôfizetéssel. A statisztikák arról árulkodnak, hogy egyre több portugál választja a világháló nyújtotta kulturális lehetôségeket: a felhasználók 45%-a olvas rendszeresen újságot, folyóiratot az interneten, 23%-a pedig részt vesz valamely on-line kurzuson. Kétéves korlátozást követôen, 2006. május 1-jével Portugália megnyitotta munkaerôpiacát a 2004-ben csatlakozott tagországok munkavállalói elôtt, így ettôl az idôponttól fogva ezen tagállamok állampolgáraira ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint amelyeket Portugália korábban az Unió más tagállamainak állampolgáraival szemben alkalmazott, különösen a munkaerôpiachoz való hozzáféréshez szükséges dokumentumok tekintetében. A bolgár és a román munkavállalóknak 2007. január elsejétôl legalább két éven át korlátozásokkal kell számolniuk a munkaerôpiachoz való hozzáférés terén. Amint portugáliai tartózkodási címet tudnak felmutatni, ezek a munkavállalók ugyanolyan
feltételek mellett férhetnek hozzá a Foglalkoztatási és Szakképzési Intézet (Instituto de Emprego e Formação Profissional, IEFP; http://www.iefp.pt) által nyújtott szakképzési és különféle foglalkoztatási programokhoz, mint a többi tagország állampolgárai. Ebbôl a célból regisztrálniuk kell magukat a lakóhelyüknek megfelelô munkaközvetítônél (Centro de Emprego) és rendelkezniük kell a Külföldiekkel és Határokkal foglalkozó Szolgálat (Serviço de Estrangeiros e Fronteiras; http://www.sef.pt) által kiadott tartózkodási engedéllyel (Cartão de Reside^ ncia). Azoknak a portugál munkaadóknak, akik ezen országok állampolgárait kívánják alkalmazni, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (Serviços Públicos de Emprego) kezelésében lévô portugáliai Eures-hálózaton keresztül kell munkaerôt toborozniuk. A munkavállalók származási országában mûködô hálózatok tagjaival való kapcsolatfelvétel révén a nemzeti Eures-tanácsadók segítséget nyújthatnak az ilyen transznacionális munkaerô-toborzásban. Portugáliában a magyaroknak azzal kell számolniuk, hogy a munkáltatók elsôsorban a mezôgazdaságban, az építôiparban és a szolgáltató szektorban számítanak a kelet-középés délkelet-európai országok munkavállalóira.
49
23. Románia
Románia munkaerôpiaca az utóbbi években fokozatosan átalakult, melynek jóvoltából a munkakeresôk aránya is jelentôsen lecsökkent. Napjainkban a román munkanélküliségi ráta 7,5-8% körüli, ami megfelel a huszonhét tagú Európai Unió átlagának (7,9%). Jó hír a magyar munkavállalóknak, hogy egyes magyarlakta területeken, mint például Temes és Bihar megyében ez az érték alacsonyabb az országos átlagnál. A statisztikák igen változatos képet mutatnak a román kulturális szektorról. Egyrészrôl a terület igen dinamikusan növekszik az uniós országok kulturális és kreatív iparágaihoz képest, másrészrôl gazdasági súlya a többi tagállam kulturális szektorához képest még mindig alacsony. Románia EU-taggá válását követôen az Európai Gazdasági Térség (az EU mellett Izland, Liechtenstein és Norvégia) állampolgárai minden bejelentés nélkül három hónapig tartózkodhatnak Romániában, ha hosszabb ideig kívánnak maradni, akkor a külföldiekkel foglalkozó hatóságtól kell letelepedési engedélyt kérniük. Ezt csak akkor kapják meg, ha munkájuk az országhoz köti ôket, Romániában tanulnak, illetve ott vesznek részt továbbképzésen. Amennyiben az elôbbi kritériumoknak megfelelô külföldiek több mint öt éve tartózkodnak folyamatosan és törvényes keretek között Romániában, akkor joguk van a végleges letelepedésre. A román hatóságok ugyanakkor fenntartják maguknak a jogot, hogy a viszonosság elve alapján korlátozzák azon országok állampolgárainak romániai munkavállalását, amelyek átmeneti intézkedéseket vezetnek be a 2007-ben csatlakozott tagállamok munkavállalóival szemben.
50
Románia uniós csatlakozásával nem csupán a EU-tagországok száma, de az integráció határain belül élô magyarok száma is megnôtt. 2007. január 1-jén a közel másfél milliós romániai magyarság európai uniós állampolgárrá vált, s ez új fejezetet nyitott az erdélyi magyarok és Magyarország közti kulturális kapcsolatok történetében. A két állam közötti tudományos, mûvelôdési és kulturális együttmûködést alapvetôen a romániai magyarság sorsa határozza meg. Bár Romániában a Székelyföldön, a magyarromán határ mentén, és a diaszpórában élô magyarok száma fokozatosan csökken, a kisebbség identitástudata erôs maradt. Ezt a tényt igazolja, hogy a szépszámú erdélyi kulturális civil szervezet és alapítvány igen aktív és széles körû tevékenységet folytat. Romániában a magyarok anyanyelvû oktatása az óvodától a felsôfokú szintig megvalósul, bár az iskoláknak a diáklétszám csökkenése mellett állandó problémát okoz a tanárhiány is. A felsôfokú intézmények közül a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a Babes-Bolyai Egyetem Magyar Tagozatán, a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a Bukaresti Egyetemen folyik magyar nyelvû képzés. Az elmúlt években a növekvô igény hatására azonban több magyarországi egyetem és fôiskola is indított kihelyezett tagozatot Romániában. A magyar kisebbség kulturális kikapcsolódását több magyar nyelvû napi-, heti- és havilap, színház, könyvtár, múzeum, valamint kulturális, illetve mûvelôdési központ biztosítja. A másfél milliós közösség nyitott az új lehetôségekre és az anyaor-
szággal meglévô kapcsolatok elmélyítésére. Az erdélyi kulturális szektor szívesen látja a magyar munkavállalókat, mivel a magyarlakta vidékek egyes foglalkoztatási területeken jelentôs munkaerôhiánnyal küzdenek. Elsôsorban az oktatás-képzés és a média világában van szükség szakemberekre, de hiányszakmának számít például a díszlettervezés is. Románia már tagjelölt országként is részt vett az Európai Unió több kulturális kezdeményezésében. A Kultúra 2000 és a Kultúra programok célja kifejezetten az államok közötti kulturális együttmûködés elôsegítése, az országhatárokon átnyúló képzômûvészeti, elôadó-mûvészeti, irodalmi és audiovizuális összefogás, valamint a kultúraközi párbeszéd ösztönzése. A támogatásokat csak több tagállam több kulturális szervezete együttesen pályázhatja meg. Akik román kulturális szervezetek, illetve intézmények iránt érdeklôdnek, azoknak
érdemes felkeresniük a romániai Cultural Contact Point (www.cultura2000.ro) és a www.palyazatok.ro magyar nyelvû honlapját, ahol tájékozódhatnak az állami, magán és nem kormányzati kulturális partnerekrôl. A Romániában tanulni, illetve kutatni szándékozó diákok és oktatók számára az Erasmus-, illetve a CEEPUS-csereprogram biztosít lehetôséget a külföldi képzésre. Az Erasmus kezdeményezés keretein belül évente hatszáz hallgató és hétszáz tanár folytat tanulmányokat Romániában. A CEEPUS közép- és délkelet-európai mobilitás programban, tizenhárom ország (Albánia, Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia) közremûködésével, 1998 óta vehetnek részt magyar diákok és oktatók romániai nyelvi, szakmai kurzusokon, nyári egyetemeken és felsôoktatási képzésben.
51
24. Spanyolország Kétéves korlátozást követôen, 2006. május 1jével Spanyolország megnyitotta munkaerôpiacát a 2004-ben csatlakozott tagországok munkavállalói elôtt. Az ezen országokból érkezô munkavállalók bármilyen állásra jelentkezhetnek, legyen az alkalmazotti vagy egyéni vállalkozói munka. Munkavállalási engedélyre nincs szükség. Ezek az állampolgárok – köztük a magyarok is – ugyanazokat a jogokat élvezik a bérezés, a munkakörülmények, a lakáshoz jutás, a szakképzés, a társadalombiztosítás és a szakszervezeti tagság megválasztása terén, mint a spanyol állampolgárok. A 2007-ben uniós taggá vált országok munkavállalói számára is egy legfeljebb kétéves átmeneti idôszak után várhatóan megnyílik a spanyol munkaerôpiac. A Spanyolországba utazáshoz mindössze érvényes személyi igazolványra vagy útlevélre van szükség. Három hónapig munkakeresési célból vagy egy vállalkozás beindításának céljá-
52
ból is az országban lehet tartózkodni. Ha valakinek ez az idô sem elegendô az álláskereséshez, akár tovább is maradhat, ha komoly esély mutatkozik rá, hogy rövidesen munkát talál. A Spanyolországban munkát keresôknek azonban számítaniuk kell arra, hogy a spanyol munkaerôpiacon a külföldi munkavállalók iránti kereslet nem a magas képzettséget, hanem elsôsorban az alacsony szaktudást igénylô ágazatokban jelenik meg. Ráadásul a Kelet-Közép-Európából érkezôknek ezeken a területeken még a spanyol nyelvet beszélô latin-amerikai munkavállalókkal is fel kell venniük a versenyt. Az elmúlt években a spanyol állam a GDP közel 1%-át juttatta a szektornak, amely összeg kiegészül az autonóm közösségek (0,16%) és a helyi önkormányzatok (0,32%) költségvetésével. A kultúra támogatásának feladata azonban – más nyugat-európai országokhoz hasonlóan – már nem pusztán az államra korlá-
tozódik. Az üzlet és a kultúra világának összefonódása Spanyolországban is tetten érhetô. A digitális forradalom nemcsak merôben új kifejezési formák elôtt nyitotta meg az utat, hanem az üzleti szféra résztvevôit is érdekeltté tette a kulturális szerepvállalásban. A spanyol állam ugyanakkor más eszközökkel is törekszik a magántôke bevonására a kulturális szektorba. Ennek a szándéknak köszönhetôen Spanyolországban ma már adókedvezményeket élvezhetnek azok a bankok és vállalatok, melyek szerepet vállalnak a spanyol kultúra támogatásában. A spanyol kulturális élet formálásában a Spanyolországon belüli autonóm közösségek fontos szerepet játszanak. Ez egyszerre jelenti a helyi múzeumok és könyvtárak feletti felügyelet gyakorlását, valamint a munkanélküliek kulturális szektorba való integrálását. A közösségek ezeken a területeken az Alkotmány által biztosított nagyfokú önállósággal rendelkeznek, amit igyekeznek is gyakorolni. Ennek a függetlenségnek a következtében saját ösztöndíj- és támogatási rendszert alakítottak ki, melyekben kiemelt helyet kapott az oktatás, a kutatás és a kultúra. Ezeknek a programoknak egy része nemcsak a spanyol, hanem az uniós állampolgárok számára is munkavállalási és tanulási lehetôséget teremt. Spanyolországban az egyik legsúlyosabb társadalmi és gazdasági probléma a munkanélküliség (8,3%), amely – annak ellenére, hogy számottevôen csökkent az elmúlt évtizedben – még mindig magasabb az eurózóna átlagánál. Az is hatással lehet a külföldrôl érkezôk munkavállalási lehetôségeire, hogy az egyes autonóm közösségek között is nagy különbségek tapasztalhatók a foglalkoztatás területén: míg Madridban, Katalóniában és az északnyugati területeken a munkanélküliek aránya 6-7%, addig Andalúziában, Extremadúrában és a Kanári-szigeteken a lakosság 11-12%-a nem talál állást. A munkaerôpiac szerkezetének átalakulására az utóbbi évek-
ben jellemzô, hogy a kulturális szektor egyre fontosabb szerepet játszik a munkanélküliség mérséklésében. Ennek a tudatos politikának az eredményeként mind a központi kormányzat, mind az autonóm közösségek költségvetésébôl évrôl évre több pénz jut a kultúrára és a szakemberképzésre, aminek köszönhetôen az elmúlt években a szektor lendületes fejlôdésnek indult. Amíg 2000-ben csupán a munkavállalók 2%-a dolgozott a kulturális szférában, addig 2004-ben már 2,4%-a, közel 380.000 fô. A felsôfokú végzettséggel rendelkezô szakemberek iránt a legnagyobb a kereslet, amit bizonyít, hogy az Unión belül Spanyolországban az egyik legmagasabb a diplomás foglalkoztatottak aránya (60%) a területen. A spanyol kulturális szektorra a mai napig jellemzô a foglalkoztatási formák változatossága: a szórakoztatóiparban dolgozók nagy része nincs hivatalosan bejelentve, és a munkáltatók igyekeznek elkerülni a szerzôdéskötést, míg az írók és elôadómûvészek körében egyre elterjedtebb az állandó szerzôdéses munkavállalás. Az új évezredben, hasonlóan a kilencvenes évekhez, a könyvkiadás és a filmipar fejlôdött legdinamikusabban a kulturális iparágak közül. Ez korántsem meglepô, hiszen Spanyolországban a mai napig az olvasás és a filmszínház-látogatás számít a legkedveltebb kulturális kikapcsolódásnak. A számítógép- és internetfelhasználók számának bôvülése nyomán a multimédiás kiadványok is egyre népszerûbbek a spanyolok körében: 2000 és 2004 között háromszorosára nôtt az elektronikus könyvek száma. A közép- és felsôfokú szakember- és mûvészképzés területén hasonlóan lendületes növekedés tapasztalható. A leglátványosabb változás a zenésznek és táncmûvésznek tanulók számában következett be. Ez a mára már tartósnak nevezhetô tendencia valódi lehetôséget kínál a külföldi munkavállalóknak az oktatásban való elhelyezkedésre.
53
25. Svédország Svédország a jóléti államok mintapéldájaként ismert. Bár a kilencvenes évek gazdasági recessziója szükségessé tette a jóléti rendszer átalakítását, és a jelenlegi kormány szintén a kedvezmények csökkentése mellett döntött, a svéd „gondoskodó állam” ma is rászolgál hírnevére: minden Svédországban élô embernek alanyi jogon járnak a társada-
54
lombiztosítási szolgáltatások és a fizetett szabadság. A magas színvonalú egészségügy messze földön híres, de a munkanélküli segély is az elôzô bér 70-80%-a (ennek összege csak részben jövedelemfüggû), amit a munkanélküli tíz hónapig mindenképpen megkap. Az állam sokféleképpen támogatja a svéd lakosokat, és ezeket a támogatásokat mi, magyarok, éppúgy igénybe vehetjük, mint maguk a svédek. Emellett az állam ingyenes nyelvtanfolyammal is segíti a letelepedôk beilleszkedését. Jellemzôje a svéd modellnek, hogy az állam magas jóléti kiadásait nem a lakosságtól, hanem túlnyomórészt a vállalatoktól beszedett adókból finanszírozza. Szintén Svédország nyitottságát igazolja az a tény, hogy a svéd parlament úgy döntött: semmilyen speciális átmeneti idôszakot nem alkalmaz az új EU-tagállamok (ideértve mind a 2004-ben, mind pedig a 2007-ben csatlakozott országokat) polgárai esetében. Ha valaki több mint három hónapig szándékozik Svédországban tartózkodni, regisztráltatnia kell magát az illetékes hatóságnál. A három hónapot meghaladó munkavállaláshoz a 91. naptól munkavállaláshoz érvényes tartózkodási engedéllyel kell rendelkezni. A tartózkodási engedély iránti kérelmet a kérelmezô a Svéd Migrációs Hivatal bármelyik svédországi hivatalában, illetve a látogatása elôtt a svéd nagykövetségen is benyújthatja. A kérelem benyújtása ingyenes. A munkavállaláshoz benyújtott kérelemhez csatolni kell a munkaadó által kiállított munkaszerzôdés egy példányát, mely tartalmazza a munkaviszony idôtartamát és a munkakör leírását. A munkaszerzôdésen továbbá fel kell tüntetni a munkaadó ne-
vét, címét és telefonszámát, aláírását, valamint a kapcsolattartó személy nevét. A kérelemnek tartalmaznia kell a cég adószámát és a kérelmezô munkakörének pontos leírását. Ha a munkaviszony idôtartama egy év, vagy ennél hosszabb idôszak, a kérelmezô automatikusan öt évre szóló tartózkodási engedélyt kap. Ha a munkaviszony ennél rövidebb, a kérelmezô csak a munkaviszony idôtartamára kap tartózkodási engedélyt. Önálló vállalkozóknak a tartózkodási engedély iránti kérelmükhöz csatolniuk kell vállalkozásuk adószámát és/vagy vállalkozásuk meglétét igazoló más okiratot. A szolgáltatóknak, például a tanácsadóknak vagy a szabadfoglalkozásúaknak okirattal kell igazolniuk a szolgáltatás meglétét. A dokumentumon – mely lehet igazolás vagy megállapodás – fel kell tüntetni a szolgáltatás típusát, a szolgáltatás nyújtásának idôtartamát, valamint a szolgáltató aláírását. A tartózkodási engedélyt a kérelmezô a szolgáltatás fennállásának idôtartamára kapja meg. Ami a hiányszakmákat illeti, Svédországban leginkább tanárokra, óvónôkre, rekreációs szakemberekre, mérnökökre és informatikusokra van kereslet. A Svédországban dolgozó külföldiek fizetése nem, vagy csak alig kevesebb a svédekénél, a magas bérek mellé viszont magas megélhetési költségek járulnak, amelyek 50-60%-kal haladják meg a magyar átlagot. Más skandináv országokhoz hasonlóan, Svédországban is nagy figyelmet fordítanak a kultúra ápolására. A kulturális szektor anyagi támogatásáról a mindenkori kormány dönt, miután a svéd Kulturális Ügyek Nemzeti Tanácsa – az egyik legjelentôsebb svéd fél-állami intézmény (National Council for Cultural Affairs, svédül: Statens Kulturråd) – által összeállított „kívánságlistát” megkapta, majd azt a parlament megvitatta. 2006-ban a svéd állam 9,6 milliárd koronát, a költségve-
tés 1,3%-át fordította a szektor finanszírozására, mely összeg kiegészült a regionális és helyi hatóságok kulturális kiadásaival. Svédországban, más európai országokban bevett gyakorlattól eltérôen, a svéd munkaügyi központnak „alközpontjai” mûködnek, amelyek különféle hivatásos mûvészeti tevékenységekre specializálódtak. Az eddigieken kívül például különféle állami támogatásokkal is próbálják segíteni a kulturális szektor iparágait. Szívesen látják a tehetséges külföldi mûvészeket, többek közt színészeket, zenészeket, filmes, valamint zenei szakembereket. Az említett ágazatok közül különösen fejlett a svéd zeneipar. A svédek büszkék arra, hogy országuk Európában az elsôk között alakított ki egyfajta kulturális fejlesztési politikát a hetvenes években. Ennek eredményeképpen mára a legtöbb helyi és regionális hatóság anyagi forrásainak tekintélyes hányadát kulturális fejlesztési célokra fordítja. A svéd kultúrpolitika decentralizációs célkitûzéseinek sikeres megvalósítását bizonyítja például a regionális kulturális intézmények terjeszkedése. 2004-ben a teljes foglalkoztatott munkaerô 3,1%-a a mûvészeti szférában dolgozott. Általános európai uniós tendencia, hogy a „kultúrmunkaerô” viszonylag magas hányada munkaadóként, vagy magánvállalkozóként keresi kenyerét. Így van ez Svédországban is, ahol a kulturális szektoron belül a munkáltatók és a magánvállalkozók aránya 23%. Sarkalatos pont továbbá a svéd kultúrpolitikában, hogy nemcsak a svéd kultúrával foglalkozik, hanem speciális intézkedések bevezetésével a svédországi bevándorlók és kisebbségi csoportok kultúráját is támogatja. Svédország élen jár a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásában is. A Svéd Intézet egyik legfontosabb feladata a nemzetközi kulturális csereprogramok kezelése, illetve a kétoldalú kulturális programok elôkészítése – kifejezetten a kelet-európai régióban.
55
26. Szlovákia Az önálló szlovák állam – Csehszlovákia felbomlása után – a kulturális szektorban az 1989-ben megkezdett reformok folytatása mellett kötelezte el magát, melynek következményeként jelentôsen csökkent a területen foglalkoztatottak aránya. 2004-ben a munkavállalók mindössze 1,3%-a – összesen 28.700 fô – dolgozott a kulturális szférában, mely adat messze elmaradt a 25 tagú Európai Unió átlagától (2,5%). A területen a részmunkaidôben foglalkoztatottak aránya elenyészô, az alkalmazottak többsége (96,7%-a) fôállású munkavállaló. A szlovák kulturális szektorban elhelyezkedni kívánó magyaroknak számolniuk kell az európai viszonylatban alacsonynak számító átlagfizetésekkel és a magas munkanélküliségi rátával. A munkakeresôk aránya az utóbbi években folyamatosan csökkenô tendenciát mutat, 2007-ben az átlagos munkanélküliségi ráta 7-9%. Az állástalanok aránya a legalacsonyabb Pozsonyban (kb. 2-3%), míg a legmagasabb az ország keleti területein és a magyarlakta településeken (kb. 8%). A csehszlovák állam megszûnését követôen az önálló Szlovákia széles körû multilaterális kapcsolathálózatot épített ki, majd 2004-ben Magyarországgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. A Közösséggel kialakított kulturális együttmûködés eredményeképpen az ország több uniós kezdeményezésben vesz részt, többek között a Kultúra programban. A szlovák állam a közép-kelet-európai regionális szervezetek tagjaként hozzájárul a térség kulturális kapcsolatainak megerôsítéséhez, Szlovákia tagja a Visegrádi Együttmûködésnek, a Közép-európai Kezdeményezésnek és a CEEPUS tanár- és diákmobilitást ösztönzô csereprogramnak.
56
A Szlovákia és Magyarország közötti kétoldalú kulturális, tudományos és oktatási együttmûködés mellett, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia között egyezményes partnerkapcsolat folyik. A magyar-szlovák kulturális kapcsolatok elmélyítésében aktív szerepet vállal a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet és a budapesti Szlovák Intézet is. Az országok közti kulturális összefogást alapvetôen meghatározza a szlovákiai magyar kisebbség és a magyarországi szlovákok oktatási és mûvelôdési helyzetének kérdése. A szlovák kulturális életben elhelyezkedni kívánó magyaroknak mindenekelôtt a magyar kisebbség igényeit kielégítô kulturális, mûvelôdési és oktatási intézmények kínálnak lehetôségeket. A szlovákiai általános és középfokú magyar iskolák továbbra is állandó pedagógushiánnyal küzdenek, erre a problémára nem megoldás a magyar tanárképzô fôiskolákon végzettek diplomáinak elismerése sem. A szlovákiai magyar egyetemi képzés szempontjából mérföldkônek számított a Selye János Egyetem megalapítása, amely intézményben 2004 szeptemberétôl megkezdôdött az elsô évfolyam oktatása. További foglalkoztatási lehetôségeket kínálnak az országban egyre nagyobb számban mûködô, magyar mûveket terjesztô kiadók, melyek jóvoltából a könyvkiadás a magyar nyelvû kisebbségi kultúra sikerágazatává vált. A magyarországi diákok és tanárok több ösztöndíj- és csereprogram keretében folytathatnak tanulmányokat Szlovákiában. Az államközi és alapítványi ösztöndíjakon túl a CEEPUS – amely tizenhárom közép-
kelet- és délkelet-európai ország között létrejött egyetemközi megállapodás – és a Visegrad Fund évek óta segíti elô a magyar és a szlovák oktatók és diákok akadémiai mobilitását. A Szlovákiában tanulni és kutatni szándékozó magyaroknak érdemes átböngészniük a Szlovák Felsôoktatási Információs Hivatal (Slovak Academic Information Agency) honlapját is, ahol tájékozódhatnak az aktuális hallgatói, valamint kutatói, doktori és oktatói ösztöndíjakról. A 2004-ben csatlakozott EU-tagállamok egymás közti viszonylatában már kezdettôl fogva megvalósult a kölcsönös munkaerôpiac-nyitás, azzal a feltétellel, hogy amíg az átmeneti idôszak alatt legalább egy régi tagállam még korlátozásokat tart fenn bármely új tagállammal szemben, addig az új tagállamok egymással szemben élhetnek védô intézkedések alkalmazásával. Védintézkedés akkor foganatosítható, ha egy másik új tagállam állampolgárainak munkavállalása súlyos munkaerô-piaci zavarokat, vagy annak közvetlen veszélyét idézi elô. Szlovákia 2004. májusi európai uniós csatlakozását követôen korlátozások nélkül nyitotta meg munkaerôpiacát minden Európai Gazdasági Térségbôl (EGT) érkezô állampolgár elôtt. A szlovák szabályok értelmében a magyar munkavállalók engedély nélkül helyezkedhetnek el az országban. Továbbra is szükséges ideiglenes, illetve – egy évnél hosszabb tartózkodás esetén – állandó tartózkodási engedély kiváltása, ezt azonban a szlovák hatóságok az EGT-állampolgárok és családtagjaik számára gyorsított eljárással adják ki. A nem uniós állampolgároknak, az országba való belépéshez szükséges vízum beszerzése mellett, 180 naptól egy évig érvényes ideiglenes tartózkodási engedélyt kell igényelniük, a meghosszabbítása iránti igényt a helyi rendôrségen kell bejelenteni. A munkavállalási célú tartózkodási enge-
dély megadásának feltétele a területi munkaügyi hivatal által kiállított munkavállalási engedély. Az EU tagállamainak állampolgárai munkavállalási célból abban az esetben is tartózkodhatnak Szlovákiában, ha még nem rendelkeznek érvényes munkaszerzôdéssel, ilyenkor három hónapot tölthetnek munkakereséssel. Ha találnak munkát, munkavállalási engedélyért kell folyamodniuk a hatóságokhoz, és regisztráltatniuk kell magukat.
57
27. Szlovénia Szlovéniában, a gazdaság látványos fejlôdésének eredményeként, kiegyensúlyozott munkaerô-piaci viszonyok alakultak ki. A legdinamikusabban a szolgáltatói szféra bôvült, ma már a szlovének többsége a tercier szektorban dolgozik. Bár az országos statisztikák szerint az elmúlt években a munkanélküliek aránya folyamatosan csökkent, és jelenleg a lakosság 7-9%-a küzd munkavállalási nehézségekkel, a munkakeresôk aránya a magyarlakta Muravidéken a 17%-ot is eléri. 2004-es felmérések szerint a kulturális szféra a szlovének 3%-ának – közel 30 000 fônek – teremtett elhelyezkedési lehetôséget. Ez az adat a szektor dinamikus bôvülésérôl tanúskodik, hiszen 2002-ben még a lakosság csupán 2,5%-a dolgozott a területén. Közép-kelet-európai viszonylatban Szlovéniában az egyik legnagyobb (18,3%) a kulturális szférában részmunkaidôben foglalkoztatottak hányada. A területen alkalmazottak 47%-a rendelkezik felsôfokú végzettséggel, mely arány megegyezik a 25 tagú Európai Unió átlagával. Az Európai Unió egyik legfiatalabb államában az elmúlt években a kulturális élet szinte minden területén jelentôs fejlôdés volt tapasztalható. A szlovén állam önállóvá válása óta számos nemzetközi kulturális megállapodást kötött, hogy javítsa a szlovén kultúra nemzetközi ismertségét, és elômozdítsa a szlovén mûvészek országhatárokon kívüli, valamint a külföldi mûvészek Szlovéniában való mûködését. A regionális együttmûködések keretein belül Szlovénia részt vesz az Európa Tanács Eurimages, Európai Mûem-
58
lékvédelmi Hálózat, és az „Európa – a közös örökség” programjában, a Közép-európai Kezdeményezésben és a Junge Hunde nemzetközi összefogásban. Az ország már a kilencvenes években több európai uniós projektben – PHARE-Socrates, Leonardo da Vinci és EU Credo – közremûködött. A magyar és a szlovén oktatási, tudományos és kulturális minisztériumok közötti egyezmények hatására számos közös kulturális rendezvény, konferencia és projekt jött létre a két országban. Magyarország és a szomszédos Szlovénia között a hagyományosan szoros kulturális kapcsolatok alapja a magyar és a szlovén kisebbség identitásának és hagyományainak ápolása, az államok uniós tagsága azonban lehetôséget teremt a szélesebb körû kulturális együttmûködés kialakítására is. A két ország által kidolgozott kisebbségpolitikai együttmûködés mára kinôtte magát, és az állami és alapítványi ösztöndíjak révén megvalósuló diák- és tanárcsere, valamint a közös tanfolyamok és szakmai gyakorlatok keretében széles körû tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatok jöttek létre. Szlovéniában a magyar kisebbség számára a kétnyelvû oktatás egyetemi szintig biztosított. A Muravidéken négy kétnyelvû általános iskola, egy gimnázium, a Maribori Egyetemen Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszék, a Ljubljanai Egyetemen pedig magyar lektorátus mûködik. Akik a szlovéniai magyar nyelvû kulturális események, illetve pályázatok iránt érdeklôdnek, keressék fel a lendvai Magyar Nemzetiségi Mûvelôdési Intézet honlapját (www.mnmi-zkmn.si), ahol részletes tájékoztatást kaphatnak a mûvelôdési programokról, valamint projektekrôl.
Szlovénia és a többi 2004 óta csatlakozott uniós tagállam között a munkaerô szabad áramlásának elve érvényesül a gyakorlatban is, azaz munkavállalási engedélyre nincs szükség az EU állampolgárai számára, és a meghirdetett állásokra is a helyi munkavállalókkal azonos feltételekkel lehet jelentkezni. A munkaadónak mindemellett a munkába állást követô nyolc napon belül regisztrálnia kell a közép-európai államokból érkezô munkavállalókat a szlovén munkaügyi hatóságnál. Ugyanezek a feltételek érvényesek a brit, az ír és a svéd munkavállalókra vonatkozóan is.
Amennyiben valaki szolgáltatási tevékenységet kíván végezni, a szolgáltatást megrendelô foglalkoztatónak a szolgáltatási tevékenység megkezdése elôtt legalább három nappal be kell jelentenie a tevékenységet a munkaügyi hatóságnál. Amennyiben valakit külföldi munkavégzésre Szlovéniába kihelyeznek, a munkáltatónak (a küldô országban megkötött munkaszerzôdésben) biztosítania kell a szlovén jogszabályokban elôírt alapvetô munkavégzési és foglalkoztatási feltételeket.
59
A kultúrák közötti párbeszéd európai éve
2008
Együtt a sokféleségben
www.parbeszed2008.eu
Az Európai Unió kezdeményezése
@ J A I × G E D C I
> G D 9 6
A KULTÚRPONT IRODA AZ EURÓPAI UNIÓ KULTÚRA (2007-2013) KERETPROGRAMJÁNAK HIVATALOS MAGYARORSZÁGI KOORDINÁTORA. MÛKÖDÉSÉNEK FÔ TÁMOGATÓJA AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA ÉS AZ OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM.
ISBN 978-963-877772-0
9 789638 777720
