Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 3
3
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM TARTALOMBÓL
Elment... Elköltözött ebből a világból a magyar őstörténet-kutatás egyik legnagyobb alakja, Badiny Jós Ferenc. Feri bácsi! Köszönjük Neked, hogy munkásságoddal rávilágítottál olyan tényekre, amelyek nélküled talán végképp feledésbe merültek volna. Sokan vannak, akik Neked köszönhetik nemzettudatra való ébredésüket. S ha nem is mindig értettünk egyet, de tiszteltük egymást, hiszen ugyanazt a házat építjük (építettük...) csak más-más oldalról. Ennek a háznak HAZA a neve... Bírtuk ígéreted, hogy egyszer majd ellátogatsz közénk a Két Hollósba, és egyenesen Tőled, a te gondolataiddal is gazdagodhatunk majd. Hát, ez már nem fog megtörténni... Mégcsak most mentél el, de máris hiányzol. Tudod van olyan, hogy az ember nem akar hinni a végzetben. Tudtuk, hogy nagyon elszállt feletted az idő, de azt is, hogy vannak még terveid... S most, hogy bekövetkezett a Jó Isten akarata, most ebben megnyugodva kérünk Téged, ha ott fent van rá lehetőséged, segítsd továbbra is ezt az általad is mindennél jobban szeretett nemzetünket. Ígérjük: nem hozunk szégyent rád!
Életrajz Gács, Nógrád megye, 1909. VI. 3. - 2007. III. 10. A Ludovika Akadémia tüzér- és repülőkiképzés elvégzése után tényleges repülőtisztként kezdi pályafutását. 1940-ben kiválik és a Budapesti Műegyetemen folytatja tanulmányait. A II. világháborúban az 1. nehézbombázó repülőszázad parancsnoka. A háború után nyugatra távozott. Sumerológiával Argentínában kezd foglalkozni, ahova 1946-ban érkezik. Az első irányítást a római Institutum Pontificum Biblicumtól kapja, és mint P. Deimel iskolájának a követője tanul. Ezen Intézettől nyeri képesítését, mely jóváhagyja tanterveit és kidolgozott tananyagát a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó Sumerológiai tanszék létesítéséhez, mely tanszéknek a vezetésével az egyetem rektora 1966-ban megbízza. Azóta ugyanennek az egyetemnek ny. r. tanára. Munkásságának óriási eredménye az, hogy az 1971. tanévre hirdetett előadásaira 21 argentin rendes hallgató iratkozott be. A sumir-magyar nyelvazonosság hirdetője és bizonyítója. A Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, ahol 1967ben Ann Arborban (Michigan, USA) az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumir és babiloni eredetét igazolta. Bizonyítását „Altaic People's Teocracy“ címen fogadta el a Kongresszus. 1971-ben a canberrai (Ausztrália) kongresszuson - Argentínát képviselve - kimutatja a Pártus Birodalom sumir tradícióin át, a pártus nép magyar vonatkozásait „The Ethnic and Linguistic Problem of the Parthians“ c. előadásában. Számos őstörténeti munkája jelent meg spanyol és magyar nyelven. Az ŐSI GYÖKÉR című kulturális szemle alapítója, szerkesztője és kiadója volt 27 éve. A Miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen megalapította 1997-ben az Ókori-közel-keleti és sumerológiai tanszéket, melynek tanszékvezető egyetemi tanára. Volt...
ÉPÍTETT 6-10
SZENT
TÁJAK
(4.
.....A
HÉTSZER SZÜLETETT KÖLTő
(BEFEJEZő
...................................A
A SZENT KERESZT 16-17
A
ÉS DOKUMENTUMOK
RÉSZ)............
...........II. RÁKÓCZI FERENC
..A
14-15
18-19
TÁSZOK-TETőN (2.
JÉZUS? (BEFEJEZő
A KÉKSZAKÁLLÚ 30-31
SZENVEDÉSÉNEK.....
RÉSZ)...................................
..............MEGALITOK
IS TANÍTOTT
25
KRISZTUS
LEGBÁTRABB KÖZSÉG
...........................ELMÉLETEK
GYERMEKKOR (3. 20-21
ÉS
RÉSZ)
11
LÉGIÓSOK............................................
12-13
MIT
4-5
RÉSZ).................................
ÉS
RÉSZ)
22-24
BERCSÉNYI MIKLÓS
HERCEG VÁRA, AVAGY A............
26-29
SZARVASI AVAR SZÍJVÉG ÉS A ROHONCZI KÓDEX
Dobogó
Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány
Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) 361-036 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós
Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 3000 Ft. világháló: www.dobogommt.hu villámlevél:
[email protected] HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
4
2007.04.10.
20:26
Page 4
Dobogó
ÉPÍTETT TÁJAK TÓTH JÓZSEF Az életnek megszabott rendje volt. Ideje és módja volt a dagasztásnak, kenyérsütésnek, kovászkészítésnek, takarításnak, étkezésnek, állatetetésnek, kerti munkának, vendégjárásnak, vetésnek, aratásnak, mindennek, ami az élethez tartozott. A rokoni kapcsolatokat szilárdan tartják és gyengéden ápolják. A vendégjárás idején - búcsúkor - a viszonylag messzire szakadt rokonokat is meglátogatják. Tizenkét, tizenöt generációra visszamenőleg ismerik őseiket, tettek és jellem szerint, valamint a család történetét és a nemzet mítoszait. A napi bölcsesség mindenkor ezekből merít. A történetírás előtti, az őskorba visszanyúló magaskultúra mindenkor jelen volt, és jelen van ma is. A vándor, a koldus, mindenkor kapott ételt és födelet. A vendég Isten követe. A vendégszeretet közmondásos. Ebből ad ízelítőt a „Parasztbiblia”, Arany és Petőfi költészete. A család javarészt a maga készítette tárgyak között élt, ami kívülről került be, az illeszkedik, és ugyanaz a szellemiség. A tárgyak hímei konkrét jelentéssel bírtak, bírnak. Nem puszta dísz! Ezek a jelek szellemi minőségeket idéznek, a köztük élő gondolkodását a saját szellemi vágányukon tartják. Ugyanazon Egész okán működő részek, amik egyszersmind az Egészet is megidézik. Egész életüket áthatja a vallásos hit. Keresztények. Minden létező módon, minden időben, Istennek tetsző módon igyekeznek élni. Munkájukat a Teremtőnek ajánlják, gyarapodásukat Neki köszönik meg, bajokban Hozzá könyörögnek. Meséik, dalaik, készségeik, ruházatuk épületeik egyszerre használati és szakrális-rituális szerepűek. E két funkció nem szétválasztható. Semmilyen módon. Megszentelt életet élnek. A mesék tanulsága és tizenkét alaptípusa, a balladák emberi élet teljességét átfogó tizenkét alaptípusa, az ún. „népművészeti” motívumok tizenkét alaptípusa a csillagos égre, Teremtőre hangolt. A használati tárgyak a sótartótól a csanakon keresztül a tükrösig, az asztalterítők, ágyneműk, kozmikus tájoltsága öszszecseng a ruházat szőtt, hímzett, rátétes „mintáival”, a cifraszűr napot, mennyboltot idéző, templomot, oltárt formázó szerkezetével, a lakóház, nyári szállás, a pásztortűz kozmikus tájoltságával, a konyha szentélyszerű, a tűzhely oltárszerű kialakításával, és ez az egész a munkavégzés, a családi élet, az ünnepek, egyáltalán az életforma megszenteltségével szerves egységet képez. Kozmikus harmonikus egész. Nagyon magas szintű.
(4. rész)
Nemes. Minden külsőség, minden bensőség, minden tevékenység, egy irányba mutat. A létezés metafizikai törvényessége, a Teremtő Isten irányába. A viselet szövésével, hímzésével, szabásával, kozmikus tájoltságú. Megidézi a Mindenséget, egy „Egyszer volt, hol nem volt”, máshol tényleg nem volt hittel. Egy sajátos, mély vallásossággal. Az Istenfiúság karizmatikus származástudatával. A női fehér alsónemű fehér hímzése elképesztően tökéletes. Csak a viselője és némely nőrokon láthatta, senki más. Ennek a tökéletességnek a tudata azonban jellemet formál. Tartást ad. Ezt vállalni kell. Tudatosan. Az anyák sora az első menyasszonyig, Bau-ig, Lagas város égből jött királynőjéig megy vissza. Innen e tökéletesség igénye. Nem tudjuk eldönteni, hogy a magyar kereksuba szertartási öltözet volt-e vagy sem, tény, hogy 12 részből szabott-varrt, Napot idéző ünnepi viselet. De valószínű. Szabályos körtemplom alaprajzot állít elénk. A másik jellegzetes ünnepi viselet, a A suba szabása (A magyarság néprajza nyomán) cifraszűr, négyszögletes szentélyzáródású, háromhajós kereszthajós bazilika pontos alaprajzát idézi. „A nyugati homlokzat főkapuja, az oldalhajók mellékbejáratai, a kereszthajók „vak“ végződései (a szűr ujja köztudomásúlag vakon, azaz zacskószerűen végződik!), a szentélyt a hajótól elválasztó „diadalív”, mind-mind a maguk helyén és szerepkörében jelölődnek. A szentélynek megfelelő csuklyarész, hímzett díszítményeivel még az oltárt is megidézi.” írja Pap Gábor, a Jó pásztorok hagyatéka c. könyvében. A debreceni szűr csuklyájáról hiányzik az oltáridéző hímzés. Talán azért, mert a kálvinista templomokban sincs oltár.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 5
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM
5
szentet, összekapcsolva az égi minőségeket a földi élet folyamataival. Az Isten-közeli, vallásos életútban a csúcspontok az ünnepek. Indítják és lezárják az élet szakaszait, az életfenntartó munka fázisait. Hitvallásai annak a közösségnek, amit a magyar ember Teremtőjével, Teremtett Világával, nemzetségével, őseivel, hazájával, nemzetével, országával megél. (következő számunkban folytatjuk) Nagykunsági cifraszűr elölnézetben, felhajtott csuklyával és hátnézetben
Debreceni szifraszűr, a csuklyán az „oltár“ helye üres (Gervers-Molnár 1973. nyomán)
A Szentkorona szerkezete, képeinek szerkesztettsége a teremtett világ, a Nap-rendszer összefüggéseit mutatja, összhangban a Jézusi Tanítással. A Teremtő törvényességét. A suba és szűr szerkesztettsége is ebben az irányban adódik. A „Mátyás király és az Igazmondó juhász” című mesénk is pontosan ide erősít. Az újabb mitológia kutatások India, Egyiptom, után, Irak, Irán, Közép- és Dél-Amerika, Tibet, Japán, és a távol-keleti szigetvilág irányába mutatnak. A lélek fényét, az Isteni Fényt állítják analógiába a Tűzzel, a Nappal, Jézussal, a Világ Világosságával. Mindenütt szűztiszta, sallangmentes ősi Egyisten-hit. Mindenütt a születéstől a halálig, Istentől Istenig járt út nyomai. „Járt utat járatlanért föl ne adj!” Közmondásunk valódi értelme az útjárás, a Lélekútjárás, a Napút járás, amit nem adhatunk fel a sötétben járásért. Különös, ma jóformán fel se fogható csoda az ünnepkör, ami életformájukat végtelen spirálba strukturálja. Ez egyszerre hangolt az időjárás változásaira, az ember biológiai szükségleteire, a Napútra, az éves, ciklikus fényintenzitás változásra, a csillagos ég változásaira, a lélek és szellem útjárására, a lélek napi szeretetszükségletére, az ősök tiszteletére, a rokoni viszonyokra, és természetesen Isten Igéjére. Ez egybefonódik a keresztény ünneprendekkel. Mindez egy olyan természetességgel támasztja alá a Lélekútjárást, amit ma elképzelni is alig tudunk, máshol alig van nyoma a világban, itt mégis, és napjainkig megmaradt. Ma is könnyen tanulmányozható. Követi a fény évszakos változásait a napút mentén, a Hold-járás mentén. Összhangban Jézus és Boldogaszszony életútjával, tanításaikkal, belevonva számtalan
Nagykún férfiak, Kisújszállás. (Malonyai nyomán)
Szűrgallérok, a: Mezőkövesd, b: Karcag (Malonyai nyomán)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 6
6
Dobogó
A hétszer született költõ József Attila grafológus szemmel (3., befejező rész) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA:
Flóra (Megméressél) c. versének kézirata
A Flórához szóló kézírásának örömteli lüktetése, könnyeden lefutó, hajlékony, gyengéd mozdulatai a lelki feltámadás ünnepi pillanatát rögzítették, s mentették át az utókorba. Átlényegült állapot ez, újra viszszatért a kézírás eredeti ritmusa, amely oldottságot, túlcsorduló boldogságot áraszt
„Már nem képzelt ház üres telken, csinosodik, épül a lelkem” (Megméressél!) A szerelem gyógyító ereje ez, a kézíráson át bepillanthatunk a költő lelkébe, amely valóban halhatatlan szerelemre volt képes. Aztán jöttek a minden szerelemben törvényszerű kétségek, de nem jött az a bizonyosság, amely újra világra hozza a szerető embert és a szeretett lényt egyaránt. József Attila különleges érzékenységével eleinte sejtette, aztán egyre tisztábban érezte, hogy Flóra nem tudja ugyanúgy viszonozni a szerelmét. Az 1937-ből megmaradt kézírásai követik az érzelmi hullámzásait, elbizonytalanodásait, kétségeit. Az írások szabálytalansága, zaklatottsága kivetíti, hogy elégedetlen önmagával, az önbizalma rogyadozik, én-ereje ismét gyengülni kezd. Az írásaiból árulkodó kétségeit Flórának is feltárta:
„Félek, nem ér annyit majd életem, törekvésem és vágyam, testem lelkem, hogy megbecsülj, ha el nem érhetem önnön jóságom útján győzedelmem.“ (Flóra) A jelbeszéd titkos összefüggéseiből értette meg egy hirtelen megvilágosodással, hogy Flóra Illyés Gyula párja. Ezt a pillanatot az őrültsége egyik biztos
jelének tartotta Bak doktor. A három gyufaszál megtalálásakor kitört pánik-érzése csakis a szimbólumok nyelvén fejthető meg. A gyufáról, mint a tűz, a lobogás ősi jelképéről a szerelemre asszociált és a keresztben talált három szál Flóra levelén megvilágította számára a sorsszerű elrendelést, amellyel szembesülni a legnehezebb próbatétel volt számára. Ezt követte egy mélybezuhanás, de eljutott a Flóráról való lemondásig is. Saját belátása alapján jutott el eddig, hiszen Flóra férjhez ment volna hozzá. Utolsó levelében írta: „Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” József Attila betegsége az egyik legvitatottabb témája a személyiségéről szóló szakirodalomnak. Bak Róbert diagnózisa szerint skizofréniában szenvedett, ezzel kezelték az utolsó években, míg korábban, ahogyan maga a költő is írta: „neuraszténia gravis”-szal. Napjainkban szinte minden könyvben, tanulmányban sablonszerűen visszatérő fordulat a halála előtti időszakhoz kapcsoltan a „megbomlott elme” kifejezés. Miközben a skizofréniát egyre inkább elvetik, a depresszió és borderline szindróma kezd gyökeret ereszteni az utólagos diagnosztika alapján. Ismeretes, hogy a borderline tünetek között az instabilitás, a belső üresség krónikus érzése szerepel, énkép zavara, öngyilkossági fenyegetések, öncsonkítás, valamint szó szerint idézve a DSM-IV107. diagnosztikája alapján „inadekvát, intenzív dühkitörések vagy agresszivitás feletti kontroll hiánya (indulatkitörések, haragosság, tettlegesség)”. A kézírásminták csak a kolerikus temperamentumból fakadó lobbanékonyságot, szenvedélyességet jelzik, de nem mutatnak patológiát jelentő intenzív dühkitöréseket, szélsőséges viselkedést, inkább erős kontrolltörekvést, amit maga Bak doktor is szó szerint így írt: „Egész viselkedésében feltűnően, szinte etikusan fegyelmezett.” Az emocionális labilitást a kézírás is megerősíti, de ez is szelídebb hullámzású, érzékenységéből fakadó rezonancia mindarra, amit megél. Ezzel szemben az énkép zavara már nem mondható el, hiszen csak nagyon kevés ember jut el az önismeretnek, önvállalásnak arra a szintjére, ahova a költő jutott, ezt ismerjük a versei, önvallomásai alapján. Költészetét a pszichológiai hitelesség jellemzi: ember és vers adekvátsága, összeforrottsága adja örök fényét, s ezt a kézírása is teljességgel tanúsítja. Az írásminták grafológiai olvasata és a verseiben feltárt önmegélések tökéletesen illeszkednek. A legelhagyatottabb állapotban is képes volt egészen tiszta képet adni önmagáról, a semmit, a belső üresség érzését is tudatosan élte meg, és személyes élményén át kifejezte
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 7
7
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM az emberi lét egyik, bármelyikünk által megélhető kietlen, hitehagyott állapotát, amelyet Krisztus is megélhetett egyetlen pillanatban a kereszten. Viktor Frankl ír az „egzisztenciális vákuum” kollektív jelenségéről, amelyben megtapasztaljuk a mélységes értelmetlenségérzést. Előadásai során a német, svájci és osztrák hallgatók 40%-a ismerte el, hogy átélte, megtapasztalta ezt az értelmetlenség érzést, míg az amerikai hallgatóknak 80%-a jelezte ezt. De fordulhatunk más irányba is, mert Augustinus, Gandhi, Albert Schweitzer és még számtalan ember ír ilyen átmeneti válságokról. Emberi létünkhöz tartozó, fejlődésünk bizonyos szintjein megjelenő érzésről, állapotról van szó, amely önmagában még nem betegség. Ha követjük és összesítjük fizikai-lelki fejlődésének útját a kézírások alapján, akkor a gyötrelmesebb gyermekkor után korai kamaszkori testi-lelkiszellemi megújulás, megerősödés következik. 1928tól kezdve a kézírás betűméretének fokozatos csökkenése, a vonalminőség gyengülése tárható fel, ami fokozatos testi-vitális gyengülésre, lelki egyensúly kibillenésre, az önértékelés ingadozásaira utal. A kamaszkori öntudatos, férfiasan életteli kiáradását az egyre inkább visszahúzódó, a magánytól szenvedő, szorongásokkal, kétségekkel drámai küzdelmet vívó, de szellemi síkon egyre magasabbra emelkedő költő kényszerű befelé fordulása váltja fel. A kézírás jelzi, hogy az öröm megélése egyre ritkább jelenség számára. Önmagában is keresi a magára maradottság okát:
„Én túlmagasra vettem egemet s nehéz vagyok, azért süllyedtem mélyre“ (Egy költőre) Léggyökereit kezdi fejleszteni a földi kapaszkodók hiányában. A hasítás én-védő mechanizmusa 1930tól gyengül, egyre markánsabban kiegészül az elfojtással és a szublimációval. A szellemi és a fizikai dimenzió közötti kapcsolat egyre finomabb, a szublimáció átnemesítő, ösztöntendenciákat tisztító, átlényegítő folyamata követhető az íráskép változásai alapján. Az egyes dimenziókat sorra véve, a kézírás alapján láthatjuk, hogy a költő testileg egészségesen született, fizikumát az éhezés, nélkülözés kezdte gyengíteni. Ez bármelyik emberrel így történne. Pszichésen érzékeny, intenzíven reagál a környezeti behatásokra, az élményeit nagy mélységekben éli meg, ahogyan minden művészi tehetséggel megáldott ember. Pszichés traumákkal van kibélelve az egész élete, a „startja” többszörösen nehezített, ismerjük veszteségeit, megélt tragédiáit. Tehát depresszív tünetei nem endogén eredetűek, hanem kifejezetten az „élet-mart sebek”-re, környezeti ártalmakra való válasz és a túlélést szolgáló önvédelem. Szellemi téren mindezek mellett is csúcsokra jut,
tisztánlátása száz év után is alig felfogható. A sorsszerű hátránnyal együtt is kivételes teljesítményt nyújtott mindazokhoz képest, akiknek a startja jóval könynyebb vagy éppen szerencsésebb volt. A kézírások alapján követhető az orvosi-klinikai beavatkozás következménye, a „segítségnyújtás” eredménye is. A fennmaradt kézírások között az egyik legzaklatottabb állapotot a Siesta Szanatóriumból Flórának írt 1937. aug. 8-i levele mutatja, ami a nyugtatókkal elbódított költő kiszolgáltatottságát állítja elénk vádiratul.
Levél a Siesta Szanatóriumból
Az írás ritmusa felbomlott, mintha egy vágányáról kisiklott vonat darabokra tört romjait látnánk. Torzult betűformák, szakadozott, töredezett íráskép: segélykéréseket leadó lélek kétségbeesett sikolya ez. Az önvesztés félelme és veszélyérzete látható, ami rendkívül mély lelki fájdalmat jelenthetett a költő számára, s ezt egyre több nyugtatóval (egyes jelzések szerint inzulinsokkal) próbálták eltüntetni, a tüneteket visszaszorítani, az egyéni probléma megoldásának segítése helyett. Bámulatos, ahogyan a költő még ebben az állapotában is képes megőrizni belső kincseit. Megrendítő látvány, ahogyan a hypnotikumokkal megbénított ember zavartságán áttündöklik hallatlan akaratereje, a világot és önmagát megérteni szándékozó ember szellemi erőfeszítése, tudatosságra törekvése, szenvedélyes szerelmi lobogása, halálfélelme, drámai harca önmagáért az orvosi félrekezelés kiegyenlítéseként. Az íráskép túladagolt gyógyszerezést mutat, nem pedig „gyógy”kezelést, inkább a szeretetre, megértésre váró, segítségre szoruló, lelki egyensúlyát vesztett költő még mélyebbre taszítását.
„Köztetek lettem én bolond, én a véges Ember vagyok, így vagyok nevetséges“ (Le vagyok győzve) adja meg a legpontosabb diagnózist maga a költő.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
8
20:26
Page 8
Dobogó
Franciaországban a grafológiát alkalmazzák a klinikai-orvosi gyakorlatban is, a gyógyszeradagolás beállítására, amely kifejezetten a sedatívumok mértékének meghatározásában nyújt segítséget. József Attila augusztus 8-i kézírása szinte egy drogokkal bódított ember motorikus zavarait tükrözi, ami kifejezetten gátolja, hogy erőre kapjon, hogy rálásson lelki krízisének gócpontjaira és megküzdjön életvezetési nehézségeivel. Betegségtudatát erősítették, sőt Bak doktor azt mondta „vigaszul”, hogy „csak relatíve” gyógyul meg József Attila, amelynek hátterében valahol ott lappang az is, hogy politikai síkon kezdett veszélyessé válni József Attila tisztánlátása. Grafológiai irányból látható, hogy éppen az én-erőt kellett volna növelni, hogy meg tudjon küzdeni a roppant keresztjével, amelyet letenni nem lehet, csak hitben megizmosodva tovább vinni, amíg az isteni kegyelem el nem veszi. Látható, hogy az íráskép milyen érzékenységgel követi a lélek változásait. A súlyos személyiségzavarban szenvedő emberek kézírása szélsőséges grafikus jellemzőket mutat. József Attila kézírásai szenvedést, gyötrelmet, lelki kínokat mutatnak, bizonyos fokon ambivalens viszonyulást is, de sem zavartságot, megbomlott elmét, sem kifejezetten szélsőséges viselkedést, reakciót nem látunk. Ellenben küzdelmet, iszonyatos erőfeszítést igen, hogy egy betegítő környezetben élni tudjon, ahogyan szívszorító soraiban olvashatjuk:
„Nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom“ (Bukj fel az árból) A betegségnek mondott tünetek éppen, hogy lelki önvédelmének szárnycsapásai. Erőszakoskodás helyett szenvedélyesség mutatkozik a kézírásban, ami megmagyarázza azt a két nagy kirobbanást, amelyek a legérzékenyebb pontját: a párkapcsolatot érintették. Az egyik, hogy Gyömrői Edit udvarlójára késsel támadt, a másik, hogy Flórát fojtogatni kezdte a Siesta Szanatóriumban. Féltékenységből tette mindkettőt, amelynek hátterében önértékelési bizonytalansága, lobbanékonysága állt. Flóra látta legtisztábban József Attilát, azt a képet erősíti meg a grafológiai vizsgálat is, amit Flóra megfogalmazott az október 9-i naplójában: „Noha a legnagyobb felhevültségben robbant ki mindez belőle, összefüggő volt, világos és értelmes… Ez a szinte vulkanikus indulatkitörés a végső elkeseredettség lávaömlését idézte, nem az elmebetegség dührohamát. Én őt ebben az állapotában is megértettem.” Flóra nem félt tőle. Amikor Gyömrői Edit udvarlója lefogta őt, és rádöbbentette arra, hogy mit tesz, akkor sírni kezdett, és belátta saját féltékeny szörnyetegét. Később lemondott a pszichológusnőről, belátta, hogy egyoldalú a vonzalom. Egy beteg ember nem képes belátásra,
sőt a BNO 10 diagnosztikája szerint különösen akkor következik be a „magatartás robbanás”, ha az impulzív cselekedeteket bírálják vagy megakadályozzák. A Flóra-féle kitörésben is hasonló a folyamat, zokogó önbelátás kísérte. Nem tudunk más ilyen jellegű erőszakoskodásáról, pedig ha valóban borderline személyiségzavarban szenvedett volna, akkor ennek sorozatban kellett volna megtörténnie más esetekben is. Németh Attila könyvében is olvashatjuk, hogy a költő kezelőorvosa azt mondta a családnak, amikor a Siestából Balatonszárszóra küldték, hogy „különösebb gond nem lesz vele, ha nem köti fel magát – mert egyébként csendes és nem bánt senkit”. Egy borderline betegre ilyet nem mondhatnak! József Attila személyiségének leggyengébben foltozott pontja volt a szeretet-hiány, a szeretet-vágy, a szerelem általi kiegészülés és kiteljesülés óhaja:
„Jaj, szeressetek szilajon hessentsétek el nagy bajom” (Kiáltozás) Az ismert két kifakadásban minden elfojtott sérelem, szenvedély, keserűség felfakadt belőle, akár a vulkán a föld mélyéből, ahogyan Flóra írta. De vissza is tudta nyomni fájdalmát és belátáshoz jutott. Azonban minden ember érzékenységének van határa, amelyen túl tovább terhelve elveszítheti önkontrollját. Az önuralom összehasonlítható mértéke különböző fokú érzékenységgel párosulhat, ami hatással van a dühkitörésekre. E két eseten kívül nincs tudomásunk semmiféle hasonló jellegű kitörésről. Öndestruktív megnyilvánulásai is voltak, ismerjük ezeket, de a kézírás alapján ezek figyelmeztetések, segélykiáltások, a minden ember életében fel-felbukkanó értelmetlenségérzet kihatása. Szorongásban és nehezen elviselhető lelki gyötrelmekben bőven volt része, szenvedett a szeretetnélküliségtől, a sehova sem tartozás érzésétől, az emberi lét nagy feladatai iránti közönyös emberektől, az értetlen környezettől. Mindent rendkívüli intenzitással élt meg. Ki ne szenvedne, ha tisztán látja szerettei készülő tragédiáját, és hiába figyelmezteti őket előre, azok süketen és vakon botorkálnak vesztükbe rohanva? József Attila tisztán látta a küldetését, de állandó frusztrációban élt, vagy nem értették, félreértették, vagy visszahúzták, félretolták.
„S az igehozót fitymálja a törpe, Pedig nagyobb, mint száz Napóleon.” (Juhász Gyuláról való nóta) – fakadt ki a Juhász Gyuláról való nóta című versében. Nem önmagáért érkezett, tanítani jött, csak a tanítványok többsége még nem volt iskolaérett... „Arany szavam átváltozott rossz, kongó érccé”panaszolta, de kevesen hallották…
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 9
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM A grafológiai diagnózis alapján József Attila nem volt beteg!
„Mióta éltem forgószélben próbáltam állni helyemen“ – olvashatjuk a tényszerű közlést sorsáról létöszszegző utolsó versében (Íme hát megleltem hazámat). Éppen azon a határon volt, ahol az egészséges és érzékeny lelkű, rideg klímában élő ember átcsúszik abba az állapotba, ahol már elhagyja ereje. Beteg-e az a fa, amelyik ha nem kap csapadékot, napfényt, tápanyagot, s gyökeréről elhordják a földet, egyre inkább sorvadozni kezd? Krónikus szeretet-hiányban, vagy ahogyan Jókai Anna írta: „krónikus Isten-hiányban szenvedett”, a vágyott egységet és harmóniát nem tudta megélni, nem talált rá életében méltó társakat, igazi közösséget.
„Huszonnyolc éve éhezem” (Számvetés) - írja, s ez az éhezés szellemi-lelki és testi éhezést egyaránt jelent. A költő az életét két pillérre építette: küldetéstudatára és a mindenséget szóra bíró szerelem megélésére. Küldetését teljesítette, több nemzedék számára hagyott örökül lelki-szellemi táplálékot! Minden mélyre zuhanást egy magasabb szárnyalás követett. Valójában egész élete beavatások sorozata, amely számunkra iránytűt ad és képet arról, hogy az emberi élet célja csakis önmagunk meghaladása lehet. Mindannyiunknak része van szenvedésben, hiányban, s bár enyhíteni tudjuk, de megkerülni sohasem, ha igaz életet szeretnénk élni, és tisztán szeretnénk átvinni lelkünket a túlsó partra. Mind a mai napig vitatott József Attila halála: öngyilkosság vagy baleset történt? Az utolsó napon, 1937. december 3-án kézzel írt leveleinek tanulmányozása alapján egészen meglepő kép tárul fel. Az íráskép harmonikus, zaklatottságnak nyoma sincs, megnyugvást látunk, ami az önmagához érkezettséget jelzi. Nem látunk önpusztító indulatokat, mélységes elkeseredettséget, ami arra enged következtetni, hogy nem akart meghalni, nem szándékosan, előre kitervelt módon jutott a kerekek alá. Valóban vissza akart érni vacsorára, tudatos énje igazat mondott, amikor kérte, hogy a kaput hagyják nyitva. De egy hirtelen támadt ötlet, hogy átbújik a tehervonat kerekei alatt, - talán visszaidézve gyermekkori játékát - megmentette attól, hogy - addig is súlyos keresztjének terhét tovább növelve - megélje a halálát követő világborzalmakat. Az íráskép a dr. Garamvölgyi László által is kinyomozott „balesetet” erősíti meg, amely viszont lélektani irányból nem „véletlen”, hanem a tudattalanban, pontosabban a felettes tudatban zajló folyamatokra utal. A kézírások alapján a halála napján megérkezett a
9
csúcsra, önmagához („ a hetedik te magad légy”), a teljes lelki békéhez, mélységes átnemesüléshez, léggyökerei már a másik dimenzióba, a túlsó világba nyúlnak át. Másképpen fogalmazva, az isteni kegyelem átsegítette őt, amire Radnóti Miklós tisztánlátása is utalt: „A tiszta és mindig világosságot áhító lelken törvényszerűen teljesedett be a sors. Megalázó szegénységben élt, folytonosan és egyre szaporodó csalódások között. Ilyen természetes halált csak egy költő halt még a magyar irodalomban, Petőfi Sándor, a magyar szabadság költője, a segesvári csatatéren. Nem bírta volna elviselni azt, ami utána következett. Attila sem.”
Hét emberként szállt a sírba… József Attila sorsa, költészete, életútja arra is késztet, hogy mélyebben gondolkodjunk el a betegségegészség fogalmáról. Bármely „betegség” valamiféle egyensúly felbillenést jelent, az alkalmazkodás zavarát, amelyet testi szinten viszonylag könnyű behatárolni, a psziché szintjén azonban jóval kényesebb. A bonyolultabb érzéseket könnyebb betegségnek nevezni, mint megérteni a lélek átalakulásának epizódjait és törvényszerű útjait. Könnyebb volt a pszichológusoknak is betegséget diagnosztizálni, mint belátni saját kudarcaikat. A pszichológia tudománya maga is vívódik, hogy lehetetlen meghúzni azt a határvonalat, ahol az egészség véget ér és elkezdődik a betegség, mert minden ember egyszeri, külön világ. Láthatóan az egyik téves alapja a betegség-diagnózisnak az, hogy nincs különválasztva a pszichológiai-pszichiátriai megközelítésben az egészséges embert is utolérő szenvedés és a betegség. Összemosódnak azok a kényes határok, amelyek a tisztánlátást adhatják. Vagyis vannak a normális, egészséges állapotaink, lehetnek egyensúlyvesztéseink, ami bármelyikünkkel megtörténik veszteség, gyász, nagy lelki terhek cipelése idején, és lehet valóban beteg valaki testi, lelki vagy szellemi síkon, ami patológiát, súlyos deformációkat jelent. József Attila élete és utóélete egyaránt felráz, és magunkra ébreszt, megrendíti az értékekről alkotott hamis elképzeléseinket, előítéleteinket, új irányba fordít. Páratlan mélységélességgel látta a világot, önmagát, ebben az ellentmondások is hangsúlyosakká váltak. Világos tudat és spirituális fejlődés nélkül az emberi lét nagy próbatételeit, egyéni életünk személyre szabott feladatát nem lehet megoldani, a belső ellentéteket nem lehet áthidalni. Élete, tragédiája mutatja, hogy körülményeink pusztítóak lehetnek, csak a teremtett világ törvényeit követő társadalom állíthatja vissza az igazi értékeket, amelyek mindannyiunk számára otthont adhatnak. Vajon Bak Róbert, Rapaport Samu és bárki közülünk, ilyen kereszttel, ilyen háttérrel mit tudott volna, mit tudna kihozni az életéből?
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
10
20:26
Page 10
Dobogó
E témát boncolgatva, nem pusztán József Attila betegségére kell rákérdeznünk, hanem arra is, hogy vajon miért hangsúlyozódik az utókor részéről a költő betegsége? Úgy tűnik, hogy József Attila költészetének, „betegségének”, személyiségének értelmezése mindig az adott társadalmi lelkület kivetülése is. Nem véletlen, hogy most agressziótól tékozló világunkban éppen a borderline szindróma merült fel, amely esetén „létfelfogásról és kapcsolatmintáról van szó, nem pedig betegségcímkéről.” - ahogyan Joachim Gneist német pszichoterapeuta definiálta. Az a kettősség, ami felmerül e betegségben, rávilágít arra, hogy az én határai hol vannak szakadozottan megfoltozva, hol vannak gyémánt keménységűre szilárdulva. Rámutat az önmagunkká válást megnehezítő törési és illeszkedési pontokra. A művészet nem lehet függvénye egy történelmi kor gazdasági-politikai érdekeinek - a szellem szabadsága megkívánja a teljes teret. A tudat határozza meg a létet, a felismert szellemi tudással ismerhetjük meg a törvényeket, azt alkalmazva formálhatjuk a történelmet. Ehhez a tudatosság nélkülözhetetlen, erre nyitotta rá a szemünket József Attila. Manipulált, anyagba ragadt világban Isten világát nem őrizzük, hanem pusztítjuk, s vele veszélybe sodorjuk az egész emberiség létét. Kétségbeesetten fedezi fel a kiüresedett világot, amelyben a valódi értékek széthullanak, s a pénz uralma egyre erőteljesebb:
„Ne hadd el magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle“ (Vigasz) Elgondolkodva e pár soron, akár az ózonlyuk keletkezésének gyökereihez juthatunk el, mintha előre figyelmeztetne a XX. század végén bekövetkező tragédiára, a Teremtés törvényeit semmibe vevő ember létrontó piacgazdasági magatartására. A kézírásából feltáruló szintézisteremtő képességet, holisztikus látásmódot, az egész univerzumot egységben látó szemléletet nemcsak a verseiben, de társadalomfilozófiai írásaiban is felfedezhetjük. Ezeket tanulmányozva találjuk meg egy emberarcú társadalom felépítésének eszmei útmutatóját: „A napi politika aljas, sőt minden politika, az viszi csődbe minduntalan az emberiséget. És más nem is segít, csak a makulátlan idealista filozófia, metafizika a szellemekben és a tiszta erkölcsiség a lelkiekben... Gondolkozz a gondolatért, szeress a szeretetért, költs a költészetért - és egy emberélettel közelebb van a jóság és szolidaritás teljessége mindenki számára. Mindaddig balgaság az önfeláldozás, amíg az ember saját maga. Istennél kisebb szempontok szerint irányítja, tehát olyan szempontok szerint, amelyek lehet hogy az igazság hordozói, de ha kétségkívül is azok, akkor - gyakorlatról lévén szó - csak történeti
igazságra vonatkoznak, nem pedig ezeknél százszor elvontabb örökkévalóra.” A gondolkodásra lusta ember elkényelmesedése az egyik szellemi betegségünk „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat” (Ős patkány terjeszt kórt miköztünk…) Idegenek vagyunk saját létünkben, saját világunkban. Sok mindent ellenkezően teszünk, mint ahogyan azt belülről érezzük, hogy tenni kellene, mert társadalmi előítéletek, anyagba ragadtság a lelkünket bénítja. A XX. és XXI. századi ember szorongása és depressziója figyelmeztet, hogy nem a saját életünket éljük. Csak testünknek vagyunk tudatában valamelyest, lelkünknek, szellemünknek nem – a fejlett ember erre a felismerésre ébred. József Attila folyamatosan fokozta erkölcsi erejét, a belső tartása sohasem roggyant meg, bármilyen nehéz helyzetbe is került. Élete gyöngyház-kagyló lét: gyötrődő ember és gyötrődő költő, szenvedéseiből ontotta gyöngyeit, amelyet marokra szedhetünk. Számtalan gyöngysorba fűzve ezeket, mindegyikből az örök fény árad. Verseinek átütő ereje abban is áll, hogy a legtermészetesebb közvetlenséggel emelte magasra a mércét, szigorú tekintete némán kérdez: mit kezdünk az életünkkel, Isten adta szabadságunkkal, tehetségünkkel, a lelkünk mélyére ültetett, soha ki nem pusztuló szeretetünkkel, tiszta lobogású szerelmünkkel? Le tudjuk-e győzni kísértő árnyékainkat? Alkotásai, vallomásai, fennmaradt írásai hiteles képet adnak a meglehetősen nagy keresztet cipelő, nehéz sorsával küzdő, de szellemi síkon az anyag felett diadalt arató emberről, aki életével, küzdelmeivel egyaránt önmagunkká válni tanít bennünket. A földi élet adta kihívásokra csak egyetlen válasz lehetséges, amit a Két hexameterben hagyott ránk örökül:
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Juhász Gyula, a pályatárs és barát szavait ma is hallani: „Nem ismerek bölcsebb és igazabb fajvédelmet, mint a valódi tehetség, az ígéretes fiatalság megbecsülését, pártolását, okos és szerető felemelését.” Vajon ha most itt élne közöttünk, ki karolná fel, ki segítené őt egzisztenciális gondjaiban, hogy költőként élhessen, ki emelné maga fölé, s ki tudná kríziseiben teljes szívéből átsegíteni őt – csupán mélységes szeretetből, tehetsége iránti megbecsülésből? Ki nyújtana neki kezet, hogy a teremtett világ pártatlan törvényeire, a Teremtés rendje szerinti szabadságra épülő társadalmat felépítse vele együtt? (VÉGE)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 11
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM
11
Szentek legendái - legendák szentjei
SZENT PATRIK FELLEGI BÉLA Írország már a korai középkor óta mint a „szentek szigete” ismert, mégis Patrik az egyetlen szent, aki az egész Egyház egyetemes kalendáriumában Írországot képviseli, és ő sem született ír. Szent Patrik életének és tevékenységének képét megrajzolni ma nehezebb, mint bármikor. Szerencsére önvallomásokat hagyott ránk írásaiban. Nem volt tudományosan képzett ember. Családja valószínűleg jómódú volt, hiszen ír tengeri rablók akkor fogták el és hurcolták el rabszolgaként a tizenhat éves fiút, amikor nyári szállásukon tartózkodott vidéken. Patrik később elhurcoltatását jogos büntetésnek tekintette azért, mert „elfordult Istentől, parancsait nem tartotta meg”. Nagy hitének kellett lennie, mert idegen fogságban „bűneire gondolt és teljes szívből megtért”, s kérte Istent, hogy „gyakoroljon kegyelmet ifjúságával és tudatlanságával.” A szülői ház biztonságából és jólétéből kiragadva, a fogolynak birkákat kellett őriznie Írország nyugati partvidékének hegyein. Írország éghajlata viszonylag enyhe, ezért a juhok a szabadban telelnek, úgyhogy a pásztorok esetenként fagyban és hóban kénytelenek a munkájukat végezni. A körülmények és készületlensége ellenére Patrik kitartott a megtérésben. Minden reggel napkelte előtt kelt, hogy imádkozzék. Egészsége nem látta kárát, mert amint mondta, „a bennem lévő Lélek fölmelegített”. Hatévi fogság után Patrik egy éjszaka álmában hangot hallott, amely azt mondta neki: „Jól teszed, hogy böjtölsz. Nemsokára visszatérsz hazádba. Lám, a hajód készen áll!” A hang indítására Patrik elmenekült, és kalandos úton végül visszatérhetett Britanniába szüleihez. Eleven hite arra ösztönözte, hogy apjának és nagyapjának példáját kövesse, és előkészüljön az egyházi pályára. Egy éjszaka álmában az írek hangját hallotta: „Kérünk, jöjj és élj közöttünk!” Kérte fölvételét az egyházi rendbe, így akarta követni a hívást, amelyet ő úgy értelmezett, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között. Először viszszautasították, mert egy régi barátja visszaélt bizalmával: kibeszélte egy gyermekkorában elkövetett bűnét, amely alól Patrik már régen föloldozást nyert. Mindez jellemző viszont Patrik igazmondására és lelkiismeretességére. Az otthoni visszautasítás után Patrik Galliában folytatta tanulmányait. Elöljáróinak Britanniába küldött jelentései kedvezőek voltak, ezért rá esett a választás, amikor Celesztin pápa tervei szerint egy püspököt kellett Írországba küldeni, hogy az addig szórványosan kezdeményezett térítést elvégezze. Kiképzése alatt Patrik különösen a Szentírásban tett szert jártasságra. Patrik írországi missziója páratlanul sikeres volt. Nemcsak a törzsfőket nyerte meg, hanem magát a népet is, amelyet a sziget legeldugottabb zugaiban is fölkeresett. Az írek részéről szokatlan készséggel találkozott. Ennek a ténynek köszönhető, hogy Írország kereszténnyé válása vértanúk nélkül ment végbe. Patrik fölfogása a maga feladatáról azon a tényen alapult, hogy a lelkében hallott isteni szó a gyakorlatban és az Egyház által – bizonyos egyháziak ellenállása ellenére is – meglepő igazolást és megerősítést nyert. Ebből a tényből eredt személyes felelősségtudata,
amely alapjául szolgált – vezetői jogai gyakorlásához szükséges – tekintélyének. A papok és a világiak életét világos rendelkezésekkel fékezte meg, és ezzel megvetette alapjait annak a szokatlanul kemény fegyelemnek, amellyel az ír egyház századokon át kitűnt, és amely képessé tette, hogy kiálljon egy rettenetes üldözést. Amint saját életében kiegészítette egymást a mély, személyes meggyőződés és a közösség megkövetelte rend, Patriknak gondja volt rá, hogy az írek kereszténnyé válása ne maradjon külsőleges. Megkövetelte, hogy a megtérés legyen példaszerűen valódi és gyökérig ható. Azokra az ezrekre gondolva, akiket megkeresztelt, nyugodtan jelenthette ki: „Isten a tanúm, hogy közülük egyet sem tévesztettem meg, de nem is volna értelme Isten vagy az Egyház kedvéért félrevezetni valakit, hiszen akkor a hitjelölteket magam ellen ingerelném, magunkat (misszionáriusokat, papokat és keresztényeket) üldözésnek tenném ki és vétkemmel ártanék az Úr nevének.” Sikere nyilván annak a körülménynek tulajdonítható, hogy bár egykor az írek foglya volt, aki egy püspök teljes hatalmával ért vissza, sosem viselkedett győzőként. Patrik érezte feladatának nehézségeit. Írországot gyakorlatilag nem érte el a római civilizáció. A barátságtalan éghajlatot és a magasabb fejlettségű gazdasági alakulatok hiányát ismerte fogsága idejéből. Biztosan már akkor tapasztalta, milyen nehéz az íreknek egymás mellett élniük a törzsi villongások, az irigység és az időnként előtörő erkölcsi zabolátlanságok következtében. Másrészt Patrik a kereszténység számos tanítását – különösen a gyengék, a nők és az öregek megbecsülését, valamint a szellemiek értékelését – ráépítette az ír jellem bizonyos alapvonásaira. Hogy Patrikot bízták meg Írország misszionálásának befejezésével, azt jórészt annak köszönhette, hogy fogsága alatt megismerte az országot. Hatéves írországi tartózkodása után kétségtelenül kifogástalanul beszélte az ország kelta nyelvét. Írország lett az első ország az Alpoktól északra, amely saját egyházi nyelvet fejlesztett ki. Mindössze néhány alapfogalmat vett át a latinból, amelyek hiányoztak az írből. Az elismerés, amelyet munkája aratott, azért is figyelemre méltó, mert Patrik nem volt ír származású. Írországnak a korai középkorban az egész keresztény Nyugat-Európa életében játszott nagy szerepe ellenére Szent Patrik tisztelete Írországon kívül szinte alig terjedt el. Az Írország anyagi és szellemi javai között feszülő aránytalanság Patrik népszerűségének terjedésében is nyomot hagyott. És ez figyelemre méltó példája annak, hogy a hit győzelme nem mérhető a világ méreteivel. Ünnepéről az 5. század óta tudunk. A római naptárba 1631-ben vették föl, március 17-re. SZENT PATRIK IMÁJA Urunk Jézus: te légy velünk, te légy előttünk! Urunk Jézus: te légy mögöttünk, te légy bennünk! Urunk Jézus: te légy alattunk, te légy fölöttünk! Urunk Jézus: te légy megengesztelődésünk, te légy békességünk! Urunk Jézus: állj jobbunkon és balunkon. Urunk Jézus: légy mellettünk, ha lefekszünk és ha fölkelünk. Urunk Jézus: te légy azok szívében, akik ránk gondolnak. Urunk Jézus: te légy azok ajkán, akik rólunk beszélnek. Urunk Jézus: te légy minden szemben, mely minket lát. Urunk Jézus: te légy minden fülben, mely minket hall.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
12
2007.04.10.
20:26
Page 12
Dobogó
A LEGBÁTRABB KÖZSÉG NÉMETH ZSOLT 2007. február 10-én bensőséges ünnepség zajlott egy kis őrségi faluban, Kercaszomoron. A résztvevők egy olyan eseményre emlékeztek, mely a magyar történelem legdicsőségesebb lapjaira tartozik, ennek ellenére alig tud róla valaki. Ez az írás azért készült, hogy minél több emberhez eljusson a jeles esemény híre, s megtanulhassa: mennyit ér a civil kurázsi. Kercaszomor a mai magyar-szlovén határ közvetlen közelében helyezkedik el. A történések idején, közvetlenül az I. világháború után itt még két község volt: Kerca és Szomoróc, melyek 1942-ben egyesültek. A hajdani Szomoróc feküdt közelebb a határhoz, Kerca valamivel távolabb. 1919. augusztus 12-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) csapatai az I. világháborút követő fegyverszünetek megkötése után átlépve az államhatárt megszállták Szomorócot, amely akkoriban színmagyar református község volt. A tiltakozás a háború utáni zavaros időkben mit sem használt. A helybeliek azonban nem csak úgy gondolták, hogy ez így nincs jól, hanem a tettek mezejére léptek. 1920. augusztus 1-én éjjel 11 órakor Rankay főhadnagy, a kercai határőr kirendeltség parancsnoka az alá beosztott 17 katonával, valamint a hozzájuk csatlakozó szomoróci és kercai férfiakkal megtámadta és elűzte a megszálló szerb katonaságot. Néhány kézigránát elhajítása és puska elsütése elegendő volt ahhoz, hogy a szerb helyőrség fegyverét eldobálva fejvesztetten meneküljön. Emberéletben nem esett kár egyik oldalon sem. A győzelem látszólag időleges volt. Embererőben és fegyverzetben megerősített szerb-horvát-szlovén csapatok tértek vissza, és vonták ismét megszállás alá Szomorócot. Az, hogy magyar emberek egy a Magyar Királysághoz tartozó magyar falut visszavettek a szerbektől, a megszállók szemében természetesen bosszúért kiáltott. Horváth Pálnak, a Muraszombati járás főszolgabírájának a szombathelyi Magyar Királyi Körletparancsnoksághoz írt jelentéséből idézünk: „a (felkelésbe) beleelegyedett szomoróczi polgári egyéneket rettenetesen elverték és Muraszombatba kisérték. Muraszombatban az utcára néző községi fogdába zárták el őket, s minthogy több napon át nem adtak nekik eledelt, az éhségtől ordítottak, úgy hogy az ott járó kelő közönség szerzett tudomást a jugoszlávok barbár viselkedéséről. Muraszombati úri aszszonyok panaszt emeltek emiatt az ottani rendőrbiztosnál, hogy kultúrállamban még a rablógyilkos élelmezéséről is gondoskodnak, ki erre azt választ adta, hogy ezek nem érdemlik meg és úgy is az a céljuk, hogy éhen pusztuljanak. A közönség a szomoróczi-
akat őrző őrséghez fordult, kik emberbaráti érzéstől indíttatva megengedték, hogy titokban élelmezhetik őket és csak ezeknek köszönhető, hogy … az éhhaláltól megmenekültek.” Egy emberséges hadbíró szerencsére szabadon engedte a foglyokat, akik hazatérhettek. A történtek azonban nem maradtak hatás nélkül. 1922. február 9-i hatállyal a Határmegállapító Bizottság – nyilvánvalóan figyelembe véve a történteket – engedélyezte Szomoróc visszatérését Magyarországhoz! A bátor kercai és szomoróci emberek helytállása tehát teljes sikerhez vezetett: két és fél éves idegen uralom után visszatérhettek az anyaországhoz. Hogy kétely ne lehessen a tekintetben, hogy a fegyveres akcióra szükség volt, álljon itt Blaha miniszteri tanácsosnak a Magyar királyi Belügyminiszter megbízásából 1922. február 11-én írott levelének részlete: „A Budapesten működő Határmegállapító Központtól nyert értesítés szerint a vendvidéki határvonalnak Szomoróczról Lendvaújfaluig terjedő részén a határmegállapító bizottság egyes határkiiga-zításokat rendelt el, a melyek foganatosítása céljából a szükséges technikai személyzet már ki is küldetett Nagykanizsára. Megjegyzem, hogy a javunkra eső határkiigazítás is csak ideiglenes jellegű, mert a népszövetséghez 26 vendvidéki község visszacsatolására vonatkozólag tétetett javaslat.” Mint tudjuk, az említett 26 vendvidéki község nem került vissza Magyarországhoz… Álljon itt a felkelés szomoróci résztvevőinek neve: Ábrahám Lajos, Császár Antal, Horváth Sándor, Ingiszi Ferenc, Kulcsár Antal, Papp József, Papp Sán-
A 2002. február 10-i ünnepi megemlékezés résztvevői a szomoróci haranglábnál. Fotó: Simon Attila
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 13
13
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM dor, Pongrácz Sándor, ifj. Pongrácz Antal, Pongrácz Ferenc, Pongrácz Dániel. A megszállók ellen fegyvert ragadó határőrök és kercai férfiak neve sajnos nem került feljegyzésre, vagy eddig nem sikerült felkutatni, és valószínűleg a szomoróciak névsora sem teljes. A visszatérés után a szomoróciak első dolga az volt, hogy az I. világháború alatt elhurcolt harangjuk helyébe újat öntessenek. A harang stílszerűen Sopronban, a hűség városában készült, s már 1923-ban elfoglalhatta helyét a község fa haranglábában (képünkön). A harang még ma is megvan – az ünnepség során az egyik felkelő unokája azt meg is kondította – az egykori szerb határőrbódé helyén felállított Tisza István emlékoszlop viszont már nincs: a II. világháborút követő kommunista uralom eltávolította. A harang szava viszont a legsötétebb időkben is szólt azoknak, akik értették. A szomoróciak a II. világháború végéig minden évben megünnepelték a felkelés és a hazához való visszatérés évfordulóját. A kommunizmus évei alatt erre természetesen nem volt lehetőség. A nemes hagyomány azonban a visszatérés 80. évfordulóján, 2002-ben újra életre kelt: a kercaszomoriak azóta ismét megemlékeznek eleik bátor helytállásáról. A felkelés 80. évfordulójára önerőből emlékművet emeltek, melyet Szervátiusz István helyben élő szobrászművész készített. A Vas Megyéért Egyesület és a Vas Megyei Honismereti Egyesület 2002. augusztus 11-én a Vas megye legbátrabb községe címet adományozta Kercaszomornak. Az I. világháborút követő időkben csupán két magyar település volt, amelyik fegyverrel szállt szembe a szláv megszállókkal: Balassagyarmat és Szomoróc. Az Országgyűlés Urbán Árpád szocialista képviselő önálló indítványa nyomán 2005. május 30-án törvényt fogadott el arról, hogy Balassagyarmat városának a Legbátrabb város kitüntető címet adományozza. A törvényjavaslathoz Németh Zsolt fideszes képviselő (nem azonos e sorok írójával) módosító indítványt nyújtott be, hogy egyidejűleg az országgyűlés adományozza Kercaszomornak a Legbátrabb község címet. Az önkormányzati bizottság támogatása ellenére a módosító indítványt a szocialista-szabaddemokrata többségű parlament elutasította. A magukat jobboldalinak mondó pártok képviselőinek többsége sem támogatta a módosító javaslatot… Tisztelet és megbecsülés az 1920. augusztus elsejei felkelés bátor résztvevőinek, és mindazoknak, akik 1945-ig fenntartották, majd 2002-ben felélesztették a jeles esemény emlékezetét! A szerző köszönetét kívánja kifejezni Zsiga Tibor történésznek, Orbán Róbert helytörténésznek, Benczik Gyula levéltárosnak, és Kapornaky Sándor helytörténésznek, Kercaszomor jelenlegi polgármesterének, akik kutatási eredményeit e cikk megírásához felhasználta.
BOMBENHOLOCAUST 62 évvel ezelőtt az angol és az amerikai légierő gyújtóbombákkal égette fel és tette a földdel egyenlővé Drezda városát. A II. világháború során egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - még a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem. 1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le. Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú gyújtóbombát dobtak le. A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy, két napos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba. Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat. A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14-i német bombázását akarták ilyen módon „egyensúlyozni“. Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg, 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen. JACK CORN (gondola.hu)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
14
2007.04.10.
20:26
Page 14
Dobogó A Szent Kereszt és Krisztus szenvedésének szabályzatos papjai
(Szenvedés-testvérek, Passionisták, C. P.) BAKK ISTVÁN A szabályzatos papok (Congregatio Passsionis Jesu Christi) fiatalabb társulatai is ide sorolhatók, melyek közül a Passionistáké a legfontosabb. Massari Anna Máriának 1694. január 3-án született fia Pál Ferenc, (Keresztrőli) Piemontban. Anyja nagyon vallásos nő volt, aki nem ismert kedvesebb elfoglaltságot, mint a katolikus hiten való elmélkedést és buzgó imádságot. Gyermekét istenfélően nevelte és a mély hitét a legnagyobb siker követte. A szülők korán elhunytak, és a hasonló érzelmű ifjak társaságában, akikkel az időt töltötték, a hit legfőbb igazságairól beszélgettek és elmélkedtek, ezáltal hitük egyre szilárdult. A fiatal emberek külső erősítést és bátorítást kaptak egy tudós kapucinustól, akivel ez időben megismerkedtek. A törökök elleni harcban a velenceiek oldalára özönlöttek a hit harcosai, akik a hatalmas tengeri sereg indulását várták. Pál is csatlakozott a velencei keresztes hadsereghez. A gyors harci kedv oly gyorsan aludt ki, mint a szalmaláng, és így Pálunk minden szolgálattétel nélkül Velencéből visszatért szülőföldjére. Az evangélium terjesztését megcélzó társulat megalapításával fáradozott. Az egylet részére szabványokat írt, amelyeket az alexandriai püspök jóváhagyott. 1720 nov. 22-én fekete köntöst kapott, és a „keresztrőli” nevet nyerte. A San Carlo di Castellazo melletti remeteségbe vonult vissza. Magányában idejét a rend teljes szabályzatának kidolgozásara fordította. Fivére, János, szintén hozzá csatlakozott, és jogot kaptak arra XIII. Benedek pápától az 1725-ben kiadott levelében, hogy újoncokat vegyenek fel az egyletükbe. Ez évtől számítja keletkezését a „sarutlan Passionisták” gyülekezete. Pál és János nem voltak papok, ezért nem léphettek szószékre, és ezért nem tudtak, mint hitküldérek működni. Ezen segített Cavalieri Aurelio püspök a nápolyi királyságból 1727-ben, úgy, hogy a két fivért pappá szentelte. Ugyanabban az évben az argentárói hegyen az első házat alapították a passionisták részére. Keresztes Szent Pál, az egyike kora legnagyobb misztikusainak, rendkívüli tevékeny lelkipásztori szolgálatot folytatott. Különleges karizmája a népmissziók tartása. Eszménye volt a visszavonultság, az ima és a vezeklés, valamint az apostoli buzgóság szintézise. Halálakor, 1775-ben, 12 kolostorban 170 passionista törekedett ennek az eszménynek a megvalósítására. Pálnak (1694. január 3 - 1775. október 18.) szigo-
rú életrendje és a missiók alkalmával hitszónoklatainak megragadó ereje Itália sok vidékén nagy tekintélyt szerzett, és így társainak naponkénti növekedését látta. 1775. október 18-án halt meg; halálos ágyánál társai János evangéliumából Krisztus szenvedéstörténetét olvasták neki. XIV. Benedek pápa (1746. ápr. 18-án) és XIV. Kelemen (1769. nov. 15-én) a rend közgyűléseinek új határozatait megerősítette, IV. Pius 1775. október 17én kelt brevéjével is helyeselte. 1732-ben alakult az első kolostor a közép-itáliai Monte Argentarón, szabályzatát XIV. Benedek erősítette meg 1741-ben. 1843 óta a rend Brazíliában is végzi a missziós tevékenységét; a parsi és a nicopolisi püspökségben 4 rendtársuk több ezer bolgár hivőnek üdvéről gondoskodott. A népi missziók és az ő kitartásuk a legtávolabbi országokban is ismeretes volt. A XIX. században eljutottak Észak-Amerikába, Ausztráliába is. Ma is megtalálhatóak mind az öt földrészen: 418 kolostorban 2700-nál több szerzetes képviseli a rendet. A gyülekezetnek a célja az isteni törvények előírásainak betartása és az evangéliumi tanácsok pontos megtartása. A tagok tartoznak hatékony hitszónoklatok által a népet Úristen titkaira, a kereszthalál fölötti elmélkedésre, tanítani és buzdítani. A szerzetesnek a szegénységet és a visszavonult életet kell választania. Felvételt csak az nyerhet, aki előbb a szándékát a gyóntató atyjával tudatja, magát jól megvizsgálja és erről a gyülekezet, vagy a tartomány elöljáróit értesíti. De még a belépése előtt a világi ügyeit ki-ki elintézni tartozik, hogy ezután csak Istennek élhessen. A testvérek ruhája közönséges anyagú durva posztó köntös és térdig érő köpeny, amely ugyanolyan színű gallérral van ellátva. A testvérek a palentini egyházi gyűlés által előirt hajnyíratot hordanak. Télen az elöljáró engedélye folytán gyapjúból alsó köntöst (tunikát) is felvehetnek. A felsőt bőrövvel szorítják magukhoz. A köpeny (köntös) bal oldalán fehér betűkkel Jézus neve van felírva; egy kis szív látható fölötte kis fehér kereszttel, mint Krisztus szenvedésének jelképe. Azonban az üdvösség ezen jeleit csak a próbaév elvégzésével kapják meg a testvérek. A világi rendtársak a papoktól való megkülönböztetést, az üdvösség jeleit, csak a köntösön viselik, a köpenyen nem. A sarutlan testvérek talppapucsban (Sandalia) járnak, és szegényes kalappal fedik be fejüket. A rend papjai és szerzettársai otthon kétféle sapka által különböztetik meg magukat, amíg a templomban fedetlen fővel jelennek meg.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 15
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Mielőtt a kérő (aspiráns), mint újonc a gyülekezetbe felvételt nyer, a magatartásáról hiteles bizonyítványokkal, kell magát igazolnia. Ha viszont a papi osztályhoz tartozik, akkor tudományos munkáiról és iskolai végzettségéről kell igazolásokat bemutatnia. Továbbá a felvételhez folyamodóknak igazolniuk kell azt is, hogy tökéletesen szabadok és semmilyen vétségért nem állnak vagy álltak törvényszék előtt. Felvételt nem nyerhetnek a 25 évüket betöltött személyek, vagy ha más rendnek öltönyét már viselték, csak különleges esetben, ha erényeikért a felvételt megérdemlik. A legszívesebben újoncokat vagy növendékeket vesznek fel. Az évenkénti felvehetők számát meghatározzák, és így a tartományvezető sem vehet fel a megfelelő szám felett senkit. A felöltözést 10 napi lelkigyakorlat és elmélkedések előzik meg, és a beöltözést a templomban ünnepélyes keretek között végzik. Megjelennek a szerzetesek mindannyian és az elöljáró beszédet tart, melyben a Krisztusért teljesítendő dolgokat ismerteti és az ezek által elnyerhető jutalmakat sorolja. A Jézushoz ragaszkodónak előnyeit és boldogságát vetíti előre. A felvételét kérő újoncot az egyház szokása szerint köntösbe öltöztetik, vállára keresztet tesznek, a fejére töviskoronát helyeznek, és a következő szöveget mondják neki: „Szeretett testvér! Fogadd a mi Urunk Jézusnak keresztjét. Tagadd meg magadat, hogy egykor az örök életben nála nyerjed jutalmadat. Ámen. - Szeretett testvér! Fogadd a mi Urunknak töviskoronáját, alázd meg magadat és hajolj meg az Isten hatalmas keze alatt s vesd magad alá Istenért minden teremtménynek.” A szertartás végén az elöljáró és a testvérek az újoncot a béke jeléül csókkal illetik, és szívélyesen intik arra, hogy Krisztus keresztjét állandóan vidám arccal viselje. A próba az újonc számára egy évig tart, és ennek sikeres letelte után az önkéntes szegénység és a tisztaság egyszerű fogadalmának letevésére bocsáttatnak. A negyedik fogadalmat is le kell tenniük, amely így hangzik: „Krisztus élete, üdvhozó szenvedése s halálának leghívebb emlékét buzgón hirdetendik.” A felesküvőnek hagyományos szokás szerint vállára keresztet, fejére töviskoronát tesznek, és Jézus Krisztusnak nevét a mellére tűzik. A pap eközben az Úrnak a szenvedéstörténetét olvassa Szent János evangéliumából. A következő szavak után: „emisit Spiritum” (kiadá lelkét) az újonc a következő szöveggel esküszik fel: „Én X. Y. ezennel fogadom és ígérem a mindenható Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának, és az egész mennyei seregnek, valamint neked is atyám, a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet, egyszersmind a mi Urunk szenvedése iránti áhítat leghatá-
15
sosabb felgerjesztését és előmozdítását a szent kereszt s a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedése sarutlan papjainak gyülekezetét intéző szabály és szabványok szerint. Ámen.” Az ünnepélyt a templom körüli körmenet zárja be. A gyülekezet és annak tagjai az egyház szokásos böjtjein kívül hetenként háromszor böjtölnek, szerdán, csütörtökön és szombaton. Az időt az ima, az elmélkedésekkel és papi ténykedésekkel és a tudományok tanulásával megosztva töltik. Hogy valaki magát a küldéri (a missiós tevékenység) szolgálatra szentelhesse, erre az elöljárónak felhatalmazása és különleges előkészületek szükségesek. A Praepositus Generalist (gyülekezet kormányzó főnöke) és a két általános tanácsost hat évre választják. A tanácsosok tudta nélkül semmilyen fontos ügyben nem dönthet a rend kormányzója. Ha a hat év alatt, amíg a kinevezése tart, meghal, akkor az első tanácsos lép az ő helyére. A tartományfőnököket, és a házkormányzókat, az újoncmestereket három évre választják meg. Jelenleg a gyülekezetnek központi háza Rómában van, nagy tekintélynek örvendenek a katolikus egyházban. Apostoli tevékenységük: népmissziók, lelkigyakorlatok, kis közösségek építése, továbbképző tanfolyamok. A kongregáció fiatal szentje Passionista Szent Gábor (1838-1862). A Szent Kereszt és Krisztus szenvedésének szabályzatos papjainak a szabványai a következő intelemmel végződnek: „Kérlek titeket testvérek, és igen esengek, hogy így működjetek, s álljatok az Úrban legkedveltebbjeim, gondosak levén mindig a rend őrzésének gondja körül, hogy a rend titeket őrizzen. Úgy legyen. Ámen.“ Irodalom: Dombi Márk: A fájdalmas Szűzről nevezett Szent Gábor élete, SzIT, Budapest 1924. Horváth Richárd: Passzionista Szent Gábor. Korunk szentjei, Budapest, 1938. Keresztes Szent Pál. A szentek élete, SzIT, Budapest, 1984.
Ha mindig szeretné tudni, hogy mi történik a szerves műveltségben ma, és mi történt régen:
http://dobogommt.hu a Két Hollós Könyvesbolt összes programja, videók, fotótár, írások, elemzések, az újság régebbi számai letölthető formátumban. Amennyiben feliratkozik Hírlevelünkre, úgy naprakészen kaphatja az eseményeket
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
16
2007.04.10.
20:26
Page 16
Dobogó
Elméletek és dokumentumok KISS ERIKA MÁRIA Bradák Károly a Dobogó előző számában közölt írását – a „fair play” íratlan szabályai szerint – előzőleg elküldte nekem, így megjelenése nem ért meglepetésként. Bár én azt szeretném, ha a vita nem köztünk, hanem a szakemberek között folyna, a felvetett kérdések közül néhányra ezúton szeretnék válaszolni. Csak azért néhányra, mert a könyv különböző fejezeteiben már kifejtettem ezek többségével kapcsolatosan a nézeteimet. A Fehérvár – fehér folt? című könyvemben – a magam hiányos ismeretei alapján ugyan, mégis – egy összefüggő logikai rendszer, és az ismert írásos és tárgyi dokumentumok alapján cáfolom azt az elméletet, amely a középkori Magyarország szakrális központját, és az azzal összefüggő eseményeket kizárólagosan a Dunakanyar-Pilis háromszögbe teszi. Ismereteim szerint Bradák Károly 1995-ben megjelent könyve indította el ezt, a mára önálló életet élő elméletet. Tehát elsősorban nemcsak a Fehérvár – fehér folt című könyv vizsgálódásait vitatom, hanem az egész elméletet, melyhez az alapot és a kiindulópontot ez a könyv szolgáltatta, és amely mellé több kutató odaállt. Hangsúlyozom tehát, hogy könyvem nemcsak Bradák Károly megállapításainak szól. Bár a Dobogó 2007. I. számában közölt, szövegöszszefüggésükből kiragadott részletek megtörik könyvem logikai rendszerét, az alábbi válaszaim talán segítik a megértést: – A (11-12. o.) hivatkozással közölt megjegyzéshez: A Pannónia Regia című könyvben az inkriminált oldalakon látható ábrákhoz kapcsolódóan a következő kormeghatározások vannak: 68. oldal, I-5. ábra kormeghatározása: „1030– 1080 körül”. A 69. oldalon az I-6. ábránál ugyancsak ezt a kormeghatározást olvashatjuk: „1030–1080 körül”. A kőemlékek fellelési helyeként a könyv mindkét esetben Székesfehérvárt, és a bazilika romterületét jelöli meg. Tehát továbbra sem tudom értelmezni Bradák Károly megállapítását, mivel 1030 szerintem még javában Szent István kora. Bár a kormeghatározás Szent István korából átnyúlik a kora Árpád-korra, tudjuk, hogy abban az időben több emberöltőn keresztül folytak egy-egy ilyen jellegű épület építkezései, és többnyire az alapítóhoz, az építkezés megkezdőjéhez kapcsolják azokat, ahogy ez a székesfehérvári bazilika esetében is történt. Valószínűleg az is minden olvasó előtt világos, hogy én a Szent István-i hagyományt képviselem, így komolyabb félreértés nem származhat a következő
megjegyzésemből: „a jelzett oldalakon a faragott köveket ábrázoló fotók mellett szakszerű, a középkori eredetet bizonyító leírást találhatunk…” A középkorral azt kívántam jelezni, hogy nem ókori, azaz nem a római korból való. A könyvemben ugyanitt található ábrák viszont nem az említett könyvből származnak – ezt nem állítottam a könyvemben sem –, csak illusztrációk. Nem tartottam lényegesnek, hogy megszerezzem a Tóth Sándor: Pannónia Regia című könyvében szereplő ábrák közlési jogát, mivel a pontos hivatkozás alapján bárki utánanézhet ezeknek. A szóban forgó könyv kormeghatározásainak kérdése viszont már túlmutat vitánk keretein. – Bradák Károly könyvében többször bírálja Kralovánszky Alán megállapításait. Talán ezek között vannak olyanok is, amelyeket felülírt az idő, de azt is tudjuk, hogy az ismert régész munkássága mégsem volt eredménytelen. Továbbra is az a véleményem, hogy a régészet nem egzakt tudomány (és melyik az?!), viszont egyes művelőinek megállapításai egymásra épülnek, és – hibáikkal vagy igazságaikkal együtt – segítik az előrehaladást, és a végső, valós következtetésekhez való eljutást (ugyanúgy, ahogy ez más tudományágak esetében is így van). Nincs is ezzel semmi baj! A baj csak ott van, ahol minden egyéb körülmény mellőzésével teszünk cáfolhatatlannak ítélt megállapításokat. – Azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy a kutatók által sokat hivatkozott, Székesfehérvár – Négy évszázad városképei című, 42 képből, rajzból álló „metszetalbum” metszetei, és egyéb középkori metszetek minden részletükben hibátlanok és perdöntőek lehetnek a kérdés megítélésében. És mit kezdjünk például azokkal az adatokkal, amelyek szinte minden metszeten megjelennek, és máig ismert, máig használatos adatokat, elnevezéseket közölnek: Ilyen többek között a „Palotai kapu”, vagy a „Sárvíz folyó” feltüntetése és megnevezése. Ezzel szemben talán egyetlen metszetet tudunk felmutatni, amelyen Dunának nevezik a vitatott folyót. Melyik lehet a valós? Egyetlen ábrázolás megdöntheti az összes többi valódiságát? A könyvemben arra is felhívom az olvasók figyelmét, hogy a várost körülvevő falrendszer, a várfalakon belül (és kívül) levő építkezések folyamatosan változtatták a városképet, amelyet a rajzolók – ha tudtak a változásokról, illetve, ha jártak aktuálisan a helyszínen, akkor – feltüntettek, ha nem, akkor maradt a régi séma. Ezért is lehet annyi ellentmondás a metszeteken. – (59.o.) Hogy az egy-két metszeten ill. a Bradák Károly által közölt térképeken feltűnő „Vaczon”, „Vazzon” stb. felirat mit jelent, nem tudom, és nem is foglalkozom vele. Számtalan kisebb-nagyobb telepü-
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 17
17
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM lés született és pusztult el a századok során nyomtalanul. Akár ez is egy lehetett a sok közül. A könyvem hátlapján közölt, Lázár deák XVI. századi térképét is érdemes megszemlélni, mert az pontosan jelzi Alba Regia és a térség sok egyéb településének helyét. – Bradák Károly „Pontosabban…” című munkájának 45-47. oldalán látható térképek továbbra is azt bizonyítják, hogy Székesfehérvár 1552-ben, 1630-ban, 1675-ben is ugyanilyen néven szerepelt, ahogy ma is ismerjük. Elnevezése tehát nyilván még korábbi eredetű, és nem a XVIII. század elején ruházták fel ezzel a névvel és szakrális múlttal, ahogy azt például Pap Gábor is állítja. Ezzel kapcsolatban az olvasók figyelmébe ajánlom Grandpierre K. Endre: Őshonos-e a magyar a Kárpád-medencében? című könyvét, amelyet a Frig Kiadó bocsátott közre 2005-ben. Ebben a szerző a Bach-korszak időszakában történt agymosáshoz kapcsolja a Pap Gáborék által is a Habsburgokhoz kapcsolható történelemhamisítást. Csakhogy utóbbiak ezt közvetlenül a törökök kivonulása utáni időszakra teszik. – A fehérvári romkert helyének szakralitásával kapcsolatosan spirituális-ezoterikus érzékenységű, és ilyen tapasztalatokkal rendelkező ismerőseim azt mondják, hogy csak oda kell állni a területre, és lehet érzékelni a rendkívül erős, „szent” energiákat, amelyeket még mérőműszerek (például a Geiger-Müller számláló) is kimutatnak. Ezzel kapcsolatosan az olvasók figyelmébe ajánlom könyvem „A Pilis misztikuma” és „A Pilis-féle teória a szellemtudomány szempontjából” című fejezeteit. Összegzésként azt mondhatom, hogy a Pilis-féle elmélet véleményem szerint nem áll meg teljes egészében a lábán, mivel kihagy fontos írásos és tárgyi dokumentumokat, és ugyanakkor nem tud felmutatni helyettük valódi, perdöntő bizonyítékokat. Ez az irányzat látszólag a magyarságtudatot szeretné erősíteni. Szerintem azonban ezt a célt úgy is el lehetne érni, hogy nem rombolunk közben. Merthogy én sem tagadom, hogy a Dunakanyar-Pilis háromszögben kialakult a szakrális élet már jóval az Árpád-kor előtt is; hogy a Pilisben voltak szakrális helyek és történtek fontos, az állami-politikai élettel kapcsolatos események. Hogy miért nem fér gazdag középkori történelmünkbe – a kialakult elmélet szerint – Székesfehérvár múltja, szakrális szerepe, számomra rejtély. Nem szeretném tovább folytatni a polémiát. Ismét hangsúlyozom, hogy Fehérvár – fehér folt? című könyvem nemcsak Bradák Károly megállapításaival, hanem az ezekkel kapcsolatosan útjára indult, egyéb elméletekkel is foglalkozik. Ebben leírtam, amit erről a témáról gondolok, és szeretném a továbbiakban az olvasókra bízni az ítéletet. Ugyanakkor remélem, hogy végre a „szakma” is érdemesnek tartja a témát arra, hogy foglalkozzon vele, és megtalálja a megnyugtató választ a felmerült kérdésekre.
NEM RÓLUNK ÍRTÁK... Giraldus Cambrensis 1185-ben, Írország topográfiája című írásában elmondja, milyen botrányos dolgokat látott egy ulsteri királyválasztáson: leendő királynak, mielőtt a hatalmat átvehette, mindenki szeme láttára egy kancával kellett párosodnia, amelyet aztán levágtak, és megfőztek. A király a hús levében megfürdött, majd a jelenlévőkkel együtt evett a húsból, sőt a levesből is ivott. Az indoeurópai terület keleti szélén, Indiában is sokáig szokásban volt a lóáldozat, az Aszvamédha. Az áldozati mént egy álló évig őrizték, nehogy hágni tudjon, és elfecsérelje nemi erejét. Miután levágták, a király első felesége lefeküdt a kimúlt állat mellé, és ölébe vonta annak hímvesszejét. Az izlandi flateyri krónikából tudjuk, hogy Szent Olaf norvég király - 1000 körül - saját szemével látta, mikor egy parasztasszony előhozta rejtekhelyéről egy csődör bebalzsamozott nemzőszervét, ölébe vette, majd áldozatot mutatott be előtte.
Kancával párosodó férfi (Val Camonica, Észak-Itália)
Hasonló jelenet (Vitlycke, Bohuslan, Svédország)
Az állat levágása (Fossum, Bohuslan, Svédország)
(idézet: R. Broby-Johansen: Északi sziklarajzok című művéből, kiadta a Gondolat kiadó 1979.)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 18
18
Dobogó
GYERMEKKOR
(3. rész)
Molnár V. József: Az emberélet szentsége című könyve nyomán ken vállaltak munkát: gyomláltak, kapáltak, arattak, szedték a krumplit természetbeli juttatásért.
MOLNÁR V. JÓZSEF Erdőlés Az erdőlés: a fakészítés, a fa kidöntése és ágaktól való megtisztítása, s a fuvarozás - mindezeknél a gyermekek is segítettek; az aprófát kézzel összehordták, a rönkhúzásnál vezették az állatokat; hazafelé, lejtős úton a kerék „fékezését" gyermek végezte.
Házimunka, kendermunka A takarítás a leánykák dolga volt; a favágás, fa- és vízbehordás, tűzgyújtás, udvar- és utcaseprés a fiúk teendője közé tartozott. Állandó gyermekmunka volt a cipőtisztítás. Leánykák végezték a kicsi gyerek etetését és dajkálását; segítettek a főzésben is. Kenyérsütéskor a kisebb lányka vizet töltött a kovászkeveréshez, a nagyobb szitált. Disznóöléskor a gyermekek szalmát hoztak elő, vizet töltöttek a „hurkamosó“-nak, kolbásztöltéskor a belet szurkálták, s bekötözték a végét. A kendermunkánál a nagyobb leányok segítettek: „nőttek“, virágot „súroltak“, magot csépeltek, áztattak, tiloltak, fontak, a nagyobbacskák már szőttek is. A varrásnál általában babaruháig jutottak, vagy a férfiing „tűzdelés“-éig. Inaskák, cselédek, dajkácskák, szolgálók Inaskának, marhapásztornak egy-egy nyári idényre helybéli vagy szomszéd falusi gazdákhoz szegényebb rendű nagycsaládos gazdák kilenc évet betöltött gyermekei szegődtek el - fehérneműért, posztóruháért, esetleg pénzért. Cselédet egész évre (újévtől újévig) a jobb gazdák fogadtak - bérüket írásos szerződés rögzítette. A szolgálat próbahéttel kezdődött; ha a gyermeknek nem tetszettek a körülmények, nem volt köteles maradni; a legváltozatosabb gazdasági munkát kellett végezniük. Némely kisleány alig járt ki egy-két osztályt, megkezdte a „kóválygást“ - a falusi gazdák jórészt csak nyárára, vagy egy-két hónapra kicsi gyerekük gondozására fogadta fel őket. A városi úriházaknál gyakran egész évre gyermek-szolgálót fogadtak fel, a szegényebb sorú családokból. Napszám, részesmunka, bérmunka A nincstelen vagy csekély birtokú gazdák el nem szegődött gyermekei szüleikkel együtt idegen földe-
Iskola Az első osztályban a gyermekek megtanultak írni, olvasni és húszig számolni. Olvasókönyvük közmondásokat, gyermekverseket, mondókákat, köszöntőket, gyermekjátékokat, népmeséket és mondákat is tartalmazott - a népi műveltséget írott betű is közvetítette; az olvasmányok nemzetünk történelmébe avatták be a tanulót; (IV-VI. osztályban a történelem a falu múltjából tágult a nagyvilágig; a gyermek ekképpen megismerhette elei szerepét a nagy eseményekben; s ebből következően maga-magát is a történelem részvevőjeként érzékelte)! A beszéd- és értelemgyakorlatok révén a kicsik földrajzi természetrajzi és gazdasági ismeretek birtokába jutottak. Gyakorlati órákon: horgolni, kötni tanultak, tornán mozgásos játékokat játszottak. A további osztályok olvasókönyvei közmondásokat, meséket, mondákat, köszöntőket tartalmaztak. A gyermek fokozatosan megismerte a nyelvet, a fogalmazást, az alapvető számtani műveleteket és a mértant (kombinatorikát a „kiszámolós“ és „párosító“ játékokkal tanult). A földrajz helyi, később tágabb körű ismereteket nyújtott, kézimunkaórákon a kisebbek papírhajtogatással, agyagmintázással, szalmafonással, a nagyobb fiúk fafaragással foglalkoztak. A III-IV. osztályban a leányok megtanultak harisnyát kötni, majd varrni. A gazdasági és háztartási ismereteket alsóbb osztályokon egyszerűbb házi és iskolai gyakorlatok, az V-VI. osztályban kerti munka közben tanulták meg. Valamennyi ismeret hasznos volt; az iskolából kikerülő gyermek rögtön kamatoztatta. A mezei munkák időszakában sok gyermek hiányzott az iskolából - a legtöbbje két-három osztályt végzett el; de a gyermekek maguk se lelkesedtek a tanulásért - tisztelet néhány kivételnek. Némely gyermek akkor is „kerülte“ az iskolát, ha a szülő küldte. Sokan katonáéknál tanultak meg írni, olvasni. A század elején sok falusi iskolában együtt tanultak az „alsósok“ vagy legalább két osztály; de akadt olyan kicsi falu, ahol a hat osztály együtt volt. A tanítók „kemény“ fegyelmet tartottak, ha kellett verés árán. De az iskola „jót“ is adott a gyermekeknek: kapcsolatba kerültek az egykorúak, gyermektársadalom alakult. Szünetben játszottak: lovaztak, küldj király katonáztak, gomboztak. A leánykák bittyköveztek. Némely tanító maga is tanított játékokat. Gergely pápakor külön táncot rendeztek a gyermekeknek; hús-
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 19
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM vétkor versenyt futottak, májusban majálisoztak, pünkösdkor vetélkedtek.
Játékalkalmak A régi gyermekek szüleik minden igyekezete ellenére se nevelődhettek volna szívós, edzett, dolgos és kiegyensúlyozott felnőttekké, ha kettős kötelességük a tanulás és a munka mellett nem jut alkalmuk a játékra is. Néha az órán sem „ölte meg“ őket a figyelés: sokan „bubázódtak“ a pad alatt; tornaórán a tanító állította körbe játszani őket. A gyermekmunkák mellett is rendszeresen folyt a játék: a házpásztornak otthonhagyott lányok az istállópadláson játszottak. Ha estefelé a szülők kiültek a kapu elé - látótávolságban ott játszottak a gyermekek is. „Szórakozásra“ leginkább ünnepek előestéjén és délutánján került sor; szombaton este már kezdték a játékot. Vasárnap a gyermekek „alig tették le a kalánt“, a hétköznapinál jobb ruháikban már mentek estig játszani. Egy-egy víg kedélyű felnőtt maga is bekapcsolódott, csak a legnagyobb dologidőben szünetelt mindennemű szórakozás - kivéve a szakrális játékokat; beugrató tréfálkozásokat, meséléseket.
Játék A személyiségükben nap-nap után gazdagodó iskoláskorú gyermekek játékélete hasonlít is, de el is tér a kisebb társaikétól: a kiskorból örökölt szórakozási módok újabbakkal egészülnek ki, s valamennyi fénykorát éli. A kisebbek: hat-kilenc esztendősök továbbra is szívesen játszanak a természettől készen kapott játékszerekkel, sárból pogácsát, tortát gyúrnak; homokvárat építenek „lódítófáról sárpuskát“ hajítanak el. A növények inkább a kisebb leányokat vonzzák; bár a nagyobbak is szívesen jósolnak segítségükkel. A téli szórakozás az „iszánkodás“, a hóemberkészítés, a hógolyózás, a házi korcsolyán csúszkálás, szánkázás. Régebben holdvilágos estéken is kint szánkózott a gyermeksereg: Forró nyári napokon „feredni“ mentek, gáttal duzzasztották a csekélyvizű patakokat, a fiúk egymást belevetették a vízbe, megtanulták a „kutyaúszás“-t; a vízparton homokoztak. A kisebbek a felnőttek világát utánozták: a leányok pesztrálkodás, libapásztorkodás közben menyaszszonyt, vőlegényt vagy nyoszolyót alakítottak; de igen sok vidéken a gyermekcsapat időnként „lakodalmat“ játszott. A fiúk pásztorkodás közben hol háborúztak, hol kaszás férfiként - kalákában - faággal álltak rendbe; az iskolaudvaron a leányokkal együtt „lovaztak“. A játékszereket mindig maguk készítették el, rendszerint néhányan vettek részt a „gyártás“-ban. A játékfabrikálás igazi mesterei mindig a férfigyerekek voltak: szőrlabdát, disznóhólyagzörgőt, cérnakarika-
19
kocsit (traktort), nyilat, sárkányt, csepű- és pityókapuskát, parittyát, csúzlit; surrogtatót, pergetyűt, kelepelőt, gólyalábat, fakardot, szekérkét, csúszkát, famadarat, keréken forgó pillangót, álljfeljancsit, kicsi tutajt, kunyhót készítettek. A leányok legföljebb lágyszárú növényekből: cikorjavirágból, hagyma- és búzaszárból formáltak sípot, „kocsánymuzsikát“, gombból főztek surrogtatót, gyufaskatulyából vonatot. Babakészítésben viszont fölülmúlhatatlanok voltak: cérnából, fácskából, rongyból, kukoricacsutkából és csuhéból, tojásból, agyagból, makkból, cserfagolyóból egyaránt tudtak babát formálni; ruhát és ágyneműt bojtorjánból készítettek, útilapuból bútorokat is formáltak. A játékok szabályokhoz, meghatározott mozdulatokhoz, tánchoz, erőpróbához, gyorsasághoz, párbeszédhez, eszközök használatához szokatták a régi falu gyermekét. Esős időben is el tudtak szórakozni értelemfejlesztő és tréfálkozó játékokkal - nagyon kedvelték a zálogosdit, a fejtörős játékokat és a beugratókat.
Játszótársaságok A játszótársaság megválasztása az alkalomtól függött. Általában nem szerint különültek el, de korántsem kötelezően: néha például a kisebb legénykék is „befogóztak“ a leánykák énekes-táncos játékaiba, és viszont. A nagyobb fiúk már inkább megzavarták, megkergették a leányokat; fiúnak, leánynak saját nemében kellett megerősödnie. A nyári hétköznapi játszáson - legelőn, otthon - szomszédság szerint szerveződtek a gyermekek, alig négy-öt évnyi korkülönbséggel; néha a kicsi testvérek is a nagyobbak közé vegyültek. Legtöbben a közös játszóhelyek valamelyikén „csomolyodtak essze“, ahol együtt volt a környék apraja-nagyja. Tizenöt év alatt nem vegyültek a „nagyokhoz“, mert azok durván elzavarták a kisebbeket. A játék kezdeményezését és irányítását rendszerint a rátermettség döntötte el. A csoportjátékban főként azt kedvelték, aki kitűnt a játékban, de a „gyengébbeket“ se zavarták el. A nem kívánt szerepet kiszámolóval vagy sorshúzással osztották ki. A szabálytalanságokat a „kezdeményező“ szűrte ki. Egy-egy gyermek valamely játékba csak azért nem kapcsolódott be, mert abban ügyetlennek érezte magát. A túl ügyetlent egyébként biztatták, a túl szerencsést, pedig mondókákkal próbáltak „megrontani“. Sorrend a játszásban nem volt: örökké cserélgették a játékformákat, mikor, ami eszükbe jutott. A játékok részét alkotó mondókák mellett az egymás helyzetére, tulajdonságaira utaló társas gyermekmondókák a játszóalkalmakon keltek életre; itt adományozódtak rendszerint a „csúfnevek“ is; vagy az iskolában. (következő számunkban folytatjuk)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
20
2007.04.10.
20:26
Page 20
Dobogó
Megalitok a Tászok-tetőn FRIEDRICH KLÁRA
Dr. Kovács István tanulmánya további részében leírja, hogy a Tászok nevű hegygerinc a Csík vármegyei Ditró faluból a Halaság nevű patak mentén a Borszékbe vezető út bal oldalán fekszik. A kövek az 1313 méter magas tetőn mintegy 4-500 méter hoszszú vonalon a hegygerincen át vezető út két oldalán helyezkednek el, szám szerint 11 darab. (Emlékezzünk, hogy Kémenes Antal nyolc követ említ!) A közelben bővizű forrás található, amelyet Tolvajok kútjának neveznek. A terület régebben a község közös tulajdona volt, Kovácsék ottjártakor egy Köllő János nevű úr birtokolta, akinek disznócsordáját a tanulmányozás idején is ott legeltette egy oláh. Az emlékek területe erdő nélküli, de fakivágás nyomai láthatók. Dr. Kovács említi Benkő Károly művét 1855-ből, amelyben Csíkszentdomonkos leírásánál megemlékezik egy „Fenyítő-nek”, vagy „Írott-nak” nevezett kőről, a Bálán havas oldalában, amelybe „hunnus” betűk voltak vésve. Ezt azonban 1849-ben a báláni bányászok ezüstöt keresvén, „puskaporral felhányatták, szétrombolták, legnevezetesebben az egész kőnek déli oldalát, hol a betűk voltak, ma csak az északi feléből áll fenn kevés rész, hol semmi írás nincs”. Magán a Tászok-tetőn dr. Kovács robbantás nyomait nem találta, de a Tolvajok kútja nevű forrás közelében, a kődarabok alapján elképzelhetőnek tartja. A mikroszkópikus vizsgálat céljából magával vitt darabka olivines piroxen andesitnek bizonyult. Az andezit kőzet keménységére jellemző, hogy csak igen jó acéllal véshető, és a hozzá hasonló keménységű kvarccal karcolható. A kőemlékeken faragott, vésett és karcolt jeleket különböztet meg. A faragottak bányászcsákány szerű szerszámmal készültek, vonalhordozásuk szabálytalan, egyenetlen. Ugyancsak határozatlan, ingadozó a karcolt jegyek vonala, míg a vésett jegyek határozott vonalvezetésűek. A 11 kő dr. Kovács István által készített rajza és rövidített leírása
1. kő: Kb. 107x 80 cm. Faragott, vésett, karcolt jegyek egyaránt vannak rajta. Megtalálhatók többek között a kettős vonalú karcolatok, az „AHP”nek nevezett faragott monogram, egy római számjegy és svasztika.
2. kő: 50x90 cm. Rajta az „AHP” faragás.
3. kő: 130x140 cm. Karcolatokban, vésetekben a leggazdagabb. Rovásírás, pentagramma (5 ágú csillag), hexagramma (6 ágú csillag), heptagramma (7 ágú csillag) egyaránt található rajta. A Tarisznyás Márton Múzeumban (Gyergyószentmiklós) látható. 4. kő: 3-4 méter átmérőjű!!! Az „AHP” monogram található rajta. Nagysága miatt megfordítani nem tudták.
5. kő: 150x130 cm. Kettős vonalú karcolatok, rovásírás, pentagrammák, svasztika található rajta. A Tarisznyás Márton Múzeumban látható.
6. kő: 100x60 cm. Kettős vonalú karcolatok, rovásjegyek találhatók rajta. A 7-11-ig méretet már nem ad meg dr. Kovács, úgy sej-
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 21
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM tem, a zuhogó eső miatt fontosabbnak tartotta a jelek rögzítését.
7. kő: „Nagy terméskő”, rajta az „AHP” faragás. Pacskolatát az eső elmosta.
8. kő: Szintén nagy terméskő, tetején a „AHP“ és mesterjegyszerű vésett jegy.
9. kő: Nagy terméskő, rajta az „AHP” és kettős vonalú karcolatok.
10. kő: Kisebb terméskő, rajta az „AHP” faragás.
11. kő: Jókora, asztal nagyságú andezit tömb, rajta a dr. Kovács Által Mnek és T-nek nevezett vésett jegy. A továbbiakban dr. Kovács elemzésének rövid összefoglalását adom. A párhuzamok bőséges felsorolása mellett történeti áttekintést olvashatunk az 5-6-7 ágú csillagokról is. Véleménye szerint a 7 kövön szereplő „AHP” határjelölő monogram. E faragott jegyek karcolatokat vagy véseteket nem kereszteznek. Felhívja a figyelmet a keresztény középkor névrejtő monogramjaival való rokonságra. A kettős vonalú rajzolatokat mind karcolták, nem keresztezik egymást, tehát egy időben készültek. Az
21
egyes vonalú karcolatok több helyen metszik a kettős vonalúakat, tehát későbbiek. A pentagramma már megjelenik a druidáknál, germán fajegyként, láz elleni amulettként dán, német érmeken, Pythagoras (Kr. e. 580-500) is használta, valamint jelenti Krisztus 5 sebét is. A hexagrammát manapság kizárólag a zsidóság szent jelvényének tekintik. Eredete azonban Babilonig vezethető vissza, majd az arabok közvetítésével került a zsidósághoz. Az arabok Solomos pecsétje, a törökök Szulejmán pecsétje néven használták, a zsidóság Dávid pajzsának nevezi. A kora középkori keresztény koptok az áldozati kenyeret bélyegezték hatágú csillagot formázó fa bélyegzőkkel, de szerepel Kis Pipin dénárjain, és XV. századi bizánci érmeken is. IV. Károly 1354-ben a prágai zsidók számára pentagrammával és hexagrammával ellátott zászlók használatát írta elő. A heptagramma előfordulása ritkább, feltűnik egy minaret díszítményein, bizánci érmeken a IX. századtól, valamint középkori orosz érmeken. Dr. Kovács szerint e misztikus sokszögek a tászoktetői köveken tulajdonjegyként szerepelnek. A svasztika szanszkrit szó, a Nap ősi indiai jelképe. A svasztikából kifejlesztett egyenlő szárú kereszt (az 5-ös kövön) párhuzamait Dr. Kovács erdélyi, tégla- és kőjegyeken, svéd runaköveken találja meg. Az 5-ös kövön további keresztény jelképek lehetőségét is felveti (hal alakzat, a pentagramma, mint Krisztus öt sebe), valamint a kereszt szerű karcolatok, amelyek a hármas kövön is megjelennek és néhány Árpád kori éremmel hozhatók kapcsolatba. Eddig tart dr. Kovács István régész rendkívül alapos és nagy hozzáértést bizonyító dolgozatának ismertetése, amelyet az 1913. augusztus 4-10. közötti tanulmányútjáról írt. Bizonyosan visszatért volna Tászok-tetőre 1914 nyarán, de egy rablógyilkos politika öt évre vérbe fojtotta Magyarországot, majd következett az ugyanebből a rablógyilkos politikából eredő versaillesi-trianoni diktátum, amelynek következtében a történelmi Magyarország egy kifosztott, megcsonkított, kivérzett emberhez vált hasonlóvá - mint ezer év óta annyiszor - és még máig sem (2006) indulhatott el a gyógyulás útján. 1938-ban Szegeden jelenteti meg idősebb Jósa János, nyugalmazott gimnáziumi tanár az „Elintézés” főcímű és „A tászoktetői rovásírásos kövek felfedezésének története és egyebek„ alcímű füzetét. Ő idősebb Józsa Sándor ditrói igazgató-tanító testvére, de nevüket eltérően írták. E füzetben hivatkozik Józsa Sándor 1913. május 27-én írt levelére, amelyben az áll, hogy véleménye szerint a Tászoktetőn egy hun temető van és az írások hun írások. Idősebb Jósa János a továbbiakban bírálja Kémenes Antal azon magatartását, hogy magát az újságokban, mint felfedezőt állítja be, holott apósa már 1913. előtt is fedezett fel Gyergyóban írásos köveket, ezekre levélben felhívta az Erdélyi Nemzeti Múzeum figyelmét, aggódását fejezve ki, mert a földrendezés során magánszemélyeknek is jutott olyan föld, amelyen írásos kövek vannak, s ezek most „kitisztítják” területükről azokat. (következő számunkban folytatjuk)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
22
2007.04.10.
20:26
Page 22
Dobogó
Mit is tanított Jézus? Az imádság és a Miatyánk „sablonja“ VII. (befejező) rész VÍGH TIBOR Nézőpont: Az Ige csak nekem szól és csak rólam szól, hiszen bennem kell testet öltenie! Most áttérünk az imádság fogalmára. „Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18:1) – mondja Jézus, tanítván nekünk: az imádkozás kapcsolattartás Istennel. Emlékezzünk vissza a fejezetünk elején idézett mondatra: „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” (Mt 6:8) Ő ugyanis természetesen tisztában van a mi helyzetünkkel, és amire valóban szükségünk van, azt meg is adja. Tehát nem arra való az imádkozás, hogy valamilyen anyagi dolgot kérjünk Istentől, hanem arra, mi is legyünk tisztában a helyzetünkkel, mi is legyünk tudatában, mire van valójában szükségünk. Bármilyen meglepő is, nekünk „lelki” dolgokra van igényünk: a küldetéstudatunk, az Isten-tudatunk (ismeretünk) kialakítására, megerősítésére. És ezt az igényt kell tudatosítani magunkban. Alkalmassá kell válnunk Isten „befogadására”. - A kérésekkel fejezzük ki: készen állunk rá. - És ezt a célt szolgálja az imádság, ugyanis az imádkozás kapcsolatunk helyreállítása, megerősítése Istennel. Mivel Isten oldaláról ez a kapcsolat természetesen „hibátlan”, tehát a bennünk levő akadályokat kell megszüntetnünk ahhoz, hogy az Ővele való viszonyunk harmonikus legyen. Vagyis az imádkozás voltaképpen egy ön-összeszedés. Egy tréning, egy felkészülés. Például a próbára (a kísértésre): „imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.” (Mt 26:41) Most emlékezzünk vissza, mit mondott Jézus Péternek a „megtagadásra” utalva: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22:31,32) Az „imádkoztam érted“ szavak itt azt jelentik: - Azonosultam veled, a helyzeteddel, és „felkészítettelek a megrostálásra”, vagyis a próbára. – János Evangéliuma végén Péternek Jézus „jobban szeretsz engem, mint ezek?” (Jn 21:15) kérdésére adott válaszából meg is tudjuk: a „felkészítés” jól sikerült. Péter valóban megerősödve került ki a „kakas” történetből, mert megértette az eseményeket. És így vált alkalmassá „testvérei megerősítésére”, vagyis az „értük való imádkozásra”. Az imádkozás során magamat, a helyzetemet, Istenhez fűződő viszonyomat kell áttekintenem, és a „Miatyánk” ehhez ad mintát. Na most, gyorsan hozzáteszem a minta szóhoz, hogy persze a magyarázatok mindjárt azzal kezdik: „A Miatyánk nem sablon.” Döbbenet! Hát már hogyne lenne „sablon”! Jézus most mondja ki: „ti így imádkozzatok” (Mt 6:9). Ha
egyszer Ő azt mondja, akkor vagy ezt a szöveget kell mormolnunk reggeltől estig, vagy pedig az ebben levő szempontok szerint kell az életünket – egy-egy pillanatban – áttekintenünk. Tehát, mikor mi imádkozunk, akkor be kell vonulnunk a „szobánkba”, azaz a külvilágot ki kell zárnunk, befelé kell fordulnunk, és át kell tekintenünk a helyzetünket eszerint a szempontok szerint. Én, az egó (a test) imádkozom Istenhez, de lélekből kell imádkoznom, hogy a kapcsolat érzékelhető módon jöjjön létre. Hiszen „az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.“ (Jn 4:24) Jézus mondja a Getszemáni kertben: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.“ (Mt 26:41) Tehát az imádkozás során harmóniát kell teremtenem magamban. Össze kell szednem magamat. Ilyenkor Istenre fordítom a figyelmemet, helyreállítom Ővele a kapcsolatomat. De Isten és az egóm között még ott van az én halhatatlan részem, ezért annak küldetése felé is fordítom a figyelmemet, aki engem küldött (engem a saját halhatatlan részem küldött), vagyis mi a lelkem küldetése, miről van szó, mi történik itt velem? És ennek fényében kell imádkoznom. Az egónak (a testnek) minden pillanatban fel kell „nőnie” a küldetés nagyságához, a lélekhez. Akin keresztül vezet az út Istenhez. Így válnak érthetővé Jézus szavai: „szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lk 18:1) Hogy a léleken keresztül az egó is mindig megértse Isten szavát. Hiszen „igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.” (Jn 4:23) Amikor Jézus azt mondja, virrasszatok és legyetek éberek, az azt jelenti: „Állandóan figyeljetek oda, mi történik veletek!” Itt nem arról van szó, hogy ne aludjunk éjszaka – mondjuk, húsz órától reggel hatig virrasztunk, és hősiesen fáradtak vagyunk, a figyelmünk meg szétesik -, hanem szüntelenül összpontosítsunk a helyzetünkre. Hogy hol vagyunk? Ennek első lépcsőfoka: az imádkozás révén Istenre emeljük tekintetünket, hogy ne bűnösek, azaz céltévesztettek legyünk. Nézzük akkor a Miatyánkban levő szempontokat. „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved...” – „Szenteltessék meg”: tegyük élővé a mindennapokban a Te nevedet, ismeretedet. Az „ismereted” a Bibliában van leírva. Használjuk fel a gyakorlatban! Van egy helyzetünk, egy bajunk. Mit mond erről Isten? Tehát imádkozás közben fel kell ismernünk, milyen lelki törvénynek mentünk neki fejjel, amikor gondban vagyunk. „...jöjjön el az országod,” - bennünk teremtődjön meg a lelki béke. Isten törvényei kezdjenek el
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 23
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM tudatosan működni bennünk, és lássuk meg hatásukat a külvilágban is. „...legyen meg az akaratod,” - az örök élet - „amint a mennyben, úgy a földön is.” Lássuk meg a most is folyó örök életet, azaz tudjuk: van Isten. Ezért a Fiát, akit küldött, vegyük komolyan, hogy Igeként testet ölthessen bennünk. És akkor lesz örök élet tudatunk (örök életünk van), s így persze sokkal mosolygósabban tudunk élni, „amint a mennyben, úgy a földön is”: amint lélekben, úgy az anyagvilágban is. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,” – Add meg az Ige testet öltéséhez szükséges mindennapi felismeréseinket, melyek révén egyre jobban megismerhetünk Téged, és megérthetjük a Teáltalad teremtett világot. - Ez nem Jézus tanításának ismerete. Jézus tanítása az egy szöveg, és az Evangéliumokban van leírva. Ennek a hétköznapi életben való meglátása a mi mindennapi kenyerünk. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük! Sokszor azt gondoljuk: hogyha a tanítás szövegét ismerjük, ezzel már hiszünk is Jézusban, és minden rendben van. Pedig Jézus mindig hozzáteszi: „és meg kell cselekedni a tanítást”, csak ezt mi nem szoktuk komolyan venni. A „meg kell cselekedni” a mindennapi életben értendő. Ezek nem egyszerű dolgok. Szól hozzánk valaki, hogyan reagálunk rá? Lelkünk békéje távozik vagy nem távozik? Ilyen dolgokról van itt szó. Ez a mindennapi kenyerünk: mindig különbséget kell tennünk a mulandó és a halhatalan (örök) értékek között. Így töltődik ki tartalommal a most is folyó örök élet. „...s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Erre majd a végén térünk vissza. „És ne vigy minket kísértésbe,” - erősíts meg bennünket a kísértésben. Ha a kísértésről tudjuk azt, hogy az egy próba, akkor honnan merítünk mi erőt a próbához? Onnan, hogy örök életünk van. Onnan, hogy Isten tanítása mit mond erről, és nem onnan, hogy a szomszéd mit tanácsol. Ez nem vicc! Az a tanács, amit egy másik ember tud adni, az az ő önazonosításának és ismereteinek átadása. Arról már nem is beszélve, manapság már nem is személyes tapasztalat alapján kapjuk a tanácsot, hanem „látták a tévében” alapon, vagyis hogy hasonló helyzetben a szereplők mit tettek. A kapott tanácsot mi meg persze egyből kipróbáljuk, és „nem jön öszsze”. Mondjuk neki:
23
„Rossz tanácsot adtál!” Mire ő: „Én nem mondtam, hogy azoknak sikerült!” Bizony ilyen helyzetek is előfordulnak. A kísértésből erőt meríthetünk, ha fölismerjük, milyen részünket teszi próbára egy adott helyzet. Ha azt mondom, én vagyok a világ legerősebb embere, mégsem tudom „ezt a terhet” fölemelni, akkor ne kifogást keressek (azért nem tudtam „ezt” felemelni, mert „fújt a szél... mert zavart a fény... mert fáradt voltam), hanem mondjam azt: - Igen, én úgy éreztem, a világ legerősebb embere vagyok, de olyan erős mégsem vagyok, hogy „ezt” fölemeljem. - Na most, ha „ezt” itt, előttem valaki mégis fölemeli, akkor tovább kell folytatnom a fölismerést: „Aha, akkor ő erősebb nálam.” Így kell változtatnunk a világképünket. Mi nem ezt csináljuk, hanem változatlanul hagyjuk az önazonosításunkat, és inkább olyan magyarázatot adunk, mintha „ezt” valóban fölemeltük volna. „...hanem szabadíts meg a gonosztól.” Ez a gonosz a mi tudatlanságunk, a céltévesztésünk, a bűnösségünk. A „materialista” világképünk. Nem Isten fele, nem befele keressük az értékeket. Nem Istenre figyelünk, hanem mindenhova másfele. A külvilágban keressük a boldogságot. Végezetül: „...s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ez a tevékenység lényege, hiszen Jézus utána megismétli: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6:14,15) Nem véletlenül van ez megismételve. Az előző fejezetben szó volt az Ige testet öltésének hét lépcsőfokáról. Akarom – hiszem – tanulom - csinálom – tapasztalom – megértem – élem. Ennek volt „nulladik” foka a „bűnbánat”, amikor rájövök, hogy nem jó így, és elkezdek másik irányba menni. A „bocsánat” a „megértem” fokozat lényege.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
24
2007.04.10.
20:26
Page 24
Dobogó
Fejezetünk elején felvetődött, hogy az imádkozás az imád, imádat szóból levezetve a szeretet (adás-befogadás) fogalmához köthető. És bizony nemcsak oda köthető, hanem ez maga a szeretet megnyilvánulása, kinyilvánítása. Az imádkozás során – és persze utána is – szeretem Istent és az embereket, azaz helyreállítom velük a kapcsolatomat. Ezt nekem kell elkezdenem, mégpedig úgy, hogy megbocsátok az ellenem vétkezőnek. Mit jelent az, hogy megbocsátok? Én megértem, hogy ő miért csinálja. Ugye, aki ellenem vétkezik, az egy „gonosz” ember. Mit jelent az, hogy „gonosz”? Tudatlan. Ő a saját világképe szerint „jót” tett. - Ezt valóban nagyon nehéz elfogadni. Ám egy kicsit gyakorolni kell, előbb-utóbb „átfordul” majd az ember gondolkodásmódja, és akkor már könnyű lesz. Csak az elején nehéz. - Tehát ő a világképe szerint csak jót tett. Hogy engem pofon vágott, az azért volt, mert ő már nem tudta elviselni a viselkedésemet. Mivel Jézus a kereszten azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23:34), nekem is azt kell mondanom arra a másikra, hogy „nem tudja, mit cselekszik”. Ha én tudom, hogy ő nem tudja, mit cselekszik – tehát én ezt tudom -, akkor én értem őt. Nos, ez a bocsánat. És ha én értem őt, megértem őt, akkor - ahogy tovább imádkozom – képes leszek befogadni Atyám bocsánatát az én vétkeimre. Ő nem is ítélt el engem soha, hiszen Ő szeret - „...úgy szerette Isten a világot, egyszülött Fiát adta oda...”, – csak én gondolom azt, mint ahogyan én nem bocsátok meg, ő sem bocsát meg. Azzal, hogy én megbocsátok, megértem a másik embert, azzal nyerek én is bocsánatot. Amilyen a viszonyom az emberekkel, olyan a viszonyom Istennel. Amilyen a kapcsolatom Istennel, olyan a kapcsolatom az emberekkel is. A megbocsátást úgy kell elképzelni: „ott” van Isten, „itt” vagyok én. Istennek van egy táblája, ráírva: „megbocsátok”. Amikor én vétkezem - mármint úgy látom, hogy ellenem vétkezik valaki, és én nem bocsátok meg -, ez a vétek Isten és közém egy paravánt húz. Amíg ez a paraván áll, soha nem fogom meglátni, hogy Isten megbocsátott. Attól még persze Isten megbocsát, de én erről nem tudok. Nem úgy élek, a lelkem békéje nincs meg. Mindig vágyom rá, hogy Isten bocsásson meg. Miért nem látom én Isten tábláját? Azért mert ez a paraván nincs elhúzva. Elhúzom – vagyis el is felejtettem, hogy az a valaki vétkezett -, hát akkor ott van persze Isten bocsánata is. Tehát ez nem egy feltételes dolog, hogy amikor én már elhúztam ezt a falat, Isten akkor keresgeti a „megbocsátok” feliratú tábláját. Nem, az mindig ott van a paraván mögött. És ha nincs fal, mindig látható is. A megbocsátás „egyoldalú” tevékenység, a másik embertől független. A bocsánat és a megértés azt jelenti: én nem „fokozom” tovább a helyzetet. Ha nem bocsátok meg, akkor visszaütök. - Ne használjon ki engem... stb.! - Tovább romlik a helyzet. Még roszszabb lesz. Most is, meg később is. Ezt is világosan
kell látni. A bocsánat az, amikor részemről leáll a folyamat. Erről szól majd a Nyolc Boldogságnál szereplő „csúcs” mondat, a „ne állj ellent a gonosznak”, amire a következőt szokták mondani: - Mindent elfogadok Jézus tanításából, de azért ez a „ne állj ellent a go-nosznak” már túl erős! - Ezt jópár éve a megbocsátás témakörében egy „nagy keresztény” embertől is hallottam a tévében. Másik eset. Történik valami, és azt mondjuk: „Öreg, ez szörnyű dolog volt! Isten bocsássa meg néked, mert én nem tudom!” Ilyen sincs! Ez a mondat önmagában mutatja, hogy nem értettük meg Jézust. És persze lelki békénk sincs. Ne felejtsük: „...ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6:15) A középen olvasható negyedik kéréstől, a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” mondattól kiindulva a Miatyánkban a kérések összekapcsolhatóak: a hetedik kérés az elsővel, a hatodik a másodikkal és az ötödik a harmadikkal. A mindennapi kenyerünk az, hogy a gonosztól, a tudatlanságunktól megszabadít bennünket, ha Isten nevét, ismeretét megszenteljük, élővé tesszük, azaz a hétköznapokban alkalmazzuk. Az országa a kísértéseken keresztül fog eljönni, tehát a próbák alapján kiderül, hol tartunk, és így egyre jobban épül az országa - bennünk. És megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, mert ez az Ő akarata. Mi az Ő akarata? Az örök élet. Az örök életben nem történhet olyan, ami megbocsáthatatlan. Hiszen örök. Az imádkozás szüntelen élő beszélgetés Istennel. Azzal az Istennel, aki szeret minket. Azzal az Istennel, aki Atyánk. Aki megadja a mindennapi lelki (és testi) táplálékunkat, aki nevének, ismeretének életre keltése megszabadít bennünket a tudatlanságunktól. Ezáltal erőt ad a próbákhoz, melyek során egyre közelebb kerülhetünk Őhozzá, egyre tisztábban részesülhetünk szeretetében. Bízom benne, sikerült kedvet ébresztenem az Evangéliumok olvasásához, ugyanis bennük az van leírva, hogyan legyünk boldogok. Jézus azt ígérte, hogyha magunkra vesszük az igáját, megtaláljuk lelkünk nyugalmát, azaz a boldogságot. Minden olyan dolog, ami lelkünk nyugalmától eltávolít, az nem Jézus tanításának testet öltése bennünk. Hiszen Jézus kimondja: az Ő tanításával lelkünk békéjét találjuk meg. Ha lelkünk békéje távozik, ott nagy baj van az állapotunkkal. A boldogsághoz nem hiányzik semmi, ami rajtunk kívül van. - Ugyanis a mennyek országa bennünk van, természetesen. - Ha hiányzik valami, annak az az oka, hogy magunk vágjuk el magunkat attól a valamitől. Erről szól Jézus tanítása. (Vége)
Az írás, részlet a Két Hollós könyvesboltban elhangzott „Mit is tanított Jézus?” című előadássorozat alapján megjelent „Jézus evangéliuma” című könyvből.
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 25
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM A költészet napjára: József Attila:
ISTENEM
Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan, a vasat még mélyebbre nyomjam.
Dolgaim elől rejtegetlek Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat én zavarnám a fele varjat. S bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.
Hogyha egy szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovadat is szeretném és szépen, okosan vezetném.
Ha nevetnél, én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék
Szőke István Atilla:
25
Árpád sírjánál
Holdvilág-árokban száll az ősi ének, Magasztosan áldoz Árpád szellemének, Lelke beivódott a rögökbe mélyen, Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!
Bátor harcosival sok csatát megvívott, Segítségül mindig égi erőt hívott, Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát: „Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!”
Reménység világít a pilisi tájon, Örök csillag ragyog magyar éjszakákon, Egymást öleli a valóság és álom, Árpád hős alakját fényesedve látom.
Eme szép, szent helyen mikor eltemették, Sírjára az Örök Fogadalmat tették: „Árpád fejedelem, neved nem felejtjük, Veres-ezüst zászlód magasba emeljük!”
Ő volt, aki nékünk e földet szerette, Turulmadár röpte idáig vezette, Atilla honába, őseink földjére, Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.
Holdvilág-árokban száll az ősi ének, Magasztosan áldoz Árpád szellemének, Összeölelkezett valóság és álom, Árpád üzenetét fényesedve látom!
KEDVES OLVASÓK! Tudatom Önökkel, hogy a KERECSENFÉSZEK MÚLTVIGYÁZÓ MŰHELY április 15-től nyári szünetet tart. Következő előadásunk körülbelül szeptember közepén lesz, ekkor folytatjuk 13 éve megkezdett értékóvó munkánkat. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden eddigi érdeklődőnek megköszönjem a részvételt, és kellemes nyári pihenést kívánjak.
TALÁLKOZUNK SZEPTEMBERBEN! Pilisi-magyar szeretettel: Szőke István Atilla
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
26
Page 26
Dobogó
Balázs Béla és Bartók Béla összhangjai:
A Kékszakállú herceg vára, avagy a Kozmosz és a halandóság ajtói SZABÓ ANTÓNIA Látomás, melyet a zene kezdete idéz meg: föld-nehéz, puha borulat terül szét egy mozdulatlan, jeltelen tájon. Ilyen eső után a felázott, végeláthatatlan Alföld, ahol az ólmos, szürke, egytömegű égfelleg a földig ér. Szakállas felhők – szokták mondani. Megidéződő színek: nehéz, kékesszürke árnyalatok, alant nedves sötétbarna, mélyzöldekkel. Párával terhes, tompa, derengő visszfények, csak belsejében gomolygó borulat. Mintegy ősállapot, mintegy nehéz álomlét, kezdet és vég egyszerre, Alfa és Omega egyszerre. A bús kezdet még csak most indul, de már a búcsú gyásza tölti meg a lelket. Megidéződő szavak: Bú, BúS, BúCsú, BúJDoS(ó), BúG. A zene kezdő tétele rámutat, hogy a „közteslét” állapotból félreérthetetlenül az alászállás útjára lépünk, a káprázat-szülte nehéz pára rátelepedik a mellkasra, a föld eleme pedig, aláhúz. Ég és föld összeér – elfed, rejteket ad. A rejtőzés, vagyis az elbújás, a bujdoklás láncolata elvezethet egy „másik-lét” állapotba, a bolyongók útjára, azaz a bujdosó csillagok, a bolygók honába. Balázs Béla misztériumjátékának regős prológusát nem minden esetben adják elő a zenemű bemutatásánál. Sajnálatos, hiszen e bevezető, tényleg bevezet a misztériumjátékba, a varázslatba. Szinte minden sora jelzi, hogy labirintusba jár, ki a megfejtés kulcsát keresi. Így szól az elején: „Haj regő, rejtem / Hová, hová rejtsem?” Ebből rögtön kitűnik, nem ragadható meg egyszerűen és egyértelműen, ami el fog következni, hiszen elbújás és rejtvény egyaránt „kendőzi” a tekinteteket. Tovább ezt csak erősíti, hogy hiába nyitogatjuk pilláinkat, s a cselekmény
titkos ajtóit, a kétely mindvégig elkísér: „Hol a színpad: kint-e, vagy bent?” Még itt, az elején kell megemlíteni, hogy Balázs Béla szövegét és Bartók Béla zenéjét mindvégig egy egységként szemléljük, hiszen Balázs Bartóknak és Kodálynak ajánlotta művét, Bartók pedig, élt vele, magába olvasztotta, magából sarjaztatta. Ahol Bartók módosított a szöveganyagon, vagy kihagyott, azt úgy tekintjük, hogy zenévé alakította át. Nem osztjuk azokat a nézeteket, melyek lekicsinylően és dehonesztálóan viszonyulnak Balázs Béla drámájához, s úgy vélik – ezzel Bartókot is sértve –, „hogy a szöveg is felelőssé tehető azért, ha olykor nem maradéktalanul sikerül az opera előadása.” 1 Az egységben történő szemlélet okán a kihagyott szövegrészeket is „élőnek” tartjuk, s ha szükségesek gondolatmenetünkhöz, bevonjuk azokat. A dráma színterének első, két meghatározó „jellemzéke” a vasajtó és a lépcső. Balázs Béla utalása szerint a lépcsőhöz társul a sötétség, a ridegség, a sziklabarlang. Alászállunk. Fokról-fokra, ahogyan azt a meredek lépcső adja. A Fény birodalmából a Sötétség birodalmába. Vezethet ez a lépcső a föld mélyébe, de vezethet – egy felsőbb, „kinti” világból indulva – maga a Föld tágabb közegébe is. „Hol a színpad: kint-e vagy bent?” Egy biztos: mindenképpen Szaturnusz bugyra vár. Ha a „külső” világból érkezünk az általunk ismert világba, a hét bolygó szféráján kell átjutni, s onnan nézve a legelső – innen a legutolsó – Szaturnusz felségterülete, ő a küszöb őre. Birodalmát nem lehet kikerülni, birodalmában sötét van, és az ólomlábon járó idő kiméri az élet hoszszát, a halál pillanatát. Ki küszöbét átlépi, arra a halandóság vár. A kirajzolódó keretek közül jel-
legzetes Bak tulajdonságok torlaszkodnak egymásra: lépcsőn történik az ereszkedés, s maga a „befoglaló” közeg is az, hiszen várba érkezünk. A magyar nyelv adta formai-tartalmi sajátosságok tekintetében a BúJ és a VáR ugyanazon hangkategóriákból építkezik, tehát tartalmi összefüggést mutatnak.2 (Ilyen irányú összevetésekre még később is visszatérünk.) A dramaturgiai „nyitány”: egy vasajtó. Népmeséinkből már ismerhetjük ezt az átjárót, mely mindig rejtve van, akárki nem találhatja meg, mint ahogyan akárki át sem léphet rajta, mindig kicsi, s mindig egy másik világba vezet, s mindig lefelé. A vas milyenségéről is tudhatunk egyet s mást. Például, hogy azoknak a hősöknek készül belőle bocskor – általában 9 pár – akik olyan messzi útra indulnak, ahol még a madár sem jár, de a csudakardoknak is ez az anyaga, kit, ha rozsda eszik is, betölti feladatát. A bujdosó csillagok közül e fém – már csak a kard okán is – Marshoz tartozik. A vár és a vasajtó kapcsolata kozmikus összefüggésben többek között: Mars a Bakban van erőben. De Mars a vér felügyelője is, később hallani is fogjuk: „A te várad fala véres! / A te várad vérzik!” Nyelvünk okán, most a VáR és a VéR „összecsengését” nyugtázhatjuk. Idáig két bolygó, Szaturnusz és Mars befolyásával szembesültünk. Feltehető, hogy elsődlegességük nem véletlen, alapjában és súlyában egyaránt meghatározó szerepet töltenek majd be. Ennek alátámasztására szolgál, hogy a két első, egymást követő ajtó e két bolygóhoz rendeltetik, továbbá az előbbihez a VáR, az utóbbihoz a VéR kapcsolódik. Tehát e két bolygó „előfordulásait” kutatva, bizonyára helyes ösvényekre bukkanunk. Már most tudjuk, hogy Szaturnusz
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 27
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM jelölte ki a Bak téridő közegét. Mars „lakhelyeit” sem árt szerbeszámba venni. Ezek, mint útjelzők adnak táppontokat további tájékozódásunkhoz. Amikor a vasajtó megnyílik, vakító fehér fény van mögötte. Kérdés merül fel: a vasajtó a Fénybirodalomhoz, vagy a Sötétség birodalmához tartozik? Hol vagyunk? Kinte vagy bent? A Fény ajtaja nyílik a sötétségre, vagy a Sötétség ajtaja nyílik a fényre? Stílusosan mondva, kulcsszerepe van ennek a kis vasajtónak. Megvilágító példaként szolgálhat egy skandináv urnatartó, nyílással – átjáróval – ellátott teteje, s a rávitt karcolat. (1. kép)
A hamvvederbe csak a földi porhüvely maréknyi „alig-anyaga”, a hamu van (a Vízöntőre jellemző átváltozott anyagtalan-anyag), de a nyíláson át az edényben, a teremtő-termékenyítő fény-mag hatására – ezt sugallja e „készség” – lejátszódik a halhatatlanság misztériuma. A bekarcolt, egymás felé – sugárzó! – kezet nyújtó férfi és nőalak körül fenyő-, azaz fény-ágak jelzik a Mindenség fényenergiáinak áramlását. Az urnatartó sötétjéből szemlélve kicsi a nyílás, de reményteljes. Vajon Kékszakállú vá-
rának esetében is ily reményekkel nézhetnek szembe szereplői? A beeső vakító fehér fény termékeny talajra talál, vagy meddőre? A halhatatlanságba való emelkedés útja jön, vagy a sötétség ejt foglyul? A férfi és nő kettősének egymáshoz való viszonyultsága hasonlóan sugárzó, fényt közvetítő lesz? A válasz nem várat sokáig: Kékszakállú és Judit kettőse fekete sziluettként lép színre. Nemhogy átjárná őket a fény, netán belőlük sugározna, de még ki is takarnak belőle. Az ajtó mögötti vakító fény, téridő viszonylatában milyen tájékozódási pontot ad? Vegyük sorra hol játszik kulcsfontosságú szerepet a Fény az éves időkörben. A Bak sötét időszakának küszöbén születik meg, de ott még csak Csecsemő (harmadik Hold-ház), így szó sem lehet vakító erőről. A következő stáció a Kos, ill. a Kutya lehetne. Ide a fény feltámadása esik, ráadásul a Nap erőben, a Mars uralomban van benne, de itt meg a tavaszi nap-éj egyenlőség miatt a kiegyenlítettség mond ellent, ezért ő sem jöhet számításba, hiába „ássa el”, „temeti földbe” a Bak csontjait. Diadalútja a Rák idejében ér tetőpontra, ahol az önként vállalt áldozaté a főszerep, és az ingyen-kegyelem megnyilvánulásáé. Ez ideális átjáró lehetne, de csak akkor van értelme, ha a Mérleg fészke vagy bölcsője nem marad üres, de mint tudjuk, itt meszsze nem erre megy ki a játék. Vas és Mars együttes „nyomát” követve, a Skorpióhoz lehet jutni, s ez az a pont, ahol a Fény-birodalom, vagyis a Mindenség-központ és az alászállás időben és térben együtt található. Mi szólhat még amellett, hogy a Skorpió téridő egysége felé forduljunk? Nagyon úgy néz ki, hogy a Bak és a Skorpió tulajdonságok meghatározóak. Ezek a manicheista 5 elemű rendszerben „fej, fej mellett” állnak, ráadásul mindkettő a föld eleméhez tartozik. (2. kép) Ezenfelül e két jegyben Szaturnusz és Mars „együttműködő” társak. (A misztériumjáték kozmikus csomópontjait követve kitapintható a manicheista
27
érvonal, s talán alapjaiban is meghatározó, mint arra később is találunk utalásokat.) A Skorpió csillagkép irányából, a Mindenség-központ felöl, a hatalmas Energiaközpont úgymond fékezhetetlen erőket bocsát Földünk irányába, ami történetünkre vetülve vészterhes előrejelzést ad. Nem különben az a tény, hogy a Skorpió „keretén” belül Mars mellett Szaturnusz rejtett ereje – mondhatjuk – a felszín alatt működik. A színpadkép leírásából és a zenei effektusokból tudjuk, a vakító fehér fény nem parttalanul árad, hanem a vasajtó négyszöge szab neki keretet. Határozottan így szól a meghatározás: négyszög. Ez a szögekkel kijelölt tér az ember életterét szabja ki az egyébként kör alaprajzú Mindenségből. Leszögez, rögzít, meghatároz, behatárol (szaturnuszi tulajdonságok). Négyességének száma kijelöli a kereszt szárvégeit, égtájakat, elemeket, napszakokat stb. Szóval a Mindenségből szakíttatik és szabatik ki a tér. A zenét hallva érezzük, látjuk: olyan, mint mikor éles penge mentén hasad, szakad föl a sötét szövetből a fénycsík, mintha az „ős sötétség” szakadna fel, mindenegyes bemetszés fájdalmas villámlás a retinán. Ebben a vassal kertelt, vakítóan éles háttérfényben jelenik meg a férfi-nő kettősének fekete sziluettje: Kékszakállú és Judit. Vajon egy valaminek a két oldala ők, vagy szembeállíthatóak, úgymint az egyik jó, a másik gonosz, az egyik sötét bábu, a másik világos, az egyik tűz, a másik víz? Kozmikus keretek között vizsgálódva, lényüket e keretek közé helyezve, „anyaguk”
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
28 és mozgáspályájuk sokkal összetettebb. A férfi-nő kapcsolat kettőse mindenesetre nem gyümölcsöket érlelő, sötét sziluettjük inkább fény-elvonó. Ezt figyelembe véve kettősük a Halak kettősét mintázza. Szó szerint az „árnyékvilág” küszöbén állnak. Előttük a mélység, a sötét, a nedves hidegség. Ahogy megindulnak lefelé fokról fokra, hangról hangra egyre közelebb kerülnek a halál állapotához: hal-halál-háló, aláhulló – halandó. Pontosan erről szólt a bevezető hangsor: színre léptükkel egyszerre születik meg az áldozatra válás. Újabb kérdés: Kire vár az áldozati szerepkör? Majdnem minden esetben sztereotip válasz: Természetesen Judit az áldozat a nőket daraboló, véreskezű Kékszakáll elcsábított foglyaként. BalázsBartók története nem nyugati szemléletű, hétköznapi krimi szintjén zajlik, célravezetőbb kozmikus keretek, magyar mesei, vagy balladai, vagy éppen regei párhuzamok mentén megközelíteni. A Halak keleti megfelelője a Kakas, ez pedig – mármint a kakas – tudvalévően áldozatul, sőt építőáldozatul is szolgál, legyen a, családi hajlék, vagy várfal. A VéR-áldozat, mely által a VáRfal megszilárdul, felidézi Kőmíves Kelemenné balladáját, s amennyiben ez összevethető Judit történetével az az, hogy mindketten „beépülnek” a várba, mely egyben „feloldódásukat” is jelenti. Ez a „feloldódás” ugyanakkor ellentmondásos, hiszen éppen a fölszabaduló energia adja a megszilárdulást, a véglegest, a visszavonhatatlant. A színek közé bekeveredik a lila, az ég kékjében oldódó vérpiros. E szín a kakassal együtt halotti kelmék mustráin szerepel. A kakas cserépedényben kerül a beépítendő falba, ami olvasatában annyi, hogy maga az edény a női minőség, s a belekerülő kakas az életáldozat, s mint ilyen, a férfi-elvhez tartozik. (3. kép) Innen nézve már nem tűnik csak az egyik, csak Judit az áldozatnak, sőt az opera cselekményének utolsó pillanatáig nem
Page 28
Dobogó
az ő szenvedéstörténetének lehetünk tanúi, mint inkább a vár uráénak. A Halak tulajdonság-csomagjába nem az egymásért való küzdelem, vagy a feltétel nélküli szeretet van bekészítve, ebből adódóan Judit sem az odaadó szerelmes figuráját alakítja. A vasajtó kétséget kizáróan kiindulási pont, s ha mi ezt a vas meg a vakító fény okán a Skorpió téridejével azonosítottuk, ugyanakkor a benne megjelenő sötét kettőst a Halakkal, akkor ez azt sugallja, hogy az opera cselekményanyagát érdemes két időkör mentén faggatni. Már csak azért is, mert a kis-évi és a nagy-, illetve a precessziós időkörök el nem választhatóak, egymástól nem függetleníthetőek, „váltókkal” egymásba „átjátszanak”. (Egyébként és főként most éppen a nagy évkör hónapjainak tekintetében az áldozat, a Halak időszakát éljük, annak is a Halak dekanátusát.) A precessziós forgás mentén nagy szerepet kapnak a dekanátusi egységek. A Skorpió dekanátusai, tudvalévően viszszafelé „jártában”: Rák-Halak-Skorpió. A vasajtó kiindulópont, de ez Kékszakállú várának és lényének is kiindulópontja. Így ez a skorpióság Kékszakállú „velejárója”, s eredendő drámájának egyik magyarázata. Tudniillik a Skorpió magában hordozza a Sas és Kígyó feszítő kettősét, melyből az egyik a magasba törni igyekszik, szellemi magasságokba, míg a másik a föld porában, a testiség poklát járja. Balázs Béla és Bartók Béla Kékszakállúja pont ezen, e két végpont között feszülő idegszálon egyensúlyoz. Távolról sem hasonlítható a
nyugati irodalom nőket aprító véreskezű tirannusaihoz, akik csak holtukban megnyugtatóak. Hogy mégsem a megemelkedés lesz az irányadó, azt a kozmikus „menetrend” írja elő. No, és természetesen az, hogy párjával – Judittal – a Halak kettőse adja a „terheltséget”, ami nem azt eredményezi, hogy „nagy lakodalmat csapnak, s élnek boldogul, míg a világ s még két nap”, hanem törvényszerűen szét kell válni útjuknak, mégpedig visszavonhatatlanul. Az „ős sötét” felhasadt. Kékszakállú megszólal: „Megérkeztünk”. Balázs Béla így rendeli: „hangja sok kíntól fátyolozott, csendes.” A fájdalmas hasadás Kékszakállú lelkében is lejátszódhat, mert ami kint van, az bent is van: az „ős sötétség” egyben az ő belső rejteke, vára is. Ez azt jelenti, hogy fájdalmas önfeladás küszöbén áll, valami más kezdődik, mint ami eddig volt. A küszöbön még kétesélyes a dolog: az önfeladás, az önsebzés tisztulást hoz (ekkor a Rák tulajdonságai felé billenhet), vagy az önpusztítás hajlamát hívja elő (ez a Skorpió „specifikuma”). A küszöböt át kell lépni, a „játékot” végig kell játszani. A Fény megszületésével megszakadt egy mély álom-állapot, de okozatként megszületett vele az árnyékvilág is. Eljött a Halak időszaka, megszületett az idő, s vele együtt a halandóság, ekkor és ebben jelenik meg Kékszakállú és Judit sötét sziluett-kettőse. Ha Kékszakállú várának ajtaját a Skorpió téridejében találtuk meg, hol lehet Judit helye? Klasszikus módozat és helyszínkeresés: az erősen férfijellegű Skorpió felöl, természetesen a kimondottan női-jellegűt keresve-bemérve, a „legszebb aszszonyt”, a „százszor szépet” a vénuszi szépséget, a vele szemközti Bikában lehet megpillantani. Látszólag poláris kapcsolatban vannak, mégis inkább egymás kiegészítői, egymás szellemi-testi „váltótársai”. A precessziós év fő keresztjének egyensúlyi szárvégei libikóka-helyzetet teremtenek számukra. S hogy nem virágos liget-
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 29
29
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ben teljesítik be szerelmüket, arra talán éppen a nagy-év forgásmenete ad magyarázatot: míg a Skorpiónál a sötétből lehet kitörni a fényre, ami magával hozza a kígyóbőrből való „kivetkőzés” lehetőségét (gondoljunk meséink elvarázsolt kígyó-királyfiaira), addig a Bikánál éppen a sötétbe bukik le a fény. (4. kép) Judit éppen lefelé indul a lépcső fokozatain. E világhónap dekanátusi sorának első stációja a Bak, melyhez a vár, barlang, lépcső rendeltetett. Innen nézve teljesen természetes, hogy Judit szabad akaratából, önként lép be e közegbe, s száll alá. Mint ahogyan az is természetes, hogy ahonnan érkezik, az tündöklő hely, mert ha a teret nézzük, a Tejút fényes szalagja a Bika csillagkép közelében „fut le”. A kis-éves időszakban pedig, a Bika „háza tája” a virágos-világos, illatos május. Tehát Judit hiába látja, tapasztalja a külső szemlélőnek riasztó és figyelmeztető jeleket, esze ágában sincs visszafordulni. Sőt! Kékszakállú által nem egyszer felkínált lehetőséget, miszerint: „Nyitva van még fent az ajtó.” – rendre elutasítja. Judit lassan, egyre lentebb ereszkedik a lépcsőn, le a vár mélyére. Mit tehetne mást – benne van az idő-körben. Ahogy Judit, úgy a fény is egyre lentebb süllyed – precessziós haladtában –, míg el nem éri dekanátusi lépésben a következőt, a Szűz fokozatát, illetve nagyobbakat lépve a vár „legesmélyét”, „mély örvényét” a kereszt alsó szárvégén a Vízöntőt. Mikor Judit a lépcsőn teljesen leért, végső bizonyságot tesz szabad elhatározásáról: „Kékszakállú! – Ha kiűznél / Küszöbödnél megállanék / Küszöbödre lefeküdnék.” Ekkor és csakis ekkor csukódik be a vasajtó – a Mindenség Fény-ajtaja. Élve a kiszólás kétértelműségével, Judit „betette az ajtót”. A kiejtett szavak mögött gondolhatnánk egyfajta szerelem-megnyilvánulást is Judit részéről, hiszen minden kint marasztaló – e jegyre jellemző – vonzó körülményt elvet: „Nem kell rózsa, nem kell napfény”. A kis-év felszálló ágában,
Vénusz havában mézelő virágkelyhek, madárdal, játszi fények, és édes szerelem tölthetné be napjait. De nem erre forog Judit életkereke. Vélhetjük ugyan, hogy a szerelem hajtja Kékszakállú felé, mert a nagy kérdésre, hogy „Miért jöttél hozzám, Judit?” teljes odaadásról beszél, ajkával és testével melegítené a sötét, nedves, hideg várat. A várat! Melyiket? A puszta követ, a tapintható szilárd matériát kívánja kezelésbe venni, vagy a lélek sötét, kihűlt kályhájában gyújtana tüzet a szerelem gyutacsával? Melyiktől oszlana a sötétség? A kinyilatkoztatás után, az ajtó becsukódása előtt Kékszakállú magához öleli Juditot. Ezt a mozzanatot követi Bartók Béla fájdalmas, szívet összemarkoló hatásokkal. Maga a becsukódás a várakozástól eltérően nem hoz a zenében drámai felütést. Puha hangok hullámai zsongítanak enyhe kábulatba, melyek átúsznak monotonnak tűnő, visszatérő, egymást követő dallamokba. A szövegben is ismételgetik egymás szavait, csak aligalig, lassan kezd érződni, hogy valami legbelül „erjedni” készül. A változást a „suttogó hír” megemlítése idézi elő. Az operaszövegben – Bartók szövegátiratában – Judit ezt csak úgy lazán elejti, részéről nincs folytatása. Az emberben viszont felágaskodik a kíváncsiság, meg hogy „nem zörög a haraszt…”, de Judit további „mellébeszélése” elaltatja a figyelmet, annak ellenére, hogy Kékszakállú megütközve kérdez vissza: „Hírt hallottál?” Bartók érzékelteti, hogy itt egy „repedés” következett be, ebben a pillanatban a zene mintha kettéválna. Két szint lesz hallható, az egyik: a mélyben, lassú hullámokban morajlik tovább; a másik: a felszínen borzolódik. A szöveg adja tudtunkra – a mélyben zajló eseményekre figyelmeztetve –, hogy sír Kékszakállú vára. Ennek ellentéteként vetül fel a fentebb már említett rózsás, derűs boldogság-kép, amit Judit – törvényszerűen – elutasít. Aztán a hang-hullámok, s Judit lelke is felkavarodik, mintha most ébredne rá vala-
mire: „Milyen sötét a te várad! / Milyen sötét a te várad!” Csendes döbbenet követi, majd újra nekilendül, szinte kicsap medréből az érzelem, s az utolsó nagy hullám nekiverődve a kőfalnak, hangot ad az akaratnak. Mint ahogyan a zene két szintje, úgy keveredik, s válik ketté Juditban a tapogatódzó érzelem és az ész-szülte akarat. Még ott lebeg vénuszi tulajdonsága, mely ráhangolhatná a szeretetre, az ebből fakadó odaadásra, ám egyre biztosabban kerül előtérbe a bikaságból adódó „mozdíthatatlan” elhatározás. Levegőt és fényt akar, tündöklést kíván: „Szél bejárjon, nap besüssön / Tündököljön a te várad!”. Judit hangja és a zene elárulja: keresztül fogja vinni akaratát, ha addig él is. Szél, napsütés, tündöklés a Bikában uralkodó Vénusz „kellékei”. E bujdosó csillagot számos néven ismerjük, ebből kettőt emeljünk ki: Szerelemcsillag, Esthajnalcsillag. Mindkettő értelmét beteljesíthetné hősnőnk, s boldogabb világra deríthetné a várat. Vénusz mellett a Hold van erőben a Bika felségterületén, ezért fordulhat elő, hogy a vár fala könnyeket hullat: „Sír a várad! – Sír a várad!” A könny e bolygó tartozéka. Lábjegyzetek: 1
Szegedy-Maszák Mihály: Újítás az irodalomban és a zenében. 2 A szógyökök vonzatai és a mássalhangzó-bokrok tekintetében irányadó: Pap Gábor: Népművészetünk „képírási” jelentésszintjének néhány sajátossága. In. Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Pódium Műhely EgyesületMagányos Kiadó, Debrecen, 1993. Függelék. Czuczos Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. I-VI. Pest 1862-1874.
(következő számunkban folytatjuk) (Emlékeztetőül Olvasóinknak: A tavalyi Dobogó újság 4. számának hátsó borító oldalán, SZABÓ ANTÓNIA: A Kékszakállú herceg vára - tisztelgés Bartók Béla előtt című tűzzománc képe látható)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
30
2007.04.10.
20:26
Page 30
Dobogó
A szarvasi avar szíjvég és a rohonczi kódex rovás feliratainak megfejtése Juhász Irén régész 1983 április 27-én Szarvas mellett végzett avarkori temető ásatása során egy csont tűtartót talált. A csont tűtartón lévő rovás feliratokat sikerült maradéktalanul megfejtenem és Kiszely István: A MAGYAROK EREDETE ÉS ŐSI KULTÚRÁJA című könyvében közreadnom. A késő avarok magyar nyelvűek voltak és komoly íráskultúrával rendelkeztek. Az említett temető sírjainak ásatása során Juhász Irén később egy újabb, ezúttal rövidebb avar rovásírású feliratokat talált, melyet „Újabb rovásírásos emlék Szarvasról: RKM 15. publikált. 1992-ben Szegeden egy kis konferenciát rendeztek a Kárpát-medence rovásírás emlékeiről, ahol bemutatásra került a két új felirat. A feliratok megfejtését Vékony Gábor is megkísérelte eredménytelenül. A fentebb leírtak után fogtam hozzá az ezüst szíjvégeken lévő késő avar rovásírásos emlékünk megfejtéséhez. Az alább látható felső feliratot I-el, az alsó feliratot II-vel jelöltem.
N IF S INÜ T SI NÉ N O J O SÖ SI TINO TNABOTJ O Z Z Régi olvasat: I. OJTOBANITONIGYTIGYÜVOLCIGYRIOTONIGYIN OJTO BANITON IGY TIGY ÜVOLC IGY RI OTON IGY IN Mai olvasat: FOJTÓ BÁNATON ÍGY TEGY ÍGY ÜVÖLC ÍGY RI OTT ÍGY ÉN Régi olvasat: II. OJTOBANATONITISÖSZOJONÉNISTÜNISZFIN OJTO BANATON IT IS Ö SZOJON ÉN ISTÜN ISZ FIN Mai olvasat: FOJTÓ BÁNATON ITT IS Ő SZÓLJON ÉN ISTENEM IS FENN. Az avar lovas katona, vagy tiszt tűvel karcolta be a szíjvégre a szavakat, bánatát, félelmét és Istenbe vetett hitét, hisz keresztény volt.
A rohonczi kódex titka Az 1200 évesnél idősebb avar feliratot tanulmányozva megállapítottam, hogy a mikroszkópikus képen Róna Tas András professzor által jól kipontozott betűk nyomvonalai, jól ki vannak egészítve. Az I-es feliratban egyes betűk sejthető, vagy alig látható nyomvonalában kis kérdőjeleket tüntetett fel kb. öt helyen, amik betűk (talán ligatúrák) helyét jelzi, amiket a megfejtés során maradéktalanul s egyértelműen tisztáztam. Ezt az avar magyar nyelvű írásemlékünket kimondottan csak a magyar, helyesebben az avar rovásírás ABC segítségével tudtam elolvasni, a két ABC betűi között alak és hangtani eltérések vannak és az alkalmazott ligatúrák között is, de türk eredetű betűk nincsenek ezek között. A késői avar rovásírás a magyar ősi rovásírás egyik változata. A feliratok tisztázását és megfejtéseit az alábbiak szemléltetik:
N I I NTO IR I CLO V Ü I T I N O TIN ABOT J O G G G G Y Y Y Y
A rohonczi kódex titka az, hogy magyar nyelvű! Ez az ősi magyar rovásírás betűkkel írt kódex, melyet a MTA könyvtára a Batthyány hagyatékból őriz, egyedülálló a maga nemében, mert magyar nyelven van írva. Értékesebb szerintem az összes eddig megjelent latin nyelvű kódexünknél, mert korhű és híven tükrözi őseink akkori beszédét. A 440 oldal terjedelmű kódexből eddig az időpontig 40 sort sikerült elolvasnom. Két premontei katolikus szerzetes írta. Mindkettő a maga nemében írászseni volt. Az egyik Jani volt, akinek a lánya ott takarított és főzött. Mindketten toronyszobában laktak harangok társaságában. A kb. 880-900 évvel ezelőtt írt kódex a hét magyar rovásírás egyik változata, talán nincs is párja, csak hasonlatai vannak. Az egyik általam megfejtett sora így hangzik: „Nézd-nézd nyilas, ő öli Krisztust szólj nincs már.” Az akadémiai könyvtárból kikerült fénymásolatok alapján többen fogtak hozzá a rovásírásos szövegek megfejtéséhez hazai és külföldi tudósok egyaránt. Akadtak ezek közül számítógéppel történő kísérletek, vagy más módszerinti elvek alapján. Sajnos ezek mind sikertelenek voltak egytől-egyig. Egyesek az indiai brahami abc-vel hozták kapcsolatba, figyelmen
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:26
Page 31
31
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM kívül hagyva a rovásírás betűk alaki és hangértékeit. Röviden szólva tudatlanságból teljes mértékben hamisítottak. Az interneten keresztül megjelent a színen a román Viorica Enachius régésznő is, aki a szokásos dák nagyzási mániába esve a hasára ütve bizonygatja, hogy ősi oláh írás eredetű a kódex. Jó mesemondó, semmi hitele nincs a gyenge lábakon álló zavaros tákolmányának. Pedig ha tudná szegény, hogy Koszon dák uralkodó pénzén is magyar szkíta eredetű rovás felirat van, akkor mélyen hallgatna. Ez a kimondott nagy eszmei értékű kódexunk nagy meglepetéseket tartogat számunkra, az eddig történelmi ismereteinket új megvilágításba fogja helyezni. Két egymás melletti férfi és női kolostor szerzeteseinek küzdelmes életét mutatja be a könyv a nyugati gyepü mentén. Sajnos a kódex jelentőségét a sajtó, a rádió, a tévé kellőképpen nem méltatta, és senki sem említette vagy javasolta a reprint kiadását... A kódex egyik képe az alábbiakban látható, ahol a megfeszített Krisztus van ábrázolva a kivégző katonák, az imádkozó apát és az angyalok társaságában. A lap felső részén három rovásírás sor látható, ezek közül a legjelentősebb a legalsó sor, melyet sikerült maradéktalanul megfejtenem, és annak olvasatát adnom.
ÁM C NIN OSÖ SO TSR KIL Ö Ö S U L IN SIN SIN S Z Z Z Z Archív olvasata: NISZ NISZ NILUS Ö ÖLIKRISZTUS Ö SZO NINCS MÁ Mai olvasata: NÉZ-NÉZ NYILAS, Ő ÖLI KRISZTUST Ő SZÓL NINCS MÁR; Kazincbarcika, 2004-2006. SZABÓ ÁRPÁD nyugdíjas bányamérnök, rovásírás kutató
„Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez.”
BETEG FÖLD Bizonyára sokan tudják, hogy 250 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász nevű földtörténeti korszakok határán hatalmas kihalási hullám söpört végig a Földön, melynek a fajok 90%-a(!) áldozatául esett. Ekkor tűntek el bolygónkról egyebek között a dinoszauruszok is. Számos elmélet látott napvilágot, hogy mi okozhatta ezt a hatalmas mérvű kihalást. Sokan úgy vélik, hogy egy nagyobb meteor Földnek ütközése váltotta ki. A becsapódáskor olyan mennyiségű por került a légkörbe, hogy beállt a nukleáris tél, a napsugarak nem jutottak át a sűrű porrétegen, hideg és homály uralkodott, a növények nagy része nem tudott megteremni, a környezet a legtöbb állatfaj számára is élhetetlenné vált, így azok kihaltak. Más elméletek is vannak, ezek taglalásával azonban itt nem kívánunk foglalkozni. Nemrégiben David Bottjer professzor és munkatársai a Dél-Karolinai Egyetem Földtudományi Tanszékén váratlan magyarázatot találtak a tömeges kihalásra. 250 millió évvel ezelőtt megbetegedett a Föld – állítják. Bolygónkon az életfeltételek rohamos romlásnak indultak már a kihalások megkezdődése előtt. A Föld felmelegedése lelassította az áramlásokat az óceánokban, ami megnehezítette a tengeri élőlények által elhasznált oxigén visszapótlását a tengerek vizébe. Ennek eredményeképpen az óceánokban élő mikrobák erősen mérgező hidrogén-szulfiddal telítődtek. A Föld megmérgeződött, megbetegedett, így nem tudta meg- és eltartani az általa hordozott élőlényeket. Tiszteletre méltó, hogy egy hivatásos szakmabeli ezt így ki meri mondani – ma ehhez sajnos már bátorság kell. Bolygónk 250 millió évvel ezelőtti és mai állapota között riasztó párhuzamokat fedezhetünk föl. A Föld melegszik, a nagy tengeráramlatok lassulnak. Kanadai kutatók egyre riadtabban figyelik a jég fogyását az ország sarkkörön túli részén. „Egyre riasztóbb a helyzet. A tudósok még tíz évvel ezelőtt is úgy vélték, hogy ha lesz is globális felmelegedés, az fokozatosan megy majd végbe, a jégtáblák lassanként olvadnak el. Most azonban azt látjuk, hogy a felmelegedés nagyon is zajlik, és órák alatt sziget nagyságú jégtömbök törnek le az összefüggő jégtakaróról.” – mondja Luke Copland, az Ottawai Egyetem sarkvidéki jégtakaró változásait megfigyelő laboratóriumának vezetője. A Bottjer professzor által felismert önmérgeződési folyamat évmilliókig tartott, igaz természetes úton ment végbe. Ma viszont az ember nevű lény aktívan dolgozik azon, hogy a mérgezés mihamarabb halálos mértékű legyen, „rásegít” erre a természetes folyamatra. Személyesen adagol nagy mennyiségű mérget a vizekbe, de a levegőbe és a földbe is. A Föld megbetegítése így évtizedek alatt elérhető. Nem kell túl nagy éleslátás ahhoz, hogy a gyenge alkalmazkodóképességű mai „civilizált” ember az elsők között lesz a kihaló fajok sorában, ha sikerül komolyan megbetegítenie Földanyát. Talán még nem késő. Ki-ki gondolja meg, hogy mivel mérgezi, közvetve vagy közvetlenül a Földet. Gondoljon a nejlonzacskóira, a műanyag palackjaira, a kocsijából kipufogó mérgező gázokra, a fölöslegesen égő lámpákra és az elpazarolt energia egyéb formáira, az elpocsékolt rengeteg tiszta vízre és a rengeteg egyébre. Ha a Földet óvjuk, magunkat védjük. Mindenkinek személyes felelőssége van. Ha nem változtatunk a gondolkodásmódunkon („Változtassatok a gondolkodásmódotokon!“ János evangéliuma 1: 15), akkor kihalunk. Sokkal hamarabb, mint azt legtöbben vélnék… NÉMETH ZSOLT
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
32
2007.04.10.
20:26
Page 32
Dobogó
ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a Két Hollós Könyvesbolt szervezésében (Budapest, 1081 kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032)
május-június PAP GÁBOR elõadása: május 2. szerda, 18 óra: MŰVÉSZETTÖRTÉNET - A korai Mezopotámia művészete (Belépőjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti: TÓTH TIBOR: május 8. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) BORN GERGELY elõadása: május11. péntek,, 18 óra: „Én vagyok a kezdet és a vég...“ 2. rész (Belépőjegy 1000 Ft) DÚCZ LÁSZLÓ előadása: május 16. szerda, 18 óra: Közöttünk élő turul madár (Belépőjegy: 1000 Ft) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA előadása: május 18. péntek 18 óra: Utazás belső galaxisunkban (Belépőjegy: 500 Ft) DR. VARGA TIBOR elõadása: május 18. szombat, 18 óra: A Szent Korona Evangéliuma (Belépőjegy: 1000 Ft) SZÁNTAI LAJOS elõadása: május 21. hétfő, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF elõadása: május 30. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépőjegy: 1000 Ft) NAP-FÉNY-ERÕ Klinika klub: vezeti DR. SÁRI ERZSÉBET: május 31. csütörtök, 18 óra (Belépőjegy nincs!) DR. VARGA TIBOR elõadása: június 9. szombat, 18 óra: A Szent Korona Evangéliuma (Belépőjegy: 1000 Ft) DÚCZ LÁSZLÓ előadása: június 13. szerda, 18 óra: A magyar címer jelrendszere (Belépőjegy: 1000 Ft) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA előadása: június 15. péntek 18 óra: Utazás belső galaxisunkban (Belépőjegy: 500 Ft) SZÁNTAI LAJOS elõadása: június 28. csütörtök, 18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. SÁRI ERZSÉBET kétnapos előadása: június 30-július 1. (szombat-vasárnap) reggel 9-től 17 óráig: „Török gyererk megvágta, magyar gyerek gyógyítja“ - avagy a homeopátia alapjai. Ma amikor egészségügyünk a végromlás szélén áll, mi lehetne fontosabb, mint megismerni azokat a gyógymódokat, amelyek mellékhatás nélkül kezelik betegségeinket s ráadásul még olcsóbbak is, mint a gyógyszertárban kapható kemikáliák? A két napos előadás célja, hogy mindenki megismerkedhessen a homeopatikus szerek működési elveivel és olyan tudásra tehessen szert, amelynek birtokában a környezetében élők is nyugodtan lemondhsatnak a gyógyszergyárak termékeiről. (Részvételi díj: 5000 Ft/nap, amely a jegyzet árát is tartalmazza)
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:27
Page 33
MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM
33
„OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ...“ Kirándulás szakrális tájakon (3. rész) DÉL (június 22-23-24.) Zarándok utat hirdetünk természeti- és kulturális örökségünk megismerésére. A Kárpát-medence a világ legmozaikosabb tája, a teljességet adja domborzati formákban, ásványokban, kőzetekben, növényzetben, népeiben. Itt a Teremtés összes íze megtalálható. Kóstolóra hívjuk Önöket mely során felkeressük az utunkba eső hegyeket, vizeket, barlangokat, hasadékokat, várakat, szent helyeket, templomokat. A négy út alkalmával az adott évszakhoz tartozó égtáj felé barangoljuk be a tájat, télen észak felé haladva a végcél a Tátra, tavasszal a Vereckei-hágó, nyáron a Kazán-szoros, ősszel az Enns folyó. Megismerkedünk a tájat gondozó emberek észjárásával, ételeivel, életével. Reméljük, hogy a három napos kirándulások során megtapasztalt íztengerből mindnyájunk számára felsejlik az Isten!
Úticél: Kazán-szoros A kirándulást GÉCZY GÁBOR vezeti. Meghívott vendégek: SZÁNTAI LAJOS és PAP GÁBOR A program változás jogát fenntartjuk!
Jelentkezés és további információk: KÉT HOLLÓS Könyvesbolt, tel.: 299-0032
SZENT LÁSZLÓ NYOMÁBAN Június 1-2-3. (péntek-szombat-vasárnap) Kirándulást hirdetünk Székelyföldre a Lovag Király nyomában. Olyan templomokat fogunk felkeresni, amelyeknek falain Szent Lászlóról készült freskók vannak. Ezek képi üzeneteiről a helyszíneken Szántai Lajos előadásait hallgathatjuk majd. A szállás mind a két éjszaka székely embereknél lesz, hogy megismerkedjünk az igazi székely vendégszeretettel. A kirándulás útvonala: Bp - Székelyszenterzsébet - Székelykeresztúr Nagygalambfalva - Bögöz - Székelyderzs - Rugonfalva - Székelydálya Homoródkarácsonyfalva - Bp.
A túrát SZÁNTAI LAJOS vezeti. Jelentkezni a KÉT HOLLÓS könyvesbolt telefonszámán lehet: 299-0032
TRIANONRA emlékezünk! 2007. június 4. (hétfő) Megemlékezésre hívunk mindenkit Sátoraljaújhelyre a Magyar Kálváriához. A Magyar Hagyomány Műhellyel közösen (MOLNÁR V. JÓZSEF és SZÁNTAI LAJOS vezetésével) megmelékezést fogunk tartani az immár 87 éve megkötött gyalázatos békediktátum ellen tiltakozva. Együtt, közösen fogjuk megjárni, Jézus Krisztus keresztútját jelképező különleges kálváriadombot, amelynek stációi az elszakított területek adományaiból épített vártornyokból allanak. Az egyes stációknál az adott területek híres történelmi személyiségeitől hallhatunk lélekemelő szavakat. A Pestről induló buszokra jelentkezni lehet a Két Hollós telefonszámán: 299-0032
Dobog
Æprilis:Februar.qxd
2007.04.10.
20:27
Page 34
34
Dobogó
Összeállította: Aranyos Andrea
HOLDNAPTÁR JÚNIUS
MÁJUS 1
Skorpió
Növõ
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
1
Nyilas
Telihold
Tûz
Fehérje
2
Skorpió
Telihold
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
2
Nyilas
Fogyó
Tûz
Fehérje
3
Skorpió
Fogyó
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
3
Bak
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Bõr- és körömápolás
4
Nyilas
Fogyó
Tûz
Fehérje
4
Bak
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Bõr- és körömápolás
5
Nyilas
Fogyó
Tûz
Fehérje
5
Vízöntõ
Fogyó
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellõztetés
6
Bak
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Bõr- és körömápolás
6
Vízöntõ
Fogyó
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellõztetés
7
Bak
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Bõr- és körömápolás
7
Halak
Fogyó
Víz
Szénhidrát
Talpmasszírozás
8
Bak
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Bõr- és körömápolás
8
Halak
Fogyó
Víz
Szénhidrát
Talpmasszírozás
9
Vízöntő
Fogyó
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellõztetés
9
Kos
Fogyó
Tûz
Fehérje
Fogászati tilalom
Zsír-olaj
Szellõztetés
10
Kos
Fogyó
Tûz
Fehérje
Fogászati tilalom
Víz
Szénhidrát
Talpmasszírozás
11
Kos
Fogyó
Tûz
Fehérje
Fogászati tilalom
Fogyó
Víz
Szénhidrát
Talpmasszírozás
12
Bika
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Gyantázás
Fogyó
Tûz
Fehérje
Fogászati tilalom
13
Bika
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Gyantázás
Fogyó
Tûz
Fehérje
Fogászati tilalom
14
Ikrek
Fogyó
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellőztetés
10
Vízöntő
Fogyó
11
Halak
Fogyó
12
Halak
13
Kos
14
Kos
Levegő-Fény
15
Bika
Fogyó
Hideg-Föld
Só
Gyantázás
15
Ikrek
Újhold
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellőztetés
16
Bika
Újhold
Hideg-Föld
Só
Gyantázás
16
Rák
Növõ
Víz
Szénhidrát
Nagymosás, növényápolás
17
Ikrek
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Szellőztetés
17
Rák
Növõ
Víz
Szénhidrát
Nagymosás, növényápolás
Szellőztetés
18
Oroszlán
Növõ
Tûz
Fehérje
Hajvágás, dauer
Oroszlán
Növõ
Tûz
Fehérje
Hajvágás, dauer
Szűz
Növõ
Hideg-Föld
Só
Hajfestés
18
Ikrek
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
19
Rák
Növõ
Víz
Szénhidrát
Nagymosás, növényápolás
19
20
Rák
Növõ
Víz
Szénhidrát
Nagymosás, növényápolás
20
21
Oroszlán
Növõ
Tûz
Fehérje
Hajvágás, dauer
21
Szűz
Növõ
Hideg-Föld
Só
Hajfestés
22
Oroszlán
Növõ
Tûz
Fehérje
Hajvágás, dauer
22
Szűz
Növõ
Hideg-Föld
Só
Hajfestés
23
Oroszlán
Növõ
Tûz
Fehérje
Hajvágás, dauer
23
Mérleg
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Virág- és növényültetés
24
Szűz
Növõ
Hideg-Föld
Só
Hajfestés
24
Mérleg
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Virág- és növényültetés
25
Szűz
Növõ
Hideg-Föld
Só
Hajfestés
25
Skorpió
Növõ
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
26
Mérleg
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Virág- és növényültetés
26
Skorpió
Növõ
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
27
Mérleg
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Virág- és növényültetés
27
Skorpió
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
28
Mérleg
Növõ
Levegő-Fény
Zsír-olaj
Virág- és növényültetés
28
Nyilas
Növõ
Tûz
Fehérje
29
Skorpió
Növõ
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
29
Nyilas
Növõ
Tûz
Fehérje
30
Skorpió
Növõ
Víz
Szénhidrát
Növényápolás
30
Bak
Növõ
Hideg-Föld
Só
31
Nyilas
Növõ
Tûz
Fehérje
Bõr- és körömápolás
TALÁLKOZUNK ÚJRA A PILISBEN? Az immár hagyománnyá vált nagyboldogasszony-napi pilisi túránk célja idén Pilisszentlélek szakrális múltjának megismerése. Vezetőnk ezúttal is SZÁNTAI LAJOS lesz A találkozó helyszíne és ideje: 2007. augusztus 14. (kedd) délelőtt 10 óra a pilisszentléleki pálos romoknál
A túrán való részvétel ingyenes! További felvilágosítás a Két Hollós Könyvesbolt telefonszámán: 299-0032
