A TARTALOMBÓL: Amerikai szabvány . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Az Ügynök nyaral – katasztrófahelyzet! . . 2 Bezárt a bazár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Ami a Heti hetesbõl – bizonyosan – kimarad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Nyílt levél Dr. Toller László polgármesterhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Apák és fiúk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Befogod a szád! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Újabb bolsevik recept az SZDSZ konyhájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Eladósodó ország. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Nix fix filó, Fix: nixtiló! . . . . . . . . . . . . . 14 Ismét teljes a Sajtóklub. . . . . . . . . . . . . . 15 MAGOR-mozgalom a patriotizmusért. . 16 A polgári körök vére . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Proli néni piacra megy . . . . . . . . . . . . . . 18 Polgári népmese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Gergényi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Levél Gergényinek . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Hídavatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar.hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.
Hölgyeim és uraim, az alábbi hozzászólást a Sajtóklub frissen nyílott weboldalán az egyik fórum témában találtam, vitéz VAA tollából (akarom mondani billentyûzetébõl) nagyon tanulságos
Az Amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ezt a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban? A válasz meglehetõsen egyszerû és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az elsõ vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban. Na jó, de ettõl a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az elsõ vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kõutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepõ azonban, hogy az Angliában található kõutakat, szinte egytõl egyig, az ókori Róma építtette. A kõutakba vájt vájatokat pedig az elsõ római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszeríttették az utókor jármûtervezõit az õsi szabvány betartására... A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi elõtt. Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különlegesszámot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai ûrrepülõk oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters – SRB. Ez a két rakéta hajtja fel az ûrbe az ûrhajót. A rakétákat a Utahi (THIOKOL) gyárban gyártják és tervezõi sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövõállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szûk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv. Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló segge határozta meg. Forrás: www.sajtoklub.net
2
A kapitány ugrik elõször a vízbe? Néha az Ügynök is szabadságra megy. Viszi magával a „First Ladyt” is, ne érje szó a ház elejét, ha német nyelvterületen kell bizonyítani a civil kurázsit... Mit nekik kórháztörvény, oktatásról szóló jogszabály, alkotmányos aggályok, ha menni kell, hát menni kell. Egy tisztességes kormányfõ ugyan itthon maradt volna, de ha megy, akkor is jobban meggondolja, hová. Egyrészt a hazai turizmus nemhogy pang, szinte döglõdik. A paksi botrány kirobbanása és a Balaton tudatos lecsapolása miatt még kevesebb a turista, mint általában, nem is beszélve a nemzetközi gazdasági recesszióról, ami úgyszintén otthon tartja régi vendégeinket. A legnagyobb baj: amióta MP kormánya regnál, Magyarország valahogy nem olyan csábító, mint pár éve volt. Ilyen körülmények között egy meggondolt (és politikus-alkattal megáldott) kormányfõ Magyarországon nyaral, valahol vidéken, lendítve ezzel a falusi turizmuson, hiszen egyfajta üezenet-értékkel bír, ha az ország vezetõ személyisége nem a riviérát vagy a jó koktélt választja, hanem a nemzetközi sajtóban is megszellõztetik, hogy õ bizony hazájában, vidéken nyaral. Jelen pillanatban viszont egészen másfajta „üzenet”-rõl beszélhetünk: az Ügynök külföldre ment nyaralni, ami eddig soha nem sült el jól. A héten tehát fokozott a veszélye egy váratlan óriási árvíznek, netán földrengésnek, de az is lehet, hogy MP távollétében azok a gonosz paksi izotópok és radioaktív anyagok is tárgyalóasztalhoz ülnek, és úgy döntenek, összeállnak kritikus tömeggé... MP nem törõdött a mezõgazdaság összeomlásával sem, egyszerûen nem válaszolt az ágazat képviselõinek ismételt felhívásaira. Minden esetre nem Medgyessy hiányzik, inkább attól félünk, hogy eddig mindig bekövetkezett valamilyen katasztrófa, amikor nem volt itthon. Akkor is, ha itthon volt, csak az esetben általában finomabbak... Jelzésértékû, hogy akkor ment nejével külföldre, amikor saját kormánya közremûködésével a forint vásárlóerejét a béke bizonyos testrésze alá nyomták, tehát az adófizetõknek most sokkal többe kerül a retorikai zseni utazgatása. Valahogy így van õ az egész kormányzással. Nem megy neki. Beszélni meg lehet tanulni, és MP meg is tanult valamennyire. A politikai, diplomáciai érzéket viszont nehéz a padban elsajátítani, sõt még a gyakorlatban sem könnyû, valakinek vagy van, vagy nincs. A világ bölcsebb országaiban az ilyenek repülnek. Nálunk pedig ócsítanak, rombolnak, gyengítenek, majd elutaznak kipihenni a rombolás fáradalmait, erõt gyûjtve a további „áldásos” tevékenységekhez. Amíg hagyjuk... Forrás: Nemeskéri DNP – Budapest
jó ha figyelünk
– avagy Munkásököl vasököl, lesújtott, ahogy az köll! – Botrányosan zárta az évadot a parlament. Az egészségügy privatizációjáról szóló törvény parlamenti többség által átgondolásként értelmezett újraszavazásáról az immáron klasszikusok kategóriájába tartozó Sidney Wang szavai jutnak eszembe: „Conversation, like television set on honeymoon. Unnecessary”. Ami szerény angol tudásom szerint körülbelül annyit tesz: Társalgás, mint televízió nászúton. Felesleges. Valóban, nem sok szót fecséreltek a törvény újragondolására. A „közszolgálati” televízió esti beszélgetõs mûsorában a szpíker úgy konferálta föl Szili Katalint az Országgyûlés szeretve tisztelt elnök-asszonyát, mint aki soha többé nem szeretne olyan helyzetbe kerülni, amilyenbe a parlament zárónapján került, de hát meg kellett hoznia a döntést, és õ a két rossz közül a kisebbiket választotta. Ez a fajta érvelés – a média hathatós támogatásával – kísértetiesen hasonlított Horn Gyula másnap reggeli Nap-keltés szereplésére, ahol az ex-pufajkás, ex-miniszterelnök, villatulajdonos rezzenéstelen arccal közölte a Forró Tamás által vezetett kérdezõ hármassal, hogy magasról lesajnálja az egész átvilágítói bírói kart, mer’ különben is a törvény a rossz és felszólíthatják õt még akárhányszor, akkor sem fog lemondani a képviselõi mandátumáról. Ez ám a jogállam elvtársak, egyenlõbb az egyenlõk között. Magam nem vagyok ugyan tudora a jognak, de valószínûsíthetõ, hogy sem a „hát a választók ismerték a múltamat”, sem pedig a „kisebbik rosszat választottam” kijelentések nem tartoznak a jogi kategóriák közé, de még a törvényhelyek sorába sem. Lehet, hogy az én memóriám rossz – elvégre húsz év fölött már minden nap külön ajándék –, de nem emlékszem olyan esetre, ahol a törvény taxatíve felsorolná, hogy azon volt ÁVÓ-sok, pufajkások, karhatalmisták, vagy pártállami csúcsfunkcionáriusok akikrõl tudjuk, hogy azok voltak, felmentést kapnának a törvény hatálya alól csak azért, mert tudjuk róluk, hogy kik is voltak õk valójában. A törvény nem errõl szól! Ez a jogállamiságnak olyasféle arculcsapása, mely egyes körökben liberális vagy szabadszellemû jogértelmezés címszó alatt fut, s melynek lényegi része abban a rövid és tömör okfejtésben kristályosodik ki, hogy mindent szabad, ami nem tilos. Az már nem számít, hogy nem életszerû, nem etikus, vagy ahogyan a jogban is fogalmazni szoktak a jó erkölcsbe ütközõ cselekedetrõl van-e szó. Persze meglehetõsen nehéz meghatározni, hogy mi számít jó erkölcsnek és mi az, ami jó ha figyelünk
már túl megy minden határon. Az is megérne még egy misét, hogyan lehet megalkotni egy törvényt úgy, hogy nincsenek szankciói? Ez nem tûnt fel senkinek? A szocialista nagyváros öntudatos polgára bele sem mer gondolni abba, hogy vajon milyen érdekek állhattak a háttérben, hogy engedhette a T. Ház, hogy egy ilyen nagyjelentõségû törvény így – gyakorlatilag selejtesen – kerüljön ki a „törvénygyárból”? Ugyanez a helyzet a parlament elnökasszonyának „kisebbik rosszat választottam” címû önigazolásféle kesergõjével is. Bár így már érthetõvé válik – némileg –, hogy a zárónapon a kormánykoalíció a nyaralásra készülõdve – képletesen szólva és a törvény szellemiségéhez igazodva – kezét-lábát törve, miért igyekezett a Lekvárzsibbasztó Gépgyár Nép Kisegyüttesét megszégyenítõ hatékonysággal átpasszírozni a kórháztörvényt a T. Házon. Erre rímel rá a régi-új egészségügyi miniszter, Csernobil halk szavú propagátora, a mindenki által kedvelt Csehák Judit is. A miniszter-asszony egyébként azt mondta, hogy az, amit most az egészségügy privatizációjáról szóló törvénnyel elfogadott a T. Ház, tulajdonképpen nem is privatizáció, hanem áttérés egy hatékonyabb gazdálkodási formára. Tõle magától hallhattuk azt is – szintén a legnézettebb reggeli beszélgetõs mûsorban – amint a SONYboy Bánó Andrásnak elárulta a nagy titkot, miszerint a köztársasági elnök úrnál tett látogatása alkalmával, õ jelezte az elsõ számú közjogi méltóságnak, hogy tulajdonképpen nincs értelme visszaküldeni a parlamenttõl kapott pakkot, mert azt úgyis újra megszavazzák. – Szemrebbenés (no és ellenzék) nélkül! – de ezt már csak én teszem hozzá. Lámlám, mégiscsak igaza volt Orbán Viktornak, amikor azt mondta egyszer, hogy megy ez a dolog ellenzék nélkül is. Csak hát egy dolog mondani valamit, és egy másik dolog megcselekedni azt. Mindenesetre furcsa. Eddig azt hittem, hogy a hierarchia úgy épül föl, hogy legfelül a köztársasági elnök, mindenki más csak utána jön. De hogy az eü-miniszter ugorjon rögtön az élre, ez nekem teljesen új. Mert hát hogyan is vehetné magának a bátorságot egy sima mezei miniszter (megfeledkezvén a szó eredeti, mára már kissé megfakult jelentésérõl: szolga), hogy csak úgy tanácsokat osztogasson, vagy ne adj’ Isten elõírja a górénak – pardon a Big Boss (Nagy Fõnöknek) –, hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem? És ha már a (jog)értelmezésnél tartunk! Úgy tûnik, nemcsak a gyermekek olvasás-
készségével vannak súlyos gondok, de a parlamenti képviselõk többségénél is komoly problémákat vet fel az írott szöveg olvasás útján történõ megértése. Az elsõ számú közjogi méltóság (a törvény visszaküldése után a baloldal szemében valószínûleg az elsõ számú közellenséggé lépett elõ), szóval a köztársasági elnök nem azt írta levelében, hogy újraszavazásra küldi vissza a törvénytervezetet a parlamentbe, hanem azt, hogy újragondolásra. Persze én a magam részérõl tökéletesen megértem, ha gondolkodni, pláne újra gondolkodni fáradságos munka a proletárdiktatúra és az „emberarcú szocializmus” felépítésén képzõdött agyaknak és ehelyett inkább a nyaralásra készülõdve – praktikussági okokból és gyakorlatias megfontolásoktól vezéreltetve – inkább az erõ sötét oldalát választották. De nincs ez másként az élet más területein sem. „A CIRKÁLÓ LASSAN FORDUL, DE GYORSAN SÜLLYED” Ha valaki látta a „Hegedûs a háztetõn” címû filmet az nem felejti el Topol nagyszerû alakítását és a színészóriás Bessenyei Ferenc nem kevésbé szenzációs szinkron teljesítményét sem. De azt a dalt sem, mely mindjárt a film elején csendül fel, s amely arról szól, milyen nagy jelentõsséggel bír a közösség életében a hagyomány. Ez onnan jutott eszembe, hogy a minap épp azon vitatkozgattunk, vajon mennyire hagyománytisztelõk a posztkommunisták. Mit ad Isten, újabb félmilliárd eurós hitelt vett fel a kormány a derék László Csaba pénzügyminiszter szignálásával. Nem is az összeg a lényeg – persze dehogynem az összeg a lényeg, hiszen a végén mi álljuk a cehhet –, hanem a kedvezõ feltételek, amikkel a hitelhez hozzájutott az ország. No és persze van itt még valami, az, hogy mire költik majd a felvett összeget? Nem fogja kitalálni a kedves Olvasó! Na mire költik? Természetesen a már elõzõleg felvett hitelek kamatterheinek törlesztésére. A legszebb kádári idõk hagyományait felidézve. Még mondja valaki, hogy a posztkommunisták nem tisztelik a hagyományokat! (Azért így csendben és zárójelesen megjegyezném, hogy valószínûleg célravezetõbb lenne, hagyni a fenébe a kádári múltban gyökerezõ Fekete János-i bankárkommunista hagyományokat, és inkább arra kellene összpontosítani erõfeszítéseinket, hogy végre kilábaljunk az adósságspirálból. Sajnos a jelenlegi kormányzat tevékenysé3
génél ennek legcsekélyebb jelét sem tapasztalhatjuk.) A Pénzügyminisztérium szóvivõje elmondta, hogy az állami vállalatok privatizációjának tulajdonképpen nem a költségvetési bevételek növelése a célja, hanem az, hogy az állam megszabaduljon azoktól a cégektõl, vállalatoktól, ahol nem kellene tulajdonosnak lennie. Ennek némiképp ellentmondani látszik az, amit magától az Ügynöktõl hallhattunk egy gazdasági rendezvényen, ahol is a D-209-es arra bíztatta a vállalkozókat, hogy igenis követeljék ki a Kormánytól a privatizáció minél hatékonyabb folytatását, mert ezekbõl a bevételekbõl infrastrukturális beruházásokat fognak finanszírozni majd (pl. Postabank pénzbõl autópálya építés). Akkor most hogy is van ez? Tulajdonképpen számít az, hogy mennyit fordíthatunk majd infrastruktúra fejlesztésre, vagy nem számít? Most vagy a Pénzügyminiszter szóvivõjének nem adták oda a frankó papírt, vagy az Ügynökkel nem egyeztettek. De ha már a gazdaságnál és a pénzügyeknél tartunk, és ha már szóba került László Csaba pénzügyminiszter úr neve. Aki figyelemmel kísérte a pénzügyminiszter elõzõ idõszakról elmondott beszámolóját és az azt követõ reakciókat, a képernyõ elõtt ülve bizony joggal gondolhatott arra, hogy itt mindenki meghülyült, de legalábbis teljes a káosz. A pénzügyminiszter elmondása szerint az elmúlt évben a Kormány azon dolgozott, hogy az elõzõ kormányétól eltérõ gazdaságpolitikát megvalósítva irányítsa az országot. Gratulálunk, sikerült nekik! Ahogyan mostanság a nép ajkán elterjedt mondás járja: „A cirkáló lassan fordul, de gyorsan süllyed!” Azt már tudjuk – maga az Ügynök mondta –, hogy 2004 a takarékosság éve lesz. Az idei, a 2003-as esztendõ – a szocialista horoszkóp szerint a baseballütõ éve – pedig valószínûleg arról lesz emlékezetes majd, hogy idén nyáron sem a lapok hasábjain, sem a politikai hadszíntéren nem volt uborkaszezon. László Csaba pénzügyminiszter úr sikerpropaganda beszámolóját hall-
4
gatva már-már arra gondoltam, hogy magam is csatlakozom a szegfûmintás utódpárthoz, hiszen a kormányzat részérõl elhangzó megnyugtató „fõkönyvelõi” jelentést hallgatva az ember azt hihetné, hogy a szocialista szakemberek a pénzügypolitika kizárólagos letéteményesei. Ez az érzés azonban pillanatok alatt szertefoszlott, ahogy a kisebbik kormánypárt megmondó-embere belekezdett felszólalásába. A „magyarázom a bizonyítványomat” típusú szerecsenmosdatás láthatóan nem okozott problémát az egykoron szebb napokat is megélt szabaddemokrata fõmufti számára. A jól ismert klisékbõl építkezõ érvelés emlékezetembe idézte gyermekkorom egyik felejthetetlen olvasmányát, a Magyar Néphadsereg egységeit bemutató Haditechnika fiataloknak címû füzetsorozatban megjelent és a szárazföldi páncélos csapatokról szóló Mazán Pál által jegyzett: Nincs akadály címû kiadványt. A minden akadályon keresztülgázoló, az ellent a földbe taposó szárazföldi páncélosokhoz hasonló a jelenlegi kormánykoalíció nyomulása is. Annak idején a szociál-liberális oldal prominensei elõszeretettel használták a Fidesz vezette kormánnyal kapcsolatban az „egészpályás letámadás” kifejezést. Természetesen a mai kormányzat tevékenységének jellemzésére is megszületett már a nép (bölcs) ajkán a találó kifejezés: „egészpályás letarolás”. (És mint tudjuk, a nép ajka nem hazudik, akárcsak az úttörõ, mindig igazat mond!) De valóban indokolt a pénzügyminiszter derûlátása? Nézzünk néhány példát, a teljesség igénye nélkül, vajon hol is tartunk ma? Hat éve nem volt ilyen alacsony a nemzeti jövedelem növekedése, már Románia is megelõz minket. A munkanélküliek száma 30.000-rel nõtt, míg – ha visszaemlékszünk rá – a polgári kormány alatt csökkent a számuk. De nem jobb a helyzet az infláció terén sem. Az Orbán kabinet ideje alatt az infláció 16%-ról 5%-ra mérséklõdött, ezzel szemben ma stagnál. Az államháztartás hiá-
nya folyamatosan növekszik. Az eladósodottsággal együtt. Egy év alatt annyival nõtt az államadósság, mint amennyivel az Orbán kormány négy esztendeje alatt. Figyelemreméltó az a körülmény is, hogy az adósságszolgálat a felvett hitelek kamatainak törlesztésére fordítódik. Ami pedig az ország versenyképességét illeti, hát arról maximum azt mondhatjuk el, hogy katasztrofális. Jelenleg több tõke megy ki az országból, mint amennyi bejön, és a külföldi elemzõk azt javasolják, hogy az Európában jelenleg is igen alacsonynak számító 18%-os társasági adót csökkentsük 12%-osra, mert talán ezzel elérhetõ lesz, hogy visszatérjenek a befektetõk. 70 MILLIÁRD AZ SEMMI Még egyszer a szemléletmódról és arról, hogyan álljunk a dolgokhoz. Az ominózus Heller Ágnes vs. Tõkéczki meccs után a Nap-kelte szerkesztõi elkövették azt a hibát, hogy ismét képernyõre engedték ezt a szellemi ámokfutót, igaz most már Kéri László támogatásával. A mûsorvezetõi tisztet ismételten az elmaradhatatlan Lakat T. Károly töltötte be. Azt hiszem õ az, aki a legjobban passzol ehhez a gárdához. Magam mindössze pár percet néztem az adásból, de az éppen elég volt. Nem tehetek róla, de amikor ezt az asszonyt látom a képernyõn és hallgatom sajátságos érvelését, valahogy mindig Mirigy, Vörösmarty Csongor és Tündéjének boszorkánya jut eszembe. Mindig, mindenbe csepegtessünk egy kis epét. Szóba került, hogy a Fidesz – egyes közvélemény-kutató cégek szerint – átvette a vezetést az MSZPtõl (de legalábbis a hátrányát ledolgozta), és méghozzá nem is akárhol, hanem a fõvárosban. Mire Heller Ágnes rosszallóan megjegyezte, hogy ezek azok a rétegek, akik külföldre járnak nyaralni. Na, itt – ahogy mondani szokták – lelökte az agyam a szíjat! Azt vártam, hogy mikor mondja ki végre, hogy jobb lett volna, ha ezek az emberek itthon maradnak, mert akkor ez a pénz is a népgazdaság kasszájába folyhatott volna.
jó ha figyelünk
Egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy derék állampolgárok kiakadtak azon, hogy drágábban nyaralhatnak? – Vérkommunista! – közölte rezignált nyugalommal rusztikus stílusú barátom, majd a távkapcsolóért nyúlt, és az átok eltûnt a szemünk elõl. De ha a kedves Olvasó azt hiszi, hogy megúsztuk, hát akkor nagyon téved! Sokáig magam is azt hittem, hogy Heller Ágnest és az olyan kijelentéseit, mint például „… A miniszterelnök a lehetõ legjobb miniszterelnök, Magyarországnak biztos a legjobb miniszterelnöke eddig a rendszerváltás után…” (mármint Medgyessy Péter – Layout) nem lehet überelni. Mint már annyiszor, most is tévedtem, lehetett. Ágh Attila politológus professzornak sikerült. A Hír Televízió talpraesett riportere, Gulyás István izzasztotta meg a baloldal derék politológusát.
A baloldali politológust kellemetlen kérdéseivel igencsak megizzasztó Gulyás István, a Hír Televízió egyik mûsorvezetõje
A szocialisták egyik kedvelt politológusa Ágh Attila Mit akar az ellenzék a Medgyessy-csomaggal? Nincs is Medgyessy-csomag, olyan kicsi, hogy mikroszkóppal se lehet észrevenni? Különben is egy 7000 milliárd forintos költségvetésben mit számít 70 milliárd forint? – kérdezte szinte felháborodottan a politológus zseni. Amikor az ellenzék hibás hiperaktivitásáról beszélt, a riporter nem bírta ki, és közbevetette, hogy a 23 millió román munkavállalóval való fenyegetõzést vajon minek tartja? A derék baloldali ideológus ezt is kimagyarázta, mondván kiragadott részletrõl van szó. Igaz, itt már akadozott, kereste a szavakat, láthatóan gondban volt, érezte, hogy a riporter itten most bizony rátapintott a neuralgikus pontra, hogy ne mondjam megszorongatja õtet, mégpedig nagyon is. jó ha figyelünk
Még jó, hogy nem találták fel a szagos tévét. Izzadságszagú volt ez a kínlódás, amit magyarázkodás címén a derék politológus elõadott. Hímezett-hámozott, nyökögött, ahogy próbálta valamilyen rendezett formába terelni a szavakat, s mindez a nézõ számára is – ahogy mondani szokták – „lejött a képernyõrõl”. Meg kell mondjam, egyre jobban tetszik a Hír Tv. Ugyanis ezen a csatornán olyan riportereket is láthat a nézõ – mint például ez esetben a baloldalhoz közel álló politológust meginterjúvoló Gulyás Istvánt – akiknél a beszélgetés, az interjú nem az alákérdezés szokásos forgatókönyvén alapul, ahogyan azt például a Nap-kelte esetében láthatjuk jó néhány alkalommal, hanem bizony kellemetlen kérdések is elhangoznak. De térjünk vissza a szemléletmód kérdésköréhez, milyen alapvetõ különbségek vannak a két oldal között. Magam nem vagyok sem közgazdász, sem bankár, sem semmilyen gazdasági végzettséggel rendelkezõ üzletember, de mint a szocialista nagyváros öntudatos polgára, arra azért már csak fölkaptam a fejem, amikor a derék politológus prof azt mondta, hogy 70 milliárd tulajdonképpen semmi.
Ágh úr szavaival, olyan kis összeg, hogy még mikroszkóppal sem lehet észrevenni. Rejtõ hõseit idézik emlékezetembe e szavak. 10 dollár az van, annyit már láttam, annyit már fogtam a kezemben, azt tudom, hogy mennyi. Azért én megkérdezném a szeretve tisztelt politológus professzor urat, aki mellesleg a jövõ értelmiségét is okítja a Közgazdaságtudományi Egyetemen, hogyan néz a szemébe annak a vállalkozónak, aki élére állít minden egyes forintot és a könyvelõjével leülve hónapról-hónapra gondosan megtervezi, hogyan tudja életben tartani a vállalkozását? – 70 milliárd forint semmi. – mondja ezt nagy lelki nyugalommal egy olyan ember, aki havonta minden körülmények között megkapja a fizetését, még akár annak az árán is, hogy az adott önkormányzat, amelyik éppen az õ fizetését kell, hogy kigazdálkodja, a magát szociálisan érzékenynek mondó baloldali kormány meggondolatlan és felelõtlen kapkodása miatt esetleg csõd helyzetbe kerül, vagy iszonyatosan eladósodik. Miféle erkölcsi, etikai alapja van ennek az embernek, honnan veszi magának a bátorságot, hogy bármit is kritizáljon? Persze 5
megértem én, nagyon könnyû úgy kritizálni, hogy a bajok, a nehézségek, hozzá nem érhetnek el. Vajon mennyit érzékelnek a lepadlózott gazdaságból a rózsadombi milliárdos villatulajdonosok, az olaj- vagy bormaffiózók? Valószínûleg nem sokat. A nyakunkon maradt posztkommunista pártelit és a magának egyre hangosabban és erõszakosabban helyet és vagyont követelõ KISZ-es gárda pedig herék módjára élõsködik az országon. Pénzbõl pedig egyre több kell, mert a magánvagyonnak gyarapodnia kell. Ha lassacskán is, de úgy tûnik, hogy a pozícióba kerüléshez szükséges vagyonra értendõ vonatkoztatási szint ma már a milliárdos. Most már csak az újabb hitelek felvétele, illetve a megmaradt vagyon felélése, eladása, szép szakszóval privatizálása biztosíthatja a bevételeket. Azonban itt is tetten érhetõ a kettõs mérce. Az elvtársak ugyanis, amíg a saját vagyonukról van szó, addig a legzseniálisabb kapitalista üzletembereket megszégyenítõ módon kombinálnak, spekulálnak, de amint az ország sorsáról van szó, valahogy leblokkolnak. Gyurcsány Ferenc a parlamenti meghallgatásán arra a kérdésre, hogy nem összeférhetetlen-e a miniszteri státusszal ez a hatalmas vagyon és a holdingbirodalom cégeiben való érdekeltségek, azt válaszolta, hogy a jelenlegi rossz gazdasági körülmények között marad az üzletrész meg a vagyon, elvégre nem tudná jó áron eladni, nem kapna érte annyi pénzt. Ez világos, egyenes beszéd. A szocialista nagyváros öntudatos polgára – aki még egyszer mondom, nem rendelkezik semmiféle gazdasági végzettséggel, mindössze a józan mezõgazdasági dolgozói ész alapján teszi fel a talán szakszerûtlennek tûnõ kérdést: Mi a fenének kell eladni az állami vagyont, amikor éppen az elõbb hallhattuk a milliárdos sportminisztertõl, hogy manapság csak áron alul lehet eladni a vagyontárgyakat? Asszem a forint jelenlegi állapotához nem kell külön kommentárt fûzni. Önuralmamat megõrizve, az anyázás helyett megpróbálok diplomatikusan fogalmazni: némi ellentmondást vélek felfedezni a sportminiszter megnyilatkozása és kormánya hivatalos politikája között. Még csak annyit, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy Gyurcsány Ferenc személyében egy olyan sportminiszter válaszolta ezt, aki milliárdos vagyonnal rendelkezik és egy holding birodalomban töltött be fontos kulcspozíciót. De milyen is ez a szocialista bankárkommunista gazdaságpolitika? A termelés, a szolgáltatás során képzõdött jövedelmeket megadóztatja, miközben a tõkejövedelmek adómentesek maradnak. Ez azt jelenti, hogy aki dolgozik, termel, értéket állít elõ, hátrányba kerül azokkal szemben, akik spe6
kulatív úton, új érték létrehozása, tényleges teljesítmény nélkül jutnak hatalmas jövedelmekhez. Az Amerikai Egyesült Államok mamut cégbirodalmainak csúfos könyvelési bukása jó példa lehet számunkra, hova vezet a spekuláció és az egyre mohóbb, vágyakozás a pénz és a hatalom után. Egy idõ után már a világ legjobb könyvelõi sem tudták elfedni, hogy milyen nagy is a baj valójában. A gazdaságot rózsaszínben lefestõ és a fenntartható fejlõdésrõl ódákat zengõ pénzügyi jelentéseket – a meghamisított fõkönyvekkel együtt – az élet – úgyis mint legnagyobb rendezõ és ezek szerint úgyis, mint legnagyobb könyvelõ – egy tollvonással áthúzta. A tõzsdespekulációs léggömbök hatalmas durranással kipukkadtak. Jó Ha Figyelünk! EGÉSZ NÉPEMET FOGOM, NEM KÖZÉPISKOLÁS FOKON... És akkor a végére hagytam a desszertet. 2003. 07.02. Hír Televízió Teleki László roma ügyekért felelõs államtitkár állítólag ma tett érettségi vizsgát a nagykanizsai Zsigmondy - Széchenyi Szakközépiskolában. Az iskola és az államtitkár sem megerõsíteni, sem cáfolni nem kívánta információinkat. Nyilatkozni senki nem volt hajlandó. Annyi azonban bizonyos, hogy a parlamenti honlapon az áll: Teleki Lászlónak fõiskolai végzettsége van.
Teleki László, a romaügyekért felelõs politikai államtitkár Az embernek ilyenkor óhatatlanul is eszébe jut Gál Junior kormányszóvivõ nagy port felvert érettségi ügye. Igaz, a kormány szócsövénél nem az érettségi megléte, ha-
A rátermettség a fontos, nem a papíros! Gál Junior, a Kormány ifjú szócsöve, akinél a diploma nemléte kevert nagy viharokat nem a felsõfokú végzettséget igazoló diploma nemléte okozott kisebbfajta ribilliót, amit a kabinet részérõl elegánsan annyival intéztek el, hogy a rátermettség a lényeg nem pedig a papíros. (Megint csak így szerényen zárójelesen: ugye mindannyian emlékszünk még, mekkora gáz volt, hogy Deutsch Tamás akkori sportminiszter miniszterkedése közben szerezte meg a diplomáját? Hiába no, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! Ez ám az igazi kettõs mérce!) A hír közben egyébként bemutatták a minisztérium honlapját, ahol valóban látható volt, hogy az államtitkár úr szakmunkás bizonyítvánnyal és fõiskolai diplomával rendelkezik, az érettségi azonban nem szerepelt a felsorolásban. Mindenesetre az tény, hogy a Hír Tv kivonuló stábja a helyszínen – egész véletlenül (vagy nem) – összefutott a romaügyekért felelõs államtitkárral, de az ominózus vizsga ügyében a politikus nem volt hajlandó nyilatkozni. Hirtelen nem is tudom, hogy érettségi bizonyítvány nélkül egyáltalán lehet-e felvételt nyerni hazánkban egy felsõoktatási intézménybe? Én úgy emlékszem, hogy nem. Mindenesetre furcsa. Már maga az, hogy egy ilyen jellegû hír elhangozhatott, minõsíti a jelenlegi kormányzatot. Ha az államtitkár úr valóban az érettségi vizsgájának ügyében kereste fel a nagykanizsai oktatási intézményt, akkor felmerül néhány kérdés, melyrõl érdemes lenne meghallgatni az esélyegyenlõségért felelõs miniszter-asszony véleményét is. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a cigányértelmiségiek közül nem olyasvalakit jó ha figyelünk
választottak, akibe még véletlenül sem lehet „belekötni”, még ebbõl a szempontból sem? Nyilván kevesebb jelölt közül válogathattak, hiszen a cigányság összlétszámához képest a cigány értelmiségiek aránya jóval kisebb, mint mondjuk a magyar lakosság esetében. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy az esetet szemlélve szerencsésebben is választhattak volna. Ha az államtitkár úr egészen mostanáig valóban nem rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal, még mindig marad a kérdés, hogyan nyert felvételt egy felsõoktatási intézménybe? Persze az is lehet, hogy egyszerûen elfelejtették beírni a honlapra a Teleki úr vég-
zettségeit igazoló okmányok meglétérõl tájékoztató listába az érettségi bizonyítványt. Láttunk már ehhez hasonlót, a kormány honlapján a Gazdaságpolitika rovatra kattintva nem jutunk sehova. Talán azért van ez így, mert a jelenlegi Kormány semmiféle tartós gazdaságpolitika koncepcióval nem rendelkezett (és nem rendelkezik a mai napig sem) a honlap készítésekor, hasonlóan az államtitkár úr érettségi bizonyítványához. Egy biztos, ez a szerencsétlen ügy a lehetõ legrosszabb „reklám” a magyarországi cigányságnak, különösen az Országos Cigány Önkormányzat háza táján zajló botrányos események láttán.
A jelenlegi kabinet által folytatott káderpolitika a kis magyar abszurd kategóriájába emeli a politikai közélet egyes szegmenseit. A szocialista nagyváros öntudatos polgárának néha olyan érzése támad, hogy bizonyos esetben már-már örkényi magasságokba jutunk el. A 320 milliárd vaktában való szétszórása – rövidségét illetõen – talán az egyperces mûfaját idézi. Tömörségén túl még elgondolkodtató is. A szocialista nagyváros öntudatos polgára például a tavalyi parlamenti választások óta egyre csak azon gondolkodik, hogy ki a fene szavazott ezekre? Egy valamit azért leszögeznék: én inkább maradok Örkénynél! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Egy fõiskolán a hallgatóknak egy olyan mondatot kellett fogalmazniuk, amelyben a „szeretet“ és a „szex“ szó is elõfordul. Egy nõi hallgató fogalmazása: „Amikor két ember mélységesen és szenvedélyesen szereti egymást, és mindkettõjükben megvan az egymás iránti magas fokú és kölcsönös tisztelet, akkor a társadalom morálisan és spirituálisan is támogatja, hogy ez a két személy a fizikai szex mámorában egyesüljön.“ Egy férfi hallgató munkája: „Szeretem a szexet.“ Fotitól érkezett Villanypostán
Utóbb kiderült, a honlapon jelentek meg rosszul az adatok, az államtitkár úrnak nincs felsõfokú végzettsége
„A nagykanizsai Széchenyi István Szakközépiskola és Szakmunkásképzõben négyes átlaggal tettem le az érettségi vizsgát” – közölte. Teleki László roma ügyekért felelõs politikai államtitkár szerdán érettségizett; az errõl szóló értesülést maga az érintett erõsítette meg az MTI-nek szerda este. „A nagykanizsai Széchenyi István Szakközépiskola és Szakmunkásképzõben négyes átlaggal tettem le az érettségi vizsgát“ - közölte az MTI érdeklõdésére. Elmondta azt is, hogy az Országgyûlés honlapján szereplõ információkkal ellentétben nem fõiskolai diplomával rendelkezik, hanem a zsámbéki katolikus fõiskola egyéves kihelyezett romológiai képzésén vett részt Nagykanizsán a kilencvenes évek közepén. „Ehhez elegendõ volt a több mint két évtizeddel ezelõtt megszerzett szakmunkás-bizonyítvány.”
jó ha figyelünk
Vízszerelõ érkezik a vállalathoz. Belép az irodába, és azt kérdi a titkárnõtõl: – Hol az a szartartály? A titkárnõ berezelve mondja: – Az igazgató úr éppen ebéden van. – De hölgyem, maga nem ért engem, én arra a két nullára gondolok. – A helyettesek is ebéden vannak. – De drága hölgyem, én azt akarnám, hogy hol csinálják a szart? – Ja, a könyvelés az emeleten van. Fotitól érkezett Villanypostán
7
Bejelentem hogy az Európa -terv keretében átvisszük a csepeli kórház csöveit a kazincbarcikaiba, a maradékból meg hídakat készitünk a fogatlan embereknek. A hír: Medgyessy Péter a jövõ héten nagy horderejû és elsõsorban a gazdaságra vonatkozó bejelentéseket tesz, de a helyrõl, az idõrõl és bizonyos részletekrõl még nincs döntés. forrás:ma.hu „A min.elnök fontos bejelentésekre készül“ Elftársak! 1. Bejelentem hogy az Európa -terv keretében átvisszük a csepeli kórház csöveit a kazincbarcikaiba, a maradékból meg hídakat készitünk a fogatlan embereknek. 2.Bejelentem hogy a nagysikerü Európa-terv után most meghirdetjük „Az összes maradék kontinens“-tervet. 3. Bejelentem hogy a kormány kommunikációja csapnivaló, ezért aztán a Gál J.Zoltán mellé helyettes szóvivõként kineveztük Gulyás Erika elvtársnõt,valamint az agit.prop. osztály részérõl éjjel-nappal ügyeletet tart Friderikusz Sándor, Juszt László, Mészáros Tamás, Avar János és Bolgár György elvtárs. A gyorsitott ügymenet érdekében kérjük hogy nekik intézett kérdéseiket az alábbi formulával kezdjék: „ Igaz-e hogy az elözö kormány és Orbán Viktor...?” 4. Bejelentem hogy a német koktélok (is) finomak. 5.Bejelentem hogy azért nem mentem el a kórháztörvény és a státustörvény parlamenti szavazására és a parlamenti bizottság meghallgatására valamint a visegrádi kormányfõk találkozójára, mert a 4.sz. pontban foglaltakat tanulmányoztam. 6.Bejelentem, hogy Orbán Viktor Lisszabonban titkos tárgyalásokat folytatott Oszama bin Ladennel Szász Károly megveretésérõl. 7. Bejelentem, hogy változatlanul nagyon népszerü vagyok, aki a Szondánál még nálam is népszerübb az vagy hazudik vagy festi magát... 8. Bejelentem, hogy Gyurcsány elvtárs kádbetétjei kiváló minõségüek, tervezzük a chilei export felfuttatását, ugyanis cseresznyeszüretelõk jelezték hogy hamarosan tisztálkodni is szeretnének. 9. Bejelentem, hogy az elkövetkezendõ ciklusban takarékossági okokból a metrótervet és az autópályatervet összevonjuk, és 830 kilométer felszini metrót fogunk épiteni.
Tisztelt Polgármester Úr! Egyesületünk Pécs városáért jött létre, és elsõdleges feladatunknak tekintjük az évezredes hagyományok és értékek megõrzését és továbbadását. Közismert tény, hogy Pécs õsi keresztény város, püspöki székhely, ahol a kereszténységet ért mindennemû támadásnak különleges súlya van. Mély megrendüléssel tapasztaltuk, hogy városunkban az utóbbi idõben egyre inkább elhatalmasodtak a keresztgyalázások és keresztrongálások. Az útszéli feszületeket ismeretlenek rendszeresen megcsonkítják, festékkel kenik be, gyalázkodó feliratokkal firkálják tele, sok temetõben pedig – különösen a vasasi temetõben – gyakorlatilag nincsen sírkereszt, amelyrõl ne törték volna le a Krisztus-korpuszt. Az efféle keresztrongálások aligha minõsíthetõk másnak, mint a tudatos félelemkeltés, más szóval: a terrorizmus módszeres megnyilvánulásának. Mindez különösen visszás abban a városban, 8
10. Bejelentem, hogy Isten óvja Magyarországot! (Tölünk). „Magyarország többet érdemel!” További fontos Medgyessy bejelentések: Elftársak! 10.Bejelentem, hogy Csehák Judit elvtársnõ a hétvégén sugárzó derûvel tért vissza Paksról és közölte hogy egy csernobili zarándokútra indul. 11.Bejelentem, hogy a kormány az agrásegély programnak megfelelõen megbízta Karsai József battonyai MSZP-s képviselõt, hogy az idei aszály nyomán keletkezett búzafelesleget nyilvánosan égesse el. 12.Bejelentem, a kormány halkan mondta hogy Lendvai Ildikó is megértse: volt gázáremelés és gyógyszeráremelés. Sõt, van is és lesz is. 13.Bejelentem, hogy Magyarországon villaügyben csak sztárügyvédek bukhatnak meg, sztárpedagógusok soha. 14.Bejelentem Ragáts Imrének, a Magyar Televízió elnökének, hogy Tarnóczky Anita a nevelt lányom és ettõl én nagyon happy vagyok. End. 15.Bejelentem hogy az idén a Szigeten nem kistehenes pólót fogok viselni, hanem nagymarhásat. 16.Bejelentem hogy Alexandru Mudura nem Kaya Ibrahim vagy Josip Tot. 17.Bejelentem, hogy a hétvégén Horn Gyula ismét átvágta a vasfüggönyt, hogy a 23 millió beözönlö román elhagyhassa az országot. 18. Bejelentem hogy H.Kovács László elvtárs a hétvégén a Moszkvából visszaszerzett sárospataki könyveket olvasgatta én pedig intenzív magyar nyelvtanfolyamon vettem részt. 19. Bejelentem, hogy Orbán Viktor az Al Kaida magyarországi leányvállalata és az orbán-bányákban tömegpusztitó fegyvereket tárol. 20.Bejelentem, a kormány úgy döntött, megbízza Persány Miklós minisztert, hogy az állatkerti állatsimogató mintájára a parlament elötti korcsolyapálya helyén egy komcsisimogatót hozzon létre. Magyarország többet érdemel!( Nálunk). Velünk az ország!
amely ókeresztény tárgyi emlékei, a festett keresztény sírkamrák miatt az UNESCO Világörökség címével büszkélkedik, s amelynek egyik, óriásplakátokon és – a cím elnyerésének idején Polgármester Úr által is viselt – jelvényen megjelenõ jelképe Krisztus nevének rövidítése, az ún. krisztogram. Szomorúan állapítjuk meg: mindeddig semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy a város vezetése igyekezne megóvni a Pécs területén szép számmal megtalálható keresztény jelképeket, s iparkodna megakadályozni a rongálást és félelemkeltést. Ezért a leghatározottabban kérjük a keresztgyalázók felkutatását és a vonatkozó törvények velük szembeni foganatosítását. Ezen álláspontunkat már korábban megfogalmaztuk, felhívásunkat eljuttattuk a helyi és országos tömegtájékoztatás szerveihez. Tájékoztatjuk továbbá Polgármester Urat, hogy a keresztény közösséget ért pécsi atrocitások tényét az azokat dokumentáló
Villanypostán érkezett
fényképekkel együtt immár szélesebb körben szándékozunk nyilvánosságra hozni, elsõsorban az Egyesült Államokban és az Európai Unió országaiban. Ezért különösen kérjük Polgármester Urat, válaszlevél formájában ossza meg a város közönségével gondolatait a pécsi keresztény jelképek meggyalázásával kapcsolatosan, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon hitelesen tudjuk bemutatni a pécsi helyzetet. Szívélyes üdvözlettel: Az Összefogás Pécsért Egyesület elnöksége: Dr. Aknai Tamás, Dévényi Sándor, Dr. Kellermayer Miklós, Kõvári János, Lengvárszky Attila, Dr. Heidl György, Pap András Villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
Számos a volt doktriner kommunista, még ha az idõk szavára hallgatva ma a radikális antikommunizmus báránybõre alól bégetnek is ki.
Lármásan és kitartóan folytatja kardcsörtetõ politizálását a Szabad Demokraták Szövetsége. Ám a maguk keltette hangzavarba újabban sok disszonáns hang vegyül. Mind többen veszik észre, hogy az SZDSZ hangadó vezetõinek antibolsevista meze alatt bizony másfajta szív dobog... „Az SZDSZ-ben számos a volt doktriner kommunista, még ha az idõk szavára hallgatva ma a radikális antikommunizmus báránybõre alól bégetnek is ki” (Nyugati Magyarság, Montreal, 1989. november-december). Az ügyvivõ testület tagjai közül jópáran nemrég az állampárt (igen, az MSZMP) soraiban vitézkedtek. Nem közkatonaként, hanem mint stratégák, a marxi és hasonló tanok elméleti kutatói-továbbépítõi. Haraszti Miklós szülei az izraeli kommunista párt alapítói, ’70 körül maoista összeesküvés vádjával állt bíróság elõtt (a többiek: Csákó Mihály, ma az SZDSZ által alapított Szolidaritás szakszervezet vezetõje, Hamburger Mihály, Hamburger Jenõ 19-es népbiztos utóda, ma a SZER munkatársa, Dalos György, Pór György). Kis János az MTA Filozófiai Intézet párttitkára volt, ’73-ban kizárták az MSZMP-bõl „túl baloldali” nézetei miatt; ezt követõen az Akadémia különbözõ intézetei (élükön Aczél legényei) tartották el titokban és bõségesen. Tamás Gáspár Miklós édesanyja a román kommunista párt alapítója, Kolozsvárról Budapestre költözésük után az egyik legna-
jó ha figyelünk
gyobb pártnyugdíjat kapja (fia „ebbõl” ellenzéki); a mama dicsõ múltja segíti remek lakáshoz a fiút, aki szintén a Ceausescu-féle KP tagja volt. Bauer Tamás apja a Sztálin út 60-ban specialitásáról „körmös Bauer” néven volt ismert. Fia, Laki Mihály és Soós Károly Attila jelenlegi SZDSZ szakértõkkel együtt a Közgazdasági Egyetem pártalapszervezetét hívta életre. Petõ Iván párt-, Tölgyessy Péter államigazgatási karrierjét váltotta „szabadra”. Mindketten az MSZMP tagjai voltak. Bizonyára további tájékozódással a példákat lehetne folytatni, de fejezzük most be. A fenti tényeket bûnül nem róhatjuk fel. Változnak az idõk, változhatnak a politikai nézetek. De ha valaki ilyen háttérrel unos-untalan a kommunista diktatúra elleni küzdelem élharcosának pózában tetszeleg (ha vannak is részérdemei), ez már több, mint visszatetszõ. Ez megtévesztõ politikai stratégia. Külföldön ez már széles körben ismert. Az egyik újságíró így ír errõl: „Az SZDSZ intelligens, jól képzett, polgári származású elitisták gyülekezete. Esélyük arra, hogy egy kormány vezetõ erejét alkossák, elég csekély. Így aztán nem érdekük sem a koalíció, se egy más összetételû, erõs, mûködõképes kormány létrejötte. Az õ legnagyobb befolyásuk egy gyenge, a parlamentnek teljesen kiszolgáltatott, cselekvõképtelen, egyik kormányválságból a másikba tántorgó kormány alatt valósul-
na meg. Jellemzõ álláspontjuk cinizmusára, hogy a népszavazás után azt is felajánlották, hogy a parlamenti választások után akár közvetlen szavazással is megválasztható lehessen a köztársasági elnök, ha annak jogkörét a minimálisra szorítják. Értsd: még a népnek is meg lehet engedni az elnökválasztást, mert csak egy jólöltözött köszönõembert választ.” (Nyugati Magyarság, Montreal, 1989. nov.-dec.) Hogy mennyire igazak e sorok, jól jelzi az SZDSZ „új” jelmondata. „Aki ellenünk van, az velük van.” Nem kell különösebb lélektani érzék és ismeret, hogy megérezzük a mondat mögött meghúzódó gondolkodás sémás, kirekesztõ voltát. Ez a gondolkodásmód a világot két részre osztja: „MI”-re és mindenki másra, „ÕK”-re. Kik is gondolkodtak így az elmúlt évtizedekben? A kizáráshoz-kirekesztéshez, a mindenki „mást” egy kalap alá vonó megközelítéshez adjuk hozzá az agresszív stílust, és már meg is kapjuk ennek a politikai számtannak a magyarság számára oly keserves végeredményét, a diktatúrát. Kirekesztés + agresszió = diktatúra. Ebbõl pedig már elegünk van, egyszer és mindenkorra! Se vöröset, se másmilyet belõle! Az SZDSZ vezetõi persze visszavonták e jelmondatot ugyan a plakátok az utcán vannak. De a visszavontat is õk találták ki! Vagy a „legprofibb” szervezet (hogy erre az általuk keltett mítoszra is utaljunk) kampánya lenne esetleges? Dehogyis. Ezt a mondatot kitalálták, jóváhagyták, kinyomtatták, terjesztették, kiragasztották. Nem kell ezt a jelszót visszavonni, hiszen hiteles, „kifejezõ”. Beleillik a sorba: „Aki nincs velünk, az ellenünk.” (Rákosi 1950), „Aki nincs ellenünk, az velünk van” (Kádár János, 1957), „Aki ellenünk van, az velük van” (SZDSZ 1990). Van persze más jelszava is a szabad demokraták szövetségének. Azzal pedig meszszemenõen egyetértünk. „Döntsön a nép”. Döntsön bizony, de ne a manipulációs megtévesztés hatása alatt, hanem teljes körû tájékozódás, mérlegelés után. Erre van szüksége a nemzetnek. A kiérlelt, nem indulatokon, hanem tisztánlátáson alapuló döntés bizonyára elhallgattatja a szélsõségeket, és megerõsíti a tisztességes, józan politikusokat. Tartozzanak azok az SZDSZ-hez, MDF-hez vagy bármely demokratikus párthoz. (Ezt az írást a Vásárhelyi Újság címû MDF-kiadványból vettük át, eredeti forrása: Magyar Fórum 1990. március 30.) Forrás: Kaszás Péter DNP – Pécs
9
avagy rabló-pandúr garázdálkodás Magyarországon A több évtizedig rendõrállam fürgeagyú vezetõi elhatározzák, hogy a totális gazdasági csõdhelyzetet elkerülendõ, rendszert változtatnak. A jelszó: a rendszerben eddig rosszul mûködtetett népi közvagyont le kell cserélni mûködõképesebb magánvagyonokra. Az 1980-as évek gebin-népköztársaságában a közvagyon nagy része az állampárti funkcionáriusok kezében köt ki. A házat kirablókkal tárgyaló szalonellenzék kerekasztal lovagjai büszkék, hogy vértelenül kötik a kompromisszumokat, miközben az elnyomók az 1990-es években létrehozzák gazdasági bázisukat a szocializmus romjain. A gazdasági hálózat a privatizáció révén - és hosszútávú nemzetstratégia híján kulcsfontosságú ipar- és szolgáltatási (sõt infrastrukturális) ágakat ad külföldi befektetõk kezére. Telnek-múlnak az esztendõk, épül a piacgazdaság. A parlamentáris demokrácia kamaszkorába érve, amikor a tengerentúlon is mûvelt társadalomtudósok – megtévesztõ módon – amolyan két(nagy)párti váltógazdálkodást rebesget-
10
nek, egyszer csak újra feláll a Nagy Csapat (kemény magja az MSZMP PB+KB). Az egykori elnyomók azonban most nem az idegen megszálló hadsereg árnyékában, hanem a globalizálódó tõke strómanjaiként jelentkeznek a hatalomba. Érdekes módon a szocializmus köztisztviselõi, hivatalnokai és a „nyomatott“ médiakáderek nagy része még mindig a helyén van, õk segítik a durva kampány és a választási gyõzelem után az új urakat. A házat a rendszerváltás óta már egyszer újra kirablók egyfolytában tolvajért kiáltanak, de közben rendíthetetlenül ássák az árkokat a kerítések alatt. A hajszállal megnyert verseny után a hüledezõ és frusztrált tömegeket elrettentendõ egy tiltakozó akciót segítenek világra jönni, mely a „hídi csata“ (és belvárosi csetepaté) néven kerül be a magyar történelem enyvezett lapjaira. A rendõri demonstrációk és túlkapások a megfélemlítést szolgálják: örüljünk, hogy nem lesz kijárási tilalom. Aki nem ugrál, nem veri be a fejét...
A régi-új hálózat kormánya munkához lát, és a házban a teli kamrát azonmód kiüríti. Választási ígéretének azon részeit rögtön teljesíti, amelyekkel egész társadalmi rétegek száját lehet befogni. Késõbb kiderül, hogy a strómankormánynak alapvetõen a megmaradt állami vagyonok kiárusítására, az oktatási és egészségügyi intézményrendszerben megmaradt jelentõs vagyonokra fáj a foga. Persze eközben a jogi struktúrákon is lazítani kell, hogy a(z) (adó)paradicsomkeresõ vállalkozók, pártközeli gazdasági bûnözõk és az ultraliberális-dekadens szubkultúrák is megkapják a magukét, és a bekövetkezõ újszocialista „VAGYONKEZELÉS“ jogilag támadhatatlan legyen. Az elégedetlen társadalmi rétegek lecsitítása, a korábban kinevezett felelõs intézményvezetõk, a polgári idõszak véleményvezéreinek boszorkányüldözése (kriminalizálása) után jöhet a demokratikus intézményrendszer megbontása. Az önkormányzatok anyagi lehetõségeit a meg-
jó ha figyelünk
ígért béremelések nyírbálják meg, így újra beköszönt az egykori uram-bátyám világ, az erõs gyökérmaradványokkal bíró pártprotekció és a pénzsíbolás és -koldulás gyakorlata. Ez a jutalékmaximalizáló vagyonkezelés kitûnõ terepe! A strómankormány szétbont karakteres törvényeket (pl. kedvezménytörvény), és olyan újakat erõltet át a parlamenten, amelyek a demokrácia alapjait is megbolygathatják (ún. kórház 2 törvény). A béremelt munkavállalóknak nincs joguk ágálni, sõt még el is veszíthetik biztos közalkalmazotti állásukat, ha bejön a szabad rablógazdálkodás az egészségügybe. A rablók eközben a konkurens import fekete gazdaságot megtûrve üzennek hadat a szürkegazdaság egyéni mûvelõinek, a kényszervállalkozóknak: ha nem fogadtok szót, rátok jár a rúd. Vagy a kényszervállalkozás alakuljon át legálissá nagyarányú keresetvesztés mellett, vagy legfeljebb néhány munkahely szûnjön meg. (Közben megüzenik: kegyeskednek egyelõre nem szigorú-
an venni a törvényeket...!?) A mezõgazdaság kisgazdátlanítása, elembertelenítése és tõkétlenítése elõkészíti a helyet az új monokultúrás mûvelésû nagybirtokoknak (latifundiumoknak) és a kívánatos sûrû erdõknek - ahol akár a rablók is tanyázhatnak lakóparkjaikban és luxusvilláikban. A környezet- és embervédelem nem számít, lényeg, hogy ami nem látszik, az nem is létezik (pl. a felelõtlen paksi atomerõmûvelés, gyárbezárások). Furcsa mód a rendvédelem áttételesen privatizálható lesz (magánbörtönök, szerzõdéses katonák). A célzott pénzszórás, az osztogatás és a kliensek többségének éhségcsillapítása után jöhet a „VÁLSÁGKEZELÉS“. A válság elõidézésében és kezelésében a szocializmusban gyakorlatot szerzett káderek lépnek színre, és a közteherviselésre hivatkozva csomagokat készítenek (legújabb a D-209-csomag), melyekben újabb problémákat rejtenek el. Minél nagyobb a zûr, annál jobban lehet áron alul házat-hazát árulni. A gazdasági ká-
osz mellett nem árt egy kis szellemi sem, melyrõl gondoskodik az újraügynökösített-valóvilágosított média és jó néhány, kenyérharcon edzett „kettõsmércés“ értelmiségi szabadcsapat. A társadalom európai uniós felkészítéséhez elvileg alapvetõ fontosságú oktatási piacot (idegennyelv, PC, szakoktatás, tréning) ráadásul nemcsak az idén nulláról 25 %-ra megnövelt áfa, hanem a foglalkoztatási törvények alapján beígért szigorúbb ellenõrzés is sújtja. A médiát, az oktatást és az egészségügyet pedig éppen ez a kiszolgáltatottság teszi kezesbáránnyá... Az EU közeledése ebben a latinos temperamentumú, közép-európai, újsütetû banánköztársaságban azon érzõdik legjobban, hogy a lopási mozgástér fogyása miatt a strómanok kapkodnak: egyre idegesebbek, gyakran hihetetlenül felpörögnek. A demokratikus és emberi jogokat is tiporni kész szabadrablás ugyanis nem EU- konform... Forrás: Körözõ Sándor – DNP
mi az, amitõl rettegnek, amit a másik oldal a leghatásosabb fegyverként vethet be ellenük A történet 1990-ben kezdõdött. Az akkor még az MDF hivatalos pártlapjának számító Magyar Fórum 1990. március 30-i számában megjelent egy cikk: Apák és fiúk címmel. Az írás vezetõ SZDSZ-es személyiségek – Bauer, Petõ, TGM, Kis –, illetve szüleik kommunista múltját ismertette. Hatalmas botrányt csapva. A szabad demokraták kommunista eredete az óta közhellyé vált. És közhely lett az a tény is, hogy a jelenlegi kormányt valójában az SZDSZ – a kommunista értelmiség utódpártja – irányítja, míg az MSZPre csak annak (szociális demagógiával) könnyen befolyásolható, a diktatúra alatt lelkileg-szellemileg megnyomorított bázisa miatt van szüksége. Ma az SZDSZ kommunista gyökereit, a párt számára stratégiai állásként szolgáló Oktatásügyi Minisztérium és az Anatolij Vaszilijevics Lunarcsaszkij vezette, az orosz bolsevikok által 1917-ben felállított Közoktatási Népbiztosság iskolapolitikájának összevetésével próbáljuk igazolni. (Forrás: Richard Pipes: Az orosz forradalom története) Az 1919-es bolsevik pártprogram szerint az iskolarendszer „a társadalom kommunista átalakításának eszköze.“ A kommunisták oktatási reformjainak lényege az volt, hogy a diákokat megszabadítva a burzsoá (nemzeti-konzervatív) eszméktõl, egy új embertípust fejlesszenek ki. „Az új iskolák szigorúan korlátozták a tanárok hatalmát. ’Iskolai munkásoknak’ - röviden skrab-oknak hívták õket, a tanulókat nem fegyelmezhették, nem adhattak föl nekik házi feladatot, nem adhattak osztályzatokat... A kortárs források megemlítik, hogy csak azok az újítások vertek gyökeret, amelyek csökkentették a tanulmányi követelményeket és a tanárok hatalmát.“ (i.m. 460.o.) A párhuzam megdöbbentõ. A cél is azonos: a felnövõ generációk szellemi foglyul ejtése egy új eszme - akkor a kommunizmus, ma a neoliberalizmus - szolgálatában. De térjünk vissza 1919-be és nézzük a bolsevikok felsõoktatási politikáját. „A kommunisták a nagy feltûnést keltõ, 1918. augusztus 2-i rendelettel az egyetemi felvételi rendszerét a feje tetejére állították: ez minden tizenhat éves, vagy annál idõsebb állampolgárt feljogosított arra, hogy bármelyik, általa választott felsõfokú oktatási intézménybe beiratkozzék, anélkül, hogy az elõképzettségét igazoló bizonyítványokat be kellene mutatnia, felvételi vizsgát kellene tennie és tandíjat fizetnie. Az ilyen »nyílt felvétel« ... olyan diákokkal árasztotta el az orosz egyetemeket, akik sem a kellõ felkészültséggel nem rendelkeztek, sem a tanulmányokat nem vették komolyan.“ (465.o.) Miután az egyetemekrõl elbocsátották a régi rendszer professzorait, gyakran olyan „oktatókat“ vettek fel a jó ha figyelünk
helyükre, akiknek még felsõfokú végzettsége sem volt. „1918-19 telén a hatóságok bezáratták a jogi fakultásokat és a történelem tanszékeket és »társadalomtudományi« tanszékeket alapítottak helyettük, a marxizmus-leninizmus oktatására. 1921-ben Lenin utasítására minden felsõoktatási intézményben tanuló diáknak kötelezõvé tették a történelmi materializmus és a bolsevik forradalom történetének tanulmányozását.“ (464.o.) És itt tulajdonképpen be is zárul a kör. Hiszen az SZDSZ-es fauna tagjai szinte kizárólag társadalomtudományokban jeleskednek: szociológusok, filozófusok, stb. (legalábbis kevés a mérnök és az orvos) És mivel ily módon gyakran egyetemi katedrák bitorlói - a bölcsészkarok mind az SZDSZ revírjéhez tartoznak -, saját világnézetük és gondolkodásmódjuk terjesztésével könnyedén deformálhatják a jövõ társadalmát aktívan alakító fiatalok szellemét. Ha mindezek után még megvizsgáljuk a kommunisták „agitprop színház“-ának mûködési mechanizmusát, könnyen a Való Világ és a Big Brother világában találjuk magunkat: „A közönséget arra biztatták, hogy lépjen interakcióba az elõadómûvészekkel. A valóságot és a fantázia világát elválasztó vonalat csaknem teljesen eltörölték, aminek az lett az eredménye, hogy a valóság és a propaganda közötti különbség is elenyészett.“ (454.o.) Ha pedig még tovább lapozgatjuk Pipes kiváló könyvét, az aktuálpolitika értelmezéséhez is gyûjthetünk hasznos elõismereteket. (Példa: Leninék úgy igyekeztek ellehetetleníteni az ellenzéki újságokat, hogy a nyomdák államosításával egyszerûen meggátolták az újságnyomtatást; aztán állami monopóliumnak nyilvánították az újságpapír-elõállítást és a hirdetést is. Alig egy évvel ezelõtt a Medgyessy-kormány a lajosmizsei nyomda blokkolásával próbálta meg elõször tönkretenni a Magyar Nemzetet, majd a sikertelenség után a hirdetõket tiltotta ki.) De visszatérve az oktatásra... Az SZDSZ legújabb ötlete, hogy a szakiskolák tanulói is kaphassanak érettségi bizonyítványt, bizonyára szintén termékeny talajra hull. Olcsó, értéktelen papírfecnivé értéktelenítik az érettségit, épp ahogy sokfelé már a diplomával is megtették. Azonban minél szélsõségesebb elképzelések vezérlik õket, minél erõszakosabban nyúlnak az iskolarendszerhez és az oktatáshoz, annál nyilvánvalóbbá válik az egészséges gondolkodású emberek számára, hogy mi az, amitõl a szabad demokraták rettegnek, és mi az, amit a másik oldal a leghatásosabb fegyverként vethet be ellenük. Ez: a tudás. Forrás: Kaszás Péter DNP – Pécs
11
Szabó Edina interjúja Varga Mihály volt pénzügyminiszterrel a Hír TV adásában. Bravúros gazdaságpolitika, az elmúlt egy évben az államadósság növekedése majdnem akkora mértékû volt, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Többek között így jellemezte a Medgyessy-kormány elmúlt egy éves idõszakát Varga Mihály volt pénzügyminiszter. Szabó Edina: Bravúros gazdaságpolitika, az elmúlt egy évben az államadósság növekedése majdnem akkora mértékû volt, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Többek között így jellemezte a Medgyessy-kormány elmúlt egy éves idõszakát Varga Mihály volt pénzügyminiszter. Jó reggelt kívánok! Varga Mihály: Jó reggelt kívánok! Szabó E.: Ez ugye Kecskeméten hangzott el, a kihelyezett frakcióülésen, amikor azt is hozzáfûzte beszédében, hogy „kis túlzással“. Kicsit túlzott, vagy nagyot túlzott? Varga M.: Nem, nem túloztam. Most azért is hoztam el a számokat, hogy világosan lehessen beszélni errõl a témáról. Ezek az Államadósság-kezelõ Központnak az adatai, tehát megbízható számok. Ez alapján azt kell mondanom, hogy 2002 májusában, amikor a kormányváltásra sor került, akkor a teljes államadósság, tehát a devizaadósság és a forintadósság összege az 8280 milliárd forint, tehát 8 billió 280 milliárd forint, hogyha pontosan akarom kifejezni magyarul, és most pedig ez 10 ezer milliárd forint fölé ment, tehát 10.134 milliárd forint, azaz az elmúlt egy évben 1854 milliárd forinttal növekedett az államadósságnak a mértéke. Most amikor ezt a parlamentben is szóvá tettem, akkor a kormány válasza erre az volt, hogy igen, ez valóban egy jelentõs növekedés, de erre azért került sor, mert az elõzõ kormány tevékenységében voltak olyan autópálya-építések, amit nem a központi költségvetés adósságemelkedése jellemzett, hanem mondjuk az MFB-nek a hitelállomány-növekedése, és ezt õk most bevonták a központi adósságba. Igen ám, csak megnéztem a pontos számokat, és a miniszter úr, a pénzügyminiszter errõl beszélt, és amikor egy hitelfelvételnek a sajtótájékoztatója volt, körülbelül 160 milliárd forint volt ez az állami vállalatok adósságátvétele, tehát ez nem magyarázza önmagában azt, hogy miért növekszik ilyen drámaian gyors ütemben az államadósságnak a mértéke. Szabó E.: Ennek oka lehet vagy részben oka lehet - ahogy ön fogalmazott -, hogy a 2002. év az õrült költekezés idõszaka volt, ami folytatódik ebben az esztendõben is. Tehát mibõl? Ha nincs, akkor mibõl költ a kormány? Varga M.: Hát vélhetõen ez van mögötte, a folyó kiadások finanszírozása, azaz amikor az államadósság növekszik, akkor mindig érdemes föltenni azt a kérdést, hogy miért adósodunk el. Hiszen ha egy család is a 12
Varga Mihály, a polgári kormány pénzügyminisztere
jövedelmét számolgatja vagy beosztja azt a pénzt, amibõl egy hónapban gazdálkodhat, akkor lehet hogy hitelt kell felvennie, mert nem tudja megvenni az autót vagy nem tud megvenni egy színes tévét vagy bármit, de valaminek az érdekében adósodik el, és úgy gondolja, hogy neki az a vagyontárgy, amit éppen hitelbõl vesz meg, az majd hosszú távon jó lesz. Na most ezt nem látjuk most a folyamatok mögött. Tehát az államadósság növekedése az lehet egy reális forgatókönyv akkor, hogyha mondjuk gazdaságfejlesztési szempontok miatt adósodunk el, és a felvett hiteleket mondjuk autópálya-építésre használjuk föl, vállalkozások, beruházások ösztönzésére. Most ilyet nem tapasztalunk a kormány tevékenységében, tehát azért aggasztó ez az adat, mert nem tudjuk, hogy az adósságnövekedés mögött mi van, azaz azt gyanítjuk, hogy pusztán az államháztartás mûködését finanszírozza ebbõl a kormány. Szabó E.: Ugye Önök azt is mondják, hogy tulajdonképpen gazdaságfejlesztési tevékenységet nem nagyon végez a kabinet jelen pillanatban. Ugye a Széchenyi-tervet szépen, fokozatosan építik le – ahogy Önök fogalmaznak –, a kis- és középvállalkozók sincsenek könnyû helyzetben, és akkor ne hozzuk elõ az önkormányzatokat és sorolhatnánk tovább. Ez egyszerûen csak mondjuk a konzervatív és a liberális gazdaságpolitika ellentétébõl adódik? Varga M.: Szóval a helyzet egy kicsit bonyolultabb. Nyilván az ember igyekszik tárgyilagos lenni, és azt kétségkívül el kell ismerni, hogy a helyzet nem kedvez ma a magyar gazdaságnak, hiszen a világgazdaságban is recesszió van. A legnagyobb piacunk, Németország tartósan depressziós állapotban van, finoman fogalmazva, tehát nulla
körül van a növekedése, és ha a német piac nem növekszik, akkor a magyar exportnak sincs akkora tere, mint hogyha egyébként az Európai Unió motorjának számító Németországban is van egyfajta növekedés. Tehát az egyik probléma ez. De a másik probléma valóban házon belül keresendõ, a 2002-es költekezés az valóban minden határt átlépett, és az elmúlt tizenhárom évben ilyen mértékû államháztartási hiány nem alakult ki, és úgy tûnik, hogy ennek van egy áthúzódó hatása 2003-ra, amit szintén az államnak finanszíroznia kell. A másik, amit Ön is mondott, hogy mindezenközben nincsen gazdaságfejlesztés, tehát megnéztük a környezõ, szomszéd országainknak a növekedési mutatóit. Szabó E.: Magasabbak, mint a miénk. Varga M.: Rájuk is hat a világgazdasági recesszió, és mondjuk Romániában öt százalék, Szlovákiában négy és fél százalék, Horvátországban négy és fél százalék, Szlovéniában is négy százalék fölötti növekedés van. Jó, Romániára lehet azt mondani, hogy õk mélyebbrõl jönnek föl és emiatt gyorsabb lehet a növekedés, de hát Szlovénia esetében vagy Szlovákia esetében már nehéz errõl beszélni. Tehát úgy tûnik, hogy ott ki tudták használni azt a mondjuk belsõ gazdaságfejlesztést, ami a növekedéshez hozzájárul. Magyarországon ilyenek nincsenek, hiszen a beruházások oldaláról ma nagyon kevés húzza ezt a gazdasági növekedést. Na most még egy mondat csak, hogy miért fontos ez számunkra, ez az államadósság kérdése? Azért fontos, mert Magyarország a négy maastrichti konvergencia-kritériumból – tehát ami szükséges ahhoz, hogy majd csatlakozzunk gazdasági értelemben is minden tekintetben az Európai Unióhoz –, ebbõl a négybõl egyet tud egyelõre teljesíteni, ez pedig az államadósság mértéke. Az elmúlt négy esztendõben, 2002-ig, tehát 1998 és 2002 között az államadósság mértéke az a bruttó hazai termék 60 százaléka alá csökkent. Ezzel a mutatóval Magyarország már teljesíti ezt a kritériumot, a többiben még nem. Na most ha ez a mutató is elromlik vagy ez a mutató is megváltozik kedvezõtlen módon, akkor sajnos nem lesz egyetlenegy olyan eleme sem a magyar gazdaságnak, amelyben ezt a konvergencia-kritériumot teljesíteni tudja. Szabó E.: Márpedig valamit megpróbál tenni a kabinet a Magyar Nemzeti Bankkal jó ha figyelünk
karöltve, mert hogy megtörtént a forintleértékelés és a sáveltolás. Azért a hazai vélekedéseket hellyel-közzel jól ismerhetjük. Nemzetközi szinten hogy értékelték ezt? Szóval biztonságos ma Magyarországon befektetni vagy egy kicsit megijedtek a tõkések, és azt mondják, hogy akkor most innen kivonulunk. Varga M.: Több elég kritikus vélemény is van a nemzetközi elemzõk között, hiszen amit én magam olvastam, a Commerc Banknak a jelentését, az azt mondja, hogy Magyarországon több hibás gazdaságpolitikai döntés történt, ami miatt a piac bizalmát elvesztette az ország. Elég kritikusan fogalmaznak, és sajnos ennek az a következménye, hogy mondjuk a magyar államkötvényeket mondjuk kevésbé ajánlják már vásárlásra külföldieknek, mint a szlovákot vagy éppen a lengyel kötvényeket. Tehát a két-három héttel ezelõtti kormánydöntés az elég súlyos következményekkel járt, kiderült, hogy ez a sáveltolás ez nem hozta meg a várt vagy remélt hatást, ezt egyébként nem csak külföldiek, ma már hazai elemzõk is mondják. Hát éppen Obláth Gábor – aki most került vissza a monetáris tanácsba – fogalmazott nagyon kritikusan ebben a tekintetben, hogy ez hiba volt a kormány részérõl, vagy hogy mást idézzek, mondjuk Neményi Judit, aki korábban a Surányi György vezette jegybanknak volt a munkatársa, õ is azt fogalmazta meg, hogy ez egy hibás lépés volt, a forint túlságosan nagyot gyengült, emiatt az MNB-nek korrigálni kellett, és most egy drágább vagy egy jóval rosszabb helyzetben vagyunk ugyanott, mint három héttel ezelõtt. Tehát eléggé rossz vélemények vannak. Reményeim szerint azért ez a bizalom helyreállítható, tehát mindannyiunknak az az érdeke, hogy Magyarországra mégiscsak jöjjön tõke, megváltozzon az a helyzet, hogy több tõke megy ki, mint amennyi jön, ezért én azt kell hogy mondjam, hogy még ellenzéki pártként is azért kell mindent megtennünk, hogy a külföldiek bizalmát visszanyerjük, mert ennek olyan stratégiai következménye lehet az ország szempontjából, ami azt gondolom, hogy senkinek nem érdeke. Szabó E.: Mert ugye még mindig ott tartunk, hogy azért a saját beruházóink azért eléggé tõkeszegények, tehát nincs annyi a kasszában, hogy azt tudja mondani, hogy én ebbõl az önerõbõl hitel segítségével akár vásárolni, akár beruházni tudok, tehát kell a külföldi tõke. Varga M.: Így van. Így van, hát a magyar vállalkozások azért erõsödtek az elmúlt tíz esztendõben. Van, aki már ki is tudott lépni külföldre, de nem ez az általános gyakorlat, volumenét tekintve meg pláne nem, tehát külföldiek nélkül vagy a külföldi tõke bizalma nélkül nagyon nehéz az országnak az Európai Unió szintjéhez felzárkózni. Szabó E.: Véleménye szerint az, amilyen gazdaságpolitikát folytat a jelenlegi kabinet, jó ha figyelünk
annak egyenes arányosan következménye az, hogy mondjuk ha a keletközép-európai csatlakozó országokat nézzük – ugye, abból van nyolc –, tehát visszacsúsztunk. Tehát most ebbõl a nyolc országból vagyunk az ötödik helyen, ha én jól tudom. Szóval ahhoz képest, amilyen helyen álltunk, ahhoz képest ez most nem hangzik jól. Varga M.: Részben így van, tehát én azért mindig hozzátenném, hogy egy világgazdasági recesszióban nagyon nehéz nagy dolgokat csinálni. Szabó E.: De akkor legalább stagnálni kellene? Varga M.: De azért, hogy mondjam, szóval ilyen válság azért az elõzõ kormány idõszakában is volt, hát mi azzal kezdtük a munkánkat 1998-ban, hogy Oroszország fizetésképtelenné vált itt a szomszédunkban, hatalmas robajjal dõltek össze különbözõ cégek, Magyarország ezt a válságot azt kell mondanom hogy 4 százalék fölötti gazdasági növekedéssel vészelte át. Délkelet-Ázsiából egy pénzügyi válság indult el, végiggyûrûzött az egész világon, mégis azt gondolom, Magyarország ebben állta a sarat, tehát egy aktív gazdaságpolitikával lehet kezelni problémákat. Nem hiszem, hogy Magyarországnak azt a gazdaságpolitikai gyakorlatot kellene folytatnia, hogy majd a piac megold mindent. Ezek az idõk elmúltak, ma ezt a világon már senki nem mondja. Egy aktív gazdaságpolitikával a probléma elé kell menni, vagy ha probléma van, akkor meg kell próbálni azt orvosolni, de az, mondom, önmagában kevés, hogy majd a piac rendezi ezeket a viszonyokat. Nem fogja rendezni, nem vagyunk abban a helyzetben, mint mondjuk 20-30 évvel ezelõtt Nyugat-Európa, hogy majd a piaci erõforrások megpróbálják megoldani ezeket a gondokat. Cselekednie kell az államnak. Szabó E.: Mi lesz a hazai kis- és középvállalkozókkal? Õk mindig kiemelten nehezebb helyzetben vannak, mint a nagyobb, multinacionális cégek. Ugye a kormány úgy döntött, hogy támogatás helyett bevezeti az egyszerûsített vállalkozási adót. A tervek szerint egy millióan léptek volna be ebbe a rendszerbe, ehhez képest talán 60-65.000 vállalkozó az, aki ezt választotta. Tehát ez itt a csatlakozás elõtt egy évvel elég lesz a kis- és középvállalkozások számára? Varga M.: Aki azt remélte, hogy önmagában ettõl az egy intézkedéstõl jobb lesz a kis- és középvállalkozások helyzete, az azt gondolom, naiv volt. Az ötlet egyébként jó, hogy legyen olyan típusú adó, amelynek a befizetésével a vállalkozás az összes kötelezettségét letudja, tehát az ötlet az szerintem helyes volt. A törvény az kicsit félresikerült, hát egy rétegadó lett az EVA, egymillió ember helyett valóban 63.000 ember választotta. Ez sem kevés, de azt kell mondanom, hogy ez a várakozásokhoz képest nagyon
szerény eredmény, és elsõsorban azoknak a vállalkozásoknak érte meg, ahol mondjuk a szellemi apport a nagyobb, tehát egy iparral, kereskedelemmel vagy éppen szolgáltatással foglalkozó vállalkozás számára ez már nem volt annyira csábító lehetõség. Szabó E.: A Medgyessy-csomagot értékelve Ön egy olyan szóhasználatot alkalmazott, miszerint nem más, mint tûzoltás folyik. Ez csak éppen arra lesz jó, hogy egy-egy tüzet eloltsanak vele, és aztán mi lesz jövõre és azután? Varga M.: Azt kell mondanom, hogy igen, hiszen szóval a június 4-i Medgyessycsomag döntése két irányba ment el. Ugye egyrészt az államháztartást próbálja rendbe hozni, hiszen az elmúlt öt hónap után most már elértük az éves tervezett hiánynak a felét, tehát itt valamilyen tûzoltó munka elindult, de hát ez, azt kell mondanom hogy végiggondolatlan, hiszen még a mai napig nem tudjuk, hogy egészen pontosan milyen tételekbõl akar a kormány megspórolni, másrészt volt ez a sáveltolás, hát ennek a következményeirõl beszéltünk, hogy itt a piacokat teljesen ez megzavarta, a forint árfolyamát egy hullámvasútra ültették föl, amibõl azóta sem tudott kiszállni a forint. Szóval ez azt gondolom, hogy átgondolatlanság, a kiszámíthatóságnak a hiányát jelzi. A kormánynak ma úgy tûnik, hogy nincs egy olyan egységes és következetes gazdaságpolitikája, ami alapján a lépéseket a vállalkozási szféra, a piac is ki tudná számítani, ez pedig, még egyszer mondom, a piac bizalmatlanságát erõsíti. Szabó E.: A napokban jelent meg a következõ hír, miszerint a magyar állam nevében László Csaba pénzügyminiszter egy 500 millió eurós hitelszerzõdést írt alá, és a hír között szerepel az, hogy a kölcsönt egy régebbi, kedvezõtlen feltételû hitel elõtörlesztésére fordítják. Rossz szerzõdést kötött az elõzõ kabinet? Varga M.: Nem hiszem, hogy errõl van szó. Az államadósság terhét azért az elmúlt tizenhárom évben minden kormány cipelte. Itt nagyon sok olyan adósság van, amit valóban rosszul kötöttek meg annak idején. Ilyet az elõzõ Orbán-kormány is tett, hogy kedvezõbb kamatozású feltételekkel vettünk föl hitelt azért, hogy leváltsunk vagy kiváltsunk egy korábbi hitelt. Szabó E.: Ez is hasonló lehet? Varga M.: Én azt hiszem, hogy most is ilyenrõl lehet szó. Az inkább az érdekes, hogy ennek a bejelentésére és aláírására most került sor. Nem vagyok feltétlenül meggyõzõdve arról, hogy nem lett volna kedvezõbb helyzet egy ilyen hitelfelvételre. Most hogyha megnézzük, Magyarországról rossz hírek mennek ki a világgazdaságba, a magyar gazdaság teljesítménye rengeteg tekintetben nagyon szerény, a világgazdaságban sincsenek olyan hatások, amelyek túlságosan sok örömre adnának okot, tehát ha mondjuk erre két hónappal korábban kerül 13
sor, akkor szerintem egy kedvezõbb struktúrában tudtunk volna hitelt felvenni. Itt azért minden százalékpont mögött milliárdok vannak, ugye gondoljon bele abba, hogy a sáveltolás hatására a kamatteher az olyan 25 milliárd forinttal növekedett ebben az esztendõben, tehát a kormánynak egy rossz lépése az most 25 milliárd forintjába került az adófizetõknek. Hát reméljük, hogy a hitelfelvétel mögött nincs ilyen rossz konstrukció. Szabó E.: Privatizáció. Arra is kéri, illetve hát inkább fogalmazzunk úgy, hogy felszólítja a Fidesz a kabinetet, hogy addig, amíg meg nem erõsödik újra a forint, addig ezeket a folyamatokat állítsa le, amelyeket tervez. Nagyon sok állami cég eladását meghirdette a kormányzat. Szóval nem tudom, kiáruljuk az országot ebben a helyzetben? Vagy ha mindazokat, amelyeket most eladásra felkínáltunk, marad még valami? Varga M.: Az állami vagyon még mindig azért viszonylag nagy. Azért mondom, hogy viszonylag nagy, mert hát persze a korábbi idõszakhoz képest ez már elenyészõ. Én többször elmondtam, hogy ezek között vannak olyan vagyontárgyak, amit az elõzõ kormány is értékesíteni akart, nem volt rá kedvezõ ajánlat. Mondjuk a Postabank egy ilyen porfólió vagy ilyen vagyonelem volt, de hát azért többségében mégis csak az a
nagyobb kihívás, hogy az egy komolyabb munka, hogyha a vagyont gyarapítja az ember vagy megpróbálja normálisan mûködtetni. Eladni mindenki tud, ez a legegyszerûbb dolog. Ebbõl a szempontból a kormány az 1994-98 közötti idõszakhoz tér vissza, amikor úgy tûnik, hogy a legegyszerûbb megoldást választja, és az állami vagyont értékesíteni kívánja. Na most ezt nem tartjuk bölcs dolognak, ebben a helyzetben pláne nem. Kedvezõbb áron lehetne értékesíteni ezeket a vagyontárgyakat, hogyha a helyzet is kedvezõbb lenne, tehát szerintünk addig el kéne ezeket mindenképpen halasztani. Másrészt vannak olyan vagyonelemek, amelynek az értékesítésével nem is értünk egyet. Szóval egy Dunaferr vagy egy MOL, egy Richter Gedeon vagy éppen a Tokaj Kereskedõháznak az értékesítése azért az az a döntés, amit szerintem nagyon alaposan meg kéne fontolni a kormánynak, és lehetõség szerint nem az értékesítés mellett, hanem a vagyon mûködtetése mellett kellene döntenie. Szabó E.: Ha jól emlékszem rá, most éppen azon gondolkodtam, hogy ennek a privatizációs folyamatnak a meghirdetése ez talán a sáveltolás és a forintleértékelés elõtt megtörtént már, ha jól emlékszem, valahogy így történt. Varga M.: Igen.
Szabó E.: Tehát ez semmiképpen sincs jó hatással nyilvánvalóan, ha valamit el akarunk adni és gyengül a forint. Varga M.: Így van. Hát vannak olyan újságírók, akik azt fogalmazzák meg különbözõ írásokban, hogy mint hogyha a gazdaságról kialakult rossz kép és a vagyonértékesítés között összefüggés lenne, tehát hogy mint hogyha egy kedvezõ ár kialakítása lenne bizonyos szempontból a cél. Hát remélem, hogy nincs így a cél, ilyen összefüggésre én nem gyanakszom, mégis csak a kormány is azt szeretné, hogy ha ebbõl a bevételbõl az államháztartási hiányt úgy tudná csökkenteni – más esély egyébként nem is nagyon látszik egyelõre –, úgyhogy én abban bízom, hogy ezt az egész döntéscsomagot a kormány felülvizsgálja és még egyszer átnézi, hogy mi az, amit lehet értékesíteni, mi az, amit nem. Egyébként nemcsak az ellenzéki oldalról mondhatjuk ezt vagy mondjuk ezt, hát a kormányoldalról Suchmann Tamás ugyancsak elmondta, hogy például õ a Postabank és a Konzum Bank értékesítésével nem ért egyet. Szabó E.: Van még három éve a kormánynak arra, hogy megmutassa, hogy mire képes a hazai gazdasági életben. Varga Mihály volt pénzügyminiszter, köszönjük szépen. Varga M.: Én is köszönöm szépen. Hír TV – 2003. június 26.
Azaz csak a nyaktiló a tuti. Úgy lecsapják manapság a nyakaskodó nemzeti médiumok független fejét, mint annak idején Robespierre-ék Dantonét. Itthon és külföldön egyaránt. Itthon: a Magyar Rádió a soros „Danton”. Londonban a BBC. Itthon a június 24-i Háttér c. Esti krónika mûsorban szabott „túlélési feltételt” Kondor Katalin-éknak az MSZP médiapolitikusa, Újhelyi István. Londonban két kormányzat kereszttüzébe került a BBC. Tony Blair ultimátummal és perrel fenyegeti az iraki háborúval kapcsolatos kormánypropaganda-bírálatáért a BBC-t. Az izraeli kormány sajtóirodájának a vezetõje a kiegyensúlyozott tájékoztatás mintaintézményeként számon tartott BBC-t a náci Németország antiszemita lapjához, a der Stürmerhez hasonlítja. Mert az angol közszolgálati adó szólni mert Izrael – állítólagos – titkos nukleáris, vegyi-és biológiai arzenáljáról. Mert Ariel Saronról szólva említeni merészli annak „inkorrekt” katonai tetteit. A végítélet itthoni harsonáját Újhelyi István fújta meg: ”Ha nem folytatódik a boszorkányüldözés(?!) a rádióban, és nem a magyar kormányra mutogatva tesznek lehetetlen helyzetbe (sic!) nem tetszõ mûsorvezetõket, akkor én tudom vállalni, hogy a legnagyobb élharcosa leszek az õszi költségvetési vitában annak, hogy az elõrelépését a rádió költségvetésének segítsük és támogassuk". Különben…?! Különben szivatás lesz? Mind hátrább és hátrább léptetése a Magyar Rádiónak az elektronikus tömegkommunikációs versenypályán? Se pénz a bel- és külföldi feladatok teljesítéséhez? Se posztó, azaz bérfejlesztés, meg a kereskedelmi adók szintjére történõ technológiai felzárkóztatás? 14
Rosszul tolerálják a mai „Big Brother”-ek azt, ami független, ami nemzeti és ami közszolgálati itthon és külföldön egyaránt. Csak ami a BBC esetében perekkel való fenyegetés csupán, az a Magyar Rádió esetében létkérdés. Angliában garantált közpénzre, az elõfizetési díjakra alapozott büdzsére épül a BBC függetlensége. Itthon újabban a parlamenti többség „pártatlan” szavazatára. Ezért tartózkodik e többség attól, hogy ha már politikailag nem is, legalább szakmailag korrekt döntést hozzon a Magyar Rádió költségvetésérõl. Normatív döntést – ahogyan azt a Magyar Rádió Rt. kuratóriumi elnöke, Szadai Károly fogalmazta. A felvállalt közszolgálati feladatok színvonalas elvégzéséhez igazítottat. Politikai feltételektõl (Újhelyi István) függetlenül. „Nix fix filó, Fix: nixtiló” – állapítja meg Veszelák Ferenc kétsorosának hõse, az irodalmárnak a „Danton elmélkedése „1794 germinal 14-én a guillotine elõtt” címû rövid versében. Ám ami Londonban, a BBC esetében „csupán” jogfilozófiai kérdésnek látszik, az nálunk, a munkatársak havi s a Magyar Rádió évi fixének a kérdése. És „fix” nélkül még az alternatív „Fix Rádió” sem mûködik. Az fix! Forrás: szil – gondola.hu
jó ha figyelünk
Lovas István a Fidesz kampány nélküli kampányáról Ismét Lovas Istvánnal került adásba tegnap a Sajtóklub a Budapest TV-n. Lovas ennek kapcsán a Magyar Nemzetnek kifejtette: teljesült az a feltétele, hogy a mûsort ne szerkesztett formában sugározzák. A Sajtóklub többek között kitért két olyan személy esetére is, akiket politikai okokból történt fizikai atrocitás ért. A kérdés adott: szükséges-e a radiAbban, hogy a polgári szövetkális hangvétel az újságírásban? A ségnek igen komoly esélyei vanmeghívó szerint ez utóbbi témával nak a következõ voksoláson, nagy foglalkozott az ismert publicista egy szerepet játszik az MSZP–SZDSZ minapi Budapesten tartott elõadákatasztrofális színvonalú korsában is. mányzása – szögezte le Lovas, aki Eldöntendõ kérdés volt Lovas fölhívta a figyelmet a nemzetközi István elõadásának címe, amelyet sajtóban egyre-másra megjelenõ a Zuglóért Polgári Egylet meghívácikkekre, amelyekben a magyar sára tartott. Hasznos-e a radikális gazdaság tragikussá váló állapotát hang az újságírásban? Lovas mégpellengérezik ki. sem döntötte el a feltett kérdést S hogy kell-e radikális hang a egyértelmûen, ám a majd ezerfõs politikában és az újságírásban? Az közönségben érzékelhetõen mégélet maga adta meg a választ a közsem támadt semmilyen hiányérzet. író meglátása szerint. 2002 tavaAz elõadó tudniillik inkább másról Lovas István Bencsik Andrással a Magyar Demokrata fõszerkesztõjével még a szán, a két választási forduló között MOM-ban tartott élõ Sajtóklubon. A nemzeti oldal legnagyobb örömére sikerült tisztázbeszélt – a kormányzati kommuni- ni a televíziós mûsor során felmerült szerkesztési félreértéseket, így ismét teljes a csapat Orbán Viktor miniszterelnök egykációról. No persze nem csupán a maga majdnem meg tudta fordítani mostaniról, de az elõzõ kabinet a választás kimenetelét, mert olyan alatti, néha akadozó stílusú, döcögõ polgári kormány közötti viszonyról határozott hangon szólt az emberekhez, amilyet a kampányban addig nem is. Mert hogy ez a viszony ilyen furcsán kétarcú volt, az nem csupán az tapasztaltak a Fidesz részérõl. Most szintén hasonló tendenciának leheelõadás egyes elemeibõl tetszett ki, de az igen szépszámú közönség reagá- tünk a tanúi. A polgári szövetség – amint napvilágot láttak a kereszténydelásaiból is. S közben – a publikummal folytatott dialógusnak köszönhetõ- mokrata internacionálé kormányzatot elmarasztaló sorai –, nyomatékosan en – még az alaptételre is megkaphattuk a választ. Hogy eleve hamis az a felemelte szavát az aggodalomra okot adó magyarországi emberjogi helyzet beállítás, amely szerint a jobboldali újságírásnak egyetlen húron kellene miatt. De radikálisan léptek fel a polgári erõk minden más, belpolitikai, játszania. Hisz ki látott olyan ökölvívót, aki mindig csak támad vagy ele- gazdasági, pénzügyi botrány ügyében is, s a közvetlen hatás nem is váratott ve pusztán védekezik. Széles a repertoár, s a jó taktikus mindig meg tudja magára. Döbbenetes módon megfordult a közvélemény-kutatási adatok választani, éppen mi a célra vivõ. A jobbegyenes-e az üdvös, vagy az, trendje, a Fidesz népszerûsége emelkedik, míg a kommunisták és harcoshogy elhajoljunk az ütés elõl, esetleg hátra kell táncolni, ha az ellenfél társaik lejtmenetbe kerültek. sportszerûtlen eszközöket vet be, s még a bíró is vele van. Természetesen A radikális vagy nem radikális politizálás dilemmája tehát eleve álprobgyõzni csak az tud, aki arra is képes, hogy az övön aluli ütések kivédése léma – világlik ki Lovas István gondolataiból. Hiszen a kormányerõk a lemellett találatokat vigyen be a másik félnek. Ezt a sportszerû küzdelmet, hetõ legradikálisabb módon próbálják felszámolni a politikai ellenfeleket, s a gyõzni akarás képességét igyekszik a társadalomba plántálni Lovas Ist- mindazokat, akik nem az õ véleményüket szajkózzák. S hogy mi lehet az elván, s hogy erõfeszítései nem hiábavalóak, azt a hétrõl hétre megtelõ elõ- lenszer? A polgári oldal bizonyítottan sikeres, erõteljes fellépésén túl a adótermek éppúgy bizonyítják, mint a felé áradó tehetetlen kormánypár- több munka. Ész, tehetség dolgában ugyanis sokkal jobban állunk, mint a ti düh. balliberális oldal, ám szorgalom tekintetében egészen a legutóbbi idõkig Lovas István persze nem csupán a magát baloldalnak nevezõ érdekvé- súlyos lemaradásban volt politikusaink többsége. Még egy kellék szintén delmi szövetség mindent és mindenkit lehengerelni igyekvõ politikáját nem elhanyagolandó a siker érdekében. Éppúgy, mint a másik oldalnak, ki bírálta, a kritikai megállapításokból bõven jutott a polgári oldalnak is. Ez kell építenünk a saját médiavertikumunkat a televízió- és rádióállomásokutóbbit azonban – mint mindig – most sem morális szempontból kárhoz- tól akár a gasztronómiai lapokig. Hogy ne csak az õ politikusaik ömöljenek tatta, hanem arra figyelmeztetett: az egyszer már elkövetett hibás dönté- még a csapból is. seket önsorsrontó vétek lenne még egyszer meghozni. A közíró amúgy Lovas Istvánt a Magyar Nemzet megkérdezte, nemrég miért maradt el igen derûlátóan ítéli meg a nemzeti oldal esélyeit, s számára csak az kér- majdnem a lajosmizsei elõadása. Mint beszámolt róla, a helyi MDF-es eldéses, hogy a következõ választásokon sikerül-e megszerezni a kétharma- nök meghívásának tett eleget, ám ezúttal is kérte a szervez?ket, hogy ne ledos többséget, vagy ismét be kell érni olyan eredménynyel, amely nem te- gyen könyvárus a helyszínen, mert a balliberális média el?szeretettel fényszi lehetõvé a legfontosabb törvények demokratikus jogállamhoz illõ mó- képezi össze olyan kiadványokkal, amelyekhez semmi köze. A fórum helyi dosítását. Szerinte a Fidesz éppen akkor követte el a legnagyobb hibát, elnöke ígérete ellenére elt?rte a hívatlan keresked?k jelenlétét, így Lovas amikor Wermer Andrásra bízták a kampány irányítását, aki megvalósí- kénytelen volt elhagyni a helyszínt, s csak az érdekl?d?k kérésére fordult totta a világon egyedülálló kampány nélküli kampányt, merthogy úgy vissza az országútról, hogy egy óra múlva a közönség még ott maradó látta, a gyõzelemhez ennyi is elég. A Fidesz ezzel eleve lemondott a két- részének megtartsa el?adását. harmados többségnek még a lehetõségérõl is, s a választók talán ezt az óvatoskodást nem tudták honorálni tavaly tavasszal. Megyeri Dávid jó ha figyelünk
15
– Mit takar a Magor-mozgalom? Miben tud újat nyújtani az utóbbi évek számtalan „Védd a magyart!” indítványához képest? – Az elsõ és legdöntõbb, hogy ez a mozgalom VAN. Lehet ígérgetni, lehet szerepelni a sajtóban, rádióban, televízióban, de a tevékenység ezután általában elhal. A félelmek akkor kezdõdnek, amikor kiderül, hogy a dolog nem is olyan egyszerû, mivel a nyilatkozatokból még nem lesz mozgalom. A Magor termékei viszont már háromezer üzletben találhatók meg, mivel a CBA-val május közepén megkötött szerzõdés ezt biztosítja. Továbbá vannak olyan vidéken élõ családi kiskereskedõk, akik a boltjaikba akár a CBA-n, akár a Magor-elosztókon keresztül elviszik a termékeket. Mirõl is van szó a háttérben? Arról, hogy az európai uniós csatlakozás gyakorlatilag kivégzi a magyar kis- és középvállalkozásokat. Ostobaság volna titkolni, hogy kigondolóinak ez volt az elõre eltervezett szándéka. Az elképesztõ udvariaskodás, mely az ellenzék részérõl ez ügyben megnyilvánul, mára a becsületsértés határát súrolja. Több százezer ember ajándékozta meg bizalmával az ellenzék vezetõit, jól fizetõ, kényelmes állásokba juttatva õket, ezért cserébe viszont az elvárható minimumot sem hajlandók teljesíteni. Önként és dalolva, de ha tetszik, bûnszövetkezetben terelték a vágóhídra a magyar mezõgazdasági kis- és középvállalkozókat. Minden nap bebizonyosodik egy, a Magornél megjelenõ új termék megjelenésekor, hogy ez az „új termék” valójában régi, mert azt a magyar termelõi tapasztalat, évszázadok alatt felhalmozódott tudás, mezõgazdasági szakismeret hozta létre. Ezeket a magyar termékeket kár volna egy napon említeni azzal a silány árutömeggel, amit terjesztõi fillérekért hoznak be, melyek csomagolása idõnként kiváló, a külcsín ötös, a belbecs viszont minõsíthetetlen. Itt van példának okáért a tej. Savóporból, különbözõ vegyi eljárásokkal elkészített, tejnek nevezett löttyöt zúdítanak elénk, miközben a magyar tejtermelõk több, mint fele 6,2% zsírtartalmú tejet képes produkálni, manipuláció nélkül. Elhitetik és elfogadtatják a lakossággal, – erõs orvosi segítséggel –, hogy ez ártalmas. Pedig az ilyen tej nemhogy nem ártalmas, hanem egyenesen szükséges és kell. Akadnak ma már tisztán látó orvosok, közülük is kimagaslik dr. Légrády Péter belgyógyász, aki tizennegyedik éve, teljes szakmai érdektelenség és közöny közepette végzi világraszóló kutatásait és teszi közzé eredményeit, melyek külföldi szaklapokban is megjelenhetnek, csak éppen Magyarországon nem. Arról van szó tehát, hogy a hisztérikus koleszterin elleni harc már Amerikában is deklaráltan csõd16
Usztics Mátyás, a Magor-mozgalom egyik alapítója
ben van, sõt az ellenkezõje igazolódott be: nemhogy nem szabad koleszterin tartalmú ételeket fogyasztani, hanem kötelezõ ezeket magunkhoz venni. Orvosi alaptétel, hogy ebbõl készül az epesav, mely a természetes és az emberi szervezetben egyedül elõforduló „szappan”, vagyis megszabadítja a zsírtól a delikvenst. Ugyanilyen tévhitek övezik a magyar feldolgozó- és élelmiszeripar tevékenységét is, melyek óvatos becslések szerint 35-40 millió embert volnának képesek ellátni. Ezt viszont nem csak mi tudjuk, hanem mások is. Ezek a „mások” pedig szemet vetettek a magyar termõföldre és a magyar vízre, hiszen tudjuk jól, hogy az eljövendõ korszak stratégiai alapanyaga nem az olaj, hanem a termõföld és a víz. Ha az európai termõföldeket vesszük alapul, és a hektáronkénti fajlagos mûtránya-felhasználást, ez Németországban 360 kg, Hollandiában 600, Magyarországon azonban a 60 kg-ot sem éri el! El lehet gondolkodni azon, hogy mit legel az ottani tehén... Mi kerül abba a tejbe, amit még meg is „turbóznak” különféle eljárásokkal, hogy az egy hónap múlva is úgy nézzen ki, mint fejéskor. A gond az, hogy az a hónap elején sem volt tej, már akkor sem, amikor kijött a tehénkébõl. Meg akarják tanítani a magyar gazdát, a magyar pásztortársadalmat állatot tartani! A magyar pásztor-társadalom több ezer éve tökéletesen tisztában van az állattartás minden fajtájával, elõnyeivel, hátrányaival, mesterfogásaival. Azok az íróasztalnál kiképzett aszfaltmezõgazdák, akik még soha nem jártak tehéntelepen, megmondják, hogy miért ártalmas ezt a tejet fogyasztani, és õk szívesen hoznak nekünk másfajta tejet... Tehát errõl a háttérrõl volt szó, amikor a Magor megszületett. A fõ cél az, hogy a magyar kistermelõket, kisvállalkozókat piachoz segítse. Hogyan tudja ezt elérni? Úgy, hogy országos ismertséget ad a termékek-
nek, mert a Magor-védjegyet most már az országban, de az országhatárokon kívül is igen jól ismerik. Rendszeresen érkeznek levelek külhonból, arról érdeklõdve, hogyan jelenhetnek meg például belga, osztrák, német, vagy akár kanadai üzlethálózatokban a kiemelkedõ minõségû Magor-termékek. Úgy, hogy szerzõdést kötnek a termelõkkel, mert nem eshetünk még egyszer abba a hibába, amibe a hasonló kezdeményezések. Mi nem kereskedünk, hiszen ahhoz nem is értünk. Mi egy védjegy-emblémát ítélünk oda, a termék minõségét megítélendõ és népszerûsítendõ. Ezt úgy tehetjük meg, hogy minden témakörben vannak szakértõink, a Gazdakörök Országos Szövetségének elnökétõl kezdve az Élelmiszerforgalmazók Szövetségéig, olyan kiváló nemzetközi szaktekintélyek, akik vállalják a termékek minõsítését. Õk azok, és nem a minisztériumi tisztviselõk, akik név szerint ismerik a gazdákat, hiszen közülük kerültek ki. Amikor Jakab István nevát említem (õ a MAGOSZ elnöke), aki hajdúbagosi születésû ember, akinek a kezében a kasza éppen olyan jól áll, mint a számítógép billentyûzete vagy a töltõtoll, tudnunk kell, hogy ilyen emberekbõl nagyon sok van az országban. Semmi nem mutatja, hogy szükséges lenne külföldrõl szakértõket hozni, ma mégis ez történik. – A magyar kiskereskedõk, kistermelõk ellehetetlenítésében nagy szerepet játszik az a multinacionális nagykereskedelmi hálózat, mely ármeghatározó és monopolhelyzetben van. A Magor-mozgalom milyen szinten akarja kikapcsolni ezt a hálózatot? – A kérdésben benne van a válasz: a Magor esetében ki fogjuk õket kapcsolni, mégpedig úgy, hogy nem engedjük a nagykereskedõk közbeiktatását. A termelõt közvetlenül kötjük össze a kereskedõkkel, nincs szükség sem raktárra, sem közvetítõre, se szaktanácsadóra, se brókerre, felvásárlóra. Maga a Magor biztosítja azt, hogy a felvásárló ott és akkor, készpénzben fizesse ki a terméket, semmiféle 60, 90 vagy 120 napos várakozásra nincs szükség. Nem lenne szükség erre a jelenlegi rendszerben sem, hiszen a pénz csak a nagykereskedõnek kamatozik. Emellett egy gyümölcstermesztõt tökéletesen tönkre lehet tenni azzal, ha negyed évet kell várnia a pénzére, mint ma. Eközben pedig kiszolgáltatott, hiszen az árut odaadta, azt már visszaszedni nem tudja, a pénzt pedig csak várja. Az ön által említett multinacionális egységek nyilvánvalóan ezután is megpróbálják onnan beszerezni a termékeket, ahonnan eddig. De a Magor-üzlethálózat a maga útját járja, és mi nem valami ellen, hanem valamiÉRT jöttünk létre. Nem tûzhetem zászlómra azt, jó ha figyelünk
hogy harcolok valami vagy valaki ellen, mert ezzel távol tartanék sok kisembert. Hihetetlen mértékû pazarlás és lemondás tapasztalható több helyütt, nincs ugyanis megfelelõ infrastruktúra megszervezni például azt, hogy tizenöt-húsz, egymástól nem túl messze lakó gazda tehenének a tejét összegyûjtsék, és ne savóporból kelljen a csokoládégyárban terméket elõálltani. Minden adott ahhoz, hogy a világ legjobb csokoládéját a magyar piacon állítsák elõ, hiszen a tej, amibõl készül, megverhetetlen. Amikor Svájcban a tehén egy kicsit letapossa a füvet, a gazda már délután jön, és beszórja azt mûtrágyával, majd újra ülteti. Mert náluk lehetetlen, hogy a fû ne ugyanolyan zöld legyen mindenütt, és a szálak ne meghatározott távolságra álljanak egymástól... Eközben Magyarországon a legelõk „gyógyfû“ minõsítést kaphatnának, hiszen többnyire 50-60 kilométer közelben nincs ipari tevékenység, nincs ami szennyezze a földet, a levegõt, nincsenek savasesõk, amitõl például kiégtek a Düsseldorf környéki erdõk. Ilyenkor ráadásul fertõzõdnek a jószágok, majd továbbadják azt. – Ilyenkor nagy öröm, hogy nem volt pénzünk a drága nyugati mûtrágyára... – A termelõk pedig bizonyára rá fognak jönni, hogy nem kell többé külsõ segítségre várniuk. Az erõ, mely megmentheti õket: õk maguk. Õk maguk, akik fölismerik azt, hogy összefoghatnak, akár szövetkezeti formában, és együtt jelenhetnek meg a piacon. Termékeiket pedig lehetõleg ne nyersanyagként prezentálják, hanem kicsit feldolgozottabb formában, mert akkor portékájuk már nem alapanyagnak számít, amire csûrt-csavart kvóták vonatkoznak. Eljuthatunk oda, hogy akár húsz gazda összeáll, és vásárolnak egy tejhûtõt, mely a friss tejet lehûti, és mondjuk egy homogénezõ eljárás után zacskóba rakják, mely zacskón kis ráfordítással megjelenhet a Magor-embléma, mert a tej olyan minõségû, és az üzletbe közvetlenül tõlük kerül, abba a bolthálózatba, mely áll mondjuk 150 boltosból, és melyet egy teherautó egy terítéssel végig tud járni. Akkor fogunk végre igazi tejet inni. – A Magorból egyfajta patriotizmust érzek ki, és az EU-csatlakozás problémáival szemben egy külön magyar alternatívát.
jó ha figyelünk
– Az észrevétel pontos és helyes. A vásárlók között nyilván elsõsorban azokra számítunk, akik az ön által említett hazafiúi öntudattal is rendelkeznek. Nálunk sok mindent elölrõl kell kezdeni, olyan jelenségek felélesztését is, melyek már majdnem eltûntek. Az én szüleim generációjához tartozók még biztos emlékeznek rá, hogy a háború elõtt magától értetõdõ volt, hogy a kínál kozó lehetõségek közül az ember a hazai terméket választotta, mert pontosan tudta, hogy ezzel munkahelyeket ment meg, családi tradíciót enged tovább folytatódni. Ma is vannak olyan sajttermelõk, melyek már negyedik-ötödik generáció óta folytatják tevékenységüket. De annyi tõkéjük nincsen, hogy a reklámpiacon megjelenjenek, és egy este hat-nyolc reklámban bizonygassák, hogy „a Kardosék sajtja verhetetlen“, hiszen egész évben nem keresnek annyit, mint amennyibe a reklámok levetítése kerülne. Hadd mondjam el, hogy egy fõmûsoridõben leadott harminc másodperces reklám ára 2 mil lió 800 ezer forint plusz ÁFA. Ha kétszer megy le, ennek a duplája. Könnyû kitalálni, hogy kik azok, mely cégek, akik ezt megengedhetik maguknak... Mivel azonban a Magor-emblémát egyre többen ismerik, olyan bizalomkeltõ és bizalomgerjesztõ hatással kell számolnunk, hogy ha ezt a vásárló meglátja valamely terméken, el fogja hinni, elfogadja, hogy ebbõl a termékbõl bátran vásárolhat, hiszen az embléma önmagáért beszél, egy nagyon magas minõséget jelez. Ami a külföldi megjelenést illeti: ez adott. Folyamatosan írjuk alá a szerzõdéseket a beszállítókkal, termelõkkel a CBA-n keresztül. Jelenthetem, hogy a CBA illetve a Magor között kötött szerzõdés garantálja, hogy kiemelten magas és más elbánásban részesül minden egyes Magor-beszállító, akikre a rendkívül szigurú és nagyon megszorító CBA-intézkedések nem vonatkoznak! – A mozgalom nyilvánvalóan rengeteg lobbi-érdeket sért. Nem tart attól, hogy esetleg „válaszlépésekre“ kell számítani a közeljövõben? – Bizonyára így lesz. Ezt megelõzendõ örömmel vettük dr. Medgyasszay László je-
lentkezését, akivel sorra vesszük, hogyan és milyen módon lehetne hivatalos, kormányszintû védelmet biztosítani a Magor-mozgalomnak, mert számítanunk kell rá, hogy elõbb vagy utóbb megjelennek a hamisítók. Olcsó és hitvány emberek próbálnak majd a Magor hátán fölkapaszkodni valahova. Mivel a hamisítás, a védjeggyel való visszaélés súlyos bûntettek, kérjük és kérhetjük, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Szövetség védõszárnyai fölöttünk legyenek. – Igen gyors felfutást követhetünk szemmel, de gondolom, egyfajta szemléletváltást is vár a Magor munkája által. – Az emberek pszichológiai szempontok alapján is kapaszkodókat keresnek, nem érzik úgy, hogy védenék õket az újonnan formálódó jelenségek, folyamatok. A vezetõk furcsa módon sokkal inkább gyámolítják a külföldi tõkét, a külföldi vállalkozót, semmint a hazait, és ezzel egyedül vagyunk Európában. Megkérdezhetnénk, hogy például Budapest lakossága le tudja -e kötni vásárlóerejével azt a 47 multinacionális bevásárlóközpontot, ami a fõvárosban található. Aligha... Nem titok, a Magor is szeretne áruházat, de mi nem vágyódunk arra, hogy Metró vagy Auchan méretû áruházzá váljunk, hiszen az a réteg, akik számára az áruinkat kínáljuk, nem biztos, hogy ez az „A-kategóriának“ nevezett csoport. Mi nem fogunk mûszaki cikkeket, TV-t, videót árusítani. Azt azonban joggal várhatjuk, hogy az alapvetõ fogyasztási cikkek esetében, melyek minden nap az asztalunkra kerülnek, a vásárlók a valódit, az igazit kapják! Ne a tápszerrel felduzzasztott sápatag csirkét, mely születésétõl a haláláig egyhelyben állt, és mesterséges világításnál vált ilyen fakóvá. Az a jószág, mely az udvaron szaladgált születésétõl a levágás pillanatáig, egészen más élvezeti minõséget produkál. Ma még nem tudhatjuk, hogy milyen elváltozásokat okoz a következõ generációkban a kobalttal, szelénnel besugárzott mezõgazdasági termék, a burjánoztatva hajtatott zöldség, mert ezek az emberek még élnek, de utódot még nem hagytak, aki ezen nõtt volna föl. A veszély irgalmatlanul nagy. Forrás: Nemeskéri DNP – Budapest
17
Hisztis polgári körök. Édes. Az õrjöngõ polgári körös jelzõs szerkezetnél látszólag szelídebb, de valójában alattomosabb és gonoszabb meghatározás. Nem trágár, még csak nem is goromba, de kellõképpen lebecsülõ, lekezelõ és bicskanyitogatóan pimasz. A hisztis polgári körös megjelöléshez jár még a bíráló részérõl fölényes ajkbiggyesztés, megvetõ és lesújtó szempillantás, esetleg szánakozás az elbutított és félrevezetett, a hisztizõ polgári körökbe beszippantott, jobb sorsra érdemes állampolgár, mi több: potenciális és valóságos szavazó iránt. De kik is alkotják ezeket az idõnként õrjöngõ, máskülönben szimplán csak hisztis polgári köröket? És mit csinálnak, mikor rájuk tör az õrjöngés vagy szimplán csak a hiszti? Internetes honlapjukat böngészve megdöbbentõen vérnõszõ társaság képe bontakozik ki, amelyet megerõsítenek a személyes tapasztalatok, hiszen láthatjuk õket minden településen. Már nem átallanak annyian lenni, hogy mindenütt megmételyezik a polgáriatlanul körtelen, rendes emberek közösségét. Hörögve szerveznek karitatív gyûjtéseket, ahol a ruhákat és élelmiszereket személyesen viszik el a rászorulóknak, sõt, a maguk által készítette kézimunkákat árusítják jótékonysági akciók keretében, s az eladott csipketerítõk árából tébolyultan vesznek cukrot, kávét, csokoládét, amit ráadásul még maguk is csomagolnak takaros pakkokba. Megvadult középkorú és nyugdíjas hölgyek habzó szájjal szerveznek irodalmi esteket, hangversenyeket, egészségügyi elõadásokat, helytörténeti megmozdulásokat, s magukkal vonszolván romlatlan unokáikat, megmételyezik õket is a polgári körös fertõvel. Mert mi más lenne az a néhány konkrét, kiragadott példa, amit sebtiben és találomra olvashatni a hisztis és õrjöngõ polgári körök erõszaktól csöpögõ listáján?! A nyíregyháziak a református gyülekezeti házban Kun Miklós történészt hallgatták, aki képes volt a kommunista szovjet rettenetet gyalázni, ahelyett hogy dicsérte volna azt, Polgáron a polgári körök pedig az EU-csatlakozásról faggatták a volt államtitkárt – igaz, nem az MSZP-st, hanem a gyalázatos és hazaáruló Fidesz-kormány idején regnáló politikusnõt. Kõszegen, a bencés rendházban fogcsikorítva és ökölbe szorított kézzel hallgatták a madrigálokat eléggé el nem ítélhetõ módon, a budapesti VIII. kerületiek pedig a Két Hollós Könyvesboltban korbácsolták föl az indulatokat Székelykapuk címmel. Az összeverõdõ polgári körösöket nem szégyenelték A székelyek szervezeti rendjé-
nek kivetülése a kapukon címû elõadással a kirekesztésre és mások gyûlöletére biztatni, Soroksáron pedig egyenesen a határon túli magyar politikusokat hívták meg a Trianon-évfordulón, nem restellvén hivalkodó virágokkal koszorúzni a harsogó napsütésben. A rettenet mûfajában azonban minden bizonnyal a budai Ciszterci Szent István Gimnáziumban tartott polgári körös elõadás viszi el a pálmát, amelyen Szent Bonifác püspökrõl és vértanúról szóltak, égbekiáltó módon megzavarva a derék nem fideszes, nem polgári körös, így tehát nem õrjöngõ és nem hisztis népek elméjét. S ha mindez kevésnek bizonyulna a polgári körök rovásán, s netán valaki azt gondolná, hogy a Kossuth térre, a Terror Házához, a Regnum Marianum emlékmûhöz, a világháborús emléktáblákhoz, a templomokba, kultúrházakba, nemzeti emlékhelyekre csöndes konoksággal nemzeti zászlókkal felvonulók talán nem is olyan vérszomjasak, mint azt állítják egyesek, hát az nagyot téved. Mert egyes polgári köröknél igenis folyik a drága magyar vér. Jó, jó, kémcsõbe, orvosok, nõvérek közremûködésével, de mégiscsak folyik! A tatai polgári körök õrjöngõ, hisztis társasága ugyanis odáig ment a szélsõségben, hogy véradást szervezett, s a helybéli, megtévesztett vöröskeresztesek által az egyik általános iskolába csalta a véradó állomás szakmai csoportját, szakszerû felszerelésükkel egyetemben. A város rémült baloldali önkormányzati képviselõi másfél órán át vitáztak a testületi ülésen azon, miként lehetséges ez a borzalom, ez az Istentõl elrugaszkodott cselekedet, hogyan is mosható össze a véradás a politikával, pláne a fideszes fertõvel, de nem találtak tiltó passzust, akadályt képezõ törvényt, rendeletet, amely útját állta volna a polgári körös vérfolyásnak. Bizony, a vakációtól üresen kongó iskola alkalmi véradó ágyain fekvõ, hisztis és õrjöngõ polgári körösök ereibõl folyt az A, B, AB és 0-ás vércsoportú vér, feltartóztathatatlanul. Persze némi logikai fondorlat összekuszálta a véradás ellen tiltakozó, a demokráciát és a politikai függetlenséget bõszen védelmezõ baloldali hívek érvelését, minthogy nem a polgári körösök vérengzettek, hanem éppen a polgári körösök vérét vették, mégha beleegyezésükkel és önkéntesen is, szakképzett egészségügyiek közremûködésével. Ily elhanyagolható apróságok azonban mit sem vonnak le a rettenetes polgári körök bûnébõl. Szent Bonifác vértanúról szerencsére nem esett szó. Forrás: MNO, Zsohár Melinda
A csillagok – akárcsak az ablakokban bámészkodó arcok – mintha mindnyájan mosolyognának Mocskos falú tízemeletes, négy helyen javított külsõ szigeteléssel. A lépcsõházban szórólapok és ingyenes hirdetési újságok a harmincéves postaládák alá öntve, a vakolat potyogófélben. A liftbe szállva a ház lakóit spray-vel fújt, trágár feliratok várják. A negyediken nem jó a világítás. Lassan egy éve. De a lakókat nem zavarja. Se ez, se az emeleti villany fõkapcsoló elõtt heverõ konzervesdoboz-hamutartó. Vajon kire szavazhattak? Csütörtök van, és hosszú, háromnapos hétvége kezdõdik. Proli néni, a ház lakója mindig elõrelátó: nagy bevásárlást tervez. Tudja ugyanis, hogy azok az apró üzletek, amik húsvétkor, de még szenteste is nyitva 18
voltak, holnap zárva lesznek. Mert holnap ünnep lesz: május elseje. Beborítja reggeli kávéját (a címkéjével utazás nyerhetõ), felöltözik (melegítõnadrág + otthonka) és zsebébe nyomja a gumis necctáskát. Elindul. Elsõ állomás az újságosbódé: Blikk. „A Naplót azt járatom” (megyei napilap). Táskájába gyûri és továbbindul. Egyszerre kotorászni kezd zsebében: kenyérmorzsát szór a galamboknak. Aztán belép a boltba. Kifelé már – táskájában üvegek csörögnek – bosszúsabban jön: kifosztották a zöldségrészleget. Határoz, leugrik a piacra. Felviszi a táskát, az újságot is fent hagyja (majd délután megtanulja). Igaz, az út csak pár perc lenne gyalog, de ott a busz. Még egy utolsó szál ciga-
retta a megállóban, és a busz megérkezik. Eggyel több csikk a járdán. Felszáll. A busz persze ragad a mocsoktól, fõleg a kapaszkodók. Kapaszkodni pedig muszáj senki sem adja át a helyét. Proli néni általában haragszik a fiatalokra, de a buszon soha. Még a felhasogatott üléshuzatokért és a telefirkált háttámlákért sem. (Vajon kire jó ha figyelünk
Lovas István jegyzete Három héttel ezelõtt itt a képzeletbeli baloldali Mari nénirõl és Józsi bácsiról hangzott el egy népmesei jegyzet. Arról a fõvárosi nyugdíjas házaspárról – képzeletbelirõl –, akik szemérõl hangos koppanással esett le a hályog padlójukra, amikor végre rájöttek arra, hogy ez a kormány keményen átverte õket. Mivel az ORTT Panaszbizottsága nyilván rossz néven venné, ha a kiegyensúlyozottság céljából nélkülöznénk a jobboldali, vidéki Mari nénit és Józsi bácsit, ez a jegyzet viszont most nekik szól. Szóval kedves Mari néni és kedves Józsi bácsi. Ahogyan szomorúan repedezik a föld, kókadoznak a szomjas fák, fonnyadoznak a kukoricalevelek, apadnak a tehenek dologtalan tõgyei, és húsuk leértékeltségén sértõdötten röfögnek a malacok, lassan kezd helyreállni a dolgok rendje. A Medgyessy-kormány népszerûsége épp a másik Mari néniékrõl szóló jegyzet sugárzása elõtt tetõzött. Azóta, ahogyan kifogyott a kincstárból a pénz, elkezdett az lefelé mászni. Ezt mérte már az õ Szonda Ipsos-uk is, és tegnap elõtt már eljutottunk odáig, hogy a Gallup Intézet fej-fej melletti MSZP-Fidesz népszerûséget jelentett. De hát ez sem Mari nénit, sem Józsi bácsit nem lepte meg. Hisz’ ismerik az õ támogatóik zömét. No persze nem arra a vékony rétegre gondolok, amelyik a zsírosbödönben turkál és két kézzel üríti ki a korábbi kormányzati ciklusban feltöltött stelázsit. Mert azoknak van mit aprítani a tejbe. 25 milliós Audi terepjárót vesznek maguknak Mari néniék adóforintjaiból, cserélik az irodabútorukat, házukat, megduplázzák a fizetésüket és adnak oda hatalmas szerzõdéseket olyan cégeknek, amelyek éppen a legdrágábban dolgoznak. Hát nem is csoda, hogy egyre kevesebb a pénz és a támogató, akiknek már nincs mit adni. Ezért azután a forintot ócsítani, az árakat meg drágítani kell. Drágább lesz itt a gyógyszer, a drágább gyógyszertõl megvonják a támogatást, feljebb srófolják a benzin, a dízelolaj és a gáz árát meg az autópálya-illetéket és ezzel a szállítást. Megszüntetik Mari néniéknél a postát, a postáskisasszony állását, meg a vonatot. Azután még bezárják a Mari néniék melletti óvodát is. Meg a gyárat, a közeli városban. Cserébe viszont Mari néni unokáját rárakják az internetre. Tudja, Mari néni, a Magyar Bálint, aki abba a késõkádári lakatosesztétikával épült rongyrázó házba költözött, felvéve kétszer is 30 milliós kölcsönt, még az utolsó pillanatban. Ha meg a disznóságokra valaki fényt derít, hát befogják a száját. Netán betörik a fejét. Hogy a tettesek nem lesznek meg, azt Mari néni és Józsi bácsi is pontosan tudja. Aztán akinek nem tetszik, mehet panaszkodni, ahová akar. Akár Lisszabonba is. Ha onnan hazajön, hálából arcba rúgja õt a média. De mehet a bíróságra is, ahol már elõre tudja, hogy annak a bírónak szignálják majd ki az ügyét, aki már a tárgyalás elõtt tudja, hogy milyen ítéletet hoz. Azért, Józsi bátyám, a helyzet jobb, mint a Kádár-rendszerben, mert akkor ugyanazok, akik ma a gazdaságot, a politikát és a mé-
szavazhattak?) A helyi járat aztán elsuhan... Egy óra múlva, hazafelé... A lassító busz ajtajában felbukkan Proli néni. Nagy üggyel-bajjal leverekszi magát a lépcsõn, miközben egy terhes nõre mordul. („Majdnem föllöki az embert!”) A lépcsõház bejárata elõtt, a földszinti ablakban atlétában támaszkodó és dohányzó Kovács úr felé fordul: – Ide nézzen! – kis kék mûanyag darabot vesz elõ a táskájából. – Mi az? – kérdi Kovács, közben halkítva a rádiót. – EU! EU! jó ha figyelünk
dia nagy részét uralják, a panaszost még meg is ruházták. Ma ezt csak kirívó esetekben teszik ismeretlen tettesek, akik csak akkor lesznek meg, de pillanatok alatt, ha véletlenül rossz helyre firkálnak fel egy horogkeresztet. Mert akkor, drága Mari néni és kedves Józsi bácsi, nincs apelláta. Az elkövetõ 48 órán belül garantáltan megkerül, a bíróság ripsz-ropsz összeül, és a tettes – óvadék lehetõsége nélkül – a rácsok mögött találja magát. De most hadd szóljak az ellenzékrõl, mert jön ám az ORTT, azt elvisz bennünket is. Hát igen, az ellenzék. Amelyik, drága Mari néni, hirtelen, mintegy 14 hónapi szendergés után, elkezdett dolgozni, méghozzá meglepõen radikálisan. Ahogyan egy ellenzéknek kell. Igaz, még nem olyan radikálisan, mint ahogyan az MSZP vagy az SZDSZ tette vagy teszi, de kezdetnek ez sem rossz. Hogy ez a hirtelen aktivizálódás és radikalizálódás véletlenül éppen azután indult meg, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom bejelentette, várhatóan már õsszel párttá alakul, az nem baj, hanem csak – mint mondtam – véletlen, meg nagyon is jó. És az eredmény nem maradt el. A választók azonnal nagyobb számban rokonszenveztek a legnagyobb ellenzéki párttal. Mert minden párt tábora a határozottságot szereti. Az MDF-tõl is annak idején azért fordultak el gyorsan, mert kiderült róla, hogy piskóta. Szóval, Mari néni és Józsi bácsi, a Fidesz népszerûsége elindult felfelé. Ami nagyon jó. Csak nehogy megint az egész társaság elmenjen nyaralni és senki se maradjon itt megválaszolni a kormánypárti támadásokat, mint tették ezt a választási vereség után, sõt, a kampány helyén is, holott akkor csak úgy tettek, mintha nyaraltak volna, pedig nem nyaraltak. Meg kell érteni nekik, hogy nem elég a másik oldal hibáira alapozni a gyõzelmet, hanem iszonyú keményen kell dolgozni a kétharmados törvényhozási többséget lehetõvé tevõ gyõzelemért. Olyan keményen dolgozni, mint például az edelényi Molnár Oszkár vagy a Harkány-Villány-Siklós körzetben dolgozó Kékkõi Zoltán fideszes képviselõk teszik. És hogy velünk mi van, Mari néni? Hát mi lenne? Be akarnak szüntetni bennünket, mert ez szinte az utolsó csatorna, ami nem az övék. Az ORTT az MSZP kérésére - még nem jogerõsen - el is marasztalt bennünket a múlt héten itt egy jegyzetet, amely a sajtószabadság szûkítését kárhoztatta, és szinte csupa idézetbõl állt. Egy balliberális esztéta idézeteibõl. Mivel mi is emberek vagyunk, Mari néni, nagyon jól esett, hogy kiderült, nem csak a sajtószabadság ügye, de mi sem maradtunk egyedül. Tiltakozott az elítélõ határozat ellen e rádió elnökasszonya és a Jobbik is. Tudja, a Jobbik, amelyik akkor is azonnal tiltakozott, amikor a koalíció egyik hasonmása egy kereskedelmi tévében bejelentette, hogy levadássza a jobboldali újságírókat. Mert a Jobbik és a jobbak tudják, az emberi és a szabadságjogoknak, így a sajtó szabadságának a megkurtítása ellen tiltakozni már csak azért is érdemes, mert ha elnémítanak minden csatornát és minden frekvenciát, akkor nincs hol elmondani a korrupciós ügyeket, hogy Mari néniéket éppen hol rövidítik meg és nincs maguknak az ellenzékieknek sem olyan helye, ahol szabadon mondhatják el azt, amit akarnak.
– Micsoda?! – Az unokáknak hoztam! Holnap ebédre jönnek a lányomék. Kék lufi, sárga csillagokkal, ide nézzen... – fújni kezdi, fújja, fújja, vörösödik a feje... a lufi mintha növekedne, lassan kirajzolódik a felirat is: „Együtt Európába”... És másnap a kis üzletek valóban zárva vannak. A forróságban meztelen felsõtestû részegek másznak: elõször ki a majálisra, aztán haza. Lomhán elmúlik az ünnepnap. Az este közeledtével lassan a házak közé lezavart, pokrócon játszó óvodás gyerekek is felmennek. Csak a kutyások maradnak.
Forrás: Vasárnapi újság
Besötétedik. Az egész napos hõség ellen nem klímaberendezéssel (részletre is kapható), hanem hideg sörrel védekezõ lakók szeme azonban egyszerre felcsillan: nagy durranás hallatszik, kezdõdik a tûzijáték... S a hold újra felragyog a lakótelep fölött, a csillagok – akárcsak az ablakokban bámészkodó arcok – mintha mindnyájan mosolyognának. Proli néni is mosolyogva nyomja el a lefekvés elõtti utolsó szál cigarettát az erkély korlátján: „Azért ezt a Toller Lacit nagyon szeretem.” Forrás: Kaszás Péter DNP – Budapest
19
Gergényi Péter, Budapest új rendõrfõkapitánya nulla toleranciás programja alapján a konzervatív jobboldal sztárja lehetne. Noha e cikk megjelenésekor óriási kockázat ezt állítani, hiszen nem tudjuk, hogy ma milyen módon vizsgázik az új rendõrfõkapitány az Erzsébet hídi rendõri brutalitásra emlékezõkkel szembeni fellépésekor, annyit nyugodtan le lehet szögezni, hogy Gergényi tegnapig adott megnyilatkozásainak csak tapsolni lehet konzervatív oldalról. LOVAS ISTVÁN ÍRÁSA A dandártábornok ki akarja irtani a korrupciót a rendõri berkekbõl, több rendõrt küld az utcákra, szigorítja az ellenõrzéseket a pályaudvarokon, az aluljárókban és a bûnelkövetés egyéb, neuralgikus helyein, meg akarja szüntetni a budapesti autósok önsorsrontóan kretén és primitív szokását, hogy csúcsforgalomban minél több sávban blokkolják a keresztezõdéseket (ezért civilizáltabb városokban kegyetlen pénzbüntetés jár, igen helyesen), a zsebtolvajokat ki kívánja ûzni a fõvárosból, és megérteti a rendõrökkel, hogy a bûnözõk munkaideje nem jár le péntek délben. A felsorolás nem teljes. A lényeg: a Gergényi-terv minden pontja bûnözõellenes, és hatalmas, konzervatív vastapsot érdemel. Igazán kár, hogy ezt a programot nem az Orbán-kormány idején kezdték el. Ha a fõkapitány tervét Budapesten meg is tudná valósítani, országosan ünnepelnék, és a Medgyessy-kormány választási esélyeit igen erõsen javítaná. Õ lenne a magyar William Bratton, a New York-i rendõrség volt, legendás fõparancsnoka, akinek a nevéhez fûzõdik a nulla tolerancia. Õ az, akinek áldásos mûködése idején New Yorkban 1994 és 1996 között a metróvonalakon elkövetett bûnesetek száma majdnem nyolcvan százalékkal csökkent, és ugyanezen idõszak alatt az utcai bûnelkövetések számát a felére csökkentette. Bratton óta 1998-ig New Yorkban a súlyosabb bûncselekmények száma 39 százalékkal, az emberöléseké 49 százalékkal csökkent (BBC, 1998. szeptember 29.). Bill Bratton azóta világsztár. Cége óriási összegekért ad taná20
csot a világ számos rendõrségének. Érkezzen akár Mexikóvárosba, akár Londonba, legalább a belügyminiszter, ha nem a miniszterelnök fogadja, majd hatalmas autókonvoj kíséretében indul a repülõtérrõl a városközpontba. Csakhogy Gergényi bukása elkerülhetetlen. Miért? Egyszerû. Bratton zéró tolerancia programja jobboldali, konzervatív környezetben lett sikeres, hála Rudolf Giulianinak, New York akkori konzervatív, republikánus polgármesterének és a bûnözõk liberális toleranciájával torkig lévõ New York-iaknak, a New York-i üzleti életnek, a közösségi vezetõknek és maguknak a bíróságoknak. Mert õk mind Brattonnal együttmûködtek, és nem ellene dolgoztak. Vagy nem teremtettek olyan körülményeket, amelyek a zéró toleranciára tett rendõri intézkedéseket aláásták. Az amerikai Police Magazine címû havilap 2002. márciusi számában Bratton elmondta, hogy miben rejlett sikere. Nem csak abban, hogy minden antiszociális magatartást vaskézzel üldözött. Beleértve a bliccelést, a felületfirkák – graffiti – szórópisztolyos „mûvészetét”, a koldulást és a prostitúciót. És természetesen a kábítószeresek még keményebb üldözését. Bratton filozófiájából fakadt az a tétele, hogy a piszkos, lepukkant helyek a bûnözést ösztönzik. És az is, hogy a bûn megelõzésére fordítson minél nagyobb erõfeszítést. A rendõrök, jórészt felhagyva a rendõrautós járõrözéssel, gyalog, kerékpáron vagy lóháton járták körzeteiket, kukkantottak be boltosokhoz, újságosokhoz, vendéglõsökhöz. Az eredmény szinte hihetetlen: a korábban életveszélyes New York tiszta, lakható hely lett, ahol a járókelõk hatszor nagyobb biztonságban vannak, mint Londonban. Gergényi azonban Budapesten nem hát-, hanem ellenszélben dolgozik, az elsõ pillanattól kezdve.
A dandártábornok fõnöke egy neoliberális filozófiájú kormány, amely minden eddigi intézkedésével a bûnözõk életét tette kényelmesebbé, nem pedig a lakosságét, ahogy az új rendõrfõkapitány akarja. E bûnözõkomfort igazságügyi politika egyik elõmozdítója az a Bárándy Péter, akinek a szabad demokratáktól megkülönböztethetetlen koncepciói kissé eltúlozva azt eredményezik, hogy Gergényi letartóztathat bárkit, a gyanúsított vagy azonnal, vagy rövidebb idõ után ismét az utcára kerül. Gergényi nulla toleranciájú politikájának másik ellensége Salgó László országos rendõrfõkapitány, aki a rendõrséget Medgyessy utasításainak megfelelõen politikai rendõrségként is használja, ami nemhogy Bratton idején, de soha nem volt divat sem New Yorkban, sem a nyugati világ más városaiban. Nem csak azért, mert demokráciaellenes gyakorlat, de az adófizetõket a rendõrség ellen hangolja. Gergényi sikeres szereplésének harmadik nagy akadálya a szabad demokrata fõpolgármester, Demszky Gábor, akinek a graffiti, a koldus, a kosz és a prostituált a liberális kozmosz fix csillagait jelentik, és akinek a bûnözõk inkább védett tárgyak, mint a törvény szellemében és betûjében elítélendõ személyek. Gergényi nem gondolhatja komolyan, hogy míg a kormányzat a koldusokat, a könnyû drogosokat, a prostituáltakat, a részeg randalírozókat a tolerancia jegyében kívánja preferálni, akkor õ sikeresen hajthatja vissza õket a zéró szintre. Bratton ezzel szemben a bûntõl megcsömörlött New York liberális részének támogatását is bírta. Nem beszélve a bíróságokról, amelyek az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedben egymással versengve szigorítják az ítéleteiket. Sõt: a szuperliberális Kaliforniában egy harmadszor elítélt (kétszeres visszaesõ) az élete végéig nem jön ki a börtönbõl („three strikes and you are out”). jó ha figyelünk
Giuliani mennybemenetelét egyébként még az esetenkénti New York-i rendõrbrutalitás sem akadályozta. Mint amikor a guineai születésû Amadou Diallót a rendõrök 41 golyóval terítették le. De Abner Louima, Anthony Baez és Patrick Dorismond neve is a rendõri brutalitás szinonimái lettek. Mégis, Gabriele Albertini, a távoli Milánó polgármestere
az észak-olasz városban 1999 januárjában elkövetett kilenc gyilkosság után Giulianit és a „tolleranza zero”-t ideáljának nevezte. Miként Amszterdam fõpolgármestere is. Bratton bûnözés elleni hadjáratának egyik fontos alapkövének nevezte a jog fokozott bevetését az illegális bordélyok és kábítószerklubok bezárására.
Ha Brattont megkérdeznék Gergényi esélyeirõl, feltételezhetõen a következõ tanácsot adná a dandártábornoknak, netán térítésmentesen: szabaduljon meg Demszkytõl, Salgótól, Bárándytól és Medgyessytõl. Mert a hal a fejétõl… Lovas István Magyar Nemzet Online
Fa.: Lelkiismeret’88 Csoport
Más.
Tc.: Gergényi Péter úr (az új budapesti rendõrkapitány)
Fõkapitány úrnak emlékeznie kell épp az Erzsébet hídhoz kapcsolható asszociációk révén arra, hogy a Krisnások szombaton délelõtt táncolva, dobolva, vonítva vonulhattak a hídon egy óriási kerekeken gördülõ bálványt vonszolva szombaton délelõtt, amikor a legtöbb gépkocsi épp az Erzsébet hídon át áramlik a Balaton felé. Mondhatnók – mondjuk is – az idegen szép.
Üzenet és üdvözlet a „Vasprefektus“ úrnak! Csoportunk szeretne hinni Önnek! A hírközlési szervek számára megfogalmazott „ars poetica“-ja szimpatikus számunkra, de engedje meg nekünk is megfogalmaznunk, hogyan értelmezzük szavait, gondolatait és minek alapján ítéljük majd meg tetteit. Politika-semleges jogértelmezést és jogalkalmazást ígért. Helyes!
De akkor milyen jogi és erkölcsi alapja van „felelõs” párfunkcionáriusok, képviselõk és kormánytisztviselõk részérõl a hangulatkeltésnek olyan jogi, politikai és erkölcsi normákra hivatkozni, amit mindig áthágtak [lásd fent], ha erre módjuk, hatalmuk volt.
Kérdés, lehetséges-e? Fõkapitány úr! Kénytelenek vagyunk hangot adni aggodalmainknak, hiszen oly politikai erõk megelõlegezett bizalma folytán foglalta el az önt megilletõ országos rendõrfõkapitányi széket, akik ismétlõdõen bizonyították, hogy mi sem áll távolabb tõlük, mint a jogállamiság elemi követelményeinek tiszteletben tartása. A jogállamiságot a „rendszerváltás“ idejétõl eredeztetjük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gyülekezési jog szabályozása azóta többszörösen változott. Mondhatnánk, fejlõdött. Sajnos nem mondhatjuk. Emlékeztetjük fõkapitány urat a „taxis blokád“-ra, amely nem az Erzsébet híd, de az egész ország közúti közlekedését bénította meg, mondvacsinált ürüggyel [benzinár emelés]. Archívumainkból rekonstruáltuk az eseményeket. Tudjuk, kik a kitervelõk, a felbujtók, a cinkosok, stb. Azidõben az MDF uralkodott. Az akkori ellenzék prominens vezetõinek cinikus, mellébeszélõ, álságos – ám a blokádot helyeslõ megnyilatkozásait ismerjük. Arra is emlékezünk, hogy az akkori belügyminisztert – aki semmit sem mert ill, tudott tenni a terrorcsoportok felszámolása és tagjainak felelõsségrevonása érdekében – a „liberális” médiák hónapokig szapulták, mert állítólag a tüntetõk közé „akart” lövetni. Emlékezünk arra, hogy mindannyiunk jóságos apukája és nagyapukája a köztársasági elnök úr kegyelmet hírdetett, ill. adott a résztvevõknek. Azután jött a kormány-változás és brutálisan szétverték a budapesti METÉSZ tüntetését, amely nem is járhatott a közúti közlekedés aránytalan sérelmével, mert a rendõrpofonok, ütlegek és rúgások, természetesen „népnevelõ” célzattal, azelõtt eszközöltettek, mielõtt a jármûvek az akadályozást abszolválhatták volna. Nem mellesleg említjük, ekkor csattant bilincs ‘56 hõsének, Pongrácz Gergelynek a csuklóin is.
Ön rendõri tapasztalatai és egyéb ismereti forrásai alapján nagyon jól tudja, hogy egy békésnek induló tüntetés több okból torkollhat erõszakos, sõt véres atrocitásokba. Lehetnek a rendezõk is csalafinták és mást tesznek, mint amit „megengedtek” nekik. A tüntetést provokálhatják ellenséges beállítottságú „társadalmi erõk”. Végül – bocsásson meg ezért – történelmi precedensek vannak arra is, hogy a provokációt maguk a rendvédelmi szervek, illetve a titkosszolgálatok szervezik „hivatalosan”. Önnek és beosztottjainak tehát három frontos harcot kell pénteken vívniuk a közrend védelmében, a valódi jogállamiság védelmében. A jogállamiságot mi viszont messzemenõen nem azonosítjuk azzal a valamivel, amit a taxisblokád szervezõk, ill. METÉSZ tüntetõket verõk jogállamként vizionálnak. És még egyet fõkapitány úr! Robot-zsarui valószinüleg a gyõztesek büszkeségével távoznak a harcmezõrõl, ha a tüntetés színhelye azzá változik. De ennek a harcnak nem az összerugdosott, bilincselt, zsuppkocsiba vágott fiúk lányok lesznek a vesztesei, hanem az oly sokszor és oly fennkölten emlegetett jogállamiság. A tavalyi akció egy vonatkozásban egész biztosan kudarcot vallott. Nem szült félelmet! Ez a legfontosabb, amit tudomására kívánunk hozni. Tisztelettel: Lelkiismeret’ 88 Csoport nevében Kocsis Imre elnök Budapest, 2003. 07. 03. 17:17 Forrás: www.lelkiismeret88.hu
jó ha figyelünk
21
Ennek a hídnak van egy sajátos magyar küldetése. Gyakran hallunk a kettészakadt, jelentõs fejlettségbeli különbségekkel rendelkezõ Kelet-, és Nyugat-Magyarországról. Ez a híd arról szól, kedves barátaim, hogy a különbségek áthidalásának legegyszerûbb módja talán az, ha azt hidaljuk át, ami elválaszt, vagyis hidat építünk, mint ahogy ez most megtörtént. Jó estét kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim! Örülök, hogy újra látom Önöket! Szeretném megköszönni, hogy meghívtak maguk közé, hogy együtt ünnepelhessünk. Elõször is arra kérem Önöket, hogy ha átmennek ezen a hídon, ne érezzék, hogy ezt csak úgy kapták. Ugyanis a hídhoz szükséges forrásokat nem „kapták“, hanem „visszakapták“ azt, ami ide tartozik, hiszen Önök adófizetõi polgárai Magyarországnak. Az elõzõ felszólalásokban a polgári kormány is többször szóba került. Természetesen minden dicséretet, - még ha nem is illeti meg az embert, örömmel szoktunk fogadni. Ha módom lesz rá, átadom annak, akit a köszönõ szavaknak igazából illetniük kell, a Széchenyi Terv kitalálójának, Matolcsy György úrnak, mert az ország fejlesztési programját õ dolgozta ki. Köszönjük neki, köszönjük a tervezõknek is, a munkásoknak, a szakmunkásoknak és a segédmunkásoknak is, hogy ma közösen itt állhatunk ennek a szép hídnak a lábánál. Nagyon bízom abban, hogy ha majd ránézünk erre a hídra, akkor mindannyian egy pillanat alatt megértjük Gandhi azon gondolatát, amely szerint „a jól végzett munka jutalma nem a díjazás, hanem az, hogy dolgozhattunk.“ Adjunk hálát ezért, és miközben sok mindenkit köszönet illet, mondjuk ki, hogy a hídért egyedül Istené a dicsõség. Engedjék meg, hogy a jelenlévõ szekszárdiaknak úgy is hadd gratuláljak, mint keresztszülõknek. Tudom, hogy mi az igazi történet, akármit is írnak az újságok. Tudom, hogy ennek a hídnak az igazi keresztszülõi a szekszárdi polgári körök, mert õk kezdeményezték, hogy ezt a hidat Szent László királyról nevezzék el. Hiszen a város védõszentje is Szent László, és illendõ, hogy a híd is az õ nevét viselje. A híd méltó a nagy királyhoz, mégiscsak a leghoszszabb Duna-hídról van szó. „Sok az elsõ emeleten kezdi, némely annak kifestésével, s némely szinte a ház tetejével gondolja legjózanabbnak a munka kezdetét. Igazi talpkövet ritka rak.“ A legnagyobb magyar, és a legnagyobb építõ hagyta ránk ezt a tanácsot. Ha belegondolunk ebbe a néhány mondatba, aligha hihetjük, hogy a legnagyobb magyar a korabeli kõmûveseket vagy kubikosokat akarta megfeddni amiatt, hogy nem helyes sorrendben végzik a munkájukat. Azt hiszem, hogy Széchenyi egy másik talpkõrõl beszél nekünk. Arról a talpkõrõl beszél, amely a fejünkben vagy a szívünkben áll össze, még azt megelõzõen, hogy az elsõ kapavágást megtettük volna. Ugyanis akármit építünk, az épületnek már állnia kell lelki szemeink elõtt. Azt is el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk annak megvalósítására, amit célul tûztünk ki. Ez természetesnek hangzik, de Magyarországon ez nem volt mindig így. Ezt a hidat az elmúlt hetven év során már korábban is felépíthettük volna. Nemzeti Színházat már százötven év óta építhettünk volna. Az erdélyi magyar egyetemre Trianon óta szükség lett volna. A Mária Valéria híd is lebombázva állt a második világháború óta. Azért voltunk képesek az elmúlt négy esztendõben elvégezni ezeket a munkákat, felépíteni ezeket az épületeket és hidakat, mert elhittük, hogy meg tudjuk valósítani, hogy együtt képesek leszünk rá. Ennek a történetnek szép darabja és folytatása a szekszárdi híd is. Gondoljanak arra, hogy magyar tervek alapján, egy különleges magyar szabadalom segítségével, saját erõbõl építettük fel ezt a hidat. Magyar szabadalom, magyar tervek, saját erõbõl elvégzett munka, ez a híd a bizonyíték arra, hogy nem alaptalanul bíztunk magunk22
ban. Létezik sajátos magyar gazdasági fejlõdési lehetõség. Létezik magyar modell. Sõt, nemcsak létezik, de mûködik is. Talán még azt a zárójeles – minden célzás nélküli megjegyzést is megengedhetjük magunknak, hogy ha korábban válságmenedzserek intézték volna az ország ügyeit, bele sem mertünk volna vágni ennek a hídnak az építésébe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy szokott lenni, hogy az építkezés végén az építõk levonulnak a munkaterületrõl. Nekünk más terveink voltak. Mi úgy terveztük, hogy az építõk felvonulnak a munka végén. Fel, Dunaújváros irányába, mert addigra elõkészítjük annyira Dunaújváros környékét, hogy az innen felúszó munkások, gépek és eszközök megkezdhetik a munkát és hozzáláthatnak a dunaújvárosi híd felépítéséhez. Nos, ez a terv halasztást szenved. De ennek a szabadalomnak a segítségével lehetõvé válik, hogy egy hidat két és fél esztendõ alatt felépítsünk, ezért a gyorsaságra az esély megvan. Mindazt a halasztást, amit most átélünk, tekintsünk csak vargabetûnek. Még egyszer mondjuk el, hogy megerõsödjünk a hitünkben: ilyennek képzeltük el a jövõt, ahogyan ez a híd épült. Magyar tervek, magyar gondolatok, magyar tervezõk, magyar fõvállalkozók, magyar kivitelezõk és magyar munkások, akiknek a családjai élvezik az építkezés teremtette kenyérkereseti lehetõséget. Van egy másik gondolat, amely továbbfûzi mindazt, amit eddig elmondhattam Önöknek. Ez a gondolat Máraitól származik, aki a következõket mondja nekünk: „Ha a jellem megtalálja az emberben az istenit, akkor erõsebb lesz, mint a sors.“ Valójában arról van szó, hogy az embernek van esélye arra, hogy erõsebb legyen, mint a sorsa. Ha belegondolnak, ezt a hidat nem a sors rendelte ide. Sõt, éppen fordítva állt a dolog. Idáig az itt élõknek az volt a sorsuk, hogy itt ne legyen híd. De végül, a jellemünk, az akaratunk, a hitünk felülkerekedett és így a felépülhetett. Márai szavait használva: urai lettünk a saját sorsunknak. Ez a bizonyíték arra, hogy mi magyarok, európai nép vagyunk. Hogyan is lehetnénk részei egy európai egységnek, egészen addig, amíg arra sem vagyunk képesek, hogy egy folyó két partján élõket összekössük? Hadd mondjam úgy, hogy miután képesek voltunk arra, hogy a folyó két partján élõk életét összekössük, most már joggal hihetjük azt, hogy képesek leszünk arra is, hogy egy szélesebb összefüggésben, egy tágasabb európai ölelésben is megálljuk és megtaláljuk a helyünket. Úgy gondolkodunk, ahogy a németek, a franciák, vagy az olaszuk gondolkodnak a saját sorsuk felõl. Szeretik azt kézbe venni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a hídnak van egy sajátos magyar küldetése. Gyakran hallunk a kettészakadt, jelentõs fejlettségbeli különbségekkel rendelkezõ Kelet-, és Nyugat-Magyarországról. Ez a híd arról szól, kedves barátaim, hogy a különbségek áthidalásának legegyszerûbb módja talán az, ha azt hidaljuk át, ami elválaszt, vagyis hidat építünk, mint ahogy ez most megtörtént. Két országrészbõl, Pannóniából és Hunniából egy országot, Magyarországot formázunk. Ezért újítottuk fel a bajai és a dunaföldvári hidat, ezért építettük fel a Mária Valéria Hidat és a Szent László Hidat. Halasztva ugyan, de ezért fogjuk majd felépíteni az M0-ás Duna-hidat és a dunaújvárosi hidat is. jó ha figyelünk
A Szent László híd még az avatás elõtt Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Általában kétfajta korszak váltogatja egymást az életünk során. Van, amikor az országot szilárd meggyõzõdéssel, határozott elképzelésekkel rendelkezõk irányítják. Ekkor az ország biztos döntések nyomán halad. Ezek az építkezés és egyben a gyarapodás korszakai. Mert építeni annyi, mint: növelni, hozzáadni, fejleszteni, gyarapítani, létrehozni, életre hívni. De nemcsak ilyen korszakok vannak: van, amikor az ország csak sodródik, hosszú távú célok, és elvek nem fedezhetõek fel, rögtönzött döntések születnek, és határozatlanság uralja az országot. Ezek a felhalmozott javak felélésének és az ország eladósításának korszakai. A magyaroknak csak akkor volt és csak akkor lesz majd jó világ, ha az építõk vannak, lesznek többen. Csak akkor, ha az építés gondolata erõsebbnek bizonyul a széjjelhordás gondolatánál. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy hazánkban a határozott, építõ szellemû emberek legyenek többen. Ezekre az idõkre szívesen emlékezünk, mert ezekbõl íródik a múlt. Ezek azok a korszakok, amelyeket számba lehet venni, például egy Millennium alkalmával. Azt is mondjuk el, hogy az óvatoskodók, az alábecsülõk, a megszorítók kihullnak az emlékezetbõl. Mert nem marad utánuk semmi. Semmi, csak az egyszeri mulatság gyorsan elillanó emléke és tetemes hiány. Mert amikor ilyen korszakok vannak, akkor bizony mindössze az adósságunkat tudjuk megsokszorozni. Mindenkinek el kell mondanunk, hátha a kormány is meghallja, hogy akinek abból áll a takarékosság, hogy megspórolja a vetõmagot, az biztos bajban lesz az aratáskor. Ennyit talán a közös sikerekrõl. Talán elég szép ez a híd, elég nagy ez a közös siker, hogy ne érdekeljen bennünket, hogy végül is ki megy át rajta elõször, ki adja át majd végleg, sõt az se érdekeljen, hogy mit vésnek átmenetileg a talapzatába. Minden ilyen összejövetelnek mint a mai, az a célja, hogy meghalljuk egymástól, hogy mi a teendõ. Nemcsak a sikereink közösek, de a problémáink is. Az elmúlt fél év során Magyarországon jelentõsen megváltozott a helyzet. Sõt, mi több: ez a változás még folyamatban is van. Az elmúlt fél év során a legfontosabb változás az volt, hogy egyre többen ébredtek rá, hogy pártállásra való tekintet nélkül vannak közös problémáink. Sõt, egyre inkább csak közös problémáink vannak.
Baloldaliaknak és jobboldaliaknak, így, vagy úgy szavazóknak közös problémáink vannak. Milliószám ismerték fel az elmúlt fél évben, hogy a kórházeladások következtében mindenkinek fizetnie kell az ellátásért, függetlenül attól, hogy hogyan szavazott. Milliószám ismerték fel az emberek azt, hogy a privatizációval azt a közös vagyont adják idegen kézre, amely eddig baloldali és jobboldali embereknek egyaránt közös vagyona volt. Milliószám ismerték fel azt is, hogy a csõd nem válogat a gazdák között, pártállásra való tekintet alapján. Azt is sokan felismerték, hogy a határozatlan, döntésképtelen, a döntések meghozatala helyett bizottságokat felállító gazdaságpolitika azzal fenyeget, hogy pártállásra való tekintet nélkül ezrek, sõt: tízezrek veszíthetik el a kenyérkereseti lehetõségüket. A nyugdíjasok is egyre inkább rájöttek arra, hogy az áremelés, különösen a patika kasszája elõtt, nem válogat, hogy akinek fizetnie kell, milyen a pártállása. Ez a döntõ változás, amely megtörtént a mögöttünk hagyott fél évben. Az elmúlt négy évben közös sikereink voltak, a mögöttünk hagyott fél évben pedig világossá vált, hogy közös problémáink is vannak. Márpedig ha közösek a problémáink – pártállásra való tekintet nélkül – akkor azokat közösen is kell megoldani. Megvan erre a megfelelõ orvosság, mindannyian tudjuk, hogy nevezik. Hogy és hol lehet megtalálni ezt a közös orvosságot? Eljött az ideje annak, hogy szóba elegyedjünk, hogy a bajainkat megbeszéljük azokkal is, akik másképpen szavaztak a legutóbbi választáson, mint ahogy mi tettük. Lehet, hogy nehéz, de eljött az idõ. Az a feladat, hogy keressük a közös beszélgetések és az egyetértés lehetõségét. Mert az orvosság, amelynek a nevét mindannyian tudjuk, csak közösen érhetõ el, csak közösen találhatjuk meg. Persze közben kérem a tisztelt polgári köröket és a polgári-nemzeti-keresztény pártok és eszmék híveit, hogy ne feledkezzenek el a megszületett szövetség megerõsítésérõl és gyarapításáról sem. A magyar közélet egy új szakaszába lépett. Ebben az új szakaszban elveinket nem feladva, de egy kicsit mást, és másképpen kell tennünk, mint ahogy eddig tettük. Nemcsak saját magunk megszervezésével kell foglalkozni, hanem át kell nyúlni a pártállások szerint kialakult választóvonalak túlsó oldalára is, hogy megbeszéljük és késõbb majd együtt oldjuk meg a közös problémáinkat. Mert ha hiszünk abban, hogy lesz teljes nemzeti összefogás, akkor eljött az idõ, hogy a polgári összefogás után elkezdjük építeni az ennél szélesebb nemzeti összefogást. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy itt lehettem, és részese lehettem ennek az ünnepi alkalomnak. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki gimnazista kora óta, ha egy új hidat lát, akkor Arany János „Hídavatás“ címû verse jut az eszébe, s azonnal megjelenik a szeme elõtt az éjszaka sötétjében a magukat a hídról vízbe vetõ szerelmesek képe. Nos, minden híd körül elõbb-utóbb épülnek legendák. Addig is, amíg az Önök új hídjának a legendái megszületnek, most egyelõre érjük be más hidakról szóló írások felidézésével, én is ezt fogom most tenni. Krúdy Gyula egyik írásának azt a címet adta, hogy „Hídavatás.“ Ez a Lánchídról szól. Így írt: „A Lánchíd magasan emelkedõ ívei alatt megy át a régi Magyarország az új Magyarországba.“ Szerintem azok, akik itt élnek a folyó két partján, elmondhatják, hogy a szekszárdi híd segítségével léphetünk az egységes Magyarország jövõjébe a keletre és nyugatra osztott Magyarország múltjából. Jó utat kívánok Önöknek! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Villanypostám érkezett
jó ha figyelünk
23
Meditatív felkészülés a baseballütõkkel felszerelt szélsõséges elemekkel való küzdelem elõtt. A hölgy tökéletesen tisztában van azzal, hogy a fatestápolóra mért megfelelõ erejû és pontosságú csapást csak akkor lesz képes véghez vinni, ha eggyé válik fegyverével, ezért még a harc elõtt, sajátságos testi kontaktus által teremti meg a belsõ harmóniát közte és a penge között. Csak egy maradhat
