A „KÉPTELEN GÖDÖLLŐ" ÉS MÁS TÖRTÉNETEK (HÁROM LEGENDA GRASSALKOVICH ANTALRÓL)
GALAVICS GÉZA
Amikor Mária Terézia Grassalkovich Antal meghívására 1751 augusztusában Gödöllőn járt, úgy szól a fáma, nem győzte dicsérni a kastély szépségét. Pompás termeiről, díszes kápolnájáról, kitűnő színházáról és remek lovardá járól egyaránt a legnagyobb elismeréssel szólt. Hibát csak egy valamiben talált, s azt szóvá is tette vendéglátójának. „Nem gondolja, kedves Gróf - fordult Grassalkovichhoz, - hogy itt talán nincs elegendő kép?" „Valóban, ezt ma gam is észrevettem", válaszolta udvariasan a házigazda, majd hódolattal hozzátette: „de semmi képet sem ítéltem méltónak arra, hogy házamba kerüljön, míg királynőm arc képe nem díszíti kastélyomat". Mária Terézia kegyesen vette a gáláns választ s hazatérve - így mondja a történet - rögvest megküldte Bécsből saját és férje, Lotharingiai Ferenc képmását Gödöllőre. Ez volt az egyike azoknak a legendás történeteknek, amelyek a 18. század egyik legjelesebb hazai mecénásáról a királynői látogatás után még a következő században is elevenen éltek, s amelyeket azután a század vége felé töb ben is lejegyeztek. Egy másik história szerint Grassalko vich azzal kívánta meglepni már az érkezéskor Mária Te réziát, hogy Pesttől Gödöllőig az országutat sóval szóratta be, s a nyár közepén a királynőt hatlovas csengős szánkó röpítette a kastélyba. Ismert volt egy harmadik történet is, s ez arról szólt, hogy a hajdani pécsi diák, Grassalkovich, aki olyan szegény volt, hogy a kapucinusok konyhájáról kapott ebédet s azt cserépbögrékben hordta haza, e bög réket mindvégig megőrizte s azokat látogatásakor Mária Teréziának is megmutatta. Számon tartották, hogy a ki rálynő meghatottan dicsérte vendéglátója alázatosságát, de azt is, hogy Grassalkovich a három cserépbögrét arany foglalatba tétette és egy remekművű asztaldísz koronájá nak tette meg. Mindhárom történet tehát Mária Terézia gödöllői láto gatásáról, egy különleges ritka királyi kegyről szól, amely nek alig-alig akadt párja korábbi Habsburg uralkodóink idejében, s amely Mária Terézia uralkodása alatt sem volt gyakori. Pozsonyban és környékén a királynő többször is megfordult, különösen mikor leánya, Mária Krisztina és veje, Abert herceg, magyarország helytartója is ott laktak. De az 175 l-es gödöllőin kívül csak váci és eszterházai lá togatásait emlegették. Vácon Migazzi Kristóf bécsi érsek és váci püspök meghívásának tett eleget. Eszterházán pe dig Esterházy (Fényes) Miklós volt a vendéglátója. S alig 1
ha véletlen, hogy ezekről a látogatásokról is legendák szü lettek. Mindig különleges ünnep volt tehát Mária Terézia láto gatása s a vendéglátók a barokk ünnepek minden fényével és pompájával igyekeztek a vendég, önmaguk és a részt vevők számára a királynői vizitet felejthetetlenné és emlé kezetessé tenni. Ezeket a látogatásokat egy világ választot ta el fiának és utódjának, I I . Józsefnek hivatásos utazókon is tűltevő országjárásaitól. A császár ugyanis mélyen meg vetette az effajta hódoló ünnepléseket, széles ívben elke rülte a főrangú kastélyokat. A királynői látogatásokat kísérő legendák azonban nem csak Mária Teréziáról szólnak, hanem a vendéglátókról is. Arról a néhány, a magyar nemesi társadalom csúcsán he lyet foglaló kiválasztottról, akik rangjuknál, gazdagságuk nál fogva, cseppet sem mellesleg, koruk legjelentősebb magyarországi mecénásai közé tartoztak. Ennek megfele lően kellett tehát fogadniok királynőjüket is. S itt nem annyira a váci diadalkapura, Canevale alkotására gondo lunk, amellyel Migazzi várta Mária Teréziát, hanem inkább arra, hogy a királynő fogadása maga is „műalkotás" volt. Változó helyszíneken zajló barokk ünnepek sorozata, be vonulások és lakomák, színházi előadások és felvonulások, népünnepélyek és tűzijátékok mind-mind több száz vagy több ezer embert megmozgató eseménysora. Ám ha ilyenféleképpen gazdag és változatos lehetett egy királynői látogatás Magyarországon, akkor érdemes-e egyáltalán figyelni a három Grassalkovich-legendára? kérdezhető egy szigorúbb művészettörténet nézőpontjá ból. S még az is hozzáfűzhető, vajon mindössze ennyit őr zött volna meg a szájhagyomány emlékezete? Vagy egyál talán kiállják-e ezek a történetek a forráskritika próbáját? - Kételkedni természetesen jogos, sőt kötelező. Okunk is akad rá. A fejedelmi vendég nyári szánkáztatásához sóval beszórt út legendás esete például a nemzetközi legenda kincs francia eredetű, kedvelt vándormotfvuma, s tudós elemzők akár a nemzetközi mesekatalógusban (AarneThomson) megadott számát is kikereshetik. Ám hogy ez a legenda mennyire népszerű volt, azt mi sem mutatja job ban, mint hogy Mária Terézia eszterházai látogatásáról is ez terjedt el. Gyerekkorom máig élő emlékeként, Eszter házától néhány faluval arrébb, magam is így hallottam. Azt hiszem azonban e történetek végülis nem arról, vagy nem igazán csak arról szólnak, amit valójában elme2
4
sélnek. Még akkor sem, ha esetleg tényleg így történtek. Mert a legendákhoz nem egyszer hitelesítő „tanú" is akad. Grassalkovich nevezetes cserépbögréiről például úgy tud ták, hogy a történetíró Fessier Ignác, aki pályáját kapuci nus barátként Máriabesnyőn kezdte, 1775 táján még látta az aranyba foglalt cserepekkel ékes asztaldíszt a gödöllői kastélyban. Hitelesnek akar látszani a Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc Gödöllőre ajándékozott portréiról szóló történet is, ahol a képekről azt is számon tartották, hogy azokat a neves pasztellfestő, a genfi Jean Etienne Liotard festette, s a múlt században már egy pesti magán gyűjtő féltve őrzött darabjai voltak. Akár igaz a legendák nak ez a része, akár nem, jelentésük, értelmük minden képpen több annál, mint amiről szólnak. Több is és keve sebb is. Mert e legendáknak nem igazán a „tényanyaga" fontos s nem is történeti „igazsága" vagy „kitaláltsága" az érdekes, hanem maga a legenda léte és létrejötte, s méginkább az a „valami", ami a legenda szülője és elindítója volt. S ez ritkán azonos a legendában elmesélt történettel. 5
A cserépbögrék és a nyári szánkázás legendája is való jában ugyanarról beszél, Grassalkovich Antal páratlan kar rierjéről, amelyet akár legendásnak is mondhatnánk, annyira alig akadt párja a barokk kori Magyarországon. A 18. szá zadból senki sincs, akinek meredek pályaíve az övéhez len ne hasonlítható, s a 17. századból is csak egy - Esterházy Miklósé, a nádoré, ó k ketten voltak azok akik szegény, vagyontalan nemesifjúból néhány évtized alatt az ország leg gazdagabb birtokosai s legbefolyásosabb politikusai közé emelkedtek, s akiket a királyi kegy grófi, fiaikat pedig már hercegi címmel tisztelt meg. Noha kiemelkedésük útja és módja különböző volt, sorsuknak közös vonása az is, hogy a bécsi udvarban úgy számították óket a Habsburg-ház leghűségesebb hívei közé, hogy közben egyként bírták osz tályuk, a magyar főnemesség bizalmát is. Elfogadták poli tikai kezdeményező és vezető szerepüket, s amint gyerme keik össze házasod ása mutatja, őket magukat is befogad ták. A legendafüzér e két darabja Grassalkovich karrierjé nek két végpontját tűzi ki. A kapucinus barátok alamizs náján tartott szegény ifjúét az egyik pontnál, s az akár nyá ri hóesést is varázsolni képes, hihetetlen gazdagság birtok lását a másiknál. Hogy a két végpont között valójában mi is történt, arról nemigen tesznek említést a legendák Nem szólnak arról, hogy a töröktől felszabadított s a Rákóczi szabadságharc után megbékélt Magyarországon a fiatal kincstári ügyész hogyan ismerte fel, hogy a kincstár - és saját - érdekei szem előtt tartásával mekkora tér nyílik előtte a vagyonszerzésre; s arról sem, hogy hogyan lett püspökök és szerzetesrendek ügyvédje, hogy miként ka pott a kincstártól százalékot s máskor elővásárlási jogot a felkutatott „gazdátlan" javakra, s hogy feleségül vette a Kamara elnökének lányát, kölcsönt vett fel és kölcsönzött, hogy vett, eladott és cserélt birtokokat és birtokrészeket. Miközben egyre feljebb lépett a társadalmi rangsorban: ki rályi jogügyi igazgató, királyi szemétynök, előbb báró, majd gróf, végül a Magyar Kamara nagybefolyású elnöke, a ma gyarországi kincstár hitel- és pénzügyleteinek kezelője s mindemellett koronaőr is. A bécsi udvar vezető gazdasági
köreiben kifejezetten pénzügyi tehetségnek tartották, s ér demeit Mária Terézia a Szent István-rend adományozásá val is honorálta. Mindezeket azonban a legendakör nem részletezi, a fel emelkedés egyes állomásait nem követi, minthogy nem ilyen a legendák természete. Az fv, amely e legendák által kijelölt két pont között feszül, valójában így látványos. Mert széles ívű és egyúttal magasra ívelő is. Olyannyira, hogy tán össze is roskadna, vagy legalábbis kísértene an nak veszélye, ha nem tartaná középen egy igen erős tartó pillér, a keresztényi alázaté. Az, amelyet a Grassalkovichlegendárium a gróf ünnepi asztalára állított cserépbögrék motívumával őrzött meg. S ebben a vonatkozásban a le genda bizonyosan igazat mondott. A fiatal Grassalkovichot ugyanis még az ellenreformáció kései, már diadalmas hulláma bocsájtotta útjára a 18. szá zad elején, tanárai azonban még a 17. század neveltjei vol tak. Magasra emelkedését bizonyos, hogy az égiek őt bő ven elárasztó kegyelmének is köszönhette, amihez ő a mérleg másik serpenyőjébe csupán a keresztény alázat néha kissé lebegőnek tetsző - morális ellensúlyát helyez hette. S melléje azokat a gesztusokat is, amelyek már mecénási pályájából olvashatók ki. így pl. azt, hogy kastélya iban, Gödöllőn és Pozsonyban egyaránt, a kastélykápol náknak a méreteket és a funkciót illetően is megkülönböz tetett fontosságot juttatott. Ezeket mindkét helyen na gyobbra építtette, mint a hazai kastélyokban általában szo kás volt, s egyiket sem csupán önmaga ős szűkebb háza népe használatára szánta, hanem „ad majorem Dei glóri ám" „capella publica"-nak rendelte. E tisztelgő kötet egy másik írásában Dávid Ferenc a Grassalkovich életmű egyik lényegi vonását ismerte fel abban, hogy a gróf oltár-állítá sai és egyházi alapításai olyan jeles cselekedetek, amelyek kel életútjának legjelentősebb állomásait kívánta mintegy megszentelni. Az életvitel, a vallásosság és a mecenatúra ilyen típusú összefonódása számomra a 17. századot idézi, s abban is legfőképpen Esterházy Pál nádort (a Grassalkovich-párhuzamként említett Miklós nádor fiát), aki rangemelkedéseit hasonló gesztusokkal kísérte. Úgy vélem, hogy a kapucinusok máriabesnyői letelepítése, templomuk és kolostoruk megépítése, a családi kripta ottani kialakítá sa, ugyanezzel a gondolatkörrel rokon. Bár vannak jelei annak, hogy Grassalkovich kezdetben a pálosokat kívánta Máriabesnyőn letelepíteni, de végülis a kapucinusok mel lett döntött. S úgy tűnik, aligha véletlen, hogy a pompát és fényűzést leginkább megvető kapucinus rendet válasz totta. Nekik és általuk kívánta tartozását ős háláját leróni; s ha majd mindeme gazdagságot végleg itt kell hagynia, náluk akart majd örökre megpihenni is. Döntősében bizo nyára befolyásolta őt az a megtisztelő párhuzam is, hogy királyainak, kiknek rangját és felemelkedését köszönhette, utolsó útja szintén a kapucinusokhoz vezetett. 6
7
8
9
A harmadik Grassalkovich-legenda, a „képtelen Gödöl lő" -ről szóló, a másik kettőtől eltérő karakterű. Nem kar rier- és gazdagságjelző, mint azok, hanem Grassalkovich mecénási karakterét jellemzi. Mivel a történet oly lecsi szolt és kerek, s mivel benne egy árnyalt, a különböző ba rokk művészeti ágak egymáshoz való viszonyát érzékelő
megfigyelés rögzül, itt sem igen kerülhető meg a kérdés: vajon hitelt adhatunk-e valamilyen formában ennek a tör ténetnek? S ha igen, ha szólnak érvek mellette, akkor mi ben állhat e történet igazsága? A kérdés most sem igazán az, hogy vajon Mária Terézia tényleg kevesellte-e a gödöllői kastély képeit, hiszen ez nem ellenőrizhető, s még csak nem is az, hogy valóban kevés volt-e a kép Gödöllőn, hi szen akkor a „mihez képest" kérdését is fel kell tennünk. (S aligha kétséges, a schönbrunni kastélyhoz képest nyil ván kevesebb, egy átlag Pest-környékihez képest pedig nyilván több.) Ezért inkább itt is a történet általánosabb jelentésére érdemes figyelnünk. Arra, amely úgy érzékelte: belső aránytalanság van a Grassalkovich-mecenaturában a különböző műfajok között. S ha a hajdani megfigyelő ész lelése a művészettörténész mai tapasztalatával egyezik meg, mint ez esetben, akkor érdemes a legenda-sugallta képet a valósággal, a Grassalkovich-mecenatura gyakorla tával összevetni. Akár alkalomszerű házi feladatként, csu pán az ismert tények sajátos csoportosításával is. A mecé nás Grassalkovich Antal pályáját ugyanis viszonylag jól is merjük. Nemcsak saját kora, hanem - szinte indulása óta - a hazai barokk-kutatás is érdeklődéssel fordult személyi sége felé, s e figyelem azóta is tart. Ébrentartója az utóbbi évtizedekben nem kis mértékben éppen e kötet ünnepeltje volt s aligha véletlen, hogy tisztelgésül hárman is Grassalkovich-témát választottunk. A mecénás Grassalkovich Antal tevékenysége azokéval a nagy vagyonszerzőkével rokonítható, akiknek mecénási pályáján is mindent elölről kellett kezdeniük S az ő fel adatai igencsak számosak voltak. Ki kellett építenie az or szág különböző részein fekvő uradalmai építészeti keretét és hátterét, másutt új templomok építésével, díszítésével, a régiek korszerűsítésével eleget kellett tennie kegyúri kö telességeinek. Rangjához és gazdagságához illő vidéki re zidenciát kellett megépítenie birtokközpontján, Gödöllőn, s egy sor kastélyt uradalmi központjaiban, így Hatvanban, Komjátiban és Baján is. Családi temetkezőhelyet az újon nan emelt kolostortemplomban, a közeli Máriabesnyőn, városi palotát az ország akkori fővárosában, Pozsonyban és az egyre inkább újra az ország központjává váló Pesten is. Mindezeken túl még az új budai királyi palota kiépíté sének is egyik kezdeményezője, állandó mozgatója, s gaz dasági ügyeinek irányítója volt, amikor a magyar nemesség uralkodóját, s vele a Habsburg-birodalom központját, leg alább vágyálmaiban s legalább időlegesen, Budán szerette volna látni. Grassalkovich legismertebb „műve" kétségkívül a gödöl lői rezidencia volt. Mecénási horizontját jelzi, hogy kasté lya kiépítésekor a kétkupolás budai királyi palota példáján indult el, s az is, ahogyan annak domináns elemeit saját igényeihez igazította. Építészeti koncepciójának lényege, hogy saroktornyos - tehát sziluettjében várszerű hatást keltő - kastélyépületet emelt, a bejárat fölé pedig hangsú lyos kupolatetőt illesztett. Tehát egy várat idéző, hagyomá nyos tömegalakftást párosított egy erős jelképi szereppel felruházott, a kora barokk építészetben igen korszerűnek és divatosnak tartott építészeti formával, a kupolával. Megoldása a hazai kastélyépíttetők körében páratlanul 10
11
nagy sikert aratott. Gödöllő, Nagytétény, Pécel, Gács és Gernyeszeg kastélya közvetlenül, számos magyarországi és erdélyi kastély pedig közvetve ennek bizonyítéka. E siker nyomán a két háború közti barokk-kutatás már külön „Grassalkovich-stflust" emlegetett. Ám hogy a siker valódi oka miben is keresendő, azt Mojzer Miklós mutatta fel máig társtalanul maradt kitűnő esszéjében, amikor a barokk építészeti ikonológia módszerével a torony és a kolonnád társaságában a kupola jelképi szerepét, alkalmazását és je lentésváltozásait elemezte. Az ö - és Kapossy János kutatásai nyomán vált számomra egyértelművé: Grassal kovich Antal mecénási gyakorlata igen erősen építészet centrikus. Ennek nyelvét értette és érezte igazán s ezért is teremthetett környezetében iskolát egy építészeti forma, a kupola (valójában álkupola) alkalmazásával. Ez a forma tér vissza leggyakrabban Grassalkovich me cénási tevékenységében. S nemcsak gödöllői és hatvani kastélyán, de a máriabesnyői templomhajó és szentély fö lött is, sőt más műfajokban is. Ott találjuk a gödöllői kas télykápolna oltárának koronájaként épp úgy, mint a szob rászat műfajával párosítva a nyitrai piaristáknak és a pesti pálosoknak az ő támogatásával emelt főoltárán. De ott voltak festészeti alkotások terveiként a Grassalkovich terv tárban. (Perspektivikus, zárt kupolafestés-terv szépiában, továbbá egy 1761. április 19-én saját kezűleg jóváhagyott „Idea Kupulae Pingendae" rajzán is.) A Grassalkovich ál tal építtetett csömöri plébániatemplom szentélyében pedig egy festett kupola máig fennmaradt. Természetesen szobrászati alkotások is készültek Gras salkovich megbízásából, köztük a pozsonyi palota lépcső házának kitűnő fülkeszobrai (mesterkérdésük máig megol datlan), vagy a gödöllő kastélyt díszítő kőszobrok (homlok zati szobrok az attikán, Herkules-szobor az udvari hom lokzat egyik fülkéjében, s ágaskodó ló életnagyságú szobra az istállók mellett), s Gödöllő ma is álló Mária-oszlopa (1748). Számos oltártervet őrzött egykor a Grassalkovich tervtár is. De ahogy a rezidencia mellett álló Mária-oszlop, léptékben és megoldásban is, csupán egy ausztriai kisváros - Hainburg - Mária-oszlopának megfelelője (mindkettőt Martin Vogerl készítette), úgy - a pozsonyi fülkeszobrok és a gödöllői ló-szobor kivételével - a megrendelésére ké szült többi szobrászati alkotás sem válik ki olymódon kör nyezetéből - és műfajából, mint ahogyan épületei. Fokozottan áll ez Grassalkovich és a festészet viszonyá ra. Amíg a kortársak gödöllői épületeit magasztalják, kas télykertjét, kápolnája oltárát, kastélya dísztermét külön is kiemelik, addig mecénási tevékenysége kapcsán festészet ről alig esik szó. Mindannyian említik Mária Teréziának a róla elnevezett termet díszítő portréját, amely - egy múlt századi fénykép tanúsága szerint (1. kép) - egészalakos formában, magyar ruhában, az uralkodót birodalma koro náival ábrázolta. E gödöllői képmás inkább a Meytenskör stílusához állt közel, és semmiképp sem lehetett Liotard alkotása, akinek Mária Terézia-portréját (2. kép) szá mos változatban ismerjük. Ezenkívül említik még a kerti pavilon királyképmásait, amelyek - egy régi fénykép s né hány legújabban fellelt eredeti tanúsága szerint - a Mau soleum metszeteit követik, egy erősen hagyományos (s ta13
14
15
16
Ián ezért a kerti pavilonba szorult) kifejezési forma példá iként. Hogy milyen szerep jutott a Grassalkovich-kastélyokban a falképeknek, ma még nem tudjuk pontosan. A gödöllői díszterem fennmaradt dekorációs tervei, s az el készült gödöllői és pozsonyi dísztermek is azt az ízlésvilá got képviselik, amelyben az aranyozott, vékony stukkó-or namentikával tagolt hófehér falak látványát érezték igazán reprezentatívnak. Bár elképzelhető, hogy a most folyó mű emléki kutatások Gödöllőn és Pozsonyban is falfestménye ket hoznak felszínre, ezek azonban - a pozsonyi palotaká polna most „előkerült" s igen erősen átdolgozott festett kupolájához hasonlóan - az összképet inkább csak színez ni, s nem megváltoztatni fogják. Festői kvalitásaikat tekintve meglehetősen szerény ké pet mutatnak a Grassalkovich Antalról fennmardt portrék is. A 77 éves korában meghalt Grassalkovichról, magas hivatalok és kitüntetések birtokosáról készült, s viszonylag szép számban fennmaradt portrék csupán két típust vari álnak, egy félalakos magyar ruhás képmást és egy, a Szent István-rend díszruhájában készült változatot. Ugyanakkor Grassalkovich, amikor kegyúrként és mecénásként portré jával a legszemélyesebb módon kívánt megjelenni a gödöl lői kastélykápolnában, tehát szemben a főoltárral, mintegy az „örök-imádás" szerepében (miként Biró Márton is Maulbertsch sümegi falképén), akkor portréját színes ve lencei üvegmozaikból rakatta ki, kétségkívül többre becsül vén a drága anyag és a ritka technika különlegességét a festői kifejezés erejénél. {Festett portréját a besnyői kapu cinusok kapták.) (3-6. kép) Hogy Grassalkovich Antal a festői kifejezés formai je gyei iránt kevésbé mutatott érzékenységet, az aligha meg lepő. Legtöbb mecénás-kortársa sem lehetett ezzel más ként. A hazai megrendelők körében kivételnek inkább azok számítottak, akiknél a művészi megjelenítés ereje, a for mai kifejezés gazdagsága szinte előfeltétele volt a műalko tás funkcionális szerepének. Georg Raphael Donner, An tonio Galli Bibiena, Franz Anton Maulbertsch vagy Franz Sigrist mecénásai Magyarországon nagyrészt olyan főpa pok voltak (Esterházy Imre, Zichy Ferenc, Eszterházy Ká roly, Batthyány József, Szily János és mások), akik éveket töltöttek tanulmányaik során Rómában, s egy képzőművé szetre másképpen fogékony közegben kvalitásérzékük is kifejlődött. Szemben világi mecénásainkkal, akiknek ilyen lehetőség csak kivételesen, ritkán adatott meg. Mecenatúrát, múvészetpártolást emlegetünk a 18. szá zadi magyarországi művészet kapcsán, noha a hajdani meg bízó az adott műalkotást egy nagyonis pontosan meg határozott funkció betöltésére szánta. S bár a lehetséges funkciók igen sokfélék lehettek, a társadalom legfelső ré tege számára igen jelentős volt a művészetek társadalmi rangjelző szerepe. Itt a műalkotás szerepének egyik jelleg zetessége a társadalmi rang mellett a gazdagság megjele nítése volt. Valójában a művészeteknek ezt a funkcióját érzékeltetik a Grassalkovich-legendák, sőt a 18. századi magyar arisztokrácia és a művészetek kapcsolatairól szü letett további történetek is. így pl. Esterházy (Fényes) Miklósról nem csak az eszterházai szánkáztatás legendáját őrizte meg az emlékezet, hanem hasonlót ismerünk az ot 17
18
19
tani rokokó kerti ház, a „Bagatelle" elnevezésére is. A tör ténet szerint Mária Terézia Eszterháza kastélyparkjában elcsodálkozva a látogatására elkészült kerti pavilon külön legesen gazdag és drága kiképzésén, vendéglátójától az épület költsége iránt is érdeklődött. A válasz egy meglehe tősen nagy összeg megnevezése volt, mire Mária Terézia könnyedén csak annyit mondott: Ó, hiszen ez egy Ester házy herceg számára csupán bagatell. Hasonlóan műalkotással felmutatott gazdagságról szól az a legenda is, amelyben két arisztokrata fogadását, mi szerint melyikük tud drágább ruhában megjelenni az ud vari bálon („ékkövet, drágakövet, gyémántot használni ti los!"), az a Czobor gróf nyerte, aki különleges selyemöltö zetben megjelenő vetélytársát azzal múlta felül, hogy szét tárt mentéje bélése egy Guido Reni-festményt rejtett ma gában. Felszabdalva. A művészet nézőpontjából a történet a nemes grófra nézve nem túl hízelgő. Mint ahogy a társadalom - a haj dani éppúgy, mint a mai - sem szokta általában a gyors és váratlan meggazdagodást egyértelmű elismeréssel honorálni. S ha a gazdagság látható jelei éppen műalkotások voltak, akkor kritikájuk e műalkotásokra is kisugárzott. Abban a legendafüzérben, amellyel a kortársak és a közvetlen utó kor a „Grassalkovich-jelenséget" járták körül, erre is talá lunk példát, s ezt ráadásként nyújtjuk át az olvasónak. E történetben a pesti Grassalkovich-palotát avatták (a mai Kossuth Lajos utca egyik telkén) nagy ünnepélyes séggel és sok vendéggel, amikor a házigazda a díszhelyen egy kis papírszeletre írva a következő epigrammát találta: 20
2
Congeries lapidum multis congesta rapinis Corruet, et raptas alter habebit opes (Kőhalma z vétkes rablással gyűjtve rakásra ö s s z e r o g y és idegen bírja rabolt javait)
E kegyetlen kétsorost a vendégseregből csúsztatta va laki a teríték alá. Benne az alkalmi poéta nemcsak a sikeres vagyonszerzőt minősítette, de annak legérzéke nyebb pontját is célbavette, amikor azt jósolta: hiába a nagy gazdagság, hiába a hatalmas vagyon, a család neve és híre nem fog fönnmaradni, mert hamarosan idege nek kezére kerül minden. A könyörtelen jóslat - úgy tudták - Grassalkovichot élete végéig kísértette, és so ha nem bocsájtotta meg a kéretlen költő „tréfáját". (Ak kor sem, mikor az az ellenkezőjére is gyártott diszti chont.) Megérezte talán, hogy a hatvani kapucinus páter igazat jósolt? Hogy fia és unokája eltékozolja majd a hatalmas vagyont, hogy birtokai, kastélyai és palotái mind idegen kézre jutnak? Mi, a „bölcs utókor" persze már tudjuk, hogy - ha előbb nem is - századunk közepe táján a jóslat minden képpen beteljesült volna. S ha a verset a gödöllői kastély ra vonatkoztatjuk, amint ezt a régiek egy része is tette, akkor a „kőhalmaz, mely összerogy(ni készül)" látomása a legenda ívét a 20. századhoz hajlítja, megsejtve - némi túlzással - a kastély, - különösen „ideiglenesen" laktanyá nak használt része - mai állapotát.
Innentől kezdve azonban ez már egy másik történet, amelyet építészek és művészettörténészek, restaurátorok és mesteremberek, beruházók és kivitelezők írnak. Ám a mai történéseket két évszázad múltán aligha kísérik majd legendák. Nem úgy, mint egykor Grassalkovich Antalét,
akinek igazi életműve az a karrier, amely a róla szóló le gendákban oly láttatóan őrződött meg. Az akkori emlé kezet az arra érdemeseket így óvta meg a feledéstői. A mostaniak már csak magukra számíthatnak, legendákra aligha.
JEGYZETEK 1
Mária Terézia 1751. augusztus 10-11 -én (másutt augusztus 1 1 - 12-én) járt Gödöllőn. A látogatásáról szóló történeteket kiadta: Reiner B.: Magyar kultúrképek. Budapest 1 8 9 1 , 1 6 28; Tóth B.: A magyar anekdota kincs. Budapest 1898,1. 3 6 7 - 3 7 0 . Ú g y tűnik, hogy a Grassalkovich-legendárium legfőbb hordozója és ébren tartója az általa alapított mária besnyői kapucinus kolostor volt, már Grassalkovich idejében kedvelt búcsújáróhely. A történetek újkori lejegyzéseit leg színesebben éppen a búcsújáróhely közönsége közt terjesztett Máriabesnyő történetében (írta P. Bartal Ince kapucinus rendi áldozópap „eredeti é s más hiteles források után". Esztergom 1929 ) találjuk meg. A nyári szánkázás é s a cserépbögrék legendáját a 2 2 - 2 3 . oldalon. E z utóbbi történetben Mária Terézia annyira meghatódott Grassalkovich alázatosságán aki itt nemcsak a cserépbögréket, hanem elnyűtt diákkori ru háját is megőrizte - , hogy a királynő egy forró könnycseppet hullatott az ócska ruhára. S a legenda szerint Grassalkovich a könny helyét gyémánttal rakatta ki. 2
2
A kapucinusok azt is számon tartották, hogy II. József 1784. október 2 0 - á n utazott át Gödöllőn és Máriabesnyőn, de egyik helyen sem állt meg, nem akarta, hogy üdvözöljék. P. Bartal im. 61.
3
Mária Terézia látogatásának és az ahhoz kapcsolódó ünnep ségeknek egyetlen képzőművészeü dokumentumát ismerjük, a gödöllői éjszakai díszkivilágítás pompás tervét. Közzétette Kapossy, 1: A gödöllői illumináció. Napkelet 1923. 9 9 4 995.
4
5
A nyári szánkáztatás vándormotívum jellegére s francia ere detére Tóth Béla figyelmeztet, ijn. 368. A kapucinus hagyo mány ezt az eseményt Mária Terézia látogatásának második napjára teszi: P. Bartal im. 23. A Liotard-hagyományról Reiner im. (ld. 1. j.) 23., Fessier I g nácról Tóth im. (Id. l . j . ) 370.
6
Grassalkovich pályájáról s magáról a családról máig legrész letesebb Závodszky L . : A Grassalkovich-ok. Turul 4 5 ( 1 9 3 1 ) 6 6 - 8 3 , dokumentumokkal. Némiképp legendás közelítés ben, de bizonyosan egykorú forrásokat is felhasználva Bartal ijn.(ld. l . j . ) 10-68.
7
Dávid, E: A z idősebb Grassalkovich Antal jegyzéke egyházi építkezéseiről, 1771-ből (Ugyanebben a kötetben), amelyet még kéziratban olvashattam. A pozsonyi palota „Capeüa publica" jogállásáról szóló adatot szintén neki köszönöm, mi ként számos, a Grassalkovich mecenatúrára vonatkozó to vábbi információt is.
8
Esterházy Pál fogadalma úgy szólt, hogy amely szentnek ün nepén kapja meg (a várt) címet vagy rangot, annak a szent nek köszönetül szobrot állíttat. Lásd Galavics G.: A mecénás Esterházy Pál (Vázlat egy pályaképhez) M ű v é szettörténeti Értesító 37 (1988) 146-147.
9
A kapucinusok megtelepedéséről részletesen P. Bartal
im.
(Id. 1. j.) 2 3 - 6 8 . A bécsi kapucinusok párhuzamát említi Vo tin I: Máriabesnyő, kegytemplom. Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. 94. Budapest é. n. 10 Kapossy J. : A gödöllői illumináció. (ld. 3. j.), U.Ő. : A Grass alkovichok mint műpártolók. Napkelet 1924. 304-309.; ZádorA.: A Grassalkovich levéltár kerttervei. Magyar M ű vészet 17 (1931) 581-598.; Révhelyi, E.: A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Budapest 1932. A háború utáni irodalomból: Pest megye műemlékei. Szerk DercsényiD. I. Budapest, 1958, 386-409.; Kelényi Gy.: A g ö döllői Grassalkovich -kastély intérieur-tervei. Építés,-Építé szettudomány 5 (1974) 461-467.; Voit P.: A francia barokk művészet jelenségei Magyarországon. In: Magyarországi rene szánsz és barokk Művészettörténeti tanulmányok Szerk Ga lavics G. Budapest 1 9 7 5 , 4 5 1 - 4 7 1 4 $ legfőképpen Mojzer M.: Adatok Mayerhoffer András működéséhez. Művészettörténeti Értesítő 5 (1956) 136-145., U.Ô.: Torony, kupola, kolonnád. Budapest, 1971.; 11.6.: A z idősebb Grassalkovict Antal j e g y z é ke a birtokain végzett építkezéseiről, 1771-ből. Művé szettörténeti Értesítő 33 (1984) 78-81., V.o.: Kapossy János jegyzetei az egykori Grassalkovich levéltár elpusztult tervtárá ról. Művészettörténeti Értesítő 37 (1988) 2 5 2 - 2 5 8 . 11
Grassalkovich mecénási tevékenységét először Kapossy Já nos foglalta össze 1924-ben (ld. 10. j.).
12 Mojzer M : Torony, kupola, kolonnád, (ld. 10. j.) 13
A Grassalkovich-levéltár terveit ma már csak Kapossy János feljegyzéseiből ismerjük amelyet Cennerné Wilhelmb Gizel la bocsátott a kutatás rendelkezésére. Közzétette Mojzer Miklós a Művészettörténeti Értesítő 1988-as számában (ld. 10. j . ; megjelent 1991 -ben.)
14
A pozsonyi Grassalkovich-palota lépcsőházának szobraival először Pigler Andor foglalkozott részletesebbea (Jegyzetek az osztrák klasszicizáló későbarokk szobrászathoz. Archae ologiai Értesítő 41 [1927] 170-180.), s a korábban Donner nek tartott szobrok közül kettőt - Ceres é s Bacchus szobrát - J . Ch. Wilhelm Beyernek, a Vulkán és Hóra kevésbé kvali tásos szobrait pedig ismeretien mesternek tulajdonította. A további szakirodalom őt követi. Legújabban Rusina, /.; R e nesancná a baroková plastika v Bratislave. Bratislava 1983, 120-121. - A gödöllői kastély szobrászati díszével a gazdag művészettörténeti szakirodalom feltűnően keveset foglalko zott, í g y pl. sehol sem említik a Magyarországon típusában is igen ritka lószobrot, amely a gödöllői lovarda előtt állt. Képét közli Ripka R: Gödöllő, a királyi család otthona. Budapest 1896, 18., képe a 25. oldalon. - A gödöllői és a hainburgi Mária-oszlop közti stiláris összefüggésről é s ennek nyomán a gödöllői szobor emlék atü*ibúciójáróMggfaizy M.: A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest 1959,1. 66.
15
16
Korabinsky János lexikonában tudósít arról, hogy Mária T e rézia látogatása óta Gödöllőn: „wird ein Zimmer das Theresienzimmer genennet. Dieses ist mit der kostbarsten Materie ausstafirt, und überaus glänzend eingerichtet. Das Bett ist un ter einem Baldachin, welcher von rothem Damast mit golde nen Borden, Treffen und Franzen versehen ist. Unter den Kostbarkeiten womit dieses Zimmer pranget, befindet sich auch das hohe Büdniss dieser verewigten Kaiserinn Königinn von einersehr geschickten Pinsel gemalt." (GeographischHistorisches und Produkten-Lexikon von Ungarn. Preßburg 1786, 204-205.). Vályi András is említi a Mária Terézia szobát, mely „kegyes, jó Királynénknak mesterségesen k é szült életkori testállásához hasonló nagy képével díszít te tett." (Magyar Országnak leírása. Buda 1796-99, II. 50-51.). Magának a Mária Terézia-szobának eredeti képét a Mária Terézia-képmással együtt Ripka munkája őrizte meg, s mi is ez után közöljük, (ld. 14. j . , említése a 45, képe a 71. olda lon). Mária Terézia gödöllői képmása a második világháború so rán tűnt el, ugyanúgy, mint az a hozzá közel álló s szintén egészalakos Mária Terézia-portré is, amelyet az eszterházai kastélyban őriztek s Meytensként tartottak számon. E z utób bi színes nyomatát közli Marczali H.: Magyarország törté nete D.I. Károlytól a bécsi kongresszusig (1711-1815). Budapest, 1898, címlap előtt. - Jean Etienne Liotard Mária Teréziát - és férjét, Ferenc császárt - két alkalommal is megfestette Bécsben. Először 1743/44-ben mellkép formá tumban, majd 1762-ben félalakos és térdkép kivágatban. Ha a királynő 1751-ben valóban megküldte Grassalkovich A n talnak saját és férje portréját, ami egyáltalán nem kizárt, akkor ez csak az 1743/44-ben készült portré lehetett, amelyből több változat és még több egykorú kópia található szerte Európában, köztük - egykor és ma - Magyarországon is. (Liotard Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc arcképeiről lásd Loche, R.-Roethlisberger, M. : L'opéra compléta di L i o tard. Milano 1978, 2 4 5 - 2 5 2 , Kat. Nr. 58-66, továbbá Maria Theresia und ihre Zeit. Schönbrunn 1980, Ausstellungskata log. Kat. Nr. 15.01 - 1 5 . 0 3 , 2 1 . 0 1 - 0 3 , 7 0 2 0 - 2 1 , 1 0 1 . 0 3 . ) . Magyarországon ma egyetlen Liotard nevéhez köthető M á ria Terézia ábrázolásról tudunk s ez a kép 1868-ban már a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, ahonnan 1893-ban a Történelmi Képcsarnokba került. E z a képmás Mária Terézi át csak a magyar koronával ábrázolja, tehát minden bi zonnyal eredetüeg is magyar tulajdonos számára készült. M é g azt sem zárhatjuk ki, hogy eredeü őrzési helye esetleg Gödöllő volt, s a család kihalása után ez a kép is a többi m ű tárgy sorsára jutott s új tulajdonosai kiárusították. A kép ma is a Történelmi Képcsarnokban található (krétarajz, 80x67 cm, ltsz.: 484), azonban a háború alatt súlyosan megsérült, arcának nagyobb része hiányzik s a pasztell finom részletei lekoptak. (A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának festmé nyei és grafikai állaga. Budapest 1909,1. füzet, 609-610.) A képet m é g háború előtti állapotában reprodukálta Vayer L . : Régi magyar uralkodók. Budapest, 1942, 33. tábla s mi is ez után közöljük. - A Liotard szakirodalom szerint a képnek 1935-ben Budapesten Frigyes főherceg tulajdonában volt egy replikája s ezen kívül ismert volt miniatűr változata is: Loche, R.-Roethlisberger, M.: ijn. Kat. Nr. 64.). Ezeken kívül korábban Pálffy tulajdonban is volt a Mária Terézia-képnek egy olyan változata, amely a királynőt három koronával áb rázolta, s ennek a képnek a Lotharingiai Ferencet ábrázoló párdarabja is megvolt. Egykor mindkettőt a királyfai kastély ban őrizték (Gróf Pálffy J á n o s . . . hagyatékában összeírt fest
mények, miniatűrök és grafikai lapok. I. füzet. Budapest, 1910, 456.). A 71x64,2 cm-es Mária Terézia képet és a 80x65,7 cm-es Ferenc császár képet 1924-ben árverezték el Pöstyénben (Loche, R.-Roethlisberger, M. i.m. Kat. Nr. 65.). 17
A királyképeket említi Korabinsky János Almanach von U n garn auf das Jahr 1778 (Wien 1778, 345) című munkájában s a 15. jegyzetben említett Lexikonában is (Pozsony 1786, 204), továbbá E. von Rothenstein: Reisen durch einen Theil vom Königreich Ungarn seit dem Jahr 1763. In: Bernoullis Reisebeschreibungen. Bd. I X . Berlin, 1783.249 (,,... in klei nen Miniaturbildern alle ungarische Könige bis auf jetzige Zeit abgemalt sind"). A kerti ház belsejének múlt század végi fényképét közli Ripka i.m. (ld. 14. j.) 27, aki arról is tudósít, hogy a képekből 1848-ban néhány elvesztett, s azokat báró Sina Simon pótolta. Hogy 1945 után a gödöllői királyképek ből 14 db - már a budai várból - a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került, azt csak legújabban azo nosította Dávid Ferenc, akinek ezt a kiegészítést köszönöm. - A Mausoleum metszeteinek népszerűségéről, számos m á solatáról Rózsa Gy.: A magyar történetábrázolás a 17. s z á zadban. Budapest, 1973, 60-80. Munkájának „Táblaképek-katalógus"-ában külön számot kaptak az irodalomban említett és elkallódottnak tudott gödöllői királyképek (71, Nr. 14), s külön számot a budai várból bekerült képek, ame lyeket feltételesen kapcsolatba hozott a gödöllői képekkel ( 7 1 - 7 2 , Nr. 16). E z utóbbi tételhez tartozó jegyzetben fel sorolja a múzeumba bekerült 14 képet - méretük 69x69 cm - , de valamennyit 19. századi másolatnak tartja. Ripka régi fényképén 13 királyfigura látható (6 magyar vezér és 7 ma gyar király), de közülük egyik sem került be a háború után a múzeumba.
18
A pozsonyi Grassalkovich-palota balodali rizalitjában az I. emeletre felnyúló kápolna teljes belső terét falképek díszítik. A z elmúlt évben a palota rekonstrukciójának megkezdésekor .kerültek elő". Nem voltak ugyan soha eltakarva, csak éppen több évtizeden át nem voltak hozzáférhetők, s ezért pl. a II. világháború utáni valamennyi szlovák művészettörténeti munkából és topográfiából hiányoznak. A két boltszakaszos tér szentélymennyezetét a Szentháromság, a hajóét egy fes tett kupola, a kápolna oldalfalait pedig festett vázák és a négy evangélista ábrázolása díszíti. A falképeket a 19. század m á sodik felében vagy a végén erősen átfestették, s vannak olyan részei, mint pl. az oldalfalak, ahol egyes részleteket egy m é terrel magasabban újra megfestettek. Tisztításuk még csak elkezdődött. - Kapossy János feljegyzéseiből tudjuk, hogy az ifjabb Grassalkovich Antal 1771 -ben (a pozsonyi) August festőnek az ivánkai kastélykápolna kif estesekor előírta, hogy Pichlernek a pozsonyi palotakápolnájába festett különleges rózsáit (rozettáit? - „Rosen auf eme dicke Art") kövesse. Mojzer Miklós ebből - logikusan - arra következtetett, hogy a pozsonyi palota kápolnájának freskóit Josef Pichler festette (Mojzer 10. j.-ben i.m.: Kapossy János jegyzetei:.. 2 5 2 - 2 5 4 , 257), sőt azt is felvetette, hogy a Grassalkovich által 1761. április 1 9 - é n approbált festett kupolaterv is Pichlertő! szár mazhat (ugyanott). A bécsi Josef Pichler saját korában is ar ról volt ismert, hogy már az 1760-as évektől elvetette a barokk illuzionizmus szemléletét, s igen határozottan klaszszicizáló, erősen architektonikus karakterű, grisaille tónusú festészetet képviselt. F ő műve az austerlitzi (Slavkov u Brna) Kaunitz-kastély dísztermének és kápolnájának 1767-ben készült falképdíszítése.
Pichler egykorú értékeléséről de Luca, I.: Das gelehrte Öster reich. Wien 1778, 339, ahol felsorolják Pichler magyaror szági müveit (Pozsony, Pálffy-palota mennyezetképe 1766, Cseklész plébániatemplom, szentélyfreskó 1773) is, de a Grassalkovich-palota kápolnáját nem említik. Austerlitzi munkájához lásd Prokop, A.: Die Markgrafschaft Mähren in kunstgeschichtlicher Beziehung. Wien 1904, Bd. IV. 1 2 1 9 20. A z austerlitzi falképei azonban azt sugallják, hogy a po zsonyi kápolna szentélyének mennyezetképe és látszat kupolája nehezen lehet Pichler alkotása. Szemben az oldal falak dekorációjával, v á z a - és füzérdíszeivel, hevederívei nek rozettáival, amelyek oeuvre-jébe jól beilleszthetők. A z eredeti falképek feltárása és tisztítása után valószínűleg a mennyezet falképeinek mestere is meghatározható lesz. 19
Grassalkovich Antal mozaikportréját legelőször Vályi And rás említi 1799-ben: „A Hertzegi imádkozó hely alatt ... szemléltetik néhai gróf Grazsálkovich (így!) Antal uraságnak különféle kövekből kirakott s jelesen eltalált mejj képe" (ijn. ld. 15. j . II. 50); képét közli Bartal (ijn. ld. 1. j . 11,24). Noha a 18. században a mozaikportré meglehetősen ritka, Grassal kovich mozaikportréja nem egyedülálló. E z a nagyhagyomá nyú műfaj az 1760-as években a bécsi udvari körökben tűnt fel újra, s ennek más magyarországi példáját is ismerjük: a Grassalkovichcsal közeli kapcsolatban álló bécsi érsek és v á ci püspök, Anton Migazzi maga készíttette el mozaikképmá sát, s azt a váci székesegyház egyik kupolapillérén helyezte el (Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi, D. Budapest 1958, I I . 296). A Grassalkovich képmással közel egykorú, Pompeo Batoni I I . Józsefet és testvérét, Lipót főherceget ábrázoló híres képéről (1769, Wien, Kunsthistorisches Museum) szintén készült mozaik-kópia (ugyancsak a Kunstrhistorisches Museumban). Említi Krása, S. (Maria Theresia und ihre Zeit. Schönbrunn, 1980. Ausstellungs-ka talog, Kat. Nr. 101.04.) - Grassalkovich metszetportréját S. Zeller készítette el, közli Pataky D.: A magyar rézmetszés története. Budapest. 1951 251, képe 327. E z is félalakos ma gyar ruhás képmás, mint a következő olajképek is: l.Magyar Nemzed Múzeum Történelmi Képcsarnok (93,5x42,5 cm, ltsz.: 55.10); 2. Magyar Nemzeti Galéria (93x73,5 cm, ltsz.: 75.2 M), közli Buzási Enikő, in: A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei. Szerk: Mojzer M. Budapest 1984, 1 6 3 164.; 3. Máriabesnyő, kapucinus templom, említi Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi D. Budapest 1958, I. 408,
(99x78 cm); 4. Keszthely, Festetich-kastély, a lépcsőház faburkolatába beépített portrék között, 5 - 6 . Eger, Dobó István Vármúzeum (99,5x70 cm, ltsz.: 55.386, valamint 90,5x72,5 cm, ltsz.: 55.378). E z utóbbi képek ismeretét Cennerné WUhelmb Gizellának, fotóit Lengyel Lászlónak köszönöm. - Két olajfestményt ismerünk, amely Grassal kovich Antalt a Szent István-rend díszruhájában ábrázolja. A z egyiket régen a gödöllői kastélyban őrizték (reprodu kálja Ripka i j n . ld. 14. j . 237.) s lehetséges, hogy azonos azzal a képpel, amelyet a gödöllői m ú z e u m megbízásából jelenleg Rádi Ferenc restaurál, s egy kabinetképet, a M a gyar Történelmi Képcsarnokban (29x19 cm, ltsz.: 356), közli Cennerné Wilhelmb G.: A magyar történelem k é p e s könyve. Budapest 1962,208. - Grassalkovich portréját te metésekor castrum dolorisán is elhelyezték (említi Bartal ijn. [ld. l . j . ] 31, a temetés részletes leírásával). 20
A z esetet / G. Kohl hallotta eszterházai látogatásakor s út leírásában tette k ö z z é : Reise in Ungarn I. Dresden und Leip zig 1842, 24. Öt jelöli meg forrásként Tóth Béla is, i.m. (ld. l . j . ) I . 3 7 2 - 3 7 3 , aki azonban a történetet Kismartonba he lyezte át.
21
E z t a históriát Czobor J ó z s e f grófról j e g y e z t é k fel, aki Mária T e r é z i a korában élt. A z t is tudták, hogy a tét 1000 arany volt s a vesztes M a r c h e s e F r a n c e s c o T a roucca volt. Tóth Bélánál (i.m. ld. 1. j . I . 3 8 0 - 3 8 1 . ) Correggio, Reiner Bertalannál (i.m. ld. 1. j . 27.) Guido R e n i - k é p szerepel.
22
A disztichonról szóló történetnek is több változata ismert. Reiner Bertalannál (ijn. 25.) a vers a pesti Grassalkovich-pa lota avatására készült, szerzője „némelyek szerint Szegedi jezsuita páter, mások szerint Hanpai (így!) hatvani kapuci nus" volt, Ripka Perencznél (ijn. ld. 14.j. 235.) Hangay hat vani kapucinus barát a verset a gödöllői kastélyra írta, s hasonlóképpen Tóth Bélánál is (ijn. ld. 1. j . I. 3 8 3 - 3 8 4 ) , nála viszont Hangay Zakariás piaristaként szerepel. Ripka és Tóth Béla ugyanott közlik az alkalmi poéta saját jóslatát m e g c á f o ló ellen-disztichonját is: Congeries lapidum multo congesta laboré Nec met, nec istas alter habebit opes. (Kőhalmaz sok fáradsággal gyűjtve rakásra Megmarad s idegen nem lesz birtokosa.)
DREI LEGENDEN ÜBER DEN BAROCKMÄZEN ANTAL GRASSALKOVICH
Antal Grassalkovich (1694-1771) war einer der bedeu tendsten Mäzene im Ungarn des 18. Jahrhunderts, der un ter seinen Zeitgenossen eine einzigartige Karriere durchlief. Der mittellose junge Adelige ist innerhalb von wenigen Jahrzehnten ein einflußreicher Politiker, Herr von ausge dehnten Besitztümern, und Präsident der Hofkammer ge worden, Kaiserin Maria Theresia dekorierte ihn als seinen bevorzugten Vertrauten mit dem Sankt-Stephans-Orden. Er betrieb den Ausbau des Königsschlosses in Ofen (Bu da) für Maria Theresia und wurde der Inspektor dieses
Bauvorhabens, entfaltete aber auch auf seinen eigenen Gütern eine rege Bautätigkeit. Er richtete seine Residenz in Gödöllő bei Pest ein, und dieses Schloß wurde in Un garn bei zahlreichen Schloßbauten zum Vorbild genom men. In der älteren ungarischen Kunstgeschichte wurde in diesem Zusammenhang der Begriff „Grassalkovich-Stil" geprägt. Die ungewöhnliche Karriere von Grassalkovich wurde bereits zu seinen Lebzeiten von Legenden umwoben, die im 18. und 19. Jahrhundert auch aufgezeichnet wurden.
Unter diesen haben wir uns drei ausgewählt, die künstle rische Bezüge haben und mit dem Besuch der Königin in Gödöllő im Jahr 1751 in Zusammenhang stehen. Anhand dieser Legenden haben wir das Verhältnis der Legende zur Wirklichkeit aus dem Gesichtspunkt der Kunstge schichte untersucht. Laut der einen fand Maria Theresia, daß es in der Re sidenz von Grassalkovich in Gödöllő viel zu wenig Gemäl de gäbe. Der Hausherr ließ es zwar zu, machte ihr aber das Kompliment: „Solange das Bildnis meiner Königin nicht mein Schloß schmückt, ist es kein Bild wert, darin zu hängen." Maria Theresia soll die galante Replik da durch erwidert haben, daß ihm eines ihrer Bildnisse zu kommen ließ. Nach einer Variante der Legende soll es das Bildniss der Maria Theresia von J. E. Liotard gewesen sein. In einer anderen Legende wird darüber berichtet, wie sehr die Königin dadurch berührt wurde, daß Grassal kovich die kleinen irdenen Töpfe in großen Ehren aufbe wahrte - und sie auch der Königin zeigte - , in denen er als armer Student sein Abendessen von den Kapuzinern nach Hause gebracht hatte. (Diese Stücke schmückten da mals, in Gold gefaßt, die Krone eines außerordentlichen Tafelaufsatzes im Schloß von Gödöllő.) Nach einer dritten Legende soll Grassalkovich, um die Königin zu verblen den, den Weg von Pest nach Gödöllő mit Salz überstreut und die Königin im Hochsommer mit dem Schlitten in seine Residenz gefahren haben. In diesen Geschichten ist das Verhältnis von Legende und Wirklichkeit mehrfach übertragen. Der Held dieser Legenden wird nicht durch den realen Kern, sondern durch die „Orientierung" der Legenden charakterisiert, und im wesentlichen dadurch, daß seine Person mit Le genden umwoben wurde. Die Legende der „Sommer schlittenfahrt" ist zum Beispiel ein Wandermotiv franzö sischen Ursprungs (dieselbe Legende war auch über Mik lós Fürst Esterházy, im Zusammenhang mit dem Besuch der Kaiserin Maria Theresia in Eszterháza verbreitet). In Bezug auf Grassalkovich hatte dieses Motiv - zusammen mit der Legende über die irdenen Töpfe - die Funktion, den gewaltigen Bogen seiner Karriere durch die beiden Extreme zu veranschaulichen.
Die Geschichte über das „an Bildern arme" Schloß in Gödöllő ist von anderer Natur. Sie hält eine Beobachtung fest, die auch durch die kunstgeschichtliche Übersicht der Grassalkovich-Mäzenatur bekräftigt wird: Die Welt des Mäzens Grassalkovich war deutlich architekturzentrisch ausgerichtet. Für die Sprache der Architektur hatte er ein richtiges Gespür, und seine Vorliebe für die Kuppel als repräsentative Architekturform hatte auch auf seine Um gebung eine große Ausstrahlung. Den übrigen Kunstzwei gen brachte er weniger Interesse entgegen. Im vorliegen den Aufsatz wird außer der Bildhauerei auch das Verhält nis von Grassalkovich zur Malerei untersucht. Darunter auch das Bildnis der Königin im Maria-Theresien-Zimmer des Schlosses Gödöllő (Abb. 1, Kriegsverlust, 1945). Es konnte sich dabei keinesfalls um das Bildnis von Lio tard handeln, das anderswoher bekannt ist (Abb. 2), der Meister des ersteren dürfte eher zum Kreis von Meytens gehört haben. I m weiteren werden die ziemlich anspruchs losen Bildnisse von Grassalkovich behandelt, die als Vari anten zweier Typen aufgefaßt werden können: es gibt eine halbfigurige Darstellung in ungarischer Tracht und ein Ganzfigurenbild, das ihn in der Ordenstracht des SanktStephans-Ordens zeigt (Abb. 3-6.). Zum Schluß werden zwei weitere Legenden angeführt, die ebenfalls für das Verhältnis der ungarischen Aristok ratie des 18. Jahrhunderts zu den bildenden Künsten be zeichnend sind. Laut der einen soll ein ungarischer Graf (József Czobor) eine Wette dadurch gewonnen haben („Wer kann am Hofball im teuersten Kostüm erscheinen?"), daß er in das Futter seines Mantels ein Gemälde von Guido Reni einnähen ließ. Die andere Legende knüpft sich an den Namen „Bagatelle" des Gartenpavillons im Schloß park von Eszterháza. Maria Theresia soll nämlich auf den Bericht über die Riesenkosten der Ausstattung des außer ordentlichen Baus die Bemerkung gemacht haben: „O das ist ja für einen Fürsten Esterházy eine Bagatelle!" In die sen beiden Legenden, wie auch in zweien der Grassalko vich- Legenden, sticht der gemeinsame Zug ins Auge, daß die Zeitgenossen und die unmittelbare Nachwelt in der Kunstmäzenatur der Barockzeit deren Funktion als Ausdrucksmöglichkeit von gesellschaftlichem Rang und Reichtum als das bestimmende Element betrachteten.
