A Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulása SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSTERVEZÉSI KONCEPCIÓJA
TARTALOMJEGYZÉK:
1. ELİSZÓ: ........................................................................................................................................ 3 2. A KELET BALATONI KISTRÉSÉG DEMOGRÁFIAI, TELEPÜLÉSSZERKEZETI, FOGLALKOZTATÁSI JELLEMZİINEK ALAKULÁSA................................................................................................................ 6 A KISTÉRSÉG DEMOGRÁFIAI ADATAI .................................................................................................. 6 A KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK, GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁSI HELYZETÉNEK JELLEMZİI ........................................................................................................................................... 8 FOGLAKOZTATÁS ................................................................................................................................ 9 3. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS RENDSZERE............................................................................ 15 JOGFORRÁS VÁLTOZÁSOK 2007-2009. KÖZÖTT, PROGNOSZTIZÁLHATÓ VÁLTOZÁSOK ................... 15 4. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS FORMÁI, A KISTRÉSÉGI TELEPÜLÉSEK ELLÁTÁSI KÖTELEZETTSÉGE: .................................................................................................. 18 5. A SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERE, A MŐKÖDTETÉS SZERVEZETI KERETEI:........... 22 6. FINANSZÍROZÁSI FELTÉTELEK A SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN:........................... 29 7. ALAPÉRTÉKEK, FEJLESZTÉSI KERETEK: ............................................................................ 30 8. A HELYZETELEMZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI: ............................................................... 33 9. FEJLESZTÉSI IRÁNYOK: .......................................................................................................... 34 10. JAVASOLT INTÉZKEDÉSEK ÜTEMTERVE ......................................................................... 37 11. ZÁRÓ GONDOLATOK ............................................................................................................. 37 A KONCEPCIÓ FELÜLVIZSGÁLATÁHOZ FELHASZNÁLTUNK A KÖVETKEZİ JOGSZABÁLYOKAT: ....... 38
2
1. ELİSZÓ: A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. 92 § (3) bekezdése értelmében a legalább kétezer lakosú önkormányzat, a településen élı szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót szükséges készíteni. Amennyiben a települések egyes szociális feladataikat társulás keretében látják el, e szolgáltatások tekintetében a koncepciót a társulás készíti el. A koncepció tartalmát a helyi önkormányzat, illetve a társulás kétévente felülvizsgálja és aktualizálja. A koncepció készítésének határideje társulások számára elıírt határidı a 2005. évi CLXX. Tv. 56 § (12) bekezdése alapján 2006. december 31. napja volt. A kistérségi Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciót a Társulási Tanács a 36/2008. (VII. 22.) KGy. határozatával fogadta el, azzal a kitétellel, hogy 2009. január 31-ig soron kívül felülvizsgálja annak érdekében, hogy a törvényben megjelölt határidıvel összhangba kerüljön a fenntartói feladat. A korábbi koncepció legfıbb értéke, hogy összeállításával elıször készült teljes körő áttekintés a kistérségben mőködı szociális szolgáltatásokról, intézmény-struktúrákról. Az elemzés kiterjedt a társadalmi - gazdasági környezet vizsgálatára is. A kistérségi szolgáltatástervezési koncepció keretet teremt a települési önkormányzatok koncepciói számára, hogy meghatározzák a saját ellátórendszerére vonatkozó fejlesztési prioritásokat, a megvalósításhoz szükséges eszközöket, valamint a kistérségi szintő szolgáltató rendszer célterületeinek, részelemeinek a fejlesztését. A kistérség 11 települése közül korábban a hatályos jogszabályok alapján Balamatonalmádi, Balatonkenese, Balatonfőzfı és Litér települések készítettek települési szintő koncepciót. Azonban ezek összehangolása az intézményfenntartó társulások létrejöttét követıen a kistréségi koncepcióban valósult meg. A jelenlegi dokumentumban összefoglalásra kerültek a kistérségi szociális ellátórendszert leginkább jellemzı adatok és folyamatok, a kistérségbe tartozó településeken nyújtott ellátások, esetenként a kistérség határán átnyúló szolgáltatások, az ellátórendszer fejlesztésének általános irányvonalai és a rendszerrel szemben támasztható településenkénti minimális fejlesztési szükségletek. A koncepcióban a kistérség fenntartásában mőködı, valamint ellátási szerzıdés alapján szolgáltatást nyújtó intézményrendszer sajátosságai kerültek ismertetésre, majd a szükséges stratégiai lépések, fejlesztési területek kerültek leírásra. A felülvizsgálat során a következı területekre helyeztük a hangsúlyt: az eltelt idıszak jogszabályi változásai, amelyek az ellátási kötelezettségeket is érintik, a demográfiai és szükségletorientált változások, az ellátási lefedettség, az alapszolgáltatások kapacitásbeli változásai, a többcélú kistérségi társulás szerepvállalásai. A fejlesztési irányok meghatározásakor felhasználtuk azokat az információkat, melyek az egyeztetés alatt álló alábbi programokban rendelkezésre állnak: o Új Magyarország Fejlesztési Terv, o Társadalmi Megújulás Operatív Program, o Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program o Közép-Dunántúli Regionális Operatív Program o Regionális Operatív Programok.
3
Célunk, hogy a lakossági igényekre és szükségletekre reagáló szociális szolgáltató és ellátórendszer fejlıdési folyamatában a szolgáltatástervezési koncepció járuljon hozzá: -
a települési önkormányzatok szükségletorientált alapszolgáltatásának, ellátásainak tovább fejlesztéséhez, nehézségek, akadályok, problémák feltárásához,
-
a többcélú kistérségi társulás fejlıdéséhez, a fejlıdési folyamat nehézségei, akadályai, problémái feltárásához.
Szándékunk, hogy a koncepció, mint kistérségi szintő összefoglaló dokumentum használható legyen a gyakorlatban: az ellátások korszerősítésének rövid és középtávú tervezésénél, a fejlesztések prioritási sorrendjének meghatározásánál, a nemzetközi és regionális forrásszerzésnél. Így megvalósíthatjuk azon emberközpontú törekvéseinket, amely a kistérség területén élık esélyegyenlıtlenségének mérséklıdéséhez vezet. A szolgáltatástervezési koncepció középpontjában szociális törvény hatálya alá tartozó szolgáltatások állnak. Csak szükség szerint, a szociálpotitikai ellátórendszer egységébe helyezve említjük a szociális ellátások fogalomkörébe tartozó pénzbeli vagy természetben nyújtott támogatásokat, vagy az egészségügy kérdéseit, miközben a kistérség szociális ellátásáról való gondoskodás eddigi eredményeit részletezzük, a törvényekben megfogalmazottak és a lakossági szükségletek szempontjából. A koncepció a szociális ellátórendszer keresztmetszeti képének vizsgálatán keresztül, az érzékelt társadalmi szükségletek által kijelölt inercia-rendszerben mutat utat a kistérségi szinten szükséges szolgáltatási stratégia és operatív program megvalósításához. Így alapját jelenti az operatív tervekbıl származtatott fejlesztési irányok meghatározásának, valamint az egyes szolgáltatási szinteken és színtereken szükséges konkrét fejlesztési projekteknek. Így elsısorban azzal a szándékkal született, hogy kifejezze a kistérség szociálpolitikai értékválasztását, valamint kifejezze a szakemberek, a fenntartók és a döntéshozók fejlesztési szándékát. A koncepció ezáltal az elemi tevékenységek szintjén nem „oszt le” és nem delegál feladatokat egyetlen önkormányzat és intézmény felé sem, ellenben utat nyit a közös fejlesztési prioritások mentén megfogalmazott célok eléréséhez, és ezáltal meghatározza a kistérségi szociálpolitikai stratégia-építés fı kereteit, építıköveit is. A koncepció célja, hogy a szociális szolgáltatásoknak egy olyan rendszere jöjjön létre, amely a szolgáltatók kölcsönösen hasznos együttmőködésén nyugszik, összehangoltan, koordináltan mőködik. A minıségi és differenciált szolgáltatások középpontjában az egyén és a szükséglet áll, ami bizonyíték arra, hogy azok egyénre szabottak, adekvát segítséget nyújtanak, a rászorulók számára a szolgáltatások széles körben hozzáférhetıek. A koncepció felülvizsgálatát követıen is figyelmet kell tehát fordítani a folyamatos tervezésre és a stratégia menedzselésére mind a hivatali, mind az intézményi struktúrán belül. Az elképzelések megvalósítása az alapvetı feltételt jelentı eszközök és a hatékony intézményrendszer kiépítése erısen függ a politikai és társadalmi szituációtól. A szolgáltatások fejlesztésében két alapvetı érték között kell egyensúlyt teremteni: szolidaritás, méltányosság: a leszakadó társadalmi csoportok támogatása, felzárkóztatása, feszültségek mérséklése hatékonyság: a szolgáltatásokat az igényekhez maximálisan alkalmazkodó optimális irányba állítani Azokat a fı irányokat tartjuk továbbra is szem elıtt, amelyek elérésére ez idáig is törekedtünk, azaz a meglévı intézményeink tárgyi és személyi feltételeinek fokozatos megteremtését a jogszabály elıírásoknak megfelelıen, továbbá a településeken felmerülı lakossági szükségletek kielégítését, amelyek igazodnak az egyes célcsoportok, speciális
4
helyzetének és igényeihez, azaz a szükségletek és a szolgáltatások egyensúlyának megteremtését. A Koncepció felülvizsgálatánál támaszkodtunk a megjelenített felmérésekre, adatgyőjtésekre, jogszabályokra. Ugyanakkor aktualizált lekérdezést végeztünk a települési intézményeknél, a szakosított ellátóknál. Ez úton is köszönjük az adatszolgáltatók korrekt együttmőködését!
5
2. A Kelet Balatoni Kistréség demográfiai, településszerkezeti, foglalkoztatási jellemzıinek alakulása A KISTÉRSÉG DEMOGRÁFIAI ADATAI A Kelet-Balatoni Kistérség a Közép-Dunántúli Régióban, Veszprém megyében, a Balaton északkeleti csücskében található. A Kelet-Balatoni Kistérség Többcélú Társulásához 11 település tartozik. A 28409 lelket számláló kistérség központja legnagyobb települése, a közel 8900 fıs Balatonalmádi város. A kistérségben két település város –Balatonalmádi és Balatonfőzfı - a többi település község. Balatonkenese 2009-ben kezdeményezte a település várossá nyilvánítását. A kistérség települései: Balatonalmádi, Balatonfőzfı, Balatonkenese, Balatonfıkajár, Alsóörs, Felsıörs, Csajág, Küngös, Szentkirályszabadja és Litér, Balatonvilágos. A kistérségben az átlagos településnagyság így 2580 fı. Egyetlen település lélekszáma haladja meg jelentısen e mutatószámot: Balatonalmádi városé. Ennek ellenére a kistérség K-Ny irányban elhúzódó hosszanti fekvése, a tanácsi-járási rendszerben kialakult igazgatási szervezeti rendszer hagyományai, valamint a rendszerváltást megelızıen Balatonfőzfın jelenlévı két óriásvállalat megyei szinten is túlmutató felszívóképessége miatt, a térségben hagyományosan három település bír centrális erıvel: Balatonalmádi, Balatonfőzfı és Balatonkenese. E három település a közszolgáltatások területén a környezı kistelepülések részvételével gesztor-jellegő tevékenységeket is ellát. A települések megoszlása lakosságszámuk alapján: 1000 fınél kisebb 1000 -2000 fı közötti 2000- 4000 fı közötti 4000 fınél nagyobb
Csajág, Küngös Alsóörs, Balatonfıkajár, Felsıörs Balatonkenese, Litér, Szentkirályszabadja Balatonalmádi, Balatonfőzfı
Népességszám alakulása a kistérségen belül települések arányában (2008.) településenkénti népességszám 5% 7% 7% 2% 5% 32% 3% 13% 5%
16%
Alsóörs Balatonfıkajár Balatonvilágos Csajág Küngös Szentkirályszabadja
5% Balatonalmádi Balatonfőzfı Balatonkenese Felsıörs Litér
6
A kistérség jelentıs része vidéki jellegő, népsőrősége 87,6 fı /km2. A 2001. évi népességszámhoz képest az állandó lakosság száma 2008-ban11%-os növekedést mutat. A demográfiai mutatószámok növekvı tendenciái tükrözik kistérség természetes növekedésének adatait és a növekvı betelepedési tendenciát. A lakónépesség számának változása 2001-2008. között
kistérség KözépDunántúl Magyarország -5
0
5
10
Az országos átlaghoz viszonyítva az ezer lakosra jutó természetes növekedés a kistérségben kedvezı képet prognosztizál. Ennek oka egyrészt a közeli megyeszékhelyrıl a vidéki kisebb településekre költözı városi lakónépesség kiáramlásának intenzívebbé válásával, másrészt a fiatal párok beköltözésével, valamint a születésszám növekedéssel összefüggı folyamat. A kistérség települései az új lakhelyet keresık számára vonzó környezeti adottságukkal a megyeszékhelyrıl elvvándorlók számára kedvezı lakhatási klímát teremtenek. Egyetlen településen, Balatonfıkajáron érzékelhetı a népesség csökkenése közel 4,2 %-os mutatószámmal. Az állandó népesség lélekszámának változása 2001-2008. között1
Alsóörs Balatonalmádi Balatonfıkajár Balatonfőzfı Balatonvilágos Balatonkenese Csajág Felsıörs Küngös Litér Szentkirályszabadja Összesen:
1
Állandó népesség 2001 1261 7735 1455 4131 1161 3417 888 1163 562 2027 2013 25913
Állandó népesség 2008. 1544 8986 1394 4464 1389 3604 923 1531 584 2128 2122 28668
Különbözet lélekszám 283 1251 -61 333 228 192 35 368 22 101 109 2861
Különbözet % 22,44 16,17 -4,19 8,06 19,63 5,61 3,94 31,64 3,91 4,98 5,41 11,04
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal Veszprém Megyei Évkönyve és a TeIR, népesség-nyilvántartás
7
A legkedvezıbb adatok Felıörsön és Alsóörsön jelentkeznek. Hátterében az önkormányzat tudatos népességmegtartó és néppesség-növelı politikája áll: az új építési telkek kialakítása, valamint a harmonikus településkép, a helyben és a közeli településeken eléretı magas szintő szolgáltatások is erısen hatnak a bevándorlási kedvre. Ennek a szerencsés folyamatnak a fenntartásához azonban szükséges a megnövekedett lakosságszámot kielégíteni tudó közszolgáltatások kapacitásának hozzáigazítása az esetleges többletigényekhez, különösen a gazdaságilag aktív kisgyermekes családokat, illetve az idıseket ellátó szolgáltatások terén. Figyelemre méltó az is, hogy annak ellenére, hogy a kistérségben Küngös a 240/2006. (XI.30) sz. kormányrendelet szerint különbözı okok miatt leghátrányosabb helyzető településnek minısül, népességszáma mégis enyhén növekvı tendenciát (3,91%) mutat és ez a mutatószám alig marad el a megyeszékhelyhez közelebb fekvı települések (Szentkirályszabadja, Lirér) növekedésétıl. Kedvezıtlennek tekinthetı azonban az a folyamat, hogy a népesség korcsoport összetételében eltolódás tapasztalható a 60 éven felüli korcsoportok irányába, mely születések számának növekedése ellenére enyhe emelkedést mutat. A 60 éves és népesség aránya az állandó népességhez viszonyítva a 2007. évi adatok alapján születések számának növekedése ellenére 23%-os!
szerinti az élve idısebb az élve
Az állandó lakosságszám korcsoportok szerinti bontásban Település /város kiemelve/ Alsóörs Balatonalmádi Balatonfıkajár Balatonfőzfı Balatonkenese Balatonvilágos Csajág Felsıörs Küngös Litér Szentkirályszabadja Összesen:
0-18 236 1341 284 639 565 304 169 335 138 469 492 4658
19-50 917 5229 812 2503 2101 803 562 973 339 1335 1336 16084
61-x 391 2314 298 1322 937 282 192 223 107 324 294 6392
Állandó lakosság 2008. január 01-én 1544 8986 1394 4464 3603 1389 923 1531 584 2128 2122 28668
A KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK, GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁSI HELYZETÉNEK JELLEMZİI A kistérségek tagoltsága és fejlettségi szintjei eltérı szinteket mutatnak. Az alkalmazott jelzıszámok alapján öt összevont fejlettségi térségtípust lehet meghatározni: -
dinamikusan fejlıdı térségeket, ahol a jelzıszámok zöme több mint 10%-kal meghaladja a vidéki átlagot, fejlıdı térségek azok, ahol a mutatók zöme a vidéki átlag felett van, de az eltérés mértéke nem haladja meg a 10%-ot,
8
-
felzárkózó térségek azok, ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot, s a növekedés jeleit is mutatják, stagnáló térségek azok, ahol a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzıszámok zöménél eléri, illetve közelíti a 10%-ot, lemaradó térségek estében a jelzıszámok zöménél a vidéki átlagtól való elmaradás legalább 15%.
A Kelet-Balatoni Kistérség a fejlıdı kistérségek közé tartozik. FOGLAKOZTATÁS A kistérség foglalkoztatási rátája, munkaerı-piaci pozíciója, nyilvántartott munkanélküliek száma igen eltérı a 11 településen. A Foglalkoztatási Hivatal adatforrása szerint 2008. 4. negyedévében megyénk foglalkoztatási rátája 51.6%-os. A Kistérség településeinek munkanélküli nyilvántartását és regisztrációját két Munkaügyi kirendeltség látja el. A regisztrált munkanélküliek száma 2008. 4. negyedévében mintegy 253 fıvel több több, mint egy évvel korábban. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2008. 4. negyedévében a munkanélküli ráta2 Veszprém megye területén átlagosan 7,79 %-os volt. A megyében található kilenc kistérségbıl kedvezıbb helyzetképet csak a Veszprémi (5,55%), Zirci (6,42%) és a Balatonfüredi (7,27%) kistérség mutatószámai jelenítenek meg. A Balatonalmádi kistérség a kilenc kistérség közül az ötödik helyen reprezentál a 8,59%-os mutatóval. A munkanélküliségi ráta alakulása éves szinten: összehasonlító diagramm3
8 6 4 2 0 Balatonalmádi
Veszprém
Veszprém megye
Ha a munkanélküliség alakulásának dinamikus statisztikáját tekintjük át a kistérségben, az alábbi adatsorból látható, hogy a nyolc éves idıintervallumban a munkanélküliségi ráta folyamatos emelkedést mutat a foglalkoztatottak számának csökkenése mellett. Talán a 20032004. éves idıszakban találunk e kedvezıtlen dinamikában egy rövid stagnáló szakaszt. A 2008. évi 4. negyedéves adatok még nem tükrözik teljes megbízhatósággal a gazdasági recesszió hatását, de a mutatószámok egyenletes emelkedése a 2008. évi 4. negyedéves adatok alapján megtörik, így valószínősíthetı, hogy ennek okaként a gazdaság, így a foglalkoztatás területére is kiható recessziót jelölhetjük meg.
2 3
A gazdaságilag aktívak és munkanélküliek arányát megjelenítı mutató Forrás: ÁSZF adatsor
9
A kistérség különösen veszélyeztetett a foglalkoztatás-szerkezete miatt. A munkavállalók jelentıs része a recesszió által sújtott építıipari, szálloda-turizmus, valamint kis-és közepes vállalkozások alkalmazottjaiként foglalkoztatott.
A munkanélküliségi ráta alakulása 2001-2008. 10 8 6 4 2 0
20 01 /4 .
ne gy 20 ed 02 év /4 .n eg 20 ye 03 dé v /4 .n eg 20 ye 04 dé /4 v .n eg 20 ye 05 dé /4 v .n eg 20 ye 06 dé /4 v .n eg 20 ye 07 dé v /4 .n eg 20 ye 08 dé /4 v .n eg ye dé v
Mnk ráta %
A térség – gazdasági szerkezete következtében - nem tekinthetı homogénnek a foglalkoztatás szempontjából sem. Az egyes települések sajátosságait figyelembe véve különbözı mikro-körzetek alakíthatóak ki. A szolgáltatási szférába sorolt foglalkoztatottak aránya a vízparti települések esetében meghatározó, ez alól Balatonfőzfı (ipari város) képez kivételt. A foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek számának dinamikája 2001-2008.
12000 10000 8000 6000
munkanélküli fı
4000
foglalkoztatott
2000 0 2001/4. negyedév
2003/4. negyedév
2005/4. negyedév
2007/4. negyedév
A kistérség aktív korú lakosságuk közel 65%-át 1990-ig a Nitrokémia Ipartelepek és a Főzfıi Papírgyár foglalkoztatta. Ezenkívül jelentıs munkaerı-felvételt biztosított a Balatonfıkajári Mezıgazdasági Tsz, továbbá az övezetben található vállalati üdülık. 1990. után: nagyvállalatok leépítését követıen a foglalkoztatottak (ingázó, alacsony szakképzettségő, betanított munkavállalók, nık) számának radikális visszaesése következett be. A kistérség valamennyi településén a rendszerváltást követı 18. évben a vállalkozások számának emelkedése mellett is- továbbra is- jellemzı a helyi foglalkoztatók hiánya.
10
A szezonális foglalkoztatás a térségben döntıen az idegenforgalommal összefüggı szolgáltatási szektorban, valamint mezıgazdasági és építıipari területen jelentkezik a tavasztól ıszig tartó idıszakban. A szezonális foglalkoztatók elsısorban a fiatalabb, gyermektelen korosztályokat a rugalmasabb, a változó munkakörülményekhez, munkarendekhez jobban alkalmazkodni tudó munkavállalókat keresik. Foglalkoztatásuknál a helyben lakás, idegen nyelvismeret és a több szakképesítés elınyt élvez. Kedvezıtlen jelenség, hogy a szolgáltatási szektor részesedése a kistérségen belül megnıtt ugyan a 90-es években, de nem éri el az EU-s, sıt országos átlagot sem. A szolgáltatási szektor - súlyának növekedése ellenére - foglalkoztatásban betöltött szerepe alacsonyabb az országosnál. A foglalkoztatás belsı szerkezetében jelentıs átrendezıdés volt tapasztalható az elmúlt 10 évben. Nagy mértékő az alkalmazottak számának visszaesése. Jelentıs csökkenés tapasztalható a szállítás, raktározás, posta, távközlés illetve a pénzügyi tevékenység és kiegészítı szolgáltatásai területén a foglalkoztatottak számában. Nıtt az önfoglalkoztatás és az egyéni vállalkozások száma. Az idegenforgalomban résztvevı munkaadók kis méretük, sok esetben egyféle tevékenységi profiljuk és az élımunkára vonatkozó szabályozások miatt nem érdekeltek, és nem is képesek munkavállalóikat a szezonon túl foglalkoztatni. Rendkívül magas a regisztrált munkanélküliek között a 8. általános és a szakmunkás végzettséggel rendelkezık aránya, a kistérségben eléri a 30-38%-ot is. A helyben foglalkoztatottak száma, valamint a szolgáltatói és ipari, építıipari szektorban a nem szezonális jellegő munkahelyek száma az országos mutatókhoz képest is kedvezıtlen A 3000 fı alatti lakónépességgel rendelkezı településeken a fı foglalkoztatást változatlanul az önkormányzatok és intézményeik és a közeli megyeszékhely munkáltatói, valamint a Székesfehérváron és a megyeszékhelyen található multinacionális cégek biztosítják. 4 Az intézmények nyilvántartásai alapján az egyes ellátásokban részesülık jelentıs része a szürkegazdaságban foglalkoztatott. A Megye Munkaügyi Központ 2008. statisztikai adatai szerint – kismértékben – emelkedett megyénkben a regisztrált munkanélküliek átlagos képzettségi szintje. A munkanélküliek 17%-a a 2008. év 4. negyedévének végén nem rendelkezett szakképzettséggel, azaz legfeljebb 8 általános iskolát végzett, 47%-uk szakmunkás bizonyítvánnyal, 20%-uk érettségivel, és mindössze 16%-uk rendelkezik diplomával. A korábbi évekhez képest a nyolc általánost végzık száma mérséklıdött, ugyanakkor emelkedett az érettségizettek és a fıiskolások aránya. A nyilvántartott munkanélküliek átlagos képzettségi szintje, kistérségi szinten szinte homogénnek tekinthetı. Általánosságban véve elmondható, hogy a regisztráltak képzettsége a megyei átlaghoz közelít. A Megyei Munkaügyi Központ statisztikai adatai szerint a megyében regisztrált munkanélküliek átlagéletkora 2007. év adataihoz képest nem változott, a korcsoportonkénti megoszlás azonban némiképp módosult. Mérséklıdött a 40-49 évesek súlya, ahogy csökkent a 25-29 évesek aránya is. Emelkedett ugyanakkor a 30-39 évesek, valamint a pályakezdı fiatalok, s közülük is fıként a 20-24 évesek részaránya. 4
Forrás: KSH, A K-Balatoni Kistérség Gazdaságfejlesztési Programja, Megyei Munkaügyi Központ kimutatásai, valamint lekérdezett adatok
11
Közép-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ Balatonalmádi Kirendeltségének adatai alapján a rendszeres szociális segélyben részesülı, tartósan nem foglalkoztatott és regisztrált munkanélküliek száma 172 fı a kistérségben. 5 A települések állandó lakosságszámához viszonyítottan a rendszeres szociális segélyben részesülık legmagasabb mutatóját Küngösön (2,9%), míg a legalacsonyabbat Balatonalmádiban (0,2%) találjuk.
Település
RSzS-ben részesül 2008. december 31-én/ fı 7 26 16 26 34 4 13 5 17 5 20
Alsóörs Balatonalmádi Balatonfıkajár Balatonfőzfı Balatonkenese Balatonvilágos Csajág Felsıörs Küngös Litér Szentkirályszabadja
173
Kelet-Balatoni Kistérség
KÖZLEKEDÉS, TELEPÜLÉSSZERKEZET, LAKÁSHELYZET A kistérség part menti települései közül a két város, Balatonalmádi (1989) és Balatonfőzfı (2000) eltérı történelmi-gazdasági elızmények révén jöttek létre. Így a kistérség 3000 fıt meghaladó három településének településszerkezete sem egységes. Balatonalmádiban négy (Buadatava, Vörösberény, Városközpont, Káptalanfüred), Balatonkenesén kettı (Balatonkenese, Balatonakarattya) Balatonfőzfın három (Főzfıfürdı, Csebere, Főzfıgyártelep) szerkezeti és városképi szempontból is karakteresen eltérı egymástól elhatárolható településrész alakult ki. A fenti települések a településrészei eltérı fejlıdési pályán mozogtak, így lakótelepi, üdülıövezeti, és központi részekre tagolhatók. Jellegzetesen egyutcás, útvonal-tengelyes település a többi part menti település, amelyek azonban a parti sávtól távolabbra - a terep adottságoktól függı távolságra - is elhúzódtak. (Balatonkenese, Balatonakarattya, Balatonvilágos.) a partmenti települések további jellegzetessége, hogy a tényleges tópart sőrő beépítettsége miatt csak kevés területen biztosított a tó megközelítése. A parttól távolabb lévı települések az átszelı közútra főzıdtek fel, illetve késıbbi terjeszkedés folytán átmenetet képeznek - terepviszonyoktól függıen - a halmaz - illetve újabban a településrendezési elıírások alapján tervezett - sakktáblaszerő beépítettség között. Valamennyi településre jellemzı volt az utóbbi évtizedekben a régi épületek újjá-, illetve átépítése, új utcasorok kialakítása. A települések nagy elınye a tájképi szépség, a viszonylagos rendezettség, a komfortosság, amelyek fontos telepítı tényezıi a kistérség falvainak, városainak. A közlekedési infrastruktúra területén is kimutatható a part menti és a háttér települések 5
KdRMK Balatonalmádi Kirendeltség adatai
12
közötti eltérés. A kistérség megosztottságát világosan tükrözi a parti sávban végighaladó fıutak, és a vasútvonal elhelyezkedése is. A part mentén húzódó, a Balaton körüljárhatóságát egyedül biztosító 71-es fıút a legtöbb település esetében egyben a település fı utcája is. Az útterhelést némileg csökkentette a 711-es elkerülı-út megnyitása az M7-es autópálya Balatonfüredi lehajtója és Balatonfőzfı között. A kistérség egyes települései között a közlekedés a tömegközlekedés szerkezetváltása miatt kedvezıtlen. A 27-es számú Hajmáskér-Lepsény vasúti szárnyvonal megszüntetése következtében, valamint a vonatpótló autóbuszjáratok és menetrendszerinti Volán járatok összehangolatlansága, járatszerkezete miatt a települések között és az ingázó övezet városainak irányába is /Balatonalmádi és Balatonfőzfı kivételével/ nehezített a nem személygépjármővel történı közlekedés. → A kistérség egyes településein (Balatonfıkajár, Csajág, Küngös) élı vidéki munkavállalók és középiskolai tanulmányokat folytató fiatalkorúak és családjaik az ingázás miatt foglalkoztathatósági és hozzáférési hátrányoknak vannak kitéve. A kistréségben jellemzı a családi, társasházas lakóövezetek magas aránya. A lakótelepi övezetek száma elenyészı. Átlagosan 1,2 fı él egy lakásban a kistérség területén. Balatonalmádiban és Balatonfőzfı Főzfıgyártelepi városrészében jelenik meg a lakótelepi lakókörnyezet, azonban ezeken a településrészeken sem jellemzıek a 12 lakásnál nagyobb társasházi lakóközösségek. A lakótelepi övezetekben magas a bérlık aránya, de ez növekvı tendenciát mutat Balatonalmádi, Balatonfőzfı családi házas övezeteiben is. A kistérség 8 települése rendelkezik szociális bérlakás állománnyal. Az ehhez való hozzáférést azonban nem mindenhol szabályozza helyi rendelet, de minden esetben pályázat útján, testületi döntés keretében döntenek arról, hogy kivel kötnek az önkormányzatok bérleti szerzıdést. Bérlakás-építési program egyetlen településen sincs, állami energia megtakarítási programokban, „panelprogramokban” a társasházi közösségek önállóan indulhatnak. Önkormányzati kezességvállalás nélkül. A lakhatás költségeinek (szolgáltatási díjak, a lakásvásárláshoz szükséges hitelek törlesztı részleteinek) radikális emelkedése miatt egyre nagyobb számban fordulnak elı ingatlan-végrehajtások. Ennek a folyamatnak a megfékezésére lehetıséget teremtenek a veszélyeztetett lakhatást mérsékelı, az adósságspirál bemeneti szakaszában lévı családok számára biztosított adósságkezelési programok. Azonban ilyen programot a kistérségben egyetlen önkormányzat sem mőködtet annak ellenére, hogy a központi kormányzat által biztosított szociális normatívák között szerepel a lakhatási feltételek javítását célzó segélyezési forma finanszírozása A prevenciós jellegő programok mellett azonban szükségszerő a hajléktalanság problémájával való szembenézés is a nagyobb településeken. A szakellátást biztosító intézmények hiányát két településen hajléktalan-ellátást biztosító szolgáltatási szerzıdéssel biztosítják. SZEGÉNYSÉG, DEPRIVÁCIÓ A szociális ellátás keretében az önkormányzatok segélyezési nyilvántartásának elemzésébıl következtethetünk a lakosság szociális helyzetének romlására. Amíg 17 évvel ezelıtt a pénzbeli szociális ellátások igénylése szinte elenyészı volt, addig az elmúlt mintegy tíz évben radikálisan növekedett a segélyre szorulók száma. Az eladósodott, adósságspirálba sodródott családok számának felmérése, kimutatása egyetlen településen sem történt meg átfogóan, csak eseti jelleggel, egy-egy aktuális problémakörhöz kapcsoltan.
13
Az idısek, és különösen a nagyon idısek magas aránya jellemzi fıként a kistérségi településeket. A falvakban sokan egyedül élnek, és segítségre, ellátásra szorulnak. Számukra gyakran még orvosi rendelésre, gyógyszertárba eljutni is nehézséget okoz. A kisgyermekes, vagy fogyatékossággal élı, esetleg idıs rokont gondozó családok kistelepülésekre áramlása sem állt meg, ezért feltétlenül indokolt figyelmet fordítani az elsısorban a nık terheit csökkentı, ápolást, gondozást, napközbeni ellátást biztosító szociális szolgáltatások kialakítására, fejlesztésére, a jelenlegi szolgáltatási kapacitások szükségletekhez való hozzáigazítására. Súlyos problémaként jelentkezik a beteg, ágyhoz kötött idıs korú, ápolásra szorulók folyamatos ellátása. Ennek biztosítására a kistérségben csupán meghatározott óraszámban OEP-finanszírozás alapján, kórházból történı hazabocsátást követıen van mód. Ebben az esetben is csupán az ápolási-gondozási szükségletek minimális mértékét kielégítıen. Az érintett populációra vonatkozóan a mai napig nem történtek átfogó felmérések a kistérségben. Akárcsak fenti csoportokról, a pszichiátriai és szenvedélybeteg emberekrıl sincsenek megbízható, friss adatok, melyek a tervezést elısegítenék. .
14
3. A Szociális alapszolgáltatás rendszere JOGFORRÁS VÁLTOZÁSOK 2007-2009. KÖZÖTT, PROGNOSZTIZÁLHATÓ VÁLTOZÁSOK A kistérség népessége az országos trendeknél gyorsabban növekszik. A települések életében a szociális szolgáltatások rendszerének kiépítése nem ad-hoc jellegő döntés eredménye. A szolgáltatók/fenntartók szigorú törvényi szabályozás és szakmai külön jogszabályok alapján biztosíthatják a kötelezı – vagy önként felvállalt szociális szolgáltatásokat. A szociális ellátórendszerre jelenleg egyre nagyobb terhet ró az idısek - aktuális egészségi állapotukból adódó - szükségleteire reagáló ellátások kiépítése, a változó igények szerinti rugalmas átalakítása, vagy további mőködtetése. A meglévı, folyamatban lévı vagy párhuzamosan futó tervek, Operatív Programok több, szociális területet érintı fejlesztésben gondolkodnak, ami mindenképpen pozitív változást sejtet. A szociális és az egészségügyi problémák a szociálpolitika területén is összefonódnak,- a fejlesztési prioritásokban is sokhelyütt együtt jelenik meg (pl. akadály-mentesítés, kórházi szociális munkásokkal való szoros kooperáció, addiktológiai-rehabilitációs programokkal való, kistérségi határokon túlnyúló együttmőködés), ami egy komplex rendszerszemléletet feltételez, melynek eredménye a szolgáltatásokat igénybe vevık több szálon futó gondozása. A szociális alapszolgáltatás rendszerét a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Sztv) szabályozza a következıképpen: A szociális ellátás feltételeinek biztosítása, a nemzetközi egyezményekben, így különösen az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányában, továbbá az Alkotmányban meghatározott szociális jogok érvényre juttatása érdekében, a társadalmi szolidaritás alapján, valamint a jövı nemzedékért és a szociális segítségre szorulókért érzett felelısségtıl vezérelve az Országgyőlés a következı törvényt alkotja: 1. § (1) E törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megırzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit. (2) A helyi önkormányzatok az e törvényben szabályozott ellátásokon túl saját költségvetésük terhére egyéb ellátásokat is megállapíthatnak. 2. § A szociális ellátás feltételeinek biztosítása - az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelısségén túl az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata. A törvény a szociális szolgáltatások területén elsısorban az önkormányzatok ellátási felelısségét teszi hangsúlyosabbá. A két legalapvetıbb - az élethez és az emberi méltósághoz való jogot is érintı - alapszolgáltatás, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás esetén a törvény megteremti az önkormányzat háttérfelelısségét abban az esetben, ha az önkormányzat maga nem tudja e két szolgáltatás bármelyikét a rászoruló számára nyújtani. A törvény szerint ebben az esetben - amely akár a szolgáltatás teljes hiánya, akár kapacitáshiány miatt felléphet - a rászorulót ellátó másik állami, nem állami vagy egyházi
15
fenntartó követelheti az ellátásra köteles települési önkormányzattól az intézményi és a személyi térítési díj közötti különbözetet. A 2007-2009. közötti idıszakban hatályba léptetett legfontosabb törvényi és jogszabályi változások: 1. A törvény szerint 2007. január 1-jétıl ellátási szerzıdés megkötése esetén az önkormányzat lesz jogosult az ıt megilletı szociális és gyermekjóléti alap-normatíva lehívására. Azonban az étkeztetés, házi segítségnyújtás, valamint a nappali ellátás (idısek klubja) szolgáltatások esetében az Sztv 120-122. §-a alapján szolgáltatási szerzıdéssel biztosított ellátások tekintetében a szolgáltatást nyújtó nem állami intézmény jogosult a normatív támogatás lehívására. Ennek jelentısége abban áll, hogy a törvényalkotó szándéka szerint az önkormányzati és nem önkormányzati fenntartók tekintetében a mutatószámok alapján nyújtott fajlagos összegek differenciáltan kerüljenek a különbözı szolgáltatókhoz. A szabályozási metodika elıször a 2005. évi költségvetési törvényben jelent meg. Ettıl az évtıl ugyanis ezeket a szolgáltatásokat ellátó nem állami intézmények a normatív támogatások 30%-ára voltak jogosultak. 2. A differenciált támogatási metodika a kiegészítı normatív támogatások rendszerében is megjelenik. A törvényalkotó a kiegészítı támogatások jogosultsági feltételeinél három feladat ellátási formát különít el, melynek mentén a normatív támogatások fajlagos mutatóit lépcsızetesen állapítja meg. Ezek: 2.1. többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézmény, 2.2. intézményfenntartó társulás által fenntartott intézmény útján, illetve 2.3. az Sztv 120-122. §-a alapján, illetve a Gyvt 96-97. §. alapján szerzıdés, vagy feladatellátási megállapodás által mőködtetett szolgáltatás. 3. Az Sztv 2007-tıl a szociális szolgáltatások tekintetében meghatározza a szociális rászorultságot. (63. § (4) (5) bekezdés; 65. § (4) bekezdés; 65/C. § (4) (5) bekezdés) 4. Az Szt. 65/A § (3) bekezdése bıvítette a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbő ellátás keretében ellátandó feladatokat. 5. Fontos jogszabályi változás, hogy a házi segítségnyújtás és étkeztetés szakfeladatokon az ellátotti mutatószámokon túl az ellátásba vont klienseknek a mindenkori öregségi nyugdíjminimum által megállapított sávok szerinti jövedelmi helyzetét is figyelembe kell venni a normatív támogatások igénylésénél. A teljes normatív támogatások csak annál az ellátottnál illetik meg a fenntartót, akinek havi jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 150%-át. A magasabb jövedelmi sávba esı ellátottak tekintetében a fajlagos mutatók jelentısen csökkennek! A törvényalkotó célja az, hogy a szociális gondoskodás rendszerében a hagyományosan redisztributív jelleggel mőködtetett állami gondoskodás költségvetési igényét csökkentve arra ösztönözze a szolgáltatókat, hogy a magasabb jövedelemmel, egzisztenciális biztonsággal rendelkezı igénylıket elterelje a privát szolgáltatást nyújtó, piaci alapon mőködı szolgáltatók felé. Ezek elérhetısége azonban szinte kizárólag a nagyvárosokban biztosított! 6. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérıl szóló törvény rendelkezései alapján 2010. január 01-tıl a szerzıdéses ellátások esetében a Költségvetési tv. 8. melléklete alapján biztosított kiegészítı állami támogatások nem vehetık igénybe! A szerzıdéses szolgáltató fenntartója így kizárólag az alapnormatívára lesz jogosult.
16
7. 2009. évben az Út a munkába program megalkotásával összefüggésben az Sztv. 37.§. paragrafusa alapján bevezette a rendelkezésre állási támogatást a rendszeres szociális segély mellett, melyre az aktív korú tartósan nem foglalkoztatott munkaerı-piaci szempontból rehabilitálható és a programban együttmőködı személyek jogosultak. A program végrehajtásának elısegítését a kormány két rendelet megalkotásával biztosította. Az munkanélküliek foglalkoztatását elısegítı program az önkormányzatokra jelentıs feladatokat ró.
17
4. A SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁS FORMÁI, A KISTRÉSÉGI TELEPÜLÉSEK ELLÁTÁSI KÖTELEZETTSÉGE: A szők értelemben vett szociális gondoskodás rendszere három pillérre épül. Ezek: 1. A szociális rászorultságtól függı pénzbeli ellátások 2. A természetben nyújtott szociális ellátások és a 3. a szociális szolgáltatások Az elsı körbe tartozó szolgáltatások:
Rendszeres szociális segély (RSzS) 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 37/B § 37/C. § (2) bek. alapján Rendelkezésre állási támogatás( RÁT) 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 37.§ Idıskorúak járadéka 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 32/B § és 32/C § Lakásfenntartási támogatás Átmeneti segély Ápolási díj 1993. évi III. tv. (Szoc. tv.) 44. § Temetési segély
A pénzbeli ellátások szabályozásánál az Sztv. utolsó változásai során nagy hangsúlyt kapott a szociális rászorultság elve. A pénzbeli ellátások biztosításának és finanszírozásának szabályai, az elmúlt közel másfél év rossz tapasztalatainak eredményeként a közelmúltban megváltoztak. A rendszeres segélyek és egyes szociális problémák, meghatározható élethelyzetekhez, valamint a munka-erıpiaci helyzethez kapcsolódóan, törvény által elıírt feltételek mentén biztosítottak, ahogyan ennek központi kormányzati finanszírozása is. Jelentıs változásra került sor a rendszeres szociális segélyben részesülık jogosultsági feltételeinek megállapításánál, valamint az új rendelkezésre állási támogatás i ellátás megalkotásánál. Az elmúlt években csökkent az önkormányzatok mérlegelési joga a segélyezési döntések körében. Ezért a települési önkormányzatok segélyezési gyakorlatát azokban a segélyfajtákban tárhatjuk fel, amelyek helyi szabályozás alá esnek, illetve a címkézetlen – tehát nem konkrét feladat ellátásához kötött, nem közvetlenül elszámolandó -, a központi költségvetés által az önkormányzatok számára biztosított szociális normatíva keretébıl kerülnek kifizetésre. A segélyezés egyértelmően települési hatáskör. A térségi összehasonlítás és áttekintés azonban hasznos lehet, hiszen összevethetıvé válnak az egyes helyi gyakorlatok. Jelen koncepció helyzetelemzı részében csupán annyit állapítunk meg, hogy igen eltérı a segélyezési gyakorlat a térségben, néhány közös vonás azonban felsejlik. Ezt leginkább a az átmeneti segélyezés gyakorlatában követhetjük nyomon, de más segélyek jogosultságának megállapításánál is tetten érhetı. Az átmeneti segélyezés gyakorlata az utóbbi idıben megváltozott. Gyakorlatilag a segélyben részesülık köre állandó összetételő, a megállapított eseti jelleggel kiutalt támogatások mértéke ahhoz igazodik, hogy a kérelmezı számára a helyi rendelet alapján az egy fıre egy évben megállapítható „keretbıl” a rászoruló mennyit használt fel. Ez a tendencia azt tükrözi, hogy az eseti jellegő pénzbeli támogatások alapvetı célja meggyengült: az átmeneti támogatások kvázi rendszeres jövedelemként funkcionálnak és beépülnek az abban részesülık egyéni családi bevételi forrásai közé. Ennek oka az, hogy a jövedelemmel nem rendelkezı, vagy alacsony jövedelemmel bíró rászorultak számos más támogatási formából a jogosultsági feltételek hiányában kiszorulnak, vagy olyan hatékony ellátási formában nem részelnek, melyek az élethelyzetüknek megfelelıen adekvát. Így
18
jellemzıen a hátralékot felhalmozó, vagy a lakhatási veszéllyel fenyegetett, és hajléktalan személyeket érinti ez a gyakorlat. Kényszerő út ez a szakellátások és szakszolgáltatások hiányában, melyek közül a háztartásszervezés, az adósságkezelés, vagy a hajléktalan ellátás hiánya a leginkább a folyamatra ható tényezı. A természetbeni juttatások Sztv. által szabályozott formáin túlmenıen a helyi önkormányzatok igen széles támogatási palettát alakítottak ki a gyakorlatban. A leggyakoribb juttatás téli idıszakban a tüzelı-anyag biztosítása. A hatályos szociális törvény szerint a szociális szolgáltatások terén a következı kötelezettségek érintik a térség településeit: 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény valamennyi önkormányzatot kötelezi az alapszolgáltatások biztosítására, ami településnagyságtól függetlenül jelenti az étkeztetést és a házi segítségnyújtást. A falugondnoki szolgáltatás 600 fı alatti településeken az alapellátások biztosítására. a tanyagondnoki szolgáltatás 70-400 fıs külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen mőködtethetı településnagyság és térszerkezet függvényében. 2.000 lakosúnál nagyobb településeken a családsegítésnek, 3.000 felett nappali ellátás a biztosítása szükséges. A jogszabályi kötelezések láthatóan különféle önkormányzati kötelezettségeket írnak elı, ugyanakkor nyilvánvalóan látható, hogy amennyiben a több települést érintı szolgáltatások esetében nem vállal fel a kistérség a kötelezın túlmutató, illetve más ágazatokkal összehangolt fejlesztéseket, ebben az esetben nagyon komoly helyi társadalmi problémáknak és elvárásoknak fordítanak hátat. Ezek a döntések belátható idın belül jelentısebb problémák kialakulását, ezáltal költségesebb programok indításának szükségességét eredményezik. A kistérségben három olyan település találhat, amely meghaladja a 3000. fıs lélekszámot és ezáltal a szolgáltatási kötelezettségei az étkeztetés és házi-segítségnyújtás, családsegítés szakfeladatokon túlmutatóan kiterjednek a családsegítés és nappali ellátás biztosítására is. Azonban külön ki kell hangsúlyozni, hogy a többi települések jelentıs hányadában a fenntartók felismerték annak jelentıségét, hogy jogszabályi kötelezettség nélkül is kell és szükségszerő megszervezni ezeknek a szolgáltatásoknak a településen történı elérését. Így nappali ellátást biztosít a törvényi kötelezettségek nélkül is Litér, Felsıörs, Alsóörs saját belterületén, valamint a többi településen is operatív programok kerültek kidolgozásra annak érdekében, hogy a szolgáltatások egyenlı hozzáférésének biztosítása érdekében minden helyben elérhetıek legyenek a többletszolgáltatások. A települési önkormányzatok közül az alacsony lélekszámú, vagy 70-400 fıs külterülettel rendelkezı községek az alapvetı szociális szükségletek kielégítését segítı szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás érdekében tanyagondnoki szolgáltatást mőködtethetnek. Ez az ellátási forma két településen mőködik (Felsıörs, Balatonvilágos) A szolgáltatás elısegíti a külterületen élık számára ez egyébként nehezítetten megközelíthetı közszolgáltatások és egyéb szolgáltatások elérését. A kötelezı alapszolgáltatásokon túlmutatóan a kistérség minden településére kiterjedı illetékességgel mőködik támogató szolgálat feladat ellátási megállapodás alapján, valamint szakosított ellátásként egy magánfenntartó által mőködtetett több mint 100 férıhelyes idısek otthona és nyugdíjas ház Balatonfőzfın. Örömteli, hogy a kistérségben a fiatal felnıtteket is érintıen 2005. évben létrejött a városi szintő Kábítószer Ellenes Fórum, és 2009. tavaszán a Kistérségi KEF is megalakult, melynek munkacsoportja startégiai célkitőzései mentén számos program megvalósításán dolgozik. A koncepcióban kiemelt figyelmet érdemelnek a civil szervezetek, melyek minden településen ellátják azokat a feladatokat, melyeket az önkományzati feladatellátás jellege
19
miatt ezek a szervezetek hagyományosan hatékonyabban tudnak ellátni. Tevékenységi körük fókuszában az adományszervezés és elosztás áll. A hatályos jogszabályok alapján kötelezıen biztosítandó ellátások köre a települések lélekszámához igazítottan nem mutat túl az alapellátások szintjén, azonban a térség környezeti, társadalmi adottságai, a szociális ellátórendszerben jelenlévık problémastrúktúrája számos új szolgáltatás megvalósítását igényelné. Így szükségszerő lenne a családsegítı szolgálatokhoz kapcsoltan az adósságkezelési szolgáltatás megvalósítása, vagy az intézmények klienskörének összetétele alapján a család-és pszichoterápiás szolgáltatások folyamatos jelenléte szolgáltatási palettán. Nagy hangsúlyt kell fektetni a különféle dependenciák kezelésére is, így különösen az alkohol rehabilitációs programok pszichiátriai gyógyintézeti utógondozása terén a felnıtteket érintı speciális pszichológiai szolgáltatások útján. A városokban pedig a szükségszerőnek tartjuk a családsegítıkben megjelent forgalommutatók alapján a hajléktalan ellátás utcai gondozó szolgáltatásának biztosítását akár más kistérségekkel közösen. A szociális törvény 2005. január 01-jével nevesíti önálló szolgáltatásként a jelzırendszeres házi segítségnyújtást, s a 10000-nél magasabb lakosságszámú településeket kötelezi annak megszervezésére. Addig modellkísérleti programok keretében mőködött. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élı, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelı használatára képes idıskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülı krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítják az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történı haladéktalan megjelenését. A kiérkezı a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedéseket megteszi, valamint szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás biztosítását kezdeményezi. További lehetıség a fogyatékkal élı személyek, illetve a pszichiátriai betegek részére nyújtott jelzırendszeres házi segítségnyújtás. A szolgáltatást biztosító együttmőködik a hatékony segítés érdekében a támogató szolgáltatást, illetve a pszichiátriai betegek részére közösségi alapellátást nyújtó szolgáltatóval. E szolgáltatási forma, amennyiben megfelelı szakmai tartalommal és háttérrel kerül megvalósításra, jelentıs mértékben növeli a rászoruló idısek biztonságérzetét és életminıségét, ugyanakkor ugyanolyan hatékonyan képes csökkenteni a drágább szolgáltatások iránti igényt. Ezért feltétlenül indokolt ezt a formát a térség egészére kiterjeszteni. A jelzırendszeres házi segítségnyújtás korábbi szabályozása és finanszírozási feltételei ezen a területen a piaci szereplık megjelenését és térfoglalását eredményezte. Azonban az új, differenciált támogatási mód, valamint a finanszírozási feltételek szigorodása következtében várható e szereplık kivonulása errıl a szolgáltatási színtérrıl. Ezért, amennyiben a kistérség házi segítségnyújtást érintı operatív programjában megjelöli és kimunkálja ezt a szolgáltatási területet, célszerőnek tartjuk azt a már meglévı intézményi keretbe illesztve megvalósítani. A jelzırendszeres házi-segítségnyújtás egyetlen településen sem mőködik. Ennek szükségletfelmérése 2007. decemberében történt meg kistérségi szinten. Korábban minden házi segítségnyújtást végzı szolgáltató saját településén belül szondázta az igényeket. A szükségletek 2007. évi feltárása 510 fıs minta alapján történt, melyben a települések lakosságszám arányosan biztosították a mintavételt. A mintában a férfi, nıi válaszadók aránya 27,8 %( ffi) és 72,1 % (nı), a fogyatékkal élı 65 éven aluliak száma 15 fı volt. A mintavételi eljárás során felmérést végzı szakemberek egyedülálló, valamint inaktív hozzátartozóval és aktív korú hozzátartozóval élıket egyaránt megkérdeztek. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy Balatonkenesén és a Balatonkenesei Intézményfenntartó társulás által ellátott
20
településeken 128 fı igényelné az ellátást, míg Balatonalmádiban és az ellátási körzetében csak 38 fı. Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatásokért térítési díjat is kell fizetni, az igénylık jelentıs része (79%) a szolgáltatást nem venné igénybe. Ennek ellenére, mivel a jelenleg hatályos jogszabályok 10.e. fı-nél nagyobb ellátási területeken minimálisan 40 jelzıkészülék kihelyezésével állami támogatást biztosított e feladat ellátásához, célszerőnek tartjuk a szolgáltatás modellezésének elvégzését és szükség szerint annak bevezetését, tekintettel a térség demográfiai adataira, korösszetételére, az érintett korcsoport magas arányára. A 10000 lélekszám fölötti településeknek van törvényi kötelezettségük a közösségi ellátás biztosítására vonatkozóan. A közösségi ellátások célja a pszichiátriai vagy a szenvedélybetegek lakókörnyezetben történı gondozása, továbbá gyógyulásuk és rehabilitációjuk elısegítése. A szociális alapszolgáltatást igénylı a közösségi ellátások keretében segítséget kap: a lakókörnyezetében maradásához, az önálló életvitelének fenntartásához, a meglevı képességeinek megtartásához, illetve fejlesztéséhez. Ennek szolgáltatási formának az elınye, hogy az alapellátásban (családsegítés, nappali ellátás, házi segítségnyújtás) jelentkezı, de annak szakmai, mőködési feltételrendszerével nem ellátható rászorulók szakszerő gondozását biztosítja. A gondozás során a segítı a háziorvossal és a kezelıorvossal való kapcsolattartás révén a szolgáltatást igénybe vevı állapotának folyamatos figyelemmel kísérését teszi lehetıvé. A pszicho-szociális rehabilitáció, a szociális és mentális gondozás, az orvosi vagy egyéb terápiás kezelés, és megkeresı programok szervezésével segít az ellátásra szoruló személyek érdekében. A közösségi ellátások tekintetében egy korábbi törvénymódosítás (2007.) újradefiniálta a szolgáltatás feladatait, meghatározta a pszichiátriai, illetve a szenvedélybetegek közösségi ellátásának szakmai tartalmát. A szolgáltatás szempontjából meghatározó, hogy a saját lakókörnyezetben történı ellátás során az önálló életvitel fenntartásában való segítségnyújtás, a folyamatos kapcsolattartás a kezelıorvossal, illetve a háziorvossal, valamint a pszicho-szociális rehabilitáció megvalósítása jelenti a szolgáltatási formák szakmai tartalmát. A közösségi szolgáltatások kiépítettsége megyei szinten is elégtelen, így az érintett rászorulók ellátása vagy az ambuláns vagy a kórházi egészségügyi szolgáltatók és/vagy a szociális alapellátás intézményeinek útján, illetve bentlakásos szociális intézményekben, az ellátott lakóhelyétıl távolt történik. Hagyományosan „szociális” jelzıt kapnak és a tényleges szociálpolitikai ellátórendszer részét képezik a gyermekek védelmérıl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. XXXI. Tv által szabályozott ellátások is, így többek között a pénzbeli ellátások közül a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a szolgáltatások közül a gyermekjóléti szolgáltat, a nappali ellátást biztosító szolgáltatások területén belül a bölcsıdei ellátás. Alább ezeknek a Gyvt. Hatálya alá tartozó szolgáltatásoknak a körét csak jelzésszerően tekintjük át. Azonban e terület fontossága, valamint számos jó és hatékony eredményt felmutató kistérségi megoldás arra hívja fel a figyelmet, hogy e terület koncepcionális kérdéseit összhangban a szociális szolgáltatástervezési koncepcióval külön dokumentumban szükséges lefektetni!
21
5. A SZOLGÁLTATÁSOK RENDSZERE, A MŐKÖDTETÉS SZERVEZETI KERETEI: A TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁSOKRÓL: Az Országgyőlés a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásainak intézményesítése, a kistérségek összehangolt fejlesztésének elımozdítása, az önkormányzati közszolgáltatások színvonalának kiegyenlített emelése érdekében megalkotta a 2004. évi CVII. törvényt-a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról. A törvény a települési önkormányzatok önkéntes társulásának elve alapján határozta meg a többcélú kistérségi társulás létrehozásának és mőködésének részletes szabályait. A létrehozott társulási forma sajátossága, hogy biztosítja a kistérségi együttmőködés hosszú távú kialakítását, továbbá egyes térségi feladatok hatékony ellátását, abból a célból, hogy elısegítse az önkormányzatok feladat ellátási kötelezettségének teljesítését a közszolgáltatások területén. A magyar önkormányzati rendszer jellemzıje, hogy számos alacsony lélekszámú, gazdaságilag kis teljesítıképességő önkormányzattal rendelkezik. Ezért a nagyfokú önállósággal bíró települések egy része - pl. a differenciálatlan hatáskör – telepítés következtében - nem képes hatékonyan, megfelelı szakmai színvonalon biztosítani a közszolgáltatások rendszerét. Ahol célszerő és mód van rá, ott az életminıség javítása, az indokolatlan társadalmi és területi egyenlıtlenségek kiküszöbölése érdekében kiemelten fontos, hogy a települések között fokozatosan kiépült együttmőködés mennyire képes megerısödni. A többcélú társulások a térségi kapcsolatok ösztönzésére, a kistérség földrajzilag egymással határos, funkcionális kapcsolatot mutató, egy vagy több központra szervezıdı településcsoport, amely a települések között lévı kapcsolatok révén lehetıvé teszi a térségi feladatok ellátását a szociális szolgáltatások területén is. SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ SZOCIÁLIS ALAPELLÁTÁSOK: A családsegítés, házi segítségnyújtás, nappali ellátás feladatainak kistérségi ellátása 2007. június 1-tıl kezdıdıen átalakult. A kistérségben egyetlen település sem tart fenn önállóan intézményt szociális alapfeladatok ellátására. A többcélú társulás feladat-ellátóként és szervezı tevékenységével biztosítja, hogy a társulás területén a szociális feladatok magasabb szakmai színvonalon, hatékonyabban kerüljenek ellátásra, olyan intézményi társulások mőködjenek, melyek biztosítják a szociális törvény által szabályozott feladatellátást. Közös intézményfenntartó társulás által mőködtetett intézmény útján látják el szociális feladataikat:
Balatonalmádi, Alsóörs, Szentkirályszabadja, önkormányzatai – a családsegítés szolgáltatásban
Balatonalmádi, Szentkirályszabadja, Litér, Felsıörs települések önkormányzatai –a házi segítségnyújtás, nappali ellátás nyújtása során
Balatonkenese, Balatonfıkajár, Balatonvilágos, Csajág, Küngös települések önkormányzatai – családsegítés, házi segítségnyújtás, nappali ellátás feladatellátásában.
Balatonfőzfı
települések
A Többcélú Társulás által ellátott szociális feladatok:
Balatonfőzfı és Alsóörs területén a Többcélú Társulás és a Támasz Idısek Otthona
22
Nonprofit Kft. között létrejött feladatellátási szerzıdés alapján - házi segítségnyújtás, nappali ellátás
Litér, és Felsıırs területén a Többcélú Társulás és a Bendola Humán Bt. között létrejött feladatellátási szerzıdés alapján – családsegítés
A gyermekjóléti feladatok kistérségi ellátása 2007. február 01-tıl szervezıdött meg. A feladatellátás jelenlegi rendszere 2007. május 31-tıl mőködik. Ettıl az idıponttól kezdıdıen a szolgáltatás feladatainak ellátására egy település sem tart fenn önálló gyermekjóléti intézményt. Közös intézményfenntartó társulás által mőködtetett intézmény útján látják el gyermekjóléti feladataikat: Balatonalmádi, Alsóörs, Szentkirályszabadja, Balatonfőzfı települések önkormányzatai Balatonkenese, Balatonfıkajár, Balatonvilágos, Csajág, Küngös települések önkormányzatai A Többcélú Társulás által ellátott gyermekjóléti feladatok: Litér, és Felsıırs területén a Többcélú Társulás és a Bendola Human Bt. között létrejött feladat ellátási szerzıdés alapján látják el a gyermekjóléti szolgáltatás törvényben meghatározott feladatait. A szociális és gyermekjóléti feladatok ellátását négy szervezet végzi.
Területi Szociális Szolgáltató Intézmény /TSZSZ/ o Székhely: Balatonkenese, Fı utca 43. –családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, étkeztetés, módszertani gyermekjóléti intézmény o Telephelyek: Balatonkenese, Táncsics u. 20. –nappali ellátás, házi segítségnyújtás Csajág, Balatonfıkajár: családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, Küngös, családsegítés, gyermekjóléti szolgálat
A Balatonalmádi Szociális Alapszolgáltatási Központ /BSZAK/ o Székhely:-családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, étkeztetés, házi segítségnyújtás o Telephelyek: Balatonfőzfı, családsegítés, gyermekjóléti szolgálat Alsóörs: családsegítés, gyermekjóléti szolgálat Felsıörs: nappali ellátás, házi segítségnyújtás Szentkirályszabadja: családsegítés, gyermekjóléti szolgálat, nappali ellátás, házi segítségnyújtás Litér, nappali ellátás, házi segítségnyújtás.
A Támasz Idısek Otthona Kht. o Székhely: Balatonfőzfı, nappali ellátás, házi segítségnyújtás o Alsóörs: házi segítségnyújtás, nappali ellátás
A Bendola Humán Szolgáltató Bt. Bendola Gyermekjóléti és Családsegítı Szolgálata o Litér o Felsıörs
23
Kapcsolódási pontok A szervezetek tevékenységének összehangoltságát a kistérség munkaszervezete, valamint a valamint információs és koordinációs hálózatként mőködı intézményközi szakmai team /network/ segíti elı. A kistérségi szociális és gyermekjóléti alapellátások számos ponton kapcsolódnak a kistérség civil szervezıdéseihez. Minden településen jellemzı a civil szervezetek és a professzionális szolgáltatók együttmőködése. Az együttmőködés kiemelt pontjai a prevenciós, egészségmegırzı és mentálhigiénés, a családi, közösségi, szabadidıs rendezvények szervezése, ezek közös pályázati megvalósítása, az adománygyőjtések, valamint az alapellátások hatékony mőködéséhez elengedhetetlen észlelı-jelzı rendszeri együttmőködés. A szakellátást végzı intézményekkel való kapcsolatok kiépítettek. /kórházak, ápolást nyújtó otthonok/ A Kistérségben a szociális ellátást magánvállalatok és civil szervezetek is segítik. A házi segítségnyújtásban egy magáncég és a Karitász Egyesület tevékenykedik (segélyezés). A Move-Béta Rehabilitációs Ipari és Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft által fenntartott Támogató Szolgálat fogyatékkal élık szállítási, gondozási, foglalkoztatási, közösségi feladatait látja el a kistéréség valamennyi önkormányzatával megkötött feladat-ellátási megállapodás alapján mind a 11 településen. Sajnálatos tény azonban az, hogy a szolgálat kihasználtsága kifejezetten alacsony! A szolgálat a 2009. márciusi adatok alapján összesen 7 állandó gondozottal rendelkezik. Ennek oka egyrészt a térítési díjak korábbi törvényi és szervezeti szabályozására vezethetıek vissza, másrészt a szolgálat gyenge ellátórendszeri kapcsolódására. A támogató szolgálat által biztosított ellátásokban rendszeresen részesülı kliensek száma. /keresztmetszeti adat: 2009. március/ 10 8 6 4 2 0
Ba L Ba Ba Ba Ö ss la itér la la la ze to to to to nk na nf nf se ık őz en n: lm aj fı e ád s á e r i
A kistérségben 3 bölcsıdei ellátást végzı intézmény mőködik, melynek infrastrukturális fejlesztése a 2006-2007. évben a HEFOP program keretében történt meg. Ezen intézmények kihasználtsága 100%-ot meghaladó. A szükségletek nagymértékő megnövekedését jelzi a várakozási idı hossza, valamint a jelentkezık és az ellátásba jutók arányszámának fokozatos romlása. Az intézmények munkatársai jelentıs kapcsolati és információs erıforrással bírnak a kistérség területi határain túlnyúló, illetve országos illetékességő szolgáltatókkal a speciális élethelyzetben lévık leghatékonyabb segítı szolgáltatásba juttatása érdekében. (pl. Emberbarát Alapítvány Budapest, S.O.S. Gyermekfalu, Kıszeg)
24
AZ INTÉZMÉNYEKBEN REGISZTRÁLT SZÜKSÉGLETEK MEGJELENÍTÉSE: A családsegítés szakfeladaton a kistérség összes szolgáltató helyén a regisztrált, gondozásban részesülı kliensek száma 1092 fı volt 2007. évben. A forgalmi adatok /halmozott adat/ alapján a le nem zárt ügyekben az aktív ügyintézési események száma megközelítıen 12270 alkalom volt. A kistérségben a célcsoport jelentıs részét a foglalkoztatási, anyagi, megélhetési problémával jelentkezı igénybevevık teszik ki. Jelentıs ellátotti kört képviselnek a rendszeres szociális segélyben részesülı együttmőködésre kötelezett aktív korú nem foglalkoztatottak, valamint a kiegészítı szolgáltatásokat, jogi, mentális, életvezetési, pszichológiai tanácsadásokat igénybevevık. A 90-es évek végétıl a kistérség két városában egyre erısödı probléma a területen élı hajléktalanok számának növekedése. A hajléktalan személyek segítése és gondozása érdekében a két település szolgáltatási szerzıdést kötött a Vöröskereszt várpalotai hajléktalan ellátó szervezetével. Ennek ellenére számos hajléktalanná vált személy a kiszervezett szolgáltatásokat a településhez való kötıdése miatt (jellemzıen a volt almádi, balatonkenesei nevelıotthonok lakói) nem veszi igénybe, így a családsegítık gondozási tevékenységébe az utcai szociális munka elemei is beépültek. Az intézmények nyilvántartásai alapján kimutatható tendencia, hogy a regisztrált klienskörön túl emelkedést mutat az egyszeri, eseti információt kérı ügyfelek száma. Az igényelt információ palettája sokszínő. A leggyakoribb azonban az egyes személyes gondoskodást nyújtó szakellátások, juttatások, egyéb ellátások jogosultsági feltételeinek megismerése, ügyintézéshez közremőködéssel nyújtott egyszeri támogatás kérése. cél a célcsoport tekintetében: pozíciómegtartás, gazdasági aktivitás támogatása, esélyegyenlıség megırzése, egzisztenciális pozíció megerısítése, munkahelymegtartás, „helyzetbe hozás”, mentális alkalmasság megteremtése a megbirkózásra →Szolgáltatói prioritások: egész életen át tartó tanulás (konkrét tárgyi tudás, készség-és képesség-fejlesztés, mentális erısítés) lehetıségének bekapcsolása a család jelenlegi életciklusához igazítottan. 2009. tavaszán minden településen elindult az ÚT A MUNKÁBAN PROGRAM megvalósítási feltételeinek elıkészítése és a helyi rendeletek megalkotása. A munkára képes, tartósan munkanélküli személyek a korábbiaknál fokozottabb mértékben vegyenek részt valamely közfoglalkoztatási formában, hogy rendszeres munkajövedelemhez jussanak, és közelebb kerüljenek a munka világához. A közfoglalkoztatás az ún. másodlagos munkaerıpiac, és a cél az elsıdleges munkaerı-piacra, vagyis a versenyszférába (közszférába) való visszatérés segítése, a munkatapasztalat, a munkában való ismételt jártasságszerzés, vagy a munkavégzı képesség megırzése révén. A közeljövıben a profitorientált szférából sokan kikerülnek, akiknek a munkavégzı képességét meg kell ırizni. Ehhez a feladathoz kiváló lehetıséget ad az Út a munkához program. Lehetıség nyílik arra, hogy azokat a közösség számára fontos teendıket, amikre eddig nem volt megfelelı és elegendı humánerıforrás, most megvalósítsák a települések. (pl.: szakképzetteket lehet alkalmazni TMK és felújítási munkákra; közép- és felsıfokú végzettségőeket a könyvtárban, civil és egyéb kulturális programok szervezésében, pályázatírásban, munkaszervezésben, a segédmunkások vezetıjeként, idegenforgalmi tájékoztatásban, stb.)6 Elsıdleges cél a közfoglalkoztatás, valamint az, hogy valóban csak azok részesüljenek szociális segélyben, akik valóban nem képesek munkavégzésre. Így elérhetı, hogy a segélyezési csapdából számos, munkaerı piaci szempontból rehabilitálható személy /család/ sikeresen kitörjön. A program érdeme, hogy a korábban is elérhetı és a települések számára állami támogatással mőködtethetı közmunka, közhasznú és közcélú munka lehetıségét korábban csak egyes önkormányzatok szervezték meg! 6
Forrás: KdRMunkaügyi Kp Balatonalmádi kirendeltségének beszámolója 2009.
25
A gyermekjóléti szolgáltatások körében mőködtetett ellátások a gyermekkorú népesség jogainak elımozdítását, a gyermekek védelmét, a gyermek családban történı nevelkedésének elısegítését, veszélyeztetettségének megelızését és megszüntetését, valamint a szülıi vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülı gyermek helyettesítı védelmének biztosítását szolgálják. A szolgáltatásokat a gyermek önállóan is igénybe veheti, azonban az igénybevételnek ez a módja az intézmények nyilvántartási alapján kivételesnek tekinthetı. 2007-ben összesen két alkalommal történt közvetlen megkeresés gyermekkorú igénylı részérıl (mediációs szolgáltatásra, szülıt érintı panasz miatt) A gyermekjóléti szolgálat szakmai tevékenységei és egyéb szolgáltatásai által érintett gyermekek száma a kistérségben 2008. évben 2350 fı volt. Tipikusnak tekinthetı igénybe vételi mód az önkéntes szülıi megkeresés. A forgalmi adat alapján a leggyakrabban gyermeket érintı gyermek-szülı, valamint szülı-szülı közötti kapcsolati nehézségek, anyagi-egzisztenciális, beiskolázási kérdésekben keresik fel önkéntesen a szolgálatot. Az önkéntes igénybevevık között magas arányú azoknak a családoknak a száma, akik a szolgálatok által rendezett prevenció, szabadidıs programokon, valamint jogi, pszichológiai és fejlesztıpedagógiai tanácsadáson vesznek részt. Az alapellátásban történı gondozás az intézményi nyilvántartások szerint túlsúlyban van a hatósági határozattal létrejövı védelembe vétellel szemben. 2008-ban a kistérségben védelembe vett gyermekek száma 39 volt, ami a korábbi évhez képest enyhe emelkedést mutat. A gyermek veszélyeztetése miatt 18 gyermek részesült átmeneti nevelésben, (amely közel 30%-os emelkedést mutat két év alatt), 12 gyermek pedig tartós nevelésben. A kistérségre jellemzı többletszolgáltatás a Balaton parti településeken tavasztól ıszig tartó idıszakban a csellengı gyermekekkel, a nem helyben lakó bőnelkövetı gyermekekkel való szociális munka /meghallgatásukon való rendırségi közremőködés a gyermeki jogok érvényesülése érdekében/ Valamint további feladatokat jelent a nyaralóturizmus kapcsolt ártalmainak kitett /drogfogyasztás, éjszakai ártalmak/, gyermekek elsıdleges és másodlagos prevenciója. Mindkét szolgáltatási körben visszatérı igény a fogyatékkal élık számára nyújtott speciális szolgáltatási szükséglet. Így szükség szerint a SINOSZ-szal /Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Veszprémi Irodájával/ együttmőködve jeltolmács közremőködésére is sor került. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Balatonfőzfın mőködı szervezete a kistérségben több mint 400 fogyatékkal élı és mozgáskorlátozott személyt tart nyilván, akiknek életszervezéséhez rendszeres, vagy idıszakos segítséget biztosít. Az akadálymentes bejárhatóság feltételeinek hiánya miatt azonban az intézményi szolgáltatások kényszerő kiszervezésével kell áthidalni a nehézségeket. →más intézmény, kliens otthona. házi segítségnyújtás keretén belül a szolgáltatást igénybevevı személy saját lakókörnyezetében kell biztosítani az önálló életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást. A vizsgált intézményekben kiemelt hangsúlyt kap a gondozó-gondozott kapcsolatban az állandóság. A gondozási tevékenység Balatonalmádiban a város nagysága, területi kiterjedése miatt körzetesített. A kistérség összes települése rendelkezik mőködési engedéllyel a szolgáltatás ellátására, azonban a szolgáltatás szervezése, kialakítása Csajágon és Küngösön jelenleg van folyamatban, Balatonfıkajáron pedig az elvégzett lakossági szükségletfelmérés eredményeképpen nem mutatkozott igény a szolgáltatásra. A kistérségben házi segítségnyújtásban részesítettek száma 2007. évben átlagosan 160 fı volt. A gondozás során az ellátást igénybevevı fizikai, mentális, szociális szükségletei kerülnek kielégítésre (meleg étel-, személyi és környezeti higiénia biztosítása, bevásárlás, egészségügyi-, gondozási-, ápolási feladatok elvégzése, kapcsolattartás segítése, ügyintézés). E szolgáltatás során gyakran felmerülı igény a gondozottak szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása érdekében a kísérés, személyszállítás /szakorvosi szolgáltatások, speciális bevásárlások, kapcsolattartás elısegítése/ Ennek megoldása kizárólag Felsıörsön biztosított intézményi
26
gépjármővel a tanyagondnoki szolgáltatás közremőködésével. Egyéb ellátási területeken indokolt esetben a munkatársak saját gépjármő-használatának költségtérítésével biztosítható az igények kielégítése. A nappali ellátás a szociális és mentális támogatásra szoruló önmaguk ellátására részben képes idıskorúak napközbeni gondozására szolgál. A nappali ellátásban ellátott 60 éven aluli igénybevevık száma a településeken összesen 6 fı volt. A szolgáltatást igénybevevık számára azonban az intézmények egyéb szakfeladatokon nyújtott szolgáltatásokat is elérhetıvé teszik, így rendszeresen biztosított a kapcsolódó tanácsadások, (jogi, pszichológiai) igénybevételének lehetısége. A célcsoportban igen nagy aktivitás mutatkozik e szolgáltatások igénybevételére. Ennek érdekében külön ezen ellátotti körnek kineveznek tanácsadási idıintervallumokat többek között Balatonalmádiban. A nappali ellátás igénybevételére vonatkozó lenti táblázatban közölt /keresztmetszeti: 2008.december31./ adatok szerint a szolgáltatás kihasználtsága 92%-os csupán. /Az ágazati jogszabályok a mőködési engedéllyel rendelkezı intézmények számára a férıhelyszám 120%-os kihasználtságát engedik./ A táblázattól eltérıen az intézmények szakmai beszámolójából az tükrözıdik, hogy egyes szolgáltatóknál /Balatonfőzfı, Felsıörs,Balatonalmádi/ az év egyes idıszakában az engedélyezett férıhelyszámot túllépı kihasználtsággal mőködtek az intézmények. Így az éves átlagos kihasználtság a 100%-hoz közelít. Azonban az intézmények által készített belsı elégedettségi vizsgálatok (intézményi felmérések) azt mutatták, hogy a szolgáltatások fejlesztése nélkül az ellátotti kör nem bıvíthetı. (Ezt támasztja alá a Balatonalmádiban 2005-ben a teljes 60 éven felüli lakosságra kiterjesztve: 2145 fıs mintán végzett idıskorúak közérzetfelmérése is.! Ezt akkor az intézmény a nappali ellátás új épületbe helyezésével párhuzamosan vette fel.) Település
Engedélyezett férıhelyek száma
Balatonalmádi Szentkirályszabadja Litér Felsıörs Balatonkenese Balatonfőzfı összesen
40 15 30 20 30 45 180
2008. december 31-én feltöltött férıhelyek száma 37 13 27 20 28 45 166
Az érintett intézményrendszerben dolgozó munkavállalók helyzete A munkavállalók nemek szerinti összetételére az ágazati mutatókhoz hasonlóan a nıtöbblet jellemzı. A kistérségben az országos mutatókhoz képest mind a létszámnormák, mind pedig a szakképesítési mutatók kedvezıek. A létszámnormák a jogszabályi elıírásokhoz közelítenek. A kistérség településein az alapellátásban részt vevı szolgáltatóknál a foglalkoztatottak összlétszáma 49,5 fı. A fıállású munkavállalók közül 4 órás közalkalmazotti, vagy munkavállalói jogviszonyban foglalkoztatottak száma 3 fı. A legkedvezıbb létszámnorma mutatók (a törvény és az 1/2000. SzCsM rendelet elıírásai szerint!) a házi segítségnyújtásban és családsegítésben mutatkoznak. Azonban szükséges azt is nyomatékosítani, hogy az igénylık számának radikális emelkedése miatt a területi gondozók leterheltsége egyes szolgáltatási helyszíneken jelentısen megnıtt (Balatonalmádi, Felsıörs)! Ennek következtében a jogszabályi elıírások szerint szükséges a létszámkeretek szükségletekhez történı hozzáigazítása. A szakértelmet nem igénylı feladatok ellátása során a házi segítségnyújtásban magasan reprezentáltak a társadalmi tiszteletdíjas gondozók (12 fı) A szakképesítési mutató a kistérség minden szociális szolgáltatási profiljában 100%-os. A
27
felsıfokú szakképesítéssel rendelkezı munkavállalók arány 35%-os. Szociális szakvizsgával minden gesztorintézmény vezetıje rendelkezik. A szolgáltatások minıségének emelése, az egyénre szabott bánásmód hangsúlyozásának érdekében szükséges az önkéntesek bevonása a szociális szolgáltató rendszerbe. Az önkéntes tevékenység a professzionális segítségnyújtás mellett, azt kiegészítve mőködik. Az önkéntes tevékenység nem csak az egyén szintjén, de össztársadalmi szinten is szükség van. Olyan alapvetı értékeket, társadalmi tıkét hordoz, mint a szolidaritás, civil kezdeményezés, együttmőködés, nyitottság, ıszinteség. A közérdekő önkéntes tevékenységrıl szóló 2005. évi LXXXVIII tv. megteremtette a jogi kereteket az önkéntesek foglalkoztatásához. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a szervezetek az önkéntesség eszméjének az önkéntesek segítı programjának mőködtetéséhez nem rendelkeznek elég humánerıforrással és költségvetési forrással sem! Prognosztizálható, hogy az önkéntes munka jelentısége, és szükségessége az elkövetkezı években a társadalmi-gazdasági folyamatok visszhangjaként felerısödik, így ennek a programnak a támogatása minden önkormányzat és település számára elınyöket nyújt.
28
6. FINANSZÍROZÁSI FELTÉTELEK A SZOLGÁLTATÁSOK TERÜLETÉN: A hatályos jogi szabályozás, valamint a korábbi törvénymódosítások alapján érzékelhetı, hogy a törvényhozó által preferált mőködési forma a finanszírozás szempontjából egyértelmően a többcélú kistérség által fenntartott komplex intézmény mőködtetése. Azonban fontos kihangsúlyozni, hogy ennek a mőködési formának a megvalósítása során elvárt és elérhetı elınyök számos a szervezet túlméretezettségébıl fakadó hátránnyal járhat. Az intézményfenntartó társulások létrejöttének idıpontjától több mint két év telt el, de a szolgáltatások koordinálása, az egyenlı hozzáférés biztosítása nem valósult meg minden településen maradéktalanul! Ennek a szervezeti formának a „tanulása” a szociális szakterületen dolgozó szakembereken túl a társulások fenntartásában, mőködtetésében, valamint a településeken döntéshozói pozícióban érdekelt személyek aktív közremőködését is igényli. A több településre kiterjedı szolgáltatások vezetése pedig egyfajta menedzsmentszemlélető vezetıi attitődöt, készséget és komplex ismereteket is megkíván, mindamellett, hogy a hagyományos segítı értékek vezetıi szinten történı megjelenítése, és szervezeti, valamint települési szintő artikulálása is nagyon fontos elvárás! Egyértelmő azonban a forrásszegény finanszírozási környezetben a normatív támogatásokból megszerezhetı többletbevételek fontossága, így szükségszerő annak végiggondolása, hogy a feladatellátás módját a kistérség miként teheti a leghatékonyabbá. Felhívjuk azonban a figyelmet arra is, hogy a jogszabályi környezet labilitása szükségessé teszi azt, hogy mind a fenntartók, mind pedig a szolgáltatók rugalmasan, gyorsan tudjanak alkalmazkodni az esetlegesen megváltozó jogi és társadalmi igényekhez és lakossági szükségletekhez. Ennek alapvetı feltétele az, hogy a fenntartók az intézmények által becsatornázott lakossági szükségletekre fogadó-készek legyenek és az adott szervezet (humánerıforrás és költségvetési) keretein belül megfelelı mozgásteret biztosítva lehetıvé tegyék a szolgáltatások rugalmas szervezését intézményi szinten. Így nem csupán szakfeladatok ellátását, hanem valódi közszolgáltatásokat biztosíthatnak az intézmények a tényleges és gyorsan változó lakossági szükségletekhez igazítottan. A jelenlegi rendszer alkalmas a szolgáltatások ellátására, azonban a szükségszerő többletszolgáltatások biztosításának kereteit, feltételeit kívánatos újragondolni akár a lehetséges változtatások elızetes modellezésével. Ennek kereteit a szociális koncepcióhoz kapcsolódó stratégiai programok biztosíthatják.
29
7. ALAPÉRTÉKEK, FEJLESZTÉSI KERETEK: A szociális szolgáltatások tervezésének kistérségi koncepciójában nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt szakmapolitikai törekvést, mely a szociális ellátórendszer reformját tőzte ki célul, és paradigmaváltás elnevezéssel vált ismertté. A szociális szolgáltatások a korábbi törvénybe foglalt 2007. december 31-i határidıvel teljes körően kiépültek a kistérségben azonban mőködésük nem teljesen problémamentes: -
-
területileg egyenlıtlen a lefedettsége a meglévı szolgáltatásoknak; nem biztosított a szolgáltatásokhoz való egyenlı esélyő hozzáférés (lakosságszámhoz van kötve, hogy hol mit kell biztosítani, a gesztortelepüléseken a szolgáltatások helyben idıben korlátozottan érhetıek el); a szolgáltatásfejlesztésnek nem feltétele a valós szükséglet vizsgálata; a szolgáltatások hozzáférésének kritériumai nincsenek minden szolgáltatás esetében meghatározva; nincs meghatározva a szociális szolgáltatások elvárt mennyiségi és minıségi minimuma; az alap és szakosított ellátások átjárhatósága minimális, ezek nem alkotnak egységes rendszert a szociálpolitikai részterületek (oktatáspolitika, foglalkoztatáspolitika, társadalombiztosítási ellátások) finomhangolása megkésett. nincs naprakész adat a szolgáltatásokról; a hatósági és szakmai ellenırzések minden megyében különbözı módon történnek, gyakran belsı útmutatások alapján
A szociális ellátórendszer (szociális szolgáltatások) ágazati irányításának, finanszírozásának paradigmaváltása az alábbi területek együttes, egymással összehangolt, egyidejő, egy adott idıintervallumon (2009-2010) belül történı módosítását és fejlesztését jelenti: 1. a valós szükségletek ismeretében, az elismert szükségletek kielégítése érdekében fejleszteni a szolgáltatásokat, biztosítva az egyenlı esélyő hozzáférést; 2. minden 3000 fınél kisebb lélekszámú településén szükséges biztosítani a tényleges igényeknek megfelelı szociális alapellátásokat folyamatos helyszíni jelenlét biztosításával; 3. a túlszabályozás helyett az elégséges szabályozást megteremteni; 4. a szakmai követelmények többségénél a részletezı jogi szabályozás helyett szakmai kritériumokat meghatározni; ezt a helyi rendeletek elıkészítésénél figyelembe venni; 5. újra kell gondolni az önkormányzati feladatellátás súlyát ellátórendszeren belül, növelve az önkormányzatok mozgásterét;
a
szociális
6. felül kell vizsgálni a lakosságszám arányosan telepített önkormányzati kötelezı feladatok elosztásának rendjét; valamint modellezni a kistérségi szinten hatékonyan megszervezhetı és valós szükséglettekkel alátámasztható háttérszolgáltatások /nem kötelezı alap-és szakosított ellátások/ megvalósításának lehetıségét. 7. áttekinteni a kistérségi kapacitáskoordináció és forrásallokáció lehetıségeit;
30
8. a szociális szolgáltatások megfelelı mennyiségő és minıségő biztosítása érdekében a felelısségi körök áttekintése (egyén, család - tartásra kötelezett hozzátartozók, lakóközösség, civil szervezetek, for-profit szervezetek, önkormányzatok szintjén). Célok, elvárt eredmények, eddig megtett lépések: 1. Minıségileg jobb szolgáltatások, az alapszolgáltatások erısítése annak érdekében, hogy a szolgáltatások valóban a rászorult személyekhez jusson el, s hatékonyabban szolgálja a társadalmi integrációt és összetartozást. Az alapszolgáltatások fejlesztése váltsa ki a költségesebb szakosított ellátást. Eddig megtett lépések: 1. Elkészültek a szociális szolgáltatások minimumstandardjainak leírása megtörtént a szervezetek szakmai dokumentációiban 2. A jogosultsági feltételek rögzítése, szabályozása minden településen megtörtént. 3. A szociális ellátás tervezéséhez szükséges adatszolgáltatási és adminisztrációs rendszer a gesztorintézmények és a jogszabályok útmutatásai alapján közelít 2. Egyenlı esélyő hozzáférés, területi kiegyenlítés, valamennyi rászoruló számára elérhetı szolgáltatási környezet kialakítása 2.1. Kialakultak a kistérségi településeken belül a gesztortelepülések által koordinált szolgáltatási keretek 3. Öngondoskodás és állami felelısség egyértelmővé tétele 3.1. A kliensek önmaguk iránti felelısségét biztosító program elindítása / RÁT/ A munkaerı-piaci szempontból nem rehabilitálható kliensek gondozásának 3.2. Az intézmények módszerválasztásában preferálttá váltak a rövidebb, hatékonyabb segítı formák. 4. A foglalkoztatáspolitikai és a szociálpolitikai eszközök összehangolt kezelése 4.1. Az ellátásban részesülık együttmőködési kötelezettségeinek összehangolása rehabilitációjuk, habilitációjuk érdekében a társintézmények között /önkormányzat, Mk.Központ, Szolgáltató/ 5. A finanszírozási rendszer átláthatóbbá tétele (ki milyen állami támogatásban részesül) 5.1. A közpénzek hatékonyabb felhasználása, pontosan látható, hogy ki, milyen szolgáltatásra milyen és mekkora forrást vett igénybe. 5.2. Az önköltség fogalmának pontosítása. 5.3. a tényleges bekerülési költség komponenseinek tisztázása A Közép-Dunántúli Regionális Koncepció következı horizontális elveit szükséges figyelembe venni a tervezés, döntéshozatal és a végrehajtás során is. Ezek:
fenntarthatóság szubszidiaritás esélyegyenlıség biztosítása környezeti, társadalmi, gazdasági fenntarthatóság, költséghatékonyság környezettudatosság a valós állampolgári szükségletekre történı reagálás
31
humánerıforrás fejlesztése informatikai fejlesztések a területi kiegyenlítés foglalkoztatás bıvítése átláthatóság nyilvánosság komplexitás
A Közép-Dunántúli Regionális Koncepció az alábbi beavatkozási területeket és specifikus fejlesztési célokat emeli ki: 1. Szociális alapszolgáltatások, ellátások és intézmények korszerősítése, infrastrukturális fejlesztése, eszközellátottságának fejlesztése, valamint a szolgáltatásokban dolgozó szakemberek képzése 2. A társadalom perifériájára szorulók ellehetetlenülésének megakadályozása, a hátrányos helyzető területek felzárkóztatása 3. A társadalmi reintegráció, társadalmi részvétel elısegítése és a szolidaritás erısítése, akár az önkéntesség eszméjének gyakorlati alkalmazásával 4. A régió lakosságának egészségi, mentális és pszichés állapotának javítása 5. A társadalmi kohézió erısítése, a helyi közösségek támogatása, a civil szervezıdések aktivizálása, szerepük erısítése, helyi identitás növelése
32
8. A HELYZETELEMZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI: A Kelet-Balatoni Kistérség demográfiai szempontból az ország kedvezı helyzető kistérségei közé tartozik. A népességszám alakulása idıben pozitív eltérést mutat. A megyén belül a munkanélküliségi mutatók tekintetében kedvezıtlen helyzető a térség, de a bemutatott adatok alapján is az országos átlaghoz közelít. A kistérség egyes települései part menti fekvésükkel, a megyeszékhely gyors megközelíthetıségével kedvezıbb helyzetben vannak, mint a parttól távolabb, a megyeszékhelytıl keletre esı települések. Ez hatással van 25 az ott élıkre, életmódjukra, lehetıségeikre, ugyanakkor a térség közszolgáltatási, ezen belül szociális intézményrendszerének kiépültségére, valamint azokhoz való hozzáférésre is. A térség jellegzetessége három centrális település jelenléte. A szociális szolgáltatások gesztortelepülései is e csomópontok mentén szervezıdtek. A térségben a szociális problémák egy része a kistelepüléseken érezhetı erısebben, ilyenek elsısorban az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezı, tartós munkanélküliek, a kisgyermekes, sokgyermekes, illetve ápolásra szoruló családtagot gondozó családok, a magukra maradó pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint az egyedül élı idısek. A szolgáltatási rendszer még sok ponton hiányos – fıként a nappali intézmények illetve a házi segítségnyújtás terén – illetve további minıségi fejlesztést igényel – elsısorban a jelzırendszeres segítségnyújtás és a részben a családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatások terén – ennek jóléti típusú szolgáltatásai erısítésével is adós még a kistérség. Hiányoznak, vagy jelenleg szervezıdnek újjá törvényi kötelezettségnek megfelelıen az adósságkezelési és foglalkoztatási, foglalkoztathatóságot javító programok. Kiemelten szükséges foglalkozni az alapszolgáltatások és a nappali ellátások szerkezeti hiányosságainak, hozzáférési egyenlıtlenségeinek pótlásával. Ezek a fejlesztések elengedhetetlenül szükségesek, hogy a fajlagosan drága bentlakásos intézmények iránti igény helyett az ezeket pótló illetve kitoló szolgáltatások képesek legyenek a szükségleteket kielégíteni. Fontosak a kistérség számára azok a kezdeményezések, szakmai programok, intézmények, melyeket az önkormányzati ellátások kiegészítéseként nem állami fenntartók, civil szervezetek gondoznak. Prioritásként fogalmazható meg a szolgáltatás minıségének javítása, az egyéni szükségletekhez igazított személyes szolgáltatások hangsúlyozásának érdekében az önkéntesek bevonásának elısegítése a szociális szolgáltató rendszerbe. Elengedhetetlen továbbá a szakemberek, szolgáltatások, intézmények mőködési feltételeinek javítása, eszközellátottság megfelelı biztosítása.
33
9. FEJLESZTÉSI IRÁNYOK: HUMÁN HÁLÓZATOK FEJLESZTÉSI PRIORITÁSAI Alapelvek:
a mőködıképességet garantáló megfelelı szervezeti forma kialakítása, a folyamatos minıségfejlesztés a szolgáltatásokban a szükséglet alapú és piaci alapú szolgáltatások elkülönítése. Esélyegyenlıség a hozzáférésben
AZ IGÉNYEKHEZ IGAZODÓ FEJLESZTÉS SZÜKSÉGESSÉGE, IRÁNYAI A szolgáltatások fejlesztésében két alapvetı érték között kell egyensúlyt teremteni: 1. szolidaritás, méltányosság: a leszakadó társadalmi csoportok támogatása, felzárkóztatása, feszültségek mérséklése, 2. hatékonyság: a szolgáltatásokat az igényekhez maximálisan alkalmazkodó optimális irányba állítani. Cél, hogy a különbözı szolgáltatások ne csak adminisztratív, kötelezı minimum szintjén teljesüljenek, hanem valóban a problémát kezelni képes hatékonysággal mőködjenek. A feladatok meghatározásánál figyelembe vettük a megfogalmazott célokat, az alapkoncepcióban kitőzött feladatokat. KOMPLEX
SZOCIÁLIS
ELLÁTÓRENDSZEREK
ÉS
FELZÁRKÓZTATÁSI
PROGRAMOK
FEJLESZTÉSE
A háttértelepülések szociális ellátórendszerének teljes körő felzárkóztatása a gesztortelepülésen mőködı szolgáltatási egységekhez, valamint a szolgáltatások komplexitásának biztosítása, mint horizontális intézkedés, a regionális operatív programon vagy más komplex ágazati programokon keresztül valósulhat meg. Az Európai Unió a homogén ágazati fejlesztésekkel szemben az ágazatok és szektorok közötti partnerségen alapuló programokat támogatja, ezért fontos, hogy a megvalósuló fejlesztések több ágazat (oktatás, egészségügy, szociális ellátás szereplıi, stb) együttmőködésével kerüljenek kidolgozásra és megvalósításra SZÜKSÉGES PROGRAMELEMEK: 1. A meglévı szociális ellátórendszer felzárkóztatása a jogszabályi elvárásokhoz, további fejlesztése a helyi szükségletek felmérése alapján: 1.1. Törvényi kötelezettséghez képest szükségletalapú alapszolgáltatások modellezése, megszervezése és mőködtetése, a szociális és gyermekvédelem területén egyaránt. (jelzırendszeres házi segítségnyújtás, közösségi ellátások /fogyatékkal élık/ nappali ellátása/, hajléktalanok utcai gondozásának megszervezése, szenvedélybetegeket és pszichiátriai betegeket ellátó szolgáltatások indítása) 1.2. a konkrét szolgáltatási színtereken akadálymentesítés megvalósítására.
34
a
környezeti
és
kommunikációs
2. A szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások infrastrukturális hátterének biztosítása. 3. a területi ellátási kiegyenlítıdés érdekében a települések közötti ellátási célú közlekedés feltételrendszerének biztosítása. 4. Szükségletfelmérések készítése, szakmai elemzések, javaslatok szakemberek bevonásával történı kidolgozása, modellezése, az alternatívák értékelése és fejlesztési programokhoz illesztése 5. Többcélú kistérségi társulás által költséghatékonyabban és hatásosabban mőködtethetı szolgáltatások átvállalása 6. A szociális, gyermekvédelmi, ifjúsági területen dolgozó szakemberek képzésének, továbbképzésének biztosítása, továbbá a szupervízió, konferenciák, esetmegbeszélések lehetıségének biztosítása, az ehhez szükséges források megteremtése 7. Az egészséges életmód gyakorlatának elterjesztése, az egészséggel kapcsolatos ismeretek bıvülése a fizikai és mentális egészség megırzésében, az egészségtudatos magatartás kialakításában, a népesség gazdasági aktivitásának elımozdítása érdekében, 7.1. Komplex megelızéshez kapcsolható intézkedések, programok kidolgozása és megvalósítása 7.2. Egészségnevelési, felvilágosító akciók, egészséges életmód elemeinek terjesztése 7.3. Rehabilitációhoz kapcsolódó fejlesztés 8. Aktivizáló és a népességmegtartó erıt fokozó programok, szolgáltatások biztosítása 9. Családsegítı és gyermekjóléti központ teljes szolgáltatási palettájának (adósságkezelés, kapcsolatügyelet, pszichológiai szolgáltatások, szabadidıs programok stb.) elérhetıvé tétele a térség települései számára a létezı szolgáltatási modell keretein belül 10. Lakhatási problémák enyhítését szolgáló programok, szabályozási lehetıségek és fejlesztések biztosítása 11. A mőködı szociális alapszolgáltatások fejlesztésénél kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a szolgáltatást/ellátást igénylı a szükségletének illetve igényének megfelelı segítséget vehesse igénybe. Prioritás, hogy az igénylı minél hosszabb ideig lakóhelyén és otthonában jusson hozzá a megfelelı ellátáshoz és minél késıbbi idıszakban következzen be a szociális intézményi ellátás igénybevétele. 12. A szolgáltatóvá válás egyik lépése az állampolgári szükséglethez igazodó segítségadás megvalósulása, mely az élethelyzeti szükséglethez igazodik és nem az éppen már mőködı ellátási formákhoz. 13. A helyi szociális rendeletek jogszabályi változásoknak megfelelı, és a helyi igényeket tükrözı módosítása. Ennek érdekében a helyi jogszabályok alkotásában, elıkészítésében a szociális szolgáltatók aktív együttmőködése szükséges. 14. A szociális problémák kihívásaira elengedhetetlen a közös szakmaközi alapon nyugvó tenni akarás, az állami, önkormányzati, a helyi közösségi és az egyén saját szintjén is. Elvárható a helyi közösségek bekapcsolódása a település szociális ellátásába, a civil kezdeményezések, az önszervezıdı csoportok szerepvállalása. 15. Fejleszteni szükséges mind a lakosság tájékoztatási rendszerét, mind a szociális szakma és az egyéb ágazatok közötti információs rendszer mőködési szabályait. Fontosnak tartjuk a kistérségi szintő médiumokon keresztüli folyamatos tájékoztatást, valamint kistérségi szintő internetes segítı weboldal létrehozását.
35
16. A hazai és uniós pályázati lehetıségek kihasználása a szolgáltatások színvonalának növelése érdekében szükségszerő. Ennek elıfeltételeként a meglévı szakmai hálózatok közötti kapcsolatok fejlesztése, mélyítése elengedhetetlen. 17. Fontos a szociális ágazatban a minıségfejlesztés, a minıségügyi rendszerek kiépítése, mely rendszeren keresztül lehet erısíteni az érdekeltségeket. Nagyobb hangsúlyt kell kapjon a partnereink elvárásaira épülı szolgáltatások nyújtása. A fenti javaslatok 3-5 éves idıintervallumon belül határoznak meg fejlesztési irányokat. Az ezek elıkészítéséhez szükségek szükségletek feltárása, a koncepció alapján kidolgozandó operatív programok modellezése valamint a jelenlegi szolgáltatási infrastrukturális feltételrendszer felzárkóztatása rövid-távú célkitőzés. A Kelet-Balatoni Kistérség Szociális Szolgáltatástervezési Koncepciója alapoz azokra a fejlesztési prioritásokra, melyeket a szociális terület számára az Új Magyarország Fejlesztési Terv lehetıvé tesz. Cél és lehetıség is egyben az Európai Uniós források kihasználása a szolgáltatások fejlesztésére, továbbképzési lehetıségek biztosítására, nemzetközi kapcsolatok építésére. A jelenlegi ismeretek szerint az alábbi operatív programok jelentenek alapot a szociális szolgáltatás tervezés vonatkozásában.
TÁMOP 5.4.4-09/1/A Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerısítése (KMR) - A komponens. A konstrukció általános célja a szakemberek szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ismereteinek, készségeinek, kompetenciáinak fejlesztése, valamint a szakmai támogató szolgáltatások és a gyakorlati munka igényeinek összehangolása.
TAMOP 5.3.1 Alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezı önálló életvitelét elısegítı program
TAMOP 5.3.3 Hajléktalan emberek társadalmi és munkaerı-piaci integrációját segítı programok
TAMOP 5.4.3 A házi segítségnyújtás fejlesztése
Közép-Dunántúli Regionális Operatív Program 5.2.2.-09/ A és B komponensei a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások infrastruktúrájának fejlesztésére
Fontos megjegyezni, hogy a szolgáltatástervezési koncepció megvalósításának minden esetben csak egy lépése a koncepció felülvizsgálata. Folyamatos tervezésre van szükség a célok és az eszközök változó körülményekhez való igazításában. Ebben a folyamatban kulcsfontosságú az ellátásokban résztvevık, az ellátásban dolgozók, a döntéshozók és a települések szociális kerek asztalának párbeszéde, valamint az általuk kimunkált operatív programok elkészítése.
36
10. JAVASOLT INTÉZKEDÉSEK ÜTEMTERVE 1.
A koncepció egyeztetése a szolgálatok szakembereivel, az önkormányzatok képviselıivel 2009. szeptember 01. 2. Véleményeztetés a Regionális Szociálpolitikai Tanáccsal 2009. szeptember 30. 3. Szükségletfelmérések elkészítése az indítani javasolt szolgáltatásokra vonatkozóan 2009. szeptember 1. 4. A szociális kerekasztal mőködtetése, a már meglévı kapcsolati hálózat erısítése folyamatosan 5. szakmaközi együttmőködési formák erısítése 2009. szeptember 31. 6. elemzések, fejlesztési javaslatok, pályázatok készítése 2009. december 31. 7. önkéntes-program szakmai módszertanának meghatározása 2010. február 28. 8. az önkéntesek képzése, a program aktiválása 2010. május 31. 9. a szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeinek javítása 2010. június 30. 10. a valós szükségletekre épített hiányzó szolgáltatások beindítása 2011. december 31.
11. ZÁRÓ GONDOLATOK Ez a koncepció reményeink szerint lehetıséget nyújt a különbözı szempontból perifériára került embereknek abban, hogy néhány új szociális szolgáltatási forma bevezetésével életük minıségébe változás álljon be. Kérjük valamennyi szervezetet, intézményt, ezen szemlélettel olvassák, illetve segítsék a rászorultakat. Nem engedhetı meg az, hogy sérült embertársaink Alkotmányban biztosított szociális alapjogai csorbuljanak. Egy ország, egy város egy kistérség akkor tud igazán megfelelni állampolgárainak, ha a többség a kisebbség problémáit elıtérbe tudja helyezni.
37
A KONCEPCIÓ FELÜLVIZSGÁLATÁHOZ FELHASZNÁLTUNK A KÖVETKEZİ JOGSZABÁLYOKAT:
1. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról szóló 1997. évi XXXI. Törvény 3. A gyermekek védelmérıl és gyámügyi igazgatásról szól 1997. évi XXXI. Tv. 4. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérıl szóló 2008. évi XCIII. törvény 5. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások szakmai feladatairól és mőködésük feltételeirıl szól 1/2000. (I.7.) SZCSM rendelet 6. 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról 7. 8/2000. (VIII.4.) SZCSM rendelet a személyes gondoskodást végzı személyek adatainak mőködési nyilvántartásáról 8. 9/2000. (VIII.4.) SZCSM rendelet a személyes gondoskodást végzı személyek továbbképzésérıl és a szociális szakvizsgáról 9. 9/2001. (XII.20.) SZCSM rendelet vizsgakövetelményeinek kiadásáról
a
szociális
szakképesítések
szakmai
és
10. 48/2001. (XII.29.) OM rendelet a felnıttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályairól 11. 244/2003. (XII.18.) Korm. rendelet a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoztatásának rendjérıl 12. 81/2004. (IX.18.) ESZCSM rendelet az egyes szociális szolgáltatásokat végzık képzésérıl és vizsgakövetelményeirıl 13. 36/2005. (III.1.) Korm. rendelet a többcélú kistérségi társulások megalakulásának 2005. évi ösztönzésérıl és modellkísérletek támogatásáról
38
