Paraeit. hung. 17. 1984
A Ióbagócsok · kutatásának történetéből· Dr. EGRI Borisz Ke8zthelyi Agrártudományi Egyetem Mewgazd88ágtudományi Kar, Moaonmagy8I'Órir "A historical review of researches on gasterophilids" - Egri, B. hung., .!2: 119-124. 1984.
_ Parasit.
ABSTRACT. A review is given of the medical and veterinary significance of the genus Gasterophilus . The earliest references in both ancient literature and scientific publications are discussed. The causalistics of various species of the family Gasterophilidae is analysed and the etymology of gasterophilosis in the Hungarian language is described. The taxonomic status of the family is outlined. KEY WORDS. Gasterophilidae, historical review, causalistics.
Jelen munka célja, hogy rövid történeti áttekintést adjon a lóbagócs-kutatás és a lóbagócsokhoz kapcsolódó etimológiai vonatkozásök köréből. A bagócslegyek előfordulását már MÓZES JI. könyve (8: 17, 20, 25, 27) és a "Zsoltárok könyve" (78:45) is megemlÚi. A velük kapcsolatos legkorábbi idegennyelvt! etimológiai források a héber nyelvben az "arob" és "zebub" szavak formájában találhatók ~eg (17, 27). A hivatkozott ószövetségi fejezetek görög (35) és latin (4) fordításaiban úgyszintén e kifejezések szolgáltak alapul. Az asszir és arám nyelvekben az "akalu" kifejezést használták e rovarok megnevezésére. Azonban akárm elyik ókori nyelvet is tekintjük ez öt közül, mindegyikük idevonatkozó kifejezésE' rendszertani értelemben pontatlan (ami érthető iS), hiszen egyaránt szolgáltak muscidák, tabanidák és o'estridák megjelölésére. ARISZTOTELÉSZ az" Állatok történeté"-ben többször is szól a bagócsokról (Hb. J. cap. V, , lib. JI. cap, XV., Hb, VIII. cap, ~IX.); :HÉOMNÉSZ~OSZ és APSZYRTOSZ a lovak végbéltájékán található bagócsiárvákat lS lelrJa. PLINIUSZ lS megemlékezik róluk "Világtörténet"_ ében (9., 16., 32. könyvek), A XVII. szd, hires morfológusa MALPIGHI 1697 -ben röviden leírja az általa egy szamár gyomrában talált (később Gasterophilus haemorrhoidalis (Linnaeus, 1761) fajjal azonosftott). tercier lárvák alaktanát (28). RÉAUMUR "Visszaemlékezései"-ben meglehetősen alapos beszámolót ad a bagócsfajokról, és munkáját szemléletes ábrákkal is kiegész{ti(30). 1758 és 1761 között lát napvilágot LINNAEUS két vHághírl1' taxonómiai munkája (:?5, 26), melyekben először kerül rendszertani meghatározásra az Oestrus haemorrhoidalis (ma: Gasterophilus haemorrhoidalis (Linnaeus, 1761) és az Oestrus nasalis (jelenleg: Gasterophi~ salis (Linnaeus, 1761). Ez utóbbit CLARK (mivel nem figyel LINNAEUS munkáira) Gastrus ;:;en:;j(ént különbözteti meg és így í'rja le a Gastrus veterinus-t (8, 10, 20, 21, 38).
*A
Magyar Parazito1ógusok Társasága jubileumi konferenciáján, 1984 . június 15-én elhang_ zott előadás alapján.
119
Tizenöt évvel később DE GEER leírja az Oestrus intestinalis-t (ma: Gasterophilus intestinalis (de Geer, 1776). majd 1794-ben F ABRICIUS elkülöniti az Oestrus pecorum -ot (ma: Gasterophilus pecorum (Fabricius, 1794» (13, 15) . 1797 -ben CLARK arról Ír, hogy a lóbagócsok embrió inak fejlődéséhez 4-5 nap szükséges, az azonban nem derül ki közléséből, hogy ezen időtartam a teljes fejlődéshez, vagy pedig csak a lerakott petén belüli fejlődéshez szükségeltetik (45). VALISNERI - aki először nevel ki mesterséges körülmények között Oestrus bovis (ma: Hypoderma bovis (de Geer, 1776)) -lárvákat és kutatásai alapján már elkülöniti az Oestrus bovis-t az Oestrus equi-től - sajnos GASPAR I-val együtt olyan téves elképzelést igyekeznek meghonosítani, miszerint a lóbagócsok nőstény egyedei a lovak végbéltájékára rakják le petéiket, ahonnan a belőlük kikeit lárvák a gyomorba vándorolnak (11). LEACH l8l8-ban Edinburgh-ben jelenteti meg az "Oestridák rendszerezésé"-ről írt munkáját, melyben le{rja a Gasterophilus nemet, s igy megkülönbözteti azt az Oestrus-tól (24). Nyomon követve azonban a lóbagócsok latin elnevezéseit, a LEACH által javasolt eredeti alaktól eltérő megnevezéseket is találhatunk: AGASSIZ a nevet Gastrophilus-ként, ME IGEN , BRAUER és LOEW (CLARK-hoz hasonlóan) a Gasterophilus-fajokat Gastrus-ként közlik (7, 8, 46). A lóbagócs lárvák emberi megbetegedést keltő szerepéről el ő ször CLAR K, valamint SAINT HILAIRE számolt be (ll, 32). GMELIN "Természeti rendszer" -e III. kiadásában az általa kitalált emberspecifikus Oestrus hominis fajról szól, melyet BRAUER é s GOUDOT is elismer (7, 21). JOLY 1846-ban megjelent oOestridae-monográfiája szemléletes ábrákon mutatja be a lovakon fellelh e tő "Oestrus" - ok petéin e k, lárváinak és imágóinak alaktanát (21). BRAUER, akinek hasonló témájti munkája jelenik meg, JOLY müvénél fontosabbnak tartja NUMANN dolgozatát, aki nagy figyelmet fordit abagócslárvák kültakarójának különbségeire (7). GEDOELST 1912 -ben le í rja a Gasterophilus ternicinctus-t, mely ZUMPT vélem é nye szerint szinonim a Gasterophilus pe eorum (Fabricius, 1794) névvel (46). PILLERS és EVANS 1926-ban egy burchell-zebrában regisztrálja az Oestrus meridionalis-t . Mintegy ötven évvel ezelőtt jelent meg a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Közleményeiben SZILÁDY Zoltán munkája, melyben a szerző a bagócslegyeke t GIRSCHNER-re hivatkozva a Tachinid családba sorolja. Ugyanitt önálló fajként irja le a Gasterophilus gammeli-t (mely Zumpt s z erint szinonim a Gasterophilus pecorum O ( Fabricius, 1794) névvell (46). Ugyane dolgozat igy jellemzi a bagócslegyeket: "Az imely régi magyar szó jelenti az olyan tüskekos z orús ny üvet, amely háziállatok bőre alatt, orr-, vagy garatüregé ben, belében tany ázik és fejlődik" (40). A magyar nyelv {rásos emlékeiben először az 1592 -ben kiadott kolozsvári "Cisio" - ban találhatjuk meg a lóbagócsok lárváinak "ros fér e g" megnevezését (43) . 1664~ben MESTERHÁZY Péter jegyzőkönyv ében már két formában lelhetjük fel a lárvák neveit (ros fé reg, ros firegh) (42). A nép ajkán jelenleg is használatban lévő" rozsféreg" forma írásos alakban a CZ UCZORFOGARASI-féle "A magyar nyelv szótárá" -ban szerepel. Az imágó megnevezésére szolgáló kifejezések nagyszerű gyüjteményét lelhetjük fel HERMAN Ottó é s dr. CSÖSZ Gyula munkáiban (bagócs, babócs, bögöly, bögű, dandár, sőt segg-szd (sic!). Angol nyelvterületeken a "stomach botfly" néven eml{tik a gyomorbagócsokat, míg lárváik a "creeping myiasis", a "creeping eruption", valamint a "creeping disease" okozóL Német nyelven a lóbagócsok által okozott megbetegedés megnevezésére a "Bieswürmer" vagy "Afterkriecher" kifejezéseket használják. A felnőtt lóbagócsok ("Magendasselfliegen") lárvái ("Magendasseln") a "H~utmaulwurf" vagy pedig a "Streifensommerekzem" kiváltói (14,18 és 120
mások). A 18. -19. szd. -i orosz szövegekben a lárvák megnevezésére a "cservjacsok" a "volosz" és a "voloszatik" megnevezéseket használták. E nevek onnan voltak sZármaztathatók, hogy a néphit szerint alószőr, ha vízbe esik, megelevenedik s befurakodik a fürdő állat vagy ember bőrébe. (A tévedés alapja a lószőrnek a víZben élő, ártalmatlan közönséges hurféreggel (Gordius aquaticus Dujardin, 1845) való összetévesztése volt (12). Mint ismeretes, a lóbagócsok egyes fajainak petéi úgy alak, mint színárnyalat tekintetében valamint elhelyeződésüktől függően is különböznek egymástól (16, 29 és mások). A lárvák el~ sősorban szájhorgaik alakja, kültakarójuk tüskesorainak helye, valamint annak hiánya alapján különböztethetők meg L3 stádiumban. Érdekes sajátságuk a bagócslárváknak, hogy módosult zsírtesteikben hemoglobin is található (34). A lárvakutatás eszköztára az utóbbi években már SEM-technikával is kiegészült (36) . LAPAGE (1956), SCHOOLEY, MARSLAND és FOGG (1971) véleménye szerint a lóbagócsok neme csak lovakban élősködik (22, 33). Való igaz, hogy a lóbagócsok specifikusak az általuk "kedvelt" genusra, de egyik Gasterophilus faj sem specifikus kizárólagosan valamely Equidae fajra. Ezt bizonyit ják az ázsiai vad ló ból (Equus caballi przewalskii), a grant zebrából (Equus quagga granti), a burchell-zebrából (Equu s quagga burchelli), valamint a háziszamárból (Equu s asinus) történt lóbagócs-lárva kimutatások (19, 22, 28, 33, 37, 46). Ugyanakkor viszont equidáknál is előfordulhatnak szokatlan Gasterophilus-lárva lokalizációk (igaz, hogy ezek regisztrálása gyakran a már elhullott állaton történik, s igy nem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy az adott lárva -helyeződé s intravitam vagy postmortem történt-e). Igy pl. BONE és CATCOTT (1963) ló agyából, sőt kanca petefészkéből izolált lóbagócs-Iárvákról számolt be (6). A lóbagócsok téves peterakásai, vagy más nem equidákhoz tartozó állatok lárvafelvételének eredmény e ként LARROUSSE (1923) házinyúl gyomrában Gasterophilus pecorum (FabriCius, 1794), LA UTNER hiéna, COLIN, SLIEPE és MONIEZ pedig kutya gyomrában találtak Gasterophilus intestinalis (de Geer, 1776). lárvákat (23:,. 38, 46). Megjegyzendő viszont, hogy amig a Gasterophilus pecorum (FabnclUs, 1794) fuszálakra való peterakása révén szinte minden növényevő állatot fertőzhet, addig a húsevők minden valószÍnüség szerint a táplálékukul szolgáló növényevők (gasterophilosisos egyedek) elfogyasztása révén fertőződhetnek. SZKRJABIN (1914) vetési varjúból izolált lóbagócs lárvát. Ez esetben a felvett lárva feltehetően állati hullából, vagy friss lótrágyából származhatott. Ismertek emberi Gasterophilus-myiasisok is. Ezek elsősorban a lovak szőrtakarójára rakott lóbagócs-petékkel, illetve azok nedves, izzadt kézzel való érintkezésnek eredményei. Az 1950-es években nem egyszer számoltak be a szem környékére rakott lóbagócs-peték kikeléséről és bőr-myiasis keletkezéséről (39, 46 é s mások). Ritkaságszámba menőlárva-izolá_ cióként tartják számon Gasterophilus intestinalis primer lárvájának előfordulását ember hátulsó szemcsarnokában (ANDERSON , 1935), valamint Gasterophilus pecorum tercier lárvájának megtalálását ember gyomrában (PORSZINCSKIJ, 1911). A humán Gasterophilus-myia_ sisok fejlődési idejéről, kórbonctanáról. kezeléséről többen is beszámoltak (3, 9, 20, 39 és mások). Meglehetősen sok vita forrását képezte a Gasterophilidae család taxonómiai hovatartozása. Mint talán e rövid áttekintésből is kiderült, a zoológusok előszeretettel helyezték a lóbagócsféléket az Oestridae családba. A jele nlegi tudományos álláspont SCHUMANN (1970) szerint a Gasterophilidae család rendszertani helyéről a következőképp summázható: a lóbagócsfélék (Gasterophilidae) a rovarok (Insecta) osztályába, a szinrovarok (Holomerontoma) alosztályá_ ba, a felsőrendü rovarok (Pterygota) csapat jába, a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, a rövidcsápúak (Brachycera) alrendjébe, a homlokrésesek (Schizophora) öregcsaládjába és a lóbagócsfélék (Gastrophilidae) családjába sorolhatók.
Érdekes adalék a rendszertani hovatartozás megitéléséhez MIHÁLYI F. véleménye, aki szerint a lóbagócsfélék Gasterophilinae néven az igazi legyek (Muscidae) családjának 6. alcsaládja, (ld.: MÓCZÁR L.: Állathatározó - Tankönyvkiadó, Budapest, 1984) . A lóbagócsfélék kutatása a közelmdltban sok új módszer~el egé~zült ki (2, 5, 26, 31, 36, 44 és mások), azonban mindannyiuk tárgyalása meghaladná Jelen közlemény kereteit. 121
KÖSZÖN ETNY ILV ÁN IT As A szerző köszöne.té t fejezi ki Dr. SZABÓ János Barna tudomány os főmunkatár snak (SOTE, Közegészs é gtani és J á rványtani Intézete ," Budapest), Dr. PAPP L á szló egyetemi adjunktusnak (Állatorvostudományi Egyetem Általános Állattani ésParazitológiai Tanszéke, Budape s t), DÁNYI József református lelkésznek (Hódmezővásárhely), valamint GYARMATI László ny. főiskolai docensnek (Hódme z ővásárhely) munkája elkészíté s é hez ny újtott önzetlen segíts é gükért.
IRODALOM
1. ANDERSON, W. B . (1935): Ophthalmomyiasis. A review of the literature and a report of a case of ophthalmomyi asis interna posterior . - Amer . J. Ophthalm ., .!.!!.: 699. 2. BARRIGA, 0.0. (1981) : The immunology of parasiÚc infection - University Park Press, Baltimore, spec. p.: 299, 300, 302, 306, 328, 329. 3. BEKLEMISEV, V.N. (1949): Ucsebnik medicinszkoj entomologii - Medgiz, Moszkva , pp. 399. 4. BIBLIA SACRA VULGATAE (évsz . né lk . ), Ed . sixti v . et Clementis VIII. - London: S. Bagster and Sons Limited, New York: J. Pott and Co. 5. BOCH, J. - SUPPERER, R . (1977) : V e terinarmedizinische Parasitologie - Verlag Paul Parey, Berlin und Hamburg, p.280-283. 6 . BONE, J.F. - CATCOTT, E . J . (19 63 ): Equine Medicine and Surgery - American Veterinary Publications Inc. California, p. 234-236. 7. BRAUER, F . (1863): Monographie der Oestriden - Druck von C. Uberreuter. Wien, p. 1-6 . 8. BRAUER, F. (1887) : Nachtra ge zur Monographie der Oestriden II . - EntomoI. Zeitung, Wien , 6: 4-16. 9. CHERESNEV, N.A. (1954) : Skin myiasis in man caused by larvae of the first instar of stornach botflies (Fam. Gastrophilidae). - DokI. Akad. Nauk SSSR, 99: 661-664. 10. CLARK, B . (1797): Observations on the Genus Oestrus - Trans . Linn. Sec. London, 289-329.
:!.:
ll. CLARK, B. (1841) : XI. App e ndix or supplement to a treatise on the oestri and cuterebrae of ,:,arious animals - London, p. 81-94 . 12. DAL, V. (1880) : Tolkovüj szlovar' zsivago velikoruszkago jazüka 1. - Izd . M.O . Vol' fa, Sz. Peterburg-Moszkva , p . 235 . 13. DE GEER, C. (1776) : Memoires pour servir a l'histoire des Insectes - Stockholm, 6j1; 522. 14. ENIGK, K. (1981) : Als Parasitologe im Veterinardien s t des Heeres - Dtsch. tiezarztl. Wschr . , 88: 479-483. 15. FABRIC IUS, J. C. (1794): Entomologia systematica emendata et acuta, secundum clas , ses, ordines, gene ra, species adj ectis synonimis, locis, observationibus descriptionibus - Hafniae., ~j 8 : 1-472 . 16. FREUND, L . (19 3 3): Zur morpho10gie der Gastrophiluseier. - Arch. wiss. prakt. Tierh~ilk., 66: 393-402. 17 . GESENIUS, W. (19 62) : Hebraisches und Arama i sches Hand wörterbuch über das Alte Testament. - Springer Verla g , Berlin-Gö ttingen-Heid e lberg . , spec . pp.: 614, 615, 616.
122
18. GOZMÁNY, L. (1979): Európa állatvil?ga (Vocabularium nominum Animalium Europae septem linguis redactum) Hétnyelvü névszótár. - Akadémiai Kiadó, Budapest, spec. p.:' 449, 450. 19. GRINER, L.A. (1983): Pathology of zoo animals. - Z09logical Society of San Diego. San Diego, spec. p.: 487, 493. 20. GRUNIN, K. JA. (1953): Licsinki ovodov domasnüh zsivotnüh SSSR , - Izd. Akad, Nauk SSSR, Moszkva-Leningrad, p.: 107-123. 21. JOLY, M. N. (1846): Sur les Oestrides en general. - Ann. Sci. Physiq. Natur. Agricult. Ind., !!: 157-306. 22. LAPAGE, G. (1956):, Veterinary Parasitology. - C.C. Thomas, Springfield Ill., p.: 524. 23. LARROUSSE, F. (1923): Presence d'une Gasterophilus pecorum dans l'estomac du lapin domestique (Oryctolagus cunicuIus var. domesticus). - Annls Parasi!. hum. comp. 1/2. 24. LEACH, W. E . (1818): 'On the arrangement of oestrideons insects. - Mern. Wermeran Natur Hist. Soc. Edinburgh, ~: 567 -568. 25. LINNAEUS, C . (1758): Systema naturae per regna tria naturae ... - Ed. decima, reformata, Holmiae. 26. LINNAEUS, C. (1761): Fauna suecica systema animalia suecicae regni. .. - Stockholmiae, pp. 578. 27. LISOWSKY, G. (1958): Konkordanz zum hebraischen allen Testament - Württembergische Bibelanstalt, Stuttgart , pp. 1112. 28. MALPIGHI, M. (1697): Opera (De structur glandularum congl.) ep. 9. 29. PORCSINSZKIJ , A. 1. (1911): Peterburg., 2.: l-95.
Bolsoj zse ludocsnüj ovod . - Trudü Bjuro po entomol. Sz.
30. RÉAUMUR, R.A.F. de (1740): Memoires pour servir a l'histoire des Insectes. - Paris, IV.p.: 497, V.p.: 66. 31. RIBBECK, R. (1982): Gasterophilose der Equiden. In: HIEPE T. (ed.): Lehrbuch der Parasitologie 4. - VEB Gustav Fischer Verlag, Jena, p.: 358 - 359 . 32. SAINT-HILAJRE, G. (1833): Rapport sur trois notices relative s a l'existence de l'oestre chez l'homme. - Annls Soc. Ent. Fr., ~: 518. 33. SCHOOLEY, M.A. - MARSLAND, W . P. - FOGG, T.J. (1971): Monthly distribution of Gastrophilus species in horse s in the United State s - Implications on treatment schedules . _ Small anim. c1in., june: 592-593. 34. SCHUMANN, H. (1970): Diptera (Il): GÜNTHER, K. - HANNEMAN, L. (ed.): Urania állatvilág _ Rovarok. - Gondolat K. Budapest, spec. p.: 454, 455. 35. SEPTAGUINTA ID EST VETUS TESTAMENTUM GRAECI JUXTA LXX INTERPRETES. Ed.: Rahlfs A. - Stuttgart Privilegierte Württembergische Bibelanstalt (ed. quarta) (1950). 36. SHEFSTAD, D. K. (1978): Scanning electron microscopy of Gasterophilus lesions of the equine stornach. - JAVMA, !.E/3.: 310-313 . 37. SOULSBY , E.J . L. (1977): Helminths, arthropods and protozoa of domesticated anim als. _ Bailliere, Tindall and Cassel, London, p.: 441-444. 38. SÉGUY, E. (1924) : Les insectes parasites -de-I' homme et des animaux domestiques. _ P. Lechevalier, Paris, p.: 251-262. 39. SMITH , K.G. V. (1973): Insect and arthropods of 'medical importance. The trustees of the British Museum (Nat. Hist.). - London, spec. p.: 29, 305, 320. 40. SZILÁDY, Z. (1935): A magyarországi bagócslegyek. - Állatt. Közl.; 32: .!l§.-139. 123
41. SZKRJABIN, K. I. (1914): Zsivaja licsinka lcsadinogo ovoda v zseludke gracsa. - Vest. obs. veter., Petrograd., 26/23: 1119-1121. 42. TOLNAY, V. (1905): MESTERHÁZY Péter jegyzőkönyve (1664). - Magyar Nyelvőr, 34, 9: 512: 43 . TRÓCSANYI, Z. (1914): Nyelvtörtér;eti adatok I. - Magyar Nyelv, 10, ~: 325. 44. VAN ES-SCHALK, F.
(i 918):
Die Gastrophiliasis des Pferdes. - Bull. Ent. 10.
45. WEHR, E.E. (1933): The life-history of Gastrophilus larvae . - Cornell Vet., 23: 254-271. 46. ZUMPT, F. (1965): Myiasis in man and animals in the Old World. - Butterworths, London, p.: 110-129.
Érkezett: 1984. julius 5.
Dr. EGRI, B. KA TE Mezőgazdaságtudományi Kara, H-9201 Mosonmagyaróvár, Vár 2.
BIOGAL GYÓGYSZERGYÁR DEBRECEN
Fejtetvesség azonnali megszüntetésére a higitatlan tetüirtó hajszesszel a hajas fejbőr t é s a hajat gondosan- be kell nedvesiteni. Ezután meg kell várni, am ig a hajszesz a hajra rils zárad. (Ez az idő a haj mennyiségétől és hoss z uságától függően 5-15 perc.) A hajszesz szaradási ideje elegendő ahhoz, hogy a készítmény hatását kifejtse, a tetveket és a serkéket egyaránt elpus ztítsa. Ezután a szokásos hajápolás, hajmosás e lv égezhető.
124
NITTYFOR® , TETOIRTO
HAJSZESZ
NITfYFOR tetűirtó hajszesz
Fejtetvesség esetén: A hajszesz a fejtetv esség azon~ali megszüntetés é re, ,va lamint a fejtetvesség sére egyaránt alkalmas, anélkul, hogy a hajat 'károslIaná .
megelőzé
Megelőzésre amennyiben a fejtedIvel történő újrafe rt őző dés veszélye egy közö sségben (pl.: iskola óvoda stb.) fennáll, a kész{t~ ény t célszerŰ hajmo,sás után alkalmazni és azt ahajon . ~ rászáradás után rajtahagym. A hajra fe lvllt készltmény ugyanis kb. 2 hetes hatástartósságot ad, mivel a hajra ismételten rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése és elszaporodása előtt bizto s an e lpusztítja. Ilyen ese tben minden hajmosás után a hajszeszes kezel és megismételhető. Az elhalt serkék a hajs zálakról, mivel azo'k cementsz e rű anyaggal erősen rögzítve vannak, csak sffnffésűvel vagy egyenkénti l ehúzás sa l távolÚhatók el. Ügye ljünk arra, hogy kezel és kor a hajszesz a szembe ne jusson. A szemet vattával l efedve védhet jük.
Lapostetvesség esetén: A higítatlan tetil'irtó hajsz essze l a szemér e mszőrzetet gondosan át kell itatni. Ezután meg kell várni , amig az rás zárad. A száradási idő elegendő ahhoz, hogya tetveket é s a serkéket egyaránt elpusztítsa. Ezután a hajszesz fürd éssel eltávolitható. A végbélt és a szeméremnyÜást vattával kell vé deni. Amennyiben a hajszesz véletlenül a szembe jut, vagy a nyálkahártyára ke rül, bő tiszta vízzel el kell távolítani.
Kiszerelése:
üveg (60 ml) 18,70 Ft.
l üveg (60 ml) 18,70 Ft.
Előállító:
BIOGAL Gyógyszergyár Debrecen, Pali agi út 13. 4042
A KA·HYB NEM CSAK A MA, A JOVO HIBRIDSERT~SE IS
'KA.HYB TENYtSZTtSI MÓDSZER =FOLYTATHATÓ HIBRIDIZÁCiÓ FŐBB ELŐNYEI: - Az Uzemnek csak egyszer - Induláskor - kell tenyészkocasUldőt vásárolnla, a továbbiakban a tenyésztésből kivont kocák pótlását saját tenyésztésa, lll . a szaporulatból kiválogatott tenyészsUldóKkeI oldja meg. Igy a kieső kocák kevés költséggel, a kivánt Időpontban saját állományból pótolhatók. - A tenyészállatok rendszeres utánpótlása - más állományokból - csak kevés számú tenyészkan (vagy sperma) vásárlására korlátozódik, s ezzel a fertőz ő betegségek behurcolásának a veszélye lényegesen csökken . - Az Uzemben felnevelt kocasUldők az Uzemre jellemző egységes Immún-állapottal rendelkeznek, szemben a telepspecifIkus mikroflórával érintkez ő, kívUlről behozottakkal. Igy jobb a tecmékenytilés, magzatépítés, tejtecmelés és a malacnevelés eredménye. - A rendk(vUI jó szelekciós lehetőség : csak a legkiválóbb kocasUldó'k 3-4%-ának kl válogatása szUkséges . - A
zökkenőmentes,
gazdaságos sertéshústermelés.
A KA-HYB Sertéshlfs-termelésl Rendszer teljeskör!{ partnerszolgálata készségesen áll az Ön rendelkezésére.
KAPOSVÁRI HIBRIDSERTtST TENYtsZTO ts ~RTtKESfTO KOZOS VÁLLALAT . H·7400 Kaposvár, Kanizsai u. 72. Tel.: 14.189, 14.238, Te1ex:13283 Budapesti képviselet: H·1026 Budapest, Garas u. 8·10. Tel.: 363·580, 358·143, Telex: 224839
