DOKTORI (Ph. D.) ÉRTEKEZÉS
TAKSONYI PÉTER
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR KESZTHELY
2012.
1
2
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR, KESZTHELY NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
Doktori iskolavezető: Dr. habil. Kocsis László egyetemi tanár DSc
Témavezető: Dr. habil. Kocsis László egyetemi tanár DSc
Társ témavezető: Dr. Füzi István Ph. D.
Az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciája szőlőültetvényekben
Doktori (Ph. D.) értekezés
Készítette:
Taksonyi Péter
Keszthely 2012.
3
Az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciája szőlőültetvényekben
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskolájához tartozóan. Írta: Taksonyi Péter Témavezető: Dr. habil Kocsis László egyetemi tanár Elfogadásra javaslom (igen / nem) ………………………. (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% - ot ért el. Veszprém/Keszthely,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke
4
Tartalomjegyzék
1. Kivonatok ............................................................................................................................... 7 1. 1. Magyar nyelvű kivonat................................................................................................... 7 1. 2. Angol nyelvű kivonat ..................................................................................................... 8 1. 3. Német nyelvű kivonat .................................................................................................... 9 2. Bevezetés .............................................................................................................................. 10 2. 1. A vizsgálatok célkitűzései ............................................................................................ 12 3. Irodalmi áttekintés ................................................................................................................ 13 3. 1. A szőlőlisztharmat európai megjelenése és elterjedése ................................................ 13 3. 1. 1. A szőlőfajok, fajták lisztharmattal szembeni ellenállóképessége, a fajták rezisztenciamechanizmusai .............................................................................................. 14 3. 2. A szőlőlisztharmat kórfolyamata és tünetei ................................................................. 16 3. 2. 1. A fertőzés környezeti feltételei és a járványok előzményei ................................. 19 3. 4. Védekezés ..................................................................................................................... 22 3. 4. 1. Agrotechnikai védekezés ...................................................................................... 22 3. 4. 2. Biológiai védekezés.............................................................................................. 23 3. 4. 3. Biotechnológiai védekezés ................................................................................... 23 3. 4. 4. Kémiai védekezés ................................................................................................. 24 3. 4. 4. 1. A lisztharmatgombákra hatásos hatóanyagcsoportok és hatóanyagok ........ 25 3. 4. 4. 2. A QoI hatóanyagcsoport ............................................................................... 29 3. 5. Fungicidrezisztencia ..................................................................................................... 32 3. 5. 1. A rezisztencia formái ........................................................................................... 34 3. 5. 2. A rezisztencia típusai ........................................................................................... 34 3. 5. 3. A lisztharmat ellen hatásos hatóanyagok és a rezisztencia .................................. 36 3. 5. 3. 1. A QoI-fungicidekkel szembeni rezisztencia ................................................ 37 3. 5. 3. 2. A QoI-rezisztencia következményei a növényvédelmi gyakorlatban .......... 39 3. 5. 4. Fungicidrezisztencia Magyarországon ................................................................. 39 3. 6. Molekuláris genetikai vizsgálati módszerek ................................................................ 40 3. 6. 1. Polimeráz láncreakció (PCR) ............................................................................... 40 3. 6. 2. PASA (PCR amplification of specific alleles) ..................................................... 41 4. Anyag és módszer ................................................................................................................ 42 4. 1. Az Erysiphe necator Shwein ellen alkalmazható QoI-hatóanyagok és fungicidek ültetvényben történő összehasonlító vizsgálata .................................................................... 42 4. 1. 1. A kísérletek helye ................................................................................................. 42 4. 1. 2. A kísérletek anyaga .............................................................................................. 43 4. 1. 2. 1. A vizsgált szőlőfajták és termesztéstechnológiájuk ..................................... 43 4. 1. 2. 2. A vizsgálatba vont fungicidek hatóanyagai.................................................. 45 4. 1. 2. 3. A kísérleti terület klímatikus tényezőinek vizsgálata ................................... 52 4. 1. 3. A kísérletek beállítása, lefolytatása. ..................................................................... 53 4. 2. Az alkalmazott statisztikai módszerek ......................................................................... 54 4. 3. A szabadföldi kísérletekben használt QoI-fungicidek hatékonyságának in vitro vizsgálata .............................................................................................................................. 55 4. 3. 1. A vizsgálat helye .................................................................................................. 55 4. 3. 2. A vizsgálat anyaga................................................................................................ 55 4. 3. 3. A vizsgálat módszere............................................................................................ 57 4. 3. 3. 1. DNS-tisztítás ................................................................................................ 58 4. 3. 3. 2. E. necator fertőzött levélminták vizsgálata PCR technikával ...................... 60 5
4. 3. 3. 3. Primer tervezés a citokróm b gén pontmutációt tartalmazó szakaszára ....... 60 4. 3. 3. 4. A citokróm b gén allél specifikus felszaporítása PASA primerekkel. ......... 61 4. 3. 3. 5. A DNS fragmentumok elválasztása gélelektroforézissel, és dokumentálásuk ...................................................................................................................................... 62 4. 4. Magyarország egyes borvidékeiről származó liszharmatgomba-populációk in vitro vizsgálata QoI-rezisztenciára ............................................................................................... 62 4. 4. 1. A kísérlet helye..................................................................................................... 62 4. 4. 2. A kísérlet anyaga .................................................................................................. 62 4. 4. 3. A kísérlet módszere .............................................................................................. 63 4. 4. 3. 1. DNS-tisztítás Magyarország egyes borvidékeiről származó mintákból....... 64 4. 4. 3. 2. A Magyarország egyes borvidékeiről származó minták QoIrezisztenciájának PASA módszerrel történő vizsgálata. .............................................. 64 5. Eredmények .......................................................................................................................... 65 5. 1. A szabadföldi vizsgálatok eredményei ......................................................................... 65 5. 1. 1. A 2008. évi vizsgálatok eredményei .................................................................... 67 5. 1. 2. A 2009. évi vizsgálatok eredményei .................................................................... 73 5. 1. 3. A 2010. évi vizsgálatok eredményei .................................................................... 78 5. 2. Az ültetvényben alkalmazott Erysiphe necator ellen hatásos QoI-hatóanyagok in vitro vizsgálatának eredményei .................................................................................................... 84 5. 2. 1. A QoI-rezisztencia molekuláris genetikai vizsgálatának eredményei .................. 84 5. 2. 1. 1. A QoI-rezisztenciát okozó pontmutációt tartalmazó szekvencia az Erysiphe necatorban .................................................................................................................... 84 5. 2. 1. 2. A citokróm bc1 gén rezisztens és fogékony alléljainak megjelenése a vizsgálati mintákban ..................................................................................................... 85 5. 3. Magyarország egyes borvidékeiről származó liszharmat minták in vitro vizsgálatának eredményei QoI-rezisztenciára. ............................................................................................ 88 5. 3. 1. A citokróm bc1 gén rezisztens és fogékony alléljai magyarországi borvidékekről származó mintákban ......................................................................................................... 88 6. Következtetések, javaslatok ................................................................................................. 89 6. 1. A szabadföldi vizsgálatok ............................................................................................ 89 6. 1. 1. Önálló QoI-hatóanyagok (I. csoport): .................................................................. 90 6. 1. 2. QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (II. csoport): ................................................................................................. 91 6. 1. 3. A QoI-hatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációinak lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítése (III csoport): ....................................... 93 6. 1. 4. A gyártók komplex permetezési programjai (IV. csoport): ................................. 94 6. 2. A szőlőlisztharmat QoI-rezisztenciájának molekuláris genetikai háttere. ................... 97 7. Összefoglalás ........................................................................................................................ 98 8. Új tudományos eredmények ............................................................................................... 100 9. Függelék ............................................................................................................................. 102 F. 1. Felhasznált irodalmi források jegyzéke ......................................................................... 103 F. 2. A Cserszegtomaji kísérleti telep. ................................................................................... 128 F. 3. A kontroll csoport 2008-2010. években. ........................................................................ 129 F. 4. A Cserszegtomaji felvételezések és védekezések időpontjai. ........................................ 130 F. 5. A vizsgálati évek időjárási adatai................................................................................... 131 F. 6. A vizsgálatok során alkalmazott eszközök .................................................................... 134 F. 7. A magyarországi borvidékekről gyűjtött minták. .......................................................... 135 F. 8. A Cserszegtomajon végzett permetezések alapadatai 2008-2010 között. ..................... 136
6
1. Kivonatok 1. 1. Magyar nyelvű kivonat A szőlőlisztharmat, melynek kórokozója az Erysiphe necator (Schwein Burr.) elleni védekezés évszázados múltra tekint vissza Európában és hazánkban egyaránt. Számos hatóanyagot alkalmaztak ellene az eltelt idő alatt. A szőlőtermesztésben alkalmazott termesztéstechnikák intenzív technológiába való átfordulásával egyre hosszabb időszakra kell védelmet biztosítania a fungicideknek. Megoldásként erre a felszívódó típusok szolgáltak az 1970-es évektől. A permetszerek felhasználásának módján azonban nem változtattak, a megjelent szabadföldi rezisztencia hatalmas károkat okozott. A szabadföldi rezisztencia megjelenése további növényvédő szerek kifejlesztését eredményezte, köztük az egyik legfiatalabbnak számító, a liszharmatgomba mitokondriális légzését gátló, QoI-hatóanyagok csoportját is. Az ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok egy hatáshelyűek (citokróm bc1), ezért az ellenük kialakult rezisztencia keresztrezisztenciát eredményez, azaz a teljes csoport hatástalanná válhat egy védekezési programban, magas károkat eredményezve ezzel a termesztésben. Munkánk során célul tűztük ki, hogy három év alatt igazoljuk: a QoI-hatóanyagok csoportja ellen kialakulhat rezisztencia egy olyan területen, ahol azt korábban nem tapasztalták. Rezisztenciafelmérést végeztünk az ország számos borvidékén, hogy általános képet alkothassunk, az ország szőlőterületeinek rezisztenciaszintjéről. A QoI-hatóanyagok és egyéb fungicidek széles skálájával végeztünk szabadföldi vizsgálatokat. Vizsgálataink során igazoltuk a rezisztencia kialakulását és az egyes hatóanyagok és kombinációik hatásosságának különbségeit. Vizsgálatunk alatt nyomon követtük a rezisztenciaszint alakulását. Rámutatva ezzel arra, hogy akár két év alatt is kialakulhat egy területen súlyos rezisztencia, jelentős anyagi károkat okozva. A rezisztencia igazolására kidolgoztunk egy gyors eljárást, melynek során PASAmódszert alkalmaztunk. A módszer segítségével a termesztésben felmerülő esetleges QoIrezisztenciát gyorsan, akár 2 nap alatt is lehet igazolni vagy cáfolni, lehetőséget adva ezzel a permetezési program vegetáción belüli változtatására, megóvva ezzel az adott évi és a következő éves termést is.
7
1. 2. Angol nyelvű kivonat
The effect of QoI-fungicide resistant Erysiphe necator in vineyards. Fungicides with a different chemical structure and mode of action were tested in our study against Erysiphe necator (Schwein) Burr. Potentially strobilurin resistant strains were developed in field test during three years. The development of this type of fungicide resistance is faster than the sterol demethylation inhibiting fungicide resistance, however both one sided inhibitor. Most of the cases resistance was associated with the exclusive use of only one product for several years or only one compound was examined. Our results show that only three years of use of strobilurins - all kind what commercially available in Hungary could be enough to develope less sensitive phenotypes. Most of the published results of strobilurine resistant Erysiphe necator strains discuss the fact from the point of resistant strain has been find, contrary that facts our results show how the resistant strain has been developing in the field.
8
1. 3. Német nyelvű kivonat
Wirkung auf der QoI-fungicid Resistenz Erysiphe necator in Weingärten In unseren Disszertation haben wir verschiedene Pflanzenschutzmittel benutzt, die gegen Erysiphe necator (Schwein) Burr. wirken. In der drei JährigenUntersuchungszeit haben wir potencielle QoI-resistente Echten Mehltau rasse auf den Landparcellen gefunden. Wir haben entdekt daß die Bildungszeit der Resistantrassen viel schneller ist als bei den sterol biosintesisgrenzenden Wirkungsmittel, trotzdem daß beiden punkt wirkende Inhibitors sind. Wir haben Resistent gefunden wo wir nur einen Wirkungsmittel durch den ganzen Untersuchungsperiod benutzt haben. Unseren Ergebnisse zeigen, daß nur drei Jahre lange direkte Benutzung von strobilurins kann zu resistent Population führen. Wissentschaftliche Artikeln fangen an von den Aussprechen des QoI-resistan populationen. Unsere Untersuchung zeigt wie das im Land herkommen kann.
9
2. Bevezetés A szőlőlisztharmat, melynek kórokozója az Erysiphe necator Schwein, ma a világ szőlőtermő vidékeinek talán egyik legismertebb és legelterjedtebb betegsége. Fellépésekor többek között csökken a fotoszintézis, ami közvetlen hatással van a termés mennyiségi és minőségi alakulására. Európai 1845-ös megjelenése óta a szőlészek a termés megóvása érdekében a betegség visszaszorítására törekszenek. Kezdetben megfigyeléseiket alapul véve a természetben rendelkezésre álló anyagokat használták kezdetleges védőeszközül. Az első ilyen eszközt, a ként (bár nem a szőlőben) már 1802-ben gombaölő szerként használták. A kén a védekezés napjainkban is kiemelt jelentőségű eleme. A betegség elterjedésével folyamatosan bővült az eszközül használható vegyszerek sora. A fungicidek felhasználásának múltja 200 évre tekint ugyan vissza, de a rezisztencia kérdése csak a felszívódó tulajdonságú készítmények megjelenése óta vált kiemelt jelentőségűvé. A növénytermesztésben és a kertészetben a kontakt gombaölő szerek használata nem biztosított hosszú távú védelmet a kórokozókkal szemben, mivel hatástartamukat nagyban befolyásolták az időjárási tényezők. Szükség volt olyan hatóanyagokra, melyek ezeket a problémákat kiküszöbölve segítik a termelés folyamatát. Erre a szisztémikus fungicidek nyújtottak megoldást. A felszívódó szerek gyakorlati alkalmazását követően, azok különböző specifikus hatásmódja miatt, rövid időn belül megjelentek a kórokozóknak azon populációi is, melyek az alkalmazott hatóanyagokkal szemben rezisztensek. Ez eleinte a védekezések eredményességének csökkenésével, később elmaradásával járt. Az eredménytelen védekezés és a hatástalanság legfőbb oka a hatóanyagok egyoldalú alkalmazásában rejlett. A fungicidrezisztencia a gyakorlati növényvédelem hatékonyságát veszélyeztető jelenség. A specifikus hatásmóddal bíró fungicid-hatóanyagokkal szemben a legkülönbözőbb rendszertani helyű növénypatogén gombáknak a szer rövidebb-hosszabb ideig tartó rendszeres alkalmazása következtében rezisztens populációi szelektálódnak ki. A fungicidrezisztenciát az 1960-as években még alig említi a szakirodalom. Ezekre az évekre tehető a legtöbb új felszívódó hatású fungicid megjelenése. Az 1970-es évektől azonban már gyakrabban találkozhatunk vele, napjainkra pedig valóságos fenyegetéssé nőtte ki magát a növényvédelmi gyakorlatban. Az Európai Unió szabályozásának következtében a korábban több száz növényvédelmi célra felhasználható hatóanyag néhány százra csökkent. Ennek oka az emberi szervezetre
10
különösen veszélyes hatóanyagok termelésből való kizárása volt. Többek között ezek az intézkedések vezettek oda, hogy a növényvédőszer-gyártó cégek egyre több hatóanyagot fejlesztenek ki a természetben megtalálható vegyületek mintájára. Így született meg a QoIfungicidek csoportja is. A QoI-fungicidek a gombák mitokondriális légzését gátolják. Nevüket is innen kapták: QoI = Quinone outside Inhibitors. A QoI-fungicidek egy hatáshelyű gombaölőszerek, ezért velük szemben nagy a rezisztencia kialakulásának esélye. A rezisztencia természetes mutáció eredménye. A rezisztens mutánsok arányának növekedése a gombaölő szer hatékonyságának csökkenését jelzi. Vizsgálatainkba igyekeztünk széles körben bevonni a szőlőtermesztésben használatos fungicideket és a gyártók technológiai ajánlásait.
11
2. 1. A vizsgálatok célkitűzései A Pannon Egyetem Georgikon Karán megkezdett kutatások a szőlőlisztharmat elleni védekezésre használt QoI-fungicidek hatékonyságának felmérésére és ezek ésszerű használatának, növényvédelmi technológiába illesztésének kidolgozására irányultak. Célul tűztük ki a rezisztencia kialakulásának és az egyoldalú szerhasználat következményeinek tanulmányozását, továbbá a QoI-rezisztencia gén szintű igazolását. Munkánk során az alábbi célkitűzéseket tartottuk fontosnak: -a QoI-fungicidek szőlőlisztharmat elleni hatékonyságának vizsgálata olyan területen, ahol az Erysiphe necator populációi e hatóanyagokkal szemben még szenzitívek, -az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciája kialakulásának nyomon követése, -az E. necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciájának igazolása genetikai szinten, -a lisztharmatgomba QoI-fungicidekkel szemben rezisztens populációi magyarországi elterjedtségének felmérése, -a szőlőlisztharmat elleni eredményesebb védekezés érdekében hatékony technológiai javaslatok kidolgozásának megfogalmazása.
12
3. Irodalmi áttekintés 3. 1. A szőlőlisztharmat európai megjelenése és elterjedése . A szőlőlisztharmat kórokozója az Uncinula necator (Schw.) Burrill. (syn.: Oidium tuckeri Berk.) aszkuszos gomba, mely a gombák országában a valódi gombák törzsén belül az Ascomycetes osztály Erysiphales rendjébe tartozik (Salomon 1900). A kórokozó tudományos elnevezése Erysiphe necator Schwein (Braun és Takamatsu 2000) a legújabb taxonómiai vizsgálatok alapján. Az E. necator obligát biotróf gomba, amely a Vitaceae család tagjainak bármely zöld növényi részét képes fertőzni (Délye et al. 1999). A lisztharmatgombát Észak-Amerikából, feltehetően szőlővesszőkkel hurcolták be Európába (Bulit és Lafon 1978). Angliában üvegházi szőlőn Tucker figyelte meg először 1845-ben. 1847-ben Franciaországban is megtalálták, legelőször Berkeley tanulmányozta és írta le Oidium tuckeri néven (Csorba és Berend 1965). 1850-re pedig már Franciaország minden
szőlővidékén
megtelepedett.
Ugyanebben
az
évben
Spanyolországban
és
Olaszországban is megjelent (Viennot-Bourgin 1949). Hazánkban valószínűleg 1853 táján telepedett meg (Moesz 1923), de csak 1893-ban Kecskemét környékén okozott jelentősebb kárt. Ma már Földünk minden jelentősebb szőlővidékén ismert. A gomba kezdeti megjelenését hatalmas gazdasági károkkal kísért pandémiás járványok követték. A pandémia ereje később fokozatosan gyengült és a járványok endemikus formát vettek fel (Szepessy 1977). Az 1990-es évektől az Egri és a Szekszárdi borvidéken átlagban minden második esztendőben járvány alakult ki (Dula és Füzi 2010).
13
3. 1. 1. A szőlőfajok, fajták lisztharmattal szembeni ellenállóképessége, a fajták rezisztenciamechanizmusai Az Erysiphe necator mint ektoparazita gomba a szőlő minden zöld növényi részét (levél, hajtástengely, fürtkocsányzat, bogyó, kacs) fertőzheti. Egyes évjáratokban a megfelelő védelem hiányában akár teljes termésveszteséget is okozhat, melyet súlyos lomb- és hajtáskárosodás kísér (Molnár 1914; Csorba és Berend 1965; Lehoczky és Reichart 1968; Kaptás és Makó 1993; Füzi 1994). Ha a szőlő és az Erysiphe necator kapcsolatát említjük, a kép heterogén formát mutat, az abszolút fogékony fajtáktól egészen a teljesen ellenálló fajtákig mindent megtalálhatunk. A Vitaceae családon belül a Tetrastigma, Cissus és Parthenocissus nemzetségek fajai nagyon ellenállók az E. necatorral szemben (Boubals 1961). Míg a Vitis nemzetség minden faját fertőzheti, legfogékonyabb a Vitis vinifera, ezen belül azonban az egyes fajták fogékonysága különböző. A Vitis és egyes rokon nemzetségek fajai, amelyek kialakulásuk óta együtt éltek a lisztharmattal a koevolúció hatásaként rezisztenssé váltak. Az Európában termesztett szőlőfajták teljesen védtelenek a lisztharmatfertőzésekkel szemben. A Vitis vinifera fajtáinak Erysiphe necatorral szembeni fogékonysága Santomauro és mtsai (1995) kutatásai alapján poligenikusan meghatározott tulajdonságra vezethető vissza. Mivel az észak-amerikai szőlőfajok lisztharmatrezisztenciája (koevolúció) poligénes rendszerben öröklődik, ezért nehéz egy genotípusban kombinálni a magas fokú rezisztenciákat a szintén poligénikusan öröklődő minőséggel. Észak-amerikai vad fajok felhasználásával rezisztens tömegborszőlő-fajtákat állítottak elő (franko-amerikai hibridek) a XX. században francia nemesítők. Bár az amerikai fajok ellenállóbbak, a Vitis riparia és a Vitis berlandieri nyár végén erősebben fertőződhet. A Vitis rupestris, Vitis labrusca, Vitis aestivaIis és Vitis cinerea fogékonysága kisebb mértékű (Arnaud és Arnaud 1931). A Muscadinia rotundifolia faj monogénesen örökíti a lisztharmatrezisztenciát és más kórokozókkal szemben is immunis vagy ellenálló. A Vitis vinifera fajtákat Erysiphe necatorral szembeni ellenálló képességük alapján rezisztenciafokozatokkal is jellemezték. Az alábbi skála alapján öt jól elkülöníthető fokozatot határoztak meg: nagyon gyenge (1), gyenge (3), közepes (5), magas (7) és igen magas (9). A fajták pontosabb besorolhatósága érdekében átmeneti fokozatokat (2, 4, 6, 8) is megjelöltek (Szőke 1996). 14
Kozma és Dula (2003) laboratóriumi vizsgálatok során egyes szőlőhibridek lisztharmattal szembeni érzékenységét 4 fokozat (1-immunis, 2- 3-rezisztens, 4-fogékony) szerint értékelték.A lisztharmat-fogékonyság a szőlőfajták esetében eltérően jelentkezhet a lombozat és a fürtök tekintetében (Füzi 2001). A szőlőfajtákon belül kétféle rezisztencia-mechanizmus ismert: a koevolúcióval kialakuló gén-génnel szembeni rezisztencia (gazda), illetve a nemgazda kórokozókat távol tartó általános rezisztencia. A mechanizmus leírásához kevés adat áll még rendelkezésre (Hoffmann 2008). „A nemgazda rezisztencia a nem-specifikus, az általános rezisztenciának az a változata, mellyel egy növényfaj összes egyede rendelkezik a potenciálisan patogén mikróbák összes biotípusával szemben. Ezért a nemgazda rezisztencia a növényekben leggyakrabban előforduló rezisztencia típus. Ezzel szemben a gazda (host) rezisztencia a fogékony növényfaj egyes rezisztens genotípusú egyedeiben fejeződik ki, általában kórokozó specifikus és azon belül bizonyos genotípusokkal szemben lép működésbe” (Hoffmann 2008). „A gazda rezisztencia gyakran egy (R) géntől függ, melynek terméke közvetlenül, vagy közvetetten a kórokozó specifikus elicitor molekuláival lép kölcsönhatásba, vagy poligének együttes hatásának eredménye. A rezisztenciát általában a HR-rel azonosítják, mely gén-génnel szembeni kölcsönhatás eredménye” (Flor 1971; Heath 2001, Hoffmann 2008). „A gazda típusú rezisztenciánál a biotróf gombák gazdanövény fajai gyakran magasfokú polimorfizmust mutatnak a rezisztencia-fogékonyság terén az adaptálódott kórokozó izolátumaival szemben” (Hoffmann 2008). A hazai viszgálatokat nagy figyelem kíséri nemzetközi szinten is, melynek keretein belül a Kismis vatkana-val folytatott rezisztenciára nemesítés folyik. „A Kismis vatkana-lisztharmat viszonyában az általános rezisztencia működése ellen szól, hogy mikroszkópos megfigyelések alapján a Kismis vatkana védekezési reakciója az első három napban nem különbözött egy fogékony fajtától sem és csak később gátolta meg a lisztharmat fejlődését. A fő különbség a lisztharmatfélék gazda és a nemgazda rezisztenciája között az, hogy amíg a gazda rezisztenciánál főleg a hausztórium kialakulása után, addig a nemgazda rezisztenciánál már a hausztórium megjelenése előtt és általában HR (hiperszenzitív reakció) nélkül létrejön a növény válaszreakciója. A sejtfal a nemgazda védekezés első színhelye, mely meghatározó a fertőzés kimenetele szempontjából (Heath 1997; Zimmerli és mtsai 2004). A kórokozó penetrációs kísérlete sejtfal átrendeződést indukál az appresszórium alatt (Panstruga és Schulze-Lefert 2002). A Kismis vatkana nem gátolta meg a kórokozó behatolását a sejtfalon, mivel késett a védekezési reakció, sőt az első 15
hausztórium is működőképes volt, táplálta a gombát. A lisztharmat fejlődésének blokkolására csak ezután került sor ismeretlen mechanizmusok következtében” (Hoffmann, 2008). 3. 2. A szőlőlisztharmat kórfolyamata és tünetei A
tömlős
gombák
ivartalan
és
ivaros
szaporodásában
résztvevő
szervek
morfológiailag igen eltérőek lehetnek, valamint térben és időben is elkülönülhetnek egymástól. Az ivartalanul (konídiumokkal) és ivarosan (aszkospórákkal) is szaporodó, azaz anamorf és teleomorf alakkal egyaránt rendelkező Erysiphe necatort pleomorfizmussal jellemezhetjük. Az E. necator obligát parazita (biotróf) (Halleen és Holz 2001), táplálékfelvétele hausztóriumok segítségével történik, melyek a megtámadott növény epidermiszébe és a belső szöveteibe hatolnak (Kiss 1998). Az E. necator primer fertőzései hazánkban két formában jelentkezhetnek, melyek a telelés módjától függőek. A kórokozó két áttelelő alakja ismert: a beteg rügyekben meghúzódó micélium, és az aszkospórákat hordozó kazmotécium (Pearson és Gadoury 1987; Kiss és Szentiványi 2003). A lisztharmatgomba ivaros telelőképletét a korábbi taxonómiai ismeretek alapján nevezhetjük kleisztotéciumnak, azonban ezt az elnevezést sokkal szigorúbban is definiálhatjuk. A kleisztotécium sensu stricto primitív termőtesteit szabálytalan elrendezésű non-perzisztens aszkuszaikról azonosítják. Másrészről a lisztharmatgombák aszkuszai néhány esetben inkább peritéciumszerűek, amikor az aszkuszuk szabályos fejlődési stádiuma eléri a hymenális szakaszt, de itt hiányzik róluk a peritéciumon megtalálható osztiólum. Ezért az Erysiphe necator termőtesteinek megnevezésénél nem használható sem a kleisztotécium, sem a peritécium elnevezés, az általános aszkusz elnevezés azonban elfogadott. Ha speciális elnevezés szükséges, a kazmotécium ajánlott (Braun és mtsai 2002; Kiss és Szentiványi 2003). Tavasszal, fakadás után egyes fertőzött rügyekből (amelyekben a kórokozó gomba hifa alakjában telel) fertőzött hajtások fejlődnek, ezek a primer, elsődlegesen fertőzött hajtások (Istvánffi 1906; Yossifovisch 1923; Boubals 1961; Délye és mtsai 1997, 1998, 1999). A beteg rügyek általában később fakadnak ki, mint az egészségesek (Sall és Wrysinski 1982) és csökevényes hajtások („zászlós hajtások”) fejlődnek ki belőlük, melynek felületét sűrűn átszövi a gomba szövedéke. A „zászlós hajtások” az egymást követő években gyakran ugyanazokon, vagy az egymáshoz közeli tőkéken figyelhetők meg. Legtöbbször a termővesszők alapi, vagy középső rügyeiből törnek elő és nagy mennyiségekben képződnek rajtuk a másodlagos fertőzést okozó konídiumok. Mivel elszórtan helyezkednek el a szőlőkben, a róluk induló fertőzés is mindig gócos marad. A gomba telelésének ez a formája 16
az utóbbi években egyre ritkábban fordul elő, járványtani szempontból hazánkban nincs jelentősége (Dula és Füzi 2010). A világ egyes szőlőtermő területein ma is gyakori a micéliumok rügyben történő áttelelése (Haas és Denzer 1994). A micéliumos áttelelés leginkább azokon a területeken jellemző, ahol a tél enyhe, azaz csak bizonyos földrajzi régiókban pl. Európa délebben fekvő területein, Indiában és Ausztráliában (Sall és Wrysinski 1982; Pearson és Gärtel 1985; Rügner és mtsai 2002). A telelő gombafonalak ugyanis -13 °C alatt elpusztulnak (Kast, 1992; Rügner és mtsai 2002). A kórfolyamat beindulásának másik, hazánkban (Füzi 1999, 2003) és a kontinensen (Willocquet 1994) általánosan elterjedt módja a teleomorf alakkal, azaz a kazmotéciumokból kiszabaduló aszkospórákkal történő fertőzés. A kazmotéciumok az aszkuszokat hordozzák, áttelelnek és tavasszal cseppfolyós víz jelenlétében felrepedve az aszkuszokból kiáramló aszkospórák
segítségével
indítják
meg
a
fertőzési
folyamatot
(Kiss
1998).
A
kazmotéciumokkal történő átteleléskor az aszkospórák egyenletes fertőzöttséget okoznak (Jailloux és mtsai 1998; Délye és mtsai 1997, 1998, 1999). A szőlőtőkék több éves részeinek kérgén áttelelt kazmotéciumokból kiszóródó aszkospórák a tőketörzshöz, a kordonkarhoz legközelebb eső, arra szinte ráboruló levelek fonákára kerülnek, ott kicsíráznak és bekövetkezik a primer fertőzés (Dula és Füzi 2010). A spóraszóródás 20 °C körüli hőmérsékleten a legintenzívebb (Jailloux és mtsai 1998). A betegség lappangási ideje a hőmérséklettől függ. Legrövidebb (mindössze 7 nap) 24-25 °C körül, ettől lefele illetve felfele egyre hosszabbodik Az inkubációs idő lejárta után a levelek fonákán láthatóvá válnak a primer fertőzés tünetei néhány mm átmérőjű lisztharmattelepek formájában. Az aszkospórák tág hőmérsékleti határok között (5-31 °C) és cseppfolyós víz jelenlétében is kicsíráznak (ellentétben a konídiumokkal). A gombaszövedéken nagy számban képződnek konídiumok, melyek a másodlagos fertőzések okozói (Dula és Füzi 2010). Az aszkospórás fertőzés kedvező meteorológiai feltételek mellett járványos méreteket is ölthet (Schneider és mtsai 1998). A kórfolyamat többnyire már a virágzás előtt megindul. Az Erysiphe necatornak a másodlagos fertőzésekhez inkább melegre, mint nedvességre van szüksége (Delp 1954). A konídiumos fertőzés eredménye néha már május végén észlelhető a leveleken (Schmidt 2006). A konídiumok csírázásához magas páratartalom szükséges (Barra 1962). Szétterjedésüket a szél, a kisebb esők és a lombozat megmozgatása segíti (Willocquet és Clerjeau 1998). A levegő páratartalma nincs hatással a terjedésükre. Csírázás után sűrűn elágazó színtelen gombafonalak fejlődnek a konídiumokból. Ezek nem hatolnak a levelek szövetébe, csupán azok felületén terjeszkednek, azt sűrűn behálózzák és sajátságos képződménnyel, az appresszóriummal tapadnak azokhoz. A tapadófelületből kis 17
nyúlványok a bőrszövet külső falán keresztül az epidermisz-sejtekbe hatolnak, majd ott megnagyobbodnak és hausztóriummá alakulnak. A tápanyagok ezeken keresztül jutnak a kórokozó gomba testébe (Lehoczky és Reichart 1968). A behatolás helyén az epidermisz sejtjei megbarnulnak, egyes esetekben parasejtek képződnek. A felületen terjeszkedő gombafonalakból számos helyen merőlegesen kiemelkedő leágazásokon anyasejtek képződnek. Az anyasejteken egyesével 5-8 fertőzőképes színtelen konídium fűződik le, amelyek néha hosszabb-rövidebb láncot képeznek. A gazdagon elágazó gombafonalak és a konídiumok tömege a beteg növény felületén fehér, vagy szürkésfehér, finom, lisztes, poros réteget alkot. Ez a felületi réteg közelről jól érezhetően áthatóan dohos, gombaszagú (Viennot -Bourgin 1949). Az E. necator kedvező körülmények esetén egy vegetációs periódusban akár folyamatosan is fertőzhet. A szőlőn kialakuló betegség mértékét nagyban befolyásolja a fertőzés időpontja, ami meghatározhatja a betegség éven belüli lefolyását és nagy hatással lehet a termés mennyiségére. A súlyosan megbetegített fiatal levelek pöndörödnek, kiszáradnak. A bogyók károsodása annál jelentősebb, minél fiatalabb korban támadja meg őket a gomba. A fürtök egyes években már korán, virágzáskor fertőződnek és elhalnak. A fiatalon fertőződött bogyók bőrszövetének növekedése megáll, felületük parásodik, szétreped, magvaik kitüremkednek („sérves bogyó”). Az idősebb korban bekövetkezett fertőzés nem repeszti szét a bogyókat. A bogyók ontogenetikai ellenállóságának kialakulása után a fürtkocsányzat még hosszú időn keresztül fertőződhet (Dula és Füzi 2010). A szőlő levelei a tenyészidőszak végéig, a bogyók ugyanakkor csak rövid ideig, a virágzás kezdetétől számítva 4-5 hétig fogékonyak a lisztharmatra. Egy adott ültetvényre nézve ez az időtartam hosszabb, mivel a különböző helyzetű bogyók (fürtök) eltérő ütemben fejlődnek, de 50-52 napnál nem több. A leveleknek a tenyészidőszak első felében a fonáka, második felében pedig a színe fertőződik erősebben (Dula és Füzi 2010). A levelek színén és fonákán a betegség kezdeti szakaszában a lisztharmatos foltok halvány-zöldessárgák, átmérőjük 4-8 mm. A tünetek később az egyéves vessző felületén is jól láthatók. A súlyosan fertőzött hajtás bőr-, illetve kéregszövete teljesen megbarnul, megfeketedik, majd elhal és finoman felrepedezik. Az áttelelést szolgáló ivaros termőtestek, a kazmotéciumok már a nyár közepén megjelenhetnek a lisztharmatgomba szövedékével bevont növényi részeken. A fertőzés előrehaladtával az Erysiphe necator ivaros folyamatában résztvevő hifák két párosodási típusának (kompatibilis hifák) találkozása idézi elő a telelőképletek kialakulását (Gaduory és 18
Pearson 1988; Füzi 2003). A kazmotéciumok nagy tömegben a kémiai védelem megszünte után képződnek a fertőzött növényi részeken, elsősorban a lombozaton (Diehl és Heintz 1987; Gadoury és Pearson 1990; Pezet és Bolay 1992; Munshi és mtsai 1996; Cortesi és mtsai 1997, Schneider és mtsai 1998; Steinkellner 1998). A termőtestek beérésének időtartama optimális hőmérsékleten (20 °C) 17-18 nap. Érésük során a kazmotéciumok átmérője folyamatosan növekszik, teljesen beérett formájukban fekete színűek. Az érett kazmotéciumok átmérője 90-140 m, felületükön hosszú, pásztorbot alakú, kapaszkodásra alkalmas függelékek képződnek, belsejükben 2-8 tömlő, azokban pedig 2-8 ovális, hozzávetőlegesen 10x20 m átmérőjű aszkospóra alakul ki. Az ép termőtestek átlagosan 10-16 aszkospórát tartalmaznak. Az érett termőtestek kapcsolata a lisztharmatteleppel megszűnik , csapadék hatására könnyen lemosódnak a lombfelületről. Ennek során egy részük fennakad a tőkék fás kérgén a kapaszkodásra alkalmas függelékeivel, és épségben áttelel. A talajra lemosódott kazmotéciumok tavaszig teljesen elkorcsosodnak, szerkezetük szétesik (Gadoury és Pearson 1990). A kórokozó terjedése kazmotéciumokkal szél útján is lehetséges, ennek jelentősége hazánkban nem ismert (Dula és Füzi 2010). 3. 2. 1. A fertőzés környezeti feltételei és a járványok előzményei A lisztharmatgomba fejlődését befolyásoló környezeti tényezők közül sorrendben legfontosabb a hőmérséklet, a légnedvesség és a fény (Yarwood 1957), míg a csapadék és a harmat hatása kifejezetten kedvezőtlen. Az Erysiphe necator melegigényes, ennek ellenére konídiumai 4-5 °C hőmérsékleten már csíráznak, bár a csírázás és a hifa fejlődése lassú ütemű. A hőmérséklet emelkedésével a gomba fejlődése meggyorsul, legerőteljesebb 25-28 °C-on. Ezen a hőmérsékleten a konídium másfél óra múlva már csírázik, és a fertőzéstől az újabb konídiumok megjelenéséig mindössze 5 nap szükséges (Barra 1961; Lehoczky és Reichart 1968). A 30 °C fölötti hőmérséklet már kedvezőtlen, a 34-35 °C hatása pedig a gomba elhalását okozhatja (Delp 1953). Optimális hőmérsékleten, 25-28 °C-on, a magas páratartalom (87-92% relatív légnedvesség) kétségtelenül kedvező a gomba fejlődésére (Brebion 1951). Az ennél alacsonyabb hőmérsékleten az alacsony páratartalom csak mérsékelten korlátozó tényező, mert a növény felületének párolgása kiegyenlíti, ellensúlyozza az alacsony légnedvesség hatását és a felületen élő (ektofiton) gombát mentesíti a kedvezőtlen hatásoktól. Az eső hatása kedvezőtlen, mert a konídiumok lemosódnak a felületről, másrészt (feltehetően a nagy ozmotikus érték miatt) nagyobb a konídiumok vízfelvétele, ami a sejtek felrepedését okozhatja (Delp 1953). 19
Szórt megvilágítás mellett a kórokozó jobban fejlődik, a közvetlen napsugárzást azonban nem kedveli. A tőkék belsejében, az árnyékoltabb felületen erőteljesebb a kórokozó gomba fejlődése, mégis a naponkénti 8-12 órás napsütés fokozza a gomba növekedését és a konídiumok csírázóképességét. Lehetséges, hogy a napfény a növényre kedvező hatásán keresztül érvényesül, és így indirekt úton növeli a gomba életképességét (Yarwood 1936; 1957). A közvetlen napsugárzás kedvezőtlen, és 3-4 órán át tartó hatására a konídiumok elveszítik
csírázóképességüket
(Blumer
1933)
az
ultraviola
sugárzás
erősségével
összefüggésben (Willocquet és mtsai 1996). A primer fertőzéshez két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: hogy az aszkospórák kiszóródjanak a kazmotéciumokból és a termőtestek átteleléséül szolgáló kéregrészekhez közel eső levelek már kellőképpen fejlettek legyenek. A tőkék kérgén áttelelt termőtestek felrepedését elősegíti, ha a telelés során száraz és csapadékos időszakok gyakran váltogatják egymást. Az aszkospóraszóródás akkor indul meg, ha legalább egy-két mm eső esik, és közben a hőmérséklet nem süllyed 10 °C alá (Gadoury és Pearson 1990). Legkedvezőbb a 1820 °C-os hőmérséklet, ilyenkor mindössze 5 és fél órán keresztül kell a növényfelületnek nedvesnek lennie a spóraszóródás beindulásához. Ha a spóraszóródás feltételei teljesülnek, az legtöbbször egyben fertőzést is jelent. A szőlő rügyfakadása és virágzása közti időszakban ezek a feltételek többször is teljesülnek. Ha a rügyfakadást követően hosszú időn át kedvezőtlenek a spóraszóródás környezeti feltételei a primer fertőzés nemcsak hogy késik, hanem folyamatosan gyengül is. Mindez két esetben következhet be. Ha nagyon hűvös az idő, és a csapadékos periódusban a hőmérséklet nem éri el a 10 °C-ot, vagy ha tartós szárazság miatt a kellő nedvességborítottság nem jön létre. Előfordulhat az is, hogy az aszkospórák zöme már a lombosodás előtt kiszóródik, ilyenkor csökken a fertőzés veszélye (Dula és Füzi 2010). Ahogy az aszkospórás fertőzésből eredő első lisztharmattelepeken megjelennek a konídiumok, megkezdődik a másodlagos fertőzés. A további primer infekciónak már nincs jelentősége, mivel a konídiumok jóval nagyobb fertőzési potenciállal rendelkeznek. A lisztharmatgomba konídiumai miután leváltak tartóikról, csak rövid ideig csírázóképesek és legtöbbször keletkezési helyük közvetlen közelében okoznak fertőzést. Nagyobb távolságra csak elenyésző hányaduk jut el. Mivel az aszkospórák terjedése is korlátozott, a fürtök megbetegedése szempontjából a helyben képződött inokulumnak van jelentősége. Ez azt jelenti, hogy olyan ültetvényekben, ahol a gomba nem telelt át, ott besodródás útján súlyos bogyófertőzés – a fogékony állapot rövidsége (40-52 nap) miatt – nem tud kialakulni. A
20
bogyófertőzés időszakában (általában május végétől július közepéig) a konídiumos fertőzés feltételei hazánkban szinte minden nap adottak (Dula és Füzi 2010). Az Erysiphe necator heterotallikus gomba. Termőtestjeinek képződése akkor indul meg, ha a két párosodási típus hifái találkoznak. A fertőzöttség súlyosságától függően nő vagy csökken az eltérő párosodási típusok találkozásának esélye. Minél súlyosabb a fertőzöttség, annál több kazmotécium keletkezhet (Gadoury és Pearson 1988). A kazmotéciumképződés során a lisztharmatgomba a száraz, meleg időjárást kedveli. Hűvös, csapadékos körülmények között ugyanis fejlődése lassúbb, valamint a telepeit és kazmotéciumait is parazitáló Ampelomyces-fajok felszaporodhatnak és jelentősen csökkenthetik az inokulum mennyiségét. A beérett termőtestek lemosódása a lombozatról a lombhullás előtti időszakban hullott csapadék mennyiségétől függ. A kazmotéciumok áttelelésének az enyhe és nem túl száraz időjárású nyugalmi periódus kedvező. A termőtestek egy része ilyenkor nem csak a tőkék kérgén, hanem a lehullott leveleken is épségben fennmaradhat tavaszig (Dula és Füzi 2010). A lisztharmatjárványok előzményei általában 10-11 hónapra, de néha akár több mint egy évre is visszanyúlhatnak (Lehoczky és Reichart 1968). A járványveszély alakulását egyegy nagyobb területű ültetvényben vagy akár egy egész termesztési tájon az határozza meg, hogy milyen gyakori és a szőlő fejlettségéhez képest mennyire korai a primer fertőzés. A primer fertőzés gyakorisága az áttelelt kazmotéciumok mennyiségétől és azok aszkospóráinak fertőzőképességétől, a koraiság pedig attól függ, hogy az aszkospóraszóródás időjárási feltételei mikor teljesülnek. Az áttelelt kazmotéciumok mennyiségét két tényező befolyásolja. Egyrészt az, hogy hány termőtest képződik a vegetáció során, másrészt pedig az, hogy ezek közül mennyi mosódik le a tőkék kérgére. Ebben is az időjárásé a főszerep vagyis, hogy milyenek a termőtestek képződésének és lemosódásának körülményei (Dula és Füzi 2010). Járványkitörésre azokban az években kell számítani, amikor az előző évi kazmotéciumképződéstől az aszkospóraszóródásáig minden időszakban kedvező feltételek alakulnak ki a gomba számára. Ha tartósan kedvezőtlen az időjárás, az a járvány erejét teljesen megtörheti.
21
3. 4. Védekezés Az Erysiphe necator elleni védekezés alapja a megelőzés, ami nem csak a kémiai anyagok alkalmazásában merül ki, számos agrotechnikai és biológiai megoldást is magába foglal. Járványveszély esetén, vagyis olyankor, amikor a szőlőtőkék kérgén nagy mennyiségű kazmotécium telelt át, és az aszkospórák kiszóródásának feltételei korán teljesülnek, már április végén – május elején el kell kezdeni a védekezést. Az E. necator ellen kontakt és szisztémikus hatóanyagú fungicidekkel védekezhetünk (Dula és Kaptás 1995). Az eredményes védekezés feltétele a kiegyensúlyozott, harmonikus tápanyagellátottság (Loch és Nosticzius 2005). A kalcium ellenállóbbá teszi a növényt, ugyanakkor növeli a fogékonyságot a N-túltrágyázás és a tőkék zöldmunkájának hiánya (Glits és Folk 2000; Dula és Füzi 2010). 3. 4. 1. Agrotechnikai védekezés A szőlő növényvédelme a telepítéskor kezdődik. Az ideális terület a szőlő igényeinek megfelelő. Nem célszerű a telepítés mélyen fekvő fagyzugos, erdőkkel körülvett területen. Az ültetvény tájolása befolyásolhatja a termőkorban kialakuló fertőzési viszonyokat, ezért annak szakszerű megválasztása nemcsak hatékonyabbá, de költségkímélőbbé is teheti a növényvédelmet (Kozma 1993). A szőlő lisztharmatgombája elleni védekezés alapvető feltételének tekinthetjük a szellős tőkenevelést és a vékony lombfal kialakítását a termesztés során. Ezt a metszésmód és a térállás szisztematikus alakításával érhetjük el. Fontos az önárnyékolás elkerülése, illetve a lombfal könnyű permetezhetőségének biztosítása. Elkerülhetetlen a rendszeres ültetvényvizsgálat, különösen a fogékony fajtájú ültetvényekben. Az ültetvény gyomszabályozása kiemelt jelentőséggel bír a termőre fordult szőlőben. A gyomflóra nyújtotta élettér megfelelő környezetet biztosíthat mind a gomba-, mind az állati kártevőknek. Az ültetvényt ezért célszerű gyommentesen tartani (Kozma 1993). A művelésmódnak megfelelő, időben és szakszerűen elvégzett zöldmunka sokat segíthet a fertőzés mérséklésében és a permetezések hatékonyságának növelésében (Dula és Kaptás 1995). A felesleges hajtásokat célszerű arasznyi méretüknél eltávolítani (Kozma 1993). Kerülni kell a túlzott nitrogéntrágyázást (Szőke 1996). A kiegyensúlyozott tápanyagellátás nagymértékben meghatározza ültetvényünk egészségét. Fokozott figyelmet kell fordítani az elhanyagolt, nem művelt szőlőterületek szomszédságában fekvő ültetvény védelmére. A 22
termő ültetvény metszését célszerű nyugalmi állapotban végezni és a levágott nyesedéket az ültetvényből eltávolítani, majd megsemmisíteni (Kozma 1993). 3. 4. 2. Biológiai védekezés A lisztharmatgombák természetes ellenségeinek alkalmazásával csökkenthetjük a kártétel nagyságát. Az Ampelomycesek a lisztharmatgombák elleni biológiai védekezésben is felhasználhatók.
Alkalmazásuk
különösen
az
üvegházi
termesztésben
látszik
perspektívikusnak egyes zöldségfélék lisztharmatai ellen (Vajna 1987; Fischl 2000). Szabadföldi felhasználásuk akadályokba ütközik, azonban használatuk pl. az Erysiphe necator ellen előnyökkel járhat. Az Ampelomyces-fajok jól viselik a legtöbb gombaölő szerben alkalmazott hatóanyagot, amelyeket az üzemi védekezéseknél használnak. A kémiai védekezés azonban jelentősen befolyásolja a gazdagomba járványdinamikáját és így közvetlen hatással van az Ampelomycesek előfordulására is. A kazmotéciumokat parazitáló Ampelomycesek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy fellépésük nyomán csökken az áttelelő inokulum mennyisége és a következő évi fertőzési nyomás (Füzi 1999).
3. 4. 3. Biotechnológiai védekezés A szőlő védelmének egyik leginkább összetettebb védekezési formája a rezisztenciára nemesítés. Rezisztens szőlőfajták alkalmazásával nem csak eredményesebben védehetnénk meg a termésünket, de jelentős mértékben csökkenthetnénk a környezetterhelést is. A rezisztens szőlőfajták alkalmazásának korábban igen nagy fékező ereje volt azok organoleptikus tulajdonsága, mára ez azonban egyre inkább megoldottnak tűnik (Hoffmann 2008). A rezisztencianemesítés egyik célja az „ideális szőlőfajta” előállítása, ami ma még nem megoldott. A nemesítés céljából különböző szőlőfajok géntartalékainak feltérképezése zajlik. „Jelentős géntartalék található Kelet-Ázsiában. Közülük a Vitis amurensis a legkiemeltebb. Kimagasló fagytőrése mellett a fajon belül található peronoszpóra-rezisztens forma is, amely tovább növelte a peronoszpórára történő nemesítés lehetőségeit. A Muscadinia rotundifolia Észak-Amerika szubtrópusi, trópusi területein élő faj, mely a Vitisfajokkal távolabbi rokonságban áll. Kitőnő rezisztenciaforrás a szőlőt károsító legtöbb kórokozó
és
kártevő
elleni
nemesítésben.
A
Vitis
vinifera
fajtáiban
fellelhető
rezisztenciaforrások további lehetőséget jelentenek a tartós rezisztenciák kialakításában (Hoffmann 2008)”. Az FVM Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató 23
Intézetének
rezisztencianemesítési programjában mind a három rezisztenciaforrás felhasználásával úttörő kutatások zajlanak. 3. 4. 4. Kémiai védekezés A kémiai védekezés napjainkban sem különbözik a szőlészetben korábban alkalmazott módszerektől, azonban teljesen más formát mutat mind eszközeit, mind az alkalmazott vegyszerek palettáját tekintve. Az Erysiphe necator elleni védekezés fő irányvonalát a megelőzés hangsúlyozására és a fürtfertőzések elkerülésére helyezik. Ez a törekvés az 1960as évektől kezdődően került előtérbe és tartja magát azóta is (Barra 1962; Lehoczky és Reichart 1968; Kaptás és Makó 1993; Füzi 1994). Napjaink legújabb vizsgálatai alapján a szőlőlisztharmat elleni védekezést két szakaszra oszthatjuk. Ez a direkt és indirekt védekezési szakasz. A vegetáció első felében jelentkező, a fürtökre leginkább veszélyes aszkospórás és konídiumos fertőzés elhárítását szolgálja a direkt védekezési szakasz. Míg a vegetáció második felében az áttelelő képletek, ezáltal a következő évi primer fertőzés csökkentésére szolgál az indirekt védekezési szakasz (Dula és Füzi 2010). Az indirekt védekezésre három lehetőség nyílik. Az első ezek között a termőtestképződés megakadályozása, vagy késleltetése nyár végén, kora ősszel a lombozaton. Ha a levélfertőzöttség mértékét csökkentjük, akkor kevesebb kazmotécium képződik ebben az időszakban, ezáltal a következő évi primer fertőzést mérsékelhetjük. Ez azonban a szőlő érése és a szüret előtti élelmezési várakozási időket nézve nehezen, csak speciális, hosszú védelmet biztosító készítmények alkalmazásával vagy kontakt gombaölő szerekkel oldható meg sikeresen. További lehetőség a leveleken már kialakult termőtestek mennyiségének csökkentése szüret után. Ekkor a gomba éretlen termőtestei ellen védekezhetünk eredményesen. A védekezés sikerét nagymértékben befolyásolja a beavatkozás időpontja. Jó eredményre a tömeges termőtestképződés ideje alatt számíthatunk, amikor a kazmotéciumok többsége még éretlen. Az áttelelt inokulum gyérítése a tőketörzsön mint harmadik lehetőség már régi eljárás, melyet a rügyfakadás előtt végzett lemosópermetezéssel oldhatunk meg. Ezzel a módszerrel a tőkék fás részein megkapaszkodott kazmotéciumok számát csökkenhetjük. Az eljárás eredményessége kevésbé mérhető (Dula és Füzi 2010). A környezetterhelés csökkentése valamint a gazdaságosság figyelembe vétele miatt csak azokat a fúvókákat kell megnyitni, melyek a művelésmódnak megfelelően a tőketörzs magasságában helyezkednek el. 24
A direkt védekezést az Erysiphe necator ellen az aszkospórás és konídiumos fertőzések idejében végezzük. A direkt védekezés célja a termés, a fürtök védelme. A szőlőbogyók virágzástól a zöldborsó nagyságú állapotig fogékonyak a lisztharmatra. A védekezés fő időszakának tehát ezt a fenológiai szakaszt tekinthetjük. A védekezés teljes időtartama természetesen hosszabb, hiszen a lisztharmatgomba az összes zöld növényi részt fertőzheti. A fiatal bogyókon megtelepedett E. necator ellen már nincs hatásos védelem. Egyetlen hatékony eszköznek a megelőzést tekinhetjük. A megbetegedés annál súlyosabb, minél korábban támadja meg a gomba a bogyókat. Az eredményes védekezésben jelentős szerepet kap az előrejelzés. Mivel a szőlőbogyók fogékony stádiumában szinte minden nap fennáll a fertőzés veszélye, a járvány előrejelzése csak akkor eredményes, ha ismereteink a felhalmozódott inokulum mennyiségére is kiterjednek. Az előrejelző berendezéseket ezért eredményesen az aszkospórás fertőzések időpontjának meghatározásában használhatjuk. A fertőzés koraiságából és gyakoriságából következtethetünk a bogyók fogékony időszakában várható fertőzési nyomásra. A primer fertőzés kialakulása után a virágzás kezdetétől a vegetáció végéig folyamatosan adottak a feltételek a lisztharmatfertőzésre. Az előrejelzésnek így a vegetáció további szakaszában kisebb jelentősége van. Megbízható előrejelzést csupán időjárási adatokra alapozva, fenológiai és növénykórtani felmérések nélkül nem lehet végezni (Dula és Füzi 2010). A védekezési intervallumok megválasztása az alkalmazott gombaölő szerektől és a várható fertőzési nyomástól függ. A specifikus, hosszú hatástartamú fungicidekkel lisztharmatos években 10-12 nap, míg kevésbé veszélyes években akár két hét is lehet (Dula és Füzi 2010). 3. 4. 4. 1. A lisztharmatgombákra hatásos hatóanyagcsoportok és hatóanyagok A lisztharmatgombák valószínűleg a legelterjedtebb, legismertebb, és talán a legkönnyebben felismerhető növénykárosító gombafélék a világon, amelyek ellen nagy erőkkel védekezünk. Fontos termesztett növényeink: számos gabonaféle, zöldségek és gyümölcsök, köztük a szőlő kiemelt gazdanövényei a lisztharmatgombáknak (Agrios 2005). A világ legjelentősebb növényvédelmi problémái közé tartoznak a lisztharmatgombák által okozott terméskárok, ezért a lisztharmatgombák elleni védekezés az egyik legtöbb peszticidet felhasználó területe a növényvédelemnek (Hewitt 1998). A gombarendhez tartozó fajok nagymértékben specializálódtak a gazdanövényeikre, azonban mégis hasonlóságot mutatnak egymással az ektoparazita életmódjuk miatt. Micéliumuk a gazdanövény felületén kívül helyezkedik el hidrofób szövedéket alkotva, ami 25
általában elkerüli az elsődleges érintkezést a növényre kerülő permetlével (Josepovits 1987). A lisztharmatgombákra ható fungicidek között ezért általában kétféle típust találhatunk. Az egyik típus az, mely elegendő gőztenzióval rendelkezik a levélfelszín közelében fungitoxikus gőzkoncentráció létrehozásához, ilyen a kén. Ezek a hatóanyagok a lisztharmaton kívül más gombákra nem vagy csak alig mutatnak hatást, azonban az atkákat gyérítik. A másik típust azon szisztemikus hatóanyagú lisztharmatölő szerek jelentik, melyek a gazdanövény szövetnedvének közvetítésével jutnak a kórokozóba. Míg korábban a lisztharmat elleni védekezés alapját a kéntartalmú szerek szolgáltatták, addig mára – a szisztematikus kutatások eredményeképp – a specifikus hatáshelyű fungicidek (strobilurinok, azolok stb.) bevezetésével széles a lisztharmat ellen hatásos szerek palettája (Baranyi és Csete 1999). Mint ismeretes, a kórokozó elleni védekezés a dinokapra (2009-ig), a szisztemikus blokkot alkotó azolokra, strobilurinokra, valamint a kéntartalmú szerekre épült (Makó és Szekretár 2000). A növénypatogén gombák elleni védekezés napjainkban is a fungitoxikus anyagok használatára épül. Ismeretesek azonban olyan anyagok is melyek a fertőzésgátlást nem fungitoxicitás útján érik el. A fungitoxikus anyagok között megkülönböztetünk több hatáshelyű, nem szelektív, illetve specifikus hatáshelyű fungicideket. A több hatáshelyű fungicidek nem vagy csak alig szelektívek, hatásukat nem specifikus kémiai reakció útján fejtik ki az élő sejt komponenseivel. Ennek eredménye az élő sejt számos létfontosságú működésének gátlása, a szerkezettel összefüggő funkciók megváltoztatása. Állományvédelemre azok alkalmasak, melyek az aktivitásuk kifejtéséhez szükséges mennyiség alkalmazásakor nem hatolnak be a gazdanövény szöveteibe. Ide tartoznak a már korábban bevezetett és széles körben alkalmazott kontakt gombaölő szerek (Josepovits 1987). Az e csoportba tartozó gombaölő szerekre jellemző, hogy a ciszteintartalmú fehérjék tiol-csoportjaival lépnek reakcióba, hatásuk legfontosabb következménye az élő sejt energiafolyamatainak gátlása. A nehézfém-ionok ilyen irányú képességén kívül a kéntartalmú szerves fungicideknek van még ilyen hatása. A hatásuk azonban a lisztharmatgombákra a megfelelő hatóanyag-felvétel hiányában nem terjed ki (Josepovits 1987). Az elegendő gőztenzióval rendelkező kontakt hatóanyagok közül az elemi kén, a nitrofenol-származékok és a kinoxalinszármazékok hatnak kiemelten jól a lisztharmatgombákra. Az elemi kén az egyik legkorábban alkalmazott hatóanyag a növényvédelemben és napjaink hatóanyag-palettájának is elengedhetetlen eleme. Az 1800-as évek elején vezették be, könnyen hozzáférhető, jól formálható, nem mérgező anyag és a környezetet sem terheli. 26
Az Erysiphe necator ellen 4-8 kg/ha-os dózisban juttatjuk ki, felső dózisban használva erőteljes atkagyérítő hatással is rendelkezik. Hatását gőzfázisban fejti ki, ezért aktivitása nagymértékben függ a hőmérséklettől. Hatását az oxigén antimetabolitjaként a mitokondriális elektrontranszportlánc folyamatának megzavarásával fejti ki, ezzel gátolja az energiatermelést (Tweedy 1969). A kontakt hatású, szelektíven lisztharmat ellen felhasználható vegyületek közül a nitro-fenol-származékok a következő meghatározó csoport. E csoport tagjai szintén rendelkeznek akaricid hatással. Alapvegyületük erősen fitotoxikus hatású. A szabad fenolokból karboxilsavakkal képzett észtereik kevésbé fitotoxikusak, ezért annak veszélye nélkül alkalmazhatóak lisztharmat ellen. Hatásuk kétféle: a szabad dinitro-fenolok az oxidatív foszforilláció szétkapcsolásával, míg az észterszármazékok a szabad dinitro-fenolok prekurzorának tekinhetők és a szervezeten belül felszabaduló dinitro-alkil-fenol segítségével fejtik ki hatásukat (Hassall 1982). A dinitro-fenol-észterek közé tartozik egy már régóta alkalmazásban lévő, de napjainkban is használt hatóanyag a dinokap [2-(vagy 4-)-(1-metilheptil)-4,6-(vagy2,6)-dinitro-fenil-krotonát)]. A dinokap volt az első szelektív lisztharmat elleni szerves gombaölő szer (Schlör 1970). A lisztharmat elleni kontakt fungicidek harmadik csoportja a kinoxalinszármazékok. Erre a csoportra is jellemző az akaricidhatás a fungitoxicitás mellett. Hatásukat a tioltartalmú enzimek gátlásával fejtik ki, de biológiailag fontos aminocsoportokkal is reakcióba lépnek (Schlör 1970). A lisztharmat elleni hatást tekintve a csoport legaktívabb tagja a kinometionát (Josepovits 1987). A specifikus hatáshelyű gombaölő szerek valamilyen fontos sejtkomponenshez képesek kötődni, megzavarva annak természetes funkcióját. A specifikus hatáshelyű fungicidek általában szelektívebbek, aminek oka a hatáshely eltérő szerkezete a rendszertanilag különböző organizmusokban (Josepovits 1987). Az ebbe a csoportba tartozó vegyületekkel szemben a gomba valamelyik komponense vagy funkciója érzékenyebben reagál. Néhány kontakt hatóanyag mellett ide tartoznak a szisztemikus gombaölő szerek. A szisztemikus gombaölő szerek legkorábbi képviselői a lisztharmat ellen is hatásos benzimidazol-származékok, melyeket az 1960-as években vezettek be (Fuchs és mtsai 1983). A szterolbioszintézis-gátlók, melyek angol rövidítései SBI-k (sterolbiosynthesis inhibitors) vagy DMI-k (demethylation inhibitors), az Erysiphe necator ellen hatásos fungicidek egyik legismertebb csoportját képviselik (Ogawa és mtsai 1988). Az azolil-alkánszármazékok szisztemikus tulajdonságúak, az ergoszterolbioszintézis gátlásával fejtik ki hatásukat. Az ergoszterol a legtöbb gomba membránjában fontos szerepet betöltő lipid, 27
melynek a sejtfunkciókban, legfőképpen a fejlődés reproduktív fázisában van szerepe (Parks és Casey 1995; Rodriguez és mtsai 1985). A gombák sok enzimatikus lépésből álló reakciósoron keresztül a P45014DM-en katalizálják az eburicol 14α-demetilációját a gombaszövetben, ami a CYP51 génnél kódolt (Aoyama és mtsai 1996; Nelson és mtsai 1993). A DMI-k, így az azolil-alkalán-származékok által gátolt lépés a szterol C(14)-αmetilcsoportjának oxidatív lehasítása, amit a citokróm P45014DM katalizál (Sherald és Sisler 1975; Kato és Kawase 1976; Yoshida 1993). Hatásuk szerkezeti feltételei között kiemelt szerepe van a triazol- vagy imidazolgyűrűnek, amely a citokróm P-450 aktív csoportját képező porfinvázba épített Fe-atomhoz kapcsolódva megakadályozza az oxidációhoz szükséges O2 megkötését (Gadher és mtsai 1983). A lisztharmat ellen hatók közül ide tartoznak a pirimidin- és triazolszármazékok. A klorál-amidok az ergoszterolbioszintézis-gátlók egy további csoportját képezik. Hatásspektrumuk szélesebbnek tekinthető az előző vegyületcsoportokhoz képest, mivel az a rozsdagombákra is kiterjed a lisztharmat elleni hatás mellett. A csoport jelentős hatóanyagai a trimorfamid, kloraniformetán, és a triforin (Drandarevski és mtsai 1978; Veverka 1984). Hazánkban a triforint alkalmazták hosszabb távon gabona-, gyümölcs- és komlókultúrákban, azonban ma már nem használatos. A morfolinszármazékok az ergoszterolbioszintézis-gátló hatóanyagok között egy szelektívebb hatású csoportot képeznek. Szisztemikus vegyületekként az Erysiphales rendhez tartozó fajokra fejtik
ki hatásukat. Hatásmechanizmusuk azonban eltér a többi
ergoszterolbioszintézis-gátlóétól, mivel hatásukat nem csak a szterol C-14-nél fejtik ki, hanem a bioszintézis további folyamatait is gátolják (Sisler és Ragsdale 1984; Lorenz és mtsai 1984). A morfolinszármazékok közül legfontosabbak a dodemorf, fenpropimorf, tridemorf és az aldimorf. A spiroxamin nem kifejezetten morfolinszármazék, de ugyanazon a ponton fejti ki hatását, mint a csoport többi tagja (Tiemann és mtsai 1997). A morfolinszármazékok kevésbé vesztettek hatásosságukból, mint a többi régóta használt felszívódó lisztharmatölő fungicid (Dutzman és mtsai 1996; Engels és mtsai 1996). A szelektíven lisztharmat ellen ható szisztemikus fungicidek közül a legfontosabb csoportok a következők: a szerves foszforvegyületek, pirimidinszármazékok, klorál-amidok. A szerves foszforvegyületek közül a foszforsav észterei és amidjai voltak azok a vegyületek, melyeknél szelektív lisztharmat elleni szisztemikus hatást fedeztek fel. Hatásmechanizmusuk nem egységes. Kifejlesztésük alapjai az 1960-as években előállított foszforsavészter típusú inszekticidek voltak. Hazánkban két jelentős hatóanyag volt használatban: az észterek közül a pirazofosz (Kaars Sijpestijn 1982), mely az emberre is 28
veszélyes fungicidek közé tartozott, míg a foszforil-amidok közül a ditalimfosz. A pirimidinszármazékok hatása a hidroxi-pirimidin gyűrű jelenlétének tulajdonítható. Hatásukat a nukleinsav-szintézis megzavarásával fejtik ki. A C-1-transzfer enzimrendszer működését gátolják és ezen keresztül a purinszármazékok szintézisét akadályozzák meg. Hatásukat az adenozin-dezamináz enzim gátlásával is kifejthetik (Hollomon 1984). Mindkét hatás a nukleinsav-szintézisre vezethető vissza. Lisztharmat elleni hatásuk erősen szelektívnek mondható. A hatóanyagok közül az etirimol és a dimetirimol közel egy időben, az 1960-as évek végén kerültek bevezetésre. Hazánkban a pirimidinszármazékok közül az etirimol szulfaminsavval képzett észtere a bupirimat van jelenleg is használatban. Kontakt fungicidként alkalmazzák, de a lisztharmattal szembeni szelektivitása megegyezik a szisztemikus rokon hatóanyagokéval. A ciprodinil hatásmechanizmusa nem egészen tisztázott még, de metioninszintézisgátlása már bizonyított. Ezért a szürkepenész ellen már alkalmazzák (Fritz és mtsai 1997), de a lisztharmat elleni hatékonysága nem tisztázott. A quinoxifen szintén a liszharmat ellen hatásos szerek csoportját (quinolinok) gazdagítja, mely hatóanyagot a korai fertőzési stádiumban kell alkalmazni (Hollomon és mtsai 1997), hatásmechanizmusa ismert (Wheeler és mtsai 2000). Vele azonos hatásmechanizmusú a quinazalinok csoportjába tartozó proquinazid (Dula és Füzi 2010). Hatásmechanizmusa hasonló a quinoxifenhez (a tapadó hifák képződését gátolja), így a két hatóanyag között keresztrezisztencia áll fenn. A benzofenonok csoportjába tartozik a szisztemikus és gázosodó tulajdonságokkal is rendelkező metrafenon (Dula és Füzi 2010). A gomba behatolását akadályozza meg, valamint micéliumnövekedés- és spóracsírázás-gátló hatása van. A lisztharmat elleni védekezés területén újdonságként ható, egyébként azonban már 40 éves
múltra
visszatekintő
lisztharmat
elleni
gombaölő
szerek
csoportja
a
hatásmechanizmusukról SDHI-fungicideknek (Succinate Dehidrogenase Inhibitors) nevezett karboxamidok. Hatásukat a mitokondriális elektrontranszport gátlásában fejtik ki. Ebbe a csoportba tartoznak a következő hatóanyagok: benodanil, bixafen, boszkalid, karboxin, fenfuram, fluopyram, flutolanil, fluxapiroxad, furametpir, isopirazam, mepronil, oxikarboxin, penflufen, penthiopirad, szedaxan és a tifluzamid. 3. 4. 4. 2. A QoI hatóanyagcsoport Az Erysiphe necator ellen hatásos fungicidek közül talán napjaink leginkább vitatott szercsoportja a QoI-fungicidek vagy strobilurinok. Az elmúlt években ebből a csoportból 29
származtak azok a vegyületek, melyekkel a világ legkiemelkedőbb forgalmát bonyolították a mezőgazdasági szférában (Ishii és mtsai 2007). A QoI-fungicidek olyan vegyületek, melyeket az erdőtalajok korhadt növényi maradványain élő Strobilurus tenacellus bazídiumos gombából (Kraiczy és mtsai 1996; Becker és mtsai 1981) izolált természetes strobilurin-molekulák (Anke 1995) alapján fejlesztettek ki. Megfigyelték, hogy e szaprofiton kalaposgomba-faj körül más gombák nem telepednek meg. A Strobilurus tenacellusból nyert kivonat erős gombaölő hatással bírt (Anke és mtsai 1977). A strobilurin A-t (1. ábra) és B-t eredetileg a Pinus sylvestris korhadó tobozából mutatta ki Anke Steglich 1977-ben. Az agarra juttatott gombafonalak és élesztő segítségével sikerült a S. tenacellusból izolálni a két legegyszerűbb strobilurint, az A és a B típust. A strobilurinmolekulák felfedezését követően azonnal vizsgálatok indultak az ellenük fellépő esetleges rezisztenciaformákra (Di Rago és mtsai 1989). A vizsgálatok 11 pontmutációs lehetőségre világítottak rá a citokróm b gén két régiójában (Geier és mtsai 1994).
1. ábra. A strobilurin A molekula (Sauter és mtsai 1995). Az agrokémiai iparág kutatói gyorsan felfigyeltek az ezekben a vegyületekben rejlő lehetőségre. Nagyszabású kutatás indult azzal a céllal, hogy a természetes eredetű strobilurinok aktivitását módosítsák, növeljék. Összehasonlítva a strobilurin A, az oudemansin és a kapcsolódó vegyületek gátló hatását, feltűnik, hogy az enol-éter-észter toxoforok megjelenése szükséges a célzott molekulához való kapcsoláshoz és a biológiai aktivitáshoz (Becker és mtsai 1981). A strobilurinok gombaölő hatása abban rejlik, hogy a mitokondriális respirációt gátolják a III-as komplexnél (Mansfield és Wiggins 1990; Brandt és Trumpower 1994). A strobilurinok a gombák mitokondriális légzését gátolják a “Quinone ‘outer’-nek, Qo nevezett lépésnél (Fernandez-Ortuno és mtsai 2008). ). Innen kapták a nevüket: QoI = Quinone outside Inhibitors (Bartlett és mtsai 2002). Ez a gátlás a vegyületek egy alegységfehérjéhez (a vasszulfátot tartalmazó Rieske-fehérje) való kötődésével indul a mitokondriális elektrontranszportnál a belső mitokondriális membránban (Sauter és mtsai 1995). Az elektrontranszport blokkolása a citokróm b1 -hez való kötődéssel jön létre közel a Qo-centrumhoz, amely a protonátvitelt gátolja ebben a komplexben és a citokróm c1 30
oxidáznál, ennek eredményeként energiahiány lép fel a gombasejtek nehézkes ATPelőállításában (Joseph-Horne és Hollomon 2000). A mitokondriális respiráció szolgáltatja az eszenciális energiát a spórák csírázásához és ennek következtében a csírázás és más energiaigényes folyamatok is érintettek (Lesemann és mtsai 2007). A strobilurinok széles hatásspektrummal
rendelkeznek
több
mezőgazdaságilag
jelentős
gombabetegséggel,
gombafajjal szemben (Ascomycota, Basidiomycota, mitospórás gombák). A speciálisan a citokróm bc1 enzim komplexre ható hatóanyagcsoport bemutatkozása óta jelentős mennyiségű DNS-szekvenciára és enzimatikus folyamatra vonatkozó adat vált elérhetővé (Iwata és mtsai 1998; Zhang és mtsai 1998). A QoI-fungicidek pontos sztereokémiai szerkezetét Anke és munkatársai (1977) határozták meg. Később összehasonlították a strobilurinok és az oudemansinok analógjait a molekulák struktúrája és aktivitása alapján. A szintetikus analógok hasonlóak a természetes eredetű molekulához (Ypema és Gold 1999), toxoforjaik azonban mások. Az oldallánc sajátossága szignifikáns változást mutat a strobilurin-molekula biológiai aktivitására és stabilitására, azaz az oldallánc határozza meg a molekula sajátosságát, karakterét, ami a környezet és a növény egymásra való hatását befolyásolja a védekezés után. A BASF és a Zeneca az 1980-as években párhuzamosan kísérleteket folytattak, amelyek még több stabil strobilurin-analógot eredményeztek. Ilyen például az enol-éter stilbene és a β-metoxiakrilát stilbene (Clough és mtsai 1992; Erickson és Wilcox 1997). Ezeket a vegyületeket egy, az oldallánc ás az enol-éter toxoforok közötti fenil-gyűrűs híd segítségével alkották meg. Azonban mindegyik ugyanazt a hatásmechanizmust fejti ki (Clough és Godfrey 1998; Gisi 2002). További kísérletek alapjául szolgáltak még több stabil strobilurin-alapú fungicid előállításához. A QoI-csoportban jelenleg 13 hatóanyagot tartanak nyilván: azoxistrobin (Wiggins és Jager 1993), dimoxistrobin, enestroburin, famoxadon (Jordan és mtsai 1999), fenamidon, fluaxastrobin, krezoxim-metil (Sauter és mtsai 1995), metominostrobin, orisastrobin, pikoxistrobin, piraklostrobin, piribenkarb és trifloxistrobin (Margot és mtsai 1998; FRAC 2008). Hazánkban ezek közül nyolcat forgalmaznak és a nyolc közül hat (azoxistrobin, famoxadon, fenamidon, krezoxim-metil, piraklostrobin, trifloxistrobin) engedélyezett a szőlőben. Hazánk területén a QoI-fungicideket 1998 óta alkalmazzák. Legelőször az azoxistrobint és a kresoxim-metilt (2. ábra) vezették be. Ezeket követte a többi vegyület.
31
2. ábra. Az azoxistrobin és a krezoxim-metil szerkezete (Sauter és mtsai 1995). A QoI-fungicidek egyedi hatásmechanizmusuk révén olyan kórokozók ellen is eredményesen alkalmazhatóak, amelyek más gombaölő szerekkel szemben már toleranciát vagy rezisztenciát mutatnak. A hatóanyag a növény felületén a viaszrétegben kötődik meg, innen lassú mozgással jut be a növény belsejébe. A kresoxim-metil gőzfázisban diffundál be a növényi szövetekbe és ott a sejtközötti járatokban transzlaminárisan mozog. A xylemben egyenletesen oszlik el. Az azoxistrobin és a piraklostrobin - a xilémben lezajlódó transzlokáció mellett - transzlamináris mozgásra képes, és szisztemikus tulajdonságokkal is rendelkezik. A transzlamináris mozgás és a lassú felszívódás biztosítja a levél felületére jutó gombaspórák elpusztítását mielőtt még azok kicsíráznának (preventív hatás). A megtelepedett kórokozót a lappangási idő alatt is elpusztítják (kuratív, eradikatív hatás), sőt a spóraképződést is gátolják (antisporuláns hatás), ami késedelmes védekezés esetén is némi biztonságot nyújt (Ypema és Gold 1999).
3. 5. Fungicidrezisztencia A fungicidrezisztencia a gomba stabil, örökletes megváltozását jelenti egy adott fungiciddel szemben, ami azzal jár, hogy a korábbi érzékenysége csökkent vagy megszűnt (Anonym 1987). A rezisztencia minden specifikus hatáshelyű gombaölő szerrel szemben kialakulhat, mely a gombák életfolyamatait egy- (vagy több) pontban gátolja. A fungicidrezisztencia a gyakorlati növényvédelem hatékonyságát veszélyeztető jelenség. A gombaölő szerek egyoldalú felhasználása előbb-utóbb tolerancia, majd rezisztencia kialakulásához vezet (Taksonyi és mtsai. 2009). A rezisztencia annál gyorsabban alakul ki, minél gyakrabban használjuk őket. Sok gombafaj vált rezisztensé olyan gombaölő szerekre, amelyeket egyoldalúan alkalmaztak ellenük. Ennek következtében a fungicidek egyoldalú inhibitorai a gombafélék metabolizmusának (Dekker 1995, Georgopoulos 1995). Napjainkra ez már bebizonyosodott a demetilizációt gátló fungicideknél (DMI) olyan gazdaságilag fontos gombakórokozók esetében, mint az Erysiphe necator, vagy az alma ventúriás varasodását 32
előidéző Venturia inaequalis (Köller 1996). A védekezések okszerű tervezésével, valamint előrejelzés alkalmazásával a rezisztencia kialakulásának veszélye mérsékelhető. McCallan (1967) kutatásaiból kiderül, hogy gombaölő szereket már az ókorban is használtak, de az első feljegyzett védekezést 1802-ben végezték lisztharmatgombák ellen (Dula 2007). A fungicidrezisztencia a kizárólag kontakt fungicidek alkalmazásának korában nem volt ismert fogalom. A kontakt hatású szerek azonban nem jelentettek megoldást minden a termesztésben felmerülő problémára. A szisztemikus szerek megjelenése és azok egyoldalú felhasználása vezetett a fungicidrezisztencia kialakulásához. A rezisztenciakutatások kezdetén minden új és régi hatóanyagcsoportot megvizsgáltak, a nem szerves fungicideket (Ashida 1965) és a szerves fungicideket egyaránt (Georgoupulos és Zarakovitis 1967). A fungicidrezisztencia-kutatások kezdeti szakaszában olyan következtetések is születtek, mely szerint a gombák kevésbé képesek alkalmazkodni a biocid-anyagokhoz, mint a rovarok vagy a baktériumok (Dekker 1972). Ennek alapja akkoriban az volt, hogy a növénytermesztési gyakorlatban ilyen jelenség nem, vagy csak ritkán jelentkezett és nagyobb kárt nem okozott (Vajna 1987). Jelentős változást hozott ebben a szemléletben a szisztemikus hatású fungicidek megjelenése az 1960-as években. A rezisztenciakutatások tényleges kezdetét erre az időszakra tehetjük, mely azóta is folyamatosan zajlik. Az egyoldalú védekezések, a szerek rövidebb-hosszabb ideig tartó rendszeres alkalmazása következtében fejlődtek ki a fungicidekkel szemben ellenálló törzsek, ami a védekezés eredményességének csökkenését, elmaradását eredményezte (Dula 2007). A specifikus hatásmóddal bíró fungicid-hatóanyagokkal szemben a legkülönbözőbb rendszertani helyű növénypatogén gombák rezisztens populációi alakulnak ki. Ez a jelenség az 1970-es évektől kezdődően rendszeres problémává vált a gyakorlati növényvédelemben (Vajna 1987), ami az információk mélyebb ismeretét igényelte. A gyakorlatban rezisztenciáról akkor beszélünk, ha egy készítmény szabályos használata (megfelelő dózis, kijuttatási idő és mód) ellenére tapasztalunk hatástalanságot, ami bizonyíthatóan a kórokozó-populációban meglévő, az adott hatóanyaggal szemben ellenálló törzsek miatt következett be (Dula 2007). Az érzékeny kórokozó különböző mutációkkal válhat rezisztenssé.
33
3. 5. 1. A rezisztencia formái A rezisztencia nem attól alakul ki, hogy fungicidkezelést alkalmaznak a gombafajokon, hanem a kezelések hatására fellépő természetes mutáció eredménye. A rezisztens telepek a fungicid rendszeres használata miatt védekezésről-védekezésre egyre jobban kiszelektálódnak. A védekezések során az alkalmazott fungicidre érzékeny telepek száma lecsökken és csak a rezisztens mutánsok maradnak fenn. Ezek megváltozott tulajdonságaikat átörökítik utódaikra, így a populációban egy idő után már a rezisztens telepek
lesznek
többségben.
A
kiszelektálódás
fokozatosan
megy
végbe,
üteme
fungicidenként eltérő. A rezisztens mutánsok arányának növekedését a gombaölő szer hatékonyságának csökkenése jelzi (Füzi 2007). A genetikai változások szerint a rezisztencia kialakulásának kétféle módja ismert (Brent 1995; Brent és Hollomon 1998). Monogénes rezisztenciáról beszélünk abban az esetben, amikor egy főgén mutációja miatt gyors, határozott és jelentős mértékű az érzékenység változása. A szelekció a populáción belüli arányváltozásban nyilvánul meg, ezért disruptív (egylépcsős) szelekciónak nevezik. Ilyen rezisztenciakialakulás következett be a benzimidazoloknál, a fenilamidoknál és a QoI-fungicideknél (Dula 2007). Poligénes rezisztenciáról akkor beszélhetünk, ha több alárendelt génben bekövetkezett változások hatása összeadódva, fokozatosan a populáció átlagos érzékenységének folyamatos eltolódásaként jön létre. Ezt shiftingszelekciónak nevezzük. Ilyen rezisztenciakialakulási folyamat jellemzi a DMI-fungicideket (Dula 2007). 3. 5. 2. A rezisztencia típusai Pozitív keresztrezisztencia és csoportrezisztencia esetében a rokon szerkezetű, hasonló hatásmódú, vagy megegyező hatáshelyű hatóanyagok egyikével szemben kialakult rezisztenciánál a gombatörzs a többit is tolerálja (Hornok 1983), ahogy az a benzimidazolok (Van Tuyl 1977), a fenilamidok, a DMI-k és a strobilurinok esetében történt (Dula 2007). Negatív keresztrezisztenciáról beszélünk, ha egy hatóanyag csak egy adott kórokozó esetében hatástalan a vad populációra, azonban a más fungicidre rezisztens egyeddel szemben hatását kifejti. Ennél a rezisztenciatípusnál lehetőség nyílik a rezisztenciaállapot visszafordítására.
Ez
a
jelenség
tapasztalható
keresztrezisztenciájánál (Dula 2007).
34
a
fenilkarbamátok
negatív
Kettős vagy multirezisztencia áll fenn akkor, amikor egy adott kórokozópopulációban két vagy több eltérő hatásmódú hatóanyaggal szemben egymást követően alakul ki rezisztencia. Például a Botryris cinerea esetében benzimidazol + dikarboximid + fenilkarbamát + anilinopirimidin rezisztencia, vagy a gabonalisztharmatoknál a benzimidazol + DMI + QoI rezisztencia (Dula 2007). Az, hogy az egyes területeken egyes gombatörzseknél milyen és mekkora mértékű rezisztencia alakul ki, sok tényezőtől függ. A legfontosabb tényezők a rezisztenciakialakulás esetében a következők: agronómiai gyakorlat, alkalmazott készítmény, kórokozó. Az agronómiai módszerek betartásával és a készítmények felhasználásának helyes követésével nagymértékben csökkenthető a rezisztencia veszélye. Az agronómiai módszerek betartása az ültetvény széliránynak megfelelő tájolásával kezdődik, a területen csökkenthetjük a telelőképletek felhalmozódását a nyesedék eltávolításával. A zöldmunkák időszerű elvégzésével javíthatjuk az ültetvény légátjárhatóságát, csökkentve ezzel a fertőzések fellépéséhez szükséges mikroklimatikus viszonyok kialakulását. A készítmények megfelelő dozírozásával és a szaktanácsadás betartásával elkerülhető a hatóanyagokkal szemben kialakluló rezisztencia. A rezisztencia kialakulásának veszélye alapján a hatóanyagcsoportok és a kórokozók is kategorizálhatóak. Megkülönböztethetünk nagy, közepes és kis rezisztenciaveszéllyel rendelkező hatóanyagcsoportokat és kórokozókat. A hatóanyagok esetében annál stabilabbnak tekinthető egy készítmény, ha minél több helyen hat a megcélzott kórokozó életfolyamataiban. Ekkor kis rezisztenciarizikóról beszélünk, hiszen ebben az esetben a kórokozók lassan, vagy nem tudnak alkalmazkodni a hatóanyaghoz. Abban az esetben, ha a hatás egy pontra összpontosul (QoI) magas rezisztenciarizikóról beszélünk, itt csupán egy lépcsőben gyorsan alakulhat ki a rezisztencia. A kórokozók esetében annál
nagyobbnak
kell
tekintenünk a rezisztencia
kialakulásának esélyét, minél gyorsabban reprodukálódik az adott kórokozó. Azaz, a rövid életciklus és az ehhez társuló gyors reprodukciós képesség (nagy spóratömeg) a rezisztencia rizikójának mértékét növeli. Az ilyen típusú kórokozók ellen többször kell védekezni és az ismételt fungicidhasználat hatására gyorsabban alakulhat ki a rezisztencia (Dula 2007). Gyorsabb a rezisztencia kialakulása, ha a kórokozó populációja izolált, mert a védekezések mellett kisebb a lehetőség a populációkeveredésre is (Dula 2007). Az ivaros szaporodás jelenléte az életciklusban jelentősen növelheti a rezisztencia kialakulásának esélyét, mint pl. az Erysiphe necatornál (Steva és mtsai 1988). A kórokozóknak a rezisztenciakockázat mértéke szerinti csoportosítását Russel (2003) készítette el.
35
A lisztharmatgombák – rövid életciklusuk és magas szaporodási potenciáljuk miatt – a rezisztencia kialakulásának szempontjából a magas rizikójú csoportba tartoznak. Kivételt képez az almafalisztharmat kórokozója, a Podosphaera leucotricha, amely a legkisebb kockázatú csoportba tartozik, mivel mindeddig nem tapasztaltak nála gyakorlati rezisztenciát egyetlen hatóanyaggal szemben sem (Dula 2007). A készítmények helytelen alkalmazásának következménye a hatóanyagcsoportok hatástalanságának kialakulása. 3. 5. 3. A lisztharmat ellen hatásos hatóanyagok és a rezisztencia
A benzimidazol-rezisztencia monogénes, diszruptiv, magas szintű és perzisztens (Dula 2007). Az ebbe a csoportba tartozó hatóanyagok széleskörű alkalmazása következtében valódi rezisztencia jelentkezett, azaz szabadföldi hatástalanság. A rezisztencia magyarázata, hogy pontmutáció alakult ki a β-tubulin génnél, ami megváltoztatja az amino-savak szekvenciáját a benzimidazolok kötődésénél (Ma és mtdai 2005). A legtöbb növénykárosító gombánál ezt a pontmutációt mutatták ki (Byrd és mtsai 1990; Kawchuk és mtsai 2002). A benzimidazolrezisztencia öröklődését géncserés vizsgálatokkal igazolták (Li és mtsai 1996), melyet biokémiailag is alátámasztottak (Hollomon és mtsai 1998). A hatóanyagcsoport 1969-es első megjelenésétől napjainkig számos gombafaj vált rezisztenssé pl. a Venturia inaequalis (Koenraadt és mtsai 1992), a Monilia fructicola (Ma és mtsai 2003b), a Tapesia yallundae (Albertini és mtsai 1999), a Fusarium moniliforme (Yan és Dickman 1996), valamint 13 lisztharmatfaj vált rezisztenssé a benzimidazolokra (pl. a Sphaerotheca fuliginea, a Blumeria graminis (Vargas 1973), a S. humuli, a S. pannosa, az Erysiphe (Uncinula) necator, az E. cichoracearum, a Leveillula taurica és az E. plygoni (Dula 2007). A közepes rizikójú csoportba tartozó szterolbioszintézis-gátlók rezisztenciaproblémája 1980-as alkalmazásuktól kezdve fennáll (Buchenauer és Hellwald 1985), és számos gombafaj esetében jelezték (Köller és Wilcox 1999; Ma és mtsai 2002). A lisztharmattal szembeni rezisztenciájuk a 90-es évek vége felé vált ismertté (Délye és mtsai 1997c, Délye és mtsai 1998). A rezisztenciát a C14-α-demetiláz (CYP51) gén mutációjának tekintik (De Waard 1994). Az intenzív alkalmazásuk következtében számos gombafajban alakult ki rezisztencia a hatóanyagcsoporttal szemben (Brovn és mtsai 1992; Délye és mtsai 1997a, b; Sanglard és mtsai 1998). Összesen 23 gombafajon figyeltek meg szabadföldön DMI-fungicidekkel szembeni hatáscsökkenést, melyek között 5 lisztharmatfaj van: a Blumeria graminis f. sp. hordei (1978), a B. graminis f. sp. tritici (1986), a Sphaerotheca fuliginea (1983), a S. mors uveae (1988), az Erysiphe necator (1990) és a S. pannosa (2001) (Dula 2007). Az E. necator 36
triadimefonnal szembeni rezisztenciáját az 1990-es évek közepén jelezték (Gubler és mtsai 1996). A DMI-k rezisztenciájának genetikai alapja igen összetett (De Waard 1996; De Waard és mtsai 1995; Van Tuyl 1977). A morfolinok és a hydroxyanilidek a közepes, illetve kis rizikójú csoportba tartoznak. E csoportokba tartozó hatóanyagok esetében lassan, sokéves intenzív alkalmazás után alakulhat ki a rezisztencia. Az érzékenység a hatóanyagok használatának felfüggesztésével visszaállítható. Pozitiv keresztrezisztencia van a DMI-ken és a morfolinokon belül, de nincs keresztrezisztencia a három fő hatóanyagcsoport (DMI-k, morfolinok és hydroxyanilidek) között (Dula 2007). A pirimidin-származékok rezisztenciájának kialakulása az 1970-es évek közepére tehető (Hollomon 1975). Az SDHI-fungicidekkel szembeni rezisztencia az első generációs karboxamidok esetében ismeretes, azoknál is csak néhány kórokozóval (pl. Puccinia horiana, Ustilago nuda) szemben (FRAC 2012). 3. 5. 3. 1. A QoI-fungicidekkel szembeni rezisztencia A QoI-fungicidek esetében nagy a rezisztencia kockázata (Gisi és mtsai 2002), mert egy hatáshelyűek (citokróm b1 és c), s így gyors, egylépcsős (disruptív) a mutánsok keletkezése (Dula 2007). QoI-gombaölők esetében valamennyi ide tartozó hatóanyag egymáshoz való viszonyában a pozitív keresztrezisztencia, vagyis csoportrezisztencia esete áll fenn (Toffolatti és mtsai 2007), hiszen mindegyik ugyanott fejti ki gátló hatását. Ez azt jelenti, hogy bármelyik hatóanyaggal szemben alakul is ki a rezisztencia, az az összes többi QoIfungiciddel szemben is meg fog nyilvánulni. QoI-rezisztenciát 23 kórokozónál állapítottak meg (Fraaije és mtsai 2005; Kim és mtsai 2003), melyek között négy lisztharmatfaj szerepel: a Blumeria graminis f. sp. tritici (Fraaije és mtsai 2002), a B. graminis f. sp. hordei, a S. fuliginea és az Erysiphe necator. Ezekben a veszélyesebb, a G143A génmutació van jelen. A QoI-fungicidek 1996-os bevezetését követően hamarosan megjelentek a kórokozók rezisztens mutánsai is (Brasseur és mtsai 1996). Röviddel bevezetésük után, 1998 és 2000 között már a vizsgálati csoportokban elégtelenségeket tapasztaltak cínialisztharmat (Podosphaera xanthii) és uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) esetében, melyeket először Taiwanban, Japánban és Spanyolországban jegyeztek fel (Heaney és mtsai 2000; Ishii 2005; Ishii és mtsai 2001). A QoI-rezisztenciát Japánban is kimutatták padlizsán levélpenészen, uborka korniespórán és szamóca kolletotrichumos betegségén (Date és mtsai 37
2004; Inada és mtsai 2004; Yano és Kawada 2003). A QoI-rezisztenciát 2006-ra már húsz kórokozónál jelentették, többek között a búzalisztharmat és -rozsda (Grasso és mtsai 2006a), az almafavarasodás (Steinfeld és mtsai 2001) és a szőlőperonoszpóra kórokozói esetében is Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában (Fernandez-Ortuno és mtsai 2006; Gisi és mtsai 2002; Ishii ls mtsai 2005; Ma és mtsai 2003a; Mcgrath és Shishkoff 2003; Miller és Gubler 2004; Reuveni 2001; Sierotzki és mtsai 2000; Vincelli és Dixon 2002; Wong és Willcox 2000). A rezisztenciakimutatás alapját minden esetben a sikeresen izolált rezisztens törzsek képezték (Ishii és mtsai 2002). A Plasmopara viticola rezisztens mutánsait 2000-ben észlelték először Olaszország északi területein és Franciaország egyes borvidékein (Brunelli és mtsai 2002; Chen és mtsai 2007; FRAC 2001; Genet és mtsai 2006; Magnien és mtsai 2002). A rezisztens törzsek azóta széleskörűen elterjedtek e két ország egész területén és más nyugatés dél-európai országokban is (FRAC, 2005, 2006, 2007, 2008). Szabadföldi strobilurinrezisztenciát lisztharmat esetében búzán mutattak ki először 1998-ban Észak-Németországban (Anonymus 1998; Erichsen 1999). A strobilurinok jelentős szerepet játszottak a lisztharmat elleni küzdelemben piacra kerülésük szinte első napjától kezdve. A lisztharmatgombák járványtani változatossága kedvezett a rezisztencia kialakulásának (Brent és Hollomon 2007). Az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szemben rezisztens törzseire Kaliforniában akadtak rá először (Bartlett és mtsai 2002) és jelentések érkeztek ugyanekkor New York államból is (Wong és Willcox 2002), mindössze két évvel a hatóanyagcsoport piaci bemutatkozása után (Kuck és Mehl 2003). Eddig két génmutációt állapítottak meg, ami aminosavváltozást eredményez, melyekkel azonosítható a rezisztencia. A G143A mutáció a leggyakoribb, ebben az esetben a gén 143-as kodonjában alakul ki a mutáció, mely egy glicin-alanin aminosavcserét eredményez (Gisi és mtsai 2000; Bartlett és mtsai 2002; Link és mtsai 2003; Sierotzki és mtsai 2002; Grasso és mtsai 2006b). Ez a típus a 23 rezisztens kórokozó közül 17-ben van jelen. A rezisztenciaszint magas, akár több százszoros rezisztenciafaktor-értékkel és teljes szer-hatástalansággal jár. A másik típus az F129L jelű, ahol a gén 129-es kodonjánál található a mutáció, ami fenilalanin-leucin aminosav-cserét okoz (Bartlett és mtsai 2002; Pasche és mtsai 2005). Ez a típus kisebb gyakorisággal, a 23 mutáns eset közül 3-ban fordul elő. Ennél a típusnál a rezisztencia részleges és alacsonyabb szintű (RF=5–15). Néhány kórokozó esetében a két mutáció együtt is jelen van, de már kialakult egy G137R jelű újabb típus is (Dula 2007). Laboratóriumi körülmények között kimutatták a G143S (glicin-szerin) mutációt is a Magnaporthe grisea esetében, ahol a rezisztenciafaktor felülmúlta az ezret (Avila-Adame és Köller 2003).
38
Legtöbb esetben a rezisztencia a G143 gén mutációjához köthető (Avila-Adame és Köller 2003) és a szelekció gyors lefolyású (Sierotzki és mtsai 2000; Bäumler és mtsai 2003). A Plasmopara viticola QoI-fungicidekkel szemben rezisztens G143A jelű mutációt hordozó mutánsait Magyarországon 2004-ben találták meg először két dél-dunántúli és a Kunsági borvidéken. A 2005. évi felmérések már arra utalnak, hogy a rezisztens törzsek országszerte elterjedtek, s a rezisztencia viszonylag magas szintű (FRAC 2005; Füzi 2007). Hazánkban először 2006-ban a Szekszárdi és az Egri borvidék egy-egy ültetvényében mutatták ki az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciáját, amire a BASF cég kisparcellás kísérleteiben a strobilurinok lombfertőzés elleni hatékonyságának jelentős csökkenése hívta fel a figyelmet (FRAC 2006; Füzi 2007, 2008). A G143A jelű mutációt hordozó rezisztens törzsek megjelenését követően 2007-ben az ország összes borvidékére kiterjedő
felmérést
végeztek.
Ennek
eredményeként
megállapították,
hogy
a
lisztharmatgomba rezisztens populációi az egész országban jelen vannak és a rezisztencia szintje azokban az ültetvényekben, ahol az előző esztendőkben gyakran alkalmaztak QoIfungicideket meglehetősen magas (FRAC 2007; Füzi 2008). A hazai felmérésekkel párhuzamosan a környező országokban is végeztek ilyen irányú vizsgálatokat, melyek eredményeképpen kiderült, hogy a rezisztens gombatörzsek már megtalálhatók Ausztria, Csehország és Szlovákia, sőt 2008-tól Olaszország és Franciaország egyes szőlőtermő területein is. Európa többi országában viszont még egyelőre nem észlelhető a lisztharmatgomba QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciája (FRAC 2007, 2008). 3. 5. 3. 2. A QoI-rezisztencia következményei a növényvédelmi gyakorlatban A jelenlegi helyzetben az Erysiphe necator elleni védekezés még nagyobb körültekintést igényel, tekintve, hogy a QoI-gombaölőszerek egyike sem tartalmaz lisztharmatölő kombinációs partnert. Nem mellékes továbbá az sem, hogy az E. necator lényegesen gyakrabban károsít szőlőinkben, mint a Plasmopara viticola. A probléma felismerése után, az Erysiphe necator elleni biztonságos védekezés érdekében a QoI-fungicidek gyártóinak határozott szigorító lépéseket kellett tenniük készítményeik felhasználására vonatkozóan. 3. 5. 4. Fungicidrezisztencia Magyarországon A magyarországi fungicidrezisztencia-vizsgálatok szintén a gyakorlatban jelentkező szabadföldi hatástalanság észlelésekor kezdődtek. A benzimidazol-rezisztencia 1976-ban 39
jelent meg először a Venturia inaequalis esetében, majd 1981-ben a Botrytis cinerea-nál is észlelték. A fenilamid-rezisztenciát 1988-ban a Pseudoperonospora cubensis-nél, majd 1991től Plasmopara viticola esetében is megtalálták. Ellenőrző vizsgálatokkal egyértelműen bizonyították a rezisztens populációk meglétét (Tóth és Vajna 1980; Kaptás és Dula 1984; Dula és mtsai 1989). Hazai rendszeres, az ország legfőbb termesztőkörzeteire kiterjesztett rezisztenciamonitoring-rendszer 1989-től működik (Dula 2007). Ezt megelőzően a NEVIKI kutatói
végeztek
felméréseket
(Enisz
1990).
A
fungicidrezisztencia
biokémiai
mechanizmusával Josepovits Gyula és Gasztonyi Maja foglalkozott. A rezisztencia kialakulása szempontjából nagy gazdasági jelentőségű kórokozókkal és hatóanyagokkal Dula Bencéné és munkatársai dolgoztak Egerben. 3. 6. Molekuláris genetikai vizsgálati módszerek A molekuláris genetika fejlődése lehetővé tette a DNS markerek alkalmazását, ezáltal a gyakorlatban észlelt biológiai változások genetikai szintű igazolását. A DNS markerek alkalmazását a „Southern blot” hibridizáció és az ezen alapuló RFLP (Restriction Fragment Length Polymorphism) (Botstein és mtsai 1980) módszer, majd a polimeráz láncreakció (PCR - Polymerase Chain Reaction) (Saiki és mtsai 1985, 1988) kifejlesztése tette lehetővé. 3. 6. 1. Polimeráz láncreakció (PCR) A polimeráz láncreakcióval a sejtekben végbemenő DNS replikációt másoljuk le. A módszert először a β-globin gén amplifikálására írták le (Saiki és mtsai 1985). A PCR ciklusokból áll, ezekben a ciklusokban az adott primerek kapcsolódási helyétől kiinduló DNSszintézis következik be három lépésben: hődenaturáció, annealing (primer hibridizáció) és elongáció (DNS-lánc építése). A ciklusokban a három lépés ismétlődik, általában 30-35 alkalommal. Az újonnan szintetizált szálakat is templátként használja a polimeráz a következő ciklusban. Emiatt, a keletkezett termék száma minden ciklusban elméletileg megduplázódik, azaz 30 ciklus esetén 230 kópiát kapunk, ami nagyjából egymilliárdszoros kópiaszámnövekedést jelent. Ez a mennyiség már vizuálisan is jól látható, és egyszerű gélelektroforézissel kimutatható, míg a templátként használt DNS, annak kis mennyisége miatt nem látszik (Kiss 1999). A napjainkban is használt hőstabil Taq polimeráz enzimet Saiki és munkatársai (1988) izolálták a Thermus aquaticus baktériumból, ezzel lehetővé vált a specifikus PCR egyetlen reakcióelegyben, a hőmérséklet gyors és pontos változtatásával.
40
3. 6. 2. PASA (PCR amplification of specific alleles) Az SNP-k (Single Nucleotide Polymorphism), az egyetlen nukleotidban eltérő allélok kimutatásának gyors PCR alapú módszere a PASA (PCR amplification of specific alleles: allél-specifikus PCR) (Sommer és mtsai 1992). A PASA PCR alapú módszer segítségével elkülöníthetők olyan heterozigóta és homozigóta egyedek, amelyek egyetlen nukleotidban, SNP-ben (Single Nucleotide Polymorphism) eltérő allélokat tartalmaznak. A módszer során a pontmutáció helyére két primert terveznek úgy, hogy a 3’ végükön, vagy a vad- vagy a mutáns típusra specifikus nukleotid legyen. A pontmutációra tervezett primerek mellett egy 3. primert is terveznek, melynek segítségével felszaporíthatóvá válik egy (100-500 bp) DNS szekvencia. A pontmutációra tervezett primerek 3’ végétől öt nukleotid távolságra beiktatnak egy nukleotid cserét (mismatch), mellyel a reakció allélspecifikusságát biztosítják (Gaudet és mtsai 2007). A primerek tervezésekor ügyelni kell arra, hogy mindhárom primer olvadási hőmérséklete közel azonos legyen, valamint GC %-os aránya is megegyezzen.
41
4. Anyag és módszer 4. 1. Az Erysiphe necator Shwein ellen alkalmazható QoI-hatóanyagok és fungicidek ültetvényben történő összehasonlító vizsgálata 4. 1. 1. A kísérletek helye A szabadföldi kísérletek 2008. kora tavaszán, a Balaton-felvidéki borvidéken kerültek beállításra. A terület kiválasztása során az volt a cél, hogy a mai üzemi gyakorlatnak megfelelő termesztéstechnológiával lehessen a kísérletet elvégezni. A vizsgálatokat a Pannon Egyetem Georgikon Nonprofit Kiemelten Közhasznú Társaság
kísérleti
szőlészetében
jelöltük
ki,
mely
a
Dunántúli-középhegység
természetföldrajzi nagytájon belül a Bakonyvidék középtáj, a Keszthelyi-hegység és azon belül a Keszthelyi-fennsík kistáj DNY-i peremén helyezkedik el Cserszegtomaj községtől ÉK-i irányban (F.2. 1. ábra). A pontos helymeghatározás céljából a vizsgálatok GPS-koordinátái a következők: 1. kísérlet (Olasz rizling GK 1): 46.795307, 17.261017; 2. kísérlet (Merlot CI 181): 46.794768, 17.260771 (F. 2. 2.; F. 2. 3. ábra). A terület észak-keleti lejtésű és minden második sor füvesített. A sorok alját gyomirtottuk. A két tábla tájolását az 5. ábra, illetve elhelyezkedésüket az F.2. függelék szemlélteti. Az ’Olasz rizling GK 1’ vizsgálati területet az uralkodó szélirányra (É) merőlegesen, míg, a ’Merlot CI 181’ fajta vizsgálati területet azzal párhuzamos irányban alakítottuk ki. Az ültetvény légátjárhatósága a zöldmunkák időszakos elvégzésével biztosított volt. A metszést követően a nyesedéket eltávolítottuk az ültetvényből. A kísérleti területen a talajvízszint mélysége 200 cm alatti. A termőréteg 150 cm-nél vastagabb. A humuszos réteg vastagsága sekély-közepes. Kémiai tulajdonságait elemezve látható, hogy a talajszintek gyengén lúgos kémhatásúak. A fizikai talajféleséget tekintve a terület talaja közepesen kötött homokos vályog. A fiziológiás mésztartalom közepes-magas mértékű. Mérhető mennyiségű vízoldható só csak elenyésző mennyiségben található a talajban. A humusztartalom alacsony, a forgatási mélység súlyozott átlagában a humusztartalom 1,36%. A terület foszforral és káliummal igen jól ellátott. A magnéziumellátottság jó, a mangán-, a réz- és a cinkellátottság túlzott. Az ásványinitrogénellátottság közepes. A talaj típusa: közép- és délkelet-európai barna erdőtalajok főtípusába tartozó Ramann-féle barna erdőtalaj visszameszeződött altípus. 42
4. 1. 2. A kísérletek anyaga 4. 1. 2. 1. A vizsgált szőlőfajták és termesztéstechnológiájuk Olasz rizling (G.K. 1 klón): Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája. Az alapfajta származása nem tisztázott, 1956-ban lett államilag minősített fajta (Csepregi és Zilai 1988). A vizsgálatban szereplő klón 1980-ban kapott állami elismerést. Tőkéje középerős, vagy gyenge, sűrű, vékony vesszőzetű. Vesszői vékonyak, egyenesek és szalmasárgák, világosbarna csíkozásúak. Levele középnagy vagy kicsi, változatosan tagolt, levélszéle fűrészes, felülete alig hólyagos, inkább sima, fonáka pókhálós. Szövete vékony, finom. A vizsgálatba vont klón – az alapfajtával megegyezően – gombabetegségekkel szemben közepesen ellenálló (Bakonyi és Kocsis 2006). A telepítés 1993-ban Cserszegtomajon történt 3 m x 1 m-es tenyészterületre. Az oltványok alanya Teleki 5C volt, az ültetvény művelésmódja középmagas kordon, rövidcsapos metszéssel. A vizsgálatba kezdetben 397 db tőkét vontunk be (3. ábra).
3. ábra. Az ’Olasz rizling GK 1’ fajtában 2008-ban beállított kísérlet vázlata. Merlot (CI 181 klón): A világ egyik legelterjedtebb szőlőfajtája. A XVIII. század végén jegyezték fel először a Bordeaux-i borvidéken. 1973-ban lett államilag minősített fajta (Csepregi és Zilai 1988). Tőkéje középerős, erős vesszőzetű. Vesszői középerősek, barnásvörösek. Levele középnagy, felülete sima, fonáka enyhén molyhos. A vizsgálatba vont klónt 1996-ban Teleki Kober 125AA alanyra telepítették. Az ültetvény művelésmódja középmagas
43
kordon, rövidcsapos metszéssel, 2,3 x 1 m-es térállásban. A vizsgálatba kezdetben 226 db tőkét vontunk be (4. ábra).
4. ábra. A ’Merlot CI 181’ fajtában 2008-ban beállított kísérlet vázlata. A vizsgálat második és harmadik évében – állagfenntartási okokból – mindkét kísérletben csökkentettük a tőkeszámot, az ’Olasz rizling GK 1’-ben 235 db, míg a ’Merlot CI 181’-ben 112 db tőkére (5. ábra). A tőkeszám-csökkentést az ültetvényben keletkező gazdasági károk enyhítése érdekében tettük.
5. ábra. Az ’Olasz rizling GK 1’ és ’Merlot CI 181’ fajtákban 2009-ben és 2010-ben beállított kísérletek vázlata. A két kísérletet két egymástól mintegy 50 m távolságban lévő, egymástól elkülönülő táblában állítottuk be.
44
4. 1. 2. 2. A vizsgálatba vont fungicidek hatóanyagai A QoI-fungicidek kiválasztásánál törekedtünk a gyakorlatban széles körben használt valamennyi hatóanyag vizsgálatára. A QoI-fungicidek és kiegészítő szerek dozírozását az egyes
készítmények
használati
útmutatójában
szereplő,
területegységre
számított
mennyiségnek megfelelően határoztuk meg. A készítményeket 2008-ban 10 liter/ kezelés permetlével jutattunk ki. A permetlé mennyiségét az első kísérleti évben soknak találtuk, ezért 2009-ben és 2010-ben 5 liter/ kezelés mennyiségre csökkentettük. Az ültetvényben végzett összehasonlítás során és az alkalmazott fungicidek vizsgálati területre történő átsodródásának kiküszöbölésére a vegetáció kezdetén a vizsgált területek mindkét oldalán kezdetben 6-6 sor, majd a vegetáció előrehaladtával 4-4 sor izolációs távolságot hagytunk el. A kísérletekben két vizsgálati parcellán négy vizsgálati csoportot alakítottunk ki (F.3.). Közülük az I. számú csoportban kizárólagosan QoI-fungicid hatóanyagokat alkalmaztunk. A II. számú csoport kialakításának elve a gyakorlatban is alkalmazott QoI-fungicidek azon csoportját foglalta magába, melyek egyéb más hatóanyagcsoporttal kerülnek alkalmazásra és Plasmopara viticola ellen is hatásosak. A III. számú csoport a II. csoport kiegészítése más Erysiphe necator ellen alkalmazott hatóanyagokkal. A IV. csoportban a 2008-2010-es években a BASF, a Bayer és a Syngenta növényvédőszer-gyártó
cégek aktuális védekezési programja alapján végeztük a
permetezéseket. A permetezések során az adott cégek által forgalmazott vegyszereket használtuk fel az általuk javasolt sorrend és dózis betartása mellett. Kontrollként kezeletlen parcellákat jelöltünk ki a vizsgálati területen belül. A vizsgálati csoportokat és parcellákat az egymást követő években mindig ugyanazon parcellára helyeztük. A fungicides védekezések mellett az inszekticidek, illetve a herbicidek esetleges gombagyérítő hatását nem vettük figyelembe. A vizsgálati években nem alkalmaztunk sem tavaszi sem vegetáció utáni téli lemosópermetezést annak érdekében, hogy a területen kialakuló, vagy meglévő esetlegesen toleráns/rezisztens állományok felszaporodását ne akadályozzuk. A kijuttatáshoz SOLO 450 típusú (F.7.3.) 10 l-es tartállyal rendelkező motoros háti permetezőgépet használtunk. A permetezés során a szórás erősségét úgy állítottuk be, hogy a permetlé a teljes lombfelületet egységesen befedje. Minden védekezés előtt ellenőriztük a szórásképet az esetleges megfolyás elkerülése érdekében. A permetezések levélfedettsége ezzel megközelítette az erőgéppel működtetett permetezőgépek hatékonyságát. 45
A hatóanyagok és vegyszerek megfelelő hektáronkénti adagjait alkalmaztuk a 2008. évben melyet tömegkoncentrációban adtunk meg. A gyártói technológiáknál a permetlé mennyiségére vonatkoztatott hektáronkénti dózist mértük be. A 2009-es évben a korábban is alkalmazott hatóanyagokat használtuk. A gyártói programokban alkalmazott vegyszereknek hektáronkénti dózisát, és a hatóanyagok oldat-tömegkoncentrációját 2009-ben a mindenkori hektáronkénti
mennyiség
kétszeresére
növeltük.
A
dózis
emelésének
oka
a
rezisztencia/tolerancia jelenlétének további igazolása és szabadföldi körülmények közötti határozottabb elkülöníthetősége volt. A 2010-es évben a készítmények dozírozásán a 2009ben alkalmazottakhoz képest nem változtattunk. Tömegkoncentráció képlete:
Önálló QoI-hatóanyagok (I. csoport) (1. táblázat): Piraklostrobin: A BASF Comet nevű BAS 500 01F kódjelű EC formulációjú kísérleti készítménye, amely 250 g/l piraklostrobint tartalmaz. Alkalmazott adagja 1 l/ha volt. Azoxistrobin: A Syngenta Quadris nevű SC formulációjú készítménye 250 g/l azoxistrobintartalommal. Alkalmazott dózis 1 l/ha volt. Trifloxistrobin: A Bayer Zato 50 WG nevű készítménye, melynek hatóanyagtartalma 50% trifloxistrobin. Ezt 0,5 kg/ha-os adagban alkalmaztuk. QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (II. csoport) (1. táblázat): Piraklostrobin + metiram: A BASF Cabrio Top nevű WG formulációjú készítménye. Hatóanyagtartalma: 5% piraklostrobin + 55% metiram. Alkalmazott dózisa 2 kg/ha volt. Azoxistrobin + folpet: A Syngenta Quadris Max nevű SC formulációjú készítménye. Hatóanyagtartalma: 93,5 g/l azoxistrobin + 500 g/l folpet. Hektáronként 2 literes adagban juttattuk ki. Trifloxistrobin + cimoxanil: A Bayer Eclair 49 WG nevű készítménye. Hatóanyagtartlama: 25% trifloxistrobin + 24% cimoxanil. Alkalmazott adagja 0,5 kg/ha volt. Cimoxanil + famoxadon: A DuPont Tanos 50 DF nevű készítménye. Hatóanyagtartlama: 25% cimoxanil +25 % famoxadon, amit 0,4 kg/ha-os adagban alkalmaztunk.
46
1. táblázat Az önállóan alkalmazott QoI-hatóanyagok (I.) és a peronoszpóra elleni hatóanyagokkal kombinált QoI hatóanyagok (II.) csoportja 2008-2010. években. Védekezések száma Csoport Kezelés
Vizsgálati év
1
2
3
4
5
6
Hatóanyag I.
7
8
ρB (g/l)
Tőke / oszlopköz
2008 2009-2010
QoI-hatóanyagok a
b
c
2008 2009 2010 2008 2009 2010 2008 2009 2010
Piraklostrobin
0,8 1,6
33/7
Azoxistrobin
1,2 2,4
31/7
Trifloxistrobin
0,3 0,6
32/7 n=96+
QoI-hatóanyagok P. viticola elleni kiegészítő hatóanyagokkal
II. a
b
c
d
2008 2009 2010 2008 2009 2010 2008 2009 2010 2008 2009 2010
Piraklostrobin + metiram
2 4
28/7
Azoxistrobin + folpet
2 4
30/7
Trifloxistrobin + cimoxanil
0,5 1
23/7
Cimoxanil + famoxadon
0,4 0,8
29/6 n=110+
47
A QoI-hatóanyagok és
a
Plasmopara
viticola
elleni
hatóanyagok
kombinációinak
lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítése (III csoport): (Piraklostrobin + metiram) + kén: Cabrio Top + a BASF által gyártott Kumulus S. A 80% ként tartalmazó WG formulációjú Kumulus S-t hektáronként 4 kg-os adagban kombináltuk a 2 kg/ha-os dózisú Cabrio Top mellé. (Trifloxistrobin + cimoxanil) + kén: Eclair 0,5 kg/ha-os és Kumulus S 4 kg/ha-os adagban alkalmazva. (Azoxistrobin + folpet) + penkonazol: A Quadris Max és a Syngenta Topas 100 EC nevű készítményének kombinációja. A 10% penkonazolt tartalmazó Topas 100 EC-t 0,3 l/ha-os adagban elegyítettük a 2 l/ha-os dózisú Quadris Maxszal. A kezelések éven belüli beéllítását a 2. táblázat szemlélteti.
48
2. táblázat A QoI-hatóanyagok peronoszpóra és lisztharmat ellen hatásos hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (III.) 2008-2010. években. Vizsgálati Csoport Kezelés év
1
2
3
Védekezések száma 4 5
6
7
Hatóanyag
8
ρB (g/l) 2008 2009-2010
Tőke / oszlopköz
QoI-hatóanyagok P. viticola E. necator elleni kiegészítő hatóanyagokkal
III. a
b
c
2008 2009 2010 2008 2009 2010 2008 2009 2010
(Piraklostrobin + metiram) + kén
(2) + 4 (4) +8
29/7
(Trifloxistrobin + cimoxanil) + kén
(0,5) + 4 (1) +8
35/7
(Azoxistrobin + folpet) + penkonazol
(2) + 3 (4) +6
33/7 n=97+
49
A gyártók komplex permetezési programjaiban szereplő egyéb készítmények Ebben a kezelési csoportban a komplex védekezési programokat alkalmaztuk, melyben a QoIhatóanyagok mellett más gombaölő szerek is szerepeltek (3. táblázat). 3. táblázat. A komplex programokban felhasznált növényvédő szerek. Gyártó
Termék neve Acrobat MZ Cantus Collis
BASF
Delan 700 WG Flamenco Forum R Mythos 30 SC Vivando Falcon 460 EC
BAYER
Melody Compact 49 WG Teldor 500 SC Bravo 500 Chorus 75 WG Pergado F
SYNGENTA
Ridomil Gold MZ 68 WG Ridomil Gold Plus 42,5 WP
AGROTERM
Thiovith Jet Topas 100 EC Rézoxiklorid 50 WP
Hatóanyagtartalom Kijuttatott dózis 9 % dimetomorf + 60% mankoceb 2 kg/ha 50 % boszkalid 1 kg/ha 200 g/l boszkalid + 100 g/l 0,4 l/ha krezoxim-metil 70% ditianon 0,5 kg/ha 100 g/l fluquinkonazol 0,5 l/ha 60 g/kg dimetomorf + 400 g/kg 3 kg/ha rézoxiklorid 300 g/l pirimetanil 2,5 l/ha 500 g/l metrafenon 0,25 l/ha 167 g/l tebukonazol + 43 g/l 0,3 l/ha triadimenol + 250 g/l spiroxamin 8,4 % iprovalikarb + 71,2 % 1,5 kg/ha rézoxiklorid 500 g/l fenhexamid 1 l/ha 500 g/l klórtalonil 2,5 l/ha 75 % ciprodinil 0,6 kg/ha 50 g/kg mandipropamid + 400 g/kg 2,5 kg/ha folpet 4 % mefenoxam + 64 % mankoceb 2,5 kg/ha 2,5 % mefenoxam + 40 % 4 kg/ha rézoxiklorid 80 % kén 10 kg/ha 10 % penkonazol 0,3 l/ha 50 % réz 3 kg/ha
A IV. csoport kezeléseit a 4. táblázat szemlélteti.
50
4. táblázat A gyártók komplex védekezési programjai (IV.) 2008-2010. években. Védekezések száma Csoport
Kezelés
Vizsgálati év
1
2
3
4
5
6
7
8
Tőke / oszlopköz
2008/10 l 2009-2010 /5l
Hatóanyag IV.
Dózis (ha)
Gyári komplex technológia
a (BASF)
2008
Kumulus S 5 kg/ha + Delan 700 WG 0,5 kg/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Acrobat MZ 2,0 kg/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Flamenco 0,5 l/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Forum R 3,0 kg/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Kumulus S 5,0 kg/ha
2009
Kumulus S 5 kg/ha + Delan 700 WG 0,5 kg/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Acrobat MZ 2,0 kg/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Flamenco 0,5 l/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Forum R 3,0 kg/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Kumulus S 5,0 kg/ha
Kumulus S 5 kg/ha + Delan 700 WG 0,5 kg/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Acrobat MZ 2,0 kg/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Collis 0,4 l/ha
Cabrio Top 2,0 kg/ha + Collis 0,4 l/ha
2008
Kén 5kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
Eclair 0,5 kg/ha
2009
Kén 5kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
Eclair 0,5 kg/ha
2010
Kén 5kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
Eclair 0,5 kg/ha
Vivando 0,25 l/ha+ Forum R 3,0 kg/ha Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
2008
Thiovit Jet 10,0 kg/ha
Bravo 500 2,5 l/ha + Topas 100 EC 0,3 l/ha
Ridomil Gold MZ 68 WG 2,5 kg/ha + Topas 100 EC 0,3 l/ha
2009
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Ridomil Gold MZ 68 WG 2,5kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
2010
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Ridomil Gold MZ 68 WG 2,5kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha + Thiovit Jet 8,0 kg/ha
2010
b (BAYER)
c (SYNGENTA)
Vivando 0,25 l/ha+ Forum RézoxikloridWP 3,0 kg/ha Vivando 0,25 l/ha+ Forum RézoxikloridWP 3,0 kg/ha Vivando 0,25 l/ha+ Forum+ Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
Kumulus S 5 kg/ha Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
Mythos 30 SC 2,5 l/ha + Kumulus S 5 kg/ha Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
X
Cantus 1,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
Kumulus S 5,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
Cantus 1,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha Kén 5,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha + Teldor 1,0 l/ha Kén 5,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha + Teldor 1,0 l/ha Kén 5,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha + Teldor 1,0 l/ha Thiovit Jet 10,0 kg/ha + Ridomil Gold MZ 68 WG 2,5 kg/ha + Chorus 75 WG 0,6 kg/ha
Eclair 0,5 kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
X
Eclair 0,5 kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
X
Eclair 0,5 kg/ha
Falcon 0,3 l/ha + Melody Compact 1,5 kg/ha
Kén 5,0 kg/ha + Rézoxiklorid WP 3,0 kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
Ridomil Gold MZ 68 WG 2,5 kg/ha + Topas 100 EC 0,3 l/ha + Chorus 75 WG 0,6 kg/ha
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Pergado F 2,5kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
Quadris Max 2,0 l/ha
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Pergado F 2,5kg/ha
X
Thiovit Jet 10,0 kg/ha + Ridomil Plus 4,0 kg/ha + Chorus 75 WG 0,6 kg/ha
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Pergado F 2,5kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha + Thiovit Jet 8,0 kg/ha
Quadris Max 2,0 l/ha + Thiovit Jet 8,0 kg/ha
Topas 100 EC 0,3 l/ha + Pergado F 2,5kg/ha
Thiovit Jet 10,0 kg/ha + Ridomil Plus 4,0 kg/ha
Thiovit Jet 10,0 kg/ha + Ridomil Plus 4,0 kg/ha + Chorus 75 WG 0,6 kg/ha
26/7
31/7
30/7
n=87+
51
A kísérleti terület sorainak kontroll tőkéi a kísérlet éveiben fungicides védelemben nem részesültek (Kontroll csoport) (F.3.). A vizsgálati évek során 2008-ban 7, míg 2009-ben és 2010-ben 8-8 permetezést végeztünk (F.4.). 4. 1. 2. 3. A kísérleti terület klímatikus tényezőinek vizsgálata A terület adottságai közül elsőként dél-keleti, vízfelületre néző fekvése a legszembetűnőbb (6. ábra). A vízfelület által biztosított kiegyenlítettebb klíma alapján egyenletesebb fertőzési nyomásra és kiegyenlítettebb évjárathatásra számítottunk. A vízfelület mikroklímatikus hatását ilyen szempontok alapján vettük figyelembe. A fertőzések jobb nyomonkövethetőségének érdekében, Methos típusú meteorológiai mérőállomással vettük fel a vizsgálati évek főbb időjárási adatait (F. 6). A mérések során, az automata mérőállomás által rögzített adatok közül, a lisztharmatgomba fertőzését leginkább befolyásoló időjárási paramétereket vettük figyelembe és követtük nyomon. Ezek a léghőmérséklet, a csapadék és a páratartalom voltak.
6. ábra. Az ’Olasz rizling GK1’ vizsgálati tábla és a Balaton.
52
4. 1. 3. A kísérletek beállítása, lefolytatása. A szabadföldi vizsgálatok beállítása: A két különböző fajtában (‘Olasz rizling GK1’; ‘Merlot CI 181’) beállított kísérletben a kezeléseket 3 ismétlésben (2008-ban az ’Olasz rizling GK1’ fajtában 6 ismétlésben) végeztük. Egy ismétlést egy oszlopköz, azaz 5 tőke (’Olasz rizling GK1’) illetve 6 tőke (’Merlot CI 181’) jelentett 2008-ban. 2009-ben és 2010-ben az ismétlésenkénti tőkeszámot lecsökkentettük a ’Merlot CI 181’-es fajtában az ismétlésszám megőrzése érdekében. Kontrollként kezeletlen oszlopközöket/ tőkéket alkalmaztunk (Kontroll csoport). A vizsgálati csoportok a következők voltak: I. Önálló QoI-hatóanyagok; II. QoIhatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi; III. QoIhatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációinak lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítése; IV. A gyártók komplex permetezési programjai. A felvételezések során egy 0-tól 5-ig terjedő skála alapján osztályoztuk a levelek fertőzöttségét azok lisztharmattal való borítottsága szerint, majd megállapítottuk a Townsend –Heuberger betegségfokot (Gartner 1971).
Az egyes parcellákon 50-50 levelet vizsgáltunk. Az összesített fertőzöttségi skála a 7. ábrán látható. A levélfertőzöttséget a szabadföldi gyors értékelés céljából az ábrán látható módon értékeltük. A fertőzöttségi értékek alapján a %-os értékek is leírásra kerültek. A fertőzésmentes leveleket 0-ás szintnek, azaz 0 %-os fertőzöttségnek vettük. 1-es szintnek tekintettük a 0-5%-os fertőzöttséget, 2–es szintnek az 5-25 %-os fertőzöttséget, 3-asnak a 2550%-ot, 4-esnek az 50-75%-ot és 5-ösnek a 75-100%-os fertőzöttséget.
7. ábra. Lisztharmat-borítottsági szintek a különböző fertőzöttségi kategóriákban. 53
Az éves védekezések megkezdése előtt általános állományfelmérést végeztünk a fertőzőképletek felmérése érdekében A vegetációs időszakban végzett cserszegtomaji értékelések során a fertőzések egyértelműbb elbírálásához szúrópróba szerűen mintákat gyűjtöttünk a vizsgálati parcellákról, majd azokat binokuláris mikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá, ahol a fertőzőképletek életképességét, illetve fejlettségi stádiumát vizsgáltuk (8. ábra). A fertőzöttségi szinteket (7. ábra) ez alapján erősítettük meg.
8. ábra. Cserszegtomaji életképes minták (5X-378X nagyítási tartományban, 1X6,3X zoom tartományban). A felvételezések során az egyes parcellákon belül található tőkék közül a középső, leginkább elszigetelt tőkét értékeltük. A vizsgálati évek során 2008-ban nyolc, míg 2009-ben és 2010-ben 10-10 értékelést végeztünk (F.4.).
4. 2. Az alkalmazott statisztikai módszerek A fertőzöttségi adatokat évenként, kezelésenként és fungicidcsoportonként átlagoltuk. A fungicidcsoportok átlagait az SPSS 13.0-ás verziójú statisztikai szoftverrel kéttényezős varianciaanalízisnek vetettük alá, ahol meghatároztuk a 95%-os konfidenciaszintet, majd ezt követően az egyes fungicidcsoportok egymáshoz viszonyított szignifikanciaszintjét. A vizsgált fajták esetében szintén meghatároztuk a 95%-os konfidenciaszintet és az egyes fajták fertőződésének szignifikanciáját. A fajták és a kezelések közötti összefüggéseket is hasonló módon vizsgáltuk.
54
4. 3. A szabadföldi kísérletekben használt QoI-fungicidek hatékonyságának in vitro vizsgálata 4. 3. 1. A vizsgálat helye A Cserszegtomaji Tangazdaságban beállított 2008 és 2010 között végzett kísérletek önálló QoI-hatóanyagokkal permetezett parcelláiból begyűjtött levélmintákat in vitro vizsgálatoknak vetettük alá. Ezeket a vizsgálatokat a Pannon Egyetem Georgikon Karának Kertészeti Tanszékén és a Kar Biotechnológiai Csoportjánál végeztük. 4. 3. 2. A vizsgálat anyaga A mintákat a vegetációs periódus végén szedtük, miután kialakult a végleges fertőzöttségi szint a lombozaton. Mindkét fajtában (’Olasz rizling GK 1’ és ’Merlot CI 181’) beállított
kísérletből
szedtünk
mintákat,
a
parcellák
középső
tőkéjének
középső
termőalapjairól (9. ábra). A mintavételi hely meghatározásánál szempont volt, hogy minél jobban kizárjuk az esetleges permetlé-elsodródásból eredő hibás mintavétel lehetőségét. A szabadföldi kísérletektől eltérően, ennél a vizsgálatnál fertőzött fürtöket is begyűjtöttünk.
9. ábra. A Cserszegtomajon gyűjtött minták felvételezési helye a tőkén
55
A mintavételezés során tőkénként 1-4 db 4-6 leveles lisztharmattal fertőzött hajtást, valamit a bogyófertőzés idején 1-4 fürtöt gyűjtöttünk be. A mintákat annak érdekében, hogy a feldolgozásig ne károsodjanak, párás környezetben tároltuk. A párás környezet biztosítására nedves vattapamaccsal ellátott megfelelő méretű (30x50 cm) félig felfújt nejlonzacskókat alkalmaztunk. A szedés, a szállítás és a feldolgozás során a mintákat hűtőtáskában tároltuk (10. ábra).
10. ábra. A begyűjtött minták szállítása és feldolgozásig történő tárolása. Az in vitro vizsgálatok megkezdése előtt binokuláris mikroszkóp (Nikon SMZ 800) alatt szemrevételeztük a lisztharmatgomba penészgyepének életképességét levélen és fürtön (11. ábra) annak érdekében, hogy biztosan életképes mintákkal dolgozzunk. A tenyészgyepeket,
fertőzőképleteket,
melyek
kiszáradtak
illetve
sérültek
voltak,
életképtelennek ítéltük. Az ellenőrzést követően csak a leveleken talált életképes telepeket dolgoztuk fel.
11. ábra. Erysiphe necator friss penészgyepe a begyűjtött minták felszínén (5X-378X nagyítási tartományban, 1X-6,3X zoom tartományban).
56
4. 3. 3. A vizsgálat módszere A minták feldolgozásának két módozatát alkalmaztuk: Az első módszernél a 4-6 leveles hajtások 3 szintjéről (hajtásalaphoz közeli, középső és hajtásvég közeli) összeválogatott levelekről desztillált víz és ecset segítségével lemostuk a fertőzőképleteket tartalmazó penészgyepet. A szuszpenziót ezt követően egy-egy 2 ml-es Eppendorf csőbe injektáltuk 10 ml-es fecskendő segítségével. Az Eppendorf csöveket az elemzésig folyékony nitrogénben történő fagyasztás után -80 °C-on tároltuk. A másik módszer esetében a hajtások 3 különböző levélemeletéről összeválogatott, fertőzőképleteket viselő leveleket feldaraboltuk. A feldarabolás során használt ollót az egyes hajtások és kezelési csoportok különböző parcelláiról származó minták feldolgozása között 80%-os etanolos oldattal és annak leégetésével fertőtlenítettük. A feldarabolt levelek fertőzött részeit ezek után fertőtlenített csipesszel 2 ml-es Eppendorf csövekbe helyeztük. A lezárt, katalogizált mintákat ebben az esetben is folyékony nitrogénben fagyasztottuk, és az elemzésig szintén -80 °C-on tároltuk (12. ábra).
12. ábra. Minták tárolása – 80°C-on.
57
4. 3. 3. 1. DNS-tisztítás A DNS-tisztítást a 2010-ben gyűjtött mintákból végeztük el. A választás a Cserszegtomaji hatóanyag-vizsgálatok eredményei (Eredmények 5.1.) alapján esett erre az évre. A DNS-tisztítást cetiltrimetilammónium bromidos (CTAB) módszerrel (Doyle és Doyle 1990) végeztük, amelyet a jó minőségű DNS kivonásának érdekében tovább optimalizáltunk. A -80°C-on tárolt levélmintákból 100 mg-ot helyeztünk Eppendorf csövekbe és 2 mg kvarchomokot adtunk hozzájuk. A kezdeti sejtfeltárást üveglándzsával történő zúzással végeztük. Ezt követően hozzáadtuk a feltárást segítő lízis puffert és tovább zúztuk. Mintánként 600 µl lízis puffert (2% CTAB, 1,4 M NaCl, 0,2% 2-merkaptoetanol, 20 mM EDTA, 100 mM tris-HCl, 8,0 pH) használtunk, melyet előzetesen 60 °C-ra melegítettünk vízfürdőben. Ezt követően a mintákat 45 percre 60°C-os vízfürdőbe helyeztük. Az inkubálási idő alatt a mintákat három alkalommal 15 percenként a csövek oda-vissza forgatásával óvatosan összekevertük. A vízfürdő után szobahőmérsékleten állni hagytuk a mintákat, majd ezt követően a fehérjék eltávolítása érdekében 600 µl CIA-t (kloroform: izoamil-alkohol = 24:1) adtunk hozzájuk és 10 percig 90 rpm-mel szobahőmérsékleten rázattuk. A rázatás után 8000 rpm-en 15 percig centrifugáltuk (Hettich EBA 12). A centrifugálás után a felső vizes fázist (400 µl) tiszta Eppendorf csövekbe pipettáztuk, majd mintánként 500 µl előhűtött izopropanolt adtunk hozzá és 15 percre 4 °C-os hőmérsékleten inkubáltuk. Az inkubáció után a mintákat 15000 rpm-en 10 percig centrifugáltuk. Az izopropanolos oldat eltávolítása után a pelletekhez 1 ml 99 %-os etanolt + 40 µl 3 M Naacetát oldatot adtunk. A mintákat ezt követően 15000 rpm-en 10 percig centrifugáltuk, majd a folyadékot leöntöttük (13. ábra) és átmostuk 1 ml 75% etanollal, majd 8000 rpm-en 5 percig centrifugáltuk. Ezt követően a folyadékot eltávolítottuk. A pelleteket egy éjszakán át szobahőmérsékleten szárítottuk.
58
13. ábra. A pelletek 15000 rpm-es centrifugálás után. Az inkubációs idő leteltével a pelleteket 100 µl TE pufferben (10 mM Tris-HCl, 1 mM EDTA, 7,4 pH) visszaoldottuk. A visszaoldást követően NanoDrop (Thermo Scientific NanoDrop 2000 Spectrophotometer) segítségével megmértük a minták genomiális DNStartalmát (14. ábra) és egységesen 40-50 ng/ µl koncentrációra hígítottuk, majd - 20°C-on tároltuk őket. Ezt a tisztítási eljárást mindkét mintavételezési módszer esetében elvégeztük.
14. ábra. A minták genomiális DNS-tartalmának ellenőrzése.
59
4. 3. 3. 2. E. necator fertőzött levélminták vizsgálata PCR technikával Annak érdekében, hogy a mintáink gomba-DNS tartalmának megfelelő minőségét és mennyiségét ellenőrizzük, gomba specifikus ITS1-ITS4 primerekkel PCR-t végeztünk. A PCR reakciót Eppendorf Mastercycler 384-es készülékben futtatuk le. A reakcióelegy összetétele a következő volt: 40 ng DNS templát, 1,2 µl a primerekből (10 pmol) 1,2 mikroliter 2 mM dNTP (Fermentas, Litvánia), 1,5 µl DreamTaq PCR puffer, 0,2 U DreamTaq polimeráz enzim. A reakcióprofil a következő volt: 94°C 5 perc, 35 ciklus: 94°C 45 s, 55°C 30s, 72°C 80s, és a végső extenzió 72°C 10 perc. A QoI-rezisztencia kimutatására irányuló molekuláris vizsgálathoz a jó minőségű és detektálható mintákat választottuk ki.
4. 3. 3. 3. Primer tervezés a citokróm b gén pontmutációt tartalmazó szakaszára A primer tervezés kiinduló pontja a citokróm b gén 329. nukleotid pozíciójában lévő és a QoI fungicidekkel szembeni rezisztenciáért más fajokban felelős mutációs pont kimutatása volt, melynek érdekében a mutációs pont két oldalára ún. belső, valamint e ponttól néhány száz bázispárral távolabb mindkét irányban ún. külső primereket terveztünk. A primer tervezést a Blumeria graminis citokróm b génjének szekvenciájára alapoztuk. A B. graminis-hez és az Erysiphe necator-hoz filogenetikai értelemben közeli fajok citokróm b szekvenciáit kigyűjtöttük a NCBI (National Center for Biotechnology Information, USA) és DDBJ (DNA DataBase of Japan) adatbázisokból. A szekvenciák hasonlósága alapján külső és belső degenerált primereket terveztünk (5. táblázat). A külső primerekkel egy ~680 bázispár (bp) méretű PCR terméket vártunk, míg a belső primerek a 3’ végükön a 329. pozícióban lévő és a rezisztenciáért felelős nukleotid normál, illetve mutáns típusára voltak specifikusak.
60
5. táblázat A Blumeria graminis alapján tervezett primerek. Tervezett primer szekvenciák Primer Szekvencia CBF1own 5'-TATTATGCGDGATGTTAATAACGG-3' CBF1ownR 5’-CCGTTATTAACATCHCGCATAATA-3’ BluGra-143CF-Res 5’-CAGATGAGCCACTGGGC-3’ BluGra-143CF-Sen 5’-CAGATGAGCCACTGGGG-3’ BluGra124 5’-GGATGATTAATACGTTACATACA-3’ PMR5 5’-ACTCCGGTACAATAGCAGCC-3’ CBR3 5’-CCTAATAATTTATTAGGTATAGATCTTA-3’ PMR4 5’-TAATATTGCATAGAAGGGCAG-3’ EriNecPMR4 5’-TTAGGTATAGATCTTARWGCATAG-3’ EriNec-MutF 5’-AGCCTATGGGCTGCAACCGTTA-3’ EriNec-MutR 5’-TAACGGTTGCAGCCCATAGGCT-3’ EriNec-MutF-Deg 5’-AGCCWMTGGGCTGCAACCGTTA-3’ EriNec-MutR-Deg 5’-TAACGGTTGCAGCCCAMWGGCT-3’ EriNec1 5’-GGTACAGTAATATTCATTTTAATGATGG-3’ EriNec2 5’-GGCTACAGCATTCTTGGGTTATG-3’ EriNec3 5’-CAATTGGTACAGTAATATTC-3’ EriNec3R 5’-GAATATTACTGTACCAATTG-3’ EriNec4 5’-ACCCTACGGGCAGATGAGCC-3’ EriNec5 5’-TACGGGCAGATGAGCCTATGGG-3’ EriNec6 5’-AACCGTTATTACTAACCTTATGAGCGC-3’ EriNec7 5’-TAACCTTATGAGCGC-3’ EriNec8R 5’-ATAGGCTCATCTGCCCGTAGGG-3’
4. 3. 3. 4. A citokróm b gén allél specifikus felszaporítása PASA primerekkel. A citokróm bc1 gén 653 bázispár (bp) méretű pontmutációt tartalmazó szakaszát és a rezisztensekre jellemző 216 bp hosszúságú DNS fragmentumokat a BluGra124 (F) (5’GGATGATTAATACGTTACATACA-3’),
CBR3
CCTAATAATTTATTAGGTATAGATCTTA-3’),
és
(5’-
(R) Enec1
R
(5’-
TAGTAATAACTGTTGCTG-3’) primerek egyidejű alkalmazásával szaporítottuk fel. A PCR reakció a következő volt: 94°C 2 perc; 45 ciklus: 94°C 15 másodperc, 56°C 15 másodperc, 72°C 30 másodperc, végül 72°C 3 perc.
61
4. 3. 3. 5. A DNS fragmentumok elválasztása gélelektroforézissel, és dokumentálásuk A PCR termékeket 5 mikroliter Bromfenol-kék festékkel festettük meg majd 1,5% agaróz (Electran, UK) gélen 0,5 x TBE pufferben választottuk szét. Az elektroforézist követően a PCR termékeket etídium-bromiddal festettük és GeneGenius Bio-Imaging System (Syngen, UK) géldokumentációs rendszerrel detektáltuk. 4. 4. Magyarország egyes borvidékeiről származó liszharmatgomba-populációk in vitro vizsgálata QoI-rezisztenciára 4. 4. 1. A kísérlet helye A begyűjtött mintákat a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Általános és Környezeti Mikrobiológiai Tanszékén monospóráztuk, majd a mintákat a Pannon Egyetem Georgikon Karának Kertészeti Tanszékén dolgoztuk fel tárolásra alkalmas formára. Az in vitro vizsgálatokat a Pannon Egyetem Georgikon Karának Biotechnológia Csoportjánál végeztük. 4. 4. 2. A kísérlet anyaga A mintavételezést 2009 júliusában végeztük a szőlő tenyészidőszakának közepén, kevéssel a lisztharmatfertőzés beindulása után. Magyarország 22 borvidéke közül csupán kettőről nem sikerült mintákat gyűjtenünk. A minták feldolgozása során kilenc borvidékről származó mintát alkalmatlannak találtunk, ezért csak a legmegfelelőbb és nagy számban rendelkezésre álló mintákkal folytattuk a vizsgálatot (F. 7.). Az Egri és Szekszárdi borvidék azon két szőlőültetvényét is megmintáztuk, ahol hazánkban a lisztharmatgomba QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciáját először észlelték (Füzi 2007). Minden ültetvényből 4 db 4-6 leveles hajtást gyűjtöttünk be. A minták károsodásának megakadályozására párás környezetben tároltuk azokat, aminek a biztosítása nedves vattapamaccsal ellátott megfelelő méretű (30x50 cm) félig felfújt nejlonzacskókkal történt. A szállítás és feldolgozás idejére a mintákat hűtőtáskában tároltuk. A monospórázási eljárások megkezdése előtt binokuláris mikroszkóp segítségével ellenőriztük, hogy a gomba penészgyepe alkalmas-e a további vizsgálatokra.
62
4. 4. 3. A kísérlet módszere A begyűjtött minták monospórázása Az
ország
területéről
összegyűjtött
mintákat
a
Pécsi
Tudományegyetem
Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Általános és Környezeti Mikrobiológiai Tanszékére szállítottuk, majd megkezdtük azok feldolgozását. A feldolgozás első lépéseként (az életképességi vizsgálat után) inkubáltuk a fertőzött leveleket és a fertőzőképleteket a beszállított mintákon. Az inkubáció során vizes agarra helyeztük a levélminták fertőzött részeit, majd azokat 7-10 napra klímaszobában helyeztük el. A klímaszobában a mintákon felszaporodott kórokozó fertőzőképleteit ezután kezdtük el monospórázni. A monospórázást binokuláris mikroszkóp alatt végeztük, melynek lényege az életképes konídiumtartókról egyetlen konídium átoltása egy teljesen fertőzésmentes fogékony levélre. A leveleket a korábban Keszthelyről Pécsre szállított gyökeres dugványokról, valamint a Pécs környéki ültetvényekről szedtük. A fajta tekintetében a Cabernet sauvignonra esett a választás, ugyanis a Pécsen korábban elvégzett tesztelések során ez a fajta bizonyult a leginkább alkalmasnak a laboratóriumi vizsgálatokhoz. A megszedett levélmintákat tisztítási eljárásnak vetettük alá. A fertőtlenítő oldat 160 ml sterilizált desztillált víz, 40 ml háztartási hypo és 20 mikroliter (1 csepp) Tween 80-ból állt. A leveleket az elkészített oldatban szobahőmérsékleten 20 percig alacsony fordulatszámon rázattuk. A steril desztillált vízzel többször átöblített 0,5 cm-es levélnyéllel rendelkező leveleket vizes agarba helyezve raktuk le. A folyamat előkészületeként steril üvegpetricsészékben agar-agar oldatot füztönk és adagoltunk ki. Az előkészített leveleket 12 órás időintervallumban állni hagytuk, hogy a hypo által túlzottan kilúgozott leveleken jelentkezzenek a klorofillhiány tünetei. Ezeket a leveleket eltávolítottuk, majd megkezdtük a monospórás átoltás műveletét. A monospórázást sterilbox alatt végeztük. A fertőzött inkubált levelekről binokuláris mikroszkóp (NIKON SMZ 800) alatt életképes konídiumokat vettünk le egyenként vékonyszálú ecset segítségével és helyeztük át az előzetesen fertőtlenített levelekre. A lisztharmatgomba egy-egy konídiumával fertőzött leveleket klímaszobában inkubáltuk (15. ábra). A kifejlődött fertőzőképleteket ezután a DNS- vizsgálatok előtt többször átoltottuk.
63
15. ábra. Monospórázáson átesett inkubáció alatt lévő minták a pécsi klímaszobában. A begyűjtött minták, valamint a monospórázott minták fertőzött részeit ezután feldaraboltuk és fertőtlenített csipesszel 2 ml-es Eppendorf csövekbe helyeztük megfelelően elkülönítve. A lezárt katalogizált Eppendorf csöveket ebben az esetben is folyékony nitrogénben fagyasztottuk és az elemzésig - 80°C-on tároltuk kezdetben Pécsen, majd Keszthelyen a Biotechnológia Csoport laboratóriumában.
4. 4. 3. 1. DNS-tisztítás Magyarország egyes borvidékeiről származó mintákból. A DNS-tisztítás során Magyarország 11 borvidékéről származó 48 db mintát dolgoztunk fel. A vizsgálat reprodukálhatósága érdekében (a minták akacsony száma és a genetikai anyag megőrzése céljából), azonban nem mindegyiket vetettük PCR vizsgálat alá. A minták kiválasztása esetében arra törekedtünk, hogy a lehető legátfogóbb képet kapjuk az Erysiphe necator magyarországi QoI-rezisztenciájával kapcsolatosan (F.7.). A DNS-tisztítást a 4.3.3.1 pontban a cserszegtomaji minták feldolgozásánál leírt módszerrel végeztük.
4. 4. 3. 2. A Magyarország egyes borvidékeiről származó minták QoI-rezisztenciájának PASA módszerrel történő vizsgálata. A vizsgálatokat a 4.3.3.4. pontban leírtak alapján végeztük el.
64
5. Eredmények 5. 1. A szabadföldi vizsgálatok eredményei
A szabadföldi kísérletek éveiben (2008-2010) megfelelő lisztharmat-fertőzöttség alakult ki a vizsgálatok elvégzéséhez, bár a három esztendő időjárása különböző volt (6. táblázat). Mindhárom vizsgálati év esetében a hőmérséklet az évszakoknak megfelelően alakult, a május, június, július hónapok során emelkedő tendenciát mutatott, legmelegebb a július volt. A páratartalom mindhárom évben, 70% és 78,4% között változott. A legmagasabb páratartalmat mindhárom évben június hónapban mértük. A havi csapadékösszegek tekintetében számottevő különbségeket tapasztaltunk. Átlagos csapadékmennyiség hullott 2008-ban, míg a legszárazabb a 2009-es, a legcsapadékosabb pedig a 2010-es év volt. 2008ban és 2009-ben a legcsapadékosabb hónap a június volt, míg 2010-ben májusban hullott a legtöbb csapadék. A vizsgálati évek időjárási adatainak alakulását az 5. függelék szemlélteti. 6. táblázat. Időjárási adatok a vizsgálati területen a bogyófertőzés időszakában. Időjárási mutatók
2008 2009 2010 május június július május június július május június július
Átlaghőmérséklet (°C)
15,8
19,8
20,2
16,0
17,6
21,0
15,5
18,6
21,8
Relatív légnedvesség (%)
70,0
77,4
74,2
74,8
78,4
73,6
70,5
78,0
72,3
104,0 84,6
60,0
24,2
1,0
152,4
97,8
44,0
Csapadékmennyiség 38,2 (mm)
A lisztharmatgomba micéliumos áttelelésére utaló „zászlós hajtásokat” egyik esztendőben sem találtunk a kísérleti területen. A kórfolyamatot mindhárom évben a tőkéken áttelelt kazmotéciumokból kiszóródott aszkospórák indították be. A kezeletlen parcellák megbetegedéséből látható, hogy a fertőzési nyomás eltérően alakult a vizsgálati években (16. és 17. ábra). A legnagyobb fertőzési nyomást 2008-ban tapasztaltuk mindkét vizsgált fajta esetében. Ebben az évben már a bogyófejlődés elején súlyos fertőzöttség jött létre a levélfelületeken. 2009-ben alakult ki a legkisebb fertőzési nyomás, amikor a levélfelület csak a zsendülés idejére betegedett meg súlyosan. A 2010. év fertőzési nyomása a két korábbi év 65
közé tehető, erős fertőzöttség a fürtzáródás időszakában alakult ki mindkét vizsgált fajta esetében. A mikroszkópos ellenőrzések során minden esetben azonosítottunk életképes fertőzőképleteket. A vegetációban folyamatosan fennálló fertőzési nyomás miatt a folytonos fertőzésben fiatalabb, öregebb és elhalt telepekkel is találkoztunk.
16. ábra. Kezeletlen parcellák lisztharmat-fertőzöttségének alakulása levélen a vizsgálat három évében ’Olasz rizling GK1’fajta esetében.
17. ábra. Kezeletlen parcellák lisztharmat-fertőzöttségének alakulása levélen a vizsgálat három évében ’Merlot CI 181’fajta esetében.
66
5. 1. 1. A 2008. évi vizsgálatok eredményei 2008-ban súlyos lisztharmat-fertőzöttség alakult ki mindkét vizsgálati helyen. Mérhető hatékonyságbeli különbséget tapasztaltunk az egyes fungicidcsoportok között, ugyanakkor az ’Olasz rizling GK 1’ és ’Merlot Cl 181’ fajta esetében is hasonló eredményt adtak az egyes kezelések. Az ’Olasz rizling GK 1’ kezeletlen kontrolljában már július végére 100%-os fertőzöttség alakult ki. A ’Merlot C1 181’ fajta esetében 1 héttel később érte el a fertőzöttség a 100%-os szintet. A permetezések között számos felvételezést végeztünk, melyek alkalmával a fertőzöttségi szintek megállapítása mellett a soron következő védekezések időpontjait is meghatároztuk. 2008-ban a június végéig tapasztalt fertőzésmentesség, és a száraz időjárás miatt hosszabb permetezési intervallumokkal (10-22 nap) dolgoztunk, tesztelve egyben a QoI-fungicidek hatástartamát. A 2008-as vizsgálatokban egyértelműen az önálló QoI-hatóanyagokból álló fungicidcsoport (I. csoport) bizonyult a legkevésbé hatékonynak a lisztharmat leküzdésében (18. ábra). A vegetáció során ebben a csoportban a fertőzöttségi szint hasonlóképpen változott, mint a kezeletlen kontrollban, bár a fungicidek eleinte mutattak némi hatást. A csoportban alkalmazott hatóanyagok (piraklostrobin, azoxistrobin és trifloxistrobin) egymástól nem mutattak jelentős eltérést, a piraklostrobin kicsivel hatékonyabbnak bizonyult a másik kettőnél.
67
18. ábra. Az I. csoport (a/ piraklostrobin; b/ azoxistrobin; c/ trifloxistrobin) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2008-as évben.
A specifikus hatóanyagokkal kiegészített QoI-fungicidek, valamint a gyártók által összeállított tervszerű védekezési programok (kontakt és felszívódó hatóanyagok) már hatékonyabbak voltak. A II. csoportban a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (a piraklostrobin + metiram (II.a.), az azoxistrobin + folpet (II.b.), a trifloxistrobin + cimoxanil (II.c.) és az ’Olasz rizling GK1’ esetében a cimoxanil + famoxadon (II.d.)) már némileg hatékonyabbak voltak, mint az önálló QoI-hatóanyagok, különösen a kezdeti időszakban. A fertőzöttség azonban egyes esetekben (pl. II.d.)
68
megközelítette a kezeletlen kontroll fertőzöttségét. Végeredményben a II. csoport hatástalansága is egyértelműen beigazolódott (19. ábra). A csoporton belül a piraklostrobin + metiram és a cimoxanil + famoxadon kombináció még kevésbé volt hatékony, mint a trifloxistrobin + cimoxanil és az azoxistrobin + folpet kombináció az ’Olasz rizling GK1’ fajtában.
19. ábra. A II. csoport (a/ piraklostrobin+metiram; b/ azoxistrobin+folpet; c/ trifloxistrobin+cimoxanil) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2008. évben. A III. csoportban a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola és Erysiphe necator elleni hatóanyagokkal
kiegészített
kombinációi
(piraklostrobin
+
metiram
+kén
(III.a.),
trifloxistrobin + cimoxanil + kén (III.b.), azoxistrobin + folpet + penkonazol (III.c.) mind az ’Olasz rizling GK1, mind a ’Merlot C1 181’ fajtában közel 40%-kal hatékonyabbak voltak, 69
mint az önálló strobilurinok (I. csoport). A megbetegedés a II. csoporthoz képest is később következett be, de a nagy fertőzési nyomás következtében a hatékonyság a vegetáció végére jelentősen csökkent (19. ábra). A III. csoporton belül a ’Merlot C1 181’ fajtánál a piraklostrobin + metiram +kén (III.a.) és a trifloxistrobin + cimoxanil + kén (III.b.) mutattak jobb hatékonyságot közel azonos módon (20. ábra). A II. és III. csoport között egyértelműen a III. csoport (Erysiphe necator elleni specifikus hatóanyagokkal kiegészített QoI-fungicidek) volt a hatékonyabb.
20. ábra. A III. csoport (a/ piraklostrobin + metiram +kén; b/ trifloxistrobin + cimoxanil + kén; c/ azoxistrobin + folpet + penkonazol) fertőzöttségének alakulása levélen az A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2008. évben. A IV. csoportban a BASF (IV.a.), a Bayer (IV.b.) és a Syngenta (IV,c.) 2008-as évre ajánlott védekezési programját vizsgáltuk. Ebben, a gyártók ajánlása alapján összeállított 70
védekezési csoportban (IV. csoport) – a nagy fertőzési nyomás hatására – a vártnál gyengébb hatékonyságokat mértünk (21. ábra). A csoporton belül az egyes kezelések közel azonos eredményt adtak. A ’Merlot C1 181’ fajtában valamivel jobb volt a védekezés hatékonysága.
21. ábra. A IV. csoport (a/ BASF; b/ Bayer; c/ Syngenta) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling és B., Merlot fajták esetében a 2008-as évben. Az egyes csoportokban kialakult fertőzöttségi szint felmérése után az adatokat átlagoltuk, majd kéttényezős varianciaanalízissel vizsgáltuk. Ennek eredményeit a 7. táblázatban közöljük. Az egyes csoportok között már az első vizsgálati évben hatékonyságbeli eltérés jelentkezett annak ellenére, hogy a kísérletek beállítása előtti években végzett üzemi védekezés hatékonysága nem utalt a fungicidekkel szembeni toleranciára vagy rezisztenciára a területen. A specifikus lisztharmatölő szerekkel kombinált QoI-hatóanyagok (III. csoport) és a gyártók által összeállított védekezési programok szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyultak a többi csoportnál. 71
7. táblázat. A különböző fungicidcsoportokkal végzett védekezés hatékonysága a 2008. évben. Fertőzöttségi szint1 Fix hatás Kezelések SE (P value =) OR7 (n = M8 (n = 126) Trt9 Var10 Ttr x Var11 126) 0.01 0.66 0.90 2 a a I. 2.75 2.19 ±0.26 II.3 2.15a 2.20a ±0.22 4 b b III. 1.40 1.51 ±0.26 IV.5 1.64b 1.56b ±0.26 K.6 2.73a 2.62a ±0.45 1 Jelentése ± SE (Standard Hiba). 2 QoI hatóanyagok. 3 QoI hatóanyagok és P. viticola elleni kiegészítő anyagok. 4 QoI hatóanyagok és E. necator elleni kiegészítő anyagok. 5 Gyártók által javasolt védekezési technológia. 6 Kezeletlen kontroll. 7 Olasz rizling GK 1. 8 Merlot CI 181. 9 Kezeléshatás; 10Fajta hatás; 11Kezelés és fajta hatás interakciója. ab Azonos oszlopok eltérő mutatószámokkal (P<0.05). n A felvételezést követő súlyozottan átlagolt ismétlések száma.
72
5. 1. 2. A 2009. évi vizsgálatok eredményei 2009-ben a kórfolyamat később indult el, mint egy évvel korábban. Augusztus végére azonban a kezeletlen kontroll fertőzöttsége ebben az évben is elérte a 100 %-os szintet. Az I. és a II. csoport gombaölő szereivel permetezett, valamint a kezeletlen kontroll parcellái
fertőződtek
leghamarabb
és
legerősebben.
Az
önálló
QoI-hatóanyagok
(piraklostrobin (I.a.), azoxistorbin (I.b.) és trifloxistrobin (I.c.)) használatakor ismét gyenge hatékonyságot tapasztaltunk mindkét fajtában. Eleinte még látszódott a hatás, de a vegetáció végére megszűnt, a fertőzöttség pedig megközelítette a kezeletlen kontrollét (22. ábra).
22. ábra. Az I. csoport (a/ piraklostrobin; b/ azoxistrobin; c/ trifloxistrobin) fertőzöttségének alakulása levélen a vizsgált fajták A. Olasz rizling; B., Merlot esetében a 2009 évben. 73
A QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (a piraklostrobin + metiram (II.a.), az azoxistrobin + folpet (II.b.), a trifloxistrobin + cimoxanil (II.c.) és a cimoxanil + famoxadon (II.d.)) az I. csoporthoz és a 2008-as eredményekhez képest is hatékonyabbnak bizonyultak mindkét fajtában (23. ábra). Jobb hatékonyság mutatkozott meg, a ’Merlot Cl. 181’-es fajta esetében, a csoporton belül pedig a piraklostrobin + metiram kombinációja volt a legeredményesebb (23. ábra).
23. ábra. A II.
csoport (a/ piraklostrobin+metiram; b/ azoxistrobin+folpet; c/
trifloxistrobin+cimoxanil) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2009. évben.
74
A QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola és Erysiphe necator elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (piraklostrobin + metiram +kén (III.a.), trifloxistrobin + cimoxanil + kén (III.b.), az azoxistrobin + folpet + penkonazol (III.c.)) az I. és II. csoportban alkalmazott hatóanyagokhoz és kombinációkhoz képest hatékonyabbnak bizonyultak. A különbség nagyobb volt, mint 2008-ban. A III. csoport és a kezeletlen kontroll fertőzöttségében jelentős különbség alakult ki, és ez a vegetáció végéig megmaradt (24. ábra).
24. ábra. A III. csoport (a/ piraklostrobin + metiram +kén; b/ trifloxistrobin + cimoxanil + kén; c/ az azoxistrobin + folpet + penkonazol) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2009. évben.
75
A IV. csoport, amelyben a BASF (IV.a.), a Bayer (IV.b.) és a Syngenta (IV.c.) aktuális védekezési
programját
alkalmaztuk
2009-ben
is
(akárcsak
az
előző
évben)
a
leghatékonyabbnak bizonyult. A fertőzöttségi szint ebben a csoportban a vegetáció végére sem érte el az 5%-ot, 0% és 2% között változott. Leghatékonyabb a BASF technológiája volt az ’Olasz rizling GK1’ fajtában (25. ábra).
25. ábra. A IV. csoport (a/ BASF; b/ Bayer; c/ Syngenta) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2009-es évben. A III. (peronoszpóra- és lisztharmatölő szerekkel kiegészített QoI-hatóanyagok) és IV. (gyártói komplex ajánlások) csoport esetében a megbetegedés sokkal később kezdődött, és a fertőzőttség is jóval alacsonyabb szintet (18% és 5%) ért el, mint a II. (75%) de legfőképp az I. (95%) csoport esetében. 76
A 2009-es évben az egyes fungicidcsoportok közötti hatékonyságbeli különbségek már határozottabban megmutatkoztak (8. táblázat). A varianciaanalízis az I. és a II. csoport valamint a kezeletlen kontroll között nem mutatott szignifikáns eltérést, hasonlóan a 2008-as évihez. Az erős fertőzési nyomás hatására a II. és a III. csoport közötti határvonal elmosódott. A statisztikai elemzések során, azonban a III. csoport szignifikánsan hatékonyabbnak bizonyult az I.és a II. csoportnál, valamint a kezeletlen kontrollnál. A IV. csoport volt ebben az évben is a leghatékonyabb, szignifikánsan fölülmúlta az I. és a II. csoportot, s hasonlóképpen a kezeletlen kontrollt is. 8. táblázat. A különböző fungicidcsoportokkal végzett védekezés hatékonysága 2009-ben Fertőzöttségi szint1 Fix hatás Kezelések SE (P value =) OR7 (n = 140) M8 (n = 140) Trt9 Var10 Ttr x Var11 <0.001 0.78 0.39 I.2 0.90abe 0.67abe ±0.14 II.3 0.68bac 0.26bac ±0.12 III.4 0.30cd 0.20cd ±0.14 IV.5 0.11d 0.07d ±0.14 6 e e K. 0.86 1.45 ±0.23 1 Jelentése ± SE (Standard Hiba). 2 QoI hatóanyagok. 3 QoI hatóanyagok és P. viticola elleni kiegészítő anyagok. 4 QoI hatóanyagok és E. necator elleni kiegészítő anyagok. 5 Gyártók által javasolt védekezési technológia. 6 Kezeletlen kontroll. 7 Olasz rizling GK 1. 8 Merlot CI 181. 9 Kezeléshatás; 10Fajta hatás; 11Kezelés és fajta hatás interakciója. abcde Az azonos oszlopok egymástól eltérő mutatói (P<0.05). n A felvételezést követő súlyozottan átlagolt ismétlések száma.
77
5. 1. 3. A 2010. évi vizsgálatok eredményei Számottevő különbséget tapasztaltunk a 2010-es évben a vizsgált fungicidcsoportok között. A vizsgálatba vont fajták (’Merlot CI 181’ és ’Olasz rizling GK 1’) fogékonysága közötti különbség is jobban kirajzolódott, mint az előző esztendőkben. A 2010-es évben a kezeletlen kontroll fertőzöttsége a 100%-os szintet július végére érte el. A tervezett permetezési intervallumok betartását negyban nehezítette a május végén érkezett nagy mennyiségű csapadék, melynek következtében – a permetelé lemosódását elkerülendő – hosszabb szünetet kellett tartanunk a 2. és a 3. permetezés között. Az önálló QoI-hatóanyagok (piraklostrobin (I.a.), azoxistorbin (I.b.) és trifloxistrobin (I.c.)) úgy az ’Olasz rizling GK 1’, mint a ’Merlot C1 181’ fajta esetében csak rövid ideig mutattak némi lisztharmat elleni hatékonyságot a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva, a tenyészidőszak végére pedig ez a kis különbség is eltűnt, 100%-os fertőzöttség alakult ki (26. ábra). Az ’Olasz rizling GK1’ esetében a teljes lisztharmat-borítottság már július hónapban, míg a ’Merlot CI 181’-es fajta esetében augusztus elején következett be. A 2008-as évtől a 2010-es év végéig a csoport hatékonysága nagymértékben csökkent.
78
26. ábra. Az I. csoport (a / piraklostrobin; b / azoxistrobin; c / trifloxistrobin) fertőzöttségének alakulása levélen a vizsgált fajták esetében a 2010. évben.
A
QoI-hatóanyagok
Plasmopara
viticola
elleni
hatóanyagokkal
kiegészített
kombinációi (a piraklostrobin + metiram (II.a.), az azoxistrobin + folpet (II.b.), a trifloxistrobin + cimoxanil (II.c.) és a cimoxanil + famoxadon (II.d.)) 2010-ben is hatékonyabbak voltak, a 100%-os fertőzöttségi szint az ezekkel permetezett parcellákban később alakult ki, mint az önálló strobilurinokkal permetezettekben. A fertőzöttség július–augusztus hónapokban érte el a 60%-os szintet, amikor a kezeletlen növények felületét már teljesen befedte a lisztharmat. A vizsgálatba vont két szőlőfajta esetében a kórfolyamat közel azonos ütemben zajlott le, a vegetáció végére mindkét fajta lombozata 100%-osan fertőződött (27. ábra).
79
27. ábra. A II. csoport (a/ piraklostrobin+metiram; b/ azoxistrobin+folpet; c/ trifloxistrobin+cimoxanil) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2010. évben. A peronoszpóra ellen és a speciális lisztharmatölő szerekkel kombinált QoI-fungicidek (a/ piraklostrobin + metiram +kén; b/ trifloxistrobin + cimoxanil + kén; c/ az azoxistrobin + folpet + penkonazol) használatakor a fertőzöttségi szint számottevően alacsonyabb volt , mint az előző csoportok alkalmazásánál (28. ábra). Míg az I. csoport esetében már a tenyészidőszak közepén 50%-os (vagy esetenként magasabb), a II. csoport esetében 25-30%os fertőzöttséget tapasztaltunk, addig a III. csoportnál csak 2,5-5%-os borítottság alakult ki, és a vegetáció végéig nem érte el az 50%-os szintet. A vizsgált fajták esetében a fertőzés üteme nem mutatott jelentős eltérést. A III. csoporton belül az azoxistrobin + folpet + penkonazol kombináció volt a leghatékonyabb a ’Merlot C1 181’ fajtát tekintve.
80
28. ábra. A III.csoport (a/ piraklostrobin + metiram +kén; b/ trifloxistrobin + cimoxanil + kén; c/ az azoxistrobin + folpet + penkonazol) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2010. évben.
A IV. csoportban, ahol a BASF (IV.a.), a Bayer (IV.b.) és a Syngenta (IV.c.) 2010-es évre ajánlott védekezési programját alkalmaztuk, kiváló lisztharmatölő hatást tapasztaltunk. A kombinációban és rotációban alkalmazott különböző készítmények megfelelő védelmet biztosítottak a lisztharmat ellen. A komplex technológiákkal permetezett parcellákban a vegetáció végére sem haladta meg a fertőzöttségi szint az 5%-os értéket (29. ábra).
81
29. ábra. A IV.csoport (a/ BASF; b/ Bayer; c/ Syngenta) fertőzöttségének alakulása levélen A., Olasz rizling; B., Merlot fajták esetében a 2010-es évben. Az adatok összesítése után elvégzett statisztikai elemzés során a szerhatékonysági vizsgálat eredményei egyértelműen kirajzolódtak. Az I. csoport vizsgálati értékei szignifikáns eltérést mutatnak a II., a III. és a IV. csoport vizsgálati értékeitől. A II. csoport értékei, bár szignifikánsan jobbak az I. csoportéinál, szignifikánsan gyengébbek azonban a III. és a IV. csoport értékeinél. A III. csoport vizsgálati eredményei nem mutatnak szignifikáns különbséget a IV. csoport eredményeitől, vagyis mindkét csoport megfelelő védelmet biztosított a lisztharmatfertőzésekkel szemben. Az I. csoport és a kezeletlen kontroll között sem mutatkozik szignifikáns különbség, ami a strobilurinok hatástalanságára utal (9. táblázat). 2010-ben tapasztaltuk a legnagyobb hatékonyságbeli különbségeket az egyes fungicidcsoportok között. 82
9. táblázat, A különböző fungicidcsoportokkal végzett védekezés hatékonysága a 2010. évben. 1 Fertőzöttségi szint Fix hatás Kezelések SE (P value =) OR7 (n = 140) M8 (n = 140) Trt9 Var10 Ttr x Var11 <0.001 0.17 0.93 I.2 1.98a 1.70a ±0.20 II.3 1.56b 1.07b ±0.17 4 c c III. 0.62 0.53 ±0.20 IV.5 0.18dc 0.07dc ±0.20 6 ea ea K. 2.49 2.03 ±0.34 1 Jelentése ± SE (Standard Hiba). 2 QoI hatóanyagok. 3 QoI hatóanyagok és P. viticola elleni kiegészítő anyagok. 4 QoI hatóanyagok és E. necator elleni kiegészítő anyagok. 5 Gyártók által javasolt védekezési technológia. 6 Kezeletlen kontroll. 7 Olasz rizling GK 1. 8 Merlot CI 181. 9 Kezeléshatás; 10Fajta hatás; 11Kezelés és fajta hatás interakciója. abcde Az azonos oszlopok eltérő mutatószámokkal (P<0.05). n A felvételezést követő súlyozottan átlagolt ismétlések száma.
83
5. 2. Az ültetvényben alkalmazott Erysiphe necator ellen hatásos QoI-hatóanyagok in vitro vizsgálatának eredményei 5. 2. 1. A QoI-rezisztencia molekuláris genetikai vizsgálatának eredményei 5. 2. 1. 1. A QoI-rezisztenciát okozó pontmutációt tartalmazó szekvencia az Erysiphe necatorban A citokróm bc1 gén pontmutációt tartalmazó szakaszát a Blumeria graminis NCBI (Nacional Centes for Biotechnology Information) és a DDGJ (DNA Data of Japan) adatabázisokban található szekvenciája alapján szaporítottuk fel az alábbi primerekkel (10. táblázat). A PCR reakciók során a pontmutációt tartalmazó 653 bp, 515 bp, 663 bp és 446 bp méretű termékeket kaptunk. A kapott fragmentumok közül a 653 bp méretű szakaszt választottuk ki PASA primerek kifejlesztéséhez. Ez a szakasz a pontmutáció előtt 215 bp valamint a pontmutáció után 437 bp hosszúságú szakaszokat tartalmazott. A méretkülönbségek belső primerek tervezését tették lehetővé a pontmutációra. Ez a pontmutáció az Erysiphe necatorban egy guanin (G) citozin (C) csere, ami egy glicin-alanin aminosav váltást okoz. 10. táblázat. A citokróm bc1 pontmutációt tartalmazó szakaszára tervezett primerek. Primer Párok
Primer szekvenciák
BluGRA124- BluGRA124 CBR3 CBR3
5'-GGATGATTAATACGTTACATACA-3' 5'-CCTAATAATTTATTAGGTATAGAT -3'
EriNec1 5'-GGTACAGTAATATTCATTTTAATGATGG-3' EriNec1EriNecPMR4 EriNecPMR4 5'-TTAGGTATAGATCTTARWGCATAG-3' CBF1ownCBF1own
CBF1own
5'-TATTATGCGDGATGTTAATAACGG-3'
CBF1own
5'-TTAGGTATAGATCTTARWGCATAG-3'
EriNec2PMR5
EriNec2
5'-GGCTACAGCATTCTTGGGTTATG-3'
PMR5
5'-ACTCCGGTACAATAGCAGCC-3'
Kapcs. Hőm: Kapcsolódási hőmérséklet. Fragm. hossz.: Fragmentum hosszúsága.
84
Kapcs. Fragm. Hőm. hossz 56 °C 653 bp 56 °C 515 bp 55 °C 663 bp 53 °C 446 bp
A pontmutációt tartalmazó 653 bp méretű fragmentumot négy vad és négy mutáns egyedben is szekvenáltuk. A szekvenálást megrendelt szolgáltatásként a Szegedi Biológiai Központ végezte el számunkra. A szekvenálás eredményeként kapott szekvenciákkal összetett illesztést végeztünk és egy kontig szekvenciát alkottunk meg (30. ábra) a DNA Baser 3.5 program segítségével.
TTAAACTACGGATCATACAAAGCACCAACAACATTAGTATGAACAATAGGTGTTG TAATATTTATATTAATGATGGCTACAGCTTTCCTAGGTTACGTTTTACCATACGGA CAAATGTCATTATGAGG/CAGCAACAGTTATTACTAACCTTAAGAGGGCTAAACCA TGAGTAGGACAAGATATAGTTGAATTTATATGAGGAGGTTTCTCTGTAAATAACG CAACTTTAAACAGATTTTTTGCATTACACTTTGGACTACCTTTTGGATTAACAGCA TTAGCATTAATGCACCTAATAGCATTACACGATAAGGCAGGGTCAGGTAACCCAC TAGGTGGTTCAGGTAACTACGATAAAATACCATTTGCTCCATACTTCATATTTAAA GAATTAATAACTATATTCCTATTTATCGGAAGATTATCTATGTTTGGATTCTTTATG CCCAATGGATTAGGAGATAGCGAAAATTATATTATAGCCAACCCAATGCAAACTC CACCTGCTATAGTACCAGAATGATATCTATTACCATTCTATGCTATAT
30. ábra. A citokróm bc1 gén pontmutációt tartalmazó gén kontig szekvenciája rezisztens szőlőlisztharmatban. A rezisztenciáért felelős „G/C„ nukleotid-csere kiemelve látható.
5. 2. 1. 2. A citokróm bc1 gén rezisztens és fogékony alléljainak megjelenése a vizsgálati mintákban A rezisztenciáért felelős pontmutációt tartalmazó régióra a kontig szekvencia alapján PASA primereket terveztünk (31. ábra). A primerek segítségével egyetlen multiplex PCR reakcióban kimutathatóak a fogékony és a rezisztens genotípusra jellemző fragmentumok.
85
31. ábra. A citokróm bc1 gén pontmutációt tartalmazó 653 bp-os szekvencia részlete és a tervezett PASA primerek szekvenciái. A rezisztenciáért felelős nukleotid-cserét vastag dőlt betűvel jelöltük. A 653 bp méretű termék a rezisztens és a szenzitív egyedekben is felszaporodott. A rezisztens genotípusra jellemző 206 bp méretű szakasz csak a rezisztens egyedeknél jelent meg (32. ábra).
86
32. ábra. A PASA primerekkel felszaporított termékek elektroforetogrammja. A rezisztens mintákban (OR AZ: Olasz rizling azoxistrobin; OR TRI: Olasz rizling trifloxistrobin; MR PIR: Merlot piraklostrobin; MR TRI: Merlot trifloxistrobin) felszaporodott a 653 bp-os régió és a rezisztensekre specifikus 206 bp-os fragmentum is. A szenzitív egyedekben (BER3. Balatonberény 3; BER4: Balatonberény 4; S5: Siófok 5; S6: Siófok 6) a 653 bp-os terméket kaptuk.
87
5. 3. Magyarország egyes borvidékeiről származó liszharmat minták in vitro vizsgálatának eredményei QoI-rezisztenciára. A Magyarország borvidékeiről gyűjtött mintákat az általunk tervezett PASA primerek segítségével elemeztük. Az elemzésekinél csak azokat a mintákat használtuk fel, melyek nagyobb számban maradtak meg a mintagyűjtést követően, valamit általános képet biztosítanak Magyarország borvidékeinek QoI-rezisztencia helyzetéről. 5. 3. 1. A citokróm bc1 gén rezisztens és fogékony alléljai magyarországi borvidékekről származó mintákban A citokróm bc1 gén rezisztens és fogékony alléljainak kimutatásához az általunk tervezett 5. 2.1.2.-ben leírt PASA primerek alkalmazásával végeztük el a PCR reakciót. A felszaporított termékeket a gélelektroforézis és géldokumentáció után 5 mintában dokumentáltuk a 206 bp-os rezisztens specifikus fragmentumot, és 3 mintában csak a 653 bpos fragmentumot mutattuk ki (33. ábra).
33. ábra. A Magyarországi borvidékekről származó minták PASA primerekkel felszaporított termékeinek elektroforetogrammja. A rezisztens mintákban (OR AZ: Olasz rizling azoxistrobin; 14B, 14C: Szekszárd; 8A, 8B: Eger) felszaporodott a 653 bp-os régió és a rezisztensekre specifikus 206 bp-os fragmentum is. A szenzitív egyedekben (S6: Siófok 6; 1A: Nagyrada; 20A: Sopron) a 653 bp-os terméket kaptuk. 88
6. Következtetések, javaslatok 6. 1. A szabadföldi vizsgálatok A szőlővédelmi gyakorlat – a minél egyszerűbb és költségtakarékosabb eljárásokra törekedvén – mindig is hajlott és hajlik mostanság is az egyoldalú szerhasználat felé. Ennek következményeként megjelentek a szabadföldi rezisztencia különböző típusai. A napjainkban kifejlesztett fungicid-hatóanyagok egyre inkább speciális hatáshelyűek (QoI, SDHI). Ezért az éppen aktuálisan leghatékonyabbnak ítélt (legújabb) hatóanyagok a helytelen alkalmazás következtében gyorsan, akár néhány éven belül hatástalanná válhatnak. Így a gyakorlati felhasználók egy része a fungicidrezisztenciát csak nagy károk árán tapasztalja meg, mivel nem kezelik megfelelő súllyal a készítmények rotációs és kombinációs alkalmazásának fontosságát. A Cserszegtomajon végzett szabadföldi kísérletekben három szezon során teszteltük a különféle QoI-fungicidek szőlőlisztharmat elleni hatékonyságát. E három esztendő során a QoI-hatóanyagokkal szemben rezisztenciát korábban nem mutató vizsgálati terület egyes részein az Erysiphe necator populációban egyértelműen kialakult a rezisztencia. Vizsgálataink során sikerült modelleznünk a szabadföldi rezisztencia kialakulásának folyamatát. Az általános szabadföldi rezisztencia jelenlétét már a második kísérleti évben igazoltuk az önálló QoI-hatóanyagokkal és ezek más hatóanyagokkal történő kombinációival végzett sorozatkezelések következményeként. . Mindezek alapján a strobilurinokkal éven belül vagy akár éveken keresztül blokkszerűen végzett permetezéseket teljesen hatástalannak ítéljük. Az önálló QoI-hatóanyagokkal (I. csoport)
permetezett kísérleti parcellákon a a
vizsgálati évek előrehaladtával szignifikánsan emelkedett a szabadföldi körülmények között rezisztenciát mutató szőlőlisztharmat-populáció aránya. Beigazolódott, hogy szükség van e hatóanyagok más típusú hatóanyagokkal való kombinálására és váltogatására, valamint a permetezési programok folyamatos megújítására. . A vizsgálat kezdetekor a önálló QoI-hatóanyagokat tartalmazó csoportban (I.) vártuk a legmagasabb fertőzöttségi szint kialakulását. A QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációinál (II.) feltételeztük, hogy kisebb mértékű, de 89
hasonló jelenséget fogunk tapasztalni. A QoI-hatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációinak lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítésénél (III.) már magasabb hatásfokú védelemre számítottunk. A teljeskörű védelmet viszont a gyártók komplex permetezési programjaitól vártuk. A vizsgálat során egyértelműen beigazolódott, hogy a sorozatban kipermetezett önálló QoI-hatóanyagok (I. csoport)
nem biztosítanak
védelemet a fertőzésekkel szemben. A leghatásosabbnak a gyártók által összeállított permetezési programok (IV. csoport) bizonyultak, míg a Plasmopara viticola és az Erysiphe necator ellen más hatóanyagokkal kombinált QoI-hatóanyagok blokkszerű alkalmazása (II. és III. csoport) átmenetet jelentett az előzőek között. A vizsgálati periódus végére azonban a II. csoport az I-es felé a III. csoport a IV-es felé közeledett.
6. 1. 1. Önálló QoI-hatóanyagok (I. csoport): A laboratóriumban elvégzett rezisztenciatesztek előtt az önálló QoI-hatóanyagokkal permetezett mintatereken már a 2008-as vegetációs időszak lezártával megállapítottuk az Erysiphe necator rezisztenciáját. E csoporton belül a piraklostrobin (I.a.) az azoxistrobin (I.b.) és a trifloxistrobin (I.c.) hatóanyagok egymáshoz viszonyított hatékonyságából nem lehetett egyértelmű következtetést levonni, mivel a területen a 2008-as vegetációs időszak végére kialakult
fertőzöttségi szint kifejezetten magas volt. A csoporton belül alkalmazott
hatóanyagok mindkét vizsgált fajta esetében közel azonos eredményeket adtak. Az önálló QoI-hatóanyagok és a kezeletlen kontroll között nem mutatkozott szignifikáns eltérés, mindkettő hatástalan volt. 2009-ben az egyes csoportok hatékonysága élesebben kirajzolódott a felvételezések során, mint a 2008-as vizsgálati évben.Ekkor is elmondhattuk, hogy az önálló QoIhatóanyagok nem biztosítottak védelmet a lisztharmatfertőzésekkel szemben. A kezeletlen parcellák és az önálló QoI-hatóanyagok (piraklostrobin, azoxistrobin, trifloxistrobin) között nem mutatkozott szignifikáns különbség. A hatóanyagok az előző évhez hasonlóan azonos értékeket adtak. A fertőzések hatása egyformán jelentkezett mindhárom hatóanyagnál mindkét vizsgált fajta esetében. Hatástalanságuk egyöntetűen kirajzolódott. Azonban a két csoport (önálló QoI-hatóanyagok és kezeletlen) hatékonyságának tüzetesebb vizsgálata alapján elmondhattuk, hogy minimális hatékonyságú volt a védekezés az önálló QoIhatóanyagokat tartalmazó csoportban, de érdemi eredménnyel nem járt, azaz növényvédelmi szempontból védelmet nem biztosított. 90
Az önálló QoI-csoport a 2010-es vizsgálati évben sem bizonyult hatékonynak. Az önálló QoI-hatóanyagokkal permetezett parcellákon a kezelések ellenére 100%-os fertőzöttségi szint alakult ki a vegetációs periódus végét megelőzően, a kezeletlen parcellák fertőzési ütemével szinte párhuzamosan. Az ’Olasz rizling GK1’ esetében a fertőzöttségi szint már július hónapban elérte az 5-ös értéket (75% fölötti fertőzöttség), míg a ’Merlot CI 181’-es fajta esetében ez csupán augusztus elején következett be. A kezeletlen csoport és az egyes hatóanyagok között nem volt szignifikáns különbség.
6. 1. 2. QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (II. csoport): Ebben a csoportban az I-es csoporthoz viszonyítva nem tapasztaltunk magasabb szintű védelmet, ami érthető is, hiszen a peronoszpóraölő hatóanyagok többsége a lisztharmat ellen hatástalan, vagy csak mellékhatással rendelkezik. A 2008-as vizsgálati évben statisztikailag ez a csoport is hatástalannak bizonyult, illetve alacsony szintű védelmet tapasztaltunk. A Quadris Maxszal és az Eclairrel permetezett parcellák a vegetáció végére csak 75%-ban, míg a Cabrio Toppal és Tanossal permetezettek 100%-ban fertőződtek. A Quadris Max jobb szereplése a benne levő folpet hatóanyag közismert lisztharmat elleni mellékhatásával magyarázható. 2009-ben ez a csoport hatékonyabb volt, , mint az önálló QoI-hatóanyagok. A csoporton belül azonban szignifikáns eltérés nem mutatkozott. A lisztharmatra kevésbé fogékony ’Merlot CI 181’ fajtában a kezelések 25%-kal jobb eredményt adtak, mint az ’Olasz rizling GK 1’-ben. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy alacsonyabb fertőzési nyomás mellett a peronoszpóraölő hatóanyagok lisztharmat elleni mellékhatása jobban érvényesül. A készítmények közül leghatásosabbnak a ’Merlot CI 181’ fajtánál a Cabrio Top bizonyult (5%os fertőzőttség a vegetáció végén), ugyanakkor a legkevésbé hatékony a Quadris Max volt az ’Olasz rizling GK 1’ fajtánál (75%-os fertőzöttség). A
QoI-hatóanyagok
Plasmopara
viticola
elleni
hatóanyagokkal
kiegészített
kombinációinak szőlőlisztharmat elleni hatékonysága 2010-ben már 20%-kal felülmúlta az önálló QoI-hatóanyagokét, de nem biztosítottak megfelelő védelmet a vegetáció végéig. A teljes (100%-os) lisztharmat-borítottság bekövetkeztét mintegy két héttel későbbre tolták az önálló QoI-hatóanyagoknál. A megelőző vizsgálati évekhez viszonyítva ebben az évben már szignifikáns különbség mutatkozott a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi és az önálló QoI-hatóanyagok között. A 91
készítmények ebben a kombinációs alkalmazásban csak időszakosan nyújtottak védelmet a lisztharmat ellen, hatásukat ki lehetett mutatni a vegetáció során. Hatékonyságuk azonban nem volt elegendő a teljes vegetációra kiható védelemhez.
92
6. 1. 3. A QoI-hatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációinak lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítése (III csoport): A 2008-as évben ez a csoport 50%-kal hatékonyabb lisztharmat elleni védelmet biztosított , mint az önálló QoI-hatóanyagok, illetve a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi. A csoportban a Cabrio Topot és az Eclairt Kumulus S-el, míg a Quadris Maxot Topas 100 EC-vel egészítettük ki. Az első vizsgálati évben mindkét szőlőfajta esetében megállapítottuk, hogy a csoport hatásossága felülmúlja a már említett önálló QoI-hatóanyagok és a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációiét. A csoporton belüli hatékonyságot tekintve szignifikáns eltérést ugyan nem mutattak az egyes kombinációk, de hatásosságukban mutatkozott eltérés. Mind az ’Olasz rizling GK 1’, mind a ’Merlot CI 181’ fajta esetében elmondható volt, hogy a Quadris Max és Topas kombinációja 5-15 %-kal gyengébb védelmet bizosított a Cabrio Top + Kumulus S és az Eclair + Kumulus S kombinációkkal szemben. 2009-ben ez a csoport az önálló QoI-hatóanyagoknál 75%-kal, míg a QoI-hatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációihoz képest 50%-kal hatékonyabbnak bizonyult. A különbség szignifikáns volt.
Ez arra utal, hogy olyan
szőlőültetvényekben, ahol magas az Erysiphe necator QoI-fungicidekkel szembeni rezisztenciájának
szintje,
a
strobilurinokat
mindenképpen
más
hatásmechanizmusú
lisztharmatölő szerekkel ajánlatos kombinálni a kielégítő védelem érdekében. A csoporton belül
nem tapasztaltunk szignifikáns eltéréseket az egyes kezelések
között, a szerkombinációk tehát nagyjából azonos védelmet biztosítottak. A Cabrio Top + Kumulus S kombináció azonban a ’Merlot CI 181’ fajta esetében 10%-kal eredményesebb védelmet biztosított a másik háromnál. A 2010-es vizsgálati évben a QoI-hatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációi lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítésénekhatékonysága az önálló QoI-hatóanyaghoz képest négyszer, míg a QoI-ok peronoszpóra ellen kiegészített csoportjához képest háromszor nagyobb volt. A szignifikáns különbségek egyértelműen megmutatkoztak. A csoport hatékonysága megközelítette a gyártók komplex védekezési programjának hatékonyságát. A fertőzöttségi szint nem haladta meg a 20%-ot. A kén (Kumulus S) és a penkonazol (Topas 100 EC) nagyjából azonos hatékonyságú kombinációs partnerei voltak a QoI-fungicideknek. A gyakorlat ugyanakkor a Topast többre tartja a kénnél a korai bogyófertőzés elhárítása szempontjából, és mi is többet vártunk tőle. 93
Kísérletünkben azonban nem a bogyók, hanem a levelek fertőzöttségét értékeltük, és itt nem volt számottevő különbség köztük. Lombvédelemre tehát a kén is elegendő a QoI-fungicidek mellé. Bár a szőlővédelem szempontjából a fürtök védelme a legfontosabb, az egyértelmű fertőzöttséget
gyorsan
a
leveleken
lehet
megállapítani.
Vizsgálatainknál
ezért
a
levélfertőzöttséget követtük nyomon. 6. 1. 4. A gyártók komplex permetezési programjai (IV. csoport): 2008-ban a gyártók komplex permetezési programjainak hatékonysága lényegesen felülmúlta a többi csoportét. A fertőzöttség mértéke ebben a csoportban volt az egész vegetáció során a legalacsonyabb. Az egyes gyártói technológiák között ugyanakkor nem mutatkozott szignifikáns különbség. Közel azonos védekezési eredményeket kaptunk mindkét szőlőfajta esetében. A csoporton belül legalacsonyabb hatákonyságú az ’Olasz rizling GK1’ fajta esetében a Syngenta ajánlata volt. A 2009-es évben is a gyártók komplex permetezési programjai bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek alakalmazásakor a fertőzés mértéke a vegetáció végére sem érte el az 5%-os szintet. A ’Merlot CI 181’ fajta esetében mindhárom cég technológiájaazonos eredményt adott. Az ’Olasz rizling GK 1’ esetében azonban eltérések mutatkoztak. A tapasztalt különbségek szignifikáns eredményeket nem mutattak, a védekezés között statisztikailag igazolt különbség nem volt. A legjobb eredményt a BASF permetezési programja adta, legkevésbé hatékonynak pedig a Syngenta programja bizonyult, az eltérés 5%-os volt. A 2010-es évben a gyártók komplex permetezési programjaieredményesen megóvták a szőlőt a lisztharmattól. Ebben a vizsgálati évben leghatékonyabbnak a Bayer permetezési programja bizonyult. A vegetáció végén fertőzésmentesek voltak a parcellák mindkét szőlőfajta esetében. Legkevésbé hatékony a csoporton belül a BASF programja volt, de a fertőzöttség mértéke ennél sem haladta meg a 2%-ot A három év eredményei alapján beigazolódott, hogy a QoI-rezisztencia fennállásakor a strobilurinokat ajánlatos más hatásmechanizmusú lisztharmatölő szerekkel kombinációban, illetve azokkal váltogatva használni. Azok a komplex technológiák szerepeltek legjobban, amelyekben ezeket a szempontokat messzemenően figyelembe vették. Ahol viszont kevésbé voltak tekintettel e szempontokra (lásd a Syngenta technológiáját 2008-ban és 2009-ben), ott gyengébb lett az eredmény.
94
Összeségében elmondható, hogy az önálló QoI-hatóanyagok csoportja (I.), a QoIhatóanyagok Plasmopara viticola elleni hatóanyagokkal kiegészített kombinációi (II.) és a kezeletlen kontroll a lisztharmat elleni hatékonyság tekintetében szignifikánsan alulmaradtak a QoI-hatóanyagok és a Plasmopara viticola elleni hatóanyagok kombinációinak lisztharmatölő hatóanyagokkal való kiegészítése (III.) és a gyártók komplex permetezési programjait (IV.) magába foglaló csoportokkal szemben. A 2008-as év eredményeit tekintve nem csak a szabadföldi tapasztalatok, hanem a statisztikai számítások is igazolták, hogy a korábbi üzemi védekezések során semmi jelét nem mutató tolerancia megjelent a területen. A 2009-es évben az előző vizsgálati év tapasztalatait felhasználva megemeltük a kezelésekben alkalmazott hatóanyagok tömegkoncentrációját/ dózisát. Az emelés célja a csoportok jobb elkülönülése és a rezisztencia más csoportokon belüli esetleges megjelenésének egyértelmübb igazolása volt. A védekezések hatékonysága az előző évihez képest hasonlóságot mutatott, azonban az évjárathatás miatt némi eltolódást tapasztaltunk. A 2008-as és a 2009-es év eredményeit összehasonlítva megállapítható a kezelési csoportok statisztikai szinten is jobb elkülöníthetősége. Ez a rezisztenciaszint emelkedését jelenti a vizsgálati területen, az előző vegetációs periódushoz képest. Az egyes csoportokban végzett kezelések tehát jobban elkülönültek a 2008-as évhez viszonyítva. A határvonal az egyes csoportok között élesebben kirajzolódott, ami a rezisztencia erősödő jelenlétét mutatta. A 2010-es évben továbbra is az emelt tömegkoncentrációjú/ dózisú permetezéseket alkalmaztuk a permetezések során, mivel a 2009-es év eredményei a rezisztencia és a csoporthatás jobb elkülöníthetőségét mutatta. A vizsgált évek során megállapítottuk, hogy a kombináció nélkül alkalmazott kizárólagosan strobilurin hatóanyagokat tartalmazó kezelési csoport (I.) hatóanyagai önállóan nem nyújtanak megfelelő védelmet az ültetvényben történő védekezések esetében. Ennek oka a területen jelen lévő rezisztens törzsek kiszelektálódásában keresendő. Legtöbb esetben a a G143 gén mutációjához köthető a szelekció gyors lefolyása. Ha a rezisztenciaszint magas, az akár több százszoros rezisztenciafaktor-értékkel és teljes hatástalansággal járhat. A rezisztencia kialakulását a 329. G / C nukleotid cseréje okozza, ennek eredményeként tapasztalható a szabadföldi hatástalanság. A hároméves szabadföldi vizsgálatunk során különböző QoI-hatóanyagokat és vegyszereket teszteltünk az Erysiphe necator ellen. A vizsgálati évek alatt a rendszeres permetezés hatására potenciális QoI-rezisztens vonalak jelentek meg a vizsgálati területen. A rezisztencia kialakulása a tesztelt hatóanyagcsoportra sokkal gyorsabban alakult ki mint, az SDHI-fungicidek csoportja ellen annak ellenére, hogy mindkettő az egyhatáshelyű gombaölő szerek közé tertozik. (Scheinpflug 1988; Tiemann és mtsai 1997). A rezisztencia a legtöbb 95
esetben akkor jelent meg, amikor azonos vegyszereket használtak éveken keresztül (Steva és Clerjeau, 1990; Redl és Steinkeller, 1996; Halleen és Holz, 2001; Miller és Gubler, 2004; Wong és Wilcox, 2002). Eredményeink megmutatták, hogy akár két-három év alatt a QoIhatóanyagokkal történő sorozatkezelés elegendő lehet a rezisztens törzsek megjelenéséhez. A legtöbb E. necator QoI-hatóanyag elleni rezisztenciáról megjelent közlemény abból a megállapításból indul ki, hogy rezisztens törzseket találtak (Fernandez-Ortuno és mtsai 2008; Ishii és mtsai 2001). Azonban a szabadföldi vizsgálataink megmutatták mi vezethet a rezisztencia kialakulásához. A QoI-hatóanyagok kombinációja penkonazollal és kénnel lelassíthatja a rezisztencia kialakulását (II. csoport). Steva (1992) észrevételeit a triadimenol és a kén közötti antagonizmussal kapcsolatban, mi nem tapasztaltunk a QoI-hatóanyagok és a kén esetében. A Plasmopara viticola elleni kombinációk (II. csoport) nem csökkentették a rezisztenciakialakulás esélyét. A gyártók által javasolt technológiák mindhárom vizsgálati évben megfelelő védelmet nyújtottak a lisztharmatfertőzésekkel szemben. A technológiai javaslatokban a vegyszerek és hatóanyagok kombinálva illetve rotációban kerültek felhasználásra, így a területen megjelent rezisztens törzsek ellenére is magas hatékonyságot adtak. Ezek alapján a gyártói javaslatok követése a célszerű, azaz a QoI-fungicidekkel végzettpermetezések száma maximum 25-30%lehet egy adott szezonban. Egyetértünk a FRAC
(1997)
megállapításával,
miszerint
a
QoI-kezeléseket
hatásmechanizmusú gombaölő szeres kezeléseknek kell követnie.
96
mindenképpen
más
6. 2. A szőlőlisztharmat QoI-rezisztenciájának molekuláris genetikai háttere. QoI-rezisztenciát 23 kórokozónál állapitották meg (Fraaije és mtsai 2005; Kim és mtsai 2003), melyek között négy lisztharmatfaj szerepel: a Blumeria graminis f. sp. tritici (Fraaije és mtsai 2002), a B. graminis f. sp. hordei, a S. fuliginea és az Erysiphe necator. A B. graminis- ben található pontmutációt tartalmazó citokróm bc1 gén szekvenciájára tervezett primerek segítségével az E. necator-ban is ki tudtuk mutatni a gén pontmutációt tartalmazó 653 bp-os szakaszát, majd a szekvenálás eredményei alapján azt is, hogy a QoIrezisztenciát az E. necator-ban is a G C pontmutáció okozza. A rezisztens és a szenzitív allélokat hordozó egyedek elkülönítésére egy gyors PCR alapú módszert dolgoztunk ki, PASA primerek tervezésével. A PCR reakció segítségével el tudtuk különíteni a rezisztens és a szenzitív allélokat tartalmazó egyedeket. A rezisztens egyedekben a szenzitív egyedekre jellemző fragmentumot is ki tudtuk mutatni, ez alapján arra tudunk következtetni, hogy a rezisztens egyedekben a citokróm bc1 gén heteroplazmásan van jelen. Az általunk kifejlesztett PASA primerek alkalmazásával a QoI-rezisztencia nagy mintaszám esetén is gyorsan kimutatható. Továbbá a módszer segítségével a rezisztens és szenzitív egyedek egyértelműen elkülöníthetőek. A nagyüzemek védekezési programjaiban egyre nagyobb szerepet kapnak a felszívódó hatóanyagok. Költséghatékonysági megfontolás alapján, a hatóanyagoknak a munkaerő hiányát kell kompenzálniuk azáltal, hogy egyre nagyobb időintervallumokat áthidalva kell védelmet nyújtaniuk a permetezések között. Az egyre hosszabb permetezési időközök miatt az Erysiphe necator rezisztens telepeinek megjelenése ilyen esetekben nagytermésveszteséget okozhat. Az általunk kidolgozott gyors rezisztenciateszt segítségével hatékonyabbá és biztonságosabbá tehetjük a nagyüzemi szőlőültetvényekben történő védekezést, mivel a teszt segítségével akár vegetációs időn belül (két permetezés között) ki tudjuk mutatni az esetlegesen megjelenő rezisztenciát hordozó mutáns típusokat. Az elvégzett gyorsteszt segítségével kiküszöbölhetővé válik a rezisztens egyedek számának növekedése az ültetvényben, mivel a rezisztencia kimutatása után azonnal megváltoztathatóak a permetezési program további lépései. Kihagyva ezáltal a QoI-hatóanyagokat a további védekezésekből, más hatásmechanizmusú szereket alkalmazva. Az elvégzett teszt eredményét figyelembevéve optimalizálhatóvá válik a vegetáción belül a gombaölö szerekre fordított költség, kiküszöbölhető a hatástalanságból fakadó anyagi veszteség mind a termék (szőlő) előállításában, mind a ráfordított eszközök (fungicidek) esetében is.
97
7. Összefoglalás A világ szőlőtermő területei folyamatos változásban vannak. Míg Európában a túltermelés miatt termelési és telepítési korlátozásokat vezettek be, addig a Föld másik felén folyamatos telepítéseknek lehetünk tanúi. Az újvilági borvidékek nagy részét már a modern, fejlett technológiák felhasználásával alakították ki, és a legkorszerűbb elvek alapján, nagy költséghatékonysággal üzemeltetik. Az üzemeltetés egyik alapköve a védekezési eljárások alkalmazása. Földrésztől függetlenül a szőlő legfontosabb kórokozói mindenhol megjelennek, és az ellenük való védekezés kötelező érvénye napirendre kerül. Az Erysiphe necator, a Plasmopara viticola és a Botrytis cinerea kártétele tekinthető a szőlőtermesztés szempontjából legkiemeltebb tényezőnek. Ezek közül is a lisztharmatgomba a legveszélyesebb, hiszen ahol a kórokozó fertőzésének feltételei adottak, ott a teljes vegetáció során folyamatos fertőzési nyomás alakulhat ki. A világban a legtöbb védekezést az E. necator ellen végzik, s ennek következtében a felhasználható hatóanyagok tárháza véges. A gyártók globális szinten mindenhol ugyanazokat a hatóanyagokat javasolják a kórokozó ellen, csak kereskedelmi nevük tér el az egyes országokban. Az elmúlt évek változékony időjárásának hatására hazánkban nagymértékben felerősödtek az egyes kórokozók által okozott károk. A károkért azonban nemcsak a megváltozott időjárási hatások, hanem az egyes vegyszerek, hiányos, helytelen alkalmazása és az ennek következményeként kialakult fungicidrezisztencia is felelősek. A helytelenül alkalmazott növényvédelmi technológiák és az okszerűtlenül felhasznált vegyszerek nagymértékben befolyásolhatják az egyes kórokozók által okozott járványok kialakulását és erejét. A kórokozók elleni védekezés, a napjainkban tapasztalható és a nem túl távoli jövőben várható nagyarányú népességnövekedés miatt, kiemelt szerephez jut. A termőterület mérete nem növekszik, így a meglévő területeknek kell biztosítaniuk az emberi szükségletek számára elegendő élelmiszert. Vizsgálataink megkezdésekor célul tűztük ki, hogy az Erysiphe necator QoIfungicidekkel szembeni rezisztenciája kialakulásának folyamatát szabadföldi körülmények között figyeljük meg olyan szőlőültetvényekben, ahol azt előzőleg még nem tapasztalták. Ennek érdekében Cserszegtomajon két szabadföldi kísérletet állítottunk be különböző szőlőfajtákban, és a hároméves vizsgálat során számos QoI-hatóanyag, szerkombináció és komplex permetezési program szőlőlisztharmat elleni hatékonyságát, illetve hatékonyságának változását felmértük. A kisparcellás kísérletek első évében, 2008-ban hét alkalommal 98
védekeztünk a szőlőlisztharmat ellen. A permetezések számát 2009-ben és 2010-ben nyolcra emeltük, a kísérleti terület méretét viszont – a fokozódó lisztharmatkár miatt – csökkentettük. A szőlőlisztharmat elleni hatékonyság tekintetében a ‘Merlot CI 181’ és az ’Olasz rizlig GK 1’ fajtákban beállított kísérletek között szignifikáns különbség nem mutatkozott, ugyanakkor az alkalmazott QoI-hatóanyagok, a szerkombinációk és a komplex permetezési programok között szignifikáns különbségeket tapasztaltunk. Az önálló QoI-fungicidekkel végzett permetezések minimális hatást vagy abszolút hatástalanságot mutattak, eredményeik nem különböztek szignifikánsan a kezeletlen kontrollétól. Ez arra enged következtetni, hogy a vizsgálati területen az Erysiphe necator populációja rezisztens a QoI-hatóanyagokkal szemben. A QoI-fungicidek más lisztharmatölő szerekkel összeállítottt
kombinációi
szignifikánsan
jobbnak
bizonyultak
a
kezeletlen
kontrollnál.legjobban pedig a gyártók által összeállított permetezési programok szerepeltek, ahol a QoI-fungicideket csak korlátozott számban, más hatásmechanizmusú lisztharmatölő szerekkel kombinálva, ill. azokkal váltogatva használtuk. Volt olyan kezelés közöttük, ahol lisztharmatfertőzés egyáltalán nem jelentkezett. Az eredmények azt mutatják, hogy a QoI-hatóanyagok blokkban történő alkalmazása növelte a QoI-rezisztencia szintjét a gombapopulációban, ami arra figyelmeztet, hogy a jövőben a technológiai javaslatok figyelmen kívül hagyása a QoI-rezisztencia további erősödését eredményezheti Magyarországon. Szabadföldi vizsgálatainkkal sikerült egy olyan modell-rendszert kidolgozni, mellyel viszonylag rövid idő alatt stabilan meg tudjuk állapítani a rezisztens populációk jelenlétét. A modell-rendszer segítségével az ültetvényben kapott eredmények alátámasztására olyan genetikai eljárást dolgoztunk ki, amellyel a megjelent populáció rezisztenciája egyértelműen megállapítható. A növényvédelmi eljárásokba bevezetett és fejlesztések után bevezetésre kerülő hatóanyagok kapcsán sem elhanyagolható a szakszerű alkalmazás betartása. Azon hatóanyagcsoportok, melyek egy hatáshellyel rendelkeznek, a rezisztencia kialakulása szempontjából mindig is a kiemelt kockázatú besorolást kapják. Napjainkban ilyen csoport az SDHI-hatóanyagok
csoportja.
Modell-rendszerünk
alkalmazásával
ezen
csoport
rezisztenciavizsgálata is lehetővé válik csakúgy, mint (a genetikai eljárásunk minimális módosításával) az esetlegesen kialakult fungicidrezisztencia meglétének alátámasztása is.
99
8. Új tudományos eredmények 1. A QoI-hatóanyagok egyoldalú használata révén kialakuló rezisztenciamechanizmus tanulmányozására modell-rendszert dolgoztunk ki. 2. Molekuláris genetikai gyorsteszt kifejlesztése a QoI-fungicidekkel és azok homológjaival szemben rezisztens lisztharmattörzsek szabadföldi megjelenésének igazolására. 3. A kifejlesztett gyorsteszt alkalmazása a szabadföldi kísérletben előforduló rezisztens lisztharmattörzsek kimutatására. 4. A genetikai gyorsteszt alkalmazásával QoI-hatóanyagokra rezisztens Erysiphe necator törzsek jelenlétét mutattuk ki Magyarország borvidékei közül a Cserszegtomajiborvidéken, valamint korábban már QoI-fungicid rezisztenciára utaló jeleket mutató Szekszárdi és Egri-borvidékek ültetvényeiben. ezzel a gyakorlati használhatóságát bizonyítottuk az új módszernek. 5. Az egyoldalú kezelések hatására kialakuló rezisztenciát megelőző szőlővédelmi technológiák megalapozása, hátterének bemutatása. 6. Az E. necator ellen felhasználható hatóanyagcsoportok közötti hatékonyságbelikülönbségek igazolása. A rezisztencia-kialakulás folyamatának magyarázata.
100
New Scientific Results 1. We worked out a model system for studying resistance mechanism which develops as a result of one-sided use of QoI active ingredients.
2. Development of molecular genetic quick test for proving the presence of powdery mildew phyla resistant for QoI fungicides and similar ones in open field conditions.
3. Application of the quick test for proving the presence of resistant powdery mildew phyla in open field conditions.
4. We proved the presence of Erysiphe necator phyla resistant to QoI active ingredients in Cserszegtomaj vine region, Szekszárd and Eger vine regions, where signs of QoI fungicide resistance were detected earlier in the vineyards, in Hungary. As a result of this, we proved the usability of the new method.
5. Establishment of preventive vine protection technologies of resistance developing as a result of one-sided use, presentation of its background.
6. Proving efficiency differences between the groups of registered active ingredients used against E. necator. Explaining the process of the development of resistance.
101
9. Függelék
102
F. 1. Felhasznált irodalmi források jegyzéke 1.
Agrios, G. N. (2005): Planthology 5th edition. Elsevier, Amsterdam The Netherlands.
2.
Albertini, C., Gredt, M. and Leroux, P. (1999): Mutations of the β-tubulin gene associated with different phenotypes of bezimidazole resistance in the cereal eyespot fungi Tapesia yallundae and Tapesia acutormis. Pesticide Biochemistry and Physiology, 64: 17-23.
3.
Anke, T. (1995): The antifungal strobilurins and their possible ecological role. Canadian Journal of Botany, 73 (Suppl. 1): S940-945.
4.
Anke, T., Oberwinkler, F., Steglich, W. and Schramm, G. (1977): The strobilurins New antifungal antibiotics from the basidiomycete Strobilurus tenacellus. The Journal of Antibiotics. 30:806-810.
5.
Anonym (1987): Workshop on fungicide-resistance testing methods, Changing (CH), 1986; EPPO Publications, series B 89, Paris, 38.
6.
Anonymous (1998): Strobilurin-resistant mildew found in Germany. AGROW 318:11.
7.
Aoyama, Y., Nishiro, M., Gotoh, O., Imaoka, S., Funae, T., Kurosawa, N., Horiuchi, T. and Yoshida, Y. (1996): Sterol 14-demethylase P450 (P45014dm) is one of the most anciend and conserved P450 species. The Journal of Biochemistry. 119: 926-933.
8.
Arnaud, G. and Arnaud, M. (1931): Traité de pathologie végétale. I. Encyclopédie Mycologique III. Paul. Lechevalier et Fils, Paris.
9.
Ashida, J. (1965): Adaptaction of fungi to metal toxicants. Phytopathology 3:153.
10.
Avila-Adame, C. and Köller, W. (2003): Caracterization of spontaneous mutants of Magnaporthe grisea expressing stable resistance to the Qo-Inhibiting fungicide 103
azoxystrobin. Current Genetics, 42: 332-338. 11.
Bakonyi K. és Kocsis L. (2006): Két évszázad az oktatás és kutatás szolgálatában. PEGMK Központi Könyvtár és Levéltár, Keszthely.
12.
Baranyi T. és Csete S. (1999): Szőlő lisztharmat elleni védekezési kísérletek Mádon. Gyakorlati Agrofórum, 10 (8): 41-43.
13.
Barra I. (1961): Megelőző védekezés a szőlőlisztharmat ellen ventillált kénporral és színes kénes szerekkel. Kertészet és Szőlészet, 10. [6.]: 19-20.
14.
Barra I. (1962): Korszerű védekezés szőlő peronoszpóra és lisztharmat ellen. A Szőlészeti Kutató Intézet kutatási eredményei, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 43-47.
15.
Bartlett, D. W., Clough, J. M., Godwin, J. R., Hall, A. A., Hamer, M. and ParrDobrzanski, R. (2002): The strobilurin fungicides. Pest Managment Science, 58: 649662.
16.
Bäumler, S., Felsenstein, F. G. and Schwarz, G. (2003): CAPS and DHPLC analysis of a single nucleotide polymorphism in the cytochrome b gene conferring resistance to strobilurins in field isolates of Blumeria gramminis f. sp. hordei Journal of Phytopathology 151: 149-152.
17.
Becker, W. F., Von Jagow, G., Anke, T. and Steglich, W. (1981): Oudemansin, strobilurin a, strobilurin b, and myxothiazole: New inhibitors of the BC1 segment of the respiratory chain with an e- -methoxyacrylate system as common structural element. FEBS Lett., 132 : 329- 333.
18.
Blumer, S. (1933): Die Erysiphaceen Mitteleuropas. Beitr. Krypt. Flora Schweiz. 7. [1]. 1-483.
19.
Botstein, D., White, R. L., Skolnick, M. and Davis, R. W. (1980): Construction of a genetic linkage map in man using restriction fragment length polymorphisms. The American Journal of Human Genetics. 32: 314–331.
104
20.
Boubals, D. (1961): Étude des causes de la résistance des Vitacées a l’ Oidium de la Vigne-Unicula necator (Schw.) Burr. – et de leur mode de transmission héréditaire. Ann Amélior, Plantes, 11.[4.] 401-500.
21.
Brandt, U. and Trumpower, B. L. (1994): The proton motive Q cycle in mitochondria and bacterial. Critical Reviews in Biochemistry and Molecular Biology, 29: 165-197.
22.
Brasseur, G., Saribas, A. S. and Daldal, F. (1996): A compilation of mutations located in the cytochrome b submint of the bacterial and mitochondrial bc1 complex. Biochemistry and Biophysiology Acta, 1275: 61.
23.
Braun, U. and Takamatsu, S. (2000): Phylogeny of Erysiphe, Microsphaera, Unicula (Erysipheae) and Cystotheca, Podosphaera, Sphaerotheca (Cystotheceae) inferred from rDNA ITS sequences – some taxonomic consequences. Schlechtendalia, 4: 1-33.
24.
Braun, U., Cook, R. T. A., Inman, A. J. and Shin, H.-D. (2002): The taxonomy of the powdery mildew fungi. In: Bélanger, R. R., Bushnell, W. R., Dik, A.J. and Carver , T., L. W. (eds): The Powdery Mlidews: A Comprehensive Treatise. American Phytopathological Society, St. Paul, USA, 13-55.
25.
Brebion, G. (1951): La culture de l Unicula necator sur feuilles isolée de vigne. Bull. Soe. Bot. Fr., 98. 161-165.
26.
Brent, K. J. (1995): Fungicide resistance in crop pathogens: How can it be managed? FRAC Monograph No. 1. GIFAP Brussels, 48 pp.
27.
Brent, K. J. and Hollomon, D. W. (1998): Fungicide resistance: The assessment of risk FRAC Monograph No. 2 GCPF Brussels, 48 pp.
28.
Brent, K. J. and Hollomon, D. W.(2007): Fungicide resistance: The Assessment of risk, FRAC Monograph No. 2, 2nd revised edition. GIFAP, Brussels, Belgium.
29.
Brovn, J. K. M., Jessop, A. C., Thomas, S. and Rezanoor, H. N. (1992): Genetic control of the response of Erysiphe gramminis f. sp. hordei to ethirimol and triadimenol. Plant Pathology 41: 126-135. 105
30.
Brunelli, A., Collina, M. and Guerrini, P. (2002): La resistance de Plasmopara viticola aux fungicides QoI en Italie. Ann 7th Int. Conf. on Plant Diseases, Tours, CD ROM.
31.
Buchenauer, H. and Hellwald, K.-H., (1985): Resistence of Erysiphe graminis on barley and weat to sterol C-14-demethilation inhibitors, EPPO Bulletin, 15: 459-466.
32.
Bulit, J. and Lafon, R. (1978): Powdery mildew of the vine. In: Spencer, D. M. (ed.): The powdery mildews. Academic Press, London, 525-548.
33.
Byrd, A. D., Schardl, C. L., Songlin, P. J., Mogen, K. L. and Siegel, M. R. (1990): The β-tubulin gene of Epichloe typhina from perennial pryegras (Lolium perenne). Current Genetics, 18: 347-354.
34.
Chen, W.-J., Delmotte, F., Richard-Cervera, S., Douence, L., Greif, C. and CoiroCostet, M.-F. (2007): At least two origins of fungicide resistance in grapevine downy mildew populations. Applied and Environmental Microbiology, 5162-5172.
35.
Clough, J. M., Fraine, P. J. de, Fraser, T. E. M. and Godfrey, C. R. A. (1992): Fungicidal β-methoxyacrylates: From natural products to novel synthetic agricultural fungicides. In: Synthesis and Chemistry of Agrochemicals III. D. R. Baker, J. G. Fenyes, and J. J. Steffens, (eds.) ACS Symposium Series 504, 372-381.
36.
Clough, J. M. and Godfrey, C. R. A. (1998): The strobilurin fungicides, in Fugicidal Activity: Chemical and Biological Approaches to Plant Protection, ed. by Huston, D., and Miyamoto J. Jhon Wiley & Sons, Ltd, Chichester, UK, pp 109-148.
37.
Cortesi, P., Bisiach, M., Ricciolini, M. and Gadoury, D. M. (1997): Cleistothecia of Uncinula necator –an additional source of inoculum in Italian vineyards. Plant Disease 81: 922-926.
38.
Csepregi P. és Zilai J. (1988): Szőlőfajta ismeret és használat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
106
39.
Csorba Z. és Berend I. (1965): Ascomycetes. In: Ubrizsy, G. (szerk.): Növénykórtan II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 97-318.
40.
Date, H., Kataoka, E., Tanina, K., Sasaki, S., Inoue, K., Nasu, H. and Kasuyama, S. (2004): Sensitivity of Corynespora cassiicola, causal agent of Corynespora leaf spot of cucumber, to thiophanate-methil, diethofencarb and azoxystrobin. Japan Journal of Phythopathology 70: 10-13. (In Japanese with English abstract)
41.
Dekker, J. (1972): Resistance. In: Marsh, R. W. (ed.) 1972, Systemic Fungicides, Longman, London, 156-174.
42.
Dekker, J. (1995): Development of resistance to modern fungicides and strategies for its avoidance. Pages 23-38 In: Modern Selective Fungicides Properties, Applications, Mechanisms of Action. H. Lyr, (ed.) Gustav Fisher Verlag, New York.
43.
Delp, C. J. (1953): Some environmental factors which influence the development of the grape powdery mildew fungus Unicula necator (Schw.) Burr. Dissertation. University of California.
44.
Delp, C. J. (1954): Effect of temperature and humidity on the grape powdery mildew fungus. Phytopathology, 44, 615-626.
45.
De Waard, M. A. (1994): Resistance to fungicides which inhibit sterol 14αdemethylation, an historical perspetive. In: Heaney, S., Slawson, D., Hollomon, D. W., Schmith, M., Russels, T. E., Parry, D. W. (eds.) Fungicide Resistance. BCPC Monogarph 60, Surrey 3-10.
46.
De Waard, M. A. (1996): Molecular genetic of resistance in fugi to azole fungicides. ACS Symposium Series, 645: 62-71.
47.
De Waard, M. A., Van Nistelrooy, J. G. M., Langeveld, C. R., Van Kan, J. A. L. and Del-Sorbo, G. (1995): Multidrug resistance in filamentous fungi. In: Lyr, H., Rossell, P. E., Sisler, H. D. (Eds), Modern fungicides and Antifungal Compounds 11th International Symposium. Anthenaeum Press, 293-300.
107
48.
Délye, C. and Corio-Costet, M. F., (1998): Origin of primary infections of grape by Uncinula necator: RAPD analysis discriminates two biotypes. Mycological Research 102: 238-288
49.
Délye, C., Bousset, L. and Corio-Costet, M. F., (1998): PCR cloning and detection of point mutations in the eburicol 14α-demethylase (CYP51) gene from Erysiphe gramminis f.sp. hordei, a „recalcitrant” fungus. Current Genetics, 34: 399-403.
50.
Délye, C., Corio-Costet, M. F. and Laigret, F. (1997a): RAPD analysis provides insight into the biology and epidemiology of Uncinula necator. Phytopathology 87: 670-677.
51.
Délye, C., Laigret, F. and Corio-Costet, M. F. (1997b): Cloning and sequence analysis of the eburicol 14α-demethylase gene of the obligate biotrophic grape powdery mildew fungus. Gene 195: 29-33.
52.
Délye, C., Ronchi, V., Laigret, F. and Corio-Costet, M. F. (1997c): A mutation in the 14α-demethylase gene of Uncinula necator that correlates with high levels of resistance to a sterol biosynthesis inhibitor. Appelied and Environmental Microbiology. 63: 2966-2970.
53.
Délye, C., Ronchi, V., Laigret, F. and Corio-Costet, M. F. (1999): Nested allele specific PCR primers distinguish genetic groups of Uncinula necator. Appelied and Environmental Microbiology. 65: 3950-3954.
54.
Diehl, H. J. and Heintz, C. (1987): Studies on the generative reproduction of grapvine powdery mildew (Uncinula necator (Schw). Burr.). Vitis 26: 114-122.
55.
Di Rago, J.-P., Coppée, J.-Y. and Colson, A.-M. (1989): Molecular basis for resistance to myxothiazol, mucidin (strobilurin A), and stigmatellin. Journal of Biology and Chemistry 264, 14543.
56.
Doyle, J. J., and Doyle, J. L. (1990): A rapid total DNA preparation procedure for fresh plant tissue. Focus 12, 13-15.
108
57.
Dula B-né (2007): A fungicidrezisztencia kérdésköre, különös tekintettel a lisztharmatgombákra, Növényvédelem 43 (6): 253-261.
58.
Dula B.-né és Füzi I. (2010): Veszélyes növénybetegségek (10.): A szőlőlisztharmat. Agrofórum Extra, 35. 74-85.
59.
Dula B-né és Kaptás T.(1995): Védekezés a szőlőlisztharmat ellen. Agrofórum, 6 (1): 55-58.
60.
Dula B-né, Kaptás T., Tóth B. és Aponyiné Garamvölgyi I. (1989): Fungicid hatékonysági vizsgálatok uborka peronoszpóra Pseudoperonospora cubensis (Berk et Curt) esetében. Növényvédelem, 25: 30.
61.
Dutzmann, S., Berg, D., Clausen, N. E., Kraemer, W., Kuck, K. H., Pontzen, R., Tiemann, R. and Weissmüller, J. (1996): KWG4168: A novel foliar fungicide with a particular activity against powdery mildew. Pages 47-52. In: Brighton Crop Prot. Conf. Pests and Diseases Vol. 1, Proc. Int. Conf. Bringhton, England UK. British Crop Protection Council (BCPC), Farnham, England.
62.
Drandarevski, Ch. A., Darskus, R. L., Eichler, D. and Ost, W. (1978): The isomers of triforine and their properties. 3RD International Congress of Plant Pathology. , München, Abstract, p. 392.
63.
Engels, A. J. G., Mantel, B. C. and De Waard, M. A. (1996): Effect of split applications of fenpropimorph-containing fungicides on sensitivity to Erysiphe gramminis f. sp. tritici. Plant Pathology. 45: 636-643.
64.
Enisz J. (1990): Növénykórokozók peszticidrezisztenciája és annak hatása a növényvédelmi technológiára. Kandidátusi értekezés. Veszprém.
65.
Erichsen, E. (1999): Problems in mildew control in northern Germany. Getreide 1:4446.
109
66.
Erickson, E. O. and Wilcox, W. F. (1997): Distributions of sensitivities to three sterol demethylation inhibitor fungicides among populations of Uncinula necator sensitive and resistant to triadimefon. Phytopathology 87:784-791.
67.
Fernández-Ortuno, D., Torés,J. A., De Vicente, A. and Pérez-Garcia, A. (2008): Field resistance to QoI fungicides in Podosphaera fusca is not supported by typical mutations in the mitochondrial cytochrome b gene. Pest Management Science, 64: 694-702.
68.
Fernández-Ortuno, D., Pérez-Garcia, A., López-Ruiz, F., Romero, D., De Vicente, A. and Torés, J. A. (2006): Occurrence and distribution of resistance to QoI fungicides in populations Podosphaera fusca in south central Spain. European Journal of Plant Pathology, 115: 215-222.
69.
Fischl G. (2000): Növénybetegségeket okozó gombák elleni biológiai védekezés. In: Fischl, G. (szerk.): A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 29-45.
70.
Flor, H. H. (1971): Current status of the gene-for-gene concept. Annual Review of Phytopathology, 9: 275-296.
71.
Fraaije, B. A., Butters, J. A., Coelho, J. M., Jones, D. R. and Hollomon, D. W. (2002): Following the dinamics of strobilurin resistance in Blummeria graminis f. sp. tritici using quantitative allele-specific real-time PCR measurements with the fluorescent dye SYBR Green I. Plant Pathology, 51: 45-54.
72.
Fraaije, B. A., Cools, H. J., Funtaine, J., Lovell, D. J., Motteram, J., West, J. S. and Lucas, J. A. (2005): Role of ascospores in further spread of QoI-resistant cytochrome b
alleles
(G143A)
in
field
populations
of
Mycosphaerella
graminicola.
Phytopathology, 95: 933-941.
73.
FRAC
(2001):
QoI
Fungicides
2001
http://www.frac.info/frac/meeting/qoIf2001.htm
110
Minutes
of
annual
meeting.
74.
FRAC
(2005):
Minutes
of
2005
Meeting.
of
2006
Meeting.
of
2007
Meeting.
http://www.frac.info/frac/meeting/qoIf2005.htm
75.
FRAC
(2006):
Minutes
http://www.frac.info/frac/meeting/qoIf2006.htm
76.
FRAC
(2007):
Minutes
http://www.frac.info/frac/meeting/qoIf2007.htm
77.
FRAC,
(2008):
Minutes
of
2008
Meeting,
Recommendations
for
2009.
http://www.frac.info/frac/meeting/qoi/FRAC_QoI_Minutes_2008.pdf 78.
FRAC, (2012): SDHI working group. http://www.frac.info/frac/index.htm
79.
Fritz, R., Lanen, C., Colas, V. and Leroux, P. (1997): Inhibition of methionine biosynthesis in Botrytis cinerea by the anilinopyrimidine fungicide pyrimethanil. Pesticide Science 49: 40-46.
80.
Fuchs, A., Davidse, L. C., De Waard, M. A. and De Witt P. J. G. M. (1983): Contempations and speculations on novel approaches in the control of fungal plant diseases. Pesticide Science, 14: 272-293.
81.
Füzi I. (1994): A szerkombinációk és az időzítés jelentősége a szőlő lisztharmat szisztemikus blokkolásában. Integrált termesztés a kertészetben 15., Budapest, 20-26.
82.
Füzi
I.
(1999):
Ampelomyces
spp.
hiperparazita
gombák
előfordulása
a
szőlőlisztharmat-kolóniákon. 45. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest, 100.
83.
Füzi
I.
(2001):
A
szőlőlisztharmat
kleisztotéciumos
alakjának
jelentősége
Magyarországon. Növényvédelem. 37: 241-248.
84.
Füzi I. (2003): Környezeti tényezők szerepe az Uncinula necator (Schw.) Burr. járvány dinamikájában. Ph. D Értekezés, Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaság Tudományi Kar, Keszthely. 111
85.
Füzi I. (2007): A biztonság mindenek előtt. Növényvédelmi Tippek (BASF), 1-2 : 3234.
86.
Füzi I. (2008): Stabil szőlővédelem változó körülmények között. Növényvédelmi Tippek (BASF), 3: 14-16.
87.
Gadher, P., Mercer, E. I., Baldwin, B. C. and Wiggins, T. E. (1983): A comparison of potency of some fungicides as inhibitors of sterol 14-demethylation. Pesticide Biochemistry Physiology, 19: 1-10.
88.
Gadoury, D. M. and Pearson, R. C. (1988): Initiation, development, dispersal and survival of cleistothecia of Uncinula necator in New York vineyards. Phytopathology, 78: 1413-1421.
89.
Gadoury, D. M. and Pearson, R. C. (1990): Germination of ascospores and infection of Vitis by Uncinula necator. Phytopathology, 80: 1198-1203.
90.
Gartner, H. (1971): Versuche zur Bekämpfung von Botrytis cinerea (Grauschimmel) als Traubenfäule. Mitteilungen Klosterneuburg, 21:3 183-188.
91.
Gaudet, M., Fara, A.-G., Sabatti, M., Kuzminsky, E. and Mugnozza, G. M. (2007): Singlereaction for SNP Genotyping on Agarose Gel by Allele-specific PCR in Black Poplar (Populus nigra L.) Plant Molecular Biology Reporter, 25: 1–9.
92.
Geier, B. M., Haase, U. and Von Jagow, G. (1994): Inhibition binding to the Qp-site of bc1 complex: Comparative studies of yeast mutants and natural inhibitor resistant fungi. Biochemical Society Transactions, 22: 203.
93.
Genet, J. L., Jaworska, G. and Deparis, F. (2006): Effect of dose rate and mixtures of fungicides on selection for QoI resistance in populations of Plasmopara viticola. Pest Management Science, 62: 188-194.
94.
Georgopoulos, S. G. and Zarakovitis, C. (1967): Tolerance of fungi to organic fungicides. Annual Review of Phytophathology, 5: 109-130. 112
95.
Georgopoulos, S. G. (1995): The genetics of fungicide resistance. Pages 39-52 In: Modern Selective Fungicides Properties, Applications, Mechanisms of Action. H. Lyr, (ed.) Gustav Fisher Verlag, New York.
96.
Gisi, U. (2002): Chemical control of downy mildews, In: Advances in Downy Mildew Research, (ed.) by Spencer-Phillips P. T. N., Gisi, U. and Lebeda, A. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht, The Netherlands, 119-159.
97.
Gisi, U., Sierotzki, H., Cook, A. and McCaffery, A. (2002): Mechanisms influencing the evolution of resistance to QoI inhibitor fungicides. Pest Management Science, 58: 859-867.
98.
Gisi, U., Chin, K. M., Knapova, G., Küng Färber, R., Mohr, U. and Parisi, S. (2000): Recent developments inelucidating modes of resistance to phenilamide, DMI and strobilurin fungicides, Crop Protection, 19:863-872.
99.
Glits M. és Folk Gy. (2000): Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda kiadó, Budapest, 273-279.
100.
Grasso, V., Sierotzki, H., Garibaldi, A. and Gisi, U. (2006a): Characterization of the cytochrome b genefragment of Puccinia species responsible for the bindig site of QoI fungicides. Pesticide Biochemistry and Physiology, 84: 72-82
101.
Grasso, V., Palermo, S., Sierotzki, H., Garibaldi, A. and Gisi, U. (2006b): Cytochrome b gene structure and consequences for resistance to Qo inhibitor fungicides in plant pathogenes. Pest Management Science, 62: 465-472.
102.
Gubler, W. D., Ypema, H. L., Ouimette, D. G. and Bettiga, L. J. (1996): Occurrence of resuistance in Uncinula necator to triadimefon, myclobutanil, and fenarimol in California grapevines. Plant Diseases, 80: 902-909.
103.
Haas, E. and Denzer, H. (1994): Grapevine powdery mildew in Israel. Hungarica, 38 (1-2): 53-60.
113
104.
Halleen, F. and Holz, G. (2001): An Overview of the Biology, Epidemiology and Control of Uncinula necator (Powdery Mildew) on Grapevine, with Reference to South Africa. South African Journal for Enolology and Viticulture, 22, 2: 111-121.
105.
Hassal, K. A. (1982): The chemistry of pesticides (their metabolism, mode of action and uses in crop protection). The Macmillan Press Ltd., London, Basingstoke, 372 pp.
106.
Heaney Y, S. P., Hall, A. A., Davies, S. A. and Olaya, G. (2000): Resistance to fungicides in the QoI-STAR cross- resistance group: Current perspectives. BCPC, Pages: 755-762 in: Proceedings of the British Crop Protection Conference: Pests and Disease 2000. Farnham, Surrey, United Kingdom.
107.
Heath, M. C. (1997): Signalling between pathogenic rust fungi and resistant or susceptible host plants. Annals of Botany, 80: 713-720.
108.
Heath, M. C. (2001): Non-host resistance to plant pathogens: nonspecific defense or the result of specific recognition events? Physiological and Molecular Plant Pathology, 58: 53-54.
109.
Hewitt, H. G. (1998): Fungicides in Crop Protection. CABI Publishing, Wallingford, UK.
110.
Hoffmann S. (2008): Molekuláris genetikai módszerek alkalmazása a szőlőlisztharmat és peronoszpóra rezisztenciára nemesítésében. Ph. D értekezés Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskola, Gödöllő.
111.
Hollomon, D. W. (1975): Laboratory evaluation of ethirimol activity. In: McFarlane, N. ed. Crop Protetion Agents. London, UK: Academic Press, 505-515.
112.
Hollomon, D. W. (1984): Antifungal activity of subsituted 2 amino pyrimidines. In: Trinci, A. P. J. and Ryley, J. F. (eds.) 1984, Mode of action and antifungal agents. Cambridge University Press, Cambridge, 185-206.
114
113.
Hollomon, D. W., Butters, J. A., Barker, H. and Hall, L. (1998): Fungal β-tubulin, expressed as fusion protein, binds benzimidazole and phenylcarbamate fungicides. Antimicrob. Agents Chemother., 42: 2171-2173.
114.
Hollomon, D. W., Wheeler, I. E., Dixon, K., Longhurst, C. and Skylakakis, G. (1997): Defining the resistance risk of a new powdery mildew fungicide quinoxifen. Pesticide Science, 51: 347-351.
115.
Hornok L (1983): A Fusarium oxysporum benomil rezisztenciája. Növényvédelem 19: 289-294.
116.
Inada, N., Furuta, A. and Yamaguchi, J. (2004): Occurrence of azoxystrobin-resistant strains of Glomerella cingulata, the causal fungus of strawberry anthracnose. (Abstract in Japanese) Japan Journal of Phytopathology, 70: 253.
117.
Ishii, H. (2005): Resistance management strategies for fungicides. Pages 280-288. In: Environmental Fate and Safety Management of Agrochemicals. JM. Clark and H. Ohkawa, (eds.) American Chemical Society, Washington, DC.
118.
Ishii, H., Sugiyama, T., Nishimura, K. and Ishikawa, Y. (2002): Strobilurin resistance in Cucumber phatogens: persistence and molecular diagnosis of resistance. In: Modern Fungicides and Antifungal Compounds III. Dehne, H.- W., Gisi, U., Kuck, K. H., Russell, P. E. and Lyr, H. (eds.) Agro Concept, Bonn, 149-159.
119.
Ishii, H., Fraaije, B. A., Sugiyama, T., Noguchi, K., Nishimura, K., Takeda, T. Amano, T. and Hollomon D. W. (2001): Occurance and molecular characterization of strobilurin
resistance
in
cucumber
powdery mildew
and
downy mildew.
Phytophatology, 91: 1166-1171. 120.
Ishii, H., Yano, K., Date, H., Furuta, A., Sagehashi, Y., Yamaguchi, T., Sugiyama, T., Nishimura, K. and Hasama, W. (2007): Molecular caraterization and diagnosis of QoI resistance in Cucumber and Eggplant fungal phatoghens. Phythophatology 97: 14581466.
115
121.
Istvánffi Gy. (1906): Újabb adatok a szőlő lisztharmatjának kiteleléséhez. M. Kir. Központi Szőlészeti Állomás és Ampelológiai Intézet Évkönyve, 1. 17-26.
122.
Iwata, S., Lee, J. W., Okada, K., Lee, J. K., Iwata, M., Rasmussen, B., Link, T. A., Ramaswamy, S. and Jap, B. K. (1998): Complete structure of the 11-subunit bovine mitochondrial sytochrome bc1 complex. Science, 281: 64.
123.
Jailloux, F., Thind, T. and Clerjeau, M. (1998): Release, germination and pathogenicity of ascospores of Uncinula necator under controlled conditions. Canadian Journal of Botany, 76: 777-781.
124.
Jordan, D. B., Livingston, R. S., Bisaha, J. J., Duncan, K. E., Pember S. O., Picollelli, M. A., Schwartz, R. S., Strenberg, J. A. and Tang, W.-S. (1999): Mode of action of famoxadone. Pesticide Science 55: 105.
125.
Joseph-Horne, T. and Hollomon, D. W. (2000): Fuctional diversity within the mitochondrial electron transport chain of plant pathogenic fungi. Pest Management Science, 56: 24-30.
126.
Josepovits Gy. (1987): Fungitoxikus anyagok és hatásmódjuk. In: Vajna L. (szerk.): Növénypatogén Gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,103-134.
127.
Kaars Sijpestijn, A. (1982): Mechanism of action of fungicides. In: Dekker, J. and Georgopoulos, S. G. (eds.) 1982, Fungicide resistance in crop protection. Centre for Agricultural Publishing and Documentation, Wageningen, p 32-45.
128.
Kaptás T. és Dula B-né (1984): Benzimidazol típusú fungicidekkel szemben rezisztens Botrytis cinerea Pers. törzs kialakulása szőlőben. Növényvédelem, 20: 174–182.
129.
Kaptás T. és Makó Sz. (1993): Gondolatok a szőlő lisztharmat elleni védekezés hatékonyságának megjavításához. Agrofórum, 4 (3): 10-13.
130.
Kast, W. K. (1992): Oidiumbekämpfung im Rahmen einer Stufenweisen Risikoanalyse gegen Peronospora. Sondendruck aus Rebe & Wein, 1: 24-26.
116
131.
Kato, T. and Kawase, J. (1976): Selective inhibition of the demethylation at C-14 in ergosterol synthesis by the fungicide denmert (S-1358). Agricultural and Biological Chemistry, 40: 2379-2388.
132.
Kawchuk, L. M., Hutchison, L. J., Werhaeghe, C. A., Lynch, D. R., Bains, P. S. and Holley, J. D. (2002): Isolation of the β-tubulin gene and charateristion of thiabendazole resistance Giberella pulicars. Can. J. Plant Pathology, 24: 233-238.
133.
Kim, Y. S., Dikson, E. W., Vincelli, P. and Farman, M. L. (2003): Field resistance to strobilurin (Q(o)I) fungicides in Pyricularia grisea caused by mutations in the mitochondrial cytochrome b gene. Phytopathology, 93: 891-900.
134.
Kiss E. (1999): Növényi Molekuláris Genetika I. Egyetemi Jegyzet, Gödöllő 88-92.
135.
Kiss L. és Szentiványi O. (2003): Új megközelítések a lisztharmatgombák kutatásában: nemzetközi és hazai eredmények. Növényvédelem, 39: 215-239.
136.
Kiss L. (1998): Ascomycetes. In: Érsek, T. és Gáborjányi, R. (szerk): Növénykórokozó mikroorganizmusok. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 154-167.
137.
Koenraadt, H., Somerville, S. C. and Jones, A. L. (1992): Charaterization of mutations in the beta- tubulin gene of benomyl-resistant field strains of Venturia inaequalis and other plant phatogenic fungi. Phytopatholigy 82: 1348-1354.
138.
Kozma P. (1993): A szőlő és termesztése II. A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája. Akadémia Kiadó, Budapest.
139.
Kozma P. és Dula B. (2003): Creating of new grape hybrids with complex resistance. In: 1th International Symposium on Grapevine: growing, commerce and research Lissbon, 121.
140.
Köller, W. (1996): Recent developments in DMI resistance. Pages 301-312 In: Modern Fungicides and Antifungal Compounds. H. Lyr, P. E. Russell, and H. D. Sisler, (eds.) Intercept, Andover, Hants, UK.
117
141.
Köller, W. and Wilcox, W. F. (1999): Evaloation of tactits for managing resistance of Venturia inaequalis to sterol demethylation inhibitors. Plant Disease., 83: 857-863.
142.
Kraiczy, P., Haase, U., Gencic, S., Flindt, S., Anke, T., Brandt, U. and Von Jagow, G., (1996): The molecular basis for the natural resistance of the cytochrome bc1 ncomplex form strobilurin-producing basidiomycetes to center Qp inhibitors. European Journal of Biochemistry, 235: 54-63.
143.
Kuck, K. and Mehl, H. A. (2003): Trifloxystrobin: resistance risk and resistance management. Pflanzenschutz Nachrichten, Bayer 56, 313-325.
144.
Lehoczky J. és Reichart G. (1968): A szőlő védelme. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
145.
Lesemann, S. S., Schimpke, S. Dunemann, F. and Deising, H. B., (2007): Mitochondrial heteroplasmy for the cytochrome b gene controls the level of strobilurin resistance in apple powdery mildew fungus Podosphaera leucatricha (Ell. and Ev.) E. S. Salmon. Journal of Plant Diseases and Protection, 113 (6), 259-266.
146.
Li, J., Katiyar, S. K. and Edlind, T. D. (1996): Site- directed mutagenesis of Saccharromyces
cerevisiae
β-tubulin,
ineration
between
residue
167
and
benzimidazole conpouds. FEBS Letters, 385: 7-10. 147.
Link, T. A., Iwata, M., Bjorkman, J., Van Der Spoel, D., Stocker, A. and Iwata, S. (2003): Molecular modelling of inhibitors Qi and Qo site sin cytochrome bc1 complex, In: Chemistry of Crop Protection: Progress and Prospects in Science an Regulation Voss, G. and Ramos, G. (ed.) Wiley-VCH Verlag GmbH, Weinheim, Germany, 110-127.
148.
Loch J. és Nosticzius Á. (2005): Agrokémia és növényvédelmi kémia. Mezőgazda kiadó, Budapest.
149.
Lorenz, G., Pommer, E. H. and Himmele, W. (1984): Studies on the fungicidal effect of stereoizomers and enantiomeric forms of fenpropimorph. Tag.-Ber. Acad. Landwirtsch. – Wiss, DDR, Berlin, 222: 223-236.
150.
Ma, Z., Felts, D. and Michailides, T. J. (2003a): Resistance to azoxystrobin in 118
Alternaria isolates from pistachio in California. Pest Biochemistry and Physiology, 77: 66-74. 151.
Ma, Z., Yoshimura, M. and Michailides, T. J. (2003b): Identification and carachterization of benzimidazole resistance in Monilinia fructicola from stone fruit orchards in California. Applied and Environmental Microbiology, 69: 7145-7152.
152.
Ma, Z., Yoshimura, M. and Michailides, T. J. (2005): Advances in understanding molecular mechanism of fungicide resistance and molecular detection of resistant genotypes in phytopathogenic fungi. Crop Protection, 24: 853-863.
153.
Ma, Z., Morgan, D. P., Felts, D. and Michailides, T. J. (2002): Sensivity of Botryosphaeria dothidea from California pistachio to tebuconazole. Crop Protection, 21: 829-835.
154.
Magnien, C., Micoud, A., Glain, M. and Remuson, F. (2002): La résistance du mildiounde la vigne aux QoI. Plan de surveillance et essays de comportement en 2002. Ann 7th Int Con fon Plant Diseases, Tours CD ROM.
155.
Margot, P., Huggenberger, F., Amrein, J. and Weiss, B. (1998): CGA 279202: A new broad-spectrum strobilurin fungicide. Brighton Crop Protection Conference, 375-382.
156.
Makó Sz. és Szekretár J. (2000): Korszakváltás a szőlő növényvédelmében. Agrofórum, 11 (6) 62-63.
157.
Mansfield, R. W. and Wiggins, T. E. (1990): Photoaffinity labelling of the beta methoxyacrylate binding site in bovine heart mithocondrial cytochrome bc-1 omplex. Biochimica et Biophysica Acta 1015: 109-113.
158.
McCallan, S. E. A. (1967): History of fungicides In: Torgeson D.C.Fungicides, an advanced treatise. (1) 1–37. Academic Press, New York and London.
159.
McGrath, M. T. and Shishkoff, N. (2003): First report of the cucurbit powdery mildew fungus (Podosphaera xanthii) resistant to strobilurin fungicides in the United States. Plant Diseases, 87: 1007.
119
160.
Miller, T. C. and Gubler, W. D. (2004): Sensitivity of California isolates of Uncinula necator to trifloxystrobin and spiroxamine, and update on triadimefon sensitivity. Plant Diseases, 88: 1205-1212.
161.
Moesz G.(1923): A növények gomba okozta betegségeiről szóló ismeretek fejlődése hazánkban. Botanikai Közlemények, 21. [1-6] 1-32.
162.
Molnár Gy. (1914): Adatok a szőlőlisztharmatnak kiteleléséhez. Ampelológiai Intézet Évkönyve, 5: 100-111.
163.
Munshi, G. D., Thind, T. S., Tajinder, S., Chander, M., Sokhi, S. S., Singh, T. and Mohan, C. (1996): Occurance of chleistothecia of Uncinula necator on grapes. Plant Disease Research, 11:52-53.
164.
Nelson, D. R., Kamataki, T., Waxmann, D. J., Guengerlich, F. P., Estabrook, R. W., Feyereisen, R., Gonzalez, F. J., Coon, M. J., Gunsalus, I. C., Gotoh, O., Okuda, K. and Nebert, D. W. (1993): The P450 superfamily: update on new sequences, gene mapping, accession numbers, early trivial names of enzymes and nomenclature. DNA and Cell Biology, 12: 1-51.
165.
Ogawa, J. M., Gubler, W. D. and Manji, B. T. (1988): Effect of sterol biosynthesis inhibitors on diseases of stone fruits and grapes in California. Pages 262-287 in: Sterol Biosynthesis Inhibitors- Pharmaceutical and Agrochemical Aspects. Berg, D., Plempel, M., eds. VCH, New York.
166.
Panstruga, R. and Schulze-Lefert, P. (2002): Live and let live: insights into powdery mildew disease and resistance. Molecular Plant Pathology, 3: 495-502.
167.
Parks, L. W. and Casey, W- M. (1995): Physiological implications of sterol biosyntesis in yeast. Annual Review of Microbiology, 49: 95-116.
168.
Pasche, J. S., Piche, L. M. and Gudmestad, N. C. (2005): Effect of the F129L mutation Alternaria solani on fungicides affecting mitochondrial respiration. Plant Diseases, 89: 269-278.
120
169.
Pearson, R. C. and Gadoury, D. M. (1987): Cleistothecia, the source of primary inoculum for grape powdery mildew in New York. Phytopathology, 77: 1509-1514.
170.
Pearson, R. C. and Gärtel, W. (1985): Occurance of hyphae of Uncinula necator in buds of grapevine. Plant Diseases, 69:149-151.
171.
Pezet, R. and Bolay, A. (1992): L`oidium de la vigne: sztuation actuelle et conséquences pour la lutte. Revue Suisse of Viticulture. Arboricultuire and Horticulture 24: 67-71.
172.
Redl, H. and Steinkellner, S., (1996) Nachweiss einer sensitivitatsverminderung von Oidium gegenüber DMI-fungiziden im Österreichischen weinbau. Mitteilungen Klosterneuburg, 46:181-188.
173.
Reuveni, M. (2001): Activity of trifloxystrobin against powdery and downy mildew diseases of grapevines. Canadian Journal of Plant Pathology, 23: 52-59.
174.
Rodriguez, R. J., Low, C., Bottema, C. D. K. and Parks, L. W. (1985): Multiple functions for sterols in Saccharomyces cerevisiae. Biochimica et Biophysica Acta, 837: 336-343.
175.
Russel, P. E. (2003): Sensitivity baselines in fungicide resistance research and management FRAC Monograph No. 3.
176.
Rügner, A., Rumbolz, J., Huber, B., Bleyer, G., Gisi, U., Kassemeyer, H.-H. and Guggenheim, R. (2002): Formation of overwintering structures of Uncinula necator and colonization of grapevine under field conditions. Plant Pathology, 51: 322–330.
177.
Saiki, R. K., Scharf, S., Faloona, F., Mullis, K. B., Horn, G. T., Erlich, H. A. and Arnheim, N. (1985): Enzymatic amplification of beta-globin genomic sequences and restriction site analysis for diagnosis of sickle cell anemia. Science 230 (4732):13501354.
178.
Saiki, R. K., Gelfand, D. H., Stoffel, S., Scharf, S. J., Higuchi, R., Horn, G. T., Mullis, K. B. and Erlich H. A.(1988): Primer-directed enzymatic amplification of DNA with a thermostable DNA polymerase. Science 239 (4839): 487-491. 121
179.
Sall, M. A. and Wrysinski, J. (1982): Perennation of powdery mildew in buds of grapevines. Plant Diseases, 66: 678-679.
180.
Salomon, E. S. (1900): A monograph of the Erysiphaceae. Mem. Torrey Bot. Club 9: 1-292.
181.
Santomauro, A., Pollastro, S., Miazzi, M., Di-Canio, V., Giorgio, P., Guido, A. E. and Faretra, F. (1995): Osservaziona sulla sensibilita’ all’ oidio di cultivar di vite ad uva da vino e da tavola (Puglia). Difesa Delle Piante, 18 (2): 134-142.
182.
Sanglard, D., Ischer, F., Koymans, L. and Bille, J. (1998): Amino acid substitucions in the cytochrome P-450 lanosterol 14α-demethilase (CYP51 A1) from azole resistant Candida albicans to clinical isolates contribute to resistance to azole antifungal agents. Antimicrobial Agents and Chemotherapy, 42: 241-253.
183.
Sauter, H., Ammermann, E., Benoit, R., Brand, S., Gold, R. E., Grammenos, W., Khöle, H., Lorenz, G., Müller, B., Röhl, F., Schirmer, U., Speakman, J. B., Wenderoth, B. and Wingert, H. (1995): Mitochondrial respiration as a target for antifungals: Lessons from research on strobilurins. Pages 173-191 in Antifungal Agents: Discovery and Mode of Action. G. K. Dixon, L. G. Copping, and D. W. Hollomon, eds. BIOS Scientific Publishers, Oxford, UK.
184.
Schlör, H. (1970): Chemie der Fungizide. In: Wegler, R. ed. 1970, Chemie dr Pflanzenschutz- und Schädlingsbekämpfungsmittel. Springer-Verlag, Berlin, Bd. 2. p. 45-171.
185.
Schmidt Á. (2006): A szőlő nyári védelme a betegségek ellen. Agrofórum, 17 (7) 4546.
186.
Scheinpflug, H., (1988): History of DMI fungicides and monitoring for resistance. In: Delph, C.J. (Eds.), Fungicide Resistance In North America. The American Phytophatological Society Press, Minnesota. 77-78.
122
187.
Schneider, S., Gadoury, D. M. and Kassemeyer, H.-H. (1998): The role of cleistothecia in the epidemiology of grape powdery mildew in Germany. Proceedings of the Third International Workshop on Grapevine Downy and Powdery Mildew, Loxton, South Australia, 53.
188.
Sherald, J. L. and Sisler, H. D. (1975): Antifungal mode of action of tritorine. Pesticide Biochemistry Physiology, 5: 477-488.
189.
Sierotzki, H., Wullschleger, J. and Gisi, U. (2000): Point-mutation in cytochrome b gene conferring resistance to strobilurin fungicides in Erysiphe graminis f. sp. tritici field isolates. Pesticide Biochemistry and Physiology, 68: 107-112.
190.
Sierotzki, H., Parisi, S., Steinfeld, U., Tenser, I., Poirey, S. and Gisi, U. (2000): Mode of resistance to respiration inhibitors at the cythochrome bc1 enzyme complex of Mycospaerella fijiensis field isolates. Pest Management Science, 56: 833-841.
191.
Sierotzki, H., Schlenzig, A., Wullschleger, J., Windass, J., Stanger, C., Burbidge, J., Cleere, S., Hall, A. and Gisi, U. (2002): Cytochroma b gene In: Fungi phylogenetic relation ships and a mutation for qoi resistance, In: Lyr, H., Russel, P. E., Dehne, H. W., Gisi, U., Kuck, K. H. (eds.) Modern Fungicides and Antifungal Compounds III., AgroConcept, Bonn, 281-289.
192.
Sisler, H. D. and Ragsdale N. N. (1984): Mode of action and selectivity of fungicides. In: Hilton, J. L. (ed.) 1984, BARC Symposium 8, Agricultural chemichals of the future. Rowman and Allanheld, Totowa, 175-188.
193.
Sommer, S. S., Groszbach, A. R. and Bottema, C. D.(1992): PCR amplification of specific alleles (PASA) is a general method for rapidly detecting known single-base changes. Biotechniques., (1):82-87.
194.
Steinfeld, U., Sierotzki, H., Parisi, S., Poirey, S. and Gisi, U. (2001): Sensitivity of mitochondrial respiration to different inhibitors in Venturia inaequalis. Pesticide Management Science, 57: 787-796.
195.
Steinkellner, S. (1998): Overwintering of U. necator in Austrian vineyards. Vitis, 37: 123
193-194. 196.
Steva, H., (1992): Resistance de l’Oidium de la Vigne (Uncinula necator) aux fongicides inhibiteurs de la biosynthese des sterols. These de doctorat Universite Bordeaux II.
197.
Steva, H. and Clerjeau, M., (1990) Cross resistance to sterol biosynthesis inhibitor fungicides in strains of Uncinula necator isolated in France and Portugal. Meded. Fac. Landbouwwet. Rijksuniv. Gent 55: 983-988.
198.
Steva, H., Cartolaro, P., Clerjeau, M., Lafon, R. and Gomes Da Silva, M. T. (1988): Une resistance deI’ oidium an Portugal, Phytoma, 402: 37–38.
199.
Szepessy I. (1977): Növénybetegségek. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
200.
Szőke L. (szerk.) (1996): A szőlő növényvédelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1224.
201.
Taksonyi P., Füzi I. és Kocsis L. (2009): A szőlő egyes kórokozóinak QoIfungicidekkel
szembeni
rezisztenciájának
kialakulása
Magyarországon.
Növényvédelem, 45 (7): 361-366.
202.
Tiemann, R., Berg, D., Kramer, W. and Pontzen, R. (1997): Biochemistry of the new fungicide KWG 4168 (Spiroxamine). Pflanzeschutz Nachrichten. Bayer, 50:29-48.
203.
Toffolatti, S. L., Serrati, L., Sierotzki, H., Gisi, U. and Vercesi, A. (2007): Assessment of QoI resistance in Plasmopara viticola oospores. Pest Management Science 63: 194201.
204.
Tóth B. és Vajna L. (1980): A Venturia inaequalis (Cook) Winter rezisztenciája a benzimidazol típusú szisztemikus hatású fungicidekkel szemben. Növényvédelem, 16: 151–158.
205.
Tweedy, B. G. (1969): Elemental sulfur. In: Torgeson, D. C. (ed.) 1969, Fungicides. Academic Press, New York, Vol. 2. p. 119-145.
124
206.
Vajna L. (1987): A biológiai védekezés. In: Vajna, L. (szerk.): Növénypatogén Gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,189-286.
207.
Vajna L. (1987): Kémiai védekezés. In: Vajna L. (szerk.): Növénypatogén Gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,101-103.
208.
Vajna L. (1987): A rezisztencia fellépése. In: Vajna L. (szerk.): Növénypatogén Gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest,189-286.
209.
Vanev, S. (1962): Powdery mildew as an important pre-requisite for the development of grey-mould of Grapes. Rast. Zasht., 10. 24-28.
210.
Van Tuyl, J. M. (1977): Genetics of fungal resistance to systemic fungicides. Meded. Landbouwhogesch. Wageningen, 77: 1-136.
211.
Vargas, J. M. Jr. (1973): A benzimidazole resistant strain of Erysiphe graminis. Phytopathology, 63: 1366-1368.
212.
Veverka, K. (1984): Effect of trimorfamide on pathogenesis of Erysiphe graminis Tag.- Ber. Acad. Landwirtsch.- Wiss. DDR, Berlin, 222: 123-126.
213.
Viennot-Bourgin, G. (1949): Les champignons parasites des plantes cultivées. I. Masson et C, Paris.
214.
Vincelli, P. and Dixon, E. (2002): Resistance to QoI (strobilurin like) fungicides in isolates Pyricularia glisea from perennial riegrass. Plant Diseases, 86: 235-240.
215.
Wheeler, I. E., Hollomon, D. W., Longhurst, C. and Green, E. (2000): Quinoxyfen signals a stop to infection by powdery mildews. Pages 841-846 In: Proc. British Crop Protection Conferance Pests Diseases. 2000.
216.
Wiggins, T. E. and Jager, B. J. (1993): Mode of action of the new methoxyacrylate antifungal agent ICI5504. Biochemical Society Transactions, 22: 68S.
217.
Willocquet, L. (1994): Ph. D. thesis. Université Paris XI, Paris, France.
218.
Willocquet, L. and Clerjeau, M. (1998): An analysis of the effect of environmental 125
factors on conidial dispersal of Uncinula necator (grape powdery mildew) in vineyards. Plant Pathology, 47 (3): 227-233.
219.
Willocquet, L., Colombet, D., Rougier, M., Fargues, J. and Clerjeau, M. (1996): Effects of radiation, especially ultraviolet B, on conidial germination and mycelial growth of grape powdery mildew. European Journal of Plant Pathology, 102 (5): 441449.
220.
Wong, F. P. and Wilcox, W. F. (2000): Distribution of vaseline sensitivityes to azoxystrobin among isolates of Plasmopara viticola. Plant Diseases, 84: 275-281.
221.
Wong, F. P. and Wilcox, W. F. (2002): Sensitivity to azoxystrobin among isolates of Uncinula necator: Baseline distribution and relationship to myclobutanil sensitivity. Plant Diseases, 86: 394-404.
222.
Yan, K. and Dickman, M. B. (1996): Isolation of a β-tubulin gene from Fusarium moniliforme
that
confers
colld-sensitive
benomyl
resistance.
Applied
and
Environmental Microbiology, 62: 3053-3056. 223.
Yano, K. and Kawada, Y. (2003): Occurrence of strobilurin resistant strains of Mycovellosiella nattrassii, causal fungus of leaf mold of eggplants. Jpn. J. Phythophatology, 69: 220-223. (In Japanese with English Abstract)
224.
Yarwood, C. E. (1936): The diurnal cycle of the powdery mildew Erysiphe polygoni. Journal of Agricultural Research, 52. 645-657.
225.
Yarwood, C. E. (1957): Powdery mildews. The Botanical Review, 23, [4]. 235-301.
226.
Yoshida, Y. (1993): Lanosterol 14α-demethilase (cytochrome P45014DM). In: Schenkman, H., Grein, K. (Eds.), Cytochrome P450. Springer Verlag, Berlin, 627-639.
227.
Yossifovisch, M. (1923): Contribution á l’Oidium de la vigne et de son traitement. Thése Doet, Univ. Toulouse.
228.
Ypema, H. L. and Gold, R. E. (1999): Kresoxim-methil Modification of a naturally occurring compound to produce a new fungicide. Plant Disease, 83 : 4-19. 126
229.
Zhang, Z., Huang, L., Shulmeister, V. M., Chi, Y. I., Kim, K. K., Hung, L. W., Crofts, A. R., Beroy, E. A. and Kim, S. H. (1998): Electron transfer by domain movement in cytochrome bc1. Nature, 392: 677.
230.
Zimmerli, L., Stein, M., Lipka, V., Schulze-Lefert, P. and Somerville, S. (2004): Host and nonhost pathogens elicit different jasmonate/ethylene responses in Arabidopsis. The Plant Journal, 40: 633-646.
127
F. 2. A Cserszegtomaji kísérleti telep.
F. 2. 1. ábra. A Cserszegtomaji kísérleti telep alaprajza.
F. 2. 2. ábra. A Csereszegtomaji kísérleti telep műholdképe.
F. 2. 3. ábra. Vizsgálati terület műhold képe a Cserszegtomaji kísérleti telepen. : A 2008-as évben vizsgált terület a Cserszegtomaji kísérleti telep műholdképén. : A 2008 és 2010 között vizsgált terület a Cserszegtomaji kísérleti telep műholdképén.
128
F. 3. A kontroll csoport 2008-2010. években.
Vizsgálati Csoport Kezelés év
Kontroll
k
2008 2009 2010
1
2
3
Védekezések száma 4 5 Hatóanyag Kezeletlen
6
7
8
(ha) /
Tőke / oszlopköz
15/3 n=15+
129
F. 4. A Cserszegtomaji felvételezések és védekezések időpontjai. F. 4. 1. táblázat. A 2008-ban alkalmazott védekezések felvételezési és kijuttatási időpontjai. 2008. Felvételezés sorszám időpont 0. 2008.04.30. 1. 2008.05.30. 2. 2008.06.13. 3. 2008.06.24. 4. 5. 6. 7. 8.
Védekezés sorszám időpont
2008.07.16. 2008.07.26. 2008.08.03. 2008.08.18. 2008.09.10.
1. 2. 3.
2008.05.31. 2008.06.14. 2008.06.25.
4. 5. 6. 7.
2008.07.18. 2008.07.27. 2008.08.04. 2008.08.19.
F. 4. 2. táblázat. A 2009-ben alkalmazott védekezések felvételezési és kijuttatási időpontjai. 2009. Felvételezés sorszám időpont 0. 2009.04.22. 1. 2009.05.12. 2. 2009.05.22. 3. 2009.06.02. 4. 2009.06.13. 5. 2009.06.27. 6. 2009.07.05. 7. 2009.07.18. 8. 2009.08.06. 9. 2009.09.10
Védekezés sorszám időpont 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
2009.05.16. 2009.05.25. 2009.06.06 .2009.06.15 2009.06.30. 2009.07.09. 2009.07.22. 2009.08.11.
F. 4. 3. táblázat. A 2010-ben alkalmazott védekezések felvételezési és kijuttatási időpontjai. 2010. Felvételezés sorszám időpont 2010.05.01. 0. 2010.05.12. 1. 2. 2010.05.20. 3. 2010.06.08. 4. 2010.06.13. 5. 2010.06.25. 6. 2010.07.05. 7. 2010.07.19. 8. 2010.08.04. 9. 2010.08.15 10 2010.09.10
Védekezés sorszám időpont 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
130
2010.05.13. 2010.05.21. 2010.06.10 2010.06.15 2010.06.26. 2010.07.07. 2010.07.28. 2010.08.10.
F. 5. A vizsgálati évek időjárási adatai F. 5. 1. Léghőmérséklet a 2008-2010-es évek vizsgálati időszakában.
F. 5. 1. 1. ábra. A léghőmérséklet alakulása a vizsgálati területen 2008-ban.
F. 5. 1. 2. ábra. A léghőmérséklet alakulása a vizsgálati területen 2009-ben.
F. 5. 1. 3. ábra. A léghőmérséklet alakulása a vizsgálati területen 2010-ben.
131
F. 5. 2. Relatív Páratartalom 2008-2010-es évek vizsgálati időszakában.
F. 5. 2. 1. ábra. A relatív páratartalom alakulása a vizsgálati területen 2008-ban.
F. 5. 2. 2. ábra. A relatív páratartalom alakulása a vizsgálati területen 2009-ben.
F. 5. 2. 3. ábra. A relatív páratartalom alakulása a vizsgálati területen 2010-ben.
132
F. 5. 3. Csapadék mennyiség 2008-2010-es évek vizsgálati időszakában.
F. 5. 3. 1. ábra. A Csapadék alakulása a vizsgálati területen 2008-ban.
F. 5. 3. 2. ábra. A csapadék alakulása a vizsgálati területen 2009-ben.
F. 5. 3. 3. ábra. A csapadék alakulása a vizsgálati területen 2010-ben.
133
F. 6. A vizsgálatok során alkalmazott eszközök
F. 6. 1. ábra. Nikon SMZ 800 binokuláris mikroszkóp.
F. 6. 2. ábra. MGC-300A típusú klímaszekrény.
F. 6. 3. ábra. Solo 450 hátipermetező használatban.
134
F. 7. A magyarországi borvidékekről gyűjtött minták. Dél
Nyugat Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
Minta elnevezése 1A 1A M1B1 1B 1C 3A 3A 3A 3C 3C 20A 20A M20A1 M20A1 20B
Nukleotid Konc.(ng/µl) 142,4 172 157,2 150,8 42,1 145,1 57,3 87,6 76,2 64,6 242,3 405,7 23,9 74,8 141,8
Származási hely Nagyrada Nagyrada Nagyrada Nagyrada Nagyrada Badacsony Badacsony Badacsony Badacsony Badacsony Sopron Sopron Sopron Sopron Sopron
Sorszám 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45
Minta elnevezése 13A 13B 13B 13C 13C 14B 14B 14B 14C 14C 15B 15B 15C 15AB 15AB
16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
Minta elnevezése 5B 6A 6A 8A 8A 8A 8A 8A 8B 8B 8B 8B 8B 8B 8C
Nukleotid Konc.(ng/µl) 22,1 38,2 16,5 23,7 61,9 32,8 36,6 127,9 15,1 69,4 2,2 78,3 87,1 66 31,6
Származási hely Dunaszekcső Dunaszekcső Dunaszekcső Dunaszekcső Dunaszekcső Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd Szekszárd
Észak
Kelet Sorszám
Nukleotid Konc.(ng/µl) 65,8 64,3 95,9 40,4 68,4 59,4 104,7 30,6 117,1 80,5 56,9 118,6 92,5 155 78,4
Származási hely Csongrád Tarcal Tarcal Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger Eger
Sorszám 46 47 48
135
Minta elnevezése 21A 22A M4C1
Nukleotid Származási Konc.(ng/µl) hely 61,4 Pannonhalma 91,3 Mór 67,8 Aszófő
F. 8. A Cserszegtomajon végzett permetezések alapadatai 20082010 között. A 2008-as vizsgálati év kezelési csoportjainak átlagos fertőzöttsége. I. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizlinggk 1’ 2008. Kezelési idő
Átlagos fertőzöttségi szint I.a. I.b. I.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,3 2,0 1,6 3,6 4,0 4,3 4,0 3,6 5,0 4,6 4,3 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,6 5,0 5,0 5,0 5,0
II. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2008. Kezelési idő
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. II.b. II.c. II.d.
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
0,0 0,0 0,0 0,6 3,6 4,0 4,3 4,6 5,0
0,0 0,0 0,0 0,6 2,0 2,0 2,6 3,0 4,0
0,0 0,0 0,0 0,0 2,6 3,3 3,3 3,6 4,3
0,0 0,0 0,0 0,3 3,6 5,0 5,0 5,0 5,0
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,6 5,0 5,0 5,0 5,0
III. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling gk 1’ 2008. Kezelési idő
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18.
Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,0 0,6 1,0 0,3 2,0 2,3 2,0 3,3 2,6 2,0 3,0 2,6 2,3 3,6 136
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,6 5,0 5,0 5,0
2008. 9. 10.
3,3
3,0
3,6
5,0
IV. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2008. Kezelési idő
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,0 0,0 1,3 1,6 2,6 2,3 3,6 2,3 2,6 3,6 3,0 3,0 4,0 3,0 3,0 4,3 3,0
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,6 5,0 5,0 5,0 5,0
Idő
Átlagos fertőzöttségi szint
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,6 5,0 5,0 5,0 5,0
I. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2008. Kezelési idő
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint I.a. 0,0 0,0 0,0 0,0 2,3 3,3 3,6 4,0 4,0
I.b. 0,0 0,0 0,0 0,0 3,3 3,6 4,3 4,6 5,0
137
I.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 3,3 4,3 4,0 4,6 5,0
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 4,6 5,0 5,0 5,0
II. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2008. Kezelési idő
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. 0,0 0,0 0,0 0,0 2,6 4,0 4,3 4,3 4,6
II.b. 0,0 0,0 0,0 0,0 2,6 3,3 4,3 4,6 4,6
II.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 2,6 3,6 4,3 5,0 5,0
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 4,6 5,0 5,0 5,0
III. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2008. Kezelési idő 2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 1,3 3,0 1,6 1,6 3,0 2,3 2,0 4,0 2,6 2,3 4,3 3,6 3,3 4,3
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 4,6 5,0 5,0 5,0
IV. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2008. Kezelési idő
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,6 2,0 1,6 2,6 3,0 2,6 2,6 3,0 2,6 3,3 3,3 3,0 3,3 3,3 3,3
138
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 4,6 5,0 5,0 5,0
Idő
Átlagos fertőzöttségi szint
2008. 4. 30. 2008. 5. 30. 2008. 6. 13. 2008. 6. 24. 2008. 7. 16. 2008. 7. 26. 2008. 8. 3. 2008. 8. 18. 2008. 9. 10.
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 4,6 5,0 5,0 5,0
A 2009-es vizsgálati év kezelési csoportjainak átlagos fertőzöttsége. I. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2009. Kezelési idő 2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint I.a. I.b. I.c. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,0 0,0 0,3 1,3 0,6 1,3 2,3 2,0 2,0 2,6 3,3 4,0 5,0 4,6 5,0 5,0
II. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2009. Kezelési idő 2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. II.b. II.c. II.d. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,0 0,3 0,6 0,0 1,3 1,0 1,0 1,0 1,3 2,0 1,3 1,6 2,0 2,0 4,0 3,3 3,6 4,3 4,0 5,0
139
III. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2009. Kezelési idő Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. Kontroll 2009. 4. 22. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 5. 12. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 5. 22. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 6. 2. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 6. 13. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 6. 27. 0,0 0,0 0,0 0,3 2009. 7. 5. 0,0 0,3 0,0 1,3 2009. 7. 18. 0,0 0,3 0,0 2,0 2009. 8. 6. 1,3 0,6 0,6 4,0 2009. 9. 10. 2,0 2,3 1,6 5,0 IV. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2009. Kezelési idő Átlagos fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. Kontroll 2009. 4. 22. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 5. 12. 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2009. 6. 13. 0,0 0,0 0,0 0,3 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 0,0 0,0 0,0 1,3 0,0 0,0 0,0 2,0 2009. 7. 18. 0,0 0,3 0,0 4,0 2009. 8. 6. 0,3 1,6 1,0 5,0 2009. 9. 10. Idő 2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 1,3 2,0 4,0 5,0
140
I. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2009. Kezelési idő Átlagos fertőzöttségi szint 2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
I.a. I.b. I.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 0,0 0,5 0,5 1,5 2,0 2,0 4,0 4,5 4,5
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 3,6 4,3 5,0
II. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2009. Kezelési idő 2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 1,0
II.b. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,0
II.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 2,5
II.d. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,0 3,0
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 3,6 4,3 5,0
III. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2009. Kezelési idő
2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,5 0,0 2,5 1,5 1,0
141
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 3,6 4,3 5,0
IV. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2009. Kezelési idő
2009. 4. 22. 2009. 5. 12. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,7 1,0 0,5
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 3,6 4,3 5,0
Idő
Átlagos fertőzöttségi szint
2009. 4. 22. 2009. 5. 22. 2009. 6. 2. 2009. 6. 13. 2009. 6. 27. 2009. 7. 5. 2009. 7. 18. 2009. 8. 6. 2009. 9. 10.
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 3,6 4,3 5,0
142
A 2010-es vizsgálati év kezelési csoportjainak átlagos fertőzöttsége. I. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 210.08.15 2010. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint I.a. I.b. I.c. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,6 0,6 1,3 1,0 2,3 2,0 3,6 3,0 2,6 3,0 5,0 5,0 4,3 4,6 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0 5,0
II. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. II.b. II.c. II.d. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 0,3 1,0 0,6 1,3 1,0 1,3 2,0 1,6 3,6 2,0 2,0 2,3 2,0 5,0 3,3 3,0 3,6 2,3 5,0 3,6 4,0 4,0 3,3 5,0 4,6 4,3 4,6 3,6 5,0
III. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2010. Kezelési idő Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. Kontroll 2010. 5. 12. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 5. 20. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 8. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 13. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 25. 0,0 0,0 0,0 1,3 2010. 7. 5. 0,0 0,3 0,0 3,6 2010. 7. 19. 0,3 0,6 0,3 5,0 2010. 8. 4. 1,3 1,6 1,3 5,0 2010. 8. 15. 2,0 2,0 1,6 5,0 2010. 9. 10. 2,3 2,6 2,3 5,0
143
IV. csoport fertőzöttsége ’Olasz rizling GK 1’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,3 0,0 0,0 0,0 3,6 0,0 0,0 0,0 5,0 0,6 0,6 0,6 5,0 1,0 0,3 0,6 5,0 1,0 0,0 0,6 5,0
Idő
Átlagos fertőzöttségi szint
2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 1,3 3,6 5,0 5,0 5,0 5,0
144
I. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2010. Kezelési idő Átlagos fertőzöttségi szint I.a. I.b. I.c. Kontroll 2010. 5. 12. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 5. 20. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 8. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 13. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 6. 25. 0,0 0,0 0,0 0,0 2010. 7. 5. 0,6 1,0 1,0 2,3 2010. 7. 19. 1,6 1,6 2,0 3,0 2010. 8. 4. 4,6 4,0 4,6 5,0 2010. 8. 15. 5,0 5,0 5,0 5,0 2010. 9. 10. 5,0 5,0 5,0 5,0 II. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint II.a. II.b. II.c. II.d. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,6 0,0 2,3 0,0 0,6 0,6 0,0 3,0 2,3 2,0 2,0 1,0 5,0 4,0 4,0 3,0 3,0 5,0 5,0 5,0 5,0 4,6 5,0
III. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
Átlagos fertőzöttségi szint III.a. III.b. III.c. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,3 0,0 0,0 0,0 3,0 1,0 2,0 1,0 5,0 1,0 2,0 1,0 5,0 3,0 3,0 2,0 5,0
145
IV. csoport fertőzöttsége ’Merlot CI 181’ 2010. Kezelési idő 2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10. Idő
Átlagos fertőzöttségi szint IV.a. IV.b. IV.c. Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,3 0,0 0,0 0,0 3,0 0,0 0,0 0,0 5,0 0,3 0,0 0,0 5,0 1,0 0,0 1,0 5,0 Átlagos fertőzöttségi szint Kontroll 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 2,3 3,0 5,0 5,0 5,0
2010. 5. 12. 2010. 5. 20. 2010. 6. 8. 2010. 6. 13. 2010. 6. 25. 2010. 7. 5. 2010. 7. 19. 2010. 8. 4. 2010. 8. 15. 2010. 9. 10.
146
