A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész)

2010 december 02. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs A Habsburg, aki teljesen Give A Habsburg, aki teljesen Mérték Give A Habsburg, aki teljesen Give A Habsburg, aki teljesen Give A Habsburg, aki teljesen

magyarrá magyarrá magyarrá magyarrá magyarrá

vált vált vált vált vált

-

József József József József József

Ágost Ágost Ágost Ágost Ágost

főherceg főherceg főherceg főherceg főherceg

élete élete élete élete élete

(II. (II. (II. (II. (II.

rész) rész) rész) rész) rész)

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

1918 őszére bebizonyosodott Magyarország számára a háborús állapot tarthatatlansága. A Monarchia recsegett ropogott, a katonák szökdöstek haza a frontról, mindenfelé lázadások voltak. Az embereknek elege lett a háborúból. Miután Burián külügyminiszternek nem sikerült fegyverszünetet és békét kötni, leköszönt és helyét Andrássy Gyula gróf vette át.

Ő a Monarchia megmentésének csak egyetlen esélyét látta, ha Magyarország különbékét köt 1. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Németország nélkül. Sajnos terve megvalósítására már nem volt mód, mert a hatalom egyre inkább Károlyi Mihály és társasága kezébe kezdett átcsúszni. Írta: Seremetyeff-Papp János. (*) József főherceget a király miután fogadta, október 22-i hatállyal tábornaggyá léptette elő és kinevezte „homo regiusnak”, vagyis a király magyarországi megszemélyesítőjének. Ezáltal József főherceg teljes királyi jogkörökkel lett felruházva. Ekkor gondolt arra, hogy nevét is megváltoztatja, Alcsúti Józsefre, amivel magyarságának még nagyobb hangsúlyt ad. Ez azonban végül nem valósult meg. Bécsből október 27-én indult Budapestre azzal a vonattal, mely az ott tárgyaló Károlyi Mihályt is vitte. A király előzőleg figyelmeztette a főherceget, hogy ez a személy is a vonaton lesz, és óvatosan bánjon vele. Az alakoskodó Károlyi útközben olyan kijelentést tett, hogy Magyarország József főherceget akarja a trónon látni. A főherceg naplójába ezt írta aznap a beszélgetésükkel kapcsolatban: „Azt mondtam neki, megingathatatlan meggyőződésem szerint, hogy a törvényellenes állapot Magyarországot szerencsétlenségbe dönthetné; ennél fogva én ma csak egyért vállalom a felelőséget: Károly király marad és nádor állíttatik melléje, aki kormányoz és felelős is. Károlyi mindig, újra azt ismételte, hogy itt van a legutolsó óra, hogy pártját kormányra juttassuk, különben későn lesz és ki fog törni a forradalom…”

Budapestre érkezve óriási tömeg fogadta a vonatot és a bolsevista szimpatizáns Károlyit éltették. A főherceg és felesége kénytelen volt a vonat másik felén leszállni, rejtve a felbőszült tömeg elöl. A fővárosban már napok óta szinte anarchia uralkodott. Mindenfele tömegek verődtek össze és tüntettek, demonstráltak. Pattanásig feszült volt a helyzet. Október 30-án hajnali három (!) órakor Károlyi felhívta a főherceget és közölte vele, hogy a „nemzeti tanács” döntése szerint, ha esetleg úgy alakulna, hogy miniszterelnökké választanák, akkor sem vállalhat mad semmiféle tárcát. Hajnalban személyesen jelent meg Károlyi a főhercegnél és közölte vele, hogy ő akar miniszterelnök lenni, mert ha ez estig nem történik meg, elszabadulnak az indulatok… A főherceg a budavári palotája ablakából látta, hogy a megvadult tömeg miként lepi el a várat, így kénytelen volt engedni. Felhívta a királyt és tájékoztatta a fennálló helyzetről, majd megadta Károlyinak a kinevezést. Naplójába este ez került: „Zúgott a vadan kitörő örömriadal és ablakaimat megreszkettette. Az utolsó század katonaság lelkesen éltetett a néppel együtt engem, midőn az erkélyre léptem… És ezerszer jaj! Milyen iszonyatos szerencsétlenségbe fogja szeretett hazámat ez a vértelen, örömrivalgással telt forradalom még dönteni?! Három héttel elkésve küldtek ide és már nem voltam képes a gátszakadást megállítani… Bizony Isten, nem akartam Károlyit!” Október 31-én katonaruhába öltözött gyilkosok behatoltak Tisza István, a „második legnagyobb magyar” Hermina úti lakásába és meggyilkolták. A félrevezetett tömeg őt tartotta felelősnek a háborúba való belépésért, pedig pont ő volt, aki az utolsó pillanatig minden erejét összeszedve küzdött ellene. Amikor azonban a hadba lépés megtörtént, attól fogva azon igyekezett, hogy ha már harcol az ország, legyen minden szükséges feltétel biztosítva a Magyarország számára sikeres kimenetelhez. A rábízott feladatát erején felül igyekezett teljesíteni - még elvei ellenére is. Köszönet helyett életével fizetett. Egyes mai történészek halálát Károlyi személyével is összefüggésbe hozzák… Másnap Linder Béla hadügyminiszter hírhedt mondásával: „nem akarok többé katonát látni” – parancsot adott a harcoló katonáknak, hogy ott, ahol vannak, tegyék le a fegyvert. Ennek hírére az utódállamok sietve hadseregeket kezdtek szervezni Magyarország lerohanására. Károlyi és társai Belgrádba utaztak, hogy Franchet d’ Esperay francia tábornokkal a Villa Giustiban aláírt fegyverszünet részleteiről tárgyaljanak. A tárgyaláson Károlyiék bekecsben és hasonló szedettvedett ruhákban jelentek meg, aminek láttán a tábornok kifakadva kiáltott rájuk, hogy „már ennyire süllyedtek?”. Nem is igen állt velük szóba, hanem Magyarországba bevonultatta a románokat és a délszlávokat. Az esemény hírére a frissen megválasztott Masaryk cseh elnök egyszerűen minden bejelentés nélkül 2. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) északról betört Magyarországba és megszállták az északi vármegyéket. Károly császár helyzete tarthatatlanná vált, november 11-én lemondott „uralkodói jogkörének” gyakorlásáról (tehát nem a trónról), s a Monarchia pillanatok alatt darabjaira hullott szét. József főherceget is mélyen megrázták az események. Hiába volt a sok harc, a sok szenvedés, elveszett minden! Amikor Anglia elismerte a Cseh – Szlovák államot, Wilson pedig egyik beszédében azt állította, hogy Magyarország megcsalta Romániát, így fakadt ki naplójában: „Ki csalt? Románia, mely bennünket, a szövetségest, akinek sem csapatai sem erődítményei a határon nem voltak, súlyos órában hátba támadott? … Vagy mi, akik a hűtlen szövetségesnek egy enyhe békét diktáltunk? … Wilson a csaló, aki benünket, mint a békének akadályait állít a közvélemény elé…” … „Szegény, védtelen Magyarországomon a csehek, a románok és szerbek mind messzebb benyomulnak. Széjjelmorzsolják imádott hazámat! Isten, mutasd meg, hogy van igazság! Mutasd meg magadat, óh Magyarok istene! Mentsd meg az ártatlanokat, akik oly hűek voltak, akik Téged ajkukon hordozva védték hazánkat…” November 16-án kikiáltották a népköztársaságot. Ezzel természetesen József főherceg „homo regiusi” kinevezése is érvényét vesztette. De hiába is volt a hangzatos titulus, az események árját nem hogy nem tudta feltartóztatni, de nem is volt módja bármi irányba befolyásolni azokat. XII kötetes hadinaplóját keserűen fájdalmas szavakkal zárja le november 26-án: „Románia mozgósít. A Tiszáig nyomul előre. A csehek folytatják rablóhadjáratukat hazánkban. Közel vagyok a végső kétségbeeséshez! … Délelőtt 1 órakor értesít a hadügyminisztérium, hogy az összes tábornok, altábornagytól fölfelé nyugdíjba küldetnek; természetesen, mint legmagasabb rangú én is! Egy rúgás a köszönet mindazért, amit a háborúban igazán tökéletes önzetlenséggel tettem! … Az én járandóságaimat utolsó fillérig mind szegény katonáknak és rokkantaknak adtam … És az ünnepélyes ígéret? Az a föltétel, amelyhez fogadalmamat kötöttem? … Elfelejtették azt már … Jól van tehát! December 1-étől kezdve külsőleg én már nem vagyok többé katona. Vége van! A kipréselt citromot a szemétdombra dobálják és – vége! … Isten nevében csendesen elmegyek, ezer nyíllal szívemben! Sajgó fájdalommal, hazámért aggódó lelkemben. A szegény, szenvedő népnek akarok élni; azoknak, akik velem küzdöttek a világtörténelem legdicsőbb korszakában. A szószegőknek azonban nem tartozom semmivel sem, csak megvetéssel és utálattal…” Hirtelen bekövetkezett nyugdíjazása után fájó szívvel vonul vissza a katonai pályától és a közéletből. A budavári (Szent György téri) palotájában, vagy Alcsúton él családja körében és innen figyeli az eseményeket, melyek egyre jobban borzasztják. A felvidéki területek megszállásával elveszíti ottani birtokait, kistapolcsányi kastélyába nemsokára Masaryk költözik be, a délvidéki, tragikus emlékű kisjenői uradalom épületeit pedig a délszlávok felégetik… Párizsban, ezalatt február 26-án megtartják a békekonferenciát. Magyarországot feldarabolják és odadobják a környező népeknek. Az erről szólójegyzéket Vyx francia alezredes március 19-én nyújtja át Károlyinak, aki talaját vesztve a hatalmat átadja a szocialistáknak. 21-én bolsevista elemek kikiáltják a tanácsköztársaságot és megkezdődik a rémuralom, elszabadul a pokol! Kun Bála és Szamuelly Tibor véres terrorba kezd az országban. Mindenfelé akasztások, kínzások és börtönzések. A felsőbb osztállyal teljesen le akarnak számolni. Károlyi még 21-én este felhívta József főherceget és figyelmeztette, hogy minél előbb hagyja el a fővárost, de jobban teszi, ha még az országoz is, mert nem tudja garantálni sem az ő, sem a családja életét.

A főherceg komolyan vette a figyelmeztetést és azonnal elindult családjával Alcsútra. Négy nappal később a kapott rettenetes hírek hatására a bakonyi hegyekbe menekült, ott is váltogatta tartózkodási helyeit. Zircen, Tihanyban, majd Kopaszhegypusztán bujdosik. Itt írja naplójába 31-én: „…Míg kísérőmet előreküldöttem körülnézni, hogy nincs-e még valahol Hertelendy-kastély, ahova igyekeztünk, kocsisom, akivel az úton elbeszélgettem, visszafordult és oly benső melegséggel néz reám, hogy meglepetten kérdem: "- Ismer engem? - Igenis, jó uram és atyám, - de ahogy egy élő Istenben hiszek, úgy nem fogom elárulni!... 3. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Könnyek állottak szemében. Ez nagyon jól esett gyötört lelkemnek. Megfogtam a kezét, melegen megráztam s felszökő könnyek között feleltem: - A jó Isten áldja meg ezerszer, fiam! Ez az első jó perc, amióta földönfutó lettem… Ő szakaszvezető volt a 19-es honvédeknél s velem járt a Cibó völgyében s a Capulon…” Néhány nap múlva kapja a rettenetes hírt, hogy fiát, József Ferencet elfogták, letartóztatták és a budapesti Gyűjtőfogházba vitték. Úgy dönt, visszatér Alcsútra. Útközben néhány jóakaróra talál, akik felajánlják neki, hogy átcsempészik a szerbekhez, ahol élete nagyobb biztonságban lenne, de ő így felel nekik: „Én magyar vagyok, az is maradok s hazámmal együtt élek, vagy pusztulok, de ellenségeinkhez nem fogok soha átmenni…!”. Alcsútra visszaérkezve a helyi direktórium tagjai közlik vele, hogy az új társadalomban „aki nem dolgozik, az ne is egyék”, ezért favágó munkást csinálnak belőle. Saját, volt birtokán kénytelen napszámos favágóként dolgozni. Üres óráiban, hogy ne „unatkozzon”, parkja legszebb fáit vágatják ki vele. A családja többi tagja földművessé lett nyilvánítva és napi 25 korona napszámért kellett dolgozniuk. Gyakorlatilag házi őrizetben voltak A kastély berendezéseit lefoglalták és minden 40 korona feletti értéket lepecsételtek. Naplójába írja április 11-én: „Lovászi erdőőr Tapolcsányból elszökve hozzám jött és jelentette, hogy a csehek kihordtak mindent. Bútort, ruhát mindent, még nőmnek nagy ezüstjét, melyet esküvőnkre Ferenc József királyunk adott; egy inasunk elárulta. Kiásták, elvitték! Szeretett fészkünk sok ezer emlékével – üres! Szegény nőm egészen le van sújtva, mert mindenét elrabolták, semmije se maradt meg! Ez a köszönet azért, hogy a háború első napjától az utolsóig csak sebesülteknek élt és még egészségét is tönkre tette…” Hasonló sorsra jutott a budavári palotájuk is. A rengeteg értékes berendezési tárgyat vagy széthordták, vagy összetörték. Megtalálták az elfalazott ékszereket is, amit a népbiztosok azonnal lefoglaltak és a főherceget pedig felelőségre vonták, hogy milyen jogon rejtette el azokat forradalmárok elöl. Április 15-én váratlanul haza engedték József Ferencet. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert 24-én az alcsúti direktórium azt a parancsot kapta, hogy tartóztassák le az egész főhercegi családot és szállítsák őket Budapestre. József főherceg a hír hallatára annyira rosszul lett, hogy a letartóztatást május elsejére tették át. Az akkori fejetlenségre jellemző, hogy Húsvét vasárnapján egy népbiztos érkezett Alcsútra, aki közölte a főherceggel, hogy mivel azt hallották, hogy ért a botanikához (igaz, hogy az az apja volt), ezért kinevezik erdésznek. Búcsúzóul a népbiztos gúnyosan megjegyezte. „De dolgozzék ám, mert herét nem fogok tűrni!” Május elsején viszont megint jöttek letartóztatni., de már nem az egész családot, hanem őt és fiát. „Fájdalmas, keserves nap volt a tegnapi. – írja naplójába – Délután vissza jött a detektív, aki kérvényemet, hogy betegségemre hagyjanak itt, a rendőri népbiztoshoz Budapestre bevitte. Elmondta, hogy azt a választ kapta sok gorombaság és szidalom után: „Ha haldoklik és ha beledöglik is muszáj fiával együtt bevinni”, ahol a saját bőrük mentésére akarnak börtönbe vetni. Hosszú veszekedés és kunyorálás után nagy nehezen elérte, hogy engem, ameddig ágyban fekvő beteg vagyok, itt hagyjanak, de fiamat elviszik. Ha ellenszegülünk, akkor mindnyájunkat láncra verve fognak Budapestre, a börtönbe hurcolni.” József Ferenc főherceget ismét a budapesti Gyűjtőfogházba vitték és azt tervezték, hogy kivégzik. Szerencsére ez még időben kitudódott és az angol király erélyes fellépésére tervüktől elálltak. Június 12-én újabb három kommunista költözött be az alcsúti kastélyba, azzal a feladattal, hogy készítsék azt elő gyermekszanatóriummá történő átalakításhoz. A főhercegi család ekkor már csak három helyiséget használhatott, de ott is olyan őrizet alatt álltak, hogy azok elhagyásához is engedélyt kellett kérniük. A lealázó helyzetnek Freeman angol törzstiszt határozott fellépésének köszönhetően június 18-án vetettek véget. Haza engedték József Ferencet is, de hetenként kétszer jelentkezniük kellett az 4. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) alcsúti munkástanácsnál. A főhercegi családdal való méltatlan bánásmód híre egyre inkább kezdett eljutni külföldre is és minden fele felháborodást váltott ki és eréllyes fellépést sürgettek. Ennek köszönhetően július 14-én délután Romanelli alezredes, Emilio Hennsler kapitány és a spanyolkonzul jelent meg Alcsúton József főhercegnél és segítségüket ajánlották fel. A sok kegyetlenkedés és a sikertelen politizálás következtében hónap végére Kun Béla és társainak helyzete annyira tarthatatlanná vált, hogy a hírhedt diktátor a hatalmat átadta a szocialistáknak és ő maga pedig az igazságszolgáltatás és a jogos bosszú elöl külföldre szökött. Az új kormány élére Peidl Gyula került, aki általános amnesztiát hirdetett és kikiáltották, már rövid időn belül másodszor a Magyar Népköztársaságot. Ez azonban eléggé rövid életűnek bizonyult, mert néhány héten belül megbukott és az ország vezetését polgári kormányzat vette át.

Egyik napról a másikra Alcsúton is helyre állt a rend, megszűnt a házi őrizet, a fogva tartók pedig elinaltak. Augusztus hatodikán a reggeli órákban őt katonatiszt kereste fel József főherceget Fridrich István államtitkár megbízásával, mely szerint felkéri, jöjjön Budapestre és álljon az ország élére, mint Magyarország kormányzója, mert ebben a nehéz időben egyedül őt tartja erre a feladatra a legalkalmasabbnak. József főherceg csak azt kérdezte: - „Használhatok e hazámnak, ha önökkel megyek?” Az igenlő válasz hallatán azonnal csomagolt és indult a fővárosba. Másnap már el is kezdte munkáját, kinevezte az ideiglenes minisztériumot és felhívást tett közzé a magyar néphez, melyben közzé teszi az új kormány névsorát és memorandumát e sorokkal zárja: „Félre a széthúzással, kritikával, okoskodással! Jöjjön az összetartás, megértés és munka! Bízzunk rendületlenül hazánk jobb jövőjében.” Ezzel egy időben a Társaság című irodalmi lapban is egy nem hivatalos felhívást tesz, melyben ilyen gondolatok vannak: „Csak akkor boldogulhat szeretett hazánk az új korszakban, hogyha rang és pártkülönbség nélkül mindnyájan, mint igaz testvérek részt veszünk romjaiból való újraépítésében. Magyar testvéreim! Fogjunk össze, dolgozzunk teljes erőnkből, karöltve és akkor Isten áldása sem fog elmaradni!” Visszaköltözött budavári palotájába, amit szörnyű állapotban talált. Mindenfele a barbár pusztítás nyomai: szétvert berendezési tárgyak – már ami megmaradt, összetört porcelánok, kifosztott ruhatár, elpusztított könyvtár. Házi kápolnáját is meggyalázták, a kelyheket pedig csikktartónak használták. Ilyen környezetben és lelki teherrel kellet felelősségteljes, nehéz munkáját végeznie. Mindenek előtt táviratot küldött Párizsba, Clémenceaunak, a békebizottság elnökéhnek, amiben tájékoztatta, hogy felkérték Magyarország kormányzójának, amit ő el is fogadott. Megírta továbbá, hogy célkitűzése a bolsevizmus teljes felszámolása, a fegyverszüneti egyezmények végrehajtása, az ország rendjének helyreállítása és a vitás kérdések rendezése. Kérte az elnököt, hogy ismerje el az új kormányt és törekvéseit támogassa. A megalakult kormány augusztus nyolcadikán tartotta meg a minisztertanácsot és ezen József főherceget hivatalosan is kormányzónak nyilvánították és kezébe letették az esküt. A változásokat a bolsevizmusból kiábrándult ország lakossága nagy lelkesedéssel fogadta és pillanatok alatt helyre állt a rend. A hivatalok újra működni kezdtek a régi rend szerint és hozzáláttak a nemzeti hadsereg újjászervezéséhez. A haderő fővezérévé József főherceg augusztus 12-én kinevezte nagybányai Horthy Miklóst altengernagyot, akit a szegedi erők korábban főparancsnokukká választottak. Az országba megindultak külföldről a segélyszállítmányok: élelmiszerek, gyógyszerek, kórházi felszerelések. Mindenfelé nagy volt a lelkesedés az új kormány és főleg a kormányzó személye iránt. Amikor József főherceg Alcsútra utazott látogatóba családjához, a faluban 11 környező község több mint tízezer embere fogadta és vége-hossza sem volt a hódoló beszédeknek. A bicskei plébános, Dr. 5. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Lakatos Frigyes pedig ilyen szavakat intézett hozzá: „Kormányzó úr nem azért nagy, mert királyi vérből származik, nem azért van szívünkbe zárva, mert főhercegnek született, hanem mert – igaz magyar ember, aki a háborúban a legutolsó közlegényben is fiát látta. Eddig katonáinkat vigasztalta és védte; vigasztalja és védje most az egész nemzetet. Eddig a katona sebeit gyógyítgatta; gyógyítsa be most a nemzetnek vérző sebeit. Eddig csak a katona nevezte édesatyjának; legyen most sanyargatott hazánk édesatyja…” Augusztus 11-én megdöbbentő dologról számol be a főherceg naplójában: „Ma délután 5 óra 30 perckor Erdélyi a románok nevében azt mondta, hogy ha 6 órára igenlő válaszom nem lesz a kezében, akkor 24 óra alatt kiürítik Budapestet, de előbb fegyverrel szétverik kormányomat. Az ultimátum tartalma az, hogy a Tisza legyen a határ és a Bánátot ők és nem a szerbek veszik el. Ferdinánd király lesz magyar király, perszonálunióban a románokkal. Nemleges válasz esetén ők a demarkációs vonalig visszavonulnak, kiürítik az országot, de mindent elvisznek… Majd elájultam, - ami pedig sose szokott velem történni – midőn elolvastam a rettenetes okmányt. Az entente bizottságához siettem; előadtam mindent neki s átadtam az okmányt azzal, hogy én nem válaszolok, mert inkább meghalok, mintsem szeretett hazám halálos ítéletét aláírjam. Az entente tábornokai nagyon megharagudtak; eleinte nem tudtam, rám-e, vagy a románokra, de azután hozzám fordultak, hogy legyek nyugodt; igen okosan tettem, hogy nem válaszoltam; ők gondoskodni fognak, hogy Románia ne válthassa be kegyetlen ígéretét…” Ennek a lépésnek volt köszönhető, hogy a szövetséges hatalmak felfigyeltek Románia terveire és megfelelő lépéseket tettek, mint például Bandholtz amerikai tábornok Nemzeti Múzeumbeli hőstette, amivel megakadályozta annak kifosztását. Párizsban nagyon rossz szemmel figyelték József főherceg fokozódó magyarországi népszerűségét és tartván attól, hogy hatalmában megerősödve az eseményeket nem az ő érdekük szerint irányítja, elhatározták, hogy félre állítják. „Augusztus 23-án este 6 óra 15 perckor (Írja naplójában) egy francia tiszt nagyon sürgős levelet adott át nekem. Monbelli tábornok közli velem, hogy ha Clémenceaunak mellékelt sürgönyére még ma 7 óra előtt nem kapnak kielégítő választ, akkor az említett sürgönyt közzé teszik. A táviratban Clémenceau közli a tábornoki tanáccsal, hogy a mai magyar kormány – az összes információk szerint – csak egy kis rendőri karhatalom révén jutott hatalomra. A kormányzó, József főherceg abból a családból származik, mely a háború rettenetességeiben súlyosan vétkes. Egy ilyen Habsburgnak védelme alatt vezetett választások tisztaságát senki sem fogja elhinni. Ennél fogva az ötös tanács megköveteli, hogy a kormányzó és a kormány mondjanak le, hogy végre meg lehessen kötni a békét Magyarországgal jó gazdasági alapon, melyre annak igen nagy szüksége van. Ha nem mondok még ma le, minden élelmiszerszállítást Budapest felé azonnal beszüntetnek, illetőleg erőszakkal megakadályoznak! Hadd égjen ki Budapest! Másnap József főherceg a Budapesti Közlöny rendkívüli kiadásában bejelentette az országnak lemondását: Azonnal összehívtam a minisztertanácsot és kijelentettem, hogy azt kívánom, hogy a kormány velem együtt lemondjon, mert azt nem szabad, hogy mi akadályozzuk meg szegény hazánk boldogulását. A románok rettenetes terrora és az ententnenak zsarnokoskodása ha csak némileg enyhülhet távozásunk által, úgy hazafias kötelességünk félre állani… Az entente ismételten hangsúlyozza, hogy »belügyeinkbe nem avatkozik«. A hivatalos lapba első helyen jön Clémenceau sürgönye, azután a kormány lemondása és végül Clémenceau azon parancsa, hogy hirdessük a nyilvánosság előtt, hogy - »ő nem avatkozik belügyeinkbe!«. Ítéljen fölötte Európa…”

„A magyar néphez! A legsúlyosabb válság vészterhes óráiban felszólításra vállaltam szeretett hazánk vezetését. Csak az a tudat bátorított erre, hogy talán segíteni tudok talán azokon, akikhez szívemet a legbensőbb kötelékek csatolják: szeretett honfitársaimon. Csak az a szándék vezérelt, hogy a szenvedésből kivezessem őket egy jobb jövő küszöbére. Most, amikor látom, hogy hazánk a süllyedésből 6. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) felemelkedőben van és látom, hogy a választások előkészítése akadály nélkül megindulhat, olyképpen, hogy a nemzet igazán saját akaratára alakíthatja jövőjét: működésemet befejezettnek tekintem és a kormányzói hatalmat a nemzet kezébe visszaadom. Az én személyem ne legyen akadálya annak, hogy eddigi ellenségeink barátainkká váljanak s a népünk fejlődésére szükséges eszközökkel megsegítsenek. Kormányzói tisztemből visszalépek, de jóban és rosszban itt maradok továbbra is és szolgálatára állok magyar hazámnak, amelyért élek és halok, törhetetlen hűséggel, utolsó leheletemig. A magyarok Istene áldja meg és virágoztassa fel szeretett nemzetemet és hazámat. Budapesten, 1919. augusztus 23-án. József főherceg s. k. tábornagy.” Ugyanennek a közlönynek a belső oldalán közzé tették a kormány lemondását és Clemanceau Habsburg ellenességgel mélyen átitatott, fenyegető hangú táviratát. Az utolsó oldalon a kormányzó búcsúztatásáról olvashatunk néhány sort. A minisztertanács előtt formálisan lemondó főhercegtől a volt kormány nevében Lovásszy Márton külügyminiszter vett búcsút. Beszéde végét így zárta. „Most fájó szívvel búcsúzunk Fenségedtől. Hogy Fenséged az országot kiemelte a teljes anarchiából és a rendet helyreállítva oly helyzetet teremtett, amelyben a konszolidáció most már gyorsabb lépésekkel megtörténhetik; ez évülhetetlen nagy érdeme. Fogadja kifejtett működéséért az egész nemzet örök háláját. Önzetlen fáradozását a magyar nemzet soha sem fogja elfelejteni.”

A főherceg meghatottam válaszolt a szavakra: „ Munkámért nem illet köszönet. Azért jöttem, mert hívtak, azért cselekedtem, mert a körülmények parancsolták, mert szeretett hazámon segíteni akartam. Úgy látom, hogy ezt küzdőtársammal Friedrich István miniszterelnökkel sikerült elérnünk; nyugodtan vonulhatok vissza, érzem, hogy nemzetem iránt kötelességemet megtettem. Én csak annyit mondok, búcsúzásul, szeretett Uraim, hogy bárhol és bármikor lesz a magyar nemzetnek szüksége reám, végső leheletemig, utolsó csepp véremig szolgálatára állok. Isten áldja meg önöket, fogadják köszönetemet, hogy a nehéz napokban mellettem állottak. További működésükben egyre gondoljanak mindenek fölött: mindent csak a haza érdekében!” Ezután a kormány minden tagjával kezet fogott és eltávozott. Lemondása váratlanul ért mindenkit és mély megdöbbenést váltott ki az országban. Közel száz küldöttség kereste fel az antant magyarországi képviseletét, hogy járjanak közbe Clemencaunál, hogy vonja vissza követelését és maradhasson József főherceg és kormánya hatalmon. Sajnos, azonban ez a magyar és Habsburg gyűlölő politikus csökönyösen ragaszkodott akaratához, még engedmények tételére sem volt hajlandó. József főherceg élvonalbeli politikai és katonai szerepe egyszer s mindenkorra véget ért, ám a közéletből mégsem tűnt el teljesen .A politikusok és a honvédség munkáját továbbra is segítette. Sokan fordultak hozzá, bölcs tanácsaiért. De ugyanakkor a kisebb embereken is ugyanolyan odaadó szeretettel viseltetett, mint annak idején a háborúban. Volt katonái, vagy a trianoni ország csonkítás után otthonukból elüldözötteket mindig fogadta birtokain, lakást és munkát adott nekik.

Az új kormányzóval, Horthy Miklóssal igyekezett jó kapcsolatot tartani, bár barátság soha sem alakult ki köztük. Amikor 1920 elején az a gondolat merült fel, hogy Horthy legyen a kormányzó, a főherceg teljes tekintélyét bevetve állt mellé. Horthy is nagyra becsülte és tisztelte. Amikor a Vitézi Rendet megalapította, elsőként ütötte vitézzé József főherceget és fiát. Sokan úgy vélik, hogy kapcsolatukat beárnyékolta, hogy Horthy meghiusította Károly király visszatérési kísérleteit. Ez azonban nem egészen így volt, mert József főherceg nagyon jól tudta, milyen következményekkel járt volna, ha a király visszatér és trónját el akarja foglalni. Féltette egy ilyen lépéstől az országot és a királyt is. Teljesen egyértelműen kitűnik ez naplójának bejegyzéseiből: „Folyó hó 19-ikén éjjel féltizenkét órakor megszólalt a telefonom. Egy tiszt szólít, hogy föltétlenül kell 7. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) velem beszélnie… Ő azt jelentette, hogy Károly király Őfelsége vagy ma, vagy holnap NyugatMagyarországba érkezik, - ahonnan ő jön – és ők azt szeretnék, hogy Budapest ellen én vezessem a csapatokat; én hozzam be a királyt, ha kell, fegyveres erővel is. Minden a legjobban van előkészítve; lépésről-lépésre fognak előre nyomulni; aki ellenszegül letartóztatják. Azt mondtam neki, várjon; írásban fogok felelni. Szobámba siettem és egy rövid levelet írtam Őfelségének, amelyben esdekelve kértem őt, ne csináljon államcsínyt, mert ez az ország végzetét és a dinasztia pusztulását jelentené. Meg fogja látni, ha bejön és erőszakolja a dolgot, akkor életét Szent Ilona szigetén fogja befejezni. A tiszthez siettem és átadtam neki a lepecsételt levelet, azzal, hogy adja át Őfelségének…”

Félelmei a királyt illetően messze menően beigazolódtak. Szintén naplójából: „…Velem az entente-követek közölték az első puccs után hogy Jugoszlávia szabad kezet kapott Budapest megszállására, ha a király még egyszer jönne. Én láttam az eredeti táviratokat! … A kis entente mozgósít; a kormány a királyt elfogja, Tihanyba viszi. Bekövetkezik a szerencsétlenség: az ententenak át kell adnunk királyunkat, hogy az ellenség Magyarországot végleg föl ne dúlja, szét ne darabolja…” 1922. április 2. „Szörnyű jóslatom teljesült. Szegény királyunk Madeira szigetén, száműzetésben meghalt. A tragédia be van fejezve! Szegény fiatal királyom, most tudod, hogy hűséges tanácsadód voltam, aki a legönzetlenebbül szolgáltalak! Szívem mélyéből siratlak…” A két világháború között eltelt idő, és a II. világháború alatti életéről még nagyon sok mindent el lehetne mondani, de azok már nem voltak olyan történelmet befolyásoló események, mint az itt elmondottak, bár kétségtelenül jelentősek voltak. Kivette részét az oktatásban is. Katedrát vállalt a budapesti és a kolozsvári egyetemen és egyetemi tanárként oktatott. Tudományos és irodalmi munkásságáért 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia először tiszteletbeli tagjává fogadta, majd pedig 1936-tól 1945-ig az Akadémia elnökévé választották. Több egyetem is díszdoktorává avatta. A felsőház visszaállítása után 1927-től 1944-ig felsőházi tag volt. Nagyon sok jó szándékú törekvésnek élére állt, vagy felettük védnökséget vállalt. Fővédnöke volt az Országos Pázmány Egyetemnek, az Országos Magyar Tűzoltó szövetségnek, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületnek, a Dél-Magyarországi és Felvidéki Magyar Közművelődési Egyletnek, az Általános Egyetemi Segélyegyletnek, az Országos Magyar Vadászati Egyletnek, az Országos Iparegyesületnek és még sok más kisebb szervezetnek. Magyarországon 1944 októberéig élt. A nyilas hatalomátvétel után (**) és a közeledő szovjet csapatok elöl nagy lelki tusa után úgy döntött, családjával együtt elhagyja az országot, nehogy a legyilkolt Romanov család sorsára jussanak. Jellemző volt emberi nagyságára a távozása is: Aznap reggel, amikor Alcsútról elindultak, elbúcsúzott a személyzettől, majd családtagjainak azt mondta: „ Most ugyan kénytelenek vagyunk elhagyni az országot, de remélem, hamarosan vissza fogunk tudni térni. Ne vigyünk magunkkal semmit, még az ékszereket sem, hagyjunk itt mindent, mert ha vissza tudunk jönni, úgyis mindent itt fogunk találni, de ha mégsem térhetnénk vissza, mivel rangunkat és vagyonunkat a magyar nemzettől kaptuk, legyen hát mindenünk a nemzeté.” A nemes gondolkodású főherceg és családja tényleg csak némi készpénzt és a kastély sok kulcsát vitte magával az emigrációba. A pénz egyik napról a másikra elértéktelenedett, a kulcsokra pedig nem volt többé szükség, mert a gyönyörű alcsúti kastély 1944 december 24-én a szovjet csapatok odaérkezése napján lángba borult. Oda lett minden érték, a csodálatos berendezési tárgyak a több generáció alatt összegyűjtött műkincsek, a több mint hatvanezer darabból álló könyvtár, melyben öt Corvinát is őriztek, a teljes főhercegi levéltár és minden, minden!. Hogy pontosan mi történt, talán soha nem fog kiderülni. Bár még élnek szemtanuk, a történetet mindenki másként meséli el a faluban. Talán ők is kicsit szégyenkeznek, hogy részesei voltak egykori jótevőik kastélyának elpusztításában, falainak széthordásában. A legtöbben mégis úgy mesélik, hogy amikor a szovjetek Alcsútra értek és látták, hogy a kastély le van zárva, elkerülték és tábort vertek. Néhány óra múlva megjelent a parancsnokuknál a faluban élő három volt ’19-es direktóriumi tag,- akik a 8. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) tanácsköztársaság ideje alatt fogva tartották és megalázták a főhercegi családot - és azt mondták neki, hogy itt a kastélyban annak a Habsburg családnak a tagjai laktak, amelyik család egész Európát uralni akarta. Ha nem akarják, hogy valamikor is visszatérjenek, gyújtsák fel az otthonukat. A parancsnok és katonái behatoltak a kastélyba és egyszerre nyolc helyen gyújtották meg azt. Két hétig égett az épület, tüzet oltani nem volt szabad. Minden az enyészeté lett. Később még a kastély falait is széthordták az alcsútiak és a környékbeliek, így hálálva meg a sok jóságot, a törődést, az iskolát az óvodát a munkahelyeket az emberséges bánást és a szeretetet… A főhercegi család Ausztria felé menekült. Rövid ott tartózkodás után szétváltak és tovább indultak nyugat felé. József Ágost, feleségével, Auguszta főhercegnővel Régensburgba ment Thurn und Taxis Albert herceg hívására, akinek a főherceg nővére, Margit volt a felesége. Ők fogadták be őket, náluk szeretetet és nyugalmat leltek. József főherceg ezután már távol tartotta magát a politikától és a közszerepléstől. Egyedül az emigrációba kényszerült Vitézi Rendnek vállalta el főkapitány méltóságát Horthy halála után, mint első vitézzé ütött személy. A Rend érdekeit nemzetközi szinten is olyan jól képviselte, hogy azt a Lovagrendek Nemzetközi Tanácsa felvette a lovagrendek közé. József főherceg napjai pihenéssel, írással és persze az elmaradhatatlan, szinte napi vadászattal teltek. Jó lehetőséget biztosítottak erre sógora nagykiterjedésű erdői. Itt lőtte ezredik szarvasbikáját is. Németországban élt, de szíve mindig hazahúzta és reménykedett benne, hogy egyszer még vissza fog tudni térni szeretett hazájába, Magyarországra. Életében azonban ez már nem sikerülhetett neki. Halála vadászhoz méltó volt. Gyakran mondogatta, vadászat közben szeretne meghalni. Ez a vágya teljesült.

Vitéz József Ágost főkapitány a Vitézi Szék első ülésén 1960-ban Regensburgban vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes és vitéz Kisfaludy József vezérőrnagy társaságában

1962 július 6-án a Straubing melletti raini erdőkbe indult vadászni, vadászával, aki egyben kocsiját is vezette. Szépen lassan hajtottak az erdőben, mikor a vadász észrevett egy őzbakot a tisztáson és hátraszólt, a hátsó ülésen ülő főherceghez, hogy megáll és próbáljon lőni. József főherceg a nyitott ablakon kidugta puskáját, ráhajolt és célzott. Lövés azonban már nem dörrent… A ravaszt talán már a túlvilágon húzta meg, egy égi vadászmezőn. Puskával kezében halt meg, ahogyan szerette volna.

9. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) A közeli vadászházban ravatalozták fel. Ravatalát az erdők virágai borították, melyeket úgy szeretett. München közelében a feldafingi temetőben helyezték nyugalomba. Végrendeletében kérte, hogy ha egyszer Magyarországon a szovjet megszállásnak vége lesz, hozzák maradványait haza, otthon, szeretett hazájában akart végső nyugalomra lelni. Kérését családja 1991-ben teljesítette. Emigrációban elhunyt szeretteivel együtt haza kerültek földi maradványai az egykori budavári palota alatti nádori kriptába, József nádor és a palatínus ág családi sírboltjába. Az újratemetési szertartás alatt a hamvait őrző szarkofág mellett végig, egy mélyen meghatott, vadászruhás öregúr állt, utolsó hűséges alkalmazottja, Dévényi Antal bácsi, a piliscsabai uradalom fővadásza, a hű társ, akivel annak idején annyi izgalmas cserkészeten mondhatni barátokká váltak. Azóta már ő is újra együtt van fenséges urával és mesélnek egymásnak régen volt szép időkről, régi, régi vadásztörténetekről. (*) A történész, restaurátor (Magyar Képzőművészeti Egyetem) szerző több éve foglalkozik a magyar palatínus-ág történetével, ezekről rendszeresen előadásokat is tart. Az írás első része itt olvasható portálunkon. (**) József Ágost főherceg az 1944. október 15-ei nyilas puccs során, szélsőjobboldali magyar törzstisztek ösztökélésére a miniszterelnöktől, Lakatos Géza tábornoktól azt követelte, hogy őt nevezze ki a honvédség főparancsnokának. Lakatos ezt megtagadta azzal, hogy ez a legitim államfő, Horthy Miklós kormányzó kizárólagos hatásköre. A nyilas hatalomátvétel után a főherceg hűséget esküdött Szálasinak. A budavári főhercegi palota erkélyéről üdvözölte a Szent György téren ünneplő nyilasokat. Feleségével, Auguszta főhercegnével együtt személyesen is részt vett ünnepi gyűlésükön. Egy született arisztokrata, Habsburg főherceg, magyar királyi herceg, császári és királyi tábornagy, a legitim államformánk, legitim király és kormányzó híve részéről ez a szimpátia nehezen érthető. Életének ezen eseményeiről saját későbbi visszaemlékezéseiben, emlékirataiban semmilyen említést nem tett. Legidősebb unokája, József Árpád királyi főherceg, a Vitézi Rend főkapitánya megemlítette azonban, hogy a főherceg az emigrációban az 1944-es szereplését negatív epizódnak tartotta, utólag, Horthy Miklós kormányzó politikájának a híve volt, a kormányzó emlékét ápolta a Vitézi Rendben is. Regnum! www.regnumportal.hu - A Flag Polgári Műhely partnere

Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

10. oldal (összes: 11)

A Habsburg, aki teljesen magyarrá vált - József Ágost főherceg élete (II. rész Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Ajánló

11. oldal (összes: 11)