TOVÁBBKÉPZÔ FÓRUM
A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások G A S T R O U P D AT E , 2 0 0 7 Forrai Gábor
Radiology of pancreas: review from the last year – Gastro Update 2007 CÉLKITÛZÉS – A pancreas radiológiai diagnosztikájának új eredményei kerülnek bemutatásra, az egyes képalkotó módszerek és intervenciók mai helyének ismertetésével. MÓDSZER – A legutolsó év szakirodalmának áttekintése a következô témakörökben: akut pancreatitis, krónikus pancreatitis, autoimmun pancreatitis, térfoglaló folyamatok: carcinoma és egyéb tumorok, PET, a pancreastranszplantáció képalkotó vonatkozásai. EREDMÉNYEK – A pancreas diagnosztikai módszereivel kapcsolatos tapasztalatok világszerte évrôl évre rohamosan gyûlnek. Emiatt az aktuális kivizsgálási algoritmus folyamatos átalakulásban van, új diagnosztikai és terápiás eljárások is belépnek a napi rutinba. Egyesek – akár kéthárom év alatt – teljesen elavulnak, sôt, már hibának is számíthat az alkalmazásuk. Más módszerek kötelezô jelleggel lépnek be a diagnosztikus lépések közé. Ezért is rendkívül fontos a szakirodalom naprakész ismerete.
pancreatitis, pancreastumor, pancreastranszplantáció, ultrahang, CT, MRI, PET
PURPOSE – To demonstrate the recent results in radiological diagnostics of pancreas, and the actual place of the imaging and interventional methods. METHOD – Systematic review of the most recent articles from the last year in the following subjects: acute, chronic and autoimmune pancreatitis, pancreatic cancer and other tumors, PET and special imaging problems in pancreas transplantation. RESULTS – Annually, experience in pancreatic diagnostical methods are accumulating rapidly. Therefore, there is a continuous change in the examination algorithm with new diagnostic and therapeutic modalities making their way into the daily routine. Some of the algorithms become obsolete within a few years and their further application is considered mismanagement. Some other methods become obligatory steps in the diagnostics. These are the reasons why up-to-date knowledge of the literature is mandatory.
pancreatitis, pancreatic cancer, pancreas transplantation, ultrasound, CT, MRI, PET
DR.
FORRAI GÁBOR (levelezési cím/correspondence): Állami Egészségügyi Központ, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály/State Health Center, Department of Radiology; H-1134 Budapest, Róbert Károly krt. 44. E-mail: forrai.gabor@ t-online.hu
Gastro Update munkacsoport évrôl évre áttekinti a gasztroenterológia szakirodalmát, és beszámol újdonságairól. A gasztroenterológiai radiológia folyamatos fejlôdése miatt rendszeresen revideálni kell a vizsgálati algoritmust, a technikai fejlôdés nyomán a protokollok is gyakran
A
256
módosulnak. Ehhez kíván ez az aktuális összeállítás segítséget nyújtani. A hasnyálmirigy radiológiai diagnosztikájáról 2007-ben az alábbi témákban születtek fôbb közlemények: – akut pancreatitis,
Érkezett: 2007. október 5. Elfogadva: 2008. október 16.
– krónikus pancreatitis, – autoimmun pancreatitis, – térfoglaló folyamatok: carcinoma és egyéb tumorok, – pozitronemissziós tomográfia (PET), – a pancreastranszplantáció képalkotó vonatkozásai.
A KU T
PA N C R E A T I T I S
Egy svájci munkacsoport 310 betegen tanulmányozta az akut pancreatitis súlyossága megítélésének különbözô lehetôségeit1. Az 1992-es Atlanta klasszifikációról már több szerzô bebizonyította, hogy alkalmatlan erre. Az akut gyulladás ebben a betegcsoportban 80%-ban közepesnek, 20%-ban súlyosnak, ezen belül 12,7%-ban letálisnak bizonyult. A beteg életkorát fontos prognosztikai faktornak találták. A CT-kritériumok közül a pancreas objektív mérete, a peripancreaticus zsírréteg rendellenességei és a necrosis kiterjedése szintén ideszámítottak. Mindezen tényezôk ellenére összefoglalóan megállapítható, hogy a CT-morfológiai kritériumok önmagukban nem alkalmasak a pancreatitis súlyosság szerinti osztályozására. Kaya és munkatársai prospektív tanulmányukban2 199 beteg bevonásával elemezték a demográfiai adatokat, az etiológiát, az átlagos kórházi ápolási idôt, a klinikai, radiológiai, biokémiai leleteket, a kezelési módokat, a mortalitást és a morbiditást. Az endokrin funkciókat orális glükóztoleranciateszttel mérték. E paraméterek viszonyát, a scoretípusokat (Ranson, Imrie, APACHE II) és a betegség kimenetelét statisztikailag elemezték. A mortalitás és morbiditás megfelelô prediktorának az APACHE II score, az LDH, a base excess és a Balthazar–Ronson-féle CT severity index bizonyultak. Az ERCP-t követô pancreatitis (PEP) 1–40% (prospektív tanulmányokban 4–8%) gyakoriságú szövôdmény. Aziz és munkatársai3 áttekintették a szakirodalmat, és megkíséreltek bizonyítékokkal alátámasztott (evidence-based) megállapításokat tenni a kialakulás kockázati tényezôirôl, az elkerülés lehetséges módjairól, a gyógyszeres prevencióról, a követendô technikáról, a betegkiválasztásról és a szövôdmények markereirôl. A cikkben szereplô táblázatok minden endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát (ERCP) végzô szakember figyelmébe ajánlhatók. Akut pancreatitis kapcsán végzett ERCP-vel fog-
MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261.
lalkozik Cherian és munkatársai cikke4. A beavatkozás hasznos lehet biliaris pancreatitis speciális helyzeteiben, microlithiasis, specifikus Oddi-sphincter-diszfunkciókban, pancreasdivisum, ascariasis és malignitás eseteinek menedzselésében. Diagnosztikus értéke pancreatitisben manapság már elhanyagolható, de rekurrens akut pancreatitisben és lappangó pancreatitisben határozott terápiás haszon mutatható ki. A pancreasvezeték-ruptura stentelése, a benignus folyadékgyülemek intervenciós ellátása is fontos elemei a terápiának. „Groove” (pancreatoduodenalis árok) pancreatitis esete kapcsán tekintik át az irodalmat Balakrishnan és munkatársai5. CT-vel igazolt pancreasfejmegnagyobbodás, hipodenz térfoglalás és duodenumfal-megvastagodás, lumenszûkület hátterében carcinomát gyanítottak, de a biopszia igazolta a gyulladásos folyamatot. Képalkotó szakembereknek is gondolniuk kell erre az entitásra, habár a képi differenciáció nagyon nehéz feladat. A pancreasfej, a processus uncinatus és a duodenum fokális gyulladásos jeleinek együttese esetén lehet felvetni ezt a diagnózist. Gyomorcarcinomát utánzó heterotopiás pancreasállomány akut gyulladása kerül bemutatásra Wilde közleményében6. Az ultrahang, a CT és az endoszkópos megjelenés malignitás gyanúját vetette fel, míg aspirációs finomtû-biopsziával (FNA) gyulladást találtak. Csak a mûtétet követô szövettani feldolgozás igazolta a terime valódi természetét. A jó minôségû MPR-MSCT- (multiplanar rekonstrukciós, sokszeletes CT) és az endoszkópos ultrahang(EUS) képek áttekintése igen tanulságos. Viremouneix és munkatársai7 a natív MR szerepét taglalják akut pancreatitisben, kontrasztos CT-vel összehasonlítva. A kontrasztos CT-hez – mint gold standardhoz – hasonlítva 100%-os érzékenységet, 82,6%-os specificitást, 100%-os pozitív prediktív értéket (PPV) és 21%-os negatív prediktív értéket (NPV) találtak. Ezt ôk viszonylag jó korrelációként értékelik, és a módszert megfelelônek tartják az akut pancreatitis súlyosságának megítélésére. (Megjegyzés: Még a CT alkalmasságát is folyamatosan vitatja az irodalom, nemhogy az MR-ét, így ez az eredmény erôsen megkérdôjelezhetô.)
AUTOIMMUN
PA N C R E A T I T I S
Az utóbbi években egyre inkább közismertté váló autoimmun pancreatitis (AIP) egyik variációs meg-
257
jelenését mutatják be Kobayashi és munkatársa8. Megállapításuk szerint a betegségen belül létezik egy alcsoport, amely körülírt lágyrészképlet-képzôdéssel és a fô pancreasvezeték szûkületével, valamint prominens obliteratív phlebitissel társul a normális ductalis szegmentum területén. Kilenc ilyen beteget mutatnak be, átlagéletkoruk 64 év (39–75). Az ultrahang-, CT-, MR-vizsgálatokkal körülírt pancreasmegvastagodást találtak, specifikus képi jel nélkül. Kitano és munkatársai egy boncolási AIP-esetet közöltek9. A 81 éves férfi beteg elsô vizsgálatai a pancreas diffúz megnagyobbodását, a pancreas- és epevezeték diffúz szûkületét találták, az iránydiagnózis cholangiocarcinoma volt. A krónikus pancreatitis igazolása után stentbehelyezés, obszerváció történt. Több ízben észlelték a Vater-papilla megduzzadását és a szûkületek spontán javulását, szteroidterápia nélkül. Késôbb a pancreas atrofizált, a beteg hét évvel az elsô tünetek fellépése után exitált. A szerzôk felvetik a krónikus és autoimmun pancreatitis sikeres differenciálása esetén alkalmazott különbözô terápiák eltérô hatását a két betegség kimenetelére (szteroid). Takahashi és munkatársai 45, autoimmun pancreatitisben szenvedô beteg (38 férfi, 7 nô, átlagéletkor 64 év) veseérintettségét tanulmányozták10. Közülük nagy arányban, 14 betegnél (35%) találtak képalkotó módszerekkel vesemanifesztációt. Tizenkettôt parenchymás, ötöt extraparenchymás lokalizációban fedeztek fel. A parenchymás eltérések kis corticalis nodulusok, ék alakú vagy diffúz foltos eltérések formájában jelentkeztek. Szteroid hatására regressziót észleltek, e nélkül általában progressziót. A cikk bemutatja a jellegzetes CT- és MRmorfológiát. Az eltérések szövettanilag az eddigi megfigyelések alapján tubulointerstitialis nephritisnek feleltek meg.
K R Ó N I KU S
PA N C R E A T I T I S
Patlas és munkatársai11 pancreasfej-megnagyobbodás eseteinél megfigyelték, hogy a férfi nem, a nagyméretû feji térfoglalás (5,5 cm-nél nagyobb átlagos átmérô) és a pancreas test-farok atrophia hiánya azok a tulajdonságok, amelyek krónikus gyulladásra inkább jellemzôk, mint tumorra. Krónikus pancreatitist mindig figyelembe kell venni differenciáldiagnózisként a körülírt pancreas-térfoglalások észlelésekor, még akkor is, ha nincs gyulladásra utaló klinikai jel.
258
TÉRFOGLALÓ CARCINOMA TUMOROK
F O LY A M A T O K : É S E GY É B
Schima és munkatársai12 nagyon alapos, számos radiológiai képpel illusztrált összefoglalót közöltek a pancreas adenocarcinomájának diagnosztikájáról. Érintik a pseudolaesiók, a gyulladások differenciálásának kérdéseit is. A multidetektoros CT (MDCT) a legmegfelelôbb vizsgálat, az MR segít a differenciálásban. A Mangafodipir kontrasztanyaggal végzett MR-vizsgálat a kis tumorok felfedezésében lehet sikeres. Az alkalmas lokalizációjú, kis tumorok képi vezérelt mintavételéhez a legjobb módszernek az EUS-t tartják, amelynek 98%-os az érzékenysége. Hasonlóan részletes, technikai paramétereket és stádiumbesorolás (staging) -táblázatot is tartalmazó, oktató jellegû cikket közöltek a 64 szeletes CTrôl Brennan és munkatársai13 a Radiographics hasábjain. Bemutatják a korábbi szakirodalomban a kisebb szeletszámú CT-kre alkalmazott protokollokat is. A CT-angiográfiának nagy jelentôséget tulajdonítanak a preoperatív kivizsgálásban. Zamboni és munkatársai14 szintén a multisliceCT-angiográfia (MSCTA) preoperatív szerepét taglalják. Az MDCTA értékét a reszekabilitásra 114 beteg vizsgálatából a következônek találták: 100%os érzékenység, 72%-os specificitás, 89%-os PPV, 100%-os NPV. Különbözô típusú (4–64 detektorsoros) MDCT-készülékek között nem észleltek ezekben az adatokban különbséget. Gyakorlott radiológusok által végzett retrospektív értékeléssel a specificitás 94%-ra, a PPV 98%-ra emelkedett, a másik két paraméter változatlan maradt. Olivié és munkatársai15 a pancreasfej-carcinoma reszekabilitásának megítélésében az MDCT-t 100%-osnak találták, de amennyiben a negatív szövettani széleket vették kritériumnak, a pozitív prediktív érték 83%-ra esett vissza. Egy ezt megelôzô tanulmány (Vargas16) 87%-os prediktív értéket talált. Ha az irreszekabilitás preoperatív diagnosztizálását vizsgáljuk, az irodalmi adatok 96100%-os prediktív értékeket adnak meg. Gusmini és munkatársai17 az endokrin tumorok ábrázolhatóságát jobbnak találták a „pancreas-”, mint az „artériás” kontrasztfázisban. Az artériás fázis idôpontját bolus trackinggel határozták meg, a pancreas- és portalis fázisok 25 és 50 s-mal következtek ez után (45 és 70 s-mal a kontrasztbeadás kezdetétôl számítva). A feldolgozás során nemcsak az abszolút denzitásértékeket mérték, hanem a mirigyállomány-tumor denzitáskülönbség számszerû
Fo r r a i G á b o r : A h a s n y á l m i r i g y r a d i o l ó g i a i v i z s g á l a t a : a k t u a l i t á s o k
adatait is rögzítették. (Megjegyzés: A szerzôk egyenesen feleslegesnek minôsítik az artériás fázist, amelynek elvégzése azonban – például a jó minôségû CT-angiográfiás feldolgozáshoz – egyelôre elengedhetetlennek látszik.) Az endokrin tumorok részletes leírását és legújabb WHO-csoportosítását adja meg Rha közleménye a vonatkozó képalkotó sajátosságok egyidejû ismertetésével18. A cikkben leírtak ismerete egyaránt fontos a különbözô endokrin tumorok egymástól, sôt, az adenocarcinomától való differenciációja miatt is. További ritka endokrin tumorokat, metasztázisokat, a vizsgálattechnika kérdéseit, az EUS, az intraoperatív ultrahang és a PET szerepét is érintik Rockall és Reznek igen részletes, sok radiológiai képpel illusztrált munkájukban19. Okkult malignitás umbilicalis bôrmetasztázisa a szakirodalomból „Sister Mary Joseph’s nodule” (SMJN) néven ismert. A gyakori pancreaseredetre kívánják felhívni a figyelmet Yendluri és munkatársai20, akik a saját esetüket mutatják be a szakirodalomból kigyûjtött, 57, pancreastumorral társult esettel együtt. A kialakulás mechanizmusának a lymphogen disszemináció több különbözô útját jelölik meg. Gomez és munkatársai a cisztikus pancreaslaesiók karakterizálásáról írtak közleményt21. A ciszta méretét (>25 mm) önálló malignitási jelnek tartják, de a társult epeúti tágulatot szintén komoly malignitási prediktorként jellemzik. Wu és munkatársai22 a CT-t B-módú ultrahanggal és EUS-vezérelt finomtû-citológiával kombinálták, amelynek során az aspirált folyadékban és a szérumban carcinoembrionalis antigént (CEA) és CA 19-9-et is meghatároztak. A B-módú ultrahang és a CT érzékenysége cystadenocarcinomára 52,8% és 77,8%, a specificitása 78,9% és 86,7% volt. A cisztafolyadék CEA- és CA19-9-szintjének mérése EUS-vezérelt FNA-val kombinálva 94,4%-os érzékenységûnek bizonyult, ami magasabb, mint a Bultrahang és a CT (P<0,05). A cisztafolyadék CEAés CA19-9-vizsgálatait lényegesen megbízhatóbbaknak találták, mint a szérumét (P<0,05). A szerzôk szerint a báriumos felsô passzázsvizsgálat és az ERCP alacsony érzékenységû és specificitású. Sahani és munkatársai 2006-ban megjelentettek egy közleményt23 a pancreas 3 cm-nél kisebb cisztáival kapcsolatos teendôkrôl. Ennek megállapításait vitatja Goh24, szintén a Radiology hasábjain. Válaszukban a szerzôk hangsúlyozzák, hogy a beteg kora és a laesiók morfológiája alapján kell el-
MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261.
dönteni a hozzáállást. Megerôsítik, hogy a morfológiailag benignus kis ciszták java része jóindulatú, illetve nagyon lassan növô, borderline tumor. Potenciálisan malignusak a neuroendokrin tumorok, a mucinosus cisztikus neoplasiák (MCN) és az intraductalis mucinosus neoplasiák (IPMN). A két utóbbi tumor az epithelialis dysplasia mértéke alapján az alábbi módon csoportosítható: benignus adenoma, borderline neoplasma, carcinoma in situ, invazív carcinoma. Mivel a kis IPMN-ek és MCN-ek nagy arányban benignusak, és a carcinomairányú transzformáció sok évig tart, továbbra is elegendônek tartják a követést. Multiplex serosus cystadenomák diagnosztikájáról szóló cikkükben Leonard és munkatársai25 egy – nem Hippel–Lindau-betegséggel összefüggô – saját esetük kapcsán leírják a differenciáldiagnosztika menetét. Ebben felidézik, hogy nemrégiben Sperti és munkatársai26 a PET-vizsgálat érzékenységét 94%-nak, specificitását 95%-nak találták a cisztikus pancreaslaesiók malignitásának megítélésében. A serosus cystadenomák malignizálódásának esélye az irodalom szerint 3% alatti. A szerzôk a negatív PET és a teljesen benignus morfológia mellett a laesio nagy kiterjedése ellenére is megelégedtek a konzervatív megközelítéssel: csupán követték a beteget. Van Rijn és munkatársai27 ismertetik egy cisztikus fibrosis talaján kialakult pancreascystosis esetét – képalkotó sajátosságok (ultrahang, CT, MR) bemutatásával. Vullierme és munkatársai28 IPMN-ek reszekabilitásának meghatározásában a CT-t 100%-os pozitív prediktív értékûnek találták, míg az artériás érintettség felülbecsülése miatt az irreszekabilitás meghatározása 17%-ban helytelennek bizonyult. Öszszességében a CT pontosságát 94%-ban adják meg. A fali nodulusok, illetve az infiltratív szövetszaporulat kimutatása az in situ és invazív karakter differenciálásának az alapja. Fali nodulust 93%-ban in situ eseteknél, infiltratív szövetszaporulatot 90%ban invazív szövettanú daganatoknál észleltek. Így a CT-t megfelelônek találták az in situ és az invazív karakter elkülönítésére is. Jayanthi és munkatársai29 a pancreas lymphomájának diagnosztikájáról szólva megállapítják, hogy a jellegtelen, rosszul határolt, infiltratív jellegû szövetszaporulatok diagnózisa egyedül képalkotó módszerekkel nem állítható fel, viszont a terápia megtervezéséhez feltétlenül szükséges a folyamat természetének preoperatív ismerete. Közölt esetükben nem mûtét, hanem kemoterápiás kezelés
259
történt, miután vékonytû-citológiai mintavétellel és a klinikai adatokkal való összevetéssel tisztázták, hogy nem adenocarcinomáról van szó.
POZITRONEMISSZIÓS TOMOGRÁFIA
Az európai gyakorlattal ellentétben, Kelet-Ázsiában a PET-et sok alkalommal használták szûrésre. Ennek során gyakran találtak tumorokat, bár a stádiumokról nem áll rendelkezésre információ. Ono és munkatársai30 3426, negatív daganatos anamnézisû személyen meghatározták a különbözô carcinomák felfedezési arányát teljestest-PET-tel. Malignitásra gyanús folyamatot 65 esetben (1,96%) találtak az alábbi szervekben: colon 14; pajzsmirigy 10; gyomor hét; tüdô öt; máj három; emlô kettô; vese, epehólyag, nyelôcsô, pancreas, retroperitoneum egyegy. Ezek közül 46 elváltozás valós pozitívnak igazolódott. Tizenkilenc álnegatív esetet találtak (0,6%). A talált stádiumok: 0. stádium – öt, I. stádium – 17, II. stádium – 10, III. stádium – hét, IV. stádium – hat. Calculli31 a PET-tel kiegészített MDCT szerepét helyezi el a pancreas korszerû ellátásában. A CT-t gold standardnak tartják, a PET a recidíva kimutatásában és a neoadjuváns terápia monitorizálásában jelentôs. Az MR a kis májmetasztázisok felfedezésében, az EUS a kis tumorok ábrázolásában összességében az esetek 10%-ában kiegészíti a MDCT-t. Egy nemrég megjelent, 17 tanulmányt összefoglaló metaanalízisre (Orlando és munkatársai32) is hivatkoznak, amelyben számszerûsítik a PET-CT önálló érzékenységét (71–100%) és specificitását (53–100%) a pancreascarcinoma felfedezésére vonatkoztatva. Sperti és munkatársai33 a malignus-benignus IPMN-ek elkülönítésében, így a sebészi beavatkozás indikációjának alátámasztásában, illetve a követés melletti döntés elôkészítésében lényegesen jobbnak találták a PET-et a hagyományos (CT-MR) technikáknál. Neuroendokrin tumorok eseteiben hasonlították össze a 68Ga-DOTATOC PET és az Octreoscan (DTPAOC SPECT) teljesítôképességét Buchmann és munkatársai34. A tüdô és a csontozat szekunder érintettségének meghatározásában a PET jobbnak
260
bizonyult, de a máj és az agy érintettségét hasonló arányban mutatta ki mindkét eljárás. A nyirokcsomók, a pancreas és a gastrointestinum megítélésében sem észleltek különbséget. Nakayo és munkatársai35 a PET szerepét elemezték autoimmun pancreatitisben és extrapancreaticus autoimmun laesiókban. Mind a hat AIP-betegnél intenzív FDG- (fluoro-deoxiglükóz) felvételt tapasztaltak. Kórosan magas FDG-felvételt tapasztaltak az alábbi extrapancreaticus esetekben: sclerotizáló sialadenitis (n=5), lymphadenopathia (n=5), retroperitonealis fibrosis (n=2), interstitialis nephritis (n=2), sclerotizáló cholecystitis (n=1). A kóros FDG-felvétel szteroidkezelés után megszûnt a nyálmirigyekben (n=4), a nyirokcsomókban (n=4), a retroperitoneumban (n=2), a vesékben (n=1) és az epehólyagban (n=1). A spontán remisszióba kerülô betegnél a nyálmirigy és a nyirokcsomók abnormális FDG-felvétele megmaradt.
TRANSZPLANTÁCIÓ Az allograft pancreastranszplantáció vascularis komplikációinak megítélését nagy felbontású kontrasztos MR-angiográfiával vizsgálták Hagspiel és munkatársai36. A transzplantátum diszfunkciója miatt elvégzett, 13 vizsgálatból tíznél vascularis szövôdményt vagy kilökôdésre utaló jeleket találtak, csupán három vizsgálat mutatott normális leletet. Az artériás és a vénás oldal anatómiáját egyaránt jól lehetett ábrázolni. Az artériás oldalon az MRA-val egy esetben becsülték felül a stenosist, két esetben alulbecslés történt. A többi (61) vascularis szegmens megítélése megegyezett a hagyományos angiográfiával kapottal és a mûtéti lelettel. A vénás oldalon egy alulbecslést találtak. A lépartérián két szûkületet becsültek alul. A transzplantátum intraparenchymás ágai 13-ból 11 esetben ábrázolhatóak voltak. A szerzôk mindezek alapján nagyon ajánlják ezt a módszert a fenti indikációban. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki a Gastro Update Alapítványnak, Metzger Péternek, Papp Jánosnak és Asztalos Imrének.
Fo r r a i G á b o r : A h a s n y á l m i r i g y r a d i o l ó g i a i v i z s g á l a t a : a k t u a l i t á s o k
Irodalom 1. Knoepfli AS, Kinkel K, Berney T, et al. Prospective study of 310 patients: can early CT predict the severity of acute pancreatitis? Abdom Imaging 2007;32:111-5. 2. Kaya E, Dervisoglu A, Polat C. Evaluation of diagnostic findings and scoring systems in outcome prediction in acute pancreatitis. World J Gastroenterol 2007;13(22):3090-4. 3. Abdel Aziz AM, Lehman GA. Pancreatitis after endoscopic retrograde cholangio-pancreatography. World J Gastroenterol 2007;13(19):2655-68. 4. Cherian JV, Varghese Selvaraj J, Natrayan R, Venkataraman J. ERCP in acute pancreatitis. Hepatobiliary Pancreat Dis Int 2007;6:233-40. 5. Balakrishnan V, Chatni S, Radhakrishnan L. Groove pancreatitis: A case report and review of literature JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(5):592-7. 6. Wildea GE, Gakhala M, Sartipa KA, et al. Pancreatitis in initially occult gastric heterotopic pancreas. Clinical Imaging 2007;31:356-9. 7. Viremouneix L, Monneuse O, Gautier G. Prospective evaluation of nonenhanced MR imaging in acute pancreatitis. J Magn Reson Imaging 2007;26(2):331-8. 8. Kobayashi G, Fujita N, Noda Y, et al. Lymphoplasmacytic sclerosing pancreatitis forming a localized mass: a variant form of autoimmune pancreatitis. J Gastroenterol 2007;42: 650-6. 9. Kitano Y, Matsumoto K, Chisaka K. An autopsy case of autoimmune pancreatitis JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(5): 621-7. 10. Takahashi N, Kawashima A, Fletcher JG, et al. Renal involvement in patients with autoimmune pancreatitis: CT and MR imaging findings. Radiology 242(3):791-801. 11. Patlas M, Deitel W, Taylor B. Focal chronic pancreatitis mimicking pancreatic head carcinoma: are there suggestive features on ultrasound? Can Assoc Radiol J 2007;58(1):1521. 12. Schima W, Ba-Ssalamah A, Kölblinger C, et al. Pancreatic adenocarcinoma. Eur Radiol 2007;17:638-49. 13. Brennan DD, Zamboni GA, Raptopoulos VD, Kruskal JB. Comprehensive preoperative assessment of pancreatic adenocarcinoma with 64-section volumetric CT. RadioGraphics 2007;27:1653-66. 14. Zamboni GA, Kruskal JB, Vollmer CM. Pancreatic adenocarcinoma: value of multidetector CT angiography in preoperative evaluation. Radiology 2007;245(3):770-78. 15. Olivié D, Lepanto L, Billiard JS. Predicting resectability of pancreatic head cancer with multi-detector CT. Surgical and pathologic correlation JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(6): 753-8. 16. Vargas R, Nino-Murcia M, Trueblood W, Jeffrey RB Jr. MDCT in pancreatic adenocarcinoma: prediction of vascular invasion and resectability using a multiphasic technique with curved planar reformations. AJR Am J Roentgenol 2004;182:41925. 17. Gusmini S, Nicoletti R, Martinenghi C, et al. Arterial vs pancreatic phase: which is the best choice in the evaluation of pancreatic endocrine tumours with multidetector computed tomography (MDCT)? Radiol Med 2007;112:999-1012. 18. Rha SE, Jung SE, Lee KH, et al. CT and MR imaging findings of endocrine tumor of the pancreas according to WHO classification. European Journal of Radiology 2007;62:371-7.
MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(7–8):256–261.
19. Rockall AG, Reznek RH. Imaging of neuroendocrine tumours (CT/MR/US). Best Practice & Research Clinical Endocrinology & Metabolism 2007;21(1):43-68. 20. Yendluri V, Centeno B, Springett GM. Pancreatic cancer presenting as a sister Mary Joseph’s Nodule case report and update of the literature. Pancreas 2007;34:161-4. 21. Gomez D, Rahman SH, Wong LF, et al. Predictors of malignant potential of cystic lesions of the pancreas. Eur J Surg Oncol 2007. [Epub ahead of print] 22. Hong Wu, Nan-Sheng Cheng, Yan-Ge Zhang, Hong-Zhi Luo, et al. Improved early diagnosis of cystadenocarcinoma of the pancreas. Hepatobiliary Pancreat Dis Int 2007;6:87-91. 23. Sahani DV, Saokar A, Hahn PF, Brugge WR, et al. Pancreatic cysts 3 cm or smaller: how aggressive should treatment be? Radiology 2006;238:912-19. 24. Goh BKP. Pancreatic cysts 3 cm or smaller. (Letters to the editor.) Radiology 2007;243(2):607-8. 25. Leonard D, Baulieux J, Rode A. Multiple synchronous serous cystadenomas of the pancreas: uncommon CT and MRI findings. J Hepatobiliary Pancreat Surg 2007;14:600-3. 26. Sperti C, Pasquali C, Chierichetti F, et al. Value of 18fluorodeoxyglucose positron emission tomography in the management of patients with cystic tumors of the pancreas. Ann Surg 2001;234:675-80. 27. Van Rijn RR, Schilte PPM, Wiarda BM, et al. Case 113: Pancreatic Cystosis. Radiology 2007;243:598-602. 28. Vullierme MP, Giraud-Cohen M, Hammel P, et al. Malignant intraductal papillary mucinous neoplasm of the pancreas: in situ versus invasive carcinoma – surgical resectability. Radiology 2007;245(2):483-90. 29. Jayanthi V, Randhir J, Rajesh N. Problems in diagnosing lymphoma of the pancreas with computed tomography. A case report. J Gastrointestin Liver Dis 2007;16(1):101-3. 30. Ono K, Ochiai R, Yoshida T, et al. The detection rates and tumor clinical/pathological stages of whole-body FDG-PET cancer screening. Ann Lucia Calculli, Raffaele Pezzilli, Riccardo Casadei. Nucl Med 2007;21(1):65-72. 31. Calculli L, Pezzilli R, Casadei R, et al. The imaging of pancreatic exocrine solid tumors: The role of computed tomography and positron emission tomography, JOP. J Pancreas (Online) 2007;8(1Suppl.):77-84. 32. Orlando LA, Kulasingam Si, Matchar DB. Metaanalysis: the detection of pancreatic malignancy with positron emission tomography. Aliment Pharmacol Ther 2004;20:1063-70. 33. Sperti C, Bissoli S, Pasquali C, et al. 18-fluorodeoxyglucose positron emission tomography enhances computed tomography diagnosis of malignant intraductal papillary mucinous neoplasms of the pancreas. Ann Surg 2007;246(6):932-9. 34. Buchmann I, Henze M, Engelbrecht S. Comparison of 68GaDOTATOC PET and 111In-DTPAOC (Octreoscan) SPECT in patients with neuroendocrine tumours. Eur J Nucl Med Mol Imaging 2007;34:1617-26. 35. Nakajo M, Jinnouchi S, Fukukura Y, et al. The efficacy of whole-body FDG-PET or PET/CT for autoimmune pancreatitis and associated extrapancreatic autoimmune lesions. Eur J Nucl Med Mol Imaging 2007;34:2088-95. 36. Hagspiel KD, Nandalur K, Pruett TL, et al. Evaluation of vascular complications of pancreas transplantation with highspatial-resolution contrast enhanced MR angiography. Radiology 2007;242(2):590-599.
261
