A kérdőívek elemzése

A kérdőívek elemzése 2. felmérés, 2011. január

A hazai építőipari mikró, kis- és közepes vállalkozások helyzetének alakulása 20022010 között

A felmérést a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért tagjai készítették. A szakmai segítséget, támogatást köszönjük Dr. Csath Magdolna egyetemi tanárnak és Békefi József informatikusnak.

MOZGALOM A MAGYAR VÁLLALKOZÁSOKÉRT

A hazai mikró, kis- és közepes építőipari vállalkozások helyzetének alakulása 2002-2010 között (internetes felmérés a „Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért” (MMV) szervezet kérdőíve alapján)

A felmérést szakmailag támogatta Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár. A kitvalasszak.com építőipari portál biztosította a felhasználóbarát felületet, melynek köszönhetően az előzetes várakozásokat lényegesen meghaladó számú kérdőívet küldtek be a vállalkozók. A beérkező és feldolgozásra alkalmas adatok statisztikai elemzését Békefi József informatikus, a gazdasági elemzését pedig Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár készítette el. A kutatás célja A kutatás célja annak vizsgálata, hogy hogyan alakult az építőiparban működő mikró-, kisés közepes vállalkozások üzleti környezete az elmúlt 8 évben, illetve, hogy érzékeltek-e bármilyen változást helyzetükben a 2010-es év során. Ez a kutatás folytatása volt annak a korábbi, szintén az MMV által kezdeményezett kérdőíves felmérésnek, amelyben 71 vállalkozás állapotának és kilátásainak feltérképezésére került sor 2010 őszén. Az első kutatás válaszai nemcsak az építőiparból, hanem más szakterületekről is érkeztek, és csak a 2002-től 2009-ig terjedő időszak adatait vizsgálták. Az új felmérés célja egyrészt a minta növelése, másrészt pedig kizárólag az építőipar helyzetének, kilátásainak elemzése volt. A kutatás módszertana A kérdőív internetes kitöltését a kitvalasszak.com építőipari portál tette lehetővé, a honlap főoldalán kialakított felület 2011. január és február hónapokban volt elérhető az érdeklődők számára. Az internetes adatgyűjtés korlátai miatt (vissza lehetett térni a kérdőívre, és egy félbehagyott kérdőív kitöltését befejezni, egy vállalkozásnál más levélcímről több kérdőívkitöltés is készülhetett, a kérdőívre érkezett válaszok tárolását végző internetes program a válaszok kódja helyett azok (sokszor igen hosszú) szövegét tárolta, stb.) az elemzésnek lehetnek gyenge pontjai. Nem tudható ezért, hogy a 2033 kitöltés valóban ennyi különböző céget képvisel-e. A kérdőívek egy jelentős számán az látszik, hogy a kitöltést elkezdték ugyan, de nagyon hamar abba is hagyták, így a 26-ból mindössze 4-5 kérdésre érkezett válasz. A hiányosságok ellenére a minta nagyságának köszönhetően az elemzők úgy gondolják, hogy a levonható következtetések a valós helyzetet tükrözik, és alátámasztják az MMV más módszerekkel gyűjtött adatait, tapasztalatait. Ezt bizonyítja az is, hogy nagy az összhang a korábbi felmérés eredményeivel. Mivel az építőipari vállalkozások helyzete a hazai gazdaságra és a foglalkoztatás alakulására jelentős hatást gyakorol, állami lépéseket indokol az építőipari vállalkozói környezet normalizálása. 2

A minta általános jellemzői A kitöltési szabályok szerint a kérdőív nem tartalmazza a kitöltő azonosítására szolgáló adatokat (név, stb.), és egyetlen kérdés kitöltése sem volt kötelező. Hogy a túl sok félbehagyott, hiányos kérdőív ne zavarja a feldolgozást, ezért azokat a kérdőíveket, amelyek nem tartalmaztak szakterületi besorolást sem (alapvető adat), a feldolgozásból kihagytuk. Az egyes kérdésekre kapott összes válasz darabszáma tehát azt mutatja, hogy az adott kérdésre hányan válaszoltak, és nem azt, hogy összesen hányan töltötték ki a kérdőívet.

Első kérdéscsoport, általános kérdések 1428 válaszadó alapján az építőipar minden területéről jelentős mennyiségű visszajelzést kaptunk; 9,5 % a generál kivitelezés, 26,8 % a szakipar, 14,7% az építőanyag kereskedelem területén tevékenykedik. 13 % mérnöki tevékenységet folytat, és 10,2% magasépítési kivitelező, 19,1% épületgépész, 6,3% mély- és útépítési munkát végez. A cégek több mint egyharmada Budapestről, illetve Pest megyéből jelentkezett, legkevesebben az ÉszakAlföldről (9,2%), illetve a Dél-Dunántúlról (8,5%) töltötték ki a kérdőív tevékenységi területre vonatkozó kérdését. Nagyon érdekes, az előző kutatással teljesen összecsengő adatsor született a vállalkozói múltat firtató kérdésünkre, mely szerint a vállalkozók közel egynegyede 16-20 éves vállalkozói tapasztalattal rendelkezik és mindössze a válaszadók 8,6%-a dolgozik kevesebb, mint öt éve vállalkozóként. Mivel ezek a vállalkozók életük meghatározó szakaszát az üzleti életben töltötték el, illetve olyan speciális ismeretekkel, tudással rendelkeznek, melyet nehéz megfeleltetni egy-egy munkakör elvárásainak, így cégeik csődje esetén esélyük sincs alkalmazottként visszatérni a munkaerőpiacra.

1. 8,6% kevesebb, mint 5 éves vállalkozói múlt

3

2. 3. 4. 5. 6.

17,2% 5-10 éves vállalkozói múlt 23,2% 11-15 éves vállalkozói múlt 24,2% 16-20 éves vállalkozói múlt 14,5% 20-25 éves vállalkozói múlt 12,0% több mint 25 éves vállalkozói múlt

A kérdéscsoport utolsó két kérdése alapján megtudtuk, hogy a cégek több mint fele családi vállalkozásnak tekinthető, és hogy e vállalkozások egyedüli jövedelmi forrását jelentik a családnak. (54,2%-ban 2-5 családtag dolgozik a vállalkozásban, illetve a vállalkozások 53,5%-ban nincs más megélhetési forrás)

Második kérdéscsoport, a cég gazdasági állapotával kapcsolatos kérdések A 2/1. kérdés esetén, ahogyan azt az ábra mutatja, a cég jelenlegi állapotát jellemző hat lehetséges válaszból lehetett kiválasztani a cégre a legjellemzőbbeket. Erre a kérdésre csupán 665 értékelhető válasz érkezett, amelyekből a két tipikus válasz a következő: Jelentős forgalomcsökkenést éltünk meg (30,8%), Cégünk helyzete magánvagyonunkat, megélhetésünket veszélyezteti (25,5%). A két válasz rámutat a cégek sérülékeny helyzetére. Az is figyelemre méltó, hogy csupán 10,2% jelezte azt, hogy a közelmúltban képes volt üzleti vállalkozását bővíteni.

1. 25,5% Cégünk helyzete magánvagyonunkat, megélhetésünket alapjaiban veszélyezteti 2. 30,8% Jelentős forgalomcsökkenést éltünk meg, amely kockáztatta a cég működését

4

3. 2,8% Cégünk az elmúlt évek során csődhelyzetbe került, de ez nem veszélyeztette családunk megélhetését 4. 10,2% Vállalkozásom az elmúlt évek negatív gazdasági folyamatai ellenére növekedni tudott 5. 15,7% Cégünk stagnált, jelentős veszteséget nem kellett elkönyvelnünk 6. 14,7% Az elmúlt években forgalmunk csökkent, de ez nem veszélyezteti tevékenységünket

Arra a kérdésre (2/2), hogy hogyan alakult cége forgalma 2002 és 2010 között, összesen 787 értelmezhető válasz érkezett. A teljes minta esetén a forgalomban emelkedés tapasztalható 2002 és 2005 között, 2006-ban jelentős csökkenés történik, majd 2007 után drámai zuhanásnak lehetünk tanúi.

A vállalkozások forgalmának alakulása a teljes mintában, millió Ft-ban

Az építőanyag forgalmazás 2005-től különösen jelentős forgalom csökkenést produkált. Területi bontásban az Észak-Alföld és Közép-Dunántúl régiói szenvedték el a legnagyobb visszaesést az építőipari tevékenységben. Megkérdeztük, hogy a kutatásban részt vevő vállalkozások hány főt foglalkoztattak 2002 és 2010 között. Ez a kérdés arra világít rá, hogy a romló vállalkozói helyzet miatt milyen mértékű elbocsátásokra kényszerültek a cégek. A létszámleépítés adatait a teljes mintára vetítve megállapíthatjuk, hogy a hazai építőipari vállalkozások szinte kivétel nélkül olyan nagyságrendű elbocsátásokra kényszerültek, amelyek a cég további működését, a tevékenységi területén korábban elfoglalt helyét, gazdasági befolyását, versenyképességét egyaránt jelentősen rontották. A kutatáson kívüli egyéb információk, vállalkozók beszámolói, az MMV részére eljuttatott adatok is alátámasztják, hogy a hazai építőipari vállalkozások 5

nagyon nagy százaléka 2005 után legalább egy nagyságrenddel visszalépett; a közepes vállalkozásokból kisvállalkozások, a kicsikből pedig mikrók lettek. Mindezt azért tartjuk lényegesnek, mivel téves következtetésekre juthatunk, ha a hazai építőipari vállalkozások mostani helyzetére vonatkozó adatsorok alapján akarjuk meghatározni, hogy mely vállalkozói kör lehet versenyképes és érdemes a támogatásra. A következő kérdéssorban 10 állításról kellett a vállalkozóknak véleményt mondaniuk. Ezek alapján a következő kép rajzolódik ki az építőipari cégek helyzetével kapcsolatban: A cégekre kiugróan jellemző, hogy Napi likviditási gondokkal küszködnek (17,1%). Nehezen tudnak a folyamatos változtatások miatt megfelelni a hatósági elvárásoknak (16,9%). A kintlévőségek miatt többen kénytelenek voltak hitelt felvenni azért, hogy a partnereiket ki tudják fizetni (11,7%). A forgalom visszaesése miatt létszámot kellett csökkenteni (11%). A válaszok egybecsengenek a korábbi kutatási eredményekkel. A cégek kintlévőségeivel kapcsolatban több kérdést is feltettünk. A válaszok alapján a cégek kintlévőségei jelentős részben 2004 és 2008 között keletkeztek. 380 vállalkozó nyilatkozott részletesen a cégét érintő lánctartozással kapcsolatban. Bár az egyes vállalkozások tekintetében nem mérvadó adat – hiszen különböző nagyságrendű és tevékenységi körű cégekről beszélünk – mégis talán érdekes lehet, hogy egy átlagos, lánctartozástól sújtott vállalkozás milyen terhek alatt próbálja túlélni az építőipar számára egyébként is válságos éveket. Az átlagos kintlévőség mértéke közel 31 millió forint, amelyből 21 270 000 Ft peresített, illetve követeléskezelőnek átadott. A vállalkozók az elmúlt évek során 9 650 000 Ft összegű tartozásról mondtak le bizonylat hiánya, illetve behajthatatlanság miatt. A válaszokból az is kiderül, hogy a kintlévőséggel rendelkező vállalkozások hitelfelvételhez folyamodtak azért, hogy gazdasági partnereiket kifizessék; cégenként átlag 20 572 000 Ft kölcsönnel terhelték meg a vállalkozás költségvetését, azért, hogy - mintegy becsületbeli ügyként kezelve a tartozást -, ne maradjanak adósai a beszállítóknak, alvállalkozóknak, munkavállalóiknak, illetve közteher fizetési kötelezettségeiknek is eleget tudjanak tenni. A vállalkozások likviditási helyzetét tovább rontja, hogy a kiadott számlák ÁFA és egyéb közterheit a bevételek elmaradása esetén is meg kell fizetni, ami sok esetben kegyelemdöfésként pecsételi meg a cégek sorsát. Ez az adatsor önmagában is magyarázatot ad a kiszolgáltatott hazai vállalkozások súlyos, kilátástalannak látszó helyzetére, hiszen kintlévőségeik behajtására minimális az esély, miközben a hitelfelvétellel jellemzően magánvagyonuk terhére adósodtak el, és nem rendelkeznek olyan megrendelés állománnyal, mely fedezetet adna a megnövekedett költségek kigazdálkodására. Arra a kérdésre, hogy jogos járandóságai behajtása ügyében kihez tud fordulni, 45,3% jelölte meg az ügyvédet, 15,36% pedig a bíróságot, ügyészséget. Bár az elindított jogi eljárások eredményességére nem kérdeztünk rá, de az MMV-hez eljuttatott adatok, esetleírások, panaszok, saját tapasztalatok alapján valószínűsítjük, hogy – egyrészt a perek elhúzódása, mely lehetőséget nyújt a fedezet elvonására, másrészt a fővállalkozók erősebb jogi képviselete miatt – az igazságszolgáltatás útjára terelt ügyek legfeljebb erkölcsi elégtételt, azzal együtt további jelentős anyagi terheket jelentenek a károsultak számára. Így talán már nem is meglepő, hogy sok vállalkozó az előre látható eredménytelenség miatt meg sem 6

indítja a bírósági eljárást. Meglepően kevesen említik az egyes érdekképviseleteket, ami az érdemi munkát elvégző és foglalkoztató vállalkozások gyenge érdekérvényesítő képességét, valamint az érdekvédelmi szervezetek, kamarák a kintlévőséggel küszködő vállalkozások problémái iránti közömbösségét jelzi. A következő kérdéssor az érdekképviseletek szerepével foglalkozik. 571 válaszoló valamivel több, mint fele, 51,1% jelezte, hogy tagja valamilyen érdekvédő szervezetnek. Mi a véleménye a vállalkozói érdekképviseletek 20 éves tevékenységéről? Erre a kérdésre szintén kevesen, 502-ten válaszoltak. A tipikus válaszokat a következő (2/9.) ábra mutatja be. A válaszok döntő többsége (82,4%) szerint:„az építőiparban kialakult helyzetért felelősség terheli a különböző érdekvédelmi szervezeteket is”.

1. 82,4 %Az építőiparban kialakult helyzetért felelősség terheli a különböző érdekvédelmi szervezeteket is, hiszen az érdemi segítséget elmulasztva asszisztáltak a munkát elvégző vállalkozások szisztematikus tönkre tételéhez, a vállalkozói környezet lezüllesztéséhez. 2. 11,5% Tevékenységük inkább pozitív hatással volt a vállalkozói környezet alakulására 3. 5,9% Adminisztrációs, szakmai, érdekvédelmi problémáim ügyében rendszerint segítséget kaptam tőlük, működésüket hatékonynak tartom

Az érdekképviseletekre vonatkozó kérdéssor utolsó elemeként a kötelező kamarai tagság lehetőségére kérdeztünk rá. Az érdekképviseletek rendszerváltás óta gyakorolt szerepét illető egyöntetű negatív vélemény után nem meglepő, hogy a válaszadók 62,8%-a kategorikusan elutasítja a kötelező kamarai tagságot.

7

A második kérdéskör lezárásaképpen megkérdeztük a vállalkozókat arról, hogyha tanácsot adhatnának a gazdaságpolitikusoknak, milyen, a vállalkozói környezetet, versenyképességet gátló szabályokat töröltetnének el velük? 176 értékelhető, konkrét javaslatokat, információkat tartalmazó választ kaptunk. Ha kategorizálnánk a javaslatokat, többségüket négy témakör szerint lehetne csoportosítani; legtöbben az ÁFA törvény változtatása mellett érveltek, egyaránt igazságtalannak tartják a vállalkozók a ki nem fizetett számla után beszedett ÁFÁ-t és egyéb terheket, valamint a fordított ÁFA fizetés szabályát is hátrányosnak, megváltoztatandónak ítélték. A második nagy csoport a cégautó adóval szemben illetve a gépkocsi költségelésével kapcsolatban fogalmazott meg kritikát. A harmadik csoportban a vállalkozások bürokratikus terheit, illetve a túlszabályozást említették a vállalkozók, míg a negyedik kategóriában erkölcsi, morális kérdéseket vetettek fel a hazai vállalkozói környezettel összefüggésben. (korrupció, politikai kapcsolatok kérdése, nincsenek arányban az állam által elvárt kötelességek, illetve jogok a vállalkozók esetében, bíróságok, ügyvédek, igazságszolgáltatás szerepe a hazai vállalkozások tönkretételében.) Tipikus vélemények A 3 személyesnél nagyobb kishaszon gépkocsi személygépjárműnek minősül, az ÁFA nem igényelhető vissza. A tevékenységhez viszont a 6-7 személyes haszonjármű alapvető (munkahelyre szállítás!), miért nem minősül, mint régen tehergépkocsinak??!! Állami, önkormányzati, intézmények fizetési határidejének csökkentése, fizetési garanciák jogi hátterének megteremtése, amelyek a nemfizetést kizárttá tenné." Készítsenek a döntéshozók egy konkrét számítást, hogy a mai vállalási árakkal elvállalt munka esetén, a feladat elvégzéséhez szükséges létszámmal milyen állam által elvárt bér, adó, és járulékfizetési kötelezettség keletkezik és ennek kigazdálkodása lehetséges-e? Az építőipar nem fog addig talpra állni, amíg nem lesz felelős hivatala a kormányban. Még egy ilyen, vagy még rosszabb évet nem fog kibírni az ágazat, a jó szakembereket elveszíti az ország." Tisztességes óradíjak (vállalási árak ). A munka el sem kezdődik, a megrendelő már tudja, hogy kit nem fog kifizetni. Egy munka sok cégen megy keresztül, aki a munkát ténylegesen elvégzi már éhbérért dolgozik. " Nagyon fontos lenne az al/al/alvállalkozói rendszerek kiiktatása, mert ezáltal a lánctartozások rizikója is minimálisra szorítható lenne

Harmadik kérdéscsoport, a várható jövő

Először aziránt érdeklődtünk, hogy talpon tud-e maradni addig a vállalkozása, amíg a beharangozott gazdaságélénkítő programok elindulnak. Az adatokat vizsgálva, a meghirdetett új Széchenyi-terv gazdaságélénkítő programjai ellenére a válaszadók 44,9%-a óriási bizonytalanságról számol be. Ebből 24,4% szerint a jövő teljesen bizonytalan, és csak a túlélésben lehet reménykedni, 20,5% szerint pedig a túlélés „szerencsén múlik”, mivel az ár/költség arány miatt nem tudja a cégét hosszabb távon finanszírozni. Viszont figyelemre méltó az a 11%-ot képviselő vélemény is, mely szerint a költségek további csökkentésével és hitelfelvétellel talpon lehet maradni, illetve az a 19,3%-os válasz, hogy amennyiben a kintlévőségeket, illetve a folyamatban lévő munkák árát a cég megkapná, akkor az 8

átmenetileg megoldást jelentene problémáira. A második kérdésben 19 lehetséges megoldási javaslatot soroltunk fel, melyre a válaszadók a fontosság sorrendjében 1-7 pontot adhattak, ezen kívül saját javaslat tételére is volt lehetőség. A válaszadók valamennyi előre megadott javaslatot jónak és fontosnak ítélték. Kicsit ugrik ki a lánctartozás megszüntetése, és az, hogy ÁFÁ-t ne szedjen a kormány a be nem folyt bevétel után. 1. 4,9 pont: Konszolidáció, segítség a cég működésének újraépítéséhez, korrekt vállalkozói múlt esetén 2. 5,4 pont: Az állam részéről határozott intézkedések a lánctartozásos ügyek felszámolására (BTK módosítása, a fedezet nélküli megrendelés bűncselekményként való kezelése) 3. 5,0 pont: Kedvezőbb futamidejű és kamatozású hitellehetőség a felmondott, problémás, vállalati kölcsön kiváltására 4. 5,2 pont: Csődeljárási moratórium azokban az esetekben, amikor önhibán kívül, kintlévőségei miatt jut csődhelyzetbe a cég 5. 5,1 pont: Állami követeléskezelő intézet felállítása a vállalkozások „befagyott” kintlévőségeinek behajtására, a befolyt összegek alapját képeznék a vállalkozói konszolidációnak 6. 5,3 pont: Nagyobb projekteknél előleg, illetve leszállított anyag azonnali kifizetése. 7. 5,4 pont: Az abnormálisan alacsony vállalási árak szankcionálása. Tisztességtelen ár fogalmának bevezetése. A működési költséget nem fedező, hasznot nem tartalmazó ár tisztességtelen, mert nem teszi lehetővé a becsületes működést, foglalkoztatást! 8. 5,3 pont: Állami megrendeléseknél, közbeszerzéseknél az érdemi munkát végző, foglalkoztató cégek megrendeléshez juttatása, projekt cégek kiiktatása 9. 5,2 pont: Közbeszerzési eljárások azonnali felülvizsgálata! (árak, pályázati feltételek, stb.) 10. 5,3 Állami, önkormányzati munkáknál kis volumenű megrendelés azonnali kifizetése, nagyobb projekteknél előleg, illetve leszállított anyag azonnali kifizetése. 11. 5,2 Gyorsított bírósági eljárásra vonatkozó törvény alkotása - a min. 5-10 évre visszamenőleg - sikertelenül kezelt kintlévőségek behajtására. 12. 5,3 pont: A 10 év alatt befizetett ÁFA bármilyen módon történő visszatérítése, amely behajthatatlan követelés után került megfizetésre. 13. 5,3 pont: Azonnali vagyonosodási vizsgálat lefolytatása minden olyan felelős ügyvezető ellen, akinek vállalkozása ellen tartozás behajtása címén bírósági eljárás indult az elmúlt 10 év alatt. 14. 5,3 pont: Állami szerepvállalással azonnal tisztességes feltételű megrendelésekhez kell juttatni a mikró és kis cégeket, amit 8-15 napon belül biztosan kifizetnek. 15. 5,2 pont: Az EU-s pénzekből azonnali átcsoportosítás a hazai kisvállalkozások támogatására 16. 5,0 pont: Új tevékenységek, innovációk támogatása kedvező hitellel, állami garanciával 17. 5,2 pont: Állami gazdaságstratégia kidolgozása a hazai kisvállalkozások fellendítésére 18. 5,2 pont: Ahol a munkát elvégzik, foglalkoztatnak, ott állami segítséggel biztosítani kell a tisztességes vállalkozói körülményeket, illetve rezsióradíjakat, hogy a hatóságok, adóhivatal elvárásainak a vállalkozások megfelelhessenek, a munkavállalókat szabályos körülmények között, megfelelő bérezéssel tudják foglalkoztatni.

9

19. 5,5 pont: Kifizetetlen számla után az adóhivatal ne szedjen be ÁFÁ-t, attól követelje a forgalmi adót, aki nem egyenlítette ki a számlát!

Negyedik kérdéscsoport, egyéb kérdések Arra a kérdésre, hogy mi okozza a cégek számára a legnagyobb problémát, - a korábbiakkal összhangban – az alacsony vállalási árakat és a lánctartozásokat hangsúlyozzák legnagyobb gondként. Ezen kívül a megrendelések jelentős visszaesése, a tisztességtelen üzleti magatartás, valamint a foglalkoztatás adó- és járulékterhei jelentenek különösen nagy nehézséget a cégeknek. Érdekes, hogy a szakképzett munkaerő hiányára még kevesen (3,8%) hivatkoznak. Valószínűsíthetjük, hogy most az építőipari cégek életében nagyságrenddel fontosabb kérdés az, hogy hogyan éljék túl a mindennapokat. Jelezheti azt is, hogy mivel az ágazat áll, nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű jövedelmező megrendeléssel, ezért még mindig inkább leépítenek, így jelenleg a munkaerőhiány nem áll a fontossági sorrend elején. Ez azonban a későbbiekben, - ha az ágazat nem indul be, növekvő problémává válhat, hiszen felgyorsulhat a jó szakemberek külföldre vándorlása, vagy a szakma elhagyása. A megoldások érdekében a kormányhivatalokkal szorgalmaznának leginkább szorosabb együttműködést, ez a vélemény megerősíti, hogy az ágazat helyzete a vállalkozók szerint annyira rossz, hogy állami beavatkozás, segítség híján nem lehetséges a kilábalás. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a vállalkozások milyen stratégiával szeretnék a jövőjüket építeni. Az előrelépést a többség az új technológiák alkalmazásában látja. Ezt követi a vezetési-szervezési módszerek korszerűsítése és az új termékekkel való megjelenés. A hazai vállalkozási körülményeket a válaszadók többsége negatívan ítélte meg; nincs tisztességes verseny, mert a piacot „néhány nagy cég uralja”, és ezért a piac „a monopolhelyzetek miatt” torzított. Arra is érdemes felfigyelni: ezt a helyzetet tovább rontja, hogy a külföldi cégek jelentős adókedvezményeket élveznek, és – politikával való kapcsolataik miatt – egyéb előnyöket is ki tudnak lobbizni maguknak. A következő kérdés tovább vizsgálja a piac lehetséges jellemzőit, ezek szerint a többség (49%) a korábbi véleményekkel összhangban azt állítja, hogy a piac nem tisztességes, azt a politikai és egyéb kapcsolatok erőteljes hatása torzítja.

10

1. 33,4% Adóelkerülés, feketemunka 2. 49,0% A politikai és egyéb kapcsolatok miatti gazdasági előny egyes cégek esetén 3. 17,5% Kartellezés, versenykorlátozás

A kérdőív utolsó kérdése lehetőséget adott a válaszolóknak arra, hogy egyéb véleményüket, benyomásaikat, javaslataikat megfogalmazzák. 118 javaslatot, véleményt kaptunk, többségében konstruktív, jobbító szándékú gondolatokat fogalmaztak meg a vállalkozók. Visszatérő motívum a lánctartozás, a feketén foglalkoztató cégek térnyerése, illetve a következmény; az alacsony vállalási árakból nem lehet tisztességesen foglalkoztatni és vállalkozást fenntartani. Tipikus vélemények Óriási a korrupció a versenyeztetéseknél, továbbá a nagy összegű versenydíj letételének követelménye eleve kizárja a versenyből a kis cégeket. Miért kell állandó többletköltségekbe kergetni azokat a szakembereket, akik évtizedek óta gyakorolják a szakmájukat? Miért kellenek az újabb és újabb vizsgák? Miért kell „kreditpontokat” gyűjtenie a hosszú ideje a szakmában lévő, építőipari technikumi végzettségű, műszaki ellenőri, illetve vezetői építésvezetői gyakorlattal rendelkező szakembereknek ahhoz, hogy „műszakvezetői jogosítványt” kapjanak? Talán az idővel elfelejtettük a szakmát? Az Adóhivatalt miért csak a kis cégek érdeklik? A nagy adósságok behajtásával miért nem foglalkozik? Miért lehet bárki „vállalkozó”? Ezt miért nem lehet szakmai végzettséghez kötni? A mai magyar helyzetben a magyar kisvállalkozó érdemi segítséget senkitől sem kap. A politikusok által elkövetett visszaéléseket is fel kellene deríteni (Megyeri híd). Csak a kiegyenlített számla után kelljen ÁFÁ-t fizetni! Az önhibáján kívül, adó- és járulékfizetési nehézségekkel küszködő 11

kisvállalkozásokat ne kezelje az adóhatóság bűnözőként, próbáljon segíteni abban, hogy az amúgy is nyomasztó, megalázó helyzetéből ki tudjon kerülni. Aki nem tud, nem biztos, hogy nem is akar fizetni. Remélem, több a tisztességes, mint a tisztességtelen vállalkozó. Ne kelljen az addig tisztességesnek lesüllyedni a tisztességtelenek szintjére, ha meg akar ÉLNI! A felmérésből leszűrhető következtetések, gazdaságpolitika felé megfogalmazott elvárások A kérdőívek elemzése után reális következtetésnek gondoljuk, hogy ha nem lesz változás a hazai mikró, kis- és közepes építőipari vállalkozások környezetében és helyzetében, akkor nem lesznek képesek növelni részvételüket a kormány által tervezett munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedés felgyorsításában. Az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája miatt tömegesen kerültek önhibájukon kívül versenyképtelen helyzetbe megfelelő szakmai múlttal rendelkező mikró, kis- és közepes cégek, melyek eladósodottságuk, likviditási helyzetük miatt nem tudnak részt venni az Új Széchenyi Terv pályázatain. Ahhoz, hogy fejlődni tudjanak, először stabilizálni kell a helyzetüket, így számukra – amennyiben eddigi munkájuk, erőfeszítéseik, áldozataik értéket jelentenek a magyar társadalom számára – egészen más, speciális programokat kell indítani. Határozott meggyőződésünk, hogy az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került, tisztességes, érdemi munkát végző, foglalkoztató vállalkozásokat konszolidálni kell, hogy újra képességeik szerint tudjanak termelni és foglalkoztatni. Annál is inkább, hiszen a válaszokból az is leszűrhető, hogy ezek a vállalkozások, - bár most sok esetben kilátástalan helyzetben küzdenek a túlélésért – eddigi múltjuk, referenciáik, tapasztalataik alapján jelentősen nagyobb teljesítményre, sokkal több munkahely létrehozására lennének képesek. A magyar társadalom, gazdaság jövőjét alapvetően meghatározhatja, hogy a folyamatokat befolyásolni tudó gazdaságpolitikusok felismerik-e; az országot felemelő terveik megvalósításában csak úgy lehetnek szövetségeseik a hazai építőipari mikró, kis- és közepes vállalkozások, ha elszenvedett veszteségeikért erkölcsi és anyagi elégtételt kapnak és lehetőséget arra, hogy tisztességes, kiszámítható környezetben újra építhessék vállalkozásaikat.

A felmérés mellékletei a következő hivatkozás alatt érhetők el: http://www.mmv09.hu/page.php?32

12