„Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit.” Karinthy Frigyes
A HÁZASSÁG ETIKÁJA. A VÁLÁS I.
Házasságkötési szokások változása
A magyar társadalomban a család tradicionálisan fontos helyet foglalt el. Az emberek számára a család fontosabb, mint az élet egyéb területei (munka, szabadidő, egyéb társas kapcsolatok stb.). A család fogalmához általában pozitív jelentés tapadt, a házasokat általában másoknál boldogabbnak tartották az emberek. A szűkebb család fogalma szorosan összekapcsolódott a házassággal és a gyermekneveléssel. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a család, a házasság általánosan pozitív megítélése napjainkban változóban van. Emellett, a család, mint társadalmi intézmény számos válsággal is küzd. A válságjelenségek megnyilvánulnak olyan tényekben, hogy egyre kevesebb a hagyományos, ideálisnak tekintett családmodellben élők aránya, hiszen csökken a házasságkötések száma; változatlanul magas arányú a válás; a csökkenő termékenység mellett egyre több gyermek születik házasságon kívül. Emellett a családi élet válságával minden bizonnyal szorosan összefüggenek olyan jelenségek is, mint az alkoholisták, a különféle pszichiátriai betegségben szenvedők, a veszélyeztetett gyerekek vagy az öngyilkosok magas száma. 1 A hetvenes évek közepétől elkezdődött a házasságkötések számának csökkenése. Ennek következtében 1980 óta házassági hiány tapasztalható, azaz minden évben több házasság szűnik meg, mint ahány új házasságot kötnek. 1995-re már ezer 15 éves és idősebb férfira csak 33,5 házasság jutott. A házasodásnak ez a trendje és a 90-es évek közepén tapasztalható alacsony aránya sok tényező együttes hatásával magyarázható. Ezek közül talán elsőként a házasodás időzítését kell kiemelni. A nyolcvanas évektől fokozatosan emelkedni kezdett az első házasság időzítésének életkora, így napjainkra tizennyolc éves kor alatt a nők 4-5%-a, húsz éves korig pedig csak 18-20%-a megy férjhez (Csernákné, 1996). A házasodási életkor feljebb tolódása kétségkívül összefüggésben áll a nők iskolai végzettségének emelkedésével, ezen belül is a középfokú és felsőfokú végzettséget adó iskolákba való tömeges beáramlásukkal.2 Egy másik oka az újraházasodás helyzetének megváltozása. A válások számának emelkedésével az újraházasodók túlnyomó többsége napjainkra elvált családi állapotú. Az első házasságok megkötésének halasztása, valamint az 1 2
Tóth Olga: Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban Tóth Olga
újraházasodások számának csökkenése együttesen jelzik, hogy a társadalom megítélése a házassággal kapcsolatban változóban van, vagy már meg is változott. Úgy tűnik, a házasság, mint a párkapcsolat preferált formája elvesztette kizárólagos fontosságát. Előtérbe kerültek, felnagyítódtak a házasság negatívumai: a házassággal járó elköteleződés több hátrányt, mint előnyt hordoz.3 A házasságnak, mint preferált párkapcsolatnak visszaszorulása természetesen gazdasági tényezőkkel is összefüggésbe hozható. Egyrészt a társadalomnak azok a rétegei, akik a rendszerváltás nyerteseinek nevezhetők, "megengedhetik maguknak", hogy az egyedülálló családi állapotot válasszák: nem szorulnak rá a házasság nyújtotta anyagi biztonságra. A házasság halasztásának, illetve esetleges egyáltalán meg nem kötésének egy másik gazdasági jellegű oka a társadalom másik végpontján, az elszegényedő rétegeknél keletkezik. A munkanélküliség a pályakezdőket az átlagosnál lényegesen magasabb arányban sújtja, így ezeknek a fiataloknak családalapítása önálló kereset nélkül a bizonytalan jövőbe tolódik.4
II.
A válás
A mai magyar társadalom családformái és együttélési mintái között fontos helyet foglal el a válás, az elvált családi állapot . A férfi és a nő közötti párkapcsolat formáját szabályozó házasság a történelmi fejlődés során tartalmában, a társadalom gazdasági és ideológiai viszonyainak függvényében változó társadalmi intézménnyé alakult, amely az állam által elismert és jogilag védett keretet nyújt az utódok létrehozásához és felneveléséhez. A válás egy már létező, de funkcióinak betöltésére alkalmatlanná vált házastársi kapcsolat bírósági úton történő megszüntetését jelenti. Szerepe a családi viszonyok rendezésében fokozatosan nőtt az elmúlt évtizedekben. A válásra vezető okok, a válás hatásai és következményei igen sokrétűek, vizsgálatuk nagyobbrészt a szociológia eszközeivel történik. A válás demográfiai szempontból legjelentősebb következménye az egyszülős családok terjedése, az egyedül élők arányának növekedése, de szerepe van az új családi formák elterjedésében is (pl. élettársi kapcsolatok).5 A válás fogalmát demográfiai értelemben azonosnak tekintjük a házasság bírói úton történt jogerős felbontásával vagy érvénytelenítésével. Nem tekintjük azonban a válás fogalomkörébe tartozónak az ún. „különválás”-t. Ez a jogi aktus ugyanis kimondja a házasfelek különélését, de a megkötött házasságot törvényesen fennállónak tekinti.6 3 4
5
Tóth Olga Tóth Olga
Házasság és válás. In: Magyarország a XX. században II. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd. 1996-2000.
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html 6
Házasság és válás. In: Magyarország a XX. században II. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd. 1996-2000.
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/185.html
Az elvált családi állapotban élők aránya a népességen belül évtizedek óta emelkedőben van. A válások számának emelkedése, illetve tartósan magas szinten maradása összefügg azokkal a gazdasági, társadalmi és jogi változásokkal, melyek az elmúlt évtizedekben bekövetkeztek. A nők tömeges munkába állása, a társadalmiés földrajzi mobilitás, a válás jogi hátterének változtatása mind ebbe az irányba hatottak. Itt is meg kell említeni a nők iskolázottságának növekedését, ami megváltoztatja gazdasági helyzetüket, munkaerőpiaci esélyeiket, illetve formálja a tradicionális házassághoz való viszonyukat. Emellett, úgy tűnik, a rendszerváltással megindult változások egy része (tömeges munkanélküliség, társadalmi elbizonytalanodás, megélhetési nehézségek, és másik oldalról a vállalkozóvá válás, illetve a meggazdagodás lehetősége) szintén a házasságok egy részének stabilitását gyengítették. A társadalmi-gazdasági okok mellett a válások számának magas szinten maradását a társadalom váláshoz fűződő megváltozott viszonya is erősíti. Az elmúlt évtizedek során a válás nemcsak elfogadottá vált, hanem egyúttal a leginkább ismert, leginkább preferált házassági konfliktus-megoldó stratégiává vált. A válás által megszűnő házasságok háromnegyed részében gyerek is van. Az elromlott házasságok felbontásának ma már nem látják akadályát az emberek akkor sem, ha az gyereket is érint A válás egyik fontos következményeképpen az elvált házastársak, illetve a válás által érintett gyerekek esélye megnő, hogy az átmeneti vagy tartós szegénységi csoportba kerüljenek. ennek ellenére nő azok száma, akik nem ezt a családi formát választják, arra utal, hogy a házasság, mint intézmény van igen mély válságban a mai Magyarországon.7
A válás lélektani jellemzői
III.
A válás a házastársi kapcsolatok megszűnésének egyszerre több szinten zajló folyamata. A válási folyamat fontosabb szintjei:
Az érzelmi leválás, a másik „elengedése” A válás jogi aktusa A szülő-gyermek kapcsolat új szerepeinek kialakítása A vagyonmegosztás A korábbi társas kapcsolatok átrendeződése.
A válás nem egyszeri esemény, hanem egy folyamat, amely látszólag a szándék megjelenésétől a válás utáni új életvitel kialakulásáig és megszilárdulásáig tart. Lélektani szempontból azonban korábban kezdődik a válás folyamata. A legkorábbi döntés még nem a válás mellett, hanem a „házasság ellen” szól. Amikor valamelyik fél úgy dönt, hogy már nem tud több energiát fektetni ennek a kapcsolatba, már „nem
7
Tóth Olga
éri meg” számára az erőfeszítés, amit a kapcsolati problémák megoldásához kell. Ekkor a kapcsolat már válságos helyzetben van. Ez a krízis nem vezet feltétlenül a váláshoz, szerencsés esetben a krízis kreatív megoldása a kapcsolat megújulásához vezet. A válási krízis másik lehetséges kimenetele a konzervált házasság. Ennek egyik formája az „üres héj” típusú házasság, amikor fenntartják a házasság formalitásait olyan módon, hogy a konfliktusokat elkerülik. Nem beszélnek arról, amit nem tudnak megoldani, úgy tesznek, mintha nem lenne. Idővel persze egyre több dologról nem beszélnek, ami azzal jár, hogy lemondanak a bensőséges kapcsolatról, a közös örömökről, arról, amiért a párkapcsolat megszületett. A konzervált házasság másik formája az „állóháború”, amikor folyamatosan harcolnak egymás ellen, és a konfliktusok megoldása helyett csupán egymást hibáztatják és számonkérik.8 A válás a leginkább megterhelő változások egyike az életben, amely próbára teszi az alkalmazkodóképességet, az egyénét és környezetét egyaránt. Persze nem hirtelen változás, egyszeri esemény, hanem hosszas folyamat, amely a fontolgatástól a válás utáni életvitel megszilárdulásáig tart. A következő részfolyamatokat foglalja magába: - az érzelmi leválást - a jogi aktust - a szülő-gyerek kapcsolatok újrarendezését - a gazdasági válást - a társas kapcsolatok átrendeződését - esetleg új kapcsolat létesítését. A folyamatban az elsődleges fordulatot a válási szándék kimondása jelenti. Ez jelentheti többéves, kimerítő harc lezárását, de lehet - a másik fél számára - váratlan, megrázó bejelentés is. Ezután megindul az egyezkedés, amely szintén sokféle formát ölthet. Lehet átgondolatlan, indulattal teli események sorozata, vagy pedig egyoldalú, következetes, racionálisan végigvitt offenzíva, de lehet emberi módon, értelmesen is csinálni. A lényeg az, hogy a válás szinte sosem zajlik le teljesen fájdalommentesen, minden megrázkódtatás nélkül. Még a válást kezdeményező, a kapcsolatot felbontó fél is megszenvedi a válást, azt az érzést, hogy a jövő hirtelen bizonytalanná válik; hogy számot kell vetni a megszokott életvitel felbomlásával; be kell ismerni a kudarcot; újragondolni egész eddigi életét.9 „Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.” 10(Laurell Kaye Hamilton) Szerző: Marosi Beatrix
8
A válás lélektani tényezői. http://www.lelkititkaink.hu/valas_lelektana.html A válás lélektani tényezői. http://www.lelkititkaink.hu/valas_lelektana.html 10 http://www.citatum.hu/szo/elv%E1l%E1s/2 9
Felhasznált Irodalom: Andorka Rudolf - Spéder Zsolt (1997) Szegénység, in: Az ajtók záródnak (?!) Magyar Háztartás Panel Műhelytanulmányok TÁRKI, BKE 1997. Blossfeld, H. P. – U. Jaenichen (1990) Educational Expansion and Changes in Women's Entry into Marriage and Motherhood in FRG EUI Working Papers, Florence Csernák Józsefné (1996) Házasság és válás Magyarországon, 1870-1994 Demográfia, 1996. 2-3. szám. pp. 108-135 Demográfiai Évkönyv évfolyamai KSH, Budapest Kamarás Ferenc (1995) Európai termékenységi és családvizsgálat Magyarországon Demográfia, 1995. 4. szám. pp. 309-339 Kamarás Ferenc (1996) Születési mozgalom és termékenység Statisztikai Szemle, 74. évf. pp. 662-679 Klinger András (1992) Népesedési folyamatok Magyarországon az 1980-as években Statisztikai Szemle 1992. 4-5. pp. 325-348 Klinger András (1996) Magyarország népességfejlődése Statisztikai Szemle 1996. 8-9. pp. 629-661 Mikrocenzus, 1996. A népesség és a lakások jellemzői KSH, Budapest 1996 Pongrácz Tiborné (1994) Változások a Magyar családban INFO-Társadalomtudomány, 1994. 30. szám S. Molnár Edit (1994) Kisgyermekes szülők családi élettel kapcsolatos attitűdjei INFO-Társadalomtudomány, 1994. 30. szám
Tóth Olga (1994a) A házassággal, a válással és az együttéléssel kapcsolatos attitűdök INFO-Társadalomtudomány, 1994. 30. szám Tóth Olga: Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/totholga97-2.html Történeti statisztikai idősorok, 1867-1992. I. kötet Népesség-népmozgalom, KSH Budapest, 1992 Hernádi Miklós: ÚJABB CSALÁDBOMLÁSI ADATOK ÉS ÁLLÁSPONTOK AZ ANGOLSZÁSZ ORSZÁGOKBAN. Szociológiai Szemle 2001/1. 95113http://www.szociologia.hu/dynamic/0101hernadi.htm Földházi Erzsébet: Az első házasságkötés után A párkapcsolatok dinamikája, egyszülős családok kialakulása és megszűnése Magyarországon a 20. század második felében. Ph.D. értekezés Budapest, 2008
