Bori Imre
A HÍD JÓZSEF ATTILA-KEPE
l. József Attila nevét a Hídban 1937-ben írják le először halálhíre kapcsán — holott nem kétséges, nevét és művét ismerték már előbb is. A körülmé nyek összejátszásával magyarázható csupán, hogy a József Attila iránti érdeklődés a Hídban csak lehetőség maradt, hogy csak 1937 után figyel tek fel rá. Pár év múltán Petőfivel és Adyval együtt emlegették, művét pedig közkinccsé tették a 10. Híd-füzetben. Ennek az aránylag kései reagálásnak az okát egyrészt a Híd irodalmi tájékozódásának jellegében, másrészt József Attila viszonylagos ismeret lenségének és problematikus költészetének tényében kell keresnünk. Nem csak a Híd, a magyarországi irodalmi köztudat is valójában tragikus halálakor döbbent rá, mit veszített. Halála után hazájában megkezdődött kisajátítása, amelyről Sándor Pál oly kemény szavakkal emlékezik meg Az igazi József Attila című füzetében, mondván, „Szabó Dezső bizarr szavai, nogy a költő sírján gaz s barátok teremnek, kísértetiesen illenek József Attilára": „Szerkesztők, akik sohasem fogadták el írásait, politikusok, akik csepülték, ismerősök, akik bosszantották, kispolgárok, akik kéjjel vájkáltak családi és személyes dolgaiban — egyre vehemensebben és mind nagyobb tömegben reklamálják magukénak, s lassanként kialakul az iro dalmi köztudatban, hogy Magyarország háború utáni költőnemzedékének legnagyobbika, dédelgetett költőzseni volt az, aki tragikus halálát lelte a kerekek a l a t t . . . " A Híd szerkesztői, ugyancsak 1940-ben, a József Attila-füzet bevezetőjében arról beszélnek, hogy „nem vállalják a fele lősséget a jövő előtt azért, hogy József Attiláról idejében meg nem em lékeztek", és „József Attilával szolgálatot akarnak tenni annak a népnek és osztálynak, amelyhez ő is, mi is tartozunk", illetve „vele együtt oda tartozunk". A József Attila-kérdéshez való közeledésnek mind indítékai, mind eredményei jellemzőek a Hídra. Akkor vállalja, amikor világnézete
kialakul, egyértelműen munkásmozgalmi lesz. E k k o r tartja a költőt P e tőfi és A d y méltó párjának, költészetét a „legnagyobb kulturális érték n e k " . E z t í r t a : „ T a l á n nem tévedünk az értékelésben, hogy József Attila versét m i n d j á r t Petőfi és A d y u t á n adjuk a vajdasági m a g y a r olvasók kezébe. A költőkről a l k o t o t t vélemény csak évtizedek u t á n tisztázódik, felelősség t e h á t egy fiatalt, egy »modernat« Petőfi és A d y mellé állítani — de mi vállaljuk ezt a felelősséget". S egészen n y o m a t é k o s a n nevezik a versválogatás bevezetőjében József A t t i l á t „a m a g y a r jelen legnagyobb költőjének". Tanulságos t e h á t az az eszmei-esztétikai ú t , amelyet a H í d indulásától József Attila „felfedezéséig" megtett, hiszen a m a g y a r irodalommal k a p csolatos „ v á l o g a t á s a " t ü k r ö z t e a folyóirat d ö n t ő i r á n y á t is. Indulásának első éveiben a csehszlovákiai Sarló-mozgalom ihlette, nemcsak a cím hir dette H í d - g o n d o l a t t a l , h a n e m a falukutató p r o g r a m meghirdetésével is. Igaz ugyan, h o g y e p r o g r a m megvalósulására a Szervezett M u n k á s szem lélete is h a t o t t , hiszen az agitációs helyzetjelentések kerültek túlsúlyba a szociográfiaiak ellenében, s megcsillant az etnográfiai érdekűség is, de a „ f a l u " felé fordulás „ i r á n y á n " mindez alig módosított. Pedig a h a r mincas években nemcsak parasztkérdés létezett m á r , mégha a szegény parasztság alkotta az elégedetlenek t á b o r á n a k nagyobbik h á n y a d á t a k ü l városok proletárnépével szemben. Azzal, hogy mint egy ideológiai szem pontból is a falu-kérdésen alapult a folyóirat szemlélete, nemcsak a t á r sadalmi állapotok kényszerének engedelmeskedett, h a n e m a n n a k a lé nyegében differenciálatlan eszmeiségnek is, amely a m a g y a r nyelvű h a ladó sajtóból és irodalomból feléje á r a m l o t t . Olvashatjuk tehát mind F á b r y Zoltán, mind Balogh E d g á r nevét és írását a H í d b a n . A recenziók a csehszlovákiai és romániai m a g y a r nyelvű sajtóról informálnak, a fo lyóirat irodalmi érdeklődésének középpontjában azonban a magyarországi népi írók állnak. Értékelésük évfolyamról évfolyamra változó, alakuló. Nemcsak a Sarló vezette a l a p m u n k a t á r s a i t a falu-problémához, s a népi írókkal rokonszenvező érdeklődéshez, h a n e m pl. Szabó Dezső is, akinek Feltámadás Makucskán című m ű v é t a H í d legelső száma ismerteti. N e m érdektelen természetesen a z sem, hogy a népi írók interpretációját hogyan színezi a H í d sajátos, a húszas évek mozgalmi irodalmától örö költ szemlélete, azon a kétségtelen rokonszenven kívül, amelyet a népi írók mozgalma iránt m u t a t . H á r o m m o z z a n a t o t figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban a H í d b a n . A z elsőt és a H í d r a jellemzőt M ó r i c z - k r i t i k á n a k is nevezhetjük, h i szen a falu kérdésköre kapcsán m e r ü l t fel a n n a k a parasztábrázolásnak a helyessége, amelyet Móricz Zsigmond fémjelzett a legszembetűnőbben a húszas-harmincas években. A H í d cikkírója a tízes évek Móriczát kéri számon, m o n d v á n , hogy „ a z t a szívszaggató, könnyes-véres kacagást, mellyel v a l a m i k o r a tüdővészes mosónő keresgélte össze a krajcárkáit, hiába keressük", m e r t „ a z író megnőtt, d e az ember m i n t h a egy picikét megkurtult v o l n a " (Takács Z o l t á n : Móricz Zsigmond h á r o m a r c a ) . A z
asszony beleszól című 1934-ben megjelent regényéről szóló recenzió a „harcos", a „majdnem f o r r a d a l m á r " írót emlegeti, aki egykor „éles sze mével felfedezte a visszásságokat, s a z o k a t a nagy művész virtuozitásával, s a nagy ember lelkiismeretességével vágta a társadalom szemébe." A bíráló a Móricz-műben nem találja a „ m a g y a r televény fanyar, á t h a t ó szagát", mert a regényből m á r a „nagyvárosi polgár beszél h o z z á n k " . A Móricz-kritikából kitetszik, hogy a H í d a népi írók műveiben „a föld fiainak igazságáért folytatott k ö r ö m s z a k a d t á i g t a r t ó csata" á b r á z o lását keresi és találja meg, hiszen az „ i g a z i " p a r a s z t o t a kisparasztban és a földmunkásban fedezi fel. T e h á t nem Móricz Zsigmond az írójuk, h a nem Veres Péter és D a r v a s József. A z alföld parasztságáról szóló kis kri tikában olvashatjuk: „Veres Péter könyvével nem azt a k a r j a bemutatni, hogy milyen az alföldi parasztság, hanem a z t , hogy m i é r t olyan — ami lyen . . . Az ismertető igazán z a v a r b a n van, amikor rövid m o n d a t o k b a n akarja ecsetelni ezt a könyvet, mely az alföldi parasztság hamisítatlan életét adja első ízben s valóban alulról készült szociográfiai szintézis ből . . . " D a r v a s József: Fekete kenyér című regényének részletét pedig ilyen ajánló sorokkal vezeti be a H í d : „ Ű j m a g y a r regényíróval ismer tetjük meg olvasóinkat. D a r v a s József kemény, reális vonásokkal festi meg a m a g y a r paraszt elnyomorodott, robotos életét, az ezeréve elnyo mott, babonás, tudatlanságba taszított falu világát. Ez a szomorú világ ott terpeszkedik az Alföldön, azon az Alföldön, ahol játszi k e d v ű köl tőink a pacsirtadalos, ringó búzatáblás, akácfavirágos m a g y a r valóságot vélik fellelni. A föld alatti n y o m o r t a n y á k dohos reménytelenségében azonban írónk r á m u t a t arra a lassan k i b o n t a k o z ó , de egyre acélosabb fej lődésnek induló, új m a g y a r parasztra, akiben m á r nem a beletörődő szolgalélek hunyorog, hanem a Dózsa-ivadékok k e m é n y , jövőtépítő ereje feszül." N y i l v á n v a l ó a szemléletbeli változás a H í d b a n az előző évek még erősen romantikus népszemléletével szemben. D a r v a s Józsefben 1936 n y a r á n m á r a „félreérthetetlen osztálytapasztalat í r ó j á t " ünnepli, akinek műve „jóval túl v a n a Móricz Zsigmond-féle paraszti i r o d a l m o n " . A H í d recenzensei tehát most m á r a kizsákmányolás tárgyi tényeit keresik a népi írók alkotásaiban — A puszták népe szövegében is, külön kiemelve a pusztai cselédség „koldus életszínvonalát", a gazdasági elnyomással p á rosult nemi kizsákmányolását és a világtól v a l ó elszigeteltségét. A recen zió a következő m o n d a t o k k a l zárul: „ A n a g y b i r t o k o k cselédsége m a a m a g y a r munkásosztály legöntudatosabb rétege, mely a szervezkedésnek a legelemibb formáihoz sem jutott még el. D e Illyés megállapítja, h o g y lel ke mélyén o t t szunnyad a lázadás ösztöne, a bosszúszomj. És az a tőkés fejlődés, mely a gépek elterjesztésével megritkítja sorait, kapcsolatba hoz za egyúttal a gépeket kezelő ipari m u n k á s o k k a l is, és így megindítja benne az osztályöntudatosodás f o l y a m a t á t . " N e m véletlen, hogy a Magyarország felfedezése című sorozat megin dulásakor a H í d cikkben méltatja a vállalkozás t á r s a d a l m i jelentőségét.
Á m a k k o r , amikor a cikk szerzője (T. I.) a magyarországi társadalom legégetőbb kérdései k ö z ö t t a földosztást, a nagybirtok megszüntetését és a korszerű demokratikus politikai törvények megalkotását emlegeti, „meg tisztult ideológiáról, szociális t a r t a l m ú p a r a s z t d e m o k r á c i á r ó l " beszél — a H í d b a n folyó eszmei v i t á k ellentmondásokat t ü k r ö z ő jellegéből követ kezően is. Ezek az ellentmondások n y o m o n k ö v e t h e t ő k a falukutatók műveit ismertető írásokban, hiszen a harmincas évek derekán a H i d a t m á r nemcsak a „ n é p súlyos életének" tényei érdeklik, hanem az a moz galom is, amely a Márciusi F r o n t „népies demokráciájába" torkollott, s amelynek nemcsak 12 p o n t j á t közölte a H í d 1937. novemberében, hanem a F r o n t k i á l t v á n y á n a k f ő b b tételeit is. Ismertetik Féja Géza, (Viharsa rok), Kovács I m r e ( N é m a f o r r a d a l o m ) , Erdei Ferenc (Futóhomok), Veres Péter (Számadás) m u n k á i t , majd figyelmük a népi írók bírósági pereire irányul — m o s t m á r nemcsak osztályszempontból, hanem az erősödő fa siszta nyomással szembeszegülő népfrontpolitika szemszögéből is, mint hogy a H í d a m a g y a r o r s z á g i íasizálódás jeleit éberen figyelte, s a magyar fasizmus veszélyét a jugoszláviai magyarság érdekei szempontjából mérle gelte. A Féja G é z a és K o v á c s I m r e felett k i m o n d o t t bírósági ítéletre pél dául többször is visszatérnek. A H í d K r ó n i k a című rovatában (1937. november) a Márciusi F r o n t a népi demokráciáért és A vásárhelyi talál kozó, v a l a m i n t Vass László k o m m e n t á r j a (Féja Géza öt hónapja) mellett a m a g y a r u r a l k o d ó o s z t á l y o k n a k a jobboldal iránti rokonszenvéről van szó: „ M i n t k ö z t u d o m á s ú , a jobboldali garázdálkodás nagy mértéket ölt, valamit t e h á t t e n n i kell, h o g y a k ö z v é l e m é n y megnyugodjon. Előszednek egy tizedrangú figurát, Szálasit, és n e m történik vele semmi. Letartóz tatják Kémeri N a g y o t , és szabadonbocsátják. Végül mégis kell, hogy va lami történjék. Előszednek egy letört írót, Szabó Dezsőt — és elítélik. V a l a m i n e k t ö r t é n n i e kell a sajtóban is. E l k o b o z z á k a Népszavát, meg r e n d s z a b á l y o z z á k a k i s g a z d a p á r t i N e m z e t e t , de nem bántják a gomba m ó d r a s z a p o r o d ó hitlerista l a p o k a t , s nem lépnek fel „intellektuális ga r á z d á l k o d á s u k " ellen sem. Á m „előveszik Féját, és elítélik 5 hónapra. Felelősségre v o n j á k K o v á c s I m r é t , és elítélik 3 hónapra. Mind a kettőt a m a g y a r parasztságról í r t objektív k ö n y v e i k alapján — nemzetgyalázás és izgatás c í m é n . " Átveszik 1937 decemberében a pozsonyi Új Élet cik két, amely ugyancsak Féjáék perével foglalkozik, idézve következő mon d a t a i t is: „ M i egészen mást v á r t u n k , m i n t Féja Géza és Kovács Imre elítélését. A z t v á r t u k , h o g y a v á d l o t t a k p a d j á r a ültessék például Pallavicini Alfonz őrgrófot. A z t az embert, aki »Nema forradalom« szerint nem tűri, hogy latifundiuma területén új f a l v a k épüljenek. És aki ezért földig r o m b o l t a t kicsiny, m a g y a r p a r a s z t h á z a k a t . . . " A H í d b a n , a már emlegetett m o z z a n a t o k h a r m a d i k j a k é n t , itt állapodott meg a népi írók iránti feltűnő érdeklődés — s itt, ezen a p o n t o n fordul a folyóirat fi gyelme József Attila felé is.
A n n a k , hogy József A t t i l á t aránylag megkésve fedezték fel a H í d b a n , szemléletbeli okai voltak. A b b a n a szellemi közegben, amelyet a H í d k ö z vetített a harmincas évek nagyobbik részében, József Attila neve m á r nem b u k k a n t fel: ö a Szép Szó és n e m a Válasz m u n k a t á r s a volt, a K o r u n k b a n pedig 1932—1934 k ö z ö t t publikált. K i a faluba! című Fábián Dániellel közösen írt r ö p i r a t a négy esztendővel megelőzte a H í d indu lását. A Szép Szót ugyan h a l a d ó szelleműnek minősíti a H í d 1937 n o vemberében a folyóirat szlovákiai körútja kapcsán írt glosszájában, de csak a magyarországi helyzet, a fasizmus fenyegette szólásszabadság p r o b lémájával kapcsolatban: „Szinte üdítően és reménytgerjesztően h a t m i n den igaz m a g y a r r a ezeknek az embereknek a kiállása és állásfoglalása minden elnyomás, szociális igazságtalanság, jogtiprás ellen. Biztató jel az, hogy Magyarországon, ahonnan eddig mindig csak a jog és az igaz ság arculcsapásának hírei j u t o t t a k el hozzánk, v a n n a k — és joggal téte lezhetjük fel, hogy n a g y o n sokan v a n n a k — olyanok, akiknek ezek az igazságtalanságok éppúgy fájnak, mint nekünk, és akik éppoly k i t a r t á s sal keresik a gyógymódot, m i n t mi. D e szomorú jel ebben a látogatásban az, hogy m a g y a r emberek s z a v u k a t csak a k k o r emelhetik fel nyíltan és háborítatlanul, ha Magyarország h a t á r a i t átlépték." József Attila verse 1937 novemberében b u k k a n fel a H í d b a n , a m i k o r átveszi a csehszlovákiai M a g y a r N a p 1937. október 17-i számából Vass László: Féja Géza öt hónapja című cikkét (mellékesen: a K a n a d a i M a g y a r M u n k á s is közli ezt a z írást). Vass László, a csehszlovákiai magyarság jeles publicistája, a M a g y a r N a p m u n k a t á r s a — s mint A r a t ó E n d r e írja, „később a polgári d e m o k r a t a i r á n y z a t h o z c s a t l a k o z o t t " —, a Féja-pert kommentálja olyan szellemben, amelyet a H í d is a magáénak vallott mind a népi írók megítélésében és a fasizálódó magyarországi helyzet értékelésében, mind pedig az írói magatartás sajátos ,ykisebbségi" jellege vonatkozásában. Ennek az írásnak még helyi vonatkozásai is a H í d b a illőek. „Majd minden m u n k á s k ö n y v t á r b á n megvan a Viharsarok — írja Vass László — , és akik nem t u d t a k hozzájutni, a z o k n a k lapjainkban idéztük, szuggeráltuk — elsősorban az ingadozóknak — ezt a biblikus erejű k ö n y v e t . . . T a n ú s k o d h a t u n k , levelekkel, írásokkal bizonyíthatjuk, hogy ez a k ö n y v valóban csodaszerként h a t o t t az ingadozókra. Féja, Illyés G y u l a , Kovács I m r e könyvei az u t ó d á l l a m o k magyarsága k ö z ö t t éppen szociális igazságuk m i a t t felbecsülhetetlen missziót végeznek! . . . " H a d d h i v a t k o z z u n k a H í d könyvterjesztő mozgalmára a fentiekkel k a p csolatban. M i n d a z Olvasd a haladás könyveit! típusú felszólítások k a p csán közölt jegyzékekben, mind a H í d m o z g ó k ö n y v t á r a listáin o t t v a n n a k a népi írók művei is.
Vass László cikke befejező részében a Viharsarok előszavára h i v a t k o zik, m o n d v á n , hogy Féja ősének „a X V I . század szociális hangú prédi k á t o r á t , Szkhárosi H o r v á t h A n d r á s t " választotta, majd így folytatja: „Négyszáz évvel ezelőtt hatalmas m a g y a r néptömegek hallgatták és fogadták be szomjas szívükbe a szociális igazságot jelentő krisztusi sza v a k a t . M a a névtelenek, a nincstelenek, a porig lesújtott szegény Tiborcok o t t sorakoznak a Féja G é z á k mögött, az újszavú p r é d i k á t o r o k v á d lottak padjan«, izzó magyarságukban megerősödve, és zúgva harsogják az új »Psalmus H u n g a r i c u s t « : A d t á l földművest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a m a g y a r n a k , hogy mi ne Jegyünk német g y a r m a t . . . A szenvedő m a g y a r nép mindig megérti az ő prédikátorait, és minden kor híven k ö v e t i . . . " Ez az új „Psalmus H u n g a r i c u s " József Attila verse, a H a z á m című szonettciklus hetedik darabja, amely most idézettként és a költő neve nél kül került a jugoszláviai m a g y a r olvasó szeme elé, hiszen a Szép Szó is csak 1937 júniusában publikálta a Mi a m a g y a r most? című különszáma bevezetőjeként. A H í d decemberi száma viszont m á r a k ö l t ő t búcsúztatja S. aláírású, lírai ihletésű cikkben. Emelkedett hang, a költő életének metaforikus meg fogalmazása jellemzi, szóhasználatában pedig elüt a H í d cikkeinek stílu sától. József Attila sorsa a X X . századi költősors. „ R ö v i d volt ez az élet, s kibírhatatlansága kergette a szárszói tehervonat kerekei a l á " — írja a szerző, hiszen „költői és emberi életet élni egy volt a k í n n a l " . Az h a l t meg, aki egykor hetykén dalolta a „nincsen a p á m , se a n y á m " dalát, s lett az „új m a g y a r k í n o k b á r d j a " , aki „szépet és jót a k a r t a m a g y a r népnek". A kis írás tehát m e g m a r a d a z „ember és k ö l t ő v o l t " általános ságnál, az élet és a költészet k o n k r é t u m a i helyett pedig a „földi fényes ségek magtalan mezei" emlegetésével elégedett meg. A H í d József Attila-interpretációja csak 1940-ben folytatódik ott, ahol 1937. novemberében megszakadt. A H í d - k ö n y v t á r 10. füzeteként meg jelent József Attila válogatás bevezetője, rövidsége ellenére is a legfigye lemreméltóbb. Ez a névtelen írás felhasználja a H í d népi írókkal k a p csolatos eszmei tapasztalatait, amelyeket a népfrontpolitika szellemében fejleszt t o v á b b , m i n t h a csak most igazolódna az ifjú költő állítása arról, hogy ő „ a z utca és a föld fia", m i n t h o g y a H í d is, a harmincas évek végén m á r t u d a t o s a n vállalja nemcsak a vajdasági magyar parasztság, h a nem munkásság harcainak képviseletét is — az előző évek parasztköz p o n t ú szemléletét t ú l h a l a d v a . Elannyira, hogy a bevezetőben a hangsúly m á r a proletárgyermek életrajzán v a n , kinek apja „egy földhözragadt
szegény, együgyű, félig r o m á n , félig m a g y a r s z a p p a n f ő z ő " , anyja pedig „egy törékeny, agyondolgozott, az élet csapásaitól ezerszeresen meggyö tört, beteges m o s ó n ő " . A cikk József Jolán k ö n y v e n y o m á n rajzolja meg a költő életét, s hosszabban a gyermekkor rajzánál időzik, hogy József Attila lelkialkatát, érzelmi megnyugtatását a gyermekkori szenvedések rémképeivel m a g y a r á z z a — m á r - m á r az élet-értelmezés pszichoanalitikus felfogása szellemében: „Többször olyan nagyon megverték, hogy ezek a verések rémképekként későbbi életében is számtalanszor eszébe ötlöttek, s költészetére, egész szellemi a l k a t á r a és életerejére végzetesen h a t o t t a k . . . A nyomor, a nélkülözés, a betegség külön-külön és együttesen súlyos lelki válságok elé állítják, amelyek a gyermekkorában m á r többször felötlő lelki betegségeket fokozzák. Egész életén átvonul a z öngyilkosság kísér tése, amelytől állandóan szabadulni Igyekszik, életének sivársága a z o n b a n nem táplálja ezt az i g y e k e z e t e t . . . " A bevezetőből h á r o m állítást kell kiemelnünk. A z egyik a mozgalmi költővel kapcsolatos. A bevezető szerzője semmi jelét n e m adja, h o g y tudomása lenne József Attila és a K o m m u n i s t á k Magyarországi Pártja közötti összeütközésről. „ A csapások — olvashatjuk — amelyek a csalá dot később sem kerülték el, világnézetileg az igazi h a l a d ó erők mellé so dorták, amelyek mozgalmaiban halála napjáig szorgalmasan tevékeny kedett . . . " A másik József Attila költészetének általános jellemzését érinti. T a l á n Szélpál Á r p á d : A szocialista költő című t a n u l m á n y a gon dolataihoz áll legközelebb ez a z értékelő jellemzés (A Szép Szó József Attila-emlékszámában), amely a H í d irodalomszemléletének és irodalom politikájának is d o k u m e n t u m a : az eszményi k ö l t ő t í p u s á n a k főbb ismér vei sorakoznak fel itt egyetlen bekezdésben: „Költészete híven visszatükrözi ezt az életet. Szerteágazó műveltsége, a tudományos, politikai és társadalmi kérdésekben való jártassága, a m a i kor nagy küzdelmeiben való tevékenység részvétele, a művész látnoksága és a költő zsenialitása h a g y t a k n y o m o t ezen a költészeten. N a g y intel ligenciájú egyénisége, szertelen ellenzékisége, a verseiből á r a d ó min den ember iránti szeretete ellenállhatatlanul v o n z ó v á teszi mindenki szá m á r a . Mozgalmi versei nem k ö d b e b u r k o l ó d z ó elvont szépségek, h a n e m gyakorlati ú t m u t a t á s a r r a , hogy hogyan és mit kell tenni ahhoz, h o g y a sorsa mindenkinek jobb legyen. A proletáréletből és harcokból n ő t t versei t ö k é l e t e s e k . . . " A bevezető h a r m a d i k állítása talán a legjelentősebb. J ó zsef Attila költői nagysága felismerésének és megvallásának szép d o k u m e n t u m a a következő m o n d a t : „ A m a g y a r jelen legnagyobb költője így t á v o z o t t el h a r m i n c k é t éves k o r á b a n az élők sorából." A H í d i r á n y v o n a l á n a k ismeretében természetesen azon sem kell csodálkoznunk, h o g y a bevezető első részében József A t t i l á t népi í r ó n a k nevezik, m o n d v á n , hogy „József Attila minden verse kincse a m a g y a r népi i r o d a l o m n a k . " K ö v e t kezik ez a H í d r a jellemző összefoglaló szemléletből. A m i k o r a „ p r o l e t á r - " és „ p a r a s z t k é r d é s t " együtt tárgyalja, írásába, a z előző évfolyamok egy-
értelműbb falukutató orientációjának emlékét és hatását is beleszövi. Még akkor is, ha a „népi író" fogalma nyilvánvalóan nem azonos azzal, amellyel Magyarországon az Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, Kovács Imre, Erdélyi József, Sinka István seb. nevével összeforrt iro dalmi-politikai csoportosulást minősítették. A Híd-ban is tudhatták, hogy József Attila elhatárolta magát ettől az „új népies iránytól", hiszen nyi latkozata ugyanabban a Magyar Nap című lapban jelent meg, melyből pár esztendővel azelőtt Vass László cikkét átvették, s olvashatták a Szép Szóban is. De feltételezhetjük annak a tedenciának a hatását is, amely a negyvenes évek első felében váHk szembeötlővé olyan, a népi írói moz galmat összefoglaló és bemutató könyvekben, mint amilyen pl. Juhász Gézáé (Népi írók, Bp. 1943) és Gombos Gyuláé (Álom az országról. Bp. é. n.) és a Magyar Élet nevű kiadó irodalompolitikájában. József Attila helye ezekben az értelmezésekben a „népi írók" között van. A válogatás minden bizonnyal a József Attila összes versei és műfor dításai (Sajtó alá rendezte Bálint György. Cserépfalvi, Budapest, 1940.) című kötet alapján készük, minthogy itt jelenik meg először kötetben a Hordunk vinnyogó kosarat című József Attila-vers, amelyet a Híd fü zete is tartalmaz. Összesen 21 vers került a füzetbe, sajátos elrendezésben. A rövidebb versek, köztük a szegényember-versek is, A város peremén és a Levegőt! című költemények köré csoportosulnak, úgy, hogy A város peremént a Fiatal életek indulója és a Tiszta szívvel vezetik be, a Leve gőt! után pedig a Kész a leltár, a Vigasz, a Hordunk vinnyogó kosarat címűek következnek. A válogatás központi helyét a Hazám hét szonettje foglalja el, melyből 1937-ben Vass László idézett. A válogatás a költő művét teljességében akarta szemléltetni, mégha a „természetet, a szerel met, a világmindenség áhitatát" megéneklő versei kimaradtak is. A vá logatás legnagyobb érdeme kétségtelenül a Hazám központi helye, amely ugyancsak a Hídban tükröződő „munkás-paraszt" tájékozódással van összefüggésben. Időszerűségének sajátos, a hazai társadalmi és politikai helyzetből eredő vonatkozásai indokolták e versciklus kiemelt helyét. A nemzeti nyomor, az „ezernyi fajta népbetegség", az erőszakra épült világrend képe, a nagybirtok, a kivándorlás, a „munkásosztály helyzete", a fasizmus fenyegetése, a „fel kéne szabadulni már" gondolata, általában pedig e versek feltűnő szociografikus, „falukutató" ihletettsége a Híd írásainak szerzőihez kétségtelenül közel állt — már-már egy politikai program költői megfogalmazásaként. A József Attila-füzet külön érdekessége, hogy az első darabja a költő műveiből készült válogatásoknak, hiszen az ezt követő 19 lapos füzet 1943-ban jelent meg {József Attila válogatott lírai versei. Cserépfalvi. Bp.). S általában is a harmadik gyűjtemény a költő halálát követő idő szakban. Németh Andor és Bálint György nagy gyűjteményei előzik meg csupán.
A Híd és szellemi életünk József Attila-kultuszának éj fejezete a fel szabadulás után kezdődött — most már összeforrtan a jugoszláviai ma gyar irodalmi élet történetével. B. Szabó György szövegkiadása, Fejtő Ferenc József Attila-tanulmányainak publikálása már nem a Híd, hanem szellemi életünk közügye.
Jegyzet: Itt közöljük a József Attila: Versek, Híd-Könyvtár, 10. szám, 1940. december hó című füzetébe felvett költemények címlistáját. A fe dőlapon a Medvetánc mottója — Aki dudás akar l e n n i . . . — olvasható. Tartalma: Fiatal életek indulója; Magyarok; Tiszta szívvel; Hosszú az Úristen; Munkások; A város peremén; Anyám; Aki szegény, az a leg szegényebb; Szegényember szeretője; Nemzett József Áron; Mondd, mit érlel...; Hazám; Parasztkunyhóka; És keressük az igazságot; A szá mokról; Levegőt!; Kész a leltár; Két hexameter; Vigasz; Haszon; Hor dunk vinnyogó kosarat.
Rezime
Lik Aitile Jožefa u časopisu „Híd" Ü pristupu pitanju Atile Jozefa i motivi i rezultati su karaikteristični za predratni časopis „Híd". Naime, on prihvata Atilu Jozefa u trenutku kada je on veé izgradio svoj pogled na svet i jednoznačno se stavio u službu radničkog pokreta. Tada ovog pesnika smatra za dostojnog premca Petefija i Adija, a njegovu poeziju „najveéom kulturnom vrednoscu". Ovaj rad raspravlja o tim problemima i prati ih u sviin brojevima predratnog casopisa „Híd".
Summary
The picture of Attila József in „Híd" In the approach to the question of Attila József both the motives and the results are characteristic of the pre-war periodical „Híd". It accepted Attila József after he had built up his world-view and identified himself .with labour movement. This poet was ranked with Petőfi and Ady, and his poetry was considered to be of „greatest cultural worth". This paper is concerned with these questions, and is following tbem in the volumes of „Híd" in the period between the two wars.
