A HELLENIZMUS ÉS AZ ÓKORI RÓMA POLITIKAI GONDOLKODÁSA
HELLENIZMUS
Datálás
Három korszakot különböztetünk meg az antik politikai filozófia történetén belül: • Kr. e. 5 – Kr. e. 4. század: klasszikus görög politikai filozófia az ókori Athénban • Kr. e. 3 – Kr. e. 1. század: hellenisztikus politikai filozófia • Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála. • Hellenizmus vége: Kr.e. 31: Octavianus Marcus Antonius feletti győzelme az actiumi csatában. De a kései sztoicizmus egészen Kr. u 200-ig virágzik. • Kr. u. 1 – Kr. u. 4. század: klasszikus római politikai filozófia az ókori Rómában
• Alexandrosz óriási mértékben kiterjesztette a görög világ határait • Bár a birodalom szétszakadt ugyan Alexandrosz korai halálát követően, a görög kultúra és a görög nyelv (koiné) terjedését nem lehetett megállítani • Megnőtt az érdeklődés a földrajz és a történelem iránt
Földrajzi elhelyezkedés
• Kr.e 5 – Kr. e 2. században a fő központ: Athén • Kr. e. 3 – Kr. u. 2. században további jelentős, de kisebb központok: • Alexandria: Könyvtár és kutatóközpont 700 ezer papirusztekerccsel. Javították, gondozták is a szövegeket, kommentárokkal látták el. • Rodosz: Poszeidóniosz itt alapított iskolát. • Antiókia: Görög alapítású város 250 ezer lakossal. • Nikopolisz: Epiktétosz iskolát alapít. • Kr. e. 2. századtól a fő központ: Róma
A kitáguló, ismeretlen világra két válasz adható Elfordulás a világtól
Megpróbálni megtalálni a helyünket az új világban
• Epikurosz: lemond a polgári életről. • Korai sztoa: függetlenség a külvilágtól. A szemlélet lényege: • Egyedül az ember belső világa, az értelem szolgálhat egy nyugodt élet alapjául. •A városállam a háttérbe szorul, és az az idők jele.
• Középső és kései sztoa.
A szemlélet lényege: • A zűrzavar ellenére fontosak a polgári erények. • Törekedni kell az együttműködésre. • Például a sztoában a kozmopolitizmus.
Akármelyik válasz, akkor is szükség van arra, hogy a hellenizmus embere: • értelemezze identitását és • erkölcsi útmutatást kapjon.
RÓMAI ÁLLAMFORMÁK
Az antik Róma történelme 1. Római Királyság Kr. e. 753–Kr. e. 509 • Róma alapítása: Kr. e. 753 Varro szerint • Előtte: törzsek laktak egy helyen. • Legfontosabb törzsek: etruszk, szabin és latin. • Róma alapítói: Romulus és Remus. Romulus megölte az ikertestvérét és ő lett a király. • Kezdeti államforma: királyság. • 7 király Rómában, mindegyik több évtizedig uralkodott • Első korszak: latin-szabin uralom • Második korszak: etruszk uralom • A korai időszak sok, történelmileg nem teljesen hiteles elemet mutat
• A királyságban arisztokratikus jellemzők mutatkoztak • Teljes jogú tagok csak a patríciusok, akik az „ősatyáktól” származtak a királyság alapításának korából. • A kezdeti időben csak ők viselhettek hivatalt. • Kr. e. 509: a Római Királyság vége. • Utolsó római király: Lucius Tarquinius Superbus • Fia megerőszakolt egy római asszonyt. • Ekkor az asszony férje, Collatinus és annak barátja, Junius Brutus elűzték a királyt. • Ők ketten lettek konzulok. • Innentől kezdve mindig 2 db konzul állt a frissen alapított köztársaság élén • A 300-600 fős szenátussal a hátuk mögött.
2. Római Köztársaság Kr. e. 509 – Kr. e. 29 Kr. e. 6-2. század: • A köztársaság kezdeti időszakában a fő feladat: Róma területének megszilárdítása és a belső konfliktusok feloldása • Egyrészt védelem a környező törzsektől • Másrészt a patríciusok kiváltságos helyzetéből konfliktusok • Plebejusok = kézművesek, parasztok, kézművesek, leigázott törzsek tagjai. • Egyre több jogot, egyenlő jogot követeltek maguknak. • Kr. e. 3. századra a teljes jogú római polgárok alapjogai: 1. Szavazás joga 2. Hivatalviselés joga 3. Vagyon joga és 4. Házasodás joga (patrícius és plebejus). • Nem teljes jogú római polgárok joga: csak a vagyon joga. • Eredmény S.P.Q.R.: (Senatus Populus Que Romanus) A szenátus és a római nép együttes uralma
• A köztársaság későbbi időszakában a fő feladat: területi terjeszkedés. • A területi terjeszkedés azonban egyre kevésbé hatékony igazgatáshoz és egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett • A harci költségeket elsősorban a kisbirtokosok és a szövetségesek állták. • Kr. e. 60 – Kr. e. 48: Első triumvirátus: Julius Caesar, Pompeius és Crassus. • Julius Caesar tovább terjeszti a köztársaság határait, és a területi problémákból adódó helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy dictatorrá vált, azonban Kr. e. 44-ben meggyilkolták. • Kr. e. 43 – Kr. e. 36: Második triumvirátus: Antonius, Octavianus, Lepidus. Alatt Lepidus visszavonult, és Antonius és Octavianus megkezdték a harcot az egyeduralomért. • Kr. e. 31.: az actiumi csatában Octavianus legyőzte Antoniust: hellenizmus vége!
3. Római Birodalom Kr. e. 27 – Kr. u. 395/476 • Már a hellenizmus időszakában birodalmi jellemzők • Kr. e. 27: Augustus a Római Birodalom (Imperium Romanum) első császára • A Római Birodalom mint császárság 1. Principatus: Augustus hivatalosan lemond az abszolút hatalomról. • A köztársaság intézményei azonban folyamatosan kiüresednek 2. Dominatus: Kr. u. 284-ra az államforma tekintetében is elismerik a császárságot Diocletianus császár • A hivatalos államforma abszolút monarchia • A polgárok pedig alattvalók (subiecti) • Császárság szétesése • Egyik legfőbb ok: az utódlás kérdése nem tisztázott, amely alig néhány hónapos uralomhoz és erőszakos hatalomátvételekhez vezetett • Másik fő ok: a hatalmas terület. Többek között ezért tette át I. Constantinus császár a birodalom központját Bizáncba Kr. u. 312-ben.
RÓMA JELLEMZŐI
Az ókori Róma jellemzői • Államforma: nem demokrácia. • Előbb királyság, majd köztársaság, végül császárság. • A királyság korában sem jellemző, hogy isteni lenne a király. • Az arisztokrácia kezdettől kiemelkedő fontossággal bír, később egyenlő jogok. • Athénhoz képest különbség: bárki teljes jogú római polgárrá válhatott. • A poliszban a közösség és a közjó egyértelműen elsőbbséget élvez a magánélethez képest: az ókori Athénhoz hasonlóan • A köztársaság, a res publica „az emberek ügye”, a „közös ügyek” • Ellentéte a res privata, amely a magánügyeket jelölte.
• Vallás a görögökhöz hasonlóan meghatározó szerepet tölt be: vallásukat szinte egy az egyben a görögöktől veszi át, csak az istenneveket módosítják. • A vallásban a más kultúrákkal való érintkezés miatt helyet kap egyre inkább a szinkrétizmus. • Megjelenik persze a kereszténység, amely egyre inkább teret hódít: Kr. u. 313: I. Constantinus császár a milánói ediktumban engedélyezi a keresztény vallást az üldözés után. • Városok mérete teljesen más léptékű: Róma 1-1,5 millió főt, Alexandria 250 ezer főt számlál. Közepes városok: 15-30 ezer fő, kisvárosok: 2-3 ezer fő. • Politikában való közvetlen részvétel teljesen lehetetlen. • Hivatalviselés is elérhetetlen a nagy számok miatt a legtöbb embernek • Hatalmas hivatali apparátusra van szükség ennyi ember és ekkora terület működtetéséhez. • A törvények kodifikálása itt már nagyon erőteljesen megjelenik. • A római jog minden modern, nyugati jog alapja
RÓMAI POLITIKAI GONDOLKODÁS
Róma és a politikai gondolkodás
Mi számít politikainak? • Az ókori Athénban minden, ami a polisszal, a társadalom alapvető egységével kapcsolatos. Különleges jellemzője, hogy az etika szorosan összefonódik a politikai kérdésekkel. • A hellenizmus kezdetét többek között a polisz hanyatlása jellemzi a Kr. e. 4. század végétől, amely alapvetően változtatta meg a politikai gondolkodást. A politikai gondolkodás alapegysége nem a polisz lesz többé; de az etikával való szoros kapcsolata megmaradt. • Az ókori Rómában egyre inkább közeledik a fogalom a modern politika fogalmához. A politika itt már a társadalom intézmény-alapú vezetését jelenti, amelynek keretében az etika már elsősorban a magánszféra területén tárgyalandó.
Közéleti erény kiemelkedő szerepe • Erényesség Athénhoz hasonlóan rendkívüli szerephez jutott • Római árnyalat: a család hírnevét is öregbíteni kellett, megfelelni a több generációs nemességnek • A római polgárság nem elsősorban mint jog, hanem mint kiváltság jelenik meg az emberek fejében • „Ha Rómában akarsz polgár lenni, legyél olyan, mint a rómaiak.” • Közmondás: „Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak.” • A rómaiak az erény megszállottjai, mégpedig a közösségi erényeké • Eredete: Panaitiosz • Fennmaradt: Cicero: De officiis • Augustus címe: princeps = első polgár, amely morális elsőségre utal. • Censor hivatal: a legrangosabb címhez: a morál felügyelete • A rómaiak elfogadták az autoritást: családon belül az atya (pater) hatalmát, háborúban a hadvezér parancsát
Római közéleti paideia és emberideál • Politika rendkívüli jelentősége • Cursus honorum: Sulla által meghatározott karrierív a magistratusok számára, amely ott nyitva állt minden teljes jogú, római férfi előtt. 1. Quaestor (20): Pénzügyi feladatok; legalább 30 éves. 2. Aedilis (2): Kereskedelmi, rendészeti és vallási funkciók. 3. Praetor (8): Legalább 40 éves. Városi rend fenntartása. Bíráskodás polgárjogi és büntetőjogi kérdésekben. Időnként hadvezetés. 4. Consul (2): Állam, és hadügyek irányítása. Mindig két konzul: egymás ellenőrzése és vétójog. Legalább 43 éves. 1 évig lehetett betölteni a pozíciót, utána 10 évig nem. Gyakorlatban sokszor előfordult: egyikük a „belügyekkel”, másikuk a háborúskodással foglalkozott. 5. Censor (2): Census: nép- és vagyonszámlálás 5 évente, pénzügyek ellenőrzése, erkölcs felügyelete.
RÓMAI TÖRTÉNETÍRÓK
Római történetírás • A rómaiak alapvető gondolkodási egysége a történelemről az exemplum volt • Uralkodó egyéniségek példája a múltban, akik a hatalmat különféle módon és különböző mértékben gyakorolták • Az alkotmányforma ezzel szemben kisebb hangsúlyt kapott • Természetesen a római történetírók érzékelték a különbséget a köztársaság és a principatus (Római Birodalom első szakasza) között, azonban számukra a különbség úgy tűnt, mint a döntéshozatal másféle folyamata • Köztársaság: A döntéshozatal nyilvános folyamat • Principatus: A döntéshozatal privát módon, az imperiális háztartásban zajlik. • A római történetírás exemplumok sorozata
Titus Livius (Kr. e. 59 – Kr. u. 17) • Fő műve: Ab urbe condita (A város alapításáról) • Róma története 142 könyvben a királyok korától Augustusig. • Fennmaradt könyvek: I-X. (Kr. e. 292-ig), XXI-XLV (Kr. e. 219 – Kr. e. 168) • A politikai teória helyett fontosabb volt számára egy egységes narratíva megteremtése. • Ősök erényeit hirdeti, amelyek közösségi jellegűek. • Külpolitikával kapcsolatos alapvető fogalma a jóhiszeműség (fides), amely szerint Róma mindig csak akkor kezdett háborúba, amikor azt jogosnak érezték • Jogos háború (bellum iustum) fogalmának megteremtése • A rómaiak a görögökkel ellentétben sosem rajtaütéssel és váratlanul indítottak támadást, hanem azt érvelés és tárgyalás előzte meg • Később a fogalom Ciceronál bontakozik ki
Polübiosz (Kr. e. 200 k. – Kr. u. 119) görög történetíró Rómáról • Fő műve: Hisztorai (Történet; Polübiosz történeti könyvei) • Célja, hogy ne csak Róma történetét, hanem egyetemes világtörténelmet írjon. • A történelmet a sors mellett jelentős történelmi személyiségek is alakítják. Florus (Kr. u. 2. század) • Fő műve: Epitome Rerum Romanorum • Két részre osztja a történelmet, a Gracchusokkal mint választóvonallal • Az aranykort felváltja a bronzkor, amelyben morál hanyatlás figyelhető meg, amely a hatalomvágyból és irigységből következik Velleius Paterculus (Kr. e. 19 – Kr. u. 31) • Fő műve: Historia Romania (Róma története) 2 könyvben
Plutarkhosz (Kr. u. 46/48 – Kr. u. 125/127) • Fő műve: Bioi paralelloi (Párhuzamos életrajzok) 22 könyvben, 46 életrajzzal. • Párosítás: egy görög és egy római kiemelkedő személyiség életrajza, jellemük, életük vagy cselekedeteik hasonlósága alapján. Tacitus (Kr. u. 55/56 – Kr. u. 117/120) • Fő művei: Historiae és Annales. • Célja, hogy történeti írásaival neveljen, ugyanis így mások példájából tanulhat a következő generáció. • A történelem politikai hatalomról és nem alkotmányokról szól. • Ideális esetben az arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, mivel ők tudnak vele megfelelően bánni.
RÓMAI JOGÁSZOK
Római jogászok • Eredet: ahogy az athéni államapparátusból adódóan frissen megjelentek a szónokok és a rétorok, úgy Rómában a hatalmas államapparátusból és a részletekig menően kodifikált jogból adódóan felbukkantak a jogászok. • Feladat: jogi tanácsadás. • Munkájuk: hatalmas jogi irodalom, jogi kommentár és értelmezés. • Forrás: Kr. u. 533: Pandekták (vagy digeszták): 50 könyvből álló kivonat a klasszikus római korból származó jogászok munkáiból, elsősorban a magánjog területéről. • Jellemzők: • Klasszikus politikai filozófiával nem foglalkoztak, elsősorban pragmatikus megközelítés. • Átvettek számos politikai filozófiai elemet, főként a sztoicizmusból.
Jogi teóriák jogászoktól
A Pandektákban összesen két helyen marad fenn általános jogértelmezés: az írások ugyanis szinte teljes egészében praktikusak 1. Ius Nomosz vs. phüszisz felosztás megtalálható, de különböző módon • Kettes felosztás: 1. Ius civile: ami az egyes államokra jellemző, eltérő. 2. Ius gentium: az államok mindegyikére jellemző, egyetemes. • Hármas felosztás: 1. Ius civile 2. Ius gentium: amely minden ember számára közös. 3. Ius naturale: az a törvény, amelyet a természet ír elő minden állat számára, tehát ez tágabb, mint az ius gentium. • A gyakorlatban azokon a területeken, ahol az ius civile összeütközik az ius naturaleval, ott előbbi érvényesül. • Rabszolgaság vs. emberek természettől fogva egyenlők.
2. Igazságosság (iustitia) • Legjobb meghatározás a jogászi írásokban az, hogy az igazságosság egy folyamatos és kitartó akarat arra, hogy mindenkinek saját jogot tulajdonítsunk. • Az igazságosság tanai (sztoikus eredet, Cicero: De off.) • Tiszteletre méltóan élni. • Nem ártani másnak. • Megadni mindenkinek az őt megilletőt
3. Közjog vs. magánjog • Közjog (ius publicum): A római állam ügyeit érinti. • Magánjog (ius privatum): Az egyének érdekeit érintő ügyeket foglalja magában.
HELLENISZTIKUS POLITIKAI FILOZÓFIA
Róma és a politikai filozófia • Politikai filozófiájukat szintén nem maguk dolgozzák ki, hanem nagy részét átveszik a görögöktől. • Rómában először Kr.e. 155-ben kerültek kapcsolatba a görög filozófiával: • Követség: peripatetikus Kritolaosz, akadémikus Karneádész és sztoikus szeleukeiai Diogenész. • Filozófia római ellenzője: Cato: ne rontsák meg az erkölcsöket. • Filozófia római barátja: Scipio Africanus, akinek köréhez tartozott Panaitiosz. • A hellenizmus görög és római periódusának egyik fontos különbsége, hogy míg a görög filozófusok elsősorban tanárok voltak, a rómaiak elsősorban jelentős politikai figurák • Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a római filozófiában hangsúlyosabban megjelenik a közösség kérdése. • A kezdő lökést mégis egy görög polgár, Panaitiosz adta meg.
• Latin nyelvű filozófiai irodalom születése csak későn, az Kr. e. 1. században: Lucretius, Cicero, Varro, Seneca • Érdekesség, hogy nem csak a latin nyelv, hanem a latin ábécé, a mi ábécénk alapja is ekkor alakul ki • De még ekkor is sokan írtak görögül, pl. Marcus Aurelius és Epiktétosz • A korszak közös nyelve továbbra a görög • Római filozófia sajátossága: • Rétorizált írásmód • Filozófia praktikus, etikai vonatkozásának hangsúlyozása • Filozófia politikai ideológiaként való hasznosítása
Fő filozófiai témák • Előtérbe kerültek az ismeret forrásainak és a tudás igazolásának problémái. • Jellemző az etika és az életproblémák előtérbe kerülése, de nem tűnik el a teória. • Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: legerőteljesebben az epikureusok és a sztoikusok. • Platón és Arisztotelész háttérbe szorul, a hellenisztikus filozófusok főleg Szókratészre építenek. • Éppen Platón későbbi ismételt népszerűséget jelöli majd a hellenisztikus gondolkodás végét: újplatonizmus.
Filozófiai iskolák A hellenisztikus korban a filozófiai iskolákba való tömörülés volt a jellemző: a különböző filozófusok egyéni vitái helyett iskolák versengése. Az 2+3 legfontosabb filozófiai iskola a hellenizmus korában: 1. Platón – Akadémia (Kr. e. 387-Kr. u. 529) – kevésbé népszerű (iskola) 2. Arisztotelész – Peripatosz / Lükeion (Kr. e. 335) 3. Epikurosz – Kert / Képosz (Kr. e. 306) - fontos (iskola) 4. Kitioni Zénón – Sztoa (Kr. e. 300) - fontos (iskola) 5. Pürrhón: szkepticizmus (Kr. e. 360 – 270) - fontos (nincs fizikai iskola)
Filozófiai iskolák jellemzői a hellenizmus elején • Ingatlan kellett hozzá • Iskola vezetője: • Élethosszig tartó poszt • Példamutató élete modellként szolgált • Legtöbbször maga jelölte ki az utódját • Sokszor politikai szerep, például politikusként vagy tanácsadóként • Tanulók: Filozófusok és az elit ifjúság • Tantárgyak: • Filozófia mellett retorika és tudományok . • Nem jellemző minden filozófiai iskolára: az epikureusok elvetették az általános műveltséget. • Szabályok az iskolához tartozó filozófusokra vonatkozólag: • Identitásukat meghatározta az adott iskolához való tartozás • Részt kellett venniük a belső vitákban saját állásfoglalással • Védelmezniük kellett a saját iskolájukat más tanokkal szemben
Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé • Általában már nem konkrét intézmények • Az is elég volt egy iskolához tartozáshoz, hogy elismerje egy filozófus az adott irányzat tanait. • A filozófiai iskolák a hellenisztikus korban helyhez kötöttek voltak és egy konkrét közösség életében való részvételt jelentették, míg i.e. 140-től ezek az iskolák többnyire feloszlanak és számos filozófus Rómába megy • Pártfogót keresnek (több császárnak van filozófus tanára, tanácsadója vagy bizalmasa) • Magániskolát működtetnek, ahová sokszor a római elit gyermekei járnak (pl. Epiktétosz) • Császári fenntartású köziskolák tanárai (pl. aphrodisziaszi Alexandrosz) • A római elit tagjai sokszor filozófusokká válnak (pl. Cicero, Seneca, Marcus Aurelius)
Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé
• Kr. e. 140-től már szellemi mozgalomként éltek tovább a filozófiai irányzatok, nem konkrét iskolaként. • Egy adott iskolához való tartozást az döntötte el, hogy az adott gondolkodó elfogadja-e az adott szövegkorpuszt abszolút tekintélynek. • Ezért is próbálták az iskola alapítójának (és egyéb tekintélyeinek) szövegeit megbízható kiadásban hozzáférhetővé tenni.
3 legfontosabb hellenisztikus filozófiai irányzat • Epikureizmus, a szkepticizmus és a sztoicizmus. • Platón és Arisztotelész gondolatai kevésbé meghatározóak. • A sztoicizmus örvendett a legnagyobb népszerűségnek. • Egymással versengtek, és gyakran bírálták is egymást, amely aztán gyümölcsözően hatott mindegyik iskolára: • A sztoikusok és az epikureusok egymást bírálták. • A szkeptikusok mindkettejüket bírálták. • Az Kr.u. 3. századra sok irányzat és iskola eltűnik vagy beleolvad az újplatonizmusba, amely Plótinosz (Kr.u. 205-270) óta „A Filozófiának” számít már, egyedüli versenytársa csak a kereszténység.
AJÁNLOTT OLVASMÁNY A MAI ÓRÁHOZ Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia. Osiris, Budapest, 1998. 13–28. o. Németh Gy. – Hegyi W.: Görög-római történelem. Tankönyv, Osiris, Budapest, 2011. Rowe, C. – Schofield, M. (szerk.): The Cambridge History of the Greek and Roman Political Thought. CUP, Cambridge, 2005, 401– 414. és 517–531. o.
KÖVETKEZŐ ÓRÁRA KÖTELEZŐ SZÖVEG Sextus Empiricus: A pürrhonizmus alapvonalai 202–249.
