A KÁRPÁT-MEDENCE ÉGHAJLATÁNAK KIALAKÍTÓ TÉNYEZŐI

A KÁRPÁTKÁRPÁT-MEDENCE ÉGHAJLATÁNAK KIALAKÍTÓ TÉNYEZŐI

1.

2.

Éghajlatunk két alapvonása: Átmenetiség 1. Medence2. Medence-fekvés. 1. A KárpátKárpát-medence 3 éghajlati terület határán helyezkedik el: Óceáni (Cf (Cf)) Kontinentális (Df (Df)) Mediterrán (Cs (Cs)) 2. A medencemedence-jelleg elsődleges megnyilvánulása a szélvédettség. Minden légmozgás főn főn-jelleggel lép a medencébe. Gyengül, kiszámíthatatlanná válik a ciklonok hatása Az Alpok és a Dinaridák hatására. A téli keleties szelekkel járó hidegbetöréseket a Kárpátok vonulata jelentősen késlelteti.

LEGALAPVETŐBB ÉGHAJLAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ: A FEKVÉS. A kárpátkárpát-medence az északi mérsékelt övezet középső sávjában, a valódi mérsékelt övben Az É. sz. 45° 45’ és az É. sz. 48° 35’ közt fekszik. Az AtlantiAtlanti-óceántól kb. 1000 km a távolság, ami enyhe óceáni hatásban nyilvánul meg: Az Észak Atlanti áramlás az évi középhőmérsékletben mintegy 11-1,5°C1,5°C-os +anomáliát okoz. Az anomália a téli félévben és a Dunántúlon erősebb. A hőmérséklet évi járása a kontinentális területekhez képest egyenletesebb. A csapadék mennyisége szintén nagyobb, eloszlása egyenletesebb, a téli fokozott ciklon tevékenység következtében.

Az éghajlati elemek értékei a peremektől a medence központja felé kvázi koncentrikusan változnak. Az átmenetiség a nagytérségek időjárását formáló időjárási akciócentrumok és légtömegek vonatkozásában is fennáll. Az akciócentrumok olyan, szárazföld felett (időszakos), vagy tenger felszín felett (állandó) kialakuló, nagy kiterjedésű alacsonyalacsony- vagy magasnyomású területek, amelyek a fölöttük keletkező ciklonok és anticiklonok, illetve az ezekben mozgó légtömegek révén nagy területek éghajlatára gyakorolnak hatást.

Az Izlandi minimum területén létrejövő mérsékeltövi ciklonok alapvető hatást gyakorolnak Európa időjárására.

1

A katalógus 18811881-1983 között Péczely által, majd 19831983-tól Károssy által folytatva folyamatosan, minden napra megadja a KárpátKárpát-medence térségének jellemző időjárási helyzetét

A KárpátKárpát-medence térségére meghatározható makroszinoptikus időjárási típusok a mérsékelt öv jellemző cirkulációs alaphelyzeteiből

meridionális északi,

meridionális déli,

zonális nyugati,

MERIDIONÁLIS IRÁNYÍTÁSÚ HELYZETEK ÉSZAKIAS ÁRAMLÁSSAL

1. ciklon hátoldali áramlásrendszere előfordulása évente 7 %

Meridionális irányítású helyzet, északias áramlással. Többnyire gyorsan változó borultságú, szeles, csapadékos időjárást okoz. Nyáron különösen jellemző az intenzív csapadékot hozó, gyors lehűlést okozó zivatar, télen viszont az átlagosnál enyhébb levegőt szállít. Fönnállásakor a légszennyezettség kicsi, a látási viszonyok jók, kisebb a ködhajlam, jellegzetes az erős északi, északnyugati szél. A levegő hőmérsékleti rétegezettsége stabil, az alsó rétegek melegebbek. Télen gyakran hózáporokat, tavasszal és nyáron zivatarokat okoz. Ősszel lehűlést, télen viszont enyhülést okoz. A hőingás ennél a helyzetnél gyakran aperiodikus.

zonális keleti

és

légnyomás : 1010,1 hPa 4,2 hPa napfénytartam átlaga: 3,5 ó 3,7 ó középhőmérséklet: 9,8°C 7,9°C maximum hőmérséklet: 14,7°C 8,5°C 6,8°C minimum hőmérséklet: 1,4°C

centrális típusok vezethetők le



2. anticiklon a BritBrit-szigetek térségében

3. Mediterrán ciklon hátoldali áramlásrendszere

előfordulása évente 5,5%

átlag szórás légnyomás: 1018,4 hPa 4,3 hPa napfénytartam: 5,1 ó 4,3 ó középhőmérséklet: 9,9°C 7,1°C maximum hőmérséklet: 15,2°C 9,4°C minimum hőmérséklet: 1,4°C 7,1°C Általában az azori anticiklon északabbra helyeződésével vagy a sarki területekről délebbre húzódó magas nyomású légtömegekből jön létre. Megjelenése hidegfront átvonulásához kapcsolódik. Élénk északi, északnyugati áramlást idéz elő térségünkben. Nyári stabilizálódása esetén KözépEurópa fölött jóval kisebb a bárikus gradiens. Ilyenkor száraz, derült, tartósan meleg időjárás alakul ki a Kárpát-medencében. Az év túlnyomó részében azonban hidegebb, poláris eredetű légtömegek jellemzik. A felhőzöttség átlagos, nyáron valamivel magasabb borultsági értékekkel. A látási uszonyok általában jók, a szélsebesség viszonylag nagy, jellegzetes észak-nvugatias és északias széllel. A levegő hőmérsékleti rétegzettsége stabil. Ősszel, télen és tavasszal egyaránt párás, télen nagy a ködgyakoriság.

előfordulása évente 2,4 %

átlag légnyomás: 1009,2 hPa napfénytartam átlaga: 2,2 ó középhőmérséklet: 7,9°C maximum hőmérséklet: 11,9°C minimum hőmérséklet: -2,2°C

szórás 4,7hPa 2,7 ó 6,3°C 7,3°C 5,8°C

A Kárpát-medence területén egy gyors mozgású mediterrán ciklon hidegfronti áramlásrendszere halad át. A légmozgás iránya északi, északkeleti; sebessége - főként a Dunántúlon - elérheti a viharos fokozatot is. A csapadék mennyisége elsősorban a nyári időszakban növekszik meg, helyenként különösen nagy területi eltérésekkel. Az égbolt felhőzöttsége kimondottan nagy, főként a tavaszi és a nyári hónapokban. Előfordulásakor a légszennyezettség kicsi, télen a ködhajlam alacsonyabb. Az év túlnyomó részében lehűlést idéz elő, télen viszont általában enyhülést okoz. Minden évszakban csapadékos, télen hózáporokkal, tavasszal zivatarokkal. Többnyire szeles, a napi kőingás gyakran aperiodikus.

2

MERIDIONÁLIS IRÁNYÍTÁSÚ HELYZETEK DÉLIES ÁRAMLÁSSAL

4. ciklon előoldali áramlásrendszere előfordulása évente 10 %

átlag szórás légnyomás: 1009,9 hPa 5,1 hPa napfénytartam: 4,7 ó 4,5 ó középhőmérséklet: 12,8°C 7,9°C maximum hőmérséklet:18,8°C 9,6°C minimum hőmérséklet: -1,2°C 7,1°C


5. anticiklon Magyarországtól keletre előfordulása évente 4 %


előfordulása évente 6,3 % (8%)

ZONÁLIS NYUGATI ÁRAMLÁS HELYZETEI 7. zonális ciklon előfordulása évente 4 %

átlag szórás légnyomás: 1009,4 hPa 4,9 hPa napfénytartam: 2,9 ó 3,7 ó középhőmérséklet: 9,1°C 7,2°C maximum hőmérséklet:14,3°C 8,6°C minimum hőmérséklet: -0,9°C 6,6°C

ZONÁLIS NYUGATI ÁRAMLÁS HELYZETEI

előfordulása évente 14 %

átlag szórás légnyomás: 1018,6hPa 5,5 hPa napfénytartam: 5,6 ó 4,5 ó középhőmérséklet: 11,9°C 8,5°C maximum hőmérséklet:17,6°C 9,8°C minimum hőmérséklet: 0,7°C 7,8°C Az azon anticiklon északabbra kerülésekor elsősorban nyáron alakul ki. Ilyenkor az anticiklon általában Ny-K-i irányban hosszan elnyúlva húzódik Közép-Európa fölé. Kialakulása többnyire enyhe hidegfront átvonulásával kapcsolatos. Sokszor élénk, északnyugatian-nyugatias áramlást eredményez a Kárpát-medence térségében. Télen melegebb, nyáron viszont valamivel hidegebb, mint az átlagos hőmérséklet. A felhőzöttség átlagos, nyáron valamivel nagyobb, mint a többi évszakban. A légszennyezettség alacsony, a látási viszonyok a párásság miatt többnyire nem túlságosan jók. Nyáron időnként fülledt, ősszel és tavasszal kellemesen meleg, derült, párás, télen enyhe, párás: és ködös időjárás jellemzi.

átlag szórás légnyomás: 1011,1 hPa 5,5 hPa napfénytartam átlaga: 4,3 ó 4,3 ó középhőmérséklet: 10,1°C 8,6°C maximum hőmérséklet: 15,4°C 10,5°C minimum hőmérséklet: 2,1°C 7,7°C A frontálzóna európai szakasza az 50° szélességi kör közelében húzódik. Az áramlás jellegzetesen Ny-K-i irányú. Ekkor ÉszakEurópát gyors vonulású ciklonok érintik. Többnyire kitartóan szeles, erősen változékony időjárás jellemzi. Télen általában melegebb, nyáron viszont jóval hűvösebb, mint az évszak átlaga. A felhőzöttség változó, többnyire erősen borult, különösen a tavaszi és az őszi hónapokban. A csapadékhozam ősz elején és télen jelentős. A felszínhez közeli alsóbb légrétegek melegebbek, a magasban hideg, poláris eredetű légtömegek áramlanak. Ősszel kellemetlenül hűvös, télen és tavasszal viszont (az időnként erős szelet leszámítva) üdítően enyhe napokat hoz. A hőingás általában alacsony, különösen a tavaszi időszakban.

A Földközi-tenger térségében örvénylő ciklon melegfrontja halad át az ország területe fölött. Általában kiadós esőzéseket okoz, különösen az őszi és a tavaszi hónapokban, amikor a délies áramlással meleg áztató esőket hoz. A téli időszakban sokszor jelentős mennyiségű havazással jár. A felhőzöttség erős, a légszennyezettség nagy, a látási viszonyok rosszak. Télen melegebb, nyáron hidegebb, mint az évszakos átlag. A napi hőmérsékleti ingás a front érkezésétől függően általában aperiodikus.

8. nyugatról benyúló anticiklon

szórás 5,9 hPa 4,6 ó 9,4°C 11,1°C 8,2°C

A Kelet-európai síkság fölött elhelyezkedő anticiklonban száraz, déli -délkeleti irányú légmozgás érvényesül. Az időjárási fontok országunktól távol húzódnak. Általában száraz és derült helyzet. A felhőzöttség különösen a nyári időszakban kicsi, ilyenkor gyakran fülledt vagy száraz és aszályos az idő. Az év túlnyomó részében pozitív hőmérsékleti anomáliát okoz, kivéve a téli és a kora tavaszi időszakot. A téli hónapokban - különösen a havas napok során - erős lehűlést idéz elő. Ekkor a ködés a zúzmaraképződés is erős. Ilyenkor a légszennyezettség nagy, a látási viszonyok rosszak. A levegő hőmérsékleti rétegződése sokszor inverz. Ősszel és tavasszal a zavartalan besugárzás következtében napközben erős a felmelegedés, az éjszakák viszont hűvösek, így nagy periodikus hőmérsékleti ingás jellemzi. A téli évszakban a KeletiKárpátok gyakran módosítja az izobárok futását. Így az anticiklon hideg légtömegei a Déli-Kárpátokat megkerülve (kossava hatás) érkeznek hazánkba.

Meridionális irányítású helyzet jellegzetesen délies áramlással. Fennállásakor a Kárpát-medence térsége a ciklon melegfrontjának hatása alatt áll. Ősztől tavaszig, - de különösen ősszel és télen - tartós, lassú esőzések vagy havazások jellemzik ezt az időjárási típust. A látási viszonyok általában rosszak, nagy a ködgyakoriság (különösen télen). Ősszel hűvös és szeles, télen és tavasszal enyhülést hoz. Nyáron nagy fülledtség és nagy légszennyezettség jellemzi.

6. Mediterrán ciklon előoldali áramlásrendszere

átlag légnyomás: 1020,7hPa napfénytartam: 5,1 ó középhőmérséklet: 9,8°C maximum hőmérséklet: 16,1°C minimum hőmérséklet: -2,6°C

ZONÁLIS NYUGATI ÁRAMLÁS HELYZETEI

9. anticiklon Magyarországtól délre előfordulása évente 5,2 %

átlag szórás légnyomás: 1019,0 hPa 5,5 hPa napfénytartam: 4,3 ó 4,0 ó középhőmérséklet: 9,4°C 7,9°C maximum hőmérséklet 15,4°C 9,9°C minimum hőmérséklet: 0,8°C 6,8°C A zonális nyugati áramlással járó helyzet. A Földközi-tenger medencéje nagy a Balkánfélsziget felett - sokszor több kisebb központtal elhelyezkedő anticiklon. Északi pereme benyúlik a Kárpát-medence területére. A frontálzóna északi szegélye ilyenkor északabbra tolódik. A ciklonpályák északabbra húzódnak, frontrendszereik hazánkat nem érintik. Mindig melegebb, mint a többi időjárási helyzet. Felhőzöttsége általában kisebb, a téli hónapok során viszont lényegesen borultabb, kifejezetten nagyobb a ködgyakoriság. Nyáron rendszerint fülledt. Ilyenkor az éjszakák különösen melegek, az áramlás gyenge, a csapadékhozam alacsony. Ősszel és tavasszal derültebb, ekkor a nappalok is jóval melegebbek, az éjszakák pedig igen enyhék

3

ZONÁLIS KELETI ÁRAMLÁS HELYZETEI 10. anticiklon Magyarországtól északra


légnyomás: 1020,1 hPa napfénytartam: 5,6 ó középhőmérséklet: 10,3°C maximum hőmérséklet 15,9°C minimum hőmérséklet: -0,4°C

ZONÁLIS KELETI ÁRAMLÁS HELYZETEI

11. anticiklon Skandinávia térségében 5,9 hPa 4,7 ó 9,9°C 11,5°C 8,6°C


Zonális keleti áramlású helyzet. Az anticiklon a Baltikum vagy a Lengyel-alföld fölött helyezkedik el sokszor magas nyomású gerincet képezve a Brit-szigetekig. Télen a talajközeli hideg légtömegek a Kárpátok hágóin keresztül körülölelő izobárok formájában - két oldalról érkeznek hazánkba. Így télen hideg, nyáron meleg helyzet. A felhőzöttség átlagos, a tavaszi és az őszi hónapok kissé borultabbak. A ködgyakoriság általában nagy, a nyugati országrészekben valamivel kisebb. A légszennyezettség az inverz hőmérsékleti rétegződés idején kiugróan magas, időnként viszont igen tiszta levegő és erős északias szél jellemzi. Ősszel és tavasszal az erős éjszakai lehűléseket követő dél körüli besugárzás következtében nagy napi hőmérsékleti ingások alakulhatnak ki.

Skandinávia térsége fölött tartózkodó anticiklon jellegzetes észak-délies hossztengely mentén húzódik. Ezért Közép-Európa fölött északi, északkeleti irányú áramlást idéz elő. A téli és a kora-tavaszi időszakban rendkívül erős és hirtelen bekövetkező lehűléseket okoz. A tavaszi hónapok során a váratlan és gyors hidegbetörések többnyire ehhez a helyzethez kötődnek (fagyosszentek). A felhőzöttség az átlagosnál jóval kisebb, bár tavasszal és ősszel kissé borultabb időjárást okoz. A csapadékgyakoriság és csapadékhozam ebben az időjárási helyzetben általában kicsi, a légszennyezettség jóval kisebb, mint általában. A levegő az év túlnyomó részében hidegebb, mint az évszakos átlag, a téli és a tavaszi hónapok során sokszor igen nagy negatív hőmérsékleti anomáliák lépnek fel. Általában nagy a napi hőmérsékleti ingás.

CENTRUM HELYZETEK

CENTRUM HELYZETEK

13. ciklon a KárpátKárpát-medence fölött

12. anticiklon a Kárpát-medence fölött előfordulása évente 13 % (11%)

átlag szórás légnyomás: 1023,4hPa 7,4 hPa napfénytartam: 6,4 ó 4,7 ó középhőmérséklet: 9,5°C 10,1°C maximum hőmérséklet 15,8°C 11,9°C minimum hőmérséklet: -2,5°C 8,8°C

előfordulása évente 1,7 % (2%)

Fennállásakor centrum helyzetű anticiklon uralja egész Közép Európa térségét. Mérete lehet kisebb, akár csak 600 km, de lehet ciklonrendszereket elválasztó, gyors mozgású, ún. köztes anticiklon. Az esetek többségében hosszabb ideig marad a Kárpát-medence fölött. Tartózkodását sokszor meghosszabbítja a medencében megrekedő hideg légpárna. Tartós fennállása zavartalan sugárzási időjárást biztosít, télen erős lehűléssel, nyáron nagy felmelegedéssel, kánikulával. A változó irányú légmozgás gyakori jellemzője. Ilyenkor a felhőzöttség kicsi, télen valamivel borultabb. A csapadékhozam alacsony, a levegő általában száraz, nem alakul ki egységes és jellegzetes szélirány. A légszennyezettség nagy, a látási viszonyok rosszak. ősszel és tavasszal egyaránt kellemesen meleg; nyáron általában forró; télen ködös, hideg, deres és zúzmarás. A napi hőmérsékleti ingás általában nagy.

A típusokat az adott 24 órára, a 0 orai izobár térkép alapján értelmezi a KárpátKárpát-medence területére. A határ köztük az 1015 mbar/hpambar/hpa-os izobár vonal!

A makroszinoptokus helyzetek %%-os előfordulási gyakorisága:

átlag szórás légnyomás: 1018,0 hPa 5,0 hPa napfénytartam: 5,4 ó 4,6 ó középhőmérséklet: 9,0°C 8,9°C maximum hőmérséklet 14,3°C 10,2°C minimum hőmérséklet: -2,1°C 7,4°C

átlag légnyomás: 1007,9 hPa napfénytartam: 1,9 ó középhőmérséklet: 10,2°C maximum hőmérséklet 14,8°C minimum hőmérséklet: 0,2°C

szórás 6,1 hPa 2,6 ó 5,5°C 7,0°C 5,2°C

A ciklon centruma a Kárpát-medence fölött helyezkedik el. Az esetek legnagyobb részében átvonuló mediterrán ciklonokból keletkezik, de előfordulhat, hogy egy veszteglő front mentén helyi, orografikus okokból jön létre. Fennállásakor éles hőmérsékleti kontraszt. alakul ki a Kárpát-medence területén. Télen kisebb, nyáron nagyobb a borultság. A légszennyezettség általában kicsi, ennek ellenére a látási viszonyok rosszak. Erős áramlási mező jellemzi, azonban nem alakul ki egységes szélirány. Csapadékhozama minden évszakban feltűnően nagy, télen kitartó havazással; tavasszal, nyáron és ősszel bőséges esővel jár. Télen melegebb, nyáron viszont hidegebb, mint az évszakos átlaghőmérséklet. A változó irányú, élénk szél és az erős borultság miatt minden évszakban jellemzően kicsi a napi hőmérsékleti ingás.

Az akciócentrumok irányából eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkező több millió Km3 térfogatú légtestek, ún. légtömegek hatolnak be a kontinensek fölé és alakítják az éghajlatot. A KözépKözép-Európa fölött megjelenő légtömegeket ebből a szempontból az alábbi csoportokba soroljuk: 1. Sarkvidéki (arktikus) légtömeg, AM: Szárazföldi alfajának (cAM: cAM: kontinentális arktikus légtömeg) származási helye Grönland, ÉszakÉszak-Skandinávia belseje és a volt Szovjetunió északnyugati partvidéke. Tengeri alfaja (mAM: mAM: maritim arktikus légtömeg) az ÉszakiÉszaki-JegesJeges-tengeren és ennek szigetein keletkezik. Mindkettő minden évszakban hideg (az mAM valamivel melegebb), tehát ingatag egyensúlyi helyzetű légtömeg, melyben gomolyfelhők, záporok, zivatarok keletkeznek. A szárazföldi (túl alacsony hőmérséklete miatt is) rendkívül csekély páratartalmú, a tengeri valamivel nedvesebb. Mindkettő szennyezettsége kicsi, a homályossági tényezőjük a legkisebb a KözépKözép-Európa fölött előforduló légtömegek között.

4

2. Mérsékelt övi (poláris) légtömeg, PM: A mérsékelt öv északi feléből, a 40o-60o szélességekről áramlik hozzánk. Tengeri alfajának (mérsékelt övi tengeri légtömeg, mPM) mPM) vízgőztartalma nagy, szennyezettsége kicsi. Nyáron hideg, ingatag egyensúlyi helyzetű légtömeg. Télen viszont hőmérséklete nagyobb a lehűlt kontinenséhez képest, tehát meleg légtömeg, megjelenése enyhülést okoz. Származási helye az AtlantiAtlanti-óceán közepes és magasabb földrajzi szélességű övezete, leggyakrabban az Ész.50o-60o közötti zóna. A mérsékelt övi szárazföldi légtömeg (cPM) cPM) vízgőztartalma kicsi és igen szennyezett. Száraz, nyáron meleg, télen hideg légtömeg. Télen általában hidegebb, mint a sarkvidéki levegő, mivel az eurázsiai kontinens hóval fedett belső területein (Oroszország európai területének közepes földrajzi szélességű övezetében vagy Szibéria nyugati területén) jön létre.

3. Szubtrópusi légtömeg, TM: A 25o-40o északi szélességek közötti tájak felől érkezik hozzánk. A tengeri eredetű szubtrópusi légtömegek (mTM) mTM) az AtlantiAtlanti-óceán szubtrópusi övezetéből, a szárazföldi eredetű szubtrópusi légtömegek (cTM) cTM) pedig Afrika északi részéből és Arábiából kerülnek KözépKözép-Európa fölé. Mindkettő miden évszakban meleg légtömeg, vízgőztartalmuk bőséges. A szárazföldi eredetűé azért, mert - jóllehet kialakulása sivatagos terület fölött történik - a FöldköziFöldközi-tengeren áthaladva éri el térségünket. A cTM légtömegeknek a szennyezettsége is jelentős, homályossági tényezőjük legnagyobb a nálunk előforduló légtömegek között. 4. Egyenlítői légtömeg, EM: Térségünkben csak a magasabb légrétegekben fordul elő, ott is csak ritkán a nyári időszakban. Afrika vagy az AtlantiAtlanti-óceán trópusi övezetéből (0o-20o) származik, igen meleg, nagy vízgőztartalmú.

AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN

A NAPSUGÁRZÁS

Általá ltalános jellemző jellemzői: Terjedé Terjedéséhez nincs szü szüksé kség kö közvetí zvetítő közegre. zegre. Hőenergiá energiává anyagi ré részecské szecskék jelenlé jelenlétében alakul pl. a légkö gkörön keresztü keresztül haladva. haladva. Idő Időben viszonylag állandó llandó: a napá napállandó llandó érté rtéke kb. 1366W/m2. A Napbó Napból a lé légkö gkör felső felső rétegé tegére ennyi energia érkezik. A Napbó Napból érkező rkező, hullá hullámok formá formájában terjedő terjedő elektromá elektromágneses energiá energiának sajá sajátos hullá hullámhossz szerinti eloszlá eloszlása van – spektrá spektrális eloszlá eloszlás. A lé légkö gkörön áthaladva a sugá sugárzá rzás szó szóródik, elnyelő elnyelődik, ill. visszaverő visszaverődik → a felszí felszínre érkező rkező sugá sugárzá rzás vesztesé veszteséget szenved, gyengü gyengül, vá változik spektrá spektrális összeté sszetétele.

Meteorológiai sugárzástani paraméterek Spektrum szerint: Irá Irány szerint:

Rövidhullá vidhullám (λ<3.5µ <3.5µm) PIRANOMÉTER

↓ haladó haladó

1. sugár zás sugárz 2. sugár zás sugárz 3. sugá sugárzá rzás

Hosszú Hosszúhullá hullám Teljes sugá sugárzá rzás (λ>10µ >10µm) PIRGEOMÉTER PIRRADIOMÉTER

Globá Globál 6. Lé Légkö gköri visszavisszasugá sugárzá rzás Diffú Diffúz

9. Teljes lefelé lefelé haladó haladó sugsug-i áramsű ramsűrűség

Direkt

↑ haladó haladó

4.Visszavert 4.Visszavert sugá sugárzá rzás

7. Felszí Felszíni kisugá kisugárzá rzás

10. Teljes felfelé felfelé haladó haladó sugsug-i áramsű ramsűrűség

Egyenleg

5. Rövidhullá vidhullámú sugá sugárzá rzási egyenleg

8. Hosszú osszúhulhullámú sugsug-i egyenleg

11. Teljes sugá sugárzá rzási egyenleg

5

A sugá sugárzá rzás erő erőssé ssége jellemezhető jellemezhető azzal a hőmennyisé mennyiséggel, amely akkor keletkezik, ha a sugá sugárzá rzást egy tö tökéletesen elnyelő elnyelő testtel elnyeletjü elnyeletjük. A sugá sugárzá rzás mé mérté rtéke az a hőmennyisé mennyiség, amely a sugá sugárzá rzás irá irányá nyára merő merőlegesen állí llított egysé egységnyi felü felületen egysé gységnyi idő idő alatt keletkezné keletkeznék, ha az a rá ráeső eső sugá sugárzá rzást teljesen elnyelné elnyelné.

Mérté rtékegysé kegysége:W/m2

Másik fontos mé mérőszá száma a napfé napfénytartam. Az az idő időtartam óra per évben kifejezve ameddig a napsugá napsugárzá rzás intenzitá intenzitása elé eléri a 120W/m2 érté rtéket. A 19.19.-20. sz. forduló fordulóján kezdő kezdődött a mé mérése Ógyallá gyallán és Kalocsá Kalocsán Angströ Angström pirheliomé pirheliométerekkel. terekkel. 1965 óta a sugá sugárzá rzás mé mérés kö központi obszervató obszervatóriuma Pestlő Pestlőrinc.

A napsugárzás éves menete A globálsugárzás mennyiségét a földrajzi szélesség és a borultság mértéke határozza meg. A 3° szélesség különbség 200200-250 Mj-2 különbséget idéz elő. A csillagászatilag lehetséges globálsugárzás a napmagassághoz igazodva decemberi minimummal és júliusi maximummal rendelkezik. A tényleges globálsugárzás menete hasonló, értékei évi országos átlagban a lehetséges érték 65%65%-át érik el a felhőzet hatására.

A minimum ÉKÉK-en 78 MJ, az Alföld közepén 97MJ. A maximum NyNy-on 620 MJ, az Alföld közepém 700MJ.

Az éves menettel a globálsugárzás diffúz és direkt összetevőjének aránya is változik. Még a derültebb nyári félévben is csak 5050-50% a direkt/diffúz arány. Télen a globálsugárzás kétharmada a szórt sugárzásból tevődik ki.

A globálsugárzás és összetevőinek napi menete

6

A globálsugárzás területi képében egyértelműen a medence jelleg bontakozik ki.

Mezőgazdasági, ökológiai szempontból nagy jelentőségű a fotoszintetikusan aktív sugárzás (380(380-710 nm közti hullámhossz tartomány).

A felszínt elérő rövidhullámú sugárzás egy része visszaverődik (albedó). albedó). A felszín fizikai paramétereinek változásaival összefüggésben ez sajátos idő és térbeli dinamikát mutat. Az albedó (%) évi menetét mutatja a grafikon különböző felszínek esetében. esetében.

Az albedó sajátos területi változásokat mutat a téli és a nyári félév során.

7

A globálsugárzás és a visszavert rövidhullámú sugárzás különbsége a rövidhullámú sugárzási egyenleg. Ez a globálsugárzáshoz hasonló időidőés térbeli dinamikát mutat kisebb értékekkel.

Az elnyelt rövidhullámú sugárzástól felmelegedő felszín hosszúhullámú sugárzást bocsát ki. A légköri üvegház gázok ennek a sugárzásnak egy részét elnyelik és visszasugározzák a felszínre. A felszín által kisugárzott és a légkör által visszasugárzott energiamennyiség különbsége a felszín hosszúhullámú sugárzási egyenlege. Ha ezt kivonjuk a rövidhullámú sugárzási egyenleg értékéből a felszín teljes sugárzási egyenlegéhez jutunk, ami meghatározza az éghajlati folyamatok energia forrását.

A napfénytartam Ha a napsugárzás intenzitása 120w/m2 felett van süt a nap. Mértékegysége óra/év. Maximuma Júliusban, minimuma decemberben van.

Az ”ózonlyuk” problémája 19851985-ben a British Antartic Survey kutatói az ózonkoncentráció erős csökkenését figyelték meg a tavaszi hónapok során. A sztratoszférában található ózonréteg ritkulásában, ún. ózonpajzs elvékonyodásában a halogénezett szénhidrogének (CFCCFC-k) játsszák a főszerepet. Kizárólag az emberi tevékenység hatására (spray(spray-k hajtógáza, hűtőfolyadékok, habosító anyagok, oldószerek stb.). Teljes koncentrációjuk, amely 0.7 ppb körül van (más adatok szerint már meghaladta az 1 ppbppb-t) anyagonként eltérő ütemben évente 11-10%10%-kal növekszik. Mivel e gázok kémiailag semlegesek, tartózkodási idejük nagyon hosszú, 7070-20.000 év a troposzférában. Lassú keveredéssel, bomlás nélkül azonban felkerülnek a sztratoszférába és belépnek az ott zajló fotokémiai folyamatokba. Az ultraibolya sugárzás hatására a halogénelemek szabaddá válnak és gyors reakcióba lépnek az ózonnal.

8

Az ózon a sztratoszférában természetes körülmények között is mindig jelen van. A Napból jövő ultraibolya sugárzás hatására ugyanis a légkör 2020-30 kmkm-es tartományában az oxigén molekulák egy része atomos oxigénre bomlik, ezek az O2-vel kémiai reakcióba lépnek és létrejön az O3 molekula. Mennyiségét Dobson egységben adják meg. 1 Dobson az az ózon mennyiség, ami a tengerszinti nyomáson 0,01mm vastag réteget alkotna. A sztratoszférikus ózon átlagos mennyisége 300 Dobson. A sztratoszférában az összes légköri ózon 90%90%-a található, koncentrációját itt a dinitrogéndinitrogén-oxid és halogénezett szénhidrogének, azaz antropogén tevékenységek eredményei csökkentik. Annál meglepőbb, hogy a sztratoszférikus ózon csökkenésére az Antarktisz feletti ún. ózonlyuk felfedezése hívta fel a figyelmet.

A valószínű magyarázat erre az, hogy a déli sarkvidék feletti igen hideg levegőben a jégkristályok felületén olyan ún. heterogén reakciók játszódnak le, amelyek az ózon koncentráció akár 50%50%-os csökkenését is okozhatják. Ehhez még a déli félteke telén kialakuló szimmetrikus, póluskörüli cirkuláció is hozzájárul. Az utóbbi időkben az északi sark felett is megfigyeltek hasonló jelenséget.

A TALAJ HŐMÉRSÉKLETE


A HŐMÉRSÉKLET

A talaj jelentősége a hőmérséklet alakításában kiemelkedő: a sugárzást elnyelő és felmelegedő talaj hosszúhullámú sugárzása melegíti fel a levegőt is. is. A talaj hőmérséklete csak mikroklimatikus szinten térképezhető, túlságosan mozaikos. mozaikos. A területi különbségek a talajtípusok változékonyságához igazodnak. A talajhőmérséklet időbeli dinamikája az ország különböző területein azonos. azonos. A hőmérséklet napi menetét csak a felső 1m1m-ben lehet kimutatni. kimutatni.

9

A felszínen 1414-órai maximum, és hajnali minimum van. van. A maximuma a léghőmérsékletet is meghaladhatja. A napi ingás 5050-cmcm-en <1°C, 1°C, 1m1m-en megszűnik. megszűnik. A maximum 5050-cmcm-en már este a minimum délben van, van, a talaj lassú hővezetése miatt. A talajhőmérséklet éves menetében jelentős eltérés van a feltalaj (0(0-50cm) és a mélyebb talajszintek közt. A feltalajban a hőmérséklet maximuma júliusban, minimuma februárban van, van, a fáziseltolódás minimális. 100100-200cm200cm-en augusztusban jelentkezik a maximum. A minimum 100100-cmcm-en februárban, februárban, 200cm200cm-en márciusban van. Az eltolódás itt már ~1hónap.

Mg.Mg.-i, ökológiai szempontból fontos a talaj hőtároló szerepe. szerepe. Nagy hőkészletéből adódóan lassan, de hatékonyan ellensúlyozza az őszi lehűléseket. lehűléseket. Augusztustól márciusig a talaj minden rétégében melegebb a levegőnél. levegőnél. Márciustól az altalaj lényegesen hidegebb, a feltalaj egyre melegebb a levegőnél.

Szintén fontos jelenség a mg., építőipar számára a talajfagy. talajfagy. Helyzetünk viszonylag kedvező. Átlagos mélysége 50cm körül van, a legkeményebb teleken érhet el 1m1m-t. Enyhe teleken 1010-30cm körül mozog a fagyhatár A talajfagy időtartama a mélység növekedésével csökken.

A LÉGHŐMÉRSÉKLET

A léghőmérséklet az egyik legalapvetőbb és legjelentősebb éghajlati elem. Kialakításában sugárzási és felszíni hatások komplex együttese játszik szerepet. A hőháztartás egyensúlyát jellemzi. Alakulása mg.mg.-i, ökológiaiökológiai-, humánbioklíma szempontból alapvető jelentőségű.

10

Az évi középhőmérsékleti térkép alapján megállapítható, hogy a 3° ÉÉ-D-i kiterjedésnek kb. 3°C középhőmérsékletbeli eltérés felel meg. meg. Az izotermák nem szabályos ÉÉ-D-i elrendeződést mutatnak: középhegységeink hideg szigetekként jelennek meg 6-7°C7°C-os (Kékes 5°C)középhőmérsékletükkel. Legmelegebb a DK Alföld (>11°C). 200m tszfm.tszfm.-ig 1010-11°C jellemző az ország területének nagy részén. részén. Kivétel: Nyírség, SzatmárSzatmár-Bereg, Bereg, Bodrogköz. Az évi középhőmérsékletben egyik évről a másikra 6°C6°C-os eltérés is előfordulhat, tehát jelentős a változékonyság ennél az éghajlati elemnél. elemnél.

A téli és nyári félév hőmérsékleti viszonyaiban jelentős eltérés van. Leghidegebb hónapunk a január. január. Középhőmérséklete -4°C és 0°C közt van átlagosan. A szomszédos akciócentrumok hatása nyomja rá a bélyegét. Leghidegebb az ÉK Alföld (Szibériai maximum). A Nyírség, a SzatmárSzatmár-BeregiBeregi-sík, sík, a TaktaTakta- és Bodrogköz ún. „fagyzugok”. „fagyzugok”. Legenyhébb a DNy Dunántúl (Genovai ciklon). A január középhőmérséklete -9, -11°C és 55-6°C között mozog, ami Finnország, ill. az olasz Riviéra jellemző értekei közt mozog.

Legmelegebb hónapunk a július. július. Ekkor a havi középhőmérséklet ÉÉ-D, ill. NyNy-K irányban emelkedik 19°C19°C-ról 22°C22°C-ot érve el. A Dunántúlon inkább az óceánióceáni-kontinentális átmenetiségből adódó KK-NyNy-i változás jellemző. jellemző. Az alföldön a medence jellegből adódó koncentrikus izotermák jelennek meg. Kialakításában az ÉNy felől érkező hűvös tengeri (Izlandi minimumminimum- hűvös, csapadékos nyár) és a DK felől beáramló meleg kontinentális, mediterrán légtömegek (Azori (Azori maximummaximum- forró, száraz nyár) hatása figyelhető meg.

11

A téli és a nyári félév középhőmérséklete

A hőmérséklet napi átlagos ingása is fontos paraméter. Legkisebb értéke a rövid nappalú borult decemberben jelentkezik (4(4-6°C). Legnagyobb értéke a hosszú nappalú derült nyári hónapokban van (11(11-13°C).

Az adott éghajlati terület fontos jellemzője a hőmérséklet évi közepes ingása. ingása. Ez a januári és július középhőmérséklet különbségét jelenti. Az ingás mértéke a kontinentális hatás erősödésével növekszik, növekszik, Tehát alkalmas a kontinentalitás mértékének kifejezésére. Értéke a növekvő kontinentalitással párhuzamosan, illetve a medence középpontja felé haladva növekszik. növekszik. Minimuma a DNy Dunántúlon 21°C21°C-22°C van. Az Alföld döntő részén, a Mezőföldön 23°C23°C-24°C. Maximuma A NagykunságNagykunság-Hortobágy területén jelentkezik 24,5°C. Hegyvidékeinken a magasság növekedésével az ingás csökken. csökken. 55-600m közt 2020-21°C, 700m felett nem éri el a 20°C

Hegyvidékeink hőmérsékleti viszonyai jelentősen elütnek a síksági területektől. A hőmérséklet magassággal történő változást jellemző függőleges hőmérsékleti gradiens értéke hegységenként kisebb mértékű eltéréseket mutat az eltérő fekvés és domborzat miatt. Nagyobb mértékűek az évszakos eltérések, amelyek a téli félév gyakori inverziós helyzetei miatt jönnek létre.

12

A hőmérséklet évi átlagos minimuma -15 és 20°C közt van. van. A talajközeli radiációs minimum hőmérséklet 22-3 (szélsőséges esetben 44-5)°C5)°C-kal alacsonyabb lehet ezeknél a szabvány szerint 2m magasan mért értékeknél. Mg.Mg.-i szempontból fontos paraméter az őszi vetések áttelelése miatt. Enyhe teleken -8, -10°C körül, zord teleken -25, -30°C körül alakul. Az abszolút min.min.-ot 1940. február 1616-án Görömbölyön (Miskolc közelében) mérték. A területi képre a Dunántúlon a KK-NyNy-i, míg az Alföldön medencemedence-jellegű hőmérsékleti elrendeződés jellemző, jellemző, a NyNy-K felé gyengülő óceáni hatás és a medencemedence-fekvés eredőjeként. eredőjeként.

Az évi legerősebb felmelegedés (átlagos évi maximum) az ország DKDK-i részén 36°C36°C-ot is elér, innen É, és NyNy-felé csökken 3232-33°C33°C-ot érve el. Hűvösebb években a legnagyobb felmelegedés 30°C körül van, melegebb években meghaladja a 40°C40°C-ot. Abszolút max.: max.: 2000. augusztus 22. Békéscsaba, 41,7°C. A hőmérséklet abszolút ingása hazánkban így eléri a 76,7°C76,7°C-ot, ot, ami ¾-e a szélsőségesen kontinentális szubarktikus területeken jellemzőnek. jellemzőnek.

Az éghajlat jellemzésének fontos paraméterei a nyári és téli küszöbnapok, küszöbnapok, amelyek közül a fagyosfagyos-, a télitéli-, és a nyári napok száma kitüntetett jelentőséggel bír. A téli küszöbnapok számában DNyDNy-ÉK irányú növekedés figyelhető meg. A Nyári küszöbnapok száma Ny és É felől növekszik DK felé, felé, összhangban az óceánióceánikontinentális átmenetiséggel. Számuk a tszfm.tszfm.gal csökken.

13

PÁROLGÁS

AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN PÁROLGÁS, LÉGNEDVESSÉG, KÖD, FELHŐZET

A párolgás halmazállapot változás, amelyhez az energiát a felszín által elnyel napsugárzási energia biztosítja. Meteorológiai értelemben a nagy kiterjedésű, természetes és mesterséges felszínekről a légköbe kerülő vízmennyiséget nevezzük párolgásnak, evapotranspirációnak. evapotranspirációnak. Az evapotranspirációnak két összetevője van: 1. A talaj és szabad vízfelszínek párolgása (evaporáció). 2. A a növények anyagcseréje során a légkörbe juttatott vízmennyiség a párologtatás (transpiráció ). (transpiráció). A felületegységről időegység alatt elpárolgott mmmm-ben kifejezett vízmennyiséget jelenti, mértékegysége :mm/év.

Az evapotranspirációnak két értéke lehet: 1. Az adott éghajlati feltételek mellett elvileg (potenciálisan) elpárologható vízmennyiség a potenciális evapotranspiráció (PET). 2. Az egy év alatt valóban elpárolgó vízmennyiség a tényleges evapotranspiráció (TET). A minden esetben TET< TET<=PET.

A PET éves dinamikája a hőmérséklet menetét követi: minimuma januárban, maximuma júliusban van. Területi eloszlása a sugárzási egyenleghez és a léghőmérséklethez igazodik: Alföld 800800-850 mm, DrávaDráva-mellék 900mm, Dunántúl nagy része 700700750mm, hegyvidékeinken 600mm körül. Fontos éghajlati mérőszám a klimatikus vízmérleg (vízhiány) a mely a csapadékmennyiség (mm) és a PET (mm) különbsége.

14

A TET időbeli mente is hasonló: maximum július, minimum január. Átlagos értéke 450450-550 mm hazánk területén. Területi megoszlása jelentősen eltér a PETPET-től, től, mivel nagyságát az adott terület csapadékmennyisége, a talaj vízkészlete hat. meg. Minimuma az Alföldön van, maximuma a NyNyDunántúlon és hegyvidékeinken jelentkezik. A PET és a TET egymáshoz viszonyított változására jellemző, hogy októbertől májusig a a talaj bőséges nedvesség ellátottságának köszönhetően a kettő együtt halad. Június és szeptember közt a talaj kiszáradása miatt a TET elmarad a PET értékei mögött. A TET maximumának bekövetkezésében időbeli eltérések vannak az országon belül, mivel a magas hőmérséklet és a nagy csapadékmennyiség bekövetkezésének időpontjai sem esnek teljesen egybe.

A PET és a TET egymáshoz való viszonya az év során

15

LÉGNEDVESSÉG

A légnedvesség a levegő vízgőztartamát jelenti. Két forrása van: 1. A felhőfelhő- és csapadékelemekrőlcsapadékelemekről- és a felszínről történő párolgás, párologtatás. 2. Páraadavekció távolabbi vidékekről. Az Izlandi minimum irányából érkező tengeri eredetű légtömegek + a kontinentális légtömegek – irányú páraadvekciót okoznak. A meteorológiában alkalmazott számos paraméter közül az éghajlattanban a gőznyomás (páranyomás) és a relatív nedvesség használt.

A páranyomás időbeli menetére júliusi maximum és januári minimum jellemző, mivel a hőmérséklet emelkedése fokozza a felszíni párolgást. A nyári páranyomás maximum jelentősen hozzájárul a nyári csapadékmaximum kialakulásához. A relatív nedvesség ezzel ellentétesen decemberdecember-január során maximális és júliusban minimális. Ez azzal magyarázható, hogy a levegő hőmérsékletének növekedésével a telítési gőznyomás is növekszik, alacsonyabb hőmérsékleten tehát kisebb vízgőz mennyiség nagyobb relatív telítettséget tud előidézni.

A páranyomás havi és éves átlagértékeiben az ország egész területére meglehetősen egyöntetű a kép ezért ezt térképes formában nem jelenítik meg. A relatív nedvesség már sokkal jobban értelmezhető területi képet mutat. A téli hónapokban a relatív nedvesség egyöntetűen magas az ország egész területén 75%75%-körüli, fölötti értékekkel. A nyári hónapokban az eltérő páratartalmú óceáni és kontinentális légtömegek betörései miatt a területi kép árnyaltabb. A Dunántúlon NyNy-K felé az óceáni hatás gyengülésével párhuzamosan csökkenő 7575-60 %%-os értékek tűnnek ki. Az Alföldön a medence jellegből adódó koncentrikus elrendeződéssel55elrendeződéssel55-70%70%-os értékek jelennek meg. DK felől érkező száraz, mediterrán légtömegek beáramlása esetén nyáron előfordulhat 1010-15%15%-os relatív nedvesség is az Alföld DKDK-i részén.

16

KÖD

A térfogaton belüli kicsapódás alkalmával a légtömegben egyszerre igen sok apró vízcsepp, vagy jégkristály keletkezik, amelyek az addig átlátszó levegőt elhomályosítják. Ekkor köd vagy felhő keletkezik attól függően, hogy a folyamat a talajközeli vagy a magasabban fekvő légrétegben játszódik le. A kettő között fizikai értelemben tehát nincs különbség: felhőnek vagy ködnek nevezzük a légkör olyan összefüggő részét, amelyben az igen kisméretű vízcseppek vagy jégkristályok olyan nagy számban lebegnek, hogy a napfény (napsugárzás) útjában akadályt jelentenek. Ködös napnak tekintjük azt a napot, amikor a látástávolság az előbbi okból bármennyi időre 1km alá csökken

Érintkezés által hűl le a levegő, ha nálánál hidegebb felszín (fagyos talaj, hótakaró) fölé áramlik. Ez azonban az ún. áramlási ködöt eredményezi. Nevezik advektív, advektív, vagy frontális ködnek is mivel ilyen helyzet frontátvonuláshoz kapcsolódó páraadvekció estén alakul ki. A felszíni kisugárzás következtében az éjszaka lehűlt talaj fölötti levegő is lehűlhet arra a hőmérsékletre, tehát a harmatpontjára, vagy az alá, amelyen a benne lévő vízgőz telítetté válik. A kondenzáció ezen a módon általában csak a talaj közeli vékony rétegben megy végbe, tehát kisugárzási köd keletkezik. Keveredéssel úgy következhet be kondenzáció, hogy két különböző hőmérsékletű és a telítettséghez közel álló légtömeg keveredik össze. A beálló közös hőmérsékleten pedig a vizgőz telítetté válik, keveredési köd vagy felhő keletkezik.

A ködgyakoriság a 100%100%-körül relatív nedvességtartalom mentéhez kötődik, a hőmérséklettel ellentétesen változik. Legködösebb a december 66-12 (a hegységekben 1212-15) ködös nappal. Második az ősz, harmadik a tavasz. A nyár gyakorlatilag ködmentes. A ködgyakoriság napi menetében is a hőmérséklet járásának ellentéte: a legködösebb a hajnal. Legkevésbé a déli órák ködösek. A köd területi eloszlására jellemző, hogy a legkevésbé ködös a legszelesebb Kisalföld és a DunaDuna-Tisza köze (20(2030 ködös napi évi átlagban). Az Alföld többi vidékén és a Dunántúli dombságban 404060 ködös nap jellemző évente. A Legködösebbek hegyvidékeink völgyei 6060-120 ködös nappal éves átlagban.

FELHŐZET

A tényleges napfénytartam kialakításában a felhőzetnek, a borultságnak alapvető jelentősége van. Borultság alatt az égboltnak felhők, vagy sűrű köd által való takartságának %%-ban vagy oktában kifejezett értékét értjük. Műszer nélkü lkül, becslé becsléssel állapí llapítható tható meg. Az égboltot képzeletben nyolc ré részre osztjuk fö föl, és azt állapí llapítjuk meg, hogy abbó abból há hány ré részt takarnak a felhő felhők. A teljes felhő felhőtlensé tlenség 0 (0%), (0%), a teljesen borult ég 8 okta (100%). (100%). Éjszaka a felhő felhőzet terjedelmé terjedelmét abbó abból ítéljü ljük meg, hogy az égbolt há hány nyolcad ré része csillagos. csillagos. A felhő felhőzet megfigyelé megfigyelésénél tekintettel kell lenni azok magassá magasságára, fajtá fajtájára, mennyisé mennyiségére és vonulá vonulására.

17

A felhőzet évi járására jellemző, hogy a legderültebb a nyár vége (gyakori anticiklonális helyzetek), A ciklonális helyzetekhez kapcsolódó gyakori ködképződés miatt a legborultabb a december. Napi menete sajátos. A legkevésbé felhős a késő este minden évszakban. A legerősebb borultság időpontja azonban eltér télen és nyáron. Nyáron az erős konvektív felhőképződés (kumuluszok) miatt a koradélután a legborultabb. Télen az éjszakai kisugárzás miatt gyakori ködköd- és alacsonyszintű rétegfelhő képződés következtében a hajnal és délelőtt a legborultabb.

A felhőzettel való borítottság százalékban megadott évi átlaga alapján a legkisebb borultság az Alföld középső részét jellemzi (valamivel 50% felett), megfelelően a medencemedence-jellegnek. A peremek felé haladba a borultság fokozatosan nő, az ÉszakiÉszaki-középhegység D.D.-i előterének a kivételével, ahol a főnfőn-jellegű légmozgások hatására az alföldihez hasonlóan alacsony borultság jellemző. Legborultabb területünk a NyNy-Mo.Mo.-i peremvidék, ahol a borultság mértéke eléri a 70%70%-ot. A borultság jellemzésére alkalmas a derült (felhőzöttség< (felhőzöttség<20%) és borult (felhőzöttség> (felhőzöttség>80%) napok száma. Legtöbb a derült nap az Alföld közepén (Kecskemét:90 n.), a legkevesebb a ZempléniZempléni-hg.hg.-ben és az Alpokalján (Sopron:40 n.). A Borult napok száma 80 (Kecskemét) és 140 (Sopron) között változik.

18


Mivel éghajlatunk hajlik a szárazságra mg.mg.-i, ökológiai szempontból kitüntetett jelentősége van a csapadék időidőés térbeli megoszlásának. A csapadék általában kevesebb, mint a vegetáció igénye, a klimatikus vízmérleg az ország jelentős részén negatív.

A CSAPADÉK

A csapadék időbeli dinamikája

A csapadék évi menetében kettős hullám jelentkezik. A csapadék minimum januárra esik. Ennek az alacsony páranyomás és a gyakori anticiklonális makroszinoptikus helyzetek (Szibériai max.) max.) az oka. A legtöbb csapadék májusmájus-július közt hullik. A páranyomás maximumával és a Medárd nap környéki fokozódó ciklon tevékenységgel, és felerősödő konvekcióval hozható ez kapcsolatba. A maximum az ország egyes területein némiképp eltolódva jelenik meg. A DunántúliDunántúli-dombság és a Bakony térségében májusban, A NyNy-i határszélen Júliusban, míg az ország nagyobb részén júniusban van a legtöbb csapadék.

A DD-Dunántúlon, és a DunántúliDunántúli-khg. khg. DKDK-i lejtőin megfigyelhető egy őszi (október(október-november) másodlagos csap. Max. Max. is. Ezt a mediterrán térségben kialakuló alacsonynyomású központ (genovai(genovai-ciklon) irányából érkező mediterrán ciklonok melegfrontjai által okozott esőzések hozzák létre. Nem ritka, hogy a bőséges őszi esők következtében a téli félév a csapadékosabb (az esetek 2020-30%30%-ában áll ez fenn). A téli félév nagyobb csapadékmennyisége a mediterránabb DD-Dunántúlra jellemző leginkább, Az Alföldön az esetek 8080-90%90%-ában a nyár a csapadékosabb. Az őszi másodmaximum DNyDNy-ÉK irányban gyengül. A csapadékmennyiség évről évre akár 2,52,5-szeres ingadozásokat is mutathat. Ez a legváltozékonyabb éghajlati elemünk.

A legszárazabb években az Alföldön előfordul 290290350mm csapadék, míg a csapadékosabb években ugyanott 800800-900mm csapadékot mérnek. A NyNyDunántúlon ilyen években 1.000mm feletti csapadékösszegek sem ritkák. Bármely hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. A csapadékos napok száma sokévi átlagban az ország egészére 120 nap körül van, tehát elvileg minden 3. nap csapadékos. (Csapadékos nap: ha 0.1mm0.1mm-t elér a lehullott csapadék mennyisége.) A leghosszabb csapadékmentes időszak hossza 60 nap. Nyáron gyakori a 200200-300mm300mm-es havi csapadékátlag. 1870 óta a legnagyobb évi csapadékmennyiség 18961896ban Pécsen esett (1204mm). A legkevesebb pedig 19831983ban Kecskeméten (334mm).

19

A csapadék területi megoszlására az óceántól való távolság növekedése (gyengülő óceáni hatás) és a domborzat hatása együttesen nyomja rá a bélyegét. A Dunántúlon a mérséklődő óceáni hatással páthuzamosan DNyDNy-ÉK irányban 800mm800mm-ről 550mm550mm-re csökken az évi átlagos csapadék mennyiség. A Dunától KK-re az Alföld területén koncentrikusan 550mm550mm-ről 500mm alá csökken a csapadékmennyiség, amiben a medencemedence-jelleg nyilvánul meg. A Hortobágy, Hármas KörösKörös-vidéken 480480-500mm csapadék hull évente, míg a SzatmárSzatmár-BeregiBeregi-síkon ez eléri a 600mm600mm-t. Az Alföld középső része és a Ny Dunántúl csapadékmennyisége között kétszeres különbség van. Középhegységeink nagy részén 600mm feletti értékek jellemzők.

Hegyvidékeink az orográfiai csapadékképződésnek köszönhetően csapadék többlettel rendelkeznek síksági területeinkhez képest. Országos átlagban 100m tszfm. tszfm. növekedés kb. 50mm évi csapadéktöbblettel jár. Az anomália nem érvényesül azonban egyformán hegyvidékeinken. Az uralkodó szélirányra merőleges futású hegységek luv oldalán a legerősebb (Magas Bakony). Az ellentétes (lee (lee)) oldalon negatív anomália is lehetséges (Börzsöny).

20

Mg.Mg.-i szempontból fontos a tenyészidőszakon belül (áprilistól szeptember végéig) lehullott csapadék mennyisége. Országos átlagban ez a mennyiség az évi összcsapadék 5555-65%65%-a. A területi kép hasonló az összcsapadékhoz. összcsapadékhoz. Kiemelkedik az Alföld középső részének száraz volta. Bár a tenyészidőszak csapadékosabb a téli félévnél, a vegetáció számára csak a hóolvadásból származó vízmennyiséggel elegendő a tenyészidőszak csapadékmennyisége.

A különböző küszöbértékek feletti csapadékok gyakorisága

A csapadék fontos jellemzője a mennyisége mellett az intenzitása, vagyis az időegység, óra, perc alatt lehullott csapadék mennyiség is az óraóra-, ill. percintenzitás. A beszivárgás mértéke és a talajeróziós folyamatok hatékonysága szempontjából fontos paraméter. Az intenzívebb eső vize kevésbé szivárog be, nagy kinetikai energiájú cseppjeinek becsapódásai erősebben rombolják a talaj aggregátumokat. Ombrográf adatokból számítják. 0,1mm, 1, 5 és 10mm csapadékösszeggel bíró napokat szokás elkülöníteni. A percintenzitás a leghevesebb záporokban1záporokban1-3mm/perc értéket is elérhet, de a gyakoribb csendes esők 1mm/óra csapadékot szolgáltatnak.

A csapadékos napok száma nincs szoros kapcsolatban az éves csapadék mennyiség területi képével. Az Alföld középső szárazabb részén kevesebb (110 körüli) a csapadékos nap. Legtöbb a 700m feletti területeken és a SzatmárSzatmár-BeregiBeregi-síkon (135 nap). A nagyobb csapadékok világosabb összefüggést mutatnak a domborzattal. 1mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 7575nél kevesebb, a NyNy-Dunántúlon 9595-100 fordul elő. 5mm feletti csapadékú napokból az Alföld közepén 3535-40 a NyNy-Dunántúlon 4545-50 fordul elő. A 10mm feletti csapadékú napok számmal az Alföld közepén 15 alatti a NyNy-Dunántúlon 25 feletti.

A csapadék összidőtartamának 75%75%-a 1mm/ óra alatti intenzitású eső, amiből a csapadék teljes mennyiségének 30% át szolgáltatja. Közepes intenzitású csapadék (1(1-5mm/óra) az esőzések időtartamának 22%22%-a, ami a teljes vízmennyiség 50%50%-át adja! Nagy intenzitású (5mm/óra feletti) csapadékhullás az esetek mindössze 2%2%-ában van, de ebből származik a teljes csapadékmennyiség 20%20%-a! A közepes és eróziós szempontból kedvezőtlen hatású nagyintenzitású csapadékok jelentősége tehát kiemelkedő. A gyakori nagyintenzitású csapadékok talajeróziós hatásának értékelésére szolgál a zivatarból származó erózióveszély mértékét mutató index.

21

Az extrém nagycsapadékokra vonatkozó néhány érdekesség:

Zivatarok és jégesők

A nyári félévben előforduló nagy intenzitású, elektromos kisüléssel kísért csapadékhullás a zivatar. Legzivatarosabb területünk a Mátra, a DunazugDunazug-hg., A DK Alföld és a SzatmárSzatmár-BeregiBeregi-sík (30 nap/év felett). Az Alföld középső részén a legkisebb a zivatarok gyakorisága (20nap/év alatt). A zivatarok gyakori kísérője a jégeső, ha a zivatarfelhő felső részében jóval fagypont alatti hőmérséklet és igen erős feláramlás alakul ki. A legtöbb jégeső Júliusban fordul elő (20db sokévi átlagban), a legkevesebb decemberben (0,4db sokévi átlagban). A jégeső területi megoszlására jellemző, hogy ú.n. ú.n. „jégeső pályák” mentén fordul elő. Ilyenek: A MátraMátraBükk, Kemeneshát, VillányiVillányi-hg. Hajdúhát.

A havazás és a hótakaró

Hazánk éghajlatának jellegzetessége, hogy még a legenyhébb teleken is hullik hó, bár mennyisége évről évre tág határok közt ingadozik. Az Alföldön évente átlagosan 1818-22 napon havazik A Dunántúlon és dombsági területeinken 2525-30 nap, hegyvidékeinken 3030-40 nap, 700m tszfm. tszfm. felett 5050-60 napon havazik. A hó alakjában lehulló csapadék mennyisége vízre átszámítva sokévi átlagban 4040-170mm közt van. 400m tszfm. tszfm. felett mindenütt meghaladja a 100mm100mm-t. Az enyhébb telű Dunántúlon 8080-120mm (a Genovai ciklon hatása) A zordabb telű Alföldön (a Szibériai max. max. hatása) csak 404060mm évi csapadékmennyiség származik a havazásokból. A hónak az évi csapadékból való részesedése az Alföldön 7710%, a DNyDNy-Dunántúlon 1010-15%, míg a hegyvidékeinken 151520%.

22

A havazások után, ha hőmérséklet tartósan fagypont alatt marad a hótakaró, hosszabbhosszabb-rövidebb ideig megmarad. Azokat a napokat, amikor a felszínt legalább 1cm vastag összefüggő hótakaró borítja hótakarós napnak nevezzük. Legkevesebb hótakarós nap van az Alföld középső részén (30(30-35 nap), ahol a lehullott hó mennyisége is kicsi. A Dunántúl nagy részén 4040-45 hótakarós nap fordul elő a több havazás következtében, a magasabb januári középhőmérséklet ellenére. Középhegységeinkben 50 felett van a hótakarós napok száma, de 700m tszfm. tszfm. felett 100100-120 hótakarós nap fordul elő. 100m tszfm. tszfm. növekedésre a Dunántúli khg.khg.-ben +7, az Északi khg.khg.-ben +9 hótakarós nap jut. Egyes teleken az Alföldön nem alakul ki összefüggő hótakaró, máskor 8080-100 napon át megmarad a hó.

A hótakaró fontos éghajlati paramétere még a vastagsága. A telente előforduló maximális hóvastagságának átlagolásával kapjuk a hótakaró átlagos maximális vastagságát. A hideg, de kevésbé havas Alföld nagy részén ez 151520cm körül van. A DunántúliDunántúli-dombság területén 2525-40cm. Középhegységeinkben és a NyugatNyugat-magyarországi peremvidék területén 3030-50 cm. 500m tszfm. tszfm. felett 50cm felett van. 100m tszfm. tszfm. növekedéssel az átlagos maximális hóvastagság országos átlagban 6cm6cm-rel nő. Az Alföldön előfordul olyan tél amikor nincs mérhető vastagságú hótakaró, ill. olyan, amikor 6060-80cm vastag takarót alkot. Az országos rekord hóvastagság 151cm (1947 feb. feb. KőszegKőszeg-Stájerházak) Stájerházak)

A zúzmara

A zúzmara az áramló enyhe, párás levegőből a fagypont alatti hőmérsékletű tereptárgyak kiálló éleire kirakódó jégtűkből képződő mikrocsapadék. mikrocsapadék. Jelentős túlterhelést okozva a fák ágainak letörését, a légvezetékek leszakadását okozhatja. Kártétele miatt az egyetlen rendszeresen mért mikrocsapadék. mikrocsapadék. Hazánkban 1967/68 tele óta működik zúzmaramérő hálózat. Legzúzmarásabb területeink a hegyvidékek, ahol 30 feletti a zúzmarás napok száma, míg az Alföldön csak 448 zúzmarás nap fordul elő. Még a kevéssé zúzmarás területeken is történhet jelentős mennyiségű zúzmara lerakódás.

23

AZ ÉGHAJLATI ELEMEK IDŐ ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSAI MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN A légnyomás és a szél

A légnyomás

A légnyomás időbeli dinamikája

A földfelszín eltérő mértékű felmelegedése a felszín feletti légkörben légnyomás különbségeket hoz létre. A légnyomás különbségek kiegyenlítésére a levegőrészecskék mozogni kezdenek az alacsonynyomású területek irányából a magasnyomású területek felé. Ez a vízszintes mozgás a szél. A a légnyomás tehát számos éghajlati elemmel áll közvetlen és közvetett kapcsolatban. Egyike a legalapvetőbb éghajlati elemeknek. A 20. század első felében ezért a meteorológiai jelenségek széles körét légnyomási alapon próbálták magyarázni. Később a háttérbe szorult. Napjainkban a nagytérségi előrejelzések készítésének egyik eleme a légnyomás topográfiai térképek elemzése. Élettani hatása miatt (humán biometeorológia) is fontos.

A légnyomás a legstabilabb éghajlati elem napi és éves ingadozásai legfeljebb néhány %%-ot tesznek ki. Napi menete kettős hullámot mutat: főmax. főmax. de. 1010-11 óra k.; főmin. főmin. du. 44-5 óra k. Másodmax. Másodmax. Este 1010-11 órak.; órak.; másodmin. másodmin. Hajnali 44-5 óra k. A napi ingás amplitúdója az egyenlítőtől a sarkok felé csökken. Mo.Mo.-on általában 11-6 mbar a szabályos napi ingás, de frontátvonulás 1010-20 mbar ingást is előidézhet. Éves menete szintén kettőshullámú. Főmin.: Főmin.: áprilisáprilis-május (Izlandi min. irányából érkező mérs. mérs. övi ciklonok) Főmax.: Főmax.: Január (Szibériai max. max. irányából betörő anticiklonok). Másodmin.: Másodmin.: július a medence középső részének erős felmelegedése miatt. Másodmax.: Másodmax.: szept.szept.-okt. (Azori (Azori max. max. felől betörő anticiklonok).

24

A légnyomás havi átlagainak ingása 9,0 és 25,0 mbar közt van. Télen az ingás nagyobb (23,0(23,0-25,0mbar) a gyakori anticiklonális helyzetek miatt, nyáron kisebb (9,0(9,010,0mbar) a ciklonális helyzetek nagyobb gyakorisága miatt. Az abszolút ingás 7070-80 mbar közt van országosan. A hegyvidékeken a magassággal a légnyomás csökken, átlagosan 1010-12mbar/100m értékkel. A hideg levegőben télen nagyobb, a melegebb levegőben nyáron kisebb a csökkenés mértéke.

A tengerszintre átszámított átlagos légnyomás januári térképe

A légnyomás területi különbségeit bemutató térképről látható, hogy az ország területének középső részén az év egészében, a januárban és júliusban egyaránt viszonylag alacsony a tengerszintre átszámított átlagos légnyomás. A peremeken Ny, É és ÉKÉK-felé az értékek növekednek. A középső alacsonynyomású terület a medencemedence-hatás következménye: a medence erősebben felmelegedő középső részén alacsonyabb légnyomású terület jön létre. A NyNy- i területeken az Alpok, KK-en a Kárpátok irányából érkező főnfőn-jellegű légmozgások okozzák a peremeken a légnyomás növekedését. A területi eltérések ezrelékes nagyságrendűek: évi átlagban 0,8; télen 0,4; nyáron 1,4mbar a differencia.

A tengerszintre átszámított átlagos légnyomás júliusi térképe

A Szél

A szél a napsugárzáshoz hasonlóan alapvető jelentőségű éghajlati elem, mivel majd mindegyik éghajlati elemre módosító hatást gyakorol. A szél vektormennyiség, a nagyságával (szélsebesség m/s) és irányával (amerről fújfúj- égtáj, fok, vagy 3232-es irányskála) jellemezhető. A mérsékelt övezeten át zajló meridionális hőcsere következménye, hogy e övezet szélirányai nem olyan stabilak, mint a trópusokon, vagy a sarkvidéki területeken. Míg a passzát övezetben az esetek 7070-80%80%-ában az uralkodó (leggyakoribb) szélirányból fúj a szél, addig a KárpátKárpát-medencében ez az arány 1515-35% max. max.

25

Az uralkodó szélirányok tekintetében 4 jellegzetes régió van Mo.Mo.-on. on. 1. A Kisalföldön, a DunántúliDunántúli-khg. khg. nagy részén és a DunaDunaTisza közén az általános légcirkuláció ÉNyÉNy-ias fő irányának megfelelő szélirány alakul ki. Ez a Dévényi szélkapun át beáramló légtömegek mozgási iránya, amit a DNyDNy-ÉKÉK-i csapású DunántúliDunántúli-khg. khg. sem módosít. 2. Az Alpokalján és a ZalaiZalai-dombság területén É-ias szélirány jellemző. Ez a Dévényi szélkapun át belépő ÉNyÉNy-i alapáramlás szétterülésével alakul ki. A ZalaiZalai- dombság területén a meridionális völgyhálózat tovább erősíti a felszínközeli szél ÉÉ-i irányát.

3. Az ÉszakiÉszaki-khg. khg. területén nem határozható meg egy uralkodó szélirány. A Börzsöny és a Cserhát területén NyNy-i, A Mátrában ÉÉ-i, A Bükkben ÉNyÉNy-i, az Aggteleki karszton KK-i, A ZempléniZempléni-hg.hg.-ben ÉKÉK-i szél jellemző. A Mátraalján DNyDNy-i, a Bükkalján DKDK-i szél van A Folyóvölgyek (Zagyva, Hernád) mentén ÉÉ-i szélirányok jellemzők. 4. A Tiszántúlon ÉKÉK-i Szélirány uralkodik, mellette a DNyDNy-i jellemző még. Ennek a Tiszántúli szélcsatorna az oka. Az ÉKÉK-i Kárpátok 1000m körüli vonulatán átkelő kontinentális légtömegek a ZempléniZempléni-hg. és az Erdélyi szigethg. szigethg. tömbje közötti szélcsatornába kerülnek. A szélirányok százalékos gyakoriságát a szélirány diagrammokkal szokás ábrázolni. Ezekből jól kirajzolódik az egyegy-egy területen az uralkodó irány melletti szélirányok gyakorisága.

Amint az a táblázatból látható, a súrlódási réteget jóval elhagyva 5km5km-es magasságban, ahol a domborzat szélirányszélirány-módosító hatása már nem érvényesül, a kép sokkal egyöntetűbb. Az esetek 59%59%-ában a NyNy-i szektorból fúj a szél, ami megfelel a mérsékelt övezetben jellemző nyugatias alapáramlásnak.

26

A szél másik fontos jellegzetessége a sebesség. Ennek vonatkozásában megnyilvánul országunk medence fekvése: az évi átlagos szélsebesség (10m magasan). 224m/s közt mozog. Európai viszonylatban ez gyengének mondható, a KárpátKárpát-medence szélvédettnek tekinthető. Különösen erős szélvédő hatás érvényesül a khg.khg.-ek DKDK-i előterében A szélsebesség éves dinamikájára tavaszi (március, április) maximum és őszi (szeptember) minimum jellemző. Napi menetére koradélutáni maximum és hajnali minimum jellemző. A domborzat, a medencejelleg következménye az, hogy a különböző légtömegek betörése késleltetett, ugyanakkor a medencében az anticiklonális helyzetek tartósan fennmaradnak.

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS VÁRHATÓ JELLEGZETESSÉGEI ÉS HATÁSAI MAGYAROROSZÁGON

A Föld története során globális átlagban a mainál több fokkal melegebb és hidegebb éghajlat is előfordult a mainak nagyjából megfelelő kontinens elhelyezkedés mellett. A körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt elkezdődött jelenkori jégkorszakon belüli glaciálisglaciális-interglaciális váltakozás a mérsékelt szélességeken 66-10 °C °C-ot elérő, s a jéggel való borítottságban a mai téltél-nyár különbséggel azonos nagyságrendű változásokat hozott. A körülbelül hatezer évvel ezelőtti interglaciális optimum óta a hőmérséklet ezer évenként körülbelül fél fokot csökken és mintegy ötezer év múlva ismét egy hűvös, glaciális klíma kezdete várható. E változások azonban két nagyságrenddel lassúbbak, mint a várható antropogén felmelegedés.

27

a) b)

A 19. század második felétől kezdődően a Föld átlaghőmérséklete kisebb ingadozásokkal körülbelül 0,60,60,2 °C °C-kal emelkedett. Magyarországon az elmúlt bő évszázad során 1°C1°C-os hőmérséklet emelkedés és NyNy-on 100mm, DKDK-en 50mm körüli csapadékmennyiség csökkenés volt mérhető. A bizonytalanság nagy része a trendbecslés matematikai hibája, de 0,050,05-0,1 °C °C-ot okozhat a ki nem küszöbölt városhatás. (Ez szintén melegedésre utaló, de a globális felmelegedéstől független jelenség.). A felmelegedés tényét a felszíni léghőmérséklet mérései mellett több más környezeti elem (hótakaró, tengeri jég kiterjedés és vastagság az északi félgömbön, a gleccserek visszahúzódása stb.) idősorai is alátámasztják.

Ugyanakkor nem rendelkezünk kellő magyarázattal arra a tapasztalatra, hogy az utóbbi kétkét-három évtizedben a légkör alsó tíz kmkm-es rétegében, a troposzférában miért nem mutatható ki a felszínen egyértelmű melegedés. Az IPCC Harmadik Helyzetértékelő Jelentése szerint az sem egyértelmű, hogy miért gyorsabb a tengervíz szintjének eddigi 1010-20 cmcm-es emelkedése a múlt század közepe óta, mint amennyinek a hidroszféra komponenseiből, illetve a számítógépes óceáni modellek becslései alapján lennie kellene. További kérdés: mennyire egyértelmű, hogy a tapasztalt melegedés az emberi tevékenységnek tudható be? A klíma tényleges (mérési hibáktól független) változása három valószínűleg egymással párhuzamosan ható okra vezethető vissza. Ezek: az éghajlati rendszer belső ingadozásai (minden külső hatás nélkül); természetes külső tényezők (vulkánosság, naptevékenység stb.);

Ugyanígy nem teljesen kielégítő a tisztán antropogén hatások együttesével történő szimuláció sem, különösen a 20. század első felének melegedése, majd az ezt követő lehűlés tekintetében. Az utóbbi 150 év hőmérsékleti trendjeit leginkább az antropogén és természetes külső tényezők együttes hatása írhatja le. Az IPCC által közreadott számítások a teljes globális klímamodellek átlagos érzékenységét visszaadó, egyszerű termodinamikai modellben készültek. A költségmegtakarításon túl ennek az is az oka, hogy a teljes modell belső változékonyságát csak akkor lenne érdemes figyelembe venni, ha rendelkeznénk a megfelelő részletességit kezdeti állapottal is a 19. század második feléből!

a)

A felszín közelében (2 m magasságban) hőmérővel mért léghőmérséklet (a) alakulása földi átlagban; illetve ezer éves közvetett történeti rekonstrukció és a műszeres adatok együttes ábrázolása (b) az északi féltekén. A 20. századi melegedés szembetűnően gyorsabb a korábbi (csekély hűlést jelentő) változások üteménél.

antropogén hatások (üvegházgázok, aeroszolok, felszínhatás stb.). A kapcsolt óceánóceán-légkör modellek megjelenése óta lehetőség van olyan kísérletek végzésére is, amelyek több száz, vagy több ezer évig futtatják a modelleket minden külső hatás nélkül. E futási sorok szimulálják a rendszer belső változékonyságát, s mutatják, hogy az 19101910-es évektől a '40'40-esekig és a '70'70-esektől máig tapasztalt melegedés, illetve a műszeresen rekonstruálható körülbelül másfél évszázad igen ritkán (a modellek szerint jóval kevesebb, mint 5% gyakorisággal) produkálnának a tapasztaltaknak megfelelő erősségű változást minden külső hatás nélkül. Tisztázandó az is, hogy milyen a természetes és az antropogén, ezen belül az üvegházgázok hatásainak aránya. A természetes külső hatások önmagukban nem képesek reprodukálni a tapasztalt változásokat.

Várható globális, regionális és magyarországi változások

A globális felmelegedés problémakörének gyakorlati szempontból talán legfontosabb kérdése: hogyan változik az egyes térségek, országok éghajlata? A regionális sajátosságok az éghajlati rendszer belső folyamatainak késleltető és térbeli újraelosztó szerepe miatt ugyanis az egyes térségekben nem egyszerre és nem azonos módon jelentkeznek. Bár, a globális klímamodellek térbeli felbontása, s ezáltal fizikai teljessége ma még nem elegendő, az egyes térségekben megnyilvánuló klímaváltozások megbízható behatárolására, nagyobb, övezetes léptékben azonban kirajzolódik néhány egyértelmű elmozdulás a jelenlegi állapothoz képest.

28

A legnagyobb változás az Északi Félgömb magas szélességein várható, ahol a melegedés - főleg a hideg félévben - többszörösen meghaladja a globális átlag változását. A mérsékelt szélességeken a cirkuláció övezeteinek és képződményeinek áthelyeződése miatt a változások előjelének több kombinációja lehetséges a kisebb térségekben, főként, ha az aeroszolok területileg változó szerepét is tekintetbe vesszük. A globális átlaghőmérséklet megfigyelt, illetve modellezett értékei értékei az elmúlt évszázadban a) csak az ismert természetes tényezők; b) csak az antropogén kényszerek (üvegházgázok, aeroszolok), illetve c) a természetes természetes és antropogén kényszerek hatása alatt. A történteket legjobban a két tényező csoport együttese magyarázza. Csak természetes kényszerek kényszerek esetén az utóbbi évtizedek, csak antropogén kényszerekkel viszont viszont a 20. század első felének melegedése marad magyarázat nélkül

Számos modelleredmény mutat arra, hogy a vízháztartás övezetes eloszlásának jelentős módosulására számíthatunk: trópusi és arktikus területek nedvességellátottsága fokozódhat, egyes mérsékeltövi térségek csapadékhiánytól szenvednének. Az éghajlatváltozás szempontjából a különböző földrajzi térségek eszerint más és más rizikófaktorral rendelkeznek. Egyesek gazdaságának kifejezetten előnyös, másoknak közömbös vagy előnytelen lenne a klíma eltolódása egy globálisan melegebb állapot felé. Meglehetősen vitatott kérdés az is, hogy a felmelegedéssel párhuzamosan nőnő-e az éghajlat változékonysága, illetve szélsőségessége. Egyes, főleg az átlagok tendenciájával összecsengő szélsőséges éghajlati események (árvizek, aszály, trópusi ciklonok stb.) gyakorisága és mértéke természetesen megnőhet, esetleg pusztán az "átlag" eltolódásának hatására is anélkül, hogy a változékonyság mérőszámai módosulnának.

Globális és regionális léptékű hatások

Bár számos tudományos kétség felmerült, igen valószínű, hogy az éghajlatváltozás a Föld egészére kiterjed majd, ha bekövetkezik. A földi átlaghőmérséklet emelkedése a kiugróan magas hőmérsékletek sűrűbb előfordulását, míg a nagyon alacsony hőmérsékletek ritkábbá válását vonhatja maga után. A növekvő üvegházhatású gázkoncentráció a Föld felszínének nagy részén a heves csapadékok gyakoribb előfordulásához vezethet. Egyes területeken a száraz napok számának és az aszályos időszakok hosszának növekedése valószínűsíthető. Az elkövetkező száz évben a hegyvidéki gleccserek 3030-50 százaléka eltűnhet a Föld színéről.

A rendelkezésre álló adatok és modellkísérletek alapján ma még nem eldönthető, hogy vanvan-e a változékonyságban valamilyen eltolódás. E fejezetben azt is összefoglaljuk, hogy mai tudásunk alapján a várható globális melegedés miként jelentkezik hazánk éghajlatában, illetve ezeknek milyen elsődleges hidrológiai és ökológiai hatásai lehetnek. Hazánkban a klímaváltozás kockázatának megítélésekor lényeges, hogy a KárpátKárpát-medence a nedves óceáni, a száraz kontinentális és a nyáron száraz, télen nedves, mediterrán éghajlati régiók határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy országunk átcsúszik a három hatás valamelyikének uralma alá. E vizsgálatok kellő időbeli és térbeli bontású, regionális éghajlati forgatókönyveket, vagyis a globális alternatívák megbízható helyi konkretizálását igénylik.

A növényföldrajzi övek várhatóan a nagyobb magasságok irányába tolódnak el. A magasabb északi szélességeken a biológiai produktivitás növekszik majd, a hidegkedvelő fajok elterjedésének déli határán e fajok nagymértékű kihalására számíthatunk. Az édesvíz mennyiségének és eloszlásának változása egyaránt hatással lesz a mélységi és felszíni ivóvízkészletekre, az öntözésre, a hajózásra, az édesvízi ökoszisztémákra és az idegenforgalomra. Számos sekély tó és vízfolyás esetében a felmelegedés elősegítheti az eutrofizáció folyamatainak felgyorsulását. Alkalmazkodási stratégiák és beavatkozások híján a tengerszint 50 centiméteres emelkedése 92 millióra, egyméteres emelkedése pedig 118 millióra növelheti a közvetlenül érintett lakosok számát. Ezekben az országokban a tengerszint emelkedése belföldi elvándorlást, illetve országok közötti menekülthullámot indíthat el.

29

A tengerszint emelkedés várható hatásai elleni védekezés Hollandiában Hollandiában és Bangladeshben

Magyarországi hatások

A hőmérséklet és a csapadék várható hazai változásait a globális változások 0,50,5-4 °C°C-ig terjedő tartományán a köv. táblázat mutatja be. A forgatókönyvek fő állítása hogy az üvegházhatás erősödésével a hazai éghajlat szárazabbá és napfényben gazdagabbá válása várható, legalábbis a melegedés kezdeti, néhány évtizedes tartományán. Részletesebben: A hőmérséklet és a csapadék hazánkban várható változása adott globális melegedés esetén Globális változás

+0,5 °C

+1 °C

+2 °C

+4 °C

Hőmérséklet: nyár/nyári félév

+1,0 °C

+1,3 °C

+2 °C

+4 °C

Hőmérséklet: tél/téli félév

+0,8 °C

+1,7 °C

+3 °C

+6 °C

Csapadék: évi összeg

-40 mm

-66 mm

bizonytalan

40-400 mm

Helyi változás

A hőmérséklet változásával kapcsolatos tengerszint emelkedés ugyancsak széles sávban, azaz 10 és 90 centiméter között alakulhat a jövő század végére. A tengerek átlagos szintje mindazonáltal már az elmúlt, bő egy évszázadban is 1010-20 centimétert emelkedett, nagyrészt a már átmelegedett felső néhány száz méteres vízréteg hőtágulása folytán. E tengerszinttengerszint-emelkedés egy része korábbi vagy nem ismert eredetű. A vizsgált időszak léghőmérsékletléghőmérsékletemelkedésével csak ezen érték mintegy fele függ össze közvetlenül! A kibocsátás kívánatos korlátozását az energiahatékonyság széleskörű fokozásával és az üvegházgáz korlátozási szerződés további bővítésével lehet elérni. A kibocsátáskorlátozás szükséges mértékét olyan prognózisokkal szokás megbecsülni, amelyek arról szólnak, hogy mi történik, ha a koncentrációk stabilizálása adott (450, 650 stb. ppm) ppm) szinten sikerül (IPCC, 1996).

Az ilyen számítások tanúsága szerint a hőmérséklet kis mértékben emelkedik a stabilizálódás után is, főként, ha gyors az addigi emelkedés. Ha tehát ezt a mai koncentrációkra és az eddig végbement növekedésre vonatkoztatjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy néhány tized fokos melegedés még akkor is bekövetkezne, ha az összes üvegházgáz koncentrációját sikerülne a mai értéken tartani. Ennek oka, hogy az óceánok által napjainkig elnyelt és tározott többletenergia elkerülhetetlenül visszahat a légkör melegedésére. Még kritikusabb a helyzet az óceánok szintjének alakulásával a remélt stabilizáció után. Ha ugyanis nem elég gyors a korlátozás, akkor a mélyebb rétegekre átterjedő hőtágulás még évszázadokkal a koncentrációk állandósulása után is emeli a tengerszintet. Ne feledjük azonban, hogy ezek az előrebecslések csak feltételezéseken, illetve egybecsengő, de nem teljesen bizonyított tudományos részeredményeken alapulnak.

A nyári / nyári félévi hőmérséklet (előbbi a nagyobb, utóbbi inkább a kisebb változásra vonatkozik; 1 °C °C-nál mindkettőre van becslés) a kezdeti, 22-szeres relatív érzékenységről fokozatosan 11-szeresig csökken, míg a téli félévben nagyjából 1,51,5-szeres szinten marad. Az évi csapadékösszeg továbbra is nemlineárisan követi a melegedést: a kezdeti, legalább 1 °C melegedésig súlyosbodó, szárazodási tendencia később megfordul, s a csapadékváltozás 4 °C globális melegedésnél már biztosan pozitív lesz. Végül megjegyezzük, hogy a helyi és a globális változások időbeli párhuzamosságain alapuló megállapítások akkor alkalmazhatóak a jövőre nézve, ha e statisztikai kapcsolatok is fennmaradnak. Erre azért van esély, mert a kapcsolatok előjel és nagyságrend szerint a múlt több időszakában is hasonlóan viselkedtek, és nincsenek ellentmondásban a globális klímamodellek - szintén nem hibátlan előrejelzéseivel sem.

30

Lehetséges ellenintézkedések 1.

2.

A fenyegetésekre háromféle válaszlépést lehetne fontolóra venni. Egyes kutatók olyan műszaki intézkedéseket javasoltak, amelyekkel ellensúlyozható lenne az éghajlat változása például szándékosan port lehetne szétszórni a felső légkörben, hogy az visszaverje a napfényt. Csakhogy még maguk a nem tervezett éghajlati változások sem jelezhetők biztonsággal előre, hát még az efféle ellenintézkedések hatásai. Ezeknek a "technikai trükkök"trükkök"-nek az lenne a kockázatuk, hogy zátonyra futnak - vagy éppenséggel őket kárhoztatnák minden éppen akkor végbemenő kedvezőtlen éghajlati ingadozás miatt.

Sok közgazdász inkább egy másfajta intézkedést részesít előnyben: az alkalmazkodást, amelyhez az társul, hogy csak mérsékelt próbálkozásokat vagy semmiféle kísérletet sem teszünk a károk és az éghajlati változások megelőzésére vagy megakadályozására. Az alkalmazkodást hirdető stratégák azzal érvelnek, hogy az éghajlati előrejelzések nagyfokú bizonytalansága miatt oktalanság lenne hatalmas összegeket költeni esetleg soha be nem következő hatások elhárítására. Érvelésük szerint az alkalmazkodás viszont olcsó: a klimatikus változások miatt módosítandó infrastruktúrát - például a vízellátóvízellátó-hálózatot és a partvédelmi berendezéseket - mindenképpen át kellene építeni még a nagyobb éghajlatváltozások bekövetkezte előtt. Az infrastruktúra akkor viszont egyszerűen úgy építhető újjá, hogy megbirkózhasson a változó környezeti igényekkel.

A passzív alkalmazkodás lényegében a bekövetkező eseményekre való reagáláson alapul, ám már most is tehetünk néhány olyan, az alkalmazkodást szolgáló aktív lépést, amely megkönnyíti a jövőt. Az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság éghajlati változásokkal foglalkozó bizottságának javaslata szerint pl.: a kormányoknak minden szinten felül kellene vizsgálniuk vízellátási rendszereik műszaki elemeit, valamint a vízgazdálkodás gazdasági és jogi vonatkozásait, hogy ily módon is növeljék e rendszerek hatékonyságát és rugalmasságát. Az éghajlat felmelegedésével és a csapadék, valamint a vízhozam változásával egyre általánosabb lehet majd a vízhiány, és a regionális szállítás iránti igény sokkal összetettebbé válhat. Magyarország a Duna vízrendszerében alvízi ország, az Alföld egész területén negatív vízmérleggel, ami éghajlatváltozás nélkül is megoldandó vízügyi problémák tömegét vetíti előre a következő évtizedekben, amelyek csak szomszédainkkal együttműködve oldhatók meg.

Az alkalmazkodási stratégia drága, de sikeres példája: a holland Delta Works

Még ha az éghajlat nem változik is is, is, rugalmasabb vízellátási rendszerek megkönnyítenék a szokványos időjárási szélsőségek kiegyenlítését. 3.

A válaszlépések harmadik, legtevőlegesebb csoportja a megelőzés: az üvegházhatású gázok felgyülemlésének korlátozása. Az energiatakarékossági intézkedések, az alternatív energiaforrások vagy a szénről a gázra és más, alacsonyabb széntartalmú fűtőanyagokra való áttérés, akárcsak az erdőirtások beszüntetése, mindmind-mind csökkenthetnék a széndioxidszéndioxid-kibocsátást. A sztratoszféra ózonrétegének pusztítása miatt amúgy is hírhedt halogénezett szénvegyületek gyártásának beszüntetése kiiktatná a felhalmozódás egy további elemét.

31

Az eddigi lépések

Bár a tudományos elemzések felhívták a figyelmet arra, hogy az alkalmazkodási stratégiák kimunkálása mellett a megelőzésre és a kiváltó okok megszüntetésére is törekednünk kell, mindez nem tűnt igazán meggyőzőnek a gazdasági és politikai döntéshozók számára. A Római Klub 19721972-es összeállítása a növekedés korlátjairól, majd 15 évvel később a BrundtlandBrundtlandjelentés az emberiség közös jövőjéről határozottan felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi tevékenység okozta globális környezetváltozás nagyfokú kockázatának mérséklése érdekében cselekedni kell. Az 19801980-as évek második felére az érintett szakértők és politikusok között egyetértés alakult ki abban, hogy e gondok megoldása nemzetközi fellépést igényel.

Az egyezmény lényege az üvegházhatású gázok civilizációs eredetű kibocsátásának korlátozása olyan szinten, amely megóvja a környezetet és a társadalmakat az éghajlatváltozás káros következményeitől. Konkrét kötelezettségként írja elő a csatlakozó fejlett és átalakuló gazdaságú országok számára, hogy üvegházhatásúgázüvegházhatásúgáz-kibocsátásuk 20002000-re nem haladhatja meg az 1990. évi szintet. szintet. A legfejlettebb országok azonban nem képesek betartani az éghajlatváltozási keretegyezményt. Az USA 11 százalékkal, az EU tagállamainak többsége pedig 22-8 százalékkal lépi túl a megengedett szintet. Az átalakuló gazdaságú országokban bekövetkezett gazdasági szerkezetváltás eredményeképp kibocsátásuk 1010-30 százalékkal csökkent. Ráadásul, a tudományos elemzések szerint, a kibocsátás 19901990-es szinten történő "befagyasztása" befagyasztása" nem vagy csak alig csökkenti az éghajlatváltozás kockázatát.

Az 19801980-as évek közepétől nyert teret az a megközelítés, miszerint értelmetlen és sehova sem vezet annak vég nélküli feszegetése, hogy vajon rendelkezünkrendelkezünk-e elégséges tudományos ismerettel ahhoz, hogy például korlátozzuk egyes anyagok kibocsátását. Az 19921992-es riói környezet és fejlődés világkonferencia egyik legnagyobb eredménye annak a széles körű elismerése volt, hogy a döntéshozók a tudományos bizonytalanságra (azaz az elégséges ismeretek hiányára, illetve az előrejelzések pontatlanságára) hivatkozva nem odázhatnak el elengedhetetlen gazdasági és jogi intézkedéseket. A riói konferencia nemzetközi jogi dokumentumot alkotott, ENSZ éghajlatéghajlat-változási keretegyezmény formájában. Mérföldkőnek tekinthető a csúcstalálkozó, amelyen a világ 160 országának első számú politikai vezetői konszenzusra jutottak az éghajlatváltozás megelőzése, illetve a biológiai sokféleség megőrzése témájában, így a globális környezetmegóvás ügye legalábbis akkor úgy tűnt - a világpolitika szintjére emelkedett.

Az egyezmény célkitűzéseit csak a kibocsátás határozott csökkentésével lehetséges elérni. Nem maradt más hátra, mint az "előremenekülés", amely a legutóbbi időkben vesszőfutássá változott. 19971997ben Kiotóban megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentéséről. Az elfogadott új jogi eszköz (kiotói jegyzőkönyv) szerint az OECDOECD-tagállamok, tagállamok, illetve az átalakuló gazdaságú országok - meghatározott, de egymástól eltérő mértékben - a kibocsátás átlag 5,2 százalékos csökkentését vállalták a 20082008-2012 időszakra. Három országban (Ausztrália, Izland, Norvégia) a kibocsátás kismértékben növekedhet, további három ország (Oroszország, ÚjÚj-Zéland, Ukrajna) a kibocsátás befagyasztását vállalta, míg a többi ország 55-8 százalékos csökkentés mellett kötelezte el magát. Az EU tagállamai együttesen ("EU ("EU--buborék") buborék") vállalták az átlagos 8 százalékos csökkentést, mely az EUEU-tagállamok között jelentős eltérést mutat. Magyarország számára a jegyzőkönyv 6 százalékos csökkentést ír elő.

A kiotói jegyzőkönyv - a differenciált kötelezettségeken túlmenően - további lényeges kiegészítéseket tett az eredeti egyezményhez. Egyrészt az elvek szintjén felveti a nem teljesítők valamiféle szankcionálását, másrészt lehetővé teszi az erdőségek szénmegkötő képességének "leírását" az ipari kibocsátásokból. Ez utóbbi tulajdonképpen kiskapu: Szennyezz, amennyit akarsz, csak ültess fát!) Ezeken túlmenően a jegyzőkönyv elismeri annak a megközelítésnek a létjogosultságát, miszerint a kibocsátás csökkentés költségeinek minimalizálása érdekében az országok közös és összehangolt intézkedéseket tehetnek. Azaz amennyiben egy ország határain kívül alacsonyabb költséggel képes ugyanolyan mértékű kibocsátás csökkentést elérni, mint saját nemzetgazdaságában, úgy meghatározott feltételek teljesülése esetén - e megtakarításokat saját magának számolhatja el

32

A jegyzőkönyv három különböző, úgynevezett kiotói mechanizmust határoz meg, melyek keretében az üvegházhatású gázok kibocsátási jogát valorizálható természeti kincsnek, azaz áruba bocsátható "közjószágnak" tekinti. Mind a szankciók, mind a szénnyelők elszámolási kérdését, mind pedig pedig a kiotói mechanizmusok részletes szabályozását "maga előtt görgeti" görgeti" a jegyzőkönyv. A "részletekről" az éves rendszerességgel megtartott miniszteri szintű ENSZ klímavédelmi értekezletek lennének hivatottak dönteni.

A kiotói jegyzőkönyv elfogadása óta megtartott három klímavédelmi csúcstalálkozó (Buenos Aires, Bonn, Hága) nem hozott kézzel fogható eredményt.

Az éghajlatváltozás kárvallottjai (a legszegényebb fejlődő országok) országok) egyre kétségbeesettebben sürgetik és keresik a felelősöket, miközben a "piszkos tizenkettő" (azaz a legnagyobb kibocsátók és a legnagyobb olajexportőrök: olajexportőrök: USA, Kanada, Ausztrália, Japán, ÚjÚj-Zéland, SzaúdSzaúd-Arábia, Kuvait, Nigéria, Irak, Irán, Venezuela, Oroszország) a diplomácia és a tudomány minden minden eszközével fékezni igyekszik a számukra súlyos anyagi következményekkel következményekkel járó döntések meghozatalát.

Az Európai Unió belső megosztottsága akadályozza az egységes fellépést, miközben a jövő nagy kibocsátói (Kína, India, Brazília, Indonézia) a pénzügyi zsarolás fegyverének bevetésével fenyegetik a fejlett világot A 2003 november közepén Hágában megtartott klímaváltozási világkonferencián kiderült: a kiotói jegyzőkönyv jelen formájában nem megvalósítható, mivel nem sikerült megegyezni az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének "hogyanjáról". Túlságosan mélyek a nézeteltérések a fő érdekcsoportok között. Hazánk a világ szénszén-dioxiddioxid-kibocsátásának csupán fél százalékát adja. Miért fontos Magyarországnak a klímavédelem?

Bár a hazai eredetű szénszén-dioxiddioxid-kibocsátás - a GDP, illetve az energiafelhasználás visszaesésével párhuzamosan - hozzávetőleg 20 %%-kal mérséklődött az elmúlt évtizedben, e csökkenés túlnyomórészt a gazdasági szerkezetátalakulásnak köszönhető. Magyarországon egységnyi nemzeti termék előállításához még mindig egyharmaddal több energiát használunk fel, mint az OECDOECD-országok. országok. A napjainkban tapasztalt gazdasági növekedés, az ezredfordulót követően még jelentősen javuló energiahatékonyság mellett is, az energiafelhasználás jelentős mértékű növekedésével járhat.

Ezért a környezetileg megfelelő, az energiatermelés és felhasználás hatékonyságát növelő technológiák fejlesztésének és alkalmazásának, a megújuló energiahordozók elterjesztésének, valamint a témakörrel kapcsolatos társadalmi tájékozottság (környezettudatosság) fejlesztésének kiemelkedő jelentősége van. A kibocsátások csökkentése nemcsak környezeti szempontból hasznos. A klímavédelmi intézkedések hatékonyabbá teszik az energiatermelést és -felhasználást, csökkentik a pazarlást a termelésben, ily módon hozzájárulnak a nemzetgazdaság versenyképességének javulásához is. A hazai klímavédelem tehát a fenntartható fejlődés gyakorlati kimunkálását jelenti.

Epilógus helyett

A fenti áttekintésben igyekeztünk bemutatni azt a világméretű konszenzust, ami a globális melegedést igen valószínű jövőbeni globális folyamatnak tekinti. A változás üteme és különösen annak a Föld különböző térségeinek éghajlati sajátosságaiban megmutatkozó regionális sajátosságai terén ma még nagy a számszerű, utóbbi tekintetben néha az előjelekre is kiterjedő bizonytalanság. Mindezek fényében a globális felmelegedés következményei a szárazföldek belsejében a helyi változások jellege szerint, egyes országok számára akár előnyösek is lehetnek. Ugyanakkor, mint erre a nemrég zárult, johannesburgi Földcsúcs is rámutatott, a világ ma sokkal egyértelműbb és rövidebb távon kárt okozó problémákat sem tud megoldani.

33

Az "Akcióterv" olyan elemi kérdésekben is csak ígéreteket volt képes megfogalmazni, mint a szegénység (a szöveg szerint jelenleg a "legnagyobb globális kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie"); a vízellátás, szennyvízkezelés; a halállomány fennmaradását kockáztató, mértéktelen halászat, a vegyi anyagok környezetre, sőt sokfelé az életre is veszélyes előállítása; az egészségügy egyenlőtlen fejlődése stb. E napjainkban is égető szükségek mellett háttérbe szorultak a jövő környezeti problémái, ezeket csak a biodiverzitás (2010(2010-ig jelentősen lassítani a fajták kihalását) és az energiastratégia (2005(2005-ig stratégiai terveket kidolgozni az energiaenergia- és nyersanyagforrások megőrzéséről) vonatkozásában említi az Akcióterv. Ugyanakkor már konkrét célkitűzésekben sem sikerült megállapodni a megújuló energiaforrások arányával kapcsolatban. Így nem kerülhetett sor az Oroszország csatlakozásával (2004 október) talán végre rövidesen érvénybe lépő - Kiotói Jegyzőkönyv továbbfejlesztésére sem.

A klímaváltozás korlátozásának nehézkes kibontakozása megnöveli az alaptudományok súlyát a problémakörön belül, vagyis - sok más, nem szakmai ok mellett világszerte szükségessé teszi a regionális klímaváltozás és ennek várható ökológiai és gazdasági következményeinek tudományos megalapozását. A klímavédelem egyetlen kézzel fogható eredménye eddig az ózonproblémát szabályozó, világméretű levegőkörnyezeti szerződés, a Montreali Jegyzőkönyv, valamint ennek kiterjesztései (1987(1987-1997). Ez esetben a súlyos, egyértelmű és a Föld minden pontján egyaránt negatív következményekkel járó UVUVsugárzás erősödés miatti félelem vezetett alig pár év alatt a halogénezett szénhidrogének legkülönbözőbb fajtáira kiterjedő korlátozáshoz. Az elvitathatatlan eredmény pár év alatt a felszínközeli koncentráció növekedésének csökkenésbe fordulása volt, amit a múlt évtized végére már az ózonpajzs vékonyodásának - reméljük nem csak átmeneti megtorpanása követett!

A klímaváltozás terén ugyanakkor a legfontosabb tudományos feladattal, a várható klímaváltozás hitelt érdemlő, regionális léptékű tudományos részleteinek megrajzolása még várat magára. Vagyis, az viszonylag jól számszerűsíthető, hogy mit és mennyit kellene világszerte - így hazánkban is - költeni az eredményesség esélyével fellépő klímavédelemre. Ám azt, hogy milyen lesz a klímaváltozás az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban, még jóval kevésbé tudjuk számszerűsíteni. A tudomány tehát leginkább azzal segíthet a klímaváltozás korlátozásában, ha ahhoz hasonló gyorsasággal, mint amivel a korlátozás költségeinek és gazdasági kihatásainak elemzői eljártak, de megfellebbezhetetlen tudományos igényességgel, minél pontosabban behatárolja, hogy mi az a természeti és gazdasági érték, amit a melegedés folyamatának beavatkozás nélküli megvalósulása esetén kockáztatunk.

34

A KÁRPÁT-MEDENCE ÉGHAJLATÁNAK KIALAKÍTÓ TÉNYEZŐI

Recommend Documents