A Hungarograin Tőzsdeügynöki Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Termékkatalógusa

A Hungarograin Tőzsdeügynöki Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Termékkatalógusa

A Hungarograin Tőzsdeügynöki Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója ……….. év ………… hónap …….. napján elfogadta.

1

Jelen Termékkatalógus célja, hogy tájékoztassa a Hungarograin Tőzsdeügynöki Szolgáltató Zrt (továbbiakban: Társaság) jelenlegi és jövőbeni ügyfeleit a Társaság által forgalmazott termékekről valamint azok kockázatairól. A Termékkatalógus szerkezeti felépítése A Termékismertető első („A”) részében a Társaság által forgalmazott termékeket mutatjuk be és az adott ügylettípus ismertetésénél térünk ki az erre az ügylettípusra jellemző különleges kockázati típusokra is. Az általános kockázati áttekintést a Termékismertető második („B”) része tartalmazza.

A. TERMÉKEK BEMUTATÁSA

1. KÖTVÉNYTERMÉKEK A kamatozó értékpapírok, amelyeket gyakran kötvénynek, adóskötelezvénynek vagy angol szóval bondnak is neveznek, egy bizonyos tulajdonos nevére szóló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Fix vagy változó kamatozásúak, és futamidejük valamint törlesztési formájuk előre meghatározott. A kötvények vásárlójának (= hitelező) pénzkövetelése van a kötvény kibocsátójával szemben (= adós).

1.1.

Alapismeretek

A kibocsátási ár nem mindig azonos a névértékkel A kötvények kibocsáthatók névértéken (paritásban = 100%), paritáson alul vagy paritáson felül. Paritáson alul illetve paritáson felül azt jelenti, hogy új kötvények kibocsátásakor a névértékhez képest negatív (= diszázsió) vagy pozitív (= ázsió) különbség kerül meghatározásra, amely különbséggel a kibocsátási ár a névérték alatt illetve fölött van. A diszázsió illetve az ázsió általában a névérték százalékában kerül meghatározásra. Hozam: kamatfizetés és árfolyam-emelkedés A kötvénybefektetések alapvetően két módon hozhatnak hozamot a befektetőnek: egyrészt a kibocsátó futamidő során vagy a futamidő végén teljesített kamatfizetései révén, másrészt pedig a kötvény árfolyamának a futamidő során történő emelkedéseiből (a vételi / kibocsátási ár, valamint az eladási / visszaváltási ár közötti különbség). 2

Hosszú lejáratú papírok kamatai a rövid lejáratú papírok kamataival összevetve A kamatozó értékpapírokba történő befektetések esetén a kamat mértéke függ attól, hogy milyen hosszú időtartamra kerül befektetésre a pénz. Azaz, minél hosszabb, az az időtartam, amelyre a pénzt befektetjük, rendszerint annál magasabb a kamat. Ennek két lényeges oka van: Egyrészt az aktuális kamatlábak tükrözik a piacnak a kamatok jövőbeni alakulására vonatkozó várakozását. Ha a piac azt feltételezi, hogy a kamatok a jövőben magasabbak lesznek, akkor a hosszabb futamidők kamatai magasabbak lesznek, mint a rövidebb futamidőkéi, és fordítva. Másrészt a hosszú távra gondolkodó befektetők rendszerint egy pótlólagos hozamkompenzációt várnak el azért a hátrányért cserébe, hogy a befektetés ideje alatt nem rendelkezhetnek a pénzükkel. Ugyanis egy hosszabb távú befektetés magában rejti a kamatemelkedés okozta veszteség kockázatát. Míg a rövidebb időtartamra befektetők likvidálhatják befektetésüket és kedvezőbb kamatozással újra befektethetik a pénzüket, addig a hosszabb távban gondolkodó befektetők kötve vannak az esetleg már nem annyira kedvező kamatlábhoz. A plusz hozamkompenzációt gyakran „likviditási prémiumnak” nevezik. Mindezek miatt a hosszú lejáratú befektetések kamatai általában magasabbak, mint a rövidebb futamidejű hasonló befektetéseké. A kamatok futamidőtől függő alakulása diagram vagy görbe formájában ábrázolható. Az alábbi ábra hozamgörbeként ismert. Mivel a hosszú lejáratú kamatok normális esetben magasabbak, mint a rövid lejáratú kamatok, a hozamgörbe általában emelkedő ívet mutat. kamatláb

időtartam •

Hozamgörbe és spread: A két hasonló pénzügyi instrumentum közötti árfolyamkülönbséget gyakran spreadnek nevezzük. A hozamgörbe vonatkozásban szintén spreadnek nevezzük a két meghatározott futamidő közötti kamatdifferenciát. Ennek a „term spread”-nek (a rövid és hosszú lejáratú kamatok közötti rés) a számításakor a rövidebb futamidő kamatlábát levonjuk a hosszabb futamidő kamatlábából.

3

Ha például a 10 éves kamat 5%, a 2 éves kamat pedig 3%, akkor a 10 éves és a két éves futamidő közötti spread 2% (lásd a 16. oldalon található ábrát). A közgazdászok a hozamgörbe meredekségét is figyelik, hogy az meredek, lapos vagy esetleg inverz. -

Meredek hozamgörbe estén nagyobb a rövid és hosszú lejáratú kamatok közötti különbség. Ha a hozamgörbe laposodik, csökkennek a spreadek. Inverz a hozamgörbe akkor, ha a hosszú lejáratú kamatok alacsonyabbak, minta rövid lejáratúak. A spread ebben az esetben negatív lesz. kamatláb

5% 3%

2 év

10 év év

időtartam

Ha a gazdasági növekedés csökken, magas a munkanélküliség, jelentős túlkapacitás és magas államháztartási hiány alakul ki, akkor a hozamgörbe rendszerint meredekebb. A konjunktúra javulásával párhuzamosan a hozamgörbe is egyre laposabb lesz, gazdasági boom esetén pedig rendszerint még tovább laposodik. A konjunktúra estleges lehűlése akár inverz hozamgörbét is okozhat. A kamatokat befolyásoló tényezőkkel a D 1.2. fejezetben foglalkozunk részletesen.

1.2.

A kötvény jellemzői

A kötvény jellemzőit az úgynevezett kötvényfeltételek (kibocsátási feltételek) rögzíti részletesen: ez tartalmazza a kötvényre, valamint a kibocsátó és a befektető közötti jogviszonyra vonatkozó valamennyi fontos részletet. A kibocsátás évén kívül az alábbiak tartoznak ide: - futamidő - pénznem - visszafizetés - rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén

4

- kamatozás Futamidő Futamidő szerint rövid lejáratú (legfeljebb négy év futamidejű), közepes lejáratú (négy és nyolc év közötti futamidejű) és hosszú lejáratú (több mint nyolc év futamidejű) kötvényeket különböztetünk meg. A futamidő a kamatozás kötvényfeltételekben rögzített kezdete és a kötvény lejárata közötti időszak. Törlesztés A kötvények törlesztése történhet terv szerinti és rendkívüli visszafizetések útján. Terv szerinti visszafizetés: meghatározott keretben történő törlesztés „Terv szerint” nem feltétlenül azt jelenti, hogy a befektető már előre ismeri a visszafizetés időpontját. A terv szerinti visszafizetésre alapvetően három lehetőség van: - Az egy összegben esedékes kötvényeknél rendszerint a futamidő végén egy összegben kerül visszafizetésre a névérték a befektetők részére. A kamatozó befektetésnek ennél a típusánál tehát fixen meg van határozva a tőke kibocsátó általi visszafizetésének időpontja. - Az annuitásos kötvények ezzel szemben nem egy összegben, hanem fokozatosan, azonos nagyságú éves részletekben kerülnek visszafizetésre. A törlesztés többnyire egy háromtól öt évig terjedő türelmi időszak után kezdődik. - A nyereménykötvények esetén a visszafizetés néhány éves türelmi időszak után különböző időpontokban történik. Ez azt jelenti, hogy az egyes befektető nem tudja, hogy ezek közül az időpontok közül melyikben válnak esedékessé azok az értékpapírok, amelyek az ő tulajdonában vannak. A kibocsátó sorsolással (rendszerint az utolsó számjegyek, sorozatok vagy csoportok szerint) határozza meg, hogy melyek azok az értékpapírok, amelyek a következő esedékességi időpontban visszafizetésre kerülnek. Rendkívüli visszafizetés a futamidő vége előtti felmondás esetén A kibocsátó a kötvényfeltételekben fenntarthatja a kötvény felmondása miatti rendkívüli visszafizetés lehetőségét (futamidő vége előtti felmondás) – többnyire néhány felmondásmentes év vállalása mellett. A kötvényfeltételek néha a kötvény vásárlójának is biztosítják a futamidő vége előtti felmondás jogát. Kamatozás A mindenkori kötvényfeltételekben kerül rögzítésre az a kamat is, amelyet a kibocsátó fizet a befektetőnek a befektetett nominális tőke (az értékpapír névértéke) után. Ez nem csak a „klasszikus” fix kamat vagy a piaci feltételek szerint változó kamat lehet, hanem a kettő közt számos vegyes típus is létezik. A kötvények kamatozásuk szerint: a) Klasszikus fix kamatozású kötvények 5

A fix kamatozású kötvények – angolul straight bonds – a teljes futamidő alatt azonos mértékű fix kamatozással rendelkeznek (névleges kamat). A kamatfizetés többnyire évente, más országokban (pl. az USA-ban) túlnyomórészt félévente, utólag történik. b)

Változó kamatozású kötvények (floating rate notes) A floating rate notes (lebegő kamatozású kötvények, röviden: „floater") nem fix, hanem változó kamatjövedelmet biztosítanak. A kötvény kibocsátója mindig az egyes kamatperiódusok után, azaz például három, hat vagy tizenkét hónap leteltével fizet kamatot, és ugyanakkor közzéteszi az új periódusra vonatkozó kamatlábat is, amely egy referenciakamathoz, legtöbbször olyan pénzpiaci kamatlábakhoz igazodik, mint az EURIBOR (= European Interbank Offered Rate) vagy LIBOR (= London Interbank Offered Rate). Az EURIBOR és a LIBOR olyan pénzpiaci a kamatlábak, amelyeken bizonyos bankok készek az Európai Monetáris Unióban és Londonban más bankokhoz rövid lejáratra pénzt kihelyezni. Ezek a kamatlábak azt mutatják meg, hogy a bankok igény esetén milyen kamatra helyeznének ki pénzt rövid lejáratra. A floater kamatozása ugyan a Társaságközi piac kamatainak alakulásához van kötve, de általában nem pontosan felel meg az ott fizetett szintnek: A kibocsátó által a befektetőnek fizetett kamat egy fix felárral illetve diszkonttal (ez az úgynevezett spread) a fenti mértékek alatt illetve fölött lehet. A bázispontokban megadott spread nagysága a kibocsátó bonitása és a piac állapota szerint alakul. A kamatozás tekintetében a floating rate kötvényekbe történő befektetés hasonlít a pénzpiaci befektetésekhez, mivel a kamatlábat a határidős illetve a lekötött betéthez hasonlóan rendszeres időközönként rögzítik.

c)

Zérókupon-kötvények (zero bonds) A zérókupon-kötvényeknek nincs kamatszelvényük. A periodikus kamatfizetések helyett itt a visszaváltási árfolyam és a vételár közötti különbözet biztosít hozamot a végső lejáratig. A befektető részére tehát csak egy kifizetés történik: lejárat előtti eladás estén az eladási árat, lejáratkor pedig a törlesztés összegét kapja meg. A zérókupon-kötvények rendszerint jelentős diszkonttal (diszázsióval) kerülnek kibocsátásra, és a visszafizetés időpontjában 100%-os árfolyamon ("pariban") fizeti vissza őket a kibocsátó. A futamidőtől, az adós bonitásától és a tőkepiaci kamatszinttől függően a kibocsátási árfolyam többé-kevésbé jelentősen a visszafizetési árfolyam alatt van. A befektetők figyelmébe: a zérókupon-kötvények egyszeri, fix hozamot biztosítanak a jövőben – ha a befektető a zérókupon-kötvényeket azok visszafizetéséig "tartja". Adózás szempontjából ez a hozam a lejárat időpontjában keletkező kamatjövedelemnek számít. Amennyiben a befektető időközben eladja a kötvényeit, akkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet felosztásra kerül kamatjövedelemre és árfolyamnyereségre.

d)

Kombinált kamatozású kötvények és step-up (növekvő kamatszelvényű) kötvények Ezek a kötvénytípusok kamathozamuk kiszámíthatósága szempontjából hasonlítanak a fix 6

kamatozású értékpapírokhoz. A befektetők ugyan nem kapnak a teljes futamidő alatt változatlan, fix kamatot, a kamathozamok nagysága azonban mát előre meg van határozva, és nem függ a tőkepiac alakulásától. Ezeknek a kötvényeknek a kamata a kibocsátáskor meghatározott minta szerint változik a futamidő alatt.  Kombinált kamatozású kötvények: Ezek a kötvények néhány kamatszelvény nélküli év után a futamidő hátralévő éveire átlagon felül magas kamatot fizetnek. Ezt a kötvénytípus többnyire névértéken bocsátják ki és fizetik vissza.  Step-up kötvények: Ezek a kötvények kezdetben viszonylag alacsony kamatot fizetnek, később pedig igen magasat. Ezt a kötvénytípus is névértéken bocsátják és fizetik vissza. A step-up kötvényekre gyakran jellemző a kibocsátó felmondási jogának kikötése. e)

Szakaszos kamatozású kötvények A szakaszos kamatozású kötvények vegyes típust jelentenek a fix és változó kamatozású kötvények között. Futamidejük rendszerint tíz év, és az első években fix kamatozású kuponnal vannak ellátva. Ezután egy több évet átfogó változó kamatozású szakasz következik, amely kamatozás a pénzpiac kondíciókhoz van kötve. A hátralévő években szintén fix kamatozású a kötvény.

Pénznem A befektetők alapvetően forintban és valamely külföldi pénznemben (deviza-kötvények) kibocsátott kötvények között választhatnak. Rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén A kötvények további fontos jellemzője a kielégítési rangsorban elfoglalt helyük: A kibocsátó csődje vagy felszámolása estén előre sorolt, egyenrangúan rangsorolt és hátra sorolt kötvényeket különböztetünk meg aszerint, hogy a kibocsátó az adott befektető követeléseit más hitelezőkhöz viszonyítva előnyben részesítve, azonosan kezelve vagy hátra sorolva elégíti ki.

1.3.

Az árfolyamot befolyásoló tényezők a futamidő alatt

A kötvényeknek rendszerint van egy másodlagos piacuk, ahol a kötvények a kibocsátás napja és a lejárat között a mindenkori aktuális piaci értéken megvásárolhatók vagy eladhatók. Ennek során a kötvények árfolyama különböző tényezőktől függ, különösen az alábbiaktól: − a mindenkori hátralévő futamidőre vonatkozó aktuális piaci kamatszinttől − a mindenkori hátralévő futamidőre várt kamatlábváltozástól − a kibocsátó bonitásától − a kereslet-kínálattól – milyen mennyiségű hasonló futamidővel rendelkező kötvény áll rendelkezésre − strukturált kötvények estén a mindenkori termékszerkezetből adódó tényezőktől. 7

1.4. Állampapírok A kamatozó értékpapírok kibocsátói különböző intézmények lehetnek. A befektető számára jelentősége van annak, hogy a különböző kibocsátók pénzügyi erejüket és bonitásukat tekintve különbözhetnek egymástól, ami befolyásolja az egyes kötvényekbe való befektetések biztonságát. Az állami szféra számos tőkepiaci instrumentumot igénybe vesz tőkeigényének finanszírozására: ide tartoznak az államkötvények, amelyeket az állam valamint városok és települések bocsátnak ki. Az állam – a hosszú lejáratú és a rendszerint öt éves futamidejű államkötvények mellett – kincstárjegyeket valamint úgynevezett finanszírozási (diszkont) kincstárjegyeket is kibocsát. 1.4.1. Államkötvény ez alatt általában a hosszú lejáratú, tőzsdén kereskedett államkötvényeket értjük (futamidő 10-30 év); ide tartozik még a középlejáratú megfelelője (futamidő: öt év). Mindkét kötvénytípus fix névleges kamatozású, kibocsátási árfolyamuk változó. 1.4.2. Diszkont kincstárjegy Zérókupon-kötvény jellegű, rövidlejáratú államkötvények: kamatozásuk a névértékből történő kamatlevonással (diszkontálással) történik; azaz a finanszírozási kincstárjegyeket diszázsióval bocsátják ki, és lejáratkor névértéken fizetik vissza (futamidő: maximum egy év). 1.4.3. Kamatozó kincstárjegy az állam középlejáratú kötvényei. Fix kamatozásúak. 1.4.4. Repo termékek A repo értékpapír-visszavásárlási megállapodás. Két ellentétes irányú adásvételi ügylet együttese, melynek keretében az eszköz (legtöbbször állampapír) a jelenben gazdát cserél, egyúttal egy jövőbeli, ellentétes ügyletet is megkötnek meghatározott időpontra és ár mellett. Célja rövid futamidejű hitelnyújtás, illetve betételhelyezés.

1.5.

Banki, vállalati kötvények

Banki kötvények A "banki kötvények” fogalom a hitelintézetek által kibocsátott kötvények összefoglaló elnevezése. Megkülönböztetünk "fedezett" és "egyéb" banki kötvényeket. 

A fedezett banki kötvények kibocsátása rendszerint törvényi előírások alapján és hatósági engedéllyel történik.

8

A kibocsátott záloglevelek (különösen jelzáloglevelek és közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított záloglevelek) esetén például a kibocsátóknak rendelkezniük kell a záloglevél-ügyletek végzéséhez adott engedéllyel. Ezen kívül a fedezetekre vonatkozóan is szigorú rendelkezések vannak érvényben. Így például a jelzálogleveleknek mindenkor teljes mértékben (rendszerint első helyen bejegyzett) ingatlan-jelzáloggal, közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított zálogleveleknek pedig mindenkor teljes mértékben az állami szféra adósainak nyújtott hitelekkel fedezettnek kell lenniük. A kibocsátó csődje esetén a záloglevél-hitelezőknek az összes többi nem fedezett hitelező előtti kielégítési joga van a fenti fedezetekből. 

"Egyéb banki kötvényeket" mindenek előtt privát kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, takarékszövetkezetek és lakás-takarékpénztárak bocsátanak ki. A kínálat igen széles a különböző szerkezetű tőzsdén jegyzett és nem jegyzett kötvényekből.

Vállalati kötvények A gazdaság hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjait "vállalati kötvények” néven foglaljuk össze. Kibocsátóik ipari és kereskedelmi vállaltok. Adott esetben ezek a kötvények is kibocsáthatók fedezett formában. Kialakításuk sokféle lehet, a részletekről a mindenkori kötvényfeltételek adnak felvilágosítást.

1.6.

Nemzetközi kötvények

A kötvények megkülönböztetése (és elnevezése) szempontjából nem csak a pénznem játszik szerepet, hanem a kibocsátási piac és a kibocsátó székhelye is. Ha a kötvények a hazai piacon kerülnek kibocsátásra, akkor belföldi kötvényekről beszélünk. Ezen kívül külföldön is kerülnek kibocsátásra kötvények, éspedig vagy az egyes nemzeti tőkepiacokon (külföldi kötvények) vagy az euro-tőkepiacon (eurobonds). Ezeket összefoglalóan „nemzetközi kötvények”-nek nevezzük. Külföldi kötvények A klasszikus külföldi kötvény egy bizonyos kibocsátó ország tőkepiacán kerül kibocsátásra, ennek az országnak a pénznemére szól, és lényegében csak ott helyezik ki, kereskedik és jegyzik a tőzsdén. Eurokötvények (eurobonds) Az eurokötvények hitelviszonyt megtestesítő nemzetközi – nem csak európai – értékpapírok, amelyet nemzetközi bankkonzorciumok helyeznek ki, egy nemzetközileg elismert devizára szólnak, és több országban, főként a kibocsátó hazáján kívül, kereskednek velük. A kibocsátó országának tőzsdéjén nem jegyzik. Az eurokötvényeket nem szabad összekeverni a közös európai pénzre, az euróra szóló kötvényekkel.

9



Kötvények kibocsátási piacuk szerint:

belföldi kötvények kötvények nemzetközi kötvények

külföldi kötvények

1.7. A kamatozó kockázatai

értékpapírok

eurokötvények

biztonságossága,

Kötvénytermékek

Az értékpapírok " biztonságossága" alatt, ahogy már utaltunk rá, annak a valószínűségét értjük, hogy a befektetett tőke visszafizetésre kerül. Az árfolyam- és devizaárfolyam-kockázattól most eltekintve szűkebb értelemben azt értjük ez alatt, hogy biztosított-e a tőke kibocsátó általi visszafizetése (és adott estben a megállapodás szerinti kamatok kifizetése). A biztonságnak ilyen értelemben van néhány általános kritériuma, amelyeket az alábbiakban mutatunk be. A kibocsátó fizetőképessége és fizetési hajlandósága Az állami szféra adósai esetében – függetlenül attól, hogy belföldön vagy külföldön kibocsátott kötvényről van szó – a biztonság a kibocsátó pénzügyi erejétől függ, azaz általában főként az adott kibocsátónak adók és járulékok kivetésére és beszedésére való jogától (és természetesen ennek tényleges lehetőségétől). Az egyéb adósok által kibocsátott kötvények biztonságossága elsősorban a kibocsátó bonitásától függ, azaz a pénzügyi szerkezetétől, nyereségkilátásaitól és felelősségi viszonyaitól. A „fedezett” banki kötvények biztonságossága záloglevelek esetében például azon alapul, hogy a forgalomban lévő záloglevelekből származó tőke- és kamatigényeket legalább ugyanakkora összegben és legalább azonos kamattal vagy ingatlanjelzáloggal fedezett kölcsönök (jelzáloglevelek) vagy az állami szférának nyújtott kölcsönök (közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított záloglevelek) fedezik (biztosítják). Ezeken kívül vannak még egyéb fedezeti formák is, amelyek az adott kötvény biztonságosságát a kibocsátó általános bonitásától függetlenül növelni tudják. Néhány kibocsátó plusz biztosítékokat

10

ad a kötvényhitelezőknek, például biztosítéki jelzálog vagy telekadósság bejegyzésével. Ezekhez a plusz biztosítékokhoz tartoznak a garanciák is. Garancia esetén egy harmadik személy (garancianyújtó) áll jót a kibocsátó kamatfizetéseiért és törlesztéseiért, ha ő (már) nem lenne képes teljesíteni azokat. Az ilyen módon fedezett kötvényeknél például gyakran az anyavállalat nyújt garanciát a – gyakran külföldi – pénzügyi leányvállalatának. 1.7.1. Fizetőképességi kockázat Fizetőképességi kockázat alatt az adós fizetésképtelenségének vagy illikviditásának veszélyét értjük, vagyis azt, hogy esetleg a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét átmenetileg vagy véglegesen nem tudja határidőre teljesíteni. A fizetőképességi kockázat helyett alternatív módon használatos az adós- vagy kibocsátói kockázat kifejezés is. A fizetőképesség változásának okai A kibocsátó fizetőképessége a kötvény futamideje alatt összgazdasági vagy vállalati okokból változhat. Ennek három oka lehet: 1. A kibocsátó jövedelmi helyzetét és fizetőképességét esetleg tartósan negatívan befolyásoló konjunkturális változások. A nyomás annál erősebb, minél hosszabb ideig várat magára a konjunktúra javulása. 2. Olyan változások, amelyek okai az egyes vállalatokban, ágazatokban vagy országokban keresendők. Példa erre a magas államháztartási hiány és a gazdasági válság. 3. A gazdaságra erősen kiható politikai fejlemények, amelyek befolyásolják az adott ország fizetőképességét. A kibocsátó fizetőképességének romlása kedvezőtlenül hat az érintett értékpapírok árfolyamának alakulására (kockázati levonás). A fizetőképességi kockázat tendenciájában annál magasabb, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje. A zérókupon kötvények esetén a minél biztosabb beváltás érdekében tanácsos különösen figyelni a kötvényadós fizetőképességére, mivel ennél a kötvénytípusnál csak a végső lejáratkor, a tőkével együtt kerül sor kamatfizetésre. A kötvényeknél – a kötvény fedezetéül szolgáló esetleges biztosítékok értékállóssága mellett – a kibocsátó fizetőképessége az egyik legfontosabb döntési kritérium a befektetők számára. A folyamatosan jó fizetőképesség biztosítja az adós szerződéses kötelezettségeinek – kamatfizetés és tőketörlesztés – teljesítését. Ugyanakkor a kibocsátó fizetőképessége olyan mértékben romolhat a kötvény futamideje alatt, hogy a kamatfizetés és tőketörlesztés teljesítése nem csak hogy veszélybe kerül, hanem teljesen elmarad. A hozam, mint a fizetőképesség mércéje Az adós első osztályú bonitása általában alacsonyabb hozammal jár együtt. Az ilyen kötvények eleve alacsonyabb nominális kamatozásúak, mint a fizetőképesség szempontjából alacsonyabb besorolású adósok ugyanakkor kibocsátott kötvényei. Így például az államkötvényeken rendszerint alacsonyabb hozam érhető el, mint az ipari ágazat kibocsátóinak kötvényein. A befektetőnek kell eldönteni, hogy a nagyobb biztonságért cserébe alacsonyabb hozammal is megelégszik, vagy magasabb kockázat mellett magasabb hozamot szeretne elérni.

11

Alapszabályként megállapítható, hogy minél erősebben tér el felfelé az adott papír hozama a jellemző piaci hozamtól, annál nagyobb a befektető kockázata. Az alacsony fizetőképességi besorolással és ezzel viszonylag magasabb hozamú papírokkal rendelkező kibocsátók csak a kockázatot tudatosan vállaló befektetőknek ajánlhatók. Az úgynevezett junk bond (szó szerint: bóvlikötvény) vagy magas kamatozású kötvény esetén a fizetőképesség nagyon alacsony és a teljes vissza nem fizetés kockázata különösen gazdasági visszaesés estén nagyon magas. A rating mint döntési segédlet A rating (minősítés) segítségével annak valószínűségét lehet megítélni, hogy az adós határidőre és teljes mértékben teljesíteni fogja-e az általa kibocsátott értékpapírokkal összefüggő kamatfizetéseket és tőketörlesztéseket. A független minősítő ügynökségek fizetőképességi vagy besorolási osztályzat formájában teszik közzé az adósokra, illetve azok kibocsátásaira vonatkozó minősítéseiket. Ennek során mindegyik minősítő ügynökség a saját minősítési rendszerét (szimbólumait) használja. A minősítési rendszerek minőségi és mennyiségi értékelési szempontokat egyaránt figyelembe vesznek: az elemzés számos tényezőre terjed ki, a kibocsátó székhelyországának összgazdasági helyzetétől kezdve, az ágazati trendek elemzésén és a kibocsátó egyéni helyzetének megítélésén át a kibocsátás jellemzőinek gazdasági és jogi megítéléséig. A kibocsátóra illetve a kötvényére adott minősítés kihat a még azután kibocsátandó kötvények kondícióira, elsősorban a hozam nagyságára. Az első osztályú ratinggel rendelkező kötvények tehát rendszerint alacsonyabb hozamot jelentenek a befektetőknek, mint az alacsonyabb besorolású kötvények. 1.7.2. Kamatváltozási kockázat / Árfolyamkockázat a futamidő alatt A kamatváltozási kockázat a kamatozó értékpapírok egyik legnagyobb kockázata. A kamatszint ingadozása a pénzpiacon (rövid- és középtávon) és a tőkepiacon (hosszú távon) is napirenden van, és naponta módosíthatja az értékpapírok árfolyamát. A kamatváltozási kockázat a piaci kamatszint jövőbeni változásaira vonatkozó bizonytalanságból adódik. A fix kamatozású értékpapírt vásárló befektető számára a kamatváltozási kockázat árfolyamveszteség formájában jelentkezik, ha a piaci kamatszint emelkedik. Ez a kockázat alapvetően annál erősebben hat, minél nagyobb mértékben emelkedik a piaci kamatszint, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje és minél alacsonyabb a nominális kamat. A kamat és az árfolyam alakulása közötti összefüggés A kamatozó értékpapírok árfolyama a kereslettől és kínálattól függ, ezt a két tényezőt pedig elsősorban a kötvény nominális kamatának a mindenkori pénz- és tőkepiaci kamatszinthez való viszonya alakítja (= piaci kamatláb).

12

- A fix kamatozású kötvények nominális kamata alapvetően a kibocsátás időpontjában uralkodó piaci kamatszinthez igazodva kerül meghatározásra a futamidő időtartamára. A kötvény futamideje alatt azonban az árfolyam jelentősen eltérhet a kezdő árfolyamtól. Az árfolyameltérés mértéke elsősorban a piaci kamatszint változásaitól függ. - A piaci kamatszintet az állami költségvetés-politika, a jegybank politikája, a konjunktúra alakulása, az infláció, valamint a külföldi kamatszint és a devizaárfolyamra vonatkozó várakozások határozzák meg. Az egyes tényezők jelentősége azonban nem közvetlenül számszerűsíthető és az idő múlásával ingadozik. A következőket lehet megállapítani: A jegybankok, mint például az Európai Központi Társaság, rendszeresen beavatkoznak a konjunktúra fékezése vagy élénkítése érdekében. Az új beruházások támogatása, a gazdasági növekedés élénkítése és gyorsítása érdekében csökkenti az alapkamatot. Ha viszont a gazdaság túl gyorsan nő, vagy az inflációt kell ellenőrzés alatt tartani, akkor kamatemelést hajt végre. A jegybankok pénzpolitikája azonban csak a rövid lejáratú kamatokat tudja közvetlenül befolyásolni. Így a jegybankok kamatlépései elsősorban a rövid lejáratú hitelek felvételének költségeire vannak hatással. A pénzpiacok gyakran már a jegybankok kamatdöntései előtt reagálnak, mivel a piac szereplői megpróbálják megjósolni az alapkamat valószínű változtatásait, és azokat beárazni. A hosszú lejáratú kamatokat tendenciájában erősebben befolyásolják a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozások. A különösen kedvező konjunktúraprognózisok gyakran a hosszú lejáratú kamatok emelkedését vonják maguk után, és fordítva. Mint minden piacon, a kereslet és kínálat itt is hatással van az árakra. Ha például egy állam a befektetőktől szokatlanul hosszú időre szándékozik tőkét kölcsönvenni, valószínűleg magasabb kamatokat kell kínálnia annak érdekében, hogy elég befektetőt vonzzon az ajánlata. Az egyébként gyenge kereslet miatti likviditáshiányt ilyenkor különösen vonzó hozamokkal kompenzálják. A piaci kamatszintnek egy fix kamatozású értékpapír kibocsátása utáni változása mindig ellentétes irányban befolyásolja az adott értékpapír árfolyamának alakulását: a piaci kamatszint emelkedésekor a kötvény árfolyama általában csökken, ameddig a hozama (lásd lejjebb) nagyjából meg nem felel a piaci kamatlábnak. Csökkenő piaci kamatszint esetén ugyanakkor emelkedik a fix kamatozású értékpapír árfolyama, addig, ameddig a hozama nagyjából meg nem felel a pénzpiaci kamatlábnak. Ennek az az oka, hogy a fix kamatozású kötvények kamatszelvénnyel vannak ellátva, amely az eredeti névértékük meghatározott százalékának felel meg. Emelkedő kamatok estén az adott kötvényre fizetett fix kamat viszonylagosan veszt attraktivitásából, aminek következtében a piacon eladásra kerül sor. Ez az oka annak, hogy az adott kötvény árfolyama a névértéke alá is csökkenhet. Csökkenő kamatok esetén általában ennek az ellenkezője következik be, azaz a kötvényre fizetett kamatok viszonylagosan kedvezőbbé válnak, ami a kötvényárfolyam emelkedését vonja maga után.

13

A fix kamatozású értékpapírok hozama alatt az effektív hozamot értjük, amely a névleges kamatlábtól, a kibocsátási illetve vételi árfolyamtól, a visszafizetési árfolyamtól és (hátralévő) futamidőtől függ. Kamatérzékenység: a hátralévő futamidőtől és a kupontól függ Lényegében két tényezőtől függ az, hogy egy kötvény mennyire hevesen reagál a piaci kamatláb változásaira: a (hátralévő) futamidőtől és a kötvény nominális kamatlábának nagyságától ("kupon"). Az, hogy egy kötvény árfolyama milyen mértékben reagál a kamatváltozásokra, mérhető. A kötvények kamatérzékenységének kifejezésére gyakran használják az úgynevezett módosított durációt. A kötvények módosított durációja azt a százalékos mértéket adja meg, amellyel a kötvény árfolyama változni fog, ha a kamat egy százalékponttal változik. Minél magasabb a duráció, annál erőteljesebben reagál a kötvény árfolyama a kamatváltozásokra. A különböző kötvényeket eltérő kamatérzékenység jellemzi. A hosszabb futamidejő kötvények durációja magasabb, mint a rövidebb futamidejűeké, mivel a magasabb / alacsonyabb kamatból (kuponból) következő relatív előny / hátrány a hosszú futamidejű kötvények esetén erőteljesebben jelentkezik, mint a rövid lejáratú papíroknál. Ez azonban ugyanarra a kötvényre is igaz: idővel a hosszú futamidejű kötvényből rövid futamidejű kötvény lesz. Ez azt jelenti, hogy a kötvény kamatérzékenysége fokozatosan csökken. A kötvény durációját befolyásoló további tényező a kötvény kuponjának nagysága az adott valutatérség mindenkori aktuális piaci kamatszintjéhez képest. Az eleve viszonylag magasabb kamatú kötvény kamatérzékenysége alacsonyabb egy alacsonyabb kuponú kötvényéhez képest. Ennek az az oka, hogy a viszonylagosan magasabb kuponú kötvény esetén a befektető részére gyorsabban kifizetésre kerül egy a befektetett névértéknek megfelelő összeg, amelyet aztán ismét be lehet fektetni. A fix kamatozású értékpapírok erősen emelkedő piaci kamatok idején jelentős mértékű kamatváltozási kockázatnak vannak kitéve. A bekövetkező árfolyamváltozások persze csak akkor relevánsak a befektető számára, ha a kötvényeit nem tartja meg lejáratig. Ha igen, akkor legkésőbb a futamidő végén a kötvény névértéken visszafizetésre kerül – feltéve, hogy a kibocsátó fizetőképes. 1.7.3. Felmondási kockázat Az adós a kibocsátási tájékoztatóban foglalt kibocsátási feltételekben fenntarthatja magának a kötvény lejárat előtti felmondásának jogát. Ilyen egyoldalú felmondási jogot gyakran olyan időszakokban kötnek ki a kibocsátók, amikor a kamatok magasak. Ha a piaci kamatszint csökken, akkor nő a befektető azon kockázata, hogy a kibocsátó él a felmondási jogával: a kibocsátó ilyen módon csökkentheti kötelezettségeit, vagy egy másik kötvény kibocsátásával olcsóbban refinanszírozza magát, és ezzel csökkenti a kamatterheit. Az europiacon a hosszabb futamidejő kötvények esetén a kibocsátók gyakran alkalmazzák ezt a – call jognak is nevezett – egyoldalú felmondási jogot. A befektető számára a várt hozamtól való 14

eltérés lehet a lejárat előtti felmondás következménye. Előnyt jelent ugyanakkor, hogy az ilyen kötvények a felmondási jog nélküli kötvényekhez képest rendszerint eleve bizonyos hozamfelárral kerülnek kibocsátásra. Cserébe viszont fennáll annak kockázata, hogy a kibocsátó felmondási jogának megváltozott piaci feltételek miatti gyakorlásából következő lejárat előtti visszafizetés esetén egy új befektetés kevésbé lesz előnyös, mint az eddigi befektetés (újrabefektetési kockázat). 1.7.4. Az egyes kötvénytípusok egyedi kockázatai Az egyes kötvénytípusoknál a fentiektől részben eltérő, részben pedig további kockázatok állnak fenn: - Floating rate notes A fix kamatozású kötvényekhez képest a bizonytalan kamathozamban áll a különbség. Az ingadozó kamathozamok miatt az eladás időpontjában nem állapítható meg a változó kamatozású kötvények végső hozama, ezért a megtérülés nem vethető össze a hosszabb kamatperiódusos befektetési formákéval. Ha a kötvényfeltételek rövidebb időközönkénti, gyakoribb kamatfizetési időpontokat határoznak meg, akkor a befektetőnek a piaci kamatok csökkenése esetén újrabefektetési kockázata keletkezik: ez azt jelenti, hogy a befektető a neki fizetett kamatokat adott esetben csak az aktuális alacsonyabb kamatszinten tudja ismét befektetni. A floaterek árfolyama a futamidő alatt ingadozhat, amely ingadozások mértéke elsősorban a kibocsátó fizetőképességétől függ. - Erősebb árfolyam-ingadozások az inverz változó kamatozású kötvényeknél (reverse floater): Az inverz változó kamatozású kötvények kamatozása a referenciakamathoz képest fordítottan alakul: a referenciakamat emelkedése esetén csökken a befektető kamathozama, csökkenő referenciakamat esetén pedig emelkedik. A szokásos floaterektől eltérően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamának mozgása erősen függ a futamidő szempontjából hasonló fix kamatozású kötvények hozamszintjétől. Az inverz változó kamatozású kötvények árfolyam-ingadozásai azonban lényegesen erősebbek, mint az azonos futamidejű fix kamatozású kötvényeké. A befektető kockázata magas, ha a hosszú lejáratú piaci kamatok emelkedni kezdenek, és ez akkor is így van, ha a rövid lejáratúak csökkenek. Az emelkedő kamathozam ebben az esetben nem kompenzálja megfelelően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamcsökkenését, mivel az aránytalanul nagyobb mértékben jelentkezik. - Zérókupon kötvény A zérókupon kötvények esetén a piaci kamatszint változásai a lényegesen a névérték alatti – diszkontált – kibocsátási árfolyamok miatt sokkal erősebben hatnak az árfolyamokra, mint a szokásos kötvényeknél. Ha a piaci kamatok emelkednek, akkor a zérókupon kötvényeknek jóval nagyobb mértékő árfolyamcsökkenést kell elszenvedniük, mint más, azonos futamidejű és azonos bonitású adós által kibocsátott kötvényeknek. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy zérókupon kötvény az árfolyamra gyakorolt áttételi hatása miatt különösen nagy árfolyamkockázattal rendelkező kötvénytípus. Ha idegen pénznemre szóló zérókupon kötvényről van szó, akkor ezen kívül még egy megnövekedett 15

devizaárfolyam-kockázattal is számolni kell, mivel a kamatfizetésekre nem a kötvény futamidejére elosztva kerül sor, hanem egyetlen időpontban, a tőke visszafizetésekor, a végső lejáratkor. - Devizakötvények és kétdevizás kötvények A devizakötvényekbe befektetők ki vannak téve az ingadozó devizaárfolyamok kockázatának. A kétdevizás kötvényeknél a devizaárfolyam ingadozásai a kötvény árfolyamára is kihathatnak, amennyiben a kötvényfeltételek nem tartalmaznak devizamódosítási záradékot (quanto) a befektető számára. Ebben az esetben ugyanis nincs devizaárfolyam-kockázat, mivel a kupon a referenciakamat devizájának alakulásától függetlenül, a névérték pénznemében kerül kifizetésre. Ha nincs ilyen záradék, akkor a devizaárfolyam változásai annál erősebben hatnak a kötvényárfolyamra, minél nagyobb a kötvény devizahányada. - Indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények: Az indexhez kötött kamatozású kötvények és a standard kötvények összehasonlítása az alábbiakat teszi egyértelművé: Míg standard kötvények esetén a befektető rendszerint – a kibocsátó fizetőképességétől függő – fix, a piaci kamatszinthez igazodó kamatot kap, addig az indexhez kötött kamatozású kötvények hozama egy bizonyos sávban mozog. Az alsó határ rendszerint nulla százalék és egy a piaci szint alatt lévő minimum kamat között van. A visszafizetési kvóta nagyságától függően a hozam negatív is lehet. Felfelé általában egy behatárolt, de a standard kötvények piaci szintje fölötti hozam érhető el. Ezeknél a kötvényeknél a következő komponensekből tevődik össze a futamidő végén kifizetendő teljes összeg: − a fixen ígért visszafizetési összeg (a névérték arányában), − fix minimális kamat (ha van), − az erősödő indexből vagy részvénykosárból való részesedés, amely adott esetben egy bizonyos százalékos mértékre van korlátozva és/vagy plafon (cap) van rá megállapítva. A kamat nagyságát nem lehet előre meghatározni. Végső soron attól függ, hogy a mögöttes index vagy részvénykosár várt erősödése bekövetkezik-e, és ha igen, milyen mértékben; néha az is előfordul, hogy egy maximális összeg van meghatározva, amelyet a kamat nem haladhat meg. A futamidő alatt különböző paraméterektől függ ezen kötvények árfolyamának alakulása, amely paraméterek időközben változhatnak. Lényegében az alábbi tényezők befolyásolják az árfolyamot: − az index / részvénykosár alakulása, − index / részvénykosár volatilitása, − a hasonló futamidők tőkepiaci kamatainak változása. Figyelem: Az is előfordulhat, hogy az árfolyam a futamidő alatt az ígért visszafizetési összeg alá csökken. A fix kamatozású szakasz lejárta után főként akkor következhetnek be különösen erőteljes árfolyamcsökkenések, ha a fix kamat a piaci kamat fölött van (például a részvénykosárhoz kötött kötvények esetén). Azok indexhez kötött kamatozású kötvények, amelyeknél az index futamidő alatti pozitív alakulása miatt viszonylag magas összegű visszafizetésre lehet számítani, erősebben reagálnak az index változásaira. Ugyanakkor azok a kötvények, amelyek az index addigi

16

alakulása alapján semennyi vagy csak csekély hozamot hoznak, általában a kamatváltozásokra reagálnak erőteljesebben. Minél rövidebb a kötvény hátralévő futamideje, annál inkább fog közelíteni a kötvény árfolyama a névértékhez illetve a rögzített visszafizetési arányhoz.

17

2.

Részvények

Részvények: A részvény részesedési jogot megtestesítő értékpapír, amely a részvényes valamely részvénytársaságban való tagsági jogát foglalja részvényokiratba. A részvényes részesedik a részvénytőkében, és ezáltal a társaság vagyonának társtulajdonosa. A következő fejezet a részvényekkel foglalkozik. Azok a jogokat, amelyekkel a külföldi részvénytársaságok részvényesei rendelkeznek, az adott ország jogrendje szabályozza.

2.1.

Alapismeretek

A részvényes résztulajdonos és nem hitelező Részvénytulajdonosként a befektető - a kamatozó értékpapíroktól eltérően - nem hitelező, hanem a részvényeket kibocsátó társaság résztulajdonosa. Ebből egyrészt a lentebb részletesen leírt jogok következnek, de ugyanakkor kötelezettségek is. Utóbbi alatt mindenek előtt az alaptőkére történő befizetések teljesítését kell érteni, amelynek nagysága a részvény kibocsátási értékére, azaz a névértékre plusz az esetleges ázsióra korlátozódik. Bizonyos részvényfajtáknál mellékkötelezettségek is lehetnek, amelyeket a részvényokiratban egyenként meg kell nevezni. Hozamok: osztalék és árfolyamnyereség A részvény kétféle hozamforrást kínál a befektetőnek: egyrészt osztalékfizetéseket, másrészt árfolyamnyereséget. A részvény azonban kockázatos papír, azaz a befektető részére nincs garantálva sem az árfolyamnyereség, sem pedig – rendszerint – az osztalékfizetés. Ha azonban osztalékfizetésre kerül sor, akkor a befektetőt alapvetően megilleti az abból való részesedés joga.

2.2.

A részvények jellemzői

Részvény és részvény között különbség van: a kibocsátó társaságnak elsősorban a részvények átruházhatósága (névre szóló részvények / bemutatóra szóló részvények), a vállalatban való részesedés kifejezése (névértékkel ellátott / névérték nélküli részvény), valamint jogok biztosítása (törzsrészvények / elsőbbségi részvények) tekintetében van választási lehetősége. Átruházhatóság Az átruházhatóságra vonatkozó jellemzők határozzák meg, hogy a részvény tulajdonjoga átruházható-e. Adott esetben korlátozva van az értékpapír mindenkori szabad kereskedhetősége (fungibilitás).  Bemutatóra szóló részvények A bemutatóra szóló részvények nem a tulajdonos nevére, hanem név nélkül a mindenkori birtokosára szólnak. A bemutatóra szóló részvények esetén a tulajdonosváltás különösebb formalitások nélkül végrehajtható.  Névre szóló részvények 18

A névre szóló részvények alapvetően a részvényes nevével kerülnek bejegyzésre a részvénytársaság részvénykönyvébe. Ennek során a név, a születési dátum, a cím és tulajdonolt részvények száma kerül bejegyzésre, így a vállalat számára név szerint ismert a részvényesek köre. A társasággal szembeni viszonyban csak a bejegyzett személyek számítanak részvényesnek. Ezért rendszerint csak ezek a személyek gyakorolhatják a részvényesi jogokat, saját maguk vagy meghatalmazottjaik révén. A részvényesek tájékoztatást kérhetnek a társaságtól a személyükkel kapcsolatban a részvénykönyvbe bejegyzett adatokról. A közgyűlésekkel kapcsolatos információkat a részvényes rendszerint közvetlenül a társaságtól kapja meg. A részvényes nem köteles bejegyeztetni magát a részvénykönyvbe, de ebben az esetben a társasággal szembeni viszonyában nem számít részvényesnek, aminek következtében sem információkat, sem a közgyűlésre való meghívást nem kap a társaságtól. Így szavazati jogát is elveszíti. Az osztalékhoz való jog nem függ a részvénykönyvbe való bejegyzéstől. Ennek alapja az értékpapírszámlán nyilvántartott állomány, amellyel a részvényes a határnapon (az úgynevezett ex-napon) rendelkezik A részvénykönyvet elektronikusan vezetik, és mivel kapcsolódik egy elektronikus back-office-rendszerhez, tranzakciók, tehát vétel és eladás lebonyolítására is szolgál. A részvényeket akkor kell mindig névre szóló részvényként kibocsátani, ha nincs befizetve a teljes névérték. A minimálisan befizetendő hányad 25 %; a társaság elrendelhet pótbefizetéseket (hátralévő befizetéseket, részletfizetéseket). Vinkulált névre szóló részvények: Vinkulált névre szóló részvényeknek nevezzük azokat a részvényeket, amelyek új részvényesek részére történő átruházásához a társaság hozzájárulására van szükség. A kibocsátó társaság számára olyan szempontból előnyösek a vinkulált névre szóló részvények, hogy azok segítségével megőrizhető a részvényesi kör áttekinthetősége. A vinkulált névre szóló részvények előfordulása azonban nem gyakori. A részvény formája A névértékkel ellátott és névérték nélküli hányadrészvényeket különböztetünk meg. Ugyanaz a részvénytársaság nem bocsáthatja ki mindkét részvényformát, hanem vagy csak névértékkel ellátott, vagy csak névérték nélküli hányadrészvényeket.  Névértékkel ellátott részvények A részvény névértéke egy matematikai egység, amely a részvénytársaság alaptőkéjéből való részesedés mértékét határozza meg. A névérték egy fix pénzösszegre szól. A névérték 1 forintra vagy annak többszörösére szólhat. A névértékeknek a kibocsátott részvények számával való szorzata adja a részvénytársaság alapszabályban meghatározott alaptőkéjét. Az egyes részvényes részesedési hányada megfelel annak az aránynak, amelyet az általa tulajdonolt részvények névértékeinek összege képvisel a teljes névértékhez képest (alaptőke).  Névérték nélküli hányadrészvények A névérték nélküli részvény is az alapszabályban meghatározott alaptőke bizonyos hányadát képviseli. A névértékkel ellátott részvényekkel ellentétben azonban ez a hányad nem pénzösszegben van kifejezve, hanem a részvényokiratok a részvények bizonyos darabszámára szólnak, például 10 vagy 1000 darab részvényre. Az egyes részvényes részesedési hányadát és ezzel jogainak mértékét az általa tulajdonolt részvény-darabszámnak az összes kibocsátott részvények darabszámához viszonyított aránya határozza meg. Az alaptőke egyes részvényekre 19

eső arányos összege legalább 1 forint kell, hogy legyen. A névértékkel ellátott részvények és névérték nélküli hányadrészvények csak alternatív lehetőségeket jelentenek a társaság alaptőkéjéből való részesedési arány kifejezésére. Ha a társaság közgyűlése úgy dönt, hogy az egyik részvényformáról áttér a másikra, az gazdaságilag és értékben semmilyen különbséget nem jelent, amennyiben a kibocsátott részvények alapszabályban meghatározott száma és az alaptőke változatlan marad. Felhívjuk a figyelmet, hogy a részvényekbe történő befektetés szempontjából lényegtelen, hogy névértékkel ellátott vagy névérték nélküli részvényekről van szó. A részvény árfolyama semmilyen összefüggésben nincs ezzel, és általában el is tér a névértéktől. A részvény árfolyama a kereslet-kínálattól függően alakul, és a részvénytársaság értékének növekedését vagy vagyonának csökkenését is reprezentálja. Jogok biztosítása A társaságok részvényei nem mindig egyenrangúak: különböző jogokat biztosíthatnak, főleg a nyereség felosztásakor. ·  Törzsrészvények A törzsrészvények a részvények normál fajtáját jelentik, és a törvényben (Részvénytörvény) valamint az alapszabályban rögzített jogokat biztosítják a részvényesnek.  Elsőbbségi részvények Ezzel szemben az elsőbbségi részvényekhez előjogok kapcsolódnak, mindenek előtt a nyereség felosztása, vagy csőd esetén a likvidációs árbevétel vonatkozásában. Az elsőbbségi részvények kibocsáthatók szavazati joggal vagy a nélkül. A szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi részvények kibocsátása a jellemző; ezek a részvények tőke bevonását szolgálják a közgyűlési szavazati arányok változása nélkül.

2.3.

A részvényesek jogai

A részvénytársaságban való tagsági viszony különböző jogokat biztosít a befektetőnek. A részvényesi jogokat egyrészt a Részvénytörvény másrészt pedig az adott társaság alapszabálya szabályozza. Ezek alapvetően vagyoni és tulajdonosi jogok. Hogy ezek a jogok pontosan mit jelentenek, azt az alábbiakban foglaljuk össze Vagyoni jogok A vagyoni jogok a társaság vagyonából való részesedéssel összefüggő jogok:  Osztalékhoz való jog Az osztalék az éves adózott eredmény részvényenkénti kifizetése. Az értékpapírok kamatától eltérően az osztalék a vállalat által az adott üzleti évben kimutatott mérleg szerinti eredménytől függ. Az eredmény felosztásáról a közgyűlés dönt a Részvénytörvény és az alapszabály rendelkezéseinek figyelembe vételével. Az egyes részvényeseknek az osztalékként kifizetett eredményből való részesedése rendszerint a társaság tőkéjében való részesedésük mértékével

20

arányos. 

Eltérő osztalékjogosultság: Tőkeemelés esetén az új részvények adott esetben először csak alacsonyabb osztalékra jogosítanak, mint a már forgalomban lévő részvények (régi részvények): A kibocsátási feltételek rendelkezhetnek úgy, hogy az új részvények a folyó üzleti évre csak korlátozottan osztalékjogosultak. Amennyiben tőzsdén jegyzett részvényekről van szó, a régi részvényekkel való egyenrangúság eléréséig két különböző tőzsdei árfolyam kerül megállapításra.



Az osztalék adózása: Amennyiben a társaság osztalékot fizet, azután a részvényesnek rendszerint adóznia kell. Amennyiben a befektető az adólevonás alóli mentesítésre vonatkozó megbízást vagy az adóhatóság által kiadott adómentességi igazolást ad át a hitelintézetének, akkor az nem von le tőkehozam-adót az osztalékból. Ha a befektető sem az adólevonás alóli mentesítésre vonatkozó megbízást nem adott, sem pedig adómentességi igazolást nem nyújtott be, akkor a kifizető levonja a hatályos jogszabályok szerinti adót az osztalékból. A levont adó beszámítható a befektető egyéni adófizetési kötelezettségébe, és ezért a későbbi adómegállapításnál figyelembe vehető. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az osztalék adózása – annak mértéke és módja – változhat.

 Részvény-elővételi jog A részvény-elővételi jog célja tőkeemelés esetén a szavazati arányok megőrzése és a régi részvényesek esetleges vagyoni hátrányainak kompenzálása. Az részvény-elővételi jog a részvényest megillető azon jog, hogy tőkeemelés esetén az addigi alaptőkéből való részesdésének megfelelő arányban jegyezhet új részvényeket. A részvényelővételi jog gyakorlására rendszerint két hét áll rendelkezésre. Ez alatt az idő alatt maga a részvény-elővételi jog önállóan kereskedhető a tőzsdén. A részvény-elővételi jog speciális esetben a társaság részvényvásárlási opciós joggal ellátott kötvényének illetve részvényre átváltoztatható kötvényének jegyzésére is feljogosíthatja a részvényest. 

A szavazati és részesedési arányok megtartása: A részvény-elővételi jog egyik feladata, ahogy a fentiekben már utaltunk rá, a társaság tulajdoni viszonyainak fenntartása: ha a részvényesek valóban gyakorolják az őket megillető elővételi jogokat, akkor a tulajdoni hányaduk azonos marad a társaságban. A részesdési hányad és ezzel a relatív szavazati arány a kisbefektető számára többnyire nem élvez prioritást a tőkeemelésben való részvételre vonatkozó döntés meghozatalakor, a nagyrészvényesek számára viszont annál inkább.



Vagyoni hátrányok kompenzálása: A részvény-elővételi jognak van azonban még egy feladata: a vagyoni hátrányok kompenzálása. Az új részvények régi részvényekre jegyzett árfolyamnál alacsonyabb árfolyamon történő kibocsátásakor a tőkeemelés után kialakul egy középárfolyam, amely a régi részvények árfolyama alatt és az új részvények kibocsátási ára fölött van. Az új jegyzéssel az új részvények tulajdonosai árfolyamnyereséget, míg a régi részvények tulajdonosai árfolyamveszteséget könyvelnek el. A részvény-elővételi jog célja az árfolyamnyereség és árfolyamveszteség kompenzálása. 21

Azaz, a (régi) részvényesek vagyona magának a tőkeemelésnek a következtében változatlan marad, függetlenül attól, hogy a részvény-elővételi jogaikat teljes egészében, részben vagy egyáltalán nem gyakorolják (hanem inkább eladják). Csak vagyonátrendeződésre kerül sor – pénzeszközökből részvényekbe és fordítva. A gyakorlatban azonban a részvényárfolyamok és az elővételijog-jegyzés tükrözi a piac szereplőinek a tőkeemeléssel és ezzel összefüggésben a társaság jövőbeni kilátásaival kapcsolatos várakozásait, aminek következtében nagyon is lehetnek vagyonbeli változások. A befektetőnek az jelent pénzügyi előnyt, ha a tőkeemelés után emelkedik az árfolyam, és a részvényenkénti osztalék legalább azonos marad. 

A részvény-elővételi jog gyakorlására rendelkezésre álló időszak és részvény-elővételi jogokkal való kereskedés: Az új részvények társaság által meghatározott kibocsátási ára általában a régi részvények tőzsdei árfolyama alatt van. A részvényeseknek legalább két hetük van arra – ez a részvény-elővételi jog gyakorlására rendelkezésre álló idő – hogy részvényelővételi joguk fejében kibocsátási áron bizonyos számú új részvényt vásároljanak, amely részvényszám az addig a tulajdonukban lévő részvények arányában kerül meghatározásra. Felhívjuk a figyelmet, hogy a kibocsátási ár a részvény-elővételi jog gyakorlásának határideje előtt legfeljebb három nappal kerülhet meghatározásra. A kibocsátási árat ekkor rendszerint az interneten közzéteszik.

A részvény-elővételi hányadost az addigi részvénytőke és a tőkeemelés nagyságának egymáshoz való viszonya határozza meg. Azt fejezi ki, hogy a részvényes a régi részvényállománya alapján milyen arányban jogosult új részvények jegyzésére. 

Részvény-elővételi hányados: A részvény-elővételi jog gyakorlására rendelkezésre álló időszak első napjától a régi részvényeket az elővételi jog értékével csökkentett árfolyamon jegyzik és kereskedik (ex részvény-elővételi jog, exBR). Ez azt jelenti, hogy a régi részvény árfolyamát csökkentik a részvény-elővételi jog számított értékével. A részvény-elővételi joggal a részvény-elővételi jog gyakorlására rendelkezésre álló időszak alatt önállóan kereskednek a tőzsdén. Ha a társaság valamely részvényese nem rendelkezik elég részvénnyel ahhoz, hogy új részvényeket jegyezhessen, akkor lehetősége van arra, hogy további részvény-elővételi jogokat vásároljon a szükséges számban. Ez fordítva is működik, azaz a részvényes eladhatja a felesleges részvény-elővételi jogait, és csak az őt megillető új részvények egy részét jegyzi. Az is előfordulhat, hogy a részvényes az összes részvényelővételi jogát eladja, mert nem akar új részvényeket jegyezni. Amennyiben a részvényes az értékpapírszámláját vezető hitelintézetnek az utolsó előtti napig nem ad semmilyen utasítást, akkor a bank az utolsó kereskedési napon automatikusan el fogja adni az adott részvényes részvény-elővételi jogait a tőzsdén. A részvénytársaságok azonban ki is zárhatják részvényesek részvény-elővételi jogát: Ez elsősorban akkor lehetséges, ha a készpénzes tőkeemelés nominálisan nem haladja meg az alaptőke tíz százalékát és az új részvények kibocsátási összege nincs lényegesen a tőzsdei ár alatt.

22

 Ingyenrészvények A részvénytársaságok akkor bocsátanak ki a részvényeseiknek ingyenrészvényeket, ha a társaság eszközeiből emelnek tőkét. Ebben az estben a vállalat a saját tartalékaiból emel tőkét anélkül, hogy a részvényesek készpénzbefizetést teljesítenének. A vállalat értéke (tőzsdei értéke) azáltal nem változik, csak nagyobb számú részvényre oszlik szét. A részvényesek az addigi részesdésüknek megfelelően további részvényeket kapnak. A részvényárfolyam az újonnan kiosztott részvények hányadának megfelelően a helyesbítés értékével csökken. A részvényes vagyonának nagysága nem változik, de a plusz részvények szintén osztalékra jogosítanak. Ha az újonnan kiosztott részvények hányada és a részvényes addigi részvényállománya miatt nem csak egész ingyenrészvény keletkezik, akkor jönnek az úgynevezett töredék részvények. A töredék részvényeket a részvényes – ha a piacon kereskedhetők – eladhatja vagy további töredék részvények vásárlása révén felkerekítheti egy egész részvényre. Tulajdonosi jogok A részvényesnek ugyan részesedése van egy gazdasági társaságban, de nincsenek ügyvezetési jogosultságai. A részvények azonban tulajdonosi jogokat biztosítanak számára, amelyek lehetővé teszik a résztulajdonosi érdekei képviseletét.  A közgyűlésen való részvétel joga A közgyűlés a részvényesek gyűlése és általában évente egyszer, az üzleti évet követő év első nyolc hónapjában hívják össze. A közgyűlés feladata, hogy a törvényben és az alapszabályban meghatározott esetekben határozatokat hozzon, pl. a mérleg szerinti eredmény felhasználásáról, tőkeemelésekről, az alapszabály módosításáról, valamint az igazgatóság és a felügyelő bizottság jelentésének elfogadásáról. A részvényes értékpapírszámláját vezető hitelintézet tájékoztatja a részvényest a közgyűlés összehívásáról, a napirendről, valamint a részvényesi indítványokról és a részvényesek választásokkal kapcsolatos javaslatairól, és saját javaslatokat tehet a szavazati jog gyakorlására vonatkozóan. A közgyűlésen való részvételhez belépőjegyre van szükség, amelyet a letétkezelő bankok kérésre a részvényes rendelkezésre bocsátanak. Ha a részvénytársaság névre szóló részvényeket bocsát ki, és maga vezeti a részvénykönyvet, akkor a társaság tájékoztatja részvényeseket a közgyűlés összehívásáról és bocsátja rendelkezésükre a belépőjegyeket.  Információhoz való jog A részvényes jogosult a közgyűlésen a társaság jogi és üzleti ügyeiről informálódni. A részvénytársaság igazgatóságának számadási kötelezettsége van a részvényesekkel szemben, amennyiben az adott információra valamelyik napirendi pont megfelelő megítéléséhez szükség van. A számadásnak lelkiismeretesnek és valósághűnek kell lennie. Bizonyos esetekben azonban, például ha vállalati titokról van szó, az igazgatóságnak joga van megtagadni az információszolgáltatást.  Szavazati jog A szavazati jog a legfontosabb részvényesi jog, amely lehetővé teszi, hogy a részvényes részt vegyen a közgyűlés határozathozatalaiban. Ezzel kapcsolatban alapesetben az a szabály, hogy 23

minden részvényes részvényenként egy szavazattal rendelkezik. A szavazásra jogosító részvényeket törzsrészvényeknek nevezzük. Nincs, vagy csak kivételes esetekre korlátozott szavazati joguk van az elsőbbségi részvények tulajdonosainak; ezt a hátrányt általában az osztalékfizetésnél való kedvezményezéssel kompenzálják a vállalatok. 

A szavazati jog meghatalmazással is gyakorolható: a részvényes a szavazati jogát választása szerint személyesen gyakorolhatja, vagy írásban megbízhat egy másik személyt vagy intézményt a szavazati joga gyakorlásával.

Figyelem: Azokat a jogokat, amelyekkel a külföldi részvénytársaságok részvényesei rendelkeznek, az adott ország jogrendje határozza meg.

2.4.

Részvénytermékek

2.4.1. Azonnali részvény adásvétel A Társaság nem tagja a Budapesti Értéktőzsde részvény szekciójának, de közvetítő igénybevételével részt tud venni a Tőzsdei kereskedelemben, így valamennyi tőzsdén jegyzett értékpapírra vételi és eladási megbízást vesz fel. Üzletkötőink limitáras és piaci áras megbízásokat vesznek fel: limitáras megbízás esetén a megbízó által meghatározott küszöbárnál kedvezőtlenebb feltételekkel nem teljesítjük a megbízást, míg piaci áras megbízás esetén az ártól függetlenül még aznap teljesítjük azt. A megbízást az azonosítást illetve a fedezetvizsgálatot követően továbbítjuk közvetítőinkhez, akit azonnal rögzítik a tőzsdei kereskedési rendszerbe, az MMTS-be. 2.4.2. Részvény és részvényindex futures (tőzsdei) adásvétel A Társaság nem tagja a Budapesti Értéktőzsde részvény szekciójának, de közvetítő igénybevételével részt tud venni a Tőzsdei kereskedelemben, így valamennyi tőzsdére bevezetett szabványosított határidős kontraktusra felvesz megbízást, amelyek ugyancsak azonnal bekerülnek a tőzsdei kereskedési rendszerbe. Ügyfeleink részére folyamatos felvilágosítással állunk rendelkezésre mind a spekulációs, mind a fedezeti, mind pedig az arbitrázs ügyletek területén. 2.4.3. Részvény határidős adásvétel A tőkepiacon lehetőség van a tőzsdén forgalmazott részvények határidős adásvételére. Ezen ügylettípus lényeges tulajdonsága, hogy jellemzően tőkeáttételt tartalmaz, így biztosítva spekulációs lehetőséget is a befektetőknek. 2.4.4. Tőzsdei részvény (-index) opció adásvétel

24

A devizaopciókhoz hasonlóan lehetőség van a magyar tőzsden forgalmazott részvényekre, részvényindexekre opciós ügyleteket kötni. A részvényre, részvényindexekre szóló opció arra biztosít jogot tulajdonosának, hogy egy adott időpontban, egy adott árfolyamon vegyen vagy adjon el meghatározott összegű részvényt, vagy részvényindexet. 2.5. Részvénytermékek kockázatai 2.5.1. Vállalkozási kockázat (a fizetésképtelenség kockázata) A részvényt vásárló befektető nem hitelező, hanem a részvénytársaság tőkeadója és ezzel társtulajdonosa. A részvény megvásárlásával részt vesz a társaság gazdasági fejlődésében:kvázi vállalkozó lesz, megnyílnak az ebből adódó lehetőségek, de a kockázatot is a befektetőnek kell viselnie. A vállalkozási kockázat annak a veszélyét jelenti, hogy a befektetés másképp alakul, mint várták. A befektető abban sem lehet teljesen biztos, hogy a befektetett tőkéjét visszakapja. Extrém esetben, azaz a vállalat fizetésképtelensége esetén, a részvénybefektetés a befektetett összeg teljes elvesztésével is járhat, különösen akkor, ha a részvényesek fizetésképtelenség esetén csak az összes hitelezői igények kielégítése után részesednek a likvidációs árbevételből. 2.5.2. Árfolyamkockázat A részvényárfolyamok előre nem láthatóan ingadoznak. Rövid-, közép- és hosszú távú javuló és gyengülő trendek váltják egymást anélkül, hogy fix összefüggés lenne meghatározható az egyes szakaszok időtartamára vonatkozóan. Hosszú távon a vállalat jövedelmi helyzete határozza meg az árfolyammozgásokat, a jövedelmi helyzetet pedig az összgazdaság alakulása és a politikai keretfeltételek befolyásolják. Középtávon a gazdaság-, deviza- és pénzpolitikai hatások dominálnak. Rövidtávon az aktuális, időben behatárolt események – tarifatárgyalások résztvevői közötti nézeteltérések vagy nemzetközi válságok – lehetnek hatással a piacok hangulatára, és ezáltal a részvények árfolyamának alakulására. Két nagy kockázati forrás elkülönítése A részvényt vásárló szempontjából alapvetően az általános piaci kockázatot és a vállalatspecifikus (és ez által részvényspecifikus) kockázatot lehet elkülöníteni. Mindkettő önmagában is és kumuláltan is befolyásolja a részvények árfolyamának alakulását: - Általános piaci kockázat Egy részvény általános piaci kockázata (szisztematikus kockázatnak is nevezzük) a részvénypiac általános tendenciájából következő árfolyamváltozás kockázata, amely semmilyen közvetlen összefüggésben nincs az egyes vállalatok gazdasági helyzetével. A piaci kockázatnak tehát az összes részvény elvileg egyformán ki van téve. Egy vállalat részvényének árfolyama a piac egészének megfelelően csökkenhet, annak ellenére, hogy a 25

vállalat gazdasági helyzete egyáltalán nem változott. Így például a piaci kamatszint változása közvetve hathat a részvénypiacra is. A részvénypiac az emelkedő kamatokra rendszerint csökkenő részvényárfolyamokkal, a csökkenő kamatokra pedig emelkedő árfolyamokkal reagál – többnyire bizonyos időbeli eltolódással ("time lag"). Itt azonban a kötvényekkel ellentétben nincs közvetlen törvényszerűség. Az általános árfolyamcsökkenést kiváltó tényezők rendkívül sokfélék és alig kalkulálhatók, mivel kölcsönösen átfedhetik egymást. Negatív tőzsdei alaptrend esetén az első osztályú részvények is érzékeny árfolyamcsökkenést szenvedhetnek el. A befektetőnek nem szabad azt várnia, hogy az árfolyam kedvezőtlen alakulása törvényszerűen vagy hamarosan ismét megfordul: könnyen előfordulhat, hogy a bessz hónapokon vagy akár éveken keresztül tart. Az általános piaci kockázat úgy sem csökkenthető, hogy az adott piacon belül széles vállalati és ágazati szórásban vásárolunk részvényeket. Minél szélesebb ugyanis a szórás, annál pontosabban fogja a részvényportfólió a piac alakulását lekövetni. - Egyedi kockázat Az egyedi (vállalatspecifikus) kockázat (a részvény nem szisztematikus kockázatának is nevezzük) egy adott részvény közvetve vagy közvetlenül a kibocsátó társasággal összefüggő tényezők miatti árfolyamcsökkenésének kockázatát jelenti. A részvényspecifikus árfolyamváltozást indokolhatja a társaság vállalatgazdasági helyzete, rossz managementdöntések vagy a felügyeleti és törvényi kötelezettségek be nem tartása, de következhet azonban külső, általános nemzetgazdasági tényezőkből is. Az egyedi kockázat következtében az egyes részvények árfolyama teljesen egyedi módon, az általános trenddel ellentétesen is alakulhat. Felhívjuk a figyelmet, hogy még az adott részvény hosszú éveken keresztül tartó jó teljesítménye sem jelent garanciát arra, hogy az adott részvénybe történő befektetés a jövőben sikeres lesz. Az árfolyamváltozások mértéke előre nem számszerűsíthető pontosan, és vállalatról vállalatra, ágazatról ágazatra és országról országra különböző lehet. De pont ez a különbözőség termeti meg annak a lehetőségét, hogy a befektető a részvényportfóliója diverzifikálásával csökkentse az egyedi kockázatot. - Penny stocks A tőzsdén jegyzett részvényeket akkor nevezzük „penny stock”-nak, vagy filléres részvénynek, ha árfolyamuk tartósan például az 1 €-s határ alatt mozog. Ezek a részvények nem rendelhetők hozzá egy bizonyos ipari ágazathoz. A filléres részvények volatilitása spekulatív jellegük miatt gyakran rendkívül magas, még egy napon belül is nagyon jelentős árfolyam-ingadozások fordulhatnak elő. A tőzsdén nem kereskedett és például 1 US-$-nál alacsonyabb árfolyamú részvényeket is szokták filléres részvényeknek nevezni. Az ilyen penny stock-okat gyakran csak egy-egy brókercég kínálja megvételre vagy eladásra. Ez vonatkozik például némely egzotikus részvényre vagy résztulajdonosi certificate-ra, amelyeknek nincs a tőzsdéhez hasonló, államilag elismert intézmény által szabályozott és felügyelt piaca (szervezett piaca). Ha a befektető ilyen, tőzsdén nem jegyzett, gyakran illikvid részvényekbe akar befektetni, akkor különösen oda kell figyelnie. Mivel nincs szervezett piac, fennáll annak a veszélye, hogy a megvásárolt értékpapírokat nem, vagy csak rosszabb feltételekkel és adott esetben lényegesen alacsonyabb áron lehet eladni. Egyébként itt alapvetően nincs biztonságos ármegállapítási mechanizmus, azaz nem mindig biztosított az, hogy a befektető 26

szempontjából releváns vételi illetve eladási árfolyam megfelel a tényleges keresletkínálati viszonyoknak. Különösen akkor fordulhat elő, hogy jelentős spread alakul ki a vételi és eladási árak között (bid és ask), ha az adott értékpapírokat csak egy cég kínálja vételre és eladásra. A filléres részvényeknél ezen kívül a szűk piac miatt még a piac résztvevői általi árfolyammanipuláció fokozott kockázata is fennáll. 2.5.3. Osztalékfizetési kockázat A részvény osztaléka alapvetően a részvénytársaság által elért nyereségtől függ. Azokban az években, amikor magas nyereséget mutat ki a társaság, nőhet az osztalék is. Kisebb mértékű nyerség vagy veszteség esetén azonban csökkenhet az osztalék, vagy egyáltalán nem kerül sor osztalékfizetésre. Felhívjuk a figyelmet, hogy ha egy vállalat éveken keresztül megszakítás nélkül fizetett is osztalékot, az még nem jelent garanciát a jövőbeni osztalékfizetésre, és ezért azt nem lehet eleve feltételezni. 2.5.4. A piac szereplőinek pszichológiája A részvénypiac illetve egy konkrét részvény árfolyamának erősödése vagy gyengülése a piac szereplőinek megítélésétől, és ezáltal befektetési magatartásától függ. Az objektív tényezők és racionális megfontolások mellett az értékpapírok megvásárlására vagy eladására vonatkozó döntést irracionális vélemények és a tömegpszichológiai hatás is befolyásolja. A részvényárfolyam ezért a vevők és eladók várakozásait és félelmeit, sejtéseit és hangulatait is tükrözi. A tőzsde ilyen értelemben a várakozások piaca, amelyen a tárgyilagosan indokolható és az inkább emocionális viselkedés közötti határvonal nem húzható meg egyértelműen. Példák a részvényárfolyamra ható pszichológiai tényezőkre: Az alábbiakban néhány olyan tipikus jelenséget és tényezőt mutatunk be, amelyek gazdaságilag nem indokolható részvényárfolyam-mozgások kiváltói lehetnek. - Tőzsdei / piaci hangulat Emelkedő piaci trend esetén a befektetők bizalma egyre erősödik, egyre több kockázatot vállalnak és hajlanak arra, hogy az eredetileg racionálisan indokolt döntések mellett érzelmi okokból ne tartsanak ki. Az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó negatív eseményeket egyszerűen ignorálják, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. A részvénypiacokon ilyen időszakokban folyamatosan emelkedik az árfolyamszint – hossz (hausse) van. Az ilyen piac a bull-piac vagy bikapiac. Ellenkező előjellel jelentkezik ez az emocionális hozzáállás a részvényárfolyamok tartós csökkenése esetén. A piac szereplői az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó pozitív eseményeket nem veszik figyelembe, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. Bessz (baisse) van (bear-piac vagy medvepiac).

27

A tőzsdei hangulattól függően ugyanazt a körülményt, amelyet kedvező tőzsdei környezetben pozitívnak ítéltek a piac szereplői, más alkalommal negatívnak minősítik. A tőzsdei trend ezekben az esetekben hangulatfüggősége miatt eltávolodik a realitástól. - Véleményformálók Általában minden befektető igyekszik a befektetési döntéseit lehetőleg sok információforrás alapján meghozni, hogy így csökkentse a tőkepiac jövőbeni alakulását illető bizonytalanságot. Ebben az összefüggésben különleges szerepet játszanak például az elemzők ajánlásai, sajtóközlemények / közzétételek és a tőzsdei levelek. Ezek a véleményformálók (opinion leader) a befektetők széles köre számára töltenek be orientációs funkciót és meg tudják erősíteni az adott tőzsdei trendet (multiplikátor-hatás). Mindez kiválthat olyan – közgazdaságilag gyakran nem indokolható – árfolyamváltozásokat, amelyek az egyes befektetők általi hibás véleményalkotáshoz vezethetnek. - Trenderősítő spekuláció A jövőbeni fejleményeket illető bizonytalanság miatt minden befektetési döntés tartalmaz spekulatív elemeket. Ha a pszichológiai „megfertőzhetőség” miatt széles befektetői körök hagyják magukat rávenni egy bizonyos irányba történő spekulációra, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tőzsde alakulása tendenciájában eltávolodik a közgazdasági realitásoktól. Az ilyen túlzó időszakokban már a viszonylag jelentéktelen, az addigi tőzsdei trendet nem igazoló vagy megkérdőjelező gazdasági és politikai események is kiválthatnak hirtelen árfolyam- és trendfordulást. - Piaci technika A számítógépes támogatottságú kereskedés másodpercek alatt drasztikus árfolyammozgásokat válthat ki. Ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy önmagukat felgyorsító folyamatok következnek be – tehát az eladások által kiváltott árfolyamcsökkenések automatikusan további eladási hullámot vonnak maguk után. - A piacok globalizálódása A fontos külföldi tőzsdék árfolyamtrendjei gyakran töltenek be orientációs funkciót a hazai tőzsde számára. E miatt a piacpszichológiai összefonódás miatt a külföldi tőzsdék trendjei – kisebb-nagyobb időbeli eltolódással (time lag) és eltérő mértékben – lecsapódhatnak a hazai tőzsdén. - A részvénytársaságokat érintő események A piac az egyes részvénytársaságokat érintő események – például tőkeemelések, szerződések, értékpapír-vásárlási és cégátvételi ajánlatok vagy a tőzsdei engedély visszavonása – hivatalos bejelentését vagy már az azokra vonatkozó sejtés elterjedését is különbözőképpen fogadhatja. Kedvező tőzsdei klíma esetén például a tőkeemelés tendenciaszerő árfolyam-emelkedést vált ki, amennyiben a piac azt feltételezi, hogy a részvény-elővételi jog miatti csökkenést gyorsan behozza a részvény, és az osztalék a szélesebb tőkebázis ellenére konstans marad. Rosszabb tőzsdei klíma esetén ugyanakkor a társaság tőkeigényét a vállalat gyengéjének értelmezheti a piac, és ezért árfolyamesés következhet be. 28

2.5.5. Az árfolyamprognózis kockázata A részvénybefektetéseknél tehát a be- és kiszállás időzítése ("timing") a befektetési siker döntő tényezője. Számos elemzési módszer van, mint például a fundamentális elemzés és a chartelemzés, amelyek megpróbálnak piac- és árfolyambefolyásoló, valamint technikai tényezők számbavételével véleményt alkotni és támpontot adni a sikert ígérő befektetési döntéshez. A fundamentális elemzés középpontjában a megfelelő részvények kiválasztása áll, míg a chartelemzés elsősorban a tranzakció időzítését (timing) segíti. Fundamentális elemzés: A fundamentális részvényelemzés a vállalatok értékelésének módszere egyedi, vállalatspecifikus adatok és a gazdasági környezet alapján. A fundamentális elemzés célja az adott részvény "fair " vagy "megfelelő" árának meghatározása. Az eljárás a mérleg és az eredménykimutatás elemzésének klasszikus módszerén, valamint egy sor részvényárfolyamvonatkozású mutatón – például osztalékhozam vagy árfolyam-nyerség hányados – alapul. A fundamentális elemzés eredményeként információhoz jutunk arra vonatkozóan, hogy mely részvények illetve vállalatok alul- illetve túlértékeltek, és ezzel impulzusokat kapunk a részvénypiacon követendő stratégiát illetően. Chartelemzés: A chartelemzés (amit "technikai elemzés”-nek is neveznek) a chartok értelmezésének technikája (chart = múltbéli árfolyamdiagram). Célja árfolyamprognózisok készítése a vétel és eladás megfelelő időpontjának meghatározása érdekében. A chartok többnyire egy részvény vagy részvényindex – esetleg ágazat vagy deviza – árfolyamának és forgalmának meghatározott időszakon belüli alakulását mutatják be grafikonok formájában. A chartelemző abból a hipotézisből indul ki, hogy a részvények árfolyamának alakulása bizonyos mintákat követ, amelyek időről időre hasonló módon ismétlődnek, és ezért – ha már egyszer felismertük őket – alkalmasak az árfolyamok alakulásának prognosztizálására. Sok piaci szereplő vesz figyelembe a befektetési döntései során charttechnikai tényezőket, ami aztán önmagát beteljesítő jóslatként ("self-fulfilling prophecy") hat az árfolyamok alakulására: Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban következett be az adott technikai konstelláció alapján várható árfolyamalakulás, annál több befektető cselekszik annak megfelelően, azért, hogy a várt árfolyamhatást a stratégiáiban megfelelő módon figyelembe tudja venni. A fundamentális elemzés alapvetően a mindenkori aktuális, rendelkezésre álló információkon alapul és azokból készít prognózisokat a jövőre vonatkozóan. Ezek a következtetések utólag nem feltétlenül bizonyulnak helyesnek, ha az elemző az aktuális gazdasági és politikai helyzetet, valamint azok adott vállalatra való hatását rosszul ítélte meg. A chartelemzésnél figyelembe kell venni, hogy a chartok szubjektíven elemezhetők, és a chartokon alapuló véleményeknek mindig csak egy bizonyos valószínűségi foka van, azaz soha nem tekinthetők bizonyosságnak. Ezért a charttechnikai formációk alapján készített prognózisok utólag hibásnak bizonyulhatnak. A részvénybefektetésekre vonatkozó döntések ezért mindig olyan döntések maradnak, amelyeket a jövőbeni trendeket illető bizonytalanság tudatában kell meghozni.

29

2.5.6. A tagsági jogok elvesztésének és változásának kockázata A részvények által megtestesített tagsági jogok a társaságot érintő különböző események révén – akár a részvényesi pozíció elvesztéséig menően – módosíthatók vagy más jogokkal helyettesíthetők. A részvénytársaság székhelyének jogrendjétől függően ez bekövetkezhet például a társaság jogi formájának változása, összeolvadás, felosztás, integrálás vagy vállalati szerződések megkötése miatt. A változás hatályossá válása után bizonyos tagsági jogok, mint például az osztalékhoz való jog, megszőnhetnek. Az átalakítások következtében előfordulhat, hogy a befektető egy másik társaság tulajdonosa lesz, amely nem feltétlenül biztosít a részvényesi jogokhoz hasonló tagsági jogokat. Gyakran előfordul az is, hogy a fő részvényes a mindenkori jogrend szerint jogosult a kisebbségi részvényesek kiválását kérni ("squeeze out"). Az ilyen kiszorítási eljárás után a befektető már egyáltalán nem részesedik a társaságban. Gyakori, hogy a részvényeseknek az elvesztett társasági jogokért cserébe törvényi előírás alapján végkielégítést kell fizetni. A részvénytársaságoknál ennek többnyire készpénzes végkielégítés formájában kell megtörténnie. A társaság azonban rendszeres kompenzációfizetést (például garantált osztalék formájában) vagy más társaságok részvényeit is felajánlhatja végkielégítésként, amennyiben az adott esetben ez törvényileg megengedett. A végkielégítéshez való jog ugyanakkor további feltételektől, például a részvényes tervezett változtatást illető ellentmondásától, is függ. Nem mindig biztosított az, hogy a kártérítés megfelel az elvesztett tagsági jog értékének. A részvénytársaságok estén kérhető a törvényileg előírt végkielégítés és a cserearányok megfelelőségének jogi úton történő felülvizsgálata. A készpénzes végkielégítés alsó határa általában egy a tőzsdei árfolyamokból számított érték, vagy a részvényre eső tényleges vállalatérték, ha ez magasabb. A fenti események következtében előfordulhat, hogy a befektető ténylegesen vagy gazdasági megfontolások alapján kénytelen egy harmadik személyek által meghatározott időpontban feladni az adott részvénybefektetését. Ettől az időponttól kezdve nem részesedik a társaság gazdasági sikeréből. Néha évekig is eltarthat, míg egy vitatott végkielégítés teljes összege kifizetésre kerül. Ha a befektető nem fogadja el a felajánlott végkielégítést, akkor – a tagsági jogok esetleges tartalmi változása mellett – ajánlatos figyelembe vennie a befektetés megváltozott keretfeltételeit is (tulajdonosi kör, a részvény tőzsdei jegyzése stb.). Az adott változás következtében nem utolsó sorban módosulhat a befektetés adózása is. 2.5.7. A tőzsdei kivezetés (delisting) kockázata A részvények tőzsdei jegyzése jelentősen fokozza azok mindenkori szabad kereskedhetőségét (fungibilitás). A részvénytársaságok azonban a mindenkori tőzsdejogi rendelkezések figyelembe vételével kérhetik a részvényeik tőzsdei kivezetését. Ennek ugyan nincs közvetlen hatása a részvényes tagsági jogaira, ha azonban a részvény már nem tőzsdén jegyzett, rendkívül nehéz lehet az eladása.

30

3. KAMATTERMÉKEK

3.1. Egyes kamattermékek 3.1.1. FRA FRA (Forward Rate Agreement ) ügylet egy határidős kamatlábszerződés, melyben a felek megállapodnak egy pénzügyi eszköz (deviza, kötvény) jövőbeni kamatszintjében. Ezek alapján egy jövőbeni időponttól, meghatározott időre nyújtott vagy felvett hitel kamatlába előre rögzített, ezzel kiküszöbölhető a kamatlábak ingadozásából származó kockázat. Elmondható továbbá, hogy az FRA egy olyan kétoldalú szerződés, amelyben a felek megállapodnak egy jövőbeni periódusra, meghatározott összeg után fizetendő kamatlábban (határidős kamatláb). FRA esetén a tőkeösszegeket nem cserélik, csak a kamatmegállapítás időpontjában érvényes piaci kamatláb és az FRA keretében megállapított kamatláb különbségének tőkére vetített időarányos összege mozog. 3.1.2. IRS Az IRS (Interest Rate Swap) egyik legismertebb típusa a rögzített kamatlábnak változó kamatlábbal történő felcserélése illetve ennek ellentétes ügylete. Az IRS egy olyan megállapodás, amelynek keretében a két szerződő fél ugyanabban a devizában lévő kamatfizetési kötelezettségeit meghatározott időszakon keresztül elcseréli. A szerződés keretében a tőkeösszegek nem mozognak, csak a kamatok. Lehetséges, hogy az egyik fél egy fix kamatfizetési kötelezettséget cserél föl változó kamatra, vagy az, hogy két változó kamatozású, de más bázis alapján számított kötelezettség a szerződés tárgya.

3.2. Kamattermékek kockázatai A kamattermékekre jellemzően az un. hozamgörbe változása van hatással.

31

4. DEVIZATERMÉKEK

4.1. Egyes devizatermékek 4.1.1

Deviza swap

Olyan - általában rövid lejáratra kötött - ügylet, amely különböző devizák cseréjét és az ügylet lezárásakor a szerződésben - a keresztárfolyam és a devizák kamatrátája által – meghatározott áron történő visszacserélését foglalja magában. Azonnali ügylet (spot) + határidős ügylet (forward) = devizacsere ügylet (swap) Devizacsere ügylet megkötésével az egyik devizában meglévő eszközünkről lemondunk azért, hogy a másik devizában időszakosan fellépő finanszírozási igényünket árfolyamkockázat felvállalása nélkül teljesíthessük (strukturális likviditási hiány). 4.1.2. Bázis swap (CCIRS) Általában hosszú lejáratú deviza swap ügylet, amelynek keretében nem csak az egyes kamatfizetésből eredő cash-flowk, hanem a swap ügylet alapját képező tőkeösszegek is kicserélésre kerülnek. 4.1.3. Devizaopció (margin) adásvétel A deviza opció egyedi megállapodás két fél között, amely jogot biztosít az opció vevőjének adott devizaösszeg előre meghatározott árfolyamon és időben történő eladására/vételére. Az opció eladója kötelezettséget vállal a vevő felé az adott devizaösszeg meghatározott árfolyamon és időben történő vételére/eladására. Az ügylet megkötésekor az opció ellenértékeként a vevőnek prémiumot kell fizetni. Létezik európai és amerikai típusú opció. Az európai opció csak az opció lejáratakor érvényesíthető, az amerikai opció az opció időtartama alatt bármikor lehívható. A deviza opciós megbízás a Társaság által kereskedett minden devizára lehetséges a meghatározott minimális összeg felett. A Társaság bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére. A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Társaság mind a tőzsdén mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti.

32

4.1.4. Egzotikus opciók adásvétele A normál (put, call) opciókon kívül lehetőség van un. egzotikus devizaopciók bizományosi kereskedésére. Barrier opciók Deviza opció esetében az opció tárgyául szolgáló deviza piaci árfolyamának egy előre meghatározott nagyságát nevezzük barriernek. Ezt a továbbiakban piaci árfolyam-limitnek nevezzük. Ha a deviza árfolyama eléri ezt az előre meghatározott piaci árfolyam limitet, akkor az opció életre kell vagy megszőnik. Ha az opció a piaci árfolyam elérésével életre kell, akkor knock-in opciónak nevezzük, ha az opció megszőnik, akkor knock-out opciónak. Barrier opciók alkalmazásával a sima opciókhoz képest kedvezőbb a prémium összege, mivel ez a stratégia nem jelent 100%-os fedezetet. Digitális opciók A digitális opció jellemzője – és egyben lényegi különbsége is a sima opcióhoz képest -, hogy előre ismert az opció lejáratánál a kifizetés nagysága. Azaz a digitális opció nem más, mint egy pénzügyi fogadás arra nézve, hogy a referencia termék ára (pl. EURHUF, stb.) a futamidő alatt vagy lejáratkor eléri-e az opcióban rögzített árat vagy sem. Ennek megfelelően lejáratkor vagy az opciós küszöbár elérésekor az előre rögzített nagyságú kifizetés történik meg vagy az opció érték nélkül megszűnik. 4.1.5. Deviza spot adásvétel A Társaság lehetővé teszi Ügyfelei számára, hogy egyik devizában fennálló nagyösszegű eszközeiket azonnali tranzakció során, másik devizára váltsák át aktuális piaci árfolyamon. A tranzakció spot értéknappal történik. Ez üzletkötés utáni második nap (T+2), tehát például, ha az Ügyfél devizát vásárol, az ellenértékkel aznap terhelik, míg a vásárolt deviza az üzletkötést követő második munkanapon kerül jóváírásra számláján (ezt a tranzakció végrehajtásának időigénye és a nemzetközileg elfogadott szabályok indokolják). Konverzió történhet a Társasággal kapcsolatban álló Bank(ok) által jegyzett minden deviza-forint párra, illetve ezen devizák közül bármely kettő között. 4.1.6. Margin határidős deviza adásvétel A határidős devizaügylet megállapodás az Ügyfél és a Társaság között egy meghatározott összegű deviza, meghatározott (jövőbeli) időpontban (7-360 nap illetve napon belül), meghatározott árfolyamon történő eladásáról, illetve megvételéről.

33

A határidős ár egyrészt a spot (jelenlegi) árfolyamtól, másrészt a devizák adott futamidőre vonatkozó kamatkülönbségétől függ. A határidős ár és a spot ár különbségét swap differenciának (swap pontoknak) nevezzük. Prémiumról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama magasabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát hozzáadjuk a spot árfolyamhoz. Diszkontról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama alacsonyabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát levonjuk a spot árfolyamból. Köthető forint és egy másik deviza ellenében, de két külföldi deviza között is, melyekre a Társasággal kapcsolatban álló Bank(ok) jegyez spot árfolyamot. A Társaság Zrt. bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére. A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Társaság mind a tőzsdén mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti. 4.1.7. Deviza futures (tőzsdei) adásvétel A futures a forward ügylet speciális típusa. A forward ügylet egy adott pillanatban kötött szerződés a termékek szállítására egy bizonyos jövőbeni időponthoz a szerződés kötés időpontjában meghatározott áron. A futuresek tőzsdén kereskedett forward kontraktusok. Az egyes kontraktusok szerződési feltételei rögzítettek, az adott tőzsde szabályai szerint, és egy fix megállapodásról van szó a partnerek között, amely alapján a feleknek joguk és kötelességük van megvenni/eladni az adott jövőbeni időpontban az eszköz adott mennyiségét az előre meghatározott kötési árfolyamon. 4.1.8. Tőzsdei deviza opció adásvétel A devizaopció arra biztosít jogot tulajdonosának, hogy külföldi devizát vegyen vagy adjon el meghatározott összegű hazai pénzért.

4.2. Devizatermékek kockázatai A devizában kötött ügyletek és a határidős ügyletek nagymértékő kockázatokat hordoznak magukban. A kezdeti letét összege viszonylag alacsony a devizák vagy a határidős ügyletek értékével összehasonlítva, tehát az ügyletek „meghitelezéssel” vagy „tőkeáttétellel” mőködnek. A viszonylag kis piaci mozgások arányosan nagyobb hatást fejtenek ki a letétként elhelyezett, illetve elhelyezendő pénzalapokra nézve; ez a tény Ön ellen és az Ön érdekében egyaránt dolgozhat. Előfordulhat, hogy a kezdeti letét teljes elvesztését fedeznie kell, ráadásul további letétet kell elhelyeznie ahhoz, hogy fenntartsa pozícióját. Ha a piac az Ön pozíciójával szemben mozog, a letét szintek emelkednek, akár olyan felszólítást is kaphat, hogy rövid időn belül számottevő összegű további letétet helyezzen el az adott pozíció fenntartásához. Amennyiben nem teljesíti a kiegészítő finanszírozásra vonatkozó kérést az előírt határidőn belül, a pozícióját veszteséggel felszámolják, továbbá az ebből eredő hiányért is felelős marad.

34

4.2.1. Deviza és határidős ügyletek kockázatai A „meghitelezés” vagy „tőkeáttétel” hatása A devizában kötött ügyletek, a határidős ügyletek nagymértékő kockázatokat hordoznak magukban. A kezdeti letét összege viszonylag alacsony a devizák vagy a határidős ügyletek értékével összehasonlítva, tehát az ügyletek „meghitelezéssel” vagy „tőkeáttétellel” mőködnek. A viszonylag kis piaci mozgások arányosan nagyobb hatást fejtenek ki a letétként elhelyezett, illetve elhelyezendő pénzalapokra nézve; ez a tény Ön ellen és az Ön érdekében egyaránt dolgozhat. Előfordulhat, hogy a kezdeti letét teljes elvesztését fedeznie kell, ráadásul további letétet kell elhelyeznie ahhoz, hogy fenntartsa pozícióját. Ha a piac az Ön pozíciójával szemben mozog, a letét szintek emelkednek, akár olyan felszólítást is kaphat, hogy rövid időn belül számottevő összegű további letétet helyezzen el az adott pozíció fenntartásához. Amennyiben nem teljesíti a kiegészítő finanszírozásra vonatkozó kérést az előírt határidőn belül, a pozícióját veszteséggel felszámolják, továbbá az ebből eredő hiányért is felelős marad. Kockázatmérséklő megbízások vagy stratégiák A veszteségeket korlátozni kívánó megbízások (pl. „veszteségmaximalizáló”, Stop-loss), nem feltétlenül hatékonyak, mert a piaci körülmények ellehetetleníthetik az ilyen megbízások végrehajtását. 4.2.2. Opciók kockázatai Változó mértékű kockázatok Az opciós ügyletek szintén nagymértékben kockázatosak. Az opciók vevőinek és eladóinak alaposan meg kell ismerkedniük azon európai opció fajtájával, mellyel kereskedni kívánnak, illetve ahol kockázatot akarnak vállalni. Ki kell számolnia, hogy az opciók értékének milyen mértékben kell növekednie vagy csökkennie, hogy az ügylet nyereségessé váljon, amihez figyelembe kell vennie az opciós díjakat és az összes tranzakciós költséget is. Az opciók vevője pozíciózárással elszámolhatja, vagy gyakorolhatja (lehívhatja) az opciót, esetleg hagyja, hogy az opció lejárjon. Az opció gyakorlása esetén a vevő megszerzi, vagy átadja az ügylethez kapcsolódó alapterméket. Amennyiben a megvásárolt opció értéktelenül jár le, a teljes befektetés elvész, ami magában foglalja az opciós díjat és a tranzakciós költségeket is. Amennyiben nagyon kedvezőtlen opció megvásárlása mellett dönt, tudatában kell lennie annak, hogy az esély arra, hogy az ilyen opció a szokványos módon nyereségessé válik, igen csekély. Az opció eladása („kiírása”) általánosságban véve még nagyobb kockázatokat von maga után, mint az opció vétele. Bár az eladó („kiíró”) által kapott díj fix, az eladó még ezen összegen felül is szenvedhet veszteségeket. Az eladó felelős a letét megfizetéséért annak érdekében, hogy megnyissa az adott pozíciót. Amennyiben a piaci mozgások kedvezőtlenül alakulnak, további 35

letétet kell elhelyeznie, hogy fenntartsa az adott pozíciót. Az eladó annak a kockázatnak is ki van téve, hogy a vevő vagy pozíciózárással gyakorolja az opciót, vagy megszerzi, vagy átadja az opció alapját képező eszközt. Amennyiben az eladó az opciót úgy fedezi, hogy az opció alapját képező eszköz vonatkozásában megfelelő pozíciót tart, illetve az alaptermékre vonatkozó határidős pozícióval vagy egy másik opcióval is rendelkezik, a kockázat mérséklődhet. 4.2.3. Devizákat, határidős ügyleteket és opciókat érintő további általános kockázatok A szerződések feltételei A Társaság üzletkötőjét érdemes megkérdeznie az egyes, a kereskedés tárgyát képező határidős ügyletek és opciók speciális feltételeiről, valamint a kapcsolódó kötelezettségekről (pl. azon körülmények, melyek esetén kötelezővé válik valamely határidős ügylet alapját képező eszköz átadása vagy átvétele, továbbá az opciók tekintetében a lejárati napok és a gyakorlás idejét érintő korlátozások). Bizonyos feltételek mellett a tőzsdék vagy az elszámoló házak módosíthatják a fennálló szerződések jellemzőit (ideértve az opció gyakorlásának az árát is) azért, hogy azok tükrözzék az ügylet alapját képező eszköz árában beállt változásokat. A kereskedés felfüggesztése vagy korlátozása, árazási viszonyok A piaci feltételek (pl. likviditáshiány) és/vagy az egyes piacok működésének a szabályai (pl. kereskedés felfüggesztése bármely szerződésre vagy szerződéses lejáratra vonatkozó árkorlátok vagy technikai okok miatt) növelhetik a veszteség kockázatát, amennyiben megnehezítik, vagy ellehetetlenítik az ügyletek kötését, illetve a pozíciók likvidálását/zárását/elszámolását. Amennyiben eladott opciókkal rendelkezik, ezek növelik a veszteség kockázatát. Továbbá az opció alapját képező eszköz és az ehhez az eszközhöz kapcsolódó határidős ügyletek, illetve az opció alapját képező eszköz és az opció között nem feltétlenül létezik rendes árazási viszony. Ez például akkor történik, amikor az opcióhoz tartozó határidős ügyletek árkorlátozás tárgyát képezik, miközben maga az opció nem. A vonatkozó referenciaár hiánya megnehezítheti a „méltányos” érték megítélését. Jutalékok és egyéb díjak A kereskedés megkezdése előtt kérjen teljes körő felvilágosítást az összes, Önnél kötelezettségként felmerülő jutalékról, díjról és egyéb költségről. Ezek a kiadások ugyanis befolyásolják a nettó nyereséget, illetve növelik a veszteséget. Ügyletek más joghatóság alatt

36

A más joghatóság illetékessége alá eső piacokon kötött ügyletek, további kockázatokat rejthetnek magukban. Az ilyen piacokra olyan szabályozások is vonatkozhatnak, melyek más vagy csökkent értékő befektető védelmet nyújtanak. Ilyen esetekben az Ön helyi hatóságai nem fogják tudni a saját szabályozó hatóságok vagy piacok által alkalmazott szabályozásokat kikényszeríteni más joghatóságok alatt, ahol esetlegesen ügyleteit köti. Árfolyamkockázat A külföldi pénznemben kötött szerződésekhez tartozó ügyletek nyereségét vagy veszteségét (függetlenül attól, hogy a kereskedés a saját joghatóság vagy idegen joghatóság alatt folyik) nagyban befolyásolják az árfolyamok ingadozásai, amennyiben szükségessé válik a szerződéses pénznem átváltása egy másik pénznemre. A kereskedés eszközei A nyílt kikiáltásos és az elektronikus kereskedés eszközeit számítógépes rendszerek támogatják, melyek a megfelelő helyre irányítják a megbízásokat, végrehajtanak, összehasonlítanak, regisztrálnak vagy éppen a kereskedelmet számolják el. Minden eszköz és rendszer esetében igaz, hogy igen érzékenyek az átmeneti fennakadásokra vagy leállásokra. Az esetlegesen elszenvedett veszteségek visszanyerésének a lehetősége függhet a vonatkozó kötelezettségeket érintő, a rendszert fenntartó vállalat, az elszámolóház és/vagy a tagcégek által felállított korlátoktól. Az ilyen korlátok változóak lehetnek: a kapcsolódó részletek iránt érdemes érdeklődni a Társaság üzletkötőjénél. Elektronikus kereskedelem A különböző elektronikus kereskedési rendszerekben folyó kereskedés nem csak a nyílt kikiáltásos piacon való kereskedéstől különbözik, hanem más elektronikus kereskedési rendszerektől is. Amennyiben elektronikus kereskedési rendszer segítségével köt ügyleteket, a rendszerrel kapcsolatos kockázatoknak lesz kitéve, ideértve a hardver vagy szoftver elemek meghibásodását. Bármely rendszerhiba azt eredményezheti, hogy megbízását nem a vonatkozó utasítások szerint hajtják végre, illetve egyáltalán nem teljesítik. Tőzsdén kívüli kereskedés Egyes joghatóságok alatt, és ott is csak korlátozott körülmények között, a piaci szereplőknek lehetőségük van tőzsdén kívüli kereskedést folytatni. A tőzsdén kívül kereskedés lehet, hogy kevésbé szabályozott, mint a tőzsdei, vagy más szabályozási elvek érvényesülnek. Az is előfordulhat, hogy a kereskedésbe bevont piaci szereplő az adott ügyletben éppen üzleti partnerként jár el. Ez megnehezítheti, vagy éppen ellehetetlenítheti bármely fennálló pozíció likvidálását, az érték meghatározását, a méltányos ár megbecslését vagy a kockázati kitettség felmérését. Ezért az ilyen ügyletek fokozott kockázatokkal járnak.

37

B

Alapvető befektetési kockázatok

1.

Konjunkturális kockázat

Konjunkturális kockázat alatt az azáltal keletkező árfolyamveszteségek veszélyét értjük, hogy a befektető nem vagy nem helyesen veszi figyelembe a befektetési döntésénél a konjunktúra alakulását, és ez által rossz időpontban fektet be értékpapírokba, vagy az értékpapírjait egy kedvezőtlen konjunkturális időszakban megtartja.

A konjunktúraciklus A konjunktúra a hosszú távú gazdasági növekedési pálya körüli ciklikus hullámmozgás. A tipikus konjunktúraciklus időtartama három és nyolc év között van, és az alábbi négy szakaszra osztható fel: 1. 2. 3. 4.

A recesszió / depresszió vége Fellendülés, javulás Konjunkturális boom, felső fordulópont Gyengülés, recesszió

A gazdasági fellendülés és gyengülés egyes szakaszainak időtartama és mértéke változó, és a gazdaság egyes területeire gyakorolt hatása is különböző. Figyelembe kell venni ezen kívül azt is, hogy egy másik országban a konjunktúraciklus előrébb vagy hátrébb is tarthat.

Az árfolyamok alakulására gyakorolt hatása A nemzetgazdaság gazdasági aktivitásának változása mindig kihat az értékpapírok árfolyamának alakulására: az árfolyamok nagyjából a gazdaság konjunkturális fellendülésének és gyengülésének ritmusában ingadoznak (többnyire időbeli előnnyel). A befektető számára ez a következőt jelenti: bizonyos befektetési típusok, amelyek egyes konjunkturális szakaszokban ajánlottak és nyereséget valószínűsítenek, egy másik szakaszban kevésbé alkalmasak, sőt még veszteséget is okozhatnak. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy az időzítés, a "timing" – azaz az értékpapírvétel és eladás időpontjának megválasztása – minden befektetési döntésnél döntő szerepet játszik. A befektetőknek ajánlatos ezért a befektetésük típusok és országok szerinti összetételét konjunkturális szempontból folyamatosan felülvizsgálni (és a korábban hozott befektetési döntéseket esetleg korrigálni.) Az értékpapír-árfolyamok (és a devizaárfolyamok is) reagálnak az állami konjunktúra- és pénzpolitika szándékolt és tényleges változásaira. Például a belgazdasági intézkedések, de a sztrájkok is jelentős hatást gyakorolnak egy ország összgazdasági helyzetére. Ezért következhet be azokon a tőke- és devizapiacokon is visszaesés, amelyeken a fejlődési kilátások eredetileg kedvezőnek voltak mondhatók.

38

2.

Inflációs kockázat (vásárlóerő-kockázat)

Az inflációs kockázat annak veszélyét fejezi ki, hogy a befektető a pénz elértéktelenedése miatt vagyoni kárt szenved el. A kockázat érinti egyrészt a meglévő vagyon reálértékét, másrészt pedig azt a reálhozamot, amelyhez a vagyon révén jut a befektető.

A reálkamat mint orientációs mutató Tény: Például egy évi négy-öt százalékos infláció hat év alatt a pénz értékének negyedével való csökkenését, tizenkét év alatt pedig a pénz vásárlóerejének megfeleződését váltaná ki. A befektetőknek ezért ajánlatos figyelniük a reálkamatokra: ez alatt a fix kamatozású értékpapírok esetén a hozam és az infláció közötti különbözetet értjük. Eddig a legtöbb konjunktúra- és kamatszakaszban pozitív reálkamat volt megfigyelhető. Ha azonban figyelembe vesszük a tőkevagyonból származó jövedelmek megadóztatását is, akkor a vásárlóerő csökkenése nem mindig volt kompenzálható. A részvények, mint úgynevezett dologi értékek, sem nyújtanak teljes védelmet a pénz elértéktelenedése ellen. Ennek az az oka, hogy a vevőt általában nem a részvény vagyonértéke, hanem a hozamértéke érdekli. A reálkamat az infláció nagyságától és az osztalék vagy árfolyamnyerség (árfolyam-veszteség) formájában realizált hozamtól függően lehet pozitív vagy negatív.

A dologi értékek inflációállósága a kamatozó befektetésekkel szemben Általánosságban nem lehet definiálni azt, hogy egy befektetés mennyire értékálló, azaz mennyire védett a pénz elértéktelenedésével szemben. A hosszú távú összehasonlítások tanúsága szerint azonban a dologi értékek jobb befektetési eredmény mutattak és ez által értékállóbak voltak, mint a kamatozó befektetések. A dologi értékek a két világháború utáni szélsőségesen magas inflációk és a pénznemváltások idején (1923, 1948) is értékállóbbnak bizonyultak, mint a nominálisan kötött hitelezői igények. Ugyanakkor közben voltak hosszabb időszakok, amelyekben a kamatozó eszközökbe való befektetések felülmúlták a dologi értékekbe való befektetetéseket.

3.

Országkockázat és transzferkockázat

Országkockázatról akkor beszélünk, ha egy külföldi adós a saját fizetőképessége ellenére székhelyországa transzferképességének vagy -készségének hiánya miatt egyáltalán nem, vagy határidőre nem tudja teljesíteni a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét. Az országkockázat egyrészt a gazdasági, másrészt a politikai instabilitás veszélyét rejti. Ez azt jelenti, hogy a befektető bizonyos követelései az adott külföldi országban fennálló devizahiány vagy transzferkorlátozások miatt nem kerülnek megfizetésre. Az idegen pénznemre szóló értékpapíroknál előfordulhat, hogy a befektető olyan devizában kap osztalékfizetést vagy egyéb kifizetést, amely az időközben bekövetkezett devizakorlátozások miatt már nem konvertibilis.

Nincs fedezési lehetőség A transzferkockázatot nem lehet fedezni. A politikai és a szociális rendszerben bekövetkező 39

destabilizáló események oda vezethetnek, hogy az állam befolyást gyakorol a külföldi adósságok teljesítésére és leállítja az adott ország fizetéseit. A politikai események lecsapódhatnak a világ összefonódott tőke- és devizapiacain: adhatnak árfolyamfelhajtó impulzusokat is, de kiválthatnak bessz-hangulatot is. Ilyen eseményekre példaként említhetjük az alkotmányos rendszer, a gazdasági rend vagy a politikai hatalmi viszonyok változását, nemzeti és nemzetközi válsághelyzeteket, forradalmakat és háborúkat, valamint a természeti katasztrófákat. Néha a kormányra kerülő pártok gazdasági programjaitól függően a prognosztizált és a tényleges választási eredmények is kihathatnak az adott ország pénznemére és tőzsdéjére.

Az országminősítés mint döntési segédlet Nagy jelentőséggel bírnak a gazdasági magazinok által közzétett országminősítések: ez a világ országainak bonitás szerinti besorolását jelenti. Az országminősítések döntési segédletként szolgálnak az országkockázat megítélése során.

4.

Devizaárfolyam-kockázat

A befektetők akkor vannak kitéve devizaárfolyam-kockázatnak, ha idegen pénznemre szóló értékpapírjaik vannak, és az adott deviza árfolyama csökken. Az euró erősödésével (a külföldi pénznem gyengülésével) az euróban értékelt külföldi vagyontételek vesztenek értékükből. A külföldi értékpapírok árfolyamkockázatához ilyen módon még hozzájön a devizaárfolyamkockázat is – akkor is, ha a papírokkal egy hazai tőzsdén forintban kereskednek. Ugyanígy ki vannak téve a befektetők a devizaárfolyam-kockázatnak az egyéb devizabefektetések, például az idegen pénznemre szóló folyószámla- és határidős betétek, esetén. Az egyes országok devizaárfolyamát hosszú távú, strukturális tényezők befolyásolják, mint például az adott nemzetgazdaság inflációs trendjei, a termelékenységben mutatkozó különbségek, a nettó devizatartalékok és –kötelezettségek hosszú távú alakulása és az export- és importárak közötti reláció tartós trendjei. Ezek a tényezők határozzák meg hosszú távon a devizaviszonyok alakulását. Bizonyos ciklikus befolyásoló tényezők középtávon eltéréseket okozhatnak a devizaárfolyam hosszú távú egyensúlyi relációjától. Ezáltal jelentős ingadozások következhetnek be mindkét irányba, amelyek akár hosszabb időtartamon keresztül is fennállhatnak. Ezeket a középtávú trendeket alakíthatják például a valós kamatdifferenciák, a kereskedelmi és a fizetési mérleg alakulása, vagy pénz- és adópolitikai döntések. Rövid távú tényezők, mint például aktuális piaci véleménynek, háborús cselekmények, vagy más politikai konfliktusok, az egyes devizák árfolyamszintjét ugyanúgy befolyásolhatják, mint a kereskedésük likviditását. Ha a világpolitikai helyzet összességében feszült, ebből általában azok a devizák profitálnak, amelyek különösen biztonságosnak számítnak („safe haven”, azaz biztos kikötő funkció). A befektetőknek tanácsos különösen odafigyelni a devizaárfolyammal kapcsolatos szempontokra: a devizaárfolyam alakulása ugyanis nagyon gyorsan fel tudja emészteni az esetleges hozamelőnyt,

40

és az elért hozamot olyan erőteljesen tudja csorbítani, hogy utólag nézve előnyösebb lett volna a hazai pénznemben befektetni. A befektetőknek ajánlatos a fenti tényezőket a devizapiacon történő befektetések esetén is figyelembe venni (pl. azonnali vagy határidős devizaügyletek, devizaopciók).

5.

Volatilitás

Az értékpapírok árfolyamai ingadoznak. Egy meghatározott időszakon belüli ingadozások mértékét volatilitásnak nevezzük. A volatilitás számítása múltbeli adatok alapján statisztikai eljárással történik. Minél nagyobb egy értékpapír volatilitása, annál erősebben leng ki felfelé vagy lefelé az árfolyama. A magas volatilitású értékpapírokba való befektetés ezért kockázatosabb, mivel nagyobb potenciális veszteséget rejt magában.

6.

Likviditási kockázat

A befektetés likviditása annak lehetőségét jelenti a befektető számára, hogy befektetését bármikor piackonform áron el tudja adni. Ez általában akkor valósul meg, ha a befektető el tudja adni az értékpapírjait anélkül, hogy már egy (a szokásos piaci forgalmon mérve) átlagosan nagy eladási megbízás is érezhető árfolyam-ingadozásokhoz vezetne, és csak lényegesen alacsonyabb árfolyamszinten lenne lebonyolítható. Az adott piac szélessége és mélysége alapvetően meghatározó az értékpapír-tranzakciók gyors és problémamentes lebonyolítása szempontjából: egy piacnak akkor van mélysége, ha sok nyitott eladási megbízás van a piacon közvetlenül az uralkodó ár fölötti árakon, és fordítva, ha sok nyitott vételi megbízás van a piacon közvetlenül az aktuális árfolyamszint alatti árakon. Szélesnek akkor nevezhető egy piac, ha ezeknek a megbízásoknak nem csak a száma nagy, hanem a kereskedési volumene is. Kereslet-kínálattal összefüggő illikviditás Az értékpapírok vásárlásával és eladásával összefüggő nehézségekért a szűk és illikvid piacok lehetnek felelősek. Sok esetben napokon keresztül úgy kerül sor jegyzésekre a tőzsdén, hogy nincs forgalom. Az ilyen értékpapírokra bizonyos árfolyamon csak kínálat (ask) vagy csak kereslet (bid) van. Ilyen körülmények között a befektető vételi vagy eladási megbízása nem azonnal, hanem csak részekben (részteljesítés) vagy csak kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Emiatt még a tranzakciós költségek is magasabbak lehetnek. A befektető vételi vagy eladási megbízásának végrehajtása különösen nagy nehézségekbe ütközhet akkor, ha az érintett értékpapírokkal egyáltalán nem kereskednek tőzsdén vagy szervezett piacon. Illikviditás az aktív árjegyzés ellenére Sok értékpapírnál a market maker, azaz az aktív árjegyző (a kibocsátó vagy egy harmadik személy) rendszerint a teljes futamidő alatt folyamatosan naponta jegyez vételi és eladási árfolyamokat, erre azonban nincs minden esetben kötelezve. Ezért az aktív árjegyzéssel működő piacokon is kialakulhat illikviditás. A befektetőnek itt abban áll a kockázata, hogy az értékpapírját 41

nem tudja az általa kívánt időpontban eladni. Illikviditás az értékpapír jellege vagy a piaci szokványok miatt A likviditás más okokból is lehet korlátozott: − Névre szóló értékpapírok esetén az átírás időigényes lehet. − A szokványoktól függő teljesítési határidő több hét is lehet, aminek következtében a befektető ennyivel később kapja meg az eladási árat, ha ő az értékpapírok eladója. − Néha az is előfordul, hogy a megvásárolt értékpapír nem adható el rövid időn belül. Ha a befektetőnek rövid távú likviditásigénye van, akkor ilyenkor esetleg átmeneti finanszírozást kell igénybe vennie, aminek költségei vannak.

7.

Pszichológiai kockázat

Az árfolyamok általános tőzsdei alakulására gyakran hatnak irracionális tényezők: hangulatok, vélemények és a szóbeszéd jelentős árfolyamesést is okozhatnak annak ellenére, hogy az adott vállalat jövedelmi helyzete vagy jövőbeni kilátásai nem feltétlenül változtak hátrányosan. A pszichológiai kockázat elsősorban a részvényeket érinti.

8.

A hitelfelvétellel finanszírozott értékpapír-vásárlás kockázatai

A saját értékpapír-állományára való hitelfelvétel az egyik lehetősége annak, hogy a befektető az értékpapírjai mellett cselekvőképes és likvid maradjon. Az értékpapír-állományra az értékpapírok típusától függően különböző nagyságú hitel adható. A fix kamatozású értékpapírok fedezeti értéke alapvetően magasabb, mint a részvényeké. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a hitelből finanszírozott, spekulatív befektetéseknek akkor sem ajánlatos a teljes befektetés bizonyos hányadát meghaladniuk, ha a befektető nagyon kockázatkedvelő. Csak így biztosítható az, hogy a befektetőnek ne kelljen az értékpapírjait eső árfolyamok mellett eladni, mert szüksége van a pénzre vagy, mert a tőzsdei helyzet bizonytalanná vált. A veszteség elszenvedése mellett a hitelkamatokat akkor is fizetni kell, és a hitelt akkor is vissza kell fizetni, ha a piac nem a befektető várakozásainak megfelelően alakul. Az üzletkötés előtt ezért a befektetőnek tanácsos mindig megvizsgálni a gazdasági viszonyait olyan szempontból, hogy akkor is képes-e fizetni a kamatokat és esetleg rövidtávon visszafizetni a hitelt, ha a várt nyereség helyett veszteséget kell elkönyvelnie. Konkrétan az alábbi kockázatokkal kell számolni: • a hitelkamat változása; • az értékpapír-állomány fedezeti értékének csökkenése az árfolyam csökkenése miatt; • más likvid eszközök igénybevétele a fedezeti érték helyreállítására és más hitelköltségek kiegyenlítésére (főként az értékpapírok által nem fedezett hitelkamatokra); • az értékpapír-állomány (egy részének) veszteséges eladása a befektető vagy a hitelnyújtó által, amennyiben a fedezet-kiegészítés nem történik meg, vagy nem elegendő; • a teljes értékpapír-állomány értékesítése nemteljesítés esetén; • a fennmaradó adósság törlesztésének kötelezettsége abban az esetben, ha az értékpapír-állomány 42

értékesítéséből származó bevétel nem elég a teljes adósság törlesztésére. A befektetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a hitelfelvétel akkor is kockázatokkal jár, ha az értékpapír-állománya kizárólag kötvényekből áll: különösen a hosszú lejáratú kötvényeknél fordulhat elő, hogy a tőkepiaci kamatszint jelentős emelkedése árfolyamveszteségeket okoz, és ezért a hitelnyújtó bank a fedezeti keret átlépése miatt további fedezeteket kérhet. Ha a befektető nem tudja rendelkezésre bocsátani ezeket a fedezeteket, akkor a hitelintézet esetleg kénytelen az értékpapír-állományát értékesíteni.

9.

Adókockázatok

A befektetések adókockázatoknak is ki vannak téve:

A befektető adózása A hozamban és a vagyonérték megtartásában érdekelt befektetőnek figyelnie kell a befektetésére vonatkozó adózási szabályokra. Végső soron is a nettóhozam, azaz az adózás utáni hozam az, ami számít. Felhívjuk a figyelmet, hogy a törvényalkotó – mértékét és típusát tekintve – módosíthatja az árfolyamnyereségek és értékpapírhozamok adózásának szabályait.  Spekulációs határidő Az értékpapírügyleteknél adózási szempontból figyelni kell a spekulációs határidőre: eszerint azokat az eseteket kell figyelembe venni, amelyeknél a típus és a darabszám szerint megállapítható, hogy beszerzésükre és eladásukra tizenkét hónapon belül került sor. Az árfolyamnyereség számítására a fifo-módszert ("first in, first out") kell alkalmazni: a spekulációs határidőn belül először beszerzett papírok számítanak először eladottnak; ha ennek során nyereség keletkezett, akkor az jövedelemadó-köteles. A spekulációs határidőn belül adóköteles ügyletek köréhez tartoznak pl. a részvénycertificate- és opciósutalvány-ügyletek is.

 A kettős adózás kockázata külföldi befektetések esetén Ha egy adóköteles befektető tulajdonában külföldi értékpapírok vannak, adókockázat keletkezhet akkor, ha a hozamok után külföldön adót kell fizetni, vagy ha a levont forrásadók beszámítása a kettős adóztatási egyezmény keretében az adott országban nem, nem teljes mértékben vagy csak kérelem alapján lehetséges. A forrásadó normál esetben kamat és osztalék után fizetendő adót jelent, amelyet külföldön a korlátozott adózási kötelezettség keretében külön adómegállapítás nélkül, a kifizető általi levonás formájában vetnek ki.

Innovatív befektetési formák tisztázatlan adózása A törvényalkotó, a bíráskodás vagy a pénzügyi közigazgatás részben nem szabályozza egyértelműen, végleges formában az új befektetési formák utáni jövedelemadó-fizetési kötelezettséget. Ha a befektető ilyen innovatív értékpapírokat vásárol, akkor ő viseli annak kockázatát, hogy a befektetés futamideje alatt egy kedvezőtlen adójogi változás miatt végül nem éri le a várt hozamot.

43

A tőkepiacra gyakorolt hatás Egy adott ország adózási jogszabályainak olyan módosításai, amelyek a befektetők és/vagy a vállalatok jövedelmi helyzetét érintik, hathatnak pozitívan és negatívan is a tőkepiaci árfolyamok alakulására. Fontos figyelmeztetés: A tervezett befektetés előtt ajánlatos az arra vonatkozó adózási szabályokról tájékozódni, és megbizonyosodni arról, hogy az adott befektetés ebből a szempontból is megfelel-e a befektető személyes elvárásainak.

10.

Egyéb alapvető kockázatok

Az alábbiakban megemlítünk még néhány kockázatot, amelyekkel értékpapírokba történő befektetés esetén általában ajánlatos tisztában lenni. Ezek nem csak esetleges pénzügyi veszteségeket rejthetnek magukban, hanem adott esetben más hátrányokkal is számolni kell: például váratlanul sok időbe és fáradságba kerülhet az értékpapír-befektetéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése, és a szükséges rendelkezések megtétele.

10.1. Információs kockázat Az információs kockázat a hiányzó, hiányos vagy rossz információk miatt hozott hibás döntések lehetőségét jelenti. Rossz információkhoz lehet jutni megbízhatatlan információkhoz való hozzáférés, eredetileg helyes információk rossz interpretálása vagy adattovábbítási hibák miatt. Ugyancsak keletkezhet információs kockázat túl sok vagy túl kevés információ, vagy időben nem aktuális adatok miatt.

10.2. Megbízásadási kockázat A befektetőknek meghatározott szabályok szerint kell értékpapír-megbízásokat adniuk, hogy ne legyenek félreértések, és a befektetők egyértelműen igényt tarthassanak a megbízások teljesítésére. A befektetők által a bankoknak adott megbízásoknak ezért bizonyos adatokat kötelezően tartalmazniuk kell: ide tartozik elsősorban a vételre vagy eladásra vonatkozó utasítás, a darabszám vagy a névérték, és az értékpapír pontos megnevezése. Felhívjuk a figyelmet, hogy a befektetőtől is nagymértékben függ az, hogy a megbízásadási kockázat mennyire csökkenthető vagy zárható ki. Minél precízebb a megbízás, annál kisebb a tévedés kockázata.

10.3. Külföldi részvénytársaságok információkérése Függetlenül attól, hogy a befektető a külföldi értékpapírjait belföldön a banktól, vagy külföldön szerzi be, értékesíti vagy adja őrzésbe, a külföldi papírokra annak az államnak a jogrendje vonatkozik, amelyben a megszerzésük, eladásuk vagy őrzésük történik. A befektető és a bank 44

jogait és kötelezettségeit is az ottani jogrend határozza meg, amely előírhatja a befektető nevének nyilvánosságra hozatalát is. Így például a részvénytársaságok gyakran jogosultak, sőt kötelesek információkat szerezni a részvényeseikről. Ugyanez vonatkozik általában a külföldi tőkepiaci felügyeletekre, tőzsdékre és más, a tőkepiac felügyeletére jogosult szervekre. Az állami szervek ilyen jellegű információkéréseinek hátterében például bennfentes ügyletek vagy árfolyam- és piaciár-manipuláció gyanúja állhat. Ezek olyan esetek, amelyeket Felügyeletek felhívására kezelni kell. Amennyiben a befektető letétkezelő bankja ennek értelmében konkrét esetben köteles a befektető nevének megadásával információt szolgáltatni, köteles erről az adott befektetőt értesíteni.

10.4. Az értékpapírok saját őrzésének kockázata Ha a befektető az értékpapírjait saját maga őrzi (akarja őrizni), gondolnia kell arra, hogy ezeknek az okiratoknak az elvesztése, megsemmisülése – például tűzeset vagy lopás - esetén a jogok helyreállításához bírósági eljárásra van szükség, ami jelentős költségeket okozhat. Az okiratok pótlása az első lépésektől – az elvesztés bejelentésétől - számítva a hatálytalanná nyilvánításon keresztül az új (pót)okiratok kiállításáig több évet is igénybe vehet. Ha egy harmadik személy jóhiszeműen jutott a papírok birtokába, akkor adott esetben végleges veszteséggel kell számolni.

Fontos határidők áttekinthetetlenségéből adódó hátrányok Az elvesztésen kívül azonban más pénzügyi veszteségek is érhetik a befektetőt: Az értékpapírjaikat maguk őrző befektetők például gyakran csak évekkel később, kamatszelvények bemutatásakor, véletlenül tudják meg, hogy az adott kötvény visszafizetése sorsolás vagy lejárat előtti felmondás miatt már hosszabb ideje esedékessé vált, aminek kamatveszteség a következménye. Az is gyakran megfigyelhető, hogy olyan osztalékszelvények kerülnek bemutatásra, amelyek időközben már lejárt részvény-elővételi jogot testesítenek meg, amely jognak időben értékesítésével nem ritkán az éves osztalék többszöröse lett volna realizálható. A névre szóló papírokat külföldi alapvetően nem tanácsos saját őrzésben tartani. Az értékpapír őrzésének ennél a módjánál a tulajdonost névvel és címmel jegyzik be a részvénykönyvbe. Ennek közvetlen következménye az, hogy a társasággal kapcsolatos valamennyi információt, valamint az osztalékfizetéseket is közvetlenül a tulajdonos kapja – letéti őrzést végző bank közbeiktatása nélkül. Örökösödési ügyeknél az ilyen papírok mindenkori eladhatósága nem mindig biztosított. A papírjait saját maga őrző befektető adott esetben a hozzá eljuttatott idegen nyelvű dokumentumokon, információkon, felszólításokon stb. sem tud eligazodni. A letétkezelő bank professzionális szolgáltatásaival leveszi a befektető válláról az ezzel összefüggő kockázatok terhét.

10.5. Az értékpapírok külföldön történő őrzésének kockázatai A bank a külföldön beszerzett értékpapírokat külföldön őrizteti egy harmadik személlyel. A letéti őrzés szempontjából alapvetően olyan ország jöhet szóba, amelyben az értékpapír kibocsátójának székhelye, vagy az a tőzsde van, amelyen keresztül az értékpapír beszerzése megtörtént. A bank felelőssége ilyen esetben a letéti őrzést végző személy gondos kiválasztására és utasításokkal történő ellátásra korlátozódik.

45

Az értékpapírokra a letéti őrzés tekintetében az őrzés helyének jogrendje és szokványai vonatkoznak. A befektető bankja tulajdonjogot, résztulajdon-jogot vagy az adott országban ezeknek megfelelő jogot szerez az értékpapíron. Gondoskodik arról, hogy az ügyfelek papírjaira vonatkozóan csak akkor legyen érvényesíthető zálog-, visszatartási vagy hasonló jog, ha az a papírok beszerzéséből, kezeléséből vagy letéti őrzéséből következik. A bank bizalmi kézként tartja a befektető értékpapírjait, és erről úgynevezett értékpapírszámlát (WR-Rechnung) állít ki a befektető részére, amelyben megadja, hogy mely külföldi államban találhatók az értékpapírok. A külföldön történő őrzés magasabb költségeket és hosszabb szállítási határidőket eredményezhet. Ez különösen érvényes akkor, ha az értékpapírokat át kell raktározni. Ha például az ügyfél egy másik bankhoz viszi át az értékpapírletéti-számláját, akkor ez hosszabb időt is igénybe vehet. Amennyiben a külföldi letéti őrző fizetésképtelenné válna, ennek következményei az ott érvényes jogrendtől és a befektető bankjának ott tulajdonított jogi pozíciótól függenek. A befektető értékpapírjaihoz való hozzáférés elkerülése érdekében a befektető bankja vagy egy általa megbízott harmadik személy az őrzést végző helyekkel megállapodott arról, hogy az ottani értékpapírletétet "ügyfél-értékpapírletét" megjegyzéssel látja el akkor is, ha azokat más ügyfelek vagy a bank értékpapírjaival együtt elkülönítés nélkül őrzik. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, az ügyfelek értékpapírjait érintő beavatkozások estére a befektető bankja haladéktalan tájékoztatásban állapodott meg az őrzést végző hellyel annak érdekében, hogy a befektető jogi pozíciójának védelme érdekében szükséges lépéseket megtehesse. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, a külföldi letéti őrzést végzővel szembeni beavatkozások következtében előfordulhat, hogy a befektető értékpapírjaihoz való hozzáférése az eljárás lezárásáig korlátozásra vagy kizárásra kerül. A befektető igényeinek érvényesítésekor pedig folyamatkockázat léphet fel. Külföldön történő letéti őrzés esetén vis major, háború, természeti események vagy harmadik személyek hozzáférése miatt további negatív hatások is előfordulhatnak. Az ilyen események miatt bekövetkező veszteségekért a bank nem vállal felelősséget. Felhívjuk a figyelmet, hogy az úgynevezett küszöbországokban történő társadalmi szerkezetváltás gyakran az adott jogrend mélyreható változásaival jár együtt. A letéti őrzéssel megbízott hely jogállása nem minden esetben értékelhető megbízhatóan. Ebből következően fennáll annak a kockázata, hogy a befektető jogainak érvényesítése során nehézségek lépnek fel.

11.

A járulékos költségek hatása az elvárt nyereségre

Az értékpapírok vétele és eladása során az értékpapír aktuális ára mellett különböző járulékos költségek (tranzakciós költségek, jutalékok) merülnek fel. Így például a hitelintézetek rendszerint saját jutalékokat számítanak fel ügyfeleiknek, amelyek vagy fix minimum-jutalékot, vagy egy arányos, a megbízás értékétől függő jutalékot jelentenek. A kondíciók kialakítása természetesen eltérő, mivel a hitelintézetek versenyben állnak egymással. Amennyiben a befektető megbízásának végrehajtásában további – bel- vagy külföldi – intézmények – elsősorban belföldi árjegyzők vagy a külföldi piacokon működő brókerek is részt vesznek –, akkor a befektetőknek számítaniuk kell arra, hogy más jutalékok és költségek (idegen költségek) is továbbszámlázásra

46

kerülnek a részükre. Ezeken, az értékpapír-vásárlással közvetlenül összefüggő költségeken kívül (közvetlen költségek), a befektetőnek még további költségekkel (pl. értékpapír-letéti számlával kapcsolatos térítések) is számolnia kell. Értékpapírvétel vagy –eladás előtt ezért a befektetőnek tanácsos tájékozódnia az esetlegesen felmerülő költségek típusáról és nagyságáról, mert csak így ítélhető meg megbízhatóan, hogy a befektetési döntés mekkora eséllyel eredményezhet nyereséget. Bizonyos értékpapíroknál folyamatos költségek is felmerülnek. Így például befektetési jegyek esetén a kibocsátó befektetési alapkezelő éves kezelési díjat von le. Az értékpapír konstrukciójától függően a befektetőnek több szinten is keletkezhetnek költségei. Ez történik például az alapok alapjainál, a certificate-alapoknál vagy olyan certificate-oknál, amelyek alapokba fektetnek be. Így például alapkezelési díj felmerülhet a befektető által vásárolt értékpapíroknál csakúgy, mint azoknál, amelyekbe a befektetés történik. Felhívjuk a figyelmet, hogy minél magasabbak a költségek, annál később realizálódik az elvárt nyereség, hiszen előbb ezeket a költségeket fedezni kell, és csak utána keletkezhet nyereség.

47