3. FEJEZET
A házinyúl szaporítása
3.1 A házinyúl ivarszervei Az ivarszervek a fajfenntartást szolgálják. Az ivarmirigyek (here, petefészek) termelik az ivarsejteket, az elvezető utak a hímekben az ivarsejtek elvezetésére, a nőstényekben az elvezetésen kívül a megtermékenyített petesejt méhbe juttatására (petevezető), a magzat kihordására és az ivadékok világra hozatalára (méh, hüvely) szolgálnak. A termékenyítést segítik elő a hímekben meglévő járulékos mirigyek. A közösülő szervek (hímvessző, péra, hüvely, clitoris) a párzást szolgálják. A nemi szervek egyes részei közös járatot képeznek a húgyutakkal. 3.1.1 A női ivarszervek (14. ábra) A petefészek (ovarium) lapos, bab alakú páros szerv. Ivarérett állatban benne érnek meg a tüszők és válnak le a petesejtek, emellett hormonokat is termel. Egy nőivarú nyúlban a megszületés pillanatában már megvannak azok a petesejt-kezdemények, amelyek fejlődés után, életük folyamán leválnak és megtermékenyülnek, illetve megtermékenyülés nélkül felszívódnak. A petevezető (tuba uterine) 8-10 cm hosszú. A petevezető hasüregi nyílása széles, s a petevezető tölcsérébe vezet. A nyálkahártya a tölcsér szélén szabálytalanul fodros. A tölcsér utáni kitágult szakasza, petevezető ampulája (ampulla tubae), majd a szűkület a méhbe szájadzik. A bak párzási aktusa után a petevezetőbe jutnak a petesejtek. A spermiumok utolsó érési folyamata (a kapacitálódás), majd a megtermékenyülés is itt megy végbe. Ez a helye az embriók korai fejlődésének, amíg el nem érik a méhet. A méh (uterus) a házinyúlnál kettős, a két méhnyak a hüvelyből két külön méhszájjal nyílik. A két méhszáj a hüvelybe jól beemelkedik, felettük van a hüvely boltozata. A méhszarvak 612 cm hosszúak. A hüvely (vagina) a penis behatolásának, a sperma ideiglenes tartózkodásának a helye. Hossza 7-8 cm, míg a hüvelytornác 3-5 cm hosszú. A kettő határán a hüvely ventrális falán nyílik a húgycső. A hüvely és a kétoldali méhszarv közötti részt, a méhszáj izmai a fedeztetést és a fialást kivéve zárva tartják. A külső nemi szerv a péra, kűlső részén a nagyajkak, befelé a kisajkak vannak.
45
14. ábra. A nőiivarú nyúl ivarszervei (FAO kiadvány, 1997)
3.1.2 A hím ivarszervek (15. ábra) A here (testis) a hímivarsejteket, az ondósejteket termelő páros szerv. A mellékhere a here szélén helyezkedik el. A here elülső végén a mellékhere feje, a hátulsó végén a mellékhere farka van, amely az ondóvezetőben folytatódik. A here és a mellékhere a tág lágyékcsatornán (a három hónapos korban való leereszkedés után is) a hasüregbe visszavisszahúzódik. A járulékos nemi mirigyek. Az ondóhólyag a húgyhólyagnak a húgycsőbe való beszájadzása mögött, a húgyhólyag nyakán foglal helyet. Az ondóhólyag közelében hátrafelé helyeződik a dűlmirigy (prostata). A Cowper-mirigyek párosak, a húgycső dorsalis falán, a prostata mögött helyeződnek. A nyúlnál még található egy páros járulékos mirigy, a paraprostaticus mirigy. A hímvessző (penis) merev állapotban 3-5 cm hosszú, hengeres, a végén kúpszerűen elhegyesedő és kissé horogszerűen felfelé görbülő szerv. Nyugalmi állapotban a tasakban foglal helyet, amelyből könnyen kibuktatható.
46
15. ábra. A baknyúl ivarszerve (FAO kiadvány, 1997)
3.2 A nyúl ivari működése 3.2.1 A baknyúl nemi működése A bak két ovális alakú heréje a herezacskóban helyezkedik el olyan módon, hogy a lágyékcsatornán keresztül (például egy másik bakkal való verekedés esetén) bármikor visszahúzódhatnak a hasüregbe. A herék a születés után a testtömeg-gyarapodás üteméhez képest lassabban fejlődnek. A herék 2-3 hónapos korban szállnak le a hasüregből. A spermatogenesis 40-50 napos kortól indul meg. A herecsatornácskák 80-85 napos korban aktivizálódnak. Az első spermiumok kb. 110 naposan jelennek meg az ejakulátumban.
47
Spermiogenesis Tenyészérett baknyúlban a spermatermelés folyamatos. Egyszeri ejakulációval ürülő sperma mennyisége 0,5-1,2 cm3 között változik. A spermiumkoncentráció 350-400 millió/cm3. Így egy-egy ejakulátumban 200-300 millió spermium található. Mind a mennyiség, mind a minőség jelentős mértékben változhat. Két egymást követő ejakuláció során az elsőnél hígabb, a másodiknál sűrűbb a sperma. Legjobb a spermatermelés és -minőség a bakok napi egyszeri ugratásakor. 3.2.2 A nőivarú nyúl ivari működése Ivar- és tenyészérettség Az ivar- és tenyészérettség az állatok jellegzetes biológiai-élettani fázisai. A két fogalom jelentése között feltétlenül különbséget kell tenni . Az ivarérettnek akkor tekinthetők a nyulak, amikor a bakok termékenyítésre alkalmas hímivarsejteket, a nőstények pedig érett petesejteket termelnek. Az ivarérettség után a különböző nemű nyulak (bakok, nőstények) elkülönítését el kell végezni. Az ivarérettség időszakában az állatok még nem alkalmasak szaporításra, továbbtenyésztésre. A tenyészérettség egy meghatározott fejlettségi szakaszhoz kötött tulajdonság. Tenyészérettnek tekinthetők azok a nyulak, amelyek a rendszeres és tartós szaporítással, tenyésztéssel, vehemneveléssel, valamint szoptatással együttjáró megterhelést biológiai hátrányok nélkül képesek elviselni. A korán tenyésztésbe vett nyulak nem képesek a vehem nevelésével és a szoptatással együttjáró nagy igénybevétel elviselésére, növekedésükben visszamaradnak. Az ivar- és tenyészérettséget befolyásolja a fajta is. A gyors növekedési- és fejlődési-erélyű fajták korábban érik el az ivarérettséget. Tenyészéretté pedig akkor válnak az állatok, amikor elérik várható kifejlettkori testsúlyuk 75-80 %-át. A kis és közepes testű húsfajták 4-6 hónapos (új-zélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér), a középnagy testű fajták 5-7 hónapos (bécsi kék, német világos nagyezüst, nagycsincsilla), míg a nagy testű fajták (német óriás, belga óriás) csak 8 –9 hónapos korban érik el a tenyészérettséget. A hibrid anyanyulakat már 17-18 hetes, a baknyulakat pedig 18-22 hetes életkorban tenyészérettnek tekintik. A bakokat egy hónappal később célszerű tenyésztésbe állítani, mint az anyákat. Anyanyulak esetében nem előnyös viszont az első vemhesítés időpontját túl későre kitolni. Az ad libitum takarmányozott anyanyulak elhízhatnak, emiatt a szaporaság csökken, kevésbé intenzív az ivarzás, gyengébb a vemhesülés, nő az embrionális veszteségek aránya és csökken az alomlétszám. A nemi ciklus, az ivarzás és a petesejtek leválása A legtöbb gazdasági állatfajjal szemben a nyúlnak nincs szabályos ivarzási ciklusa. Ennek magyarázatát az alábbiak adják meg. A petefészek működése nem eredményez szabályos időtartamú, ivarzással és ovulációval járó nemi ciklust. A nőivarú nyúlban az ivari ciklus módosult. Tüszőrepedésre csak a baknyúl meglátása, annak szaga, de mindenek előtt a párzási viselkedés, a fedező mozgás, a penis behatolása után kialakult idegingerületi állapotban kerül sor. Ezt indukált peteleválásnak nevezik. A nőstény házinyúl ezen sajátosságai ellenére egyes időszakban mégis megfigyelhető a párzási vágy (oestrus), illetve annak teljes hiánya (dioestrus). Az ivarzást vagy hiányát a bak felvétele, illetve visszautasítása jelzi. A nőstények mintegy 80-90 %-ánál a péraajkak savós beszűrődése, enyhe fokú duzzanata és a nyálkahártya sötétvöröses elszíneződése az ivarzás igen kifejezett, de mégsem megbízható jele. A kifejezett ivarzási tüneteket mutató anyanyulak általában gyorsan felveszik a bakot, és nagy részük termékenyül, sőt
48
az alomlétszám is magasabb lesz, mint az ivarzási tüneteket kevésbé vagy egyáltalán nem mutató egyedeknél. Az ivarzást a házinyúl a bak elfogadásán vagy visszautasításán túlmenően további viselkedésbeni változásokkal is jelzi. Az ivarzó nőstény jellegzetes lordosisos testtartást vesz fel. A dioestrusban lévő nőstény a ketrec sarkába húzódik, és gyakran agresszíven viselkedik a bakkal. A nőstény nyúl szexuális magatartása sajátos, hiszen nem mutat ugyan szabályos nemi ciklust, mégis hosszabb ideig, mintegy 2-3 napon át ivarzik. Az emlősállatok többségénél a vemhes anyaállat magas progeszteron vérkoncentrációja blokkolja az ivari működés ciklikusságát, és így az ivarzás is elmarad. A vemhes nyúl viszont párosodhat, különösen a vemhesség második felében. A próbáltatás a vemhesség megállapításának ezért sem biztos módszere. A vemhes nyúl párosodása nem jár káros következményekkel. A vehem sértetlen marad. A tüszőérés és az ovuláció hormonális háttere több szempontból is jellegzetes. Az FSH hormonnak a petefészekben a tüszők növekedésében, érésében van szerepe. A tüszőhormon (ösztrogén) hatására az anyanyulak ivarzanak, elfogadják a baknyúl közeledését. Mindegyik petefészekben 5-10 tüsző érik folyamatosan, emiatt majdnem mindig találhatók érett tüszők. Ezek a tüszők 12-14 napon át termelnek hormont. Ha ez idő alatt fedeztetik vagy termékenyítik az anyanyulakat, a tüszők visszafejlődnek, hormontermelésük lecsökken. A nem termékenyültekben azonban kb. 4 nap múlva újabb tüszők kezdenek érni és ismét megemelkedik az ösztrogénszint. A ciklus hossza azonban nem állandó, függ az egyedi különbségektől, a szexuális ingerléstől, a takarmányozástól, a fénytől, a hőmérséklettől, és a stressztől. Megtermékenyülés, vemhesség A nyúlban a petesejtek közvetlenül a tüszőrepedés után alkalmasak a termékenyülésre. A tényleges megtermékenyülésre azonban mégis csak az ovuláció után 1-1,5 órával kerül sor. A párosodással a hüvely cranalis részébe került ondósejtek mintegy 30 perc múlva elérik a petevezetőt. Fedeztetéskor a baknyúl akár több százmillió ondósejtet lövell az anyanyúl hüvelyébe. Mesterséges termékenyítéskor a méhszáj közelébe juttatják a hígított ondót. Ahhoz, hogy a hímivarsejtek termékenyítőképesek legyenek, a női nemiszervben még kb. 6 órás érési folyamaton, a kapacitálódáson mennek át. A petesejtek termékenyülésére tehát a találkozás pillanatában sor kerülhet. A petesejtek 6-8 óráig, a spermiumok 30 óráig életképesek, és ennek megfelelően fertilisek maradnak. Minden petesejtet egy-egy ondósejt termékenyít meg, és ezzel egyesül az anyai és az apai örökítőanyag. A megtermékenyítet petesejt, a zigóta hamar elkezd osztódni. Az embriók 3 nappal az ovuláció után kerülnek a méhbe. A beágyazódás a párosodás utáni 5-8. napon indul meg a blastocyta stádiumban. A blastocyták egyenletesen oszlanak el a két különálló méhszarvban. Mivel a nyúlnak kettős méhe van, a blastocyták transzmigrációjára nem kerül sor. Az ovuláció utáni 3. naptól a vér progeszteronkoncentrációja fokozatosan emelkedik, a 15. nap körül éri el a csúcsát, majd ezután a vemhesség végéig ezen a szinten marad. Csökkenésére csak közvetlenül a fialás előtti 12-24. órában kerül sor. A beágyazódás után kialakuló placenták több feladatot látnak el. Egyrészt védelmül szolgálnak, másrészt rajtuk keresztül veszik fel a magzatok az anyai vérkeringésből az oxigént és a táplálóanyagot, illetve adják le a salakanyagot. A fenti létfontosságú anyagok kicserélődése, az egymáshoz nagyon közel futó anyai- és embrionális vérrendszeren keresztül történik. A 12-14 napos vehem kellő gyakorlattal a hasfalon keresztül nagy biztonsággal kitapintható. A 14. nap után végzett vemhességellenőrzés már kockázatos, megnő a vetélés (magzatfelszívódás) veszélye. A vemhesség első két hetében inkább a minőségi változások sorozata követi egymást, az intenzív növekedés kb. a 16.napon veszi kezdetét. A vemhesség második felében ugyanis a 0,5-1
49
gramm súlyú magzatok egyre gyorsuló ütemben nőnek és a fialáskor már 50-60 grammosak. Az újszülött nyulak testsúlya között almon belül is jelentős eltérések adódhatnak. A középnagytestű fajtáknál a születéskori súly általában 25 és 100 g között változik, leggyakoribbak az 50 és 65 g közötti egyedek. A 35 g alatti testsúllyal születettek általában életképtelenek, de még a 35 és 40 g közé eső újszülötteknek is csak fele éri meg a 21 napos életkort. 40-45 g körülire becsülik azt a születéskori testsúlyt, amely alatt a túlélés esélye kritikus. A placenta tömege viszont a vemhesség 24. napjáig fokozatosan növekszik, majd ezután a fialásig viszonylag változatlan marad a mérete. A magzatok egyedi testsúlya összefüggésben van létszámukkal és a méhen belüli elhelyezkedésükkel. A súlyuk függ az adott pozícióban a méh vérellátásától és a rendelkezésükre álló hely nagyságától. Francia kutatók a petefészekhez közeli pozíciót találták a legkedvezőbbnek, a méhszájhoz közel eső utolsó előttit pedig a leghátrányosabbnak. A méhszáj mellett ismét az átlagoshoz közeli egyed helyezkedik el. A házinyúl átlagos vemhességének időtartama 31-33 nap. A szórás 29-35 nap között változik.. A vemhességi idő hossza független attól, hogy az anyanyulat reggel, vagy este termékenyítik. A fialás időpontját az éjjelek és nappalok váltakozása befolyásolja. A fialás leggyakrabban éjfél körül, míg a legritkábban a világos időszakban, kora délután fordul elő. Ezért a vemhesség hossza részben független attól, hogy a termékenyítés a nap melyik részében történik. A vemhességi idő függ a fialások sorszámától. Az első és a tizedik fialás között egyre hosszabb a vemhesség. A tejtermelés és a vehemnevelés nagyon megterheli az anya szervezetét. Ennek ellenére a szoptatott nyulak száma nem, a vehem nagysága azonban szoros kapcsolatban van a vemhességi idő hosszával. A népesebb almok általában 1-2 nappal előbb, a kisebbek pedig később születnek meg. A 29. nap előtti fialás esetén vetélésről beszélünk. Az éretlen magzatok általában halva jönnek a világra. 34 napnál hosszabb vemhesség esetén a túlhordott nyulak kissé szőrösek, életjelet nem mutatnak. A túlhordás megelőzése céljából, a fialás szinkronizálása érdekében 3-5 NE Oxitocin injekcióval a fialás megindítható. Ekkor fokozott ellenőrzés és felügyelet szükséges, mert a fialás néhány percen belül elindul és ezek az anyanyulak általában a ketrecben szétszórják fiókáikat. Az újszülött nyulakat gyorsan a fészekbe kell tenni, különben rövid idő alatt kihűlnek és elpusztulnak. Fialás A vemhesség utolsó hetében a sárgatestek progeszteron hormontermelése gyors ütemben csökken és az ösztrogén hormonok jutnak túlsúlyba. Ez a hormon a felelős az anyanyúlban a fészeképítési viselkedés kialakulásáért. Az anyanyúl a fialás előtt néhány nappal kezdi a fészkét készíteni. Ekkor a szőr könnyen kihúzható a szőrtüszőkből. Az anyanyúl a has, a combok és a toka tájékáról fogaival tépi a szőrt, és más fészekkészítésre alkalmas anyaggal együtt a szájába gyűjtve beviszi a fialtatóládába és elkeveri az alomanyaggal. Alomanyagnak legjobban a puhafaforgács, jó minőségű, nem penészes szalma és széna felel meg. Ügyelni kell arra, hogy akkor tegyünk csak szénát a fialtatóládába, ha az anyák egyébként is kapnak. Ellenkező esetben az alomanyagként betett szénát elfogyasztják. Néhány nap elegendő a fészekkészítésre. Ha túl korán teszik be a fialtatóládát, akkor az anyák egy része belevizel, beleürít. A fialás előtt a progeszteron-koncentráció zuhanásszerűen lecsökken, megváltozik az ösztrogén-progeszteron arány, megnő a méh oxitocin iránti érzékenysége. Az oxitocin hatására a méh összehúzódik és ezzel segíti a magzatok világrajöttét. A nyulak általában egyszerre születnek meg, de előfordul, hogy megszakításokkal 2 vagy 3 nap alatt jönnek világra. Ha az első nyulak halva születnek és emiatt nem serkentik az anyanyúlban az oxitocin felszabadulását, a fialás megszakadhat és csak a következő nap folytatódik.
50
A fialás után az anyanyúl elfogyasztja a placentát, esetenként a halva született magzatokat is. Az újszülött nyulak csupaszon, vakon, süketen jönnek világra, életbenn-maradásuk teljesen az anyjuk gondoskodásától, tejtermelésétől függ. 4 napos korukban kezd a szőrük nőni és kb.10 naposak, amikor a szemük kinyílik. A házinyúlban a vemhesség utolsó szakaszában új tüszők kezdemnek érni, és hormont termelni. Ennek következtében a nyúl fialás után ivarzik és fel is veszi a bakot, mivel a méh gyorsan összehúzódik, normális állapotba kerül, ekkor az anyanyulak jelentős része vemhesül is. Teendők a fialás körül A fialtatóládát célszerű 3-4 nappal a várható fialás előtt az anyanyulak számára elérhetővé tenni, hogy lehetőségük legyen a fészek elkészítésére. Amennyiben ez későn történik meg, előfordul, hogy az anyanyulak a ketrecbe fialnak vagy szétszórják kicsinyeiket. A fialtatóládába alomanyagként por-, és penészmentes puhafa-forgácsot vagy szalmát kell behelyezni. Miután az anyanyúl megfialt, át kell vizsgálni a fészket. A halva született, illetve gyenge kisnyulakat el kell távolítani onnan. Különösen fontos ez a nyári melegben. Az ideges vagy először fialt anyák gyakran hiányos fészket készítenek. Előfordul, hogy egyáltalán nem tépnek szőrt. Ekkor ezt a műveletet a tenyésztőnek kell elvégeznie. A gondozó egyik kezével rögzíti a nyulat, a másik kezével pedig a toka és a has tájékáról óvatos mozdulatokkal szőrt tép. Egy kisebb csomó szőrt megfogva, enyhén húzva néhány másodperc múlva elválik. Az anyanyúl ezután legtöbbször már megtépi magát is. A nyúltenyésztőknek tisztában kell lennie két fogalommal. Ezek a dajkásítás és az alomkiegyenlítés. A házinyulak faji sajátossága, hogy rendkívül könnyen lehet a kisnyulakat dajkaságba adni. Ritkán fordul elő az idegen kisnyulak elutasítása. Az anyanyúl színtől és mérettől függetlenül elfogadja az áthelyezett kisnyulakat. Az idegen szag jelenthet esetleg gondot. Ennek elkerülésére néhány óra időtartamra ki kell zárni az anyanyulat a fészekből. Ez alatt a fiókák átveszik az idegen fészek szagát. A dajkásítást a fialás után mihamarabb célszerű elvégezni. A kívánatos az, hogy a befogadó és a dajkaságba adott nyulak életkora között minél kisebb legyen a különbség. A nagy létszámú almokban világra jött nyulak születési súlya kicsi. Dajkásításkor a nagyobb, életképesebb egyedeket kell áthelyezni, ezzel is növelve azok túlélési esélyeit. Ezt az árutermelő telepeken alkalmazzák, ahol a minél több nyúl felnevelése a cél. A tenyésztelepeken viszont inkább a gyengébb fiókákat dajkásítják. Ezeknek ugyan rossz a túlélési arányuk, de az erősebb nyulakat saját anyjuk neveli fel. Dajkaságba adás előtt meg kell vizsgálni mind a dajkaságba adó, mind a dajka anyanyulat is. Előfordul, hogy az anyanyúlnak tejmirigygyulladása van és a fellépő tejhiány miatt kellene dajkásítani a fiókáit. Ekkor azonban a kisnyulak könnyen átvihetik a dajka anyára a betegség kórokozóit. Emiatt mindenképpen alaposan mérlegelni kell a dajkásítás lehetőségét. Az alomkiegyenlítés azt jelenti, hogy minden anyanyúl alá hasonló számú (pl.: 7-9 db) kisnyulat tesznek. A népesebb (10 fölötti) almokból a kisebb almokhoz helyeznek át nyulakat, azaz dajkásítják őket. Iparszerű telepeken ezt a módszert általánosan alkalmazzák. Sőt egyes nyúltelepeken a fialás után kb. két hétig folyamatosan figyelik a kisnyulak tápláltságát. Ehhez feltétlenül szükséges a napi egyszeri szoptatás, illetve az anyanyulaknak kizárólag a szoptatás idejére történő fialtatóládába engedése. A reggeli órákban végzett szoptatáskor gondozók egyszerre csak egy kisebb csoport anyanyulat engednek be a fialtatóládába szoptatni. A szoptatás után pedig ellenőrzik a kisnyulak tápláltságát. Amennyiben az alomban található éhező, kevésbé jól táplált kisnyúl, úgy azt egy másik anyával is megszoptatják. A második szoptatás után a fióka ennek az anyának a fészkében marad. Mivel nagy a szopósnyulak mozgatása a fialtatóistállón belül, ezért a telepnek feltétlenül mentesnek kell lennie a jelentősebb fertőző betegségektől.
51
3.3 Szaporítás 3.3.1 Természetes fedeztetés Természetes fedeztetéskor egy bakra általában 8-10 anyanyulat számítanak, nagyobb telepeken bakonként 15 anyáig is el lehet menni, kisebb telepeken viszont szűkebb az ivararány. A folyamatos szaporításhoz legalább két bakra van szükség, hiszen az egyik kiesése esetén a másikkal be lehet fedeztetni az összes anyát. A gyakorlatban a kézből történő pároztatás terjedt el. A fedeztetni kívánt anyanyulat kiveszik a ketrecéből, megnézik az ivarnyílását és ha ivarzik beteszik a bak ketrecébe. Az ivarzó anyanyúl rövid előjáték után felveszi a bakot. Az ivarzási tüneteket nem mutató anyákat is meg kell próbálni fedeztetni, ami az esetek többségében az ivarzás kiváltását, provokálását szolgálja. Ezért nem érdemes a baknyulakat feleslegesen fárasztani, néhány sikertelen fedezési kísérlet után az anyát vissza lehet tenni a ketrecébe és a következő nap újból meg lehet próbálni a fedeztetést. Az anyanyulakat legjobb kétszer, közvetlenül egymás után fedeztetni. Nemesítéskor, fajtatiszta tenyészetben, ahol az apai származás ismerete is fontos, ugyanaz a bak fedezze mindkét alkalommal az anyát. Árutermeléskor célszerű két különböző bakkal fedeztetni, mivel így a vemhesülés esélye, valamint az alomszám is nőhet. Kutatók új-zélandi anyákat fedeztettek új-zélandi és színes baknyulakkal úgy, hogy a két ugrás közötti időt növelték. Megállapították, hogy ha mind a két fedeztetés látszólag sikeres volt, akkor is az idő múltával egyre kevesebb nyúl születik a másodikként fedező színes baknyúltól. Ha a két fedezés egymást követte, akkor gyakorlatilag 50-50 %-ban származtak a kisnyulak az új-zélandi és a színes baktól. 8 óra elteltével már kevesebb, mint 10 % született a második baktól. Ha pedig a két fedeztetés közti idő 24 óra volt, akkor már nem is születtek nyulak a színes baktól. Az idő múltával egyre több anyanyúl utasítja el a második bakot. Egy másik kísérletben az egyszer, az egymás után közvetlenül kétszer, a délelőtt és délután fedeztetett, valamint az első fedeztetés után kb. két órára a bak ketrecében hagyott anyanyulak vemhesülését és alomszámát hasonlították össze. A vemhesülési arány és az alomlétszám a csak egyszer fedeztetett anyáknál romlott, míg a másik három csoport között nem volt lényeges különbség. Kivételt csak a délelőtt és délután is egyszer-egyszer fedeztetett anyák jelentettek, amelyek vemhesülési aránya kissé csökkent. Tehát az anyákat elegendő kétszer egymás után fedeztetni, felesleges a bakot is többször fárasztani, hiszen az eredmények nem javulnak. 3.3.2 Mesterséges termékenyítés Az állattenyésztésben a mesterséges termékenyítés bevezetésével új távlatok nyíltak meg. Így volt ez a nyúltenyésztésben is, ahol az alkamazása számos előnnyel bír. Egy-egy baktól levett ondóval tízszer-húszszor több anyanyúl termékenyíthető, mint természetes fedeztetéssel. Így akár egy baktól évente 20000 utód is nyerhető, ami lehetővé teszi az egyes vonalak gyors kialakítását. Mivel egy baknyúllal akár több száz anyát is termékenyíthetünk, így kevesebb tenyészbakra van szükség az adott telepen, kevesebb férőhelyet kell létesíteni, kisebb lesz a takarmányozási költség, kevesebb munkaerőre van szükség. Az állomány szaporítása programozhatóvá válik, hiszen valamennyi termékenyíthető anyát egy napon tudják inszeminálni. Ez természetes fedeztetéssel lehetetlen. Több száz anyanyúl közül az összes ugyanis egyazon napon nem veszi fel a bakot, különösen igaz ez a vedlési időszakra. A termékenyítés így sokkal kevesebb időt vesz igénybe. Egy gyakorlott szakember néhány óra alatt képes 100 anyanyulat inszeminálni az ondóvétellel, minősítéssel és hígítással együtt. Ezáltal sokkal kevesebb munkaerőre van szükség a szaporítási folyamat elvégzéséhez, mint természetes fedeztetéskor.
52
Lehetővé válik az összes termékenyíthető anyanyúl egy nap alatt történő vemhesítése. A 12-14 nap múlva elvégzett vemhességvizsgálat során a nem vemhesülteket egyszerre lehet újratermékenyíteni. Egy hónap múlva a fialások néhány nap alatt lezajlanak. Így a dajkásítás, alomkiegyenlítés elvégzése könnyebb, a szopósnyulakat egyszerre lehet leválasztani. Megvalósítható az „all in-all out“ termelési rendszer. Ez azt jelenti, hogy az egykorú választott nyulakat egy kitakarított, kifertőtlenített istállóba telepítik, azaz a különböző korosztályú nyulak nem érintkeznek egymással. Így kisebb elhullás tapasztalható, mint ha vegyes korosztályú állatokat tartanának egy épületben. Olyan telepre, ahol mesterséges termékenyítést folytatnak nincs szükség élő tenyészállat beszerzésre, hiszen megfelelő helyről történő spermavásárlással megoldható a vérfrissítés. Járható út az újszülött nyulak vásárlása is, amely a hibrid szülőpárok esetében terjedt el. Ezekkel megakadályozhatjuk a párzás útján terjedő betegségek (pl.: nyúlsyphilis), valmint egyéb betegségek (pasteurellosis, gombás infekciók) behurcolását az egészséges állományba. Franciaországban és Olaszországban több olyan telepet hoztak létre ahol csak baknyulakat tartanak. Ezen telepeken több hibrid szülőpárvonal javító hatású bakjai megtalálhatók. Ezen bakok spermáját vásárolják meg a termelők, akiknek egy része nem is tart baknyulat, hanem az összes férőhelyre anyanyulat helyez el. Az ezektől a bakoktól nyert kiváló húsminőségű és szaporodóképességű tenyészállatokat saját maguk állítják elő, így élő tenyészállat beszerzésére nincs is szükség. Magyaroszágon is létesült egy baktelep (Gödöllőn), ahonnan a különböző fajtákhoz és hibridvonalakhoz tartozó bakok spermáit postai úton juttatják el a megrendelőkhöz. A tenyésztelepeken tartott garantáltan javító hatású tenyészbakok spermáját az árutermelő tenyészetek felé értékesítik. Ezeknek a magas genetikai értékű bakoknak a használatával jelentős genetikai előrehaladás érhető el. A mesterséges termékenyítés folyamata Az ondó levétele műhüvely (16. ábra) segítségével történik, ami tulajdonképpen egy rövid, vékony falú műanyag cső. Belülre lágy gumiból készült anyagot erősítenek. A két fal közötti üreget vízzel töltik fel, amely biztosítja a megfelelő rugalmasságot és hőtárolást. A műhüvelyt az ondóvételig termosztátban tárolják 50-55 °C-on, és csak közvetlenül az ondóvétel előtt veszik ki. Az egyik végére ondófelfogó kémcsövet erősítenek, amelyen beosztások láthatók. Így a leadott ondó mennyisége leolvasható és feljegyezhető. A műhüvely belső felszínét ondóhígítóval vagy tojássárgájával lehet sikamlóssá tenni. A vételhez nyúlprémmel bevont fantomot vagy élő anyanyulat használnak. Utóbbi esetben amikor a baknyúl az anyára ugrik és párzó mozdulatokat tesz, a műhüvelyt úgy kell az anyanyúl hátsó lábai közé tartani, hogy a baknyúl ebbe ejakuláljon. Fontos, hogy a műhüvely hőmérséklete megfelelő legyen. Ha lehűlt, szükséges felmelegíteni, hiszen a hideg műhüvelybe a bak nem adja le a spermát. A baktól hetente 2-4 alkalommal vehető termékenyítőanyag. A levett ondót 37 °C-on tárolják a minősítésig.
53
16. ábra. A műhüvely vázlatos rajza (Szendrő Zs., 1999)
Makroszkópos vizsgálat során a sperma színére, mennyiségére, konzisztenciájára, kémhatására, és szagára kell figyelemmel lenni. A jó minőségű sperma gyöngyházfehér színű, 0,5-1,2 ml mennyiségű, tejszerűen folyó állagú, 6,5-6,7 pH-jú, jellemzően fanyar szagú. A mikroszkópos vizsgálat során a motilitást (előreirányuló mozgást mutató ondósejtek aránya), az élő spermiumok számát és a kóros ondósejtek arányát határozzák meg. Francia kutatók a spermamozgás és a vemhesülési arány szoros kapcsolatát mutatták ki. Ezért is fontos a sperma használhatóságának és a hígítás mértékének megállapításához a spermát mikroszkópos vizsgálatnak alávetni. A sperma koncentrációja legtöbbször 350-400 ezer hímivarsejt/mm3, a spermiumok száma az ejakulátumban 200-300 millió. A sperma kiváló minőségű, ha az ondósejtek aránya és a motilitás is 80 % fölött van. Jó minőségű, ha az élő ondósejtek aránya 6580 % közötti és a motilitás 80 % fölötti. Nem használható termékenyítésre az az ondó, amelyben az élő ondósejtek arány 65 % alatt van és a motilitás pedig 50 % alatti. Hígítás. Termékenyítésre a közepes minőségűnél jobb spermát kell felhasználni, amelyet megfelelő mértékben hígítanak. Nyúlsperma hígítására különböző oldatokat használnak, amelyek rendszerint trinátrium-citrátot, glükózt, antibiotikumot, desztillált vizet és védőkolloidként tojássárgáját tartalmaznak. A leggyakrabban használt hígítók: a TRIS-, CUE-, Trinátrium-citráttojássárga-, és a Szokolovszkaja-hígító. Bármelyik hígítót is használjuk, a spermát úgy kell hígítani, hogy annak 1 cm3-e legalább 1-1,5 millió ondósejtet tartalmazzon. A hígítást 28-30 °Cos vízfürdőn kell végezni. A hígított sperma szobahőmérsékleten vagy hűtőben 12-24 óráig tárolható. A nyúlsperma mélyhűtése manapság még nem megoldott. Az erre irányuló kísérletek során dimetil-szulfoxidot (DMSO) és glicerint használnak. A mélyhűtés során az akroszómasérülések aránya megnő, ezért rosszabb vemhesülési arány várható. Emiatt különösen fontos, hogy az anyák receptívek legyenek. Az anyanyulak hormonális kezelése. Az anyanyulaknál a petesejtek nem válnak le maguktól, az ovulációt provokálni kell. Magyarországon az ovuláció kiváltására egy GnRH analógot használnak. Ennek előnye, hogy 20 egymás utáni termékenyítés során sem tapasztalható ellenanyag képződés, a kezelés az inszeminálással egy időben történik a combizomba való beinjektálással. Alkalmazása tehát nem igényel különösebb szakképzettséget. Fontos említést tenni az ivarzásszinkronizálásról is. Ez azt jelenti, hogy a ciklusban levő állatok ivarzását összehozzák, tömörítik. A mesterséges termékenyítés alkalmazása ugyan független az anyanyulak párzásra való hajlandóságától, de az eredményességét jelentősen befolyásolja az anyák ivarzási állapota. A mesterséges termékenyítés bevezetésével nagyüzemi telepeken elterjedt a ciklikus szaporítás. E szerint az egész, vagy az állomány egy részét egyszerre, a fialás után 10-12 nappal termékenyítik. Ebben az időszakban az anyák azonban gyengén ivarzanak, és a 54
vemhesülési arány is rossz. Emiatt van szükség az ivarzás serkentésére, szinkronizálására. Azok az anyanyulak, amelyek jól látható ivarzási tüneteket mutatnak – vöröses-lilás ivarnyílás – a petefészekben érett tüszők találhatók, és sokkal jobb arányban fogamzanak. A tüszőérés folyamatos ugyan, de vannak időszakok, amikor kisebb az esély az ovulációra, a petesejtek leválására. Ivarzás szinkronizálásra ezért használják – különösen a szoptató anyáknál a PMSG-vel történő előoltást. Ekkor a termékenyítés előtt 2-3 nappal 20-40 NE PMSG-t adnak az anyáknak. A PMSG hatékonyan stimulálja a tüszők növekedését, az ösztrogén termelődését és ezen keresztül javítja az anyanyulak vemhesülési arányát, növeli az alomlétszámot. A hormon fehérje- és exogén természete, valamint nagy molekulasúlya miatt immunválaszt mutattak ki. Ennek következtében a 4. kezelés után a termékenyülés csökken. A PMSG antitest termelődés közvetlen kapcsolatban áll a kezelések számával, a közöttük eltelt idő hosszával. Az ellenanyagképződés eltérő az egyes egyedeknél és valószínűleg a fajta is befolyásolja. Vannak olyan anyák, amelyeknél már a harmadik kezelésnél kialakult az immunválasz. A PMSG-vel történő előoltási kísérletekből más és más konklúziót lehet levonni. Megállapítható viszont, hogy a PMSG kezelést rossz kondíciójú állományban, korábbi rossz vemhesülés esetén illetve szoptató anyáknál célszerű alkalmazni. Nem szabad 20 NE-nél nagyobb adagban használni, amit 8 NE PMSG és 4 NE hCG együttes alkalmazásával még csökkenteni is lehet. Kerülni kell ugyanazon anyanyulak gyakori kezelését. Biostimuláció. A közeljövőben az Európai Közösség korlátozni fogja a hormonok (gonadotropinok) használatát a húsban maradó maradványanyagok, az állati jólét és a hús természetessége iránti igény miatt. Ezért olyan kutatások kerültek előtérbe, amelyek a gonadotropin kezelések helyett a biostimuláció gyakorlatba is átültethető módszereinek kidolgozásával foglalkoznak. Régóta ismert, hogy a külső környezeti tényezők befolyásolják a szaporaságot. A külső ingerek az idegrendszeren és a hipotalamusz-hipofízis tengelyen keresztül jutnak szerephez. Ilyen a nappalok hosszának, a hőmérsékletnek, a takarmányozásnak a változása. Fotoperiódus. A napi megvilágítás hosszának megváltoztatása még nem hozott eddig teljesen egyértelmű eredményt. Már 1925-ben leírta Marshall és Hammond, hogy az üregi nyulak a növekvő nappalok hossza mellett májusban érik el a maximális termékenyülést. Ezen megfigyelés alapján derült fény arra, hogy az állandó 16 órás megvilágítás mellett csökkenthetők azok a szaporasági problémák, amelyek a rövidülő nappalokkal kapcsolatosak. Kedvező eredmények érhetők el a hagyományos 16 óra világos és 8 óra sötét periódus 8 óra világos és 4 óra sötét időszakra való felváltásával, amivel a vemhesülési arányt jelentős mértékben lehet javítani. A további kutatási eredmények figyelembevételével a programozott megvilágítás jól illeszthető lenne a ciklikus szaporítási rendszerhez. Szoptatás elhagyása. Az anyanyulaknál a prolaktin állandó termelődése tartja fenn a folyamatos tejtermelést, és egyidejűleg blokkolja a gonadotropin kiválasztódását és ennek következtében az ivarzást. Az ivarzás serkentésére a termékenyítés előtti napon a szoptatás kihagyásával, vagyis a fialtatóláda bebúvónyílásának elzárásával kedvező eredményeket értek el. A közvetlen inszeminálás előtti 36-40 órával az anya-alom elkülönítése a fialás utáni 11. napon közel 10 %kal javította a vemhesülést. A módszer kedvezőtlen hatása lehet a választási alomsúly mintegy 510 %-kal való csökkenése. A növendéknyulak ezt a lemaradást a hízlalás végéig sem képesek kompenzálni. Ennek hátterében az áll, hogy hiába tudtak a kisnyulak közvetlenül a termékenyítés utáni napon több tejet szopni, ezt követően az anyáknál átmenetileg az elapasztás jelei mutatkoztak. A kisnyulak pedig egy ideig éheztek. Takarmányozás. Takarmányozással is lehet az anyanyulak szaporasági eredményeit javítani. A flushingolás célja az anyák által elfogyasztott takarmány (energia) növelése a termékenyítés előtti időszakban. Fiatal, még nem fialt anyanyulaknál a korlátozott takarmányozást követő flushingolás hatására javul a vemhesülési arány.
55
Összességében elmondható, hogy az ismertetett biostimulációs módszerek többsége igéretes és alternatívát jelenthet a hormonális kezelések kiváltására. Ezek a módszerek azonban még nem eléggé kiforrottak, a gyakorlati alkalmazásuk várat magára. A termékenyítés folyamata. Termékenyítéskor elsőként az anyanyulat rögzíteni kell. Ez történhet úgy, hogy a termékenyítendő nyulat egy személy a térdei között ülve rögzíti. Nagy telepeken olyan kerekeken guruló inszemináló asztalt használnak, amelyen elhelyezik az inszemináláshoz szükséges kellékeket és az anyanyúl rögzítésére szolgáló eszközt. Ez leggyakrabban egy 60-70 °-os szögben megdöntött műanyag cső, amelybe az anyát fejjel lefelé engedik bele. A katétert a széthúzott pérarésba vezetik be és a katéter másik végére szerelt fecskendő segítségével a hígított ondót a két külső méhszáj közelébe juttatják. A hüvely anatómiai felépítése miatt a meggörbített végű pipettát először a nyúl gerincoszlopával párhuzamosan kell vezetni, majd a medencebejárat mélységét elérve a pipettát 180°-kal el kell forgatni, majd tovább vezetni a hüvelybe (5-6. kép). A pipetta bevezetésének mélysége középnagytestű nyúlfajták esetében 8-12 cm.
5. kép Az inszeminálás folyamata I. (Fotó: Harangi S., 2005) A hüvely anatómiai felépítése miatt a meggörbített végű pipettát először a nyúl gerincoszlopával párhuzamosan kell vezetni.
56
6. kép. Az inszeminálás folyamata II. (Fotó: Harangi S., 2005) A medence bejáratát elérve a pipettát 180°-kal el kell forgatni, majd tovább kell vezetni.
3.4 A nyulak szaporodását befolyásoló tényezők A házinyúl szaporodását a környezeti tényezők közül a fényviszonyok (napi megvilágítás), a hőmérséklet, a takarmányozás és a szezonális tényezők befolyásolják. Hőmérséklet A környezeti hőmérséklet 30 ºC fölé emelkedése mindkét ivar nemi működését kedvezőtlenül befolyásolja. Az anyanyulak testsúlya a takarmányfelvétel mérséklődése miatt csökken. Ennél még magasabb hőmérsékleten megugrik az embrionális mortalitás és felszívódás. Ennek oka a csökkent takarmányfelvétel, az ebből adódó energia-, fehérje- és A-vitamin hiány, valamint a hőstressz. Ha baknyulakat huzamosabb ideig 30 ºC-os és 40 %-os relatív páratartmú környezetben tartanak, akkor a spermatológiai jellemzőik a következőképpen alakulnak. A sperma motilitása jelentős mértékben csökken, az ondó sűrűsége és az össz-spermiumszám szintén csökken, a kóros ondósejtek száma is megnövekszik. Ezek a jelenségek különösen a vastag és hosszú gyapjút növesztő angóra bakoknál figyelhetők meg. A hosszú gyapjú hőstresszt okoz, ami nem kedvez a spermiogenesisnek. Ezért a bakok tartásánál a környezeti hőmérséklet helyes megválasztása fontos. Fény A nőivarú egyedek a napi megvilágítás csökkenésére (14-ről 8 órára) szaporodóképességük mérséklődésével, a bakok pedig a spermiogenesis fokozódásával reagálnak. A napi átlagos 12 órás megvilágítás mindkét ivarnál átlagos termékenységet eredményez. Nagyüzemi körülmények között a 15-16 órás megvilágítás kielégítő szaporaságot biztosít.
57
Takarmányozás A házinyúl reprodukciós képességét a takarmányozási hiányosságok, így például az energia- és aminosavhiány, Ca- és P-hiány, K-túlsúly, a karotin, az A-, D-, és az E-vitamin hiánya, továbbá a D-vitamin túladagolása csökkentheti. A nőstényekben csökken az ovulációs szám és az alomnagyság, bakokban megnő a kóros ondósejt alakok száma, csökken a spermiumok motilitása és termékenyítőképessége. Évszak Az anyanyulak fedeztethetőségét jelentősen befolyásolja az évszaki ingadozás. E változás hátterében a nyúl szaporodásbiológiai sajátosságai húzódnak meg, amelyek legjobban a házinyúl ősén, az üregi nyúlon figyelhetők meg. A nappalok hosszának változását a tobozmirigy érzékeli. Tavasszal és nyáron (hosszabbodó nappalok) a tobozmirigy utasítására az agyalapi mirigy szaporodási hormonjainak szintje megnő, az üregi nyulak aktív ivari életet élnek. Ősszel viszont a rövidülő nappalok hatására a szaporodási hormonok termelődése csökken, ezzel párhuzamosan elindul a nyáriról a télire történő szőrváltás. Emiatt az üregi nyulak átmenetileg “meddők” lesznek, a petefészkek visszafejlődnek, inaktív állapotba kerülnek, az anyákban erősen lecsökken a petesejtek; a bakokban a spermiumok érése. A házinyúlban nem ilyen kifejezett a szezonális hatás. A természetes szelekció és tenyészkiválasztás során az egész évben szaporodó egyedek maradnak tenyésztésben. Ennek ellenére tavaszal mégis könnyebb fedeztetni az anyákat. A nyári meleg és az augusztusi és a szeptemberi szőrváltás miatt kevesebb az ivarzó anyanyúl, és roszszabb a fedeztethetőség is. 3.5 Az anyanyulak szaporaságát befolyásoló tényezők Az anyanyulak szaporasága a fialás/inszeminálás és a fedeztetés közötti időszak hosszától (az újrafedeztetés időpontjától), a fialások sorszámától, a tejtermeléstől (szoptat vagy nem szoptat), a fiziológiai állapottól és a termékenyítéskori fogékonysági állapotától (ivarzik, nem ivarzik) függ. Fialások sorszáma Az először termékenyített fiatal anyák jól vemhesülnek, közepes létszámú almot hoznak világra. Az első almot nevelő anyanyulak, amelyeket a szoptatás időszakában termékenyítenek, nagyon gyengén vemhesülnek. Ezek a nyulak még növekednek, a vehem építéshez és a tejtermeléshez is táplálóanyagra lenne szükségük, ugyanakkor nem képesek annyi takarmányt megenni, amely az energiaszükségletüket fedezné. Fiziológiai állapot A tejtermelés negatívan hat az ivari fogékonyságra (receptivitásra), az ovulációra, az embriók és magzatok fejlődésére, összességében az anyanyulak termelésére. Az anyanyúl kondíciója szintén befolyással van a szaporaságra. Az átlagosnál lényegesen kisebb és nagyobb testsúlyú anyák gyengébben szaporodnak. A túl nagy testsúlyú mögött valószínűleg az elhízás áll. Ezek a nyulak lustábbak, rendszertelenül ivarzanak, rosszul vemhesülnek. Az elhízást okozhatja a tenyésznyúltáp ad libitum etetése, hiszen az a termelő nyulak szükségletének kielégítésére szolgál. Célszerű az üresen álló anyáknak az ad libitum mennyiség 70-80 %-át kitevő napi adag kiosztása. A túl sovány anyanyulak gyenge kondíciója mögött valamilyen betegség lehet, ezért ezeket célszerű selejtezni. Szexuális receptivitás A fiatal, még nem vemhesült anyáknál tisztán megfigyelhető az ösztrusz, amikor elfogadják, és a diösztrusz periódus, amikor elutasíták a bak közeledését. Az ivarzási és a diösztrusz időszak hossza egyedenként változik (a házinyúlnak nincs szabályos ivari ciklusa). Az anyanyulakat akkor nevezzük receptívnek, ha a bak jelenlétében párzást elfogadó viselkedést mutat, felemeli
58
farát a bak ugrását követően (lordosisos testtartás). Az ivarnyílás színe és duzzadtsága a receptivitás jelzője. Az ivarzó anyákban nagyobb az ovulációra kész tüszők száma és magasabb a vérplazma ösztrogénkoncentrációja, mint a nem ivarzókban. A receptív anyák aránya természetesen más tényezőktől, pl.: az állomány egészségi állapotától, a szopósnyulak számától is függ. Francia kutatók kimutatták, hogy a szoptató, nem receptív anyák vemhesülése a leggyengébb. Ennek oka a tejtermelés és a szaporodási funkciók közötti ellentét. Az intenzív szaporításnál ez okozza a problémát a fialás utáni 0-11. nap közötti termékenyítésnél. Az antagonizmus különösen a fialás utáni 3-5. napon jelentős. Ezzel magyarázható, hogy a fialás utáni 4. napon termékenyített anyák háromszor rosszabbul vehesülnek, mint a 11. napon termékenyítettek. Egy kísérletben a fialás utáni 10-12 nappal, az inszeminálást megelőző 24 vagy 36 órával az anyanyulakat nem engedték szoptatni és ennek eredményeként 11-13 %-kal jobb vemhesülést értek el, mint abban a csoportban, ahol az anyanyulak szabadon szoptattak. Természetes fedeztetéskor erre a negatív hatásra (antagonizmus) nem fordítottak figyelmet, mert a nem receptív tejtermelő anyanyulak eleve elutasítják a bakot, így a vemhesülés látszólag megfelelő. A háttérben a tejtermelésért és a szaporodásért felelős hormonok közötti ellentét, illetve az energiahiány áll. A prolaktin (tejtermelést szabályozó, hipofízisben termelődő hormon) részese e negatív hatásnak. Szerepet játszik a hipofízis és a gonadotropin (a tüszők növekedéséért és a petesejtek leválásért felelős FSH és LH) termelődés gátlása is. 3.6 Az újrafedeztetés időpontja Az újrafedeztetés időpontja a fedeztethetőséget és a vemhesülési arányt befolyásolja, ezáltal jelentős hatással van a termelés színvonalára. Természetes fedeztetéskor ivarzási csúcs figyelhető meg közvetlenül fialás és választás után. Ekkor az anyanyulak többsége gyorsan felveszi a bakot. A szoptató anyanyulak kevésbé intenzíven ivarzanak, a laktáció első három hetében csökken a fedeztethetőség. A tejtermelében és a szaporodásban résztvevő hormonok antagonizmusban állnak egymással. A prolaktin kiválasztás gátolja a hipofízis gonadotropin kiválasztását. Az újrafedeztetés időpontjának megválasztása alapján intenzív, félintenzív, félextenzív és extenzív szaporítási ritmust lehet megkülönböztetni. Intenzív szaporítás alkalmazásakor az anyanyulak szaporodásbiológiai képességének minél jobb kihasználására törekszenek. Ebben az esetben közvetlenül a fialás utáni újravemhesítést alkalmazzák. Erre a szaporítási ritmusra a hibridek, illetve a fajták közül az új-zélandi fehér, kaliforniai és pannon fehér alkalmasak. A közvetlenül a fialás után történő fedeztetés azért alakulhatott ki, mert a tenyésztők megpróbálták kihasználni az anyanyulak erőteljesen jelentkező ivarzását. Fialás után azonban a vemhesülési arány alacsony (50-60 %), ami a szoptató anyáknál 10-20 % -kal is javulhat. A fialás után egy hónappal újrafedeztetett anyanyulaknak akár 90 %-a is vemhesülhet. Az intenzív szaporítás rendkívül nagy igénybevételt jelent az anyanyulak számára. A már megszületett alom nevelése, valamint a következő vehem kihordása teljesen egy időszakra esik. Ez a nagy terhelés a nyulak teljesítményének bizonyos mértékű visszaesését okozhatja. Ez jelentkezhet az alomlétszám, a születéskori alomsúly csökkenésében, a szoptatás alatti elhullás növekedésében és az anyák koraibb elapasztásában. Ez még az anyanyulak rövidebb hasznos élettartamával is párosul. A közvetlenül a fialás után vemhesült anyák a következő fialás előtt maguktól elapasztanak. A szopós nyulak elválasztása 28 napos életkorban történik. Ehhez feltétlenül meg kell teremteni a tartástechnológiai és takarmányozási feltételeket. Ebben az életkorban választott nyulaknál még bizonyos emésztőenzimek aktivitása alacsony, kicsi a testsúlyuk, gyenge az ellenállóképességük. A hízlalás alatti elhullás emiatt magasabb, mint a 35 vagy 42 napos korban választott társaiké. Összességében elmondható, hogy a közvetlenül fialás
59
után és a fialás utáni 10-12. napon újrafedeztetett anyanyulak termelési eredményei között nincs szignifikáns különbség. Ezért üzemi körülmények között az utóbbi alkalmazása indokolt inkább. Félintenzív szaporítási ritmusban az anyanyulakat a fialás után 10-12 nappal fedeztetik. Nagyüzemi telepeken ezt a módszert használják a leggyakrabban. Félextenzív szaporítás esetén a fialás és az újratermékenyítés között kb. 21 nap telik el. Abban az esetben, amikor az anyanyulakat a fialás után egy hónappal vagy még később termékenyítik, extenzív szaporításról beszélünk. 3.7 A szaporítás ütemezése A szaporítás ütemezésénél külön kell tárgyalni a természetes fedeztetést és a mesterséges termékenyítést. Természetes párosítás alkalmazásakor a folyamatos fedeztetés a leggyakrabban használt módszer. Ebben a rendszerben a hét minden napján történhet fedeztetés. Ehhez igazodva a többi munkafázis is folyamatos (vemhességvizsgálat, fialtatóládák behelyezése, választás). Hátránya, hogy az egyes munkafolyamatok rendkívül felaprózottak. Előnye viszont a baknyulak optimális kihasználtsága és az anyanyulak rövid ideig való üresen állása. A rotációs szaporítási rendszerben a teljes állományt egy rövid időszak alatt (7-10 nap) kísérlik meg termékenyíteni. A baknyulak így nagy igénybevételnek vannak kitéve, hiszen naponta több anyát is kell fedezniük. Az anyanyulak kihasználása is rossz, hiszen közvetlenül a fialás utáni újrafedeztetéskor 32-35 nap, 10. napi fedeztetésnél 42-45 nap, a 20. napinál 52-55 nap telik el a két fedeztetési időszak között. Ezen kívül nincs lehetőség a vemhességvizsgálat alkalmával üresnek ítélt anyanyulak újravemhesítésére sem. Mivel a fialások időben elhúzódnak, ezért nincs lehetőség az egyes munkafázisok egy nap alatti elvégzésére. A szakaszos szaporítás már igyekszik az előbbi két módszer előnyeit kihasználni. Ennél a módszernél például 11 naponként 3-3 napos időszakban történnek a fedeztetések. A fedeztetési ciklusok közel esnek egymáshoz, így a nem vemhesült anyákat a következő alkalomkor ismét lehet termékenyíteni. Ezáltal lehetővé válik a folyamatos szaporítás, a fialások 2-3 nap alatt lezajlanak, így a munkafázisok is rövid időszak alatt elvégezhetők. A korábban említetteknek megfelelően a mesterséges termékenyítés legfőbb előnye, hogy a szaporítás programozhatóvá válik. A rendelkezésre álló anyanyulak egy nap alatt termékenyíthetők, így a fialás, a dajkásítás és a választás is egy nap alatt történnek meg. A 33 napos szaporítási ritmusban 33 naponként történnek termékenyítések. A vemhességvizsgálat alkalmával üresnek talált anyákat is csak a következő ritmusban vemhesítik. Az anyanyulakat közvetlenül a fialás után termékenyítik. A 32. nap reggelén a nem fialtaknál a fialást oxitocininjekcióval indítják meg, hogy másnap az összes anyát inszeminálhassák. A módszer nagy hátránya, hogy az egyszerre tömegesen jelentkező munkafázisok (inszeminálás, oltás, fialás) gyakran hétvégére esnek. A 35 napos szaporítási ciklusban úgy próbálják az anyanyulakat a fialás után minél hamarabb termékenyíteni, hogy a munkafázisok (termékenyítés, fialás) mindig a hét azonos napjára essenek. Gondot okoz azonban, hogy a fialás után 2-5 nappal van az ivarzás mélypontja. Emiatt PMSG-vel való előoltás vagy ivarzásszinkronizálás nélkül gyenge vemhesülési arány érhető el. A fialt és üresen maradt anyanyulak inszeminálása szintén egyszerre történik, tehát a vemhességvizsgálatnak csak a fialás előrejelzésében van szerepe. Az ekkor üresnek ítélt nyulak csak a következő ciklusban kerülnek inszeminálásra. A 42 napos szaporítási ritmust használják a leggyakrabban, miszerint az anyákat a fialás utáni 9-11. napon termékenyítik újra. Itt is javasolt az ivarzásszinkronizálás alkalmazása. A gyakorlatban ennek a módszernek két változata terjedt el. Az egyiknél valamennyi anyanyulat egyszerre 42 naponként termékenyítenek. Ekkor a telepen nagy munkacsúcsok jelentkeznek, a ketrecek, épületek kihasználása lökésszerű, és az üresen maradt anyákat csak hosszú idő
60
elteltével termékenyítik újra. Előnye viszont, hogy az összes anyanyúl egy napon fial, egy napon van a választás és az értékesítés is. Lehetőség nyílik az épületek teljes kiürítésére és alapos fertőtlenítésére. A másik változatnál az állományt két- esetleg többfelé osztják. Amennyiben kétfelé oszják, úgy a csoportokat 3 hetente felváltva termékenyítik. Az anyanyulak a csoportok között mozoghatnak is. Ezáltal a termelőképességük lényegesen jobban kihasználható, mert csak 21 napig állhatnak üresen. A munkacsúcsok is kisebbek, egyenletesebb az épületek és ketrecek kihasználtsága. De még mindig megoldható a nyulak épületekbe történő egyszerre be- és kitelepítése (all in – all out rendszer). A takarítás és fertőtlenítés, az épületek pihentetése szakmailag helyes módon elvégezhetők.
61
