-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A HAZAI BIOGAZDÁLKODÁS PIACI LEHETİSÉGEI
Doktori (Ph. D.) értekezés tézisei
KÜRTHY GYÖNGYI
GÖDÖLLİ 1997
1
A doktori (Ph. D.) program címe:
Tudományága:
Programvezetı:
Dr. Lıkös László Témavezetı:
Dr. Lıkös László
2
3
Tartalomjegyzék
1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI, CÉLKITŐZÉSEK ..........................................5
2. ALKALMAZOTT VIZSGÁLATI MÓDSZEREK ...........................................6
3. EREDMÉNYEK....................................................................................................7 3.1 A biotermékek fogalmának ismerete ...................................................................7 3.2 A biotermékek fogyasztása ..................................................................................7 3.3 A biotermék fogyasztást gátló tényezık ..............................................................8 3.4 A biotermék fogyasztás növelésének lehetséges eszközei és a várható eredmény....................................................................................................................9
4. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK........................................................................10 4.1 A biogazdálkodás és a bioélelmiszer fogyasztás elınyei Magyarországon .......10 4.2 A magyar lakosság ismeretei a biogazdálkodásról, bioélelmiszerekrıl ..............10 4.3 A bioélelmiszerek fogyasztása Magyarországon.................................................11 4.4 A bioélelmiszerek fogyasztását akadályozó tényezık, s ezek megoldási lehetıségei .................................................................................................................12
5. JAVASLATOK .....................................................................................................14 6. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBİL MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK.....................................................................................................17
4
1. A KUTATÁS ELÕZMÉNYEI, CÉLKITÛZÉSEK Hosszabb ideje foglalkozom a táplálkozási szokásokkal, különösen az egészséges táplálkozás kérdése
érdekel. Diplomadolgozatomban az egészséges táplálkozás marketingjérıl írtam, s ezt a témát szerettem volna
tovább folytatni, elmélyíteni a doktori tanulmányaim során. Mivel ez egy igen szerteágazó téma, késıbb leszőkítettem a biotermékek körére. Különösen ezen élelmiszerek hazai fogyasztási szokásai, továbbá a magyar
kereslet felmérése érdekelt, hiszen ezekrıl nem léteznek megbízható adataink. Készültek fogyasztói felmérések,
közvéleménykutatások a bioterméket fogyasztók körében, ám ezek, mivel a rendszeres biotermék-fogyasztók kikérdezésén alapultak, pont arra nem adtak választ, hogy általában a magyar élelmiszerfogyasztóknak mi a
véleménye ezekrıl a termékekrıl, milyen ismeretekkel rendelkeznek az organikus gazdálkodásról, s hajlandók lennének-e biotermékeket fogyasztani.
Annak érdekében, hogy választ kapjak a fenti kérdésekre, kollégámmal, Baricz Anikóval 1000 fıs
fogyasztói felmérést készítettünk, melynek egyes eredményeit már publikáltuk, s e felmérés képezi e dolgozat gerincét is. E munka jellegét tekintve mikroökonómiai módszer, de a levont következtetések és javaslatok céljaim szerint- makroökonómiai szemléletőek.
Az organikus- vagy biogazdálkodás számos kedvezı, pozitív hatással lehet egy adott ország
gazdaságára, társadalmára. E gazdálkodási forma kíméli a környezetet, védi a fogyasztók és a termelık
egészségét, s ily módon csökkentheti a közegészségügyi költségeket, munkaerıt köthet le egyes régiókban. Hazánk esetében ki kell emelni a kedvezı export feltételeket is. Ugyanakkor egyetlen ágazat sem állhat biztos
talajon anélkül, hogy megfelelı belsı piaci kereslettel ne rendelkezne. A biotermékek esetén pedig úgy tőnik, ma ez a helyzet. A magyar felvevı piac szők, pontos méreteirıl forgalmazóknak nincsenek ismeretei.
és jellemzıirıl sem a termelıknek, sem a
Kutatásom során arra kerestem tehát választ, miként jellemezhetı a hazai biotermék fogyasztók rétege,
mi a véleménye a lakosságnak e termékekrıl, hajlandóak lennének-e fogyasztani ezeket, s végsı soron létrejöhet-
e Magyarországon egy szilárd belsı piaca a biotermékeknek, vagy továbbra is az lesz a gyakorlat, hogy az egészséges élelmiszerek túlnyomó többsége exportra kerül. Megvizsgáltam, mik a legfıbb
akadályai a
biotermékek elterjedésének, hogyan lehetne ezeket elhárítani, hogyan lehetne fogyasztásra ösztönözni a lakosságot. Dolgozatom kitőzött célja, hogy megvizsgáljam az ágazat rövid- és hosszú távú lehetıségeit, s
javaslatokat fogalmazzak meg a termelık, forgalmazók, a kormány számára, hogyan lehetne elısegíteni az organikus gazdálkodás további elterjedését és sikeres mőködését.
A dolgozat keretei és szakmai ismereteim nem teszik lehetıvé, -s nem is célom-, hogy a
biogazdálkodás módszertanával foglalkozzam, s az üzemgazdasági kérdéseket is csak érintılegesen, az irodalmi áttekintés során tárgyalom. Fı témám a piac, az értékesítés lehetıségei, módszereim a piacanalízisben
használatos statisztikai módszerek. Reményeim szerint új adatokkal szolgálhatok e viszonylag kis mérető, de nagy jelentıségő piaci szegmensrıl, s ezáltal hozzájárulhatok az organikus gazdálkodás további elterjedéséhez.
5
2. ALKALMAZOTT VIZSGÁLATI MÓDSZEREK A magyar lakosság biogazdálkodással kapcsolatos ismereteirıl, a bioélelmiszerek iránti attitődjérıl,
fogyasztási szokásairól kérdıíves felmérés keretében szereztem be a szükséges információkat.
A kérdıív a kitöltés egyszerősítése érdekében túlnyomórészt alternatív és szelektív zárt kérdésekbıl állt,
de tartalmazott olyan kérdéseket is, ahol a válaszadóknak rangsorolni vagy értékelni kellett a megadott alternatívákat, válaszlehetıségeket.
A kérdıívet próbakikérdezés után javítottuk, módosítottuk, majd kérdezıbiztosok útján történı
személyes kikérdezés formájában végeztettük el az adatfelvételt, 1995 szeptember és november között.
Bár a felmérést támogatta az Agrármenedzsment Alapítvány és a Galgafarm Szövetkezet, anyagi
okoból kifolyólag nem sikerült tökéletesen reprezentatív mintát összeállítanunk. Mivel tudatában voltam, hogy a minta nem reprezentatív, a keresztvizsgálatok során nem próbáltam a bioterméket fogyasztókat direkt módon e táblázatok alapján jellemezni demográfiai vagy egyéb tényezık figyelembevételével. Ehelyett mindig azt néztem
meg, hogy az egyes demográfiai csoportokon belül kik hajlamosabbak a fogyasztásra, kik ismerik jobban a biotermékeket stb. Ezután próbáltam ezeket az eredményeket összegezni, s tapasztalati úton meghatározni azokat
a fogyasztói csoportokat, akik hajlamosabbak a fogyasztásra, nyitottabbak a biogazdálkodás iránt. Íly módon sikerült kiküszöbölni a nem reprezentatív minta hátrányait.
A kérdıívek feldolgozását az SPSS statisztikai számítógépes program segítségével végeztem. Az
elemzés során vizsgáltam gyakorisági sorokat, de fıként kereszttáblázatokat.
6
3. EREDMÉNYEK 3.1 A biotermékek fogalmának ismerete A megkérdezettek 63,9%-a több-kevesebb pontossággal meg tudta fogalmazni, hogy mit nevezünk
bioterméknek. Pontos meghatározást csak nagyon ritkán, elsısorban a magasabb végzettségőektıl kaptam. Elvétve említették a megkérdezettek az ellenırzöttség, védjegyezés szerepét, s nem ismerték a vegyszermentes környezet biztosításának jelentıségét sem.
A biotermékek fogalmával inkább a városi lakosság van tisztában. Legjobban a középkorúak ismerték a
biotermékek fogalmát, de a fiatalok is hasonlóan tájékozottak voltak. Az idısebbek ellenben kevésbé tudták, mirıl van szó. A biotermékek ismerete és a családban egy fıre esı jövedelem nagysága nem mutatott egyértelmő
összefüggést. A diétázók és a vegetáriánusok közül jóval többen ismerik a biotermék fogalmát. A hagyományos magyar konyhát követık és a reform táplálkozás hívei kevésbé tájékozottak.
3.2 A biotermékek fogyasztása A vizsgálataim során négy olyan réteget találtam, mely jól jellemezhetıen lefedi a biotermékek jelenlegi
keresleti piacát:
1, Saját termeléső vegyszermentes termékeket rendszeresen fogyasztók: İk nem igazi biofogyasztók, de
már igénylik az egészségesebb élelmiszereket, a nem
túlvegyszerezett termékeket. A biogazdálkodók és
kereskedık számára ık jelenleg még nem jelentenek fizetıképes keresletet, de potenciális vevık abban az értelemben, hogy ha a jövıben javulna életszínvonaluk, vásárlóvá léphetnének elı. İk
fıleg a kiskert
tulajdonosok, akik falvakban, kisvárosokban, de néhányan esetleg a nagyvárosokban laknak. Egy kisebb részük idıs, de a többség középkorú. Törekednek az egészséges táplálkozásra, reformkonyhát követık, az idısebbek
egészségügyi okokból diétázók. Nem a tehetısebbek közül kerülnek ki, de sokan képzettek, legalább középfokú végzettséggel rendelkezık. Nagyjából ismerik a biotermék fogalmát (azt tudják, hogy vegyszermentes, de az ellenırzés fontosságát még nem ismerték föl.)
2. Ellenırzött bioterméket rendszeresen fogyasztók: İk képezik a valódi biotermékek állandó, de ma
még igen szők piacát. Magasabb végzettségőek, ezért is rendelkeznek szélesebb ismeretekkel a biogazdálkodásról, s fontosnak tartják a minısítést, védjegyezést. E felismerés miatt, s mivel a magasabb
jövedelmőek közé tartoznak, bioboltokban vásárolnak, s ezt könnyen megtehetik, hiszen fıleg városi lakosok. Legtöbbjük középkorú, aki törıdik egészségével, s ezért egészségesen táplálkozik, többnyire vegetáriánus. A csoport egy része krónikus betegsége miatt ragaszkodik a minısített biotermékekhez, anyagi áldozatok árán is.
3, Ellenırzött bioterméket alkalmanként fogyasztók: Csak ritkán fogyasztanak bioterméket, de olyankor
leginkább ellenırzött élelmiszereket választanak, bioboltban vásárolva. Fıleg fiatalok tartoznak ide, magas végzettséggel, egészség-tudatossággal, de anyagi helyzetük nem teszi lehetıvé a rendszeres fogyasztást.
4, Vegyszermentes élelmiszert alkalmanként fogyasztók: İk az a bizonytalan ismeretekkel rendelkezı
réteg, akik keveset tudnak a biotermékekrıl, ezért nem látják ezek jelentıségét. Csak alkalmanként fogyaszt bioteméket, nem fontos számukra, hogy az ellenırzött legyen, ezért kistermelıtıl, saját családi termelésbıl
7
szerzik azt be. Bizonytalanul bár, de megmutatkozik az igényük az egészséges táplálkozás iránt, többnyire a sok
mindent magába foglaló reformkonyha követése jellemzi saját táplálkozási szokásaikat. Fiatalok vagy
középkorúak tartoznak ide, alacsony vagy közepes jövedelemmel, végzettségük zömmel alapfokú vagy középfokú.
Az ötödik csoport azoké, akik jelenleg egyáltalán nem fogyasztanak bioterméket. Rájuk a következık
jellemzık: Hagyományos magyar konyhát követnek, nem tartják fontosnak az egészséges táplálkozást, így nem érdeklıdnek a bioélelmiszerek iránt sem. Nem is ismerik eléggé a biotermékeket, mert alacsonyabb
végzettségőek, vagy nem tájékozottak. Sokan nem tudják megvenni a bioélelmiszereket, mert a bioboltoktól
távol élnek, egyéb beszerzési lehetıségeket nem ismernek, saját kiskertjük nincs, vagy hagyományos módon termelnek, a vásárlást pedig alacsony jövedelmük akadályozza.
3.3 A biotermék fogyasztást gátló tényezõk A megkérdezettek közül 14,4 % nem tudja hol kaphatók, 23 % nem ismeri ezeket a termékeket, 17,7 %
pedig túl drágának találta ıket. A vizsgáltaknak csupán 4,4 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem kedveli a biotermékeket. 4,9 % egyéb indokot adott, mint pl:
-nem hiszik el, hogy valóban vegyszermentesek a biotermékek
-nincs a közvetlen közelében olyan üzlet, ahol biotermékek kaphatók,
-nehéz a beszerzésük, mert csak kevés olyan boltot ismer, ahol biztosan tudja, hogy kaphatók, -nincsenek reklámozva.
Általában elmondható, hogy a legáltalánosabb, legtöbb csoportot érintı kérdések a magas árak és a
kevés ismeret. Gond van a vásárlási lehetıségekkel is, bár a fenti elemzésben ez némileg háttérbe szorul, mert
sokan, akik saját maguk termelnek bioélelmiszert, megoldottnak tarják a beszerzést. A biotermékek fogyasztását az egyes demográfiai csoportokban eltérı okok akadályozzák.
Ismeretek hiánya: Fıleg azoknál jelenik meg indokként, akik még soha nem fogyasztottak bioterméket,
valamint az alacsonyabb végzettségőek, a falusi lakosok és az idısebbek esetén, érdekes módon a magas jövedelmőeknél, s azoknál, akik hagyományos magyar konyhát követnek vagy diétáznak.
Magas árak: Ez leginkább az alkalmi fogyasztókat akadályozza, de jelentıs mértékben érint minden, a
fogyasztás gyakorisága alapján képzett csoportot. Ez a gátló tényezı ugyancsak független a végzettségtıl és
kortól, a lakhelytıl, bár kissé gyakrabban említették a nagyvárosiak és falusiak. A jövedelem befolyásolja
leginkább a hivatkozás gyakoriságát, a magas jövedelmőek sokkal ritkábban indokolják a biotermékek drágaságával azt, hogy miért nem fogyasztják ezeket az élelmiszereket. Az átlagosnál gyakrabban említették ezt indokot a kiskerttel nem rendelkezık és a diétázók.
Beszerzési nehézségek: A biotermék fogyasztásának gyakoriságától független volt az erre a tényezıre
való hivatkozás. Valamivel gyakrabban említették ezt az akadályt a kis- és nagyvárosokban élık, a fiatalok és a középkorúak, a kiskerttel rendelkezık, valamint a hagyományos magyar konyhát és a reformkonyhát követık.
Nem kedvelik:..leginkább a fiatalok, az idısebbek, a középfokú végzettségőek s a hagyományos magyar
konyhát követık. Azonban általában az volt a jellemzı, hogy ezt az indokot nagyon alacsony gyakorisággal
említették a megkérdezettek.
8
Egyéb okok: Leggyakrabban a középfokú végzettséggel rendelkezık és a közepes jövedelmőek
hivatkoztak ilyenekre.
3.4 A biotermék fogyasztás növelésének lehetséges eszközei és a várható eredmény A fogyasztás növekedését leginkább a biotermékek árának mérséklésével lehetne elérni. Különösen a
magasabb végzettségőek, a városi lakosok, a fiatalok és a középkorúak, a közepes jövedelemmel rendelkezık és
a diétázók vagy reformtáplálkozók növelnék fogyasztásuk gyakoriságát, ha a bioélelmiszerek ára közeledne a
hagyományos termékekéhez. Hozzá kell tennem, hogy a kedvezı hatás valamilyen mértékben minden demográfiai csoportban növelné a fogyasztási hajlandóságot.
Ha több helyen lehetne biotermékeket kapni, az mérsékeltebben, de szintén növelné a fogyasztási kedvet
a lakosság minden csoportjában. A legkedvezıbben ez a változás a magasabb végzettségőekre, a városi lakosokra, a fiatalokra és a középkorúakra, a magas jövedelmőekre, a diétázókra és a reformtáplálkozás követıire hatna, ık növelnék leginkább fogyasztásuk gyakoriságát.
A biotermékek házhozszállításának lehetısége inkább elriasztotta, mintsem vonzotta az embereket.
Noha ez a fejlett országokban jól bevált kereskedelmi forma, hazánkban a csomagküldı szolgáltatásokhoz kellemetlen képzet társul, ráadásul sokan tartanak attól, hogy ez a megoldás jelentısen növelné a biotermékek
amúgy is magas árait. Egyes fogyasztói csoportokban, pl. a kisvárosi lakosság, a fiatalok, a magas jövedelmőek,
a diétázók és a reformkonyhát követık körében kis mértékben nıne a rendszeres fogyasztók száma, ám sokszor ezzel együtt nıne azok száma is, akik egyáltalán nem fogyasztanak bioterméket. Mindez azt jelzi, hogy ezt az értékesítési formát csak nehezen, sok propagandával lehetne elterjeszteni Magyarországon.
9
4. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK 4.1 A biogazdálkodás és a bioélelmiszer fogyasztás elõnyei Magyarországon A biogazdálkodás általánosan jelentkezı kedvezı hatásai (a környezet megóvása, a termelık és
fogyasztók egészségének védelme) mellett speciálisan hazánk esetében érvényesülı elınyökkel is szolgálhat.
Magyarország kedvezı klímája, jó minıségő termıföldje, s nagy hagyományokkal rendelkezı növény-
és állatfajtái lehetıvé tennék, hogy mesterséges serkentı szerek nélkül is kiváló élelmiszereket állítson elı az
élelmiszergazdaság. A mezıgazdaságban foglalkoztatottak magas szintő szakmai képzettséggel rendelkeznek, ami elısegíthetné, hogy megfelelıen alkalmazzák ezt az újszerő termesztési eljárást. Emellett a hazai munkaerı
ára -sajnos- elmarad a fejlett országokban tapasztalhatótól, ami döntı tényezı a munkaigényes biogazdálkodás
esetén. Mindez azt jelenti, hogy Magyarország komperatív elınyökkel rendelkezik e gazdálkodási formában, amit célszerő lenne jobban kihasználni, hiszen a biogazdálkodás világszerte fejlıdı ágazat, folyamatosan nı mind a termelés, mind a fogyasztás, de egyszersmint fokozódik a verseny is ezen a területen.
A biogazdálkodás egyedülálló ágazat abból a szempontból , hogy az általa termelt cikkek 90-95 %-át
már ma is exportálják a magyar termelık, ráadásul a fejlett országokba. A már meglévı piaci kapcsolatok is elınyt jelenthetnek a nemzetközi versenyben.
A magyar bioélelmiszereket tehát kedvezıen fogadják olyan piacokon is, ahová igen nehéz bejutni. Az
Európai Unió országaiban például további ellenırzés nélkül elfogadják a Biokultúra által minısített termékeket.
Az ország egyes régióiban a rendszerváltás iparágak megszőnését, álláshelyek leépítését hozta magával.
Ezeknek a gondoknak a feloldásában is segíthet az organikus termelés, hiszen ez a mezıgazdasági technika sok munkaerıt igényel.
A biogazdálkodás kedvezı exportlehetıségei ellenére szükséges lenne, hogy szilárd belsı piaca is
kialakuljon. Ez egyrészt növelné az ágazat biztonságát, másrészt kedvezıen hatna a hazai lakosság egészségi
színvonalára. Ez fontos lenne, hiszen a magyar halandósági ráta aggasztóan magas, hazánkban a várható élettartam az utóbbi években csökkenı tendenciát mutat, ellentétben a nemzetközileg tapasztalható változásokkal. Az is ismert tény, hogy Magyarországon gyakran fordulnak elı a helytelen táplálkozás által okozott betegségek.
4.2 A magyar lakosság ismeretei a biogazdálkodásról, bioélelmiszerekrõl A felmérés legfıbb tanulsága az volt, hogy a biotermékeket jóval többen ismerik, s bizonyos
körülmények között jóval többen fogyasztanák, mint azt eddig feltételezték.
A megkérdezettek 64 %-a több-kevesebb pontossággal meg tudta fogalmazni, mit nevezünk
bioterméknek, de a lakosság ismeretei nem terjednek túl a vegyszermentesség fogalmán, nincsenek tudatában annak, hogy mi a jelentısége az ellenırzésnek, nem ismerik eléggé az ellenırzı szervezeteket és azok védjegyeit, de igénylik a több ismeretet.
10
Az ismeret pontossága nagyon szoros összefüggést mutatott a végzettséggel. Azok, akik egyáltalán nem
tudták, mi a biotermék, általában legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeztek, pontosabb ismereteik pedig döntıen a felsıfokú végzettségőeknek voltak. Teljesen kimerítı választ csak a szakmabeliek adtak.
A fogyasztóval szemben természetesen nem az az elvárás, hogy ismerje a biogazdálkodás
technológiáját, de arról tudnia kellene, milyen fontos egy ilyen terméknél a védjegyek szerepe. Mivel a bioélelmiszerek látszólag semmiben sem különböznek a többitıl, a hivatalos minısítésnek és védjegynek kiemelt szerepe van. Sajnos, a magyar fogyasztók nincsenek ezzel kellıen tisztában. Még a magasabb végzettséggel
rendelkezık sem bizonyultak eléggé tájékozottnak e téren, s a biotermékeket rendszeresen fogyasztók sem figyelnek megfelelı mértékben arra, hogy minısített termékeket vásároljanak.
4.3 A bioélelmiszerek fogyasztása Magyarországon Az ellenırzött, valódi bioélelmiszerek fogyasztása Magyarországon még igen csekély. Bár sokan
vásárolnának szívesen ilyen élelmiszereket, csupán a magas jövedelemmel rendelkezık engedhetik meg
maguknak a rendszeres fogyasztást. Elsısorban azok igényelnék ezeket a termékeket, akik már meglévı betegségük miatt, vagy elırelátóan törıdnek egészségükkel, s ezért odafigyelnek táplálkozásukra is, modernebb étkezési szokásokat követnek. Az egészségre való odafigyelés, a helyes táplálkozás elsısorban a képzettebbekre,
a városi lakosokra, a fiatal- vagy középkorúakra jellemzı. Közülük azonban csak a már "megállapodott",
középkorú, nagyvárosokban élı, magas végzettségő, nagy jövedelemmel rendelkezık képesek bioterméket rendszeresen vásárolni. (Ez a réteg a felmérésem szerint magyar fogyasztók maximum 3 %-át teheti ki.)
A szintén képzett, városi, de még alacsony jövedelmő fiatalok csak alkalmanként tudnak bioélelmiszert
fogyasztani, de akkor védjeggyel ellátott, minısített terméket vásárolnak, mert ismerik az ellenırzés jelentıségét.
Létezik egy igen jelentıs réteg, mely saját termeléső "bioterméket" fogyaszt. Szigorú értelmezésben ık
nem tekinthetık bioélelmiszer fogyasztónak, s a gazdálkodók számára nem is jelentenek fizetıképes keresletet,
ám az mindenképpen elınyös, hogy a kiskertjükben termelt élelmiszerek révén mégiscsak kevesebb vegyszert visznek be maguk és családtagjaik szervezetébe.
Az a sajátságos helyzet jellemzi a magyar biotermékpiacot, hogy a bioélelmiszereket rendszeresen
fogyasztók döntı hányada ilyen, saját termeléső élelmiszert eszik. İk elsısorban olyan közepes végzettségő,
vidéki, közép- vagy idıskorú, alacsonyabb jövedelemmel rendelkezı emberek, akik kiskerttel rendelkeznek. Ráadásul azt sem állíthatjuk, hogy ık a biotermékek magas ára miatt ily módon igyekeznek kielégíteni ez irányú
igényeiket. A kiskertekben "biogazdálkodást" folytatók nagy része azért teszi ezt, mert így megspórolhatja a
vegyszerköltségeket. Az egészségesebb élelmiszer már csak kedvezı ráadás. Az azonban pozitív tény, hogy ez a
kedvezı körülmény tudatosul, ezek az emberek tudják (ha nem is pontosan), hogy az általuk fogyasztott élelmiszereket biotermékeknek nevezik, s azt is, hogy ezek egészségesek. Mindez reményt adhat arra, hogy
életkörülményeik javulása esetén ezek a fogyasztók valódi biotermék vásárlók lehetnek. Addig is, amíg ez
bekövetkezik kedvezıen kell értékelnünk azt, hogy egyre többen fogyasztanak ha nem is bio, de csökkentett vegyszertartalmú élelmiszereket.
11
Létezik egy negyedik csoportja is a bioterméket fogyasztóknak. Róluk sem állíthatjuk bizonyosan, hogy
ellenırzött, valódi bioélelmiszert fogyasztanak, mert beszerzési forrásuk ezt kétségessé teszi. Vagy piacoon,
kistermelıktıl vásárolnak, vagy rokonok ajándékozása útján jutnak "biotermékhez". Mindkét esetben elhiszik, hogy a kapott élelmiszer bio, de garanciájuk errıl nincsen. E csoport tagjai nem is tudják, miért fontos a védjegy, az ellenırzés, a biotermékek fogalmát is csak pontatlanul ismerik, s nem rendszeresen, csak alkalmanként fogyasztanak ilyen élelmiszert, ha ahhoz hozzájutnak. İk végzettségő, kisvárosi vagy falusi lakosok.
leginkább fiatal- vagy középkorú , közepes
4.4 A bioélelmiszerek fogyasztását akadályozó tényezõk, s ezek megoldási lehetõségei Azok a tényezık, melyek megakadályozzák a bioélelmiszerek fogyasztását röviden összefoglalva:
- a magas árak,
- a beszerzési nehézségek, - az ismeretek hiánya.
Ezek egyike vagy másika nem csak azokat gátolhatja, akik még soha nem fogyasztottak bioterméket, de
azokat is, akik csak alkalmanként jutnak hozzá. Az egyes tényezık nem egyformán érintik a lakosság valamennyi csoportját, de az megállapítható, hogy a magas árak minden rétegnek problémát jelentenek, ezért a fogyasztás
növekedését leginkább a biotermékek árának mérséklésével lehetne elérni. Különösen a magasabb végzettségőek,
a városi lakosok, a fiatalok és a középkorúak, a közepes jövedelemmel rendelkezık és a diétázók vagy
reformtáplálkozók növelnék fogyasztásuk gyakoriságát, vagyis azok a rétegek, akik szívesen fogyasztanának
bioélelmiszert, de egyelıre nem engedhetik meg maguknak. A kedvezı árváltozás egyébként valamilyen mértékben minden demográfiai csoportban növelné a fogyasztási hajlandóságot.
Az ismeretek hiánya, a tájékoztatás elégtelensége elsısorban az alacsonyabb végzettségőeket, a vidéken
élıket és az idıseket érinti, de a képzettebbek is igényelnék a több ismeretterjesztést e témában. Nem vizsgáltam
külön kérdésként, de valószínősíthetı, hogy szélesebb körő tájékoztatás esetén nıne a fogyasztási kedv a bizonytalan fogyasztók körében.
A beszerzést csak azok érezték problémának, akik vásárolnak, vásárolnának, bioterméket, akik saját
maguk termelik, azok számára ez nem gond. Ezért kaptam azt az elsı látásra meglepı eredményt, hogy a városi
lakosok, akiknek lakóhelyén ha ritkán is, de akadnak bioboltok, gyakrabban említették ezt a problémát, mint a falusiak. Ezért ha több helyen lehetne biotermékeket kapni, a legkedvezıbben a magasabb végzettségőek, a városi lakosok, a fiatalok és a középkorúak, a magas jövedelmőek reagálnának erre a változásra. A
fejlett
országokban jól bevált kereskedelmi forma, s hazánkban is gyorsan és olcsón megoldhatná a bioélelmiszerek értékesítési gondjait a házhozszállítás rendszere. Sajnos Magyarországon a csomagküldı szolgáltatásokkal kapcsolatban sok rossz tapasztalattal rendelkezik a lakosság, ezért a biotermékek házhozszállításának lehetısége
inkább elriasztotta, mintsem vonzotta az embereket. Egyes fogyasztói csoportokban azért, pl. a kisvárosi
lakosság, a fiatalok, s a magas jövedelmőek körében kis mértékben nıne a rendszeres fogyasztók száma, ám ezt az értékesítési formát csak nehezen, sok propagandával lehetne elterjeszteni Magyarországon.
12
Vannak persze olyanok is, akik nem kívánnak bioterméket fogyasztani, mert nem látják be az elınyeit,
nem foglalkoznak táplálkozási kérdésekkel, vagy egyszerően idegenkednek a számukra ismeretlen élelmiszertıl. İk azonban elenyészı számban fordultak elı a mintában.
13
5. JAVASLATOK A kutatásom során tehát bebizonyosodott, hogy a biotermékek fogyasztását három tényezı gátolja
Magyarországon: -a magas árak,
-a beszerzési nehézségek, - az ismeretek hiánya.
Ezek feloldásával jelentısen nıhetne a fogyasztási kedv, amely javítaná a biogazdálkodók értékesítési
lehetıségeit, amely számos -már ismertetett- elınnyel járna a nemzetgazdaság számára.
Az árak mérséklése érdekében sokat tehetnének mind a termelık, mind a forgalmazók, mind a kormány.
A fejlett, európai államokban felmerült gondolatot, -mely szerint ha a hagyományos úton termelt
élelmiszerek árait ökoadók segítségével a biotermékek szintjére emelnék, akkor növekedne a fogyasztás-, még ott sem tartom járható útnak, ahol magasabb az életszínvonal, mint nálunk. Inkább a fejlett országok mai gyakorlatához hasonlóan az állami támogatás körének szélesítésével kellene megkönnyíteni a termelık helyzetét, hogy azok ily módon csökkenthessék áraikat.
Örvendetes tény, hogy a Földmővelésügyi Minisztérium már megjelentette rendeletét az elsı támogatási
rendszerrıl, mely a biogazdálkodókat fogja segíteni. A támogatás egyelıre csupán az átállás idejére szól, de bíztató eredmény, hogy végre megszületett.
Az is meggondolandó, hogy a bioélelmiszerek nem csak azért olyan drágák, mert ennyivel nagyobb az
elıállítási költségük, hanem mert a fogyasztók ennyit hajlandók értük fizetni. Éppen ezért kevésbé elfogadható, hogy a magyar piacon is a fejlett országokéhoz hasonló árakon szeretnék értékesíteni árujukat a biotermelık. A
hazai egy másik piac, s a magyar fogyasztó, úgy tőnik, nem hajlandó annyival többet fizetni, mint a német vagy a holland. A biogazdálkodóknak tehát, azokat a termékeiket, melyeket nem tudnak exportálni, a hazai keresleti viszonyoknak megfelelıen, olcsóbban kellene kínálniuk, s akkor nagyobb lenne a kereslet.
A kereskedık magas árréseinek kiküszöbölésével, direkt értékesítési formák bevezetésével szintén
mérsékelhetıek lennének a fogyasztói árak, s erre jó megoldás lenne a nagy tételő házhozszállítás. A fogyasztók
azonban bizalmatlannak tőnnek ezen értékesítési formával szemben, ezért elıször is pontosan tájékoztatni kellene ıket arról, hogy mi is ez, hogyan mőködik, mik az elınyei és hátrányai.
Ezzel már rá is tértünk a második problémakörre, a beszerzési nehézségekre.
Felmérésem során bebizonyosodott, hogy a magasabb jövedelmőek rétege magasabb árak mellett is
megnyerhetı lenne a biotermék fogyasztás számára, ha javulna a forgalmazás, több helyen lehetne kapni ezeket az élelmiszereket.
A forgalmazás egyébként is kardinális kérdés a biotermékek esetén. A kevés számú biobolt gyakran
beszerzési gondokkal küzd, a biogazdálkodók ugyanakkor nehezen tudják értékesíteni termékeiket a hazai
piacon. Elınyös lenne, ha a minısítı szervezetek, különösen a Biokultúra Egyesület, mely egyben szaktanácsadó, ismeretterjesztı szervként is mőködik, segítséget nyújtana a forgalmazás jobb megszervezésében is.
14
Valószínőleg, ha Magyarországon is elterjedne a fejlett országokban már megvalósult példa, -hogy a
biotermékeket a szupermarketekben is meg lehet vásárolni-, ez is növelné a fogyasztást.
Érdemes lenne a termelıknek szakmai szervezeteik segítségével és irányításával egy propaganda
kampányt elindítaniuk a kereskedelem felé, melyben rámutatnának arra, hogy érdemes lenne ilyen élelmiszert is forgalmazniuk, hiszen, mint láthattuk, lenne rá kereslet.
A harmadik problémakör az ismeretek hiánya. Véleményem szerint az a fı gond ezzel kapcsolatban,
hogy a lakosság csak felületesen ismeri a biotermék és a biogazdálkodás fogalmát. Nem ismerik a szigorú technológiai/környezeti követelményeket, a minısítı szervezetek által végzett ellenırzı tevékenységet,
nincsenek tisztában azzal, miért fontos a védjegyek megléte. Úgy vélem, ezek fontos kérdések, hiszen, ha a fogyasztó rendelkezne ezekkel az információkkal, jobban megértené, hogy miért drágábbak ezek az élelmiszerek, hogy a minısített termékek valóban bioélelmiszerek, s hogy legjobb megbízható helyen vásárolni.
A felnıtt lakosság információigényét újságokban megjelenı ismeretterjesztı cikkekkel,, televízióban,
rádióban, rendezvényeken elhangzó mősorokkal, tájékoztató elıadásokkal lehetne és kellene kielégíteni. Ez a feladat elsısorban a bioélelmiszereket ellenırzı, a biogazdálkodókat szakmailag összefogó szervezetekre vár, de
az ehhez szükséges anyagi feltételek megteremtésében az állam szerepvállalása is kívánatos. Annál is inkább, mert az egészségesebb táplálkozás közegészségügyi kérdés is.
Az ifjúság ismereteinek növelésében elsısorban a kormány tehet sokat, olyan oktatáspolitikát
kidolgozva, melyben helyet kap az egészséges életmódra való nevelés, ezen belül az egészséges táplálkozás, a környezetvédelem s itt szó eshet a biogazdálkodásról is. A Nemzeti Alaptanterv tartalmaz ilyen irányú
javaslatokat, de a megvalósítás eredményei még nem ismertek. A felsıoktatásban az egészségügyi és a mezıgazdasági oktatáson belül kellene megjelennie a biogazdálkodásról szóló ismereteknek.
A fogyasztás ösztönzése mellett figyelmet kell fordítani a termelés feltételeinek javítására, a
biogazdálkodás elterjesztésére (bár e kettı szorosan összefügg). A kemizálást nélkülözı mezıgazdasági termelés költségtakarékos, de eredményesen hasznosítja az emberi munkaerıt.
A biogazdaságok indítása tehát kedvezı hatással lehet a munkanélküliség felszámolásában. Azokban a
régiókban, ahol a veszteséges iparágakat felszámolták, egyben kiküszöbölték a környezetszennyezı forrásokat is,
s így több helyen lehetıség nyílik biogazdaságok indítására. Ehhez azonban képzésre van szükség. Erre lehetıség nyílt, hiszen a Galgafarm Szövetkezet a közelmúltban indította el Közép-Európai Képzési Központját.
Jelenleg adottak az exportlehetıségek is, bár a fejlett országokban egyes termékcsoportoknál már
túltermelés tapasztalható, de szerencsére a hazai éghajlaton termelhetı bionövényekre ez még nem jellemzı.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezek a termékek magas értéket képviselnek, s a valódi minısítéssel rendelkezı bioélelmiszereket még az olyannyira védett EU piacokra is be lehet vinni.
Fontos még megemlíteni, hogy az EU tagországokban már bevett gyakorlat, hogy a mezıgazdaság
túltermelését az extenzív termelési módokra való átállással, ezen belül a biogazdálkodás elterjesztésével
próbálják leküzdeni. Ennek érdekében támogatják azokat a gazdákat, akik biotermelésbe kezdenek, s kutatások folynak arról is, várhatóan hogyan alakul a fogyasztás a jövıben. Az Európai Unióhoz való csatlakozást is segíthetné, ha a magyar kormány is jobban támogatná ezt az ott kiemelt területet.
15
Az kiskertekben termelt bioélelmiszerek minıségérıl az utóbbi idıben sokat vitatkoztak a gazdálkodók
és a szakemberek. Ha a fejlett országok normáihoz igazodunk, szigorúan el kell határolni a követelményeket nem
teljesítı gazdaságokban termelt élelmiszereket a minısített biotermékektıl. Azonban sokan vallják, hogy a kevesebb is jobb a soknál, tehát már az is használ az egészségnek, ha ugyan nem tökéletesen idegen anyagoktól mentes az élelmiszer, de termesztése során a gazda nem permetezte, nem használt mőtrágyát.
Javaslatok
születtek arról, hogy ezeket az élelmiszereket "bio jellegő" terméknek minısítsék, s így különböztessék meg a
hagyományos módon kemizált élelmiszerektıl. Ha ezt elfogadnák, elmondhatnánk, hogy hazánkban már ma is sokan fogyasztanak "bio jellegő" élelmiszereket.
E könnyítés azt is lehetıvé tenné, hogy többen kezdjenek biogazdálkodást Magyarországon. Fıleg a
kisebb gazdaságok elıtt nyílna meg az út, ugyanis ezeknél volt a legfıbb gond, hogy nem tudtak megfelelı nagyságú, elkülönített területet megmővelni. Ezek az élelmiszerek természetesen nem felelnének meg az export követelményeinek, de a hazai fogyasztás növelésében szerepük lehet. (Annál is inkább, mert az egyszerősített
termelési feltételek lehetıvé tennék, hogy olcsóbban kerüljön az áru a piacra, amit a magyar fogyasztók minden rétege örömmel fogadna.)
Ha a belsı fogyasztást sikerülne növelni, vagy akár a bio jellegő élelmiszerek jobban elterjednének a
hazai lakosság körében, annak kedvezı hatásai lehetnének az egészségi színvonalunkra. A helyes táplálkozással
csökkenthetı számos betegség kockázata, -köztük sok rákbetegségé-, melyben ma még sajnos sokan halnak meg
hazánkban, s szomorú, többször idézett tény, hogy ebben listavezetık vagyunk. Mindez végsı soron a közegészségügyi kiadások csökkenéséhez vezethet.
16
6. AZ ÉRTEKEZÉS KÖZLEMÉNYEK
TÉMAKÖRÉBÕL
MEGJELENT
1. Baricz, A.- Kürthy, Gy. (1996): A biotermék értékesítés és minısítés hazai fogyasztói megítélése. Élelmezési Ipar. 7. 212-213. 2. Baricz, A.- Kürthy, Gy. (1996): Luxus a sajt, mindenkié a tejföl. Élelmiszer. 6. 6. Ismeretterjesztı cikk. 3. Justyák, J.-Baricz, A.-Kürthy Gy. (1996): Kockázatos a zöldség és a gyümölcs. Élelmiszer. 5. 14-15. Ismeretterjesztı cikk. 4. Kürthy, Gy. -Baricz, A. (1996): A biotermékek magyarországi ismertségének és fogyasztásának vizsgálata. Élelmezési Ipar. 4. 120-123. 5. Kürthy, Gy.-Baricz, A. (1996): A hazai biotermék fogyasztási szokások. Biokultúra Napok. Elıadás 6. Kürthy, Gy. (megjelenés alatt): A biotermékek fogyasztása Magyarországon. Gazdálkodás. 7. Kürthy, Gy. (1996): A biotermékek magyar fogyasztói kereslete. Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös. Poszter. 8. Kürthy, Gy. (1993): Magyarország jelenlegi élelmiszerfogyasztási szerkezete és az egészséges táplálkozás népszerősítése. Szakdolgozat. 9. Kürthy, Gy. (1992): Az egészséges táplálkozás Magyarországon. OTKA tanulmány. 10.Kürthy, Gy. (1992): Légszennyezés Budapesten . OTKA tanulmány. 11. Kürthy, Gy.(1991): A környezetvédelem közgazdasági eszközei. OTKA tanulmány.
17