A határvonalak meghúzásának fontossága Antiszemita jelenségek Magyarországon 1998 és 2006 között I. Rész
Csőke Zoltán
Bevezetés Az antiszemita gondolkodásmód a 19. század utolsó harmadában jelent meg Magyarországon. Azóta eltelt egy bő évszázad, nem túlzás tehát azt állítani, hogy a zsidóellenes előítéleteknek komoly hagyománya alakult ki hazánkban. A legtöbb európai országban szintén a nemzeti kultúra részévé vált az antiszemitizmus, mindez azonban nem adhat fölmentést senki számára, ahogy természetesen igazolást sem. Az antiszemitizmusról alighanem sohasem beszélhetünk majd múlt időben. Ez persze az intolerancia egyéb megnyilvánulási formáival kapcsolatban is kijelenthető, ám Heller Ágnes szerint „A zsidók elleni koncepciós pernek (…) van egy kitüntető sajátossága. Kétezer éve folyik.”[1] Hozzátehetnénk ehhez, hogy minden bizonnyal kétezer év múlva is folyni fog, de maradjunk inkább az eredeti állításnál, mindenekelőtt ugyanis azt kell tisztáznunk, hogy miért mindig a zsidóságot találják legalkalmasabbnak a vádlott szerepére. „A kisebbséget a többség mindig előítéletek szemüvegén keresztül látja. Zavarja a kisebbség, mert annak életformája megkérdőjelezi saját életformájának természetességét, igazságát, mert folyamatosan arra figyelmezteti, hogy másként is lehet gondolkozni, hinni, élni. Az ebből a létbizonytalanságból származó szorongást vetíti ki a kisebbségre. (…) Amíg a keresztények kisebbségben voltak, ők játszották el a bűnbak szerepét. Miután a kereszténység többségi vallássá vált Európában, az ellenük irányuló előítélet is megszűnt. Azaz a koncepciós perek időben korlátozottak voltak. Nemzeti kisebbségek is lehetnek előítéletek áldozatai, de míg másutt ők élnek többségben, így az ellenük irányuló előítélet térben korlátozott. Csak egyetlen példát ismerünk az európai történelemben egy olyan kisebbségre, mely évezredeken keresztül mindenütt kisebbség maradt, sosem vált többséggé, ugyanakkor nem is szűnt meg létezni, s nem olvadt be teljesen – éppen ellenkezőleg: markáns különállásával mindig jelen volt és van. Ez a zsidóság. Mivel örök kisebbség és mindenütt kisebbség, nemcsak mindig bűnbak lesz és marad, hanem a rá vonatkozó előítéletes sztereotípiák is felhalmozódnak, hogy generációról generációra továbböröklődjenek. (…) A zsidóság […] olyan kisebbség, melynek nincsen hatalma. Egyes zsidók ugyan el-elnyernek hatalmi pozíciót, de a zsidóság, mint masszív kisebbség soha. S így voltaképpen senki sem tart tőlük. Akitől félünk, azt tiszteljük is, akitől nem félünk, annak a hátán is táncolhatunk, s még azt is a nyakába varrhatjuk, hogy ő a világ tulajdonképpeni ura.”[2] Egy demokratikus társadalomnak egyértelműen ki kell nyilvánítania, hogy melyek azok a normák, amelyeket követendőnek tart. A racionális érvelés hatástalansága miatt[3] a legcélravezetőbbnek az elfogadhatatlan megnyilvánulásokat hangoztatók társadalmi nyilvánosságból való azonnali kizárása tűnik, ha ugyanis az antiszemitizmus a közmegegyezés értelmében szalonképtelennek számít,
képviselői eredménytelenül próbálkoznak annak közbeszédbe való beemelésével. Arról ugyanis egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, hogy törekvéseik egyértelműen arra irányulnak, hogy nézeteiket a társadalmi problémákra adható lehetséges válaszok egyikeként jelenítsék meg.[4] A szólásszabadság ettől függetlenül mindenkit megillet, még azokat is, akik visszaélnek vele, ám egy társadalom antiszemitizmussal szembeni immunitásának kialakulásához annak egyértelművé tételére van szükség, hogy ki és mikor követ el normasértést. Szilágyi-Gál Mihály szerint „Azt kell megértenünk, hogy azok a dolgok, amiket nem kellene mondani – annak ellenére, hogy elvileg mindent kellene mondani, amit az ember mondani akar – miért más szavak, mint azok, amelyekre azt mondjuk, hogy bárki bármikor mondhatja.”[5] Heller Ágnesnél pontosabban aligha lehetne megfogalmazni, hogy miért fontos az antiszemita jelenségek szüntelen figyelemmel kísérése: „A holokauszt Európában történt meg, itt mindenütt megtörtént, és ugyanakkor ez sehol másutt nem történt meg. A világháborúkban Európa osztozik Ázsiával, Afrikával, Amerikával és Ausztráliával. De ami a holokausztot illeti, az egészen európai. S ezért lesz a zsidósághoz való viszony az a bizonyos lakmuszpapír, amely hűen megmutatja a mai (…) Európa arculatát.”[6] Az államszocializmus meglehetősen sokáig elhúzódó összeomlása alapvető társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális változásokat eredményezett. Az alkotmányos forradalom megteremtette az emberi jogok érvényesülésének lehetőségét; a többpártrendszer kialakulása véget vetett az állampárt egyeduralmának; a tervgazdálkodás csődjét fölváltották a piaci mechanizmusok; a sajtó, a szólás és a vélemény szabadsága többé nem ütközött korlátokba. A rendszerváltó évek eufóriáját azonban hamarosan a demokráciából való kiábrándulás és a szocializmus létbiztonsága utáni nosztalgia váltotta fel, az átalakulás ugyanis a társadalom széles rétegei számára elsősorban az életszínvonal csökkenését jelentette. Sokan ráadásul idegenkedni kezdtek a közélettől, mivel nem tudtak megbarátkozni a gyakran meglehetősen éles, ám egy demokráciában mégis természetesnek mondható vitákkal. Az újságírók korábban általánosnak mondható megbecsültségének vége, valamint a minőségi napilapok példányszámának csökkenése egyértelművé tette, hogy sokan egészen másmilyennek képzelték a szabad nyilvánosságot. A közéleti szerepet vállaló értelmiségiek rövidesen kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy a szabad véleménynyilvánítás a leírt és kimondott szó törvényszerű leértékelődésével jár együtt. Egy diktatórikus rendszerben ugyanis, amikor legföljebb a sorok között lehet üzenni, egy publicisztikának, vagy egy nyilvános helyen elmondott beszédnek tétje van. Demokratikus viszonyok között viszont mindenki érvényt szerezhet meggyőződésének, amiben az éppen hatalmon lévők jogszerűen senkit sem akadályozhatnak meg. Ebből pedig az következik, hogy a vélemény szabadságának útjában álló korlátok megszűnése magát a véleményt teszi a korábbinál kevésbé értékessé. Amit tehát egy totalitárius rendszerben a ritkasága miatt nagy becsben tartanak, arról egy demokráciában a természetessége miatt tudomást sem fognak venni. A szavak jelentősége következésképpen nem csupán attól függ, hogy ki fogalmazza meg őket; legalább ennyire meghatározó az is, hogy milyen társadalmi környezetben hangzanak el. Kertész Imre minderről a következőképpen ír egyik esszéjében: „(…) a zárt társadalom megszűntével egy jelentős értelmiségi réteg (…) elvesztette világát. A szabadság nagy színjátékát (…) összeomlásként élte át. (…) talán először történt meg vele, hogy fölöslegessé vált. Ő, aki tökéletesen eligazodott a zárt társadalom hatalmi útvesztőiben, most (…) a szabadsággal állt szemben (…). Semmit sem értünk, ha (…) nem értjük meg (…) a fölösleges értelmiségi rettenetes, a betegségig fokozódó egzisztenciális szorongását. Réges-régi pszichózisok gyötrik: klausztrofóbia, xenofóbia, paranoiás üldözési képzetek – mindaz, amit a totalitárius hatalom, és a vele való kompromisszumok (…) fejlesztettek ki benne. Most mindehhez még a tér hirtelen kitágulása is társul, az érzés, hogy magára hagyták, egyedül van. Mindenki összeesküdött ellene, pusztul nemzete, osztálya – ő, egyedül ő ismeri a
megváltó szót, de senki sem hallgat rá. Tetejében elvitatják eddig cáfolhatatlan előjogát, kiváltságait. Országát kiárusítják, idegenek kezére játsszák, sőt máris idegenek gyakorolják benne a hatalmat. Az idegen fogalma különösen fontos szerepet tölt be képzetei közt, hiszen ő maga vált idegenné egy merőben új helyzetben, melynek az a specifikuma, hogy csupa racionális válaszokat és tetteket igénylő kihívásokat indít hozzá. Ő, a fölösleges értelmiségi nem erre van fölkészülve, ő ahhoz szokott, hogy minden megoldást sürgető, valódi kérdést az ideológia hentesbárdjával csapjon agyon (kiemelések az eredetiben – Cs. Z.).”[7] A megváltozott helyzettel tehát az értelmiségiek közül sem tudott mindenki egykönnyen megbarátkozni. Ahogyan ez hasonló történelmi helyzetekben korábban is többször megtörtént már, sokan a zsidóságban vélték megtalálni kudarcaik magyarázatát. A rendszerváltást követően váratlanul és jelentős mértékben fölerősödött antiszemitizmus azonban nem volt előzmények nélküli, hiszen az államszocializmus, a közhiedelemmel ellentétben, korántsem volt mentes a zsidóellenességtől. Sem állami, sem társadalmi szinten. Az államszocializmus évtizedei alatt hivatalosan nem létezett antiszemitizmus. Ez bizonyos értelemben így is volt, hiszen a nyilvánosság előtt valóban nem lehetett zsidóellenes véleményeket hangoztatni, ám a társadalom mélyrétegeiben ennek ellenére továbbra is jelen volt a zsidóellenesség. A kényes témák szőnyeg alá söprése, bizonyos dolgok tabuvá nyilvánítása megszokottnak számított a rendszerváltást megelőzően. A zsidósággal kapcsolatos témák közbeszédből való száműzése gyakorlatilag egészen a nyolcvanas évek kezdetéig lehetetlenné tette a zsidótörvények meghozatalával kezdődő és a zsidónak nyilvánított magyar állampolgárok deportálásával, meggyilkolásával végződő eseményekért viselt felelősség vállalását. Elsősorban tehát a múlt kibeszéletlensége, és az önvizsgálat elmaradása okolható azokért az elfojtásokért, amelyek végül nehezen gyógyítható társadalmi neurózisok kialakulásához vezettek.[8] A szembenézésre részben azért nem kerülhetett sor, mert a hatalom „a negatív, identitástipró társadalomlélektani közérzet fenntartásában volt érdekelt”,[9] amit úgy érhetett el a legkönnyebben, hogy megakadályozta a huszadik századi magyar történelem elfogulatlan bemutatására irányuló törekvéseket. Ilyen körülmények között Bibó István igyekezete, amely a múlt bevallására irányult, nem találhatott követőkre.[10] Az államszocialista propaganda mindig is előszeretettel hivatkozott arra az állítólagos erkölcsi fölényre, amely a szocializmust a kapitalizmustól egyértelműen megkülönböztette. Ehhez képest elgondolkodtatónak tűnik, hogy „(…) az antiszemitizmus a szovjet tömb egyes országaiban időrőlidőre – anticionista retorikába csomagolva – az állami politika része volt. (…) Az ötvenes években Magyarországon is politikai perekbe torkolló »cionista« ügyeket kreáltak,[11] később pedig a belügyi szervek állandó megfigyelés alatt tartották a különféle zsidó intézményeket és a zsidó felekezeti élet egyes személyiségeit. A kijelölt hatóságok (…) intézkedési terveket dolgoztak ki olyan politikai kérdésekben, amelyek összefüggésben álltak vagy a pártállami logika szerint összefüggésbe hozhatók voltak a (…) zsidósággal. Jóllehet a hivatalos politika a nyilvánosság előtt ragaszkodott a zsidóság vallásfelekezeti definíciójához, a zsidókkal és a zsidó intézményekkel kapcsolatos párt- és állami dokumentumokban mindennapos a zsidóság nemzetiségként, nemzeti kisebbségként vagy etnikai csoportként való kezelése, és az ennek megfelelő intézkedések mérlegelése. A kommunista politika tehát még akkor is állandóan újrateremtette a »zsidókérdést« és az ehhez kapcsolódó fogalmakat, ha a nyílt antiszemitizmust (…) nem tolerálta.”[12] Ennek ismeretében azon sem lehet különösebben csodálkozni, hogy „a párt- és kormányzati szervek
(…) pontosan számon tartották a látókörükbe került személyek zsidó származását, és ha ebben bármilyen szempontból kockázatot láttak, kizárólag a származásuk alapján sújtották diszkriminatív intézkedésekkel az érintetteket.”[13] A rendszerváltás tehát nem abban az értelemben jelent cezúrát, hogy előtte nem volt antiszemitizmus, utána viszont igen. A különbség a két időszak nyilvánosságában keresendő – amíg ugyanis a rendszerváltást megelőzően nem sikerült hallhatóvá válnia az antiszemita beszédnek, a rendszerváltást követően annál inkább. Tévedés volna azonban mindebből arra a következtetésre jutni, hogy a szólásszabadság korlátozása megoldaná a problémát. Már csak azért sem, mert nem létezik olyan jogszabály, amit ne lehetne valahogy megkerülni – a mai antiszemiták többsége egyébként is kódolt nyelvet használ. Bizonyos kifejezések használatának büntethetősége tehát nem vezetne eredményre, hiszen minden valószínűség szerint könnyen találnának helyettük olyanokat, amelyekre nem vonatkozik tiltás. Alighanem súlyos hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy azok a fórumok, ahol az antiszemita beszéd megjelenik, nem feltétlenül ugyanannak a nyilvánosságnak a részei; hiszen magától értetődik, hogy egyértelmű különbség van a nyilvánosság egyik főszereplőjeként nyilván tartott napi- vagy hetilap rendszerint kódolt, valamint egy szűk réteg frusztrációjának hangot adó folyóirat többnyire kódolatlan zsidóellenessége között. Az antiszemitizmus esetében természetesen nem lehet még elfogadható és már elfogadhatatlan megnyilvánulásokról beszélni, ám a két nyilvánosság összemosását, az időnként tagadhatatlanul megfigyelhető hasonlóságok ellenére, mindenféleképpen szerencsésebb elkerülni. Ennek legegyszerűbb módja a centrumban és a periférián zajló antiszemita beszéd egymástól való egyértelmű megkülönböztetése. A kettő között az a leglényegesebb eltérés, hogy az előbbi potenciális közönsége a szélesebb nyilvánosság, az utóbbi ezzel szemben jóval korlátozottabb érdeklődésre tarthat számot. A különböző neofasiszta újságokban közölt írások – a vizsgált időszakban – tartalmuk ellenére[14] nem jelentettek igazán komoly veszélyt a demokratikus rendszer számára. Egyrészt az alacsony példányszám és az ebből következő korlátozott hozzáférhetőség miatt, másrészt azért, mert akik ezeken a helyeken publikálnak, jórészt teljesen ismeretlenek a közvélemény előtt – aminek következtében hatásuk is elenyészőnek mondható. A centrum antiszemitáinak már jóval nagyobb esélyük van arra, hogy mondanivalójukkal hatást gyakoroljanak az emberek gondolkodására, a nyilvánosság legitim fórumainak használata ugyanis bizonyos mértékben nézeteiknek is legitimitást biztosít. Ha a zsidóellenes tartalom szabadon, bizonyos médiumok akaratlan vagy nagyon is tudatos támogatása révén eljut azokhoz, akik hajlandóságot mutatnak a társadalmi problémák zsidósággal összefüggésbe hozott értelmezésének elfogadására, akkor értelmi szerzői elérték céljukat. A határvonalak meghúzásának fontosságát tehát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A kódolt antiszemita beszéd természetesen továbbra is jelen van, ami azonban egészen más jellegű probléma, mint mondjuk a holokauszt tagadása vagy relativizálása, ezeknek a törekvéseknek a leleplezése ugyanis viszonylag egyszerű, egy kódolt szöveg igazi jelentését viszont csak az értheti meg, aki képes dekódolni azt. A helyzet paradoxona tehát az, hogy az antiszemiták által használt nyelvet azoknak is el kell sajátítaniuk, akik nem kívánnak egy nyelven beszélni velük.
Mindenekelőtt azonban azt kell tisztázni, hogy mi az antiszemitizmus, illetve azt, hogy ki tekinthető antiszemitának. Bibó István meghatározása szerint „(…) az antiszemiták (…) számára a zsidókkal kapcsolatos tapasztalatok oly élességgel és egyoldalúsággal jelentkeznek, hogy a belőlük származó általánosítások egész szemléletüket betöltik és őket a teljes valóság érzékelésére képtelenné teszik. Antiszemita alatt (…) azokat kell értenünk, akikben a zsidók különböző veszedelmes tulajdonságairól, mohó és csaló vagyonszerzéséről, erkölcsileg és politikailag destruktív voltáról, bosszúállásra és hatalmaskodásra hajlandóságáról egy összefüggő kép alakult ki és rögződött meg. Az antiszemita (…) a társadalmi valóság egy darabjáról görcsösen megrögződött, torz képet hordoz magában (kiemelések az eredetiben – Cs. Z.)”.[15] A továbbiakban ezt a meghatározást tekintem irányadónak. Tanulmányom kizárólag az 1998-2006 közötti antiszemita megnyilvánulásokat tekinti tárgyának, a rendszerváltástól 1998-ig tartó időszakot ugyanis Novák Attila korábban már vizsgálta.[16] Az első fejezet az elmúlt nyolc év politikatörténetéről kíván vázlatos áttekintést adni. Erre azért van szükség, mert a zsidóellenes előítéleteket érdemes a közéleti eseményekkel összefüggésben vizsgálni. A második fejezetben a politikai antiszemitizmusról lesz szó, vagyis a különböző pártokhoz, illetve a politizálással foglalkozó álcivil szervezetekhez köthető zsidóellenességgel. A harmadik fejezet az antiszemitizmus tipológiájával, a negyedik a határesetekkel, vagyis az egyértelműen antiszemitizmusnak nem nevezhető megnyilvánulásokkal foglalkozik. Sajnos külön fejezetet érdemel a holokauszttagadás és -relativizálás, a náci és nyilas reprintirodalom, valamint a temető- és emlékműrongálás is. A tanulmányom végén található függelékbe a hazai antiszemitizmus vizuális megnyilvánulásaiból válogattam.
1. Vázlatos magyar politikatörténet 1998-2006 1998 Miután 1998 választási év volt, a hazai politikai élet szereplőinek hangneme még a megszokottnál is élesebbé vált. Február közepén a parlament hozzájárul, hogy az Irak ellen esetlegesen fellépő nemzetközi erők használják a magyar légteret és a kijelölt hazai repülőtereket. A képviselők támogatják azt is, hogy egy legföljebb ötven főből álló egészségügyi alakulat részt vegyen az ENSZ-határozatok érvényesítését szolgáló nemzetközi akcióban. Március utolsó napján megkezdődnek Brüsszelben a hivatalos tanácskozások Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásáról. A parlamenti pártok többsége elutasítja a Magyarok Világszövetségének javaslatát a határon túli magyarok alanyi jogon járó állampolgárságára. Április végén Orbán Viktor a korábbi nyilatkozatoknak ellentmondva lehetségesnek nevezi a Fidesz összefogását az FKGP-vel, szerinte ugyanis pártjában „a kisgazdákkal szemben nincs érzelmi
ellenállás”. A választások első fordulóját követően Deutsch Tamás kijelenti, hogy nem lesznek tárgyalások a Fidesz-MPP és az FKGP között, hiába szeretné ezt Torgyán József. Az FKGP „ettől függetlenül” arra kéri jelöltjeit, hogy a második fordulóban lépjenek vissza az esélyesebb ellenzéki, jórészt fideszes képviselők javára. Deutsch Tamás szerint a MIÉP-nek soha nem lesz módja arra, hogy bármiféleképpen támogassa a Fideszt. Az amerikai elnök május 21-én aláírja a Magyarország, Csehország és Lengyelország NATOfelvételéről szóló törvényt. Torgyán József kifogásolja, hogy a Fidesz nyilvánosan elhatárolódik a kisgazdákkal kötendő koalíciótól, miközben a kulisszák mögött nem ez történik. Deutsch Tamás határozottan cáfolja, hogy egyeztetnének az FKGP-vel egy esetleges koalícióról. A parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt a választásokon öt pártnak sikerül elérnie – Fidesz (148 mandátum), MSZP (134), FKGP (48), SZDSZ (24), MIÉP (14) –, de végül hat párt jelöltjei jutnak képviselői helyhez, az MDF ugyanis 17 egyéni mandátumot szerez. Május végén Szájer József, a Fidesz alelnöke közli, hogy pártja nem támogatja Csurka Istvánnak azt a törekvését, hogy a MIÉP tizennégy képviselővel frakciót alakíthasson a parlamentben. Áder János Fidesz-alelnök szerint az Alkotmánybíróságnak kell majd döntenie arról, hogy lehet-e képviselőcsoportja a MIÉP-nek. Június közepén Áder János házelnök-jelölt bejelenti, hogy a kisgazdák négy miniszteri tárcát kapnak a „polgári kormányban”. Az Alkotmánybíróság június 15-én úgy dönt, hogy a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos szavazati arányt meghaladó MIÉP tizennégy képviselője megalakíthatja parlamenti frakcióját, és alkotmányellenesség miatt meg kell semmisíteni a Házszabálynak azt a rendelkezését, amely ezt legalább tizenöt főhöz köti. Orbán Viktor hivatalosan is kormányalakítási megbízatást kap Göncz Árpád köztársasági elnöktől. Néhány nappal később a Fidesz és az MDF elnöke aláírja a miniszteri tárcák elosztását rögzítő koalíciós szerződést. Véglegesítik a Fidesz és az FKGP koalíciós szerződésének szövegét is, amely szerint két évvel később a köztársasági elnök személyére a kisgazdapárt tehet javaslatot, a Fidesznek pedig vétójoga van. A hónap végén aláírják a Fidesz és az FKGP koalíciós megállapodását. Az új kormány megalakítását követően nagy vihart kavar a miniszterelnök bejelentése, miszerint az előző kormány idején titokban adatokat gyűjtöttek fideszes politikusokról és hozzátartozóikról.
A kormányfő véleménye szerint az erőviszonyok átalakítására van szükség a médiában, a kultúrában és a gazdasági életben, a polgári társadalom konszolidálása ugyanis csak ezt követően kezdődhet meg. Az Országgyűlés október 14-én hozzájárul ahhoz, hogy a NATO repülő-, szállító- és harci gépei igénybe vegyék a magyar légteret egy esetleges Jugoszlávia elleni katonai akció idején. Az októberi önkormányzati választásokon az összes leadott voks 25,4 százalékát az MSZP, 19,9 százalékát a Fidesz szerzi meg. Budapest főpolgármesterévé harmadszor is Demszky Gábort választják. December 1-jén az ellenzéki pártok kivonulnak a parlamenti ülésteremből, miután a koalíciós pártok leszavazták az MSZP és az SZDSZ által javasolt vizsgálóbizottságok vezetőit. Orbán Viktor szerint a parlament az ellenzék nélkül is működik. Legföljebb nem lesz olyan érdekes. Néhány nappal később Bauer Tamás szabad demokrata képviselő egyik parlamenti felszólalásában náci szellemiségűnek minősíti a MIÉP-et, amiért ízetlen támadásokat intéz és uszít a Magyar Nemzeti Bank elnöke ellen. Magyar Bálint bejelenti, hogy a szabad demokraták az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha a parlament ügyrendi bizottsága nem állapítja meg, hogy Szabó Lukács kilépésével megszűnt a MIÉP-frakció. Eldől, hogy külföldi csapatok továbbra is csak a parlamenti képviselők kétharmadának jóváhagyásával léphetnek be az országba, miután az alkotmánymódosításhoz nem adja hozzájárulását az MSZP és a MIÉP, az SZDSZ pedig a szavazáskor kivonul az ülésteremből. December közepén a parlament ügyrendi bizottsága úgy foglal állást, hogy a MIÉP-frakció létszámának csökkenése nem érinti a képviselőcsoport fennmaradását.
1999 Január végén Szájer József Fidesz-alelnök azzal vádolja meg az ellenzéket, hogy az ország érdekeit kockáztatva szellemi polgárháborút folytat. Február 9-én az Országgyűlés Magyarország NATO-csatlakozása mellett dönt. A képviselők négy kormánypárti képviselőt választanak az Magyar Televízió kuratóriumának elnökségébe, az ellenzékkel ugyanis nem sikerül megegyezniük. Február 13-án szélsőjobboldali szervezetek az SS-katonáinak kitörésére emlékeznek a budai várban. Két nappal később kiutasítanak az országból huszonhat, jórészt német fiatalt, akik a megemlékezést követően összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel.
Magyarország 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává válik. Március 24-én az Országgyűlés hozzájárulását adja ahhoz, hogy a NATO csapatok a magyar légtér mellett a repülőtereket is igénybe vegyék a Jugoszlávia elleni katonai akciók során. A képviselők június közepén jóváhagyják azt is, hogy háromszázötven magyar katona őrzőbiztosító feladatokat lásson el Koszovóban. Az alkotmánybírák nem találják alkotmányba ütközőnek, hogy csak kormánypárti tagokkal alakuljon meg egy kuratóriumi elnökség. Szeptember végén Csurka István azt állítja Demszky Gáborról, hogy a hetvenes években önként jelentkezett besúgónak. A főpolgármester cáfolja a vádakat. November 22-én nyilvánosságra kerül Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet Fábry Pálnak, a Pulitzer-emlékdíj alapítójához írott levele, amelyben Jeszenszky goebbelsi módszerekkel és az ország lejáratásával vádol meg tizenhárom korábban díjazott újságírót. A parlament megfigyelési bizottsága a kormánypártok és a MIÉP támogatásával elfogadja azt a jelentéstervezetet, amely megerősíti, hogy a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején törvénytelen adatgyűjtés folyt fideszes politikusok ellen. Az ellenzék nem fogadja el a jelentéstervezetben szereplő állításokat.
2000 Pokorni Zoltán oktatási miniszter január közepén azt javasolja, hogy a hazai középiskolák minden tanévben április 16-án tartsanak holokauszt-emléknapot. Horváth Béla kisgazda frakcióvezetőhelyettes szerint a középiskolákban a kommunizmus áldozatairól is meg kellene emlékezni. Az SZDSZ és az MSZP kérelmei nyomán Györgyi Kálmán legfőbb ügyész megállapítja, hogy a parlament a törvény előírásaitól eltérő módon hozta létre a közszolgálati televízió kuratóriumát, így a testület működésének törvényessége is kifogásolható. A legfőbb ügyész szerint a parlamentnek helyre kellene állítania a Magyar Televízió négy kormánypárti tagból álló elnökségének működését. Az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP nem tud megegyezni a Duna Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumi elnökségi tagjait illetően. Az SZDSZ és az MSZP kivonulása után az Országgyűlés kormánytöbbsége megválasztja az ORTT elnökét és tagjait, valamint a Magyar Rádió kuratóriumának elnökségét alkotó kormánypárti tagokat. A Duna Televízió kuratóriumi elnökségének kormánypárti jelöltjei viszont nem kapnak a megválasztáshoz szükséges számú szavazatot.
Március 6-án lemond posztjáról Györgyi Kálmán legfőbb ügyész. Távozását hivatalosan nem indokolja meg, az ellenzéki pártok szerint azonban lemondása a csonka kuratóriumok megválasztásával lehet összefüggésben. A MIÉP szerint a tiszai ciánszennyezés Románia részéről egyfajta eszköze a háborúviselés új formájának. Az Országgyűlés megválasztja a Duna Televízió kuratóriumi elnökségének kormánypárti tagjait. Az MSZP és az SZDSZ nem vesz részt a csonka testület megválasztásában. Martonyi János külügyminiszter szerint minden valóságalapot nélkülöző a MIÉP elnökének kijelentése, miszerint a Romániából érkező szennyeződések tulajdonképpen az egész magyar élettér elleni támadásnak tekinthetők. Az FKGP országos nagygyűlése Torgyán Józsefet jelöli a köztársasági elnöki posztra, ő azonban nem fogadja el a felkérést arra hivatkozva, hogy neki a vidék életlehetőségeinek megteremtéséért kell küzdenie. Május 3-án Orbán Viktor és Torgyán József közös sajtótájékoztatón jelenti be, hogy az FKGP Mádl Ferenc professzort jelöli köztársasági elnöknek, aki elvállalja a felkérést. Két nappal később a koalíciós pártok több mint ötven képviselője hivatalosan is köztársasági elnöknek jelöli Mádl Ferencet. Eredménytelennek bizonyul az államfőválasztás június 5-i első fordulója a parlamentben. A kormányoldal és az ellenzék egymást hibáztatja a sikertelenségért. Az Országgyűlésnek csak a harmadik fordulóban sikerül megválasztania Mádl Ferencet köztársasági elnöknek. Június 13-án a parlament elfogadja az ügynöktörvény módosítását, kiterjesztve az átvilágítást a bírákra, ügyészekre, továbbá azon pártok vezető tisztségviselőire, amelyek állami támogatásban részesülnek, valamint a sajtó egyes munkatársaira. Miközben Kuncze Gábor napirend előtti beszédében méltatja Göncz Árpád leköszönő köztársasági elnök tevékenységét, a MIÉP képviselői kivonulnak az ülésteremből. Külföldi újságírók előtt a kormányfő annak a véleményének ad hangot, hogy Magyarországnak az Európai Unión kívül is lehet jövője. Zámolyi romák egy csoportja menedékjogot kér Franciaországban, hányattatásukért pedig 130 millió forintra perlik be a magyar államot.
A Fidesz-frakció külügyi kabinetje azt javasolja a pártnak, hogy lépjen ki a Liberális Internacionáléból és csatlakozzon az Európai Néppárthoz. A MIÉP kezdeményezi a Fővárosi Közgyűlésben, hogy töröljék Budapest díszpolgárai sorából Sztálint. Demszky Gábor szerint a főváros múltját nem lehet eltörölni. A Fidesz Országos Választmánya elfogadja azt a javaslatot, hogy a párt lépjen ki a Liberális Internacionáléból és csatlakozzon az Európai Néppárthoz. Kiderül, hogy a Miniszterelnöki Hivatal összeállítást készített azoknak az ellenzéki politikusoknak, újságíróknak, szociológusoknak külföldön tett nyilatkozataiból, amelyek szerintük lejáratják Magyarországot. 2001 Január közepén megérkezik a bíróságra a MIÉP Bárdossy László egykori miniszterelnök halálos ítéletét kimondó népbírósági döntésének perújrafelvételi kérelme. A Mazsihisz másnap mély megrendülésének ad hangot. Nem közeledik a parlamenti pártok álláspontja az ún. státustörvény tervezetéről tartott hatpárti megbeszélésen Mádl Ferenc köztársasági elnöknél. A kormánypártok és a MIÉP támogatja, az SZDSZ elutasítja a tervezetet, az MSZP pedig az egész szöveg ismeretében alakítja ki álláspontját. Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára rendkívül súlyosnak ítéli a magyar média helyzetét a közszolgálati televízió és rádió vezetőivel, a pártok képviselőivel és civil szervezetekkel történt találkozását követően. Áprilisban Kövér László kijelenti, hogy nem tartja lehetségesnek sem a MIÉP-pel kötendő koalíciót, sem a nagykoalíciót az MSZP-vel. Április 17-én az Országgyűlés megtartja első holokauszt-emlékülését. Az ülésen a MIÉP képviselői nem vesznek részt. A parlamentben megkezdődik a státustörvény általános vitája. Martonyi János a nemzeti összetartozás törvényének nevezi a javaslatot, a kormánypártok és a MIÉP képviselő méltatják, az MSZP módosításokkal elfogadhatónak, az SZDSZ viszont szemfényvesztésnek tartja a javaslatot, amelyet nem fognak megszavazni. Pokorni Zoltán, a Fidesz újonnan megválasztott elnöke kizárja, hogy a 2002-es választásokat követően pártja koalíciót kössön a MIÉP-pel. Csurka István arról számol be, hogy pártja képviselőjelöltjeinek szerződésben kell nyilatkozniuk
arról, hogy nem kábítószer-élvezők, alkoholisták és homoszexuálisok. Május 29-én az Országgyűlés elfogadja a lex Répássyt, amely módosítja a polgári törvénykönyv személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseit, bevezetve a sajtó-helyreigazítás mellett a válaszadás jogának elnevezett intézményt is. Június 6-án az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elutasítja az Izrael Állam katonai agressziójának elítélésére vonatkozó MIÉP-es indítványt. Mádl Ferenc köztársasági elnök előzetes normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól a lex Répássy néven elhíresült törvényjavaslatról, az ugyanis megítélése szerint alkotmányellenesen korlátozza a sajtószabadságot. Orbán Viktor bejelenti, hogy az európai uniós csatlakozást követő hét évig külföldiek nem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon. Június 19-én az Országgyűlés elfogadja a szomszédos államokban élő magyarokról szóló, úgynevezett státustörvényt. Az előterjesztést csupán az SZDSZ-frakció utasítja el. A Fotex Rt. bejelenti, hogy 2,4 milliárd forintért megvenne nyolcvan százaléknyi tulajdonrészt az FTC-ben. A MIÉP nemzetellenesnek tartja, hogy a Fotex Rt. tulajdonába kerül az FTC labdarúgócsapatát működtető cég. A MIÉP elnökségének állásfoglalása szerint a Ferencvárost és a „mindenkor a tehetős zsidósághoz kapcsolt MTK-t most ugyanez a cég, a Békesi László által, tehát az úgynevezett reformkommunizmus és SZDSZ-liberalizmus által létrehozott és több szálon tulajdonolt Fotex Rt. Birtokolja”. „Az FTC-t megszerezte az a mohó, gátlástalan üzletcsoport, amelynek semmi köze sincs a Ferencvároshoz és a magyarsághoz.” A magyarországi zsidó szervezetek mélységes megdöbbenésüknek adnak hangot a parlamenti politizálás szintjére emelkedett náci, nemzetellenes és uszító magatartás láttán. Közleményben jelentette be tiltakozását az elhangzottak miatt az Ifjúsági és Sportminisztérium is. Az SZDSZ felszólította a pártokat és a kormányfőt, ítéljék el a MIÉP megnyilatkozásait. Egy magánszemély feljelentése nyomán az ügyészség megindítja a büntetőeljárást Bognár László MIÉP-alelnöknek a Fradi eladása kapcsán tett nyilvános kijelentései miatt. Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában úgy nyilatkozik, hogy meglepődött a Ferencváros labdarúgó csapatának eladásán, és váratlanul érte a vevő személye is. Szerinte nem normális, nem egészséges, hogy egy bajnokságban szereplő, egymással rivalizáló csapatoknak azonos a tulajdonosa. Az ügyészség időközben megtagadja a nyomozást a Magyar Igazság és Élet Pártja tisztségviselőinek a Fradi eladása kapcsán nyilvánosan elhangzott kijelentései ügyében, mert az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítási szabadság korlátaival kapcsolatos határozatai és a Legfelsőbb Bíróság ezzel összhangban álló joggyakorlata alapján megállapítható, hogy a
feljelentésekben kifogásolt kijelentések nem valósítanak meg bűncselekményt. Dávid Ibolya bejelenti, hogy igazságügy-miniszterként mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy legyen egy olyan eljárási megoldás, amelynek révén a sértett bíróság elé tudja vinni a közvádas ügyet még akkor is, ha az ügyész úgy látja, nincs meg az alapja a bűncselekménynek, vagyis a vádemelésnek. Fodor Gábor szerint azzal, hogy Orbán Viktor nem ítélte el az antiszemitizmust, ismételten hitet tett az antidemokratikus normák mellett. Augusztus végén a Fidesz és az MDF aláírja a 2002-es országgyűlési választásokra szóló együttműködési megállapodását, amely szerint közös listát állítanak Fidesz– MDF néven. Szeptember 6-án a MIÉP XVI. kerületi lapjában (Ébresztő) kirekesztésre szólít fel Hegedűs Lóránt MIÉP-alelnök Keresztyén magyar állam című írása. Szeptember 11-én New York-ban addig ismeretlen terroristák két eltérített utasszállító géppel berepülnek a World Trade Center két toronyépületébe, amelyek nem sokkal utána összedőlnek. Eltérített gép zuhan a Pentagonra, egy negyedik gép pedig Pittsburgh környékén zuhan le. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezetnek be szerte a világon. Orbán Viktor Berlinben a magyar nagykövetség épületében tartott délutáni rendkívüli sajtóértekezletén kijelenti, hogy a támadás az egész szabad világ ellen, így Magyarország ellen is irányult, az Egyesült Államok ugyanis a NATOn belül Magyarország katonai szövetségese. A parlamenti pártok egységesen mély megdöbbenésüknek adnak hangot, összefogást sürgetve a terrorizmus ellen. Csurka István, a MIÉP elnöke az áldozatok iránti részvétnyilvánítása mellett kifejtette, hogy a felelősséget az amerikai globalista politikának is viselnie kell, szerinte ugyanis mindez nem ártatlanul érte az Egyesült Államokat. Orbán Viktor miniszterelnök táviratban fejezi ki Magyarország népe és kormánya nevében legmélyebb szolidaritását, legőszintébb részvétét Amerika népével George W. Bushnak, az Egyesült Államok elnökének a New Yorkot és Washingtont ért terrortámadások kapcsán. A kormányfő jelzi, hogy Magyarország élesen elítéli az Egyesült Államok népe ellen elkövetett barbár és könyörtelen cselekedetet és rögzíti: a megdöbbentő támadás tetteseit fel kell kutatni, és az igazságszolgáltatás elé kell állítani. Martonyi János a parlament támogatását kéri a kormány az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről szóló javaslatához, amelyben szerepel, hogy az országgyűlés mélységesen és a leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett indokokat próbál keresni erre a barbár cselekedetre. A határozati javaslat kimondaná, hogy az országgyűlés az ilyen megnyilatkozásokat ellentétesnek tartja a Magyarország által vállalt és követett értékrenddel, szövetségesi kötelezettségeivel, valamint az egész emberiség alapvető értékeivel. A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal elrendeli a nyomozást ifj. Hegedűs Lóránt cikke miatt
ismeretlen tettes ellen közösség elleni izgatás alapos gyanújával. November 4-én az 1956-os forradalom leverésére és mártírjaira emlékezett az ország. A Nemzeti Panteon 21. parcellájánál tartott koszorúzást bekiabálásokkal és füttykoncerttel zavarja meg a jelenlévők egy része, amikor ellenzéki politikusok rótták le kegyeletüket. Másnap Mécs Imre napirend előtti felszólalásában kifogásolta, hogy a jelen lévő politikai vezetők nem találtak módot arra, hogy elhatárolódjanak a rendzavaroktól. Felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban a kormány csendestársa volt a szélsőjobboldal, amelyet a kabinet sunyi módon felhasznált hatalma megtartása érdekében. Dávid Ibolya szerint nem Mécs Imrét, hanem az SZDSZ koalíciós kapcsolatrendszerét ítélték el a bekiabálók. Pokorni Zoltán kizárja a MIÉP-pel való koalíciókötés lehetőségét. A Fidesz elnöke szerint pártja sem eddig, sem a jövőben nem kíván együttműködni se jobb-, se baloldali radikális pártokkal. Az MDF nem lép koalícióra a MIÉP-pel – jelentette ki Dávid Ibolya is. November 19-én Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete aggodalmának adott hangot a magyarországi antiszemita és idegenellenes érzelmek kapcsán. „Minden politikai párt vezetőjének kötelessége néven nevezni és világosan elutasítani a gyűlöletbeszédet” – fogalmazott. „Ebben nem lehet helye habozásnak, ez túlságosan fontos Magyarország nemzetközi imázsa számára és a magyar demokrácia szempontjából.” A nagykövet szerint az antiszemita és idegengyűlölő kijelentések jelentik számára az egyetlen kellemetlenséget, ami két hónapos budapesti tartózkodása alatt érte, mint mondta, ilyet a világon sehol nem tapasztalt. Az amerikai nagykövet asszony kijelentéseit a kormánypártok túlzónak tartják, a MIÉP határozottan visszautasítja őket. Az MSZP és az SZDSZ osztja véleményét, és ezért főként a kormány megengedő hozzáállását hibáztatják. A református zsinat – megerősítve az elnökség korábbi állásfoglalását – elhatárolódik ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész, MIÉP-es parlamenti képviselő nézeteitől. A zsinat úgy dönt, hogy január elsejétől református lelkész nem lehet politikai párt tagja. Amennyiben politikai párttagságot, országgyűlési képviselőséget vagy külszolgálatot vállal, arra az időre lelkészi szolgálata szünetel. Az Alkotmánybíróság december 4-i határozata szerint alkotmányellenes a médiában kötelező válaszadás közzétételé elrendelő lex Répássy, a kifogásolt törvényi rendelkezésben meghatározott szabályozási mód ugyanis aránytalanul korlátozza a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítási szabadságot. A legfőbb ügyészség közösség elleni izgatás gyanúja miatt ifj. Hegedűs Lóránt MIÉPalelnök képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezi. A református egyházmegyei bíróság 60 napra felfüggesztette állásából Görgey Géza lelkészt, mert nyilatkozataiban párhuzamot vont a református egyház és a MIÉP között. Demszky Gábor budapesti főpolgármester betilt egy Petőfi szkinhedrendezvényt. A MIÉP másnap cenzúrázással vádolja Demszkyt.
Csarnokba
tervezett
December 22-én Orbán Viktor magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök Budapesten aláírja a két kormány közötti egyetértési nyilatkozatot a kedvezménytörvényről és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről. A magyarországi évi három hónapos, de meghosszabbítható kedvezményes munkavállalás lehetőségét minden román állampolgárra kiterjesztették.
2002 Január 1-jén hatályba lép a státustörvény. Január 10-én az Országos Rádió- és Televízió Testület a MIÉP nézeteinek rendszeres hangoztatása miatt megbírságolja a Pannon Rádiót. Február 24-én a kommunizmus áldozatainak emléket állító Terror Háza, március 15-én pedig a Nemzeti Színház nyitja meg kapuit. Pokorni Zoltán véleménye szerint szó sincs a Fidesz-MPP és a MIÉP közötti kormányzati együttműködésről. Az országgyűlési képviselő-választások első fordulójában három párt kerül be a parlamentbe: az MSZP, a Fidesz-MPP–MDF–MKDSZ–Lungo Drom szövetség és az SZDSZ. A két forduló között Pokorni Zoltán bejelenti, hogy elindítanak egy új mozgalmat, amelynek célja, hogy mindenki vigyen magával még egy embert a második fordulóra. A MIÉP visszalépteti harmadik helyen álló jelöltjeit, szavazóit pedig felszólítja a Fidesz-MPP támogatására. Április 18-án az Országos Választási Bizottság elutasítja a szavazatok teljes újraszámlálását kérő beadványokat. Pokorni Zoltán bejelenti, hogy a választási visszaélések miatt Demokrácia Központot hoznak létre. Az országgyűlési képviselő-választások második fordulójában a Fidesz-MPP–MDF-MKDSZ– Lungo Drom választási szövetség szerez több mandátumot, parlamenti többséget azonban MSZP és az SZDSZ. Május 3-án Szájer József bejelenti, hogy a Fidesz-MPP népi kezdeményezést indít a szavazatok újraszámlálása érdekében, másnap azonban a Legfelsőbb Bíróság elutasít minden, a választások végeredményét megkérdőjelező beadványt. Az Országos Választási Bizottság kihirdeti az országgyűlési képviselő-választások hivatalos eredményét. Három nappal később Mádl Ferenc köztársasági elnök Medgyessy Pétert, az MSZP miniszterelnökjelöltjét kéri fel kormányfőnek Másnap a Fidesz-MPP nagygyűlést tartott a budai Várban. Orbán Viktor kijelenti, hogy a
választások eredménye visszavonhatatlan, majd felszólítja hallgatóságát, hogy alakítsanak polgári köröket. Pintér Sándor belügyminiszter és Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság elnöke az új Országgyűlés május 15-i alakuló ülésén beszámol az országgyűlési képviselő-választásokról. Jelentésüket az Országgyűlés egyhangúlag fogadja el. Május 27-én az Országgyűlés Medgyessy Pétert választja miniszterelnöknek. Június 18-i vezércikkében a Magyar Nemzet ügynöknek nevezi Medgyessy Pétert, címlapján erre vonatkozó iratot közöl. Az SZDSZ 17 képviselője megvonja a bizalmat a kormányfőtől, az MSZPfrakció viszont támogatásáról biztosítja Medgyessy Pétert. Napirend előtti felszólalásában Medgyessy Péter másnap beismeri, hogy a kémelhárítás tisztjeként dolgozott. Az SZDSZ-frakció többsége, megváltoztatva korábbi véleményét, mégis kiáll a miniszterelnök mellett. A Fidesz-MPP országos elnöksége távozásra szólítja fel Medgyessy Pétert, az MDF pedig a kormányfő múltját vizsgáló bizottság felállítását kezdeményezi. Július 3-án Pokorni Zoltán apja ügynökmúltja miatt lemond elnöki és frakcióvezetői tisztjéről. Július 4-én tüntetők zárják le az Erzsébet hidat a szavazatok újraszámlálását követelve. A Fidesz-MPP és az MDF fővárosi szervezete július közepén megállapodik, hogy az önkormányzati választásokon közös listát indítanak, Schmitt Pál „független” főpolgármester-jelöltet támogatva. A kormánypártok kezdeményezésére a rendszerváltás utáni kormánytagok nemzetbiztonsági múltját is vizsgálni kezdik. A Mécs Imre által vezetett bizottság tíz érintett személyt talál. Az ellenzéki tagok nem vesznek részt a bizottság munkájában, mivel alkotmányellenesnek tartják működését. A kormányfő múltját vizsgáló bizottság végül jelentés elfogadása nélkül fejezi be munkáját, a kormánypárti és az ellenzéki képviselők ugyanis alapvetően másként ítélik meg Medgyessy kémelhárítói tevékenységét. Mádl Ferenc köztársasági elnök alkotmánysértőnek nevezi a kormánytagok múltját vizsgáló bizottság működését. Augusztus 24-én a Magyar Hírlapban tizenegy olyan személy neve jelenik meg, akiket a bizottság érintettnek talált.
Augusztus 27-én a bizottság meghallgatja Péterfalvi Attilát. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint csak törvényi előírás alapján vagy az egyes személyek beleegyező nyilatkozata mellett volna szabad közzétenni az adatokat. Augusztus 30-án Mécs Imre nyilvánosságra hozza a tíz érintettnek talált személy nevét. Szeptember 25-én a kormányzati szereplők állambiztonsági múltját vizsgáló bizottság szintén jelentés elfogadása nélkül fejezi be munkáját. Október 10-én bejelentik, hogy Kertész Imre kapja az irodalmi Nobel-díjat. December 6-án közösség elleni izgatás vádjával első fokon elítélik ifj. Hegedűs Lórántot. December 13-án lezárulnak Magyarország csatlakozási tárgyalásai az Európai Unióval.
2003 Januárban nyolc európai kormányfő, köztük Medgyessy Péter, közös állásfoglalásában biztosítja támogatásáról George W. Bush amerikai elnököt Irakkal szembeni politikájával kapcsolatban. Február 3-án az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottság lemondásra szólítja fel Medgyessy Péter miniszterelnököt, mivel 1987 és 1990 között miniszterelnök-helyettesként döntéseihez adatokat kapott a III/III-as főcsoportfőnökségtől. Február 8-án a BRFK tudomásul veszi a Vér és Becsület Kulturális Egyesület Kossuth téren rendezendő demonstrációjának bejelentését. Február 15-én a Mazsihisz és a Vér és Becsület azonos időben, rendbontás nélkül tart megemlékezést a Kossuth téren. Miközben a parlament a köztelevízió kuratóriumi elnökségéről tárgyal, a Fidesz-MPP képviselői elhagyják az üléstermet, az ellenzéki pártok ugyanis nem tudtak megegyezni a kurátorok személyében, így azokról csak a kormánypártok és az MDF jelenlétében született döntés. Másnap a házelnök felkéri az MDF-et, hogy jelöljön további két kurátort a köztelevízió kuratóriumába. A Fidesz szerint így nem lesz törvényes a köztelevízió kuratóriumának megalakulása. Március 18-án Magyarország felkerül az iraki hadműveleteket támogató országok washingtoni listájára. Április 9-én az Európai Parlament megszavazza tíz ország – Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia – Európai
Unióhoz való csatlakozását. Április 12-én, az Európai Unióhoz való csatlakozásról rendezett népszavazáson a választásra jogosultak 45,62%-a jelent meg. A csatlakozást a megjelentek 83,76% támogatta. Április 16-án Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter Athénban aláírja az uniós csatlakozási szerződést. Április 25-én az Egyesült Államok hivatalosan is felkéri Magyarországot, hogy vegyen részt az iraki békefenntartásban. Három nappal később az ellenzéki pártok leszavazzák a magyar katonák Irakba küldésére vonatkozó javaslatot. Az illetékes egyházmegyei bíróságon eljárás indult ifj. Hegedűs Lóránt ellen, mivel nem lehet valaki egyszerre református lelkész és egy politikai párt tagja. Június 2-án az Országgyűlés megszavazza 300 magyar katona Irakba küldését. A Népszava állítása szerint Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke az 1970-es évektől kezdve kapcsolatot tartott fenn a Belügyminisztérium III-as főcsoportjával, sajtóközleményében azonban a rádióelnök cáfolja a vádakat. Később kijelenti azt is, hogy nem tartja magát közszereplőnek, a róla készült nemzetbiztonsági iratok tehát nem hozhatók nyilvánosságra. November 3-án az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja a rendszerváltás utáni kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottságot létrehozó parlamenti határozatot. November 27-én a Fidesz-MPSZ csatlakozik a Munkáspárt aláírásgyűjtő akciójához, melynek célja a kórházak privatizációjának megakadályozása. December 24-én a Tilos Rádió részeg munkatársa élő adásban a keresztények kiirtására buzdít. Bár a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke elhatárolódik a műsorvezető , a Fidesz-MPSZ és a Fidelitas felszólítja az ORTT-t, hogy vonja meg a rádió műsor-szolgáltatási jogát.
2004 Január 11-én a polgári körök felhívására demonstrációt tartanak a Tilos Rádió ellen. Egy kisebb csoport a tüntetésen izraeli zászlót éget. A parlamenti pártok elítélik a Tilos Rádió előtti zászlóégetést, amelynek kapcsán a rendőrség közösség elleni izgatás miatt elrendeli a nyomozást.
Január 21-i határozatában az ORTT harminc napra felfüggeszti a Tilos Rádió műsorszolgáltatási jogát. Országértékelő beszédében Medgyessy Péter miniszterelnök közvetlen államfőválasztást, 250 fős parlamentet és a pártok által közösen állított európai parlamenti képviselőjelölt-listát javasol. Április 15-én felavatják a Páva utcai holokauszt emlékközpontot. Április 22-én az OVB jóváhagyja a Munkáspárt kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazáskezdeményezését. 2004. május 1-én Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Május 17-én Orbán Viktor bejelenti, hogy az iraki fogolykínzásokat követően nem tartja erkölcsileg helyesnek, hogy magyar katonák Irakban missziót teljesítsenek. Kormánydöntés születik arról, hogy nem hívnak be több fiatalt sorkatonai szolgálat teljesítésére. A június 13-i európai parlamenti képviselő-választásokon az Fidesz-MPSZ tizenkettő, az MSZP kilenc, az SZDSZ kettő, az MDF egy képviselői helyet szerez. A Nagy Imre újratemetésének évfordulóján tartott megemlékezésen a kormányfő bocsánatot kér az 1956-ban történtekért A Magyarok Világszövetsége átadja az Országos Választási Irodának azt a 320 ezer aláírást, amelyet a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügyében rendezendő népszavazás kiírása érdekében gyűjtött össze. A miniszterelnök Kovács Lászlót javasolja az Európai Bizottság magyar biztosi posztjára. Medgyessy Péter bejelenti kormányátalakítási szándékát. Csillag István gazdasági miniszter menesztését az SZDSZ nem fogadja el, helyére nem jelölnek mást. Kuncze Gábor elmondja, hogy pártja tárgyalásokat kezdeményez a szocialistákkal, mivel nem éreznek kellő bizalmat a miniszterelnök iránt. Augusztus 19-én Medgyessy Péter miniszterelnök bejelenti, hogy 2004. augusztus 27-ével beadja lemondását Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, amennyiben az SZDSZ nem erősíti meg iránta a bizalmát. Az MSZP illetékes testületei Gyurcsány Ferencet és Kiss Pétert jelölik a miniszterelnöki posztra.
Augusztus 23-án Pető Iván frakcióvezető-helyettes bejelenti, hogy az SZDSZ bizalmatlansági indítványt kezdeményez Medgyessy Péter távozó miniszterelnökkel szemben. Az SZDSZ frakcióülésén ugyanakkor döntés születik a koalíciós együttműködés fenntartásáról. Augusztus 25-én Medgyessy Péter bejelenti lemondását. Az MSZP rendkívüli kongresszusa Gyurcsány Ferencet választja miniszterelnök-jelöltnek. Kuncze Gábor kijelenti, hogy az SZDSZ parlamenti frakciója támogatja Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki jelölését. Mádl Ferenc úgy dönt, hogy Medgyessy Péter további harminc napig teljes jogkörű miniszterelnök marad. A köztársasági elnök csak ezt követően szándékozik új miniszterelnököt javasolni az Országgyűlésnek. Medgyessy közli, hogy nem kíván részt venni a belpolitikai döntések előkészítésében és meghozatalában, ezért Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert bízza meg helyettesítésével. A rendőrség a Magyar Jövő Csoporttal és az SZDSZ - Új Generációval egyeztet, miután mindkét szervezet 2004. október 15-ére jelentett be megemlékezést, illetve ellendemonstrációt a Terror Háza elé a nyilas hatalomátvétel évfordulója alkalmából. Az SZDSZ – Új Generáció a Terror Háza előtt tartott sajtótájékoztatóján bejelenti, hogy az ügyészséghez fordul a Magyar Jövő Csoport tevékenységének a párizsi békeszerződés alapján történő vizsgálatát kérve. Szeptember 13-án a parlament ügydöntő népszavazást rendel el a kettős állampolgársággal kapcsolatban a Magyarok Világszövetségének kezdeményezése alapján. Közösség elleni izgatás vádjával őrizetbe veszik Bácsfi Diánát, a Magyar Jövő Csoport vezetőjét. Három nappal később az ügyészség önkényuralmi jelkép használata miatt emel vádat ellene. A nemzetiszocialista eszméket valló mozgalmakkal kapcsolatos szeptember 23-i négypárti egyeztetésen a Fidesz-MPSZ a nyilas eszmék elleni közös politikai nyilatkozat meghozatalát szorgalmazta. Szeptember 27-én Mádl Ferenc köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet nevezi meg miniszterelnökjelöltként. Szeptember 29-én az Országgyűlés miniszterelnökké választja Gyurcsány Ferencet. Az al-Kaida egyik vezetője, Ajman az-Zavahri Magyarországot is a megsemmisítendő idegenek között említi. Október 4-én Orbán Viktor bejelenteti, hogy pártja népszavazást kezdeményez a privatizáció leállítása érdekében. Október 11-én a parlamenti pártok közös nyilatkozatban ítélik el a nyilas eszmék újraélesztőit és terjesztőit.
Október 12-én az ifjú szocialistáknak a Terror Háza előtt a Magyar Jövő Csoport tervezett tüntetésével kapcsolatos sajtótájékoztatóján Zuschlag János szocialista képviselő a holokauszt áldozatain viccelődik. A Terror Háza előtt az SZDSZ – Új Generáció megtartja antifasiszta tüntetését. A Magyar Jövő Csoport tagjai végül nem jelennek meg, vezetőjük tíznapos elzárását ugyanis a másodfokú bíróság is megerősítette. A Fidesz-MPSZ a budai várban emlékezett a nyilas terror áldozataira. Október 17-én Zuschlag János lemond országgyűlési képviselői mandátumáról a Terror Háza előtt október 12-én elhangzott kijelentései miatt. Október 29-én Rómában a huszonöt tagállam állam- és kormányfői aláírják az Európai Unió alkotmányos szerződését. November 2-i napirend előtti felszólalásában Gyurcsány Ferenc a kettős állampolgárság elvetését javasolta a népszavazáson a határon túli magyarok érdekében. A parlament november 8-án megszavazza a kötelező sorkatonai szolgálat eltörléséhez szükséges alkotmánymódosítást. Az Országgyűlés elutasítja az iraki magyar misszió mandátumának meghosszabbítását. Néhány nappal később arról születik döntés, hogy az év végéig hazahívják a magyar katonákat Irakból November 18-án az Európai Parlament megszavazza a Barroso-bizottságot, amelyben Kovács László volt külügyminiszter a vám- és adóügyekért felelős biztosi posztot tölti be. A december 5-i országos népszavazás a kettős állampolgárság és a kórház-privatizáció kérdésében is eredménytelennek bizonyul.
2005 Januárban a pesti gettó felszabadulásának hatvanadik évfordulója alkalmából emlékező istentiszteletet tartanak a Dohány utcai zsinagógában. A megemlékezésen mások mellett Mádl Ferenc, Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin, Boross Péter és Orbán Viktor is részt vesz. Január végén hazaérkeznek Irakból az utolsó magyar katonák is. Február 23-án a Védegylet nevű civil szervezet képviselői sajtótájékoztatón jelentik be, hogy kezdeményezésükre száztíz közéleti személyiség fordul levélben az országgyűlési képviselőkhöz, arra kérve őket, hogy Sólyom Lászlót válasszák meg a köztársasági elnöknek.
Március 11-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke bejelenti, hogy vállalná az államfői posztot. Kuncze Gábor pártelnök úgy nyilatkozik, hogy az SZDSZ nem választana pártpolitikust államfőnek. Április 1-jén a szabad demokraták bejelentik, hogy Gombár Csabát jelölik államfőnek. A szocialisták április 15-én Szili Katalin jelölése mellett döntenek. Másnap Orbán Viktor és Schmitt Pál a holokauszt áldozataira emlékező gyertyagyújtáson vesz részt a Terror Házában. Az Élet Menete Alapítvány este fáklyás felvonulást tart a második világháború zsidó áldozataira emlékezve, amelyen Lamperth Mónika és Lendvai Ildikó is részt vett. A „Cipők a Duna-parton” elnevezésű szoborkompozíció avatóünnepségén Gyurcsány Ferenc mond beszédet. Orbán Viktor szerint megoldást jelentene az államfőválasztás körül kialakult krízisre, ha Mádl Ferenc maradna a tisztségben, a köztársasági elnök azonban másnap közli, hogy nem vállalja a jelölést. Dávid Ibolya azt javasolja, hogy a három rendszerváltó parlamenti párt állítson közös köztársaságielnök-jelöltet. Szerinte Sólyom László alkalmas lenne a tisztségre. Május 30-án a Fidesz-frakció hetven aláírással Sólyom Lászlót jelöli államfőnek, amelyhez csatlakozik az MDF nyolc képviselője is. Kuncze Gábor bejelenti, hogy a szabad demokrata képviselők nem szavaznak az államfőválasztáson. A köztársaságielnök-választás első fordulójában a Fidesz-MPSZ képviselői nem szavaztak, így a voksolás eredményeként Szili Katalin 183, míg Sólyom László 13 szavazatot kapott. Az érvénytelen szavazatok száma három volt. Az SZDSZ képviselői– Mécs Imre kivételével – távol maradtak a szavazástól. Másnap, a második fordulóban Sólyom László 185, Szili Katalin 178 szavazatot kapott. A képviselőknek végül csak a harmadik fordulóban sikerült köztársasági elnököt választaniuk. Sólyom László 185, Szili Katalin 182 szavazatot kapott. Százharminckét sírt rongáltak meg a Kozma utcai zsidó temetőben. A köztársasági elnök, a miniszterelnök és a parlamenti pártok vezetői határozottan elítélik a történteket. A kormányfő „számpárbajra” hívja Orbán Viktort. A Gyurcsány-Orbán vitára végül július 8-án kerítenek sor. Tusnádfürdőn tartott előadásában Orbán Viktor kormányváltást, gazdaságpolitikai szemléletváltást és hatékonyabb államigazgatást szorgalmaz, valamint azt állítja, hogy a baloldal, amikor csak erre lehetőséget kapott, rárontott a saját nemzetére.
Augusztus 2-án a parlamenti pártok képviselői, a kormány tagjai és a közjogi méltóságok a vészkorszak roma áldozataira emlékeznek. Augusztus 5-én hivatalba lép Sólyom László köztársasági elnök. Orbán Viktor szerint kormányra kerülésük esetén felülvizsgálnák a privatizációs eljárásokat. Amennyiben nem állapítható meg törvénysértés, de nemzetgazdasági érdek indokolja, hogy állami tulajdonban legyen az adott vagyon, felhívnák a tulajdonosokat, hogy legyenek szívesek azt visszaadni. Október 4-én bejelentik, hogy a 2006-os országgyűlési választásokon Harmadik Út néven együtt indul a Jobbik és a MIÉP. Gyurcsány Ferenc szerint áttörésnek értékelhető találkozója George W. Bushsal, amire azért volt az országnak különösen szüksége, mert a 2001. szeptember 11-i merénylet után Orbán Viktor nem határolódott el megfelelően Csurka István Egyesült Államokat sértő megszólalásától. Áder János úgy reagált, hogy az Országgyűlés annak idején határozatot fogadott el, amelyben elítélte az Egyesült Államokat ért merényletet. A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatja a Vér és Becsület Kulturális Egyesületet. November 4-én a kormányfő az elkövetők helyett kért bocsánatot az 1956-os forradalom miatt meghurcolt áldozatoktól.
2006 Január 1-jétől nemzeti vízumot vezetnek be azok számára, akik a magyar nyelv gyakorlása, a kulturális identitás megőrzése, tanulmányok folytatása, illetve családi kapcsolatok ápolása céljából kívánnak Magyarországon tartózkodni. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Európai Bizottság ugyanebben a hónapban megalapozatlannak minősíti a magyar konvergencia-programot. A kormány magyarázkodik, az ellenzék szerint azonban ismételten bebizonyosodott a kormány alkalmatlansága. A március már egyértelműen az országgyűlési választásokról szól. A két legnagyobb párt alig győz nagyobbat ígérni a másiknál. Március 15-én Sólyom László köztársasági elnök nem fog kezet a miniszterelnök által állami kitüntetésre felterjesztettek némelyikével, azok pártállami kötődése miatt. A Fidesz miniszterelnök-helyettesnek jelöli Mikola Istvánt, aki azonban meggondolatlan kijelentéseivel azonnal egyértelművé teszi, hogy erre a tisztségre alkalmasabb jelöltet is találhattak volna.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelenti, hogy a magyar titkosszolgálatok hivatalos értesítést kaptak arról, hogy külföldi bűnözői csoportok robbantásokat kívánnak elkövetni a választási nagygyűléseken, hogy destabilizálják a hazai politikai helyzetet. Márciusban minden idők legmagasabb hiányát produkálja a költségvetés. Az adatokat ráadásul nem a korábbi publikációs gyakorlatnak megfelelő időpontban, az adott hónapot követő hónap 7-éig (tehát április 7-ig) tette közzé a Pénzügyminisztérium, hanem a parlamenti választások első fordulóját követő napon, április 10-én. Az országgyűlési választások április 9-i első fordulójában a szocialisták egy százalékos előnyt szereztek a Fidesszel szemben, az SZDSZ mellett azonban az MDF is sikeresen vette az ötszázalékos akadályt. A koalíció pártjai rendkívül gyorsan megállapodnak a második fordulós visszalépésekről, az MDF azonban a Fidesz elfogadhatatlan magatartására hivatkozva végül nemet mond a nagyobbik ellenzéki párttal való együttműködésre. Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségtől való visszalépése miatt a Fidesz kormányfőjelöltje időközben Bod Péter Ákos lett. Az április 23-i második forduló eredménye alapján a szocialisták 186, a liberálisok 18, a koalíció közös jelöltjei 6, a Fidesz–KDNP formáció 164, az MDF 11 parlamenti helyhez jutott, és még egy független képviselő is bekerült az Országgyűlésbe. Májusban megalakul az új parlament, a köztársasági elnök Gyurcsány Ferencet terjeszti elő a miniszterelnöki posztra. A szocialisták és a szabad demokraták még ebben a hónapban aláírták a koalíciós megállapodást. A kormány megalakulása után a miniszterelnök a 2006-os évre 350, a következő két évre 1000-1000 milliárd forintos megszorító csomagot jelent be, a szakértők azonban az érdemi reformok hiányára figyelmeztetnek, és a kiigazítások szerkezetét vitatják. Augusztusban a miniszterelnök bejelenti, hogy nincs kormányzati euró-céldátum, mivel a konvergencia-program elsősorban nem az euróról szól. Szorosnak ígérkezik a küzdelem a főpolgármester-jelöltek között, a közvélemény-kutatási adatok szerint ugyanis Demszky Gábor alig néhány százalékkal vezet legesélyesebb kihívója, Tarlós István előtt. Az uniós pénzügyminiszterek tanácsa szeptemberben elfogadja a módosított konvergenciaprogramot. Szeptember 16-án nyilvánosságra kerül a miniszterelnöknek a szocialisták május 26-i balatonőszödi zárt ülésén elhangzott beszédének titokban készült hangfelvétele, amelyen a kormányfő keresetlen szavakkal illeti a kormány korábbi teljesítményét: „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. (…) Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. (…) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” A felvétel valódiságát a miniszterelnök elismerte, a lemondás azonban állítólag meg sem fordult a fejében. A koalíciós pártok támogatásukról biztosították a miniszterelnököt, az ellenzék azonban a távozását követelte. A köztársasági elnök bocsánatkérésre szólította föl Gyurcsány Ferencet,
szerinte ugyanis a kormányfő morális válságba sodorta az országot. A beszéd nyilvánosságára kerülése után országszerte demonstrációk kezdődtek. Budapesten utcai zavargásokra is sor került, a rendőrség tehetetlensége miatt a tiltakozóknak sikerült elfoglalniuk a Magyar Televízió Szabadság téri székházát is. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések békésen indultak, délutánra azonban komoly zavargásokba torkollottak. Önkormányzati választásokon fölényes Fidesz-győzelem született. Budapesten ugyan Demszky Gábor maradt a főpolgármester, de a kormánykoalíció elveszítette korábbi jelentős fölényét a fővárosi közgyűlésben. Az elvesztett önkormányzati választás után Gyurcsány Ferenc bizalmi szavazást kért önmaga ellen az Országgyűlésben, a képviselők többsége azonban végül bizalmat szavazott neki.
2. A politikai antiszemitizmusról A politikai antiszemitizmus és a hétköznapi zsidóellenesség alapvetően nem különbözik egymástól, hiszen képviselőik lényegében ugyanazokat az unalomig ismert szólamokat ismételgetik a zsidóság világuralmi törekvéseiről, összetartásáról és túlzott hatalmáról. Mivel azonban közéletünk antiszemitáinak a társadalmi és gazdasági problémákra adott válaszai csoportképző erővel bírnak, zsidóellenességüket nem lehet egy legyintéssel elintézni. Esetükben ugyanis nem egyszerűen antiszemitizmusról, hanem politikai antiszemitizmusról lehet beszélni. A politikai antiszemitizmus legismertebb és legrégebbi képviselője az adott időszakban a MIÉP volt, azonban újabb szélsőjobboldali pártok is alakultak (Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Nemzeti Front), ugyanakkor zsidóellenes eszméket nyíltan hirdető, támogató szervezetből is egyre több jelentkezett (Lelkiismeret ’88, Pajzs Szövetség, Vér és Becsület Kulturális Egyesület, később Pax Hungarica).
2. 1. Csurka István és a MIÉP A politikai antiszemitizmus hosszú évtizedek után a rendszerváltást követően jelent meg ismét Magyarországon. Újrahonosításáért alighanem az egykori drámaíró, Csurka István tette a legtöbbet. Elhíresült tanulmánya, a Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán[17] ugyan nem az első olyan írása volt, amely miatt antiszemitizmussal vádolták, rendkívül negatív hazai, valamint nemzetközi visszhangjának azonban döntő szerepe volt abban, hogy szerzőjének végül távoznia kellett a Magyar Demokrata Fórumból, amelynek egyik alapítója, később pedig alelnöke volt. [18] Csurka 1993 nyarán alapította meg a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) nevű szervezetet, amelynek azóta is elnöke, a párt sikereitől és kudarcaitól függetlenül. A MIÉP fénykora 1998 és 2002 közé tehető, az 1998-as országgyűlési választásokon ugyanis átlépte az öt százalékos küszöböt
– először és eddig utoljára. A pártnak 1998-ban és 2002-ben sikerült képviselőket küldenie a fővárosi közgyűlésbe, 2006-ban azonban már a budapesti sikerek is elmaradtak. Csurkának a zsidóságról alkotott véleménye a rendszerváltás óta vitákat gerjeszt. Az antiszemitizmus vádját ugyan mindig visszautasította, publicisztikáinak és parlamenti felszólalásainak ismeretében azonban a vádak egyáltalán nem tűnnek megalapozatlannak. Éppen ellenkezőleg. Novák Attila korábban már említett tanulmányának második fejezetében (A nyílt politikai antiszemitizmus és formái: Csurka István és pártjától Szabó Albertig[19]) részletesen foglalkozott Csurka „fejlődéstörténetével”, ezért az alábbiakban kizárólag az 1998 utáni „kifejlett Csurka” gondolatvilágának és ellenségképének bemutatására szorítkozom. Csurka mindig megtalálja az események valódi mozgatóit, a zsidókat. Még akkor is, ha másoknak esetleg eszükbe sem jutnának. Így volt ez például a 2001. szeptember 11-i terrortámadások esetében, igazán élénk fantázia azonban ahhoz kell, hogy valaki a franciaországi zavargásokat is a zsidók (meg a velük szövetséges szélsőliberálisok) számlájára írja: „(…) meggyőződésem, hogy a Franciaország-szerte kitört lázongás olyan, nem túlzottan vallásos, bizonyos szélsőliberális körök által tüzelt és pénzelt fekete és arab fiatalok műve volt, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit és miért cselekszenek (…) ezek a szélsőliberális körök kitűnő napi összeköttetésben állnak az izraeli likudista és amerikai neokonzervatív messianisztikus megváltást hirdető körökkel.”[20] De maradjunk inkább a hazai vonatkozásoknál. Azzal, hogy a MIÉP-nek az 1998-as országgyűlési választásokon sikerült bejutnia az országgyűlésbe, képviselői (mindenekelőtt természetesen a pártelnök-frakcióvezető Csurka) a korábbinál jóval több megszólalási lehetőséghez jutottak, az öt százalékot meghaladó választási eredmény ráadásul komoly állami támogatással is együtt járt. Miután egy antiszemitizmussal rendszeresen meggyanúsított párt listavezetőjeként Csurka ismét parlamenti tényező lett, vitatható megnyilvánulásaira végképp nem lehetett azt mondani, hogy azok írói munkásságának részét képezik,[21] és nem szükséges velük foglalkozni. Csurka kifogásolta a holokauszt-emléknap húsvéti megtartását, álláspontját pedig a középkorból ismerős érvekkel támasztotta alá: „Visszásnak tűnik számunkra, hogy az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére a holokausztról való megemlékezéseket húsvét hétfőre tervezik az iskolákban. A húsvét mindkét napja keresztény és keresztyén ünnep, ekkor mi, keresztények a zsidók által megfeszített (kiemelés tőlem – Cs. Z.) Krisztusra és az ő feltámadására emlékezünk.”[22] A származása miatt ugyan Csurka szerint senki sem vethető meg, munkássága ismeretében azonban nyilvánvaló, hogy a származás sok mindent megmagyaráz a számára: „Mert lehet ugyan azt mondani, hogy a MIÉP megérdemli a sorsát, miért nem megy már a fenébe, és miért mond olyasmiket, ami miatt másoknak is kellemetlenségük lehet. Az úgynevezett »zsidózásra« céloznak ilyenkor egyesek,
és egy sötét sarokban vagy egy szurdok mélyén, gondos körülnézés után biztosítanak bennünket arról, hogy ők még nálunk is jobban utálják őket, de értsük meg: a család, az állás, a világhatalom és a szél ellen, de hisz tudjuk. Nem, nem tudjuk. Mi szabad emberek vagyunk, és pusztán a származása miatt senkit sem vetünk meg, de most, még idejében figyelmeztetjük a szurdok mélyén suttogva bátrakat és mindenkit, aki magyar és keresztény: mindenki sorra kerül. Mert már régen nem egy pártról van szó.”[23] A fővárosi közgyűlés 2005. január 27-i ülésén megemlékezett az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadulásának hatvanadik évfordulójáról. A négyfős MIÉP-frakció képviselői (Dancsecs György, Erkel Tibor, Marsi Péter Pál és Zsinka László) azonban Demszky Gábor főpolgármester beszéde alatt, illetve a beszédet követően elhagyták az üléstermet. Marsi Péter Pál és Zsinka László ezt később azzal magyarázta, hogy a főpolgármester a megemlékezés ürügyén történelmet hamisított és Horthy Miklóst gyalázta. Az MTI beszámolója szerint a fővárosi MIÉP-Jobbik képviselőcsoportja nemtetszését fejezte ki a Holokauszt Emlékközpont Jogfosztástól népirtásig című kiállításának „történelemhamisító” megállapításai miatt, a tárlaton ugyanis Prohászka Ottokár katolikus püspököt mint a konzervatív, antiszemita ideológia egyik vezéralakját mutatták be. A kiállítás rendezői „egyrészt meggyalázzák a keresztényszocialista tanok magyarországi megalkotójának, a katolikus egyház kimagasló személyiségének emlékét, másrészt gyűlöletet szítva árkot ásnak a magyar társadalomban. A katolikus főpap lelki vezetői, papnevelői tevékenysége példamutató lehet a későbbi korok emberei számára is.”[24] A MIÉP korábban az Art Spiegelman Maus című képregényből készült utazó kiállítás ellen is tiltakozott, a metrókocsikban kiplakátozott képregény-részleteket ugyanis állítólag kegyeletsértőnek találták: „A Fővárosi Közgyűlés MIÉP képviselőcsoportja megütközéssel szemléli, hogy a budapesti metróban még mindig megtalálhatóak azok a kegyeletsértő képregények, amelyek botrányos módon dolgozzák fel a zsidók nagy tragédiáját. A képregény-sorozatban a szereplők embertestű, de állatfejű alakok, így a zsidók egerek, a németek macskák, a lengyelek disznók, az amerikaiak kutyák, a svédek pedig szarvasok. (…) A Fővárosi Közgyűlés MIÉP frakciója felteszi a kérdést: ki finanszírozta ezt a botrányos akciót? Hogyan, illetve mennyiért bocsátotta a kivitelezők rendelkezésére a BKV a reklámfelületet, s kapott-e esetlegesen a tömegközlekedési cég utasítást a városvezetéstől a képregény-sorozat kihelyezésére? A MIÉP-frakció felhívja a figyelmet, hogy az ilyen jellegű hátborzongató megközelítések egyformán sérthetik a zsidó és a nem zsidó budapestiek érzékenységét.”[25] A 2006-os országgyűlési választásokon a MIÉP A rend programját[26] kínálta a választóknak. A zsidóság többször is szóba kerül a szövegben, természetesen mindig negatív összefüggésben: „A (…) törvénytelenségek közepette bevezetett Bokros-csomagnak semmi más értelme nem volt, mint hogy végképp elszegényítse, tőkegyűjtésre és privatizációra alkalmatlanná tegye a munkásokat, a középréteget, szegényítse el a falvakat, az egész magyarságot, hogy így nyisson utat a tarolásos privatizációnak, az idegen, túlnyomó részben zsidó tőkének.”[27] A program szövegezői szerint mind a Fidesz, mind pedig az MSZP izraeli (és amerikai) befolyás alatt áll:
„Meg kellene végre értenie az egész magyar társadalomnak, hogy a két nagy pártot – a két mesterségesen, pénzzel és a médiumok által naggyá tett pártot – a globalizmus erőinek feltétlen kiszolgálása, az idegen, elsősorban amerikai és zsidó érdekek hol nyílt, hol pedig álcázott, a szükségszerűség vértjébe bújtatott képviselete hozza közös nevezőre. A köztük lévő különbség nem a cselekvésben, hanem csupán a túlhangsúlyozott stílusjegyekben van.”[28] A magyar zsidóságot (és cigányságot) ezután azzal vádolják meg, hogy nem képes közösséget vállalni a magyarsággal. Holott egy zsidótól aligha várható el, hogy a nyilasok által is használt jelkép láttán hazafias érzések kerítsék hatalmába: „Az erős kultúrák, az évezredes történelmű népek, a saját eszményeikhez ragaszkodók az elkeveredés közben is megőrzik asszimiláló képességüket – megőrzik szigetüket – és nem kerülnek alávetett helyzetbe. (…) a jelenlegi állás szerint sajnos nem bizonyos, hogy lesznek olyan magyar cigányok, akik egyáltalán tudnak valamit Árpád-házi Szent Margitról, és olyan magyar zsidók, akik a legkisebb közösséget is vállalnák az árpádsávos lobogóval, pusztán azért, mert a történelem egy igen szerencsétlen pillanatában (kiemelés tőlem – Cs. Z.) ezt a lobogót a nyilasok is lobogtatták.”[29] „Idegen test a nemzet életében” – ezúttal kivételesen nem a zsidóságra utaló eufemizmusról van szó, az idegen test ugyanis az ATV. Mivel azonban a televíziót állítólag a Soros Alapítvány tartja el, Soros Györgyről pedig köztudott, hogy zsidó származású, nehéz nem arra gondolni, hogy az idézett kijelentés a zsidóságra is vonatkozik. Különösen az alábbiakat olvasva: „(…) az ATV egy úgynevezett egyház, a Hit Gyülekezete tulajdonában van, valójában a Soros Alapítvány tartja el, és kizárólag izraeli–amerikai és hazai neoliberális érdekeket szolgál. Idegen test a nemzet életében. Magyarellenes, hazug és gátlástalan. Megszüntetése a magyar megmaradás próbaköve.”[30] Nem sokkal a választások előtt, egészen pontosan 2006. március 15-én, a MIÉP, a Jobbik és a Kisgazdák nagygyűlést tartottak a Hősök terén. A szónokok közül nem hiányozhatott ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész sem: „Ők (értsd: az SZDSZ – Cs. Z.) törődnek Kovács Pistivel. Bárcsak Kohn Pistivel törődnének. (Derültség) Bár nem hiszem, hogy ez Kohn Pistit különösebben boldogítaná.”[31] Hegedűs később már arról beszélt, hogy a Harmadik Út egyfajta új Hamaszként kívánja szolgálni a magyarságot: „A Harmadik Út (…) A hazafias magyarok szövetségének szent szolidaritását kívánja megteremteni. Egyfajta új Hamaszt, mely erőt ad a magyarnak, hogy ebben az országban még mindig mi vagyunk többségben, s addig kell megszervezni az ellenállást.”[32] Az ellenállóknak természetesen a szabadkőműves és a cionista söpredékkel kell megküzdeniük, akik a
magyarság elveszejtésére törnek: „Vállaljuk a magyar szolidaritásból következő áldozathozatalt, vállaljuk közös erőnkkel, egymást támogatva és lelkesítve az a küzdelmet, mely hadat üzen a világtörténelem és a magyar történelem legromlottabb politikai elitjének, szabadkőműves, cionista gyökerű uszító, rabló, haramia söpredéknek.”[33] Csurka István hasonló hangvételű és színvonalú felszólalással örvendeztette meg harmincezer fős hallgatóságát: „Egy tervszerű, ószövetségi gonoszságú (!) megsemmisítés, egy tudatos népirtás (!) áldozatai vagyunk.” A Csurka által vizionált népirtást a neoliberalizmus szekértolói irányítják, akiket megbízóik külföldről, vélhetően New York-ból, Párizsból és Tel-Avivból rángatnak dróton: „A legnagyobb bajunk az, hogy eltűrünk magunk fölött egy végtelenül aljas, here réteget, egy nómenklatúra-burzsoáziát, egy (…) itt maradt, idegen zsoldba szegődött, nemzetidegen réteget és hagytuk, hogy kiárusítson mindent, ami magyar. (…) Elprivatizálták mindenünket, egyidejűleg beültek a bankok vezérigazgatói székébe. (…) A renddel a másságot állítják szembe. (…) A rendszer rossz. A rendszer önkizsákmányoló. Hasznot belőle csak a nómenklatúraburzsoázia, a reneszánsz elit húz, a nép senyved miatta és pusztul. Erről azonban egyik parlamenti párt sem mer érdemben szólni, mert ez benne van az EU-szerződésben. Erre rámutatni szélsőségesség, antiszemitizmus. A (…) Fidesz nagykoalícióra lép a volt gyilkosok utódpártjával és a nemzetközi liberalizmus kék-fehér zászlaja (!) alatt közös kormányt alakítanak.”[34] A helyzet tehát meglehetősen reménytelennek tűnik, Csurka meglátása szerint azonban mégis van kiút: „Az a kötelességünk, hogy (…) szorítsuk ki az SZDSZ-t (értsd: a zsidókat – Cs. Z.) és (…) 2010-ben tegyünk kísérletet a hatalom megszerzésére.”[35]
2. 2. A Jobbik Magyarországért Mozgalom A Jobbik Magyarországért Mozgalmat (Jobbik) 2002-ben alapították meg „nemzeti érzelmű” fiatalok. A következő évben párttá alakult szervezet „a rendszerváltás befejezését” és „egy igazságosabb társadalom megteremtését” tűzte ki céljául. A Jobbik kezdetben az önállóságát hangsúlyozta,[36] a 2006-os országgyűlési választásokon ezzel szemben – a korábbi nézeteltéréseket félretéve – közös listát állított a MIÉP-pel. A két radikális párt összefogása azonban nem hozott látványos eredményt (2,2 százalékot értek el a remélt öt helyett), igaz, a parlamenten kívüli pártok közül egyedül a Harmadik Út vált jogosulttá az állami támogatásra. A választások két fordulója között a régi sérelmek és személyes ellentétek kezdtek ismét láthatóvá válni. Az önkormányzatai választásokra a Jobbik és a MIÉP viszonya olyannyira elmérgesedett, hogy a Jobbik a MIÉP főpolgármester-jelöltje (Zsinka László) helyett a Fidesz és a KDNP közös főpolgármester-jelöltjének (Tarlós István) támogatására szólította föl szavazóit. A párt mellett már ekkor megjelent a Kuruc.info, a Jobbik-közeli portál, amely rendszeresen közöl szélsőségesen
antiszemita, rasszista, homofób és idegengyűlölő véleményeket. A Jobbik a karácsonyi keresztállításokkal került először a figyelem középpontjába. Később médiafigyelő akciókat indítottak, máskor pedig plakátok és szobrok elleni utcai akciókkal igyekeztek magukra irányítani a közvélemény figyelmét. Amikor Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának szocialista elnöke az árpádsávos zászló önkényuralmi jelképpé nyilvánítását kezdeményezte, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetje állásfoglalást adott ki: „A folyamatos és jövőbeli sérelmek elkerülése végett a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezi, hogy az árpádsávos zászló is kerüljön alkotmányos védelem alá, mellyel elkerülhető lenne egy jelentős történelmi jelkép értékének ledegradálása, illetve használatának betiltása.”[37] Közleményükben nyilván véletlenül felejtették el megemlíteni, hogy az árpádsávos zászlóról sokan önkéntelenül is a nyilasokra asszociálnak. Néhány évvel ezelőtt komoly vitát váltott ki Vásárhelyi Mária egyik szociológiai vizsgálata, amely azt mutatta be, hogy mennyire elterjedt az antiszemitizmus a történészhallgatók, vagyis a leendő történelemtanárok körében.[38] Vásárhelyit leginkább a szélsőjobboldalról támadták, a Jobbik pedig olyannyira szórakoztatónak találta az egyébként inkább aggodalomra okot adó eredményeket, hogy összeállítottak egy kérdőívet[39] a magyarellenesség vizsgálatához (lásd: Függelék I.). Tanulságos olvasmány, sokat elárul a Jobbikban (és a szélsőjobboldalon) általánosnak mondható gondolkodásmódról.
2. 3. A Magyar Nemzeti Front A Magyar Nemzeti Frontot (MNF) olyan MIÉP-ből kilépett/kizárt politikusok alapították, akik nem tudtak tovább együttműködni Csurkával, mindenekelőtt Bognár László és Rozgonyi Ernő. Eleinte Rozgonyi volt a szervezet elnöke, mivel azonban állítólag be akarta olvasztani a Frontot a Jobbikba, helyét Schuster Lóránt vette át, aki korábban a MIÉP-frakció tagja volt a fővárosi közgyűlésben, mellékállásban pedig műsort vezetett a rendszerint kódolatlanul zsidózó, azóta megszüntetett Pannon Rádióban.[40] Az MNF talán legemlékezetesebb akciója az volt, amikor tagjai és szimpatizánsai Sólyom László köztársasági elnöki beiktatása ellen tiltakoztak a Dísz téren. Egyik transzparensükön három nemzetiszínű keselyű rajza mellett „Ez a sólyom szabad madár”, alatta pedig a „roth, weiss, grün” felirat szerepelt. Az MNF nem indult a 2006-os országgyűlési választásokon, mégpedig azért, mert nem akarta jelenlétével hitelesíteni „a külföldről irányított (!), csalásokra és hazugságokra épített választási hadjáratot”.[41] Az önkormányzati választásokon ezzel szemben indítottak jelölteket, nemegyszer a Jobbikkal közösen. Az MNF és a Jobbik között egyébként is volt együttműködés, a „nemzeti összefogás jegyében” ugyanis időnként közös rendezvényeken vettek részt, mint például 2004. augusztus 20-án a Regnum Marianum emlékkeresztnél.
Az MNF honlapján olvasható Germar Rudolf „figyelemreméltó” írása, a Revizionizmus – a felszabadulás ideológiája, amely eredetileg a Szittyakürt[42] 2006. május-júniusi számában jelent meg. „A második világháború előtt alapvetően csak egy országnak sikerült elkerülnie a világválságot a saját határain belül. (…) Míg a világ az adósságválsággal küszködött, ez az ország a gazdasági paralízisből az általános jólétbe emelkedett. Egy elszegényedett világban, mely tele volt társadalmi ellentétekkel, ez az ország megszüntette a szegénységet és a társadalmi feszültségeket. Tette mindezt annak ellenére, hogy bojkottálták, izolálták, s a gazdagok és hatalmasok leprásnak nyilvánították. Ez valóban egy egyedülálló ország volt: Németország 1933 és 1939 között. Azokban az időkben Németországnak sikerült a kamatrabszolgaság bilincseit elszakítania. Kihívta és veszélyeztette a Wall Street és London City türannoszait, mivel megkerülte a »kemény valutát« és a globális plutokráciát.” A cikk szerzője ezután az illinois-i Glenview Állami Bank (?) elnökének egyik körlevéből idéz, aki szerint Hitler „zseniálisan oldotta meg” országa gazdasági problémáit. A levelet „az amerikai zsidók természetesen azonnal eltüntették”. „Ha igaz, hogy Hitler igen sikeres volt, miközben a világ többi része megbukott, és ha igaz, hogy Hitlert csak az ő országának elpusztításával és eszméinek kiirtásával lehetett megállítani - nem kéne, hogy feltegyük a kérdést, hogy mi volt az ő sikerének titka? Mivel majdnem minden háborúnak gazdasági okai vannak, nem lephet meg, ha a második világháborúnak is ilyen okai voltak. Tehát, mi tart vissza minket attól, hogy objektíven kutassuk Hitler gazdasági titkát? Ezt a kérdést egy szóval meg lehet válaszolni: a holocaust. Ha a világot nem győzték volna meg arról (sic!), hogy Hitler zsidókat gázosított el, akkor az ő eszméit racionálisan lehetne vizsgálni - mint más politikai vezetők eszméit. Nem tartana vissza minket minden idők legnagyobb tabuja. Képesek lennénk ellenállni pavlovi reflexünknek és bizonyos mértékű objektivitással reagálnánk Hitler és gazdasági tanácsadóinak eszméire. Néhány eszméjét utánzásra méltónak is találnánk. A holocaustmítosz mindezt megakadályozza.” A cikket talán le sem közölték volna a Szittyakürt szerkesztői, ha szerzője nem leplezi le a világ tömegmédiáját a háttérből irányító erőket: „Jelenleg a világ tömegmédiáját a globális plutokrácia irányítja. Azt várhatjuk csak ettől a médiától, hogy megerősíti atrocitás-propagandáját (Náci! Holocaust! Sose felejtsd!), amint ez az uralom gyengül.” Ezek után szinte természetes, hogy az MNF honlapjáról többek között olyan Izrael és Amerikaellenes társoldalak érhetők el, mint például a Conspiracy Planet (The Alternative News & History Network. Your Antidote to Media Cartel Propaganda), az Information Clearing House, az Institute for Historical Review, vagy a Jew Watch. Utóbbi, talán a nevéből is sejthető, elsősorban „a cionisták közel-keleti rémtetteivel” és „mindent behálózó hatalmával” foglalkozik.
2. 4. A margón kívül „A zsidóság térhódítását” a három radikális párton kívül különböző szélsőjobboldali szervezetek
igyekeznek megakadályozni. Közülük a legismertebb talán a Lelkiismeret ’88, valamint a Vér és Becsület Kulturális Egyesület. A Lelkiismeret ’88 eredetileg az erdélyi falurombolásokra adott válaszként alakult meg. A szervezetről ezt követően sokáig nem lehetett hallani, miután azonban Kocsis Imre 2002-ben az újjászervezése mellett döntött, a Lelkiismeret ’88 a belpolitikai hírek állandó szereplőjévé vált. A csoport tagjainak nevéhez fűződik többek között az Erzsébet híd elfoglalása,[43] valamint a könnyűdrogok liberalizációjáért küzdő Kendermag Egyesület demonstrációjának megzavarása is. 2004. február 14-én a Lelkiismeret ‘88 csoport is részt vett a Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) rendezvényén, amelyen a VBKE a szovjet csapatok gyűrűjéből 1945. február 11-én kitörést megkísérlő német és magyar katonákra emlékezett a Hősök terén. Kocsis Imre beszédében arra kérte az Országgyűlést, hogy a Moszkva teret nevezzék át Kitörés térnek.[44] 2005. április 16-án, a börtönbüntetését töltő holokauszttagadó, Ernst Zündel szabadon engedése érdekében rendezett szimpátiatüntetésen Kocsis Imre arról beszélt, hogy nem a holokauszt, hanem a „holokausztdogma” ellen tiltakoznak, szerinte ugyanis Zündel „egyértelműen bebizonyította”, hogy a náci Németországban nem adtak ki olyan állami parancsot, amely az európai zsidóság kiirtását rendelte volna el.[45] A megmozdulást a Mazsihisz sem hagyta szó nélkül: „A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) igazgatója szégyenletesnek tartja, hogy a hatóságok a holokauszt-emléknapon engedélyeztek egy ilyen megmozdulást. Zoltai Gusztáv úgy vélte, ezen már nem is lehet csodálkozni azok után, hogy a magyar bíróság elmarasztalta és megbírságolta a Mazsihiszt egy holokauszttagadó ember, Mónus Áron keresetének helyt adva. Miután az említett rendezvény szombaton lesz, nyilvánvaló, hogy tagjaik nem tudnak a helyszínen tiltakozni.”[46] Az alábbi, önmagukért beszélő mondatokat Kocsis Imre írta abban a programban, amely a Kárpátok Magyar Nemzeti Radikális Párt megalakításának tervét és a magyarság jogait foglalja össze: „Miután a második világháborút tanulmányoztam, és a zsidókérdéssel is behatóbban foglalkoztam, szemléletbeli változáson mentem keresztül. Trianon, a magyarok szenvedése, a Horthy-korszak és a kommunizmus vérengzése nyilvánvalóvá tette bennem azt, hogy akik életük védelmére, főképp mások védelmére kelnek, ahogy azt a becsület is megkívánja, a gonosz erőkkel szembeszállnak, ha kell fegyverrel. Ez nemhogy megbocsátható, hanem egyenesen kötelessége is minden becsületes kereszténynek. Ezek miatt lett Szálasi Ferenc politikai példaképemmé.”[47] Ennek ismeretében érthető, hogy a Lelkiismeret ’88 miért népszerűsíti antiszemita szerzők munkáit a honlapján (www.lelkiismeret88.hu). Erről bővebben a Náci és nyilas (reprint) irodalom című fejezetben. A hungarizmus szellemi örökségét nyíltan felvállaló Vér és Becsület Kulturális Egyesületet (eredeti nevén Vér és Becsület Ifjúsági, Kulturális és Hagyományőrző Egyesület) a Magyar Nemzeti Arcvonal[48] Becsületbírósága által kizárt skinheadek alapították 2001 januárjában. A szervezetet egy évvel később vették nyilvántartásba, a közhasznúvá nyilvánításra azonban már néhány hónap is elegendőnek bizonyult. A Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) szervezte 2003-ban a Becsület Napja elnevezésű rendezvényt,[49] amelyen „azokra a német katonákra, tisztekre emlékezünk, akik Magyar (sic!) földön védték az európai civilizációt a zsidó sátánizmus (kiemelés tőlem – Cs. Z.) vírusai ellen”.[50]
A sátáni zsidóról egyébként már nem a VBKE honlapján lehet olvasni, hanem az időközben megszűnt magyar nyelvű náci újság, az Új Rend 33. számának (2003. ősz) hasábjain.[51] „2003. február 15-én a Kossuth téren mutatkozott be az egyesület és szimpatizánsai a nyilvánosságnak. De mások is bemutatkoztak: a tér túloldalán az »örök áldozatok« mutatták ki foguk fehérjét, a beszédeket, de még a Himnuszt is zajongással, átkozódással kisérve (nekik nyílván nem jelent semmit). De provokációjuk pont az ellenkező hatást érte el: (…) a közvélemény végre szembesült valódi arcukkal (140 év úgy látszik nem volt elég erre). A mieink viszont az MNA-s időket idéző katonás rendben, fegyelmezetten, a túloldalt zajongó zsidó csürhével mit sem törődve emlékeztek Budapest védőire.” A VBKE utolsó rendezvényére, amelyen a Magyar Nemzeti Front, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Lelkiismeret ’88 valamint a Hazáért Egység Mozgalom is képviseltette magát, 2005. október 23-án került sor, négy nappal később ugyanis a Legfelsőbb Bíróság jogerősen feloszlatta a szervezetet. „Valami véget ért, de azért a kóser pezsgőt még nyugodtan vissza lehet rakni jégre, csak egy szervezet oszlott fel, mi – és az eszme, amit képviselünk – még itt vagyunk, és folytatjuk, amit elkezdtünk.”[52] A szervezet a betiltást követően Pax Hungarica néven lényegében azonnal újjáalakult. A Lelkiismeret ’88 és a Vér és Becsület a jobb együttműködés érdekében 2003 decemberében akciószövetséget kötött egymással.[53]
2. 5. Bácsfi Diána és a Magyar Jövő Csoport A budapesti Nagykörúton, az Oktogontól a Jászai Mari térig nyilas jelszavakat hirdető plakátok jelentek meg 2004 augusztusának utolsó napjaiban. Az áprilisban alakult Magyar Jövő Csoport falragaszai Szálasi Ferenc, a háborús bűnösként 1946-ban kivégzett nyilas nemzetvezető jelszavát hirdették: „Kitartás!”, alá pedig azt írták, hogy „Jövünk!”. Hamarosan a nyilvánosság elé állt a szervezet vezetője, az akkoriban huszonhat éves egyetemi hallgató Bácsfi Diána is, aki ezt követően hosszú hónapokra állandó szereplője lett a napilapok belpolitikai és publicisztikai oldalainak. A plakátok később néhány vidéki városban is megjelentek. A plakátokon szereplő nyilaskeresztekről a rendőrség szakértők véleményét kérte, mivel azonban azok eltértek a tiltott nyilaskeresztes jelképtől, végül nem indított eljárást a terjesztők ellen. Szeptember 7-én a Magyar Jövő Csoport a Szabadság téren demonstrált. A tüntetésről Bácsfival együtt három személyt állítottak elő tiltott önkényuralmi jelképek használata miatt. Néhány nappal később Bácsfit közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt állították elő, majd vették őrizetbe, mivel azonban az ügyészség nem indítványozta előzetes letartóztatását, hamarosan szabadon távozhatott. Kihallgatásán jegyzőkönyvbe mondta, hogy az általa vezetett szervezet „a totális hatalom megszerzésére törekszik, visszaállítaná a halálbüntetést, s mindazokat kivégezné, akik elveivel ellentétes nézeteket vallanak”.[54] Az ügyészség végül önkényuralmi jelképek használata miatt emelt vádat a Magyar Jövő Csoport vezetője ellen, a közösség elleni uszítás bűntettében viszont megszűntették a nyomozást. Október elején Bácsfit és egyik társát ismét előállították tiltott önkényuralmi jelkép használatának
megalapozott gyanúja miatt, miután plakátragasztáson érték őket a Thököly úton. Néhány nappal az október 15-ére tervezett demonstráció előtt rendzavarás miatt („Kitartás, éljen Szálasi!” köszöntéssel és náci karlendítéssel üdvözölte az újságírókat a Terror Háza előtt) a bíróság tíz nap elzárást szabott ki Bácsfira, aki szerint „Az ötvenes évek kimutatta a farkasfogait. Ez a demokrácia mélyrepülése”.[55] Időközben a gyülekezési törvény módosítására is születtek javaslatok, hogy megakadályozható legyen a nyilas hatalomátvételre emlékező megmozdulás, a végül azonban erre nem került sor, a négy parlamenti párt azonban nyilatkozatban ítélte el a nyilas eszméket.[56] A Magyar Jövő Csoport tagjai és szimpatizánsai a nyilas hatalomátvétel hatvanadik évfordulóját a Terror Háza előtt szerették volna megünnepelni, mivel azonban nem kapták meg a szükséges engedélyeket, csak az SZDSZ – Új Generáció antihungarista megmozdulására került sor, amelyhez az MSZP mellett tucatnyi civil szervezet is csatlakozott. A demonstráció leginkább mégis azért maradt emlékezetes, mert a Hír Tv kamerái megörökítették, ahogy Zuschlag János szocialista országgyűlési képviselő Marsovszky Balázzsal, a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták elnökével beszélgetve a vészkorszak áldozatain viccelődik: Marsovszky Balázs: Hideg van. Zuschlag János: Igen. Marsovszky Balázs: Gondold el egyébként, hogy ebben az időszakban milyen hideg volt szeren..., szegény embereknek. Zuschlag János: Micsoda?! Marsovszky Balázs: Gondold el, hogy ebben az időszakban milyen hideg volt szeren..., szegény… Zuschlag János: Á, nekik már nem volt hideg (nevet). Marsovszky Balázs: Hülye![57] Zuschlag megpróbálta menteni a menthetőt. Bocsánatot kért,[58] visszalépett az MSZP elnökségi tagságára való jelöléstől, elfogadhatatlan megnyilvánulásával azonban mégis sikerült derékba törnie politikai karrierjét, kénytelen volt ugyanis lemondani képviselői mandátumáról. Igaz, nem egészen önként, sokkal inkább a ránehezedő nyomásnak engedve. Sértődött hangú nyilatkozataival („Azt gondolom, hogy nem bűnt, hanem hibát követtem el.”[59]) mindenesetre nyilvánvalóvá tette, hogy „büntetését” egyáltalán nem érzi arányosnak. Januárban a rendőrség megakadályozta, hogy a Magyar Jövő Csoport megemlékezzen Szálasi születésének évfordulójáról, kivégzésének napján, március 11-én azonban összegyűlhettek a Zeneakadémia épületénél, ahol annak idején kimondták a nyilas vezető halálos ítéletét. Bácsfi korábban állítólag a MIÉP Ifjúsági Tagozatában is megfordult, mint a Nemzetbiztonsági Hivatal (vagy a Munkáspárt?) beépített ügynöke: „Ismerjük Bácsfi Diánát. 2000-ben már feltűnt a MIÉP Ifjúsági Tagozat újpesti rendezvényein,
melynek következménye több MIÉP-es fiatalról leadott NBH-s jelentés lett. Ekkor még Bácsfi Diána a Munkáspárttal ápolt szoros kapcsolatot. A műhungarista hölgy, aki »mumus akar lenni«, goebbelsi idézetekkel vagdalkozik s szavait a látványosság kedvéért gyakorta karlendítésekkel kíséri. Hitleri retorikájával kitűnő táptalajt ad a Magyarországon dúló végtelen antiszemitizmus [sic!] véresszájú híresztelői számára. A MIÉP Ifjúsági Tagozat Országos Elnöksége ezúton figyelmezteti a jóhiszemű, nemzeti érzelmű fiatalokat, a színjátékon való részvétellel egy életre tönkretehetik a jövőjüket. Bácsfi Diánát figyelmeztetjük, ha nem hagy fel az álhungarista agitációval, radikális önvédelmi harcot indítunk!”[60] Ettől nyilván nem függetlenül a Magyar Fórum szerkesztői rövid időn belül kiderítették róla, mégpedig „hitelt érdemlő izraeli forrásokra” hivatkozva, hogy „valójában zsidó”, a 2004. szeptember 23-i szám ugyanis a következő főcímmel jelent meg: „Bácsfi Diána zsidó”. A Vér és Becsület Kulturális Egyesület sem szimpatizált Bácsfi megnyilvánulásaival, a szervezetnél legalábbis szükségét érezték, hogy közleményben határolódjanak el tőle: „Megdöbbentőnek tartjuk, hogy önjelölt, a túloldalról támogatott elemek, a balliberális sajtó és a hatóságok hathatós támogatásával, Szálasi Ferenc nevével és eszmeiségével visszaélve, magukat »ortodox hungaristának« kiadva olyan képet festenek mozgalmunkról, eszmeiségünkről, amilyet ellenségeink szeretnének látni. Az MJCS (Magyar Jövő Csoport) által hirdetett szinkretista zagyvaságok köszönőviszonyban sincsenek a Prohászka által megálmodott és Szálasi által egységes rendszerbe foglalt Hungarista ideológiával. A Hungarizmus ugyanis a keresztény erkölcsiség (és nem valamiféle New Age miszticizmus), a szocializmus (a társadalmi igazságosságra való törekvés), valamint a nacionalizmus (a nemzeti kultúra és identitás védelme, a nemzet természetes életösztöne) szintézisére épül. (…) most kívülről próbálják sorainkat megbontani, a becsületes, dolgozó, hatályos törvényeket tiszteletben tartó hungarista, szkinhed fiatalokat zavaros eszmék bomlott agyú követőinek beállítani. (…) Fentiekre tekintettel kérünk mindenkit, »akik ismerték és szerették«, hogy a provokációnak ne üljön fel, és a Hungarista hatalomátvétel évfordulójáról (a szokott módon) szűk körben, másokat fölöslegesen nem provokálva emlékezzen meg.”[61]
2. 6. Magyar Feltámadás és Haladás Nemzeti Mozgalom A kevésbé ismert szervezetek közül érdemes megemlíteni a Magyar Feltámadás és Haladás Nemzeti Mozgalmat (MFHM). Az MFHM tagjainak létszáma nagy valószínűséggel nem haladta meg az egy tucatot, a csoport honlapján olvasható, helyesírási és nyelvhelyességi hibákban rendkívül gazdag, a legprimitívebb fajvédő retorikát használó ideológiai alapvetéssel azonban mégis érdemes röviden foglalkozni. Terjedelmi okok miatt a szöveg egészének ismertetésére sajnos nem kerülhet sor, a színvonaláról azonban alighanem az alábbi részletek is mindent elárulnak. (Az idézetek betűhűek.) Az MFHM szervezeti célja „Teremteni egy erős, a Magyar faj megmaradása, és a magyar közösség iránt elkötelezett, elveinkkel egyet értő egyénekből álló csoportot, (közösséget), amely elkötelezett hosszú távú céljaink és elveink mellett, és képes megvalósítani másodlagos célunkat ennek érdekében.” [62] A másodlagos cél „megszerezni a Magyarországi hatalmat. Ha nem tudjuk Magyarországot vissza szerezni, akkor sokasodni, gazdagodni és erősödni fogunk ott ahól erre a legjobbak az alkalmak. Egy új Magyarság csirájaként, a magyarok legjobbjaiként, és ha a Magyarság a megszűnés szélére kerül akkor a
Magyarság jövőbeli feltámadásának magjaként is, berendezkedünk a túlélésre, és az erősödésre. Ország nélkül próbáljuk meg kiépíteni az új Magyarság alapjait. Növeljük számainkat amíg vissza tudjuk szerezni Magyarország területét, vagy szerezhetünk egy új országot valahól máshól.” Az „Új Magyarország” az „idegenekre” természetesen nem tartana igényt: „Idegenek akik nem illenek a magyar közösségbe egyénileg, vagy mert radikálisan másak Fajilag azoknak vagy menniük kell az országból vagy ki kell fogyniuk. (…) Mi emberségesek kívánunk lenni minden ártatlan személlyel, de meg fogunk büntetni mindenkit aki ártott nekünk. (…) Azok akik nem ártottak, békésen mehetnek. Ha nem tudunk egyéneket kéréssel rábírni, és törvényt nem hozhatunk hogy elmenjenek, vagy túl sokan vannak – azokat rábírunk a távozásra gazdasági módszerekkel lassabban (…) Azon színes idegenek esetében akik túl sokan vannak, és túl szegények még elmenni is, két lehetőség van, az egyik a deportáció egy színes kontinensre (…) vagy a másik az hogy humánus módszerekkel meggátoljuk hogy szaporodjanak, és így idővel kifogynak – egy lehetőség ebben az hogy szabad választást adjunk egyéneknek e két lehetőség között.”[63] (Az eredeti helyesíráson nem változtattunk. A szerk.)
3. Az antiszemitizmus tipológiája A hagyományos antiszemitizmus érvrendszere a kezdetektől napjainkig nem sokat változott, a régmúlt antiszemitáinak szellemi örökösei lényegében ugyanazokat a vádakat ismételgetik, mint elődeik. A zsidóság térfoglalásáról, világuralmi törekvéseiről, romlottságáról, kegyetlenségéről szóló publicisztikákat olvasva könnyen támadhat olyan érzésünk, mintha megállt volna az idő.
3. 1. A térfoglaló zsidó Az antiszemita publicisztika egyik visszatérő témája a zsidóság térfoglalása. Fizikai, politikai, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt. Kelemen Miklós például azon kesereg, hogy „Folyamatosan zajlik az izraeli, valamint az orosz, ukrán, grúz és örmény ajkú zsidó bevándorlás ingatlan hátterének megteremtése, gazdasági megalapozása. (…) a Fővárosi Közigazgatási Hivatal 2000 első felében ismét a legtöbb lakás megvásárlását izraelieknek engedélyezte (…) Az osztrákok, franciák, oroszok, kínaiak együttesen vásároltak legálisan annyit, mint az izraeliek. (…) Rendkívül tiszteletre méltó Grespik Lászlónak, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének korlátozási terve,[64] de tekintettel arra, hogy a többi idegenhez hasonlóan az izraeliek döntő része is illegálisan vásárol (…), az intézkedés változást aligha hoz térvesztésünk gyorsaságában.”[65] Hering József szerint, akit Kelemen Miklós „a közel-keleti ügyek szakértőjének” nevez, „(…) ennek a nagy tülekedésnek is megvan az oka, mégpedig az, hogy Budapest a helyi, a nemzetközi zsidó és izraeli intézmények, illetve a közel 300 ezres őslakos zsidó gazdasági, kulturális és politikai befolyása következtében az elmúlt esztendőkben egyre vonzóbbá válik az egykori Szovjetunió területén a nem mindig rokonszenves gazdanépek között élő zsidók, illetve az
átlag 18 százalékos munkanélküliséggel küszködő izraeli polgárok számára. Izraelből is rengeteg szerencsét próbáló személy érkezik az utóbbi időkben Magyarországra, amit az is bizonyít, hogy egyes ingatlanközvetítők manapság már héber nyelven is hirdetik szolgáltatásaikat. Izrael budapesti terjeszkedéséhez persze kell egy SZDSZ-es fővárosi vezetés és néhány kerületi szálláscsináló.”[66] Csurka Istvánt a budai lakóparkok magas négyzetméterárai gondolkodtatták el, azok ugyanis szerinte a magyar középosztály tagjai számára megfizethetetlenek: „Az új tőkésosztály (…) kezdi át- és berendezni magának azt a magyar életet, amelyből a pénze származik. Elkülönül. Magyarországon eddig ismeretlen életformát teremt magának, magas kerítéssel veszi körül magát, őröket alkalmaz, idegenszerű (kiemelés tőlem – Cs. Z.) életformát él. A megszerzett pénz különjogokká és exkluzív életminőséggé válik. (…) Sejthető, hogy a lakók között sok lesz a külföldről érkezett. Olyan, aki nem fogja szeretni, ha nemzetisége felől érdeklődnek, mert magában a kérdésben is rasszizmust feltételez. Ők egyszerűen az új, nemzetek fölötti globális pénznemzet tagjai, rájuk külön törvények vonatkoznak.”[67] Céljaik felől sincsenek kétségei: „(…) a szálláscsinálók beveszik magukat őrzött lakóparkjaikba, megtanulják egymás hozott nyelvét, egy kis oroszt, egy kis jiddist, hébert, egy kis pesties magyart, és teljesen demokratikus és jogállami terveket szőnek, hogyan teszik lehetetlenné odakint a falakon kívül mindazokat, akiket ők antiszemitának (…) minősítenek.”[68] Csurkát olyannyira foglalkoztatta a téma, hogy sorozatot indított a Magyar Fórumban, mégpedig azért, hogy végigkísérje az „Izraelből Magyarországra irányuló tőkebefektetés útját, módját, célját (…), különös tekintettel az »ingatlanfejlesztésekre«”.[69] Az országot a MIÉP elnöksége szerint is a gyarmatosítás veszélye fenyegeti, a Fokozottabb gyarmatosítás következik című közleményükben legalábbis így fogalmaznak: „A brüsszeli központ, az USA és Izrael célja közös: olyan szinten tartani a tíz, már csatlakozott országot, hogy ki se ugorjék, de szoruljon rá a további gyarmatosítás támogatásnak látszó felvásárlásaiból származó összegeire. (…) Ezt az ajánlatot nem szabad elfogadni. (…) A magyar kormány jelentse be az előkészületeit a kilépésre, és ezzel együtt a gyarmatosító világvállalatok, kereskedőláncok országunkból való kitelepítésére, de első lépcsőben kemény megadóztatásukra. (…) Elég volt a gyarmatosításból!”[70] A gyarmatosítást Csurka István elképzelése szerint a Soros Alapítvány irányítja a háttérből: „Magyarországot a Soros Alapítvány Izrael tartalékállamaként szanálni akarja, és ehhez a teljes leértékelődésre és a működésképtelenség teljes fegyverletételére van szüksége. (…) Aki látja, mi történik ezekben az években Budapesten, s aki belegondol, miért épülnek lakóparkok a legszebb fekvésű városrészekben, aki felteszi a kérdést, hogy miért nem jöhet ide betelepülőként az erdélyi, a felvidéki, a szerbiai üldözött magyar, s végül: aki látja, tudja, mi történik a földdel, annak kétsége sem lehet ennek a folyamatnak a célja felől. (…) Ennek a változatnak a lényege a tömeges betelepítés,
emberek elhelyezése biztonságos környezetben, a közel-keleti terhelt térségből és a mindig veszélyes orosz térből való kitelepítésük, hatalmi helyzetbe átültetésük. A fontos számukra, letörni minden ellenállást, amely ennek ellenszegül. El kell viszont foglalni a posztokat, a helyeket, ahonnan rendelkezni lehet. (…) S ez még azzal az előnnyel is jár, hogy a jelenlegi kormány mögött álló bolsi-burzsoáknak, zsidóknak, hogy a pokoli zűrzavarban még több vagyonra tesznek szert, még többet menekítenek ki külföldre, és még több támogatót szereznek maguknak ott, ahol a Soros-szanálás terveit szövögetik.”[71] Kérdés, hogy mennyien lehetnek a gyarmatosítók. A Hungarocidium. A második Palesztina című értekezés, amennyire lehet, igyekszik pontos számításokat közölni ezzel kapcsolatban. „(…) nem tudjuk megmondani, hány olyan magyar állampolgár van, akinek mindkét szülője, vagy egyik szülője, egyik nagyszülője zsidó volt. Egy potenciális veszélyforrás, egy létező etnikai konfliktusról nem tudjuk felmérni annak nagyságát. Nemcsak erről nincsenek adataink, hanem arról sem, milyen a zsidóságnak a társadalmi súlya. (…) csak becslésekre lehet alapozni, és ezek valóban riasztó képet nyújtanak. (…) Az egymillió erősen eltúlzott, egy félelemkeltő üzenet, már ennyien vagyunk, mi uralunk mindent, minden ellenállás hasztalan. Valójában a zsidóság és a cigányság, tehát a magyarságtól erősen különböző azonosságtudatú (kiemelés tőlem – Cs. Z.) etnikumok összes létszámát jelenti. A zsidó, fél zsidó (sic!), negyed zsidó (sic!) etnikum ebből 450-600 ezer embert jelent. Mindez erősen kétessé is teszi a holokauszt ipar (sic!) állításait a 600 000 magyarországi zsidó áldozatról. A zsidó áldozatok reális száma (…) 150 000 főre [becsülhető]. (…) Tekintve a Palesztinába való betelepülést is, a zsidó közösség lényegében pótolta a háborús veszteségeket, nem veszített súlyából, sőt jelentősen növelte is azt. Ezt segítette a magasabb népszaporulat és részben további galíciai bevándorlás is.”[72] A gyarmatosítók állítólag Izraelből is kapnak utánpótlást: „A budapesti Dob utcában lakók mesélték, hogy naponta többször érkeznek Ferihegyről a repülőtéri kisbuszok a környékre, és sábeszdeklit, kaftánt viselő embereket hoznak, nagy csomagokkal. Elhaladván mellettük, az esetek többségében, nem magyar szót hallani. Valószínűleg a véletlennek köszönhető, hogy még egyszer sem láttak a környéken olyat, hogy a repülőtéri kisbusz a környékről sábeszdeklit és kaftánt viselő embereket szállított volna nagy csomagokkal a repülőtérre.”[73] Az eddigieknek kissé ellentmond, hogy más források szerint az Izraelből kivándorlók „(…) első számú célország[a] Amerika, amelyet a kivándorlók 43 százaléka részesít előnyben. Az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvend Kanada (18 százalék) és Ausztrália (5 százalék). (…) A kivándorlást európai országokba 14 százalék fontolgatja, elsősorban Nagy-Britanniába, Franciaországba és az utóbbi időben Hollandiába. Annak ellenére, hogy vannak, akik tömeges izraeli bevándorlással ijesztgetik a magyarokat, Magyarország egyáltalán nem szerepel statisztikailag mérhető mennyiséggel az izraeliek kivándorlási célországai között. (…) A kivándorlást fontolgatóknál többen vannak, akik végszükség esetére (értsd: háború) »biztos pontot« kívánnak szerezni maguknak a nagyvilágban – például lakásvásárlás által.”[74] Amikor 2001 nyarán a Fotex többségi tulajdonrészt szerzett az FTC futballszakosztályát üzemeltető gazdasági társaságban, a MIÉP sajtótájékoztatót tartott, hogy ismertessék a párt hivatalos álláspontját ezzel az első ránézésre egyértelműen gazdasági jellegűnek tűnő hírrel kapcsolatban. Közleményük[75] azzal kezdődik, hogy „A Fradi megvásárlása a Fotex által csak mellékesen sportügy”.[76] A folytatásból kiderül, nem arról van szó, hogy sportügy helyett gazdasági ügyként
értelmezik a történteket, szerintük ugyanis nemzetellenes tranzakcióról van szó, amely „beleturkálás egy, az egész huszadik századon áthúzódó társadalomszerkezeti jelenségbe”.[77] A Fotex az MTK tulajdonosaként lett az FTC-nek is tulajdonosa. A MIÉP nemtetszésének ez az egyik oka, az előbbi csapatról ugyanis a hazai közvélemény bizonyos részének, és ezek szerint a MIÉP-nek is, rögtön a zsidóság jut eszébe. Nemtetszésük másik oka, hogy a Fotex Várszegi Gábor érdekeltségébe tartozik, akinek zsidó származását a legtöbbször nem felejtik el megemlíteni a tulajdonszerzésével szemben kifogásokat megfogalmazók. A MIÉP elnökségének nyilatkozata részletesen is foglalkozik a korábban már említett társadalomszerkezeti jelenségekkel. „[…] a kisemberek a hazafiúi érzéseiket, szociális nyomorúságaikat a csapat [ti. az FTC] mögött felsorakozva élték meg.”[78] Ez a megállapítás még nagyrészt elfogadható volna, az okfejtés további része azonban egyértelműen antiszemita indíttatásúnak tekinthető. „Azzal, hogy a […] mindenkor a tehetős pesti zsidó polgársághoz kapcsolt MTK-t [és az FTC-t ugyanaz] a cég […], az úgynevezett reformkommunizmus és az SZDSZ-liberalizmus által létrehozott és több szálon tulajdonolt Fotex Rt. birtokolja, a Fradi népe be van csapva. Meg van semmisítve az a nemzeti érzület, az a kisemberi vonzódás, ami a Fradit övezte országszerte.”[79] A nyomorgó kisemberek és a tehetős zsidó polgárok egymással való szembeállítása azokra a régi antiszemita szólamokra emlékeztet, hogy a zsidóknak még a bőrük alatt is pénz van, holott közülük is sokan voltak kénytelenek nehéz anyagi körülmények között élni. Azzal, hogy korábban nemzetellenes tranzakcióról beszéltek, most pedig a nemzeti érzület megsemmisítését teszik szóvá, minden kétséget kizáróan arra utalnak, hogy a hazai zsidóságot nem tekintik a nemzet részének. Kétségtelen tehát, hogy a MIÉP elnöksége, a későbbi cáfolatok ellenére, valójában azt nehezményezte, hogy az FTC a zsidók kezére került. Egyértelműen ezt ugyan egyszer sem jelentették ki, nem véletlenül jellemezték azonban a Fotexet mohó és gátlástalan üzletcsoportként, amelynek nincs semmi köze a magyarsághoz. Számukra az is nyilvánvalónak tűnik, hogy az üzleti szempontokon túl voltaképpen a társadalom átalakítása a tényleges cél, hogy „Ne tudja a kisember […] kifejezésre juttatni ellenszenvét, elégedetlenségét, ne legyen képes drukkolásban kifejezni a hovatartozását, ne tudja ennek-annak csúfolni a másik tábort”.[80] A sajtótájékoztató után három nappal azonban mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy a kisemberek továbbra is kifejezésre tudják juttatni ellenszenvüket, a Fradi-Újpest mérkőzésen ugyanis többek között azt skandálták, hogy „Indul a vonat Auschwitzba”, meg azt, hogy „mocskos zsidók”, a lelátókon pedig olyan gúnyrajzokat lehetett látni, amelyeket annak idején minden bizonnyal a Der Stürmer, a német nemzetiszocialisták lapja is örömmel közölt volna. Zsidó szervezetek és magánszemélyek ezt követően feljelentést tettek közösség elleni izgatás gyanúja miatt, ám először a Fővárosi Főügyészség, később pedig a Legfőbb Ügyészség is megtagadta a nyomozás elrendelését. A Frankfurti Nemzetközi Könyvvásárnak 1999-ben Magyarország volt a díszvendége. Amíg azonban a világ talán legfontosabb könyves seregszemléjén a magyar irodalom került az érdeklődés középpontjába, itthon néhányan azt kezdték kifogásolni, hogy a magyarnak nevezett írók és költők között túl sok a zsidó származású, a művek között pedig a zsidó témákkal foglalkozó. Csurka István a Frankfurti zsarnokság című írásában közölte ezzel kapcsolatos számításait. „[…] a
száztizenkét felsorolt cím közül ötvennégy tartozik az SZDSZ-es, illetve vállaltan zsidó Kőbányaikörbe,[81] és szólaltatja meg a holocaust témáját.”[82] Szerinte nem szerencsés, hogy ennyire zsidós lett az ország megjelenítése, a világ ugyanis ennek alapján könnyen azt hiheti, a magyarság legfőbb gondja az, hogy mi történt a zsidósággal a vészkorszakban. Csurka szerint Frankfurtban a budapesti zsidó irodalom képvisel bennünket, ami „Magyarország kozmopolita kiárusításának, magyar jellege megváltoztatásának […] egyik állomása […].”[83] Amikor kozmopolitákról ír, valójában zsidókra gondol, éppen ezért egyáltalán nem nevezhető szerencsésnek az a megjegyzése, hogy aminek szemtanúi lehetünk, az „a magyar irodalom holocaustja”.[84] Írásának végén Csurka az összes olyan író és költő nevét közölte, akinek kiadták valamelyik művét a könyvvásárra, ám azokét, akik szerinte zsidók, kurziválta. Annak idején ezzel elég sokáig témát adott a hazai közélet szereplőinek, hiszen nem egyszerűen ízléstelenségről volt szó, hanem arról, hogy Csurka látványosan figyelmen kívül hagyta, hogy mindenkit megillet a saját identitás fölötti rendelkezés joga. „Kiirtanám az összes keresztényt!” – mondta 2003. december 24-én a Tilos Rádió egyik műsorában Bajtai Zoltán (Barangó). A részeg műsorvezető szerencsétlen kijelentése óriási felháborodást keltett, a Tilos betiltását követelők február 26-án tüntetést szerveztek a rádió épülete elé. Itt hangzott el Döbrentei Kornél költő kódoltan antiszemita beszéde, amely később a Magyar Írószövetség kettészakadásához vezetett, sokan ugyanis nem voltak hajlandók tovább közösséget vállalni vele. [85] „Voltaképpen béketüntetésre gyűltünk itt össze, jó akaratú emberek. Mert az a jó, ha végre van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi [hangos, gúnyos nevetés] – vezényelnek. Itt és most, ahol kétezer év után a keresztényüldözés parancsa ismételten kimondatott, mégha percemberke fiók-Heródesek [tömeges füttyögés] által is. Igen, ül a bibliai mondás: a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué.”[86] Az ilyen és ehhez hasonló beszédet Döbrentei szerint indokolatlanul minősítik antiszemitizmusnak: „Elég volt a felmérő és letapogató provokációs sorozatokból, melyek azt hivatottak eldönteni, ennek a népnek mekkora a tűréshatára, toleranciás képessége, meddig lehet elmenni a szentséggyalázásban, a blaszfémiában, meddig és milyen mértékben rondíthatnak bele egy ilyen nagy históriai múlttal bíró nemzet önérzetébe. [kórusban: elég volt! elég volt!] És ugrásra készen várakoznak minden visszautasító reakcióra, hogy nacionalizmusnak, antiszemitizmusnak minősíthessék azt, feljelentő levelekben híreljék, keltsék rossz hírünket a nagyvilágban. [úgy van! úgy van!]”[87]
3. 2. A romlott zsidó Egyesek meg vannak róla győződve, hogy a romlott zsidóság tulajdonképpen a romlatlan magyarságot akarja elpusztítani. Az antiszemita szerzők ezért hasonlítják előszeretettel a zsidókat
betegséghez, amely megtámadja az egészséges szervezetet, de gyakran előfordul az is, hogy élősködőkről, kártevőkről írnak. Annak idején Bartha Miklós is hasonlatok segítségével fejtette ki gondolatait Kazár-földön című munkájában. „A vaczkorfa kérge el van taplósodva. A fagyöngy magva megfogant. (…) Minél inkább sorvad a megtámadott fa életereje: a fagyöngy (…) annál jobban diszlik. (…) Kiállják a legzordabb időjárást is. (…) A merre csak néztem, mindenütt láttam őket, a mint (…) belekapaszkodnak a megtámadott fa redvesedő ágaiba. Sokan vannak.”[88] A fagyöngy ebben az esetben természetesen a zsidó szinonimája. Ehhez hasonló szövegek ma is születnek. Közülük alighanem A Keresztyén Magyar Állam című írás kapta a legnagyobb figyelmet, amelynek szerzője, ifj. Hegedűs Lóránt, 1998 és 2002 között a MIÉP országgyűlési képviselője volt. A MIÉP XVI. Kerületi Szervezetének lapjában, az Ébresztőben 2001. augusztus 20-án megjelent cikk miatt egyébként Hegedűst a Fővárosi Bíróság egy év hat hónap három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte folytatólagosan elkövetett közösség elleni izgatás bűntettében, a Fővárosi Ítélőtábla azonban fölmentette a vád alól.[89] Hegedűs meglehetősen körülményesen fogalmaz, ami gyakran nehezen követhetővé teszi gondolatmenetét, mondanivalójának lényege azonban ennek ellenére mégis érthető. „De még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam [ti. a tatárokat, a törököket, az oroszokat, valamint a Habsburgokat] ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada, kik megtestesült óemberként (sic!) rágták és rágják szét a romjaiban a hősök csontjain mégis, csak azért is, mindig újra meg újra feltámadásra képes hont. Ha már az ő ószövetségi Sionuk elveszett bűneik, Isten elleni lázadásaik miatt, hát vesszen az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata: a magyar Sion is.”[90] Amikor Hegedűs galíciai jöttmentekről ír, a zsidóságra gondol, az elterjedt tévhit szerint ugyanis jelentős számú Galíciából származó zsidó vándorolt be Magyarországra a kiegyezést követő időszakban, valamint a századforduló környékén. Valójában azonban a dualizmus időszakában a zsidó bevándorlók aránya jelentősen elmaradt a kivándorlókétól.[91] „Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni nácikat is nemegyszer megszégyenítő módszerekkel a Jordán partjai mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán, még egyet rúgni a magyarba, hiszen kedvet kaptak hozzá.”[92] Mivel az izraeli-palesztin konfliktus még csak közvetve sem kapcsolódik Hegedűs írásának tárgyához, nem lehet kétséges, hogy a zsidó állam náci módszerek alkalmazásával való megvádolása annak a közel-keleti eseményekkel kapcsolatban egyre gyakrabban elhangzó antiszemita állításnak az alátámasztására szolgál, hogy a zsidók tulajdonképpen semmivel sem jobbak a náciknál.[93] A velük szemben követendő magatartás az eddigiekből logikusan következik: „Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer évi ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!”[94] Hegedűs szerint tehát a hazai zsidóság az összlakosságon belüli alacsony létszáma ellenére valós
veszélyt jelent a nem zsidó többség számára. Franka Tibor újságíró, aki a MIÉP (második fordulóra visszaléptetett) dabasi képviselőjelöltje volt a 2001-es időközi választáson, az MDF budakalászi rendezvényén az alábbi bennfentes információkat osztotta meg hallgatóságával: „A Magyar Hírlapot, ahol főmunkatárs voltam, 1989-ben megvásárolta egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Akkor azt mondtam: itt valaki nincs itthon, és kiléptem a Magyar Hírlaptól.”[95] Egy magánszemély a fentiek miatt feljelentést tett közösség elleni izgatás miatt, az ügyészség azonban megtagadta a nyomozás elrendelését. Franka ugyanitt Izraelről is beszélt, mégpedig meglehetősen negatív összefüggésben: „(…) a Szentföld számomra szent föld, és Izrael számomra nem Istentől kapott föld a zsidók számára, hanem az ENSZ által szült, eddig páratlan pimaszsággal világra jött ország”.[96] A Kuruc.info nevű oldal, amely rendszeresen közöl homofób, valamint nyíltan cigány- és zsidóellenes kirohanásokat, beszámolót közölt a Mechon Simon Alapítvány által szervezett négynapos nyírtassi haszid találkozóról. „Találkozót tartottak a közelmúltban Nyírtasson ortodox haszid zsidók. (…) A kaftános naplopók jól érezték magukat, majd koszt, szemetet, hárommillió forint adósságot, önérzetükben mélyen megsértett asszonyokat és felháborodott falusi lakosokat hagyva maguk után, távoztak. Sajnos nem végleg.”[97] Így kezdi összeállítását az öndefiníciója szerint „korlátlanul magyar” hírportál, a stílus és a színvonal azonban a továbbiakban sem változik: „(…) a magát ultracivilizáltnak hazudó pajeszos csürhénél még a balkánalsói (sic!) oláhcigány is kulturáltabban viselkedik. Abba meg bele sem merünk gondolni, hogy a negyven fokos hőségben, nyakig fekete kaftánban, csizmában és kalapban korzózó tetűhintás banditák milyen penetráns bűzcsíkot húzhattak maguk után.”[98] Az egyik képaláírás azt tudatja az olvasókkal, hogy „40 fokban még büdösebbek”, amit nyilván úgy kell érteni, hogy egyébként isazok. „De ez még hagyján, hiszen elsősorban egymást kell szagolgatniuk, ám az vérlázító, hogy ezek az ürülékszagú Don Juan-ok – rituális perverzióikat (!) akarván kiélni – a falubéli asszonyokat és lányokat molesztálták, most még csak (kiemelés tőlem – Cs. Z.) verbálisan.”[99]
Mivel a bevezetőből tudható, hogy Nyírtassról „sajnos nem végleg” mentek el a zsidók, az a megjegyzés, hogy „most még csak verbálisan” zaklatták a nőket és lányokat, alighanem azt jelenti, hogy a későbbiekben más jellegű inzultusokra is számíthatnak. A tanulmány második, befejező részét rövidesen közöljük. Támogatta a L. A. Pincus Alapítvány a zsidó oktatásért a diaszpórában Sponsored by the L.A. Pincus Fund for Jewish Education in the Diaspora
© Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat, www.szombat.org , www.antiszemitizmus.hu
[1] Heller Ágnes: A „zsidókérdés” megoldhatatlansága avagy mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek? Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2004., 15. oldal. [2] Uo. 22-23. oldal. [3] A vérvád tarthatatlanságát számtalanszor bebizonyították már, akik azonban mindenáron hinni akarnak benne, azok továbbra is hinni fognak. [4] Kovács András ezt hasonlóképpen látja: „[…] a zsidóellenes előítéletesség jelenléte a társadalomban arra csábíthat különféle politikai erőket […], hogy megkíséreljék nyelvvé, kultúrává, ideológiává – azaz »izmussá« – szervezni […] az előítéleteket. […] Ahhoz, hogy antiszemita politikai erők komoly befolyásra tegyenek szert, mindenkor arra volt szükség, hogy a társadalmi elit egy része aktívan hirdesse, egy másik része pedig legalább is elfogadja az antiszemita világmagyarázatot az érzékelt társadalmi-politikai konfliktusok értelmezési rendszereként. Ha a legitim és illegitim világmagyarázatok határait kijelölő elitdiskurzus az antiszemita világmagyarázatot az illegitim szférába utalja, és ennek az ítéletnek a nyilvánosság előtt is érvényt szerez, akkor van esély arra, hogy elhalványul az antiszemita nyelv jelentéstartománya, és a zsidóellenes előítéletek lassanként beleolvadnak a társadalomban tenyésző többi etnocentrikus, xenofób előítélet szürke masszájába.” (Kovács András: A kéznél lévő idegen. Antiszemita előítéletek a mai Magyarországon. PolgART Kiadó, Budapest, 2005., 265-266.) [5] Gyűlöletbeszéd a magyarországi sajtóban. Médiakutató, 2002. tavasz [6] Heller Ágnes: A „zsidókérdés” megoldhatatlansága avagy mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek? Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2004., 32. oldal. [7] Kertész Imre: A fölösleges értelmiségi. In A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Magvető Kiadó, Budapest, 1998., 135-136. oldal. [8]Vö. Arthur Koestler megállapításával: „Magyarnak lenni kollektív neurózis.” [9] Csepeli György: Előítélet és antiszemitizmus. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 1998., 126. oldal. [10] Alapvető fontosságú tanulmánya, a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, hosszú évtizedekre feledésbe merült, Bibó Istvánnal együtt. [11] Erről az időszakról szól Szántó T. Gábor regénye, a Keleti pályaudvar, végállomás. (Magvető Kiadó, Budapest, 2002.) [12] Kovács András: A kéznél lévő idegen. Antiszemita előítéletek a mai Magyarországon. PolgART Kiadó, Budapest, 2005., 249. oldal. [13] Uo., 249-250. oldal. [14] Témaválasztásuk általában nem lépett túl a szokásos közhelyeken: antiszemitizmus, holokauszttagadás, náci és nyilas eszmék rehabilitálása. [15] Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat
Kiadó, Budapest, 1984., 213. oldal. [16] Novák Attila: A demokrácia vadhajtásai. Antiszemitizmus és viták a zsidóságról Magyarországon (http://www.antiszemitizmus.hu/ademokracia.htm). [17] Csurka István: Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán. Magyar Fórum, 1992. augusztus 20. [18] Csurka dolgozatával és az MDF-ből történt kizárásával Novák Attila részletesen foglalkozik A demokrácia vadhajtásai című tanulmányában (www.antiszemitizmus.hu/ademokracia.htm). [19] http://www.antiszemitizmus.hu/ademokracia03.htm [20] Csurka István: Háborús uszító. Magyar Fórum, 2006. február 16. [21] Emlékezetes, hogy miután a Vasárnapi újság 1990. január 14-i adásában elhangzott Csurka István jegyzete, a „Veszélyes…” („…amíg a megkülönböztetés elve a klikkhez, szektához tartozás, amíg ami népi, az eleve gyanús, amíg egy törpe kisebbség el tudja fogadtatni az egész társadalommal, hogy csak az ő igazsága az igazság, és minden, ami az ő körén kívülről jön elvetendő, és amíg ez a nagy országnak mutatott – most radikálisan liberálisnak mondott – irányvonal ugyanazokból a marxista-lukácsista baloldali gyökerekből táplálkozik, mint a Kádár-Aczél korszakban, addig nincs kilátás arra, hogy a magyarság nagy népi tömegei jól érezzék magukat a saját hazájukban”), a Magyar Demokrata Fórum elnöksége azért nem foglalt állást az ügyben, mivel úgy ítélte meg, hogy az Csurka (ekkor még az MDF alelnöke) írói munkásságának része. [22] Grüll Tibor: Válasz Csurka Istvánnak. A hit cselekedetek nélkül halott. Hetek, 2001. április 28. [23] Csurka István: Magyar szemmel. Magyar Fórum, 2004. május 6. [24] A MIÉP-Jobbik képviselőcsoport sajtóközleménye (http://ots.mti.hu/news.asp?view=2&newsid=39683). [25] MIÉP-es tiltakozás a Maus ellen (http://www.ulpiushaz.hu/hirek.htm). [26] A rend programja (http://www.miep.hu/al/rendprogram.html). [27] Uo. [28] Uo. [29] Uo. [30] Uo. [31] „Új Hamaszt, mely erőt ad a magyarnak” (http://www.antiszemitizmus.hu/miepjobbikkisgazda.htm). [32] Uo. [33] Uo. [34] Uo. [35] Uo. [36] Vö: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom független szervezet, amely a 2006-os országgyűlési választásokon önállóan kívánja megmérettetni magát.” – Vona Gábor alelnök. „Tiltakozunk az ellen, hogy a sajtó minket a Fidesz segédcsapatának tart, és az ellen, hogy a MIÉP egy újjászerveződő formájának nevez minket.” – Nagy Ervin elnökségi tag (http://jobbik.hu/jobbik_magyarorszagert_mozgalom_fuggetlenek_vagyunk). [37] http://jobbik.hu/jobbik_az_arpadsavos_zaszlorol [38] Vásárhelyi Mária: Taní-tani – de hogyan? Élet és Irodalom, 2004/7 [39] http://www.dnp.hu/dnp.php?lang=HU&mode=fullhir&hirid=911&depth=2 [40] A Pannon Rádió Zsinórmérték, vallási lélekébresztő című műsorában hangzott el 2001. szeptember 4-én ifj. Hegedűs Lóránt elhíresült írása, amelyben a református lelkész a galíciai jöttmentek kirekesztésére szólította föl a hallgatókat. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) egymillió forint kötbér megfizetésére kötelezte a rádiót üzemeltető Gidó Média Kft-t. A határozat teljes szövege az Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben című kötetben olvasható. Ugyanebben a kiadványban található Monori Ádám összeállítása, a Rádió szájkosár nélkül, amelyben Monori a Pannon Rádió leplezetlenül antiszemita frazeológiát használó műsoraival foglalkozik: „A 2000
novemberében indult Pannon Rádió új »minőséget« hozott a magyarországi elektronikus médiában már korábban is tapasztalt antiszemita közbeszédben. Az újdonság abban áll, hogy a Pannon Rádió a korábban használt eufemizmusok mellett egyértelmű, nyílt antiszemita frazeológiát (is) használ. A kódolt szövegek mellett a rádió műsorkészítői és betelefonáló hallgatói explicit módon is az éterbe kiáltják kirekesztő nézeteiket.” [41] Ezekre? Nem! (http://www.nemzetifront.hu) [42] A Szittyakürt Világhálózat honlapján (http://web.cetlink.net/~szittya/) egyébként jelentős mennyiségű zsidóellenes olvasnivaló található. A Szittyakürtben (http://web.cetlink.net/~szittya/valogatott_cikkek.htm) megjelenő cikkekből bőségesen lehetne idézni, terjedelmi okok miatt azonban ettől kénytelen voltam eltekinteni. [43] 2002. július 4-én bénították meg a hídon a forgalmat a parlamenti választásokon leadott szavazatok újraszámlálását követelve. [44] Hungarista ünnepség volt a Hősök terén (http://www.origo.hu/itthon/20040214hungarista.html). [45] Tamás Bence Gáspár: Náci piknik a várban (http://index.hu/politika/belfold/0416hlcstdnr). [46] Szélsőjobbos tüntetés – a követséget rendőrök védik (http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php? cikk=92769&archiv=1&next=0). [47] Szendrei Lőrinc: A lelkiismeret ’88 élő lelkiismerete. Kocsis Imre programja a magyarság jogaiért (http://nol.hu/cikk/69585). [48] A Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) a rendszerváltás után alakult nyilas szervezet, amelynek Györkös István volt a vezetője. [49] Korábban ez a Magyar Nemzeti Arcvonal feladata volt. [50] http://www.nazi-lauck-nsdapao.com/UR33.htm [51] http://www.nazi-lauck-nsdapao.com/hunbl.htm#ÚJ%20REND [52] http://veresbecsulet.uw.hu/irodalom/vbkestory.html [53] Virág Tamás: Szkinhedkarácsony és tiltakozás. Magyar Hírlap, 2003. december 29. [54] Szabadlábon a főhungarista. Magyar Hírlap, 2004. október 15. [55] Kulcsár Anna: Politikai fogolynak tekinti magát Bácsfi. Magyar Hírlap, 2004. október 12. [56] „A Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztes nemzetiszocialista mozgalom a demokrácia, az egyetemes emberi jogok és polgári értékek talaján álló jogállam eszméjének egyik legkártékonyabb és legvérszomjasabb ellensége volt.” [57] A Zuschlag-ügy (http://www.antiszemitizmus.hu/zuschlag.htm). [58] „Elnézést kérek mindenkitől, akit akaratlanul megbántottam, nyilvánvalóan nem helyénvaló a szavakkal játszani, amikor a magyar történelem legtragikusabb eseményére emlékezünk.” (http://www.antiszemitizmus.hu/zuschlag.htm) [59] Uo. [60] Idézi: Mink András: Jönnek? Beszélő, 2004. október [61] Uo. [62] http://www.csillag3.netfirms.com/#szervezet [63] http://www.birodalmat.netfirms.com/ [64] „Grespik László (…) korlátozó határozata szerint a külföldiek elszaporodott fővárosi ingatlanbefektetései közérdeket sértenek, ezért országonként évi húsz budapesti ingatlan megvásárlására adnak csak engedélyt. Ez a szám azonban emelkedhet is abban az esetben, ha a vásárló igazolni tudja, tulajdonszerzése nem sért közérdeket.” (G. N. É.: A külföldi ingatlanharácsolók ellen. Magyar Fórum, 2000. július 13.) [65] Kelemen Miklós: Az izraeliek térnyerése Budapesten és Magyarországon. Magyar Demokrata, 2000. október 19. [66] Hering József: Terjeszkedő Izrael Budapesten. Magyar Fórum, 2000. augusztus 3. [67] Csurka István: Magyar Szemmel. Magyar Fórum, 2001. március 22.
[68] Uo. [69] Csurka István: Zsidó betelepítés Magyarországra. Magyar Fórum, 2001. június 28 – augusztus 2. [70] A MIÉP állásfoglalására a B’nai B’rith adatbázisában találtam rá. Forrásmegjelölés: www.miep.hu [71] Csurka István: Voltunk. Leszünk? Magyar Fórum, 2005. május 20. [72] Juhász László: Hungarocidium. Második Palesztina. Magyar Jelen, 2004. ? [73] Lopakodó bevándorlás? Még négymillió magyart kell kiirtani a Világbank elvárása alapján. Magyar Jelen, 2005. január 21. [74] Yehuda Lahav: Izrael: ki- és bevándorlók. Népszabadság, 2001. szeptember 6. [75] Az Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben című kötet közli a teljes szöveget. [76] A MIÉP közleménye: Fradi-Fotex – nemzetellenes tranzakció. In Gerő András – Varga László – Vince Mátyás (szerk.): Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben. B’nai B’rith Első Budapesti Közösség, Budapest, 2002., 175. oldal. [77] Uo. [78] Uo. [79] Uo. [80] Uo. [81] Utalás a Múlt És Jövő című folyóirat főszerkesztőjére, Kőbányai Jánosra. [82] Csurka István: A frankfurti zsarnokság. Havi Magyar Fórum, 1999. augusztus. [83] Uo. [84] Uo. [85] Döbrentei Kornélnak azonban nem ez volt az első vitatható megnyilvánulása. A Vasárnapi újság 2001. június 24-i adásában például arról értekezett, hogy „A magyarországi zsidóság nem éppen a nyájas honszerető népréteg szerepében tűnik fel. (...) A zsidótörvényeket éppen a zsidóság megmentése érdekében, mintegy összekacsintva a zsidóság akkori vezetőivel hozták meg. (...) A német követelések kielégítése érdekében például zsidó deputáció járt fönt Horthynál a doni hadsereg mielőbbi kiküldését szorgalmazva. És hát a papírtalpú bakancsokat valakik akkor is gyártották.” [86] http://www.antiszemitizmus.hu/dobrentei.htm [87] Uo. [88] Idézi: Karsai László: Kirekesztők. [89] Az Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-ban című kötet közli a Hegedűs ügyében hozott első és másodfokú ítéletet. Az előbbi Indokolása tartalmazza Hegedűs írásának teljes szövegét. [90] Dési János – Gerő András – Szeszlér Tibor – Varga László (szerk.): Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-ban. B’nai B’rith Első Budapesti Közösség, Budapest, 2004., 153. oldal. [91] Az, hogy az emberek többsége ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta, két körülménnyel magyarázható. „Egyrészt a hatalmas mértékű amerikai betelepülés Magyarországon keresztül vezetett, azaz a keleti zsidó átvándorlást a kortársak nem mindig tudták megkülönböztetni a bevándorlástól. Másrészt a hazai zsidóság urbanizációja, azaz egy belső migrációs folyamat okozta azt a látszatot, hogy a külső betelepülés tovább folytatódik.” (Gyurgyák János: Zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001., 78. oldal) [92] Dési János – Gerő András – Szeszlér Tibor – Varga László (szerk.): Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2002-2003-ban. B’nai B’rith Első Budapesti Közösség, Budapest, 2004., 153. oldal. [93] A zsidó államot a nácikhoz hasonlítani csak az események szándékos elferdítésével lehetséges. A nácik célja az volt, hogy minden zsidót elpusztítsanak, a csecsemőktől az aggastyánokig, Izraelnek ugyanakkor nyilvánvalóan nincsenek hasonló törekvései a palesztinokkal szemben. [94] Uo., 154. oldal.
[95] Izgatásért feljelentették Franka Tibort. Népszabadság, 2001. április 18. [96] Franka Tibor: „A MIÉP a kormány kurvája”. Népszabadság, 2001. április 5. [97] Nőket molesztáltak a nyírtassi zsidók. (http://www.kuruc.info/reszletes.asp?MainID=2&HirID=4210) [98] Uo. [99] Uo.
