A HALLGATÓK INTÉZMÉNYI MENEDZSELÉSE

ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉRTÉKELÉSEK

A HALLGATÓK INTÉZMÉNYI MENEDZSELÉSE

A magyar egyetemi hallgatók általánosan elégedettek azzal, miként segíti őket az intézmény. Elsősorban a legközvetlenebbül érzékelhető támogatásról, az oktatói segítőkészségről nyilatkoznak pozitívan a diákok. Szignifikánsan gyengébb értékelést kapnak azonban az egyetemek, ha az intézmények szerepét konkrétan az egyetem alatti munkához jutás, illetve végzés utáni elhelyezkedés elősegítésében ítélik meg. Kollegialitás és karriermenedzselés – eltérő történelmi korok, különböző felsőoktatási funkciók kulcsszavai. Mégis, olyan alapértékeket fejeznek ki, amelyek érvényesülését joggal várjuk el a mai egyetemtől, hiszen a hagyomány és a korszerűség egymás mellett, egymást erősítve van jelen megvalósulásukban. A kollegialitás eszméje és gyakorlata egyidős az európai egyetem létrejöttével s ma is elmondható, hogy az egyetemen az oktató-diák együttműködés lényegesen különbözik az alá-fölé rendeltségen alapuló tanár-tanuló viszonytól. Az egyetemi oktató – és egyben maga az intézmény is – a diploma megszerzése felé haladó hallgatót szakmai partnernek tekinti, az átlagnál tehetségesebb, szorgalmasabb diákban pedig leendő kollégáját látja. A hallgatói évek alatt új, magasabb szintű, tudományos ismeretek, illetve szakmai jártasság megszerzését kínálják az egyetemek, és az ezeken alapuló követelmények teljesítését várják el. A szakmai elmélyedés nem csupán a vizsgákra történő felkészülést jelenti: önképzéssel még több ismeretet és gyakorlatot lehet megszerezni, sőt, az évek során egyre inkább saját (vagy a hallgatótársakkal, illetve az oktatókkal közös) kutatási eredmények elérésére, bemutatására is lehetőség nyílik. Ezekben az időkben alakulhatnak ki azok a szakmai kapcsolatok, amelyek a későbbi előrejutást, a karrierépítést szolgálják. Ezért sem mindegy tehát, hogy a hallgatók számára ebből a szempontból mennyire nyújt kedvező feltételeket, légkört az adott egyetem, mennyire „menedzselik” őket tanáraik. A kollegialitás tehát nem a karrierépítés ellentéte, hanem éppen az a forma, amely az ismeretszerzés folyamatában a leghatékonyabban biztosítja a diplomás pályákon való érvényesülés megalapozását. A hallgatói évek minőségét, hangulatát pedig alapvetően meghatározza, hogy az egyetemen tanulók és tanítók, kutatók kapcsolata otthonossá teszi-e az intézményt. Természetesen a tömegképzés korában fizikai korlátai vannak az elmélyült oktatóhallgató kapcsolatnak, legalábbis a képzés első időszakában. Ezért is fontos, hogy az egyetem intézményesítse a hallgatók karrierépítésének és -követésének segítését. Felmérésünkben ezért hangsúlyozottan szerepeltettük ezeknek a formáknak a hatékonyságát feltáró kérdéseket. A személyes és intézményes viszonyulások szétválasztása informatívnak bizonyult: kiderült, hogy szignifikáns különbség van a magyar egyetemi oktatók személyes habitu110

Egyetemek mérlegen

A hallgatók intézményi menedzselése

sán, segítőkészségén alapuló kollegialitás és az intézményes megoldásokat igénylő karriermenedzselés megítélése között – az előbbi javára. Ebből a szempontból a hallgatók szakterületenként és intézményenként is eltérően ítélték meg oktatási intézményüket. Elmondható, hogy általában viszonylag elégedetten nyilatkoznak az egyéni érdeklődésük kielégítését szolgáló lehetőségekről, illetve arról, hogy egyetemi éveik alatt mekkora segítséget kapnak oktatóiktól. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a különböző szempontú értékelésekkor legtöbbször 3,5 körüli átlagosztályzattal találkozunk. A legpozitívabban éppen az emberi tényezőről, vagyis az oktatók hozzáállásáról vélekednek a megkérdezett diákok: a hallgatók több mint fele (54,5%) „elégedett” vagy „nagyon elégedett” azzal, ahogy a tanárok segítik a szakmai előrejutást, a munkájukat. Viszonylag kevesen (15,6%) értékelik ebből a szempontból egyértelműen negatívan az oktató-hallgató viszonyt. Ehhez hasonló értékekkel találkozunk a szakmai érdeklődés kielégítése és a konferenciákon való részvételi lehetőségek megítélése esetében is. Ugyan még mindig viszonylag pozitív a kép, de az előbbiekhez képest már érezhetően kritikusabbak a hallgatók az önképzési lehetőségek és a kutatásokba való bekapcsolódási lehetőségek megítélésével kapcsolatban: előbbi esetben csak 43,3%, utóbbinál pedig 40,9% volt a nagyrészt vagy teljesen elégedettek aránya. Számottevő elégedetlenség tapasztalható viszont a karrierépítés, illetve az egzisztenciális szempontból bizonyos értelemben közvetlenebbül mérhető tényezők vonatkozásában. A hallgatók kevesebb, mint egyharmada (29,0%) vélekedik pozitívan arról, hogy intézményük milyen segítséget ad számukra a diplomaszerzés utáni elhelyezkedésben. Még ennél is kisebb azonban azoknak az aránya (22,2%), akik elégedettek a képzés alatti munkalehetőségeket illetően. (Az utóbbi két kérdésnél magas volt a nem válaszok aránya [22,1% és 16,4%]. Ennek nagyrészt az az oka, hogy többen – főként az alsóbb évesek – még nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal, információval ezen a téren.) Vagyis csak kevés diák érzi, tapasztalja azt, hogy az oktatók meglévő jó szándékán, segítőkészségén túl tanáraik vagy általában intézményük érdemben is tudná javítani elhelyezkedési esélyeiket. Milyen motívumai, előzményei lehetnek ezeknek a viszonylag negatív vélekedéseknek? Az okok vélhetően részben túlmutatnak az egyetem belső működésén: hiszen a munka világában sokkal korlátozottabbak az oktatási intézmények lehetőségei. A rosszabb értékelés visszatükrözheti azt is, hogy a hallgatók esetleg a pénzkereseti lehetőséget jelentő diákmunkák rendszerét nem tartják elégségesnek, valamint azt is, hogy az egyetemi szféra és a munkaerőpiac között nem működnek kellően hatékonyan (intézményesülten) olyan kapcsolatok, amelyek a diplomások számára közvetlenül hasznosuló, világos karrierutakat kínálnának. A vélekedések mögött azonban nem kifejezetten az egyetemisták rossz munkaerő-piaci kilátásai húzódnak meg, hiszen a hivatalos statisztikák, a szociológiai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a diplomások elhelyezkedési lehetőségei a legjobbak. A felsőoktatási hallgatók elvárásai azonban magasabbak, így a munkaerőpiacon meglévő általános bizonytalanságot negatívabban értékelik és kivetítik képzőintézményeikre is. A tanulmányi idő alatti munkalehetőségek megítélését szintén befolyásolják az általános megélhetési problémák, illetve, hogy a fiatalok munkaerő-piaci menedzselésének általában sincsenek kiépült és elegendően széleskörű strukturális megoldásai – talán éppen ezért is igényelnék a hozzájuk „legközelebb” eső intézménytől a segítséget. Egyetemek mérlegen

111


A szakmai önképzés, az előrejutás segítése (elégedettség az egyes tényezőkkel 1-től 5-ig skálán) 4 3,5

3,47

3,35

3

3,52

3,43

3,33 3,01

2,5

2,71

2 1,5 1 0,5 0 si

pzé

é önk

ek

gíté

g ősé

et leh

a

km sza

se

dé

klő

de i ér

ielé sk

ciá

ren

fe kon

te

zvé

s n ré

ség

ge

eg

ks

ató okt

és ítők

zés vég

se dés

ke

yez

hel i el

n

utá

se

gíté

zsé

ető

h li le

ku

e

ab

okb

s tatá

dá

oló

cs kap

e ség

ető

h s le

zés

kép

a

i latt

nka

mu

gek

ősé

et leh

Különbségek az egyes évfolyamok hallgatóinak véleménye között Az általános tanulságok megfogalmazása során is utaltunk arra, hogy a szakmai önképzés, a karrierépítés, a munkához jutás terén eltérő tapasztalatokkal, illetve elképzelésekkel-várakozásokkal rendelkeznek az egyetemi tanulmányaik kezdetén járók és a diplomamunkájuk megvédésére készülő végzősök. De legalább ennyire nyilvánvaló, hogy a különböző szakterületek eltérő képzési sajátosságai megmutatkoznak az intézmények hallgatói menedzselése terén is. Szembetűnő, hogy az első és másodéves hallgatók több szempontból is pozitívabban tekintenek egyetemükre a felsőbb évfolyamra járó társaiknál. A fiatalabb hallgatók körében mind az önképzési lehetőségek, mind az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése terén nagyobb az elégedettek aránya (előbbi esetében majdnem minden második megkérdezett „jó” vagy „jeles” osztályzatot adott intézményének). Ez nem is meglepő, hiszen a középiskolai évekhez képest az egyetem általában összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőséget kínál az egyéni szakmai motivációk kielégítésére. Az ezzel kapcsolatos pozitív véleményekben így nyilvánvalóan tetten érhetőek a kezdeti hallgatói időszak újszerű benyomásai is. Nem ennyire egyértelmű azonban, hogy az alsóbb évfolyamok hallgatói miért ítélik meg sokkal pozitívabban intézményük szerepét saját elhelyezkedésük tekintetében. A diákok közel fele (49,5%) úgy véli, hogy az egyetem nagyon sokat segít az ott végzettek munkához jutásában, ezzel szemben viszont a végzős hallgatóknak csak alig több mint egynegyede (27,6%) elégedett az intézményi „menedzseléssel”. Hasonlóak a különbségek a képzés alatti munkalehetőségek biztosításának 112

Egyetemek mérlegen


megítélésében is, ám itt már az első- és másodéves hallgatók között is egyértelműen kisebbségben (30,6%) vannak az elégedettek (a felsőbb éveseknél ez az arány mindössze 17,7%). Talán éppen ez utóbbi adat segít megérteni a jelenséget: valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az alig fél-egy éve egyetemre járó diákok pozitív vélekedései nem elsősorban megalapozott információkon, tényleges munkaerőpiaci tapasztalatokon alapulnak, hanem inkább a képző intézménnyel szembeni pozitív várakozásokon. Hiszen amikor a képzési időszak alatti konkrét munkalehetőségekről, hosszabb-rövidebb ideig tartó pénzkereső tevékenységekről, diákmunkákról nyilatkoznak ugyanezek a hallgatók, lényegesen kritikusabbak. A magasabb évfolyamokon tanulók nemcsak tapasztaltabbak ezen a téren, hanem egyúttal valószínűleg számot is vetnek a – korábban már jelzett – realitásokkal. A hallgatók szakmai előrejutásának segítése a fővárosi és a vidéki intézményekben Sokan gondolhatják úgy, hogy a karrierépítés, a későbbi elhelyezkedés szempontjából előnyösebb Budapesten, tehát az ország gazdasági-társadalmi és tudományos központjában lévő egyetemekre járni (persze ha egyáltalán van ilyen választási lehetősége az adott szakterületen valakinek). A megkérdezett diákok véleménye alapján azonban azt mondhatjuk, hogy általában az intézmény székhelye szerinti bontásban nem találunk érdemi különbségeket a hallgatók véleményalkotásában. Csupán néhány esetben mutathatók ki kisebb eltérések a fővárosi egyetemek javára. Az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése terén például a fővárosban valamivel magasabb a nagyrészt vagy teljesen pozitívan nyilatkozók aránya (55,8%), mint a vidéken tanulók között, legyen az akár megyeszékhely (49,6%), akár kisebb város (48,7%). Érdekesség, hogy sok mutató vonatkozásában a megyeszékhelyek nemcsak a fővárosiaknál szerepelnek némileg rosszabbul, hanem a kisebb városok felsőoktatási intézményeinél is. Amíg a kutatásokba való bekapcsolódás lehetőségét a fővárosi és a kisebb városi intézmények hallgatói szinte teljesen ugyanúgy értékelték (az elégedettek aránya a fővárosiaknál 51,5%, a kisebb városoknál 51,2%), addig a megyeszékhelyek esetében ez az arány csak 42,0%. A diplomaszerzést követő elhelyezkedés segítéséről és a képzés alatti munkalehetőségek biztosításáról is hasonló válaszokat kaptunk a megkérdezett diákoktól. Összességében azonban elmondható, hogy az intézményi menedzselésről való vélekedés nagyon hasonló képet mutat a fővárosi és a vidéki intézmények hallgatói körében. Különböző szakterületek – a hallgatói karrierépítés eltérő formái A szakmai karrierépítéssel kapcsolatban megfogalmazódó igényeket, elvárásokat, illetve a karrierépítési technikákat és lehetőségeket nagymértékben meghatározhatják a szakterületek sajátosságai. Nem meglepő ezért, ha a hallgatói menedzselés kérdéskörét az egyes képzési szakterületekhez tartozó intézmények diákjai más-más módon látják. Egyetemek mérlegen

113


A legpozitívabban a műszaki egyetemisták vélekednek intézményükről, például itt a legmagasabb a nagyrészt vagy teljes mértékben elégedettek aránya az önképzési lehetőségek (55,9%) és a konferencián való részvételi lehetőségek (56,2%) tekintetében. A mérnöknek készülők emellett az oktatók segítőkészségéről is alapvetően pozitívan nyilatkoznak (61,5%). Összességében elmondható, hogy az ő esetükben szinte minden vonatkozásban többségben vannak az intézményükről „jó” vagy „kiváló” értékelést adó hallgatók. Az pedig, hogy a végzés utáni elhelyezkedés segítésével a többi szakterülethez képest sokkal jobban meg vannak elégedve a diákok (55,6%), egyértelműen jelzi a képző intézmények és a munkaerő-piaci szereplők között kialakult hatékony együttműködési formák (ösztöndíjak, tanulmányi szerződések, ipari-fejlesztési kutatásokban való részvétel stb.) meglétét. Tulajdonképpen csak a képzés alatti munkalehetőségek értékelésekor tapasztaltunk elégedetlenséget, hiszen itt a válaszadó hallgatók alig több mint egyharmada (34,5%) adott jó vagy kiváló osztályzatot – bár meg kell jegyezni, hogy a többi szakterülettel összehasonlítva ezen a téren még mindig itt a legkevésbé rossz a helyzet. A műszaki karokra járók után az orvos egyetemisták a legelégedettebbek. Az orvostudományi egyetemeken a válaszadók többsége megfelelőnek ítéli az önképzési lehetőségeket (55,3%), azon belül pedig különösen a kutatásokba való bekapcsolódási formákat (65,1%), de a konferencián való részvételi lehetőségekkel is viszonylag sokan elégedettek (55,2%). A közgazdaságtudományi, a természettudományi és az agrártudományi intézmények hallgatóinak véleménye – az adott szakterületen belül – igen vegyes képet mutat, vagyis az önképzés és a karrierépítés intézményi lehetőségeiről bizonyos szempontból viszonylag pozitívan, más esetben viszont egyértelműen negatívan vélekednek az adott szakterületek hallgatói. Ha viszont a jogászhallgatókat nézzük, már sokkal homogénebbek a vélemények: szinte minden vizsgált jellemző mentén igen kritikusak a válaszok. Náluk egyetlen egy esetben sincsenek többségben az elégedettségről számot adó válaszadók! Ezen belül különösen a végzés utáni elhelyezkedés segítésével (22,2%) és a képzés alatti munkalehetőségekkel (20,0%) nagyon elégedetlenek. A jogászokéhoz hasonlóan negatív képet festenek intézményükről a bölcsészhallgatók is. Például a végzés utáni elhelyezkedés segítéséről csak nagyon kis részük (22,2%) nyilatkozik pozitívan. Az ő esetük azonban nem annyira egyértelmű, mint a rendkívül kritikus hangot megütő jogászoké. A bölcsészettudományi karokon ugyanis kiemelkedően sokan, majdnem kétharmad arányban (64,1%) vannak azok, akik nagyrészt vagy teljes mértékben elégedettek az oktatók segítőkészségével. Nyilvánvaló, hogy a szakterület sajátosságaival (kiscsoportos, szemináriumi oktatási formák nagy aránya, műhely jellegű szakmai munka, ennek köszönhetően az oktatók és diákok között tapasztalható nagyfokú kollegiális viszony, ugyanakkor az egyértelmű szakmai életutak hiánya, a diploma felhasználói körének át- és végeláthatatlansága) van összefüggésben az az elsőre talán ellentmondásosnak tűnő jelenség, hogy a kérdezettek pozitívan vélekednek tanáraik hozzáállásáról, a szakmai előrejutást támogató együttműködésükről, ugyanakkor nagyon kritikusak a karrierépítés intézményi szintű segítéséről.

114

Egyetemek mérlegen

A hallgatók intézményi menedzselése Az oktatók segítőkészsége alapján a tíz legjobb értékelést kapott intézmény összesített listája

Felsőoktatási intézmény neve

Az oktatók segítőkészsége (hallgatói osztályzatok átlagértéke)

1.

Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar (KRE-BTK)

4,14

2.

Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar (SZTE-GTK)

3,98

3.

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar (DE-BTK)

3,88

4.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (műszaki karok) (BME)

3,76

5-6.

Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar (SZTE-TTK)

3,74

5-6.

Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar (NYME-FMK)

3,74

7-9.

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar (ME-BTK)

3,73

7-9.

Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar (DE-ÁOK)

3,73

7-9.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME-GTK)

3,73

10.

Budapesti Corvinus Egyetem (korábban BKÁE) Élelmiszertudományi Kar (BCE-ÉTK)

3,72

Egyetemek mérlegen

115


BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAROK Amint arra az előbbiekben utaltunk, a bölcsészhallgatók, összehasonlítva a többi szakterülettel, általánosan negatívabban ítélik meg helyzetüket az intézménytől kapott segítség tekintetében. Ha az összes szempontot figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a legjobb értékelést a Debreceni Egyetem Bölcsészkara kapta hallgatóitól. Érdekesség, hogy azokban az intézményi jellemzőkben vélekednek „legjobban” az egyetemükről, amikben a bölcsész szakterület egyébként általában rossz értékelést kapott országosan: az intézményen belüli önképzési lehetőségek (3,39), a végzés utáni elhelyezkedés segítése (2,95), a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása (2,81). Ugyan a többi bölcsészkarral összehasonlítva a konferenciákon való részvételi lehetőségekkel elégedetlenek, ám ez az elégedetlenség relatív, hiszen a 3,31-es átlagérték még mindig viszonylag elfogadhatónak tűnik. Az oktatók segítőkészségét illetően viszont nem csak a szakterület más intézményeivel összehasonlítva tapasztalható elégedettség náluk (3,88), hiszen az összes egyetemet figyelembe véve alig találunk ilyen magas átlagértékkel rendelkező kart. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának pozitív megítélését az is erősítheti, hogy a viszonylag friss alapítású intézmények esetében az indulás időszakában méginkább érvényesül a „közös ügy” lendülete az oktatók, az intézmény és a hallgatók kapcsolatában. A kutatás során ehhez hasonló jelenséggel több más, „fiatal” egyetemnél is találkoztunk. Érdemes kiemelni az oktatók rendkívül nagy segítőkészségét: nem csak a bölcsészképzés, de minden más szakterület intézményével is összehasonlítva itt a legelégedettebbek a diákok (4,14)! Elégedettséget lehet tapasztalni továbbá a szakmai érdeklődés kielégítésének feltételei (3,49) és a konferenciákon való részvételei lehetőségek (3,50) tekintetében is. Érdemes még megemlíteni az ELTE-BTK ellentmondásos megítélését. Az intézmény viszonylag jó értékelést kapott a szakmai önképzési lehetőségek (3,25) és a konferenciákon való részvételi lehetőség (3,47) terén, ám nagyon elégedetlenek a hallgatók a diplomaszerzés utáni elhelyezkedés intézményi segítésével (2,33) és a képzés alatti munkalehetőségekkel (2,23). Tulajdonképpen a nagy hagyományokkal rendelkező ELTE-BTK megítélése nagyfokú hasonlóságot mutat az egész bölcsész szakterületre általánosan jellemző vélekedésekkel, melyeket a korábbiakban részleteztünk. Ugyanez az általános negatív kép köszön vissza a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának e szempontból igen rossz hallgatói megítélésében.

116

Egyetemek mérlegen

R

1

2

3

4

5

6

7

Intézmények

DE-BTK

KRE-BTK

PPKE-BTK

ELTE-BTK

PTE-BTK

ME-BTK

SZTE-BTK

Összesítés

Egyetemek mérlegen

7

3

6

4

5

1

2

R

3,50

3,73

3,61

3,69

3,62

4,14

3,88

átlagérték

Oktatók segítőkészsége

6

7

4

2

3

5

1

R

3,10

3,07

3,19

3,25

3,24

3,15

3,39

átlagérték

Szakmai önképzési lehetőségek

7

4

5

3

6

1

2

R

3,09

3,36

3,34

3,37

3,32

3,49

3,47

átlagérték

Egyéni szakmai érdeklődés kielégítése

7

5

4

2

3

1

6

R

3,04

3,35

3,42

3,47

3,44

3,50

3,31

átlagérték

Szakmai konferenciákon részvételi lehetőség

6

4

5

7

3

2

1

R

2,37

2,69

2,63

2,33

2,78

2,93

2,95

átlagérték

Végzés utáni elhelyezkedés segítése

AZ EGYES INTÉZMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A KÜLÖNBÖZŐ JELLEMZŐK SZERINT

7

6

1

5

3

4

2

R

2,98

3,11

3,29

3,12

3,20

3,14

3,28

átlagérték

Kutatásokba bekapcsolódás lehetősége

7

4

5

6

2

3

1

R

2,19

2,49

2,30

2,23

2,74

2,55

2,81

átlagérték

Képzés alatti munkalehetőségek biztosítása


117


TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAROK A természettudományi karok hallgatóinak véleménye alapján viszonylag egyértelmű képet kapunk a szakterület intézményeiről. A szegedi és budapesti „TTK” szinte minden szempontból jobb megítélés alá esik a többi karnál. A szegedi TTK esetében külön kiemelendő a kutatásokba való bekapcsolódási lehetőségekről alkotott hallgatói vélemény, hiszen itt is viszonylag magas átlagosztályzatot kapott az intézmény (3,88). Emellett magas értékelést kapott az oktatók segítőkészsége (3,74), ami alapvetően meghatározhatja a diákoknak a szakmai önképzéshez, az önálló kutatómunkához való viszonyát. Végül érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a legtöbb intézménnyel ellentétben a képzés alatti munkalehetőségekkel (3,31), illetve a végzés utáni elhelyezkedés segítésével (2,91) a többi intézményhez képest kevésbé elégedetlenek a szegedi diákok. Az ELTE-TTK hallgatói két vizsgált szempont szerint a legelégedettebbek közé tartoznak (bár közel sem teljesen elégedettek). Az intézményen belüli önképzési lehetőségekről ezen a karon nyilatkoztak a legpozitívabban a diákok (3,55), valamint a képzés alatti munkalehetőségekről találtuk a legkevésbé kritikus véleményt – az utóbbi kérdésre kapott átlagérték (2,95) viszont még mindig elégedetlenséget fejez ki. A hallgatók többsége azonban úgy gondolja, hogy tanáraik megfelelő módon segítik őket a tanulmányi-szakmai munkában, illetve a szakmai előrejutásban (3,68). A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karával a diákok összességében viszonylag elégedettek, a hallgatók menedzseléséről nagyrészt pozitívabb képet kapunk az átlagnál. A diákok elégedettek a szakmai konferenciákon való részvételi lehetőségekkel (3,69), ugyanakkor a végzés utáni elhelyezkedés segítése (2,92) és a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása (2,55) terén kritikusabbak. A Debreceni Egyetem Természettudományi Karának diákjai összességében a szakterület legkevésbé elégedett csoportját alkotják e kérdések alapján, ám az intézmény értékelése nem mondható feltűnően rossznak, hiszen például a szakmai önképzési lehetőségek (3,45) vagy az oktatók segítőkészsége (3,40) a válaszadók szerint megfelelőnek mondható.

118

Egyetemek mérlegen

Egyetemek mérlegen

2

3

4

ELTE-TTK

DE-TTK

1

SZTE-TTK

PTE-TTK

R

Intézmények

Összesítés

4

3

2

1

R

3,40

3,54

3,68

3,74

átlagérték


4

3

1

2

R

3,17

3,36

3,55

3,46

átlagérték


4

3

2

1

R

3,45

3,54

3,68

3,69

átlagérték


4

1

3

2

R

3,19

3,69

3,40

3,63

átlagérték


3

4

2

1

R

3,07

2,92

3,18

3,31

átlagérték



4

3

2

1

R

3,22

3,45

3,76

3,88

átlagérték


3

4

1

2

R

2,69

2,55

2,95

2,91

átlagérték



119


MŰSZAKI KAROK Minden szakterületet figyelembe véve a műszaki egyetemisták vélekednek a legpozitívabban intézményükről abban a tekintetben, hogy a kar mennyire segíti őket szakmai érdeklődésük kielégítésében, általában karrierépítésükben. Közülük is kiemelkedik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, ahol egy kérdés kivételével minden intézményi jellemzőben a legjobb értékelést kapták a karok. Különösen elégedettek a hallgatók az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése terén (3,80), az oktatók segítőkészségét illetően szintén magas a nagyrészt vagy teljes mértékben elégedettek aránya. Ha minden szakterületet (bölcsész, orvosi stb.) bevonunk az elemzésbe, akkor összesen három olyan kart találunk, ahol az itt kapott átlagértéknél (3,76) magasabb osztályzattal találkozunk. Már a fentiekben is láthattuk, hogy a munkalehetőségek, az elhelyezkedés segítése tekintetében az intézmények általában igen komoly kritikát kapnak hallgatóiktól. Nos, ez a Műegyetem esetében nincs így, hiszen a végzés utáni elhelyezkedés segítésével (3,73), és a képzés alatti munkalehetőségekkel (3,30) is elégedettnek bizonyultak a megkérdezett hallgatók. Ez az elégedettségi mutató sokkal magasabb a más szakterületen mért értékeknél. A BME műszaki karai közül – és minden vizsgált magyarországi intézmény közül is – kiemelkedik a Vegyészmérnöki Kar: az intézmény hallgatói menedzselésével kiugróan elégedettek a diákok, de szinte minden tekintetben nagyon magasak az itt kapott értékek (4,2–4,5). (A Műegyetemen tapasztalt kimagasló elégedettségben valószínűleg szerepet játszik a Diákközpont évek óta tartó szisztematikus munkája az állásközvetítés és a karrierkövetés terén.) A Veszprémi Egyetem Mérnöki Karán is szinte egyöntetűen elégedettek a hallgatók, még akkor is, ha a BME értékelésénél valamivel alacsonyabbak a megyeszékhely diákjaitól kapott minősítések. A veszprémi mérnöki kar elégedettségi mutatói egyértelműen meghaladják a más szakterületeken tapasztaltakat, sőt, a szakmai konferenciákon való részvételi lehetőségekről a Veszprémi Egyetemen vélekednek a legpozitívabban (3,67). Jóllehet a Miskolci Egyetem műszaki karain már valamelyest kritikusabbak a diákok, de az itt tapasztalt elégedettség még mindig magasabb, mint más szakterületek intézményeinél. Például az ME műszakis hallgatói egészen kiválónak tartották az oktatók hozzáállását, amiről az oktatók segítőkészségét mérő, magas átlagérték (3,90) tanúskodik. A műszaki szakterület egyetemi karainak pozitív hallgatói értékelése azt jelzi, hogy a hazai felsőoktatási szféra többi intézményéhez képest ezek a képző helyek jól működő és rendszeres kapcsolatokat ápolnak a munkaerőpiac szereplőivel, ami egyben a hallgatók elhelyezkedési lehetőségeire is pozitív hatással van, karrierépítési perspektíváikat szélesíti.

12 0

Egyetemek mérlegen

R

1

2

3

Intézmények

BME (műszaki karok)

VE (műszaki kar)

ME (műszaki karok)

Összesítés

Egyetemek mérlegen

3

2

1

R

3,52

3,60

3,76

átlagérték


3

2

1

R

3,38

3,53

3,69

átlagérték

2

3

1

R

3,45

3,41

3,80

átlagérték

Egyéni szakmai Szakmai önképzési érdeklődés lehetőségek kielégítése

3

1

2

R

3,57

3,67

3,61

átlagérték


3

2

1

R

3,27

3,46

3,73

átlagérték



3

2

1

R

3,37

3,59

3,72

átlagérték


3

2

1

R

2,77

2,88

3,30

átlagérték



121


ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAROK Intézményi menedzselés tekintetében az általános orvostudományi karok diákjai valamivel elégedettebbnek mutatkoznak az átlagosnál. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszanak a képzés sajátosságai, a klinikai munkavégzés, az intenzív szakmai együttműködések különböző formái, a hagyományos orvosi team-munka. A szakterületen belüli kép azonban nagyon vegyes. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara az intézményi összehasonlításban a legjobban szerepelt, bár nem itt találkozunk minden vonatkozásban a legnagyobb fokú elégedettséggel. Különösen jó véleménnyel vannak a hallgatók a kutatásokba történő bekapcsolódási lehetőségeket illetően (3,99), de az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése (3,90) és a konferenciákon való részvételi lehetőségek (3,81) tekintetében is pozitívak a vélekedések. Ugyanakkor a szakterület legnagyobb hagyományokkal rendelkező intézményének hallgatói a diplomaszerzés utáni elhelyezkedés segítésével (3,07) és a képzés alatti munkalehetőségekkel kevésbé elégedettek (3,06). Hasonlóan vegyes kép rajzolódik ki a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karáról is, ugyanakkor az egyes kérdésekben éppen ellentétes véleményen vannak a diákok. Az egyéni szakmai ambíciók kereteinek, feltételeinek megteremtése – a szakmai önképzési lehetőségek (3,27), az egyéni szakmai érdeklődés kielégítése (3,42), a kutatásokba való bekapcsolódási lehetőségek (3,45) – megítélésében a debreceni orvostanhallgatók a legelégedetlenebbek. Ezzel szemben a többi karnál lényegesen elégedettebbek a konkrét munkához jutás intézményi segítésének megítélésekor, erre utalnak a végzés utáni elhelyezkedés segítése (3,29) és a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása (3,33) kérdésekre adott válaszok. Továbbá az oktatók segítőkészségéről szintén pozitívan nyilatkoznak az idejárók (3,73). A hét vizsgált szempont közül tehát három esetben a legmagasabb, szintén három esetben pedig a legalacsonyabb elégedettségi értéket mértük a cívis város orvostanhallgatói között! A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának megítélése is hasonlóan ellentmondásos képet mutat, de talán nem annyira szélsőségesen, mint a debreceni intézmény esetében. A szakmai önképzési lehetőségekkel itt a legelégedettebbek a hallgatók (3,79), míg a végzés utáni elhelyezkedés segítését (3,03), és különösen a képzés alatti munkalehetőségek biztosítását (2,62) nagyon kritikusan ítélik meg. A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara elsősorban abban különbözik a többi orvosképző intézménytől, hogy ugyan alig van egy-két szempont, aminek alapján feltűnően negatívan nyilatkoznának róla hallgatóik, ám olyan sincs, aminek alapján különösebb elégedettséget lehetne tapasztalni. A megkérdezett diákok szerint az oktatók kevésbé segítik őket, és a hallgatók szakmai karrierépítését sem igazán támogatja az egyetem.

12 2

Egyetemek mérlegen

Egyetemek mérlegen

2

1

2

3

4

SE-ÁOK

DE-ÁOK

PTE-ÁOK

SZTE-ÁOK

4

3

1

R

R

Intézmények

Összesítés

3,43

3,59

3,73

3,61

átlagérték


3

1

4

2

R

3,38

3,79

3,27

3,69

átlagérték


3

2

4

1

R

3,58

3,76

3,42

3,90

átlagérték


4

2

3

1

R

3,43

3,67

3,45

3,81

átlagérték


2

4

1

3

R

3,11

3,03

3,29

3,07

átlagérték



3

2

4

1

R

3,73

3,93

3,45

3,99

átlagérték


3

4

1

2

R

2,89

2,62

3,33

3,06

átlagérték



12 3


AGRÁRTUDOMÁNYI KAROK Az agrár szakterület összesen tizenegy intézményéről helytelen volna sommás összesítést készíteni – ehelyett az elégedettség mértékét külön-külön, az egyes intézmények szintjén tekintjük át. Döntően elégedett hallgatókkal találkoztunk Sopronban, ahol a hallgatóktól legjobb értékelést kapott karok működnek. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karával minden vizsgálati szempont alapján elégedettnek bizonyultak a diákok. Két esetben egyértelműen ez a kar kapta a legjobb „minősítést”, ami az önálló szakmai munka megfelelő kereteinek a meglétét mutatja: a szakmai önképzési lehetőségekkel (3,55) és az egyéni szakmai érdeklődés kielégítésének lehetőségeivel (3,75) is nagyon elégedettek a diákok. Jónak értékelik a hallgatói menedzselés intézményi kereteit a Budapesti Corvinus Egyetem (korábban BKÁE) Tájépítészeti- védelmi és fejlesztési Karának hallgatói is. Az egyetemisták diplomaszerzés utáni elhelyezkedését (3,49), illetve a képzés alatti munkához jutást (3,46) a többi intézményhez képest a kar jóval hatékonyabban segíti. Ugyanakkor a hallgatók közel sem nyilatkoztak túlságosan pozitívan az oktatók és hallgatók közötti viszonyról (3,62). Ezzel szemben a tanár-diák kapcsolat megítélése a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának hallgatói között a legjobb (3,74), a soproni diákok viszont az intézményi szintű szakmai önképzés feltételeivel elégedetlenek kissé (3,26). A Kaposvári Egyetem, Veszprémi Egyetem, Debreceni Egyetem agrártudományi karán a hallgatói értékelés nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Közülük a keszthelyi székhelyű Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karát érdemes külön megemlíteni. Keszthelyen az oktatók segítőkészségével, szakmai támogatásával elégedettek a diákok (3,68). Ezenkívül még a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karára kell felhívni a figyelmet, hiszen a szakmai konferenciákon való részvételi lehetőségekről ebben a fővárosi intézményben nyilatkoznak a legelismerőbben (3,79). Találunk olyan intézményeket is, amelyek a hallgatói menedzselés terén összességében meglehetősen rossz értékelést kaptak, ám van olyan szempont, amelyben viszonylag jó véleménnyel vannak róluk. Például az egyéni szakmai érdeklődés, illetve a szakmai önképzési lehetőségek kielégítésének intézményi keretei megfelelőnek mondhatóak a Budapesti Corvinus Egyetem (korábban BKÁE) Kertészettudományi Karán (3,53, illetve 3,25) és a Nyugat-Magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karán (3,29, illetve 3,38). Mivel ezek az intézményi jellemzők a szakmai előrejutás igen fontos tényezői, ezért az összesített listán elért gyengébb szerepléstől függetlenül az itt tapasztalt viszonylag pozitív hallgatói vélekedések mindenképpen figyelemreméltóak. Egyedül a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának (Gödöllő) hallgatói elégedetlenek intézményükkel a hallgatói menedzselés szinte minden vonatkozásában.

124

Egyetemek mérlegen

R

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

Intézmények

NYME-EMK

BCE-TÁJK

NYME-FMK

BCE-ÉTK

KE-ÁTK

DE-MTK

SZIE-ÁOTK

VE-GMK

BCE-KERTK

NYME-MÉK

SZIE-MKK

Összesítés

Egyetemek mérlegen

11

6

8

4

9

10

7

2

1

5

3

R

3,18

3,59

3,51

3,68

3,45

3,31

3,52

3,72

3,74

3,60

3,70

átlagérték


11

5

9

10

7

4

3

6

8

2

1

R

3,10

3,38

3,25

3,12

3,29

3,45

3,48

3,35

3,26

3,53

3,55

átlagérték


10

11

4

9

5

8

7

5

2

3

1

R

3,30

3,29

3,53

3,40

3,44

3,41

3,42

3,44

3,57

3,55

3,75

átlagérték


11

10

9

5

1

6

4

8

6

3

2

R

3,15

3,23

3,31

3,41

3,79

3,39

3,44

3,33

3,39

3,45

3,58

átlagérték


11

7

8

9

10

5

6

4

2

1

3

R

2,75

2,97

2,93

2,83

2,77

3,09

2,98

3,19

3,48

3,69

3,43

átlagérték



11

10

5

6

7

8

8

3

4

1

2

R

2,92

3,30

3,56

3,34

3,33

3,32

3,32

3,69

3,65

3,92

3,70

átlagérték


11

8

9

7

10

6

3

5

4

1

2

R

2,23

2,64

2,52

2,65

2,25

2,71

3,00

2,72

2,97

3,46

3,12

átlagérték



12 5


JOGTUDOMÁNYI KAROK A feltérképezett intézmények közül a jogászhallgatók bizonyultak az egyik legelégedetlenebb csoportnak, s nem volt ez másképp az önképzés, a szakmai előrejutás terén sem. Egykét jogi kart leszámítva mindenütt jóval az átlagos értékeknél alacsonyabb elégedettségi mutatókkal találkozunk, s ezek között van néhány kiemelkedően negatív vélekedés is. A hallgatói menedzselés különböző szempontjait magában foglaló összesítésben az egyik legkisebb hallgatói létszámmal rendelkező jogtudományi kar, a Károli Gáspár Református Egyetem átlagértéke a legmagasabb. Az önképzés intézményi feltételeivel (3,38) és az egyéni szakmai érdeklődés kielégítését szolgáló lehetőségekkel (3,51) ugyan nem itt a legelégedettebbek a hallgatók, összességében azonban erről az intézményről a legjobb a diákok véleménye. Különösen a végzés utáni elhelyezkedés segítésében jár élen a kar, hiszen nem csak a jogász, hanem minden szakterületet tekintetbe véve is magas az elégedettségi mutató (3,69). Ezek után talán már nem meglepő, hogy a képzés alatti munkalehetőségekről sincsenek annyira rossz véleménnyel az ott tanulók (3,18). Mindenesetre a KRE-ÁJK hallgatóinak (legalábbis a többi jogi karhoz viszonyított) elégedettségében valószínűleg az a tényező is szerepet játszhat, amire korábban már utaltunk a bölcsészkaroknál: a viszonylag újonnan alapított intézmények „jövőképe” – a hallgatók és az oktatók oldaláról is – feltűnően optimista. Ezt a magyarázatot még inkább erősítheti az a tény, hogy a Károli egyetemről eddig csak néhány végzős évfolyam került ki, tehát az átlagoshoz képest pozitívabb várakozások mögött nincs sok munkaerő-piaci tapasztalat. Azaz valójában ténylegesen csak az intézmény és az oktatók „segítő” szándékú hozzáállásáról számolhatnak be a diákok. Érdekesség, hogy egy másik, hasonlóan fiatal egyházi intézményben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán éppen az önképzési lehetőségekkel (3,52) és az egyéni szakmai érdeklődés kielégítésének lehetőségeivel (3,60) a legelégedettebbek a hallgatók. Ugyanakkor sokkal rosszabbnak ítélik a képzés alatti munkalehetőségeket (2,39), illetve az intézmény közreműködését a végzés utáni elhelyezkedésben (2,61). A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán viszonylag elégedettek a diákok, és a hallgatói karrierépítés tekintetében sem találunk olyan tényezőt, aminek mentén komoly kritikát fogalmaznának meg intézményükkel szemben. A pozitív kép helyiértékét itt is befolyásolja, hogy a nemrégiben alakult önálló egyetemi kar esetében a képzés utáni karrieresélyekről korlátozott tapasztalataik lehetnek az itt tanulóknak. Ugyanakkor elgondolkodtató a két nagy hagyománnyal és komoly presztízzsel rendelkező intézmény, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem jogtudományi karainak rendkívül rossz hallgatói megítélése. A két egyetem diákjai sok intézményi jellemző esetében is igen nagyfokú elégedetlenségükről tettek tanúbizonyságot. Ezek közül talán a legfeltűnőbb az oktató-hallgató viszony nem túl ideális megítélése (2,71, illetve 2,49), az alacsony elégedettségi mutatók – komoly kritikát jelentenek az intézményekre nézve. Hiába a jó intézményi hírnév, a szakmailag elismert oktatói kar, ha a hallgatók szakmai előrejutásukban nem érzékelik tanáraik segítségét (2,78, illetve 2,60). A hallgatói menedzseléssel való elégedetlenséget még nyilvánvalóbban mutatják a végzés utáni elhelyezkedés segítéséről (2,28; 2,13) és a képzés alatti munkalehetőségekről megfogalmazódó, minden korábbinál lehangolóbb megítélések (2,26, illetve 1,92). 12 6

Egyetemek mérlegen

Egyetemek mérlegen

7

8

ELTE-ÁJK

SZTE-ÁJK

4

ME-ÁJK

5

3

PPKE-JÁK

6

2

DE-ÁJK

SZE-JGK

1

KRE-ÁJK

PTE-ÁJK

R

Intézmények

Összesítés

8

7

4

6

3

5

2

1

R

2,60

2,78

3,31

3,14

3,34

3,24

3,53

3,61

átlagérték


8

5

7

4

6

1

2

3

R

2,81

3,29

2,90

3,33

3,26

3,52

3,48

3,38

átlagérték


8

5

7

2

6

1

3

3

R

2,90

3,30

3,07

3,52

3,24

3,60

3,51

3,51

átlagérték


8

6

7

5

4

2

2

1

R

2,92

3,30

3,02

3,35

3,40

3,54

3,54

3,55

átlagérték


8

7

4

6

3

4

2

1

R

2,13

2,28

2,61

2,49

3,01

2,61

3,31

3,69

átlagérték



7

6

8

5

3

2

4

1

R

2,49

2,80

2,37

2,97

3,18

3,32

3,04

3,57

átlagérték


8

6

5

7

2

4

3

1

R

1,92

2,26

2,27

2,21

2,77

2,39

2,76

3,18

átlagérték



12 7


KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAROK Az utóbbi évek felvételi jelentkezései alapján az egyetemi közgazdászképzés a legnépszerűbb szaknak számított a fiatalok körében, sőt, a legutóbbi két év (2003, 2004) statisztikái szerint már ez a képzés szerepelt a népszerűségi lista élén. Ezért is érdekes azt megvizsgálni, hogy a közgazdaságtudományi karok diákjai hogyan értékelik saját intézményüket a hallgatók szakmai karrierépítésének segítése szempontjából. Az eredmények szerint egyetlen más szakterületen sem találkozunk annyira egységes intézményi képpel, mint itt. Érdekesség, hogy ha a szakterületeket nagy általánosságban hasonlítjuk össze, akkor nem találhatunk semmi rendkívülit a közgazdaságtudományi oktatási intézmények megítélésében, ugyanakkor az egyes közgazdasági egyetemek hallgatói elégedettsége között rendkívül nagy különbségek tapasztalhatóak. A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán tanuló diákok menedzselésről való véleménye szinte példa nélküli: a szakmai előrejutás, az önképzés feltételei minden tekintetben ennek az intézménynek a hallgatói a legelégedettebbek. Sőt, az összes szakterület összehasonlításában is itt a legmagasabb a nagyrészt vagy teljesen elégedett diákok aránya. Ezenkívül az oktatók és hallgatók közötti szakmai kapcsolatnak is nagyon jó a megítélése (3,98), mindössze egy másik szakterülethez tartozó intézmény esetében találkozhatunk magasabb átlagértékkel (4,14), de gyakorlatilag az összes többi jellemzőt említhetnénk, hiszen mindennel elégedettek a megkérdezettek szegedi diákok. A képzés alatti munkalehetőségekről is jó a véleményük (3,58), pedig ezt a kérdést a legtöbb helyen nagyon kritikusan ítélték meg a hallgatók. A végzés utáni elhelyezkedés intézményi segítéséről (ami szintén sok kritikát kapott a többi intézménynél) a szegedi gazdaságtudományi karon jó értékelést adtak a megkérdezettek (3,78). A korábban többször említett összefüggésekre utalva ismét elmondhatjuk, hogy az intézmény jó szereplése nem meglepő, ugyanis a viszonylag friss alapítású képzőhelyek hallgatói konkrét munkaerő-piaci tapasztalatoktól függetlenül is pozitív intézményi-oktatói hozzáállást tapasztalnak a hallgatók menedzselése terén. A szakterület legnagyobb hagyományokkal rendelkező képzési helyén, a Budapesti Corvinus Egyetemen (korábban BKÁE) az elégedettségi mutató kiegyensúlyozott, ha nem is egyértelműen pozitív. Minthogy azonban a hallgatók menedzselése tekintetében igazán negatív vélekedések nem voltak, ezért összességében csak a szegedi gazdaságtudományi kar diákjai bizonyultak a fővárosi közgazdász hallgatóknál elégedettebbnek. Érdemes megemlíteni viszont, hogy az oktató-hallgató viszonyról nem vélekednek túlságosan pozitívan (3,25) a megkérdezettek. A fővárosi „közgáznál” csak egy hajszállal rosszabb a megítélése a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatói minden jellemző mentén elégedetlennek mutatkoznak, azon belül különösen az oktatók segítőkészségét hiányolják (2,85), illetve az önképzési lehetőségekről vélekednek meglehetősen negatívan (2,90).

12 8

Egyetemek mérlegen

R

1

2

3

4

5

6

7

Intézmények

SZTE-GTK

BCE

DE-KTK

BME-GTK

PTE-KTK

NYME-KTK

ME-GTK

Összesítés

Egyetemek mérlegen

7

4

5

2

3

6

1

R

2,85

3,32

3,27

3,73

3,43

3,25

3,98

átlagérték


7

6

5

2

3

4

1

R

2,90

3,05

3,25

3,65

3,52

3,37

4,04

átlagérték


6

7

5

4

3

2

1

R

3,13

3,08

3,41

3,48

3,54

3,58

4,02

átlagérték


7

6

4

5

3

2

1

R

3,10

3,18

3,33

3,29

3,34

3,44

3,97

átlagérték


7

5

6

2

3

3

1

R

2,55

2,82

2,69

3,52*

2,97

2,97

3,78

átlagérték



6

4

5

7

3

2

1

R

2,64

2,87

2,72

3,50*

3,09

3,24

3,63

átlagérték


6

7

5

2

4

3

1

R

2,24

2,23

2,27

3,34

2,70

2,80

3,58

átlagérték



12 9

A HALLGATÓK INTÉZMÉNYI MENEDZSELÉSE

Recommend Documents