VENDÉGSÉGBEN Kereken húsz esztendeje annak, hogy elõször jártam a Kárpát-medencei magyarság önhibáján kívül Csehszlovákiába szakadt, utóbb a Szovjetunióba, illetve Ukrajnába sodródott õshonos csoportjánál. Nemcsak Verecke híres útja vagy a munkácsi vár okán tudtam elég sokat a vidék történelmérõl-földrajzáról, a magyar irodalom és történelem jeleseinek kapcsolatáról e vidékkel, de Tóth Károly, kedves orosztanárom, aki hat éven keresztül az orosz nyelv szépségeire oktatott az iskolában, õ is errõl a vidékrõl valóként az utolsó pillanatban csusszant ki a szovjet vasököl szorításából. Csavargó diákéveim alatt rokonság híján nem kaphattam útlevelet oda, odavaló barátaim: Balla Gyula, S. Benedek András a nyolcvanas évek derekán vándoroltak-telepedtek ki Budapestre. A 89-es fordulat után Kárpátalján is enyhült a szorítás a glasznoszty és a peresztrojka jegyében, és Balla Gyula szervezett egy mikrobusznyi fiatal író-költõ-szerkesztõ küldöttséget erdélyi kapcsolatépítõ körútra, õket fogadtuk Kolozsvárt néhány napra. Nem sokkal ezután viszonoztuk a látogatást, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezte konferencia meghívottjaiként egy hetet nézelõdhettem Csapon, Munkácson, Szolyván, Eszenyen, Nagydobronyban, a Vereckei-hágó innensõ és túlsó oldalán. Ismerõs volt a táj, hiszen Szatmárban és Mármarosban az innensõ oldalon sokat jártam, a Felsõ-Tiszavidék magyarországi és felvidéki részeit is becsavarogtam még diákkoromban. És ismerõs volt a sok órás veszteglés a határon, a teljes élelmiszer- és üzemanyaghiány is még élénken élt az emlékezetemben. Aminthogy az is, hogy kapcsolatok révén azért idehaza sem haltunk éhen, és a közlekedéshez is kikerült a kulimász. Hanem azóta is emlékszem néhány apróságra,
ami csak eszembe juttatta, hogy a bányabéka alsó fele alatt – ahol mi éreztük magunkat a szocializmus építése közben – is lehettek még lennebb helyek a táborban. Ungváron olyan pár évvel azelõtt épült munkásszállóban laktunk, ahol az építõk szemmel láthatólag nem ismerték a derékszöget(?), mikor több, mikor kevesebb volt a nálunk honos 90 foknál, s a lépcsõfokok magassága 15 és 40 cm között mozgott valamiféle követhetetlen logikával. A balkáni háború éveit leszámítva, azt hiszem, továbbra is a legrosszabb helyzetben a kárpátaljai magyarság van, arányaiban elég jelentõs az elvándorlás-áttelepedés is, ami óhatatlanul a szórványosodáshoz vezethet. Talán ezért is fontos, hogy szoros kapcsolatban maradjanak az otthon maradottakkal, nemcsak informálisan, de a személyes találkozókkal erõsítsék az összetartozás tudatát. A Kárpátaljai Hírmondót a Magyarországon bejegyzett Kárpátaljai Szövetség adja ki, és szervezi a Riviéra szállóban az évi hagyományos balatonföldvári találkozót, amely egy beregszászi érettségi találkozóból elindulva vált a világ minden tájára szétszóródott kárpátaljaiak és a szülõföldön maradottak szokásos összejövetelévé. Erre kaptunk mi is meghívást szeptember 7–9. között, és az egyik napirendi pont éppen a Magyarország határain kívül megjelenõ kulturális lapok együttmûködésének lehetõsége volt. Füzesi Magda, a Hírmondó fõszerkesztõje vezette fórumon a felvidéki Hodossy Gyulával, az Opus irodalmi lap kiadójával, a Katedra címû pedagógusok számára kiadott havi lap fõszerkesztõjével együtt beszámoltunk tevékenységünkrõl, eredményeinkrõl-gondjainkról, válaszoltunk a kérdésekre, bemutattuk könyveinket, és elhatároztuk, hogy a jövõben jobban figyelünk egymásra, alkalmanként átveszünk
Benczédi Sándor kisszobra
egymástól írásokat, közös lapbemutatókat szervezünk – ezzel is erõsítve összetartozásunk tudatát. Vendégoldal rovatunkat a Kárpátaljai Hírmondóból átvett riport közlésével elevenítjük fel, hiszen évekkel korábban mi is kezdeményeztünk valami hasonlót, akkor a budapesti Magyar Naplót, a Magyar Írószövetség lapját népszerûsítettük, illetve a Kassai Figyelõt ajánlottuk olvasóinknak.
Benczédi-centenárium
Galéria rovatunkban külön csemegével kedveskedünk olvasóinknak: a száz éve született Benczédi Sándor szobrászmûvészre emlékezünk. Sok derûs percet szerzett karakteres kisszobraival, Utunk-széli szobraival, remek, gyakran groteszkbe hajló íróportréival népszerûsítette a romániai magyar irodalmat. S annak igazolására, hogy maga is nemcsak az agyagnak, kõnek, fának volt mestere, hanem a tollal is kitûnõen bánt, elõvettük fiatal korondi tanítóskodása idején írott népmese-feldolgozását, A csillagszemû juhászt, amely Kolozsvárt 1946-ban a Móricz Zsigmond Kollégium kiadásában jelent meg kis füzetben, illetve a fia, Benczédi József jóvoltából a hagyatékból az egyiptomi szfinx és a Végtelen oszlop kapcsolatáról szóló esszéjét, amely ma is figyelmet érdemel.
SZABÓ ZSOLT
3
Vendégoldal
„Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza...” A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján Áprilisban a Magyarok Házának Széchenyi-termében megtartott rendes évi közgyûlésen Báthory Katalin, a Kárpátaljai Szövetség egykori fõtitkára arra intette a tagtársakat, hogy kárpátaljai szívvel szóljunk haza az otthon maradottakhoz. Bizonyára fontos volt az üzenet, ha a szervezõk ezt a felhívást választották a szeptember 7–9-én a Riviéra szállóban rendezett hagyományos õszi balatonföldvári találkozó mottójául. Alább a háromnapos együttlét eseményeirõl számolunk be olvasóinknak A pénteken délután kezdõdött rendezvénysorozatot Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke nyitotta meg. Szólt a kárpátaljai magyarság identitása megõrzésének fontosságáról, a szülõföldön kialakult politikai helyzetrõl, különös tekintettel a közelgõ parlamenti választásokra, illetve a nyelvtörvénnyel kapcsolatos ellentmondásokra. E kérdésekrõl többször is szó esett a találkozó különbözõ rendezvényein. Megtudtuk, hogy a nyáron Benza Györgynek a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagjának
köszönhetõen 22 tehetséges kárpátaljai ruszin fiatal részvételével alkotótábort szerveztek a Riviéra szállóban. Munkáikat mi is megtekinthettük a szálloda elõcsarnokában.
Szíves és színes fogadtatás
Már hagyomány, hogy a Riviéra szállóban a közönség képzõmûvészeti kiállításban gyönyörködhet, így volt ez most is. Sajnálattal hallottuk a hírt, hogy Kutlán András festõmûvész, a Kárpátaljai Szövetség alkotóközösségének társelnöke, a kiállítás szervezõje súlyosan megbetegedett. Ennek ellenére a kiállításra kiválasztott alkotásokat kalandos úton, de idejében eljuttatta a helyszínre. Másnap délután, ha sápadtan is, de mégiscsak eljött közénk, mint ahogy orvosa mondta „a saját felelõsségére”, de hát a kárpátaljai gyökerû mindenesek már csak ilyenek... Katona Tamás megnyitó beszédében az említett kiállítást is az egybegyûltek figyelmébe ajánlotta. A kiállító terem falain 36 alkotás vonzotta a tekinteteket: láttunk képeket többek között Manajlo
Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke megnyitotta a képzőművészek kiállítását
4
Ivántól, Garanyi Józseftõl, Sütõ Jánostól, Boksay Józseftõl, Soltész Zoltántól, Manajlo Andrástól, Puskás Lászlótól, Kron Zsuzsától, Kuzma Borisztól, de örömmel fedeztük fel a tárlaton Kutlán Andrásnak, és a rendezvényen személyesen is jelen lévõ Újfalussy Istvánnak több alkotását.
Kiüresített nyelvtörvény?
A rendezvénysorozat elsõ fórumán, a kerekasztal-beszélgetésen szó volt Kárpátalja oktatási, szociális, kulturális, gazdasági helyzetérõl, illetve tennivalókról. Katona Tamás elnök és Damjanovich Imre társelnök vitaindítója után a tanácskozás részvevõi valóban komoly érveket és ellenérveket sorakoztattak fel az Ukrajnában most kiforróban lévõ nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Szó volt az immár két évtizede mûködõ Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium végzõseinek sikereirõl, arról, hogy miért fontos az anyanyelven történõ ismeretszerzés, hogyan kellene oktatni az ukrán nyelvet a magyar tannyelvû iskolákban. Beszéltek a jelenlévõk arról is, milyen téves információk keltek szárnyra az anyaországi médiában az ukrajnai független tesztvizsgáról. Tájékoztató hangzott el arról, hogy a Kárpátaljai Szövetség közremûködésével jutnak célba a bécsi Szent István Egylet adományai, amelyeket a bécsi magyarok a kárpátaljai magyar iskolák 57 jól tanuló középiskolás diákjának ajánlottak fel, ezzel is támogatva szövetségünknek azt a tevékenységét, hogy szülõföldünk magyar fiataljai megõrizhessék identitásukat. Az egybegyûltek között voltak gyakorló pedagógusok, politikusok, újságírók, diákok és szülõk, de megszólalt egy tankönyvíró is. Nagyon tanulságos volt, hogy a balatonföldvári találkozóra a határon innenrõl és túlról érke-
zett személyek közül mindenkinek volt mondanivalója. Az egybegyûltek nem is sejtették, hogy jelen volt a tanácskozáson a Magyar Hírlap két munkatársa is, akik számára ugyancsak meglepõ lehetett, mennyire húsbavágó kérdést boncolgatnak már az elsõ napon az egy baráti találkozóra összesereglett kárpátaljaiak. Vacsora után a Varga–Dobos duó régi slágerek felelevenítésével örvendeztette meg a közönséget.
Közös dolgaink
A központi rendezvényen Katona Tamás elnök beszámolt az utóbbi egy esztendõ alatt elvégzett munkáról. Vázolta a feladatokat is. Szólt arról, hogy a jelenlegi magyar kormány odafigyel a határon túli magyarok problémáira. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha tovább akarjuk vinni a stafétát, a szövetség tevékenységébe be kell vonni a fiatalabb nemzedéket. A szervezõk éppen ezért tartották fontosnak, hogy felvegyék a kapcsolatot a beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapattal, amely a rendezvénysorozaton hét taggal képviseltette magát. Katona Tamás elmondta: a szövetség minden kárpátaljai magyar szervezettel jó kapcsolatokra törekszik, szeretné, ha nem egymás ellen, hanem a kárpátaljai magyarok közös érdekeiért politizálnának. Hangsúlyozta: nem baj, ha a vélemények különböznek, a lényeg az, hogy ne söpörjük a szõnyeg alá a problémákat, ne beszéljünk el egymás mellett, ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Dérer Miklós, a Manfred Wörner Alapítvány program-igazgatója Ukrajna útja Európába címû elõadásában a gazdasági, kulturális, tudományos együttmûködés lehetõségeirõl, a szomszédságpolitika keleti dimenziójának erõsítésérõl osztotta meg gondolatait az egybegyûltekkel. A teremben tapintható volt a feszültség, hiszen ismét szóba került az ominózus nyelvtörvény, amelyet a regionális nyelvek használatának terén elfogadtak ugyan az ukrán parlamentben, ezzel együtt viszont azonnal megkezdték a tör vény kiüresítését, mégpedig az orosz nyelv elõnyére, egyes régiókban akár az ukrán
Füzesi Magda, Damjanovich Imre és Kovács Sándor a beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapat tagjaival
nyelv háttérbe szorításának árán is. Az egybegyûltek között több olyan személy is volt, aki hosszú ideig élt Ukrajna fõvárosában, õk a saját bõrükön tapasztaltakról számoltak be. Volt, aki felvetette: mi lesz, ha a 27 megyébõl álló Ukrajna (13 orosz, 14 pedig ukrán többségû) egyszer csak felbomlik? Ez persze költõi kérdés, de jó volt hallani, tagtársaink milyen tájékozottak a politikai helyzet útvesztõiben. Az elõadáshoz hozzászólók elsõsorban abból a szempontból vizsgálták a témát, hogy a politikai, illetve gazdasági helyzet változásai mennyire érintenék a szülõföldön maradt nemzettársak sorsának alakulását. A vitában elhangzottakat Katona Tamás összegezte.
Együttműködési fórum
„Kisebbségi életünkben nem lehet fanyar kis körülmények miatt letört, örökösen sértõdött önérzettel vagy önérzetnélküliséggel járni. Nincs egyéni tragédia és egyéni kereszt, nincs végzet és kiábrándulás, az élet keresés, keresése annak a helynek, ahol egyéni erõimmel szolgálnom kell azt a népet, amelyikbõl magam is sarjadtam” – ezt László Dezsõ erdélyi református lelkész 1932-ben vetette papírra A kisebbségi lét ajándékai címû tanulmányában. Nem véletlenül választottuk továbbgondolkodásra, amikor felvetõdött, hogy meg kell rendezni a Kárpát-medencei Lapok I. Együttmûködési Fórumát. Az elnökség a szövetség folyóiratának, a Kárpátaljai Hírmondónak a szerkesztõbizottságát kérte fel, hogy legyen az összejövetel
gazdája. A fórum lehetõséget kínált arra, hogy a Magyarország határain túl megjelenõ magyar nyelvû, hagyományõrzõ médiák szerkesztõségeinek képviselõi kicseréljék gondolataikat, megosszák tapasztalataikat. A szervezõk arra buzdították a fórum részvevõit, hogy dolgozzanak ki közös tervet a kisebbségbe szakadt nemzettársak elfogulatlan, tényfeltáró módon történõ tájékoztatása, az anyanyelv megõrzése érdekében. Füzesi Magda, a Kárpátaljai Hírmondó fõszerkesztõje köszöntötte az egybegyûlteket, majd átadta a szót Koncz Gábor egyetemi magántanárnak, kultúrakutatónak. Vendégünk az egykori Magyar Kultúra Alapítvány elnökeként majdnem húsz esztendõvel ezelõtt rendezte meg elõször Budapesten az alapítvány székházában az Írott szó a megmaradásért címû tanácskozást. Az elõadó összefoglalójában vázolta a feladatokat, a jelenlevõk figyelmébe ajánlotta azokat a folyóiratokat, amelyek a Kárpátaljai Hírmondóhoz hasonlóan magyarságtudatot erõsítõ miszsziót vállalnak. Egyúttal átadta a stafétát is: arra biztatta a Kárpátaljai Szövetséget, hogy minden esztendõben rendezzenek hasonló tanácskozást, hiszen az írott szónak napjainkban, a globalizáció térhódításának idején a magyarság megmaradásért vívott harcában egyre nagyobb lesz a szerepe. Jelen volt a fórumon Szabó Zsolt, a Kolozsváron megjelenõ Mûvelõdés címû közmûvelõdési folyóirat fõszerkesztõje is. Szólt
5
6
Orémus Kálmán
Kovács Sándor
arról, hogy milyen fontos a Magyarország határain kívül rekedt magyar olvasók számára egy olyan folyóirat, amelynek hasábjain néprajzi, hagyományõrzõ, mûvelõdéstörténeti tanulmányok látnak napvilágot. Tájékoztatta az egybegyûlteket az Erdélyben élõ nemzettársaink helyzetérõl. Hangsúlyozta: mindent meg kell próbálni a törvényi keretek feszegetése érdekében. Néhány évvel ezelõtt Kolozsváron, Erdély fõvárosában még a szemeteskukákra is felfestették a román nemzeti színeket, mivel a városnak egy elvakult nacionalista polgármestere volt. A magyar közösségnek volt bátorsága, hogy kezdeményezze a Kolozsvári Magyar Napok megtartását. A rendezvénysorozat több ezres tömegeket vonz, dicsõséget szerezve a magyar kultúrának. Orémus Kálmán, a Kárpátaljai Hírmondó állandó munkatársa az internetes újságírásról, illetve az internetrõl mint hírforrásról tájékoztatott. Ezután hazai vizekre eveztünk. Örömmel láttuk, hogy a Kárpátaljai Hírmondó sok szerzõje vett részt a fórumon. Köszöntöttük Istvánffi Erzsébetet, azaz Bilák Elizkét, Weinrauch Katalint, Schober Ottót, Harsány-Káposzta M. Katalint, Csanádi Györgyöt, Kovács Sándor szakírót, Molnár Bertalant, a lap kiváló fotósát. Örültünk, hogy eljött közénk Kovácsné Fedák Katalin Budapestrõl, aki a legutóbbi lapszámban édesapjáról, Fedák László neves sporttörténészrõl szóló írásával örvendeztette meg az olvasókat.
Arra biztattuk az egybegyûlteket, hogy a továbbiakban is adjanak hírt érdekes földijeinkrõl, a szûkebb környezetükben történtekrõl. Füzesi Magda minden jelenlevõnek megköszönte az anyagi és erkölcsi támogatást. A tanácskozáson szó volt a pályázati támogatások megszerzésének nehézségei miatt adódó lapkiadási gondokról. Javaslat hangzott el, hogy emeljük az elõfizetési díjat. Tekintettel a megrendelõk többségének pénzügyi helyzetére, egyelõre nem szándékozunk meglépni ezt a drasztikus lépést, de hangsúlyozzuk, hogy felülfizetéseket támogatásként köszönettel és hálával elfogadunk. Katona Tamás, a Kárpátaljai Hírmondó felelõs kiadója megköszönte a részvevõk hasznos tanácsait, és biztosította az egybegyûlteket, hogy a továbbiakban is a jobbító szándék vezérli a lap szerkesztõit és szerzõit. Damjanovich Imre, a Kárpátaljai Szövetség társelnöke tájékoztatót tartott az új civil tör vényekkel kapcsolatos feladatokról. Megtudtuk, hogy a törvény egyik sarkalatos pontja a 32. § (1), amely kimondja: „Közhasznú szervezetté minõsíthetõ a Magyarországon nyilvántartásba vett – létesítõ okiratában megjelölt közfeladat teljesítésére irányuló – közhasznú tevékenységet végzõ szervezet, amely a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez megfelelõ erõforrásokkal rendelkezik, továbbá amelynek megfelelõ társadalmi támogatottsága kimutatható.”
Hodossy Gyula
Még mindig újságírás...
A délutáni órákban filmvetítést terveztek a találkozó szervezõi. Ám menet közben változott a mûsor. Megérkezett körünkbe Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, a Dunaszerdahelyen megjelenõ Opus címû folyóirat, az írók lapjának felelõs kiadója, a Katedra, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülõk lapjának fõszerkesztõje, a Lilium Aurum Könyvkiadó igazgatója. Vendégünk ismertette a szlovákiai lapkiadás helyzetét. Az általa szerkesztett Katedra címû folyóirat immár két évtizede szolgálja a szlovákiai magyarságot. A lap fontos szerepet tölt be, hiszen a Felvidéken több mint hatezer magyar pedagógus tevékenykedik. A szlovákiai magyar erõs, meg tudja védeni környezetét – hangsúlyozta. Különösen, ha segít neki ebben az újságíró, akinek az a feladata, hogy hírt adjon mindenrõl, ami a szülõföldön, a magyar településeken történik. Tudatosítani kell, hogy nekünk ott van az otthonunk, ahol születtünk: magyar tájon, amelyet Dunaszerdahelynek, Kassának vagy éppen Eperjesnek, Pozsonynak nevezünk Merthogy a hivatalos szlovák sajtóban e településneveket ilyen formában soha nem írják le, mintha nem is léteznének. Elmondta: az Opus címû folyóiratot az írótársaság minden tagja megkapja ingyen. Büszkék rá, hogy a felvidéki magyar irodalom sok jó alkotással van jelen az egyetemes magyar irodalomban. Szólt arról is, hogy véleménye
Dárer Miklós
Damjanovich Imre
Szabó Zsolt
szerint létre kellene hozni egy érdekvédelmi fórumot, olyan életképes elképzeléseket kellene megfogalmazni, amelyek véghezviteléhez a magyar kormány illetékesei is partnerek lennének. Úgy vélte, elsõsorban a határon túli magyar könyvterjesztés gondjainak megoldásán kellene munkálkodni, hiszen a világháló elõretörése miatt így is egyre kevesebb kiadvány talál olvasóra. A találkozón jelen lévõ fõszerkesztõk megállapodtak abban, hogy a kolozsvári Mûvelõdés, a dunaszerdahelyi Katedra, illetve a Kárpátaljai Hírmondó szerkesztõsége alkalmanként átveszi a testvérlapokban megjelent, a saját olvasótábor érdeklõdésére számot tartó írásokat.
„Magyarország az egyetlen ország, amely önmagával határos”. A szakíró összeszámolta, hogy Kárpátalján 18 államalakulat keserítette meg az õslakosok életét, de a Tiszáét is. Szó volt az elõadásban a Fekete-Tisza, a Fehér-Tisza, majd a „szõke” Tisza eredetérõl, tájékoztatást, gyakorlati útmutatást kaptunk, hogyan juthatunk el a forrásokhoz. Megtudtuk, hogy Kõrösmezõn Bíró Andrást, Rahón Popovics Pétert kereshetjük meg, mert idegenvezetõ nélkül a nehéz terepen nem ajánlatos elindulni. Hallottunk mondákat a Tisza-források létrejöttérõl, végezetül népdalokat is énekeltünk a Tiszáról. Az egybegyûltek egyhangúlag elfogadták Báthory Katalinnak, a Kárpátaljai Szövetség egykori fõtitkárának a tavaszi közgyûlésen tett azon indítványát, hogy Kovács Sándort terjeszszék fel a Magyar Örökség díjra, egyúttal megbízták az elnökség jelen lévõ tagjait, hogy a felterjesztést dolgozzák ki és juttassák el az illetékesekhez.
képzõtábort szerveztek, amelyen Bárdos István is részt vett, hiszen 1990-ben a munkácsi római katolikus egyházközség égisze alatt már megalakult a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség. Bárdos István nagyon sok érdekes dolgot mondott a cserkészélet szépségeirõl. Jó volt személyesen is találkozni a büszke tartású, tiszta tekintetû fiatalokkal, akik azt vallják: „Felfelé törekedj!” Vacsora után tombolahúzás tette izgalmasabbá a szórakozást, majd vidám zene töltötte be az épületet. Aki akart, kedvére táncolhatott, de a szálló helyet adott a kiscsoportos beszélgetéseknek is. Voltak olyan tagtársaink, akik hosszú idõ után a balatonföldvári találkozón látták viszont egymást. A szer vezõknek – a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagjainak – a szemekben bujkáló mosoly, a meleg baráti kézfogás volt a legszebb ajándék, amellyel megköszönhettük a találkozót elõkészítõ kitartó munkájukat. A rendezvényre (a szövetség jóvoltából) egy autóbusznyi kárpátaljai vendég is érkezett. Köztük voltak a Kárpátaljai Szövetség együttmûködõ partnerének, a Beregvidéki Nyugdíjasok Petõfi Sándor Egyesületének képviselõi is. Köszönet érte, hogy az együttgondolkodás öröméért vállalták a több órás utazást…
„Tiszán innen...”
Nagyon várták az egybegyûltek Kovács Sándor szakíró Tisza címû új filmjének bemutatóját. A program a reméltnél is érdekesebb volt, ugyanis az elõadó arról beszélt, hogyan készül egy természetfilm. Kovács Sándor elmondta: minden eddigi filmje valamilyen kiváltó ok miatt született. Ezúttal az volt a kovász, hogy a Tisza felsõ szakaszával kevesen foglalkoztak. Márpedig a mi folyónk hajdan a legmagyarabb folyó volt: magyar földön eredt és magyar földön ömlött a Dunába. S hogy a mi idõnkben ez már nem így van, annak Trianon az oka, amely elszakított egymástól családokat, országrészeket, amelynek következtében
„Felfelé törekedj!”
Látványnak is szép volt, amikor a Beregszászi 4. sz. Bendász István Cserkészcsapat hét képviselõje: Bárdos István, Bárdos Nóra, Bárdos Orsolya, Tanczár Gergely, Olasz Gábor, Baráté Ágnes, Bárdos Dávid egyenruhába öltözve bevonult a terembe. Bárdos István cserkészparancsnok ismertette a cserkészcsapat megalakulásának történetét. Kiderült, hogy 1991-ben Gödöllõn cserkész ki-
FÜZESI MAGDA SZEMERE JUDIT MOLNÁR BERTALAN
7
Ünnep Szászsebesen Fehér megye magyarsága az idén a szászsebesi református egyházközségben tisztelgett állam- és vallásalapító szent királyunk, István emléke elõtt. Az 1903-ban, Bartók György püspöksége idején épült neo- klaszszikus stílusú református templom szûknek bizonyult a több száz fõs ünneplõ befogadására. Az immár kilencedik alkalommal megrendezett zarándoklat ökumenikus istentisztelettel kezdõdött, amelyen igét hirdetett Somogyi László székesfehérvári református lelkipásztor, Bíró Attila, a Kovászna megyei Kökös unitárius papja és Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus esperes-plébános. A kántori szolgálatot Szabó Zsombor, az ótordai református templom énekvezére biztosította. A székesfehérvári küldöttség az Úr asztalára helyezte a „nemzet kenyerét”, a kökösiek az unitárius egyház zászlaját hozták el az ünnepségre. A templom udvarán tartott mûsor üdvözlõbeszédekkel kezdõdött, majd Gudor Botond gyulafehérvári református lelkipásztor ismertette a szászsebesi egyházközség történetét. A mûsorban fellépett, többek között, az ótordai református egyházközség Szabó Zsombor Az ünneplő közösség
8
vezette kórusa és a székelykocsárdi reformátusok dalárdája Basa Annamária nagyenyedi kántor vezetésével. Minden év augusztus 20-án, vallás- és államalapító királyunk, I. István (1000/1001–1038) szentté avatásának napján ünnepeljük a magyar állam megalapításának évfordulóját. Az Apostoli Király édesapja, Géza, az európai szellemû fejedelem, bölcsen cselekedett, amikor Bizánc helyett Róma felé nyújtotta ki kezét, s ezzel végérvényesen eldöntötte, hogy nem Kelet-Európához, hanem KözépEurópához kapcsolja népét. Az alapozás munkája után a merész terv végrehajtásának mûve fiára, Istvánra maradt, aki közel négy évtizedes uralkodása idején, a kereszténység felvétele után a magyar törzsek szövetségébõl kialakult fejedelemséget keresztény királysággá alakította, nyugati orientációjú országgá tette, ezzel a cselekedetével besorolta országát Európa államai közé. Az ezeréves törvénytár megalapozásával alkotmányt adott népének, városokat, iskolákat, püspöki székhelyeket teremtett, templomot építtetett minden tíz falunak: megtanította imádkozni az embereket. Az önkény helyébe az irgalmasságot ültette népe szívébe. „Nagy rendet és békességet
Az 1903-ban felszentelt szászsebesi református templom
tartott az országban a király – írja Kós Károly Országépítõ címû regényében. – Mert erõs volt és hatalmas és kemény, mint a sziklakõ. Mindent tudott, mindent meglátott, és súlyosan ütött az ökle meg a korbácsa, és éles volt a kardja. Tisztelték és félték minden népei, engedelmesek voltak, és mukkanni nem mert ellene senki sem. De tisztelték és félték a szomszédos országok és birodalmak is mind, mert gazdag volt a magyarok országa aranyban és ezüstben, legelõ állatokban és szolgáló népekben meg katonákban. És nem volt immár más úr az országban, csak egyedül István király.” Az államalapító király mûve folytatását, kiteljesítését, megerõsítését szent életû fiára, az áhítatos Imre hercegre bízta, akihez szép intelmeit intézte. Az Intelmek VIII. részében így hagyakozik: „A legnagyobb királyi ékesség... a király elõd után járni, a szülõket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elõdei, az Isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.” Ezt tette István is, amikor apja tervének végrehajtását vállalta, ennek folytatását várta el fiától is, aki sajnos nem tetõzhette be az atyai mûvet, mivel fiatalon meghalt... De voltak, akik helyébe
álltak és folytatták a megkezdett, heroikus munkát. István mûvének legkiemelkedõbb követõje, Szent László király uralkodása alatt (1077–1095) rátalált arra a békére, amely megvalósult az országalapító nagy király uralkodásának utolsó évtizedében. 929 évvel ezelõtt, az õ országlása idején (1083. augusztus 20-án) avatták szentté az Árpád-házi dinasztia megalapítóját, I. István királyt. Mi a tanulsága az Intelmek fent idézett sorainak a késõi, mély szórványban élõ magyarok számára? Miért zarándokolunk minden évben augusztus huszadikán? A kérdésre bárki megadhatja az egyedüli helyes választ Szent István Intelmeinek szavaival: „a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak”. Ezért kezdeményezte közel egy évtizeddel ezelõtt a Fehér megyei RMDSZ vezetõsége, a Dr. Szász Pál Egyesület és az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület megyei szervezete, hogy legnagyobb nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén, egy-egy teljesen elnéptelenedett templomban vagy egy nagyon megfogyatkozott számú gyülekezetben imádkozzunk, ott, ahonnan a sors csapásai ellenére, a költõ szavaival élve: „Az Úr nem ment el, itt maradt” (Babits: Eucharistia). Ez az elhatározás is igazolja, hogy a sokat szenvedett, számtalan megpróbáltatást kiállt, az évszázadok zivataraiban Fehér megye nagyon megfogyatkozott mai magyarsága élni akar, erõsíteni szándékszik hitét a megmaradásban, ápolni szeretné épített örökségünk, ha csonkán is, de megmaradt emlékeit. Ennek érdekében zarándokoltunk el az utóbbi nyolc évben Marosszentimrére, Magyarigenbe, Verespatakra, Alvincre, Boroskrakkóba, a borbereki és borosbenedeki romtemplomokhoz, Sárdra, Magyarszentbenedekre és Asszonynépére. Ezek az ünnepi alkalmak, a közös imádkozás megerõsítette abbeli hitünket, hogy össze kell fognunk megmaradásunkért, történelmi tudatunk megerõsítéséért, hogy – a költõ szavaival élve: „Megfogyva
Az ünnepi műsoron Katona Kinga (Vargyas) énekelt...
bár, de törve nem...” – teljes jogú állampolgárokként, igaz magyarokként épüljünk be a többségi közösségekbe. E zarándoklatok elõtt, amelyek igazi felemelõ hangulatú ünnepeinkké váltak, a vendégváró templomok kisebb vagy nagyobb felújítására, rendbe hozására került sor. Ez történt Szászsebesen is, ahol ünnepi díszbe öltözött a 109 éves templom, amelyben egy maroknyi magyar református dicséri az Istent. Olyan õsi erdélyi városban ünnepeltünk, amelynek kövei, a város épített örökségének néhány ékessége és a történelmi emlékezet megõrizte egykori ittlétünket, amikor Szászsebes fõutcája a Székely utca (Platea Siculorum / Szekler Gasse) nevet visel-
te. Az evangélikus székesegyház helyén feltételezett kis székely templom, a körülötte feltárt XI. századi székely sírok mind azt igazolják, hogy a háromszéki Sepsi széki székelyek elõdei életükkel és vérükkel áldoztak azért, hogy ma itt egy virágzó település lakói, románok, szászok, magyarok békében élhessenek. Babits Mihály soraival zárva: „Áradj belénk hát, óh örök / igazság és szent szeretet! / Oldozd meg a bilincseket, / amikkel törzs és vér leköt, // hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nõjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennybõl táplál a Nap”.
JÓZSA MIKLÓS
...Gány Ervin (Vargyas) verset adott elő (László István felvételei)
9
Zsobok: a falu, ahol kivarrták álmaikat Kétéves múltra tekint vissza a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Újságírás Tanszékének, illetve a Színház és Televízió Kar Filmmûvészet, Fotó és Média szakának közös projektje. A korábbi évek hagyományához híven, a másodéves újságírók és operatõrök Simonffy Katalin vezetése és szakmai felügyelete alatt kóstolhattak bele a riportkészítésbe, filmezésbe. A terepmunka nem titkolt célja, hogy a leendõ újságírók és operatõrök testközelbõl ismerkedjenek a szakma rejtelmeivel, nézzenek farkasszemet a kihívásokkal, elkövessék a szárnypróbálgatást kísérõ kliséhibákat anélkül, hogy ez komoly szakmai megrovást vonna maga után. Az elméleti irányvonalat követõ oktatás árnyoldala, hogy a tudásszerzés hagyományos, könyvalapú módszerét alkalmazva termeli ki a szakmát meghatározó jövõbeli nemzedéket. Ez a tanulmányút tehát az oktatási rendszer szempontjából hiánypótló az újságíró szakos diák életében, lehetõség arra, hogy változatos, gyakorlati szempontokat és tapasztalatszerMunkában a csapat...
10
zést elõtérbe helyezõ tanulási módszerrel találkozhasson.
A vonzás törvénye, avagy jövőépítés a hit tégláiból
Zsobok, a modern Macondo?
Ahogy a kis erdélyi falvakat, Zsobokot is az elöregedés és kihalás veszélye fenyegette, azonban az 1990-es évek elején nemzedéknyi asszony összefogásával, és Molnár Irma tiszteletes asszony irányitásával a közösség életét gyökeresen megváltoztató tevékenység kezdõdött. A falu fejlõdéstörténeteként is meghatározható idõszak fontos állomásai új lehetõségeket, utakat nyitottak a zsoboki közösség számára. 1994-ben elkészült a Zsobokot Sárvásárral összekötõ köves út, megépült az árváknak és a szórványterületekrõl származó gyermekeknek menedéket nyújtó Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ, létrejöttek az otthont támogató és munkahely-lehetõséget biztosító gazdasági egységek (malom, pékség, tejfeldolgozó, állatfarm), kulturált öregotthon épült a közeli Farnason. 1992-ben restaurálták a templomot, azóta új, faragott kazettás mennyezet díszíti. A kérdés szinte magától adódik: hogyan sikerült mindezt elérniük? A zsobokiak azt tették, amihez értenek, tehetségükbõl elõnyt kovácsoltak, majd pénzre váltották azt. A munka az önmegvalósítás és a küzdelem színterévé is vált: a férfiak önkéntes munkával segítettek az építkezésben, az asszonyok szinte éjt nappallá téve, hagyományos mintákkal terítõket, párnákat varrtak, amelyeket németországi, svájci, hollandiai testvérgyülekezetek vásároltak meg. A cél eléréséhez szükség volt az összetartásra, öszszehangolt munkára, közös problémamegoldásra és az igényes mívességre. De ez mind kevés lett volna, ha hiányzik az alázat, a rendíthetetlen hit és Isten támogató szeretete. Az asszonyok és szõttesek szövetsége máig megfejtetlen, titkot õriz. Csak a mélyen árkolt
A szakgyakorlat helyszíne Kalotaszeg egyik legfestõibb települése, Zsobok. Sztána és Bánffyhunyad között, a Riszeg-hegy lábánál fekszik, védett helyen, dombokkal körülvett völgyben. Színmagyar református falu, alig háromszázan lakják. Zsobokról elsõ látásra Marquez Macondója jut eszembe, nem véletlenül, hiszen a természet itt is, ott is adakozó kedvû volt, és olyan környezeti feltételeket teremtett, amelyek megnehezítették a világgal való kapcsolatteremtést. A civilizáción kívüliség érzete azonban nem tartott sokáig, és fõként az elõnyeit élveztük: a nyugodt környezetet, ahol nincs térerõ, csak egyszerûen zajlik az élet. A vidéki léthez gyakran felelõtlenül társított elõítéletek, az elszigeteltség és elmaradottság helyett rokonszenves, és az új lehetõségek iránt nyitott közösséget találtunk. Zsobok, a modern Macondo megtalálta az utat a külvilág felé…
homlok, az imára görbülõ ajkak, az ujjbegyek finom rezzenései árulkodnak. A lélek lábnyomai láthatatlanok…
Burok vagy életre nevelés? A Bethesda Gyermekotthon falai között, a pedagógusok vigyázó tekintetének és önzetlen gondoskodásának fókuszában cseperedik a jövõ nemzedék. Jelenleg az óvodába és az iskolába 95 gyermek jár, ebbõl 25 az árvaház állandó lakója. Az otthon és az iskola együttmûködik a közös célért: a gyermekek tanításáért és neveléséért. A korszerûen felszerelt termek (számítógép-labor, könyvtár stb.) és széles körû szolgáltatások (orvosi, higiéniai, pszichológiai stb.) biztos hátterei a diákok testi-lelki-szellemi fejlõdésének. Az árvaházban dolgozó pedagógusok szerepvállalása meghaladja a tanári hivatás kereteit, az oktatói és nevelõi szerepkör közötti határterületen mozog. A hátrányos helyzetû gyermekekkel való foglalkozás külön személyiséget igényel, megértést, odafigyelést, empátiát. A sok esetben túlérzékeny, lelkileg sérült gyerekek számára kulcsfontosságú a harmonikus környezet és az érzelmi biztonság. A gyermekotthoni és az iskolai nevelõi-oktatói tevékenység vallásos szellemben zajlik, célja a gyermekek önálló életre való felkészítése. Az otthon lakói korán megismerkednek a ház körüli és mezõgazdasági munkákkal, aktív részvevõi lesznek környezetük alakításának. Az intézmény a nyolcadik osztály elvégzése után is gondoskodik növendékei továbbtanulásáról, szakmai képzésérõl, figyelemmel követi életpályájukat, és támogatja õket mindaddig, amíg erre igényt tartanak.
gyerekek önfejlesztését, látókörük tágítását, személyiségük kibontakoztatását célozza meg. Az alkotó tevékenység a diákok önértékelésének, énkép-építésének és motivációkeresésének fontos mozgatórugója. Az iskola így a száraz elméleti oktatás helyett a játékos tanulás és az önmegvalósítás színterévé válik: agyagozó mûhely, irodalmi sarok, kerámiakör, faragókör, ecset és festék várja a lelkes alkotókat. A mûhelygyakorlaton készült alkotásokat kiállítják. Zsobokon a korszerû oktatási módszerek mellett különös hangsúlyt kap a hagyományõrzés és -továbbadás. A varrás és faragás mesterségét õrzi a hagyomány. A szakma fortélyai anyáról lányára, apáról fiára szállnak.
Hazatérés, csendimádat Az életet keretbe foglaló kezdet és vég csak jelképes ellentétei egymásnak, valójában több szinten is párhuzam vonható a csecsemõlét és az öregkori lét között. A természet legegyszerûbb és legtermészetesebb ciklusa maga az élet: a bölcsõbõl való elindulás, csecsemõállapotból való kilépés, a bölcsõbe való hazatérés, csecsemõállapotba való belépés. Általános jelenség, hogy az idõsek otthonának fogalma még nem épült be a hazai társadalmi
tudatba, a külföldön elfogadottá vált „idõskori létformának” nincs hagyománya Erdélyben. A köztudat az intézetet magatehetetlen, önellátásra képtelen öregek gyûjtõhelyeként leszûkítve értelmezi. A farnasi öregotthon régi épülete adományként került a zsoboki egyház birtokába. A Szentiványi kúria a téesz, majd a romániai törvényeknek megfelelõen, a faluban mûködõ mezõgazdasági társulás tulajdonába került. A leromlott állagú kúriát a farnasiak a zsoboki egyháznak adományozták. A felújítás után kicsinek bizonyult ahhoz, hogy idõsek otthonaként mûködjön, ezért a területen 2008-ban átadtak egy 40 férõhelyes új épületet erre a célra. Jelenleg 16 öreg él az otthonban. „Inkább egyedülállók költöznek be, de vannak házastársak is. Van, aki nagyon megszereti az itteni életet a nyugalom és az ellátás miatt, biztonságban érzik magukat az emberek, de mindenki másképp dolgozza fel az új életkörülményeket, van, aki egyáltalán nem tudja megszokni. A tevékenység két nyelven folyik, románul és magyarul. Az alkalmazottak farnasiak és zsobokiak” – tájékoztatott Molnár Irma tiszteletes asszony. Az öregotthonban élõknek a fizikai leépülés mellett a még fenyegetõbb mentális leépülés-
Hazafelé (A szerző felvételei)
Modernizáció és hagyományőrzés között félúton A tananyaghoz szorosan kötõdõ feladatokon kívül, az oktatási program kiegészítõ tevékenységek, szakkörök egész sorával a
11
sel kell együtt élniük: néhányan a gyógyíthatatlan Alzheimer-kór, a teljes demencia árnyékában tengetik napjaikat. Egy ilyen élethelyzet kezelése gondozóik számára nagy kihívást jelent. A megértõ, gondoskodó szeretet itt is éppen olyan fontos szerepet játszik, mint a gyermekotthonban élõk esetében. A tevékenységeik is hasonlóak: az öregek életének ugyanolyan fontos részét képezik a hetente megrendezett közösségépítõ foglalkozások, istentiszteleti alkalmak, népdaléneklés, tévénézés, társasjátékozás. Az egyik leglényegesebb különbség talán a csendhez való viszonyulásukban ragadható meg: a gyerekek nem értik még a csendet, igyekeznek megszakítani, míg az idõsek elfogadják és igyekeznek megélni.
Emberek vagyunk vagy riporterek? Bár a szakgyakorlat lényegébõl kiindulva egyértelmû, hogy elsõsorban újságírókként voltunk jelen, a zsoboki látogatás jellemzõ példája annak, amikor a riporter kiesik a szerepébõl és emberi minõségében kezdi szemlélni, megérteni a dolgokat. Mentegetõzés nélkül állíthatom, újságíró (vagy ember?) legyen a talpán, akit ilyen intenzitású, lélekközeli pillanatok érintetlenül hagynak. Meglepett az egyszerû, természetes közvetlenség, amivel a falubeliek fogadtak, és zavarba ejtett a gyerekek ránk irányuló õszinte, feltétel nélküli szeretete, és gondolkodásra késztetett az idõsek szemébõl kiolvasható csendes szomorúság.
Emberek voltunk, riportergúnyában…
zsoboki terepmunka szakmai és emberi tapasztalatait kellene mérlegre tennem. Szakmai szempontból kétségtelenül hasznos volt a gyakorlat, az emberi oldalát én mégis hangsúlyosabbnak érzem. Zsobok bebizonyította, hogy a klasszikus emberi értékek mindig idõszerûek maradnak. Megmutatta, hogy egy közösség hogyan veszi kézbe a sorsát, hogyan lesz önellátó, és tudatosan, kellõ szorgalommal, kitartással, összetartással hogyan épít jövõt magának. Zsobok minden erdélyi falu és község számára példát mutatott, ahogy az elöregedést és a hanyatlást legyõzve újjászületett. Példamutató a tehetséggondozó, hagyományõrzõ tevékenység, amely a közösség-kohézió megteremtésében játszik szerepet.
Nehéz dolgom lenne, ha a
KOZMA ÁGNES
A búcsú napjai Reményik Sándor halálának évfordulójára
12
Az Kolozs megyei Állami Levéltárban õrzött iratanyagban bukkantam rá a Reményik Sándor nevével összeforrt Pásztortûz szerkesztõségi levelezésére. Az 1934 és 1944 közötti idõszakot átfogó, tehát korántsem teljes iratanyagban megtalálhatók a Reményik 1941. október 24-e hajnalban bekövetkezett halála kapcsán keltezett levelek, táviratok és részvétnyilvánítások is, sõt a Végvári iránti mérhetetlen tiszteletet jelzi, hogy még a következõ év elejérõl is érkezett a költõ emlékének ápolásáról szóló híradás, például a Székelyföldrõl. Reményik Sándor halálának 71. évfordulóján ezekbõl válogattam ki néhányat, azzal a szándékkal, hogy segítségükkel érzékeltessem az akkori olvasók Reményik és költészete iránti ragaszkodását és szeretetét, s hogy körülbelül mit jelenthetett a két világháború közötti magyarságnak biztatást és tartást adó költõszerkesztõ elvesztése. 1941 õszén az olvasók, illetve a Pásztortûzben közölni szándékozó tollforgatók-próbálkozók egy részének láthatóan kevés ismerete volt arról, hogy Reményik Sándor súlyos beteg. Október 14-én például Zsadányi Nagy Árpád nagyváradi tanár meglehetõsen türelmetlen hangú levelet küldött Reményik Sándornak, mint írja: „Egy hónappal ezelõtt küldtem Önnek 15 verset és egy levelet. Mindmáig nem kaptam rá választ. Ha már a költõ nem, a ta-
nár feltétlen megérdemelt volna néhány sort. Na mindegy! Elvégre nem mindenki vállalkozhatik Vörösmarty vagy Arany szerepére! Kérném legalább a verseket postafordultával visszaküldeni.” A feladó nyilván nem tudta azt, amit postafordultával a Pásztortûz szerkesztõsége képviseletében, a beteg Reményik fõszerkesztõi teendõit ellátó Vásárhelyi Z. Emil október 22-i levelében közölt, hogy tudniillik „Reményik Sándor fõszerkesztõ (…) sajnos, hosszú hetek óta szanatóriumban sínylõdik s így sem nb. leveleire nem válaszolhatott, sem verseit kézhez nem kaptuk”. Vásárhelyi Z. Emil ugyanazon a napon Szüts Ignácnak is küldött néhány soros levelet, amelyben azt írja, hogy „Reményik Sándor fõszerkesztõ úr, sajnálatos és igen hosszas, egész nyáron át tartó gyengélkedése, sõt szanatóriumi kezelése miatt postája részben késedelmet szenvedett, részben elintézetlen maradt”, ezért helyetteseként õneki kellett átvennie a beérkezett kéziratokat. Egy nap múlva, október 23-án a költõ-fõszerkesztõ húga, Imre Kálmánné Reményik Sarolta jelezte Vásárhelyi Z. Emilnek, hogy a Zsadányi Nagy Árpád verseit, „melyekhez oly bosszantó félreértés fûzõdött, most megtaláltuk. Az írónak udvarias levélben megírtam, hogy a verseket és levelet átküldtem a Pásztortûzhöz (…), nagynéném pedig azt mondta, hogy bátyám szerint a versek igen szépek”. A fejleményrõl
Vásárhelyi Z. Emil még aznap értesítette a nagyváradi tanárt, hozzátéve, hogy „Reményik Sándor ceruzajegyzetét látom rajtuk (ti. a verseken – BL), mely szerint a versek igen szépek”. Szintén október 23án érkezett a Pásztortûz szerkesztõségébe még egy levél, feladója Magyar Miklós egyetemi hallgató, aki bátorkodott „pár verset a M. T. Fõszerkesztõ úr és a csodált költõhöz küldeni a végett, hogyha a kellõ mértéket ütik, adjon nekik helyet a Pásztortûz hasábjain”. Kívülrõl tehát úgy tetszett: Reményik Sándor dolgozik, és egészségnek örvend. Pedig nem így volt. Errõl az imént idézett levéltöredékek is tanúskodnak, sõt másnapi, október 24-i keltezéssel már papírra kerültek a megdöbbentõt és a megváltoztathatatlant rögzítõ sorok. Az egyik géppel írt papírlapra többszöri javítás révén megszövegezett gyászjelentésében: „A Pásztortûz Baráti Köre megrendült szívvel tudatja minden barátjával, hogy feje, Reményik Sándor költõ, fõszerkesztõ 1941. október 24-én hajnalban visszaadta lelkét Teremtõjének. Október 26-án vasárnap du. 4 órakor temetjük a kolozsvári evangélikus templomból, és az evangélikus temetõben helyezzük örök nyugalomra.” A gyászjelentésre Reményik Vízválasztó címû versének egy töredékét illesztették a szerkesztõtársak: „Elmúlik a világ / És játékai is, / Még kívánsága is. / Szél szórja szét a színes szavakat, / De sorsom lényegének, / De lelkem Istenének / Beszéde megmarad”. Aláírják: Császár Károly, Járosi Andor, Jász Pál, Kéki Béla, Tavaszy Sándor és Vásárhelyi Z. Emil. Ugyanazon a napon Reményik Sándor húga a költõ Öröktûz, illetve Végrendelet címû verseibõl idézve saját kezûleg vetette papírra: „»Egy lángot adok, ápold, add tovább«, »A holtom után ne keressetek! / Leszek sehol és mindenütt leszek«. Imre Kálmánné Reményik Sándor és Sárika
Reményik Sándor szüleivel Reményik Sarolta mély fájdalommal jelenti, hogy egyetlen testvére, a legjobb ember, Reményik Sándor élete 52. évében f. hó 24-én hajnalban visszaadta lelkét Teremtõjének. A megboldogult tetemeit vasárnap, f. hó 26-án du. 4 órakor az evangélikus templomban tartandó szertartás után az evangélikus temetõben helyezzük nyugalomra. »Szemeimet a hegyekre emelem, / Onnan jön az én segítségem«. 121. Zsoltár.” A gyászjelentést aláírják még Reményik Sándor nagynénje, Brecz Vilma, sógora, dr. Imre Kálmán, unokahúga és -öccse, Imre Mária, illetve Imre György, dr. Genersich Antalné Czirják Mária unokatestvére és családja, valamint nagybátyja özvegye, Reményik Mihályné Dobler Margit. Mihelyt elterjedt Reményik Sándor halálának a híre, részvéttáviratok és -levelek sokasága érkezett szerte a Kárpát-medencébõl. Az elsõk között Sényi László sürgönyözött, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság nevében fejezve ki részvétét, és jelezve, hogy a temetésen jelen lesznek. Az október 14-i, Reményik Sándorhoz címzett levelében beküldött versei sorsa felõl meglehetõsen türelmetlenül érdeklõdõ Zsadányi Nagy Árpád 24-én a korábbihoz képest egészen más hangot ütött meg, amikor Vásárhelyi Z. Emilnek írt soraiban nyugtázta: „Örülök, hogy a versek megkerültek, s hogy Reményik fõszerkesztõ úr olyan jó véleménnyel van róluk. De leginkább az tesz boldoggá, hogy – férfiasan bevallom – nem volt igazam. Reményik Sándor, akit gyerekkorom óta költõi mintaképemnek választottam, tényleg az a figyelmes, alapos, csupa szív lélek, akinek hittem. (…)”. Másnap, midõn Reményik elhunytának a híre hozzá is eljutott, rövid üzenetet küldött Vásárhelyinek: „Gyászukban õszinte fájdalommal osztozom!”. A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Herepei János október 25-i levelében írta Reményik Sándor sógorának, Imre Kálmánnak: „Kedves Kálmán! Õszinte, igaz megdöbbenéssel értesültem Sándor haláláról. Váratlan volt, mert úgy szerettük volna hinni, hogy nemcsak lelkünk mélyén, hanem szemünk elõtt is örökké fog élni. Feleségemnek is, nekem is kicsordult szemünkbõl a könny, amint a rá-
13
Reményik Sándor, Járosi Andor és Kovács László
14
dió hírét hallottuk: Végvári nincs többé! Nekem különösen is fáj az Õ elmúlása, hiszen kis gimnazista korunk óta ismertük egymást, s a gyermekkori emlékek nagyon mélyen szoktak gyökerezni az ember lelkében. Adjon az Isten a Nagyságos Asszonynak is, Neked is vigasztalást e ragyogóan tiszta jellemû, törhetetlen hûségû, nagy Férfiú elhunyta miatt (…)”. Dr. Dániel Elemér, Reményik egykori osztálytársa írta október 26-án: „Szívemre hullnak a régmúlt emlékek. Felújulnak, mint fényes csillagok a sötét, nagyon sötét égboltozaton. Látlak mint csipkegalléros elsõ gimnazistát, mint a nagy udvaron játszó gyermeket; látlak mint lelkes nagy diákot, mint hazáját sirató egyetemi hallgatót, majd mint öntudatos magyart és a végvárakon õrt álló hõst. Az élet küldetés, s küldetésed ez volt. Az élet vége: ítélet s ítéletem ez: Jó voltál. (…) Köszönjük, hogy lelkeddel mutattad nekünk az utat és szíveddel melegítetted a helyet, ahol éltünk, ahol élünk és ahol halnunk kell. Álmod, kedves Sándor, legyen szép. »Az égi lámpák égjenek feletted... S ragyogjon rád a véghetetlen ég«”. L. Ady Mária, a Pásztortûz bánffyhunyadi szerzõje október 26-i levelében így fogalmazott: „Halhatatlan költõnk: Végvári Reményik Sándor testi elmúlása feletti általános gyászban megrendült lélekkel osztozom én is. A szó, mely október 24-én reggel »végignyilallott« Kolozsvár városán… Erdélyen… egész Magyarországon, az én betegágyamig is elhatott. (…) Hányszor nyitotta ki elõttem a Pásztortûz szerkesztõségének ajtaját! Hányszor engedett be engem, a betû szerény és érdemtelen szolgáját abba az elit irodalmi körbe, melyet maga köré gyûjtött, hogy mondanivalóimat – melyre rajta kívül senki fel nem figyelt – eldadoghassam (…)”. Ugyancsak a temetés napján, október 26-án a soproni Frankenburg Irodalmi Kör fõtitkára, Erdélyi Tibor írta Vásárhelyi Z. Emilhez címzett levelében: „(…) Négy óra van éppen. Kolozsvárott zúgnak a harangok. Szegény Reményik Sándort, a mi kedves Sándor bátyánkat most viszik a Házsongárdi temetõbe. Amikor nyáron Veletek együtt ott botorkáltam a régi, kedves, öreg sírok között, nem gondoltam volna, hogy rövidesen nekem is lesz ott egy drága halottam… (…) Alig hihetõ, de nyáron, amikor Kolozsvárott jártam, s a kolozsmonostori templom
felõl elnéztem a Donát-szobor melletti kert felé, én már akkor búcsúztam Reményik Sándortól. Emlékszel rá, ugye, hogy már nem kereshettük fel személyesen. Nagyon beteg volt. (…) Rajtad át melegen ölelem a Pásztortûz minden tevékeny lelkét, s hidd el, hogy Veletek együtt én is árvának érzem most magam. Rettenetesen árvának. Régen, nagyon régen, amikor még nem is ismertem, õ adott nekem lelki erõt ahhoz, hogy bízzak és reméljek. S ez az erõ éltet ma is. (…) Fél öt. És Veletek sírok én is… (…) Járosi Andornak mondd meg, hogy ölelem és meleg szeretettel szorítom meg kezét. Ismerem az õ fájdalmát is. Tudom, hogyan szerette Sándort. Én is szeretnék fájdalmában osztozni (…)”. A Pásztortûz szerkesztõségéhez intézett külön levelében Erdélyi Tibor egyebek mellett azt írja: „(…) nagyon is jól tudjuk, hogy mit jelent egy végvári harcos elvesztése. Mi, akik a trianoni határokon innen is, harcos lélekkel küzdünk az örök magyarságért, nagyon is jól tudjuk, hogy mit jelentett Erdély, de az egész ország számára is Végvári élete. (…) Hogy ki volt Õ számunkra, az valójában csak most fog világossá lenni. Betölthetetlen ûr maradt utána, s ennek a mélysége ébreszt bennünket arra a tudatra, hogy nagy volt Õ, világosság a mi sötétséghez szokott szemünk számára. (…) Mily jól érezte magát két ízben is a mindig magyar Frankenburg Irodalmi Kör dobogóján. Elõször szorongva jött. Sopron hûvös város. A lelkek is azok. S olyan tomboló, lelkes fogadtatásban volt része, mint soha senki másnak. Így szerettük mi Reményiket… (…)” Reményik szellemi hagyatékáról szólva írta a Székely Nemzeti Múzeum nevében a Pásztortûz Baráti Köréhez intézett október 30-i levelében Herepei János: „a Pásztortüzet, amelynek világító lángja volt, az Õ elhunytával se hagyják kialudni, ezzel szolgálván emlékének méltó módon való gondozását”. A Reményik család származási helyérõl, a Felvidékrõl – Jolsváról – a Pásztortûzben is közlõ Flórián Tibor írt levelet november 1-jén a folyóirat baráti körének: „(…) nehéz írni annak, aki önmaga is vesztes. Számomra Reményik Sándor többet jelentett a költõnél, aki kézen fogva a nyilvánosság elé vezetett. A lélek különös rokonsága is fûzött Hozzá, az a mód ahogyan reagáltam az életre és a szeretetre. És ki értette volna meg Nála jobban, hogy Erdély után a Felvidéket szeretem a legerõsebben? Hiszen Gömörhöz és a Szepességhez, akárcsak engem a származásnak, rokonságnak és szeretetnek számtalan szála fûzte. Mikor pedig a távolból Erdélyre gondoltam, akkor Õ is mindig eszembe jutott, mint olyan valaki, akiben Erdély lelke a legtisztábban élt. Úgy érzem, mintha Vele Erdélynek egy darabkája veszett volna el. (…)” Szintén a Felvidékrõl, az érsekújvári m. kir. állami Pázmány Péter Gimnázium igazgatósága intézett részvétlevelet november 12-én a Pásztortûz Baráti Körének: „(…) a Végvári-versek röplapokon forogtak közkézen, önképzõkörünk minden verskötetét ismertette, tanulóink gyakran szavaltak belõlük. Hitet, reményt, kitartást merítettünk tiszta lelkének kincseibõl. (…)”
BENKÕ LEVENTE
Reményik Sándorra emlékeztünk Pécsett „Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án született Kolozsvárott, és ugyanitt halt meg 1941. október 24-én. Evangélikus szülõk gyermeke. A középiskolát a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Ugyanitt jogi tanulmányokat folytatott. 1921-tõl a Pásztortûz címû folyóirat fõszerkesztõje. 1926-ban az Erdélyi Helikon alapító tagia. 1937-ben és 1941ben Baumgarten-díjjal ismerték el irodalmi munkásságát. Sírja a Házsongárdi temetõben található.” Ez a néhány, informatív értékû bevezetõ sor áll annak a kiadványnak az élén, amely Reményik Sándor halálának 60. évfordulója alkalmából Erdélyben rendezett megemlékezések alkalmával jelent meg. A megemlékezéseken, amelyeket Kolozsvárott, és a Radnai havasok lábánál lévõ Radnaborbereken és Óradnán tartottak, ahol a költõ több alkalommal és huzamosabb ideig tartózkodott és „versíró hónapjait” töltve alkotott, Pécsrõl háromfõs küldöttség vett részt: Tüskés Tibor irodalomtörténész, Varga Ferenc, a pécsi EMKE elnöke, valamint e sorok írója. Az ünnepi rendezvények az október végi mármár hideg reggelekkel beköszöntõ Kolozsvárott kezdõdtek, ahol a helyi rendezõk és Erdély minden szegletébõl érkezett vendégek Reményik Sándor sírjánál, a Házsongárdban rótták le tiszteletüket a költõ emléke elõtt. Majd némi késéssel indult el a küldöttség a Kolozsvártól mintegy 150 km-re lévõ Borberekre, a havasok irányába. Nem tartozik szorosan a témánkhoz, és nem is akarom Önöket a népes küldöttség utazásának anekdotikus részleteivel untatni: de csupán azt jegyzem meg, hogy ilyen buszon, amelynek fõként rozsdamarás és ki tudja az idõ milyen viszontagságai által lyuggatott számos nyílásain a mérsékelt és döcögõs sebesség dacára fáradhatatlanul sivított be az inkább (nagyon) hideg, mint friss levegõ, sem azelõtt, sem azóta nem utaztam. De az út viszontagságaiért mindenkit kárpótolt a szeretetteljesen meleg fogadtatás, amikor az érkezõ vendégeket mosolygós arccal várták, és frissen sült kaláccsal, itallal kínálták az óradnai vendéglátók. Óradnán az esemény alkalmával képzõmûvészeti kiállítás nyílt, köszöntötték a vajdasági, erdélyi, debreceni diákok részvételével megrendezett Reményik-versmondó verseny díjazottjait. A küldöttség ebéd után indult tovább Borberekre, ahol a program a helyi kápolna falán elhelyezett emléktábla avatásával kezdõdött. Valahogy nem volt zavaró, hogy a hegyeknek és a csúcsoknak, a természetnek ebben a már-már természetfeletti, fenséges környezetében elhangzó beszédek, vers, himnusz hangjait a közelben rohanó hegyi patak zúgása fátyolozta, mert a vadvíz erejével mindjárt ragadta is valahova a magasságba. Legfeljebb azon lehetett aggódni, hogy a vékony, népmûvészeti ruhácskákba öltözött 8-10 éves lánykák ne fázzanak meg nagyon a 0 C fokos havasi melegben...
A Reményik-megemlékezések gerincét jelentõ program itt, Borbereken, abban a viszonylag jó állapotban lévõ alkotóházban zajlott le, ami látogatásunk idején a szórványmagyarság részére egyszersmind iskolaként is szolgált. Ez az alkotóház nem egy alkalommal volt a költõ tartózkodási helye, amikor úgy érezte, és tehette, hogy ide, a természet fensége és nyugalma által különösképpen megáldott helyre kell visszavonulnia. A Reményik Sándor örökségét, költészetét értékelõ és elemzõ irodalmi tanácskozás a kora esti órákban kezdõdött. Ezen és az azt követõ beszélgetésen az erdélyi és a magyarországi kulturális, irodalmi élet jeles személyiségei vettek részt: Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk fõszerkesztõje, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Baranyai Norbert irodalomtörténész Debrecenbõl, a fiatal kutatókat képviselve, Molnos Lajos és Lászlóffy Csaba költõk, s az elõadók között természetesen ott volt Tüskés Tibor is Reményik és Pécs kapcsolatát bemutató elõadásával, ami most érdeklõdésünk középpontjában áll. Ezért a Reményik Sándor költészetét több szempontból bemutató néhány elõadásnak csak a megértés szempontjából nehezen nélkülözhetõ kontextus érdekében idézem föl fõ gondolatait. Kántor Lajos szerint a Trianon utáni idõszakban a „tiltakozás, a lázítás korát” Reményik számára az „ahogy lehet” igazságának keresése váltotta fel. Babits Mihálynak a költõrõl írt tanulmányára hivatkozva egyetértõen állapította meg, hogy számára a hazánál szûkebb otthon, kisebb család nem létezik. De és emellett, amit Babits Mihály már nem láthatott, a második bécsi döntést követõ nagy eufória idején meg tudta írni a magyar önvizsgálat „kíméletlen vallomásait”, a Korszerûtlen verseket. Mint ahogy az sem lényegtelen, hogy minden, akár heroikus feladatvállalás mellett Reményik „igenis vágyott a kisebb családra”, és „a visszavonulásra fájdalmasan kész vonzódásnak számos versében hangot adott”. Pomogáts Béla szintén Babits Az erdélyi költõ címû tanulmányára hivatkozva Reményiknek, a közösségi felelõsségtudat nagy költõjének mûvével kapcsolatban egyenesen az irodalom, az írói alkotások értékelésének elméleti szempontjait vetette föl, és T. S. Eliot, valamint René Wellek, Austin Warren gondolatait idézve, az utóbbiakkal egyetértõen állapította meg, hogy az írói alkotások értékelése két alapvetõ kritériumának a mûvészi öncél, illetve a mûvészet mint közösségi rítus, kulturális kötõerõ tekinthetõ. A „tiszta és rigurózus esztétikai megfontolások mellett tehát más jellegû érveknek is súlyuk lehet”, s ebben az összefüggésben megállapítható, hogy a jellem, az erkölcsi erõ, a közösséggel való együttérzés tekintetében Reményik európai példa. Szubjektum és szerepfelfogás a költõi önértelmezésekben címû elõadásában Baranyai Norbert Reményik néhány versének (Cassandra, Míg állt a
15
16
vár, Gát, Az árnyék kapitány) beható elemzésével az elõbbiekben felvillantott gondolatokat folytatva és kiegészítve megállapította, hogy Reményik számára a közösség képviselete elháríthatatlan, etikai kényszerként jelentkezik – s mérhetetlen fájdalommal jár. Ugyanakkor a versek szerint az is tapasztalható, hogy a feladatvállalás, amely az én stabilitását megteremti, az én szubjektumától elkülönül, szerepként létezik. Így – emelte ki az elõadó – az életmû egésze a közösségi és individuális irányultságú megszólalás közti állandó váltakozás folyamataként lenne leírható. Tüskés Tibor Reményik Sándor és Pécs címmel tartotta meg elõadását, amelyet négy kérdés köré csoportosítva foglalt össze. Elsõnek Reményik Sándor és a magyar irodalom kapcsolatáról, majd a versek keletkezésérõl, aztán magáról a versekrõl, végül a költõi életmû poétikai jellegzetességérõl beszélt. Nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy Reményik az erdélyi költõi triász (kívüle Áprily Lajos és Tompa László tartozik ide) tagjaként nem csak erdélyi, hanem magyar költõ volt. A Trianonban kötött igazságtalan békediktátum után, amikor a beszédes Végvári álnévvel jelentette meg verseit, méltatlanul vádolták a területek visszaszerzését követelõ irredentizmussal. Pedig Reményik csupán a gyökerekhez, a nemzethez, a szülõföldhöz, az anyanyelvhez, a magyar kultúrához, a „templomhoz és az iskolához” való hûség, a megmaradás a közösség számára nélkülözhetetlen követelményeit hangoztatta. Erdélyi kultusza ezért lehetett „mély, élõ és folyamatos”, és ezért az ma is. Reményik 1927-ben és 1928-ban került kapcsolatba Péccsel. Azért jött ide, hogy szembaját kezeljék. Mindez rokoni kapcsolat útján valósulhatott meg: itt, a pécsi egyetem szemészeti klinikáján találta meg ugyanis a gyógyító orvost Imre József professzor személyében, aki Sárika húga férjének, Imre Kálmánnak a testvére volt. A költõ tehát a nyári, illetve az õszi hónapokban pécsi lakos lett, s a kórházból idõnként kiszabadulva szívesen látogatta a belváros, a Szent István tér környékét, amelyet helyre, napra keltezett pécsi verseiben megjelenõ motívumok bizonyítanak. A városban való tartózkodásából hét verse született. Ezek az 1927-es Két fény között, és a két évvel késõbb megjelent Szemben az örökméccsel címû kötetében kaptak helyet. A hét vers: A pécsi minaret, A sírtól a bölcsõig, Nincsen levél, Télelõ, Az örök liften, Szemben az örökméccsel és a Non omnis moriar. Tüskés Tibor a következõkben a versleírások formájában ismertette a mûveket. Ezekben a félhold és a fölötte lévõ kereszt láttán (A pécsi minaret) a megbékélés, máshol a szorongás és a magány, az Imre Ilonka iránt érzett szerelem (Nincsen levél), a kétség és a bizakodás (Télelõ), a költõi halhatatlanságtudat érzését-gondolatát emeli ki (Szemben az örökméccsel). A Horatius-i „nem halok meg egészen” gondolatára utaló Non omnis moriar címû versrõl, amely Antmann Prosper fuvolamûvész és Weidinger Imre, a vak fagottmûvész szobránál született ihlet nyomán bontakozik ki. Tüskés Tibor így ír: „A költõ az emlékkövön jártatja szemét, belül zenét hall, és köz-
ben azt figyeli, hogy egy ember a lehullott leveleket, a holt lombot sepri össze. A benti és a kinti hang, a zene és a zörej ellentéte reményt ébreszt benne: a benti hang az erõsebb, és Pécs õsi városában jövõben is lesznek emberek, unokák és dédunokák, akikben él a testté vált ige, a mûvészet élõ szeretete. A személyes sebzettséget és a közösség szolgálatának szempontjait tanúsító versekrõl való szólás után Tüskés Tibor összegezésképpen megállapította, hogy Reményik, akit a trianoni szakadék tett költõvé, igazi poéta volt, egyetemes érvényû, humanista tartalmú költészetet teremtett. Elõadását azzal fejezte be, hogy Reményik Petõfi-lelkû, reflexív költõ volt, akit a világ impulzusai azonnal megérintenek, versei azonnal az élmény érintettsége nyomán születnek, és jellemzõ, hogy a hét közül csupán egyetlen vers formája az emlékezés. Ezután reményét fejezte ki, hogy neve és költészete otthonra talál abban a városban is, ahová gyógyulni jött, abban a városban, amelyre hét versét hagyta örökül. A késõi órákig tartó tanácskozás és eszmecsere tulajdonképp még másnap, a kora délelõtti órákban is folytatódott, s még folytatódott volna – de hamarosan eljött a Kolozsvárra indulás ideje. A visszaút hegyi részét, néhány felejthetetlen kilométert a pécsi küldöttség gyalog tette meg és csak lent, Óradnán szálltunk az ott várakozó nevezetes buszra. Ezen a néhány kilométeren, a nem túl feszítõ, de tempós gyalogmenetben jeges tócsákra, átfolyásokra azért gondosan figyelve, alkalom nyílt megcsodálni a környezõ erdõket, az Ünõkõ különös színárnyalatait, és emellett még egy éppen nyitott boksa homályba veszõ belsejének különös szerkezetét is tanulmányozhattuk... 2002-ben az erdélyi programokhoz kapcsolódva – ezek az elkövetkezõ években is folytatódtak – a jubileumi év folytatásaként a pécsi EMKE és a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány rendezésében a városhoz kötõdõ Reményik Sándor emlékére, a tudatosítás és a megerõsítés szándékával emlékeztünk a pécsi Mûvészetek Házában. Talán nem hat túlzásként: a kolozsvári és az óradnai programokhoz méltóan. A nagyszámú és élénk érdeklõdést tanúsító közönség elõtt lezajlott rendezvényen az Erdélyben is fellépõ szereplõk közül Kántor Lajos és Pomogáts Béla vettek részt, felhíva a figyelmet a hegyek, a „megszentelt táj” világának, és „egy viszonylag meszszi város”, Pécs kapcsolatának a szellemi egységet, az identitást megerõsítõ szerepére. Ezen az esten hangzott el Szabó Szabolcs karnagy két Reményikverset (Akarom, Örök tûz) ez alkalomra megzenésített kórusmûve a szerzõ vezényletével, s ekkor adták át a Szigetváron élõ szobrászmûvész, Vanyúr József Reményik-plakettjét Imre Máriának a költõ rokonának és a kolozsvári vendégeknek. Reményik Sándor verseit Krumm Ádám színmûvész tolmácsolta. Ez alkalommal bocsátotta a vendégek és a közönség rendelkezésére Varga Ferenc a Reményik Sándor 1890–1941 címû kiadványt, amely Tüskés Tibor egy évvel ezelõtt Borbereken tartott elõadását és vele együtt a Pécsett született hét verset tartalmazza. Tüskés Tibor ezen
a rendezvényen a program lebonyolítójának, a moderátornak a szerepét vállalta. Pécsnek, miként a magyar kultúrának is szüksége van Reményik Sándorra – ezzel lehetne összefoglalni a bevezetõben elmondott szavai lényegét. Miután felidézte a 2001es év erdélyi történéseit, személyes emlékeivel azt a hivatalos irodalomból kirekesztett mégis mindig élõ költõt idézte, akivel annak idején, középiskolás korában és még egyetemistaként sem találkozhatott. Az egyik véletlenszerû, de annál valóságosabb emlékkel egy tiszakécskei istentiszteletet elevenített fel. Ezen az istentiszteleten új helyre való áthelyezése alkalmából a katolikus pap híveitõl búcsúzott, s hogy ennek érezhetõ nehézségét feloldja s a pillanat felemelõ pátoszát érzékeltesse, Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk címû versét mondta el. A másik élmény éppen a 2001-es erdélyi megemlékezéssel kapcsolatos. Tüskés Tibor errõl az útról egy hetilapnak számolt be. A beszámoló nyomán nem sokkal egy, a kalocsai tanítóképzõben 1945-ben végzett tanítónõtõl kapott olvasói levelet, aki hajdani, diákkori jegyzeteit idézi Reményikrõl, a költõ verseivel együtt, amelyek – ahogy az olvasói levél fogalmaz – „a szívemig hatottak”.
Mire emlékezünk? – tette fel a kérdést Tüskés Tibor Pécsett. A mindig élõ Reményikre – vagy legalábbis rá kellene, hangzott a válasz. Nem állítható, hogy a költõ recepciója körül mindent rendben lévõnek talált volna, mint ahogy ennek itt, Pécsett is hangot adott. Azonban a tényekre, az elhangzottakra gondolva megállapítható, hogy Tüskés egyike volt azoknak, akik a költõ ébresztésében, örökségének számon tartásában az egész és vele egyenrangúan fontos kisebb közösség részére való megismertetésében jelentõs és önzetlen szerepet vállaltak. Szellemi és mentális állapotunk számos zavara, önértékelésünk nagyon is szükséges orvoslásának, jóra való ösztönzésének szándékával is, bizonyosan/egyszerûen a szép iránti igénnyel. Talán erre sem árt emlékezni és emlékeztetni éppen most, a pécsi megemlékezés után tíz évvel.
G. TÓTH KÁROLY Elhangzott a pécsi Mûvészetek Házában tartott megemlékezésen 2012. május 10-én.
„Tulajdonképpen egyszemélyes színházi intézmény vagyok…” Színészportré Zorkóczy Zenóbiáról
Zorkóczy Zenóbia (Dávid Botond felvétele)
– Több mint egy évtizede szabadúszó elõadómûvész vagy, ami nagy mûvészi szabadságot és ugyanakkor egyfajta bizonytalanságot, sehova sem tartózást, valamint rengeteg munkát és utazást jelent. Felcserélnéd ezt a státust egy kõszínházi állásért? Mi volna az, amiért feladnád a mûvészi és anyagi függetlenségedet? Szerinted mi tart vissza több tucat pályakezdõ, kis szerepeken és minimálbéren tengõdõ színészt attól, hogy megpróbáljon önmaga menedzsere lenni? – Tíz év… észre sem vettem, hogy így eltelt az idõ! Ezt meg kell ünnepelnem… és illene összegeznem is az eseményeket… Rengeteg érvem van, hogy miért csinálom azt, amit, és úgy, ahogyan. Nem tudnám mind felsorolni. A leglényegesebb talán az, hogy azért, mert szeretem, amit csinálok, és így szeretem, ahogy van. Ezt az utat én tapostam ki magamnak és nem cserélném el semmiért, mert az enyém és én így érzem jól magam biztonságban. A biztonság érzése fokozatosan alakult ki, a bizonyosságnak azzal az érzésével, hogy a saját utamat járom, hogy nem kell megtagadnom magamat. Azzal, hogy elfogadják azt, amit csinálok, hogy szeretik az elõadásaimat és örülnek nekem az emberek. Ennél nagyobb ke-
17
18
gyelem nem is kell. Sokrétû, szerteágazó munkát végzek, tulajdonképpen egyszemélyes színházi intézmény vagyok, alkalmanként zenei munkatársakkal. Szeretem megtervezni az elõadásokat, kitalálni, felépíteni, minden kis részecskét a helyére tenni. Ez olyan munka, mint mondjuk a felfedezõké. Mint amikor valaki kitalál egy új gépet, amin sokat dolgozott és akkor izgul, hogy hogyan fog mûködni. Addig bütykölök egy-egy elõadásomon, amíg mûködõképes lesz. Vagy ha sehogy sem akar beindulni, elvetem, mert ehhez is van szabadságom: mindig újrakezdeni, vagy kitalálni egyebet. Szóval nagyon izgalmas… Azt hiszem, hogy a természetem ezt a munkaritmust és ezt a határtalan szabadságot követeli meg. Ilyen vagyok… Szeretek egyedül dolgozni. Persze, nem mindenki ilyen. Van, aki jobban tud teljesíteni, ha csapatban dolgozik, vagy ha nem kell törõdnie a menedzsmenttel. Engem sem tanítottak a szabadúszó életmódra, hanem magam jöttem rá. Egy biztos, ha valakit valami nagyon érdekel, annak utánajár és beleássa magát. A hit hiányzik leginkább, hogy a fiatalok merjenek nagyot álmodni, és legyen hitük az akadályokat legyõzni. Hit nélkül pedig semmi sem megy. – Kisvárosból, Székelyudvarhelyrõl származol, Zenóbia királynõn és rajtad kívül nem ismerek más ilyen nevû személyt. A családneved is történelmi név. Hogy lehet egy kisvárosban, Kovásznán Zorkóczy Zenóbia színmûvésznõként élni, érvényesülni? – Én sem találkoztam még más Zenóbiával. Mikor bemutatkozom a teljes nevemmel, nemcsak a kis, de a nagyvárosokban is elcsodálkoznak, rendszerint azt hiszik, hogy viccelek. Azt hiszem hozzánõttem a nevemhez, jólesik hallani, mert nagyon egyedi. Számomra ez a kisváros elõnyös, olyan szempontból, hogy zavartalanul tudok dolgozni itt, elvonultan, magányban, ami az alkotás egyik alapfeltétele. Miután elkészítem a produkcióimat, járom velük Erdélyt, Magyarországot és a nyugatra szakadt magyar diaszpórát. Dióhéjban ilyen egyszerû az életem, csendes és ugyanakkor roppant változatos. – Számos elõadás képezi a változatos repertoárodat: gyermekelõadások, verses összeállítások, monodrámák. Hogyan jöttek/jönnek létre ezek, és milyen a fogadtatásuk? – Eddig 14 különbözõ tematikájú pódiummûsort szerkesztettem. Abból a megfontolásból, hogy mint egyszemélyes, könnyen mozgó színház, mindenféle igényt kielégítsek, fõleg vidéken, ahova a színházak nem jutnak el. Ez egy egyszemélyes kulturális vidékfejlesztõ program, amely esélyegyenlõséget ad a falusi embereknek is, a szórványnak is a magyar kultúra és irodalom mélyebb, alaposabb megismerésére. Hiszen „nyelvében él a nemzet”! Célom, hogy a vidéki ember is újra felfedezze anyanyelve szépségeit, gazdagságát és büszke legyen rá. Bízom abban, hogy az egyének és a magyar közösség öntudata ezáltal is erõsödik. Idõszerû repertoáromban van két interaktív gyerekelõadás, Ady-est, magyar szerelmi líra versben és dalban, egyszemélyes kabaré (dalokkal), adventi összeállítás, 1848-as forradalmi líra, október 6-ára emlékezõ produkció,
székelységrõl szóló irodalmi mûsor, a szülõföld elvesztésének fájdalmáról és a hazavágyódásról szóló elõadás, istenes mûsor… Ezeket a produkciókat játszom felváltva, párhuzamosan Erdély-szerte és idõnként eleget téve külföldi meghívásoknak is. Szeretem Erdélyt és ismerem, mint a tenyeremet, a pici falvait, a szórványokat, de a nagyvárosait is. Természetesen turnékban gondolkodom, mert hosszú utat megtenni egyetlen elõadásért, a rendszerint az autó javítását kimerítõ minimális költségvetéssel, nem lehet. A turnészervezés pedig a legbonyolultabb dolog. Mindenki mindig valami mást akar. Ezt összehozni, nohát, ez is egyfajta mûvészet és ugyanakkor türelemjáték. Támogatást eddig nem kaptam mûködésemre, meg a szórványprogramomra sem, pedig néha csupán 10–20 gyermeknek játszom, s ezt a munkát saját lelkiismeretem miatt végzem, szóval magam kell boldoguljak mindennel. Néha érzem, hogy több ember kellene belõlem, mert mind a szervezés, mind a mûsorok kitalálása, szerkesztése, megtanulása, játszása nagyon idõigényes dolog. Tulajdonképpen folyamatosan dolgozom, még éjjel is tervezek. Évente egy-két új, friss mûsorral jelentkezem. Egy mûsorhoz való anyaggyûjtés évekbe telhet, amíg annyi témába vágó irodalmat elolvasok, amelybõl kikerekedhet az elõadás. Amikor épp nem játszom vagy nem szervezek, akkor szöveget tanulok… Az ilyen szabadúszó elõadómûvésznek piacképesnek is lennie kell, ami azt jelenti, hogy minden alkalomra tudnia kell mûsort ajánlani. Én most körülbelül ötszáz verset tudok. Jancsó Adrienne, egyik példaképem, ezer verset tudott idõskorára. És ezeket ismételni kell, hogy ne felejtse el az ember, és érlelni, mint a jó bort, hogy egyre tökéletesebbé váljék mind érzelmileg, mind gondolatilag és technikailag. Ez egy életforma, amely már az idõhiány miatt is sok más ambíció feladását jelenti. Mûsorterveimet ezer próbának vetem alá. Szerencsére, rengeteg ötletem van. De azt is tudomásul kell vennem, hogy nem mindenik kivitelezhetõ. Ezért ezerszer megfontolok mindent. A mai gyerekek, még falun is, hozzászoktak az erõteljes ingerekhez. Az agresszív tévé- és számítógépes játékok dinamikusságával nehéz felvenni a versenyt. A gyermekek esetében a Túl az Óperencián gyermekelõadásban, bár értékes irodalmi forrásokból dolgoztam, nagyon erõteljes, látványos, izgalmas mûsorral próbálkoztam. Az egzotikus, félelmetes állatok a fõszereplõk, a kerettörténet pedig egy hajóutazás. Vízi bálba megyünk, hajózunk, kikötünk, és a szigeteken találkozunk a félelmetes állatokkal, természetesen verseken keresztül. Félünk, izgulunk, de mindig megmenekülünk, s a végén haza is jutunk. Sajátos vers-elõadásmódot mûvelek: az állatok hanganyagából ihletõdtem, tehát minden állatot másképp mutatok be mind hangilag, mind mozgásban. A Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni címû produkcióm is nagyon dinamikus elõadás. A témája viszont jóval filozofikusabb. Kicsit talán a tékozló fiú története felé mutat. Rosszcsont Zénó elégedetlen a szüleivel és az iskolával, mert mindig szidják rossz tulajdonságai miatt, ezért világgá
megy. Találkozik a gyerekekkel, vagyis a közönséggel, és elpanaszolja, hogy mi is az õ baja, kiadja minden fájdalmát, majd amikor rádöbben, hogy éhes, fázik és fél, mert nemsokára sötét lesz, tanácsot kér a gyerekektõl, hogy mit csináljon, hová legyen, mit egyen és mit tegyen. Ez a legszebb pillanat, mikor a kis nézõk jóindulattal, csillogó szemekkel mondják, hogy otthon kérjen bocsánatot és javuljon meg. Azért alakítottam így a történetet, hogy ne kelljen felnõttként moralizálnom. A gyerekeknek maguktól kell megtalálniuk a helyes utat, átélve a Rosszcsont testi-lelki fájdalmait. Ebben a mûsorban a tulajdonságok bemutatásához többnyire Hervay Gizella Kobak könyvét és László Noémi verseit használtam fel. A felnõtt mûsoraimat is sokáig tervezem. A mûsor felépítésére, megszerkesztésére nagyon odafigyelek, mert manapság nem könnyû egy órán keresztül, ráadásul tartalmasan lekötni a nézõk figyelmét. Olyan mûsorokat hozok létre, amelyek hiánypótlóak és szükségesek a mindennapi életünk megértéséhez, feldolgozásához, a mûveltségünk, szép- és igazságérzékünk fejlesztéséhez. Többnyire a nagy témák érdekelnek: az élet, a halál, Isten, a szerelem, vagyis az önazonosságunkat feszegetõ kérdések… Így született meg az Istenkeresõ címû mûsorom, a magyar szerelmi lírát feldolgozó összeállításom, A székelyek címû elõadásom, valamint az Ady-produkció is. Természetesen mindig a legértékesebb irodalmi anyagból válogatok, mert a megértésen túl tudást és szárnyalást is kell hogy adjak a nézõknek. Azt, hogy legalább megérezzék: más világ is van azon kívül, mint amit a mindennapi gondjaikban megtapasztalnak. Rá kell döbbentenem õket arra, hogy ez a világ sokkal tágabb, gazdagabb, érzékenyebb vagy fájdalmasabb akár, semhogy ne vegyenek tudomást róla… – Rengeteget utazol, szinte állandóan úton vagy. Mesélj el egy emlékezetes „úti kalandot”, hogy érzékelhessük, milyen nehézségei, illetve szépségei vannak ennek az életformának. – A legújabb kaland: meghívtak Brassóba a Költészet Napja alkalmából az Ady-verses elõadásommal. A mûsorom elõtt 1956-os megemlékezés volt bõ két és fél órán át. Már mindenki meg volt ijedve – fõleg a szervezõk, de a legjobban talán magam is –, hogy miként fogja végigülni és figyelni a többnyire 50 év feletti közönség az én mûsoromat is. Az egyórás elõadásom után a kezemet szorongatva mondták: az lenne az igazi, ha most azonnal, még egyszer végignézhetnék elõadásomat. Ez volt talán életem egyik legszebb élménye, munkám legnagyobb dicsérete. Más: gyermekelõadásaim után a kicsik néha tízen, húszan átölelnek, és nem akarnak elengedni, ígéreteket várnak tõlem, hogy holnap, holnapután, valamikor, de visszajövök majd hozzájuk. Megígérem nekik, mert biztosan tudom, hogy ezt az ígéretet be fogom tartani. – Terveid? Hogyan és hol látod magad 10–15 év múlva? – Amennyiben kis családommal együtt egészséges leszek, ha megkapom ezt a kegyelmet, és nem jön közbe valami kiszámíthatatlan, elõre nem lát-
ható katasztrófa, akkor dolgozni fogok, mert egyre érdekesebb számomra ez a munka, egyre több dologra jövök rá, egyre több tervem van, amelyek egyre izgalmasabbak.
K. KOVÁCS ISTVÁN Névjegy Zorkóczy Zenóbia 1971. december 19-én született Székelyudvarhelyen. 1989–1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1990–1992 között a gyergyószentmiklósi Figura Színház munkatársa, 1992–1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanoda hallgatója, 1994–1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház mûvésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte a kolozsvári egyetem színmûvészeti szakát. 2000–2001-ben a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott. 1999-tõl önálló mûsorokkal, monodrámákkal lép fel magyar közösség elõtt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában. Egyéni műsorok 1. Jean Cocteau: Emberi hang (monodráma). Bemutató: 1999. november 2., Temesvári Állami Magyar Színház; 2. Föltámadott a tenger… Bemutató: 2001. október 6., Millenáris Központ, Budapest; 3. Sanzonok hangján. A magyar sanzon és a korabeli Budapest. Bemutató: 2001. november 30., Müncheni Magyar Katolikus Misszió; 4. Heute ist Morgen – Ein Abend in Transilvanien mit Zenóbia Zorkóczy. Bemutató: 2002. január 28., Heppel und Ettlich Theater, München; 5. Menjünk Betlehembe. Adventi mûsor zene- és irodalomkedvelõknek. Bemutató: 2004. december 1., Hannover; 6. Kiálts Arad felé… Ünnepi megemlékezés a vértanúk emlékére. Bemutató: 2005. október 3., Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; 7. Dalol a honvágy. Wass Albert-est. Bemutató: 2006. augusztus 27., Kovászna, református templom; 8. Mosolyra biztató dal. Gyermekmûsor 3–7 éveseknek. Bemutató: 2007. január 29., Kézdivásárhely, Vackor Óvoda; 9. A székelyek. Irodalmi összeállítás a mindenkori székely emberrõl. Bemutató: 2007. augusztus 18., Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Magyarok Világtalálkozója; 10. Kit szeretnek a nõk? Vidám zenés irodalmi est a szerelemrõl. Bemutató: 2008. szeptember 20., Barót, Mûvelõdési Ház; 11. Szeretném, ha szeretnének... Ady Endre-emlékest. Bemutató: 2009. január 31., Árkosi Mûvelõdési Központ; 12. Túl az Óperencián. Gyermekmûsor. Bemutató: 2009. június 1., Árkosi Mûvelõdési Központ; 13. Szívedet hallgatom… Magyar szerelmi líra dalban és versben. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mûvelõdési Központ; 14. Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni. Interaktív gyermekmûsor. Bemutató: 2012. február 2., Árkosi Mûvelõdési Központ.
19
Galéria
A mi szobrászunk – Benczédi Sándor – (1912–1998) Benczédi Sándorról, a szobrászról sok hozzáértõ elemzést, dicsérõ szót, megtisztelõ minõsítõ jelzõt leírtak, elmondtak az elmúlt évtizedek alatt. Része lehetett abban a megtiszteltetésben is, hogy még életében könyv jelent meg róla, mûvészetérõl – mintegy bizonyosságaként annak, hogy amit Benczédi Sándor alkotott, olyan érték, amely örök helyet biztosít számára a nagy magyar alkotók Panteonjában. Benczédi Sándor mindezt eltûrte – mármint a mûvészetérõl leírtakat és elmondottakat. Nem, egyáltalán nem véletlenszerûen mondom így: eltûrte – lévén hogy nem nagyon engedte magát befolyásolni sem a dicsérõmagasztaló szavaktól, sem pedig az olykor elhangzó fanyalgások-
20
Kiss Jenő
tól. Nem, mert õ mindig eléggé bölcs volt ahhoz (is), hogy tudja: egy megteremtett mû nem attól értékes avagy értéktelen, hogy jót, illetve rosszat írnak róla. Benczédi Sándort azért sem izgatták és nem is befolyásolták különösképpen a mûveirõl, mûvészetérõl leírtak, mert azon ritka alkotók közé tartozott mindig, aki pontosan tudta magáról, hogy mire képes, mûveirõl, hogy mit érnek. Ezzel kapcsolatban fogalmazhatnék úgy is (nagy okosan), hogy olyan volt õ munkálkodásában, alkotói pályáján, mint a szülõföldi székely földmûves ember, aki nem törõdik a környülállásokkal, hiszen pontosan tudott dolga van, ezeregy teendõje, amit napról napra, évrõl évre, folyamatosan, következetesen (még ha ezeregyszer újrakezdve is) el kell végeznie, neki kell elvégeznie. Nyugodtan, bölcsen, szorgalmasan. A budapesti kiállítása kapcsán tett (élete utolsó) rövid, sommás önvallomásában háromszornégyszer is elhangzott a játék (játszadozás) szó – mint életének kulcsszava. Gyermekkorában (mint minden gyermek) örökké játszani szeretett volna (mondta), de erre nem jutott idõ a mindennapi falusi életben. Késõbb, a fõiskolai tanárkodás után, amikortól csak szobrász lehetett – mint mondja –, végre kijátszadozhatta magát (agyagban, fában, kõben). Teljes szívvel-lélekkel, belefelejtkezéssel adta át magát ennek a játszadozásnak (a szobrászkodásnak), „csak hogy ne kelljen dolgozni”. Nos, Benczédi Sándort (még) azért sem izgatta-befolyásolta igazán mindaz, amit mûveirõl ír-
Önarckép
tak, mert teljes lényét lekötötte a játék, a játszadozás – olyanképpen, mint a gyermek lényét is, ha kedvére valót játszhat, s így, mert örömét leli a játékban, nem izgatja, hogy a felnõttek hogyan vélekednek játékáról. Benczédi Sándor örömét lelte a maga játszadozásában – s hála Istennek, nem igazából figyelt oda soha arra, hogy mit mondanak errõl a felnõttek. Ami persze közelrõl sem azt jelentette, hogy Benczédi Sándor maga is olykor ne elégedetlenkedett (ne lázadozott) volna legfõbb játékát, a kisszobrokat illetõen. Másfajta játékokat is megpróbált, kipróbált – a kõvel, a fával, a saját maga vegyítette speciális anyaggal. Szép, élvezetes játéka volt ez is, amelytõl azonban minduntalan visszacsábult legfõbb, legkedvesebb játékához, az agyagból teremtett kisszobrokhoz, az igazi Benczédi-mûfajhoz. Önmagával örökké elégedetlen lévén, állandóan kísérletezett a formai tökéletesség elérésének reményében s az elérhetõség konok hitével. Benczédi Sándor alkotói pályáján eljutott odáig, ahová keveseknek adatik meg eljutni, lett légyen az illetõ bármilyen mûfajban alkotó mûvész. Õ ugyanis azon kevesek közé tartozik (jó ideje), akinek mûve alól (mellõl) nyugodtan elhagyható az alkotó neve és a mûalkotás címe, mert
Horváth Imre
Gellért Sándor
Székely János
így is tévedhetetlenül felismerjük a szerzõt, s nem nehéz kitalálnunk a mû címét sem. Úgy vélem: ennél többet alkotó mûvész nem kívánhat a sorstól, s ennél többet aligha érhet el. Hogy Benczédi Sándor óhajtotta-e ezt játszadozás közben – nem tudom. Csak annyit tudok én is: ezt elérte! Azzal kezdtem: Benczédi Sándorról sokan és sokat írtak, méltatva, értékelve páratlan mûvészetét. Negyedszázadra megadatott nekem is az a szerencse, hogy – amint azt mifelénk, a Székelyföldön mondják – közelebbi ismeretségbe kerültem véle, s Korond okán, egyszerûen csak Atyafinak szólítottuk egymást. Talán ennek a közelebbi ismeretségnek tudható be, hogy nekem nem a szobrász hiányzik oly nagyon, hanem ama másik Benczédi Sándor: az Atyafi, az ember. Az az ember, akihez foghatóval elmúlt életemben soha és sehol nem volt szerencsém találkozni; s aligha remélhetem, hogy lesz ezután is. Benczédi Sándorról, az emberrõl sokan tudták: életvidám, javíthatatlan optimista, hittel, reménnyel is – nem csak tehetséggel – gazdagon megáldott volt világéletében. Jó volt véle beszélgetni, együtt lenni, s elég volt egyetlen kacagása, hogy ha csak órácskára, napra is búvalbéleltségünk elillanjon, s a belõle, egész lényébõl kisugárzó
derû, egészséges nyugalom, végtelen optimizmus és erõ belénk is belénk lopódzon, s hitre, akarásra serkentsen. Honnan Benczédiben ez a töretlen hit, parttalan remény, mindenkori derûs nyugalom, hatalmas akarat? – tettük fel nemegyszer a kérdést önmagunkban. Nos, én úgy gondolom, hogy mindezeknek kiapadhatatlan forrása, éltetõje, Benczédi Sándor nagy titka és gyõzedelmes fegyvere a jóság volt. Igen, hittel állítom: Benczédi Sándor mindenekelõtt jó ember volt! Ez a
lényébõl áradó, egész emberi mivoltát átitató végtelen jóság tette õt derûssé, bölccsé, hittel hívõvé, erõs, töretlen akaratúvá. Benczédi Sándor kisszobraiban megannyi emberi gyarlóságunkat közszemlére tette. Nevettünk, mosolyogtunk enmagunkat látván a görbe tükörben, és nem sértõdtünk meg, nem haragudtunk meg rá, aki emígyen közszemlére tett ki számtalanszor. Még akkor sem haragudtunk, ha fájdalmasan találva éreztük magunkat. Minden ilyen közszemlére kitett kisszobrából felénk árad
Szilágyi Domokos
Kányádi Sándor
21
Fodor Sándor
Bajor Andor
Király László
a bölcs, a jó ember megértõ s megbocsátó, elnézõ szeretete is. Mintha szóval mondaná: „Látjátok, ilyen rusnyák is vagytok, de én azért nem haragszom rátok, nem vetlek meg, mert én így is, ilyenként is szeretlek titeket...” Hát ilyen volt õ, amíg élt,
amíg naponta szétajándékozta nekünk önmagát, újabb korunk adakozó krõzusaként. Hiszem: nem oktalanul pazarolta ránk és szét közöttünk jóságát, derûjét, humorát, életkedvét, optimizmusát, egészséges hitét! Itt maradt õ továbbra is közöttünk-vélünk – a
hajlékainkban fellelhetõ agyagszobrokból kisugárzó derûnek, szeretetnek, halhatatlan jóságnak, csodálatos emberi lényének köszönhetõen!
MOLNOS LAJOS
A SZFINXTŐL A VÉGTELEN OSZLOPIG
22
Azt hiszem, mindenki szeretne egy kicsit megfürdõzni a hírnév simogató vizében. Különösen a mûvészek áhítozzák a dicsõség mámorító aureoláját. Úgy élnek, viselkednek s dolgoznak, mintha mindig valahol az emberiség fölött lebegnének. Már-már kórtünet az eredetiség hajszolása, s az olyan extra mûvek létrehozása, amihez fogható még nem volt, nincsen, de nem is lesz. Ezen gondolatokat morzsolgatván, elcsodálkozom a hajdani Egyiptom névtelen mûvészein, kik körülbelül ötezer éven keresztül konokul tartották magukat ahhoz a tipikus egyiptomi stílushoz szobrászatban, festészetben egyaránt, melyet végtelen egyszerûség, hatalmas kifejezõ
erõ és megdöbbentõ természethûség jellemez. És kérdezem magamtól: hogyhogy nem törekedtek egyéni stílus kialakítására, mint mondjuk a huszadik század mûvészei? Ilyen nagy távolságból nézve föltûnik nekem, hogy azon szobrok, képek s dombormûvek annyira hasonlítanak egymáshoz, olyan egyöntetû stílusbeliségük, mintha eleitõl végig egyazon mûvész alkotásai volnának. Ez a végeláthatatlan egyöntetûség olyan különös és hihetetlen számomra, mint a piramisok rejtélyes adathalmaza, az Andokban levõ hatalmas kövekbõl épített inka várak megmagyarázhatatlan talánya, s mint mondjuk Piri Reis térképe. Piri Reis török hajóskapitány még 1513-ban megrajzolta
Észak-Amerika, Grönland, Kína s az Antarktisz térképét. Grönlandot s az Antarktiszt hótakaró nélkül. A rajzok megdöbbentõen pontosak s Hapgood angol amatõr geográfus szerint olyan forrásmunkák alapján készültek, melyek túlélték az alexandriai nagy könyvtár fölégetését. Különben az Antarktiszt 1820-ban fedezték föl számunkra. Az Andok csúcsain épült inka várak pedig arról híresek, hogy hatalmas összecsiszolt kövei más, távoli helyrõl szállíttattak oda. Az egyik ilyen beépített kõ 60 köbméter nagyságú, s több ezer tonna súlyú. Miként vitték föl oda? A tudomány nem is próbál magyarázatot keresni ezen hihetetlennek tûnõ dolgok létrejöt-
Farkas Árpád
Vásárhelyi Géza
Lászlóffy Aladár
tére, csak Däniken állt elõ azzal a fantasztikus elmélettel, mely szerint földön kívüli értelmesebb lények jöttek volna segítségére az embernek. Számomra sokkal hihetetlenebbnek tûnik fel ez a magyarázat, mint annak lehetõsége, hogy éltek még e földön nagy kultúrájú, csudálatos képességû emberek, akik létrehozták azt a kultúrát. Valószínû abból a korból maradtak vissza mindentudó mesehõseink, akik repültek a gondolat sebességével (hipphopp, ott legyek, ahol én akarom) látnak, hallanak nagy távolságokba, beszélnek fûvel, fával, állatokkal, s mindig van mit aprítaniok a tejbe (terülj, terülj asztalkám!). A manók és tündérkirálynõk fel tudnak építeni estétõl hajnalig egy szép nagy palotát. De arról nem szól a mese, milyen munkaeszközökkel. Viszont arról sem tudunk, milyen szerszámokat használtak a régmúltbeli nagy kultúrájú emberek, mert vissza nem maradt semmi az utókor számára, csak a nagy eredmény, mintha itt is mesebeli várakkal állanánk szemben. Tényleg miként lehetséges, hogy abból a korból nem maradt fönn semmi, de semmi szerszám? A válasz csak ez lehet: mert nem is volt. (A kõbalták más korból valók.) Akkor nem használhattak munkaeszközöket, különben egy-kettõ elõkerült volna az idõk
folyamán. Csakhogy ezt mi nem tudjuk elképzelni, mint ahogy a vak sem alkothat képet magának a szivárvány színeirõl. Szerfölött el vagyunk telve önmagunkkal, tudományunkkal, pedig sok tekintetben jóval fölülmúlnak bennünket még az egyszerû állatok is. Ahogy a pók megszövi hálóját, fölér egy mérnök tudásával, ha nem több annál, mert ez tökéletes, de hány sportpalota, híd és sok más építmény omlott össze rossz szerkesztése miatt! A pók nem használ mérõeszközöket, mégis oly tökéletes erõegyensúlya van egész hálójának, amit csak bámulni lehet. Itt egy faj közös, ösztönbeli tudásával állunk szemben. Sehol sincs semmi egyéni próbálkozás. Hát a patkány milyen szerszámot használ, mikor földrengést, bányarobbanást, hajósüllyedést jelez jó elõre? A vándormadarak bámulatos tájékozódását esetleg megmagyarázhatjuk, de szerszámok nélkül nem tudnók útjukat követni. Elbódorognánk. Sok példát lehetne még fölhozni, de a föntiekbõl is láthatjuk az ösztöni lények erõsségét. (Szándékosan nem mondtam felsõbbrendûséget, mert mégis csak több egyéniségben fejlõdni, mint kollektív ösztönnel helyben topogni.) Az állatok táborában egy ajtón belül minden egyén szóról szóra ugyanúgy él, szaporodik s
munkálkodik évmilliók óta, mintha az egészet egy dróton rángatnák. Az ember (legalábbis a mostani) különálló lény, egyéniség, s éppen ezért nem is lehet kivánni tõle egyformaságot, de tökéletességet sem. És hogy az egyiptomiak évezredek alatt nem változtattak irányt mûvészetükben, bizonysága egy kollektív agy, vagy ha jobban tetszik: közös szellem irányításának. Mûvészetük teljes mértékben ösztöni volt, azért tudott oly nagy tökélyre emelkedni, s évezredek alatt oly változatlan egységben maradni. Azóta más emberfaj népesíti be a földet, egészen új célok megvalósítását tûzve maga elé. A cél nem több, nem is kevesebb, mint az anyag meghódítása, leigázása. Azt a csodálatos eredményt, melyet nagy kultúrájú õseink elértek szellemi erõvel, mondhatnók úgy is, mágiával kivívja, véghez viszi emberünk magával a rideg anyaggal. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha mind közelebb kerül s eggyé válik a közeggel, melyben él, érez és gondolkodik. Az állat egyéniség nélkül való, minden ténykedése közösségi szellemben történik, s így ösztönvilága is csorba nélküli. Ám a mai ember egyéniség, s egyéniségének erõsödésével nõtt elanyagiasodása is, ami kizárja az ösztönéletet. Nézzünk csak meg egy igazán anyagias embert.
23
24
Csíki László
Páskándi Géza
Majtényi Erik
Nála minden a hideg számítás, érzelemnek helye sincs. Még szerelmi élete is csupa kalkuláció, nem csoda, ha rohamlépésekkel halad megvalósításai útján. Gépjeivel száguldozik földön, vizen, levegõben, sõt a világûrben is. Ugyancsak gépjei által beszél, lát, kutat s tapogat nagy távolságokba. Kezdi ismerni az anyag szerkezetét, s közel áll annak megállapításához, hogy az a bizonyos valami, amit anyagnak nevezünk, valójában nem is létezik. Minden csak erõösszpontosulás. (Ha egy ember milliárdnyi atomja erõsen összetömörülne úgy, hogy eltûnnének a közti hézagok, maga az ember csak ezerszeres nagyításban válna láthatóvá. Tehát egy felnõtt ember minden anyaga kevesebb egy láthatatlan porszemnél. Én pedig valószínûnek tartom, hogy az a parányiság is csak valami erõtömörülés.) Szédületes fejlõdésünk irama oly nagy, hogy Marx, Engels óta többet haladt elõre az emberiség, mint az összes elõzõ idõkben. De kérdem én: el lehetett volna-e érni ilyen eredményeket fönt lebegve valahol az idealizmus fellegei között? Biztos, hogy nem. Szükség volt a materialista elméletek megszületésére s általuk az egyéniségek megizmosodására, hogy teljes urai lehessünk a mindenható anyagnak. Csak most válik igazán érthe-
tõvé, miért kellett hamuvá égnie a nagy alexandriai könyvtárnak. El sem tudjuk képzelni, mennyi bajt, kellemetlenséget gördített volna anyagiasodó emberünk útjába az épségben maradó, õsi kultúrák írásos emlékeit õrzõ hatalmas anyagtár, ha történetesen megkímélik a felégetéstõl. Mint világversenyre készülõ atlétát mindennapi mámorító itala, úgy törte volna emberünket le azon könyvek bûbájos, mágikus beavatásos tartalma, szégyenletes feladásra, megalázó kudarcba kényszerítvén õt. Érdekes módon ezen õrületes hajrában még a mûvészetek is segítségére jönnek materialista fejlõdésünknek. Nagyon sok kép, szobor nem az érzelem, hanem hideg számítások szüleménye (Vasarely csodálatos freskói, Brâncuºi Végtelen oszlopa). Azon mûvek hódítanak jobban, melyek inkább szemnek, mint léleknek szólanak; csövek, kerekek, csavarmenetek. Továbbá asztalok, kapuk, székek. Majd karikák, kockák s más mértani ábrák modern mûvészetünk alkotó elemei. Mi ez, ha nem hódolat a hideg észnek, a hömpölygõ technikának, a nyilván a mindenek fölötti anyagnak? A nagy anyagiasodás mellett szól még az tény is, hogy mind nagyobb mértékben hatalmasodik el szerte a világon az élvezetek hajszolása, a kábítószer-fogyasz-
tás, nem is beszélve az alkohol és dohány mértéktelen használatáról. A bûncselekmények is évrõl évre mind jobban szaporodnak. Meddig mehet ez így? A hajrá nem szokott sokáig tartani, márpedig most olyan eszeveszett hajrába kezdtünk, aminek rövidesen végének kell szakadnia. Bizonyos apró jelek arról tanúskodnak, új világ hajnalpírja kezd földerengni a láthatáron. Mind nagyobb és nagyobb mértékben kezd teret hódítani a naiv mûvészet. Mind nagyobb sikert és elismerést vívnak ki maguknak azon mûvészek, kik gyermeki õszinteséggel azt festik vagy faragják, amit éppen éreznek és olyan erõvel, mint egy igazi mûvészeti tabula rasa. E gyermeki, naiv mûvészet erõteljes megnyilvánulása és térhódítása sokat jelent, s ha más jelek nem lennének, ez is elegendõ volna arra, hogy megduzzassza új utakra készülõ hajóink vitorláit. Nagy volt az út, amit megtettünk a szfinxtõl a Végtelen oszlopig, s fõképpen nehezen ment az átalakulás, míg az idealista ember elérte az anyag fölötti tökéletes uralmat. Azt hiszem, elégedettek lehetünk önmagunkkal. De van egy hatalmas érzésem: az a Végtelen oszlop azért állíttatott, hogy határt szabjon egy letûnt s egy elkövetkezendõ kor között.
BENCZÉDI SÁNDOR
Játékszín
BENCZÉDI SÁNDOR
A CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
Személyek
Király, Királyné, Királylány, Csillagszemû juhász, Hoppmester, Két testõr, Három udvarhölgy, Táncosok, énekesek
Szín
Szépen díszített szoba, jobb hátsó sarkában trónussal. A király mellett a trónon a királyné ül, másik oldalán valamivel alacsonyabb széken a királykisasszony. Szemben alacsony zsámolyokon ülnek (ha nem foglalatoskodnak) az udvarhölgyek. A hoppmester a szoba másik sarkában, az ajtó mellett áll, arccal a trónus felé fordulva. Jobb kezében hosszú bot, felsõ végén kis gömbbel; ezzel koppant hármat, amikor jelt ad a belépõnek. Az udvarhölgyek a királykisasszonyt csinosítják, fésülik, tükröt tartanak arca elé, ruháját, cipõjét igazgatják, simítgatják. A király ölében szita, vágott dohánnyal. Éppen a pipáját tömködi. KIRÁLY (Az udvarhölgyekhez) Úgy kiszépítsétek az én egyetlen lányomat, hogy olyan legyen, mint egy tubarózsa. UDVARHÖLGYEK (A király felé fordulva mindhárman egyszerre pukedlit csinálnak.) Parancsára, felséges királyom. (Folytatják a munkát.) KIRÁLY (A hoppmesterhez) Hoppmester úr! Hogy állunk a mûsorral? Mindjárt itt lesz a fekete herceg, s nem szeretném, ha rosszul sikerülne a fogadtatás. HOPPMESTER Már mindenki tudja a szerepét, felséges királyom, csak még a fõpróba van hátra. (A király az orrát felfelé tartva kezd szipogtatni, majd egy jó nagyot tüsszent. Erre MIND (Félbehagyják a munkát, mélyen meghajolnak.) Adj Isten egészségére! (Valahányszor tüszszent a király, ugyanez megismétlõdik.) KIRÁLY Hoppmester úr! A fõpróbát szeretném megtekinteni, és ezért azt kívánom, hogy itt a saját színem elõtt legyen megtartva. (Megint tüsszent, megtörli az orrát, majd az udvarhölgyekhez.) Na, készen vagytok már? UDVARHÖLGYEK (Pukedlit csinálnak.) Igenis, felséges királyom. KIRÁLY Na, gyere csak ide lányom, hadd lássuk, milyen szép vagy... (A dohányt és a pipát a lába elé, a földre helyezi.) KIRÁLYLÁNY (Szipogva a király elé megy, szemeit zsebkendõvel törülgeti s körbe forog a király elõtt, hogy minden oldalról látszódjék.) KIRÁLYNÉ A ruhája egyik felõl hosszabb. (Az udvarhölgyekhez) Hogy nem látjátok meg az ilyesmit? (Az udvarhölgyek a ruhát megigazítják.)
KIRÁLY (A királynéhoz) Miért szipog mindég ez a lány? Az utóbbi idõben örökké csak kisírt szemekkel látom. KIRÁLYNÉ Nem tetszik neki a fekete herceg, enynyi az egész. KIRÁLYLÁNY (Kitörve) Nem leszek én a fekete herceg felesége! Én a csillagszemû juhászt szeretem. KIRÁLY Mi az, hogy nem szeretem a fekete herceget? Hogy beszélhet így egy királylány? Ha én egyszer azt parancsolom, hogy hozzámenj, hát hozzámész s kész! (A többiekhez) Aki pedig még egyszer említeni meri azt a szemtelen juhászt, tüstént halál fia. Nem elég, hogy elcsábította a lányomat, még tiszteletlenül is viselkedik a leghatalmasabb királylyal szemben. Na, de majd megtanítom becsületre azt a szemtelen vad haramiát! Hoppmester úr! Rendelje tüstént elém a juhászt! HOPPMESTER (Az ajtó felé fordul, hármat koppant.) A csillagszemû juhászt elõkeríteni! (Messzebb egy hang elismétli ugyanezt, esetleg még messzebb egy harmadik, mintha szájról szájra adnák a király parancsát.) KIRÁLY (Dühöngve) Rettenetes! Borzasztó!... Így felizgatni a leghatalmasabb királyt. (Tüsszent.) Na, de nem baj, ma töltött káposztát eszünk s az lecsillapítja szörnyû haragomat. KIRÁLYLÁNY (A mérges király elé merészkedik.) Ha felséges atyám megengedi, elmondok egy régi szép történetet, hogy csillapítsa mérgét. KIRÁLY (Duzzogva hallgat.) KIRÁLYNÉ Mondjad lányom, mondjad!... KIRÁLYLÁNY (Monoton, nyújtott hangon, ünnepélyesen énekel. Amint belekezd, a király azonnal megenyhül, szeretett lányát hallva megengesztelõdik, a dohány után nyúl és megint tömködni kezdi a pipát.)
25
Azt meglátá pogány király, Megfogatá szép éfiút, Feltéteté a várfokra. Ott fuvata hideg széllel, Ott vereté az esõvel. Odamene kis Lilia, Szépen termett kis viola: „Mit csinálsz itt szép éfiú?” –Én bizony csak mint egy árva, Ki társától meg van válva. Hazamene kis Lilia, Szépen termett kis viola: „Atyám király, egyet szólnék, Ha nehezen nem is esnék: Azt izente szép éfiú, Vétesse le a várfokról, Ne fúvassa hideg széllel, Ne veresse az esõvel.” Megfordula pogány király S úgy megrugá az õ leányát: Piros szoknya elhasada, Piros vére elindula S ahajt szörnyû halált hala.
KIRÁLY Nekem, nekem, te korhely betyár, te! JUHÁSZ Nekem, nekem, felséges királyom! KIRÁLY (Veri a mellit s dühösen ordítja.) De nékem, énnékem! JUHÁSZ (Õ is veri a mellit.) Nékem hát, persze hogy énnékem. HOPPMESTER Mondd azt te, de tüstént: adj Isten egészségére, felséges királyom, mert ha nem mondod, mindjárt halál fia vagy. JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. (Mindenki elképed s lesik, hogy mit csinál a király.) KIRÁLY (Magából kikelve) Jaj a szemtelen! (Testõrökhöz) Fogjátok meg tüstént, s vessétek a fehér medve tömlöcébe. (A testõrök megfogják kétfelõl, s elviszik; a juhász húzatja magát.) Remélem, ott majd megtanulsz egy kis tisztességet. KIRÁLYLÁNY (Zsebkendõvel eltakarja a szemét.) Óh atyám, szegény juhász... KIRÁLY Csend, te szemérmetlen hajadon! HOPPMESTER (Rövid szünet után) Felséges királyom, ha megengedi, megkezdjük a fõpróbát. KIRÁLY Na, rajta hát! (Rágyújt a pipára.) HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép rendben bejönnek az énekesek. Felállnak úgy, hogy a közönségnek is, a királynak is énekeljenek.)
Húzni kezdék hírharangot. Meghallá a szép éfiú: – Jaj, de szépen harangoznak, Talán az én Liliámnak? Jaj, ha õ megholt érettem, Én is meghalok õ érte. Lefordula a várfokról S ahajt szörnyû halált hala.
26
KIRÁLY (Zsebkendõvel törülgeti a szemét.) Nahát, lányom, ez igazán szép volt. De hogy is lehetett olyan kegyetlen az a pogány király? KIRÁLYLÁNY Õ is király volt, mint felséges atyám. (Kívülrõl dörömbölés, lárma, csoszogás.) KIRÁLY Miféle zaj van odakünn? VALAKI (Kívülrõl) Elhozták a csillagszemû juhászt. HOPPMESTER (Jelenti) Elhozták a csillagszemû juhászt. KIRÁLY No, azonnal jöjjön elém! HOPPMESTER (Kifelé) No, azonnal jöjjön a felséges király elé! (Háromszor koppant.) JUHÁSZ (Bátran bejön s megáll a király elõtt. Két oldalán két testõr, akik az ajtóban megállanak.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram! KIRÁLY (Tüsszent, mindenki meghajlik s egészségére kívánja, csak a juhász nem.) Te vagy az a csillagszemû juhász? JUHÁSZ Én vagyok, felséges királyom. KIRÁLY Hát ha én tüsszentek, te miért nem mondod: adj Isten egészségemre? Na, mondd azonnal: adj Isten egészségemre. JUHÁSZ Adj Isten egészségemre.
Korond felett nincs már homály, A rózsám édes csókra vár. Gyere rózsám az ölembe, Hadd öleljelek keblemre. (Az ének befejeztével kivonulnak. A juhász rákezdi kívül a furulyával:)
KIRÁLY Mi az? Mit hallok, hoppmester úr? HOPPMESTER Alighanem a juhász, felséges királyom. KIRÁLY No, ha a juhász, akkor tüstént hozasd elém! HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot s kis idõ múlva megjelenik a juhász, két oldalán a testõrökkel.) JUHÁSZ Adjon Isten jó napot, felséges királyom. KIRÁLY Na, te juhász, megszabadultál a haláltól, mondod-e most már, adj Isten egészségemre? JUHÁSZ Nem félek én a tíz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a tíz halálba (Testõrökhöz) Fogjátok meg és vigyétek az óriás sündisznók tömlöcébe! (A testõrök hozzálépnek, kétfelõl megragadják s elviszik.) KIRÁLY (Tüsszent, egymás után kettõt is, aztán fürkészve szétnéz.) Itt valahol huzat van, hoppmester úr. Nem érzed, anyjukom? KIRÁLYNÉ Én is mintha olyasmit éreznék. Nem érzitek, hölgyek? UDVARHÖLGYEK Valóban, mintha mi is éreznõk. (Szétnéznek a szobában, majd az egyik) Megvan! (A nyitott ablakhoz megy és beteszi.) KIRÁLY Ugye... ugye ? Nem ok nélkül szoktam én tüsszenteni... Na hoppmester úr! Lehet folytatni a fõpróbát. HOPPMESTER (Hármat koppant, mire szép rendben bejönnek a táncos legények. A tánc befejeztével kimennek s a juhász ismét rákezdi az éneket.) KIRÁLY Tán csak nem a juhász énekel megint, hoppmester úr? HOPPMESTER Abbiza lehet, hogy az, felséges királyom. KIRÁLY No, ha a juhász, akkor rendeld tüstént elém. HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot.) JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram. KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a tíz haláltól is, mondod-e most már, adj Isten egészségemre? JUHÁSZ Nem félek én a száz haláltól sem. Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY (Indulatosan) Eredj hát akkor a száz halálba! (Testõrökhöz) Fogjátok meg s vigyétek a kaszás verembe. TESTÕRÖK (Elviszik) KIRÁLY Úgy kell neked, ha ingerelni mered a leghatalmasabb királyt. (Tüsszent hármat is.) Azt hiszem, valahol megfáztam. Gyere anyjuk, dörgöld meg a hátam. KIRÁLYNÉ (Feláll, a király háta mögé megy s kezdi súrolni a hátát. Ezalatt a király int a hoppmesternek, mire az hármat koppant. A jelre bejönnek a táncos lányok, vagy fiúk-lányok. Páros népi táncot
táncolnak. Utána kimennek, mire a juhász újra elkezdi az éneket.) KIRÁLY De most már ejsze csak nem a juhász énekel, hoppmester úr? HOPPMESTER De bizony csak az, felséges királyom. KIRÁLY No, akkor rendeld tüstént elém. HOPPMESTER (Hármat koppant.) A csillagszemû juhász lépjen be! (Kívül egy hang elismétli a parancsot.) JUHÁSZ (Belép, kétoldalt a testõrökkel.) Adjon Isten jó napot, felséges királyuram. KIRÁLY Na te juhász! Megszabadultál a száz haláltól is, mondod-e most már: adj Isten egészségemre? JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY (Leszáll a trónról, odamegy a juhászhoz, vállára teszi a kezét s a másikkal egy irányba a meszszeségbe mutat.) Látod amott azt az ezüst erdõt? Neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre. JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY (Tovább vezeti) Látod amott azt az arany várat? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre. JUHÁSZ Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY (Gondokba merülve sétál, majd hirtelen) Látod amott azt a gyémánt hegyet? Azt is neked adom, ha mondod, adj Isten egészségemre. JUHÁSZ (Határozottan) Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. KIRÁLY Na hát, Isten neki! (Tenyerébe csap a juhásznak.) Neked adom a lányomat, de aztán mondod-e, adj Isten egészségemre? JUHÁSZ Mondom hát, hogyne mondanám? Éppen, hogy akkor mondom. KIRÁLY Na lányom, gyere, öleljétek meg egymást. (A királylány és a juhász összeölelkeznek.) KIRÁLYNÉ De hát most mi lesz a fekete herceggel? KIRÁLY Na lám, róla egészen megfeledkeztem. Hoppmester úr keresse elé a konyhából a kis venyige kosarat s küldje el neki. Most pedig hirdessen ki az országban háromnapos ünnepet, mert a királykisasszony feleségül megy a csillagszemû juhászhoz. HOPPMESTER (Hármat koppant, majd kikiáltja) Az egész országban három napig ünnep, mert a királykisasszony feleségül megy a csillagszemû juhászhoz. (Kívül egy hang elismétli.) KIRÁLY (Tüsszent, mind egészségére kívánják.) JUHÁSZ (Hangosan) Adj Isten egészségére, felséges királyuram! KIRÁLY (Örömmel) Menjünk hát a lakodalomba! (Valamennyien rákezdenek a juhásznótára, miközben szép sorban tánclépésben elvonulnak.) (1946)
Függöny
27
Enciklopédia
A zabolai Mikes-kastély leltárai (2.) (1945. április 27. és június 16.)
28
2. számú melléklet Lõrincz Albert levele Miklós Imrének (Sepsiszentgyörgy, 1945. május 29.) 48–1945. szám. Másolat. Sepsiszentgyörgy Polgármesterének Helyben Polgármester Testvér! A zabolai gróf Mikes Ármin-féle kastélyból, pensióból és svájci házból a Székely Nemzeti Múzeumba megyefõnöki megbízás alapján beszállított s itt õrizetbe vett, jelenleg is gondos becsomagolásban tartott ingóságokkal kapcsolatosan, melyeknek felbontását és darabonkénti felleltározását a Szövetségközi Ellenõrzõ-bizottság helybeli képviselõjével Saiev õrnagy úrral egyetértõleg Polgármester Testvér elrendelte, az alábbiakat jelentem: 1.) A napokban a Múzeumban járt gróf Teleki Gézáné szül. Mikes Hanna, aki Magyarország jelenlegi kultuszminiszterének a felesége, megszemlélte az ideszállított, gondosan csomagolt ingóságokat és kijelentette, hogy azokat a Múzeum továbbra is az õ részére, aki ezeknek jog szerinti tulajdonosa, õrizze meg. 2.) Alulírott múzeumigazgatót – miután Zabola községben, tehát a helyszínen is és a kikérdezett emberektõl is a szállítással kapcsolatos munkálataimra vonatkozó értesüléseit beszerezte – arra kért és arra utasított, hogy a becsomagolt ingókat hagyja a Múzeum felbontatlanul, hogy azokat ne kelljen esetleg újracsomagolni, ami igen nagy áldozattal jár. 3.) Alulírott belátására bízta, hogy ezeket a ládákat akár múzeumi, akár hatósági lepecsételéssel lássam el. 4.) Teljes megelégedését fejezte ki a nehéz fuvarozási körülmények között, jéghideg helyiségekben való mintegy két héten át tartó munkálataimért és az õ tulajdonát képezõ ing[óságo]kat reám, mint bizalmi kézre hagyta. 5.) Kijelentette, hogy a régi Tompa-kúriának Kisborosnyóról a zabolai kastélyba szállított értékes ambitus köveit a Múzeumnak ajándékozza, ezenkívül pedig biztosított, hogy egy nagyon régi festett szárnyas oltárt is majd a Múzeumnak fog ajándékozni egyéb muzeális értékû apróságokkal együtt. A fent elõadottakat a Polgármester Testvérnek az Õrnagy úrral együtt tett tegnapi látogatásakor, melybe ellenõrzési jelleget véltem a becsületes munkámra felismerni, úgy amint azt fentebb elõadtam feltárni szóban nem volt alkalmam, mert hozzám kérdést senki sem intézett az ingóságok összegyûjtése és beszállítása körülményeire vonatkozólag. Fentnevezett gróf Teleki Gézáné a látogatásakor azt is tudtomul adta, hogy minden ingó és ingatlan vagyonának kezelésére és gondozására jogosított általános megbízottja itt helyben dr. Zentai Ernõ ügyvéd. Én dr. Zentai Ernõt megkérdeztem, hogy óhajt-e közremûködni, vagy lépést tenni a tekintetben, hogy a ládák felbontása miként történjék, kér-e szakembert,
esetleg óhajt beszélni az õrnagy úrral. Dr. Zentai közölte velem, hogy a Múzeumba hozott ingóságokra vonatkozólag gróf Teleki Gézáné kijelentette, hogy azok az õ tulajdonát képezik. Mindezekre való tekintettel kérem a Polgármester Testvért, szíveskedjék azt, amit élõszóval elõadni nem állt módomban, az õrnagy úrral is közölni, s ehhez képest dönteni el, hogy a ládákat fel kell-e bontani és azoknak tartalmát leltárba kell-e venni, vagy mindez munkaerõ és szakember közbejöttével történjék-e. Minthogy pedig az ellenõrzésemrõl van szó, illetve mulasztással vagyok vádolva, melyet az Õrnagy úr szemrehányó hangjából véltem felismerni, kérem, hogy az egész Múzeumot, valamint a hozzá tartozó épületeket és lakásomat is a legtüzetesebben átvizsgálni szíveskedjék. Ha pedig arra gondolna valaki, hogy útközben, már a beszállításkor különített volna el valaki a Zabolán becsomagolt tárgyakból egyet és mást, kérem a fuvarokat bekísérõ Márkos Géza népõrt, Lõrincz András, Golicza András, Molnár János, Szász Mihály, Opra János fuvarosokat, valamint kérésemre Zabola község elöljárósága által kiküldött Póra János asztalosmestert, Lõrincz Mihály és Kozma Jenõ napszámosokat s végül Kocsis Elek asztalosmestert, Fadgyas Anna múzeumi titkárt, Fodor Józsefné múzeumi altisztet kihallgatni, akik igazolni fogják, hogy a szekerekre rakott rakományok kötõlécekkel és el nem bontható megerõsítésekkel úgy érkeztek, amint azt Zabolán a község által kirendelt és fizetett emberek Póra János, Lõrincz Mihály, Kozma Jenõ, Kocsis Elek, a kivezényelt Márkos Géza népõr és a fentnevezett fuvarosok útnak indították. Nekem személyi vagyonom Sepsiszentgyörgyön egypár szükséges dolgon kívül, melyek két-három kis bõröndbe elférnek, nincsen. Adósságom már van a múzeumnál is s másoknál is. A legszigorúbb kivizsgálást kérem s azoknak is a legszigorúbb megbüntetését, akik úgy engem, mint a múzeumi alkalmazottakat, mint a velem dolgozó munkásokat meggyanúsítva, az õrnagy testvért megtéveszthették, vagy rosszul informálták. A Mikes Ármin-féle zabolai kastélyból történt kiutalásokra vonatkozó leltárok másolatát tudomásulvétel végett csatolom. Én voltam az, aki az Ifjú Kommunista Szövetségnek az irodáját, valamint az ottani kommunista testvérek irodáját a legszükségesebb dolgokkal szabályszerû kiutalások útján felszerelni segítettem. Csatolom végezetül teljes beszámolásként a községi elöljáróságnál iktatott beadványaimat, úgyszintén egy jegyzõkönyvet, mellyel megállapíttatott, hogy a kastély õrizetét az arra kötelezettek elmulasztották s így történhetett meg, hogy õrt álló megbízott hiányában az odaérkezésem elõestéjén betörést követtek el ismeretlen tettesek, olyan helyen, ahonnan a nagy épületek egész belsejét bejárhatták.
Azt is elõadom, hogy Pila István vármegyei csendõrparancsnok – aki engem nem ismerhet – fasisztának tart, bizonyára azért, mert a kastély körüli érdekeink ütköznek, mert egy olyan paphoz irányított beszállásolásra a községi elöljáróság, akit késõbb a Magyar Népi Szövetségi elnökségrõl leváltottak, s mert ugyanennek a Fikker nevû papnak a leváltása körüli eljárásért magamat exponáltam, mert annak keresztülvitele nem történt olyan politikai pallérozottsággal, melyet egy jó kommunistának okvetlen ismernie kell. Kérem a fentiek tudomásul vételét azzal, hogy a jelen beadvány egy másik példányát a Megyefõnökséghez, egy további példányt a Kommunista Párthoz, valamint a Magyar Népi Szövetség központjához is tudomásul vétel végett beterjesztettem. Sepsiszentgyörgy, 1945. évi május hó 29.-én. Szabadság! Dr. Lõrincz Albert s. k. Melléklet: 18 drb. múzeumigazgató 3. sz. melléklet Dr. Zentai Ernõ ügyvéd úrnak, mint gróf Teleki Gézáné szül. Mikes Hanna ingó és ingatlan vagyona kezelõjének Helyben 64 – 1945. F. évi május hó 29-én közöltem Ügyvéd úrral, hogy a Szövetségközi Ellenõrzõ Bizottság orosz katonai parancsnoka: Saiev õrnagy Miklós Imre polgármester és Morar alpolgármester társaságában megjelent a Székely Nemzeti Múzeumban, és a gróf Mikes Ármin-féle kastélyból ideszállított ingóságoknak a kibontását megkezdette. Két gondosan csomagolt ládát Miklós Imre polgármester az õrnagy rendeletére megbontott, majd pedig elmentek azzal, hogy az összes ládákat fel kell bontani és fel kell leltározni. Az orosz katonai parancsnok rendelkezése végrehajtására a polgármester f. évi május hó 29-én Ütõ Róza városi tisztviselõt küldötte ki a Múzeumba, hogy a leltározást elvégezze. Én a vármegyéhez, mint a Múzeum ideiglenes felügyeleti szervéhez fordultam, mire a megyefõnök szintén kiküldött egy Nagy Zoltán nevû tisztviselõt, hogy a leltározásnál jelen legyen. Arra gondolva, hogy csak az ellenõrzésemrõl van szó a polgármesternek benyújtottam még aznap az idecsatolt elõterjesztést 18 drb mellékletével együtt, melyeket vaskapoccsal összefûzve általam igazolt egyszerû másolatban jelen levelemhez mellékelek. A kiküldött tisztviselõk eltávoztak, leltározást nem kezdettek meg. Ütõ Róza tisztviselõ a polgármester részére írtakat átvette. Azok tehát kézbesítve lettek. A polgármester részére írt elõterjesztést az összes mellékleteivel egyetemben, a 8461/1945. számú megyefõnöki megbízásommal együtt a következõ napon a megyefõnökséghez is külön jelentéssel benyújtottam. A megyefõnökséghez írt jelentést, a megyefõnöki megbízásom másolatával együtt szintén jelen soraimhoz csatolom. Sem a polgármesteri hivatal, sem a Vármegye azóta a Múzeummal e beadványokat illetõ közlést nem tett. Én még akkor a Múzeum dísztermét, ahol a Zaboláról beszállított tárgyak találhatók, lepecsételtettem szakértõ jelenlétében, házilagosan. A díszterem kulcsát a Múzeum õrzi, mert az egyúttal a többi múzeumi tárnak is a kulcsa. A pecsétnyomót, a szakvéleményt is adó az a személy vette õrizetbe és tartja magánál a Múzeum
kívánságára, aki a lepecsételést is ellátta tanúk jelenlétében. Ma telefonértesítést kaptam, melyet az orosz katonai parancsnok tolmácsa közvetített, s mely azt a rendelkezést tartalmazta, hogy ezeknek az ingóságoknak a leltárát az orosz katonai parancsnoksághoz holnap délig nyújtsam be. Ilyen elõzmények után valószínûnek látszik, hogy az orosz katonai parancsnokság nem az én ellenõrzésem céljából kívánja a nagy költséggel, nyolc teherrakománnyal, gondos csomagolásban ideszállított ingóságokat felbontani és felleltározni, hanem egyszerûen azért, mert úgy véli bizonyára, hogy ezek olyan ingóságok, amelyeknek a fegyverszüneti egyezmény értelemében jóvátételi jellegük lehet, illetve amelyek nem képezik a gróf Teleki Gézáné szül. Mikes Hanna tulajdonát. Amennyiben az orosz katonai parancsnokság meg lenne gyõzõdve arról, hogy ezek az ingóságok valakinek jelenleg is a tulajdonában állanak s nem képeznek hadizsákmányt, úgy természetesen azokat számba se venné, illetve fel se leltároztatná. Mindezeket azzal hozom az Ügyvéd úr tudomására, szíveskedjék az ingóságok kétségtelen tulajdonát az orosz katonai parancsnokságnál haladéktalanul igazolni, illetve bebizonyítani azt, hogy minden, ami a Mikes-kastélyban volt, az az Ön megbízója tulajdonát képezi, aki azokkal bárki kizárásával rendelkezik. Végezetül pedig arra kérem, hogy azonnali közbelépésének eredményérõl a Múzeumot miheztartás végett értesítse, közölve azt is, hogy jelen óhajt-e lenni személyesen a leltározásnál, s egyáltalán akar-e a Múzeum segítségére lenni szakértõk és más segítség bevonásával, akik ezt a nyolc teherrakományt kibontják, tüzetesen átvizsgálják, felleltározzák és visszacsomagolják. Az orosz katonai parancsnokság és a hatóságok utasításainak kénytelen vagyok magamat alávetni, az Ügyvéd úrra hárul az az elõzetes feladat, hogy a hatósági rendelkezések meghozatala elõtt a jogi helyzetet ismertesse, az illetékes helyeken. Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 15.-én. 2 drb. és 1 csomag melléklet Dr. Lõrincz Albert s. k. múzeumigazgató A fenti levél eredetijét az összes mellékleteivel együtt a mai napon átvettem. Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 15.-én. Zentai [Utólagos kézírásos kiegészítés a levél alján: „Saját kezûleg átadtam és dr. Zentai Ernõ átvételi aláírását igazolom. Sepsiszentgyörgy, 1945. jún. 15-én. Fadgyas Anna.”] 4. számú melléklet INVENTAR [Leltár] (Sepsiszentgyörgy, 1945. június 16.) Conþinând obiectele transportate din comuna Zãbala de cãtre Muzeul Naþional Secuesc în urma delegaþiei datã de Prefectura judeþului – obiectele sunt strânse din castelul contelui Mikes Ármin [Leltár, amely tartalmazza Zabola községbõl a megyefõnökség kiküldöttjei által a SZNM-ba elszállított – a Mikes Ármin gróf kastélyából összegyûjtött tárgyakat.] Lada Nr. 1. [1. sz. láda] 1.) Tablou de vânãtoare cu rama de lemn (színnyomat) cu sticlã, Mãrimea: 96x74 cm (Mahagóni keret) 1 buc.
29
30
2.) Sivatagi karaván csoport. Reprodukció kerettel és üveggel, mérete: 82x64 cm (Juharfa keret zöld színben) 1 buc. 3.) Nõrablás. Reprodukció kerettel és üveggel, mérete: 82x64 cm 1 buc. 4.) Alpesi tájkép, olajfestm[ény], bronz keretben, mérete: 88x74 cm 1 buc. 5.) üres vászonkeret 1 buc. 6.) Szénrajz reprodukció, üveggel (repedt), mérete: 84x66 cm, keményfa keretben 1 buc. 7.) Téli tájkép, szénrajz reprodukció, tölgyfa keretben, üveggel 67x52 cm 1 buc. 8.) 85x60 cm méretû üveg asztallap, 8 mm vastagságú 1 buc. 9.) Tanulmány, ceruzarajz, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 76x46 cm 1 buc. 10.) Szövetkép üveglappal, rézveretes keretben, mérete: 75x65 cm 1 buc. 11.) Komáromi Kacz [Endre]: Naplemente a tengeren. Olajfestmény, mahagóni keretben, mérete: 72x56 cm 1 buc. 12.) Flockhorst: Engedjétek a kisdedeket hozzám. Metszet, krémszínû puhafa keretben, üveggel, mérete: 72x54 cm 1 buc. 13.) Gyerekszoba belseje. Tanulmány színnyomat, csiszolt homorlatos krém zománcú keretben, mérete: 72x51 cm 1 buc. 14.) Bosznai [István]: Erdei tájkép, olajfestmény, mahagóni keretben, mérete: 64x76 cm 1 buc. 15.) Adjukiewicz [Tadeusz]: Virágos csendélet, olajfestm., bronzos fenyõfa keretben, mérete: 70x55 cm 1 buc. 16.) Komáromy Kacz Endre: Malom, vízfestmény, bronzos fenyõfa keretben, üveglappal, mérete: 65x52 cm 1 buc. 17.) Botticelli [Sandro]: Madonna, nyomat, krémszínû festett keretben, üveggel, mérete: 24x28 fenyõfa 1 buc. 18.) Tengeri tájkép, vízfestmény, krémszínû festett fenyõfa keretben, üveglappal, mérete: 42x36 cm 1 buc. 19.) A vándor álma, metszet, motívumos fekete rézkeretben, üveglappal, mérete: 38x45 cm 1 buc. 20.) Férfi tanulmányfej, olajfestmény, bronzos fenyõfa keretben üveglappal, mérete: 36x28 cm 1 buc. 2. számú láda 1.) A. Lang: Vízesés viadukttal, olajreprodukció, bronzos gipsz keretben, mérete: 128x100 cm 1 drb. 2.) Várkastély, olajreprodukció, bronzos gipsz keretben, mérete: 128x100 cm 1 drb. 3.) Fenyves idill, olajreprodukció, bronzos gipsz keretben, mérete: 128x100 cm 1 drb. 4.) King: Malomárok részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 105x80 cm 1 drb. 5.) Thiele, [Johann Friedrich]: Nyári éjjel, metszet üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb. 6.) L. Skramstid: Északos erdõ, metszet, üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb. 7.) Fischbeck: Mocsaras táj, metszet, üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb. 8.) Farguharson: Juhnyáj, metszet, üveglappal, zöldszínû politúros juharfa keretben, mérete: 100x80 cm 1 drb. 9.) Holland nõ, olajfestmény keret nélkül, mérete: 56x85 cm 1 drb.
3. számú láda 1.) Komáromi Kacz [Endre]: Gr. Mikes Ármin arcképe, olajfestmény, gipszes bronz fenyõfa keretben, mérete: 84x72 cm 1 drb. 2.) Oroszlánok, metszet, üveglappal, zöld politúros keményfa keretben, mérete: 66x88 cm 1 drb. 3.) Strelski, Pielzner Pracnahaka: Színes nõalak, színnyomat, üveglappal, festett és bronzos fenyõfa keretben, mérete: 88x67 cm 1 drb. 4.) Zabolai kastély, színes ceruzarajz, üveglappal, bronzos fenyõfa keretben, mérete: 80x73 cm 1 drb. 5.) Dicksee [Frank]: Tigris a kölykével, metszet, üveglappal, politúros keményfa keretben, mérete: 87x63 cm 1 drb. 6.) Mikes kastély alaprajza kartonlapon, mérete: 87x63 cm 1 drb. 7.) Nõi arckép, olajfestmény, bronzos fenyõfa keretben, mérete: 80x67 cm 1 drb. 8.) Mikes: Kislány, olajfestmény, bronzos fenyõfa keretben, mérete: 78x63 cm 1 drb. 9.) Adjukiewicz, Thadeus: Felnyergelt ló, olajfestmény tölgyfa keretben, mérete: 60x75 cm 1 drb. 10.) Mihalik Dániel: Tájkép, olajfestmény fekete politúros keretben, mérete: 65x75 cm 1 drb. 11.) Mária Jézussal, metszet, üveglappal, gipszes bronz fenyõfa keretben, (a keret rongált) mérete: 60x75 cm 1 drb. 12.) Komáromyné [Kacz Endréné]: Park részlet, vízfestmény, üveglappal, fehérfestésû fenyõfa keretben, mérete: 65x75 cm 1 drb. 13.) Julian Rix [Walbridge]: Partmenti részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 86x52 cm 1 drb. 14.) E. Benvenuti: Gondolás kép, vízfestmény, üveglappal tölgyfa keretben, mérete: 80x46 cm 1 drb. 15.) Fantázia, metszet, üveglappal, furníros mahagóni keretben, mérete: 47x82 cm 1 drb. 16.) Töprengõ nõalak, metszet, üveglappal, furníros mahagóni keretben, mérete: 47x82 cm 1 drb. 17.) Csiszolt fenyõfa képkeret rézdísszel, mérete: 78x42 cm 1 drb. 18.) Gasner: „Ráró” (paripa) olajfestmény, keret nélkül, mérete: 70x58 cm 1 drb. 19.) Adjukiewicz: Ménes, metszet, üveglappal, politúros zöld keretben, mérete: 70x48 cm 1 drb. 20.) Venus a kilenc múzsával, metszet üveglappal, mahagóni furníros keretben, mérete: 60x48 cm 1 drb. 21.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm 1 drb. 22.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, üveglappal, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm 1 drb. 4. számú láda 1.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, zöld politúros keretben, mérete: 110x90 cm.1 drb. 2.) Smith Hald, [Fritjof]: Norvég tájkép, metszet, üveglappal, zöld politúros keretben, mérete: 110x90cm 1 drb. 3.) Rókafalka társaság, 1900. Színes nyomat, üveglappal, tölgyfa kerettel, mérete: 118x80 cm 1 drb. 4.) Malom a Fekete-erdõben, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 100x75 cm 1 drb. 5.) Tóparti részlet, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 100x75 cm 1 drb. 6.) Újváry [Ignác]: Tájkép, olajfestmény üveglappal, fekete politúros keretben, mérete: 72x100 cm 1 drb. 7.) Adjukiewicz: Lovasok, nyomat, üveglappal, zöld politúros zöld keretben, mérete: 92x82 cm 1 drb.
8.) Barabás [Miklós]: Férfi arckép, olajfestmény, fekete politúros keretben, mérete: 94x75 cm 1 drb. 9.) Biasini [Mária]: Nõi arckép, színes krétarajz, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 80x70 cm 1 drb. 10.) Iskolás leányka, szénrajz üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 67x51 cm 1 drb. 11.) Fr. Defregger: Tiroli vadászok, metszet, üveglappal, bronzkeretben, mérete: 55x 64 cm 1 drb. 12.) Lenbach, [Franz von]: Nõi arckép, metszet, üveglappal, bronzkeretben, mérete: 36x43 cm 1 drb. 13.) Tóparti részlet, olajfestmény, bronz keretben, mérete: 70x90 cm 1 drb. 14. Katonatisztek vadászaton, metszet, üveglappal, politúros mahagóni keretben, mérete: 70x86 cm 1 drb. 15.) Scheveningen und Komáromi: Hullámtörés, olajfestmény, furníros mahagóni keretben, mérete: 60x90 cm 1 drb. 16.) Kacziány Ödön: Balatoni részlet, olajfestmény, bronzos keretben, mérete: 64x88 cm 1 drb. 17.) Férfi arckép, olajfestmény, faragott cserefa keretben, mérete: 80x65 cm 1 drb. 18.) Férfi arckép páncél öltözetben, olajfestmény, bronzos keretben, mérete: 85x67 cm 1 drb. 19.) Két kisleány fényképe ovális alakú bronzkeretben, üveglappal 1 drb. 20.) A. Petrák: Nõi arckép, vízfestmény, díszes gipszes keretben, üveglappal, mérete: 25x28 cm 1 drb. 21.) Virágcsokor, színnyomat üveglappal, pirosra festett fenyõfa keretben, mérete: 27x30 cm 1 drb.
5. számú láda
1.) Idõsebb férfi arckép, olajfestmény, bronzos keretben, mérete: 70x62 cm 1 drb. 2.) Származási kép, metszet üveglappal, zöld politúros keményfa keretben, mérete: 62x50 cm 1 drb. 3.) Nõi arckép, színnyomat üveglappal, fehérfényezésû keretben, üveglappal, mérete: 65x53 cm 1 drb. 4.) Öregasszony és öreg férfi arcképe, szénrajz, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 67x52 cm 1 drb. 5.) Leánykafej, színes krétarajz, üveglappal, bronz keretben, mérete: 45x56 cm 1 drb. 6.) Ferenc József, színnyomat, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 55x43 cm 1 drb. 7.) Raáb Ervin: Tájkép, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 47x55 cm. 1 drb. 8.) Tájkép, metszet, üveglappal, fekete politúros keretben, mérete: 55x45 cm 1 drb. 9.) Imádkozó szerzetes, metszet, üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 48x41 cm 1 drb. 10.) Zongorázó nõ és hallgatósága, színnyomat, bronzos keretben, mérete: 48x51 cm 1 drb. 11.) Kis leányka, fénykép ovál keretben, üveglappal, bronz, mérete: 64x40 cm 1 drb. 12.) Nõi arckép, fénykép bronzos keretben, üveglappal, mérete: 42x32 cm 1 drb. 13.) Tanulmány csoport, színes nyomat, furníros diófa keretben, mérete: 42x42 cm 1 drb. 14.) Kislány a cicával, metszet, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 43x33 cm 1 drb. 15.) Nõi arckép, fénykép üveglappal furníros keményfa keretben, mérete: 43x33 cm 1 drb. 16.) Neiching: Tájkép, színnyomat, üveglappal, mahagóni keretben, mérete: 43x40 cm 1 drb. 17.) Gr. Khuen-Héderváry [Károly] arcképe, színnyomat, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 56x30 cm 1 drb.
18.) Állatos csendélet, metszet, üveglappal, fényezett fekete keretben, mérete: 38x32 cm 1 drb. 19.) Nõ kisgyerekkel, színes nyomat, üveglappal, zöld festett keretben, mérete: 33x27 cm 1 drb. 20.) Mária a kis Jézussal, metszet, üveglappal, bronzos keretben, mérete: 34x38 cm 1 drb. 21.) Mária a kis Jézussal, nyomat, ovális bronz keretben, üveglappal, mérete: 37x34 cm 1 drb. 22.) Tájkép, vízfestmény üveglappal, tölgyfa keretben, mérete: 34x28 cm 1 drb. 23.) Tanulmányok, metszet, üveglappal, fehérfestésû bronzos keretben, mérete: 24x32 cm 1 drb. 24.) Alvó kisgyermek, olajnyomat, bronzos keretben, mérete: 38x33 cm 1 drb. 25.) Férfi arckép, fénykép keretben üveglappal, cseresznyefa keretben, mérete: 32x26 cm 1 drb. 26.) Családi fénykép keretben, zöld politúros, rézdíszes keretben, mérete: 32x26 cm 1 drb. 27.) Vadászjelenetes színnyomat, üveglappal, disznóbõr keretben, mérete: 57x17 cm. 1 drb. 28.) Csoportfénykép, faragott keményfa keretben, mérete: 23x30 cm 1 drb. 29.) Kislány fényképe kör alakú bronzos keretben, mérete: 26x26 cm 1 drb. 30.) Tájkép, színes nyomat üveglappal, fehérfestésû keretben, mérete: 29x19 cm 1 drb. 31.) Tengerparti részlet, színes nyomat, üveglappal, fehérfestésû keretben, mérete: 13x23 cm 1 drb. 32.) Családi fénykép keretben (papírmasé keret), méret: 18x15 cm 1 drb. 33.) Kisgyermek fényképe disznóbõr keretben, mérete: 18x22 cm 1 drb.
6. sz. láda
1.) Bosznai: Tájkép, olajfestmény, fekete politúros keretben, méret: 130x96 cm 1 drb.
7. sz. láda
1.) A. Ratti, 1859: Börtönben levõ fehérruhás nõ, a báró és a festõmûvész között, háttérben a börtönõr, olajfestmény bronzkeretben, [mérete:] 160x125 cm 1 drb.
8. sz. láda
1.) Fortuna szekere, színes nyomat üveglappal, zöldfestésû keretben, mérete: 43x194 cm 1 drb. 2.) Adjukiewicz: Lovaglók, olajfestmény bronz keretben, mérete: 125x145 cm 1 drb. 3.) Gr. Mikes Kelemen arcképe, olajfestmény bronz keretben, mérete: 135x108 cm 1 drb. 4.) Férfi arckép, olajfestmény, ovál formában, keret nélkül, mérete: 59x72 cm 1 drb. A fenti leltárt, mint hivatalos kiküldöttek készítettük el a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében a gróf Mikes Ármin-féle kastélyból származó képekrõl. Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 16-án. A felbontott ládákat a jelenlévõk Kocsis Elek és Kovács Ignác visszacsomagolták, és azokat alulírottak megszámoztuk és jegyeztük. Ezen kívül nehány ládát – abból a célból, hogy képet nem tartalmaznak-e – felbontottunk, melyeket elõbb nevezettek visszaszögecseltek. A termet zároltuk. Sepsiszentgyörgy, 1945. évi június hó 16-án. Városi kiküldöttek: Nagy József, Fejér József, Kocsis Elek asztalosmester, Kovács Ignác ácsmester, Fadgyas A[nna] múzeumi titkár.
SAS PÉTER
31
