A HASZNÁLAT IGAZOLÁSA

A használat igazolása

A BELSŐ PIACI HARMONIZÁCIÓS HIVATAL (VÉDJEGYEK ÉS FORMATERVEZÉSI MINTÁK) ÁLTAL A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYEKKEL KAPCSOLATBAN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS C. RÉSZ FELSZÓLALÁS 6. FEJEZET A HASZNÁLAT IGAZOLÁSA

A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

1. oldal DATE 02/01/2014


Tartalomjegyzék 1.

Általános megfontolások .......................................................................... 5 1.1. A használat igazolásának szerepe ............................................................ 5 1.2. Jogszabályi keret........................................................................................ 5 1.2.1. A KVR és a KV Vhr. ........................................................................................ 5 1.2.1.1. 1.2.1.2. 1.2.1.3.

A KVR 15. cikke – a lajstromozott védjegyek használatára vonatkozó kötelezettség ............................................................................................... 5 A KVR 42. cikke – a használat elmaradásának következményei ................ 6 A KV Vhr. 22. szabálya – eljárási szabályok, bizonyíték és nyelv ............... 7

1.2.2. A védjegyirányelv és az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok ............ 8

2.

Anyagi jog .................................................................................................. 8 2.1. Tényleges használat: az Európai Bíróság alapelvei ................................. 8 2.2. Tényleges használat: a Hivatal által alkalmazott bizonyítási szint ......... 9 2.3. A használat jellege: kereskedelmi forgalomban védjegyként történő használat ................................................................................................... 11 2.3.1. A „használat jellege” kifejezés ...................................................................... 11 2.3.2. Védjegyként történő használat ..................................................................... 11 2.3.3. Kereskedelmi forgalomban történő nyilvános használat .............................. 13 2.3.3.1. 2.3.3.2.

Nyilvános használat kontra belső használat .............................................. 13 Kereskedelmi tevékenység kontra promóciós tevékenység ...................... 13

2.3.4. Árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használat ................................ 14 2.3.4.1. 2.3.4.2. 2.3.4.3. 2.3.4.4.

Árukkal kapcsolatos használat .................................................................. 14 Szolgáltatásokkal kapcsolatos használat .................................................. 15 Reklámozás során történő használat ........................................................ 15 Interneten történő használat ...................................................................... 17

2.4. A használat helye ..................................................................................... 19 2.4.1. 2.4.2. 2.4.3. 2.4.4.

A „belföldi” piacon történő használat ............................................................ 19 Közösségi védjegyek: az Európai Unión belüli használat ............................ 20 Nemzeti védjegyek: az érintett tagállamban történő használat .................... 20 Behozatali és kiviteli forgalomban történő használat ................................... 20

2.5. A használat ideje ...................................................................................... 21 2.5.1. Legalább öt évvel korábban lajstromozott korábbi védjegy ......................... 21 2.5.1.1. 2.5.1.2. 2.5.1.3. 2.5.1.4.

Közösségi védjegyek ................................................................................. 21 Nemzeti védjegyek .................................................................................... 22 Valamely tagállamot megjelölő nemzetközi lajstromozások ...................... 23 Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások ........................... 24

2.5.2. Releváns időkeret ......................................................................................... 25 2.5.3. Összefoglalás ............................................................................................... 26

2.6. A használat mértéke ................................................................................. 26 2.6.1. Feltételek ...................................................................................................... 26 2.6.2. Az elégtelen mértékű használat példái ......................................................... 28 2.6.3. Az elegendő mértékű használat példái ........................................................ 29

2.7. A védjegy lajstromozott alakjától eltérő alakban történő használata ... 31 2.7.1. Bevezetés ..................................................................................................... 31 2.7.2. A Bíróság kritériumai .................................................................................... 32 2.7.3. A Hivatal gyakorlata ...................................................................................... 32 A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

2. oldal DATE 02/01/2014


2.7.3.1. 2.7.3.2. 2.7.3.3.

Kiegészítések ............................................................................................ 33 Kihagyások ................................................................................................ 39 Egyéb módosítások ................................................................................... 43

2.8. Azon áruk vagy szolgáltatások használata, amelyek tekintetében a védjegylajstromozásra került .................................................................. 48 2.8.1. A használatban lévő áruk és szolgáltatások összehasonlítása, valamint az áruk és szolgáltatások részletes leírása .................................................. 49 2.8.2. Az osztályozás relevanciája ......................................................................... 51 2.8.3. A „fejezetcímekben” megadott általános megnevezések tekintetében történő használat és lajstromozás ................................................................ 51 2.8.4. Áruk vagy szolgáltatások alkategóriái és hasonló áruk/szolgáltatások tekintetében történő használat ..................................................................... 51 2.8.4.1. 2.8.4.2. 2.8.4.3.

Áruk/szolgáltatások szélesebb kategóriája tekintetében lajstromozott korábbi védjegy ......................................................................................... 52 Pontosan meghatározott áruk/szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi védjegy ......................................................................................... 53 Példák ....................................................................................................... 54

2.8.5. A védjegy használata a lajstromozott áruk szerves részét képező alkatrészek és értékesítés utáni szolgáltatások tekintetében ...................... 57

2.9. A jogosult által vagy nevében történő használat ................................... 57 2.9.1. A jogosult általi használat ............................................................................. 57 2.9.2. Engedélyezett harmadik felek általi használat ............................................. 57 2.9.3. Együttes védjegyek használata .................................................................... 58

2.10. Legális használat ...................................................................................... 59 2.11. A használat elmaradásának indoklása.................................................... 59 2.11.1. 2.11.2. 2.11.3. 2.11.4. 2.11.5.

3.

Üzleti kockázatok .......................................................................................... 59 Kormányzati vagy bírósági beavatkozás ...................................................... 60 Defenzív lajstromozások .............................................................................. 61 Vis maior ....................................................................................................... 61 A használat elmaradása indoklásának következményei .............................. 62

Eljárás ....................................................................................................... 62 3.1. A bejelentő általi kérelem......................................................................... 62 3.1.1. A kérelem ideje ............................................................................................. 63 3.1.2. A kérelemnek egyértelműnek, félreérthetetlennek és feltétel nélkülinek kell lennie ...................................................................................................... 63 3.1.3. A bejelentő ahhoz fűződő érdeke, hogy először a használat igazolása tisztázódjon ................................................................................................... 64 3.1.4. Érvénytelen kérelem esetén tett reakció ...................................................... 64

3.2. A Hivatal általi kifejezett felkérés ............................................................ 65 3.3. A felszólaló reakciója: a használat igazolásának benyújtása................ 65 3.3.1. A használat igazolásának benyújtására rendelkezésre álló határidő .......... 65 3.3.2. Bizonyítási eszközök .................................................................................... 66 3.3.2.1. 3.3.2.2. 3.3.2.3.

Elvek.......................................................................................................... 66 Hivatkozások ............................................................................................. 68 Nyilatkozatok ............................................................................................. 68

3.4. A bejelentő reakciója................................................................................ 71 3.4.1. A bizonyíték továbbítása .............................................................................. 71 3.4.2. A használat nem elegendő igazolása ........................................................... 71


VERSION 1.0

3. oldal DATE 02/01/2014

A használat igazolása 3.4.3. A bejelentő reakciójának elmaradása .......................................................... 71 3.4.4. A kérelem hivatalos visszavonása ............................................................... 71

3.5. A felszólaló további reakciója.................................................................. 72 3.6. A használat igazolására vonatkozó eljárás során használt nyelvek ..... 72 3.7. Határozathozatal ....................................................................................... 73 3.7.1. 3.7.2. 3.7.3. 3.7.4.

A Hivatal hatásköre ...................................................................................... 73 A határozathozatal szükségessége .............................................................. 74 Az előterjesztett bizonyíték átfogó értékelése .............................................. 74 Példák 75 3.7.4.1. 3.7.4.2.

Elfogadott tényleges használat.................................................................. 75 Nem elfogadott tényleges használat ......................................................... 76


VERSION 1.0

4. oldal DATE 02/01/2014


1.

Általános megfontolások

1.1.

A használat igazolásának szerepe

A védjegyekről szóló közösségi jogszabályok a lajstromozott védjegyek jogosultjai számára meghatározzák a védjegy tényleges használatára vonatkozó „kötelezettséget”. A használatra vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó közvetlenül a korábbi védjegy lajstromozása után. A lajstromozott védjegy jogosultjának ehelyett öt éves úgynevezett „türelmi időszak” áll rendelkezésére, amelynek során nem kell igazolnia a védjegy használatát az arra történő hivatkozáshoz, többek között a Hivatalnál folyó felszólalási eljárások során sem. Az említett türelmi időszakot követően a védjegyjogosult felkérhető arra, hogy igazolja a korábbi védjegy megfelelő áruk és szolgáltatások tekintetében történő használatát. Ezen időszak letelte előtt csupán a hivatalos lajstromozás biztosítja a védjegy teljes körű oltalmát. A korábbi védjegyek tényleges használatának igazolására vonatkozó követelménynek az az oka, hogy korlátozza a lajstromozott és oltalomban részesített védjegyek számát, és következésképpen az ezek közötti ütközések számát. Ezt az értelmezést alátámasztja a 89/104/EK irányelv nyolcadik preambulumbekezdése, amely kifejezetten hivatkozik erre a célkitűzésre (a T-174/01. sz. „Silk Cocoon”-ügyben 2003. március 12-én hozott ítélet 38. pontja). Ami a Hivatalnál folyó felszólalási eljárások során a használat igazolására vonatkozó követelményt illeti, fontos szem előtt tartani, hogy a KVR 42. cikke (2) és (3) bekezdésének nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 32. pontja és a T-203/02. sz. „VITAFRUIT”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 38. pontja). A BPHH hivatalból nem vizsgálja, hogy a korábbi védjegyet használták-e vagy sem. Ilyen vizsgálatra kizárólag akkor kerül sor, ha a közösségi védjegy bejelentője kifejezetten kéri a használat igazolását. A jogszabályi követelmények teljesülése esetén az említett kérelem a KVR-ben és a KV Vhr.-ben foglalt eljárásjogi és anyagi jogi következményeket von maga után.

1.2.

Jogszabályi keret

A jogszabályi keret a KVR, a KV Vhr. és a közösségi védjegyről szóló – a tagállamok nemzeti jogában végrehajtott – irányelv rendelkezéseiből áll.

1.2.1.

A KVR és a KV Vhr.

1.2.1.1. A KVR 15. cikke – a lajstromozott védjegyek használatára vonatkozó kötelezettség A KVR 15. cikke a lajstromozott védjegyek használatára vonatkozó, alapvető anyagi jogi követelményt rögzíti, a 15. cikk (1) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik:


VERSION 1.0

5. oldal DATE 02/01/2014


Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a közösségi védjegy tényleges használatát az Európai Unióban az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a közösségi védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja. A KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban a közösségi védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el, valamint a közösségi védjegy Európai Unió területén található áruk, vagy azok csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából történő elhelyezése szintén használatnak minősül a KVR 15. cikkének (1) bekezdése értelmében. A KVR 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közösségi védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.

1.2.1.2. A KVR 42. cikke – a használat elmaradásának következményei A használat elmaradásának felszólalási eljárások során felmerülő következményeivel a KVR 42. cikkének (2) és (3) bekezdése foglalkozik. A KVR 42. cikkének (2) bekezdése szerint: Ha a felszólalást korábbi közösségi védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban az Európai Unióban megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve, hogy a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani. Ha a korábbi közösségi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna. A KVR 42. cikkének (3) bekezdése szerint: A 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi nemzeti védjegyre a (2) bekezdést kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az Európai Unióban való használaton az abban a tagállamban való használatot kell érteni, amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll. A KVR nem tartalmaz kifejezetten arra vonatkozó rendelkezést, hogy a rendelet 15. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett használati formák is tekinthetők korábbi nemzeti védjegyek használatának. A lajstromozott védjegy használatára vonatkozó kötelezettség fogalmát a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdése következtében harmonizálták. Ezért helyénvaló a KVR 15. cikkének (1) és (2) bekezdését a korábbi nemzeti védjegyekre is alkalmazni. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

6. oldal DATE 02/01/2014


Ezenfelül a KVR 42. cikke (2) és (3) bekezdésének szövegezéséből az következik, hogy a használat igazolása csak akkor kérelmezhető, ha a korábbi jog közösségi védjegyre vagy más olyan védjegyre vonatkozik, amely a KVR 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint az Európai Unióra vagy valamely uniós tagállamra kiterjedő hatállyal bír. Mivel a KVR 8. cikkének (4) bekezdése szerint benyújtott felszólalások nem alapulhatnak közösségi védjegyeken, vagy a rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett egyéb védjegyeken, a közösségi védjegy bejelentője az említett rendelkezés szerint benyújtott felszólalásokban hivatkozott korábbi jogok tekintetében nem jogosult a használat igazolását kérni. A KVR 8. cikkének (4) bekezdése mindazonáltal előírja, hogy a felszólalónak a szóban forgó korábbi jogok esetében igazolnia kell a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban történő használatot. Ami a KVR 8. cikkének (3) bekezdését illeti, a Hivatal gyakorlata szerint a korábbi jog használatának igazolása iránt nem nyújtható be kérelem. Ennek az az oka, hogy ezek a korábbi jogok az EU-ra, illetve az uniós tagállamokra kiterjedő hatállyal bíró védjegyeket (közösségi védjegyeket, nemzeti védjegyeket, nemzetközi lajstromozásokat) és a nemzeti, nem uniós védjegyeket egyaránt magukban foglalják, mivel az utóbbiak használatának igazolása iránti kérelmeket a KVR nem teszi lehetővé. Diszkriminatív lenne egyes országok védjegyei esetében a használat igazolását kérni, más országok védjegyei esetében viszont nem. Ennek megfelelően, és a KVR 8. cikkének (3) bekezdése szerinti oltalom konkrét tárgyára tekintettel, míg a korábbi jogok használata vagy a használat elmaradása befolyásolhatja a közösségi védjegy bejelentésének indoklásával kapcsolatos érveket, a felszólaló nem kötelezhető arra, hogy a KVR 42. cikkének (3) bekezdése értelmében igazolja az ott hivatkozott bármely korábbi jog használatát.

1.2.1.3. A KV Vhr. 22. szabálya – eljárási szabályok, bizonyíték és nyelv A KV Vhr. 22. szabályának (2) bekezdése szerint, ha a KVR 42. cikkének (2) vagy (3) bekezdése alapján a felszólalónak igazolnia kell a védjegy használatát, vagy kellőképpen igazolnia kell a használat elmaradását, a Hivatal felkéri a felszólalót a szükséges bizonyítékok általa megjelölt határidőn belül történő benyújtására. Ha a felszólaló a határidő lejártát megelőzően a bizonyítékokat nem nyújtja be, a Hivatal a felszólalást elutasítja. A KV Vhr. 22. szabályának (3) bekezdése szerint a használat igazolására szolgáló nyilatkozatoknak és bizonyítékoknak az ütköző védjegy (azaz a felszólalást benyújtó fél védjegye) árujegyzékében szereplő – a felszólalás alapjául szolgáló – áruk és szolgáltatások tekintetében való használatának helyére, idejére, mértékére és jellegére, valamint az ezeket alátámasztó bizonyítékokra kell irányulniuk a (4) bekezdéssel összhangban. A KV Vhr. 22. szabályának (4) bekezdése szerint a bizonyításnak lehetőleg írásos dokumentumokra és olyan tárgyi bizonyítékokra kell szorítkoznia, mint például a csomagolóanyagok, címkék, árjegyzékek, katalógusok, számlák, fényképek, újsághirdetések és a KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett írásbeli nyilatkozatok. A KV Vhr. 22. szabályának (5) bekezdése szerint a használat igazolása iránti kérelem akár a felszólalás alapjával kapcsolatos észrevételekkel egyidejűleg, akár attól eltérő


VERSION 1.0

7. oldal DATE 02/01/2014


időpontban benyújtható. Az ilyen észrevételeket a használat igazolására válaszként adott észrevételekkel együtt is be lehet nyújtani. A KV Vhr. 22. szabályának (6) bekezdése szerint, ha az (1), (2) és (3) bekezdés alapján benyújtott bizonyítékokat nem a felszólalási eljárás nyelvén nyújtották be, a Hivatal felszólíthatja a felszólalót, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsa be a bizonyítékok adott nyelven készült fordítását.

1.2.2.

A védjegyirányelv és az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok

Az irányelv 10. cikke a KVR 15. cikkével megegyező rendelkezéseket tartalmaz, de a „az Európai Unióban történő használat” kifejezés helyett „a tagállamban történő használat” szerepel.

2.

Anyagi jog

2.1.

Tényleges használat: az Európai Bíróság alapelvei

Sem a KVR, sem a KV Vhr. nem határozza meg, hogy mi tekintendő „tényleges használatnak”. Az Európai Bíróság (a továbbiakban: a Bíróság) azonban több fontos elvet fektetett le a kifejezés értelmezésével kapcsolatban. „Minimax” 2003: A (C-40/01. sz., 2003. március 11-én hozott „Minimax”-ügyben) Bíróság ítéletében az alábbi elveket állapította meg: •

A tényleges használat a védjegy valóságos használatát jelenti (35. pont).

•

A tényleges használatot tehát úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában az olyan pusztán szimbolikus, jelképes használatot, amelynek kizárólagos célja a védjegyhez fűződő jogok fenntartása (36. pont).

•

A tényleges használatnak meg kell felelnie a védjegy lényeges rendeltetésének, ami abból áll, hogy a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára biztosítja az áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát úgy, hogy ezen árut vagy szolgáltatást a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék (36. pont).

•

A tényleges használat azzal jár, hogy a védjegyjogosultnak a védjegyet a védjegy által oltalmazott áruk és szolgáltatások piacán kell használnia, és nem csak az érintett vállalkozáson belül (37. pont).

•

A tényleges használatnak már forgalmazott vagy forgalmazandó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kell kapcsolódnia, amelyekre a vállalkozásnak a vevők biztosítását célzó előkészületei – különösen reklámkampányok formájában – folyamatban vannak (37. pont).

•

Annak értékelésekor, hogy történt-e tényleges használat, figyelembe kell venni, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos-e, különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést (38. pont).


VERSION 1.0

8. oldal DATE 02/01/2014


•

Az ügy körülményei tehát magukban foglalhatják többek között a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások természetének és az érintett piac jellemzőinek vizsgálatát, valamint a védjegy használatának terjedelmét és gyakoriságát (39. pont).

•

Tehát a használat ténylegessé minősítéséhez nem mindig szükséges mennyiségi értelemben jelentősnek lennie, mivel az a megfelelő piacon az érintett áruk vagy szolgáltatások jellegzetességeitől függ (39. pont).

La Mer 2004 (a C-259/02. sz., „Laboratoire de la mer”-ügyben 2004. január 27-én hozott végzésben): a Bíróság a következőképpen vitte tovább a „Minimax”-kritériumokat: •

Az a kérdés, hogy a használat elegendőnek tekinthető-e ahhoz, hogy az érintett árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos piaci részesedést fenntartsa vagy megteremtse, több tényezőtől és egyedi esetenkénti mérlegeléstől függ. Ezen áruk vagy szolgáltatások tulajdonságait, a védjegy használatának gyakoriságát vagy rendszerességét, azt, hogy a védjegyet a jogosult vállalkozás azonos áruinak vagy szolgáltatásainak mindegyike, vagy csak ezek közül néhány forgalmazása tekintetében használják, valamint a védjegy használatára vonatkozó, és magától a védjegyjogosulttól származó bizonyítékok a figyelembe vehető tényezők között szerepelnek (22. pont).

•

A tényleges használat igazolásához elegendő lehet a védjegynek egyetlen olyan ügyfél általi használata, amely importálja azokat az árukat, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, amennyiben úgy tűnik, hogy a behozatali művelet a védjegyjogosult számára kereskedelmi szempontból ténylegesen indokolt (24. pont).

•

De minimis szabály nem állapítható meg (25. pont).

2.2.

Tényleges használat: a Hivatal által alkalmazott bizonyítási szint

A KVR 42. cikke előírja a korábbi védjegy tényleges használatának igazolását. Az igazolásnak a hatékony és eredményes használat megbízható és objektív bizonyítékán kell alapulnia (a T-382/08. sz. „Vogue”-ügyben 2011. január 18-án hozott ítélet 22. pontja). Csupán fumus boni iuris (első látásra helytállóság) megállapítása nem elegendő. A BPHH továbbá hivatalból nem határozhatja meg korábbi védjegyek tényleges használatát. Még az állítólagosan jól ismert védjegyek jogosultjainak is bizonyítékot kell benyújtaniuk a korábbi védjegy(ek) tényleges használatának igazolására. A Hivatal nem feltétlenül követel meg magas bizonyítási küszöböt a tényleges használat tekintetében. A Bíróság jelezte, hogy nem lehetséges elvont módon előírni, hogy milyen mennyiségi határ átlépése szükséges ahhoz, hogy a használatot ténylegesnek lehessen tekinteni, vagy sem, és ennek megfelelően előfordulhat, hogy nincs olyan objektív de minimis szabály, amellyel elvben meghatározható az a szint, amely ahhoz szükséges, hogy a használat „tényleges” legyen. Tehát igazolni kell A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

9. oldal DATE 02/01/2014


ugyan a használat minimális terjedelmét, e minimális terjedelem tartalma azonban az egyes ügyek körülményeitől függ. Az általános szabály az, hogy amennyiben valós kereskedelmi célt szolgál, még a védjegy minimális használata is elegendő lehet ahhoz, hogy tényleges használat meglétét lehessen megállapítani, az áruktól és szolgáltatásoktól, valamint az érintett piactól függően (a T-409/07. sz. „Acopat”-ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítélet 35. pontja, és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a T-387/10. sz. „Arantax”-ügyben 2012. február 2-án hozott ítélet 42. pontja). Más szóval: elegendő, ha a használat bizonyítéka olyan használatot igazol, amelyet az adott körülmények között a Hivatal úgy tekint, hogy nem kizárólag a védjegy által biztosított jogok megőrzését szolgálja. Egyes esetekben például viszonylag kismértékű értékesítés elegendő lehet annak megállapításához, hogy a használat nem pusztán szimbolikus, különösen a költséges, drága áruk tekintetében (az R 0035/2007-2. számú, „DINKY”-ügyben 2007. szeptember 4-én hozott határozat 22. pontja). Mindazonáltal még akkor is, ha – többek között – igen csekély mértékű használat elegendő lehet bizonyos körülmények között, a védjegyjogosultaknak a használat átfogó bizonyítékára kell hivatkozniuk. A KV Vhr. 22. szabályának (3) bekezdése szerint a használat igazolására szolgáló nyilatkozatoknak és bizonyítékoknak a felszólaló védjegyének az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében való használatának helyére, idejére, mértékére és jellegére kell irányulniuk. A használat igazolására vonatkozó fenti követelmények kumulatív jellegűek (a T-92/09. sz. „STRATEGI”-ügyben 2010. október 5-én hozott ítélet 43. pontja). Ez azt jelenti, hogy a felszólaló mindezekről a követelményekről nemcsak nyilatkozni köteles, hanem igazolnia is kell azokat. A használat helyére, idejére, mértékére és jellegére vonatkozó nyilatkozat és igazolás kielégítő jellegét azonban a benyújtott bizonyítékok egésze tekintetében kell vizsgálni. A különböző – elszigetelten vizsgált – releváns tényezők külön-külön történő értékelése nem megfelelő (a T-324/09. sz. „Friboi”-ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet 31. pontja). A Hivatal ezért átfogó értékelés keretében értékeli a benyújtott bizonyítékokat. A konkrét ügy minden körülményét figyelembe kell venni, és valamennyi benyújtott anyagot egymással összefüggésben kell értékelni. Ezért – bár előfordulhat, hogy a bizonyítékok önmagukban nem elegendőek valamely korábbi védjegy használatának igazolásához – más dokumentumokkal és információkkal együtt hozzájárulhatnak a használat igazolásához. A használat bizonyítéka lehet közvetett vagy körülményektől függő, például az érintett piacon meglévő részesedéssel, az érintett áruk behozatalával, a szükséges nyersanyag vagy csomagolás védjegyjogosultnak történő leszállításával vagy az érintett áruk lejárati idejével kapcsolatos bizonyíték. Az ilyen közvetett bizonyíték meghatározó szerepet játszhat a benyújtott bizonyítékok átfogó értékelésében. Bizonyító erejét körültekintően kell értékelni. A T-30/09. sz. „peerstorm”-ügyben 2010. július 8-án hozott ítélet 42. és azt követő pontjai például megállapították, hogy önmagukban a katalógusok – bizonyos körülmények között – az elegendő mértékű használat meggyőző bizonyítékai lehetnek. A benyújtott bizonyítékok bizonyító erejének értékelésekor figyelembe kell venni az érintett áruk és szolgáltatások egyedi jellegét. Előfordulhat például, hogy valamely adott piaci szektorban általánosan jellemző, hogy maguk az áru- és szolgáltatásminták nem tüntetik fel a használat helyét, idejét, mértékét és jellegét. Ilyen esetekben A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

10. oldal DATE 02/01/2014


nyilvánvalóan nem helyénvaló figyelmen kívül hagyni ezeket a használatra vonatkozó bizonyítékokat, ha a többi benyújtott bizonyítékban erre vonatkozó utalások találhatók. Minden benyújtott anyagot körültekintően kell értékelni abban a tekintetben, hogy az valóban tükrözi-e a közösségi védjegybejelentés közzétételét megelőző öt év alatti használatot (e tekintetben lásd az alábbi 2.5. pontot) vagy az érintett területen történő használatot (lásd az alábbi 2.4. pontot). Különösen a megrendeléseken, számlákon és katalógusokban feltüntetett használati időpont és hely képezi körültekintő vizsgálat tárgyát. A használat időpontjának feltüntetése nélkül benyújtott anyagok az átfogó értékelés keretében továbbra is relevánsak lehetnek és figyelembe vehetők más, dátummal ellátott bizonyítékokkal összefüggésben (a T-324/09. sz. „Friboi”-ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet 33. pontja). Ez a helyzet különösen akkor, ha egy adott piaci szektorban általánosan jellemző, hogy maguk az áru- és szolgáltatásminták nem tüntetnek fel időpontot (az R 0608/2000-4. sz. „Palazzo”-ügyben 2001. szeptember 5én hozott határozat 16. pontja, amely megjegyzi, hogy a fagylalt- és jégkrém-menük ritkán tartalmaznak dátumot). A fent említett általános elvek gyakorlatban történő végrehajtása tekintetében lásd az alábbi 3.7.4. pontban szereplő példákat.

2.3.

A használat jellege: kereskedelmi forgalomban védjegyként történő használat

2.3.1.

A „használat jellege” kifejezés

A megjelölés előírt „használatának jellege” annak kereskedelmi forgalomban védjegyként történő használatára vonatkozik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a „használat jellege” kifejezés a KV Vhr. 22. szabálya (3) bekezdésének összefüggésében kiterjed továbbá az alábbiak bizonyításának szükségességére: •

a védjegy - vagy annak változata, variációja - lajstromozása szerinti használata a KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint (az alábbi 2.7. pont), valamint

•

azon áruk és szolgáltatások használata, amelyekre vonatkozóan a védjegy lajstromozásra került (az alábbi 2.8. pont).

2.3.2.

Védjegyként történő használat

A KVR 15. cikke és 42. cikkének (2) bekezdése előírja a tényleges használat igazolását az árujegyzékben szereplő, és a felszólaló által a felszólalásban hivatkozott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban. A felszólalónak ezért be kell bizonyítania, hogy a megjelölést védjegyként használták a piacon. Mivel a védjegy feladata többek között az, hogy az áruk és szolgáltatások, illetve a forgalmazásukért felelős személy közötti kapocsként működjön, a használat igazolásának egyértelmű kapcsolatot kell kimutatnia a védjegy használata, valamint az érintett áruk és szolgáltatások között. Ahogyan az a KV Vhr. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

11. oldal DATE 02/01/2014


22. szabálya (4) bekezdéséből kiderül, nem szükséges, hogy a védjegyet magán az árun helyezzék el. A kérdéses árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó csomagoláson, katalógusokban, reklámanyagon vagy számlákon szereplő védjegyábrázolás a védjegy tényleges használatának közvetlen bizonyítéka (lásd még az alábbi 2.3.3.2. pontot). Valamely megjelölés vállalkozásnévként vagy kereskedelmi elnevezésként történő használata kizárólag akkor tekinthető védjegyhasználatnak, ha magukat az érintett árukat vagy szolgáltatásokat e megjelölés alapján azonosítják és kínálják a piacon (a T-209/09. sz., „Adler Capital”-ügyben 2011. április 13-án hozott ítélet 55. és 56. pontja). Általában nem ez a helyzet, ha a vállalkozásnevet pusztán egy üzlet megjelöléseként használják (a kiskereskedelmi szolgáltatásokhoz történő használat esetét kivéve), vagy ha az katalógus hátlapján vagy a címkén mellékesen feltüntetve jelenik meg (lásd a T-382/08. sz. „Vogue”-ügyben 2011. január 18-án hozott ítélet 47. pontját). A tényleges használat megköveteli, hogy a védjegy használata: •

ne pusztán illusztratív célokat szolgáljon, illetve ne tisztán promóciós árukon vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történjen;

•

lényeges rendeltetésének megfelelően történjen, ami az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások eredete azonosíthatóságának garantálása (a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 43. pontja).

Ezért a következők nem alkalmasak a védjegy tényleges használatának alátámasztására: a megjelölés cégnévként vagy kereskedelmi névként történő használata, mert a társaság, a kereskedelmi tevékenység vagy az üzlet nevének önmagában nem az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése a célja. A cégnév célja a társaság azonosítása, míg a kereskedelmi név vagy a cégjelzés célja a folytatott üzleti tevékenység megjelölése. Ennélfogva, amikor a cégnév, a kereskedelmi név vagy a cégjelzés használata a társaság azonosítására vagy az üzlet jelölésére szolgál, nem tekinthető úgy, hogy a használat „árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban” történik (a C-17/06. sz. „Céline”-ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet 21. pontja; a T-183/08. sz., „Jello Schuhpark II” ügyben 2009. május 13-án hozott ítélet 31. és 32. pontja).

A cégnév vagy kereskedelmi név használata „árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban” történő használatnak tekinthető, ha: •

valamely fél a cége nevét képező megjelölést, kereskedelmi nevét vagy cégjelzését feltünteti a termékeken, vagy

•

az adott fél még a megjelölés hiányában is úgy használja a megjelölést, hogy az kapcsolatot teremt a cégnév, a kereskedelmi név vagy a cégjelzés és az áruk vagy szolgáltatások között (a C-17/06. sz. Céline-ügyben 2007. szeptember 11én hozott ítélet 21–23. pontja).

E két feltétel valamelyikének teljesülése esetén az a tény, hogy szóelemet használnak a társaság kereskedelmi neveként, nem zárja ki eleve annak árukat vagy szolgáltatásokat jelölő védjegyként történő használatát (a T-353/07. sz. „Coloris”-ügyben 2009. november 30-án hozott ítélet 38. pontja).


VERSION 1.0

12. oldal DATE 02/01/2014


A körülményektől függően az alábbiak alkalmasak lehetnek a lajstromozott védjegy tényleges használatának alátámasztására: •

A cégnév megrendelőlapok vagy számlák felső részén történő feltüntetése, attól függően, hogy a megjelölés hogyan jelenik meg rajtuk. Nem elegendő azonban pusztán a cégnév számlák felső részén történő használata konkrét termékekre vagy szolgáltatásokra történő egyértelmű hivatkozás nélkül.

•

Valamely megjelölés domainnévként vagy domainnév részeként történő használata elsősorban a honlap tulajdonosát azonosítja (pl. www.trademark.com). A körülményektől függően azonban az ilyen használat is lehet lajstromozott védjegy használata (ami azt feltételezi, hogy olyan honlaphoz kapcsolódik, amelyen az áruk és szolgáltatások megjelennek).

2.3.3.

Kereskedelmi forgalomban történő nyilvános használat

2.3.3.1. Nyilvános használat kontra belső használat A használatnak nyilvánosnak, azaz külső használatúnak, és az áruk vagy szolgáltatások aktuális vagy potenciális ügyfelei számára átláthatónak kell lennie. A magánszférában történő használat, vagy valamely vállalaton vagy vállalatcsoporton belüli, pusztán belső használat nem minősül tényleges használatnak (a C-442/07. sz., „Verein Radetzky-Orden”-ügyben 2008. december 9-én hozott ítélet 22. pontja; a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 37. pontja). A védjegyet kereskedelmi tevékenység keretében nyilvánosan és a külvilág felé kell használni gazdasági előny szerzése céljával, a védjegy által képviselt áruk és szolgáltatások értékesítési lehetőségének biztosítása érdekében (a T-174/01. sz., „Silk Cocoon”-ügyben 2003. március 12-én hozott ítélet 39. pontja; a T-131/06. sz., „Sonia Sonia Rykiel”-ügyben 2008. április 30-án hozott ítélet 38. pontja). Érvényes, megfelelő bizonyíték származhat vállalatcsoporton belüli forgalmazó vállalattól. A forgalmazás a kereskedelmi forgalom során általánosan alkalmazott, és a védjegy használatával járó üzleti szervezeti modell, amely nem tekinthető a vállalatcsoport pusztán belső használatának, mivel a védjegy külvilág felé történő nyilvános használatát is jelenti (a T-324/09. sz. „Friboi”-ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet 32. pontja). A védjegy használatának már forgalmazott vagy forgalmazandó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kell kapcsolódnia, amelyekhez a vevők biztosítását célzó előkészületek folyamatban vannak. A védjegy használatának puszta előkészületei (például címkék nyomtatása, tárolók készítése stb.) belső használatnak, és ennélfogva nem a kereskedelmi forgalomban történő használatnak minősülnek a jelenlegi célhoz (a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 37. pontja).

2.3.3.2. Kereskedelmi tevékenység kontra promóciós tevékenység Amennyiben a védjegy nonprofit vállalkozások árui és szolgáltatásai tekintetében oltalmat élvez, és a védjegy használatban van, irreleváns az a tény, hogy a használat mögött van-e nonprofit indíték: „Ugyanis az a körülmény, hogy egy jótékonysági egyesület nem törekszik nyereségszerzésre, nem zárja ki, hogy ezen egyesületnek az legyen a célja, hogy az árui és a szolgáltatásai számára piacot teremtsen, és ezt A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

13. oldal DATE 02/01/2014


követően ezt a piacot fenntartsa” (a C-442/07. sz., „Verein Radetzky-Orden”-ügyben 2008. december 9-én hozott ítélet 17. pontja). Az ingyen kínált áruk és szolgáltatások tényleges használatnak minősülhetnek, ha azokat kereskedelmi céllal kínálják, azaz olyan szándékkal, hogy az adott áruk vagy szolgáltatások számára piacot teremtsenek vagy tartsanak fenn az EU-ban más vállalkozások áruival vagy szolgáltatásaival szemben, és ennélfogva azokkal versengve (a T-289/09. sz., „Omnicare Clinical Research”-ügyben 2011. szeptember 9-én hozott ítélet 67. és 68. pontja). A védjegy más áruk promóciós anyagain történő puszta használata – a védjegyjog értelmében – szokásos körülmények között nem tekinthető a használat kielégítő (közvetett) bizonyítékának azon promóciós cikkek típusai tekintetében, amelyeken a védjegyet használják vagy használták. Például ruházati cikkek (mint például pólók és baseballsapkák) promóciós eseményeken bizonyos egyéb termékek (például italok) forgalmazása céljával történő ajándékozása nem tekinthető a kérdéses ruházati cikk védjegye tényleges használatának. A promóciós cikkek tekintetében a Hivatal „tényleges használatra” vonatkozó gyakorlatát a Bíróság megerősítette: Korábbi megjelölés

Ügyszám

WELLNESS

C-495/07 (előzetes döntés)

A felszólaló a 25. és 32. osztályba sorolt „WELLNESS” védjegy jogosultja volt. „WELLNESS” védjeggyel ellátott ruházati cikkeinek értékesítése során a védjegyet egy alkoholmentes ital megjelölésére is használta, amelyet kis üvegekben ajándékként osztottak az értékesített ruházati cikkekkel együtt. Italt külön nem értékesítettek a „WELLNESS” védjegy alatt. A Bíróság megállapította, hogy amennyiben a promóciós cikkeket más áruk vásárlásáért járó jutalomként, és ez utóbbi értékesítésének ösztönzése érdekében adják át, a védjegy elveszíti kereskedelmi létjogosultságát a promóciós áruk esetében, és nem tekinthető úgy, hogy azt ténylegesen használták volna az adott védjegyosztályba tartozó áruk piacán (22. pont).

2.3.4.

Árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használat

2.3.4.1. Árukkal kapcsolatos használat A védjegyeket hagyományosan árukon (rányomtatva, címkéken stb.) vagy áruk csomagolásán használják. A használat bemutatása az árukon vagy azok csomagolásán azonban nem az egyetlen módja az árukkal kapcsolatban történő használat igazolásának. Elegendő, ha megfelelő kapcsolat van a védjegy és az áruk között ahhoz, hogy a védjegy használata az árukkal vagy szolgáltatásokkal „kapcsolatban” történjen, például brosúrákon, szórólapokon, öntapadó címkéken (matricákon), értékesítési helyeken belüli megjelöléseken stb. Korábbi megjelölés

Ügyszám

Schuhpark

T-183/08

A Törvényszék megállapította, hogy a Schuhpark megjelölés reklámokban vagy hirdetésekben, táskákon és számlákon történő használatának nem az volt a célja, hogy azonosítsa a lábbelik eredetét (amelyeken a saját márkájuk szerepelt, vagy egyáltalán nem szerepelt márka), hanem inkább az, hogy azonosítsa a lábbeli-kiskereskedő cégnevét vagy kereskedelmi nevét. Ezt a Törvényszék nem ítélte kielégítőnek a Schuhpark megjelölés és a lábbelik közötti kapcsolat megteremtéséhez. Más szóval: a Schuhpark lehet ugyan lábbeli-kiskereskedelmi védjegy, de azt nem használták áruvédjegyként (31. és 32. pont).


VERSION 1.0

14. oldal DATE 02/01/2014


Ha a felszólaló csak katalógus útján (csomagküldő szolgálat útján) vagy az interneten keresztül értékesíti termékeit, a védjegy nem mindig jelenik meg a csomagoláson, sőt, magukon a termékeken sem. Ilyen esetekben a termékeket bemutató (internetes) oldalakon történő használat – amennyiben az idő, a hely, a mérték és a jelleg tekintetében egyébként tényleges használatról van szó (lásd a 2.3.4.4. pontot) – általában elegendőnek minősül. A védjegyjogosultnak nem kell igazolnia, hogy a védjegy ténylegesen megjelent a termékeken. A katalógusok önmagukban csak rendkívüli körülmények között lehetnek a nem elhanyagolható mértékű használatra vonatkozó meggyőző bizonyítékok. Korábbi megjelölés

Ügyszám

PETER STORM

T-30/09

A Törvényszék elfogadta, hogy a katalógusok alátámaszthatják a védjegy használatát olyan körülmények között, hogy „a PETER STORM védjeggyel megjelölt áruk nagy része szerepel a katalógusok kínálatában, és ezen áruk az Egyesült Királyság több mint 240 üzletében hozzáférhetőek voltak a releváns időszak egy jelentős részének folyamán. E tényezők alapján [...] a használat bizonyos jelentőségére lehet következtetni” (43. pont; lásd még: 38–45. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám

CATAMARAN

R 0566/2010-2

A Fellebbezési Tanács megállapította, hogy annak ellenére, hogy a bizonyítékok között nem szerepeltek számlák, az értékesítési katalógusok (a 2001. tavaszi-nyári számtól a 2006. őszi-téli számig), valamint a különböző ruházaticikk-minták és az (értékesítési adatokat tartalmazó) eskü alatt tett nyilatkozat elegendő bizonyítékot jelentett a korábbi védjegyek használatának mértékére (31., 32. pont).

2.3.4.2. Szolgáltatásokkal kapcsolatos használat A védjegyek közvetlenül nem használhatók a „szolgáltatásokon”. Ezért ami a szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott védjegyeket illeti, a használatukra általában üzleti iratokon, reklámozás során, illetve a szolgáltatásokkal kapcsolatos valamilyen egyéb, közvetlen vagy közvetett módon kerül sor. Ha az ilyen cikkeken történő használat tényleges használatot bizonyít, ez a használat elegendő. Korábbi megjelölés

Ügyszám

STRATEGIES

T-92/09

Amennyiben egy korábbi védjegyet „üzletviteli” szolgáltatásokra lajstromoztak, és azt üzleti magazinok címeként használták, a Törvényszék nem zárta ki az ilyen használat tényleges voltát a kérdéses szolgáltatások tekintetében. Ez lehet a helyzet, ha bizonyítást nyer, hogy a magazin támogatást biztosít az „üzletviteli” szolgáltatások nyújtásához, azaz ha ezeket a szolgáltatásokat a magazin közvetítésével nyújtják. Az a tény, hogy nincs „közvetlen kétoldalú kapcsolat” a kiadó és a szolgáltatások kedvezményezettje között, nem vonja kétségbe a tényleges használatra vonatkozó megállapítást, ugyanis a magazin nem ingyenes terjesztésű, ami hihetővé teheti azt az állítást, hogy a magazin árának kifizetése a nyújtott szolgáltatás díjazását jelenti.

2.3.4.3. Reklámozás során történő használat A védjegyek nemcsak árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő tényleges használatuk során, hanem reklámozás során történő használatuk során is betöltik azt a szerepüket, hogy jelzik az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi eredetét, valamint a A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

15. oldal DATE 02/01/2014


védjegyjogosult üzleti- és cégértékének szimbólumaként működnek. A védjegyek reklámozást vagy piaci kommunikációt szolgáló szerepe tulajdonképpen a legfontosabb szerepük. Ezért a reklámozás során történő használat általában tényleges használatnak minősül: •

ha a reklámozás mennyisége elegendő a védjegy tényleges nyilvános használatához, és

•

ha kapcsolat állapítható meg a védjegy és az árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások között.

A Bíróság megerősítette ezt a megközelítést a „Minimax”-ügyben, amelyben kimondta, hogy a védjegy használatának már forgalmazott vagy forgalmazandó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kell kapcsolódnia, amelyekre a vállalkozásnak a vevők biztosítását célzó előkészületei – különösen reklámkampányok formájában – folyamatban vannak (a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 37. pontja). Egy-egy konkrét ügy kimenetele azonban nagymértékben függ az egyedi körülményektől. Különösen fontos ebben az összefüggésben, hogy a benyújtott bizonyítékok egyértelműen feltüntessék a használat mértékét (a reklámanyagok terjesztési mennyiségét és időszakát). Korábbi megjelölés

Ügyszám

BLUME

R 0681/2001-1

Szolgáltatások: a 41. osztályba tartozó kiadóvállalati szolgáltatások. A Fellebbezési Tanács megerősítette, hogy a (katalógusokból, sajtóközleményekből és reklámokból álló) bizonyítékok – egymással összefüggésben értelmezve – elegendőek a védjegy tényleges használatának igazolásához. „Bár a megrendelési nyilvántartás és a bankszámlakivonat nem szolgál információval arról, hogy a védjegyet hogyan és milyen mértékben használták Spanyolországban, a fennmaradó dokumentumok – nevezetesen a katalógusok, sajtóközlemények és reklámok – egymással összefüggésben értelmezve azt igazolják, hogy az adott időszakban a felszólaló a BLUME védjegy alatt adott ki könyveket és magazinokat Spanyolországban. Még akkor is, ha a felszólaló nem nyújt be számlákat, megrendelőlapokat vagy értékesítési adatokat, okkal feltételezhető, hogy reklámozta könyveit és magazinjait, amelyekhez promóciót folytatott, és azokat a BLUME védjegy alatt értékesítette. Bár a felszólaló a reklámanyagokat és a sajtóközleményeket azonosította és dátummal is ellátta, a BLUME védjegy mindig szerepel a sajtóközleményekben és az említett könyvek címlapján. A szöveg ráadásul spanyol nyelvű, és az említett ár pesetában van feltüntetve. Ezek a sajtóközlemények – a katalógusokkal együtt értelmezve – azt igazolják, hogy egyes olyan könyvekre utalnak, amelyek kifejezetten szerepelnek a katalógusokban […]” (23. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám

BIODANZA

R 1149/2009-2 (megerősítette a T-298/10. sz. ügyben hozott ítélet)

Áruk és szolgáltatások: 16. és 41. osztály. A Fellebbezési Osztály elutasította a Felszólalási Osztály azon megállapítását, hogy a bizonyítékok (csak a reklámok) tényleges használatot igazoltak. A megtámadott határozat megállapításából egyértelműen következik, hogy a felszólaló által a használatra vonatkozóan benyújtott bizonyítékok kizárólag reklámokból állnak, amelyek csak azt igazolhatják, hogy a felszólaló a releváns időszak egészében egy éves „BIODANZA” fesztivált, valamint 2002 óta rendszeres időközönként, illetve rendszertelen időközönként megrendezett műhelytalálkozókat reklámozott.


VERSION 1.0

16. oldal DATE 02/01/2014


A megtámadott határozat megállapításával ellentétben azonban ezek a reklámok nem igazolhatják, hogy azokat potenciális német ügyfelek körében terjesztették. Nem igazolhatják a terjesztés mértékét sem, illetve a védjegyoltalomban részesített szolgáltatások értékesítésének vagy a szolgáltatási szerződéseknek a számát sem. A reklámok puszta létezése legfeljebb valószínűvé vagy hihetővé tette, hogy a korábbi védjegy alatt reklámozott szolgáltatásokat az érintett területen belül értékesítették vagy legalább kínálták, azonban nem igazolhatja ezt, ahogyan azt a megtámadott határozat indokolatlanul feltételezte.

Ha az áruk és szolgáltatások forgalmazásával párhuzamosan reklámozást folytatnak, és mindkét tevékenység igazolható, a reklámozás alátámasztja a használat ténylegességét. Az áruk és szolgáltatások tényleges forgalmazása előtti reklámozás – ha az az áruk és szolgáltatások piacának megteremtését célozza – általában tényleges használatnak minősül. Az, hogy pusztán a reklámozás tényleges használatnak minősül-e – az áruk vagy szolgáltatások tényleges forgalmazására irányuló jelenlegi vagy jövőbeli terv nélkül – kétségesnek tűnik. A legtöbb egyéb helyzethez hasonlóan az eredmény az egyes ügyek körülményeitől függ. Ha például az áruk vagy szolgáltatások külföldön érhetőek el – mint az üdülési szálláshelyek vagy bizonyos termékek –, a reklámozás önmagában elegendő lehet a tényleges használat igazolásához. 2.3.4.4. Interneten történő használat Az internetről kinyomtatott dokumentumok formájában benyújtott bizonyítékok értékelésekor alkalmazott előírás nem szigorúbb más bizonyítékformák értékelésénél. Következésképpen a honlapokon feltüntetett védjegy jelenléte többek között utalhat használatának jellegére, vagy arra, hogy a védjeggyel ellátott termékeket vagy szolgáltatásokat a nyilvánosságnak kínálták. A honlapon feltüntetett védjegy puszta jelenléte önmagában azonban nem elegendő a tényleges használat igazolásához, kivéve, ha a honlap feltünteti a használat helyét, idejét és mértékét, vagy ha ezt az információt más formában megadják. Korábbi megjelölés

Ügyszám

SHARP

R 1809/2010-4

A felszólaló „a különböző országoknak szánt honlapjain közölt részleteket” nyújtott be. A Fellebbezési Tanács úgy ítélte meg, hogy „valamely vállalat saját internetes oldaláról kinyomtatott egyszerű dokumentumok önmagukban nem képesek a védjegy bizonyos árukhoz történő használatának igazolására, ha azokhoz nem nyújtanak be kiegészítő információt arra vonatkozóan, hogy a potenciális és érintett fogyasztók valóban használják-e a honlapot, illetve ha azokhoz nem kapcsolódnak a különböző árukra, a megfelelő védjeggyel ellátott áruk fényképére stb. vonatkozó kiegészítő reklámok és értékesítési adatok” (33. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám

WALZERTRAUM

T-355/09 (a C-141/13 P. sz. ügyben folyamatban lévő fellebbezés)

A felszólaló – amely egy pékség, a 30. osztályba tartozó árukra vonatkozó német „WALZERTRAUM” védjegy jogosultja – a védjegye használata mértékének igazolása érdekében bizonyítékot nyújtott be az interneten közzétett reklámbrosúrával kapcsolatban, amely általános tájékoztatást ad munkamódszereiről, a termékeihez használt összetevőkről és termékköréről, többek között „WALZERTRAUM” nevű csokoládéjáról. Az árukat azonban nem lehetett a honlapon keresztül, online megrendelni. Ezen okból kifolyólag a Törvényszék kimondta, hogy a honlap és az értékesített cikkek száma között nem állapítható meg kapcsolat (47. pont).


VERSION 1.0

17. oldal DATE 02/01/2014


Az internetről származó információk bizonyító ereje különösen arra vonatkozó bizonyítékok benyújtásával erősíthető meg, hogy a releváns időszakban bizonyos számú ügyfél felkereste az adott honlapot, és az érintett árukat és szolgáltatásokat megrendelte. Ebben a tekintetben hasznos bizonyítékot jelenthetnek az üzleti honlap működtetése során általában vezetett nyilvántartások, például a különböző időpontokban elért találatokra vonatkozó nyilvántartások, vagy egyes esetekben az, hogy milyen országokból keresték fel a honlapot. Az interneten vagy online adatbázisokban fellelhető információk esetében az információ elhelyezési dátuma tekintendő a releváns időszaknak. A honlapok gyakran igen releváns információkat tartalmaznak. Még az is előfordulhat, hogy bizonyos információk csak az interneten férhetők hozzá, ilyen honlapokon. Ideértendők például a nyomtatott formában nem elérhető online katalógusok. Az internetes közeg jellege azonban megnehezítheti az információk tényleges nyilvános közzétételi dátumának meghatározását. Például nem minden honlapon tüntetik fel a közzététel időpontját. A honlapok ráadásul könnyen frissíthetők, többségük azonban nem archiválja a korábban megjelenített anyagokat, sőt, nem jelenítenek meg olyan nyilvántartásokat sem, amelyek lehetővé tennék a nagyközönség tagjai számára annak megállapítását, hogy pontosan mit és mikor tettek közzé. Ebben az összefüggésben az interneten feltüntetett használati dátum különösen akkor minősül megbízhatónak, ha: •

a honlap minden bejegyzést időbélyegzővel lát el, és így tájékoztatást ad az adatállomány vagy a honlap korábbi módosításairól (például ahogyan az a Wikipedia esetében elérhető; vagy ha a honlap a tartalomhoz automatikusan csatolja az időpontot, mint például a fórumüzenetek és blogok esetében); vagy

•

a keresőmotorok indexelési dátumokat társítanak a honlaphoz (például a GoogleTM beépített memóriából); vagy

•

valamely honlap képernyőképe (képernyőfelvétel, „screenshot”) adott dátummal szerepel.

A benyújtott információknak igazolniuk kell, hogy az online tranzakciók kapcsolatban álltak a védjegy által megjelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal. Korábbi megjelölés

Ügyszám

ANTAX

T-387/10

A felszólaló többek között az internetről származó információkat nyújtott be több, az ütköző védjegyet használó adótanácsadó cég honlapjáról. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az internetes oldalakon feltüntetett információk lehetővé tették az olvasó számára, hogy kapcsolatot állapítson meg a védjegy és a nyújtott szolgáltatások között (39., 40. pont).

Míg a védjegy jellege és bizonyos mértékig annak használati ideje (lásd fent) és helye kevésbé összetett tényező, a használat mértékének igazolása több nehézséget jelent, ha csak az interneten történő használatra szolgáltatnak bizonyítékot. Figyelembe kell venni, hogy az interneten bonyolított tranzakciók általában kihagyják a „hagyományos” értékesítési bizonyítékok többségét, például a számlákat, az árbevételre, az adózásra A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

18. oldal DATE 02/01/2014


vonatkozó dokumentumokat stb. Az új „elektronikus” bizonyítékok egyre inkább azok helyébe lépnek vagy már léptek, hiteles fizetési, megrendelési eszközként, vagy a megerősítésükre szolgáló eszközként, biztonságos tranzakciók regisztrálásaként stb. Korábbi megjelölés

Ügyszám

Skunk funk (ábrás védjegy)

R 1464/2010-2

„Harmadik felek webhelyéről származó kivonatok– 2008. június 10-i kinyomtatásuk ellenére – a releváns időszakon belüli dátummal ellátott fogyasztói észrevételeket tartalmaznak a „SKUNKFUNK” ruházati cikkekről és üzletekről. Különösen ami az érintett területet illeti, a dokumentumok különböző spanyolországi fogyasztók észrevételeit tartalmazzák, 2004. decemberi és 2007. februári, márciusi, áprilisi, májusi és júliusi dátumokkal. Ezen túlmenően, ahogyan a Felszólalási Osztály rámutatott, a www.cybereuskadi.com weboldalon (2007. március 4-i dátummal szereplő) blogbejegyzés megemlíti, hogy a felszólaló (»a Skunkfunk tervezője«) »szörfruhákat exportál világszerte és évente közel 7 millió eurós árbevétellel rendelkezik«.” (21. pont).

2.4.

A használat helye

2.4.1.

A „belföldi” piacon 1 történő használat

A védjegyeket azon a területen kell használni, ahol oltalomban részesülnek (a közösségi védjegyeket az Európai Unióban, a nemzeti védjegyeket a tagállamok területén, a Benelux-védjegyeket a Benelux-államok területén, a nemzetközi lajstromozásokat pedig a megfelelő országok területén). Ahogyan a Bíróság a „Leno Merken”-ügyben kimondta, „a használat területi kiterjedtségének jelentősége csak egyike azon tényezőknek, melyeket figyelembe kell venni annak megállapítása során, hogy tényleges használatról van-e szó” (a C-149/11. sz., „Leno Merken”-ügyben 2012. december 19-én hozott ítélet 30. pontja). A Bíróság megállapította továbbá, hogy a védjegy harmadik államok területén történő használata nem vehető figyelembe (38. pont). Tekintettel a kereskedelem globalizálódására, a védjegyjogosult bejegyzett székhelyének feltüntetése nem feltétlenül minősül elegendő jelzésnek arra vonatkozóan, hogy a használatra abban az adott országban került sor. Bár a KVR 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a védjegynek az Európai Unióban lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából történő elhelyezése a védjegy használatának minősül, a felszólaló székhelyének puszta feltüntetése nem minősül ilyen cselekmények bizonyítékának. Másrészt az a tény, hogy az érintett területen kívüli székhellyel rendelkező ügyfelek a korábbi védjegy használatának igazolására szolgáló dokumentumokban felsorolásra kerültek, önmagában nem elegendő annak kizárásához, hogy bizonyos szolgáltatásokat (például promóciós szolgáltatásokat) esetleg valóban a releváns területeken nyújtottak e - más területeken székhellyel rendelkező - vállalatoknak (az R 0952/2009-1. sz., „Global Tabacos”-ügyben 2010. június 9-én hozott határozat 16. pontja).

1

Módosítás időpontja: 2013. május 2.


VERSION 1.0

19. oldal DATE 02/01/2014


2.4.2.

Közösségi védjegyek: az Európai Unión belüli használat 2

Ha a korábbi védjegy közösségi védjegy, azt „az Európai Unión belül” kell használni [a KVR 15. cikkének (1) bekezdése és 42. cikkének (2) bekezdése]. A „Leno Merken”ügyben hozott ítéletből következik, hogy a KVR 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak értékelésénél, hogy fennáll-e a közösségi védjegy „tényleges használata” az Európai Unióban, az egyes tagállamok területének határait figyelmen kívül kell hagyni (44. pont). A területi vonatkozásokra és a közösségi védjegy egységességére tekintettel a megfelelő megközelítés nem a politikai határok, hanem a piac(ok) felőli megközelítés. A közösségivédjegy-rendszer egyik célja ráadásul az, hogy a közösségi védjegyet mindenféle profilú és méretű vállalkozások használhassák. Ezért a vállalkozás mérete nem releváns tényező a tényleges használat megállapításában. Ahogyan a Bíróság a „Leno Merken”-ügyben hozott ítéletben kimondta, a priori lehetetlen absztrakt módon meghatározni, hogy milyen területi kiterjedtséget kell alkalmazni annak meghatározása végett, hogy a szóban forgó védjegy használata tényleges-e, vagy sem (55. pont). Figyelembe kell venni minden releváns tényt és körülményt, többek között a szóban forgó piac jellegzetességeit, a védjegy által oltalomban részesülő áruk vagy szolgáltatások természetét, a használat területi kiterjedtségét és fokát, valamint a használat gyakoriságát és rendszerességét (58. pont). A Hivatalnak eseti alapon kell meghatároznia, hogy a különböző jelölések vagy bizonyítékok ötvözhetőek-e a használat ténylegességének értékeléséhez, amelynek földrajzi dimenziója a figyelembe veendő szempontoknak csak egyike. Hangsúlyozni kell mindenesetre, hogy a közösségi védjegyekre a tényleges használatra vonatkozó követelményeket (azaz a KVR 15. cikkében foglalt feltételeket), nem pedig a nemzeti előírásokat vagy gyakorlatokat kell alkalmazni.

2.4.3.

Nemzeti védjegyek: az érintett tagállamban történő használat

Ha a korábbi védjegy az Európai Unió egyik tagállamában joghatással bíró nemzeti védjegy, a védjegynek tényleges használat tárgyát kell képeznie abban az országban, amelyben oltalom alatt áll [a KVR 42. cikkének (3) bekezdése]. A tagállam egy részén belüli használat, amennyiben tényleges, elegendőnek tekinthető Ügyszám

C-416/04 P

2.4.4.

Korábbi védjegy

Megjegyzés

VITAFRUT

A használat elegendőnek minősül még akkor is, ha a korábbi spanyol védjegy nem volt jelen Spanyolország területének jelentős részén, mivel a bizonyíték mindennapi fogyasztási cikkek (gyümölcsös italkoncentrátumok) csak egyetlen spanyolországi ügyfélnek történő értékesítését említette (60., 66 és 76. pont).

Behozatali és kiviteli forgalomban történő használat

A KVR 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a védjegynek az Európai Unióban lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából történő elhelyezése használatnak minősül. 2

Módosítás időpontja: 2013. május 2.


VERSION 1.0

20. oldal DATE 02/01/2014


Ügyszám

R 0602/2009-2

Korábbi védjegy

Megjegyzés

RED BARON

A Fellebbezési Tanács kimondta, hogy a Hollandiából bonyolított ausztriai és nagy-britanniai értékesítés is tényleges használatnak minősül a KVR 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében (42. pont).

A védjegyet az érintett piacon kell használni, azaz azon a földrajzi területen, ahol lajstromozásra került. Az áruknak csak az érintett területre történő behozatalára vonatkozó bizonyíték – az ügy körülményeitől függően – elegendő lehet az adott területen belüli használat igazolására (lásd ehhez hasonlóan a T-430/08. sz., „Grain Millers”-ügyben 2010. július 9-én hozott ítélet 33., 40. és azt követő pontjait a Romániából Németországba történő behozatal alapján egy megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatának igazolása tekintetében). A Bíróság megállapította, hogy az árutovábbítás, amely abból áll, hogy a valamely tagállamban jogszerűen gyártott árukat egy harmadik államba szállítják valamely tagállam vagy tagállamok területén áthaladva, nem vonja maga után az érintett áruk forgalmazását, és ezért nem jelent veszélyt a védjegyoltalom tárgyára (lásd egy Spanyolországból származó és Lengyelországba szánt áruszállítmány Franciaországon keresztül történő továbbítása kapcsán a C-115/02. sz., „Rioglass and Transremar”-ügyben 2003. október 23-án hozott ítélet 27. pontját és a C-281/05. sz. „Diesel”-ügyben hozott ítélet 19. pontját). Ezért a tagállamok területén történő egyszerű árutovábbítás nem minősülhet a korábbi védjegy tényleges használatának az adott területen.

2.5.

A használat ideje

2.5.1.

Legalább öt évvel korábban lajstromozott korábbi védjegy

A KVR 42. cikkének (2) bekezdése szerint a használat igazolására vonatkozó kötelezettség feltétele, hogy a korábban lajstromozott védjegy lajstromozásának időpontja legalább öt évvel a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napját megelőzően történjen. Az EU-t megjelölő nemzetközi lajstromozások elleni felszólalások esetében a felszólaló védjegye akkor tartozik használati kötelezettség alá, ha azt a felszólalási időszak elején (azaz a nemzetközi lajstromozás első alkalommal történő újbóli meghirdetésének napját követő hat hónappal) legalább öt évvel korábban lajstromozták.

2.5.1.1. Közösségi védjegyek A KVR 15. cikke, valamint 42. cikkének (2) bekezdése szerint a meghatározó dátum annak megállapításához, hogy egy védjegyet a támadott védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromoztak-e, a korábbi közösségi védjegy lajstromozásának napja. Ha a korábbi védjegy lajstromozásának napja és a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napja között legalább öt év telt el (vagy támadott nemzetközi lajstromozás esetén legalább hat hónap telt el a nemzetközi lajstromozás első alkalommal történő újbóli meghirdetésének napjától), a A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

21. oldal DATE 02/01/2014


bejelentő (vagy támadott nemzetközi lajstromozás esetén a jogosult) kérheti a használat igazolását.

2.5.1.2. Nemzeti védjegyek A nemzeti védjegyek esetében meg kell határozni a közösségi védjegyek lajstromozásának napjával egyenértékű dátumot. E kifejezés értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy vannak olyan nemzeti védjegyrendszerek, amelyekben a lajstromozást követően alkalmaznak felszólalási eljárást. A különböző nemzeti eljárásokra tekintettel a 2008/95/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése (amely egyenértékű a KVR 42. cikkével) a nemzeti védjegyek használatára vonatkozó követelmények használata tekintetében „a lajstromozástól számított öt év[es]” (a lajstromozási eljárás befejezésének időpontjától számított öt év) időszakot említ. A nemzeti és nemzetközi lajstromozások [KVR 42. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti] használatára vonatkozó kötelezettség kiindulópontja kiszámítására szolgáló [a 2008/95/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdése szerinti] lajstromozási eljárás befejezésének időpontját az egyes tagállamok határozzák meg saját eljárási szabályaik szerint (a C-246/05. sz., „Le Chef de Cuisine”-ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet 26–28. pontja). A védjegyjogosult nagy valószínűség szerint nem használja ténylegesen a védjegyet a vizsgálati vagy felszólalási időszakban, az említett ötéves türelmi időszakot megelőzően. Ez összhangban van a korábbi közösségi védjegyek megközelítésével, mivel a közösségi védjegy lajstromozásának napja, amelyet a KVR 42. cikkének (2) bekezdése a türelmi időszak kezdete szempontjából meghatározó időpontként említ, mindig a lajstromozási eljárás befejezésének napja. Ráadásul az értelmezés a KVR szerinti használatra vonatkozó követelményt összhangban tartja a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal (az R 0463/2003–1. sz., „Wrap House”-ügyben 2004. május 6-án hozott határozat 19. pontja; az R 0236/2008–4. sz. „RENO”-ügyben 2010. június 18-án hozott határozat). A lajstromozási eljárás a lajstromozást megelőző felszólalást követően, sőt, egyes tagállamokban a lajstromozást követő felszólalás után fejeződik be. A lényeges dátumok a BPHH „National Law Relating to The Community Trade Mark and The Community Design” (http://oami.europa.eu/en/office/diff/pdf/National_law.pdf) [A közösségi védjegyhez és a közösségi formatervezési mintához kapcsolódó nemzeti jogszabályok] című kiadványának 169. oldalán található 12. fejezetében közzétett dátumok. A Hivatal saját kezdeményezésére nem vizsgálja a lajstromozási eljárás befejezésének tényleges napját. Ugyanakkor bizonyíték hiányában a Hivatal azt feltételezi, hogy a lajstromozási eljárás a benyújtott bizonyítékon lajstromozási napként feltüntetett napon fejeződött be. A felszólalónak ezt a feltételezést a lajstromozási eljárás befejezésének pontos dátumának igazolásával kell megcáfolnia.


VERSION 1.0

22. oldal DATE 02/01/2014


2.5.1.3. Valamely tagállamot megjelölő nemzetközi lajstromozások A Madridi Jegyzőkönyv 5. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a kijelölt hivataloknak a megjelölés közlésének napjától számítva 12 vagy 18 hónap áll rendelkezésükre ideiglenes elutasítások kiadására. Ha a tagállamot nem a nemzetközi védjegybejelentésben, hanem utólagos kiterjesztésben jelölték meg, a 12 vagy 18 hónap attól a naptól számítandó, amikor az utólagos kiterjesztést a kijelölt hivataloknak bejelentették. A jegyzőkönyv értelmében ideiglenes elutasítás kiadásához – megjelölt félként való eljárásuk esetén – a 12 hónapos határidő alkalmazására jogosult tagállamok a következők: Benelux-államok, Csehország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Lettország, Magyarország, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia. A jegyzőkönyv értelmében ideiglenes elutasítás kiadásához – megjelölt félként való eljárásuk esetén – 18 hónapos határidő mellett döntött tagállamok a következők: Dánia, Észtország, Írország, Görögország, Litvánia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság. Az alkalmazandó határidő (12 vagy 18 hónap) Bulgária, Olaszország, Ciprus, Lengyelország és Szlovákia megjelölt félként való eljárása esetén attól függ, hogy i. az adott ország megjelölése vagy utólagos kiterjesztése 2008. szeptember 1. előtt vagy után történt-e, és ii. a származási hivatalt (a 12 hónapos határidő esetén) mind a Megállapodás, mind a Jegyzőkönyv, vagy (a 18 hónapos határidő esetén) csak a Jegyzőkönyv köti-e. Lásd az alábbi áttekintő táblázatot:

Megjelölt ország

3

Származási ország

Elutasítás kiadására vonatkozó határidő

Benelux-államok, Csehország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Lettország, Magyarország, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia (azok az uniós szerződő felek, amelyekre nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt kötelező erejű).

Valamennyi szerződő fél [2013. január 15-i állapot szerint: 89 tagállam] (Függetlenül attól, hogy azokra nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt, 4 vagy csak a Jegyzőkönyv kötelező erejű.)

12 hónap

Dánia, Észtország, Írország, Görögország, Litvánia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság (azok az uniós szerződő felek, amelyekre nézve csak a Jegyzőkönyv kötelező erejű)

Valamennyi szerződő fél [2013. január 15-i állapot szerint: 89 tagállam] (Függetlenül attól, hogy azokra nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt, vagy csak a Jegyzőkönyv kötelező erejű.)

18 hónap

Bulgária, Olaszország, Ciprus, Lengyelország, Szlovákia, ha megjelölt országok, vagy ha utólagos kiterjesztésük 5 2008. szeptember 1. előtt történt

Valamennyi szerződő fél [2013. január 15-i állapot szerint: 89 tagállam] (Függetlenül attól, hogy azokra nézve a

18 hónap

3

Málta nem része a Madridi Rendszernek. A Madridi Megállapodás és a Madridi Jegyzőkönyv valamennyi részes tagállamának teljes jegyzékét lásd a következő honlapon: http://www.wipo.int/export/sites/www/treaties/en/documents/pdf/madrid_marks.pdf. 5 A Jegyzőkönyv 9 sexies cikke (1) bekezdése b) pontja hatálybalépésének napja, amely megszüntette bármely, a Jegyzőkönyv 5. cikke (2) bekezdésének b) vagy c) pontja (az ideiglenes elutasítás közlésére 4


VERSION 1.0

23. oldal DATE 02/01/2014


(azok az uniós szerződő felek, amelyekre Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt, nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv vagy csak a Jegyzőkönyv kötelező erejű.) egyaránt kötelező erejű, és a határidő meghosszabbítása mellett döntöttek) Bulgária, Olaszország, Ciprus, Lengyelország, Szlovákia, ha megjelölésük vagy utólagos kiterjesztésük 2008. szeptember 1-jén vagy azt követően történt (azok az uniós szerződő felek, amelyekre nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt kötelező erejű, és a határidő meghosszabbítása mellett döntöttek)

Azok az uniós szerződő felek, amelyekre nézve a Megállapodás és a Jegyzőkönyv egyaránt kötelező erejű. [2013. január 15-i állapot szerint: 55 tagállam]

12 hónap

Azok az uniós szerződő felek, amelyekre nézve csak a Jegyzőkönyv kötelező erejű. [2013. január 15-i állapot szerint: 33 tagállam]

18 hónap

A Hivatal saját kezdeményezésére (hivatalból) a fenti szabályok szerint alkalmazza a 12 vagy 18 hónapos határidőt. A határidők kiszámítása úgy történik, hogy az elutasítás közlésére megadott – a ROMARIN adatbázisban 580-as INID-kóddal jelölt – határidő kezdetének számító közlési időponthoz (azaz nem a nemzetközi lajstromozás vagy utólagos kiterjesztés napjához) hozzáadja a lényeges időszakokat [a Közös Végrehajtási Szabályzat 18. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja és 18. cikke (2) bekezdésének a) pontja]. Csak akkor kötelező a felszólalónak későbbi időpontot kérnie [azaz ha az ideiglenes elutasítást ezen időpontok után feloldották, vagy ha a kijelölt ország a Jegyzőkönyv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében még 18 hónapnál is hosszabb időszak mellett döntött a felszólalás alapján történő elutasítás közlésére], a bejelentőnek vagy a jogosultnak pedig ezen időpontoknál korábbi időpontot kérnie (azaz ha az oltalom engedélyezéséről szóló értesítést ezen időpontok előtt adták ki), és erről meggyőző dokumentumokat benyújtania a Hivatalnak, ha ez döntő jelentőséggel bír annak meghatározásában, hogy a korábbi védjegy a használat igazolására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik-e. A Bíróság egy, a Németországot megjelölő korábbi nemzetközi lajstromozással kapcsolatban különösen megerősítette azt, hogy egy korábbi nemzetközi lajstromozás „lajstromozási” napjának tekintett időpontot a korábbi jogot hatályba léptető német jogszabályoknak megfelelően kell megállapítani, nem pedig a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Irodájánál végzett lajstromozás időpontjára hivatkozva. A német védjegyjogi jogszabályok értelmében egy nemzetközileg lajstromozott védjegy oltalmának ideiglenes elutasítása, de későbbi engedélyezése esetén úgy tekintendő, hogy a lajstromozásra azon a napon került sor, amelyen a WIPO Nemzetközi Irodájához beérkezett az oltalom engedélyezéséről szóló végleges értesítés. A KVR 42. cikke (2) és (3) bekezdésének és a Madridi Megállapodás 4. cikke (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása nem vezethet a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséhez (a C-559/08 P. sz. „Atoz”-ügyben 2010. szeptember 16án hozott végzés 44., 53–56. pontja). 2.5.1.4. Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozások esetében a KVR 160. cikke a következőképpen rendelkezik: vonatkozó határidő meghosszabbítása) szerint tett nyilatkozat alkalmazhatóságát a Megállapodás és a Jegyzőkönyv hatálya alá is tartozó szerződő felek között.


VERSION 1.0

24. oldal DATE 02/01/2014


A 15. cikk (1) bekezdésének, a 42. cikk (2) bekezdésének, az 51. cikk (1) bekezdése a) pontjának és az 57. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a lajstromozás napján a 152. cikk (2) bekezdése szerinti meghirdetés napját kell érteni az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás tárgyát képező megjelölés Európai Unióban történő tényleges használatának kezdete szempontjából. a KVR 151. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzetközi lajstromozással a meghirdetés napjától kezdődően ugyanolyan hatályú oltalom keletkezik, mint a közösségi védjegyként történő lajstromozással.

2.5.2.

Releváns időkeret

Ha a (legalább öt évvel korábban lajstromozott) korábbi védjegyre vonatkozik a használat követelménye, az a tényleges időszak, amelynek tekintetében a használatot igazolni kell, a meghirdetés napjától egyszerűen visszaszámolható. Ha például a támadott közösségi védjegybejelentést 2012. június 15-én hirdették meg, és a korábbi védjegyet 2000. április 1-jén lajstromozták, a felszólalónak a 2007. június 15. és 2012. június 14. közötti időszakra vonatkozóan kellene igazolnia védjegye tényleges használatát. Az EU-t megjelölő nemzetközi lajstromozások elleni felszólalások esetében a felszólaló védjegye akkor tartozik használati kötelezettség alá, ha azt a felszólalási időszak kezdetét (a nemzetközi lajstromozás első alkalommal történő újbóli meghirdetésének napját követő hat hónappal) legalább öt évvel megelőzően lajstromozták. Ha például a támadott nemzetközi lajstromozást 2009. június 15-én hirdették meg, és a korábbi védjegyet 1996. április 1-jén lajstromozták, a felszólalónak a 2004. december 15. és 2009. december 14. közötti időszakra vonatkozóan kellene igazolnia védjegye tényleges használatát. Abban az esetben, ha az Európai Uniót nem a nemzetközi bejelentésben, hanem utólagos kiterjesztésben jelölték meg, a 18 hónapos időszak azon a napon kezdődik, amikor az utólagos kiterjesztést bejelentették a BPHH-nak. (Lásd az R 0215/2010-4. sz. „Purgator”-ügyben 2010. december 20-án hozott határozatot.) Az Európai Unióra történő utólagos kiterjesztés napjától kezdődően a nemzetközi lajstromozásnak ugyanaz a hatálya, mint a közösségi védjegybejelentésnek, amely ellen felszólalást lehet előterjeszteni. Az utólagos kiterjesztés napjának meghirdetése átveszi a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének helyét (a KVR 152. cikke). Jelen esetben az Európai Unióra történő utólagos kiterjesztés napját 2007. október 8án tették közzé. Ekkor a 2005. június 14-én lajstromozott korábbi védjegyek még nem rendelkeztek öt évvel korábbi lajstromozással, így azokra nem vonatkozott a használat követelménye. Az utolsó öt év eltelte előtti vagy utáni használat, vagy annak elmaradása általában nem lényeges. Az ezen időtartamon kívüli használatot említő bizonyítékot figyelmen kívül hagyják, kivéve, ha az meggyőző, közvetett bizonyítéka annak, hogy a védjegy a releváns időszakban szintén tényleges használat tárgyát képezte. A Bíróság ebben az összefüggésben megállapította, hogy a lényeges, releváns időpont utáni körülmények lehetővé tehetik annak megerősítését vagy megfelelőbb értékelését, hogy a védjegyet milyen mértékben használták a releváns időszakban és azt is, hogy a jogosultnak A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

25. oldal DATE 02/01/2014


milyen tényleges szándékai voltak az adott időszakban (a C-259/02. sz., „Laboratoire de la mer”-ügyben 2004. január 27-én hozott végzés 31. pontja). Amennyiben valamely védjegy a meghirdetés napja előtt több mint öt évig nem képezte tényleges használat tárgyát, az a tény, hogy a kereskedelmi forgalomban vagy az ügyfelek körében esetlegesen továbbra is megmarad a védjegy üzleti és cégértéke vagy ismertsége, nem „menti meg” a védjegyet. A használatra nem az ötéves időszak során, hanem inkább öt éven belül kellett, hogy sor kerüljön. A használat követelményével kapcsolatos rendelkezések nem írnak elő folyamatos használatot (a T-86/07. sz. „Deitech”-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet 52. pontja).

2.5.3.

Összefoglalás

Korábbi védjegy

Az ötéves (türelmi) időszak kezdetének kiszámítása

Közösségi védjegy

Lajstromozás napja

Nemzeti védjegy

Alapértelmezetten a lajstromozás napja vagy a befejezésének napja, ha azt a felszólaló igazolja.

A tagállamokat megjelölő nemzetközi lajstromozás

Alapértelmezetten az értesítés napja utáni 12 vagy 18 hónap, amikortól az elutasításról szóló értesítés határideje kezdődik (INID-kód: 580). Lehet korábbi vagy későbbi időpont, amennyiben a felek igazolják azt.

Az EU-t megjelölő nemzetközi lajstromozás

A Közösségi Védjegyértesítő M3. részében az EU megjelölése második alkalommal történő újbóli meghirdetésének napja.

Támadott védjegy

A támadott védjegy tényleges használatának igazolására rendelkezésre álló ötéves időszak (releváns időszak) kiszámítása

Közösségi védjegybejelentés

A közösségi védjegybejelentésnek a Közösségi Védjegyértesítő A. részében történő meghirdetésének napjától visszaszámított 5 év.

lajstromozási

eljárás

A nemzetközi lajstromozásnak (vagy az EU-ra történő utólagos Az EU-t megjelölő kiterjesztésnek) a Közösségi Védjegyértesítő M.1. részében történő újbóli nemzetközi meghirdetése napja utáni 6 hónaptól (a felszólalási időszak kezdetétől) lajstromozás visszaszámított 5 év. (A 441-es INID-kód alatt közzétett második időpont.)

2.6.

A használat mértéke

2.6.1.

Feltételek

Ezzel kapcsolatban értékelni kell, hogy az adott ipari vagy kereskedelmi tevékenység piaci helyzetére tekintettel a benyújtott anyagokból levonható-e az a következtetés, miszerint a jogosult komolyan megpróbált kereskedelmi pozíciót szerezni az érintett piacon. A védjegyet már forgalomban lévő, vagy forgalomba kerülő árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan kell használni, amelyekre a vállalkozásnak a fogyasztók védelmét célzó előkészületei – különösen reklámkampányok formájában – folyamatban vannak (a C-40/01. sz., „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 37. pontja). Ez nem jelenti azt, hogy a felszólalónak nyilvánosságra kell hoznia a teljes értékesítési volumenre vagy forgalomra vonatkozó adatokat. Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, különösen figyelembe kell venni egyrészt az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét, és annak az A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

26. oldal DATE 02/01/2014


időszaknak a tartamát, amely során az említett használati ügyletek történtek, másrészt ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 35. pontja). A mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos fokú kölcsönös összefüggését. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk csekély mennyiségben történő értékesítését ellensúlyozhatja az áruknak a védjegy használata során történő koncentrált, illetve rendszeres értékesítése, és fordítva (a T-203/02. sz. „VITAFRUIT”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 42. pontja). Bizonyos körülmények között az átfogó értékelés során még a közvetett bizonyítékok, például a védjegyet feltüntető katalógusok önmagukban is elegendőek lehetnek a használat mértékének igazolására még akkor is, ha nem szolgálnak közvetlen információval a ténylegesen eladott árumennyiségről (a T-30/09. sz. „peerstorm”-ügyben 2010. július 8-án hozott ítélet 42. és azt követő pontjai). Nem szükséges, hogy a használat minimális időszakon belül történjen ahhoz, hogy „ténylegesnek” minősüljön. A használatnak különösen nem kell folyamatosnak lennie az ötéves releváns időszakban. Elegendő, ha a használatra az időszak legelején vagy végén kerül sor, amennyiben az tényleges (a T-86/07. sz. „Deitech”-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet). A tényleges használatot igazoló, meghatározó és pontos küszöbérték a kontextusból kiragadva nem definiálható, értelmezhető. A termékértékesítés forgalmát és volumenét mindig az összes egyéb releváns tényező – például a kereskedelmi tevékenység volumene, a gyártási vagy a forgalmazási kapacitások vagy a védjegyet használó vállalkozás diverzifikációjának mértéke, valamint az érintett piacon lévő áruk vagy szolgáltatások jellemzői – figyelembevételével kell értékelni. Ahhoz, hogy a használat ténylegesnek minősüljön, nem szükséges, hogy mennyiségileg mindig jelentős legyen, mivel az a megfelelő piacon lévő, érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzőitől függ (a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 39. pontja; a T-2003/02. sz. „Vitafruit”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 42. pontja). Egy közepes- vagy alacsony árú termék abszolút értékben alacsony forgalma (árbevétele) és értékesítése alátámaszthatja azt a következtetést, hogy a szóban forgó védjegy használata nem tényleges. Drága áruk vagy exkluzív piac tekintetében azonban az alacsony forgalmi adatok elegendőek lehetnek (az R 0035/2007-2. sz. „Dinky”-ügyben 2007. szeptember 4-én hozott határozat 22. pontja). Ezért mindig figyelembe kell venni a szóban forgó piac jellemzőit (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 51. pontja). De minimis szabály nem állapítható meg. A tényleges használat igazolásához elegendő lehet a védjegynek egyetlen olyan ügyfél általi használata, amely importálja azokat az árukat, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozásra került, amennyiben úgy tűnik, hogy a behozatali művelet a védjegyjogosult számára kereskedelmi szempontból ténylegesen indokolt (a C-259/02. sz., „Laboratoire de la mer”-ügyben 2004. január 27-én hozott végzés 24. és azt követő pontjai). Irreleváns, hogy a használat ugyanazzal a vevővel kapcsolatban történt, ha a védjegy használata nyilvánosan és a külvilág felé történik, és nem kizárólag a korábbi védjegyjogosult vállalkozáson belül, illetve az e vállalkozás saját kereskedelmi hálózatán vagy az e vállalkozás által ellenőrzött kereskedelmi hálózaton belül kerül rá sor (a T-203/02. sz. „VITAFRUIT”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 50. pontja).


VERSION 1.0

27. oldal DATE 02/01/2014


Azonban minél korlátozottabb a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a felszólaló további bizonyítékokat nyújtson be az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően esetlegesen fennálló kétségek eloszlatása érdekében (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 37. pontja). A korábbi védjeggyel ellátott termékek értékesítése során elért forgalom és a bejelentő éves forgalma közötti viszonyt illetően ki kell emelni, hogy az ugyanazon a piacon működő vállalkozások által végzett tevékenységek diverzifikációjának mértéke eltérő. Ráadásul a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó bizonyítási kötelezettség nem érinti a vállalkozás kereskedelmi stratégiájának ellenőrzését. Gazdaságilag vagy objektív módon azonban indokolt lehet egy vállalkozás számára valamely termékek vagy termékskála forgalomba hozatala még akkor is, ha azok az adott vállalkozás éves forgalmának csupán elenyésző részét teszik ki (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 49. pontja). Különleges körülmények - például valamely termék kezdeti értékesítési szakasza során tapasztalt alacsonyabb értékesítési adatok - relevánsak lehetnek a használat tényleges jellegének értékelésekor (a T-334/01. sz. „Hipoviton”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 53. pontja).

2.6.2.

Az elégtelen mértékű használat példái Ügyszám

Megjegyzés

„WALZERTRAUM”, 32. és azt követő pontok (a C-141/13 P. sz. ügyben folyamatban lévő fellebbezés).

A felszólaló – egy 18 000 lakosú városban található német pékség – igazolta, hogy 22 hónapon keresztül havonta folyamatosan mintegy 3,6 kg exkluzív, kézzel készített csokoládét értékesített. Annak ellenére, hogy a csokoládét az egész világon elérhető honlapon reklámozták, a csokoládét csak a felszólaló pékségében lehetett megrendelni és megvásárolni. A területi és mennyiségi határokra tekintettel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a használatot nem igazolták kielégítő módon.

A T-131/06. sz., „SONIA SONIA RYKIEL”-ügyben 2008. április 30-án hozott ítélet

13 hónap alatt 54 egység női alsóneműt és 31 egység alsószoknyát értékesítettek összesen 432 EUR-ért. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez a csekély mennyiség nem elegendő az érintett piac (az igen ésszerű áron értékesített mindennapi fogyasztási cikkek piaca) tekintetében.

Az R 0249/2008-4 sz., „AMAZING ELASTIC PLASTIC II”-ügyben 2009. február 27-én hozott határozat

500 darab, ingyenes „termékmintaként” ajándékozott léggömbkészlet nem minősülhet tényleges használatnak.

Az R 0378/2000-1. sz. „Renacimiento”-ügyben 2001. április 20-án hozott határozat

A Fellebbezési Tanács megerősítette a Felszólalási Osztály azon határozatát, hogy 40 csomag sherry szállítását igazoló egyetlen fuvarlevél benyújtása nem elegendő a tényleges használat igazolásához.

Az R 0239/2011-1. sz., „GOLF WORLD” (B 1 456 443, Golf World) ügyben 2012. február 9-én hozott határozat

A nyomtatott anyagok használatának egyetlen bizonyítékaként a felszólaló olyan bizonyítékot nyújtott be, amely azt igazolta, hogy egy svédországi magazinnak 14 előfizetője van. A Felszólalási Osztály megállapította, hogy ez nem elegendő a svédországi tényleges használat igazolásához, figyelembe véve különösen azt, hogy a magazinok nem drága árucikkek.

Az R 2132/2010–2. sz. „SUSURRO” (ábrás védjegy) ügyben hozott határozat

Kilenc, 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban történt borértékesítésre vonatkozó, azt igazoló számla, hogy a korábbi védjegy alatt 4266,36 EUR értékben 36 hónapig forgalmazott árut adtak el, valamint egy dátumozatlan termékcímke nem minősült az „alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)” megnevezésű 33. osztály alatt lajstromozott spanyol védjegy tényleges


VERSION 1.0

műanyag

28. oldal DATE 02/01/2014


használatára vonatkozó kielégítő igazolásnak. A bizonyítékból az derült ki, hogy a bort Spanyolországnak egy nagyon vidékies jellegű, kis részén értékesítették. Egy több mint 40 millió lakosú országban egy viszonylag olcsó bor értékesített mennyisége túl kevésnek minősült ahhoz, hogy értékesítési lehetőséget teremtsen vagy őrizzen meg olyan áru (bor) számára, amelyet az átlagos spanyol fogyasztó nagy mennyiségben fogyaszt. Az ALFACALCIDOL termékek 2005 és 2008 közötti litvániai értékesítésére vonatkozó adatokat tartalmazó, a Teva Corp. által az „ALPHA D3” védjegy alatt értékesített termékeket feltüntető táblázat (forrás: IMS egészségügyi Az R 0908/2010–2. sz., adatbázis, Litvánia), egy „ALPHA D3” védjeggyel ellátott (dátumozatlan) „ALFA-REN”-ügyben 2011. termék csomagolásának dátumozatlan másolata, valamint a Litvániában július 7-én hozott határozat értékesített, „ALPHA D3” védjeggyel ellátott termékekhez kapcsolódó hirdetés másolata nem minősült elegendőnek a védjegy litvániai tényleges használatának igazolásához. A benyújtott bizonyítékokból nem derült ki, hogy a védjeggyel ellátott termékeket ténylegesen forgalmazták-e, és ha igen, milyen mennyiségben. Az R 0820/2010–1. sz., „BE YOU”-ügyben 2011. március 16-án hozott határozat

A 9 hónapos használati időszak során 200 EUR-nál alacsonyabb nyereséggel járó áruértékesítés nem minősült elegendőnek az ütköző (ellentartott) védjegy tényleges használatának igazolásához a 14. osztályba tartozó áruk tekintetében.

Az R 0999/2010–1. sz., „TAUTROPFEN CHARISMA” (ábrás védjegy) ügyben 2011. április 6-án hozott határozat

Tizenegy azt igazoló számla, hogy Spanyolországban 2003 és 2005 között 13 egységnyi illatszert értékesítettek összesen 84,63 EUR-ért, nem minősült elegendőnek a megjelölés tényleges használatának igazolásához. Figyelembe vették azt a tényt, hogy az árukat mindennapi használatra szánták, és azok igen kedvező, megfizethető áron hozzáférhetőek voltak.

A B 1 118 605. sz., „Viña la A felszólaló védjegyét említő, három független borismertető útmutató Rosa”-ügyben 2008. fénymásolata (a kötet, a kiadás, a kiadó stb. további kifejtése nélkül) nem minősült elegendőnek a használat igazolásához a borok esetében. október 27-én hozott határozat A B 70 716. sz. „Oregon”ügyben 1999. június 21-én hozott határozat

A Felszólalási Osztály 180 pár cipőről szóló számlát nem ítélt elegendőnek a tényleges használat igazolásához.

A felszólaló a használat bizonyítékaként két számlát nyújtott be összesen A B 193 716. sz. „Lynx”122 ruházati cikkről, valamint négy dátumozatlan címkét továbbított, ügyben 2001. január 30-án amelyek nem tartalmazták, hogy milyen árukon kellene őket elhelyezni. A hozott határozat Felszólalási Osztály a bizonyítékokat nem tartotta elegendőnek.

2.6.3.

Az elegendő mértékű használat példái Ügyszám

Megjegyzés

A 2001 áprilisa és 2012 márciusa közötti keltezésű, mintegy 1600 EUR összegű értékesítésre vonatkozó kilenc számla, amelyekből kiderül, hogy a cipőfényesítő krémekhez hasonló, széles körben használt termékek legnagyobb európai piacán – a megközelítőleg 80 millió potenciális vásárlóval rendelkező Németországban – az árucikkeket különböző A T-308/06. sz., „BUFFALO ügyfeleknek kis mennyiségekben értékesítették (12, 24, 36, 48, 60, 72, MILE Automotive Polishing illetve 144 darabot), elegendő bizonyítékot szolgáltatnak azon használatra, Products”-ügyben 2011. amely objektív módon alkalmas lehetett arra, hogy a fényesítőkrémek és a november 16-án hozott ítélet bőrárukhoz való krémek számára piacot hozzon létre, illetve azt fenntartsa. 68. pontja Ráadásul az értékesítés volumene a használat időtartamához és gyakoriságához képest kellően jelentősnek bizonyult ahhoz, hogy ne vezessen ahhoz a megállapításhoz, miszerint csak szimbolikus, minimális vagy fiktív használatról van szó, amelynek egyetlen célja a kérdéses védjegy oltalmának fenntartása. A Törvényszék megerősítette. A T-325/06. sz. „CAPIO”ügyben 2008. szeptember

A 10. osztályban (integrált pumpával ellátott oxigénkészülékek; integrált pumpákhoz tartozó ellenőrző készülékek; integrált pumpákhoz tartozó


VERSION 1.0

29. oldal DATE 02/01/2014


10-én hozott ítélet 48. és 60. pontja.

levegőnyomás-szabályozó készülékek; szívópumpák; véráramlás-mérők) lajstromozott közösségi védjegy tényleges használatának tekintetében elegendő igazolásnak ítélték az arra vonatkozó bizonyítékokat (számlákat, értékesítési jegyzékeket), hogy a beavatkozó 1998-ban 4 darab, 1999-ben 105 darab, 2001-ben pedig 12 darab, üreges szál töltetű, leszerelhető keményburkolatú tartállyal ellátott oxigénkészüléket értékesített Finnországban, összesen 19 971,76 EUR értékben.

A T-418/03. sz., „LA MER”ügyben 2007. szeptember 27-én hozott ítélet 87– 90. pontja

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a több mint 33 hónapot átfogó és több, az érintett védjegyet a csomagoláson feltüntető termékek körére vonatkozó, egymástól nagyon távoli sorszámú (az 1995. január 3-i számla sorszáma 22 214, az 1995. május 4-i számláé 24 085, az 1995. május 10-i számláé 24 135, az 1997. március 26-i számláé pedig 31 348), különböző személyeknek történő értékesítésről szóló tíz számla alapján arra lehet következtetni, hogy azokat csupán az összértékesítés szemléltetésére nyújtották be, és nem annak igazolására, hogy a védjegyet nyilvánosan és a külvilág felé használták, nem pedig kizárólag a korábbi védjegyet birtokló vállalkozáson belül vagy az e vállalkozás tulajdonát képező vagy általa ellenőrzött forgalmazási hálózaton belül. Mindazonáltal a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az értékesítés – bár nem volt jelentős – olyan használatnak minősül, amely objektív módon alkalmas lehetett arra, hogy piacot hozzon létre vagy tartson fenn az érintett termékek számára, és amely olyan értékesítési volumennel járt, amely a használat időszaka és gyakorisága tekintetében nem volt olyan alacsony, hogy lehetővé tegye azt a megállapítást, hogy csak szimbolikus, minimális vagy fiktív használatról van szó, amelynek egyetlen célja a kérdéses védjegy oltalmának fenntartása.

A T-191/07. sz. „BUDWEISER”-ügyben 2009. március 25-én hozott ítélet

A Fellebbezési Tanács (az R 0299/2006-2. sz. „BUDWEISER/ BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy”-ügyben 2007. március 20án hozott határozat 26. pontja) lényegében azt állapította meg, hogy a közigazgatási eljárás során a részére benyújtott dokumentumok – 1997 októbere és 1999 áprilisa között több mint 40 000 liter sör franciaországi értékesítését igazoló számlák, 1993 és 2000 között egyetlen osztrák vevőnek Ausztriában kiállított 23 számla, valamint 1993 és 1997 között Németországban kiállított 14 számla – elegendőek voltak a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (nemzetközi lajstromszám: 238 203) használata mértékének igazolásához ezekben az országokban. A Fellebbezési Tanács megállapításait a Törvényszék megerősítette.

A tizenegy és fél hónap alatt egyetlen spanyolországi ügyfél részére, A C-416/04 P. sz. „Vitafruit”egyenként 12 palackot tartalmazó 293 láda gyümölcsös italkoncentrátum ügyben 2006. május 11-én összesen 4 800 EUR-ért történő értékesítése a korábbi spanyol védjegy hozott ítélet 68–77. pontja elegendő használatának minősül.

A T-30/09. sz. „peerstorm”ügyben 2010. július 8-án hozott ítélet 42. és 43. pontja

A használat bizonyítékaként a felszólaló (csak) több, végső fogyasztóknak szánt katalógust nyújtott be, amelyekben az érintett védjegy ruházati cikkeken szerepelt. A Bíróság a következőket állapította meg: „[…] igaz, hogy e katalógusok nem nyújtanak információt az alperes/beavatkozó által PETER STORM védjegy alatt ténylegesen értékesített áruk mennyiségéről. Figyelembe kell venni […] ugyanakkor azt, hogy a PETER STORM védjeggyel megjelölt áruk nagy része szerepel a katalógusok kínálatában, és ezen áruk az Egyesült Királyság több mint 240 üzletében hozzáférhetőek voltak a releváns időszak egy jelentős részének folyamán. E tényezők alapján a[z] […] átfogó értékelés során a használat bizonyos jelentőségére lehet következtetni.”

Az R 0035/2007-2. sz. „DINKY”-ügyben 2007. szeptember 4-én hozott határozat

Mintegy 1000 miniatűr játékautó értékesítése elegendő mértékű használatnak minősült a főként gyűjtők részére, magas áron, egy meghatározott piacon értékesített termékek fényében.

Az R 0571/2009-1. sz. „VitAmour”-ügyben 2010. október 11-én hozott határozat

500 kg tejfehérje összesen 11 000 EUR értékben történő értékesítése elegendőnek minősült az emberi fogyasztásra szánt tejfehérje tényleges használatának igazolásához. Tekintettel a termékek jellegére, amelyek nem fogyasztási cikkek, hanem élelmiszer-feldolgozó ipari használatra szánt összetevők, a bemutatott mennyiség és értékek bizonyították az előírt küszöbérték feletti piaci jelenlétet.


VERSION 1.0

30. oldal DATE 02/01/2014


Spanyolország más-más régióiban működő különböző vállalkozásoknak Az R 1123/2010-4. sz. kiállított, azt igazoló tizenegy számla, hogy a védjegyjogosult a releváns időszakban a védjegy alatt 311 konténernyi mennyiséget értékesített „Duracryl”-ügyben 2011. július 27-én hozott határozat különböző méretű termékekből, 2 684 EUR nettó összegért, elegendőnek minősült a 2. osztályba tartozó „fakonzerváló szerek” alatt lajstromozott védjegy tényleges használatának igazolásához.

A B 1 563 066. sz. ügyben 2011. február 1-jén hozott határozat

Azt állították, hogy gyógyszerkészítmények tekintetében több éven keresztül évi 10 millió EUR-t meghaladó forgalmat bonyolítottak le. A kapcsolódó számlák (a releváns évekre vonatkozóan egy-egy) csak mintegy évi 20 EUR tényleges értékesítést igazoltak. Átfogó értékelés során, és a benyújtott további anyagok – például árjegyzékek, egy eskü alatt tett nyilatkozat, csomagoló- és reklámanyagok – tekintetében a Hivatal ezt elegendőnek találta a tényleges használat igazolásához.

A B 150 039. sz. ügyben 2001. január 26-án hozott határozat

A Felszólalási Osztály a mintegy 2000 plüss játékállat magas árú piaci szektorban történő értékesítésére vonatkozó bizonyítékot elegendőnek ítélte.

A B 167 488. sz. ügyben 2001. június 18-án hozott határozat

A felszólaló egy precíziós lézervágó gép 565 000 FRF-ért történő értékesítéséről szóló számlát, a gép teljesítményét ismertető katalógust és a terméket bemutató fényképeket nyújtott be. A Felszólalási Osztály – a termék jellegét, az egyedi piacot és az igen jelentős árát figyelembe véve – elegendőnek ítélte ezeket a bizonyítékokat.

2.7.

A védjegy lajstromozott alakjától eltérő alakban történő használata

2.7.1.

Bevezetés

A KVR 15. cikke kimondja, hogy a védjegy lajstromozott alakjától eltérő változatának használata is a védjegy használatának minősül, ha az eltérő elemek nem módosítják annak megkülönböztető képességet. E rendelkezés célja az, hogy lehetővé tegye a védjegy jogosultja számára a megjelölés olyan módosítását, amely a megkülönböztető képességet nem érintve lehetővé teszi, hogy a megjelölést az érintett áruk és szolgáltatások értékesítésének és reklámozásának igényeihez igazítsák (a T-194/03. sz. „Brainbridge”-ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet 50. pontja). A Törvényszék továbbá megemlítette, hogy a megjelölés használatban lévő (használt) alakja és annak lajstromozott alakja közötti szigorú egyezés nem szükséges. Az eltérésnek azonban az elhanyagolható elemekben kell lennie, és a megjelölések használatban lévő alakjának és a lajstromozott alakoknak összességében megegyezőnek kell lenniük (a T-194/03. sz. „Brainbridge”-ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet 50. pontja). Annak eldöntéséhez, hogy a megjelölés használatban lévő alakja és lajstromozott alakja összességében megegyező-e, először is azt kell megállapítani, hogy mely elemek elhanyagolhatók. A Törvényszék ehhez több ítéletben kritériumokat határozott meg. Ezeket a kritériumokat a 2.7.2. pont tárgyalja. A 2.7.3. pont bemutatja a Hivatal gyakorlatát a védjegyek „változataival, variációival”, elemekkel történő „kiegészítésével” és elemeik „kihagyásával” kapcsolatban.


VERSION 1.0

31. oldal DATE 02/01/2014


Végezetül megjegyzendő, hogy a KVR 15. cikke (1) bekezdése a) pontjával nem ellentétes, hogy valamely lajstromozott védjegy jogosultja a védjegy e rendelkezés értelmében vett használatának megállapítása céljából hivatkozzon a védjegy olyan alakban történő használatára, amely anélkül tér el a lajstromozott alaktól, hogy az e két alak közötti eltérések érintenék e védjegy megkülönböztető képességét, és tegye ezt annak ellenére, hogy ezen eltérő alakot szintén védjegyként lajstromozták (a C-553/11. sz., „Rintisch”-ügyben 2012. október 25-én hozott ítélet 30. pontja).

2.7.2.

A Bíróság kritériumai

Röviden: a Bíróság vizsgálati módszere először is a lajstromozott megjelölés megkülönböztető és domináns elemeinek meghatározásából, azt követően pedig annak ellenőrzéséből áll, hogy azok megjelennek-e a megjelölés használatban levő, szokásos alakjában is. A Törvényszék a következőket állapította meg: annak megítélésénél, hogy egy összetett védjegy egy vagy több alkotóeleme megkülönböztető és meghatározó jellegű-e, az egyes alkotóelemek benne rejlő tulajdonságait kell figyelembe venni, valamint a különböző alkotóelemeknek az összetett védjegyen belül egymáshoz képest elfoglalt helyét (a T-135/04. sz., „Online Bus”-ügyben 2005. november 24-én hozott ítélet 36. pontja). A kiegészítések tekintetében: •

Párhuzamosan több megjelölés használható anélkül, hogy azok a lajstromozott megjelölés megkülönböztető képességét módosítanák (a T-29/04. sz., „Cristal Castellblanch”-ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet 34. pontja).

•

Ha a kiegészítés nem megkülönböztető jellegű, gyenge és/vagy nem domináns, nem módosítja a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét (a T-353/07. sz. „Coloris”-ügyben 2009. november 30-án hozott ítélet 29–33. és azt követő pontjai; a T-482/08. sz., „Atlas Transport”-ügyben 2010. június 10-én hozott ítélet 36. és azt követő pontjai).

A kihagyások tekintetében: •

Ha a kihagyott elem másodlagos helyen szerepel, és nem megkülönböztető jellegű, kihagyása nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét (a T-135/04. sz., „Online Bus”-ügyben 2005. november 24-én hozott ítélet 37. pontja).

2.7.3.

A Hivatal gyakorlata

Általában véve azt kell értékelni, hogy a védjegy használata lajstromozott alakjának elfogadható vagy elfogadhatatlan változata-e.


VERSION 1.0

32. oldal DATE 02/01/2014


Ehhez két kérdést kell megválaszolni. Először is azt kell tisztázni, hogy mi tekintendő a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességének 6. Másodszor azt kell értékelni, hogy a védjegy használatban lévő formájában módosítja-e ezt a megkülönböztető képességet. Ezeket a kérdéseket eseti alapon kell megválaszolni. A védjegy megkülönböztető képességének erőssége és a módosítások hatása kölcsönösen összefügg egymással. Előfordulhat, hogy az erőteljesen megkülönböztető képességű védjegyeket kevésbé befolyásolják a változások, mint a korlátozott megkülönböztető képességű védjegyeket. A védjegy újabb elemekkel történő kiegészítése, illetve a védjegy elemeinek kihagyása nagyobb valószínűséggel érinti a korlátozott megkülönböztető képességű védjegyeket. Amennyiben a védjegy több elemből tevődik össze, amelyek közül egy vagy több megkülönböztető jellegű, és a védjegyet egészében lajstromozhatóvá tette, az adott megkülönböztető elem(ek) módosítása, kihagyása vagy másik elemmel történő helyettesítése általában azt jelenti, hogy a megkülönböztető képesség módosul. Annak meghatározásához, hogy a védjegy valamely változatának használata elfogadható-e, és a megkülönböztető képesség változik-e, figyelembe kell venni az érintett üzletágbeli gyakorlatokat és a releváns vásárlóközönséget. Az alábbi szakaszok számos gyakorlati iránymutatást tartalmaznak annak értékeléséhez, hogy a megjelölés alakjának kiegészítése (2.7.3.1. pont), az abból történő kihagyások (2.7.3.2. pont) és annak módosításai (2.7.3.3. pont) érintik-e a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét. 2.7.3.1. Kiegészítések Ami a kiegészítéseket illeti, a fentiekben foglaltaknak megfelelően i. több megjelölés használható egymással párhuzamosan anélkül, hogy azok a lajstromozott megjelölés megkülönböztető képességét módosítanák, és ii. ha a kiegészítés nem megkülönböztető jellegű, gyenge és/vagy nem domináns, nem módosítja a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét. Az alábbi szakaszokban erre a kétféle forgatókönyvre láthatunk példákat: •

több megjelölés egymással párhuzamosan történő használata;

•

egyéb szóelemek hozzáadása;

•

ábrás elemek hozzáadása.

Több védjegy vagy megjelölés egymással párhuzamos használata Egyes piaci területeken meglehetősen gyakori, hogy az árukat és szolgáltatásokat nemcsak egyedi védjegyükkel, hanem a vállalkozás vagy a termékcsoport védjegyével („cégjelzés”) is ellátják. Ezekben az esetekben a lajstromozott védjegyet nem más alakban használják, hanem a két független védjegyet érvényesen használják egymással egyidejűleg.

Lásd ezen Iránymutatás, C. rész: „Felszólalás”, 2. fejezet: „Azonosság és összetéveszthetőség”, 4. fejezetét: „Megkülönbözető képesség”. 6


VERSION 1.0

33. oldal DATE 02/01/2014


A közösségi védjegyrendszerben nincs olyan jogelv, amely a felszólalót arra kötelezné, hogy a KVR 42. cikke értelmében a tényleges használat előírása esetén csak a korábbi védjegyre szolgáltasson bizonyítékot. Két vagy több védjegy együtt, egymástól függetlenül is használható, a cégnév feltüntetésével vagy anélkül, anélkül, hogy módosítanák a korábbi lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét. A Bíróság megerősítette, hogy a lajstromozott védjegy tényleges használatára vonatkozó feltétel akkor is teljesülhet, ha a védjegyet egy másik összetett védjegy részeként használják, de akkor is, ha azt valamely másik védjeggyel együttesen használják, még ha e két védjegy kombinációja védjegyként szintén lajstromozásra került is (a C-12/12. sz., „SM JEANS/LEVI’S”-ügyben 2013. április 18-án hozott ítélet 36. pontja). Lajstromozott alak

Tényleges használat

CRISTAL

Ügyszám

T-29/04

„Jelen ügyben a CRISTAL védjegy pontosan négy ízben kerül feltüntetésre a beavatkozó által forgalmazott palack nyakán, és kétszer a főcímkén, a ® szimbólum kíséretében. A palack nyakán a többi elemtől külön áll. Egyébiránt a ládán, amelyben a CRISTAL védjeggyel ellátott palackokat forgalmazzák, a CRISTAL védjegy egyedül jelenik meg. Ugyanígy a beavatkozó által kiállított számlákon a »cristal« szó szerepel, a »1990 coffret« kíséretében. Meg kell állapítani tehát, hogy a CRISTAL védjegy azonosítja a beavatkozó által forgalmazott árut” (35. pont). „Ami a főcímkén megjelenő »Louis Roederer« megnevezést illeti, ez csupán a gyártó cég nevét jelöli meg, amely közvetlen kapcsolatot létesíthet egy vagy több termékcsalád és egy meghatározott vállalkozás között. Ugyanez a gondolatmenet vonatkozik az »lr« betűcsoportra, amely a beavatkozó nevének kezdőbetűit jelöli. Ahogyan azt a BPHH bemutatta, ezen elemek együttes használata ugyanazon palackon nem veszélyezteti a CRISTAL védjegy azonosító funkcióját a szóban forgó áruk vonatkozásában” (36. pont). „Ezenfelül a BPHH értékelését, mely szerint egy, a Champagne földrajzi árujelzővel kombinált szóvédjegy pezsgő tekintetében történő használatát nem lehet olyan hozzátételnek tekinteni, amely alkalmas a védjegy megkülönböztető képességének módosítására, jóvá kell hagyni. A borágazatban ugyanis a fogyasztót gyakorta különösen érdekli az áru pontos földrajzi eredete és a bortermelő személye, mivel ezen áruk jó hírneve jórészt ahhoz kötődik, hogy egy bizonyos borászati létesítmény által fémjelzett földrajzi régióban állították elő” (37. pont). „Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a CRISTAL szóvédjegy egyéb jelzésekkel kombinálva történő használata nem bír relevanciával, és a Fellebbezési Tanács nem sértette meg sem a 40/94 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének a) pontját, sem 43. cikkének (2) és (3) bekezdését, vagy a végrehajtási rendelet 22. szabályának (2) bekezdését” (38. pont).


VERSION 1.0

34. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Ügyszám

L.114

Lehning L114

T-77/10 és T-78/10

Az L.114 a gyógyszerészeti készítményeket tartalmazó 5. osztályban lajstromozott francia védjegy. A Bíróság a következőket állapította meg: 1) a nagy „L” betű és a 114-es szám között hiányzó pont csekély mértékű eltérés, amely nem fosztja meg a korábbi L.114 védjegyet a megkülönböztető képességétől (53. pont). 2) az a tény, hogy a korábbi „L.114” védjegyet a „Lehning” cég védjegyével együtt használták, jelentéktelen, és nem érinti a KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett megkülönböztető képességét (53. pont). Lajstromozott alak


Ügyszám

YGAY

YGAY, számos egyéb szó- és ábrás elemmel

R 1695/2007-1 (megerősítette a T-546/08. sz. ítélet)

A Fellebbezési Tanács határozata (amelyet a Törvényszék T-546/08. sz. ítéletének 19. és 20. pontja megerősített) rámutatott, hogy az YGAY védjegy számos fényképen megjelenik mind a címkén, mind a palack dobozán, amelyben értékesítésre kerül. A címkéken a szóban forgó védjegy külön szerepel a többi elemtől. Egyes címkéken önmagában jelenik meg, a vastagon és nagybetűvel szedett MARQUES DE MURRIETA szókapcsolat alatt. Más címkéken a BODEGAS MARQUES DE MURRIETA szókapcsolat kisbetűkkel szerepel a felső részen, míg a CASTILLO YGAY elemek nagy, stilizált betűkkel szerepelnek a címke felületén. Az YGAY védjegy önmagában, vagy a CASTILLO YGAY szókapcsolattal együtt is megjelenik azokon a dobozokon, amelyekben a palackokat értékesítik. A felszólaló a benyújtott számlákon hivatkozik az YGAY védjegyre, valamint olyan általános információkra is, mint az előállítás éve, a származás stb. Következésképpen az YGAY megjelölés a felszólaló által értékesített árukat „borokat” - azonosító védjegyként működik (15. pont). Ebben az összefüggésben a MARQUES de MURRIETA említése csupán a gyártó cég, vagy a bort termelő és értékesítő szőlészet nevét jelölheti, ami esetlegesen közvetlen kapcsolatot teremt egy vagy több terméksor és egy konkrét vállalkozás között (lásd az Elsőfokú Bíróság T-29/04. sz., „Cristal Castellblanch”-ügyben 2005. december 8-án hozott ítéletének 36. pontját) (16. pont).

A felszólalónak azonban bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy a hozzáadott megjelölés ténylegesen olyan független védjegy vagy megjelölés, amely például a cég védjegyére, a gyártóra stb. hivatkozik. Lajstromozott alak


Ügyszám

MINUTO

DUBOIS MINUTO

R 0206/2000-3

A Fellebbezési Tanács a két szó feltüntetését két különálló védjegy használatának tekintette, mivel a felszólaló által benyújtott bizonyítékokból az derült ki, hogy az egyik elem a felszólaló saját identitással rendelkező régi márkája volt, és hogy ez a védjegy számos kísérő megjelöléssel együtt volt jelen a piacon, ami bevett gyakorlat a konkrét termékek (borok) címkézésekor. A „DUBOIS” és a „MINUTO” két különálló védjegy, amelyeket együtt tüntetnek fel a konkrét terméken, ami bevett gyakorlat a bortermékek címkézésekor (a borászat és a termék nevének feltüntetése). A spanyol márkák tekintetében lásd például a „TORRES” – „Sangre de Toro”, „TORRES” – „Acqua d’Or” megjelöléseket. Amikor az érintett fogyasztó „MINUTO” bort kér, tudomása lesz arról, hogy ez a bor a „DUBOIS” terméksor részét képezi, a „MINUTO” azonban önmagában is védjegynek tekintendő, még akkor is, ha az esetlegesen a „DUBOIS” megjelölés mellett jelenik meg a számlákon, a brosúrákban és/vagy a termékcímkéken (18. pont).

Másrészt, a használat ténylegessége kétségbe vonható olyan esetekben, amelyekben a lajstromozott védjegy – más védjegyek kiegészítő, nagyon domináns használata miatt – esetleg csupán díszítő elemként érzékelhető.


VERSION 1.0

35. oldal DATE 02/01/2014


Ezen túlmenően a használat két vagy több védjegy helyett inkább összetett védjegy használatának tekintendő, amelyben a különböző elemek „egységes egészként” jelennek meg. Ez a helyzet, ha ténylegesen egyesítik őket. Egyéb szóelemek hozzáadása A szavak, sőt, még a betűk eltérése is elvileg a védjegy megkülönböztető képessége módosulásának minősül. A következő három bekezdésben azonban számos olyan helyzet kerül bemutatásra, amelyekben a hozzáadás elfogadható. A negyedik bekezdés a nem elfogadható hozzáadásra sorakoztat fel példákat.

Nem domináns elemek hozzáadása Lajstromozott alak


COLORIS

Ügyszám

T-353/07

A Törvényszék megerősítette, hogy a Coloris védjegy „global coloring concept” vagy „gcc” hozzáadott szóelemekkel történő használata nem módosítja a védjegy megkülönböztető képességét, mert a hozzáadott elemeket a Coloris védjeggyel együtt, alatta elhelyezve használták, és méretük miatt nem voltak túlsúlyban (nem voltak dominánsak) a védjegyben. Ugyanez a megállapítás fokozottabban érvényes a hozzáadott szavakra vonatkozóan (global coloring concept), mivel azok általános jelentésű szavak, a „coloring” szó pedig az érintett árukra vonatkozik, és következésképpen bizonyos mértékig leíró jellegű.

Általános vagy leíró jelentéstartalmú hozzáadások A lajstromozott védjegynek (vagy bármely más védjegynek) a termékre tett általános utalással vagy leíró jellegű kifejezéssel együtt történő használata a lajstromozott védjegy használatának minősül. Azok a hozzáadások, amelyek csak utalnak az áruk vagy szolgáltatások tulajdonságaira - például azok természetére, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére vagy az áruk előállításának, illetve a szolgáltatások nyújtásának idejére -, általában nem a védjegy egy változatának használatának, hanem maga a védjegy használatának minősülnek. Például: Lajstromozott alak


Ügyszám

FANTASIA

FANTASIA 2000

R 1335/2006-2

„A bizonyítékokból (különösen a Film Journal International cikkéből) egyértelműen kiderül, hogy a »Fantasia 2000« az 1940-es »Fantasia« című eredeti Walt Disney-film új változata, amelyet az eredeti szellemében készítettek, és amely klasszikus zenére komponált, animált jelenetek sorozata. Ennélfogva, a »2000«-es szám csupán a film új változatára történő utalás, és mint ilyen, nem minősül olyan módosításnak, amely önmagában eleve kizárná azt, hogy a címet figyelembe lehessen venni a korábbi lajstromozás oltalma alatt álló »Fantasia« szó használatának igazolásaként, a KVR 15. cikke


VERSION 1.0

36. oldal DATE 02/01/2014


(2) bekezdésének a) pontjával összhangban” (22. pont).

Egyéb elfogadható hozzáadások A jelentéktelen elöljárószók, megkülönböztető képességet:

prepozíciók

hozzáadása

nem

módosítja

Lajstromozott alak


Ügyszám

CASTILLO DE PERELADA

CASTILLO PERELADA

B 103 046

a

A „de” szócska használatának hiánya nem minősül a védjegy megkülönböztető képességét érintő tényezőnek.

Ugyanígy, a többes vagy egyes számú alakok használata (vagy fordítva) nem módosítja a megkülönböztető képességet: Lajstromozott alak


Ügyszám

Tentation

Tentations

R 1939/2007-1

„Jelen ügyben, és az alapvetően a spanyol piacra összpontosító, benyújtott bizonyítékok vizsgálatát követően a Tanács úgy véli, hogy a »TENTATION« lajstromozott védjegynek a »TENTATIONS« megjelöléssel történő használata nem módosítja az eredeti lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét. Konkrétan, pusztán a védjegy végéhez illesztett »S« betű jelentősen nem változtatja meg a lajstromozott védjegy vizuális megjelenését, és nem teremt más fogalmi benyomást sem a spanyol piacon. A szóban forgó védjegyet csupán többes számban értelmezik egyes szám helyett. Ezért ez a változtatás nem módosítja a megjelölés megkülönböztető képességét” (17. pont).

A „vállalkozástípus” hozzáadása szintén elfogadható: Lajstromozott alak


Ügyszám

A használatban lévő (használt) alak a logót és a „SISTEMAS” kifejezés alatt (kisbetűvel szedve) a „SOCIEDAD LIMITADA” szavakat és/vagy az „E” egységet tartalmazta a vastagon szedett „epco SISTEMAS, S.L.” szavakkal

R 1088/2008-2 (megerősítette a T-132/09. sz. ügyben hozott ítélet)

„[…] ezek a megjelölések – ahogyan a felperes a jelek szerint sugallja – jelentősen nem módosítják a korábbi védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét” (24. pont).

Nem elfogadható hozzáadások Lajstromozott alak


Ügyszám

Captain

Captain Birds Eye

R 0089/2000-1

„Nem tekinthető […] úgy, hogy a CAPTAIN BIRDS EYE a CAPTAIN védjegy olyan alakban történő használatának minősül, amely nem módosítja a védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét, mivel a két megjelölés lényegében eltérőnek tűnik” (20. pont).


VERSION 1.0

37. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Ügyszám

ECO

ECOORD-ECO, ECOCOMECO, ECOSEM-ECO

R 0634/2009-4

„A felszólaló továbbá 75 olyan számlára hagyatkozik, amelyek nem a felszólaló védjegyét, hanem az ECOORD-ECO, az ECOSEM-ECO és az ECOCOM-ECO kifejezéseket tüntetik fel. Ezek egyike sem a lajstromozott alak. A felszólaló azon érve, miszerint az ECOORD, az ECOSEM és az ECOCOM kifejezések elhanyagolható, leíró jellegű kifejezések, nem fogadható el. Nem releváns, hogy a felszólalónak az volt-e a szándéka, hogy leíró jellegű elemeket helyezzen a védjegye elé. A döntő kérdés az, hogy a fogyasztók ezeket a hozzáadott elemeket csupán leíró jellegű előtagnak, vagy inkább tényleges, megkülönböztető elemeknek értelmezik. [...] Az ilyen kifejezéseknek nincs jelentése az olasz nyelvben, és a felszólaló által az igen összetett betűszavak kifejtésére adott magyarázatok nem tekinthetők maguktól értetődőnek az olasz fogyasztók számára. Fantázia szülte és megkülönböztető jellegű, a védjegyek szerves részét képező kifejezésnek tűnnek” (17–20. pont). „Végezetül, a számlákon használt kifejezések eltérő előtaggal szerepelnek, és háromszor olyan hosszúak, mint az eredeti védjegy. Ráadásul a használt kombinációk – az ECOORD, az ECOSEM és az ECOCOM – önmagukban megkülönböztető képességgel rendelkeznek, és azokat a védjegyek előtt helyezik el, ahová a fogyasztó általában jobban odafigyel. Ezen okokból kifolyólag az ECOORD-ECO, az ECOSEM-ECO és az ECOCOM-ECO kifejezések használata nem tekinthető a korábbi védjegy némileg eltérő használatának” (21. pont).

Ábrás elemek hozzáadása Olyan esetekben, amelyekben az ábrás elem csak kisebb jelentőségű szerepet tölt be, a hozzáadás nem érinti a megjelölés lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét. Lajstromozott alak


BIONSEN

Ügyszám

R 1236/2007-2

„Ez az anyag továbbá azt mutatja, hogy az alperes termékei is tartalmaznak egyéb elemeket, különösen egy japán karaktert, a belsejében egy kis körrel, amely karaktert vagy a »BIONSEN« szó fölött, vagy alatt ábrázolják (19. pont)”. „A jelen ügyben azonban a »BIONSEN« szó stilizált alakjának és a japán karakternek a kombinációja – függetlenül attól, hogy az a »BIONSEN« szó fölött vagy alatt helyezkedik el – legfeljebb olyan használatnak minősül, amely csak elhanyagolható elemekben tér el a lajstromozott alaktól. A »BIONSEN« szó csupán csekély és megszokott stilizálása a »BIONSEN« szónak. Ami a japán karakterrel együtt feltüntetett kör alakú elem formájában megjelenített ábrás elem hozzáadását illeti, azt egy átlagos fogyasztó aligha veszi észre, mivel kis méretű és vagy a »BIONSEN« szó alatt, vagy fölött helyezkedik el a jobb oldalon” (23. pont). Lajstromozott alak


Ügyszám

Az alábbi ábrás elemmel kapcsolatban használt megjelölés: BLUME

R 0681/2001-1

„Ami az 1 518 211. számú BLUME védjegyet illeti, a Felszólalási Osztály helyesen állapította meg, hogy az ábrás elem hozzáadása [...] nem módosítja a BLUME védjegy megkülönböztető képességét, mivel az ábrás elemtől elkülönül a »BLUME« szó, amely egyértelműen kiolvasható, és nagybetűvel szedett” (22. pont).


VERSION 1.0

38. oldal DATE 02/01/2014


Másrészt, az ábrás elem hozzáadása módosíthatja a védjegy megkülönböztető képességét, ha ez az ábrás elem nem csupán díszítő elemnek, hanem dominánsnak és megkülönböztető jellegűnek minősül a védjegy összbenyomása szempontjából. 2.7.3.2. Kihagyások A védjegy használatban lévő alakjában szereplő elemek „kihagyásának” vizsgálatakor alaposan ellenőrizni kell, hogy a védjegy megkülönböztető képessége nem módosult-e. Ha a kihagyott elem másodlagos helyen szerepel, és nem megkülönböztető jellegű, kihagyása nem módosítja a védjegyet (a T-135/04. sz., „Online Bus”-ügyben 2005. november 24-én hozott ítélet). Nem domináns elemek kihagyása Lajstromozott alak


Ügyszám

T-135/04

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy lajstromozott alakja és használatban lévő alakja is tartalmazza a „BUS” szóelemet és a „három egymásba fonódó háromszögből” álló ábrás elemet. Az elemek megjelenése egyik alakban sem különösebben eredeti vagy szokatlan. Megváltoztatásuk nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét. Ami a „Betreuungsverbund für Unternehmer und Selbständige e.V.” kihagyását illeti, ez „egy apró betűkkel írt, hosszú szóelem, amelyik a megjelölés alsó részén, másodlagos helyen szerepel. Jelentése (Üzletembereket, egyéni vállalkozókat és bejegyzett egyesületeket segítő egyesület) a kérdéses szolgáltatásokra utal. A szóban forgó elem leíró tartalmára, valamint a megjelölésben elfoglalt nem központi elhelyezkedésére tekintettel ezért megállapítható, hogy ez az elem nem megkülönböztető jellegű. [...] A fentiekből az következik, hogy a korábbi védjegy használatban levő alakja nem mutat olyan eltéréseket, amelyek [...] érinthetnék a védjegy megkülönböztető képességét” (34. és azt követő pontok).

Általános vagy leíró elemek kihagyása Ha egy lajstromozott védjegy a termékre vonatkozó általános utalást vagy leíró jellegű kifejezést tartalmaz, és ezt a kifejezést kihagyják a megjelölés használatban lévő alakjából, az a lajstromozott védjegy használatának minősül. Azok a kihagyások, amelyek csak utalnak az áruk vagy szolgáltatások tulajdonságaira - például azok természetére, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére vagy az áruk előállításának, illetve a szolgáltatások nyújtásának idejére -, általában egy elfogadható változat használatának minősülnek.


VERSION 1.0

39. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Ügyszám

A „beachwear” szó nélkül használt.

T-415/09 (a C-621/11 P. sz. ügyben folyamatban lévő fellebbezés)

A Tanács úgy ítélte meg, hogy bár egyes bizonyítékokban nem szerepelt a „beachwear” szó, „ez nem módosítja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét, mert nyilvánvalóan leírja az áruk (»rövid ujjú pólók, strandruházat«) jellegét”. A Törvényszék a következőket állapította meg: „A jelen ügyben a korábbi védjegy egy hajó kormánykerekét ábrázoló összetett védjegy, azaz egy kör alakú megjelölés. A megjelölés közepén egy halcsontváz látható, amely fölött a »fishbone« kifejezés, alatta pedig a »beachwear« kifejezés olvasható. [...] Ahogyan azt a Fellebbezési Tanács a megtámadott határozatban helyesen megállapította, annak ellenére, hogy a korábbi védjegy használata egyes bizonyítékokban eltérő, és azt a lajstromozott alaktól eltérő alakban használják – abban az értelemben, hogy a megjelölés nem tartalmazza a »beachwear« kifejezést -, ez a tény nem érinti megkülönböztető képességét. Az angol »beachwear« kifejezés, amelynek jelentése »strandruházat«, a korábbi védjegy oltalma alatt álló áruk jellegét írja le. [utólagos kiemelés] A leíró jelleg nyilvánvaló a korábbi védjegyoltalom alatt álló »strandruházat« esetében, de a »rövid ujjú pólók« esetében is, amelyek tekintetében a »beachwear« kifejezés azonnal olyan jelentéstartalommal értelmezendő, hogy hétköznapi helyzetekben, például nyáron a strandon viselendő rövid ujjú pólókra vonatkozik. A fogyasztók tehát úgy értelmezik, hogy a kifejezés az árutípust jelöli meg, nem pedig annak kereskedelmi eredetére utal. Az, hogy a »beachwear« kifejezés fantáziadúsabb betűtípussal van szedve, mint a hagyományos nagybetűkkel szedett »fishbone« kifejezés, nem módosíthatja ezt az értékelést. Ezen túlmenően a bejelentő által benyújtott információkkal ellentétben a »beachwear« kifejezés betűtípusa nem tekinthető szokatlannak, mivel nyomtatott kisbetűs karaktereket tartalmaz. Ami a »beachwear« kifejezésnek a korábbi védjegyen belüli vízszintes elhelyezkedését illeti, amely egy hajó kormánykerekének alsó részére merőlegesen látható, nem találóbb ábrázolás, mint a szintén vízszintesen szedett »fishbone« kifejezésé, amely – szintén vízszintes formában írt - a kerék kerek formáját követi. [...] Ennek megfelelően arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a BPHH részére benyújtott, a korábbi megjelölést a »beachwear« szó nélkül feltüntető számlákat figyelembe kell venni a tényleges használat igazolásához (62–64. pont).

Egyéb elfogadható kihagyások A jelentéktelen elöljárószók, megkülönböztető képességet:

prepozíciók

kihagyása

nem

módosítja

Lajstromozott alak


Ügyszám

CASTILLO DE PERELADA

CASTILLO PERELADA

B 103 046

a

A „de” szócska használatának hiánya nem minősül a védjegy megkülönböztető képességét érintő tényezőnek.

Bizonyos esetekben a korábbi megjelölés egy (vagy több) megkülönböztető szóelemből és egy (vagy több) ábrás elemből áll, amely utóbbit az érintett közönség hétköznapiként értelmez. Az ilyen hétköznapi elemek nem minősülnek megkülönböztető jellegűnek, és a kihagyásuk nem változtatja meg a megjelölés megkülönböztető képességét. Ezért fontos megállapítani, hogy mely elemek befolyásolják a védjegy megkülönböztető képességét, és a fogyasztók hogyan észlelik, értelmezik azokat.


VERSION 1.0

40. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Ügyszám

CHLOREX

R 0579/2008-2

A Felszólalási Osztály a következőket állapította meg: „Valamennyi benyújtott bizonyítékban (reklámanyagokban, számlákon) a »CHLOREX« védjegy szóvédjegyként használatos. A korábbi francia védjegy ábrás védjegy: » «, amely egy ábrás elemből és a fölé helyezett »CHLOREX« szóból tevődik össze. Ez az ábrás elem egy háromszögben elhelyezett két kémcsőből áll. [...] A védjegy ábrás elemei nem dominánsak a védjegy szóelemével szemben. Ezért a korábbi védjegy szóvédjegyként történő használatának igazolásaként benyújtott dokumentumok elfogadhatók a védjegy használataként a KVR 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint, mivel az ábrás védjegyek kihagyása nem érinti a hangsúlyos szóelemmel rendelkező védjegy megkülönböztető képességét”. A Tanács a következőket állapította meg: „Ahogyan a megtámadott határozat megállapította, a felszólaló által a korábbi védjegyek használatának igazolásaként benyújtott valamennyi bizonyítékban (reklámanyagokban, számlákon) a »CHLOREX« védjegy szóvédjegyként használatos. A megtámadott határozat megállapította, hogy ez a használat elegendő az 1 634 632. sz. korábbi ábrás védjegy használatának igazolásához, amely a megtámadott határozatban figyelembe vett egyetlen használat, és amelyet a felperes kizárólag azon az alapon von kétségbe, hogy az ábrás elem kihagyása megváltoztatja ennek a védjegynek a megkülönböztető képességét. Ezt a kifogást a Tanács által hivatkozott, megtámadott határozatban foglalt okok miatt el kell utasítani” (23. pont).

Egy kifejezés átírásának kihagyása általában elfogadható módosításnak minősül. Lajstromozott alak


Ügyszám

APALIA-ΑΠΑΛΙΑ

APALIA

R 2001/2010-1

A görög karakterekkel írt kifejezés átiratának kihagyása nem módosítja a védjegy megkülönböztető képességét, mivel a használatban lévő alak tartalmazza a megkülönböztető jellegű és domináns APALIA kifejezést.

Nem elfogadható kihagyások A szavak, sőt, betűk eltérése elvileg a védjegy megkülönböztető képessége módosulásának minősül. Lajstromozott alak


Ügyszám

HAWK TONY HAWK

B 1 034 208

„[A]z első két védjegyben a »TONY« elem kihagyása jelentősen megváltoztatja a »TONY HAWK« korábbi lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét. Ezért ezeket a védjegyeket különálló védjegyekként kell értelmezni, és a használatuk nem tekinthető a »TONY HAWK« szóvédjegy használatának.”


VERSION 1.0

41. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak

(Spanyolországban)


Ügyszám

Ábrás alakban (a „Light R 1625/2008-4 Technology” kifejezés nélkül (a T-143/10. sz. fellebbezés nem vagy csak a „Light” kifejezéssel hivatkozott a spanyol és más szóelemekkel) vagy védjegyekre) szóalakban

„A jelen ügyben a Tanács ellenőrizni tudta, hogy a használat igazolására vonatkozóan benyújtott bizonyítékok egyike sem ismétli meg a korábbi spanyol megjelöléseket a lajstromozott alakjukban, mivel a védjegyet vagy tisztán vizuális alakjában ábrázolják, azaz a »light technology« kifejezés nélkül, vagy a vizuális elemet csak a »Light« vagy más szóelemek, vagy az »LT Light Technology« kifejezés kíséri, amely szóalak szintén nem tartalmazza azt a vizuális elemet, amely nyilvánvalóan jellemzi a felszólalás alapjául szolgáló korábbi spanyol védjegyeket. [...] Ilyen körülmények között, és arra való tekintettel, hogy a korábbi védjegyek ábrázolásának módosításai megváltoztatják azok megkülönböztető képességét, a Tanács úgy ítéli meg, hogy a benyújtott bizonyítékok semmi esetre sem igazolják a felszólalás alapjául szolgáló spanyol védjegyek használatát” (15., 16. pont). Lajstromozott alak


Ügyszám

SP LA SPOSA

LA SPOSA LA SPOSA COLLECTION

R 1566/2008-4

„A korábbi védjegy lajstromozott alakja »SP LA SPOSA«. A használat igazolásaként benyújtott dokumentumok csak női esküvői ruhákat említenek. A »LA SPOSA« elem köznév, amelyet az olasz és a spanyol közönség »menyasszony«-ként értelmez, és amely csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik a kérdéses áruk – nevezetesen esküvői ruhák - tekintetében. Maga a felszólaló az EU különböző hivatalos nyelvein szövegezett árjegyzékében („tarifa de precios”) lefordította ezt a kifejezést az adott nyelvekre, a jegyzék portugál változatában a »LA SPOSA« kifejezés alatt a »novia« kifejezés, az angol változatban a »bride« kifejezés, a német változatban a »Braut« kifejezés stb. szerepel. Ez arra utal, hogy még maga az alperes is úgy értelmezi a »LA SPOSA« kifejezést, hogy az a megcélzott fogyasztóra, nevezetesen a menyasszonyra utal” (18. pont). „Ezért a korábbi védjegy elején található »SP« elem megkülönböztető elem, és nem hagyható figyelmen kívül. Ez az elem nem mellőzhető mindenekelőtt azért, mert a védjegy elején helyezkedik el. Emellett önmagában értelmetlen és megkülönböztető jellegű az Európai Unió valamennyi nyelvén” (19. pont). „[A]z »SP« betűk kihagyása a »LA SPOSA« vagy a »LA SPOSA COLLECTION« szavak esetében a korábbi védjegynek nem elfogadható változata, hanem a védjegy megkülönböztető képességének jelentős módosítása. Az alperes által benyújtott dokumentumok nem elegendőek az »SP LA SPOSA« védjegy tényleges használatának igazolásához (26. pont).

Azokban az esetekben, amelyekben az ábrás elem domináns vagy megkülönböztető elem, és nem csupán díszítő vagy hétköznapi elem, annak kihagyása módosíthatja a megjelölés megkülönböztető képességét. Lajstromozott alak


ESCORPION

Ügyszám

R 1140/2006-2

„A korábbi védjegyeket határozottan jellemzi az ábrás elem jelenléte. Azonban a felszólalási eljárás során benyújtott dokumentumok és a fellebbezési eljárás során benyújtott dokumentumok – még figyelembevételük esetén – sem utalnak a korábbi védjegyekben található ábrás elem használatára” (19. pont). „Ezért a Hivatal úgy ítéli meg, hogy a felszólaló védjegyének módosítása a jelenleg használt


VERSION 1.0

42. oldal DATE 02/01/2014


megjelenítésében nem elfogadható módosítás, következésképp a lajstromozott védjegy használatát nem igazolták. A felszólaló nem tett eleget a KVR 43. cikke (2) és (3) bekezdésében foglalt követelményeknek, és így a felszólalást el kell utasítani, amennyiben a spanyol védjegy lajstromozásán alapult” (20. pont).

2.7.3.3. Egyéb módosítások Elfogadható módosítások Szóvédjegyek A szóvédjegyek a lajstromozott formában tekintendők használatban lévőnek, függetlenül a betűképtől, a nagybetűk vagy kisbetűk használatától, illetve a színtől. Az ilyen jellegű használatot nem lenne helyénvaló abból a szempontból elemezni, hogy változik-e a megkülönböztető képesség. A nagyon különleges (rendkívül stilizált) betűtípus azonban különböző következtetéshez vezethet. A betűméret megváltoztatása vagy a nagybetű/kisbetű közötti váltás megszokott a szóvédjegyek használata során. Ezért az ilyen használat a lajstromozott védjegy használatának minősül. Lajstromozott alak


MILENARIO

Ügyszám R 0289/2008-4

A Tanács megerősítette a Felszólalási Osztály azon álláspontját, amely szerint a stilizált, vastagon szedett karakterekkel írt „MILENARIO” szóvédjegy használata nem érinti a védjegy megkülönböztető képességét, mivel a „MILENARIO” szó a 33. osztályban a „habzóborok és szeszes italok” alatt lajstromozott védjegy domináns eleme (13. pont). Lajstromozott alak


AMYCOR

Ügyszám R 1344/2008-2

A „gyógyszerészeti és egészségügyi készítmények; tapaszok; kötszeranyagok; gombaölő szerek (fungicidek); fertőtlenítőszerek” megnevezésű, 5. osztályban lajstromozott, stilizált alakban megjelenített korábbi szóvédjegyet, valamint annak ábrás elemeit figyelembe véve úgy ítélték meg, hogy nem változtatja meg jelentősen az „AMYCOR” szóvédjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét.

Lajstromozott alak


THE ECONOMIST

Ügyszám

R 0056/2011-4

„A bejelentő azon érve, amely szerint a használat igazolása azért nem elegendő, mert az ábrás védjegyre […], nem pedig a »THE ECONOMIST« szóvédjegyre vonatkozik, nem állja meg a helyét. Először is a benyújtott bizonyítékok mindkét korábbi védjegyre (vagyis a szóvédjegyre és az ábrás védjegyre) vonatkoznak. Ezen túlmenően a korábbi ábrás védjegy használata a korábbi szóvédjegy használatának minősül. Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy a szóvédjegyek akkor is a lajstromozott alakjukban használtnak minősülnek, ha a betűkép eltérő (ez eltérő lehet, ha a betűkép nagyon különleges), ha a betűméretet szokásosan megváltoztatják, vagy ha a nyomtatott kisbetűket szokásosan nagybetűkre változtatják, ha azokat konkrét színben használják, vagy ha általános kiegészítésekkel használják. A »THE ECONOMIST« szó standard betűképpel, a »The« és az »Economist« szavak szokásos nagy


VERSION 1.0

43. oldal DATE 02/01/2014


kezdőbetűs írásmóddal, fehér színnel, attól élénken elütő háttérben történő használata nemcsak a korábbi ábrás védjegy, hanem a korábbi szóvédjegy használatának is minősül” (14. pont).

A szóvédjegyeket fekete-fehérben lajstromozzák. Megszokott, hogy a védjegyeket színes alakban használják. Az ilyen használat nem egy változat használatának, hanem a lajstromozott védjegy használatának minősül. Lajstromozott alak


Ügyszám

BIOTEX

(különféle)

R 0812/2000-1

„A védjegyet az említett dokumentumokban megjelenített alakjában különféleképpen írják le a következő stílusokban: – A BIOTEX szót reklámokban fekete háttérben fehér nyomtatott nagybetűkkel tüntetik fel. – A BIOTEX szóra újságcikkekben egyszerű betűképpel hivatkoznak. – A BIOTEX szót fehér nyomtatott nagybetűkkel, az »I« betű legfelső részét pedig sötétebb színnel tüntetik fel. – A BIOTEX szót mosószerek címkéin és csomagolásán fehér színű, egyszerű nyomtatott nagybetűkkel tüntetik fel. – A BIOTEX szót szállítói számlákban egyszerű betűtípussal tüntetik fel. – A BIOTEX szót fehér nyomtatott nagybetűvel és nyomtatott kisbetűvel tüntetik fel, hullámvonalú ábrás elemet tartalmazó sötét háttérben” (14. pont). „A használatra vonatkozó bizonyíték azt mutatja, hogy a különféle stilisztikai változtatások ellenére a védjegy alapvetően a BIOTEX maradt. A védjegyet alkotó betűk általában egyszerű, fantáziamentes nyomtatott nagybetűk. A nagybetűk néha egyszerűek és kétdimenziósak, máskor árnyékoltak, és háromdimenziós benyomást keltenek. Az »I« betű teteje néha más színű. A Tanács úgy ítéli meg, hogy ezek a változatok minimálisak és rutinszerűek, és nemcsak az itt releváns üzleti területen, hanem más területeken is mindennapos gyakorlatot igazolnak. A Tanács véleménye szerint ezek a változatok nem érvénytelenítik a BIOTEX védjegy használatát, és a megtámadott határozatot ezen a ponton semmissé kell nyilvánítani” (17. pont). Lajstromozott alak


Ügyszám

SILVER

A SILVER szót fehér nagybetűkkel tüntetik fel egy vörös sávban, amelyet más szóelemeket tartalmazó aranyszínű kör metsz.

B 61 368

„A sör csomagolásán, az újságszemelvényben és a naptáron látható védjegy tényleges használata nem a lajstromozott SILVER szóvédjegy, hanem a színes ábrás védjegy használata, amely konkrétan egy olyan sörcímke, amelyen a SILVER szó nagybetűkkel szerepel egy vörös sávban, amely a »Bière sans alcool«, a »Bière de haute qualité«, a »pur malt« és a »Brassée par le Brasseries Kronenbourg« szóelemeket tartalmazó aranyszínű kört metsz. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a védjegyet nem a lajstromozott alakjában használták. Minden ügyet a maga érdemeit tekintve kell vizsgálni. Ebben az ügyben a Hivatal azt állapítja meg, hogy a SILVER védjegy a tulajdonképpeni védjegy. A »Bière sans alcool«, a »Bière de haute qualité«, a »pur malt« és a »Brassée par le Brasseries Kronenbourg« többi szóelem, és az ábrás elem megjelenése csak másodlagos a SILVER védjegy mellett. A marketingtanulmányból, az újságszemelvényből és a számlákból az is kiderül, hogy a tulajdonképpeni védjegy a SILVER. A Hivatal megállapítja, hogy a SILVER szó használata olyan domináns az ábrás védjegyben, hogy az teljesíti a lajstromozott alakban történő használatra vonatkozó követelményeket.”

Ábrás védjegyek Egy tisztán ábrás (szóelemeket nem tartalmazó) védjegy lajstromozott alakjától eltérő használata elfogadhatatlan módosítás. Egy lajstromozott fekete-fehér ábrás védjegy színes alakban történő használata azonban a lajstromozott védjegy használatának minősül. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

44. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Megjegyzés

A védjegy lajstromozott alakjában használtnak minősül.

Az ábrás védjegyek eltérő színű, színes elemekkel történő használata nem minősül a védjegy megkülönböztető képessége módosításának, kivéve, ha a szín megjelenítése megkülönböztető elem a védjegy összbenyomása szempontjából (például zászlók esetében). Lajstromozott alak


Ügyszám

R 1479/2010-2

Úgy ítélték meg, hogy a szóelem az ábrás védjegy domináns jellemzője, mivel központi helyen és nagyméretű betűkkel szerepelt. Úgy találták, hogy a megkülönböztető képesség nem változott (15. pont). Lajstromozott alak


Megjegyzés

T-152/11

A Törvényszék úgy vélte, hogy ha a bejelentésben nem közölnek színt, a különböző színkombinációk használatát „engedélyezni kell, amennyiben a betűk élesen elkülönülnek a háttértől”. A Bíróság azt is megjegyezte, hogy az M, A, D betűk sajátos módon rendeződnek el a közösségi védjegyben. Ennek megfelelően a betűk elrendezését vagy a színkontrasztot nem módosító megjelölés ábrázolásai tényleges használatnak minősülnek (41. és 45. pont). Lajstromozott alak


Ügyszám

R 0877/2009-1

„A narancssárga háttér a termékek csomagolásának színe. A védjegyet fehér háttérrel feketén, a korábbi lajstromozott védjegyhez hasonlóan ezüst körvonallal használják. A betűképet kissé korszerűsítették, és a »Bi« és a »Fi« közötti kötőjelet törölték. Mindazonáltal ezek kisebb változtatásnak minősülhetnek, amelyek a KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem érintik a védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét. A betűképet korszerűsítették, a betűk azonban megőrzik lekerekített alakjukat, a kötőjel törlése pedig észrevehetetlen. A korábbi védjegy megkülönböztető képessége továbbra is a nagy, fekete »Bi Fi« betűkön alapul, és fehér alapon ezüst körvonalú a nagy »F« betű és a két kisbetűvel ábrázolt »i« betű” (45. pont).


VERSION 1.0

45. oldal DATE 02/01/2014


Összetett védjegyek (azaz szó- és ábrás elemből álló védjegyek) esetében bizonyos ábrás elemek megváltoztatása általában nem érinti a védjegyek megkülönböztető képességét. Lajstromozott alak


Ügyszám T-147/03 (a C–171/06 P. sz. ügyben hozott ítélet elutasította)

„[A] felperes által használt megjelölést a korábbi nemzeti védjegy lajstromozott alakjától megkülönböztető elemek a következők: egyrészt a »q« betű stilizációja, amely egy óra számlapját idézi, másrészt a korábbi védjegy szóelemének megnevezésében nagybetűk szerepelnek. […] Először is, ha igaz is, hogy a „q” betű stilizációja hangsúlyosabb a használt megjelölés megjelenítésében, mint a korábbi nemzeti védjegy esetén, azért a korábbi védjegy megkülönböztető képessége e védjegy szóelemének egészén nyugszik. Jelen ügyben pontosítani kell, hogy a »q« betű stilizációja, amely – mint az fentebb említést nyert – egy óra számlapjára emlékeztet, nem mutat fel különösen jelentős megkülönböztető képességet a 14. osztályba tartozó áruk, vagyis azon áruk vonatkozásában, amelyek tekintetében a korábbi védjegy tényleges használatát a felperes bizonyította. Másodsorban, ami a nagybetűk használatát illeti, elegendő annyit megállapítani, hogy e használat nélkülöz bármiféle eredetiséget, és ez sem módosítja a korábbi nemzeti védjegy megkülönböztető képességét. […] Ebből következőleg a felperes által benyújtott bizonyítékokat, amelyek a 10. pontban bemutatott, 14. osztályba tartozó »órák és óraszíjak« tekintetében használt megjelölésre hivatkoznak, a Fellebbezési Tanács teljes joggal tekintetbe vehette annak mérlegelése során, hogy a felperes bizonyította-e a korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát” (28– 30. pont).

Ez különösen releváns olyan esetekben, amelyekben az ábrás elem az érintett árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan alapvetően leíró jellegű . Lajstromozott alak


Ügyszám

R 0864/2000-3

A védjegy lajstromozott alakjától való, fent említett eltérés nem érinti a felszólaló lajstromozásának megkülönböztető képességét. Először is, egy másik írásmód használata nem befolyásolja a „WEEKEND” szó szerepét és elhelyezkedését a korábbi védjegyben. A védjegyet továbbra is két részben ábrázolják (felül a WEEK, alul az END szerepel, egymás alatt), és a betűméretet jelentősen nem változtatják meg. Másodszor, a lóhere ábra továbbra is a „WEEK” és az END” részek között szerepel, így a korábbi védjegy összbenyomását nem befolyásolja. Harmadszor, a ló/fogat ábra elsősorban arra utal, hogy az újság adott száma lóversenyről vagy fogathajtó versenyről szól-e. Ennélfogva a közönség az ábra hozzáadását tisztán leíró jellegűnek értelmezi. A Tanács megerősítette a Felszólalási Osztály határozatát.

Ugyanez a helyzet, ha a domináns elemek változatlanok maradnak (lásd a T-1356/04. sz., „Online bus”-ügyben hozott ítéletet fent).

Térbeli védjegyek A különböző méretű térbeli védjegyek használata rendszerint a védjegy lajstromozott alakja használatának minősül. Az ilyen védjegyek szó- vagy ábrás elemmel történő kiegészítése általában nem módosítja a megjelölés megkülönböztető képességét. A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

46. oldal DATE 02/01/2014


Színvédjegyek A színvédjegyek egy vagy több, önmagában álló (per se) szín alkotta védjegyek. Amennyiben a védjegy színkombináció, a lajstromozásnak fel kell tüntetnie mindegyik szín arányát és pontosítania kell, hogy hogyan jelennek meg. A színvédjegyeket a lajstromozás szerinti színekkel kell használni. A szín árnyalatának és élénkségének csekély mértékű változása nem módosítja a megkülönböztető képességet. Amennyiben egy színkombinációt a színek arányának pontosítása nélkül lajstromoznak, a változó arányban történő használat nem érinti a megkülönböztető képességet. Más a helyzet, ha az adott arányokat feltüntették, és ezek jelentősen módosultak a használatban lévő változatban. Szín vagy színkombináció lajstromozása esetén a megkülönböztető vagy leíró szóval kombinációban történő használat nem érinti a megkülönböztető képességet. Lásd ennek analógiájára a védjegy megszerzett megkülönböztető képességének igazolásával (vizsgálatával) kapcsolatos bírósági ítéletet: Lajstromozott alak


Ügyszám

(a „John Deere” szóvédjeggyel)

T-137/08 (AG-ügy)

„A védjegybejelentésben meghatározott színeket a Munsell-skála szerint jelölték meg: 9.47 GY3.57/7.45 (zöld) és 5.06 Y7.63/10.66 (sárga). A leírás meghatározza, hogy: »a jármű teste zöld, és a kerekei sárgák«, amint azt a védjegybejelentéshez csatolt, az alábbiakban bemutatott ábra szemlélteti: ”(3. pont). „A fentiekből következik, hogy az ugyan igaz, hogy a vitatott védjegyet a John Deere szóvédjeggyel együttesen [utólagos kiemelés] használták és reklámozták, és a beavatkozónak az európai unióbeli reklámköltségeit egységesen, és nem minden egyes ország esetében külön-külön terjesztették elő, a felperes tévesen állítja, hogy nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon, hogy a beavatkozó az áruin a zöld és a sárga szín kombinációját védjegyként használta, és hogy a beavatkozó áruinak elterjedtsége mély és tartós volt az Európai Unió összes 1996. április 1-jei tagállamában” (46. pont).

Nem elfogadható módosítások Amennyiben a védjegy több elemből tevődik össze, amelyek közül egy vagy több megkülönböztető jellegű, és a védjegyet egészében lajstromozhatóvá tette, az adott megkülönböztető elem, vagy annak kihagyása, vagy másik elemmel történő helyettesítése általában azt jelenti, hogy a megkülönböztető képesség módosul. Lajstromozott alak


Ügyszám

MEXAVIT

MEXA-VIT C

R 0159/2005-4

Ebben az esetben a védjegy más helyesírással történő használata, valamint a „C” betű hozzáadása módosítja a lajstromozott megjelölés megkülönböztető képességét, mivel a „VIT” betűk immár leíró elemnek tekintendők, különösen a („C vitaminra” utaló) „VIT C”.


VERSION 1.0

47. oldal DATE 02/01/2014


Lajstromozott alak


Ügyszám R 2066/2010-4

„[A] 2004–2009 közötti »NOVEDADES« katalógusokban következetesen a védjegy, és annak is csak ez a változata szerepel. Ez nem minősül a védjegy [lajstromozott alakban történő] elfogadható használatának (színnel vagy szín nélkül) a KVR 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében. Csupán az a tény, hogy mindkét védjegy tartalmazza a LLOYD’S szóelemet, nem elegendő ehhez, emellett a korábbi védjegy ábrás elemeinek meg kell jelenniük a használt alakban. A használt alak eltérő betűtípussal szerepel, hiányzik a végéről az ellipszis alakú ábrával körülvett különálló L betű, és nem tartalmazza a kör vagy ellipszis alakú ábrát a LLOYDS szó körül. Más szóval, használt alakjából minden ábrás elem hiányzik. A használt alak tetején egy hosszú csőrű, repülő madár feltűnő ábrája szerepel. A védjegy lajstromozott alakja minden ábrás elemének kihagyása és egy másik ábrás elem hozzáadása a használt alakban határozottan megváltoztatja a védjegy megkülönböztető képességét, és jóval több, mint egyszerű variáció vagy korszerűsítés” (35. pont).

Egy domináns elhelyezkedésű megjelölés módosítása Lajstromozott alak


Ügyszám

R 0275/2006-2

„A Tanács egyetért a közösségi védjegy jogosultjával abban, hogy a [ténylegesen használt] megjelölés nem tekinthető egyszerűen úgy, mint a korábbi lajstromozott védjegy […] csekély mértékben eltérő változata. Függetlenül attól, hogy a megjelölésekben közös-e a »HYBRIS« szóelem, a hozzáadott ábrás elem – egy sajátos alakú zárójelben feltüntetett, megfordított »y« betű – nem tekinthető »elhanyagolható elemnek«. A kérdéses ábrás elem meglehetősen szokatlan és szembetűnő. Nem csupán díszítő elem. Ráadásul a feltűnő első helyen szerepel a megjelölés használt alakjában, és annak szerves részét képezi. Nem elhanyagolható a megjelölés által keltett összbenyomásban” (23. pont).

2.8.

Azon áruk vagy szolgáltatások használata, tekintetében a védjegylajstromozásra került

amelyek

A KVR 15. cikke szerint ahhoz, hogy végrehajtható legyen, a védjegyet azokkal az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban kell használni, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozásra került (az árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások). A KVR 42. cikke (2) bekezdésének első mondata szerint a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy tényleges használatának azokra az árukra és szolgáltatásokra kell vonatkoznia, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták és amelyekre a felszólaló felszólalásának indokaként, okaként hivatkozik. A KVR 42. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata szerint, ha a korábbi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna. A Törvényszék az „Aladin”-ügyben a következőket mondta ki: Ugyanis a [KVR 42. cikkének] azon rendelkezései, amelyek lehetővé teszik, hogy a korábbi védjegyet csak azon áruk és szolgáltatások egy része tekintetében tekintsék lajstromozottnak, amelyek tekintetében a védjegy tényleges használatát igazolták, egyrészt a korábbi védjegy jogosultjának a lajstromozáshoz fűződő jogai korlátozását jelentik […], A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

48. oldal DATE 02/01/2014


másrészt azokat össze kell békíteni az említett jogosult azon törvényes érdekével, hogy a jövőben áruinak vagy szolgáltatásainak skáláját kiszélesíthesse az azon árukra és szolgáltatásokra vonatkozó megfogalmazás keretein belül, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, ezáltal részesülve abban az oltalomban, amelyet az említett védjegy lajstromozása biztosít a számára. Még inkább ez az eset áll fenn akkor, amikor - mint a jelen ügyben is - azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a védjegyet lajstromozták, megfelelően körülírt kategóriát képeznek […]. (Lásd a T-126/03. sz. „Aladin”-ügyben 2005. július 14-én hozott ítélet 51. pontját; utólagos kiemelés.) A tényleges használat elemzésének elvileg ki kell terjednie a felszólalás alapjául szolgáló valamennyi lajstromozott árura és/vagy szolgáltatásra, amelyek tekintetében a közösségi védjegybejelentő kifejezetten kérte a használat igazolását. Olyan helyzetekben azonban, amelyekben egyértelmű, hogy az összetéveszthetőség egyes korábbi áruk és/vagy szolgáltatások alapján megállapítható, a tényleges használat Hivatal általi elemzésének nem kell kiterjednie minden korábbi árura és/vagy szolgáltatásra, hanem ehelyett összpontosíthat csak azon árukra és/vagy szolgáltatásokra, amelyek elegendőek a vitatott áruk és/vagy szolgáltatások azonosságának/hasonlóságának megállapításához. Más szóval, mivel az összetéveszthetőség kimutatható egyes korábbi áruk és/vagy szolgáltatások tényleges használatának megállapítása alapján, a felszólaló által a fennmaradó áruk és/vagy szolgáltatások tekintetében benyújtott bizonyítékokat nem szükséges megvizsgálni. A következő szakaszokban számos iránymutatás szerepel annak megállapíthatóságához, hogy a korábbi védjegyet ténylegesen használták-e a lajstromozott áruk és szolgáltatások tekintetében. További részletekért lásd a felszólalásról szóló iránymutatás árukat és szolgáltatásokat összehasonlító 2.2. részét, és különösen a fejezetcímekben szereplő általános megnevezések használatára vonatkozó gyakorlatot, valamint az áruk és szolgáltatások osztályozásával foglalkozó B.3. részt.

2.8.1.

A használatban lévő áruk és szolgáltatások összehasonlítása, valamint az áruk és szolgáltatások részletes leírása

Mindig körültekintően kell értékelni, hogy azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a védjegyet használták, a lajstromozott áruk és szolgáltatások kategóriájába tartoznak-e. Példák: Ügyszám

Lajstromozott áruk és szolgáltatások

Használt áruk és szolgáltatások

Megjegyzés

T-382/08 VOGUE

Lábbelik

Lábbelikiskereskedelem

T-183/08 SCHUHPARK

Lábbelik

Lábbelikre vonatkozó kiskereskedelmi Nem elfogadható (32. pont) szolgáltatások

Nem elfogadható (47., 48. pont)


VERSION 1.0

49. oldal DATE 02/01/2014


R 0807/2000-3 – Demara

Gyógyszerek, állatgyógyászati készítmények és fertőtlenítőszerek

Egészségügyi betétek és nadrágpelenkák inkontinencia esetére

Nem elfogadható, még akkor sem, ha az adott termékeket gyógyszertárak forgalmazzák (14-16. pont).

R 1533/2007-4 – GEO MADRID

A 38. osztályba tartozó távközlési szolgáltatások

Internetes vásárlási platform biztosítása

Nem elfogadható (16. pont)

R 0068/2003-2 – Sweetie

Tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; sűrített citrusfélék és gyümölcskivonatok, befőttek; cukor, kekszek, sütemények, cukrászsütemények és cukrászáruk

Földieper, karamella vagy csokoládé ízesítésű desszertöntetek


A 25. osztályba tartozó R 1519/2008-1 textilből készült baba – DODOT et al. pelenkák

Eldobható pelenkák papírból és cellulózból (16. osztály)


R 0594/2009-2 – BANIF

A 35. osztályba tartozó adminisztráció, képviselet és általános tanácsadás A 42. osztályba tartozó műszaki, gazdasági és közigazgatási projektek

Alapok és személyes vagyontárgyak, illetve ingatlanügyek Nem elfogadható (39. pont) kezelése (36. osztály)

B 1 589 871 OXIL

Elektromos kapcsolók és „lámparészek”

Világító berendezések

Nem elfogadható

B 253 494 CAI/Kay

Oktatási szolgáltatások

Szórakoztatási szolgáltatások

Nem elfogadható

A 39. osztályba tartozó szállítási és elosztási szolgáltatások

Nem elfogadható, mivel a lajstromozott szolgáltatásokat olyan szakosodott szállítóvállalatok nyújtják, amelyek üzleti Kiskereskedésben tevékenysége nem más vásárolt áruk házhoz szolgáltatások biztosítása, míg a szállítása kiskereskedésben vásárolt áruk házhoz szállítása csak a kiskereskedelmi szolgáltatásokba foglalt, további kiegészítő szolgáltatás.

B 1 259 136, LUPA

R 1330/2011-4 – AF (ábrás védjegy)

A 35. osztályba tartozó reklámozás; üzleti ügyvitel; Kiskereskedelmi vállalatvezetés; irodai szolgáltatások munkák

Nem elfogadható. Ha egy védjegyet a 35. osztály szerinti általános megnevezések tekintetében lajstromoztak, de a használatot adott áruk esetében csak „kiskereskedelmi szolgáltatások” tekintetében igazolják, ez nem minősülhet a használat érvényes igazolásának a 35. osztály egyetlen konkrét megnevezése, illetve az egész fejezetcím tekintetében sem (hasonlóképpen: 25. pont).


VERSION 1.0

50. oldal DATE 02/01/2014


2.8.2.

Az osztályozás relevanciája

Fontos megállapítani, hogy azok a konkrét áruk vagy szolgáltatások, amelyek tekintetében a védjegyet használták, valamely adott áru- vagy szolgáltatásosztály fejezetcímében felsorolt általános megnevezés alá tartozik-e, és ha igen, melyikbe. A 25. osztály fejezetcíme például: „ruházati cikkek, lábbelik és kalapáruk”, és ez a három elem alkot egy „általános megnevezést”. Míg az osztályozás általában csak adminisztratív célokat szolgál, a használat jellegének értékeléséhez fontos megállapítani, hogy azok az áruk, amelyek tekintetében a védjegyet használták, a „ruházati cikkek, cipők és kalapáruk” általános megnevezés alá tartoznak-e. Ez nyilvánvaló, ha hasonló kategóriájú árukat bizonyos okok miatt eltérő módon soroltak be. A cipőket például rendeltetésük alapján más-más osztályba sorolták: az „ortopéd cipőket” a 10. osztályba, a „hagyományos” cipőket pedig a 25. osztályba. A benyújtott bizonyítékoknak megfelelően meg kell állapítani, hogy a használat milyen fajta cipővel kapcsolatos.

2.8.3.

A „fejezetcímekben” megadott általános megnevezések tekintetében történő használat és lajstromozás

Ha egy védjegyet egy adott védjegyosztály fejezetcímében felsorolt általános megnevezések egésze vagy egy része alatt lajstromoztak, és ha azt több olyan áru vagy szolgáltatás tekintetében használták, amelyeket ugyanebbe az osztályba soroltak az említett általános megnevezések egyike alatt, úgy tekintendő, hogy a védjegyet az adott általános megnevezés tekintetében használták. Példa:

Következtetés:

A korábbi védjegyet a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek, lábbelik és kalapáruk alatt lajstromozták. A bizonyíték „szoknyákra”, „nadrágokra” és „pólókra” vonatkozik. A védjegyet ruházati cikkek tekintetében használták.

Másrészt, ha egy védjegyet egy adott védjegyosztály fejezetcímében felsorolt általános megnevezéseknek csak egy része tekintetében lajstromoztak, de csak olyan áruk vagy szolgáltatások tekintetében használtak, amelyek ugyanazon osztály másik általános megnevezése alá tartoznak, úgy tekintendő, hogy a védjegyet nem a lajstromozott áruk vagy szolgáltatások tekintetében használták (lásd még az alábbi 2.8.4. pontot). Példa: Következtetés:

2.8.4.

A korábbi védjegyet a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek alatt lajstromozták. A bizonyíték csak a „csizmákra” vonatkozik. A védjegyet nem a lajstromozott áruk tekintetében használták.

Áruk vagy szolgáltatások alkategóriái és hasonló áruk/szolgáltatások tekintetében történő használat

Ez a rész a biztosított oltalom mértékével foglalkozik azokban az esetekben, amelyekben a védjegyet áruk alkategóriái és „hasonló” áruk (vagy szolgáltatások) tekintetében használják. Általában nem helyénvaló a használat igazolását „különböző”, de valamilyen módon „összekapcsolódó” áruk vagy szolgáltatások tekintetében úgy elfogadni, hogy az a lajstromozott árukra és szolgáltatásokra automatikusan vonatkozzon. Az áruk és A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

51. oldal DATE 02/01/2014


szolgáltatások hasonlóságára vonatkozó elképzelés különösen nem érvényes megfontolás ebben az összefüggésben. A KVR 42. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata nem fogalmaz meg kivételt ebben a tekintetben. Példa: Következtetés:

A korábbi védjegyet a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek alatt lajstromozták. A bizonyítékok csak a „csizmákra” vonatkoznak. A védjegyet nem a lajstromozott áruk tekintetében használták.

2.8.4.1. Áruk/szolgáltatások szélesebb kategóriája tekintetében lajstromozott korábbi védjegy Az „Aladin”-ügyben hozott ítéletben a Törvényszék a következőket állapította meg: ha valamely védjegyet az áruk vagy szolgáltatások olyan kategóriája tekintetében lajstromoztak, amely eléggé széles ahhoz, hogy azon belül több, önállónak tekinthető alkategória is elkülöníthető, akkor a védjegy tényleges használatának igazolása ezen áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében a felszólalási eljárásban csak arra az alkategóriára vagy alkategóriákra jelent oltalmat, amelybe, vagy amelyekbe azok az áruk és szolgáltatások tartoznak, amelyek tekintetében a védjegyet ténylegesen használták. (Lásd a T-126/03. sz. Aladin-ügyben 2005. július 14-én hozott ítélet 45. pontját) Ezért ha a korábbi védjegyet áruk vagy szolgáltatások szélesebb kategóriája tekintetében lajstromozták, de a felszólaló csak az e kategóriába tartozó konkrét áruk vagy szolgáltatások tekintetében nyújt be a használatra vonatkozó bizonyítékot, ez felveti azt a kérdést, hogy a benyújtott bizonyítékok szigorúan csak az adott – az áruk vagy szolgáltatások jegyzékében külön nem említett – áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, vagy a lajstromozásban meghatározott szélesebb kategória vonatkozásában tekintendők-e a használat igazolásának. A Törvényszék rámutatott továbbá arra, hogy egyrészt a KVR 42. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy annak célja valamely védjegy túlzott oltalmának megtagadása, ha azt csak részleges jelleggel használták az árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában azon egyetlen okból kifolyólag, hogy azt az áruk és szolgáltatások széles köre tekintetében lajstromozták. Ezért figyelembe kell venni azon áruk és szolgáltatások kategóriájának terjedelmét, amelyek tekintetében a korábbi védjegyet lajstromozták - különösen azt, hogy a lajstromozást célzóan melyik érintett kategóriák leírása történik általános jellegű kifejezésekkel -, és ezt azon árukra és szolgáltatásokra tekintettel kell elvégezni, amelyek tekintetében a tényleges használat valóban megállapításra került (44. pont). Másrészt, a felszólalónak nem kell bizonyítékot benyújtania a hasonló áruk vagy szolgáltatások minden egyes kereskedelmi változatára, csak azon árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek kellően különbözőek ahhoz, hogy egységes kategóriákat vagy alkategóriákat képezzenek (46. pont). Ezt az támasztja alá, hogy a gyakorlatban nem lehetséges, hogy a védjegyjogosult a lajstromozás tárgyát képező áruk minden egyes elképzelhető változata tekintetében bizonyítékot szolgáltasson a védjegy használatának igazolására. Következésképpen, az oltalom csak a használatban lévő áruk vagy szolgáltatások alkategóriája vagy alkategóriái tekintetében vehető igénybe, ha: A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

52. oldal DATE 02/01/2014


1.

a védjegyet áruk lajstromozták,

vagy

szolgáltatások

olyan

kategóriája

tekintetében

a)

amely kellően széles ahhoz, hogy ne önkényesen terjedjen ki bizonyos számú alkategóriára;

b)

amelyek alkalmasak arra, hogy egymástól függetlenül érzékeljék őket;

és 2.

bebizonyítható, hogy a védjegyet a kezdeti (eredeti), széles értelmű leírásnak csak egy része tekintetében használták ténylegesen.

Megfelelően kell indokolni az alkategóriák meghatározását, és a felszólaló által benyújtott bizonyítékok alapján ki kell fejteni, hogy a használatot csak a kezdeti, széles értelmű leírás vagy alkategória/alkategóriák egy része tekintetében igazolták-e. (Lásd az alábbi 2.8.4.3. pontban található példákat.) Ez különösen fontos az olyan „gyógyszerészeti készítmények” tekintetében lajstromozott védjegyek esetében, amelyeket rendszerint csak egy bizonyos betegség kezelésére szolgáló gyógyszerfajtánál használnak (lásd az alábbi 2.8.4.3. pontban a gyógyszerészeti készítményekre vonatkozó példákat). Másrészt, a kategória egészére történő használatot el kell fogadni, ha példák találhatók az e kategóriába tartozó különféle termékekre, és nincs másik alkategória, amely lefedné a különböző termékeket. Támadott megjelölés

Ügyszám

CARRERA

R 0260/2009-4 (visszavonás)

A védjegy: • • • • •

díszítő feliratokhoz, hatékonyabb teljesítménycsomagokhoz, tárolóterek fedeléhez, gumiabroncs-készletekhez, valamint komplett nyári- és téli gumiabroncs-készletekhez, ajtóküszöbök fedőlemezéhez

történő használatának igazolását a Hivatal összességében a védjegy árujegyzékében szereplő „gépjárművekhez és szárazföldi járművek alkatrészeihez” való használata megfelelő igazolásának tekintette. Elsősorban azt hozták fel érvként, hogy a védjegyet számos különböző gépjármű-alkatrészhez használták, és az áruk, amelyekre annak használatát igazolták, így a gépjármű-alkatrészek széles spektrumát lefedték: alvázelemek, karosszéria, motor, belső formatervezés és díszítőelemek.

2.8.4.2. Pontosan meghatározott korábbi védjegy

áruk/szolgáltatások

tekintetében

lajstromozott

Ezzel szemben a védjegy tényleges használatának igazolása egyes meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében szükségszerűen vonatkozik a kategória egészére, ha:


VERSION 1.0

53. oldal DATE 02/01/2014


(1)

a védjegyet viszonylag pontosan meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozták ahhoz, hogy

(2)

ne lehessen - mesterségesség nélkül - jelentős alkategóriákat elkülöníteni az érintett kategórián belül (lásd a T-126/03. sz. „Aladin”-ügyben 2005. július 14-én hozott ítélet 45. pontját).

A határozatnak megfelelően fel kell tüntetnie, hogy milyen esetekben tekintendő úgy, hogy nem lehet alkategóriákat elkülöníteni, szükség esetén indoklással együtt.

2.8.4.3. Példák Az általános megnevezések megfelelő alkategóriáinak meghatározásához a szóban forgó termék vagy szolgáltatás céljának vagy rendeltetésének szempontja elsődleges jelentőségű, mivel a fogyasztók a vásárlás előtt figyelembe veszik ezt a szempontot (a T-256/04. sz. „Respicur”-ügyben 2007. február 13-án hozott ítélet 29., 30. pontja; a T-493/07. sz. „Famoxin”-ügyben 2009. szeptember 23-án hozott ítélet 37. pontja). A megfelelő alkategóriák meghatározásához alkalmazható egyéb szempontok lehetnek a termék vagy szolgáltatás tulajdonságai, például a termék vagy szolgáltatás jellege vagy célfogyasztója. Korábbi megjelölés

Ügyszám

ALADIN

T-126/03

Áruk és szolgáltatások: a 3. osztályba tartozó fémpolírozó készítmények. A használat igazolásának értékelése: A korábbi védjegyet a 3. osztályba tartozó „fémpolírozó készítmények” tekintetében lajstromozták, de azt ténylegesen csak a „varázspamut” (egy polírozó anyaggal átitatott, pamutszövetből álló fémpolírozó termék) tekintetében használták. A Törvényszék megállapította, hogy a „fémpolírozó készítmények” kifejezést, amely önmagában már a fejezetcímben szereplő „polírozó készítmények” alkategóriája, kellően pontosan és szűken határozza meg a kérelmezett áruk funkcióját és rendeltetését. További alkategória nem határozható meg anélkül, hogy mesterséges lenne, és ennélfogva a Törvényszék a „fémpolírozó készítmények” teljes kategóriáját feltételezte. Megtámadott megjelölés

Ügyszám

Turbo

R 0378/2006-2 Visszavonás

Áruk és szolgáltatások: a 25. osztályba tartozó ruházati cikkek A használat igazolásának értékelése: a Tanács megállapította, hogy a fürdőruhákon kívül más típusú ruházati cikkek is szerepeltek a számlákon, és megtalálhatóak voltak a katalógusokban. A Tanács következésképpen azt állapította meg, hogy a támadott védjegy használatát a „ruházati cikkek” tekintetében igazolták (22. pont). A Tanács továbbá úgy ítélte meg, hogy szinte lehetetlen, és bizonyára indokolatlan terhet jelent a „ruházati cikkek” tekintetében lajstromozott közösségi védjegy jogosultja számára annak a kötelezettségnek az előírása, hogy igazolja a használatot az összes lehetséges alkategória tekintetében, amelyeket a bejelentő a végtelenségig további alkategóriákra bonthat (25. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám R 1088/2008-2 (megerősítette a T-132/09. sz. ügyben hozott ítélet)

Áruk és szolgáltatások: a 9. osztályba tartozó mérőberendezések és mérőműszerek. A használat igazolásának értékelése: A védjegyet a hőmérséklet, a nyomás és a szint mérésére szolgáló


VERSION 1.0

54. oldal DATE 02/01/2014


berendezésekkel és azok alkatrészeivel kapcsolatban használták. A megtámadott határozat úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy „mérőberendezések és mérőműszerek” tekintetében meghatározott eredeti leírása „igen tág”, és az „Aladin”-ítéletben megállapított szempontok alapján meghatározta, hogy a használatot tulajdonképpen csak az áruk egy alkategóriája tekintetében igazolták, ez konkrétan a következő: „mérőberendezések, melyek mindegyike a hőmérséklet, a nyomás és a szint mérésére szolgál; az említett berendezések alkatrészei”. A Tanács ezt a megközelítést ésszerűnek találta az ügy körülményei között, és elfogadta a megtámadott határozat ezzel kapcsolatos érvelését és megállapításait (29. pont). Támadott megjelölés

Ügyszám

ICEBERG


Áruk és szolgáltatások: a 11. osztályba tartozó fűtő-, gőzfejlesztő, hűtő-, szárító-, szellőztető és vízszolgáltató berendezések. A használat igazolásának értékelése: A Tanács megállapította, hogy a védjegy használatát csak jachtok és csónakok hűtői, fagyasztói és légkondicionáló moduljai tekintetében igazolták (26. pont). Ezek az áruk a védjegy árujegyzékében található „fűtőberendezések” alkategóriában (amennyiben a légkondicionáló berendezés fűtőberendezésként is működhet), a „hűtőberendezések” alkategóriában (amennyiben a légkondicionáló berendezés, a hűtő és a fagyasztó a levegőt, illetve a tárgyakat hidegen tudja tartani) és a „szellőztető berendezések” alkategóriában (amennyiben a légkondicionáló berendezés, a hűtő és a fagyasztó egyaránt tartalmaz hűtő áramköröket) szerepeltek. A Tanács ezért úgy vélte, hogy a védjegynek továbbra is az említett kategóriák tekintetében kell lajstromozottnak maradnia (27. pont). Azonban nem tartotta helyénvalónak a védjegyoltalom „jachtokra és csónakokra” korlátozását. Ez még tovább bontaná az „alkategóriákat”, és indokolatlan korlátozást jelentene (28. pont). Következtetés: a használat igazoltnak minősült a „fűtő-, a hűtő- és a szellőztető berendezések” tekintetében. Támadott megjelölés

Ügyszám

LOTUS


Áruk és szolgáltatások: a 25. osztályba tartozó felsőruházat és alsóruházat, harisnyaáruk, fűzők, nyakkendők, nadrágtartók, kesztyűk, alsóneműk. A használat igazolásának értékelése: A „fűzők, nyakkendők, nadrágtartók” megnevezésű árukra vonatkozóan nem nyújtottak be bizonyítékot. A benyújtott bizonyítékok egyike sem említi ezeket az árukat, illetve nem hivatkozik rájuk. A használatot minden olyan áru vagy szolgáltatás tekintetében igazolni kell, amelyek vonatkozásában a védjegyet lajstromozták. A védjegyet a „felsőruházat és alsóruházat” tekintetében, ugyanakkor az e kategórián belüli konkrét termékek – többek között „fűzők, nyakkendők, nadrágtartók” – tekintetében lajstromozták. A védjegyjog értelmében az egyéb áruk tekintetében történő használat nem elegendő a szóban forgó árukat érintő oltalom fenntartásához, még akkor sem, ha ezek az egyéb áruk szintén a „felsőruházat és alsóruházat” kategóriába tartoznak. A Törlési Osztály azonban elegendőnek ítélte a használatot, mivel az „Aladin”-ítéletben (lásd a T-126/03. sz. ügyben 2005. július 14-én hozott ítéletet) megfogalmazott elvek alapján a „fűzők, nyakkendők, nadrágtartók” a „felsőruházat és alsóruházat” általános kifejezések alá tartoznak. Bár ez valójában igaz, ez a kérdés másodlagos annak vizsgálata szempontjából, hogy a felszólalás tárgyát képező kifejezés egyáltalán magában foglalja-e a kérelmezett árukat. Ez a „fűzők, nyakkendők, nadrágtartók” esetében nem érvényes. Ha a széles értelmű, általános kifejezés mellett a védjegy kifejezetten említ az általános kifejezéssel lefedett konkrét árukat is, azt bizonyára e konkrét áruk tekintetében is használni kellett ahhoz, hogy továbbra is vonatkozzon rájuk a lajstromozás (25. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám

GRAF-SYTECO

R 1113/2009-4

Áruk és szolgáltatások: (a 9. osztályba tartozó) elektromos készülékek; optikai, súlymérő, egyéb mérő-, jelző- és ellenőrző (felügyeleti) felszerelések; adatfeldolgozó berendezések és számítógépek, különösen gépek, berendezések és épületek nyomon követésére és ellenőrzésére; rögzített számítógépes programok; a 9. osztályba tartozó elektronikus számlálók; a 37. osztályba tartozó szerelési, javítási szolgáltatások és a 42. osztályba tartozó számítógép-programozás.


VERSION 1.0

55. oldal DATE 02/01/2014


A használat igazolásának értékelése: Az eszközök, amelyek tekintetében a felszólaló igazolta a forgalomba hozatalt, a 9. osztályban meghatározott hardver kifejezés alá tartoznak. Ez azonban tág kategória, figyelembe véve különösen az e területen tapasztalható tömeges fejlesztést és nagymértékű szakosodást, mely a ténylegesen előállított áruktól függően alkategóriákra osztható. Jelen ügyben az áruk a gépjárműiparra korlátozódnak. Mivel a felszólaló köteles jogszabályban foglalt biztosítékot nyújtani az ügyfeleknek, úgy tekinthető, hogy igazolta a szóban forgó hardver szereléséhez kapcsolódó (a 37. osztályba tartozó) szolgáltatás használatát is. A Tanács azt is megállapította, hogy a 9. osztályba tartozó rögzített számítógépes programok nagyon széles kategóriát jelentenek, és azoknak a felszólaló tényleges tevékenységi területére kell korlátozódniuk (30., 31. pont). A 42. osztály tekintetében nem nyújtottak be bizonyítékot. Korábbi megjelölés

Ügyszám

HEMICELL

R 0155/2010-2

Áruk és szolgáltatások: tápok, táplálékok állatok számára (31. osztály), valamint táplálékok állatoknak, takarmányok és nem gyógyszeres takarmány-adalékanyagok (melyek mindegyike a 31. osztályba tartozik). A használat igazolásának értékelése: A megtámadott határozat tévedett annak megítélésekor, hogy a korábbi védjegyet a 31. osztályba tartozó „tápok, táplálékok állatok számára” és a „táplálékok állatoknak, takarmányok és nem gyógyszeres takarmány-adalékanyagok, melyek mindegyike a 31. osztályba tartozik” megnevezésű áruk tekintetében ténylegesen használták, mivel ez a megállapítás ellentétes a Törvényszék „Aladin”-ügyben tett megállapításaival. A megtámadott határozatban megfogalmazott ok nem elfogadható, ugyanis meg kellett volna vizsgálni, hogy a korábbi védjegy oltalma alatt álló árukategória önálló alkategóriákra bontható-e, és hogy az áruk, amelyek tekintetében a korábbi védjegy használatát igazolták, besorolható-e azok valamelyikébe. A Tanács ezért úgy ítéli meg, hogy a korábbi közösségi védjegy a felszólalás vizsgálatához csak a 31. osztályba tartozó „takarmány-adalékanyagok” tekintetében minősül lajstromozottnak.

Gyógyszerészeti készítmények A Törvényszéknek számos ügyben megfelelő alkategóriákat kellett meghatároznia az 5. osztályba tartozó gyógyszerészeti készítményekhez. Megállapította, hogy a gyógyászati készítmények célját vagy rendeltetését azok orvosi javallata mutatja leginkább. Ennélfogva, az orvosi javallat jelenti a kulcsot a gyógyszerészeti készítmények megfelelő alkategóriájának meghatározásához. Egyéb szempontok (például az adagolási forma, a hatóanyagok, a vényköteles vagy nem vényköteles jelleg) nem relevánsak ebben a tekintetben. A gyógyszerészeti készítmények alábbi alkategóriáit a Törvényszék megfelelőnek ítélte: Ügyszám

Megfelelő

Nem megfelelő

T-256/04. sz. „RESPICUR”-ügy

Légúti kezelésére készítmények

megbetegedések Kizárólag receptre kapható, kortikoid tartalmú, szolgáló száraz port adagoló inhalátorok

T-493/07. sz. „FAMOXIN”-ügy

Szív- és érrendszeri betegségek Szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására, gyógyítására szánt emberi használatra szánt digoxin tartalmú gyógyszerészeti készítmények gyógyszerészeti készítmények

T-487/08. sz. „KREMIZIN”-ügy

A szív speciális állapotának kezelésére Szívkezelésre szánt szolgáló, kórházban történő, intravénás gyógyszerészeti készítmények alkalmazásra szánt steril adenozin-oldat

T-483/04. sz. „GALZIN”-ügy

Kalciumalapú készítmények

Gyógyszerészeti készítmények


VERSION 1.0

56. oldal DATE 02/01/2014


2.8.5.

A védjegy használata a lajstromozott áruk szerves részét képező alkatrészek és értékesítés utáni szolgáltatások tekintetében

A „Minimax”-ítéletben a Bíróság megállapította, hogy bizonyos körülmények között a védjegy használata a már eladott és a továbbiakban rendelkezésre nem álló „lajstromozott” áruk tekintetében is ténylegesnek tekinthető (a C-40/01. sz. „Minimax”-ügyben 2003. március 11-én hozott ítélet 40. és azt követő pontjai). •

Ez vonatkozhat arra az esetre, amelyben az érintett áruk forgalmazási védjegyének jogosultja a korábban eladott áruk összetételéhez vagy felépítéséhez szervesen tartozó alkatrészeket értékesít.

•

Ugyanez vonatkozhat arra az esetre, ha a védjegyjogosult ténylegesen használja a védjegyet értékesítés utáni szolgáltatásokhoz, például tartozékok vagy kapcsolódó alkatrészek értékesítéséhez vagy karbantartási és javítási szolgáltatások nyújtásához. Megjelölés

Ügyszám

Minimax

C-40/01

Áruk és szolgáltatások: tűzoltó készülékek és kapcsolódó termékek kontra alkatrészek és értékesítés utáni szolgáltatások. A használat igazolásának értékelése: Az Ansul által a Minimax védjegy alatt értékesített tűzoltó készülékekre vonatkozó engedély a 80-as években lejárt. Azóta az Ansul nem értékesít tűzoltó készülékeket e védjegy alatt. Az Ansul mindazonáltal értékesített a védjeggyel ellátott tűzoltó készülékekhez tartozó alkatrészeket és tűzoltószereket az ezek karbantartásáért felelős vállalkozásoknak. Ugyanezen időszak alatt az Ansul karbantartotat, ellenőrizte és javította a Minimax védjeggyel ellátott berendezéseket is, használta a védjegyet az említett szolgáltatásokhoz kapcsolódó számlákon, továbbá a védjeggyel ellátott öntapadó címkéket és a „Gebruiksklaar Minimax” (a Minimax készülékekhez használatra kész) szavakat feltüntető szalagokat helyezett el a berendezéseken. Az Ansul értékesítette is ezeket az öntapadó címkéket és szalagokat tűzoltó készülékek karbantartásával foglalkozó vállalkozásoknak.

A Bíróság ezen megállapítását azonban szigorúan kell értelmezni és csak nagyon kivételes esetekben kell alkalmazni. A „Minimax”-ítéletben a Bíróság elfogadta a lajstromozottaktól eltérő árukon történő használatot, ami ütközik a KVR 42. cikkének (2) bekezdésében megállapított általános szabállyal.

2.9.

A jogosult által vagy nevében történő használat

2.9.1.

A jogosult általi használat

A KVR 42. cikkének (2) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése szerint általában a jogosultnak kell a korábban lajstromozott védjegyet ténylegesen használnia. Ezek a rendelkezések kiterjednek a korábbi jogosult általi védjegyhasználatra is a védjegybirtoklás ideje alatt (a B 74 494. sz. ügyben 1999. december 10-én hozott határozat).

2.9.2.

Engedélyezett harmadik felek általi használat

A KVR 15. cikkének (2) bekezdése szerint a védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni. Ez azt A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

57. oldal DATE 02/01/2014


jelenti, hogy a jogosultnak a védjegy harmadik fél általi használata előtt kell hozzájárulását adnia. A későbbi elfogadás nem elegendő. A harmadik felek általi használat tipikus esete az engedélyesek általi használat. A védjegyjogosulttal gazdasági kapcsolatban álló vállalatok – például ugyanazon vállalatcsoport tagjai (kapcsolt vállalkozások, leányvállalatok stb.) – általi használat hasonlóképpen engedélyezett használatnak tekintendő. Amennyiben az árukat a védjegyjogosult állítja elő (vagy az ő hozzájárulásával állítják elő), de ezt követően nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi forgalmazók hozzák forgalomba, ez a védjegy használatának tekintendő (a T-324. sz. „Friboi”-ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet 32. pontja és a T-308/06. sz., „Buffalo Milke”-ügyben 2011. november 16-án hozott ítélet 73. pontja). A bizonyítási szakaszban prima facie (első ránézésre) elegendő, ha a felszólaló csak a harmadik fél által használt védjegyre vonatkozó bizonyítékot nyújt be. A Hivatal ebből a használatból, valamint abból, hogy a felszólaló bizonyítékot tud erre vonatkozóan bemutatni, arra következtet, hogy a felszólaló előzetesen hozzájárult ehhez. A Hivatalnak ezt az álláspontját a T-203/02. sz. „VITAFRUIT”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 25. pontja (és a Bíróság C-416/04 P. sz. ügyben hozott ítélete) is megerősítette. A Bíróság rámutatott annak valószínűtlenségére, hogy a védjegyjogosult bizonyítékot tudjon benyújtani arra vonatkozóan, hogy a védjegyet az akarata ellenére használták. Az a tény, hogy a bejelentő nem vitatta a felszólaló hozzájárulását, még inkább megerősítette ezt a feltételezést. Ha azonban kétségek merülnek fel a Hivatal részéről, vagy általában olyan esetekben, amelyekben a bejelentő kifejezetten vitatja a felszólaló hozzájárulását, a felszólalót terheli a további bizonyítási teher azt illetően, hogy előzetesen hozzájárult a védjegy használatához. Ilyen esetekben a Hivatal további két hónapot biztosít a felszólaló számára az említett bizonyítékok benyújtásához.

2.9.3.

Együttes védjegyek használata

Az együttes védjegyeket általában nem a jogosult használja, hanem egy társulás tagjai. A KVR 70. cikke szerint a (legalább) egy jogosult személy általi használat kielégíti a használói követelményt, amennyiben a használat egyébként tényleges. Az együttes védjegyek sajátossága az, hogy elsődleges céljuk nem annak megjelölése, hogy az áruk vagy szolgáltatások adott forrásból származnak, hanem az, hogy egy bizonyos régióból származnak és/vagy megfelelnek bizonyos tulajdonságoknak vagy minőségi jellemzőknek („földrajzi és kiegészítő eredet- vagy minőségmegjelölések”). Ezt az eltérő funkciót figyelembe kell venni a használat igazolásának a KVR 68. cikke (3) bekezdésével összhangban történő értékelésekor. Csupán az együttes védjegy használatára jogosult személyeket tartalmazó listák, jegyzékek, és az együttes védjegy alatt tanúsított termékeket felsoroló listák, jegyzékek önmagukban általában nem elegendőek a tényleges használat igazolásához (a B 1 155 904. sz. ügyben 2009. május 25-én hozott határozat, lásd még az R 0970/2008-2. sz. „NFB”-ügyben 2009. február 24-én hozott határozatot).


VERSION 1.0

58. oldal DATE 02/01/2014


2.10.

Legális használat

Annak eldöntéséhez, hogy valamely védjegyet oly módon használtak-e, hogy az eleget tegyen a KVR 15. és 42. cikkében foglalt használati követelményeknek, a tényleges használatra vonatkozó ténymegállapítás szükséges. Ebben az összefüggésben a használat még akkor is „tényleges”, ha a használó jogszabályi rendelkezéseket sért. A KVR 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja vagy 51. cikke (1) bekezdésének c) pontja, illetve a nemzeti jogszabályi rendelkezések értelmében vett megtévesztő használat továbbra is „tényleges” a felszólalási eljárásokban felmerülő korábbi védjegyek bizonyításához. A megtévesztő használat esetén kirótt szankció – esettől függően – a törlés vagy a védjegyoltalom megszűnése, illetve a használattól való eltiltás [a KVR 110. cikkének (2) bekezdése értelmében]. Ugyanez az elv alkalmazandó akkor is, ha a használatra jogellenes használati megállapodás (például a Szerződés versenyjogi szabályait vagy nemzeti jogszabályokat sértő megállapodások) alapján kerül sor. Ehhez hasonlóan az sem releváns, hogy a használat esetlegesen harmadik felek jogait sérti.

2.11.

A használat elmaradásának indoklása

A KVR 42. cikkének (2) bekezdése szerint a felszólaló azt is igazolhatja, hogy korábbi lajstromozott védjegye használatának elmaradásának jogos okai vannak. Ezek az indokok – a TRIPS-megállapodás 19. cikke (1) bekezdésének második mondatában említettek szerint – többek között a védjegytulajdonos akaratától függetlenül felmerülő, a védjegy használatát gátló körülmények. A használatra vonatkozó kötelezettség alóli kivételként, a használat elmaradására vonatkozó megfelelő okok fogalmát meglehetősen szűken kell értelmezni. A védjegy jogosultjának akaratától függetlenül felmerülő „bürokratikus akadályok” nem elegendőek, kivéve, ha közvetlenül kapcsolódnak a védjegyhez, olyannyira, hogy a védjegyhasználat az érintett adminisztratív eljárás kedvező kimenetelétől függ. A közvetlen kapcsolatra vonatkozó kritériumból azonban nem feltétlenül következik, hogy a védjegy használata lehetetlen; az is elképzelhető, hogy a használat csak ésszerűtlen. Esetről esetre kell mérlegelni, hogy a vállalkozás stratégiájának az akadály megkerülése érdekében történő megváltoztatása ésszerűtlenné teszi-e az említett védjegy használatát. Így például a védjegyjogosulttól ésszerűen nem várható el, hogy vállalati stratégiáját megváltoztassa és termékeit versenytársai elárusítóhelyein forgalmazza (a C-246-05. sz., „Le Chef de Cuisine”-ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet 52. pontja).

2.11.1. Üzleti kockázatok A megfelelő okok fogalma úgy tekintendő, hogy inkább a védjegyjogosult akaratától függetlenül felmerülő, a védjegy használatát lehetetlenné vagy ésszerűtlenné tevő körülményekre, mint a kereskedelmi nehézségeihez kapcsolódó körülményekre utalnak (az R 0855/2007-4. sz., „PAN AM”-ügyben 2008. május 14-én hozott határozat 27. pontja; a T-162/01. sz. „GIORGI”-ügyben 2003. július 9-én hozott ítélet 41. pontja). Ezért a vállalatok számára gazdasági recesszió következtében vagy saját pénzügyi problémáik miatt felmerülő pénzügyi nehézségek nem tekintendők úgy, hogy a KVR A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

59. oldal DATE 02/01/2014


42. cikkének (2) bekezdése értelmében kellőképpen igazolják a használat elmaradását, mivel az ilyen jellegű nehézségek az üzleti tevékenység folytatásának természetes részét képezik.

2.11.2. Kormányzati vagy bírósági beavatkozás Az importkorlátozások vagy egyéb állami előírások a használat elmaradásának megfelelő okaként kifejezetten említett két példa a TRIPS-megállapodás 19. cikke (1) bekezdésének második mondatában. Importkorlátozás például a védjegyoltalomban részesített árukat érintő kereskedelmi embargó. Egyéb állami előírás lehet az állami monopólium, amely bármiféle használatot megakadályoz, vagy az áruk értékesítésének egészségügyi vagy honvédelmi okokból elrendelt állami tilalma. Erre vonatkozóan tipikus esetek például az alábbi szabályozási eljárások: •

klinikai kísérletek és új gyógyszerek engedélyezése (az R 0155/2006-1. sz. „LEVENIA”-ügyben 2007. április 18-án hozott határozat); vagy

•

az Élelmiszerbiztonsági Hatóság engedélye, amelyet a védjegyjogosultnak meg kell szereznie, mielőtt az érintett árukat és szolgáltatásokat a piacon kínálná. Korábbi megjelölés

Ügyszám

HEMICELL

R 0159/2010-2

A felszólaló által benyújtott bizonyíték megfelelően igazolja, hogy a korábbi védjegyeknek egy élelmiszeradalékanyag [nevezetesen „állattenyésztési emésztésfokozó (takarmányenzim)”] tekintetében történő használata az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által a hozzá benyújtott kérelem alapján kiadott előzetes engedélytől függött. Ez a követelmény a TRIPS-megállapodás 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami előírásnak minősül.

A bírósági eljárások, illetve ideiglenes intézkedések között az alábbiakat kell megkülönböztetni: Egyrészt a peres eljárás egyszerű kockázata, veszélye, vagy a korábbi védjegy törlése iránti, folyamatban lévő kereset általában nem mentesíti a felszólalót azon kötelezettsége alól, hogy a védjegyét kereskedelmi forgalomban kell használnia. A felszólalónak mint a felszólalási eljárás támadó felének kell megfelelő kockázatértékelést végeznie az esélyeivel kapcsolatban a peres eljárás során, és levonnia a megfelelő következtetéseket ebből az értékelésből a védjegye további használatával (vagy használatának mellőzésével) kapcsolatban (lásd az R 1101/2011-2. sz., „SMART WATER”-ügyben 2013. február 18-án hozott határozat 40. pontját). Korábbi megjelölés

Ügyszám

HUGO BOSS

R 0764/2009-4

Az ellentartott védjeggyel szemben indított [francia] nemzeti [törlési] eljárás nem ismerhető el a használat elmaradásának megfelelő okaként (19. pont). Továbbra is tény, hogy a használat elmaradásának megfelelő okai a védjegyjogosult érdekeltségi körén és befolyásán kívül eső okok, például nemzeti engedélyezési előírások vagy importkorlátozások. Ezek semlegesek a használandó védjegy szempontjából; nem a védjegyet, hanem a jogosult által használni


VERSION 1.0

60. oldal DATE 02/01/2014


kívánt árukat és szolgáltatásokat érintik. Az említett nemzeti engedélyezési előírások vagy importkorlátozások a védjeggyel ellátott termék típusára vagy tulajdonságaira vonatkoznak, és nem kerülhetők meg másik védjegy választásával. A jelen ügyben viszont a védjegyjogosult könnyen gyárthatott volna cigarettát Franciaországban vagy importálhatott volna cigarettát Franciaországba, ha más védjegyet választott volna (25. pont). Korábbi megjelölés

Ügyszám

MANPOWER

R 0997/2009-4

A KVR 9. cikke és a Védjegy Irányelv 5. cikke szerint harmadik felek védjegyei tekintetében nem követhető el bitorlás. A védjegybitorlás tilalmára vonatkozó követelmény bárkire vonatkozik, aki elnevezést használ kereskedelmi forgalomban, függetlenül attól, hogy maga kérelmezte-e vagy szereztee meg a védjegyoltalmat az adott elnevezésre. A védjegybitorlástól tartózkodó személy nem „megfelelő okkal”, hanem jogszabályi rendelkezés alapján jár el. Ennélfogva még az egyébként jogbitorlással járó használattól való tartózkodás sem megfelelő ok (a Fellebbezési Tanács R 0764/2009-4. sz., „HUGO BOSS/BOSS”-ügyben 2010. március 9-én hozott határozat 22. és 27. pontja). Még az ilyen esetekben sem „ésszerűtlen” a használat. Azok a személyek, akiket védjegyjogosultként eljárás vagy ideiglenes intézkedés veszélye fenyeget a védjegy használatának megkezdése esetén, kötelesek mérlegelni az ellenük irányuló keresetek esetleges sikeres kimenetelét, és vagy fel kell adniuk (nem kell elkezdeniük a védjegy használatát), vagy védekezniük kell a panasz ellen. Mindenesetre el kell fogadniuk a független bíróságok – esetlegesen gyorsított eljárás keretében hozott – határozatát. A végső fokon hozott határozat elfogadásáig azt sem hozhatják fel kifogásként, hogy védelmet élveznek abból fakadóan, hogy az említett határozat jogerőssé válásáig a bizonytalanságot a használat elmaradásának megfelelő okaként kell elismerni. A kereset benyújtása, illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelem és a perdöntő, jogerős határozat közötti időszakban bekövetkező események kérdését tulajdonképpen szintén a bíróságok hatáskörében kell hagyni, amennyiben azok olyan határozatokat hoznak, amelyek még nem jogerősek vagy ideiglenesen végrehajthatóak. Az alperes nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a határozatokat és nem hozható olyan helyzetbe, mintha nem léteznének bíróságok (28. pont).

Másrészt például egy fizetésképtelenségi eljárás keretében elrendelt ideiglenes intézkedés vagy korlátozó bírósági végzés, amely általános átruházási és elidegenítési tilalmat ír elő a védjegyjogosult számára, a használat elmaradásának megfelelő oka lehet, ugyanis arra kötelezi a felszólalót, hogy tartózkodjon a védjegye kereskedelmi forgalomban történő használatától. Ilyen bírósági végzéssel ellentétes védjegyhasználat a védjegyjogosultat kártérítés fizetésére kötelezi (az R 0077/2006-1. sz., „Miss Intercontinental”-ügyben 2007. december 11-én hozott határozat 51. pontja).

2.11.3. Defenzív lajstromozások A Törvényszék egyértelművé tette, hogy az úgynevezett „defenzív” lajstromozásokat (azaz az egyértelműen valamely másik, kereskedelmi felhasználás tárgyát képező megjelölést védő – defenzív - szerepük miatt eleve nem a kereskedelemben való használatra szánt megjelöléseket) elismerő nemzeti rendelkezés létezése nem képezhet megfelelő okot a felszólalás alapjaként felhozott korábbi védjegy használatának elmaradására (a T-194/03. sz. „Brainbridge”-ügyben 2006. február 23án hozott ítélet 46. pontja).

2.11.4. Vis maior A használat elmaradásának további megalapozott okai vállalkozásának rendes működését akadályozó vis maior esetek.


VERSION 1.0

a

védjegyjogosult

61. oldal DATE 02/01/2014


2.11.5. A használat elmaradása indoklásának következményei A megalapozott okok fennállása nem jelenti azt, hogy a releváns időszak alatti használat elmaradása a tényleges használattal egyenértékű elbírálás alá esik, ami a használat igazolt elmaradásának időszaka végét követően kezdődő új türelmi időszakot eredményezne. A használat ilyen időszak alatti elmaradása inkább csak egyszerűen megszakítja, megszünteti az ötéves időszakot. Ez azt jelenti, hogy a használat igazolt elmaradásának időszakát nem veszik figyelembe az ötéves türelmi időszak kiszámítása során. Ezenfelül jelentős lehet a megalapozott okok fennállásának időtartama. Előfordulhat, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetése előtti ötéves időszaknak csak egy része alatt elmaradó használat okai nem mindig tekintendők a használat igazolására vonatkozó követelmény mellőzése igazolásának. Ebben az összefüggésben az említett okok fennállásának időszaka, valamint az alkalmazásuk megszűnése óta eltelt idő különös jelentőséggel bír (a B 2 255. sz. ügyben 1999. július 1-jén hozott határozat).

3.

Eljárás

3.1.

A bejelentő általi kérelem

A KVR 42. cikkének (2) bekezdése szerint a korábbi védjegy használatát csak akkor kell igazolni, ha a bejelentő kéri a használat igazolását. A felszólalási eljárásban a használat igazolásának intézményét ezért a bejelentő védekezési jogalapjaként alakították ki. Előfordulhat, hogy a Hivatal nem tájékoztatja a bejelentőt arról, hogy kérheti a használat igazolását, és nem is kéri fel erre. Tekintettel a Hivatal pártatlanságára a felszólalási eljárásokban, a feleknek kell tényalapot szolgáltatniuk, valamint álláspontjukat érvekkel alátámasztaniuk és megvédeniük [lásd a KVR 76. cikke (1) bekezdésének második mondatát]. A KVR 42. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó, ha a felszólaló saját kezdeményezésére nyújt be a hivatkozott korábbi védjegy használatával kapcsolatos anyagot (e szabály alóli kivételért lásd az alábbi 3.1.2. pontot). Mindaddig, amíg a közösségi védjegy bejelentője nem kéri a használat igazolását, a BPHH hivatalból nem foglalkozik a tényleges használat kérdésével. Ilyen esetekben elvileg még az sem releváns, hogy a felszólaló által benyújtott bizonyíték esetleg csak egy adott használattípust vagy használati módot, illetve olyan használatot bizonyít, amely a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő áruknak vagy szolgáltatásoknak csak egy részére korlátozódik. A használat igazolására irányuló kérelem csak akkor érvényes, ha a korábbi védjegyre egyáltalán vonatkozik a használat követelménye, azaz azt legalább öt éve lajstromozták (a részletekért lásd fent a 2.5.1. pontot).


VERSION 1.0

62. oldal DATE 02/01/2014


3.1.1.

A kérelem ideje

A KV Vhr. 22. szabályának (1) bekezdése értelmében a KVR 42. cikkének (2) bekezdése csak akkor fogadható el, ha a bejelentő a Hivatal által meghatározott időszakon belül nyújt be ilyen kérelmet. A használat igazolására irányuló kérelmet a KV Vhr. 20. szabályának (2) bekezdése értelmében a bejelentőnek a felszólalásra adandó első válaszadási határidőn belül kell benyújtania. Ha a használat igazolása iránti kérelem benyújtása a gondolkodási időszakban („cooling-off”) vagy a felszólaló számára a tényállás, a bizonyítékok és az érvek benyújtására vagy módosítására rendelkezésére álló két hónapos időszakban történik, a kérelmet haladéktalanul továbbítják a felszólalónak.

3.1.2.

A kérelemnek egyértelműnek, félreérthetetlennek és feltétel nélkülinek kell lennie

A bejelentő kérelme jelentős eljárási következményekkel járó hivatalos nyilatkozat. Ezért egyértelműnek és félreérthetetlennek kell lennie. A használat igazolása iránti kérelmet általában pozitívan kell megfogalmazni. Mivel a használat elmaradása sokrétű, összetett kérdés lehet (például a korábbi védjegy magasabb fokú megkülönböztető képességére hivatkozás vagy annak tagadása), a bejelentő által a felszólaló védjegyének használatára (vagy annak elmaradására) vonatkozóan tett egyszerű észrevételek vagy megjegyzések nem eléggé egyértelműek és nem jelentenek a tényleges használat igazolása iránti érvényes kérelmet (a T-112/03. sz., „Flexi Air”-ügyben 2005. március 16-án hozott ítélet). Példák: Kellően egyértelmű és félreérthetetlen kérelem: •

„Kérem, hogy a felszólaló nyújtsa be a használat igazolását […]”;

•

„Kérem, hogy a Hivatal állapítson meg határidőt a felszólaló számára a használat igazolására […]”;

•

„A korábbi védjegy használatát ezúton kétségbe vonom […]”;

•

„A korábbi védjegy használatát vitatom a KVR 42. cikkével összhangban.”;

•

„A bejelentő kifogásolja a használat elmaradását.” (az R 1347/2009-1. sz. „CONT@XT”-ügyben 2010. augusztus 5-én hozott határozat).

Nem kellően egyértelmű és félreérthetetlen kérelem: •

„A felszólaló csak […] célra használta a védjegyét”;

•

„A felszólaló nem […] célra használta a védjegyét”;

•

„Nincs bizonyíték arra, hogy a felszólaló valaha használta volna a védjegyét […]”;


VERSION 1.0

63. oldal DATE 02/01/2014


•

„[A] felszólaló korábbi lajstromozásai »érvényesen nem bizonyíthatók a közösségi védjegybejelentéssel szemben«, mivel nem nyújtottak be információt vagy a használatra vonatkozó bizonyítékot […]” (a B 1 120 973. sz., 2008. szeptember 22-én hozott határozat).

A fenti szabály alóli kivételként elfogadott a hallgatólagos kérelem, ha a felszólaló önként küld a használatra vonatkozó bizonyítékot, mielőtt a bejelentőnek először lehetősége nyílna érvek benyújtására, és mielőtt a bejelentő az első válaszában kétségbe vonná a felszólaló által a használatra vonatkozóan benyújtott bizonyítékot (a T-450/07. sz., „Pickwick COLOUR GROUP”-ügyben 2009. június 12-én hozott ítélet). Ilyen esetben a vita jellegét illetően nem lehet tévedni, és a Hivatalnak figyelembe kell vennie, hogy a használat igazolása iránti kérelem benyújtása megtörtént, valamint határidőt kell biztosítania a felszólaló számára a bizonyítékok kiegészítésére. Amennyiben az eljárás lezárult, és a használat igazolása iránti kérelem ténye csak akkor derül ki, amikor határozatot kell hozni, az elbírálónak újra kell indítania az eljárást, és határidőt kell biztosítania a felszólaló számára a bizonyítékok kiegészítésére. A kérelemnek minden esetben feltétel nélkülinek kell lennie. Feltételhez kötött és járulékos igényt fogalmaznak meg, és ezért nem érvényes használat igazolása iránti kérelemnek minősülnek például a következő mondatok,: „ha a felszólaló nem korlátozza az áruit vagy szolgáltatásait az «X» vagy «Y» osztályra, a használat igazolását kérjük”, „ha a Hivatal nem utasítja el a felszólalást az összetéveszthetőség hiánya miatt, a használat igazolását kérjük”, vagy „ha a Hivatal helyénvalónak ítéli, felkérjük a felszólalót a védjegye használatára vonatkozó igazolás benyújtására” (az R 1333/2008-4. sz., „RFID SOLUTIONS” ügyben 2010. május 26-án hozott határozat).

3.1.3.

A bejelentő ahhoz fűződő érdeke, hogy először a használat igazolása tisztázódjon

A KV Vhr. 22. szabályának (5) bekezdése szerint a bejelentő első észrevételeit a használat igazolásának kérelmezésére korlátozhatja. Ezután második észrevételeiben kell választ adnia a felszólalásra, mégpedig akkor, amikor lehetőséget kap a használat benyújtott igazolásának megválaszolására. Lehetősége van erre akkor is, ha csak egy korábbi jogra vonatkozik a használat követelménye, mivel a bejelentő nem kötelezhető az észrevételei felosztására. Ha azonban a kérelem teljesen érvénytelen, a Hivatal anélkül zárja le az eljárást, hogy további lehetőséget biztosítana a bejelentő számára észrevételek benyújtására (lásd az alábbi 3.1.4. pontot).

3.1.4.

Érvénytelen kérelem esetén tett reakció

Ha a kérelem a fenti okok valamelyike miatt érvénytelen, vagy ha a KVR 42. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt követelmények nem teljesülnek, a Hivatal mindenesetre továbbítja a bejelentő kérelmét a felszólalónak, de mindkét felet tájékoztatja a kérelem érvénytelenségéről. A Hivatal azonnal megszünteti az eljárást, ha a kérelem teljes mértékben érvénytelen, és ahhoz nem mellékelték a bejelentő észrevételeit. A Hivatal azonban meghosszabbíthatja a KV Vhr. 20. szabályának (2) bekezdésében meghatározott határidőt, ha ilyen érvénytelen kérelem a bejelentő számára megállapított határidő A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

64. oldal DATE 02/01/2014


lejárta előtt érkezik be hozzá, de azzal nem foglalkozott annak lejártáig. Mivel a használat igazolása iránti kérelemnek a határidő lejárta utáni elutasítása aránytalanul károsítja a bejelentő érdekeit, a Hivatal annyi nappal hosszabbítja meg a határidőt, ahány nap hátra volt akkor, amikor a fél benyújtotta a kérelmét. Ez a gyakorlat a tisztességes adminisztráció szabályain alapul. Ha a kérelem csak a felszólalás alapját képező korábbi jogok egy része tekintetében érvénytelen, a Hivatal a felszólalóhoz intézett, a használat igazolásának benyújtására irányuló felkérését kifejezetten a használati követelmény hatálya alá tartozó jogokra korlátozza.

3.2.

A Hivatal általi kifejezett felkérés

Ha a bejelentő által benyújtott, használat igazolása iránti kérelem érvényes, a Hivatal két hónapot biztosít a felszólaló számára a használat igazolásának benyújtására vagy annak bizonyítására, hogy a használat elmaradásának megfelelő okai vannak. A Hivatal által a használat igazolásának benyújtására tett kifejezett felkérés hiányában a használattal kapcsolatos döntéshozatal lényeges eljárási hibának minősül még abban az esetben is, ha a bejelentő kérelme egyértelmű, a felszólaló értesül róla (megérti azt), és benyújtja a használatra vonatkozó szükséges bizonyítékot. (az R 0016/20104. sz. „COLORPLUS”-ügyben 2011. február 28-án hozott határozat 20. pontja, az R 0733/1999-1. sz., „Affinité/Affinage”-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott határozat). Olyan esetekben, amelyekben a használat igazolása iránti kérelem a gondolkodási időszakban („cooling-off”) érkezik be, és azt ebben az időszakban továbbítják a felszólalónak, a használat igazolásának benyújtására vonatkozó határidő egybeesik a kezdeti (eredeti) vagy kiegészítő tényállások, bizonyítékok és érvek előterjesztésének határidejével. A gondolkodási időszak meghosszabbítása esetén a határidő automatikusan meghosszabbodik. Ha a kérelem a tényállások, a bizonyítékok és érvek előterjesztésére vagy módosítására rendelkezésre álló határidő lejárta előtt beérkezik a Hivatalhoz, és azzal a Hivatal ebben az időszakban foglalkozik, a tényállások, bizonyítékok és érvek előterjesztésére rendelkezésre álló határidő meghosszabbításra kerül, hogy egybeessen a használat igazolásának benyújtására rendelkezésre álló két hónapos határidővel.

3.3.

A felszólaló reakciója: a használat igazolásának benyújtása

3.3.1.

A használat igazolásának benyújtására rendelkezésre álló határidő

A Hivatal két hónapot biztosít a felszólaló számára a használat igazolásának benyújtására. A felszólaló a KV Vhr. 71. szabályával összhangban kérheti a határidő meghosszabbítását. Ezekre a kérelmekre a meghosszabbítással kapcsolatos általános gyakorlatot kell alkalmazni 7.

7

Lásd ezen Iránymutatás, C. rész: „Felszólalás”, 1. fejezet: „Eljárási kérdések”, 6.2.1. pont: „Határidők meghosszabbítása a felszólalási eljárások során” című részét.


VERSION 1.0

65. oldal DATE 02/01/2014


A KV Vhr. 22. szabályának (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a Hivatal elutasítja a felszólalást, ha a felszólaló fél a határidő lejárta előtt nem igazolja a használatot. E rendelkezés szövegezéséből következik, hogy az előírt határidőt szigorúan be kell tartani, ami azt jelenti, hogy a Hivatal nem vehet figyelembe semmilyen, késedelmesen benyújtott bizonyítékot (a T-50/09. sz. „DADA”-ügyben 2011.március 15-én hozott ítélet 63. pontja és az abban hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért a használatot igazoló bizonyítékoknak a határidő lejártát követően történő benyújtása főszabály szerint a felszólalás elutasítását vonja maga után anélkül, hogy e tekintetben a Hivatal mérlegelési jogkörrel rendelkezne (a T-86/05. sz., „Corpo Livre”-ügyben 2007. december 12-én hozott ítélet 49. pontja, amelyet a C-90/08 P. sz., „Corpo Livre”ügyben 2009. május 5-én hozott végzés 35–40. pontja megerősített). Ha a bejelentő azzal érvel, hogy a felszólaló által benyújtott bizonyíték nem elegendő a védjegy tényleges használatának megállapításához, a felszólaló vitathatja ezt az érvet azzal az indoklással, hogy a benyújtott bizonyíték elegendő, de nem tud további bizonyítékot benyújtani a bejelentő érvében megfogalmazott hiányos bizonyíték kiegészítésére.

3.3.2.

Bizonyítási eszközök

3.3.2.1. Elvek A használat igazolását strukturált módon kell benyújtani. A KVR 76. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „[…] A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban […] a Hivatal a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez […] kötve van”. A bizonyítékok benyújtásának kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye a másik fél számára védelemhez való jogának gyakorlását, a Hivatal számára pedig a vizsgálat – külső vagy egyéb támogató jellegű információk nélküli – elvégzését. A Hivatal alapvetően nem foglalhat állást sem az egyik, sem a másik fél mellett, és nem léphet a felszólaló vagy a felszólaló tanácsadójának helyébe úgy, hogy az ügyirat dokumentumai között maga próbálja elhelyezni és azonosítani a használat igazolását alátámasztónak tekinthető információkat. Ez azt jelenti, hogy a Hivatal nem törekedhet egyik fél benyújtott bizonyítékainak javítására sem. A bizonyítékok elrendezésének, kiegészítésének felelőssége az adott felet terheli. Ennek hiányában előfordulhat, hogy egyes bizonyítékokat a Hivatal esetleg nem vesz figyelembe. A benyújtott bizonyítékok formátuma és tartalma tekintetében a Hivatal az alábbi tényezők figyelembevételét javasolja a strukturált előterjesztés kulcsfontosságú szempontjaiként: 1.

A kapcsolódó ügyiratszámot (közösségi védjegy, felszólalás, törlés és fellebbezés) fel kell tüntetni minden levél felső részén.

2.

A használat igazolásához kapcsolódó dokumentumokat külön kell továbbítani. Mindazonáltal, ha a levélben sürgősen rendezendő kérdések – például korlátozás, felfüggesztés, határidő-hosszabbítás, visszavonás stb. – szerepelnek, ezt is fel kell tüntetni a címlapon.


VERSION 1.0

66. oldal DATE 02/01/2014


3.

A levél teljes oldalszámát közölni kell. A mellékletek oldalszámozása ugyanolyan fontos.

4.

A Hivatal határozottan javasolja, hogy a felszólaló levele ne haladja meg a 110 oldalt.

5.

Ha a dokumentációt különböző csomagokban küldik, célszerű feltüntetni a csomagok számát.

6.

Ha nagy mennyiségű dokumentációt különböző tételekben faxon küldenek el, célszerű feltüntetni a teljes oldalszámot, a tételek számát és az egyes tételekben található oldalak számát.

7.

Egyéb formátumok vagy eszközök helyett inkább a DIN szabvány szerinti, sima A4-es lapok használata javasolt minden benyújtott dokumentum esetén, beleértve a mellékletek vagy a függelékek közötti elválasztó lapokat is, mivel így azok is beszkennelhetők.

8.

Fizikai minták, tároló dobozok, csomagolóanyagok stb. nem kell küldhetők be. Ehelyett azokról fényképet kell készíteni, azokat ki kell nyomtatni (ha a szín lényeges, nem fekete-fehérben), és dokumentumként elküldeni.

9.

A Hivatalnak küldött eredeti dokumentumokat vagy elemeket nem kell összetűzni, bekötni, vagy mappákba helyezni.

10.

A másik félnek továbbítandó második példányt egyértelműen azonosítani kell.

11.

Ha az eredeti példányt csak faxon küldik el a Hivatalnak, nincs szükség második példány faxon történő elküldésére.

12.

A címlapon egyértelműen fel kell tüntetni, hogy a benyújtott levél tartalmaz-e az ügyirat szempontjából lényeges színes elemeket.

13.

Az ügyiratnak tartalmaznia kell a másik félnek eljuttatandó színes elemek másolatát.

Ezeket az ajánlásokat a Hivatal megküldi a felszólalónak is, a bejelentő által a használat igazolására benyújtott kérelemmel együtt. A KV Vhr. 22. szabályának (4) bekezdése szerint a bizonyítékot a 79. és 79a. szabállyal összhangban nyújtják be, és a bizonyításnak lehetőleg a támogató jellegű iratokra és az olyan tárgyi bizonyítékokra kell szorítkoznia, mint például a csomagolóanyagok, címkék, árjegyzékek, katalógusok, számlák, fényképek, újsághirdetések és a KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett írásbeli nyilatkozatok. A KV Vhr. 22. szabályának (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a védjegyre irányuló piacfelmérés, valamint a védjegynek a megfelelő szakmai társulások, egyesületek jegyzékeiben (listáiban) és kiadványaiban történő említése is alkalmas bizonyítási eszköz legyen (a B 1582 579. sz. ügyben 2011. március 14-én hozott határozat és a B 1 316 134. sz. ügyben 2010. június 18-án hozott határozat). Az árjegyzékek és a katalógusok „közvetlenül a féltől származó anyagokra” vonatkozó példák. Egy társaság „éves jelentése és beszámolója” szintén e fejezetcím alá tartozik.


VERSION 1.0

67. oldal DATE 02/01/2014


A KV Vhr. 22. szabályának (4) bekezdését a 79a. szabályával összefüggésben kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy a nem szkennelhető és nem fénymásolható anyagok (például CD-k, fizikai cikkek) kizárólag akkor vehetők figyelembe, ha azokat két példányban nyújtják be, hogy így a másik félnek továbbíthatóak legyenek. A használat igazolására vonatkozó követelmény mindig felveti a benyújtott anyagok bizonyító erejének kérdését. A bizonyítékoknak legalább bizonyos mértékben megbízhatónak kell lenniük. A Hivatal általában úgy tekinti, hogy a harmadik felek által benyújtott anyagok bizonyító ereje nagyobb, mint a védjegyjogosult vagy képviselője által benyújtott anyagoké. A felszólaló által a kinyomtatott belső dokumentumokra vagy feltételezett felmérésekre vagy megrendelésekre történő hivatkozás különösen problematikus. Ha azonban a jogszabályban foglalt előírások – például társasági jogi vagy tőzsdei szabályozások – szerint rendszeresen kell anyagokat készíteni a nagyközönség és/vagy a hatóságok általi használatra, és amennyiben feltételezhető, hogy ezeket az anyagokat bizonyos mértékben hivatalosan ellenőrzik, bizonyító erejük kétségkívül nagyobb, mint a felszólaló által készített hagyományos „személyes” anyagoké (lásd még a „Nyilatkozatok” című 3.3.2.3. pontot). 3.3.2.2. Hivatkozások A felszólaló felhasználhatja a nemzeti hivatalok és bíróságok párhuzamos eljárásai keretében tett megállapításokat. Bár a Hivatalra nézve nem kötelező erejűek a nemzeti hivatalok és bíróságok megállapításai, ezeket a határozatokat figyelembe kell venni és azok befolyásolhatják a Hivatal határozatát. Fontos, hogy a Hivatalnak lehetősége legyen a megfelelő nemzeti szintű határozathoz vezető bizonyíték típusának vizsgálatára. A Hivatal figyelembe veszi az illetékes nemzeti szervnél esetlegesen alkalmazott különböző eljárási és anyagi jogi követelményeket (Az R 1132/2000-4. sz. „VANETTA”-ügyben 2003. augusztus 25-én hozott határozat 16. pontja és az R 0550/1999-3. sz. „DUKE”-ügyben 2000. október 18-án hozott határozat 23. pontja). Előfordulhat, hogy a felszólaló a Hivatalnál korábban lefolytatott eljárásokban használat igazolásaként benyújtott anyagokra kíván hivatkozni (ezt a Törvényszék a fent hivatkozott „ELF”-ügyben megerősítette). A Hivatal ezeket a hivatkozásokat akkor fogadja el, ha a felszólaló egyértelműen azonosítja a hivatkozott anyagot és az eljárást, amelynek keretében benyújtotta azt. Ha a hivatkozás nem azonosítja kellően a releváns anyagot, a Hivatal megköveteli, hogy a felszólaló egyértelműen határozza meg vagy nyújtsa be a hivatkozott anyagot (a B 1080 300. sz. ügyben 2010. november 30-án hozott határozat). A releváns anyag azonosításának feltételeire vonatkozó részletekért lásd ezen Iránymutatás, C. rész: „Felszólalás”, 1. fejezet: „Eljárási kérdések” című részét. A használat igazolása a felszólalót, nem pedig a Hivatalt vagy a bejelentőt terheli. Ezért nem elegendő annak a honlapnak a feltüntetése, ahol a Hivatal további információt találhat, mivel ez nem biztosít a Hivatalnak elegendő információt a használat helyéről, jellegéről, idejéről és mértékéről (a B 260 192. sz. ügyben 2001. október 31-én hozott határozat).

3.3.2.3. Nyilatkozatok Míg a felsorolt bizonyítási eszközök – például csomagolóanyagok, címkék, árjegyzékek, katalógusok, számlák, fényképek és újsághirdetések – nem vetnek fel


VERSION 1.0

68. oldal DATE 02/01/2014


különösebb problémát, a KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett nyilatkozatokat részletesebben is meg kell vizsgálni. A felszólaló nem köteles a korábbi védjegy használatából származó értékesítésekre, bevételekre vonatkozó, eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatot benyújtani. A felszólaló félnek kell megválasztania a korábbi védjegy releváns időszakban történő tényleges használatának alátámasztására általa alkalmasnak tartott bizonyítási módokat (a T-203/02. sz. „VITAFRUIT”-ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 37. pontja). Az elfogadhatóság és a relevancia (bizonyító erő) megkülönböztetése A nyilatkozatok jelentőségéről sok vita folyt. Ebben a tekintetben egyértelműen meg kell különböztetni az említett bizonyítékok elfogadhatóságát és bizonyító erejét. Ami az elfogadhatóságot illeti, a KV Vhr. 22. szabályának (4) bekezdése kifejezetten megemlíti, hogy a KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett írásbeli nyilatkozatok a használat igazolásának elfogadható eszközei. A KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja bizonyítási módokat említ, köztük az eskü alatt tett, vagy a megerősített írásbeli nyilatkozatokat, illetve a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint hasonló hatályú egyéb nyilatkozatokat. Ezért értékelni kell, hogy a benyújtott nyilatkozat a KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett nyilatkozat-e. Az írásbeli nyilatkozat hatályát csak akkor kell a nemzeti jogrendszer jogszabályai szerint vizsgálni, amennyiben az nem eskü alatt tett, vagy nem megerősített nyilatkozat (a T-303/03. sz. „SALVITA”-ügyben 2005. június 7-én hozott ítélet 40. pontja). Ha kétséges, hogy a nyilatkozat eskü alatt tett vagy megerősített nyilatkozat-e, a felszólalónak kell erre vonatkozó bizonyítékot benyújtania. A KVR 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja nem részletezi, hogy ezekhez a nyilatkozatokhoz kiknek az aláírása szükséges, ezért nincs ok azt feltételezni, hogy az eljárás felei által saját kezűleg aláírt nyilatkozatokra nem vonatkozik ez a rendelkezés (a T-86/07. sz., „DEITECH-DEI-tex”-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet 46. pontja). A bizonyító erő tekintetében sem a KVR, sem a KV Vhr. nem támasztja alá azt a következtetést, miszerint a védjegyhasználat igazolására szolgáló bizonyítékok – ideértve a megerősített nyilatkozatokat is – bizonyító erejét valamely tagállam nemzeti jogszabályainak fényében kellene elemezni. Függetlenül a nemzeti jog szerinti helyzettől, az eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatok bizonyító ereje relatív, vagyis azok tartalmát szabadon kell értékelni (a T-214/08. sz. „OUTBURST”-ügyben 2012. március 28-án hozott ítélet 33. pontja). A nyilatkozat bizonyító ereje elsősorban a benne foglalt információ hitelességétől, hihetőségétől függ. Különösen figyelembe kell venni tehát annak személyét, akitől az irat származik, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint azt, hogy helytálló és megbízható-e (a T-303/03. sz. „SALVITA”-ügyben 2005. június 7-én hozott ítélet 42. pontja). Ami az ilyen jellegű bizonyítékok bizonyító erejét illeti, a Hivatal különbséget tesz az érdekelt felek vagy alkalmazottaik által készített nyilatkozatok, valamint a független forrásból származó nyilatkozatok között.


VERSION 1.0

69. oldal DATE 02/01/2014


A jogosult vagy alkalmazottai által tett nyilatkozatok Az érdekelt felek vagy alkalmazottaik által készített nyilatkozatok általában kisebb jelentőséggel bírnak, mint a független bizonyítékok, ugyanis a jogvitában érintett fél észlelését többé vagy kevésbé érinthetik az ügyben felmerülő személyes érdekek (az R 0490/2010-4. sz. „BOTODERM”-ügyben 2011. január 11-én hozott határozat 34. pontja; a B 1086 240. sz. ügyben 2009. október 27-én hozott határozat és a B 1 568 610. sz. ügyben 2010. augusztus 31-én hozott határozat). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen nyilatkozatoknak semmiféle bizonyító erejük nincs (a T-214/08. sz. „OUTBURST”-ügyben 2012. március 28-án hozott ítélet 30. pontja). Az általánosítás kerülendő, mivel az ilyen nyilatkozatok pontos értéke mindig konkrét formájuktól és tartalmuktól függ. A részletes és konkrét információt tartalmazó nyilatkozatok nagyobb bizonyító erővel bírnak, mint a nagyon általános és elvont módon szövegezett nyilatkozatok. A végkimenetel az egyes esetekben előterjesztett bizonyítékok átfogó értékelésétől függ. Általában további anyagokra van szükség a használat bizonyításának megállapításához, mivel az említett nyilatkozatokat úgy kell tekinteni, hogy kevesebb bizonyító erejük van, mint a fizikai bizonyítékoknak (címkék, csomagolóanyagok stb.), vagy a független forrásból származó bizonyítékoknak. Ezért a további benyújtott anyagok bizonyító ereje nagyon fontos. Értékelni kell, hogy az eskü alatt tett írásbeli nyilatkozat tartalmát kellően alátámasztja-e a további anyag (vagy fordítva). Az a tény, hogy az érintett nemzeti hivatal elfogadhat bizonyos gyakorlatot a használat ilyen típusú bizonyítékának értékelése tekintetében, nem jelenti azt, hogy az alkalmazandó a közösségi védjegyekre vonatkozó eljárásokban (a T-303/03. sz. „Salvita”-ügyben 2005. június 7-én hozott ítélet 41. és azt követő pontjai). Ha a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napját követően megváltozik a védjegyjogosult személye, az az új jogosultak nyilatkozatait érvénytelenné teheti, mivel ez utóbbiak általában nem rendelkeznek közvetlen ismeretekkel, amelyek alapján nyilatkozatot tehetnének a védjegy korábbi jogosultja általi használatról (az R 0016/2004-1. sz. „Reporter”-ügyben 2004. június 17-én hozott határozat). Mindazonáltal az átruházás vagy más jogcímen történő öröklés esetén az új jogosult hivatkozhat a jogelődje(i) általi használatra a türelmi időszakon belül. A jogelőd általi használat bizonyítása történhet a jogelőd által és minden egyéb megbízható módon, például üzleti nyilvántartásokból származó információkkal, ha a jogelőd nem elérhető. Harmadik felek nyilatkozatai A független forrásból (például szakértők, szakmai szervezetek, kereskedelmi kamarák, beszállítók, vásárlók vagy a felszólaló üzleti partnerei) származó nyilatkozatok (például felmérések) nagyobb bizonyító erővel rendelkeznek (lásd az R 1595/2008-2. sz. „FINCONSUMO”-ügyben 2011. január 19-én hozott határozat 9. pontjának ii. alpontját; az R 0665/2009-1. sz. „EUROCERT”-ügyben 2010. március 30-án hozott határozat 11. pontját és a B 1 575 615. sz. ügyben 2010. augusztus 12-én hozott határozatot). Ez a gyakorlat összhangban van a Bíróság „Chiemsee”-ítéletében (a C-108/1997. és C-109/1997. sz. egyesített ügyekben 1999. május 4-én hozott ítélet) alkalmazott ítélkezési gyakorlattal, amelyben a Bíróság utalt a védjegy piacon megszerzett megkülönböztető képességét igazoló megfelelő bizonyítékra. Bár a megkülönböztető képesség megszerzése önmagában nem egyezik meg a tényleges használattal, az A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

70. oldal DATE 02/01/2014


előbbi magában foglal olyan elemeket, amelyek bizonyítják a megjelölés használatát a piacon. Következésképpen, ennek analógiájára felhasználható az ezekhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat. A felek saját nyilatkozatai nem minősülnek „harmadik fél bizonyítékának”, míg minden egyéb bizonyíték (például közvélemény-kutatások, kereskedelmi kamarák, szakmai szervezetek vagy szakértők nyilatkozatai) harmadik felektől származik.

3.4.

A bejelentő reakciója

3.4.1.

A bizonyíték továbbítása

A felszólaló által a használatra vonatkozóan benyújtott bizonyíték beérkezését követően a Hivatal a bizonyítékot teljes egészében továbbítja a bejelentőnek. A Hivatal általában két hónapot biztosít a bejelentőnek arra, hogy a használat bizonyítására (és a felszólalásra) válaszul benyújtsa észrevételeit.

3.4.2.

A használat nem elegendő igazolása

A Hivatal azonban azonnal lezárhatja az eljárást, ha a használatot nem igazolták megfelelően, vagy ha a megadott határidőn belül egyáltalán nem nyújtottak be bizonyítékot, és a felszólalás alapját képező korábbi jogok mindegyike érintett. E gyakorlatot az indokolja, hogy így elkerülhető az eljárás folytatása, amikor annak kimenetele már ismert, azaz a felszólalás elutasítása a használat igazolásának hiánya miatt (az eljárás gazdaságosságának és megfelelő ügyintézésének elve). A Hivatal ezt csak olyan esetekben alkalmazza, amelyekben a benyújtott bizonyíték egyértelműen nem elegendő ahhoz, hogy a tényleges használat igazolásának minősüljön. Olyan esetekben, amelyekben a bizonyíték elegendő lehet, azt a Hivatal továbbítja a bejelentőnek, és két hónapot biztosít számára észrevételei benyújtására. A Hivatal nem közölheti a felszólalóval, hogy a bizonyíték kielégítő volta kétséges, sőt, ilyen esetekben nem kérheti fel a felszólalót további bizonyíték benyújtására sem. Ilyen cselekmények ellentétesek lennének a Hivatal pártatlanságával a kontradiktórius eljárásokban (az R 0201/2006-4. sz., „OCB/O.C.B.”-ügyben 2007. augusztus 1-jén hozott határozat 19. pontja).

3.4.3.

A bejelentő reakciójának elmaradása

Ha a bejelentő nem reagál ezen a határidőn belül, a Hivatal a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján hoz határozatot. Az, hogy a bejelentő nem válaszol, nem jelenti azt, hogy elfogadja a benyújtott bizonyítékot a használat elegendő igazolásaként (a T-303/03. sz. „Salvita”-ügyben 2005. június 7-én hozott ítélet 79. pontja).

3.4.4.

A kérelem hivatalos visszavonása

Ha a bejelentő a használat igazolására tett válaszlépésként hivatalosan visszavonja használat igazolása iránti kérelmét, a kérdés a továbbiakban nem releváns. Mivel a bejelentő az, aki elindítja a megfelelő eljárást, logikusan olyan helyzetben van, hogy A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

71. oldal DATE 02/01/2014


kérelmének hivatalos visszavonásával megszüntetheti az eljárásnak ezt a részét (az R 0174/2003-2. sz. „Sonnengarten”-ügyben 2004. április 21-én hozott határozat 23. pontja).

3.5.

A felszólaló további reakciója

A felszólaló jogosult arra, hogy a bejelentő észrevételeire válaszul észrevételeket nyújtson be. Ez különös jelentőséggel bír olyan esetekben, amelyekben a meghozandó határozat részben esetlegesen a bejelentő által előterjesztett érveken alapul, amennyiben a bizonyíték nem igazolja a védjegy használatát. A Fellebbezési Tanács lényeges eljárási hibának tekintette, ha ilyen esetben nem tették lehetővé, hogy a felszólaló megtegye észrevételeit (az R 16/2010-4. sz. COLORPLUS-ügyben 2011. február 28-án hozott határozat 20. pontja). A felszólaló által a védjegy használatára tett észrevételekben megerősített vagy új nyilatkozatok nem vehetők figyelembe, mivel azokat a használat kérvényezett igazolásának benyújtására vonatkozó határidő lejárta után nyújtották be. A további bizonyítékokat azonban figyelembe kell venni, ha új tényezők merülnek fel, még akkor is, ha e bizonyítékokat a határidő lejárta után nyújtották be (a T-334/01. sz. „Hipoviton”ügyben 2004. július 8-án hozott ítélet 56. pontja). Ahogyan az magából a „további” kifejezésből egyértelmű, a „további bizonyítékoknak” kiegészítő anyagnak, nem pedig a fő bizonyítéknak kell lenniük. Ha a határidőn belül nem nyújtottak be a használatra vonatkozó bizonyítékot, vagy ha a benyújtott bizonyíték nyilvánvalóan nem elegendő vagy irreleváns, a felszólaló számára nem biztosítható lehetőség sem arra, hogy első alkalommal a használatra vonatkozó bizonyítékot nyújtson be, sem arra, hogy a bizonyíték fő részét a határidőn kívül nyújtsa be (az R 1924/2010-2 sz., „LITTLE BUDDHA CAFÉ”-ügyben hozott határozat 37. pontja).

3.6.

A használat igazolására vonatkozó eljárás során használt nyelvek

A KV Vhr. 22. szabályának (6) bekezdése szerint, ha az (1), (2) és (3) bekezdés alapján benyújtott bizonyítékokat nem a felszólalási eljárás nyelvén nyújtották be, a Hivatal felszólíthatja a felszólalót, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsa be a bizonyítékoknak az adott nyelven készült fordítását. A Hivatal mérlegelési jogkörrel rendelkezik azt illetően, hogy a felszólalónak be kell-e nyújtania a használat bizonyítékának az eljárás nyelvére lefordított változatát. Mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Hivatal mindkét fél érdekeit figyelembe veszi. Figyelembe kell venni, hogy a felszólaló számára rendkívül költséges és megterhelő lehet a használat benyújtott bizonyítékának az eljárás nyelvére történő lefordítása. Másrészt a bejelentő jogosult arra, hogy tájékoztatást kapjon a benyújtott bizonyíték tartalmáról ahhoz, hogy megvédhesse érdekeit. Feltétlenül szükséges, hogy a bejelentő értékelni tudja a felszólaló által benyújtott használatra vonatkozó bizonyíték tartalmát. Ebben a tekintetben figyelembe kell venni a benyújtott dokumentumok jellegét. Előfordulhat például, hogy úgy ítélik meg, hogy a „szabványos” számlák és csomagolóanyag-minták lefordítása nem szükséges ahhoz, hogy azokat a bejelentő A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

72. oldal DATE 02/01/2014


megértse [a T-132/09. sz. „EPCOS”-ügyben 2010. december 15-én hozott ítélet 51. és azt követő pontjai; az R 1630/2006-2. sz. „DIACOR”-ügyben 2008. április 30-án hozott határozat 46. és azt követő pontjai (fellebbezés alatt a T-258/08. sz. ügyben) és az R 1404/2007-2. sz. „FAY”-ügyben 2008. szeptember 15-én hozott határozat 26. és azt követő pontjai]. Ha a bejelentő kifejezetten kéri a bizonyítékoknak az eljárás nyelvére történő lefordítását, a Hivatal elvileg fordítást kér a felszólalótól. Az erre irányuló kérés azonban elutasítható, ha úgy tűnik, hogy a bejelentő kérése – a benyújtott bizonyítékok magától értetődő jellegére tekintettel – túlzó, vagy akár visszaélésszerű. Ha a Hivatal előírja a bizonyíték fordítását, két hónapot biztosít a felszólaló számára a fordítás benyújtására. Ha a felszólaló által a használatra vonatkozóan benyújtott bizonyíték terjedelmes, a Hivatal kifejezetten felkérheti a felszólalót arra, hogy a benyújtott anyagnak csak azon részeit fordítsa le, amelyeket elegendőnek ítél a védjegy releváns időszak alatti tényleges használatának megállapításához. Általában a felszólalónak kell értékelnie, hogy szükséges-e a benyújtott bizonyíték egészét lefordítani. A bizonyítási eszközöket a Hivatal csak akkor veszi figyelembe, amennyiben azokról fordítás is készült, vagy amennyiben a bizonyítási eszköz szöveges elemeitől függetlenül magától értetődő.

3.7.

Határozathozatal

3.7.1.

A Hivatal hatásköre

A Hivatal elvégzi a használatra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatos saját értékelését. Ez azt jelenti, hogy a benyújtott bizonyítékok bizonyító erejét a bejelentő ezekkel kapcsolatban benyújtott észrevételeitől függetlenül értékeli. A bizonyítékok relevanciájának, helytállóságának, meggyőző erejének és hatékonyságának értékelése a Hivatal, nem pedig a felek mérlegelési és ítélkezési jogkörébe tartozik, és az inter partes eljárásokra irányadó kontradiktórius elv hatályán kívül esik (az R 201/2006-4. sz. „OCB”-ügyben 2007. augusztus 1-jén hozott határozat 19. pontja és az R 823/1999-3. sz. „SIDOL”-ügyben 2000. november 14-én hozott határozat). A bejelentő használat igazolását megállapító nyilatkozatának ezért nincs hatása a Hivatal megállapításaira. A használat igazolása iránti kérelem a bejelentő védekezési jogalapja. Miután azonban a bejelentő hivatkozott a védekezési jogalapra, kizárólag a Hivatal folytathatja le a későbbi eljárást és értékelheti, hogy a felszólaló által benyújtott bizonyítékok elegendő bizonyító erejűnek tekintendők-e. A bejelentőnek azonban lehetősége van arra, hogy hivatalosan visszavonja a használat igazolása iránti kérelmet (lásd a fenti 3.4.4. pontot). Ez nem ellentétes a KVR 76. cikkének (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy az inter partes eljárásokban a Hivatalt a vizsgálat során kötik a felek által előterjesztett tényállások, bizonyítékok és érvek, valamint a kérelem szerinti igények. Azonban, bár a felek által előterjesztett tényállások, bizonyítékok és érvek kötik a Hivatalt, a felek által ezeknek esetlegesen tulajdonított jogi érték nem. Ezért a felek megállapodhatnak arról, hogy mely tényállás igazolása történt meg (vagy nem történt meg), de nem határozhatják meg, hogy ez a tényállás elegendő-e a tényleges használat megállapításához (az R 0201/2006-4. sz. „OCB”-ügyben 2007. augusztus 1-jén hozott határozat 19. pontja és az R 0823/1999-3. sz. „SIDOL”-ügyben 2000. november 14-én


VERSION 1.0

73. oldal DATE 02/01/2014


hozott határozat 20. pontja; továbbá az R 0068/2000-2. sz., „NOVEX PHARMA”ügyben 2001. március 13-án hozott határozat).

3.7.2.

A határozathozatal szükségessége

A lajstromozott védjegy tényleges használatára vonatkozó kötelezettségről nem mindig szükséges határozatot hozni. A használat igazolásának kérdése nem tekintendő olyan előzetes kérdésnek, amelyet mindig elsőként kell megvizsgálni az érdemi határozathozatalkor. Sem a KVR 42. cikkének (2) bekezdése, sem a KV Vhr. 22. szabályának (1) bekezdése nem utal erre. Amikor a bejelentő a korábbi jogok használatának igazolását kéri, a Hivatal azt is megvizsgálja, hogy a használatot igazolták-e és milyen mértékben igazolták a korábbi védjegyek tekintetében, amennyiben ez releváns a kérdéses határozat kimenetelének szempontjából: •

Ha léteznek olyan korábbi jogok, amelyekre nem terjedt ki a használat kötelezettsége, és amelyek az összetéveszthetőségre engednek következtetni, nem szükséges értékelni az egyéb korábbi jogok használatára benyújtott igazolást.

•

Ezen túlmenően, ha azok a megjelölések vagy áruk/szolgáltatások, melyek tekintetében a korábbi védjegyet lajstromozták, nem hasonlóak a támadott védjegyhez, vagy ha a megjelölések között nem merül fel összetéveszthetőség, nem szükséges a korábbi jogokra vonatkozó használat igazolásának kérdését vizsgálni.

3.7.3.

Az előterjesztett bizonyíték átfogó értékelése

Ahogyan a fentiekben részletesebben kifejtésre került (lásd a fenti 2.2. pontot), a Hivatalnak átfogó értékelés keretében kell értékelnie a használat helyére, idejére, mértékére és jellegére vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat. A különböző – elszigetelten vizsgált – releváns tényezők külön-külön történő értékelése nem megfelelő (a T-324/09. sz. „Friboi”-ügyben 2011. február 17-én hozott ítélet 31. pontja). Az összefüggés elve alkalmazandó, ami azt jelenti, hogy egy releváns tényezőre (például az alacsony értékesítési volumenre) vonatkozó, nem meggyőző bizonyítékot ellensúlyozhatja egy másik tényezőre (például hosszú ideig tartó folyamatos használatra) vonatkozó meggyőző bizonyíték. A konkrét ügy minden körülményét egymással összefüggésben kell figyelembe venni annak meghatározásához, hogy a szóban forgó védjegyet ténylegesen használták-e. Az adott körülmények között szerepelhetnek például a szóban forgó áruk/szolgáltatások (például alacsony/magas árú termékek; tömegtermékek, illetve speciális termékek), vagy az adott piac vagy tevékenységi terület sajátos jellemzői. A közvetett/körülményektől függő bizonyítékok – bizonyos feltételek mellett, sőt önmagukban is – szintén alkalmasak lehetnek a tényleges használat igazolására. Mivel a Hivatal nem értékeli a kereskedelmi sikert, még a minimális használat is (a csupán jelképes, szimbolikus vagy belső használat azonban nem) elegendő ahhoz, A Hivatal által végzett vizsgálatra vonatkozó iránymutatás, C. rész, Felszólalás FINAL

VERSION 1.0

74. oldal DATE 02/01/2014


hogy „ténylegesnek” minősüljön, amennyiben igazoltnak tekinthető, hogy az érintett gazdasági szektorban piaci részesedést teremt vagy tart fenn. A határozat közli, hogy milyen bizonyítékokat nyújtottak be. Általában azonban csak a következtetés szempontjából releváns bizonyítékokat említi. Ha a Hivatal a bizonyítékokat meggyőzőnek találja, elegendő, ha csak az adott következtetés levonásához felhasznált bizonyítékokat tünteti fel, indoklással együtt. Ha a felszólalást azért utasítja el, mert a használat igazolása nem volt kielégítő, az összetéveszthetőséggel nem kell foglalkozni.

3.7.4.

Példák

Az alábbi ügyek a Hivatal és a Bíróság (eltérő kimenetelű) határozatai közül mutatnak be néhányat, amelyeknél a benyújtott bizonyítékok átfogó értékelése lényeges volt:

3.7.4.1. Elfogadott tényleges használat Ügyszám

Megjegyzés

A T-324/09. sz. „Friboi”ügyben 2011.02.17-én hozott ítélet

A felszólaló (Fribo Foods Ltd.) nagy árumennyiségekre vonatkozó, az ugyanazon vállalatcsoporthoz (Plushfood Group) tartozó forgalmazó vállalatának (Plushfood Ltd.) címzett több számlát nyújtott be. Nem vitatott, hogy később a forgalmazó vállalat hozta forgalomba a termékeket. A felszólaló továbbá dátumozatlan brosúrákat, egy médiaklipet és három árjegyzéket nyújtott be. A „belső” számlák tekintetében a Törvényszék megállapította, hogy a gyártó–forgalmazó–piac lánc az üzleti tevékenység megszervezésének általános módszere, amely nem tekinthető tisztán belső használatnak. A dátumozatlan brosúrákat más, dátummal ellátott bizonyítékokkal, például számlákkal és árjegyzékekkel együtt kellett vizsgálni, és így azok figyelembe vehetőek voltak. A Törvényszék elfogadta a tényleges használatot, és hangsúlyozta, hogy az átfogó értékelés azt jelenti, hogy valamennyi releváns tényezőt együttvéve kell vizsgálni, nem elszigetelten.

Az R 0872/2010-4. sz. „CERASIL”-ügyben 2011.05.02-án hozott határozat

A felszólaló többek között körülbelül 50, az eljárás nyelvétől eltérő nyelvű számlát nyújtott be. A címzettek nevét, valamint a mennyiségeket eltávolították. A Tanács megállapította, hogy a szokásos információkat (dátum, eladó és vevő neve/címe, érintett termék, fizetett ár) tartalmazó szabványos számlák nem igényelnek fordítást. Annak ellenére, hogy a címzettek nevét és az eladott mennyiségeket eltávolították, a számlák megerősítették, hogy az érintett területen működő vállalatoknak a releváns időszakon belül, kilogrammban számított CERATOSIL termékeket adtak el. A fennmaradó bizonyítékokkal (brosúrák, eskü alatt tett írásbeli nyilatkozat, újságcikkek, fényképek) együtt a Tanács ezt elegendőnek ítélte a tényleges használat igazolásához.

A B 1 477 670. sz. ügyben 2010.11.29-én hozott határozat

A gépjármű-karbantartás, valamint a gépjárművétellel és -eladással foglalkozó vállalkozások irányítása területén tevékenykedő felszólaló számos éves jelentést nyújtott be, amelyek általános áttekintést adtak valamennyi kereskedelmi és pénzügyi tevékenységéről. A Felszólalási Osztály megállapította, hogy a felszólalás tárgyát képező szolgáltatások többsége tekintetében ezek a jelentések önmagukban nem szolgáltak elegendő információval a tényleges használatról. Azonban adott szolgáltatások esetében a kérdéses védjegyet feltüntető hirdetésekkel és reklámokkal együtt a Felszólalási Osztály azt állapította meg, hogy a bizonyítékok összességében elegendő információval szolgáltak e szolgáltatások hatályára, jellegére, időszakára és a felhasználás helyére vonatkozóan.

Az R 0919/2009-4. sz. „GELITE”-ügyben

A fellebbező által benyújtott dokumentumok szerint a védjegyet „műgyantaalapú bevonóanyagokkal (alapbevonatokkal, köztes bevonatokkal és


VERSION 1.0

75. oldal DATE 02/01/2014


2010.11.29-én hozott határozat

fedőbevonatokkal) és ipari lakkokkal” kapcsolatban használták. A csatolt címkékből az derül ki, hogy a védjegyet különféle alap-, primer- és fedőbevonatok tekintetében használták. Ez az információ megegyezik a csatolt árjegyzékekkel. A kapcsolódó műszaki tájékoztató adatlapok szerint ezek az áruk különböző színekben eladásra kínált, műgyanta-alapú korrózióvédő bevonatok. A csatolt számlákból az derül ki, hogy ezeket az árukat különböző németországi vevőknek szállították. Bár az írásbeli nyilatkozatban a 2002–2007 közötti időszakra vonatkozóan közölt forgalmi adatok kifejezetten nem említik Németországot, arra kell következtetni, hogy a forgalom legalább egy részét Németországban bonyolították le. Következésképp úgy tekintendő, hogy a korábbi védjegyet a „lakkok, lakkfestékek, politúrok, festékek; felületek bevonására és javítására szolgáló diszperziók és emulziók” megnevezésű áruk tekintetében használták, mivel e kategóriák esetében további alkategóriák nem hozhatók létre.

Az R 0878/2009-2. sz. „SOLEA”-ügyben 2010.04.20-án hozott határozat

Az ünnepélyes nyilatkozat a védjeggyel ellátott termékek tekintetében magas (100 millió EUR-t meghaladó) értékesítési adatokat említ a 2004 és 2006 közötti időszakban, és internetről származó képeket mellékel a releváns időszakban eladott termékekről [szappan, sampon, (lábra és testre szánt) dezodor, testápolók és tisztálkodási szerek]. Bár az internetről származó információkban 2008-as szerzői jogvédelmi dátum szerepel, a nyilatkozatban foglaltak hitelességét megerősíti a Mannheimi Állami Bíróság ítélete, amelynek másolatára a felszólaló korábban hivatkozott a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességének bizonyításához, és amelyben szerepelt a felszólaló védjegyével ellátott termékek piaci részesedése: ez női arcápoló termékek esetében 6,2%, testápolók esetében 6,3%, tusfürdők és samponok esetében 6,1%, férfi arcápolási és borotválkozási termékek esetében pedig 7,9% volt. Az ítélet megállapítja továbbá azt, hogy a GfK egyik tanulmánya szerint a német állampolgárok egyötöde vásárol évente legalább egy BALEA terméket. Ezenkívül hivatkozik két további tanulmányra, amelyek bizonyítják, hogy a márka jól ismert Németországban. Ennélfogva a védjegy használatát kielégítő módon bizonyították a felszólalás alapját képező termékek tekintetében.

Az R 1752/2008-1. sz. „ULUDAG”-ügyben 2010.03.25-én hozott határozat

A korábbi dán védjegy használatának alátámasztására benyújtott bizonyíték elegendőnek tűnik. A Tanács meggyőződött arról, hogy a benyújtott számla feltünteti a használat helyét és idejét, mivel igazolja, hogy egy dán vállalatnak 2200 karton terméket adtak el a releváns időszakban. A benyújtott címkék azt jelzik, hogy a védjegyet a lajstromozási okiraton ábrázolt alakban tüntették fel az üdítőitalokon. Azt a kérdést illetően, hogy az egyetlen számlából álló igazolás elegendő-e a használat mértéke tekintetében, a Tanács álláspontja szerint a fennmaradó bizonyítékok összefüggésében a számla tartalma alapján levonható az a következtetés, hogy a védjegy dániai használata elegendő és tényleges a „szénsavas víz, gyümölcsízű szénsavas víz és szódavíz” megnevezésű árukkal kapcsolatban.

3.7.4.2. Nem elfogadott tényleges használat Ügyszám

Megjegyzés

A felszólaló benyújtotta a felszólaló ügyvezetést ellátó tagja és 15 lábbeligyártó nyilatkozatát („a felszólaló részére a VOGUE védjegy alatt X éve gyártanak lábbeliket”), a VOGUE lábbeli-modelleket ábrázoló 35 fényképet, benyújtott továbbá üzleteket ábrázoló fényképeket és az általa lábbeligyártók részére kiállított 670 számlát. A Törvényszék megállapította, A T-382/08. sz. „VOGUE”- hogy a nyilatkozatok nem jelentettek elegendő bizonyítékot a használat ügyben 2011.01.18-án mértékére, helyére és idejére vonatkozóan. A számlák a felszólaló részére, nem pedig a végfogyasztók részére történő lábbeliértékesítésre vonatkoztak, hozott ítélet ezért nem voltak alkalmasak a külső használat igazolására. Egyszerű vélelmezések és feltételezések („igen valószínűtlen”, „ésszerűtlen azt gondolni, hogy”, „[…] ami valószínűleg magyarázatot ad a számlák hiányára […]”, „ésszerűen feltételezhető” stb.) nem helyettesíthetik a meggyőző bizonyítékot. Ezért a tényleges használat elutasításra került.


VERSION 1.0

76. oldal DATE 02/01/2014


Az 1359 C. sz. ügyben 2007.09.19-én hozott határozat (megerősítette az R 1764/2007-4. sz. ügyben hozott határozat)

A védjegyjogosult egy egyesült államokbeli székhellyel rendelkező, kizárólag az Egyesült Államokban működő légitársaság. Az a tény, hogy a járatokra az Európai Unióból is lehetett jegyet foglalni az interneten keresztül, nem változtat azon a tényen, hogy a (39. osztályba tartozó) tényleges szállítási szolgáltatásokat kizárólag a releváns területen kívül nyújtották. Ezenfelül az Európai Unión belüli lakcímmel rendelkező utasokról benyújtott listák nem tudták bizonyítani, hogy a járatokra vonatkozó jegyfoglalás valóban Európából történt. Végezetül, a honlap nyelve kizárólag az angol volt, az árakat USA-dollárban adták meg, a releváns telefon- és faxszámok pedig az Egyesült Államokon belülről indítható számok voltak. Ezért a releváns területen történő használat elutasításra került.

Az R 0966/2009-2. sz. „COAST”-ügyben 2010.05.04-én hozott határozat

Nem állnak fenn olyan különleges körülmények, amelyek indokolhatnák azt a megállapítást, miszerint a felszólaló által benyújtott katalógusok – önmagukban vagy a honlapról és magazinokból származó kivonatokkal együtt – igazolják bármely korábbi megjelölés használatának mértékét bármely érintett áru és szolgáltatás tekintetében. Bár a benyújtott bizonyítékok szerint a korábbi megjelölést „férfi és női ruházati cikkekkel” kapcsolatban használták, a felszólaló a tényleges használat igazolásához nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely feltüntette volna e megjelölés használatának kereskedelmi volumenét.

Az R 1076/2009-2. sz. „EURO CERT”-ügyben 2010.06.08-án hozott határozat

Az ítélkezési gyakorlatban megszilárdult gyakorlat szerint még az eskü alatt tett, vagy a hatályos jogszabályok szerint megerősített nyilatkozatokat is független bizonyítékokkal kell alátámasztani. Ebben az esetben a felszólaló vállalatának egyik alkalmazottja által megfogalmazott nyilatkozat a releváns szolgáltatások jellegét körvonalazza, de csak általános megállapításokat tesz a kereskedelmi tevékenységekre vonatkozóan. Nem tartalmaz részletes értékesítési vagy reklámozási adatokat, illetve egyéb olyan adatokat sem, amelyek utalnának a védjegy használatának mértékére. Ezen túlmenően csupán három olyan számla, amelyen a fontos pénzügyi adatokat eltávolították, valamint az ügyféllista aligha tekinthető megerősítő bizonyítéknak. Ezért a korábbi védjegy tényleges használatát nem igazolták.

Az R 1525/2009-4. sz. „OFFICEMATE”-ügyben 2010.09.01-jén hozott határozat

A forgalmi adatokat tartalmazó táblázatok, valamint az értékesítési adatokra vonatkozó elemzési és felülvizsgálati jelentések a fellebbező által összeállított és megrendelt dokumentumok, és ennélfogva kisebb bizonyító erővel rendelkeznek. A benyújtott bizonyítékok egyike sem tünteti fel egyértelműen a korábbi védjegy használatának helyét. A 2003 és 2007 közötti becsült értékesítés (SEK-ban kifejezett) összértékére vonatkozó adatokat tartalmazó táblázatokban, valamint az elemzési és felülvizsgálati jelentésekben nem szerepel az értékesítés helyére vonatkozó információ. Nem hivatkoznak az Európai Unió azon területére, amelyen a korábbi védjegy lajstromozásra került. A számlákon nem szerepel olyan áruértékesítés, amelyet a fellebbező bonyolított le. Ezért a benyújtott bizonyítékok nyilvánvalóan nem elegendőek a korábbi védjegy tényleges használatának igazolásához.

A T-39/01. sz. „HIWATT”ügyben 2002.12.12-én hozott ítélet

A védjegyet három különböző erősítő modellen feltüntető (a használat helyét, idejét vagy mértékét azonban nem szerepeltető) katalógus, a Frankfurti Nemzetközi Kereskedelmi Vásár katalógusa, amelyben szerepel, hogy egy HIWATT Amplification International nevű vállalat kiállított a vásáron (de amelyben nem szerepel a védjegy használata), valamint a HIWATT erősítőket tartalmazó, 1997-es katalógus egy példánya, amelyben a védjegyet különböző erősítő modelleken tüntetik fel (de nem szerepel a használat helye vagy mértéke), nem bizonyult elegendőnek a tényleges használat igazolásához, elsősorban a használat mértékének hiánya miatt.


VERSION 1.0

77. oldal DATE 02/01/2014

A HASZNÁLAT IGAZOLÁSA

Recommend Documents