A gyomnövények életforma-rendszere Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenéső és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezıtlen ritmikus jelenségeihez (pl. száraz vagy hideg idıszak) harmonikusan, morfológiai bélyegekben (is) megnyilvánulóan alkalmazkodtak. Az életforma a kedvezıtlen idıszak (nyugalmi szakasz) átvészelésére kialakult adaptáció során jön létre. A Raunkiaer-féle életforma koncepció az átvészelı szervek helyzetére alapozott. Lényege, hogy a víz- és hıellátási pesszimumban (téli hideg vagy nyári szárazság) adott általános növényi válaszok lemérhetık azon, hogy a kedvezıtlen idıszakban milyen védelemben részesülnek a legérzékenyebb szövetrendszerekbıl felépülı megújuló szervek (rügy ill. a magban lévı embrió). Az életformák szerinti értékelést elsısorban a periodikusan változó klímájú (mérsékelt övi) területeken lehet jól alkalmazni.
Egyévesek (Therophyta) – Th Egyéves lágyszárúak, a kedvezıtlen idıszakot (nyári meleg, téli hideg + szárazság) mag formájában vészelik át.
T1 – ısszel csírázó, tavasszal magot érlelı Nyár végén, ısszel csíráznak, a téli hideget csíranövény vagy tılevélrózsa alakjában vészelik át, életciklusuk a tavasz végéig véget ér, a nyári szárazság idején már mag alakban vannak (tyúkhúr, borostyánlevelő veronika, egyes árvacsalán fajok, pásztortáska).
T2 – ısszel csírázó, nyár elején magot érlelı A T1-hez hasonlóan kettıs alkalmazkodású, de hosszabb élető fajok, ısszel csíráznak, aratásig magot érlelnek (meddı rozsnok, ragadós galaj, pipacs, kék búzavirág, bürök gémorr).
T3 – tavasszal csírázó, nyár elején magot érlelı Tavasszal csíráznak, nyár elején magot érlelnek, így mindkét kedvezıtlen idıszakot mag alakjában vészelik át (vadrepce, repcsényretek, büdös zsázsa).
T4 – nyár elején csírázó, ısszel magot érlelı Tavasz végén (nyár elején) csíráznak, életciklusuk késı ıszig tart. A kedvezıtlen idıszakot (téli hideg) mag alakban vészelik át, melegigényesek, a nyári szárazságot jól bírják, erıteljes és mély gyökérzetőek (fehér libatop, fekete csucsor, parlagfő, szırös disznóparéj).
Kétévesek (Hemitherophyta) – HT Kétéves lágyszárúak, az elsı vegetációs idıszak végén fedetlen rügy, a második végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között. (közönséges bojtorján, terjıkekigyószisz, útszéli bogáncs, szöszös ökörfarkkóró, vadmurok)
Talajszintben telelı évelık (Hemikryptophyta) – H Évelı lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezıtlen idıszakban elpusztul, átvészelı szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelsı rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. Fıleg a mérsékelt és hideg övi területekre, gyepekre, és kultúrterületekre jellemzık.
H1 – bojtos gyökérzetőek Sem földfeletti, sem földalatti vegetatív szaporodásra nem képesek (pelyhes selyemperje, békaszittyó, fenyérfő, gyepes sédbúza).
H2 – indás évelık Földfeletti indáikkal vegetatív szaporodásra képesek, fıleg rétek, legelık, ruderális területek növényei (szürke madársóska, kerek repkény)
3.2. Föld feletti módosult szárak ill. hajtások
3.2.1. inda
H3 – vegetatív szaporodásra képes karógyökerőek Karógyökereiken járulékos rügyek vannak, feldarabolódás vagy a földfeletti rész elpusztulása esetén regenerálódni tudnak. A rendszeres talajmővelést nem bírják, fıleg rétek, legelık növényei (pongyola pitypang, erdei turbolya, komló, réti lórom).
H4 – vegetatív szaporodásra nem képes karógyökerőek Karógyökereiken nincsenek járulékos rügyek, regenerálódásra nem képesek (nadragulya, alkörmös fajok, közönséges orbáncfő, mezei iringó)
H5 – ferde gyöktörzses évelık Sekélyen gyökerezık, vegetatív szaporodásra nem képesek. A ferdén növı gyöktörzs feldarabolódása esetén vegetatív szervé alakul. Elsısorban gyepes területek növényei (pl. fekete peszterce, sédkender, falgyom, vérehulló fecskefő).
Talajfelszín alatt évelık (Geophyta) – G Évelı lágyszárúak, föld felett hajtástengelyük a kedvezıtlen idıszakban elpusztul, átvészelı szervük különbözı földbeli szerveken található fedetlen rügy, melyet a talaj véd.
G1 – tarackosok, rizómások Módosult, földalatti hajtásaik vannak, tarack: vékony, elágazó, hosszú szártagú (tarackbúza, siskanádtippan, mezei zsurló, nagy csalán), gyöktörzs (rizóma): vastag, rövid szártagú (keserőfő fajok, nád)
3.1. Földbeli módosult szárak ill. hajtások
3.1.1. gyöktörzs vagy rizóma
G2 – gumósok A földalatti szár helyenként megvastagszik, gumóvá alakul. A közbülsı, meg nem vastagodott részek évente elpusztulnak, így a következı évben minden gumóból új növény fejlıdik (mogyorós lednek, vízi menta, csicsóka)
3.1.3.1.szárgumó
3.1.3.2. ággumó
G3 – szaporítógyökeresek Az átvészelı szaporítógyökerek (gyökértarackok) többékevésbé vízszintesen futnak, rajtuk a járulékos rügyek szabálytalanul helyezkednek el, csomókkal nem tagoltak. A szaporítógyökérbıl eredı gyökerek függılegesen, mélyen (1-2 m) hatolnak a talajba (apró szulák, mezei aszat, selyemkóró).
G4 – hagymások és hagymagumósok Átvészelı szervük hagyma vagy hagymagumó, sarjhagymáik lehetnek (ernyıs madártej, kígyóhagyma, üstökös gyöngyike, kónya madártej)
3.1.4. hagyma
3.1.5. hagymagumó
Törpecserjék (Nanofanerofiton – N) Fás növények, melyek 0,5 m-nél alacsonyabbak, baziton elágazásúak, a szár teljes mértékben elfásodik, átvészelı szervük fedett rügy (csarab).
N – félcserjék (Nanophanerophyta) Félfás növények, lehetnek a törpecserjéknél magasabbak is, baziton elágazásúak, csak a száruk alsó része fásodik el, a felsı része a kedvezıtlen idıszakban elfagy vagy elszárad, átvészelı szervük fedett rügy (földi szeder, málna).
M – cserjék (Mikrophanerophyta) Fás növények, melyek 0,5-5 m magasak, baziton elágazásúak, koronát fejlesztenek, törzset nem vagy csak rövidet, átvészelı szervük fedett rügy (gyalogakác, ördögcérna).
M M– fák (Mega- és Mezophanerophyta) Fás növények, melyek 5 m-nél magasabbak, akroton elágazásúak, törzset és koronát fejlesztenek, átvészelı szervük fedett rügy. (zöld juhar, bálványfa)
E– fánlakók (Epiphyta) (sárga fagyöngy, fehér fagyöngy)
Az évelı gyomnövények szaporodása • Szaporodási stratégiák – Maggal való szaporodás jelentısebb: nagy maghozam, hatékony terjesztés, az ivartalan szaporodás alárendelt jelntıségő fodros lórom, kúszó boglárka, közönséges cickafark
– Maggal és vegetatív úton való szaporodás egyforma jelentıségő: veszélyes, nehezen irtható szántóföldi gyomnövények is tartoznak ebbe a csoportba. selyemkóró, sövényszulák, fenyércirok
– Vegetatív úton való szaporodás jelentısebb: a megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhetı meg. tarackbúza, csillagpázsit, mezei aszat
• A vegetatív szaporodási módok jelentısége • Elıny: – több tápanyag az utódok számára – jobb kompetíciós képesség – jobb herbicid tolerancia • Hátrány: – azonos génkészlet – kisebb terjedési távolság – alacsonyabb utódszám
Az évelık regenerálódását befolyásoló tényezık Vegetatív szervek aktivitásának periodicitása • május - június: endogén rügynyugalom a tarackbúzánál, a selyemkórónál: szeptember • tél: a tarackok nincsenek mélynyugalmi állapotban, a hımérséklet határozza meg a fejlıdést • fajonként, elterjedési területenként változó
Korrelatív gátlás • apikális dominancia intakt növényekben: az axilláris rügyek kihajtását a hajtáscsúcs gátolja. Ha a hajtáscsúcsot eltávolítjuk az axilláris rügyek fejlıdésnek indulnak • minden tarackos, rizómás növényre jellemzı • a rügyek kb. 95 %-a nyugalomban van, 5%-ból fejlıdnek hajtások • talajmővelés után három héttel az eredeti állapot visszaáll • A tarackbúza 15 cm-es tarackból egy év alatt 33 mellékhajtást és 9,9 m hosszúságú tarackot fejlesztett
Környezeti hatások • a mélység szerepe a regenerálódásban - 15 cm alatt rohamosan csökkent - 30 cm alatt megszőnt - 2,5-5 cm az optimális mélység • hımérséklet - 5-40 °C az optimális tartomány - 20-25 °C a legkedvezıbb • fény - fitokrómrendszer irányítja • nitrogén - magas N-szint: 74 %-os, alacsony N-szint: 33 %-os a rizómák kihajtásának mértéke
• szaporító szerv mérete: a tarack hossza és a kihajtó rügyek száma között negatív összefüggés van
