A KÁRMENTESÍTÉSI CÉLÉRTÉK MEGHATÁROZÁSÁNAK KÉRDÉSEI

A Miskoci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 72. kötet (2007)

A KÁRMENTESÍTÉSI CÉLÉRTÉK MEGHATÁROZÁSÁNAK KÉRDÉSEI Madarász Tamás Miskolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti

Tanszék

Összefoglalás: A kármentesítési célérték meghatározás egy összetett, sok irányból elvárással terhelt feladat. A célérték meghatározás a kármentesítés ellentett érdekeltségi rendszerének ütközőpontja, ahol a környezet lehető leghatékonyabb megtisztításának és a kármentesítés költséghatékonyságának szempontrendszere ütközik, és ezek kompromisszumaként születik meg a beavatkozás célját megjelölő koncentráció érték. Ez az érdekellentét minden kármentesítési projekt döntéshozatalát terheli.

A felszín alatti vízkészletek minőségének védelme során gyakran felmerülő kérdés kármentesítési célérték (célállapot határérték) meghatározása. A kár mentesítés célértéke az az előírt maximális szennyezőanyag koncentráció egy adott környezeti közegben, amely szint alá a szennyezettséget a kármentesítés során csökkenteni kell, és amit a kármentő beavatkozás után is tartósan biztosítani kell. A koncentráció meghatározása csak részben szakmai vagy műszaki kérdés, nem el hanyagolható társadalmi és környezetetikai elemei is vannak. Új létesítmények, beruházások vizsgálatakor a megelőzés elvének figye lembevételével célunk a felszín alatti közeg bármilyen szennyezésének kizárása és megakadályozása. A cél a meglévő „tiszta" állapot fenntartása. A múltból örökölt tartós környezeti károk más megítélés alá esnek, és a megoldandó probléma lényegesen összetettebb. Ilyenkor minden esetben felmerül a „mennyire tiszta a tiszta?" kérdés, azaz mi az a kívánatos célkoncentráció, amelyre a szennyezett környezeti elemet tisztítani szükséges. A szennyezett földtani közeg és felszín alatti vizek megtisztításának hagyományos módja a határérték-rendszerhez kötött kár mentesítés. A határérték-rendszer egy szennyező-specifikus koncentrációérték táblázat, amely valamilyen jól definiált céllal, központi környezetpolitikán alapuló értékeket ír elő talajra és/vagy talajvízre vonatkozóan. Az ezen alapuló kár mentesítés során az alkalmazás helyén (pl. ország, vagy tartomány) hatályban lévő határérték-rendszer kötelező érvénnyel alkalmazandó a tisztítás beavatkozási vagy célértékeként. A kármentesítés céljaként kézenfekvőnek tűnik a természetes háttérkon centráció, azaz a szennyezés bekövetkezése előtti állapot visszaállítása, ám ezen 233

Madarász Tamás

ideális célállapot elérése gyakran áthághatatlan műszaki és gazdasági korlátokba ütközik. Megállapítandó tehát egy vállalható kompromisszumot tartalmazó érték rendszer, amely a kármentesítés mértékét a környezet védelmének szem előtt tartásával és az érintettek által elfogadható módon szabályozza. A döntés terhét hagyományosan kormányzati szinten vállalják fel hatályos határérték-rendszerek felállításával. A határértékek alkalmazása nem abszolút megtisztítást jelent, hanem egy társadalmi konszenzuson alapuló, általános érvényű kockázati szinthez tartozó koncentráció alkalmazását. A nemzetközi határérték-rendszerek összevetésekor a határértékek felállításával kapcsolatban két fontos tényezőt kell megemlíteni: Az első a szabályozás elvéhez kapcsolódik. A legtöbb ország alapvető szabályozási döntést hozott azt illetően, hogy a szennyezett terület vizsgálatakor tetszőleges jövőbeni (multifunkcionális) területhasználatot, vagy korlátozott (suitable for use) területhasználatot vesz mértékadónak. A második tényező a határérték által támasz tott kritériumhoz kapcsolódik, nevezetesen, hogy a határérték a beavatkozás szükségességének kritériuma, vagy a beavatkozás során kitűzött kármentesítési célt határozza meg. Az ismert határérték-rendszerek alapvetően két csoportra oszthatók. Az értékek meghatározásakor vagy területhasználati szempontok, vagy a földtani közeg sérülékenységének szem előtt tartása volt meghatározó. A területhasználat alapú határérték-rendszer abból indul ki, hogy az egyes területhasználatok eltérő kívánalmakat képviselnek a felszín alatti közeg tisztaságát illetően. A kár mentesítés során az aktuális/tervezett területhasználat függvényében szigorúbb vagy enyhébb követelményt támasztanak a tisztítás célértékeként, vagy a műszaki lag gazdaságosan megvalósítható kármentesítéshez igazítják (korlátozzák) a területhasználatot. A természeti adottságokból (a terület érzékenységéből) kiinduló rendszerek esetében a felszín alatti vízkészlet védelme érdekében a terület földtani és hidrogeológai viszonyainak figyelembevétele a meghatározó. A természeti ad ottságokból kiinduló rendszer például a jelenleg hazánkban hatályos 10/2000.(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes miniszteri rendelet. A fenti szempontok alapján a határérték rendszerek csoportosítását az 1. ábrán mutatom be.

234

A kármentesítési célérték meghatározásának kérdései

A HATÁRÉRTEKRENDSZER RENDELTETÉSE SZERINTI CSOPORTOSÍTÁS

1. ábra Határérték-rendszerek lehetséges szerepe a kármentesítés folyamatában A szennyezett területek kármentesítésének, illetve a kármentesítési célérték magadásának másik módja a terület-specifikus kockázatfelmérés alkalmazása. Fon tos tisztán látnunk, hogy az eltérés a határérték-rendszertől elsősorban nem a kockázatfelmérés eljárásának alkalmazásában van, hanem annak terület-specifikus jellegében. Minden kellően megalapozott határérték-rendszer ugyanis toxikológiai kísérletekből kapott információkon alapszik, és értékeik kockázati alapon kerülnek meghatározásra. A lényeges különbség az, hogy míg a határérték-rendszerben rög zített értékek általános érvényűek, azaz minden körülmények között (minden elképzelhető expozíciós szcenárió esetén) megfelelő védelmet (elfogadható kockázati szintet) biztosítanak, addig a terület-specifikus kockázatfelmérésen alapuló koncentráció érték - a hazai szabályozásban pl. a „D" kármentesítési célál-

235

Madarász Tamás

lapot határérték - csak az adott földtani, hidrogeológiai viszonyok mellett és a reálisan becsült területhasználatok esetére leszűkítve kerül kiszámításra. A kockázat alapú határértékek meghatározásának lényegi eszköze a terület specifikus kockázatfelmérés, aminek kiterjedt módszertani irodalma van világsz erte és mára már magyar nyelven is [NRC, 1989; Health Canada, 1993; USEPA, 2001; Dura et al., 2001; Szabó et al., 2001; Gondi et al., 2004, Madarász 2005]. A kockázatbecslő eljárásokban a vizsgált probléma (pl. felszín alatti szennyezés) koncepciós modelljében meghatározott célegyed (hatásviselő) kitettségét és kockázatát számoljuk. Humán-egészségügyi kockázatfelmérés esetében a hatás viselő az ember, ökológiai kockázatfelmérés esetében az ökoszisztéma egy vagy több kiválasztott szenzitív indikátora. Kockázatfelmérést általában élő szervezete ket érő egészségkárosító hatások számszerűsítésére végzünk, de az eljárás alkal mazható élettelen elemekre, létesítményekre is. Egyes európai országok a kockázatfelmérés receptoraiként a felszín alatti vizeket is megjelölik (Ausztria, Dánia, Németország), máshol érintett műtárgyak is a vizsgálat tárgyát képezik. Azon országok számára, amelyek ivóvízellátás céljából stratégiai jelentőséggel támaszkodnak a felszín alatti vízkészletekre, a felszín alatti vizek elsődleges recep torok a szennyezett területek kármentesítésekor [Darmendrail és Harris, 2001; Clarinet és NICOLE, 2001]. A vonatkozó hazai szabályozás egyik pillére - a 219/2004 (VII. 21.) Kor mányrendelet - a kockázat alapú kármentesítési célállapot meghatározásakor meg követeli a mérésen vagy modellezésen alapuló koncentráció eloszlás megadását, részletes mennyiségi humán kockázatfelmérést, és az élettelen környezeti elemek védelmének garanciáját is. A kockázatbecslő eljárások sokrétű alkalmazási területeinek csak egyike a kár mentesítési célérték meghatározás. A kockázatfelmérés lépései ilyenkor is mege gyeznek bármilyen más alkalmazásnál használt kockázatfelmérésével. A kockáza tok számszerűsítésének forgatókönyvét az elemző által felállított koncepciós mod ell szabja meg. A kockázatelemző a kiszűrt szennyezőre és a feltételezett expozíciós út vonalakra kockázati értéket számít, mért vagy becsült (pl. modellezett) expozíció alapján. A számított kockázatot összeveti a vonatkozó szabályozásban rögzített elfogadható kockázati szinttel. Amennyiben a kockázat elfogadható, kármentesítő beavatkozásra nincs szükség. Amennyiben a kockázat meghaladja az elfogadható szintet, a környezetszennyezés hatására egészségkárosodás valószínűsíthető a vizs gált hatásviselők körében, ezért beavatkozásra van szükség, azaz az expozíció mértékét csökkenteni kell. Az expozíció csökkentésének módja az expozíció gya koriságának, időtartamának korlátozása, ami elérhető a hatásviselő életmódjába 236


való beavatkozással, vagy - munkahelyi expozíció esetében - pl. személyes véd őfelszerelés előírásával, de legkézenfekvőbb a szennyezőanyag koncentrációjának csökkentése a környezeti közegben. Ez a beavatkozás a kármentesítés. Az elemző ilyenkor a kockázatfelmérésben használt feltételezéseket alkalmazva a környezeti közegre visszaszámítja az elfogadható kockázati szinthez tartozó maximális szennyezőanyag koncentrációt, és azt kármentesítési célértékként adja meg. Ebben az eljárásban a valós vagy feltételezett hatásviselő tolerálható ex pozíciója hat vissza a környezeti elemben megengedhető koncentrációra. Az eljárás tehát elsősorban a hatásviselőt érő kockázattal foglalkozik, és csak másodsorban a földtani közeg vagy a felszín alatti vízkészlet védelmével. A 2. ábra a hagyomán yos határérték-rendszeren alapuló kármentesítési eljárás és a kockázat alapú kár mentesítés közötti fő különbségre világít rá. Segítségül hívva a fentebb ismertetett koncepciós modell sémáját, az ábrán elhelyezhető mindkét eset döntéshozatali helye (megfelelési pontja). A határérték alapú kármentesítéskor „nem foglalkozunk" a humán hatás viselőkkel, azok kockázatával, hanem bízva abban, hogy az alkalmazandó határérték megfelelő védelmet biztosít minden lehetséges receptornak, a szennyezés helyén feltárt és megelemzett szennyezőanyag koncentrációt vetjük össze a határérték-rendszerben rögzítettel. Amennyiben a mért koncentráció meghaladja a vonatkozó határértéket, beavatkozásra van szükség. A döntéshozatal helye ebben az esetben a környezeti közeg, alapja a környezeti közegben mért kon centráció. A második esetben, a kockázat alapú kármentesítési eljáráskor a körn yezeti közegben mért koncentráció legfeljebb csak a szennyező kiszűrésére szolgál. A döntéshozatal kitolódik a hatásviselőhöz, és a döntés alapja a hatásviselőt ért expozíció és annak a kockázata. A döntést nem a mért és megengedett koncen trációk viszonya alapján hozzuk, mivel az ún. megfelelési pont a hatásviselőt érő dózis, nem a közegben mért koncentráció. így a számított és megengedhető kockázat viszonya lesz döntő jelentőségű a kármentesítési koncentráció értékének meghatározásakor. Ennek számos következménye van az ilyen módon méretezett beavat kozásoknál, amit a döntéshozatalkor tisztán kell látnunk. Adott esetben, ha a szennyezett terület felhagyott, - ami a múltbeli kiterjedt talajszennyezéseknél gyakran előfordul - és valós hatásviselő a területhasználat jellegéből adódóan nem azonosítható, a kockázat alapú gondolkodásmód értelmében a kockázat nincs de finiálva. (A kockázat megvalósulásának feltétele a szennyező, terjedési útvonal és hatásviselő térbeli és időbeni együttléte.) Amennyiben a hatásviselő a vizsgált területtől távol helyezkedik el, az őt érő kockázat kicsinek adódik, követ kezésképpen a megengedhető kockázati szinthez tartozó visszaszámított közegkon-

237

Madarász Tamás

centráció magasra (gyakran irreálisan magasra) adódik, aminek eredményeként a nagyobb koncentráció is megengedhető marad a környezeti közegben.

Forrás

Kilépés

Kőzet

Bejutási kapu

A Határérték rendszer valalmely környezeti közegben mért _ koncentrációt vet j össze a határérték rendszer megfelelő koncentrációjával.

Receptor

I

A terület-specifikus kockázatelemzés a receptort érő f becsült kockázatot viszonyítja az elI fogadható kockázat értékhez.

Koncepciós modell

2. ábra A döntéshozatal alapja a kármentesítés során határérték-rendszerek és terület-specifikus kockázatfelmérés alkalmazása esetében [Madarász, 2000] Ha tehát kizárólag a terület-specifikus mennyiségi kockázatfelmérésre alapozzuk a kármentesítési célérték meghatározását, számolnunk kell azzal, hogy ez az eljárás a felszín alatti vizet nem védendő közegként kezeli, hanem csupán expozíciós útvon alnak tekinti, és a beavatkozás mértékét a lehetséges hatásviselőkhöz igazítja. A fenti kritikai észrevétel mellett fel kell ismernünk a kockázat alapú kármentesítés hasznát és előnyeit is. Körültekintő alkalmazása esetén, a kockázati alapon meghatározott kármentesítési célérték lehetővé tesz olyan kármentesítő beavat kozásokat, amelyek a határérték rendszer alkalmazása mellett anyagi vagy műszaki korlátok miatt nem történtek volna meg. Azzal, hogy a kockázat alapú döntésho zatal során szakítunk a környezeti közegben mért koncentráció alapú döntésekkel, lehetővé válik eltérő környezeti közegekben bekövetkezett szennyezések 238


összevetése. A kockázatfelmérésnek ezt a képességét használjuk ki a szennyezett területek rangsorolásánál. A humán kockázatfelmérés, még ha sok feltételezés és bizonytalanság bevonásával is, de alkalmas továbbá arra, hogy: különböző környezeti közegek útján megjelenő környezeti kockázatokat vagy ugyanazon környezeti közegben, de eltérő szennyező anyagok okozta kockázatokat összehasonlítson, azokat kockázati alapon rangso rolja, a beavatkozás sürgősségét illetően sorba állítsa, és a beavatkozás mértékét megadja. A kármentesítési célállapot és meghatározásának kritériumai A jelenlegi hazai gyakorlatban a 219/2004. (VII.21.) Kormányrendelet értelmében a „D" kármentesítési célállapot határérték a törvény által szabályozott esetekben részletes mennyiségi kockázatfelmérés és más komplex elemzések eredményeként állapítandó meg, ami alapján az elemző szennyező- és közegspecifikus „D" érték(ek)re tesz javaslatot. A rendelet lehetőséget ad „rész területenként és mélység szerint eltérő kármentesítési szennyezettségi határérték meghatározására." (21§; (1)). A terület szerint illetékes Felügyelőség a javasolt „D" kármentesítési szennyezettségi határértéket elfogadva azt előírhatja, vagy in dokolt esetben a javasolt értéket felülbírálhatja. A hatályos törvény alkalmazásában elmúlt négy évnek a tapasztalata azt mutatta, hogy a „D" szennyezettségi kármentesítési határérték változó alaposságú, gyakran megkérdőjelezhető színvonalú kockázatbecslő eljárások eredményeként került megadásra. A mennyiségi kockázatfelmérést elbíráló hatóság a kellő ala posságúnak tűnő kockázatfelmérés eredményeit esetenkét elfogadta, máskor pedig a bizonytalanság miatt annak eredményét figyelmen kívül hagyva, a vonatkozó „B" vagy „C" értéket „kapaszkodóként" használva határozta meg a „D" értékét. A javasolt hazai eljárás összhangban van az európai kockázatelemző intézmények átfogó kockázatbecslő programjának megállapításával, miszerint: „a legmegfelelőbb megközelítést a két eljárás (t.i: határérték-rendszerek és terület specifikus kockázatfelmérés) együttes alkalmazás adja, amikor a határérték rendszerek mellett a terület-specifikus kockázatfelmérés későbbi döntéshozatali fázisban, a döntések finomításához kerül alkalmazásra" [CARACAS, 1998]. A 3. ábrán a probléma kiküszöbölésére javasolt hazai eljárást (Gondi et al., 2004) foglalom össze. Az eljárás három tényező vizsgálatára épül: Humán hatás viselők jelenlétének és kockázatának a vizsgálata Szennyező csóva dinamikájának vizsgálata A szennyezés kiterjedésének kérdése A környezeti elemek hatékony védelmét az oldott szennyezés csóvájának elemzése garantálja. A csóva életciklusa alapján növekvő, stabil és csökkenő fázist külön239

Madarász Tamás

böztetünk meg, amit a megfigyelő kutak idősora alapján azonosíthatunk. Az igazol tan stabil, vagy csökkenő fázisban lévő csóva garantálja a szennyezés helyben ma radását, egyúttal a kiterjedt felszín alatti közeg megfelelő védelmét. Nem megengedhető kockázatok és/vagy növekvő ciklusban lévő csóva esetében a szennyezés-terjedési modellezésre és részletes kockázatfelmérésre alapozott kár mentesítési határérték hivatott a környezeti elem és a hatásviselők védelmét biz tosítani. Szennyeié* tóyjya megállapítva, pillanatnyi kiteijedése lehatárolva

S-.'

releváns tturflén iagy \fltwl6gfa) hatésf^

Kîsal«?/

:

. s . %*megriataioäJesa, "szüksége* a szennyezés '-..; tokalizélé*#a.';'/'.,'••

':

Monitoring szükséges a szennyezési csóva vizsgálatira .'•.;.;

•••

Kockéíat : elfogadható?

Âjzo^stcWsn^ elérte a stabil (nem V . ./n(>yrtw6í / NUltabd*)»?/

N

. "0* mBjha^roaíwB * ,

ítattíVlMll&^^éijénés a szennyezés kimozdulásának .megakadályozására

Kárttfirtesitö beavatkozás ' ps monitorozás

A csóva elérte az : .ingatlan halárát? ,

"Â csóva elérte az ' •

magWsfidi pent ez mgalhn

mM^^^'azJrig«««: nincs szükség •k<*Jitófc»Ws*$eW,Wíft 4 év monitorozás

^n m n38JS8jfe Kármentesíti beavatkozás és monitorozás

3. ábra A javasolt magyar eljárás elvi vázlata [Gondi et ah, 2004]

240


Kiemelt szempont emellett a szomszédos területek elszennyeződésének mega kadályozása, ezért az ingatlan határán a feltárt szennyezőnek „B" határérték alatt kell lennie a talajvízben. A „D" meghatározásának és előírásának folyamatába más, - az előzőekkel megegyező fontosságú - szempontok ritkán kerülnek beépítésre, pedig azok is kor látot szabhatnak a célérték lehetséges tartományának. A környezetvédelmi és humán-egészségügyi szempontok mellett műszaki, finanszírozási, jogi és társa dalmi tényezők figyelembevétele is szükséges. A kármentesítési célértéknek az alábbi öt kritériumnak kell megfelelnie: 1. Környezeti elemek fenntartható védelme: A környezeti elem védelme nem minden esetben esik egybe a humán kockázat-alapú védelemmel. A szennyező forrás - terjedési útvonal - hatásviselő logikán alapuló eljárás sok esetben nem elég alapos a környezeti elemek védelme érdekében. A fenntartható és felelős döntések biztosítása érdekében fontos a felszín alatti elemek, nevezetesen a felszín alatti vizek és a talaj/kőzet védelem sajátos szempontrendszerének figyelembevétele. 2. Humán kockázatok minimalizálása: A kármentetési célérték az aktuális és tervezett területhasználatok alapján kiválasztott hatás viselőket terhelő kockázatok elfogadható szinten tartását garantálja, úgy, hogy a megenged hető kockázathoz tartozó szennyezőanyag koncentrációt adja meg a kár mentesítés célértékeként. 3. Környezeti (ökológiai) kockázatok minimalizálása: A humán hatásviselők kel párhuzamosan az érintett ökoszisztéma kiválasztott szenzitív recep torainak elfogadható kockázatát is biztosítani kell. Az ökológiai kockáza tok becslése a kármentesítési projektek gyakran elhanyagolt eleme, köszönhetően annak, hogy a rendelkezésre álló időkeret legtöbbször nem teszi lehetővé az érintett ökoszisztéma alapos megismerését, a cönológiai felvételezést vagy az indikátor fajok kiválasztását. Az ökológiai kockáza tok alapos vizsgálata a humán kockázatfelméréstől is több bizonytalan ságot hordoz magában. Az ökológiai kockázatok elemzését szabványos ökotoxikológiai tesztek elvégzésével szokás „letudni". Tapasztalatom szerint - ha csak nem kiemelt természeti értékek, vagy különösen értékes ökoszisztémák védelméről van szó -, a részletes ökológiai kockázat felmérés nem szükségszerű eleme a kármentesítési célérték meghatározásának, mivel általában az 1. és 2. kritérium teljesülése biz tosítja az ökológiai elemek és a talajfunkciók védelmét is. 4. Műszaki megvalósíthatóság: A finanszírozhatósággal szoros kapcsolatban van a műszaki kivitelezhetőség kritériuma. A kármentesítési célérték nem ritkán a műszaki megvalósíthatóság szempontját figyelmen kívül hagyva 241

Madarász Tamás

kerül meghatározásra, ugyanis bizonyos szennyező vegyületek nem min den határon túl nyerhetők vissza a környezeti közegből. Különösen igaz ez kötött vagy korlátozott technológiák alkalmazása, vagy kedvezőtlen beépítettségi körülmények esetén. A földtani közeg tulajdonságai és a szennyező anyaggal való kapcsolata megszabja azt a maximális menny iséget, ami adott műszaki beavatkozással kinyerhető. A technológiai váltás gyakran finanszírozási vagy kivitelezhetőségi korlátokba ütközik. A feltárt szennyező anyag adott földtani környezetben elérhető minimális - kár mentesítés utáni - koncentrációjának meghatározása részben irodalmi ada tok, részben laboratóriumi és terepi mérések alapján határozható meg. A szénhidrogén szennyezések esetében például - a talajcserétől eltekintve - a kármentesítési célérték meghatározásakor figyelembe kellene venni a szemcseméret függő maradék olajtelítettség (Residual Oil Saturation) mennyiségét, ami a hézagtérfogat 20-25%-át is elérheti. 5. Finanszírozhatóság: A kockázatfelméréssel meghatározott kármentesítési célérték és az általa kijelölt műszaki megoldás finanszírozható kereteken belül kell maradjon. Bármilyen kívánatos legyen is környezetvédelmi szempontból, pénzügyi okokból mégis meghiúsul az irreálisan magas kár mentesítési költségeket képviselő beavatkozás és a mögötte rejlő célállapot terve. A felsorolt szempontok mind határokat szabnak a „D" érték törvényben meghatározott lehetséges tartományán belül is, az 1., 2. és 3. kritérium felülről, a 4. és 5. kritérium pedig alulról. A 4. ábrán a fenti 5 kritérium, „D" értéktartományát korlátozó kvalitatív hatását mutatom be. (A)/(AB),

(B)/(E)

(Cl)

FOLYAMAT

KÖRNYEZETI ELEM MINŐSÍTÉSE

• " D " lehetséges tartománya jogi szabályozás s z e r i n t " ^ " ^ » KORLATI TÉNYEZ


4. ábra A kármentesítési célérték szabályozott és valós tartományának viszonya A kármentesítési célérték és megfelelési pontok: Az előzőekben részletesen bemutattam, hogy a szennyezett területek védelmében humán kockázati alapokon hozott intézkedések nem minden esetben biztosítják a környezeti elem fenntartható védelmét, ezért a kármentesítési célérték minősítése kor a környezeti elemek, különösen a felszín alatti vizek minőségének védelmét külön figyelemmel kell kísérnünk. Ehhez a kármentesítési célállapot megfelelő ségét szerteágazó szempontokat kielégítő kritériumrendszerrel kell biztosítani. A kármentesítés célállapotának megadásakor a kockázat alapú elfogadhatósági kritériumok mellett hagyományos (koncentráció alapú) megfelelési pontok megadása is szükséges. A kockázat alapú célérték meghatározásakor a terület-specifikus szcenáriókat - a vizsgálat időpontjában aktuális és a jövőbeni területhasználatot - alapul véve a meghatározandó célérték(ek)nek három hatásviselőre kell kötelezően elfogadható kockázati szintet biztosítani (5.ábra). • On-site hatásviselő védelme: A szennyezett terület bármely pontján ga rantálni kell az aktuális és tervezett (esetleg korlátozott) területhasználat mel lett lehetséges receptorok elfogadható kockázati szintű terhelését a szennyezett talajjal/kőzet anyaggal való bármilyen érintkezés és illó szennyezők belégzése kapcsán. Tartósan szennyezett területen nem felté telezzük a talajvíz használatát, ezért a talajvíz kockázat alapú célértékét nem az ilyen hatásviselő csoportra méretezzük. Említést érdemel, hogy az „onsite" hatásviselők egy speciális csoportjaként értelmezendő a kármentesítést végző munkások köre. Kiterjedt szennyezések esetében a több hónapon, esetleg éven át tartó kármentesítő munkák során a kármentesítő munkások expozíciójának mértéke a környezeti expozíciót nagyságrenddel meghaladó mértékű lehet. Az ő kockázat alapú védelmük is a fenti expozíciós utak vizs gálata után biztosítható. • Off-site hatásviselő védelme: Off-site hatásviselőként vizsgáljuk a szom szédos (legkedvezőtlenebb helyzetű) ingatlan használóját. A szennyezett in gatlannal szomszédos aktuális és tervezett területhasználathoz kapcsolódó expozíciót figyelembevéve, már a két szóban forgó ingatlan határán is meg követelhető a kockázat alapú megfelelés.

243

Madarász Tamás

Telítetlen zóna 1 B S

Talajvíz tartó

Kétegvtz tartó

(BJ szennyezettség! határérték a szennyezés alatt ha a talajvíz még nem érintett a szennyezéssel

(B) szenny ezettségi \ határérték ha a * zennyezés nem érte el a szomszédos ingatlant

(B) szennyezettség! határérték ha a szennyezés nem érte el a retegvízadót

J }

Kockázatalapú (E) egyedi szennyez ettségt .határérték talajra

Kockázatalapú (E} egyedi szennyezettségi határérték talajvíz re

(B) szennyezettség! határérték a legtávolabbi •nonitoring kútból vett mintában

Humán kockázati megfelelési pont a legközelebbi ivóvíz célú vízkivételi pontnál

Kockázati alapú megfelelési pont Koncentráció alapú megfelelési pont

5. ábra Megfelelési pontok a kármentesítési célérték meghatározásához A javasolt magyar eljárás [Gondi et al, 2004] szerint az ingatlan határán a vonatkozó „B" szennyezettség! határérték megkövetelendő. Kis kiterjedésű, nem nagy területeket érintő szennyezések esetében a feltétel megkövetelhető, bár előfordulhatnak olyan esetek - pl. az ingatlan határhoz közeli szennyező források - amikor a „B" szennyezettségi határérték nem tartható még alapos és körültekintő kármentesítés esetében sem. A nagy kiterjedésű iparterületek tartós környezeti ártalmainak felszámolása kapcsán tudjuk, hogy ez a feltétel az esetek nagyon kis százalékában teljesíthető. Félő, hogy az ilyen típusú feltétel alkalmazása arra késztetné a szennyezett terület tulajdonosait, hogy a szomszédos ingatlan felvásárlásával és annak területkorlátozásával oldja meg a kármentesítési kötelezettségének egy részét. Az ilyen típusú intézkedés ny ilvánvalóan nem a kárfelszámolás és kockázatcsökkentés irányába hat, hanem a törvényi szabályozásnak való megfelelést célzó spekulatív lépés. A „B" koncentráció alapú megfelelés alkalmazása itt abban az esetben indokolt, ha a szennyezés kiterjedése nem érte el a szomszédos ingatlant (ez esetben a feltétel egyébként is teljesül, de a szennyezés kimozdulásának mega kadályozása jogos célkitűzés), vagy amennyiben az „E" egyedi szennyezet-

244


•

tségi határérték meghatározásának nincs létjogosultsága. Ellenkező esetben célravezetőbb az „E" egyedi szennyezettségi határérték alkalmazása. Vízfogyasztó hatás viselő védelme: A szennyezett terület környezetében elhe lyezkedő legközelebbi ivóvíz célú vízkivétel fogyasztóinak szigorú, kockázat alapú védelme szükséges. A kockázat alapú védelem nem csak a feltárás pil lanatában, hanem szennyezés terjedési modellezés alkalmazásával hosszútávon vizsgálandó és a szóban forgó vízbázis fenntartható védelme biztosítandó, mivel annak elszennyeződése a jövőben sem megengedhető. A gyakorlat azt mutatja, hogy a vízfogyasztó hatásviselő kockázat alapú védelmétől általában szigorúbb feltétel a lentebb tárgyalt koncentráció alapú megfelelési pont („B" szennyezettségi határérték teljesülése a legtávolabbi monitor kútban).

Koncentráció alapú megfelelési pontok: A fenti kockázat alapú megfelelések mellett szükséges az alábbi koncen tráció típusú megfelelési pontok figyelembevétele is, elsősorban a felszín alatti közeg védelme érdekében (5. ábra). • A talajvíz védelme: Abban az esetben, ha a szennyezés igazoltan csak a telítetlen zónára terjed ki, a talajvíz-felszínen a vonatkozó „B" szennyezet tségi határérték megfelelősége biztosítandó, azaz a feltárást követően a vízadók elszennyeződését meg kell akadályozni. A megfelelési feltétel hát terében az a kármentesítési alapelv áll, miszerint megakadályozandó a szennyezéssel még nem érintett környezeti közegek (pl. talajvízadó vagy ré tegvízadó) vagy még nem szennyezett területek (pl. szomszédos ingatlan) elszennyezése. Ez kihatással van a beavatkozás ütemezésére, és a feltárási, kármentesítési technikák körültekintő tervezését igényli. • Mélyebb vízadók védelme: Hasonló módon, ha a mélyebb vízadók a szennyezéssel nem érintettek, a „B" szennyezettségi határérték a réteg vízadóban is hosszútávon biztosítandó. Bizonyos szennyezők esetében, amelyek vízoldékonyságukból és sűrűségükből adódóan gyors vertikális mozgásra hajlamosak (pl. klórozott szénhidrogének), ez még olyan áron is megakadályozandó, hogy a kiterjedt általános kármentesítést megelőző azonnali beavatkozást végzünk. • Térbeli szétterjedés megakadályozása: Amennyiben a lehatárolt szennyezés nem terjed ki a szomszédos ingatlanokra, a vonatkozó „B" szennyezettségi határértéknek való megfelelés az ingatlan határon a talaj és talajvíz esetében is hosszútávon megkövetelendő. A megfelelési pont célja a késlekedő, el húzódó beavatkozások kiküszöbölése és a gondatlan, „szétkenő" műszaki 245

Madarász Tamás

•

megoldások kizárása. Egyes hidraulikus eljárások esetében, Funnel-and-Gate technika alkalmazásakor, vagy az ellenőrzött természetes öntisztulás (Moni tored Natural Attenuation) számbavétele esetében ez a megfelelési szabály eseti mérlegelés tárgya lehet, garantálva a hosszútávú sikeres kármentesítést és az érintett felek konszenzusát. Vízbázis védelme: A szennyezett terület megfigyeléséhez kialakított le határoló (legtávolabbi) megfigyelőkútban a „B" szennyezettségi határérték tartós fenntartása. A megfelelési pont a szennyezési csóva monitorozását és egyben a vízbázis védelmét is biztosítja.

Összefoglalás Az elmúlt évek hazai kockázatelemző munkái számos hiányosságra hívták fel a figyelmet, amelyek kármentesítő beavatkozások költségvetésére és haték onyságára is jelentős hatással voltak. Az egyik gyakori kérdés, a környezeti ele mek, mint hatásviselők kezelése a kockázatfelmérés metodikájában. Megál lapítható, hogy a megfelelő kármentesítési célállapot határérték meghatározásához a részletes humán kockázatfelmérés mellett a hagyományos határérték alapú gon dolkodásmód sem megkerülhető. Míg az előbbi elsősorban a humán hatásviselők egészségkárosodását hivatott megakadályozni, az utóbbi a környezeti elemek álla potának védelmét szolgálja. A kettő együttes alkalmazása, az európai gyakorlattal összhangban van és biztosítja a hazai kármentesítési feladatok „D" értékeinek megnyugtató méretezését. IRODALOMJEGYZÉK CARACAS (1998): Risk Assessment for Contaminated Sites in Europe, Volume 1: Scientific Basis; LQM Press, Nottingham, UK CLARINET and NICOLE (2001): The Sustainable Management and Remediation of Contaminated Land, Special Edition of Land Contamination and Reclamation, Editors: Bárdos, P. and Lewis, A., Richmond, UK Darmendrail, D. - Harris, B. (2001): Water Resource Protection Issues in Relation with Contaminated Land; in: Land Contamination and Reclamation, Vol. 9, No. 1, Richmond, UK DURA, Gy. et al., (2001): Kármentesítési kézikönyv 3: Szennyezett területek részletes mennyiségi kockázatfelmérése, Elméleti és módszertani alapok; Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest Filep, Gy. - Kovács, B. - Lakatos, J. - Madarász, T. - Szabó, I. (2001): Szennyezett területek kár mentesítése, egyetemi tankönyv (szerk. Szabó, I.), Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, pp. 176-226 Gondi, F. - Halmóczki, Sz. - Dankó, Gy. - Dura, Gy. - Ligeti, Zs. - Szabó, I. (2004): Kármentesítési útmutató 7.: A mennyiségi kockázatfelmérés módszertana (szerk. Németh, T.), Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest Health Canada, (1993): Human Health Risk Assessment of Chemicals from Contaminated Sites, Volume 2: Risk Assessment Application Manual

246

A kármentesítési célérték meghatározásának

kérdései

Horné R. N. - Szűcs P. (2007): Inferring Well-toWell Connectivity Using Nonparametric Regression on Well Histories. PROCEEDINGS, Thirty-Second Workshop on Geothermal Engineering, Stanford University, Stanford, California, January 22-24, 2007, SPG-TR-183, pp. 1-8. Madarász, T. (2000): Risk Assessment in Hungary as a part of Site Remediation Procedures, Lucrarile Stiintifice ale Simpzionului International, University of Petrosani, International Scientific Symposium, Petrosani, Románia, pp 31-36. Madarász, T (2005): Kockázatfelmérés alkalmazása és kritériumrendszere szennyezett területek kármentesítési során. PhD dolgozat Miskolci Egyetem National Research Council (NRC) (1982): Risk and Decision-Making: Perspective and research. NRC Committee on Risk and decision Making. National Academy Press, Washington D.C, USA Szucs, P. (2006): The most frequent value method in groundwater modeling. My Fulbright Experi ence. Könyvfejezet. Korrekt Nyomda, ISBN: 963 216 798 8, Budapest, 2006. pp. 121-135. USEPA, (2001): Risk Assessment Guidance for Superfund: Volume III. Part A, Process for conduct ing probabilistic risk assessment, Office of Emergency and Remedial Response, Washington DC

247

A KÁRMENTESÍTÉSI CÉLÉRTÉK MEGHATÁROZÁSÁNAK KÉRDÉSEI

Recommend Documents