A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG Mozgalom a vallási megújulásért

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

2016 HÚSVÉT – MENNYBEMENETEL – PÜNKÖSD

A Keresztény Közösség körlevele

2016. húsvét – mennybemenetel – pünkösd

Címképünkön: az isenheimi oltár Feltámadás festménye Az előlapon Matthias Grünewald isenheimi oltárának Feltámadás táblája látható. A többrészes szárnyasoltár az 1512-16 közötti években készült. Festőjéről – aki Dürer kortársa volt – ma sem tudunk többet, mint halála után másfél évszázaddal, amikor az első méltatást írta róla Joachim von Sandrart, aki a nevét sem adta meg helyesen. Ma tudjuk, hogy a festő neve Mathis Gothart Neithart volt, ám életéről alig maradt fenn dokumentum – talán ő maga sem kívánt nyomot hagyni maga után művein kívül. Fő műve az eredetileg Isenheim elzászi városkában, az antonita rend kórházának templomába készült szárnyasoltár, amit Niklas Hagenau fafaragó-szobrász mesterrel együtt alkotott. Ma a franciaországi Colmarban a Musée Unterlindenben őrzik, ahol szintén egy egykori kolostorhoz tartozó templomban van felállítva. Az oltár háromnézetű, a hétköznap szokásosan látható nézete a keresztrefeszített Krisztust ábrázolja, a bal szárnyon Szent Sebestyén, a jobb szárnyon Szent Antal képe látható. A róla elnevezett rend akkoriban betegek ápolását végezte; többnyire az anyarozs okozta „Szent Antal tüze” nevezetű halálos kimenetelű kórban szenvedők voltak az isenheimi kórház lakói. A második nézet az Angyali üdvözletet, Jézus születését és a Feltámadást mutatja be. Ezt csak a nagy ünnepek alkalmával nyitották ki, és ekkor szembesültek a nézők – a kórházban ápolt betegek és gondozóik – az emberi létbe lépett Istenlény életének főbb eseményeivel. Sokak szerint ezek a művek az európai festészet csúcspontját jelentik, hatásuk alól senki sem tudja kivonni magát, aki a helyszínen valódi mivoltukban szemlélheti a műveket. A táblák igen nagyok, közel 3 méter magasak, így kell elképzelnünk tehát, milyen látvány tárult a súlyos betegségekben szenvedők szeme elé ebben a világtól elzárt kicsiny templomban. A festményen a nyitott vörös márvány szarkofágból diadalmasan kiemelkedő Feltámadottat látjuk, aki köré egy fantasztikus, alulról felfelé a szivárvány minden színét bejáró lepel csavarodik mintegy örvényként. A test immár nem fizikai anyagi test, a rajta látható öt sebből fénysugarak törnek elő. Legfelül hatalmas kozmikus aurában látjuk Krisztust felemelkedni, arca már tiszta fényből van megformálva. Ez az arc egyszerre sugall derűt, az átélt és legyőzött szenvedés tudatát és egyfajta mindentudást, amit Grünewaldon kívül talán senki sem tudott a festészetben így visszaadni. Szivárványszínek játszanak a napszerű fénykorong peremén is, körülötte a világéjszaka mély sötétje, elszórt csillagokkal. A nyitott kőkoporsó körül mintegy kábulatban támolygó, bukdácsoló katonák alakjait látjuk, némelyik óriási páncélos bogár gyanánt mászik a földön. Különös motívum a kép közepén a szarkofág anyagával egyező színű hatalmas szikla, ami a levegőben lebegni látszik. A kő sokféle jelentést hordozhat, lehet a fizikaiság, a halottság jelképe, amin a Feltámadott diadalmaskodott – a szarkofág is ilyen kőből készült –, de eszünkbe juthatnak Pál apostol szavai is a pusztában vándorló zsidó népről: „És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt." (1Kor 10.4) A harmadik nézet évente egy alkalommal, Szent Antal, a rend névadó patrónusa ünnepén nyílt fel. Itt középen Szent Antal díszes trónuson ülő szobra látható, a bal szárnyon Szent Antal megkísértésének a középkorban oly gyakran megjelenített ábrázolását szemlélhetjük, a jobb oldali táblán pedig különös, zord és mégis békés tájban 2



remete Szent Antal és remete Szent Pál találkozása látható. Itt Goethe meséjének sorai jutnak eszünkbe: „Mi az, ami üdítőbb a fénynél? – A beszélgetés.” Egy Erlangenben őrzött rajz – valószínűleg a festő önarcképe – alapján sokan vélik úgy, hogy remete Szent Pál pálmalevelekből font ruhát viselő alakjában saját képét rejtette el a mester. Vajon milyen tudás, szellemi ismeret birtokosa volt a festő? Tudott talán arról, hogy a Feltámadott miféle kozmikus lény, mi a küldetése a Földön? A hatalmas mű egészét szemlélve, az összefüggéseket vizsgálva sejthető, hogy a festő magasabb rendű tudás birtokosa volt. Ám ezt úgy öntötte művészi formába, hogy maradéktalanul beleoldódott a műbe, így semmiféle didaktikus jelleg sem érezhető a képeken, csak a mély áhítat, amivel témáihoz nyúlt. Az oltárról az a hír járta, hogy megpillantása nemegyszer gyógyulást idézett elő, és az egykori kórháztemplom lakói a Megváltó emberi sorsát, szenvedését és a feltámadását látva-átélve a képeken keresztül a maguk földi sorsának, szenvedésének reményteli megváltását is átélhették. Hegedűs Miklós Húsvét hétfőn az emberszentelő szertartás után Egervári Gertrúd a budapesti kápolnánkban előadást tart és képmegfigyelést vezet az isenheimi oltárról, mesteréről és az oltár képeiről.

A tartalomból:                

Címképünkön: az isenheimi oltár Feltámadás festménye .............................................. 2 Bastian Baan: A visszatekintésről ..................................................................................... 4 Táborba csalogató............................................................................................................... 8 Beszámolók a pappá szentelésekről ................................................................................. 9 Élő képek az odesszai pappá szentelő szertartásról ..................................................... 11 Meghívó a konfirmációra ................................................................................................. 14 Életképek a változó Ukrajnából – Ukrán fiatalok látogatása....................................... 15 A kolchiszi misztériumok Ógrúziában ........................................................................... 15 Nemzetközi Ifjúsági Találkozó ....................................................................................... 16 Pünkösd a gyülekezetünkben .......................................................................................... 16 Látogatás a kolozsvári Keresztény Közösségnél .......................................................... 17 Nyári kirándulás Erdélyben ............................................................................................. 17 Látogatók a herdeckei gyülekezetből.............................................................................. 17 Csoportmunkák és további találkozók a közeljövőben ............................................... 18 Kapcsolattartás .................................................................................................................. 20 A Keresztény Közösség programjait és a heti evangéliumrészeket külön programismertetőnkben tesszük közzé

3



Bastian Baan: A visszatekintésről (Részlet a szerző1 „Utak a keresztényi meditációba” c. könyvéből2)

A visszatekintés legjobb módja annak, hogy a tapasztalatainkból tanuljunk, és önismeretté, felismerésekké alakítsuk át őket. Amikor a napi események és elfoglaltságok forgatagában gyorsan kell cselekednünk, hajlamosak vagyunk rögtön áttérni a következő dologra, és nem állunk meg, hogy visszatekintsünk korábbi cselekedeteinkre. Pedig még a teremtő is visszatekintett a teremtés minden napja végén: „És látta Isten, hogy ez jó”. (1Móz 1,12). A napi visszatekintéshez távolságra van szükség. A visszatekintést ahhoz hasonlítanám, mint amikor felmegyünk egy hegyre, és távlat, kilátás tárul szemünk elé. A hegyi kirándulás idején látszólag mintha elvesznénk a hatalmas tájban, akár egy vándorló hangya. Amikor felérünk a csúcsra, sokszor vissza tudunk nézni az útra, amelyen feljöttünk – mint ahogy megláthatjuk az előttünk lévő ösvényt. Az életben többről van szó, mint a tájban való gyönyörködésről: ha nem akarunk elveszni a körülöttünk zajló eseményekben és saját élettörténetünkben, nélkülözhetetlen időről időre újult áttekintést nyerni a helyzetünkről és önmagunkról. Rudolf Steiner pontosan a nagy személyes nehézségek időszakaiban javasolta a visszatekintés gyakorlását az embereknek. Ha ilyen helyzetekben csak az itt és mostban próbálunk élni – ahogyan bizonyos terápiák javasolják –, nagy a kockázata, hogy elveszítjük kapcsolatunkat a valósággal, amely nemcsak a múltat, hanem a jövőt is magában foglalja. A visszatekintés az egyik legfontosabb segítség abban, hogy rendet teremtsünk életünk történései között, és elfogadjuk azokat. Először beszéljünk a visszatekintés két különböző módjáról. Egyikük rövidebb, másikuk hosszabb távra vonatkozik. Fontos megkülönböztetni e két formát, mert más időtartamra megfelelőek. Az éppen véget érő nap végén az események még olyan közel vannak hozzánk, hogy kevéssé láthatjuk őket perspektívában. Ha ekkor próbálunk ítéletet alkotni a történésekről és önmagunkról, a kép torzra sikerülhet. Jobb aludni egyet rájuk. (Sőt: egy dologra alhatunk egy hetet vagy heteket is.) A napi visszatekintés legtermékenyebb módja: felidézni az eseményeket egyenként, majd hagyni őket újra elhalványulni. Visszatekintésünk rendezőjeként mi magunk határozzuk meg, hogyan tekintsünk rájuk. Pl. előhívhatjuk az eseményeket egy bizonyos kérdés fényében, mint: -

Volt-e ma valódi találkozásom valakivel? Tanultam-e ma valami újat? Hagytam-e magam félrevinni valamilyen egyoldalúságba? Megtapasztaltam-e Krisztus jelenlétét? (Erre mindjárt visszatérek.)

Mivel mi vagyunk a rendezők, mi határozzuk meg, meddig tart az „előadás”. Minél hosszabb, annál nagyobb a veszélye, hogy a figyelmünk ellankad. A negyedóránál 1

Bastian Baan a Keresztény Közössség papja, a Spring Valley-i papi szeminárium vezetője A könyv (tucatnyi más könyvvel együtt) a kiadó Floris Books adományaként került a magyarországi Keresztény Közösség könyvtárába 2

4



hosszabb visszatekintésnek csekély a haszna. Akár feladattá tehetjük, hogy két vagy három percben nézzünk vissza mindent, a befejezéstől a kezdetig. A cél semmiképpen sem a szemlélődés, lelkizés vagy ítélkezés – nem több és nem kevesebb, mint engedni a nap képeit egyenként elhaladni a lelkünk előtt. Ebben a folyamatban hasznos elszakadni a megszokott időrendhez kötött tudatosságtól, és másfajta időélménybe lépni azáltal, hogy a nap végétől a kezdete felé, azaz fordított sorrendben hívjuk elő a eseményeket. Ezzel a visszafordítással egy tárgyilagosabb hangulatot hozhatunk létre, amelyben megtanulunk önmagunkra és az eseményekre mintegy saját magunk mögül tekinteni. A visszatekintésnek ezt a formáját írja le Rudolf Steiner A szellemtudomány körvonalai c. könyvében. A másik mód, amelyre „A magasabb világok megismerésé”-ben utal, valamelyest régebben történt eseményekre való visszatekintésre alkalmas: amelyekkel már érzelmileg megütköztünk és valamelyest túljutottunk rajtuk. Steiner hangsúlyozza, hogy ezt a fajta visszatekintést, amelyben nem csupán képeket alkotunk, hanem elmélkedünk és ítéletet alkotunk, olyan dolgok esetén megfelelő alkalmaznunk, amelyeket nem aznap, hanem régebben éltünk át. „Természetes, hogy nem juthatunk ilyen világos átlátáshoz minden eseményről, amelyet a sorsunk naponta elénk hoz, nincs is erre szükség. Viszont szellemi tanítványként törekednünk kell az efféle hozzáállás kialakítására a múlt eseményeire vonatkozóan.3” Az a feladatunk, hogy a lényegest megkülönböztessük a lényegtelentől. Azáltal, hogy minden év végén elvégeztem ezt a fajta visszatekintést, és évről évre lejegyeztem a tanulságokat egy füzetbe, nemcsak mélyebb önismerethez jutottam, hanem az évek során tudatosabbá váltam az életemhez kapcsolódó emberek és áramlatok vonatkozásában is. Azaz a visszatekintés az önismeret világosságába emeli mindazt, ami enélkül a feltételezések és homályos sejtések szférájában maradna. Van egy harmadik visszatekintési mód is, amit szeretnék az előzőekhez hozzátenni. Ennek a gyakorlásával lépést tehetünk az egyéni-biográfiai visszatekintéstől az egyénivallásos visszatekintés felé. A biográfiai munkák általában, még az antropozófiai alapúak is, véleményem szerint túl kevés figyelmet szentelnek a vallásos elemnek. Az életutat biológiai, pszichológiai, antropozófiai nézőpontokból vizsgálják, de ritkán látjuk azt a szempontot alkalmazni, amely Rudolf Steiner kulcsfontosságú szavaiból következik: „Ebben a [huszadik] században Krisztus válik a karma urává.” Steiner itt a szellemi világban végbemenő változásra utal: Krisztus minden korábbinál erősebben összeköti magát minden egyes ember életével. Úgy vélem, bizonyos mértékig ráismerhetünk erre olyan emberek beszámolóiban, akik ebből a magasabb nézőpontból tudnak az egész életükre rátekinteni: a halálközeli élmények életpanorámájának leírásaiban. Számtalan ember, aki átélte ezt a hatalmas áttekintést, arról számolt be, hogy ebben az élményben nem voltak egyedül. Egy fénylény, egy emberi alak állt mellettük, aki mélyebben ismerte őket, mint ők önmagukat. Ez a lény mutatta meg nekik az életüket, és megértették, hogy ő a sorsuk ura. Akik ezt átélték, és akiknek megadatott, hogy újabb fejezetet nyithassanak az életükben, olyan bizonyossággal 3

Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerésének útja, 28.o. (az idézett angol kiadásban)

5



tudják, hogy kinek köszönhetik az életüket, és ki felé tart a sorsuk, amelyet soha senki sem vehet el tőlük. „A mi életünk az Ő teremtő élete.” Ez a mondat, amely a Keresztény Közösség oltáránál hangzik fel, sokkal konkrétabb, mint általában gondolnánk. Nem költői vagy jelképes kifejezés – ez a mindennapi valóság, amelyben élünk, és amelynek ritkán vagy sohasem vagyunk a tudatában. A legfontosabb a visszatekintésnek ebben a harmadik formájában, amelyet „krisztanizált visszaemlékezésnek” nevezhetnénk (semmiképpen sem a szó megosztó, hanem a legtágabb értelmében), hogy a lényegest megkülönböztessük a lényegtelentől – majd megpróbáljuk a „lényt” felismerni a lényegesben. Feltehetjük a kérdést: „Hol volt Krisztus ezekben az eseményekben? Képes voltam-e egyáltalán felismerni a jelenlétét?” Mivel nagyon kis mértékben tártuk még fel ezt a nézőpontot, megkísérlem néhány olyan példával megvilágítani, amelyek a „nagy léptékűtől” a „kicsiig” terjednek. A halálközeli élményt követő, legmélyebben ható események talán a legkönnyebben felismerhetők is egyben. Halálközeli élményéről készült részletes beszámolójában George Ritchie nemcsak azt írta le, hogyan találkozott Krisztussal, aki a legapróbb részletekig megmutatta neki az egész életét, hanem azt is, milyen fájdalmas volt a visszatérés a hétköznapi életbe, amikor súlyos betegségét legyőzte: „Azon kaptam magam, hogy bosszant, amiért másoknak megengedték, hogy elhagyják ezt a létet, míg engem maradásra ítéltek… És mialatt a sebesültekkel és a haldoklókkal törődtünk, elhatalmasodott rajtam a halálvágyam. A testem továbbélését rám szabott büntetésként éltem meg, mintha személyemet elutasította volna az a Lény, akinek a szeretete a Mindent jelentette.” George Ritchie egy tábori kórházban dolgozott Európában a második világháború idején, és egyszer magához hívta egy Jack Helms nevű őrmester, akit súlyosan megsebesített egy akna. Ritchie korábban sohasem találkozott a férfivel, mégis emlékeztette valakire; nem tudta, kire, de valamilyen – Ritchie számára is kideríthetetlen – okból, vonzódni kezdett hozzá, „és folyton erősödött az érzésem, hogy Jack Helms-t korábbról ismerem. Jack mélyen elkötelezett keresztény volt, mint megtudtam.” Egy napon Ritchie elhatározta, hogy elmeséli Helms-nek halálközeli élményét, holott igen ritkán merte titkát megosztani bárkivel is. „Leírtam a fényt, amely betöltötte a kis fülkét. Azt, ahogyan ezzel egy időben az egész életem beáramlott vele, olyan szeretet fényében, amelyet soha… Elhallgattam, és Jack-re bámultam. Az a szűnni nem akaró érzés, hogy már régebbről ismerem… Az a különös érzés, amely már a legelső napon eltöltött, hogy egy ismerős barát társaságában vagyok… Egész idő alatt Krisztus nézett rám Jack Helms szeméből. Az elfogadás. A törődés. Az öröm. Persze hogy felismertem ezeket! Egy kórházi szobában éltem át őket Texasban, és most, ötezer mérfölddel odébb, ismét rájuk találtam egy franciaországi domboldalon. Ezúttal csak visszhangjai voltak azoknak, tökéletlenek, egy esendő emberi lény közvetítésével. De már legalább tudtam, Kitől jön az üzenet… A Lény, akivel korábban találkoztam, maga volt az örök jelenvaló. Elemi erővel és mindenhol jelen volt, úgyhogy nem is létezhetett semmiféle más idő, ahol Ő volt. Hirtelen 6



rájöttem, hogy nincs értelme a múltban keresni, még akkor sem, ha az a múlt csupán tizenöt hónappal korábban volt. Azon a délutánon Rethelből elfelé menet megértettem, hogy ha érezni akarom Krisztus közelségét – és ezt akartam, mindennél jobban –, azokban az emberekben kell megtalálnom, akiket nap mint nap elém hoz … Így helyezett engem Jézus és az Ő kegyelme a 123. sebesültmentő alakulathoz. Megengedte, hogy Jackkel kezdjem, mert Jack könnyű eset volt; nem lehetett nem látni benne Krisztust. De nemsokára elkezdtem Jézust látni egy New York-i zsidóban, egy chicagói olaszban, egy trentoni afroamerikaiban.” E sorsdöntő élménynek köszönhetően volt képes George Ritchie később elviselni mindazt a rettenetet, amit a frissen felszabadított német koncentrációs táborokban látott: „Most aztán tényleg szükségem volt az új látásmódra. Amikor a borzalom túlnőtt a kezelhetőség határán, azt tettem, amit tanultam. A szögesdrótkerítés egyik végétől a másikig mentem, közben belenéztem a férfiak arcába, amíg csak azt nem láttam, hogy Krisztus arca néz rám vissza.” A következő eset mintegy miniatűrben tükrözi a fentieket. Egy tanár, akinek az osztályában volt egy „lehetetlen” gyerek, egy napon tanácsért fordult Heinrich Ogilviehez, a Keresztény Közösség papjához. Ogilvie adott neki egy „lehetetlen” feladatot: nézzen a gyerekre Krisztus szemével. A tanár a korábbinál is jobban elkeseredve ment be másnap az osztályába. Ereje és türelme már a végét járta, és úgy nézett ki, mintha aznap minden menthetetlenül rosszra fordulna. Egy játék során a fiú teljesen szétesett és agresszív volt, és az egész osztályt szétzilálta. A tanár már alig tudta magát türtőztetni, a dühkitörés határán állt, amikor hirtelen eszébe ötlött az előző nap kapott tanács: nézd a gyereket Krisztus szemével. Valami vagy valaki erőt adott neki, hogy más szemmel nézzen, valami, amit feltétlen szeretetnek nevezhetnénk, és amit a tanár abban a pillanatban képtelen volt saját magából életre hívni. De mintegy varázsütésre a fiú magához tért, ezzel egy időben pedig a tanár haragja is elszállt. A miniatűr kép még kisebb lesz, ha megpróbáljuk felismerni az ilyen helyzetet egy másik emberrel való nehéz kapcsolatunkban – azzal, hogy visszahúzódunk. Ily módon azoktól az emberektől tanulhatunk a legtöbbet, akiknek a sajátunktól egészen eltérő a természete, és akik épp ezért homályos, megfoghatatlan ellenszenvet keltenek bennünk. Ha elég szerencsések vagyunk, és – annak ellenére, hogy idegennek érezzük és nem kedveljük egymást, tehát minden lépés új konfliktust eredményezhet – mindketten csendesen megpróbálunk visszahúzódni és legyőzni a másik iránti ellenszenvünket, megtörténhet, hogy egy váratlan pillanatban egy harmadik Lény is jelen lesz. A következő versben egy ilyen eseményt próbáltam meg megragadni. Idegen voltál nekem, kinek nem értettem szavát. Némaságot gyakoroltam, hogy a szó majd megtalálja útját. Mindeddig hallgattam, És te engem, Mígnem némaságunkban meghallottuk 7



amit soha nem mondott ki ajkunk: a csöndet, melyben a jövő születik. Közted és köztem szövődött némán – Az Ő keze nyomán. Az Ő keze nyomán. Manapság az életút áttekintések nagy része puszta egó-dokumentummá silányult. Csak ha képesek leszünk a jövőben új szemmel, a fönt leírt módon nézni ugyanezekre az életutakra – és ma ezt csak figyelmes érzékeléssel és kérdések útján lehet elérni –, akkor válik élettörténetünk érdemessé arra, hogy másokkal megosszuk. Nyilvánvaló, hogy ezt az új nézőpontot itt nagyon röviden és hiányosan mutattuk csak be. Az az érzésem, hogy egy óriási, felfedezetlen terület kapuját nyitottuk ki, és ez a terület művelésre vár. Fordította: Boros Mária, Huffman Szilvi és Nagy Ágoston

* * *

Táborba csalogató Nem lehet elégszer hangsúlyozni fontosságát a közösségek szerepének korunkban, és az egyének szerepének fontosságát a közösségekben. Amikor a nyári táborról esik szó, ugyanígy hangsúlyoznunk kell a Mi Közösségünk összetartó és megtartó erejének fejlődését is – a gyülekezetalapítás első és további szakaszaiban! Ez az erő közöttünk és bennünk akkor fejlődik hatékonyan, ha – a szellemi motiváltság mellett – érzelmi motivációt és inspirációt is nyerünk egymástól-egymásból szorosabb, intenzívebb kapcsolataink révén. A közösségépítés legfontosabb eleme, hogy találkozzunk egymással, olyan helyen, ahol feszültségmentesen, lazán együtt tudunk lenni, egymásra tudunk figyelni, tartalmas minőségekkel tudjuk kitölteni időnket, szívességekkel szolgálhatjuk egymást, és kedvességeket ajándékozhatunk egymásnak… (mi ez, ha nem a szeretet?) Ilyen hely a nyári tábor, a szeretet helye, és az intenzív közösségépítés ideje, ahol talán megtapasztalhatod szellemi törekvéseidben az éteri Krisztust is. Bárhol is leszünk együtt az országban, a Miénk lesz az intenzív együttlét öröme! Gyertek, Várunk Benneteket, akár családdal, akár szólóban is. Találj magadnak időt, erőt és közösséget! Nyári táborunk idén július utolsó hetében lesz. A helyszín és a további részletek a következő hetekben körvonalazódnak. Jelentkezés előzetesen: május 15-ig, [email protected]. Bujdosó Judit

8



Beszámolók a pappá szentelésekről Stuttgart nem igazán turista-csalogató város, műemlék épületei túlnyomó részt áldozatul estek a II. világháborús bombázásoknak, így aztán az útikönyvek előszeretettel ajánlanak a látogatóknak két technikai nevezetességet, a város nagy autógyárai, a Mercedes és a Porsche által létrehozott két autó-múzeumot. Stuttgart számunkra, illetve a Keresztény Közösség számára azonban mégiscsak különleges becsben áll, merthogy itt van a Keresztény Közösség papképzésének a központja, amely ilyenkor február vége felé minden évben megnyitja kapuit a külvilág számára. Ez az esemény pedig a papszentelés, mely ebben az évben különösen is fontos volt számunkra, a magyar közösség számára. Ez alkalommal került sor ugyanis Bozókiné Tengely Anna pappá szentelésére, ami különösen szép ünneppé varázsolta ezeket a napokat nekünk. Az időjárás is kegyeibe fogadott minket ennek örömére, péntek délben ugyan még hózápor söpört végig a városon, ami délutánra már megszelídült, majd a következő napokban egyre barátságosabb arcát mutatta, hétfő délben pedig már igazi tavaszi napsütésben búcsúztunk a várostól. A pappá szentelés eseményei már péntek este elkezdődtek, amikor is Silye Imre rövid bevezetőben ismertette a szertartás egyes részeit a mintegy 35 fős magyar küldöttség előtt. Szombat délelőtt volt Anna pappá szentelése: már jóval a 10 órás kezdés előtt ott voltunk, hogy ülőhelyet biztosítsunk magunknak. A szertartás előtt a karzaton elhelyezkedő zenekar és énekkar, illetve az általuk megszólaltatott zene hangjai gondoskodtak a lelki ráhangolódásról. A szertartást nehéz szavakkal leírni, inkább csak hangulatfestő szavakat használok: komoly, méltóságteljes, felemelő és megrendítő. Szombat délután került sor Anna és másik három frissen felszentelt paptársa köszöntésére két részben. Először a holland, német és magyar csoport tagjai adtak egy órás műsort a humor és a jókedv jegyében az ünnepeltek és a népes érdeklődők számára. Ezután következett Anna személyes hangvételű köszöntése most már szűkebb körben, a magyar csoport körében, melyen részt vettek többek között a magyar közösséget aktívan segítő és támogató Gwendolyn Fischer asszony, Walther Giezendanner úr, valamint sokunk örömére a közösség korábbi éveiben közreműködő Michael Kaiser úr is. Az ünnepségen megelevenedtek Anna és a közösség életének a köszöntők által átélt személyes eseményei és élményei, hol megríkatva, hol megnevettetve a résztvevőket. Anna meghatódva fogadta a köszöntéseket és az átadott ajándékokat. A pappá szentelés utolsó fázisaként következett hétfő délelőtt Anna első, német nyelven megtartott emberszentelő szertartása, melyet nagy izgalommal vártunk. Anna nagyon szépen, méltóságteljesen végezte a szertartást, mindannyiunk nagy örömére. Utána egy rögtönzött énekléssel köszöntük meg Annának, hogy részesei lehettünk ennek a felemelő és lélekmelegítő ünnepség-sorozatnak, melyre hálatelt szívvel gondolok vissza ma is. Budapest, 2016. március 17. Balogh Ádám

9



Pénteken, megérkezésünk estéjén a Stuttgart-Mitte gyülekezet templomában Imre tartott bevezető előadást a pappá szentelés folyamatáról, majd abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a közösség kántora, Jitka Koželuhová vezetésével (aki a szentelési szertartás zenéjét is szerezte) Johann Pachelbel d-dúr kánonját gyakoroltuk öt szólamban. Szívmelengető élmény volt, ahogy kedves szavaival, jelenlétével életre keltette énekünket Anna másnapi köszöntéséhez. Számomra egy varázslat volt. Anna szombaton öltötte magára először a papi stólát, kapta meg a papi szentség kenetét. A papok közössége ezen a napon körébe fogadta Willem Boonstoppel (NL), Bozokiné Tengely Anna, Mariska Hunfeld-Jue (NL), Helge Tietz (D), Sebastian Bardach (Argentina), Emma Heirman (USA), Rose Steinberg (D), Yecu Barnech (Argentina), Kateryna Gagarina (Ukrajna), Tatiana Nechytailo (Ukrajna) végzős szeminaristákat. Délután dalokkal, vidám jelenetekkel és beszédekkel köszöntöttük az avatottakat a tanáraikkal, szeminarista társaikkal, gyülekezeteikkel és kollégáikkal együtt. Később egyénileg is átadhattuk ajándékainkat, elmondhattuk jókívánságainkat, és megoszthattuk Annával közös élményeinket. Igazi örömünnepet ültünk. Egy rövid városi séta után szállásunkon is mély beszélgetések alakultak ki. Vasárnap reggel ismét a szertartástér előtt várakoztunk, hogy helyet kaphassunk az oltár közelében. Ekkor Anna már papi öltözetében kísérte társai szentelését. Az újonnan pappá szentelteket ünnepi hangulatban köszöntöttük. Ezután többen átmentünk a közelben található papi szeminárium épületébe, ahol Anna a szemináriumi hétköznapok életképeit osztotta meg velünk a terek bejárása során. A szentelésre készülő évfolyam tantermében megmutatta Joachim Sydow, a Keresztény Közösség egyik alapító papjának képét, akit szellemi keresztszülőjének választott a felkészülés során. Nagy öröm volt számomra, hogy a szentelés folyamatát lezáró első szertartásokon is részt vehettem. Anna február 21-én, hétfőn 9 óra 10 perckor tartott először emberszentelő szertartást. Tóth Klára

Annát Németországba, a wuppertali gyülekezetbe küldte a Keresztény Közösség vezetősége papi szolgálatra. A március 20-án tartott szertartása után köszöntötte őt első gyülekezete. 10



Élő képek az odesszai pappá szentelő szertartásról A stuttgarti pappá szentelések folytatásaként 2016. március 12-én és 13-án Odesszában két pappá szentelő szertartásra került sor, első ízben az odesszai gyülekezet életében. Két női jelöltet, Jekatyerina Gagarinát és Tatjána Nyecsitájlót szenteltek pappá. Elképzelni is nehéz, mit jelent ez az esemény az odesszai Keresztény Közösség életében. A pappá szentelés eseményének rendkívüli voltát jelek kísérték. Andrej Zsilcovtól, az odesszai Közösség papjától tudtuk meg, hogy körülbelül akkor szállt fel a köd Odesszában, amikor a mi repülőgépünknek Bécsből indulnia kellett. Már három napja köd borította Odesszát, sok járatot nem tudott fogadni a repülőtér, így a közösség nagy izgalomban volt, hogy megérkezik-e a szertartásra mindenki, köztük jó néhány pap és az új oltárkép. (Mi nem is tudtuk, hogy ilyen nagyszerű „útitársakkal” utazunk Bécstől.) Ugyanis e jeles ünnep alkalmából új oltárképet kapott az odesszai Keresztény Közösség egy időre. Később Vicke von Behr úr, a Keresztény Közösség legfelső vezetője néhány szót szólva az esemény házigazdájához kifejezte a vezetőség reményét: lesz olyan ukrán művész, aki e kép által is inspirálva képes lesz a szertartásokhoz méltó oltárképet festeni. Szombaton este Stefan Mayer úr tartott egy nagyon erőteljes előadást, ebből szeretnénk felidézni néhány gondolatot. Az előadás egészén végighúzódó alapgondolat az volt, hogy minden tevékenységben jelen van a papi minőség, amikor azzal másokat szolgálunk. Az önmagunkra irányuló önző figyelem lélektelen. Amikor készen állunk másokat szolgálni, akkor alkotóerők szabadulnak fel. Mayer úr előadásában részletesen bemutatta, hogy a pappá szentelő szertartásban miképpen fejeződik ki a beavatás három fokozata. Számomra az elhangzott Evangélium mélyebb megértése volt a legmegrázóbb: a János evangélium első része záró verseinek szavai, melyek szerint az isteni Ige „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek …” (…) „János tanúságot tesz róla és nyíltan megvallja…” – tehát ezek a szavak azt fejezik ki, hogy a szellemi világ valódi választ vár tőlünk, hogy elfogadjuk-e a megtestesült Igét. Elfogadásával megnyílik a lehetőség a szellemi fejlődésünk kezdetére. Mayer úr arról is szólt előadásának bevezetőjében, hogy a pappá szentelő szertartás nem csak az avatandók és gyülekezetük számára hatalmas ünnep, hanem a világ Keresztény Közössége és a szellemi világ számára is: vagyis a legtágabb értelemben egyetemes esemény. A pappá válás az emberiség fejlődésébe ható esemény, benne saját jövőbeni beavatásunkat láthatjuk. Március 12-én, szombaton volt Jekatyerina Gagarina pappá szentelésére, március 13-án vasárnap pedig Tatjána Nyecsitájlót szentelték pappá. Nagyon érdekes volt megfigyelni, ahogy az egyéni pappá szentelő szertartás során szinte valóságában áll előttünk az avatandó személye. Ettől a két szertartás – legalábbis számomra – merőben eltérő élményt jelentett. Jekatyerina a jövő papsága csíráját hordozza magában, szinte látom belsőleg, hogyan fog ő belenőni az egyetemes kereszténység papi szolgálatának hűséges teljesítésébe. Számomra ő a jövő ígéreteként jelent meg. Tatjána az érettség és a lehető legtudatosabban vállalt szolgálat megtestesítőjeként állt előttem. Benne a tökéletesen érett földi személyiség, az Asszony képét látom belsőleg, aki meleg szeretettel körülvéve segít az utamon, aki elesettségemben lehajol hozzám, aki gyámolít és felemel…

11



Mindketten csodálatos erőt, ugyanakkor fenséges és légies finomságot árasztanak magukból. A pappá szentelés szertartásait Vicke von Behr úr tartotta, Tatjána Majdanyjuk és Jaroszláva Black-Terlecka szolgáltak ministránsokként. Március 14-én reggel Tatjána Nyecsitájlo, a következő napon pedig Jekatyerina Gagarina tartotta meg első emberszentelő szertartását immár felszentelt papként. Ez a két szertartás is különleges volt, mert a szokástól eltérően Tatjána – saját kérésére, a vezetőség jóváhagyásával – tarthatott kommuniót is. Jekatyerina pedig orosz nyelven tarthatta első emberszentelő szertartását. Ez egy felemelő és áldozatteljes gesztus volt a jelenlévő oroszul beszélő közösség, ahogy ők mondták a „nép” felé. Noha nem beszéli egyik nyelvet sem, Gézát különösen erősen megérintette, hogy először hallotta a szertartást német és orosz nyelven. Nagyon szép és erőteljes szertartásokon vehettünk részt. Számunkra különösen mély élményt jelent, hogy a kommunió során Annától, a Stuttgartban frissen avatott papunktól fogadhattuk a megszentelt kenyeret. A pappá szentelő szertartásokat a közös ebéd követte, majd a koradélutáni órákban „humoros és nagyon komoly” műsorszámokkal és ajándékokkal köszöntöttük az „újszülött” papokat. Igazán változatos műsorszámokkal készültek a jelenlévő gyülekezetek tagjai: hallhattunk gyönyörű hangszeres zenét, énekszámokat, láthattunk néhány euritmia előadást. Voltak komoly tanmese-jelentetek, versek, mesék, rövid színi előadások. Az egyik – számunkra legmegkapóbb – kis színpadi előadás az volt, amely egy fiatal lány álma alapján a Lélek útját mesélte el, kezdve onnan, hogy az Atya hívatja a Lelket és elmondja neki, hogy eljött az ő Földre születésének ideje, készüljön. A Lélek persze erősen vonakodott, de angyali társai és őrangyala segítségével mégis csak megszületett, vagyis a szellemi világ számára „meghalt”. Valamennyi idő elteltével újra az Atya előtt állt a Lélek az antropozófia által megerősödve, azzal a kéréssel, hogy azon nyomban visszamehessen a Földre, mert olyan gyönyörű a földi élet, a napkelte, a napnyugta, a növények, a madarak és az emberek. Az Atya felhívja a figyelmét, hogy a földön sok nyomorúság, betegség, szegénység és halál van. És emellett a Léleknek a szellemi világban is rengeteg teendője van: pl. dolgoznia kell a Föld átalakításán, hogy előkészítse leszületésének körülményeit. Így tehát a Lélek megértve az Atya akaratát, elfoglalta a saját helyét a szellemi világban. Mi is készültünk Gézával, hogy méltón köszönthessük az új papokat a magyarországi Keresztény Közösség nevében: én egy rövid köszöntőt mondtam orosz nyelven. Ebben elmondtam, hogy azért ajándékozunk nekik Budapest albumot, hogy már azelőtt megismerkedjenek a várossal, mielőtt eljönnek hozzánk mindenkori gyülekezetük tagjaival. Megragadva az alkalmat meghívtuk a jelenlevőket is. Úgy érzem, hívásunk nem marad válasz nélkül, mivel ennél a résznél tapsot kaptunk. A hevesi háziszőttesből készült gyógynövény- és fűszertartó zsákot pedig azért ajándékoztunk, mert hiszünk abban, hogy a közösségeink közötti kapcsolatok ugyanolyan szorosra szövődhetnek, ahogyan a kis zsákocskák fonalai össze lettek szőve, ha azok az egymás valódi megismerésének, kölcsönös megértésének és tiszteletének szálai. Az ajándékok mellé átadtuk a közösségünk üdvözlő lapját jókívánságainkkal és sokak aláírásával. Géza egy rövid zongoradarabokból álló kis „csokrot” nyújtott át az ünnepelteknek: a „Csillagok, csillagok” kezdetű Bartók népdal feldolgozást, egy rövid Bach invenciót, és 12



egy Chopin keringőt játszott el. Bátran mondhatom, hogy nemcsak a köszöntöttek, de a jelenlevők is kivételesen nagy szeretettel fogadták a zongorajátékot. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a budapesti Keresztény Közösségnek és Imrének azért, hogy részesei lehettünk az Odesszában méltón megtartott hatalmas ünnepnek. A mi személyes életünkben is nagy jelentősége van annak, hogy részt vehettünk a pappá szentelés ünnepi eseményein. Bízunk abban, hogy jelenlétünk hozzájárult közösségeink közötti kapcsolatok erősödéséhez. Zsámbok, 2016. március 17. Vincze Zsuzsanna és Selmeczi Géza

Bozókiné Tengely Anna első szertartása után a magyar delegáció körében, a stuttgarti papi szeminárium épülete előtt.

13



Meghívó a konfirmációra Az ember életútja tizennégy éves korában kezdődik el igazán. Addig a szülők, tanítók és más felnőttek vezetik, ekkor azonban felébred benne a vágy, hogy önmagában találja meg a saját vezetőjét. A konfirmációban találkozhat Krisztussal, a lélek bensőjének vezetőjével, aki az élet valamennyi útján kíséri őt, örömön és szenvedésen keresztül. A konfirmáció eseményét együttes figyelemmel tehetjük igazán élővé. Ezt segíti az az előadás, amelyet szülőknek, keresztszülőknek és minden érdeklődő felnőttnek tart Gwendolyn Fischer és Silye Imre 2016. április 2-án, szombaton 16:30-18:00 óráig a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. A szombati előadásra és a vasárnapi konfirmációra szeretettel várjuk azokat is, akik 2002 Húsvétja és 2003 nyara között született gyermekük számára kérik a konfirmációt, amit 2017 Húsvét időszakában tartunk majd. Az ebbe a korosztályba tartozó gyermekek felkészítése egy táborral kezdődik, melyet 2016. július végén tartunk. A Keresztény Közösség konfirmációjának szentségét idén nyolc fiatal fogadja: Faragó Jonatán János Fehér Lantos Sebestyén Huffman Abigail Lee Huszti Andor Kapócs Máté Benedek Kozma Eszter Méhes Mandula Hajna Sophia Tallós Álmos László A szertartás 2016. április 3-án, vasárnap 10:00 órakor kezdődik a Pesthidegkúti Waldorf Iskola aulájában. Szeretettel várjuk Önt és családját erre a rendkívüli eseményre, és az azt követő ünnepi ebédre, együttlétre! A Pesthidegkúti Waldorf Iskola címe: 1028 Budapest, Kossuth Lajos u. 15. Előzetes tudnivalók az ünnepséghez: Érkezés 9 óra és 9:35 között. A szertartás előtt húsz perccel szeretnénk énekléssel készülni az eseményre. Kérjük, hogy a szertartás ideje alatt kép- és hangfelvételeket ne készítsenek! A szertartás 11:30 körül ér véget. Gyermekek részvételét ezen a szertartáson csak 12 éves kor felett ajánljuk, ha a gyermek maga is érdeklődik iránta, és tudja, hogy az közel másfél órán át tart, számára nagyon hosszúnak tűnhet. A konfirmáció időtartamára külön térben gyermekfelügyeletet biztosítunk, melyre 9:40-ig lehet jelentkezni a helyszínen. Az ünnepi ebéd 12 órakor kezdődik. Utána visszatekintünk a fiatalok felkészülési folyamatára, és derűs életképekkel idézzük fel egyéniségük fejlődését. Az ünnepet 16 óra körül zárjuk.

14



Életképek a változó Ukrajnából – Ukrán fiatalok látogatása Május 6-án Tatjana Majdanjuk pap vezetésével 18 ukrán fiatal érkezik hozzánk. Másnap, 7-én, szombaton 17 órakor népdalokat énekelnek a budapesti kápolnánkban. Utána az életképekben gazdag beszámolójukban megosztják velünk azokat a tapasztalataikat, melyek érzékeltetik az Ukrajnában történő nagy változásokat. A rendezvény 19 óra körül ér véget. Silye Imrénél jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik szívesen segítenek pénteken és szombaton az étkezések előkészítésénél, illetve részt vennének az ukrán barátainkkal egy kis városnézésen. A rendezvény szervezését segíti, ha tudhatjuk, körülbelül hányan szeretnének részt venni. Örömmel fogadunk ételfelajánlásokat is. Ezt és a részvételi szándékot a https://docs.google.com/spreadsheets/d/1kStE7V2mt0lBbVn39n4xwepp_CLDHO54ByAA2REXPQ/edit#gid=0 címen elérhető táblázatba írva vagy telefonon lehet jelezni Imrénél. * * *

A kolchiszi misztériumok Ógrúziában Kolchisz a Fekete-tenger keleti-délkeleti partjainál fekvő ókori királyság volt a mai Grúzia területén, Törökország északi részére is kiterjedve. A középkorban egyesült az ókorban Ibéria néven ismert, keletebbre fekvő területtel és ezzel létrejött az egységes grúz királyság. A görög és római történetírás is magasan fejlett kultúráról írt, amit régészeti leletek is tanúsítanak. A görög mitológia szerint itt, Arész szent ligetében függesztette ki Aiétész király az aranygyapjút, amíg el nem ragadták az Iaszón által vezetett argonauták. Az aranygyapjú a kos bundájára, a kos jegye pedig Krisztusra utal. Rudolf Steiner és Ita Wegman felhívták a figyelmet a kolchiszi misztériumokra, melyekben a tanítványok a lelkük tisztítására törekedtek, hogy befogadhassák Krisztust. A „jövő misztériumainak” is nevezte Rudolf Steiner a kolchiszi misztériumokat. Május 11-én, szerdán 18 órától Vladimer Khvitia grúz barátunk tart nekünk előadást erről Budapesten, német nyelven (Silye Imre tolmácsol). Az előadást Ia Khvitia euritmia előadása övezi egy grúz nyelven elhangzó verssel. 15



Nemzetközi Ifjúsági Találkozó Pünkösd idején lesz Hamburgban a következő Nemzetközi Ifjúsági Találkozó május1317-ig. Indulás 12-én, hazaérkezés 18-án várható. A részletekről hamarosan külön levelet küldünk e-mailben. A találkozó programja a https://iyfestival.org/programme/ címen érhető el. Silye Imre lesz az egyik kísérő, és tolmácsolja az előadásokat is. Aki érdeklődik, de nincs e-mail elérhetősége, már most jelentkezzen Imrénél. Ő gyűjti a jelentkezéseket, és iskolai kikérőt is szívesen küld, ha szükséges.

Pünkösd a gyülekezetünkben Pünkösd vasárnapján, május 15-én 10 órakor Gwendolyn Fischer német nyelven tart szertartást a kápolnánkban. Utána pünkösdi szemlélődés lesz Adeeb Hamidy, 22 éves afganisztáni menekült képeinek, és öccse Shabeer Hamidy természetfotóinak bevonásával. Gwendolyn és Engelbert Fischer hónapok óta kíséri és segíti Adeeb és Shabeer sorsát, akik meglátogatnak bennünket Gwendolynnal. Adeeb semmilyen művészeti képzésben nem részesülhetett, de a festményei és rajzai által már gyerekkorában hozzájárult a családjának fenntartásához. Később lányok és nők számára oktatási központot hozott létre, hogy tanulhassanak. Rajzolást és festést tanított ebben az iskolában egészen addig, amíg a tálib mozgalom meg nem erősödött a környéken. Ekkor az ő élete is veszélybe került. A tálibok csapatai bezárták az iskolát, és testvérével együtt menekülniük kellett. Hosszabb ideig Pakisztánban éltek, nemrég kaptak menekült státuszt Ausztriában. Adeeb műveit korábban külföldön is bemutatták több nagyszabású kiállításon. Szeretettel várunk mindenkit erre rendkívüli találkozóra!

I know the road is long make me strong – Az, hogy tudom, az út hosszú, erősít engem Adeeb Hamidy és barátai tavaly az ausztriai menekülttáborban cigaretta hamut gyűjtöttek, és Adeeb ecset nélkül, pusztán egy öreg bicskával és ujjaival készítette a hamuval ezt a képet.

16



Látogatás a kolozsvári Keresztény Közösségnél Július 1-3. között Kolozsvárra utazunk, hogy viszonozzuk ottani barátaink tavalyi látogatását. Pénteken indulunk, szombaton és vasárnap román és magyar nyelven is lehetőségünk lesz az emberszentelő szertartás átélésére. Megosztjuk közösségi tapasztalatainkat és ismerkedünk kincses Kolozsvár régi és mai kultúrájával. Előreláthatóan autókkal utazunk, családoknál kaphatunk szállást. Silye Imrénél lehet jelentkezni május végéig. * * *

Nyári kirándulás Erdélyben Nagy szeretettel látunk minden érdeklődőt, aki szívesen jönne velünk a Hargitára. A kolozsvári közösség július 1-3-i látogatása után folytatjuk utunkat, és megtesszük az út másik felét a Hargita felé. Ott Hargitafürdőn lesz a táborhelyünk egy panzió jellegű szálláshelyen, önálló ellátással. Szeretnénk kisebb-nagyobb gyalogtúrákat tenni a környéken. El lehet menni a mofettába, a gyógyító hatású gázfürdőbe, ahol napi 2x20 perc alatt megfiatalodhatunk. Lehet gyógynövényeket gyűjteni, igény szerint természetmegfigyelést végezni. Közös olvasmányt, festést és játékot is tervezünk. Ellátogathatunk a közeli Csíkszeredába. Érdemes legalább 10 napot a Hargitán tölteni, az ideális két hét lenne – ki mennyi időre tud jönni. Utazni lehet autóval, vonattal vagy autóbusszal is. Ha valaki tud autóval jönni, és vannak nála szabad helyek, akkor kérjük, jelezze! További szervezési kérdésekben érdeklődni lehet Jakab Ágnesnél a 06-20-564 4733 telefonszámon. * * *

Látogatók a herdeckei gyülekezetből Szeptember 2. és 6. között a németországi Herdecke Keresztény Közösség gyülekezetéből érkezik hozzánk egy csoport Johannes Tritschler pap vezetésével. Szeretnék megismerni Magyarországot és közösségünket. A szeptember 4-i, vasárnapi emberszentelő szertartás után lehetőségünk lesz találkozni és beszélgetni velük. Valószínűleg Gwendolyn Fischer is részt tud venni ezen. A rendezvény szervezését segíti, ha tudhatjuk, körülbelül hányan szeretnének részt venni. Örömmel fogadunk ételfelajánlásokat is a közös ebédhez. Ezt és a részvételi szándékot az alábbi címen elérhető táblázatba írva vagy telefonon lehet jelezni Imrénél. https://docs.google.com/spreadsheets/d/1YewMnxz5V9lSQIKlr7X0cm7zLD2sVtmZaEugcgWh7Q/edit#gid=0 17



Csoportmunkák és további találkozók a közeljövőben „A béke arca” olvasókör – Szolovjov: Az Antikrisztus története „Mi a rossz? Csupán valami hiány, tökéletlenség, mely a jó növekedésével magától eltűnik, vagy olyan valóságos erő, mely kísértéseivel egész világunkat hatalmában tartja, s csak akkor harcolhatunk ellene sikeresen, ha van támpontunk egy másik létrendben?” – Szolovjov A kelet-európai Keresztény Közösségek Tbilisziben tartott találkozóján Andrej Zsilcov odesszai pap előadásának egy részét Vlagyimir Szolovjov (1853-1900) Antikrisztusról szóló elbeszélésének szentelte. Az elhangzott gondolatok továbbhatottak mindnyájunk lelkében. Azokból született az elbeszélés feldolgozását célzó olvasókör létrehozásának kezdeményezése. Az első találkozón, január 27-én, tizenhatan kezdtük meg a közös munkát. Ezt az alkalmat a további munkához bevezetésnek szántuk: megismerkedtünk Vlagyimir Szolovjov életének főbb eseményeivel, kiemelve belső szellemi fejlődésének meghatározó állomásait. Röviden összefoglaltuk a „Három beszélgetés” c. mű főbb gondolatait, amelynek utolsó része, tulajdonképpen csúcspontja „Az Antikrisztus története”. A ráhangolódást segítendő részleteket olvastunk fel a mű első kiadásához Szolovjov által írott bevezetőből. Ahogy terjedt a közösségben az olvasókör híre, mind többen jelentkeztek, hogy szívesen elolvasnák az elbeszélést – közöttük olyanok is, akik pl. a nagy távolság miatt nem tudnak személyesen részt venni. Február 17-én volt a második találkozónk, amelyen elkezdtük olvasni az elbeszélést, majd bizonyos pontoknál megállva megbeszéltük az olvasottakat. A közös hangos felolvasás jóval többet jelent annál, hogy néhány hasonló érdeklődésű ember egy irodalmi műnek szenteli figyelmét; belső erőket felszabadító élményt jelent. Nehéz megítélni, hogy az erőteljes élményeket Szolovjov ábrázolásának művészi ereje kelti, vagy az elbeszélés kezdő gondolatainak a korunkban zajló európai és világeseményekkel való megdöbbentő egybecsengése rázza fel a lelket. Mindenesetre a beszélgetés menete, a résztvevők aktivitása összhangban van azokkal a mély, felrázó élményekkel, melyek az olvasókörünk létrejöttét eredményezték. Számunkra is meglepő, hogy a jelenlevők mindnyájan korunk legaktuálisabb kérdéseként élik meg azt, amire Rudolf Steiner sokszor figyelmeztetett: súlyos nehézségek várnak az emberiségre, amennyiben nem ismeri fel helyesen az Antikrisztust. Március 9-i, harmadik összejövetelünkön tizenkettőnk részvételével olvastuk azt a részt, melyben az Antikrisztus a színre lép, és a világ első számú vezetőjévé választják kiemelkedő tulajdonságai, gazdagsága és „Egyenes út az egyetemes békéhez és jóléthez” című könyve alapján, melyben „mindenki az egyetemes igazság megnyilatkozását” látja. Az olvasott rész lehetőséget adott arra, hogy idézzük Rudolf Steiner Nietzsche hanyatló 18



korszakára vonatkozó közléseit Ahrimán működéséről: „az ’Antikrisztus’-t és az ’Ecce Homo’-t Ahrimán írta, nem Nietzsche.” (A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata III., GA 237., Genius, 163. o.) Célunk, hogy Szolovjov rövid elbeszélésének antropozófiai szemléletű feldolgozása helyes belső felismerésekhez segítse a résztvevőket. A munkamódszer lehetővé teszi, hogy az olvasókörhöz bármikor lehet csatlakozni; egyetlen feltétel van: az elbeszélés ismerete. A következő beszélgetés 2016. március 23-án, 17:30 órakor lesz, a továbbiak április 6-án és 20-án, illetve május 4-én. Kérésre elküldjük az elbeszélést saját használatra: [email protected] Vincze Zsuzsanna Evangéliumkör Az Evangélium és életünk összefüggéseiről beszélgetünk. Hazánkban hat helyen működik evangéliumkör a Keresztény Közösség szellemiségében: Ispánkon (hetente), Szombathelyen, Nemesvámoson, Budapesten, Gödöllőn és Debrecenben havonta. A nyári táborunk elején idén is tartunk országos evangéliumkör találkozót. Bárki csatlakozhat. Sorsösszefüggések Rudolf Steiner „A karma megnyilvánulásai” című előadássorozatából olvasunk egy-egy részt, és beszélgetünk a tartalommal kapcsolatos gondolatainkról, a felmerülő kérdésekről. Ez a rendezvényünk is teljesen nyitott, bármikor lehet csatlakozni. Nyitott kapu A „Nyitott kapu” beszélgetésekkel új kezdeményezéseknek nyitunk teret. Beszélgetünk különböző életkérdésekről, korunk kihívásairól. Hallhatunk egyéni beszámolókat egy közösségi utazásról vagy eseményről. Aki szeretne beszámolót tartani, vagy érdeklődik egy téma iránt, az jelezze ezt Silye Imrének. Örömmel fogadunk minden kezdeményezést! Életutak Minden ember életrajza egyedi és mégis magában rejthet általános emberi tapasztalatokat, amelyeket nagyon értékes megosztani egymással. A közösségünkhöz tartozók mesélhetnek saját életútjukról vagy hallhatnak egy másik ember életrajzáról. Munkatársak találkozója A munkatársak a papokkal együttműködve hordozzák a Keresztény Közösség életét. Megbeszéljük a gyülekezetünk életével, fejlődésével kapcsolatos kérdéseket és feladatokat. Szeretettel fogadunk ezeken a találkozókon mindenkit, aki szeretne betekinteni a munkánkba, vagy tenni valamit a közösségünkért.

19



Kapcsolattartás A papok címe: Gwendolyn Fischer Messendorfberg 64, Graz, A-8042 Tel.: 00 43 – 316 401 403 E-mail: [email protected]

Silye Imre 1038 Budapest, Templom utca 44. Tel.: 1- 200 2889 Mobil: 20 - 440 97 17 Email: [email protected]

Szertartásokra jelentkezés, hírlevélre feliratkozás és további tájékoztatás: [email protected] http://akeresztenykozosseg.org Címünk: 1051 Budapest, Nádor u. 34. I/1. Telefonszámunk: 1/311-4300, vagy 30/652-7204 A megújított hét szentséget ápoljuk a Keresztény Közösségben. Szertartásaink és rendezvényeink nyilvánosak. Akkor tudjuk folytatni a tevékenységünket, ha Ön is hozzájárul az anyagi alap megteremtéséhez rendszeres hozzájárulásával vagy egy adományával. A Keresztény Közösség Egyház MagNet Magyar Közösségi Bank 16200106-00083373 Személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásához adószámunk: 18296862-1-41 Köszönjük az eddigi támogatásokat és várjuk a további munkát lehetővé tevő segítséget!

Az isenheimi oltár

20

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

Recommend Documents