A HEILIGENKREUTZI HULLADÉKÉGETŐ KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNYÁNAK VÉLEMÉNYEZÉSE

A HEILIGENKREUTZI HULLADÉKÉGETŐ KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNYÁNAK VÉLEMÉNYEZÉSE

Készítette: Szuhi Attila, okl. geográfus-hidrológus a Hulladék Munkaszövetség felkérésére

2008. február 29.

A heiligenkreutzi hulladékégető környezeti hatástanulmányának véleményezése - HuMuSz

Összefoglaló: Tekintettel a dokumentum terjedelmére, az alábbiakban felsorolásszerűen bemutatjuk a hatástanulmánnyal kapcsolatos néhány főbb aggályunkat, melyet a későbbiekben részletesebben is kifejtünk: • nem történt meg a teljes anyag lefordítása magyar nyelvre, ez gátolja a részvételt az eljárásban • a korábbi magyar észrevételekkel a tanulmány készítője nem foglalkozott • a tervezett égető nem hasznosító, hanem ártalmatlanító • nem ismerjük meg a keletkező maradékanyagok mennyiségét • az imissziós állapot bemutatása nélkülözi a magyar adatokat • a transzmisszió számítás hibás, a hatásterület számításaink szerint 4500 méter • a dioxin-mérleg hibás, alulbecsült • a hulladék származási helye erősen kérdéses, megalapozatlan • az egészségügyi hatásokat érdemben nem vizsgálja a tanulmány • nem mutatja be a monitoring rendszert • hiányzik a füstgáztisztító meghibásodás haváriájának a bemutatása • az égető kibocsátásai számos szennyező anyagra vonatkozóan lényegesen rosszabbak, mint az Európában működő égetőké • az égető aláássa a hulladékhierarchiában előrébb való megoldások kibontakozását • nem vizsgál valódi alternatívákat Általános észrevételek: 1. Nem történt meg az egyenértékű részvételi lehetőségek biztosítása Az osztrák fél a hatástanulmányt teljes egészében csak német nyelven bocsátotta rendelkezésünkre, és csak az összefoglalás, valamint a levegős fejezet lett lefordítva magyar nyelvre. Figyelembe véve az espooi egyezmény 2. Cikkely 6. Bekezdését: „A kibocsátó fél az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetőséget biztosít a várhatóan hatást viselő területek nyilvánossága számára a tervezett tevékenységekre vonatkozó megfelelő környezeti hatásvizsgálati eljárásban való részvételre, és biztosítja, hogy a hatásviselő fél nyilvánossága számára nyújtott lehetőség egyenértékű a kibocsátó fél nyilvánossága számára biztosítottal.”. Látható, hogy az osztrák fél nem járt el kellő alapossággal, és nem biztosította a hatásviselő fél – azaz a magyar lakosság részére – az osztrák nyilvánossággal azonos lehetőségeket. Mindezek miatt a nemzetközi hatásvizsgálati eljárás nem tekinthető teljesnek, és megítélésünk szerint a hatástanulmány valamennyi fejezetének lefordítása szükséges ahhoz, hogy a magyar fél is megismerje a tervezett létesítmény pontos hatását, és véleményét az ügyben kifejthesse. 2. Nyelvi kifogások A hatástanulmány magyar fordítása gyakorlatilag elfogadhatatlan. A szakértők számára is gyakran előfordultak értelmetlen mondatrészek, bekezdések, de a szöveg egésze sok helyütt magyartalan. Az amúgy sem könnyű téma helyenként igénytelen fordítása, jelentősen megnehezíti az érintett lakosság bevonását az eljárásba, hiszen a szöveg számára nehezen érthető. Ez megítélésünk szerint komoly deficitet eredményez a környezeti demokráciában.

2


Heiligenkreutzi hulladékégető (HHÉ) III / J. Környezeti hatástanulmány J.1 Környezeti hatástanulmány (KHT) Összefoglalás Véleményezése A monitoring rendszer bemutatásának teljes hiánya: A magyar szabályozás szerint folyamatosan mérni kell a füstgáz hőmérsékletét, NOx-, szilárd anyag-, TOC-, O2-tartalmát, rendszeresen a HCl-, HF-, SO2-, dioxinok- és furánok-, ill. nehézfémek-tartalmát, stb. Az uniós BAT IPPC Referencia dokumentum (15) szintén bemutatja az elvárt monitoring rendszereket. Ezzel ellentétben a hatástanulmány magyarra fordított anyagai között nem találtunk utalást arra vonatkozóan, hogyan történik a szennyező anyagok emissziójának mérése. A hagyományos szennyező anyagok mérésén túl ma már lehetőség van kvázi-folyamatos dioxin-mérésre, és a legtöbb nehézfém esetében így a higany, nikkel, kadmium, ólom, stb. mérése is megoldott (12). Szükséges lenne a monitoringrendszer bemutatása, és javasoljuk legalább a jogszabályi kötelezettségeken túl a dioxinok és a higany kvázi-folyamatos emisszió-mérését. A hatástanulmány nem mutatja be, hogy a hatásviselő területeken, hogyan fog megtörténni az imisszió monitorozása (nyilvánvalóan az oberwarti állomás e tekintetben nem felel meg távolsága miatt). A szilárd légszennyezők határértéken belüli szintjének monitorozásához például (a szélirányok egyenletes eloszlását feltételezve) legalább 24 mérőállomást kellene az égető környékén kijelölt stratégiai pontokon elhelyezni, hogy a minimálisan elfogadhatónak tartott 25 százalékos mintavételezési arányt elérjék. Amennyiben ez nem is lehetséges legalább a legközelebbi településeken szükséges lenne imisszió-mérőállomások üzemeltetésére, az égető költségén. Ahhoz, hogy az égető egészségügyi hatásáról valós képet kapjunk, figyelembe véve a nehézfémek és a perzisztens szerves szennyezőanyagok tulajdonságait, szükség lenne az emberek testében folyamatosan monitorozni a toxikus vegyszerek lassú felhalmozódását és azok egészségükre gyakorolt hatásait. Habár a fogékonyságban lehetnek egyedi különbségek, a toxikus akkumuláció valószínűleg az égetők emissziójának kitettek mindegyikének szervezetében folyik, egyénenként és szennyezőanyagonként eltérő ütemben. A szöveti terhelés vizsgálata tehát a monitorozás elengedhetetlen része (13) Elégetni tervezett hulladékok: A J4-es fejezet tartalmaz egy táblázatot, (4-6 Táblázat: Kulcsszám-katalógus a hulladékhasznosító által átvett hulladékokhoz) amelyben az elégetni tervezett hulladékokat sorolják fel. Itt az általunk problematikusnak vélt hulladékokat soroljuk fel: 12901 Fullerföld, olajtartalmú 14402 Cserző üledék 14702 Krómbőr hulladékok 17211 Szerves vegyszerekkel (pl. megkeményedett lakkal vagy bevonatokkal) szennyezett faliszt és fűrészpor, veszélyes tulajdonságok nélkül 31417 Aktív szén

3


53302 Testápoló szerek gyártási hulladékai 53501 Gyógyszerek, nem vízkárosító, citosztatikumok nélkül 55510 Egyéb, színezékeket, lakkot és mázolóanyagot tartalmazó hulladékok 55513 Megkeményedett lakk- és festékhulladék, (a csomagolásban lévő megkeményedett maradékok is) 55906 Enyv- és ragasztó hulladékok, megkeményedve 57116 PVC-hulladékok és PVC alapú habok 57501 Gumi 57502 Használt abroncsok, használt abroncs-szeletek 58115 Iszap textilfestő üzemekből 59306 Szortírozott, nem veszélyes laboratóriumi hulladékok és maradék vegyszerek 97105 Punkciós tűk és egyéb sérülésveszélyes tűk vagy éles tárgyak, mint például lancetták, szikék és hasonlók az ÖNORM S 2104 szerint stb. A fenti hulladékokat nehézfémtartalmuk, magas klórtartalmuk (pl. PVC hulladékok) vagy egyéb tulajdonságaik miatt meglátásunk szerint sok esetben csak veszélyes hulladékégetőben/lerakóban lehetne ártalmatlanítani. A táblázatban számos olyan anyag van (kert hulladék, ételmaradék, komposzt, papír, gumi, stb.) amelynek komposztálása, anyagában történő hasznosítása előrébb való, mint elégetése. Az élettartam kérdése: A tervezett hulladékégetőt 50 évre tervezik. Meglátásunk szerint ez elfogadhatatlanul hosszú időtáv. Ez alatt a hulladékgazdálkodás (ha csak az elmúlt 50 esztendőre tekintünk vissza) olyan fejlődésen mehet keresztül, ami teljesen szükségtelenné teszi az égető létét. Annak működése és léte önmagában is konzerválja a hulladékgazdálkodást egy környezeti szempontból kedvezőtlenebb struktúrában. A gazdaságosság kérdése: A hatástanulmányban nem találtuk azokat a fejezeteket, amely az égető gazdaságosságát, pénzügyi alapjait mutatná be. Ez azért különösen fontos, mert a gazdaságosságnak környezeti vonatkozásai is vannak. Például, hosszú távú szerződésekkel, az érintetteket ellenérdekelté lehet tenni a hulladék csökkentésében. Nem világos az sem, hogy az üzemeltető vállalja-e, és gazdaságilag megengedheti-e az égető folyamatos fejlesztését, hogy az évek során is tartani tudja az elérhető legjobb technika követelményeit. Nem világos, hogy az égetőbe történő beszállítás megváltoztatja-e a lakossági szemétdíjakat (jellemző módon az égetés a legdrágább hulladékkezelési megoldás). Nem találtunk arra vonatkozóan elemzést, hogy a környezeti hatáson túl – a lakosság pszichikai hozzáállása önmagában – hogyan változtatja meg az ingatlanok értéket, a helyi turisztikai vállalkozások, a termálfürdő nyereségességét. Az anyagi felelősséget vállalja-e a BEGAS? A megnövekedett tehergépjármű forgalom okozta károsodások (ingatlanok, közutak) költségeit az üzemeltető felvállalja-e?

4


Az létesítés-üzemeltetés körüli kételyek A tanulmányban nem szerepel, hogy az égető létesítője/üzemeltetője milyen tapasztalatokkal bír a hulladékégetés terén, hány égetőt működtet, milyen referenciái vannak e téren. Nem derül ki az sem, ki lesz a technológia szállítója, ahogy az sem ki vállalja a felelősséget, hogy a hatástanulmányban leírt – a jogszabályoknál szigorúbb – kibocsátásokat az égető teljesíteni tudja. Az esetleges környezeti haváriák költségeit fedezi-e az üzemeltető? A lakosság bevonása, civil kontroll: A hatástanulmányban nem kerül bemutatásra, hogy a helyi lakók, civil szervezetek – különös tekintettel a magyarországi érintettekre - miképpen vehetnek részt az üzem működésének ellenőrzésében. Szükség lenne egy Társadalmi Civil Ellenőrző Csoport megalakulására, akik bármely időpontban meglátogathatják az üzemet. Nem került bemutatásra, hogy a magyar fél miképpen tájékozódhat az emissziókról, és hogyan értesítik a lakosokat az esetleges havária helyzetben. A megemelt kapacitás kérdése: A hatástanulmányt megelőző szakaszban a tervek egy 200.000 t/év kapacitású hulladékégetőről. A jelen hatástanulmány szerint az égető kapacitása 325.000 tonna/év. Nem ismerjük az osztrák szabályozást, ám a hatályos magyar jogszabályok szerint, ilyen mértékű változtatás nem lehetséges az eljárás folyamán, a szakmai kifogások mellett azért sem, mert így csorbul az eljárásban résztvevők véleményezési joga. Korábbi magyar észrevételek, amelyekre a jelen hatástanulmány sem adott választ: A magyar fél kérte bemutatni, hogy: ●

a Lenzing Fibers GmbH energia ellátását miért szükséges külön hulladékhasznosító hővel megoldani.

●

a Burgenlandban keletkező nem veszélyes hulladék mennyisége alapján indokolt-e ekkora kapacitású hulladékhasznosító létesítése.

●

az ipari parkban működő tevékenységekre vetítve indokolt-e ekkora kapacitású hulladékhasznosító létesítése.

●

az ipari park jelenlegi energiamérlegének bemutatását,

●

a létesítés alternatív helyszíneinek bemutatását

●

a hulladékok, illetve a szennyvíziszap alternatív felhasználásának, kezelésének lehetőségeit.

●

Az ipari parkban található gyártóüzemek energia ellátásának milyen egyéb (pl. megújuló energiahordozók alkalmazása) megoldási lehetőségei vannak.

●

a tervezett tevékenység telepítési helyének digitális térképi koordinátáit, ez alapján a magyar államhatártól, valamint Szentgotthárd egyes, hatásokra érzékeny létesítményeitől, különösen az élményfürdőtől való pontos távolságát,

5

A heiligenkreutzi hulladékégető környezeti hatástanulmányának véleményezése - HuMuSz ●

hogy a Lenzing Fibers GmbH energiaigénye kielégítésén túl milyen - egyéb, potenciális környezeti hatással járó tevékenységeket vonzhat a környékre a tervezett hulladékhasznosító a tervezett kapacitással.

●

a füstgáz szűrő rendszerek eredményes működését biztosító szűrő betétek, katalizátorok előírt és időbeni cseréjét ellenőrző pontokat és lehetőségeket.

●

a hasznosításra kerülő hulladék mekkora része keletkezik

●

Burgenland tartományban, és mekkora a beszállított hulladék mennyisége.

●

a hasznosításra tervezett maradványanyagok között az „öreg fa” pontosan milyen anyagokat tartalmaz.

●

a tervezett vasúti beszállításának útvonalára, a Szentgotthárdon áthaladó vonal igénybe vételére, a vasúti szállításból adódó, magyar területet érintő környezeti kibocsátásokra.

●

a hasznosítóba kerülő hulladék közúti szállításának lehet-e hatásterülete Magyarországon, figyelembe véve azt az esetet is, ha Magyarországon keresztül nem lehetséges vasúti szállítás.

●

a területrendezési szakterület fejezet (koncepció IV/3.5. pontja) elkészítésénél térjenek ki a tervezett beruházáshoz legközelebb eső település, Szentgotthárd vizsgálatára is.

●

kérjük figyelembe venni, hogy a CITYNET osztrák-magyar határ menti városok együttműködési rendszerében – amely Bécsújhely-GyőrSzentgotthárd háromszögben található települések együttműködéséről szól – a SzentgotthárdJennersdorf (Gyanafalva) körzetre a ökoturizmust és nem a nehézipar fejlesztését irányozza elő a 2007-2013. évekre szóló, közösen kialakított fejlesztési stratégia.

●

kérjük, hogy az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatát egy külön fejezetben összefoglalóan is mutassák be, különösen: a magyar fél által átadott észrevételek figyelembe vételét; stb.

●

kérjük, hogy a hatásterület számítását a vonatkozó magyar jogszabálynak megfelelően is végezzék el.

●

kérjük transzmissziós számítás segítségével – az eredményeket izovonalas térképi megjelenítéssel is ábrázolva – annak meghatározását, hogy a magyarországi területeket milyen mértékű terhelés éri, és azt a terület jelenlegi légszennyezettségi helyzetének figyelembe vételével a Magyarországon érvényes légszennyezettségi egészségügyi határértékekkel kérjük összehasonlítani.

●

a transzmissziós számításokat a leggyakoribb meteorológiai helyzeten túl a legkedvezőtlenebb meteorológiai és kibocsátási helyzetre is kérjük elvégezni.

●

kérjük megadni - a hulladékhasznosító kéményéből kiáramló 180oC hőmérsékletű füstgázok áramlási rajzait szélcsendes és 10 km/h szélsebességtől 100 km/h szélsebességig 10 km/h-s intervallumokban;

●

a kiáramló füstgázok szemcsenagyságtól függő, termikus hulladékhasznosítótól kmben megadott szennyezési területét szélcsendes és az előző bekezdésben megadott szélsebességek esetén;

●

Szentgotthárd és térségére a késő őszi és a téli hónapokban különösen jellemző hosszú, adott esetben több hetes, mozdulatlan ködös időszakokban a

6


hulladékhasznosítóból kiáramló füstgázok milyen koncentrációban lehetnek jelen a levegőben, jelentenek-e ezek különös egészségügyi és környezeti kockázatot. ●

kérjük „worst case” számítás elvégzését üzemzavar esetére, és a megteendő intézkedéseket.

●

kérjük, a kibocsátásra kerülő légszennyező anyagok folyamatos mérésére alkalmas monitoring rendszer, valamint az adatok gyűjtésének, értékelésének metodikájának, a regisztrált határérték túllépések esetén szükséges beavatkozás mikéntjének bemutatását.

●

kérjük a magyar területet érő zajterhelés mértékét a hatályos magyar jogi szabályozásban4 rögzített határértékekkel összehasonlítani.

a tájat érő hatások tekintetében kérjük annak megvizsgálást, hogy ●

a létesítménynek lehet-e magyar területen tájképre, tájkarakterre gyakorolt hatása, különös tekintettel a Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park keretében jogszabályi védelem alatt álló, megőrzendő hagyományos tájjellegre és tájszerkezetre, valamint

●

Szentgotthárd mely részeiről lesz látható a tervezett hulladékégető épülete, illetve kéménye.

A látványra „érzékeny” területekről, mint például a turisztikailag fontos területekről látható kép illusztrálását is kérjük. ●

A természeti értékeket érintő hatások tekintetében kérjük annak megvizsgálást, hogy az egyes kibocsátott szennyező anyagok, illetve energia kibocsátás magyarországi hatásterületén van-e a kibocsátásra érzékeny természeti terület.

●

kérjük a tisztítási technológia megadását, a technológiából kikerülő szennyvíz mennyiségi (m3/nap) és minőségi adatainak ismertetését. A minőségi mutatók között szerepeljen a nátrium, a kálium, az összes keménység, a nátrium egyenértékű és az oldott anyag koncentráció értéke is.

A fenti kérdések közül a hatástanulmány számosat semmilyen mértékben nem vizsgált, másokkal csak érintőlegesen – általánosságban – foglalkozott. Ez a hozzáállás az Espoo-i Egyezmény megsértésének minősíthető. Konkrét tartalmi észrevételek: 7.oldal.: „A létesítmény fő célja, hogy hulladékból energiát állítson elő a Lenzing Fibers GmbH rostgyártásához. Az ezen felül rendelkezésre álló hőt fel lehet kínálni és oda lehet szállítani az ipari park egyéb vállalatainak. Alapvetően megvan a lehetőség és a készség arra, hogy magyar vállalatoknak is szállítsanak távhőt.” Egyrészt vitatkoznánk azzal az állítással, hogy a létesítmény fő célja az energia előállítása. A valóságban a fő cél a hulladék ártalmatlanítása (kifejtve lásd lentebb). Másrészt a szövegből az derül ki, hogy elsősorban villamos energia előállítására van igény. A hő hasznosítása, mit lehetőség fenn áll, de nincs konkrét vállalat megnevezve. Amennyiben a hő hasznosítása nem lesz megoldott, az nagyban befolyásolja az égető hatásfokát, és egyben megítélését is.

7


8.oldal: „Az örvényágyas kazánban a 2002. évi hulladékgazdálkodási törvény 1. §-ában megfogalmazott célokkal és alapelvekkel összhangban előkészített hulladék (maradék hulladék) termikus hasznosítására kerül sor. A tanulmány folyamatosan hulladékhasznosításról beszél és az üzemet hulladékhasznosítónak nevezi. Szeretnénk itt leszögezni, hogy a művelet, a tanulmány készítőinek minden szándéka ellenére ártalmatlanítási tevékenység és az üzem nem erőmű, hanem hulladékégető. A hatályos uniós jogszabályok az alábbi két kategóriát ismerik: Hulladékhasznosítás: „R1 Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása” Hulladékártalmatlanítás: „D10 Hulladékégetés szárazföldön” A fenti definíció kétértelműen fogalmaz, hiszen a tervezett üzem mindkét kategóriába beilleszthető lenne. Ugyanakkor a hulladékégetés D10 vagy R1 kategóriába történő sorolása nem történhet, önkényesen a beruházó kijelentése alapján. Az Európai Bíróság C-458/00. ügyben hozott ítélete egyértelműen leszögezi, hogy ha a hulladékkezelés elsődleges célja a hulladék ártalmatlanítása, akkor a termelt energia visszanyerése csak másodlagos hatás és nem is kérdőjelezhető meg az ártalmatlanítás, mint elsődleges cél, tehát a kezelés a D 10 (hulladékégetés szárazföldön) kategóriába tartozik. A bíróság egy későbbi ügyben (C113/02. sz. ügy) újra leszögezi hogy R1 kategóriába csak akkor sorolható a tevékenység, ha a meghatározott művelet alapvető célja az energiatermelés (pl. szenes erőműben, vagy cementgyárban történő hasznosítás.) Az égető ugyan energiát ad a Lenzing Fibers számára, de ennek energiaellátása máshonnan már jelenleg is megoldott. Amennyiben az égető egyszerűen a hálózatra termelne áramot akkor is rá lehetne fogni, hogy elsődleges célja az energiatermelés. A hulladék égetése akkor tekinthető hasznosításnak, ha direktben fosszilis energiahordozót vált ki, például egy szenes erőműben, vagy cementgyárban. Ott ahol kizárólag hulladékot égetnek – még ha az áramot át is adják – az üzem elsődleges célja a hulladék ártalmatlanítása, nem pedig az energia termelés ahogy ezt a hatástanulmány készítői próbálják elhitetni. A fentiekből jól látszik, hogy az ártalmatlanítás-hasznosítás joghézaga kapcsán az Európai Bíróság már hozott döntést és állásfoglalást. Ennek ismeretében a tervezett műben folyó tevékenység helyes megnevezése: hulladékégetés, hulladékártalmatlanítás és így az üzem neve is: hulladékégető. 8. oldal: „Ausztriában van igény a termikus hulladékfeldolgozásra, úgyhogy szükség van a heiligenkreuzi létesítmény termikus hulladékhasznosítást szolgáló kapacitására.” Ez a típusú „szakmai” érvelés legfeljebb az általános iskola alsó tagozatában állja meg a helyét. A hatástanulmány magyar fejezeteiben sehol nem találjuk alátámasztva azt, hogy a hulladék honnan érkezik, mekkora mennyiségben, nincs e hulladékok kezelésére környezeti szempontból előnyösebb megoldás stb.(lásd lentebb) 9. oldal: „A heiligenkreuzi hulladékégetőnek köszönhetően felértékelődik a termelői és gazdasági telephely: a létesítmény tartósan kedvező költségű és környezetbarát áramot és hőt biztosít a Szentgotthárd-Heiligenkreuzi Ipari Park vállalatainak, elsősorban a Lenzing Fibers GmbHnak, és ezzel hozzájárul a telephely biztosításához.”

8


A hulladék kezelési hierarchia szerint a hulladék kezelésének előrébb való módja a hulladék újrahasznosítása, mint annak égetése. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azt állítja, hogy a vonatkozó elemzések többsége szerint az újrafeldolgozás jobb a klímavédelemnek, mint a hulladékégetés (1). A nemzetközi hírű Eunomia az égetőkkel és a klímaváltozással foglalkozó tanulmány szerint (2): „A hulladékmegelőzés a legkedvezőbb választás a klímavédelem szempontjából, ezt követi az újrahasználat és az újrafeldolgozás. A lerakás és az égetés ezeknél rosszabb megoldások.”. A tanulmány azt is kimutatja, hogy jelenleg - a csak elektromos energiát termelő égetők megtermelt energiaegységenként 33%kal több fosszilis eredetű szén-dioxidot termelnek, mint a gázüzemű erőművek. A sort lehetne itt folytatni, itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a hulladékégetőkben előállított energia nem nevezhető környezetbarátnak. 18.oldal: „A heiligenkreuzi hulladékégető földrészletei a Szentgotthárd-Heiligenkreuzi Ipari Park részét képezik, és beépítésre szánt ipari területként, közlekedési területként, valamint mezőgazdasági művelés alatt álló területként vannak besorolva (2-3. ábra). A telek jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll.” A tanulmányban nem szerepel, hogy pontosan mennyi területet vonnak ki a művelés alól, mi történik a talaj felső termékeny rétegével. Szükséges lenne a termékeny réteg letermelése és hasznosítása. 26. oldal: 2-6. táblázat: ”használt fa (öreg fa)”. Bár már az előzetes tanulmány kapcsán is leírtuk, hogy ez a kifejezés értelmetlen és meghatározhatatlan, azonban itt újra megjelenik. Fontos lenne tisztázni, mit értenek rajta pontosan. Magyarországon „öreg fák” az erdőben vannak, és kivágásuk semmiképpen nem volna szerencsés. 36. oldal: 2-10 táblázat: Szerencsés lett volna az elégetendő hulladékok kódját EWC kódban megadni, így az osztrák fél mellett más is megismerhette volna pontosabban milyen típusú hulladékokat kívánnak elégetni a létesítményben. 37. oldal: „A felhasznált maradék Hulladékgazdálkodás, hulladékkémia és szakvélemény tartalmazza.”

hulladékok részletes bemutatását a J.4 az üvegházhatású gázkibocsátások“ című

Szerencsés lett volna ezt a fejezetet lefordítani, hiszen ennek hiányában gyakorlatilag a magyar fél nem számos fontos információt nem ismer meg. 38. oldal: „A tüzelési mód novembertől márciusig vegyes, maximum 50 % extra könnyű fűtőolaj és 50 % földgáz felhasználásával, egyébként 100 % földgázüzem jellemző.” A levegős fejezetben a tanulmány bemutatja, hogy a tél időszakban jellemzően a szálló porok, SO2, stb. koncentrációja magasabb. Ennek ismeretében nem világos, hogy miért a szennyezettebb fűtési időszak alatt üzemel a segédkazán fűtőolajjal, amikor az plusz terhelést jelent a környezetre. Környezeti szempontból éppen ennek fordítottja, vagy éppen a 100%-os földgáztüzelés lenne a kedvezőbb megoldás.

9


38-39.oldal: A füstgáz tisztításának leírása oly mértékben felületes, hogy alig értékelhető. Szükséges lett volna a füstgáztisztító berendezések konkrét bemutatása (ciklon, DeNOx, reaktor, stb.). nem világos, hogy a dioxinok és furánok leválasztása az „optimálisan beállított kazán mellett” más módszerrel is megtörténik-e. Amennyiben hőhasznosítás is történik, még aggályosabb a felületes leírás a dioxinok rekombinációja miatt. A hulladékégetőkre vonatkozó magyar jogszabályban (23/2002. /II. 22./ KöM rend.) szigorú előírások vannak a füstgáz tartózkodási idejére (2 s), hőmérsékletére (850 ill. 1100 o C), támasztóégő alkalmazására, amelyekkel a légszennyező anyag kibocsátásokat lehet szabályozni. Ilyesmikre nincs utalás egyik anyagban sem. Hogyan történik a szövetszűrők tisztítása? Van-e aktív szén beadagolás? A kérdéseket lehetne, annyi azonban bizonyos, hogy ilyen felületes leírás nem támasztja alá az optimista kibocsátási adatokat. Ezek részletezése elengedhetetlen. 39. oldal: Füstgáztisztítás a segédkazánok esetén. Erősen kérdéses és nem alátámasztott, hogy a tűztér méretezése, LowNOx égők alkalmazása és a fűtőanyag helyes megválasztásával tarthatóak lesznek a kibocsátási határértékek, különösen tüzelőolaj alkalmazása esetén. 44.oldal: A tanulmány egyáltalán nem mutatja be az üzem BAT megfelelőségét. 46.oldal: a tanulmány nem mutatja be, hogy a hatályos jogszabályok szerint a segédkazánnak milyen határértékeknek kellene megfelelnie. 48.oldal: „A projekthez kapcsolódó közlekedési emissziók a „4.4 Közlekedés” című fejezetben találhatóak. Ezek képezik az alapját az immissziós koncentrációk kalkulációjának.” A hivatkozott fejezet, szintén csak német nyelven elérhető, így sem véleményezni, sem ellenőrizni nem tudtuk. 51.oldal: Maradékanyagok A tanulmány nem mutatja be az összefoglalóban, hogy az égető működése során mennyi hulladék keletkezik, milyen a pernye, a salak várható összetétele, nehézfém, dioxin stb. tartalma. „A salak szelektálás után fajtájától függően, nem veszélyes hulladékként külszíni lerakóba kerülhet, vagy további kezelésnek kell alávetni.”. Ez a megfogalmazás több mint aggályos, hiszen nem derül ki, hogy a salak hulladéknak vagy veszélyes hulladéknak minősül-e. 52.oldal: Az összefoglaló anyagban szerepel, hogy üzemzavar esetén a füstgázok tisztítás nélkül kerülnek a szabadba. Azzal viszont nem foglalkozik, hogy ez mekkora terhelést jelent, milyen emissziókkal és immisszióval kell számolni. A J8-as anyag 3.3. fejezete foglalkozik az üzemzavarokkal, de azok között nem említi a füstgáztisztítás nélküli üzemállapotban kialakuló környezeti hatásokat, állapotokat, pedig ez igazán fontos lenne

10


56.oldal.: „…Ezért nem lényeges megvizsgálni a heiligenkreuzi hulladékégető telephelyalternatíváit.”. A tanulmány szerint a Lenzing Fibers közelsége és a hő esetleges hasznosítása miatt nem szükséges a telephely alternatívák vizsgálata. Ez a megközelítés jól mutatja, hogy a tanulmány készítőit elsősorban a gazdasági szempontok irányítják. Nem említi azt a telephely kiválasztásánál, hogy a helyszín közelében 1 km-en belül lakott területek találhatóak. Nem említi meg, hogy a hulladékégető Ausztria legkeletibb részén található, ami logisztikailag ( és ezért környezeti szempontból is) kedvezőtlen. Nem említi meg, hogy olyan területen valósulna meg, ami idegenforgalmi szempontból értékes terület, ellehetetlenítheti a szentgotthárdi termálfürdőt. Nem említi azt sem, hogy a térség szálló por tekintetében már jelenleg is túlterhelt. A fenti szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja, és csak arra koncentrál, ami a jelenlegi telephelyválasztás mellett szól. Meg kell azt is jegyezni, hogy nem csak a Lenzing Fibers gyárai energiaigények üzemek, Ausztriában más energiaigényes ágazatok is léteznek, sőt a jelenlegi helyszínen a hő hasznosítása sem biztosított teljes egyértelműséggel. Ezek miatt a telephelyválasztás alternatívavizsgálatának elmulasztását nem tudjuk elfogadni. 56. oldal: „A szükséges tüzelőanyag-hőteljesítmény szempontjából a biomassza alkalmazása nem jöhet szóba, mert a régióban nem áll rendelkezésre.” A kérdés az, hogy a tanulmány készítői mit értenek a régió alatt. Amennyiben Burgenlandot, ott a szükséges mennyiségű hulladék szintén nem áll rendelkezésre. A valós helyzet az, hogy a biomassza reális és kedvezőbb alternatívája a Lenzing Fibers energiaellátásának. A biomasszából származó kapacitás Ausztriában 1990-től 2001-ig 400 MW-ról 766 MW-ig emelkedett. Az éves növekedési ráta meghaladta a 3%-ot. 2001-ben 1552 GWh villamos áramot állítottak elő Ausztriában a biomassza felhasználásával (3). Ettől, az energia hulladék elégetésével történő előállítása lényegesen kisebb szerepet játszik A valóság tehát az, hogy a biomassza alkalmazása is reális és környezeti szempontból kedvezőbb megoldást jelent az üzem ellátására. 57. oldal: „Az osztrák 2002. évi hulladékgazdálkodási törvény 2. § 5. bek. 1.) pontja értelmében a hulladékkezelés a 2. Függelékben felsorolt hasznosítási és ártalmatlanítási eljárásokat foglalja magában, és feldolgozási eljárásként többek között R 1 alatt a tüzelőanyagként vagy az energiaellátás más eszközeként való hő felhasználást adja meg” Mint korábban leírtuk a hulladékégetés a jelenleg tervezett üzemben nem minősíthető hasznosításnak az Európai Bíróság döntése alapján. Itt jegyeznénk meg, hogy a hulladék keletkezés megelőzése a legfontosabb prioritás, ezt követi az újrahasználat, az anyagában történő hasznosítás, és csak ezt a termikus hasznosítás, és az ártalmatlanítás. Elsősorban tehát nem a hulladék termikus hasznosítására kell törekedni, hanem a hulladék mennyiségének csökkentésére és az újrahasználatra-hasznosításra. És csak amennyiben ezek nem megoldhatóak, akkor kerülhet sor az ártalmatlanításra. Ilyen formában a Lenzing Fibers energiaellátása más energiaforrással pl. biomasszával környezeti szempontból kedvezőbb. 57.oldal: „A J.2. „A projekt bemutatása“ című szakvéleményben részletesen taglalják, hogy a kiválasztott technológiák megfelelnek a technika IPPC-direktívában megfogalmazott színvonalának.”

11


A vonatkozó fejezet magyarul nem elérhető, így nem bizonyosodhattunk meg arról , hogy az üzem a Elérhető legjobb Technológiát alkalmazza, azt nem tudtuk összevetni az IPPC referenciadokumentummal. 61.oldal: „A nagyon jó égetési körülmények és a kedvező kibocsátás elérése érdekében az örvényágyas tüzelőberendezést lehetőleg mindig konstans (nagy) terheléssel kell üzemeltetni.” Ebben a mondatban lelepleződik az a probléma, ami fő aggályunk az égetővel kapcsolatban. Az égetőt 50 évre tervezik és nem csak a kibocsátás miatt, hanem gazdasági érdek is az égető „konstans, nagy terhelése” mellett szól. Ami azt jelenti, hogy bár nem ismerjük a hulladékok pontos forrását, de az égető igénye hosszú távra konzerválja a kedvezőtlen hulladékkezelési struktúrát és gátat szab a hulladék képződés megelőzésének, anyagában történő hasznosításának a teljes beszállító régióból hiszen az égető működtetéséhez szükséges az állandó nagy mennyiségű hulladék bevitele. Áttanulmányoztuk Ausztria Hulladékgazdálkodási Tervét (4), hogy megvizsgáljuk hulladékgazdálkodási szempontból mennyire indokolt az égető terve. Burgenlandba összesen 81 ezer tonna hulladék keletkezik, ebből a nem hasznosított hulladék mennyisége 35 ezer tonna. A szomszédos Stájerországban 425 ezer tonna hulladék keletkezik, ebből a nem hasznosított hulladék mennyisége 177 ezer tonna. Alsó Ausztriában ez a szám 270 ezer tonna, Bécsben 568 ezer tonna. Ezen hulladék azonban termikusan még nem ártalmatlanítható, erre csak a Mechanikai-Biológiai Kezelő telepekről származó maradék hulladék alkalmas. Számunkra ez az érdekes, hiszen a 36 oldalon megtalálható táblázat tanulsága szerint elsősorban itt kezelt hulladék kerülne az égetőbe. Nos Burgenlandban 15 ezer tonna maradék hulladék kerül ki az MBT-kből, Stájerországban 45 ezer tonna, Alsó– Ausztriában 50 ezer tonna, Bécsben nulla (ugyanis elsősorban termikusan kezelik). Ez az égető közelében lévő tartományokból mindösszesen 110 ezer tonna (sőt egész Ausztriában mindösszesen 331 ezer tonna!). Természetesen Burgenlandot leszámítva a többi tartomány rendelkezik elfogadott hulladékgazdálkodási tervvel, amely megoldja helyben a hulladékok megfelelő kezelését, így nem indokolt a heiligenkreutzi égetőbe történő beszállítás. Az adatok felsorolását lehetne folytatni, de nem szükséges. Ebből is látszik, hogy a hulladékégető ellátása kellő mennyiségű hulladékkal már most sem megoldható, vagy csak rendkívüli szállítási távolságokkal. A magyar és szlovén hulladék kezelése pedig említést sem érdemel, ugyanis ezen országok hulladékkezelési költségei lényegesen alatta maradnak az osztrákénak. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a hulladék hasznosítása az időben egyre magasabb arányokat ér el, és a hulladékkezelési hierarchia csúcsán a hulladékkezelés csökkentése áll, ki kell jelenteni, hogy az égető 50 éves időtartamra történő tervezése teljesen illuzórikus, és szemben áll a fenntartható fejlődés elvével. De nem csak a kommunális maradék hulladékkal van probléma. Ausztriában jelenleg mindösszesen 28 ezer tonna kommunális szennyvíziszap kerül a hulladéklerakókra (4). A többi mennyiség kezelése égetőkben, a földeken, stb. megoldott. Ezzel szemben az égető hatástanulmánya akár 70 ezer tonna szennyvíziszappal számol. Magyarországról és Szlovéniából a költségek miatt szintén nem érkezhet hulladék. Honnan fog akkor érkezni? Az Osztrák Hulladékgazdálkodási Tervből kiindulva az állapítható meg, hogy a hulladékégető terve teljesen irreális. A teljes kapacitáson való működés nem csak hogy szinte megoldhatatlan, hanem komoly környezet terheléssel jár (közlekedési emissziók)

12


valamint gátolja a hulladék hierarchiában fontosabb szerepet betöltő elemek érvényesülését (pl.: anyagában történő hasznosítás, stb.). 66-69.oldal: „Mivel a törekvés arra irányul, hogy ezt a létesítményt a jövőben hulladékhasznosító létesítményként ismerjék el, úgy azt az Európai Bizottság 2005. december 21.-i hulladékokra vonatkozó új keretirányelve szerint is értékeljük.” Ez a mondat és az alatta következők bámulatos csúsztatásnak minősíthetőek. A hivatkozott új hulladékgazdálkodási keretirányelv ugyanis még nincs elfogadva (amint az később a szövegből is kiderül), a hivatkozott dátum, csak egy Bizottsági előterjesztés dátuma, amelyet véglegesen mind a mai napig nem fogadtak el. Sőt az első olvasatot az Európai Parlament számos helyen módosította, így a parlamenti képviselők nem hagyták jóvá az úgynevezett “hatékony” égetők átsorolását, ez ugyanis az égetés térnyerését segítette volna. Ez azt jelenti, hogy tanulmányban szereplő leírás, miszerint az tervezett égető az EU előírásai alapján “kiváló hasznosító “ cím elnyerésére méltó, nem tekinthető másnak mint PR-fogásnak. Egy olyan előterjesztésre hivatkozik, aminek a második olvasatára még csak most kerül sor, és amelyben az égetők hasznosítónak minősítését az Európa Parlament nem támogatta. 71-73.oldal: Korábban már bemutattuk, hogy: 1, a tervezett üzem nem minősíthető hulladékhasznosítónak, 2. Az égető ellátása hulladékkal problematikus, 3. Az Európai Unió hatályos jogszabályai szerint az égető nem minősíthető hasznosítónak, 4. Az égető gátolja a hulladékhierarchiában előrébb való hulladékkezelési megoldások térnyerését. 73.oldal: „A kazán- vagy ciklonhamut (salaknak is hívják > 400 °C leválasztás esetén) először pneumatikusan zárt tárolósilókba juttatják és azután minősége szerint, illetve miután a veszélyes hulladék besorolásból a jogszabályoknak megfelelően kivették, nem veszélyes hulladékként külszíni lerakásra kerülhet vagy további kezelésnek vethetik alá”. Nem világos, hogy milyen alapon jelenthetik ki, egy még nem üzemelő hulladékégető salakjáról, hogy az bizonyossággal nem tekinthető veszélyes hulladéknak. Ez csak a mintavételezés után jelenthető ki. Bár az osztrák hulladékgazdálkodási előírásokat nem ismerjük, azonban az a nemzetközi tapasztalatok alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a füstgáztisztítási maradékanyagok veszélyes hulladéknak minősülnek. 73.oldal: „A heiligenkreuzi hulladékégető működési időszaka alatti környezeti hatásokkal kapcsolatban összegezve elmondható, hogy a tervezett üzemeltetés révén hulladékgazdálkodási szempontból nem várhatók káros környezeti hatások.” A hulladékégető, akkor tud gazdaságosan és környezeti szempontból optimálisan működni, ha folyamatosan teljes kapacitással üzemel. Ez azt jelenti, hogy a hulladékégető léte önmagában is aláássa a hulladékcsökkentési célokat. Az égető olyan hulladékokat kezel – például a szennyvíziszapot – amelynek kezelése más környezeti és hulladékgazdálkodási szempontból kedvezőbb (példánk esetében a mezőgazdasági hasznosítás). Így az hogy ezeket a hulladékokat elégetik, a hulladékgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen megoldás. A sort lehetne folytatni itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a hulladékok égetése hulladékgazdálkodási szempontból káros, elsősorban azért mert aláássa a

13


csökkentési célokat és azt a látszatot kelti, hogy a hulladék kezelése ilyen formában teljes biztonsággal megoldható. 75.oldal: üvegházhatású gázok. Ismét egy ügyes megvezetésnek lehetünk részesei, hiszen a tanulmány készítői, olyan összehasonlításokat tesznek, amelyek az égető számára kedvezőtlen, a környezet szempontjából kedvező alternatívákat nem vizsgálnak. Először is összehasonlítja az égetést a lerakással, és itt az égetést hozza ki jó megoldásnak. Azonban az égetést nem ezzel, hanem a még nagyobb fokú anyagában történő hasznosítással, hulladékcsökkentéssel kellett volna összehasonlítani. Az égetés csak a hulladék energiatartalmát hasznosítja, de azaz energiamennyiség amit a hulladék előtti termék előállításába, a nyersanyagok kibányászásába, elszállításába, feldolgozásába, stb. belefektettek az mind elvész az égetés során. Ez akár többszöröse is lehet a hulladék égetése során nyert energiának. Ez azt is jelenti, hogy ha a hulladékok csökkentésébe, anyagában történő hasznosításába fektetnénk be, akkor nem csak energiát takarítanánk meg, hanem csökkenne az üvegházhatású gázok kibocsátása is. Az Osztrák Hulladékgazdálkodási Program tanulsága szerint (4) több tartomány is jobb mutatókat ért el a hulladék hasznosításában, mint Burgenland. Ez azt jelenti, hogy még jelentős tartalékok vannak a hulladékok anyagában történő hasznosításában, amely megoldás klímavédelmi szempontból lényegesen kedvezőbb. Irányítottnak érezzük azt is, hogy a hulladékégetőt csak fosszilis tüzelőanyagokat használó más energiatermelő üzemekkel hasonlítja össze. Nem hasonlítja azonban össze megújuló energiatermelő létesítményekkel, és nem vizsgálja energiatakarékossági intézkedések bevezetésének lehetőségét sem. Nyilvánvalóan azért, mert ezekkel összehasonlítva kiderülne, hogy a klímavédelem szempontjából az égető rossz megoldásnak tekinthető. Az sem világos, hogy a klímaköltségekbe beleszámította e a közlekedés okozta CO2 kibocsátást. Sőt a tanulmányból nem lehet azt sem megtudni, hogy a tervezett égető éves szinten hány tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe. 78. oldal „hulladékgazdálkodási szempontból pozitív környezeti hatások … várhatók.” Mint fentebb bemutattuk, ez az állítás nem állja meg a helyét 79. oldal: „A közlekedési összeköttetés szempontjából a projekt telephelyének fekvése általánosan pozitívnak tekinthető.” Ezzel az állítással vitába szállnánk. Mint bemutattuk Szlovéniából és Magyarországról a költségek miatt nem várható hulladék beszállítása. Ez viszont azt jelenti, hogy a beszállítási körzet legszélén helyezkedik el a tervezett égető, ami drámaian megnöveli a szállítási távolságokat. 84. oldal: Közlekedés Fontosnak tartottuk volna, ha az is bemutatásra kerül, hogy az irányokon túl, pontosan mely területekről érkezik a hulladék, hol vannak a beszállítói körzetek. Fontos lett volna azt is megtudni, hogy hány tonnás szállítójárművekkel számoltak a közúti közlekedés esetén, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a fordulók számát. Be kellett volna azt is mutatni, hogy az osztrák területek mellett a szlovén, magyar területeket mennyiben érinti a közúti

14


forgalom változása. Szintén ismeretlen maradt előttünk az, hogy lakott területeket mennyiben érint a tehergépjármű forgalom, ahogyan az is, hogy átlagosan mekkora szállítási távolságokkal kell számolni, és ez menyi károsanyag/üvegházhatású gáz kibocsátásával járhat. Szükséges lett volna azt is bemutatni, hogy mivel az ipari park vasúttal csak a Szentgotthárdi vasútállomáson keresztül érhető el, ez mennyire érinti a települést. Mindezek hiányában a közlekedési fejezet nem elfogadható. 88. oldal: „Heiligenkreuz központját, azonban a plusz tgk.-forgalom – munkanapokon +22 százalékos forgalomnövekedéssel – a jelenlegi helyzethez képest még a közúti közlekedés szempontjából legerősebb 6. tervvariáns esetén is mérsékelt képet mutat.” Megítélésünk szerint egy 22%-os tehergépjármű forgalom növekedés belvárosi területen nem tekinthető „mérsékeltnek” 102.oldal: „A jövőben nem zárható ki, hogy a felületi terhelés következtében fokozott mennyiségben kerülnek nehézfémek a növényekbe és a táplálékláncba.” Ez a kijelentés önmagában is elég aggasztó. Fontos lett volna számszerűsíteni, hogy ez mekkora mennyiséget jelent, valamint, hogy milyen hatása van az élővilágra és az emberre. 103.oldal: „Az ismertetett üzemzavarok csak rövid ideig hatnak oly módon, hogy megugrik az immissziós koncentráció. Mivel azonban ez csak nagyon rövid ideig hat, nem lesz fenntartható hatása a növekedésre.” Egy súlyosabb üzemzavar során, akár az éves összkibocsátást meghaladó mértékű PCDD/PCDF is kijuthat a környezetbe, ennek hatása megítélésünk szerint nem elhanyagolható. 109.oldal: „Víz, hidrológia, hidrogeológia, geológia és vízgazdálkodás” A hatástanulmány nem foglalkozik a határon túli területekkel. A tervezett létesítménytől alig több mint 1 km-re fekvő Szentgotthárd városa a hatályos 7/2005. (III. 1.) KvVM rendelet melléklete szerint felszín alatti víz szempontjából érzékeny területnek minősül. Szintén nem találunk arra vonatkozóan információt, hogy a tervezett erőmű, annak esetleges haváriái, miképpen érintik az ivóvízbázisokat, egyáltalán milyen közelségben találhatóak vízbázisok, mik azok védőterületei és távolsága a tervezett erőműtől. 117. oldal: „Az egyes szakterületek rendelkezésre álló eredményei alapján abból lehet kiindulni, hogy a tervezett létesítmény semmilyen egészségkárosító vagy egyéb, emberre és természetre káros hatással nem jár majd.” Észrevételeink alapján ezt az állítás nem tudjuk elfogadni kiindulási alapnak a területrendezéssel kapcsolatos hatások elemzésekor 117. oldal: „A tervezett létesítmény hatásai a lakosság és a munkahelyek szempontjából valamennyi vizsgált település esetében pozitívnak nevezhetők.”

15


Nem derül ki, hogy a magyar oldal településeit, így Szentgotthárdot bevonták-e a vizsgálatba. A következtetés alapján nem valószínű, hiszen egy hulladékégető – a környezeti hatásától függetlenül! – csupán pszichikai hatását tekintve is káros hatással van a turizmusra, a telkek értékére stb. A magyar oldalon ennek hatásaként munkahelyek elvesztésével és komoly gazdasági kárral lehet számolni. Ezen túl nyilvánvaló a nemzetközi tapasztalatokból, hogy a hulladékok hasznosítása átlagban 11x annyi munkahelyet teremt, mint a hulladékégetés. Ez alapján állítható, hogy összességében a hulladékégető munkahelyek elvesztését jelenti. 117.oldal: „Míg Heiligenkreuz helyi fejlesztési koncepciója az ipar és a kisipar fejlesztésére épít, addig Königsdorf fejlesztési koncepciója erősen az ökoturizmusra irányul. Ily módon a tervezett létesítmény teljesen összhangban van Heiligekreuz helyi fejlesztési koncepciójával, ezért pozitívnak tekinthető.” A hatástanulmány készítőinek újra elfogultságukról tesznek tanulságot. Beismerik, hogy a közeli Königsdorf fejlesztési koncepciója az ökoturizmusra épül, majd ezt figyelmen kívül hagyják és megállapítják, hogy a tervezett égető pozitívnak tekinthető, mert a Heiligenkreutzi tervvel összhangban van. Ugyanakkor nagyvonalúan eltekintenek a Königsdorfra gyakorolt hatástól. És az egyoldalúság jegyében a lakott területek közelségét tekintve legközelebb eső város, Szentgotthárd fejlesztési tervéről tudomást sem vesznek – nyilvánvalóan azért nem mert az ütközik az égető tervével. 117. oldal „Bár a tervezett létesítmény a Raab Tájvédelmi Terület és Natúrpark, valamint a Lapincs völgyi európai védelmi terület közvetlen közelében található, a „Természetvédelmi-jogi KHT – Összefoglalás KHT/Heiligenkreuzi hulladékégető megállapítások“ c. fejezetben taglalt megőrzési és védelmi célokra való tekintettel egyetlen községben sem várhatók negatív hatások.” A várható negatív hatások hiányát nem tudjuk elfogadni. Az égető léte önmagában, a környezeti hatásoktól függetlenül is csökkenti a Nemzeti Parkok eszmei értékét. 117.oldal: „A tervezett létesítmény esetében nincs ellentmondás a meglévő helyi szint feletti területrendezési előírásokkal (területtervezési törvény, tartományi fejlesztési program, egyéb tartományi koncepciók, valamint központi állami előírások).” A tanulmány készítői itt megint teljesen figyelmen kívül hagyják az érintett magyarországi területrendezési elveket ( lásd a korábbi magyarországi észrevételeket), amivel nem csak durva szakmai hibát vétenek, hanem az Espoo-i egyezményt is megsértik. A szakmai hiba abban jelentkezik, hogy erősen számolnak, a Magyarországról és máshonnan, így Szlovéniából, Horvátországból érkező hulladékokra. Ahhoz hogy ez megalapozott legyen, szükséges lett volna legalább az érintett területek hulladékgazdálkodási terveit, programjait megvizsgálni. 118.oldal: „A lehetséges probléma abban rejlik, hogy az individuális szemlélő esetleg nem találja esztétikusnak az épület tájképi megjelenését.” Komoly cinizmusra következtethetünk abból, ahogy a hatástanulmány bemutatja a tájproblematikát:„lehetséges probléma” és „esetleg” nem találja „esztétikusnak”. A valóság az hogy egy masszív ipari létesítmény 100 méter magas kéményével alapvetően nem

16


esztétikus és nem „lehetséges” és nem „esetleg” az. Nyilvánvalóan ez a megfogalmazás arról szól, hogy a probléma súlyát elkendőzze. 119. oldal: „A szentgotthárdi pályaudvar környékéről majd közvetlen látási kapcsolat alakítható ki a heiligenkreuzi hulladékégető épületeivel, azonban az érkező és induló, illetve a pályaudvaron időző vonatszerelvények miatt erre közvetlenül a pályaudvarról ritkán kerül sor.” Ismét egy a probléma eljelentéktelenítését célzó mondat. A valóság az, hogy a szentgotthárdi állomás viszonylag szerény forgalommal rendelkezik, így aligha állítható, hogy ritkán lehet rálátni az égetőre a sok vasúti szerelvény miatt. A termálfürdő mellett, a vasútállomás az egyik meghatározó épülete Szentgotthárd idegenforgalmának, hiszen a turisták egy jelentős hányada vonattal érkezik a településre, és így az első meghatározó benyomás a hulladékégető épülete lesz. 119.oldal: „a látható részeket be lehetne illeszteni a tájba,” Egy 100 méteres kéményt nem lehet beilleszteni a tájba. A javasolt színpaletta borult időben, napkeltekor és alkonyatkor, erős napsütésben, stb. teljesen értelmét veszti. A kémény, ahogy az épület egésze sem illeszthető a tájba, legfeljebb a káros hatást lehet – kis mértékben – tompítani. Ráadásul a szöveg szerint: „A szakértő munkatárs homlokzatkialakításra vonatkozó javaslatait figyelembe veszik, amennyiben azt az építészeti összkoncepció és a műszaki követelmények lehetővé teszik.”. Azaz még a javasolt tájba illesztés is kétséges. 121.oldal: „Mivel az élmény- és üdülőövezetek elég nagy távolságra találhatók az objektumtól, kevés, illetve semmilyen környezeti hatás nem várható.” Ez a megállapítás ismét csak az osztrák területekre érvényes 124.oldal: „Ezért biztonsággal kizárható, hogy a heiligenkreuzi hulladékégető működése (jövőbeni immissziós helyzet) toxikus hatással lenne az emberekre; ugyanígy kizárhatók az egészségre irányuló veszélyek és a nemkívánatos terhelések.” Az égető emissziójában számos olyan szennyezőanyag található, amely a WHO álláspontja szerint sincs biztonságosnak tekinthető határérték, azaz már a legkisebb koncentrációnövekedés esetében is káros hatás észlelhető. Ezek közé tartozik például a PM10, de hasonló hatás jelentkezik a PCDD/PCDF, nehézfémek esetében is, így nem állja meg a helyét miszerint a toxikus hatás biztonsággal kizárható lenne. Üzemzavar esetén szintén nem zárható ki a káros egészségügyi hatás. Mint a J.8-as fejezet véleményezésénél bemutatjuk az égető transzmisszió számítását alapvetően hibásnak tartjuk, ezért az ebből levont egészségügyi hatásokat sem tudjuk elfogadni. Komoly szakmai hibának tartjuk, hogy a tanulmány készítői nem mutatják be az egyes szennyezőanyagok élettani hatását, a hulladékégetők környékén élők körében végzett egészségügyi kutatások eredményeit.

17


Mi itt csak két tanulmányra hívnánk fel a figyelmet. Az egyik a Francia közegészségügyi Intézet által végzett felmérés, amely a daganatos megbetegedések növekedését tapasztalta több francia hulladékégető közelében, a másik a British Society for Ecological Medicine (13) tanulmánya, amely áttekintést ad az égetők egészségügyi hatásáról, az eddigi publikációkról, és végkövetkeztetése, hogy egészségügyi okokból a hulladékégetésnek nincs helye a modern hulladékgazdálkodásban. A hatástanulmány orvosi fejezete nem vizsgálja a szinergikus hatásokat, nem vizsgálja az alacsony dózisú toxicitás kérdését, nem beszél a perzisztens, bioakkumulációra hajlamos szennyezőanyagok hosszú távú élettani hatásáról, nem beszél azokról a szennyezőanyagokról, amelyre ismert biztonságosnak tekinthető határérték nem létezik. Szintén nem kerül bemutatásra, hogy az égetőből kikerülő dioxinok, nehézfémek, stb. milyen mértékben halmozódnak fel a mezőgazdasági termelés. Köztudott, hogy a hulladékégetők környezetében a talajban, illetve jó indikátorként a szabad tartású csirkék tojásában a dioxin felhalmozódik (14). Ismert tény az is, hogy az emberi dioxin bevitelének csak elhanyagolható aránya származik a belélegzésből, lényegesen meghatározóbb a táplálékon keresztüli bevitel. Nem ismerjük meg a tanulmányból azt, hogy az kiülepedő dioxin miképpen halmozódik fel a növényekben/állatokban és ez milyen hatással lehet az emberre. 130.oldal: „Ezért a légszennyező anyagok határokon átterjedő hatása kizárható.” Mint az azt a j8-as fejezet értékelésénél bemutatjuk a hatásterület számítást hibásnak tartjuk, és számításaink szerint a határon átterjedő hatással számolni kell. J.8 Szakterület: levegő és klíma, immissziók véleményezése 7.oldal: „A számítások a CERC-tıl (Cambridge Environmental Research Consultants Ltd) beszerzett Gauss-féle ADMS 3, ill. ADMS Roads (McHugh et al.; 1997) terjedési modellel történnek. Az ADMS (Atmospheric Dispersion Modelling System) egy, a káros anyagkoncentrációk kiszámítására szolgáló fejlett háromdimenziós Gauss-féle terjedési modell.” A CERC ADMS 3 modelljét 2005-ben már felváltotta az ADMS 4. Szerencsés lett volna nem az elavultabb szoftver használni. 8.oldal: „A meteorológiai input-paraméterek idősorai Heiligenkreuz/üzleti park mérőhelyre vonatkoznak; kezdetük 2006.09.11., befejezésük 2007.09.15.” A rövid idősort szakmailag nem tartjuk elfogadható megoldásnak. 23.oldal: Imissziós állapot A hatástanulmány készítői egész egyszerűen teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az érintett magyarországi terülteket. A létesítmény hatásterületébe a TA-Luft alapján magyarországi területek, így Szentgotthárd városa is beletartozik. A távolságot figyelembe véve, ez a leginkább érintett jelentősebb település ennek ellenére a magyarországi és az itteni immisziós helyzetet egyáltalán nem vizsgálja a hatástanulmány. A közelség és a

18


szélirányok alapján azonban itt található a leginkább érintett lakosság. Elfogadhatatlan, hogy úgy elemzik az immissziós helyzetet, hogy a legközelebb fekvő településről egyáltalán tudomást sem vesznek. Ilyen formában az imissziós állapot értékelése szakmailag elfogadhatatlan. Szükséges lett volna imisszió méréseket végezni Szentgotthárdon, hogy a hatásviselők terheltségéről képet kaphassunk. Aggályos az is, hogy az osztrák oldalon fekvő legjelentősebb hatásviselő Heiligenkreutz imissziós állapotáról nincsenek részletes adataink, azt csupán a többi Rugersdorfi stb állomásokkal együtt szerepeltetik. Mivel Heiligenkreutz érintettsége vitathatatlan szükség lett volna az itteni részletes imissziós állapotok feltárása. 24.oldal: a diagrammokból jól leolvasható, hogy a Oberwart 2006/2007-es adatsora kedvezőbb levegőminőségi helyzetet mutat, mint a Oberwart 7 éves idősora vagy a 2005/2006-os idősora. Ezt azt jelenti, hogy a Lafnitztali valamint a Heiligenkreutz ipari parki mérések idején, amelyre a Oberwart 2006/2007-es idősora is vonatkozik kedvezőbb meteorológiai körülmények voltak, azaz a szennyezőanyagok koncentrációja a sokéves átlag alatt marad. Ez azt eredményezi, hogy a Lafnitztali és Heiligenkreutzi imissziós adatok alábecsültek. Megvizsgáltuk az OMSZ által működtetett automata mérőállomás ózon imissziós adatait 2006.08.17.-2007.08.17-ig terjedő időszakra. Fontos tudni, hogy a mérőállomás háttérszennyezettség mérésére alkalmas, azaz lakott területektől és közlekedési utaktól távol helyezkedik el. Az egy órás ózon koncentráció maximuma a vizsgált időszakban 175 mikrogramm/m3 volt. Ez összehasonlítva a Oberwart éves órás ózon csúcsértékekkel, azt vetíti előre, hogy a magyarországi területeken e szennyezőanyag tekintetében súlyosabb a helyzet, hiszen itt egy közlekedéssel, lakott területtel direktben nem érintett mérőállomás mutat kiugró adatokat. Vélhetően Szentgotthárdon erre az alapterhelésre rakódik rá a lokális szennyezés, ami súlyosbítja az imissziós állapotokat. 31. oldal: „2.1.3 Maximális napi középértékek és nyolcórás középértékek” Itt szintén csak az osztrák imissziós helyzet van bemutatva, ezért a tervezett égetőtől az Oberwarti állomás távolságával azonos távolságra levő zalaegerszegi és szombathelyi mérőállomások adatait bemutatjuk, ha a hatástanulmány készítői ezt elmulasztották elvégezni. Természetesen a két település nagyobb lakosságszáma miatt nem vonatkoztatható a szentgotthárdi helyzetre, de talán bemutatja, hogy a magyarországi és a szentgotthárdi imissziós helyzet vizsgálata elkerülhetetlen. A két nagyobb település mellett még a Lenti városi mérőállomás adatait is bemutatjuk, amely távolsága azonos az oberwartival és a település jellege is hasonló. A legmagasabb SO2 napi értéket Szombathelyen regisztráltak 76 mikrogramm/m3-es értékkel (2002/2003). Zalaegerszegen a legmagasabb érték 37 mikrogramm/m3 volt (2005), Lentiben 27 mikrogramm/m3. A hatástanulmány szerint az osztrák területen mért maximális koncentráció 36 mikrogramm/m3 volt.

19


Nitrogén-oxidok tekintetében az osztrák területen mért legkedvezőtlenebb napi koncentráció érték 72 mikrogramm/m3 és a határértéket ez nem haladja meg. Ezzel szemben Magyarországon, mind Szombathelyen, mind Zalaegerszegen, mind Lentiben komoly határérték túllépések tapasztalhatóak. Szombathelyen 2002-óta minden évben a határértéket számos alkalommal meghaladó értékeket regisztráltak, a napi csúcs 164 mikrogramm/m2. Zalaegerszegen a helyzet hasonló, illetve még rosszabb, itt a csúcsérték 266 mikrogramm/m3. A kisebb Lentiben sem jobb lényegesen a helyzet itt a 2002-2006 közötti időszak legkedvezőtlenebb eredménye 114 mikrogramm/m3. PM10 tekintetében egyedül Zalaegerszegre vonatkozóan vannak adataink. Itt a 20022003-as évről vannak adataink. Elmondható hogy a hónapok 2/3-ban határérték feletti ( azaz 50 mikrogramm/m3) feletti értékeket regisztráltak, jelentős csúcsértékekkel. A két év alatt mért maximum napi koncentráció 282 mikrogramm/m3. Ózon tekintetében a napi 8 órás mozgó átlagról csak a háttérszennyezettséget mérő Szentgotthárd - Farkasfai-állomásról van információnk. Itt a 2007-es év adatait elemezve a maximális koncentráció 169 mikrogramm/m3 volt (Oberwartban 181 mikrogramm/m3). Ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel a belterületen ennél lényegesen nagyobb értékek lettek volna mérhetőek. Mindezekből jól látszik, hogy Magyarországon a szentgotthárdi illetve azt körülvevő mérőállomások adatai alapján lényegesen kedvezőtlenebb az imissziós helyzet, mint az osztrák oldalon. Az imissziós helyzet feltérképezése elengedhetetlen a Magyarországi oldalon is. Mi adatainkkal nem törekedtünk teljes körűségre, csak azt kívántuk érzékeltetni, milyen szakmai hiba volt, csupán az osztrák adatokra támaszkodni, mikor a legjelentősebb hatásviselő Szentgotthárd éppen Magyarországon található. 32. oldal: „A naptári évre vonatkoztatott határértéket Oberwart lépte túl a leggyakrabban, 2003-ban és 2006-ban 37, ill. 38 esetben. 2004-ig 35 túllépés, 2005-től 30 túllépés megengedett. A többi évben a túllépések a megengedett szám alatt voltak. Lafnitztal mérőhelyen 2005/2006-ban (2005.06.01-től 2006.05.06-ig) 46 túllépés történt. Ebből 35 2006-ra esett. Ezzel a megengedett 30-as mennyiséget már 2006. első félévében túllépte.” A hatályos magyar jogszabályok szerint:” 21/2001. (II.14.) 5.§. (6) korm rend.: „Tilos a környezeti hatásvizsgálat-köteles, illetőleg az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenység végzése céljából új légszennyező pontforrást telepíteni, ha a légszennyező pontforrás közvetlen hatásterületén az alap légszennyezettség értéke már meghaladja, illetve az új légszennyező pontforrás üzembe helyezése következtében várhatóan meghaladja az éves légszennyezettségi határértéket...” Ez alapján, valamint a hatástanulmányban leírt szálló por (PM10) imissziós adatok alapján Magyarországon nem lehetne a tervezett hulladékégetőt felépíteni, hiszen az, ha csekély mértékben is, de tovább rontaná a levegő állapotát. Az osztrák jogszabályokat nem ismerjük, ám rendkívül csodálkoznánk, ha a magyar jogi szabályozásnál enyhébb volna, és a már jelenleg is határértéket meghaladó helyzetet egy újabb pontforrással tovább terhelné.

20


35. oldal: itt jegyeznénk meg, hogy mivel nemzetközi hatásvizsgálati eljárásról van szó szerencsés lett volna elszakadni az osztrák szabályozástól és a nemzetközi imissziós határértékeket is megvizsgálni. Mivel a hatástanulmány készítői ezt nem tették meg, ezért helyettük pótoljuk ezt a hiányosságot: IG-L

WHO

IG-L

WHO

napi

nap

éves

éves

PM2.5

na

25

na

10

PM10

50

50

40

20

NO2

na

na

40

40

SO2

120

20

na

na

nyolc órás Ózon

120

100

A táblázatban a hatályos osztrák imissziós határértékek és a WHO ajánlásai szerepelnek (7). A táblázatból jól látszik, hogy a WHO határértékei lényegesen szigorúbbak. A határértékek megállapítás a bizonyított egészségügyi hatáson nyugszik, azaz az emberi egészség védelme szempontjából ezen értékek betartása ajánlott, mert a káros egészségügyi hatás ezen értékek felett, már tudományosan bizonyított módon jelentkezik. Ha a WHO határértékei alapján értékeljük a hatásterület osztrák oldalán lévő imissziós adatokat akkor azt találjuk, hogy a helyzet lényegesen rosszabb, mint ami a hatástanulmányban szerepel, különösen a szálló por (PM10) tekintetében. Itt térnénk ki a PM2.5 kérdésére is. Ennek vizsgálatára fokozottabb figyelmet kellene szentelni. Az üzemben alkalmazott zsákos porszűrők valószínűsítik, hogy a kibocsátás jelentős része a PM2.5 frakcióból kerül ki. Ez azért érdekes, mert, bár Ausztriában nincs vonatkozó jogszabály a PM2.5 imissziós koncentrációjára, azonban léteznek nemzetközi ajánlások, így például a WHO éves átlagban 10 mikrogramm/m3 tart elfogadhatónak Az amerikai NAAQS 15 mikrogram/m3 az ausztráliai NAQS évi átlagban 8 mikrogram/m3-t. A zsákos porszűrők éppen a legkisebb szemcseméretű szálló port engedik át legnagyobb mértékben. Az üzem szálló por kibocsátásának legjelentősebb tétele a 2,5 mikron alatti szálló por. Figyelembevébe az Oberwarti, és a többi adatokat, nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a PM2.5 tekintetében a levegő imissziós állapota jelentősen túllépi a WHO ajánlásait ( nem is beszélve az amerikai, ausztráliai határértékekről) 56.oldal: Szélirány és szélsebesség A leírás igen bőséges, és úgy tűnik, hogy a célja, hogy a magyar területek érintettségének súlyát csökkentse. Meglátásunk szerint azonban az adatokból származó tanulság az, hogy a Szentgotthárd városa mellett, Heiligenkreutzot és Jenersdorfot is érinti az égető emissziója. 80.oldal: „Az örvényágyas kazán emisszió adatai”

21


A hatástanulmányban táblázatos formában bemutatásra kerülnek a tervezett égető emissziós adatai. A probléma csupán az, hogy semmiféle, leírás, számítás nem mutatja be, hogy ezek az adatok honnan származnak. Szükség lett volna referenciaüzemek bemutatása, valamint a bemenő anyagáram és a füstgáztisztítás hatásfokából kiindulva számításokkal igazolni az emissziós adatok helytállóságát. Ennek hiányában az itt leírt emissziós adatok egész egyszerűen nem elfogadhatóak, mert semmi módon nincsenek alátámasztva. Érthetetlen a tervezett égető magas SO2 kibocsátása az európai Unió BAT referenciadokumentuma szerint, az Európában működő hulladékégetők döntő hányada 25mg/m3-es éves átlag emissziókra képes. A jellemző éves átlag 0,2-20 mg/m3 között alakul. Ehhez képest a hatástanulmányban leírt 35 mg/m3 éves átlag kiugróan magas és semmiképpen nem felel meg az elérhető legjobb technológiának. A PM10-re vonatkozó 5 mg/m3 éves kibocsátás szintén magasnak értékelhető a BAT alapján, amely szerint az Unióban működő égetők éves átlag PM10 kibocsátása 0,1-4 mg/m3 között változik Hasonló a helyzet a Hidrogén-fluoriddal. Az európai átlag 0,01-0,1 között mozog, míg a tervezett égetőé 0,2 mg/m3 A további felsorolás helyett álljanak itt az adatok táblázatos formában. EU IPPC BAT Referenciadokumentum

éves átlag mg/m3

Heiligenkreutz RVH örvényágyas kazán emissziói

éves átlag mg/m3

Por

0,1-4

5

HCL

0,1-6

7

0,01-0,1

0,2

SO2

0,2-20

35

NOx

20-180

50

TOC

0,1-5

8

CO

2-45

50

Hg

0,0002-0,05

0,02

Cd+Tl

0,0002-0,03

0,001

0,0002-0,08 ng

0,1 ng

HF

PCDD/ PCDF

A táblázatból jól látszik, hogy a tervezett égető emissziói rosszabbak, mint az Európai Unió BAT referencia dokumentumában szereplő értékek. Ennek ismeretében a tervezett égető felépítése a magyar határon különösen aggályosnak tekinthető.

22


Szükségesnek tartottuk volna, ha az emissziók mellett a hatástanulmány azt is bemutatja, hogy mennyi az éves szinten kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége. Ez számításaink szerint 90.000 kg NOx, CO, 63.000 kg SO2, 9.000 kg PM10, 12.000 kg HCL 36 kg higany. 85.oldal: „Az RVH járulékos terhelése” A hatástanulmány készítői teljes mértékben elmulasztják bemutatni azt a szoftvert, annak alapegyenletét, paramétereit, stb. amellyel a transzmisszió számítást elvégezték. Még nagyobb hiba, hogy semmit nem tudunk meg a számítás parametrizálásából. Figyelembe vették-e a környező épületek downwash hatását, a felszín érdességét, annak térbeli változását, a visszatükrözést, számoltak-e inverziós helyzettel, stb. Ezek hiányában a bemutatott eredmények nem értelmezhetőek és nem visszaellenőrizhetőek, és szakmailag elfogadhatatlanok. Ezt erősíti meg az is, hogy a tanulmány szerint a várható talajközeli maximum értékek 400-600 méteres távolságban jelentkeznek. Ismerve a kémény magasságát, valamint az effektív kéménymagasságot, ez az érték nem tekinthető reálisnak. Mivel a számítást ellenőrizni nem tudtuk ezért a hatályos magyar szabványok alapján mi is elvégeztünk egy ellenőrző számítást, átlagos meteorológiai körülményekre, melyet alább közlünk: A tárgyi pontforrás (kémény) magassága 98 m, több mint 2,5-szerese a környezetében lévő objektumok magasságának. Erre tekintettel a kémény magas forrás. A füstfáklya terjedését a domborzati adottságok is befolyásolják a szélviszonyokkal összhangban: kedvezőtlen esetben csatorna/völgy-hatás érvényesülhet. A jelenlegi átszellőzést a hatásterület peremén lévő építmények esetlegesen korlátozzák, ezt azonban nem vizsgáljuk. A hulladékégető okozta (NOx) légszennyezettséget sík területre, a füstfáklya tengelye alatt, talajszinten, 1 órás időtartamra az MSZ 21459 szabvány alapján számítottuk. - Z0=0,3 m. - órás járulékos légszennyezettség: C1(x,Θ) = E/(π σz σy u*) exp( -0,5 (H/σz)2) - a turbulens szóródások: σz = 0,38 p1,3 (8,7-ln(H/z0)) x1,55 exp(-2,35p) (m) σy = 0,08 (6p-0,3 +1-ln(H/z0)) x0,367 (2,5-p) (m) - a járulékos kéménymagasság: ∆h = 2,7Qh0,5/u*0,75 (m) - kibocsátott hőteljesítmény: Qh = 271 ∆T/T d2 w (kW) - effektív kéménymagasság: H = h+∆h (m) - szélsebesség: u* = u(H) u(H) = u10 (H/10)p* (m/s) A leggyakoribb meteorológiai állapot jellemzői: Θ = W (NY); ; u10 = 2,0 (m/s); p = 0,27; p* = 0,307 A létesítendő légszennyező forrás kibocsátási jellemzői:

23


Térfogatáram:

227.000 Nm3/h

Véggáz-hőmérséklet:

140 oC (413 K)

Kémény magassága:

98 m

átmérője:

2,34 m

Kilépési sebesség:

22,2 m/s

Kibocsátás NOx:

4,417g/s

A fenti adatokkal számított NOx kibocsátási koncentráció 70 mg/Nm3. (A létesítendő pontforrás (kémény) hatásterületét leggyakoribb meteorológiai állapotban az MSZ 21459 terjedésszámítási modell segítségével számítottuk, a 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet 5.§ (5a-c) módszerekkel. A kritikusnak (legkisebb terhelhetőségűnek) tekinthető NOx légszennyező anyagra számított hatásterületek: (m)

Xha

NOx

4500

Számításaink szerint a 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet 5.§ 5a módszerével adódik a maximális hatástávolság a létesítendő pontforrástól: 4500 m. A maximális járulékos NOx-légszennyezettség helye: 2800 m; Az effektív forrásmagasság: 186 m. A fenti számításból jól látszik, hogy a hatályos magyar szabványok által végzett számítás, átlagos meteorológiai paramétereket választva (és a beruházó szempontjából kedvező Zo értéket véve) lényegesen messzebbre 2800 méterre adta a várható maximális járulékos légszennyezést, szemben a hatástanulmányban szereplő 400-600 méterrel. A kapott eredmény azért is aggályos, mert a távolság nagyjából egybeesik Szentgotthárd városának távolságával. Nyilvánvalóan itt nem törekedhettünk, mert nem is volt célunk minden tényező és minden paraméter figyelembevételére, de már ez is megkérdőjelezi a hatástanulmányban szereplő értékeket és azt elfogadni nem tudjuk. Javasoljuk, hogy az osztrák és a magyar fél közösen végezze el a transzmisszió számításokat, hogy az ellenmondásokat fel lehessen oldani. 94.oldal: „A maximum a káros anyag-kibocsátótól kb. 600 m-re északra jelentkezik.” Nem világos, hogy ha a Heiligenkreutz Ipari parkban az uralkodó szélirány a Nyugati, hogyan lehetséges, hogy a maximum-koncentrációk északon jelentkeznek. A hatástanulmány leírása szerint a transzmisszió számításnál a SODAR méréseket nem vették figyelembe, így ez nem lehet magyarázata a különös, és szakmailag aggályos eredménynek.

24


94.oldal: „Minden összetevő a megfelelő IG-L határérték 1%-a alatt van.” Amíg a transzmissziós számítások körül ilyen kételyek vannak, addig a fenti állítás nem fogadható el. Különösen úgy nem, hogy nem világos, hogy a különböző kedvezőtlen meteorológiai paraméterek és helyzetek ellenőrzése megtörtént-e (inverzió). 108.oldal: „A káros anyag-immissziók következtében a magyar állam területén sem keletkeznek lényeges járulékos terhelések.” A magyar jogi szabályozás nem ismeri az irreveleancia-küszöb fogalmát. A hatályos magyar jogszabályok szerint, amennyiben már jelenleg is határértéket meghaladó a levegő szennyezettsége (és ez fennáll a PM10 vonatkozásában) úgy nem engedélyezhető új hatásvizsgálat köteles légszennyező forrás. Ennek ismeretében lényegtelen az hogy a járulékos légszennyezés milyen mértékű, hiszen a határértéket meghaladó állapot miatt a tervezett égető nem engedélyezhető. 124.oldal: a magyar nyelvű összefoglaló 52. oldala szerint, vizsgálják azon üzemzavar lehetőségét, mely szerint a füstgáztisztító meghibásodása miatt tisztítatlan füstgáz kerül ki a környezetbe. Ezzel ellentétben a J.8 –as dokumentumban ezt egyáltalán nem vizsgálták, holott ez a legjelentősebb üzemzavarnak tekinthető. Példaként említenénk meg a rákospalotai hulladékégetőt, ahonnan adatokkal rendelkezünk. Itt a tisztítatlan füstgáz portartalma eléri a 2-5000 mg/m3, míg a tisztított füstgáz portartalma 10 mg/m3 alatta marad. Egy ilyen üzemzavar esetén több száz mikrogrammos talajközeli koncentrációk is kialakulhatnak. Az adatokat látva aligha kell hangsúlyozni, hogy elengedhetetlen egy olyan üzemzavar modellezése is, amely a füstgáztisztítás meghibásodását vizsgálja. Észrevételek a „A műszaki alternatívák összehasonlítása a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra (POP) tekintettel” c. fejezettel kapcsolatban J.4. 5.fejezet. A hatástanulmány olyan kijelentéseket tesz, amelyek nem állják meg a helyüket, például: - „A technika mai állása szerint a POP anyagok a termikus kezelés során, oxidáció illetve elégés révén teljes egészében megsemmisíthetők,” - „a technikai mai állása szerint a hulladékégető berendezéseket akár „POP megsemmisítő gépeknek” is nevezhetnénk” A hatástanulmány ez utóbbi állítását azzal támasztja alá, hogy az égetőbe éves szinten 12 g TEQ dioxin megy be, és 0,1 g TEQ távozik a füstgázokkal, 0,2 g TEQ a salakanyagokkal, és 0,2 g TEQ a hamuval. Ezek a számok nyilvánvalóan nélkülöznek minden alapot. Az Európai Dioxin Leltár (11) szerint Ausztriában a 460.000 tonna összkapacitású égetőkből 1641 g TEQ került ki a környezetbe a salak és hamuanyagok révén. Aligha kell magyarázni, hogy ezen adatok ismeretében aligha lehet komolyan venni, mely szerint a 325.000 ezer tonnás égető salak és hamuanyagában évente mindösszesen 0,4 gTEQ dioxin lesz. A valóság az, hogy a ma működő hulladékégetőknél a dioxinok kibocsátásának meghatározó része (több mint 90%-a) a salakhoz és a füstgáztisztítási maradékanyagokhoz kötődik. Nyolc spanyol hulladékégető vizsgálata szerint a füstgázon keresztül évente 1-1.2 gramm, a hamuba 46.6-111.6, míg a salakon keresztül 2-19 g TEQ egyenértékű dioxin távozik az

25


égetőből (Fabrellas). Ezek az adatok jó összhangban voltak a spittelaui égetőnél végzett vizsgálatok eredményével. Az Európai Dioxin Leltár adatait emissziós faktorait felhasználva a tervezett égető dioxin kibocsátása a salak és hamun keresztül 7,89-17,55 g TEQ között várható. Megalapozatlannak tartjuk az égetőbe bevitt hulladék dioxin tartalmát is. Az Európai dioxin leltár szerint az Ausztriában lerakott összes kommunális hulladék (1,7 millió tonna) összesen 11-124 g TEQ dioxint tartalmazott. Ezt felhasználva felbecsülhető, hogy az égetőbe bevitt dioxin mennyisége akár hatoda, vagy kétszeres is lehet a hatástanulmányban leírtaknak. Vitába szállnánk a füstgázban lévő dioxinok alacsony koncentrációjának állításával is. Tanulmányok, így Tejima (8) és társai már rámutattak arra, hogy az égetők dioxinkibocsátásának normál üzemmenetben történő mérése félrevezető. Az indítási szakaszban a dioxin-kibocsátás lényegesen meghaladja (19-szeresével) a határértéket, és vizsgálataik szerint a kibocsátás 41%-a az indítás-leállási szakaszokhoz köthető, amit egyáltalán nem mérnek a féléves ellenőrző mérések során. Az égető normál üzemmenetben mért dioxinkibocsátás a egyébként 1,116ngTEQ/m3 volt. Wang (9) és társai hasonló eredményeket kaptak egy tajvani kommunális hulladékégető vizsgálatánál. Eredményeik szerint az indulási szakaszban a dioxin-kibocsátás eléri a 96 ng TEQ/m3, és a magas dioxin kibocsátás hosszú ideig, mintegy 18 óráig fenn áll. Eredményeik szerint, egyetlen indítás a korábban számolt éves dioxin-kibocsátás 60%-át adhatja (a normál üzemmenetben történt mérések alapján az égető kibocsátása 0,1 ngTEQ/m3-nek adódott). De Fré és Wevers (10) már 1998-ban rámutatott a dioxin mérés problematikájára. Tanulmányuk szerint a két hetes teszt időszakban a folyamatos dioxin-mérés eredményeként a kibocsátás az időszakos mérés kibocsátási adatainak 30-50-szeresével bizonyult többnek. Összefoglalva a leírtakat, a tervezett égető dioxin egyenlegét teljesen hibásnak véljük, a szakirodalom elemzése alapján elmondható hogy az égetőből kikerülő dioxin nagy valószínűség szerint meg fogja haladni a bevitt mennyiséget. J.4 4-2 táblázat. A hatástanulmány ebben a táblázatban bemutatja a bemenő hulladékok tömegáramát, ugyanakkor meglátásunk szerint egyes anyagok tekintetében alulbecsli az anyagáramot. Így például a bemenő kéntartalmat 0,2-0,3 %-ra teszi, az irodalmi adatok szerint ennek a legalább a dupláját várnánk. Hasonló a helyzet a Higany esetében, a magyarországi adatok a tanulmányban megadott értékeknél két-háromszor nagyobb értéket mutatnak. Nyilvánvalóan ez a bizonytalanság kihat az emissziós adatokra, a salak, hamu nehézfém és egyéb adataira. Szükséges lenne a tanulmányban lévő adatokat irodalmi adatokkal, mérésekkel alátámasztani.

26


Hivatkozott irodalom: 1. "Environmental Benefits of Recycling: An International Review of Lifecycle Comparisons for Key Materials in the UK Recycling Sector." [www.wrap.org.uk/document.rm?id=2839] 2. Eunomia Research and Consulting: A changing climate for energy from waste, 2006 http://www.foe.co.uk/resource/reports/changing_climate.pdf 3. Renewable Energy: Market & Policy Trends in IEA Countries 4. Federal Waste Management Plan 2006 Federal Ministry of Agriculture and Forestry, Environment and Water Management, Division VI/3, 5. WHO: Air quality guidelinesfor particulate matter,ozone, nitrogendioxide and sulfur dioxideGlobal update 2005 6. Hajime Tejima al.: Characteristics of dioxin emissions at startup and shutdown of MSW incinerators, Chemosphere Volume 66, Issue 6, Pages 1123-1130 7. Wang et al.: Influence of start-up on PCDD/F emission of incinerators. Chemosphere,2007. 8. De Fré R. and Wevers M.: Underestimation in dioxin emission inventories. Organohalogen compounds Vol. 36 (page 17-20), 1998

9. European Commission DG Environment :Releases of Dioxins and Furans to Land and Water in Europe Final Report, 1999

10. http://www.ejnet.org/toxics/cems.html 11. Jeremy Thompson: Health Effects of Waste Incineration, British Society of Ecological Medicine, 2005

12. Joseph DiGiangie, Jidrich Petrlik: The Egg Report, IPEN, 2005 13. European Commission: Integrated Pollution Prevention and Control Reference Document on the Best Available Techniques for Waste Incineration, 2006

27

A HEILIGENKREUTZI HULLADÉKÉGETŐ KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNYÁNAK VÉLEMÉNYEZÉSE

Recommend Documents