A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG Mozgalom a vallási megújulásért

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

2013. Advent

A Keresztény Közösség körlevele

2013. Advent

Címképünkhöz: advent idején a születésre várunk Advent idején a születésre várunk, erre készülünk lelkünkben. Ezért fordulunk ilyenkor az angyali üdvözlet képi és írásos megjelenítéseihez, melyekben Jézus Krisztus születését adja hírül Máriának Gábriel arkangyal. Az európai képírásban megszámlálhatatlan ábrázolás készült erről a szent pillanatról, és már korán kialakultak a képírás tradicionális elemei, melyekkel csak a reneszánsz idején mertek szakítani a művészek. A keleti és a nyugati egyházban némiképp eltérő ábrázolási formák alakultak ki, és az ortodox egyház még azután is ragaszkodott a hagyományos ábrázolás-típusokhoz, amikor nyugaton már a művészek szabadon, saját elképzelésüket követve alkották meg a témát megjelenítő képeiket. De éppen a keleti Egyház ikonfestői – bizonyára az egyházatyák sugallatára – jelenítették meg először az angyali üdvözletet úgy, hogy a születendő gyermek Mária szíve fölött lebegve jelenik meg, amikor Mária meghallja a híradást a születésről. A borítón látható ikonfestmény az „Usztjugi angyali üdvözlet” címet viseli, alkotója ismeretlen, valószínűleg szerzetes, mint ebben az időben szinte minden ikonfestő. A novgorodi ikonfestő iskolához tartozott, amit a kép stílusjegyeiből lehet kiolvasni. Az orosz ikonfestészet aranykorának tartják a 11. század végétől a 16. század kezdetéig tartó időszakát ennek a festőiskolának. Nagyon régi kép, alkotója a 12. század első felében festette fára a hagyományos temperafestékkel, amihez tojást használtak kötőanyagként. A festmény ma Moszkvában a Tretyakov Galériában látható. A keleti egyházban az ikonokat szent tárgyakként tisztelték, és egyesek ezt valamiféle bálványimádásnak vélik. De Pavel Florenszkij, az ikonfestészet legnagyobb értője erről azt mondja, hogy a hívők számára ezek a képek mintegy ablakot nyitottak a szellemi világba, ily módon a rajtuk látható lényeket jelenvalónak, élő valóságnak érezték. Az ikonok keletkezését pedig a fajjumi múmiaportrékra vezeti vissza, melyeken az elhunytakat „mint a halálban élőket” ábrázolták, többnyire fiatalon, életük virágjában, függetlenül attól, hogy milyen idősen távoztak a földi világból A festményen Mária vörös palástban, kék ruhában egy kis emelvényen áll, arcát felénk fordítja és a egyenesen ránk tekint. Jobb kezét szíve felé közelíti, ahol a ruha vörösén áttűnik-átfénylik egy piros színű kicsiny emberalak – nem újszülött kisgyermek, inkább olyan 12 éves forma fiúcska, akit a tradicionális királyi pózban, mintegy trónon ülve, tanító mozdulattal kezét felemelve látunk. Mária bal kezében írástekercset tart, ami mindenkor az angyali üdvözlet ábrázolások fontos eleme volt, hiszen a Szentírásban jövendöli meg a próféta az eljövendő Messiást: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, és nevezi azt Immánuelnek.” (Ézsaiás, 7, 14.) Nyugaton gyakran olvasás közben, könyvvel kezében ábrázolták Máriát az angyali üdvözlet képeken, olykor pontosan kivehető a szöveg is, ami éppen az imént idézett hely a Bibliából. (Például Grünewald Isenheimi oltárán). A kép bal oldalán áll Gábriel arkangyal, jobb kezét üdvözlő-áldó gesztussal Mária felé nyújtja. Legfölül kék színű,

2


2013. Advent

félkör alakú mezőben, fehér ruhában, trónuson ülve az eljövendő Megváltó, a „mindeneken uralkodó” Krisztus Pantokrátor jelenik meg kicsiben. Alig kivehető, apró pirosas színű angyal-figurák veszik körül. A kék mező szélén ezüstös csillagokat látunk: égi jelenéssel van dolgunk, ami egyidejűleg Mária szívében is végbemegy. De ez a motívum egyben az idők végezetére, az Utolsó ítéletre is utal, amikor Krisztus megítéli az eleveneket és holtakat a Jelenések könyvében megírtak szerint. A háttér arany színe már megkopott, tompa, sárgás színben játszik, és a száradástól a századok során összezsugorodott fatáblák függőleges sávjai jól kivehetővé váltak. A 1130-as, 40-es években született ikonfestmény lassan 900 éve sugározza színeivel és formáival a „jó hírt”, amit az evangéliumok szava közvetít az emberiségnek. Aki elmélyed a kép szemlélésében, azt a mély hitet és örömérzést élheti át, amit azokban a régi időkben a hívők karácsony ünnepének közeledtével átéltek. A reánk tekintő Mária arca békét és szelíd örömöt áraszt, tekintete szemünkbe és szemünkön át lelkünk mélyére hatol. Az ismeretlen művész üzenete évszázadok távolán át ér el hozzánk: forduljunk benső világunk felé, fogadjuk be a születés minden karácsonykor mindig újra megismétlődő csodáját. Hegedűs Miklós

A karácsonyi emberszentelő szertartások A Keresztény Közösség karácsonyi emberszentelő szertartásainak különlegessége, hogy az éjféli, a reggeli és délelőtti szertartások különböző időszaki imával hangzanak el december 25-én. A szenteste éjjelén kezdődő szertartásban érzékelhetjük a fényt, amely a sötétbe világít. Gyógyító hatása a tudásnál is erősebb sejtéssé válik imánkban. A reggeli szertartás által a gyógyító Ige élővé teheti szavainkat és akaratunkat. A délelőtti szertartáson pedig elhangzik átfogó emberi életfeladatunk és a szellemi lényekkel egybefüggő fejlődésünk célja. A három szertartás folyamata egységet alkot, amelyben a megtestesülő Ige egyre mélyebben áthatja a megtestesült embert, és egész évre szóló szellemi erőforrást nyújt az emberhez méltó élethez.

Karácsonyi szertartás iskolás gyermekeknek Évente két alkalommal, pünkösdkor és karácsony napján teljesen más szavak hangzanak el a gyermekeknek az oltárnál. A karácsonyi szertartáson jól érzékelhető az Evangélium és a szertartás szavainak közös szellemi forrása. Átélhetővé válik a karácsonyi esemény a szívünkben, amely melegséget és bátorítást nyújt a következő évhez.

3


2013. Advent

Krisztus új közelsége életünkben Sorstapasztalatok és antropozófiai összefüggések 2013 szeptemberében a Szombathelyi Perintparti Waldorf Iskolában jártak lelkészeink Gwendolyn Fischer és Silye Imre. Az előadások, mozgásgyakorlatok és beszélgetések sorozata alapkőletételnek számított a nyugat-magyarországi Keresztény Közösség számára. Először adhatott helyet az iskola épülete az emberszentelő szertartásnak, s a jövőben évente kétszer lesz lehetősége a Szombathely vonzáskörzetében élőknek részt venni hasonló rendezvényen. A résztvevők az Őrségből, Burgenlandból, a Balaton-felvidékről és Budapest környékéről érkeztek a találkozónkra. Czakó Anikó és Szalay László vezetésével euritmiával és Bothmer-gimnasztikával hangolódhattunk rá az előadások feltáruló szellemi tartalmára, amit a gyakorlatok játékosan és művészi módon átélhetővé tettek. A következőkben összefoglalok néhány gondolatot Gwendolyn Fischer előadásaiból. Egy átmeneti korszakban élünk, hiszen az emberiség korábbi képességeivel már nem rendelkezünk, az újak pedig még születőben vannak. A szellemit csak akkor érzékelhetjük, ha fejlesztjük az érzékelő és megismerő képességeinket. Így ébredhet fel bennünk egy új tisztánlátó képesség, amelyet tudatosság hat át. Életerőinket folyamatosan áthatja a szellemi, és ez élő párbeszédet teremt a szellemi világ, szellemi lényünk és a fizikai testünk között. Így tárulhat fel az új látás számára az életerők alkotta étertestünkben a jelentős életeseményeink összefüggése. Az éteri érzékelés először a másik ember, a „TE” érzékelésével kezdődik, és ebben a tapasztalásban a szellemi személyessé válik. Krisztus lényének érzékelése nem mindig lehetséges, de Krisztus megjelenése bárhol, bármikor lehetséges: MINDENHOL SZENTFÖLD VAN. Ma már minden ember képes magába fogadni Krisztus lényét, ha csak néhány pillanatra is. Krisztus érzékelésének az alapja az étertest érzékelése, de elengedhetetlen hozzá egyfajta morális hozzáállás, az önzetlen, bölcs és ítéletmenetes megközelítés. Feltámadása által Krisztus lénye áthatotta az egész Föld auráját, szeretete teljesen áthatotta a Földet, de ezt a szeretetet élővé kell tennünk, hogy az emberi lény képes legyen fejlődni. Szabadon dönthetünk arról, hogy a szeretetünket mire használjuk. Bárhol találkozhatunk Krisztussal, úgy, ahogy Pál apostol Damaszkusz előtt. A damaszkuszi élmény mindenütt lehetséges. Abban az időben, amikor Krisztus az emberek között járt, szükségszerű volt, hogy észrevegyék, érzékeljék, és érdeklődjenek iránta, sőt, az is szükségszerű volt, hogy szembehelyezkedjenek vele. Az lett volna a legnagyobb akadálya küldetése betöltésének, ha senki nem figyel fel rá. A hétköznapi életünkben az aktív érdektelenség bánt bennünket a legmélyebben. Ezért mély életérzésünkké tehetjük azt, hogy érdeklődéssel figyeljünk másokra, és

4


2013. Advent

visszafogjuk magunkban az elsőként felmerülő gondolatokat, a hirtelen ítélkezést. Ehhez az empátia fejlesztésére van szükség, hogy lényünk minden szintjén együtt érezhessünk a másik emberel, és ezáltal képessé váljunk egy új közelségre. Amikor minden támaszt elveszítünk, akkor ébrednek fel igazán azok a belső erők, amelyek fejlesztik lényünket. Az esti beszélgetésben Gwendolyn Fischer szólt a spirituális materializmusról, a nacionalizmusról és a természettudományos szemléletmódról is. Szellemi materializmusnak nevezhető az, amikor egy ember szemléletéből hiányzik az emberiségre irányuló nagyobb távlat. Amikor valaki nem akar tanulni, nem akar fejlődni, s így nem az önnevelés a célja, hanem spirituális technikákkal akarja elérni saját céljait. A lelki materializmus egyik megnyilvánulása a nacionalizmus, mert a vérségi szintről, a fizikai síkból eredezteti az ember identitását, így legyengíti az érdeklődést aziránt, hogy ki az a lény, aki most éppen az adott nemzetiségben testesül meg. A nemzet szintjén a valódi kérdések a következők lehetnek: - Az a nép, ahol élek, milyen mértékben támogatja életfeladatomat? - Mivel járulok hozzá nemzetem fejlődéséhez? - Fejlődőképességhez tudom-e segíteni azt a nemzetet, amelyben élek? Énünkhöz szólnak ezek a kérdések, és a megtestesült ’én’-ek kulturális közösségében, a nép szintjén jelennek meg a kérdésekre adott válaszaink, tetteink következményei. A természettudományos szemléletmód területén nagyon sok változás van. Az idegsebészet, és az agykutatás már belátja, hogy szellemi erők formálják az agyat. A fizika eljutott odáig, hogy nem minden kutatásnak van magyarázható eredménye. Krisztus szellemi keresztre feszítésének és feltámadásának korában élünk. Rajtunk múlik, hogy mennyire tud élővé válni és hatni a Feltámadott lénye. Krisztus megtett értünk mindent, amit tehetett, ma már nekünk kell egyre több mindent tenni a fejlődés érdekében. A XIX. század közepén és második felében nagyon sok törekvés és esemény ki akarta oltani a Krisztus-impulzust. Ebben az időben fogalmazta meg Petőfi Sándor a „Sors nyiss nekem tért!” kezdetű versében a bensőséges vágyát Krisztus érzékeléséért. Hogyan lehet teret teremteni Krisztus számára? Egyik legfontosabb feladatunk, hogyan találjuk meg magunkban saját cselekedeteink indíttatását. Irányt kell adni a tetteinknek, és ennek belső törvényeken kell alapulnia. Minden imával egyfajta magot vetünk el az éteri látás képességének fejlődéséért. Élővé kell tenni az imát! A „Legyen meg a Te akaratod” által egy magasabb, isteni akarat nyilvánul meg saját akaratunkban. A meditáció fejleszti a gondolkodásunkat, akaratunkat és magasabb szintű képességeinket. 5


2013. Advent

Krisztus érzékeléséhez mindenkinek rendelkezésére áll a csodálkozás, az együttérzés, és a lelkiismeret képessége. A csodálkozás egyfajta megnyílás, a határok kitágítása. A tartalma mindig több, mint valami információ, és sok mindent megmozdít az emberben. Megújítja az embert, mint valami eke, ami felszántja a lélek bensőjét. A csodálkozás minden tudás kezdete, és többet jelent, mint a gondolkodás, mert érzést visz a gondolkodás tartalmába, így átváltoztató hatása van. Ugyanakkor a csodálkozás sérülékennyé is tesz bennünket, mert áthatja bensőnket az, amire rácsodálkozunk, és ezáltal kiszolgáltatottá válunk. Két ősi mozdulatot teszünk a csodálkozásban: az elengedés és a megnyílás mozdulatát. Először el kell engedni azt, amit korábban éreztem, gondoltam, utána meg kell nyílni az új iránt. Ez a két belső mozdulat alapvető feltétele a szellemi érzékelésnek! Az elfogulatlanság és annak gyakorlása is nagyon fontos a magasabb világok érzékeléséhez, a tisztánlátáshoz. Az együttérzés képessége az egyik legalapvetőbb keresztényi eszmén nyugszik: „Szeresd felebarátod, mint tenmagadat!” Mi a magja az önmagam iránti szeretetnek? Végtelen hálával szerethetem a fejlődési lehetőségemet, és ez az, amit adnom kell a másiknak is, erősítve az ő fejlődési akaratát. Ezt közvetíti az „Örülök, hogy vagy!” érzés. Az együttérzésből fakadó szeretet az, ami képes a másikat kisegíteni a nehéz időkben. Akarni kell csendes kísérőtársává, barátjává válni a másiknak! A lelkiismeretünkből ered, ha elkötelezzük magunkat egy magasabb eszme iránt, ami belső tartást ad. Éljünk úgy, hogy keressük az újat, és legyünk nyitottak az igazságra. A szellemi iránti elkötelezettségünk szelídíteni tudja a temperamentumunk szélsőségeit is. Haladjunk fokozatosan a jövőbeli lényünk felé, afelé, akivé válhatunk, ami örökkévalóság értékű. Ezekkel a gondolatokkal zárult tartalmas napunk a szombathelyi Waldorf iskola euritmiatermében. Vasárnap az emberszentelő szertartás előtt, Juhász Júlia vezetésével énekeltünk. A szertartásénekek mellett, egy Szent Mihály-dal is felzendült több szólamban: „Tűnik a nappali fény Éled a szív-remény Fátyolos őszön át Bátorít Szent Mihály.” Nagyon szép, átlényegítő két napot tölthettünk együtt. Annak reményében zárom e sorokat, hogy tavasszal, Húsvét után újra hasonló mélységekben erősíthetjük belső fényünket Szombathelyen, a Perintparti Waldorf Iskolában. Köszönjük az idehozott fényt, melegséget, az iskola tizenkettedik osztályosainak pedig a finomságokkal teli, hangulatos büfét! Bálint Orsolya feljegyzéseit kiegészítette Silye Imre 6


2013. Advent

Gwendolyn Fischer prédikációja a „Krisztus új közelsége életünkben” nevű rendezvény emberszentelő szertartásán Szombathelyen, 2013. szeptember 22-én A Lukács evangélium 7. fejezetében olvasható: Jézus Nain városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. Amikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Rengeteg ember kísérte őket a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett a szíve az özvegyasszonyon és megszólította: „Ne sírj!” Aztán odalépett a koporsóhoz és megérintette azt. Akik vitték a koporsót, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: „Nagy próféta támadt közöttünk” „Meglátogatta Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken mindenfelé. Kedves Keresztény Közösség! Az elmúlt évtizedekben sok embernek volt halál közeli élménye valamilyen drámai esemény következtében, és akik beszéltek erről, megajándékoztak bennünket tapasztalataikkal. Ezek a beszámolók részleteikben és minőségükben eltérőek, de mindegyik mély bizonyossággal szól a fizikai test nélküli létezésről. Közülük sokan azt is tudják, hogy valójában nem akartak visszatérni a testükbe, mert olyan végtelenül hálásak voltak annak a lénynek a jelenlétéért, akivel akkor találkoztak. Ez a lény fogad be bennünket a halál kapujánál, amikor az igazi otthonunk ajtója megnyílik. Mélyebben ismer bennünket, mint mi saját magunkat, elfogad bennünket mindazzal együtt, ami hozzánk tartozik, és figyelmet szentel mindarra, amit tanultunk és tapasztaltunk. Szavakkal nem lehet leírni fényének sugárzó erejét és szeretetének melegét. Ezért ébred rá az, aki ebbe a világba érkezik, hogy mélyen ismeri ezt a világot. Bár elfelejtette, de bensőségesen szereti, szellemi otthonaként. Néhány ember tudatában erősen megjelenik egy olyan feladat, amit még nem teljesítettek be a Földön, és ami arra vár, hogy újra megragadja valaki. Ez a feladat, ez a hívás segített nekik abban, hogy képesek legyenek mégis visszatérni a Földre, és újra megragadni a testüket. Segített nekik, hogy egészségesek akarjanak lenni, újra megtanuljanak állni, gyakorolják a járást, és képességeikkel ismét hozzá akarjanak járulni a földi élethez. Átváltozva és mély bátorítást átélve ragadták meg újra a néha nehéz és bonyolult sorsukat.

7


2013. Advent

Kedves Keresztény Közösség! Földi életútja óta Krisztus nemcsak a halál utáni világban tapasztalható meg, rejtve mindig jelen van a földi feladatainkban. Hiszen az életben mutatkozó feladataink valójában a saját fejlődésünket segítik. Ki tudja, hogy nem ez volt-e a legfontosabb, amit a naini ifjú megtapasztalt Krisztussal találkozva, és vele sokan mások, akik ott voltak. A naini ifjú feltámasztása, a neki szóló felhívás, hogy térjen vissza a testébe és egyenesedjen fel, egy nyilvános, sok ember előtt történő misztériumtett volt. Nem szabad túl elhamarkodottan a saját sorsunkhoz hasonlítani ezt, de nem is kell idegennek, távolinak éreznünk. Hiszen minket is az életbe hív Krisztus, újra meg újra. Mi is megragadhatjuk a felegyenesítő erőinket ott, ahol találkozunk vele, az oltárnál vagy az élet bármely helyzetében. Mi is megpróbálhatunk úgy beszélni, hogy szavaink helytálljanak az Ő jelenlétében. A naini ifjú egy őskép, példakép mindannyiunk számára.

8


2013. Advent

Személyes beszámoló a nyári közösségi táborról Vártam a nyári családi tábort. Szertartások. Szabad beszélgetések a közösség tagjaival. Tematikus beszélgetések Imrével - csupa örömteli tevékenység! Ezen kívül boldogan fogadok minden olyan lehetőséget, ahol emberekkel lehetek együtt, ott vannak a gyerekeim (vagy egy részük), de mégsem kizárólag róluk szól a napom. Csak a kiskamasszal és a két kicsivel jelentkeztem, Theo (a férjem) a hétvégére tervezett utánunk jönni. Örültem is, hogy a nagyfiaink máshova utaztak, mert nem tudtam, mennyire élveznék, és értelemszerűen a kamaszok nyavalygása a fenti pozitívumokat erősen tompította volna. A Nemesvámosi Waldorf iskola egy álomszép hely, mesebeli kerttel. Bőven termő gyümölcsfák, játszótér, kerti tűzrakóhely, fákkal körülvett sportpálya. Ja, és szinte minden utcát Kossuth Lajos utcának hívnak. Az iskola utcáját a szemben lévő gólyafészekről lehetett beazonosítani. A hét első felében velünk volt Daniel és lánya, Clara, a bécsi gyülekezetből. Danielt az összes gyerek úgy egy perc alatt zárta a szívébe, és persze a felnőttek is aztán. Clara életteli, mégis nagyon finom lénye nem kevésbé volt népszerű. A reggeli ébredés nem is volt olyan kellemes Clara hegedűszója nélkül, miután elmentek! Miről szóltak a napjaink? Volt reggeli Bothmer gimnasztika, a délelőtti foglalkozások keretén belül beszélgetés/témafeldolgozás, szabad mozgás. Ez idő alatt a gyerekeknek külön programjuk volt: nemezeltek, kézműves alkotásokat készítettek. Közben el kellett készülnie az ebédnek, amihez mindenki hozzájárult kisebb-nagyobb (illetve néhányan nagyon nagy) mértékben. Délután aztán a felnőttek is táplálhatták a szívet a művészeteken keresztül: kártolhattak, fonhattak, gyöngyékszert készíthettek, babácskát varrhattak. Az ezt követő családi Bothmer a többség szerint a nap fénypontja, így igyekeztem erőt venni magamon és nem ellógni a futkosós, labdázós programot, bár egyik tevékenységet sem keresném önszántamból. De tényleg be kell vallanom, hogy a hangulat ezekben az órákban hágott a tetőfokára, és ez az öröm mindenkire át tudott ragadni. A vacsora és az esti mese után tartották a szervezők a nap megbeszélését, ezeken csak részben tudtam ott lenni, a gyerekek fektetése miatt. A kultikus zárást követően általában én is lefeküdtem. A hét közepén megérkezett Dan Judith, aki a férjem szerint egy követ is rá tud bírni az éneklésre. Nagyon, nagyon sokat énekeltünk, és vele a komoly tanulás is "öröméneklés" volt, mindenki reméli, hogy jövőre is sikerül elcsábítani, mert nagy tervek születtek, hogy milyen dalokat kellene írni és megtanulni a gyülekezettel. Az egynapos kirándulás célállomása a Hegyestű lett, szerencsére a legkisebbeknek sem okozott gondot a megmászása. Utána indultunk csobbanni a tóba, de lehetett volna picit melegebb, vagy a szél enyhébb, mert így a felnőttek kevesebbet fürödtek. Tábortűz az utolsó este. Emberszentelő szertartás vasárnap. Ezekről nem lehet írni, csak megélni lehet őket.

9


2013. Advent

Konklúzió: a belégzés és kilégzés, a kötöttség és lazaság, a koncentráció és a pihenés harmóniája, a test, lélek és szellem megmozgatása. A gyerekeim szomorúan indultak haza, nehéz volt elválni az új barátoktól. Hogy jó volt-e a tábor? A sztorikat itthon elmesélve a 17 évesnek, az duzzogva mondta, hogy biztos jövőre is egybeesik majd a versenytánc-táborával és nem fog tudni jönni, pedig akarna. Azt hiszem, abszolút árulkodó, ha egy nagykamasz az anyjával/szüleivel és a kistesókkal el akar menni egy vallási tematikájú családi táborba... Huffman Szilvi

Közösségi nyári tábor jövőre Nyári táborunkat az idén a megújulás és a friss erőkkel való töltekezés reményében szervezzük. Különös figyelmet szeretnénk szentelni a gyerekek és az ifjúság programjaira, valamint a szellemi munkára, a közösségépítésre és a testi pihenésre is. A gyermekeknek és felnőtteknek szóló változatos programmal szeretnénk lehetővé tenni annak megélését, hogy szabadságra teremtett lények vagyunk, ugyanakkor felelősséget kell éreznünk a testvériség gyakorlásáért. Egyéni képességeink felajánlásával közös értékeket akarunk teremteni, és intenzív szellemi munkával új kapcsolódási lehetőséget nyújtani a közösségünk iránt érdeklődőknek. Erősíteni akarjuk az összetartozás érzését, és segíteni abban, hogy egyre többen felismerjék a közösségi sorskapcsolatok jelentőségét a kereszténység szellemében. A nyári élményekből ízelítőt a februári családi napunkon is kaphattok. Várunk Benneteket és ötleteiteket, hogy megújulva, együtt tartalmassá és élménydússá tudjuk varázsolni a nyár egy hetét közel a Balaton parthoz. Javasolt naptári előjegyzés: „július 2.-3. hete Keresztény Közösségi tábor”. Pontos időpontról és helyről időben értesítést küldünk. Az együtt táborozás intenzív élménye a Közösséget erősíti! Szeretettel hívunk, várunk! A szervezők nevében: Bujdosó Judit 10


2013. Advent

Csoportmunkák, konferenciák a közeljövőben Mit tesz az angyal a lelkünkben? Rudolf Steiner „Mit tesz az angyal az asztráltestben?” című előadásából olvasunk egyegy szakaszt, és beszélgetünk a tartalommal kapcsolatos gondolatainkról, a felmerülő kérdésekről. Ez a rendezvényünk is teljesen nyitott, bármikor lehet csatlakozni.

A gondolkodás-érzés-akarat fejlesztése A nyári táborunkban merült fel az igény, hogy gyakorlatok segítségével is foglalkozzunk a gondolat-érzés-akarat fejlesztésével. Nagy segítséget nyújtanak ehhez a mellékgyakorlatok (más néven tudati gyakorlatok), melyekre elég naponta néhány perc figyelmet fordítani. Rudolf Steiner szerint ezeknek a gyakorlatoknak a végzése alapvető feltétele annak, hogy haladjunk a szellemi megismerési úton. Az összejöveteleket havonta tartjuk, összesen hét alkalommal (6 gyakorlat + visszatekintés). A csoport nyitott, mindenkit szeretettel látunk bármelyik alkalomra!

Beszélgetés a hitvallás egy-egy mondatáról A Credo tartalmáról beszélgetve értelmezzünk és elmélyítünk egy-egy motívumot. Ez élőbbé teszi az egyéni vallásos életünket és szertartásaink közösségi erőforrását.

Munkatársak találkozója Havonta egy alkalommal találkozunk azokkal, akik hordozzák a Keresztény Közösség életét. Megbeszéljük a gyülekezetünk fejlődésével kapcsolatos kérdéseket és feladatokat. Szeretettel fogadunk ezeken a találkozókon mindenkit, aki szeretne betekinteni a munkánkba, vagy tenni valamit a közösségünkért, ami alkalmanként is lehetséges.

Asszonykör Kötetlen beszélgetések a nők életéről a családban, a közösségben és a világban. Érdeklődni lehet Palotásné Erzsinél, tel. 70-466 6340 e-mail: [email protected]

Gandhi öröksége – A szegények erőszak nélküli küzdelme Indiában Anand Mandaiker a Keresztény Közösség indiai származású papja első alkalommal jár Magyarországon március első napjaiban. Mandaiker úr a héttagú vezetőség tagja. Felkértük őt, hogy előadásain túl a vezetőség munkájáról is beszéljen és a Keresztény Közösség fejlődéséről a világ különböző térségeiben.

11


2013. Advent

Szervátültetés – Igen? Nem? Ezt a konferenciát az önálló ítéletalkotás érdekében rendezzük természettudományos és szellemtudományi ismeretekre alapozva, az Antromedicarttal és a Magyar Antropozófiai Társasággal együttműködve. Dr. Heike Baumgart gyermekorvos és Dr. Hinrich Baumgart, a gráci Gyermekklinika Intenzívosztályának főorvosa, valamint Gwendolyn Fischer, közösségünk papja lesznek az előadóink 2014. február 14. péntek 18 órától február 15. szombat 18 óráig a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. A további részletekről külön programismertetőben tájékoztatunk majd.

Kapcsolattartás A papok címe: Gwendolyn Fischer Messendorfberg 64, Graz, A-8042 Tel.: 00 43 – 316 401 403 E-mail: [email protected]

Silye Imre 1038 Budapest, Templom utca 44. Tel.: 1- 200 2889 Mobil: 20 - 440 97 17 Email: [email protected]

Szertartásokra jelentkezés, hírlevélre feliratkozás és további tájékoztatás: [email protected] http://akeresztenykozosseg.org Postacímünk: 1051 Budapest, Nádor u. 34. I/1. Telefonszámunk: 1/311-4300, vagy 30/652-7204 A megújított hét szentséget ápoljuk a Keresztény Közösségben. Szertartásaink és rendezvényeink nyilvánosak. Akkor tudjuk folytatni a tevékenységünket, ha Ön is hozzájárul az anyagi alap megteremtéséhez rendszeres hozzájárulásával vagy egy adományával. A Keresztény Közösség Egyház MagNet Magyar Közösségi Bank 16200106-00083373 Személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásához adószámunk: 18296862-1-13 Köszönjük az eddigi támogatásokat és várjuk a további munkát lehetővé tevő segítséget!

12

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

Recommend Documents