A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek korai szocializációja Tanulmány a 0-3 éves gyermekeket gondozó intézetekben végzett kutatásról
HODOSÁN RÓZA
Minden jog fenntartva a Rubeus Egyesületnek és a szerzőnek!
2
Tartalom
I. Bevezető:
.3. p.
•
A vizsgálat indoklása, a probléma megfogalmazása:
.3. p.
•
A vizsgálat célja:
.5. p.
•
A vizsgálat módszere:
.6. p.
•
A kutatás nehézségei:
.8. p.
•
A kutatás időintervalluma, a vizsgálat menete:
.9. p.
•
A feldolgozás szempontjai:
10. p.
II. A kérdőíves vizsgálat eredményeinek elemzése: •
12. p.
Az 1999. január 1. és 1999. december 31. között gyermekotthonokban élő 0-6 éves korú gyermekek száma és benn töltött ideje:
12. p.
•
Gyermekek beutalása, a beutalások okai és beutalás előtti védelembe vétele:
22. p.
•
A gyermekek elhelyezési formája, státusza:
30. p.
•
Gyámi tanácsadás:
33. p.
•
Gyermekjóléti szolgálatok:
37. p.
•
Intézményekben való látogatások, testvérkapcsolatok:
43. p.
•
Felülvizsgálatok, elhelyezések:
52. p.
•
Örökbefogadás, nevelőszülőhöz helyezés, otthon elhagyás:
57. p.
III. Összegzés:
60. p.
IV. Szakirodalom:
65. p.
V. Mellékletek:
66. p.
2
3
Bevezető A vizsgálat indoklása A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997.évi XXXI. törvény hatálybalépésével a következő években gyökeresen átalakul a hazai gyermekvédelem. Ez az átalakulás nemcsak a gyermekvédelmi és gyermekjóléti intézményeket és rendszereket érinti, hanem a korábbi csecsemőotthonokat is. A gyermekvédelmi törvény megfogalmazta azt a szakmai konszenzust, ami az utóbbi évtizedekben az ezen a területen foglalkozó szakemberek változtatási szándékát és a gyermekvédelem korábbi rendszerének kritikáját tartalmazta. Igen nagy szakmai konszenzus övezi azt a felismerést, hogy a nagyméretű, szegény és árvaházakra emlékeztető
gyermekotthon
diszfunkcionális,
károsan
befolyásolja
a
gyermekek
személyiségfejlődését. A korai életszakaszban eltöltött intézményes ellátás nem képes az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen egyénre szabott pszichológiai, fejlődéslélektani feltételeket biztosítani. A korai érzelmi elhanyagolás súlyos következményekkel jár, amely a személyiség egészét érinti a későbbiekben. Ma már közismert, hogy az a speciális mesterséges közeg, amelyben a csecsemők és kisgyermekek élnek és fejlődnek, komoly; hospitalizmus néven ismert károsodásnak vannak kitéve. Minél korábban kezdődik és minél tartósabb ideig tart az intézményi ellátás annál nagyobb mértékű lehet ez a károsodás. A nagyméretű gyermekotthonokat egyre gyorsuló ütemben, különösen a törvény életbelépése óta, felváltják néhány éven belül a kisebb
méretű,
családias
gyermekotthonok,
lakásotthonok.
Ugyanakkor
a
korábbi
csecsemőotthonok, éppen speciális voltuk miatt, lassabban alakulnak át. A 0-3 éves (zömében 0-6 éves),
saját
családjától
elszakított
korosztály
olyan
speciális
gondoskodást
igénylő
gyermekcsoport, akiknek nevelése, elhelyezése nagy körültekintést, szakmai hozzáértést igényel. A gyermekvédelmi törvényben rögzített átalakítási kényszer nemcsak a volt csecsemőotthonokat kell, hogy érintse. A gyermekvédelem megcsontosodott, bürokratizált jellege nehezen alakul át. A szakemberhiány és az elavult szemlélet továbbélése, az adminisztratív ügyintézés a jellemző minden pozitív irányú elmozdulás ellenére. Az ügyintézési folyamatban sokszor a gyermekek és szüleik nem is jelennek meg "személyesen", csak irathoz csatolt fénykép és akta formájában léteznek. S itt nem a fizikai jelenlétre, hanem mint létező, előttünk megjelenő, igényeket támasztó gyermekre, vagy mint krízishelyzetben lévő szülőre gondoljunk. Nagyon sok esetben tudni, s úgy
3
4 tűnik ennek megváltoztatását maga a törvény sem tudja jelenleg átalakítani, hogy a gyermekek idejével nagyon hanyagul bánik a gyermekvédelmi rendszer. Nem veszi figyelembe, hogy a kisgyermek, különösen a csecsemő számára egy vagy néhány hónap milyen rendkívül hosszú s életre meghatározó idő. A korai fejlődés szorosan környezet és gondozó függő, az intézményes ellátás jellegénél fogva képtelen az egészséges fejlődéshez szükséges egyedi ellátást biztosítani. A törvény szinte minden területen pozitív szakmai kényszereket fogalmazott meg, de úgy tűnik, sokkal több idő szükségeltetik ahhoz, hogy ezek a változások minden területen megtörténjenek. A korábbi csecsemőotthonok gyermekotthonokká történő átalakulása azért szükséges, hogy ki tudják elégíteni a szűkebb környezetükben és a társadalomban jelentkező új típusú szükségleteket,
illetve
meg
tudjanak
felelni
a
gyermekvédelmi
törvényből
fakadó
kötelezettségeknek. Az új infantopszichiátriai kutatásokat is figyelembe véve fogalmazott meg a törvény szakmai igényeket. A korábbi csecsemőotthonoknak nagymértékű, radikális átalakulásra van szükségük. A 0-3 éves korosztály speciális szükségletei sem tartós gyermekotthoni elhelyezéssel elégíthetők ki. A volt csecsemőotthon a jól képzett és nagy múltú szakember gárdáját hasznosíthatja a megelőzésben, a területi gyermekvédelmi gondoskodásban, a nevelőszülői hálózat építésében, a vér szerinti és az örökbefogadó szülők felkészítésében és az utógondozás területén. A csecsemőkorúakat ellátó gyermekotthonok negyedéves statisztikai adatait folyamatosan vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy ezekben az intézményekben - néhány kivételtől eltekintve - az átalakulás folyamata még nem kezdődött meg. A negyedéves úgynevezett forgalmi adatok azt mutatják, hogy a gyermekvédelmi törvény életbelépése óta nem történt lényeges változás két alapvető és meghatározó kérdésben, nevezetesen a gyermekek bekerülésében és az intézményben töltött idő mértékében. Azt, hogy hány gyermek kerül be az intézménybe, természetesen külső, a gyermekotthontól független tényezők határozzák meg. A gyermekvédelmi törvény 1997. november 1. és 1999. december 1-ig tette kötelezővé a települési önkormányzatok számára a gyermekjóléti alapellátás intézményeinek kiépítését (gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekek napközbeni ellátása) és az alapellátáson belül a gyermekek átmeneti gondozásának (helyettes szülő szolgálat, gyermekek átmeneti otthona, családok átmeneti otthona) biztosítását. Nyilvánvaló, hogy ezen intézmények szakszerű és hatékony működése csak ezt követően bontakozhat ki. Mindez természetesen összefügg az önkormányzatok anyagi lehetőségeivel és szakember ellátottságával.
4
5 A statisztikai vizsgálatok rámutattak arra, hogy lényegesen nem változik a gyermekek intézményes gondozási ideje. Különösen feltűnő az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek gondozási idejének hosszúsága. Ideiglenes hatályú gondozás esetében az illetékes gyámhivatal 30 napon belül megvizsgálja, hogy ez a fajta elhelyezési forma indokolt-e még. A több mint egy évre visszatekintő adatgyűjtésem során azt tapasztaltam, hogy az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek csupán 20-25 %-át vizsgálták meg az illetékes gyámhivatalok. A törvény által előírt gyámhivatali vizsgálat 6 hónap után kezdődött meg az ideiglenesen elhelyezett gyermekek 30 %ánál. A vizsgálat célja Országos, teljes körű vizsgálatunknál leginkább arra voltunk kíváncsiak: • milyen
előzmények
után,
miért
és
hogyan
kerülnek
be
a
gyermekek
a
csecsemőotthonokba, ebben a folyamatban kinek mi a szerepe, illetve felelőssége, az események szereplői mit tettek, illetve nem tettek meg azért, hogy ezt a lépést elkerüljék, • ha már bent van a gyermek, ott mi történik vele, mennyi időt tölt ott, megtörténik-e minden azért, hogy sorsa mielőbb rendeződjék, s ezt ki hogyan segíti, illetve nem segíti elő, • megtörténik-e minden szükséges és törvényes lépés azért, hogy a gyermekek mielőbb családba kerülhessenek. Vizsgálatunk kiinduló hipotézise, hogy az új gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott pozitív szakmai változások még nem érintették eléggé a csecsemőotthonokat s a hozzájuk kapcsolódó gyermekvédelmi rendszereket. A megszokott rendszer s a kialakult struktúra csak lassan követi azt az átalakulást, amelyet a hatályba lépett jogszabályok megkívánnak. Országos vizsgálatunkat éppen azért végeztük el, s a későbbiekben adott probléma köré szervezve tovább folytatjuk, hogy a törvény életbe lépése óta felvetődött problémákra választ kapjunk, s amennyiben lehetséges, a szükséges szakmai, törvényi korrekciókra javaslatot tudjunk tenni.
5
6
A vizsgálat módszere Vizsgálatunk országos, teljes körű felmérés. Az ország 31, 0-6 éves gyermekeket ellátó gyermekotthonában végeztük el. Az 1999. január 1. és december 31. között az intézményben bent tartózkodó, valamint az ebben az időszakban azt elhagyó minden egyes gyermekről kérdőívet töltöttünk ki. ( A negyedéves statisztikai adatok tényleges és becsült adatai alapján 2600 – 2700 gyermek tartózkodott a vizsgált időszakban az intézményekben.) A kérdőíves vizsgálat ideje alatt interjúk készültek minden intézmény vezetőjével s legalább egy gondozónővel, amit a tanulmány második részében fogunk felhasználni. A vizsgálat további menetében interjúkat készítünk még a kérdőívek alapján kiválasztott gyermekek esetében a szüleikkel, az érintett gyermekjóléti szolgálatok munkatársaival, az érintett gyámhivatalokkal, a TEGYESZ munkatársaival. Ez elkezdett vizsgálatunk folytatását, mélyebb elemzését jelenti, amit a későbbiekben az intézet munkatársai szakterületüknek megfelelően végeznek el. A kérdőívek kitöltését az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet munkatársai ellenőrizték. A beérkezett 2441 db kérdőívre adott választ számítógépes feldolgozással elemeztük. A vizsgálat megkezdése előtt munkatársaimmal a kérdőívekkel 4 intézményben próbakérdezést végeztünk. Az első intézménybe 30 kérdőívet küldtünk el önálló kitöltésre. Az innen visszaérkezett kérdőívek kevés információt tartalmaztak a gyermekekről. A második és harmadik intézményben személyes próbakérdezést készítettünk, ahol jelen voltak az intézmény vezetői és szakemberei. Arra voltunk kíváncsiak, a személyes kérdezéssel mennyi idő alatt készül el az interjú, kinek a jelenléte szükséges az információk megszerzésére, s mennyire használható a kérdőív, mennyi információ szerezhető meg az adott gyermekről, bekerülésének okairól, a bent töltött időről és a kigondozásról. A negyedik intézményben munkatársunk egyedül, az intézmény munkatársainak segítsége nélkül, csak az írásos dokumentumok alapján próbálta kitölteni a kérdőívet.
6
7 A próbakérdezések kapcsán arra a következtetésre jutottunk, hogy az intézmény munkatársai nélkül az információk mintegy egyharmadát tudjuk megszerezni, tehát az ő segítségük nélkül érdemben nem végezhető el a vizsgálat. A kérdőív kitöltése nemcsak a munkatársak jelenlétét követeli meg, hanem szakmai hozzáértést is igényel, amihez nehéz külső kérdező biztosokat találni. Az elvégzendő munka azt feltételezte, hogy az intézmények napokig, esetleg az intézmény nagyságától függően akár egy hétig is a kérdezőbiztos rendelkezésére kell, hogy álljanak. Ezt nem várhattuk el az intézmények munkatársaitól. Ők is ragaszkodtak a saját kitöltéshez. Ezért, s természetesen anyagi megfontolások miatt is, a kutatás szervezői úgy döntöttek, hogy az intézmények maguk töltik ki a kérdőíveket, majd szakértő munkatársak - a számítógépes feldolgozás előtt - annak kitöltését értelmezik, és a hiányokat pótolják. Az intézmények vezetőinek és munkatársainak 2000. január 12-én szakmai felkészítést tartottunk a kérdőívek kitöltéséről, s készítettünk egy nyomtatott kitöltési útmutatót is. A rögzített határidőkhöz képest itt egy kb. 1 hónapos csúszás történt. Néhány intézmény a feldolgozás után küldte el kérdőíveinek egy részét, ami nem került be a számítógépes feldolgozásba, de a későbbiek során szakmai feldolgozásra kerül. A számítógépes adatfeldolgozás során munkatársaink, akikhez 2-3 intézmény tartozott a következő szempontok szerint dolgozták fel tovább a kérdőíveiket: Minden egyes intézményből legalább három esetet választottak ki, az alábbi szempontokat figyelembe véve: •
jogszerűségek vizsgálata: a gyermek beutalása, bent tartása, felülvizsgálatai, kigondozása,
•
időkeretek betartása: elhelyezési értekezletek, felülvizsgálatok törvényi idejének betartása, csúszása, esetleges elmaradása, gyermekek örökbe, nevelőszülőhöz vagy családjába gondozásának esetleges elhúzódása, meg nem történése,
•
kigondozás szempontjai: pl. többször kerül be az intézetbe, családjába gondozzák, bántalmazás miatt kerül be, mégis hazakerül, sikertelen nevelőszülői kihelyezés, gyakran látogatják, mégis régóta bent van,
•
más gyermekotthonba szól a gyermek elhelyezéséről a döntés,
•
extrém esetek.
A három egyedi esetet a későbbiekben fogjuk elemezni, és a szakmacsoportok szerinti feldolgozás is a későbbi kutatás eredménye lesz.
7
8 A következő szakmacsoportok szerint dolgozzuk majd fel a rendelkezésre álló anyagokat: •
örökbefogadások
•
nevelőszülői gondoskodás
•
fogyatékkal élő gyermekek
•
gyermekjóléti szolgálatok működése
•
anyjával együtt nevelkedő gyermekek
•
gyámhivatali eljárások menete
•
testvérkapcsolatok érvényesülése
•
a beutalás okainak vizsgálata
•
kapcsolattartás a családdal
•
az intézményben maradó, vagy más gyermekotthonba utalt gyermekek
•
átmeneti gondozottak
A feldolgozás alapját a kitöltött kérdőívek és a már elkészített, s még elkészítendő interjúk képezik. Jelen tanulmányom elkészítése a számítógépes adatfeldolgozás alapsorára és az abból készült kereszttáblák elemzésére vállalkozott.
A kutatás nehézségei Az első nehézség a kérdőívek kitöltésének módja. Az önkitöltő kérdőív mindenképp több hibalehetőséget tartalmaz, mint egy szakértő munkatárs által végzett kitöltés. Több kérdés maradt így megválaszolatlanul, mint a személyes kitöltés esetében, bár a meg nem válaszolt kérdések döntő többségénél az intézménynek nem volt információja az adott ügyben. Ezeknek a nem válaszoknak a korrigálását kellett a munkatársaknak utólag ellenőrizni, és az intézmény vezetőjével interjút készíteni. Ezért a számítógépes adatfeldolgozás kiegészítéseként készítettük el az interjúkra épülő tanulmányunkat is. A másik nehézség, hogy egyes intézmények nem tudták időben kitölteni a kérdőíveket, így a tervezett 2600 kérdőív beérkezése helyett 2441 kérdőív került számítógépes feldolgozásra. Így nem került feldolgozásra Székesfehérvár intézményéből a távozott gyermekekre vonatkozó kérdőívek egyike sem. Ez a mi becsült adataink szerint kb. 50 db. kérdőívet jelentett. ( Az 8
9 intézmény nem tudta kitölteni a távozott gyermekekre vonatkozó kérdőíveket, mert a gyermekek távozása után az összes írásos dokumentumot a TEGYESZ-hez küldték el.) Szegedről 17 db kérdőív érkezett meg a számítógépes feldolgozás után, a Pikler intézetből 29 db, Budapest, Gárdonyi Géza útról 12 db. Az utóbbi három intézmény statisztikai értelemben nem változtat a vizsgált arányokon, az elmaradt kérdőívek ugyanúgy tartalmaztak távozott és bent lévő gyermekek adatait, a későbbi feldolgozás az elmaradt kérdőívek kis száma miatt érdemben nem befolyásolja a vizsgálat eredményét. A feldolgozás során 62 db kérdőívet kivettünk a vizsgálatból, mégpedig az 1990 előtt születetteket. Ők kiskorú anyák, vagy olyan elhelyezési formában kerültek be a vizsgálatba, ami nem a hagyományos csecsemőotthoni elhelyezés miatt történt meg, pl. családi otthonos elhelyezés. Így a számítógépes adatfeldolgozás során 2379 adat került elemzésre. Az előzetes, a negyedéves statisztikai adatokból becsült adataink szerint 2600- 2700 gyermek fordult meg az előző évben az ország csecsemőotthonaiban. Ezt tekintettük teljes mintának. Ehhez képest a becsült 150-200 db kérdőív elmaradása nem befolyásolja érdemben a feldolgozott adatokat, hiszen ebből a becsült 100-200 db minden feldolgozási típust tartalmaz, a kb. 50 távozott gyermek adatainak elmaradása pedig hibahatáron belül befolyásolja az adatainkat. A vizsgálat időintervalluma A felmérésben szerepel minden 1999. január 1. és december 31. között az intézménybe bekerülő és ott élő vagy azt elhagyó gyermek. A kérdőív elkészítése és a próbakérdezés 1999. november és december hónapban történt. A kérdőív kitöltése 2000. január 12 és március 15 között történt. A számítógépes feldolgozás, az alapsor adatainak elkészítése március végéig megtörtént. A kérdőívek szakmacsoportos feldolgozása március hónap. A számítógépes adatok elemzése és kereszttáblák készítése április, május hónap. Zárótanulmány elkészítése május hónap. A vizsgálat szempontjai A kérdõíves adatok feldolgozása során leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az 1997. évi XXXI. gyermekek védelméről szóló törvényben megfogalmazott pozitív változások nyomán
9
10 milyen átalakulások történtek a gyermekvédelmi rendszer egyik fontos elemében, a volt csecsemõotthonokban. Szinte teljes körû felmérésünk nyomán minden egyes gyermek sorsát végig követhetjük. A feldolgozás szempontjai a következõk voltak: •
Mennyi idõt töltenek bent a gyermekek átlagosan az intézményekben, van-e lényeges különbség a bent töltött idõ mértékében az egyes intézmények között.
•
Hogyan kerül be a gyermek, kik javasolják a bekerülést, milyen okokkal kerülnek be a gyermekek, van-e összefüggés a gyermekjóléti szolgálatok mûködése és a bekerülés között, az új törvény életbe lépése óta kerülnek-e be gyermekek anyagi okok miatt, a bekerülés oka és a bent töltött idõ, a gyermek hova kerülése között van-e összefüggés, a bántalmazás, elhanyagolás és alkoholizmus miatt bekerült gyermekeknél elõzetesen mûködésbe lépett-e a gyermekvédelmi rendszer, történt-e védelembe vétel.
•
A testvérkapcsolatok vizsgálata: hány gyermeknek van testvére, azok hol élnek, adott intézmények hangsúlyt fektetnek-e a testvérkapcsolatok ápolására, nevelõszülõhöz, örökbe fogadó szülõhöz kerülés esetén mennyire fontosak ezek a testvérkapcsolatok, van-e összefüggés a gyermek családba kerülése, bent töltött ideje és a testvérek léte között.
•
Mit változtatott a gyermekek státuszán, bent töltött idején, az a tény, hogy a gyermek gyámja többségében az intézmény vezetõje lett.
•
Hogyan mûködik a gyámi tanácsadás rendszere.
•
A gyermekjóléti szolgálatok és az intézmények kapcsolata, mennyiben segíti a gyermek sorsrendezését a gyermekjóléti szolgálatok mûködése, van-e kapcsolat az intézmény és a szolgálat között.
•
Milyen gyakran látogatják a gyermekeket, a látogatások érdekében mit tesznek az intézmények, kik segítik a szülõ gyermek kapcsolat erõsítését, ezért milyen lépések történnek, a látogatások gyakorisága milyen összefüggéssel van a gyermek további sorsára, a nem látogatott gyermekek esetében milyen lépések történnek.
•
Milyen gyermekvédelmi rendszerek mûködése figyelhetõ meg, illetve mirõl van információja az intézménynek a gyermek bekerülése elõtt.
•
A gyámhivatali felülvizsgálatok rendszere:
•
megtörténik-e az ideiglenesen beutalt gyermekeknél 30 napon belül az elhelyezési értekezlet,
•
megtörténnek-e az éves felülvizsgálatok, 10
11 •
kik vesznek részt, és mit javasolnak a gyermek elhelyezését illetõen a felülvizsgálatokon, elhelyezési értekezleteken, kihelyezési értekezleteken.
•
Milyen okokat látnak az intézmények, ha ezek a vizsgálatok nem történnek meg a törvényben elõírt idõben.
•
Milyen döntések születnek a gyermekek sorsát illetõen, hova kerülnek a gyermekek.
•
Mennyire végrehajthatóak ezek a döntések.
•
Soha nem látogatott gyermek esetében kezdeményez-e valaki örökbeadást, általában ki kezdeményezi és mikor?
•
Nevelőszülői kihelyezés, illetve örökbefogadás esetén hogyan történik, és mennyi ideig tart az ismerkedés.
11
12
A kérdőíves vizsgálat eredményeinek elemzése
Az 1999. január 1. és december 31. között a gyermekotthonokban élő gyermekek száma és bent töltött ideje
A statisztikai adatok elemzése azt mutatja, hogy a gyermekvédelmi törvény életbelépése óta lényegesen nem változik a volt csecsemőotthonokban elhelyezett gyermekek száma, s a gondozásban töltött ideje. Ha a csecsemőotthonokban lévő gyermekek számát és a Magyarországon élve született gyermekek számát és arányát vizsgáljuk meg az előző évtizedekre visszamenően, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt 15 évben fokozatosan csökken a csecsemőotthonokban lévő gondozottak száma és aránya. 1977-ben 177.574 élve született gyermekre 3882 csecsemőotthonban elhelyezett gyermek jutott. A csecsemőotthonban lévő gyermekek aránya az újszülöttekhez viszonyítva 2,2 %. Ez az arányszám 1984-ig enyhe emelkedést mutat, tehát 1984-ben 125.359 élve születettre 3223 csecsemőotthoni elhelyezés jut, az arányszám 2,5%. Ettől kezdve fokozatosan, bár 1988-ban nagymértékben, egy év alatt 400 fővel csökken a gondozott gyermekek száma. Az arányszám is 2% alá csökken, 1998-ra 1,7 %, azaz 97 301 élveszületésre 1589 gondozott gyermek jutott. 1999ben ezek az arányszámok nem változtak, nem csökkent a gondozott gyermekek száma. Ebből adódott a feltevés, mely szerint a Gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott pozitív változások hatása két év elteltével még nem érzékelhető. Az 1997. XXXI. törvény kimondja: " A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez." 6. § (1), valamint " A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéshez,
személyiségének kibontakoztatásához,
elhárításához,
a
társadalomba
való
a
beilleszkedéséhez,
fejlődését valamint
veszélyeztető önálló
helyzet
életvitelének
megteremtéséhez." 6.§ (2). A törvény életbelépése óta nem telt még el elég idő ahhoz, hogy a jogszabályban körültekintéssel és nagy szakmai konszenzussal megfogalmazott elvárások teljesüljenek, vizsgálatunkban
12
13 leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek a változások elkezdődtek-e, ha igen, milyen területen és milyen irányokban, s hol vannak a legnagyobb problémák a törvény végrehajtása területén. Ilyen szempontból az egyik legkritikusabb kérdés, hogy történik-e változás a beutalások számában, s a gyermekek bent töltött idejében. A gyermekek intézményben töltött ideje: Az elemzett mintában teljes körű adatfeldolgozásra törekedtem, de a vizsgálat problémáiból adódóan, mintegy 100-200 (csak becsült adatok álltak rendelkezésre) adattal kevesebbel dolgoztam, a vizsgálat bevezetőjében jelzett okok miatt. Következő táblámban képet próbálok adni az ország 31 otthonában bent lévő, távozott gyermekek nagyságrendjéről. Az első az intézményi férőhelyeket mutatja, s a bent lévő gyermekek számához viszonyítva kapnánk meg az intézményi kihasználtságot. A tábla áttekinthetősége kedvéért itt nem tartottam fontosnak jelezni, hiszen az intézetekről szóló esettanulmányban ez az adat szerepel. Ennél fontosabbnak tűnt egy új mutató bevezetése, amit kigondozási mutatónak neveztem el a vizsgálat alatt. Ez a mutató tulajdonképpen az intézmény ún. forgalmi adataira utal, hiszen a vizsgált gyermekszám és a távozott gyermekeknek az arányszámából tevődik össze. Ez a szám mindenképp utal a gyermekek kigondozásának gyorsaságára és számára. Figyelemre méltó néhány intézmény átlagtól elütő száma pozitív és negatív értelemben. Az átlagnál magasabb számok, három fölött azt jelentik, hogy a vizsgált időszakban az összes gondozott gyermekhez viszonyítva kevesen hagyták el az intézményt. A kettő alatti számok pedig azt, hogy sokan távoztak a múlt évben az intézményből. Két intézmény távozott gyermekeinek száma hiányzik az adataimból. A budapesti Gárdonyi Géza utcai otthon, ahol a legmagasabb a kigondozási mutató, késve juttatott el adatokat, így nem kerültek be teljes körűen a vizsgálatba.
13
14
Intézmény neve
Balassagyarmat Budapest, Gárdonyi G. u. Budapest, Kerepesi u. Budapest, Kmety u. Budapest, Pikler Intézet Budapest, Rege u. Budapest, Völgy u. Budapest, Szarvas G. u. Pest megye Debrecen Eger Fegyvernek Gencsapáti Győr Gyula Kecskemét Marcali Mecsekjánosi Nagybajom Nagybarca Nagykanizsa Nagykőrös Nyírbátor Nyíregyháza Pécs Sopron Szeged Székesfehérvár Szekszárd Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg összesen
Férőh ely
40 40 72 60 40 94 38 80 140 40 40 20 70 60 64 40 85 51 120 56 80 80 40 32 15 56 40 100 56 24 64
Vizsg álatb an szere plő gyer meke k sz. 52 31 73 79 29 127 31 109 123 77 112 33 94 101 123 58 103 66 180 94 82 104 96 37 19 76 43 43 60 57 67 2379
Száza lék N=23 79
2,2 % 1,3 % 3,1 % 3,3 % 1,2 % 5,3 % 1,3 % 4,6 % 5,2 % 3,2 % 4,7 % 1,4 % 4,0 % 4,2 % 5,2 % 2,4 % 4,3 % 2,8 % 7,6 % 4,0 % 3,4 % 4,4 % 4,0 % 1,6 % 0,8 % 3,2 % 1,8 1,8 % 2,5 % 2,4 % 2,8 % 100 %
Bent lévő gyer meke k szám a
Távo zott gyer meke k szám a
Kig ond ozás i mut ató
27 25 49 52 29 71 18 66 69 41 48 20 72 37 68 43 55 41 134 70 45 63 51 19 13 37 43 14 40 35 41 1436
25 6 24 27 56 13 43 54 36 64 13 22 64 55 15 48 25 46 24 37 41 45 18 6 39 29 20 22 26 943
2,1 5,1 3,0 2,9 2,3 2,4 2,5 2,3 2,1 1,7 2,5 4,2 1,6 2,2 3,9 2,1 2,6 2,9 3,9 2,2 2,5 2,1 2,1 2,2 1,9 1,5 3,0 2,6 2,6
14
15
Az intézményekben élő gyermekek kor szerinti megoszlása országos szinten a következő módon alakul:
Gyermekek kora 0 – 2 hónap 3 –5 hónap 6 – 11 hónap 12 –17 hónap 18 – 23 hónap 2 éves 3 éves 4 éves 5 éves 6 v. több éves összesen
Válaszok száma
Százalékos megoszlása
51 120 310 300 321 522 362 210 100 80 2376
2,1 % 5% 13 % 12,6 % 13,5 % 22 % 15,2 % 8,8 % 4,2 % 3,4 % 100 %
A fenti táblázat szerint a volt csecsemőotthonok lakói legnagyobb arányban a két éves gyerekek, 22 %. Később bemutatott adataim szerint a kisgyermekek átlagosan kb. ennyi időt töltenek bent ebben a típusú intézményben. A diagram szemléletesen mutatja az átlagtól kis mértékben eltérő adatot.
15
16
A gyermekek kor szerinti megoszlása Válaszok száma
600 500 400 300
522 310 300 321 51
362
200 210
120
100 80
100
6 v. több éves
5 éves
4 éves
3 éves
2 éves
18-23 hónap
12-17 hónap
6-11 hónap
3-5 hónap
0-2 hónap
0
A gyermekek intézményben töltött ideje a következőképpen alakult: Az otthonban bent töltött idő A vizsgálat ideje alatt az intézményekben élő gyerekekre átlagidő (hónap) Nyugat Magyarország Kelet Magyarország Budapest, Pest megye
22,74 19,66 24,08
vonatkozó adatok minimális bent töltött maximális bent töltött idő (hónap) 3 3 3
idő (hónap) 120 87 84
A fenti táblázat mutatja, hogy régiónként mennyi átlagos időt töltenek bent a gyermekek. Ez a táblázat a jelenleg bent élőket tartalmazza. Régiónkénti megoszlásban nincs nagy eltérés a bent töltött idő tekintetében, de intézményenként sokkal nagyobb a szóródás. Kimagaslóan vezet a nyírbátori otthon, hiszen három hónap híján átlagosan négy évet töltenek bent a gyermekek, 45 hónapot. Ugyanakkor a minimális és maximális idő jelzésével kívántam jelezni, hogy ezen értékek mennyire növelik, illetve csökkentik az átlagidőt. Ott, ahol szélsőségesek az átlagidők, nem teljesen lehet következtetni az összes gyermek bent tartózkodási idejére, hiszen ezek a
16
17 számok azt mutatják, hogy vannak intézmények, ahol hat-, hétéves gyerekek is élnek bent, sőt a győri intézetben 10 éves gyermekek is vannak. Figyelemre méltó, hogy a legalacsonyabb átlagidő is 12 hónap, a debreceni intézményben. ( A gyermekek bent töltött idejének intézményi megoszlása 1. sz. melléklet) Az intézményt elhagyó gyerekek átlagosan bent töltött ideje régiónként:
Nyugat Magyarország Kelet Magyarország Budapest, Pest megye
Az otthonban bent töltött idő A vizsgálat ideje alatt az intézményekből távozó gyerekekre vonatkozó adatok átlagidő (hónap) minimálisan bent maximálisan bent töltött idő (hónap) töltött idő 15,9 0 84 17,3 0 96 16,5 0 58
A távozott gyermekek adatai az előző adatokhoz átlagosan 8-10 hónappal rövidebb gondozási időt mutatnak, de továbbra is vannak intézmények, melyek az átlagtól elütően sokkal nagyobb gondozási időt mutatnak, így a nyírbátori intézmény. ( A távozott gyermekek bent töltött idejének intézményi megoszlása 2.sz. melléklet) Az alábbi táblázat országos összesítő adatokat tartalmaz a távozott gyermekek bent töltött idejéről, külön kezelve az 1997. november 1. előtt, s az azután bekerülteket. Bent töltött idő 0 - 3 hónap 4 - 6 hónap 7 - 11 hónap 1 - 2 év 2 - 3 év 3 -4 év 4 -5 év 5 - 6 év 6 év és több összesen
97.11.1. előtt 44 112 84 24 18 4 286
97. 11. 1 után 252 121 1
581
összesen 252 97 110 165 113 84 24 18 4 867
százalék 29,1 % 11,2 % 12,7 % 19,0 % 13 % 9,7 % 2,8 % 2,1 % 5% 100 %
Árnyaltabb a kép az országos összesítőben, ha a távozott gyermekek bent töltött idejét nézzük meg, külön bontásban az új törvény megszületése előtt bekerülteket és az utána bekerülőket. Bár
17
18 érdekes itt az összes adat lehet, hiszen matematikailag a törvény előtt bekerülteknek eleve több mint egy évet kellett bent tölteniük. Országosan a távozott gyermekekre nézve örvendetes, hogy a 0-3 hónapot bent töltöttek aránya a legmagasabb, 29 %. Eddig ez az egyetlen olyan adat, ahol a legjobb mutatót lehet mérni abból a szempontból, hogy mennyi időt töltött bent a gyermek. Az másik kérdés, hogy elégséges-e ide a 29 % mutató, s hogyan lehetne ezt növelni, illetve kell-e a jelzett gyermekeknek a szakellátásba bekerülni? Második helyen, 19%-al az egy és két évet bent töltő gyermekek állnak, az eddigi adatokban ez a kategória szerepelt mindig az első helyen a bent lévő gyermekekre vonatkoztatva. A pozitív adat mellett itt áll egy negatív adat is, ami azt mutatja, hogy 3 évnél többet tölt bent a gyermekek összesen 20%-a. ( A vizsgálatban 85 távozott gyermek esetében hiányoztak a korukra vonatkozó adatok, nem volt megállapítható a távozás pontos dátuma) A következő diagram azt mutatja, hogy a jelenleg is bent lévő gyermekek országosan mennyi időt töltenek az intézményekben.
Az intézm ényekben élő gyerm ekek bent töltött ideje N1469 30
28,2
25
0-3 hónap 4-6 hónap
20 16,2 15
7-11 hónap
17,8
1-2 év 2-3 év
13,1
3-4 év
10,4
4-5 év
10 6,1 5
5-6 év
5
6 v. több év 2,1
1,1
0 gyermekek száma % -os megosz lás
A jelenleg intézményben élő gyerekek relatív többsége egy és két év közötti időt tölt bent, ez a gyermekek 28%-a. Egy év alatti gondozottak, akik táblázatunk szerint (1-3.sor) 35,4%-ot tesznek ki, a hagyományos csecsemőotthoni statisztikákban ebben a bontásban szerepelnek, hiszen csecsemő korú gyermekeknél fejlődési és jogi, elhelyezési szempontokból is fontos az első
18
19 életévet több szakaszra bontani. A második legtöbb idő majdnem 18 %-a a gyermekeknek 2-3 évet tölt bent az intézményben. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a kisgyermekek személyiségfejlődésében milyen meghatározó az első három évben megszerzett mentális és biológiai fejlődés. Nem vitatott szakmai tény, hogy a gyermekek ebben az időszakban olyan életre szóló testi, érzelmi, értelmi fejlődési perióduson esnek át, amely alapvetően meghatározza további életlehetőségeiket, kötődéseiket, társadalomba való beilleszkedési képességeiket. Ainsworth világhírű vizsgálata nyomán - (attachment kutatás) - a fejlődéslélektan területén valóságos forradalom zajlott le, megszületett a fejlődéspathológia. Új ismereteket szerezhettünk az egészséges és a kóros korai fejlődés területeiről. Kb. ötven éve, könyvtárnyi szakirodalom szól az
intézményes
gyermekellátás
veszélyeiről.
Az
intézeti
ellátás
súlyos,
későbbi
személyiségfejlődési zavart jelentő rizikótényezőt épít be a gyermek lelki struktúrájának a kialakulásába. Az új törvény ennek felismeréseként olyan mechanizmusokat épített be, amelyek vagy elkerülik, vagy lerövidítik az intézményes ellátást. Eddigi adataink még nem mutatnak lényeges változást a gyermekek bent töltött idejére vonatkozóan. A csecsemőotthonok 0-6 éves korosztály gondozását végzik, mégis vannak az intézményekben ennél idősebb gyermekek is. Többségében azok a gyermekek maradnak még az otthonokban, akiknek vagy a jogi sorsa rendeződik előre látható időn belül, vagy a testvérkapcsolatok miatt együttes elhelyezésre törekszenek, nevelőszülőhöz, örökbefogadóhoz, vagy végső esetben más gyermekotthonba. A tanulmány későbbi fejezeteiben választ keresek arra a kérdésre, hogy indokolt-e, hogy a gyermekek ennyi időt töltenek bent az intézményekben. A következő diagram a gyermekek távozását vizsgálja abból a szempontból, mennyi átlagos időt töltenek az intézményekben, s hova kerülnek.
százalék Hova távozott a gyermek
fő
vér szerinti családjába, haza nevelőszülőhöz örökbefogadták (idehaza)
360 333 182
bent töltött
min.
max.
átlagos idő
(hónap)
(hónap)
(hónap)
37,8 % 35 % 19,1 %
9,8 22 17,6
_ _ 1
71 96 90
19
20 más gyermekotthonba került egészségügyi gyermekotthonba örökbeadták (külföldre) meghalt egyéb, nem tudja összesen
35 27 8 5 2 952
3,7 % 2,8 % 0,8 % 0,5 % 0,2 %
18,8 28,8 21 2,2 3,5
_ 3 7 1 1
58 84 37 5 6
Megvizsgálva a fönti táblázatot, abból a szempontból, hogy hová távoztak a gyermekek, figyelemre méltó megállapításokat lehet tenni. Ezeket az adatokat érdemes összevetni 20 év statisztikáival (A csecsemőotthonok 21 éve, Pikler Intézet). Legelőször a saját családjába kerülő gyermekek számait vizsgáljuk meg. 1977-1997 között stabilan a gyermekek kicsit kevesebb, mint egyharmada került haza. Az 1998-as statisztikai adatok azt mutatták, hogy 43%-ra emelkedett a saját családjába került gyermekeknek a száma. Mostani adatok szerint 38 % kerül vér szerinti családba. Ez enyhe visszaesés, de nem tekinthető szignifikánsnak. Az évek során a legnagyobb mértékben a nevelőszülőhöz került gyermekek száma növekedett. 1977-ben még 16 % került nevelőcsaládba, 1988-ban 27 %, 1998-ban 23 %. A mostani adatok szerint 35 %. Ezt a számot megerősíti az interjúkban az intézményvezetők véleménye arról, hogy az utóbbi évben pozitív változásokat tapasztalnak a nevelőszülői hálózat működtetése, valamint képzése során. Kérdés, ha jól működik a nevelőszülői hálózat, kell-e a gyerekeknek otthonba kerülniük? Az örökbe adott gyermekek aránya 1977-ben 9 % volt, ez a szám mintegy duplájára emelkedett 1985-re, azóta évente 17 és 20 % között mozog. Mostani adatok szerint 19 %. Az egyik legörvendetesebb fejlemény, hogy évek óta most a legalacsonyabb azoknak a gyerekeknek a száma (3,7%), akik más gyermekotthonba kerülnek, vagyis remélhetőleg kevés gyermek fogja család nélkül leélni gyermekkorát. Természetesen, az lenne jó, ha itt egyetlen gyermek adata sem szerepelne, csak akkor lehetnénk elégedettek, de ez a tendencia mindenképpen pozitív fejlemény. Bár az adatok alapján ez is egy évek óta tartó folyamat, de ilyen alacsony arányú még sohasem volt. 1977-ben még a gyermekek egyharmada került másik gyermekotthonba, tíz év múlva egynegyede, a 90-es években 10 és 15 % közötti arányban. 1998. utolsó félévében esett vissza először 6%-ra, majd mostani adatok szerint már nem éri el a 4%-ot.
20
21 Az egészségügyi gyermekotthonba került majdnem 3%-nyi fogyatékos gyermek, akiket semmilyen család nem vállalt. Az otthonok jelzései alapján ők súlyosan fogyatékos gyermekek, akik egész életüket ezekben az intézményekben fogják leélni.
Az intézményeket elhagyó gyerekek távozási helye 1% 3%
eü. gyermekotthon 35%
37%
nevelőszülőhöz örökbe (külföldi) más gyermekotthonba örökbe (hazai ) családjába
19%
4%
1% meghalt
Gyermekek beutalása, a beutalások okai, beutalás előtti védelembe vétele Kik javasolják a gyermek beutalását, gyermekotthoni elhelyezését leggyakrabban. Kik hozzák meg a döntést a gondozási hely kijelöléséről, honnan kerülnek be a gyermekek, kik azok, akiknek javaslatára, döntésére a gyermek az otthonba kerül. A gyermekek beutalását javasló intézmények vagy személyek tekintetében a következőket említették az otthonok (összesített adatok az összes említésre nézve): Beutalást javasló szerv, személy védőnő gyámhivatal szülő jegyző kórház
Válaszok száma 766 745 685 536 489
Százalékos arányok 20,1% 19,6% 18,0% 14,1% 12,9% 21
22 orvos gyerekjóléti szolgálat rendőr családsegítő rokon egyéb (nevelőszülő, eü. beutalás, tisztiorvos, anyaotthon, TEGYESZ, gyermekotthon v. elhagyás) összesen
184 105 83 52 31 127
4,8% 2,8 % 2,2% 1,4% 0,8% 3,3%
3803
100 %
Nyilván nem véletlen, hogy a leggyakrabban említett személy a védőnő, hiszen nagyon sok településen a gyermekvédelmi feladatokat ő látja el, nincsenek gyermekjóléti szolgálatok, a családsegítés más formái nem állnak rendelkezésre. Magas ezen kívül a kórházból bekerülő gyermekek aránya, 14 %, ami szintén azt jelenti, hogy a kórházakban nem működik (bár néhány kórház már alkalmaz, mint pl, Debrecen, s ennek mérhető eredménye is van)szociális munkás, aki a gyermek elhelyezésének a gyermekotthoni elhelyezés helyett más elhelyezési formát tudna találni. Mindkét adat azt mutatja, hogy a gyermekvédelmi rendszer nagyon lassan és nehezen alakul át, rutinszerűen működnek a régi "bevált" formák. Amennyiben egy anya otthagyja a gyermekét a kórházban, mert nem tud, nem akar gyermekével együtt távozni, nincs hova vinnie gyermekét, a kórház felhívja a csecsemőotthont, a gyámhivatalt is, s a gyermek útja a csecsemőotthonba vezet. Nagyon érdekes, hogy a gyermek otthonba kerülését 18%-ban a szülő javasolja. Ez az adat így azt jelenti, hogy a bekerült gyermekek 18%-ánál maga a szülő is támogatja az otthonba kerülést. A későbbiek során mindenképp fontos megvizsgálni, hogy miért gondolják azt a szülők, hogy gyermekeik számára nincs más megoldás. Milyen kényszerek vagy kialakult formák juttatják a szülőket erre az elhatározásra. A gyermekek bekerülésének okai A kutatás egyik legtanulságosabb része, melyben a gyermekek bekerülésének okait vizsgálja. A vizsgálat egyik központi kérdése ez, s ezért a későbbiek során erről elemzések készülnek mélyinterjúk formájában a szülőkkel, a beutaló szervekkel, azokkal a személyekkel, akik a gyermekkel kapcsolatba kerültek gyermekotthonba kerülése előtt, vagy azután. Azok az okok, amelyek a vizsgálat alapján a döntő hányadát képezik a gyermek bekerülésének, mély, súlyos 22
23 társadalmi problémákat takarnak, s ezen a területen lehetett eddig a legkevesebb eredményt elérni. A gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy a gyermeket szüleitől, más hozzátartozóitól kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség esetén nem lehet elválasztani. Ugyanakkor az anyagilag tönkrement családok esetében egy tapasztalt gyámügyes az anyagi ok mellett tud találni másik indokot, amivel jogilag alá lehet támasztani a családból való kiemelést. Ott, ahol a szülők munkanélküliek, nincs miből élelmet, ruhát vásárolni, a gyereket nem tudja megfelelően ellátni, ott az elhanyagolást, a veszélyeztetettséget könnyen meg lehet állapítani. Mint a bemutatott adatok is bizonyítják, döntő hányadban a gyermekek bekerülésének szociális problémák a meghatározó okai. A vizsgálat tárgya volt azt is, hogy a törvény életbelépése óta változott-e lényegesen a bekerülési ok, s az a tapasztalat, hogy ugyanúgy, mint előtte kiugróan magas az anyagi okból bekerült gyermekek száma. Továbbra is vezet a "rossz anyagi helyzet" megjelölés, mint bekerülési ok, s az ezzel összefüggő problémák kitüntetett helyen szereplése, mint hajléktalan szülő, alkohol, szülő mentális problémája. A rossz anyagi helyzet, amely a megnevezett okok között kimagaslóan vezet, nem képes leírni azt a társadalmi, szociális, kulturális környezetet, amelyből egy adott újszülött a kisgyermekotthonba kerül. Az ezen kívül megjelölt okok is szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy a hátrányos társadalmi helyzetből kikerülő gyermeknek nagyobb esélye van bekerülni ebbe a szakellátási körbe. A felsorolt megnevezések szinte mindegyike alkalmas a társadalom legszegényebb, legelesettebb csoportjainak a jellemzésére. A szülő halála, valamint a nemi erőszakból származó gyermek összesen 0,5 %-os eseti bekerülési ok kivételével, mindegyik kapcsolatba hozható a legszegényebb csoportok életkörülményei mellett megjelenő devianciával. A hagyományos szociológiai elméletek a kulturális hátrányok átöröklésének - újratermelődésének mechanizmusaival foglalkoznak. ( Pl. Bourdieu a kulturális tőkéről vallott elmélete. ) Az otthonokba került, s ott sok időt eltöltő gyermekek esetében azonban ez a szociális hátrány nem pusztán kulturálisan rögzül, mint a családokban felnövekvő hátrányos helyzetű társaiknál, hanem biológiailag is. "A környezetfüggő és rendkívül érzékeny idegrendszer intézményes keretek között patológiás deficit állapotot rögzít, amely a későbbiekben beszűkült fejlődést tesz csak lehetővé, amelyben az érzelmi és indulati élet, logikai funkciók, a kötődési sajátosságok egyaránt érintettek." (Dr. Kardos Ilona)
23
24 Ezek a korai sérülések a biológiai rögzítettség miatt a későbbiekben nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem kezelhetők, gyógyíthatók. Ezért van az, hogy az innen kikerült de kisgyermekkorban sok időt ott eltöltő, vagy itt felnövő gyermekek a későbbiekben nem az életkori sajátosságoknak megfelelően tudják kezelni érzelmeiket, a gondolkodási és szociális hátrányaik miatt messze elmaradnak kortárs, családban növekvő gyermekektől. A kérdőívben a felsorolt alternatív válaszok közül a két legfontosabb okot kellett megjelölni. A beutalás okaiként a következők szerepelnek az otthonok megjelölésében (az okok száma meghaladja a mintában szereplő gyerekek számát, nyilvánvalóan van olyan eset, ahol több ok is szerepel): Beutalás okai Rossz anyagi helyzet Kórházban hagyás Szülő mentális problémája Egyedülálló anya Elhanyagolás Alkohol Gyermek betegsége Hajléktalan szülő Bántalmazás Állami gondozott anya Börtön Szülő betegsége Jogi lemondás a gyermekről Nem találták az anyát Egyéb Anya elhagyta gyermekét Anya kiskorú Családi konfliktus, válás Egyedülálló apa Anya halála Anya újabb terhessége Külföldi szülő Nemi erőszakból, alkalmi kapcsolatból született gyerek Nevelőszülő halála összesen
Válaszok száma
Százalékos
779 385 374 345 337 329 314 312 160 139 136 133 114 91 73 68 50 39 34 14 13 12 9
arányban 18,3 % 9,0 % 8,8 % 8,1 % 8,0 % 7,7 % 7,4 % 7,3 % 3,7 % 3,3 % 3,2 % 3,1 % 2,7 % 2,1 % 1,7 % 1,6 % 1,2 % 0,9 % 0,8 % 0,3 % 0,3 % 0,3 % 0,2 %
5 4265
0,1 % 100 %
A fentiekből kiemelve a leggyakrabban előforduló válaszok (a százalékos arány a kiemelt 10 okot tekintve). A felsorolt 10 ok teszi ki gyakorlatilag a válaszok 81%-át: 24
25
A bekerülés leggyakrabban m egjelölt tíz oka, az összes ok 81%-a, a m egjelölt esetszám 3454
rossz anyagi helyz et 312
160
kórház ban hagyás
139
779
szülő mentális probl. egyedülálló anya
314
elhanyagolás alkohol 385
329 337
345
374
gyermek betegs ége hajléktalan szülő bántalmazás állami gondozott anya
A csak az 1997. nov.1. után beutalt gyerekekre nézve két olyan fő beutalási ok szerepel nagyon magas százalékos arányban, melyek nem is lehetnek a törvény szerint beutalást indokoló okok. Ezek a rossz anyagi helyzet és a hajléktalan szülők.
A beutalás oka: rossz anyagi helyzet A beutalás oka: hajléktalan szülő Összes okokra válaszok száma
1997. nov. 1. után beutalt gyermekekre nézve Válaszok száma Százalékos megoszlása az összes szereplő okhoz képest 503 30,6 %
adott
235
13,8 %
1698
100 %
A következőkben arra keresem a választ, hogy az 1997. nov. 1. után bekerült gyermekeknél összefügg-e a bekerülés oka azzal, hogy mennyi időt töltenek az intézményben. A feltételezés az, hogy vannak olyan bekerülési okok, amelyek összefüggésben lehetnek a gyermek bent töltött idejével. Vannak nehezebben megoldható problémák, mint a hajléktalanság, szülő mentális problémája, amelyek valószínűsítik, hogy a gyermek az átlagosnál több időt tölt bent. Az adatok alapján csak néhány összefüggést lehetett kimutatni. Az adatok a bent töltött idő és az okok közötti összefüggésben ugyanazt a szóródást mutatják, mint a gyermekek bent töltött ideje. 25
26 Például legmagasabb a rossz anyagi helyzet miatt bekerült gyermekek aránya, s ugyanúgy legmagasabb az átlag 1-2 évet bent töltött idejű gyermek. Ezek az adatok az elemzés alapján egybe esnek. A kivételt két ok jelenti: a bántalmazás és a jogi lemondás. Ezeknél az okoknál a legmagasabb százalékot a 0-3 hónapot bent töltött gyerekek kapták (32 - 31 %), utána fokozatosan csökken az esetek száma az idő előrehaladtával. Valószínűsíthető, hogy mindkét esetben azért rövidebb a bent töltött idő, mert a bíróságok gyorsabban tudnak döntést hozni, hiszen a jogi lemondás lehetővé teszi a gyors örökbefogadást, a bántalmazás pedig bírósági úton határozottabb és gyorsabb elbírálást jelent. Az okok szinte mindegyikénél következetesen az 1-2 év bent töltött idő a legáltalánosabb (általános. 30-38 %), a többi időkategóriában szinte egyenletesen oszlanak el az esetek számai. Külön említést érdemel, hogy az okok között ugyan nem az élvonalban, de súlyosságához mérten nagy számban szerepel a bántalmazás, mint beutalási ok a 160 (3,7%). Ennek beutalási okként való említése nagyon magas szám, ez azt igényli, hogy erre a problémára, s ennek kezelésére a gyermekvédelemnek, s az arra illetékes szerveknek nagyobb hangsúlyt kell fektetnie. Vizsgálat alá került az a kérdés, vajon van-e összefüggés a beutalás és a gyermekjóléti szolgálattal való kapcsolat között, hogy az otthonnak van-e kapcsolata a gyermekjóléti szolgálattal. Egyértelműen megállapítható, hogy ahol van kapcsolat, ott a beutalások általában kisebb számban fordulnak elő - minden okot tekintetbe véve.
26
27
282
300
86 52 41 7
50
65 52
114 95
127 92
97 65
57
100
123 101
159 124 111
150
68
200
184
250 194
Az esetek szám a
A beutalások okainak alakulása a gyjsz.-ok működése kapcsán
z ro ss
kó rh
an ya gi he áz ly ba ze n t ha gy el ha ás ny eg ag ye ol sz dü ás ül lá ő lló m a en ny tá a lis ha jlé pr kt ob al l. an sz ül gy ő er m al ko ek ho jo be gi l te le gs m b é on án ge dá ta s lm a az gy ás s z erm ül ek ő rő be l te gs ég e
0
Ninc s kapcs. a gy jsz.-al Van kapc s. a gyjsz.-al
Bár kétségtelen tény, hogy a gyermekjóléti szolgálat munkáját elsősorban a beutalások megelőzésében lehet mérni, ez az információ - ideális esetben (jól működő rendszer esetében nem kerül be gyermek a szakellátásba) - el sem jut a gyermekotthonokhoz. A kapcsolat fennállta abban segíthet inkább, hogy a kikerülések száma magasabb legyen. A gyermekvédelmi törvény fontos rendszereket állít fel, amelyeknek az a feladatuk, hogy a gyermek családban történő nevelkedését elősegítsék, elhárítsák azokat a veszélyeket, amelyek a végső megoldáshoz, a gyermek családból történő kiemeléséhez vezetnek. A gyermekvédelmi rendszer működtetését állami és önkormányzati feladattá és felelősséggé teszi, a törvényben meghatározza a feladatokat és hatásköröket. Ezeket a feladatokat civil szervezetek is elláthatják. A törvényben meghatározott
gyermekvédelmi, alapszolgáltatási rendszer működésének
hatékonyságát jelzi, ha egy gyermek, mielőtt bekerül a szakellátási rendszerbe, különféle formákban részesül ezekből a szolgáltatásokból. Vizsgálatunk során csak az otthonok információira lehetett hagyatkozni, amelyek ezen a téren nagyon hiányosak. Az írásos dokumentumok nem tartalmaznak érdemi információkat. A feltételezés az volt, hogy azoknál a gyermekeknél, ahol súlyos, krónikus problémák szerepelnek beutalási okként, előzetesen a gyermekvédelmi rendszer működésbe lépett. Sajnos a feltételezés nem igazolódott, sőt, az adatok azt bizonyítják, hogy nem működnek ezek a megelőző, gondozó hálózatok. Igaz, hogy csak az 27
28 otthonok információira lehetett támaszkodni, de a
vizsgálat eddigi tanúságai alapján úgy
megállapítható, azért nincs információjuk, mert nem működött a védelmi rendszer, nem történt védelembe vétel a beutalás előtt.
Az otthonok információi szerint védelembe vétel:
A beutalás előtt történt-e védelembe vétel
Történt 10% Nem tudja 45%
Nem történt 45%
További vizsgálatot igényel az, hogy az otthonoknak 45%-ban nincs információjuk az előzetes gondozó hálózatról, hiszen a gyámhivataloknak vizsgálnia kellene a beutalás előtt, hogy minden alapellátási feladatot elláttak-e az arra kijelölt intézmények.
A védelembe vételek okaiként a következőket sorolták fel (összes említés százalékos arányát tekintve): Védelembe vétel okai Elhanyagolás Rossz anyagi helyzet Alkohol Szülő mentális problémája Egyedülálló anya Gyermek betegsége Szülő betegsége Bántalmazás Börtön
Válaszok száma 100 95 80 65 38 31 25 19 16
Százalékos arányban 24 ,0% 22,8 % 19,2 % 15,6 % 9,1 % 7,4 % 6,0 % 4,5 % 3,8 %
28
29 Gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló anya Egyedülálló apa összesen •
16
3,8 %
10 415
2,4 % 100 %
Jól látható, hogy annak ellenére, hogy a törvény rögzíti, anyagi okok miatt nem lehet gyermeket kiemelni a családjából, ez szerepel az egyik legnagyobb arányban a védelembe vétel okaként, és - közvetve vagy közvetlenül - a beutalások egyik alapvető okaként is. A törvény életbe lépése óta nem változott a helyzet, továbbra is a rossz anyagi helyzet a vezető ok a beutalásoknál. További vizsgálatot igényel, milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy ez az állapot megszűnjék. Ugyanakkor a beutalási okoknál nem csak egyetlen okot lehetett megjelölni, s a rossz anyagi helyzet nem egyedüli megjelöléssel vezet, hanem más okokkal társítva. A szülő mentális problémája, alkohol, elhanyagolás, hajléktalan szülő szerepelt legtöbbet együtt a rossz anyagi helyzet mellett. Az okok összefüggő szociális, társadalmi problémákat takarnak, valamint szükséges lenne, hogy az alapellátás hiányosságait a gyámhivatal számon kérje. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy beutalási határozatokon ez még szerepelhet.
•
Sajnálatos módon azoknál a beutalási okoknál is nagyon kis számban történt védelembe vétel a beutalás előtt, melyeknél az alapellátás hatékonyan beavatkozhatott volna.
•
beutalás oka bántalmazás:
védelembe vétel az esetek 15 %-ában történt,
•
beutalás oka elhanyagolás:
védelembe vétel az esetek 24 %-ában történt,
•
beutalás oka alkohol:
védelembe vétel az esetek 27 %-ában történt.
• Beutalás oka Történt-e védelembe vétel a beutalás előtt Igen Nem Nem tudni összesen
Bántalmazás
Elhanyagolás
Alkohol
15 % 43 % 41 % 100 %
24,4 % 32,3 % 43,3 % 100 %
26,8 % 39,2 % 34 % 100 %
29
30 A gyermekek elhelyezési formája, státusza: A Gyermekvédelmi törvény 57 §-a kimondja, hogy a gyermekotthon otthont nyújtó ellátást biztosít az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára, valamint befogadja az átmeneti gondozást igénylő gyermeket. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, milyen elhelyezési formában tartózkodnak bent a gyermekek, s ez az elhelyezési forma mennyiben befolyásolja gondozási idejüket. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermekek döntő többsége ideiglenes hatályú elhelyezettként érkezik, s bent tartózkodása során változtatja meg státuszát. Nagyon kevés esetben, átmeneti neveltként is kerül be gyermek, amennyiben születik gyámhivatali határozat még a gyermekotthonba érkezése előtt. De ez olyan alacsony esetszám, hogy nem lehetett levonni belőle szignifikáns következtetést. Tíznél kevesebb esetben fordult elő, hogy más csecsemőotthonba helyezték át a gyermeket (itt azokról az esetekről van szó, mikor a gyermeket szülői kérésre egy közelebbi gyermekotthonba helyezik át a látogathatóság miatt) ebben az esetben érkezhetett még nem ideiglenes hatályú beutaltként. Az elemzés nem mutatta, hogy a gyermek státusza befolyásolná a bent töltött időt. A gyermekek ún. "tipikus" utat járnak be. A törvény rögzíti, hogy az ideiglenesen elhelyezett gyermek esetében 30 nap elteltével meg kell vizsgálni, hogy megszüntethető-e az elhelyezés, indokolt-e a gondozási hely fenntartása, s amennyiben nem szűnnek meg a beutalási okok, rendszerint itt történik meg a gyermek státuszának megváltoztatása, átmeneti nevelt lesz a gyermek. A vizsgálatban szereplő összes gyermek státusza a vizsgálat időpontjában: esetszám:2379. A vizsgálatban szereplő gyermekek státusza Tartós nevelt 11% Átmeneti gondozott 8%
Ideiglenes hatályú elhelyezett 23%
Átmeneti nevelt 58%
30
31 Az adatok azt mutatják, hogy a legtöbb gyermek, mintegy 58 % átmeneti neveltként él a gyermekotthonokban. Az átmeneti nevelésbe vétellel együtt a gyámhivatal gyámot vagy hivatásos gyámot jelöl ki. A gyámhivatal gyámul rendelheti a gyermekotthon vezetőjét, vagy a törvényben meghatározott keretek között hivatásos gyámot rendelhet ki. Az új törvény tette lehetővé, hogy a gyermekotthonok vezetői lehetnek az általuk gondozott gyermekek gyámjai. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, mennyiben jelent ez pozitív változást a gyermekek sorsának rendezésében. Hipotézisünk az volt, azáltal, hogy olyan gyámja lett a gyermeknek, aki a sorsát a legjobban ismeri, napi kapcsolatban van a gyermekkel, ismerheti családját, elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy felelősséggel rendelkezzen a gyermek jövőjét illetően. A személyes elkötelezettség motivációt jelent arra, hogy az esetleges bürokratikus nehézségeket leküzdje, a gyermek érdekében sürgessen minden olyan intézkedést, ami a gyermek mihamarabbi saját, nevelő vagy örökbefogadó családba kerülését segítheti. A törvény életbelépése óta eltelt idő a vizsgálat alapján még nem mutatta ki e feltételezés bizonyíthatóságát. Ugyanakkor a későbbi interjúk megerősítették a kutatók hipotézisét. Szinte minden vezetővel készített interjú megfogalmazza, hogy mióta ő a kijelölt gyám, hatékonyabban tudja a gyermekek érdekét képviselni, véleményét nagyobb súllyal veszik figyelembe a döntéseknél, mint azelőtt. A vizsgálatban szereplő gyermekek száma gyámjaik alapján: N2128 A gyermekek száma gyámjaik alapján, százalékban
15
21,1
hivatás os
gy ermek otthon ig.
63,9
még ninc s k ijelölt gy ámja
31
32 A vizsgált időszakban az adatok azt mutatták, hogy a gyermekek 64%-ának a gyermekotthon igazgatója a gyámja. Ez azt feltételezi, hogy az otthonok igazgatói hatékonyabban tudnak a gyermek érdekében és mindenek előtt lévő jogában fellépni a szakhatóságoknál, intézményeknél. A gyermekek státusza szoros összefüggést mutat a gyámja státuszával, azonban figyelemre érdemesek a kivételek (a táblázatban csak a százalékos megoszlások szerepelnek).
Hivatásos gyám Otthon igazgatója Még nincs kijelölt gyám Összesen
Ideiglenes hatályú Átmeneti nevelt
Átmeneti
Tartós nevelt
elhelyezett 8% 19,6 %
16,5 % 81,7 %
gondozott 7,1 % 17,3 %
19,6 % 77,9 %
72,4 %
1,8 %
75,5 %
2,6 %
100 %
100 %
100 %
100 %
A fenti táblázat azt mutatja, hogy az átmeneti és a tartós nevelt gyermekek esetében négyötödénél a gyermekotthon igazgatója a gyám, és csak egyötödénél van hivatásos gyám. Az ideiglenesen elhelyezett gyermekek esetében a törvény értelmében csak meghatározott esetekben rendel el gyámot a gyámhivatal. (Pl. pert indított a szülői felügyelet megszüntetése iránt.)
Gyámi tanácsadás A gyermekvédelmi törvény a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás feladatává teszi a gyám feladatainak ellátásához szükséges segítség nyújtást. 1997. XXXI. Tv.( 85. § (4).) Ez a szakmai segítés, ellenőrzés és tájékoztatás konkrét feladatait a 15/98. NM rendelet a 150 - 152 §-ban határozza meg. A gyám gondozási, nevelési tevékenységének segítése és szakmai ellenőrzése érdekében: •
szükség szerinti gyakorisággal, de legalább havonta egyszer köteles felkeresni a gondozóhelyet és találkozni a gondozott gyermekkel, a gondozóval, a gyámmal, a látogatás tapasztalatait folyamatosan írásban kell rögzítenie,
32
33 •
félévenként tájékoztatja a gyámhivatalt a gondozással, neveléssel kapcsolatos feladatok ellátásáról, a gyermek és a szülő kapcsolattartásának alakulásáról, a szülőnek a gyermekét gondozó intézmény együttműködéséről,
•
szervezi az elhelyezési terv végrehajtását, ennek érdekében a gyermekjóléti szolgálattal együttműködve családgondozást végez a vérszerinti család gyermeknevelésre alkalmassá tétele érdekében,
•
segítséget nyújt a szülő és a gyermek közötti kapcsolat helyreállításához,
• ha úgy látja, hogy a gyám kötelességeit nem teljesíti, javaslatot tesz a gyámi jog korlátozására, gyám felmentésére. A törvényből és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletből idézett - nem teljes körű - feladatok mutatják, milyen sokrétű, de ugyanakkor indokolt és szükséges feladatokat kell ellátnia a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által működtetett gyámi tanácsadónak. Ezek a feladatok azt igénylik, hogy a gyámi tanácsadónak valódi információi legyenek azokról a gyermekekről, akik ügyében szakmai segítséget kell adnia a gyámnak. Nyilván ezért írja elő a rendelet a személyes kapcsolattartást, s ezért határoz meg konkrét időközt is ennek megtételére. A vizsgálat azt mutatta, hogy sok csecsemőotthon a vizsgálat megkezdése előtt nem is hallott a gyámi tanácsadó létezéséről, de akik tudták is, hogy létezik, nagyon kevés valódi információval rendelkeztek a működéséről, konkrét feladatairól. Egyetemlegesen megállapítható, hogy ez az intézmény ma még csak kivételesen működik, bár nagyon sok elvárás fogalmazódik meg vele szemben. Erre a lent következő adatok szemléletes válaszokat adnak. A gyámi tanácsadók és az otthonok kapcsolata éppen ezért nem nevezhető problémamentesnek. A beérkezett válaszok szerint: •
több mint az otthonok felében soha nem találkoztak a gyámi tanácsadóval,
•
az otthonok közel ötödében pedig félévente vagy annál ritkábban.
33
34
A gyámi tanácsadók és az otthonok kapcsolatának gyakorisága 53,50%
22,40% 6,10%
6,60%
11,50%
havonta 2-3 havonta félévente ritkábban, mint félévente
soha
A gyámi tanácsadóknak éppen a fentiek miatt a gyermekekkel is igen csekély a kapcsolata (figyelembe véve azt is, hogy igen kevés válasz érkezett erre a kérdésre, mely hiányzó válaszok nagy valószínűséggel a hiányzó kapcsolatot jelentik): Gyermekek száma Van kapcsolata a 447 gyermekkel Nincs kapcsolata 790 Nem tudja Nincs válasz összesen
8 1134 2379
Százalékos megoszlása 18,8 % 33,2 % 0,3 % 47,7 % 100 %
A táblázat azt mutatja, hogy az összes megkérdezett közül csak 19 %-ban van kapcsolata a gyámi tanácsadónak a gyermekkel, s a törvényben rögzített minimum havonkénti gondozóhely látogatást az érvényes válaszokon belül a kapcsolattartó gyámi tanácsadók 22%-a (az összes gyermek esetében ténylegesen 4-5%-a) teszi meg (csecsemőkorú gyermekek esetében a kapcsolattartás hiánya a korával is összefüggésben lehet). Ahol van kapcsolat (100 %), ott annak formája a következő módon alakul: •
41 %-ban személyes a kapcsolat,
•
24 %-ban telefonon tartják a kapcsolatot,
34
35 •
18 %-ban rendszeres tájékoztatást kap a családról,
•
9 %-ban levélben érdeklődik a gyermek felől, és
•
9 %-ban keresteti a hazajuttatás lehetőségét, illetve konzultál.
Ennek megfelelően értékelik az otthonok vezetői a kapcsolat minőségét is.
A gyámi tanácsadóval való kapcsolat minõségének megitélése 5 -nagyon jó 4 3 2 1 - nagyon rossz 0%
10%
20%
30%
40%
50%
Egyéb ismereteket is alapul véve ismert tény, hogy országos szinten kétpólusúvá vált a gyámi tanácsadó szolgálatok működési módja. Ez tükröződik a válaszokban is: sajnos nagyobb százalékban még mindig nem tudtak kialakítani egy együttműködési struktúrát, illetve ahol az új törvény alapján mára jól szervezett (átszervezett) módon tudnak működni a szakszolgálatok, ott rendszeres és jó minőségű a kapcsolattartás, kooperáció. A jövőre nézve körvonalazódtak azok az igények, melyeket mindenképpen célszerű lenne figyelembe venni a tanácsadó szolgálatok működésének felülvizsgálata során is. Ezek alapján az otthonok vezetői a következő területeken várnak segítséget: Az otthon vezetőjének elvárása a gyámi tanácsadóval szemben
Gyámi tanácsadóval egyéb való kapcsolat A válaszok százalékos illetékességi problémák tisztázása minőségének megítélése Nagyon rossz jogi - tanács 1 adás 2 s zülőkkel kapcsolatos problémák kezelése 3 gyerek kihelyezésének 4gyorsítása
megoszlása 46,6 % 9,3 % 15,5 % 9,5 % 0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
35
36 Országos összehasonlító adatok arra nézve, hogy a gyámi tanácsadókkal és a gyermekjóléti szolgálatokkal kialakított kapcsolat, együttműködés mennyire függnek össze. Jól látható, hogy az intézmények kapcsolatrendszerének hiányosságai minden területen összefüggenek. havonta
havonta több ször
Ritkábban
soha
nem válaszolt
öszszesen
Gyt-val ↓ havonta
29
6
50
38
18
172
4
317
2-3 havonta
8
6
7
3
43
félévente
2
6
7
13
15
47
ritkábban
1
3
8
11
52
80
soha
37
34
28
25
67
546
10
747
összesen
77
55
100
94
155
888
16
1385 100 %
Gyjsz-tal→ kapcsolattartás gyakorisága
2-3 ha- félvonta évente
74 2
92 155
A megválaszolt esetek 40%-ában sem a gyermekjóléti szolgálattal, sem a gyámi tanácsadóval nincs semmilyen kapcsolattartás. S, ha feltételezzük, hogy a válaszok hiánya is nagyrészt a kapcsolat hiányának tudható be, úgy ez az arány a 2/3-ot is megközelítheti.
Gyermekjóléti szolgálatok Az új gyermekvédelmi törvény olyan új gyermekjóléti alapellátási rendszerek felállítását tette kötelezővé, amelynek elsődleges célja, hogy járuljon hozzá a gyermek testi értelmi, érzelmi és erkölcsi
fejlődésének,
veszélyeztetettség
jólétének,
megelőzéséhez,
a
családban
(…)
a
történő
gyermek
nevelésének
családjából
elősegítéséhez,
történő
a
kiemelésének
megelőzéséhez. Amennyiben ezek a gyermekjóléti ellátások ideálisan működnének, ritkán vagy csak nagyon különleges esetekben kerülne sor arra, hogy a gyermekeket a saját családjukból ki kelljen emelni, s valamilyen másik gondozó helyet számukra kijelölni. Ideális működést csak megfogalmazni lehet, de a gyakorlat általában messze elmarad ettől. Különösen olyan esetekben, ahol egyrészt 36
37 nagyon rövid idő állt rendelkezésre ezen intézmények felállítására, másrészt sem az anyagi és szakmai erőforrások ehhez eddig nem álltak rendelkezésre. Jelenlegi tanulmányom nem terjed ki konkrétan ezek vizsgálatára, az alapellátások működését csak abból a szempontból vizsgálta, hogy az milyen módon befolyásolja a már gyermekotthonban elhelyezett gyermekek életét. Az alapfeltevés az, amennyiben ezek a szolgálatok hatékonyan működtek volna az eltelt rövid időszakban, nem kerülhetett volna be ennyi gyermek a csecsemőotthonokba, s ha már bekerültek, a gyermekek kigondozása gyorsabban és hatékonyabban történhetett volna. Mint tanulmányom első részében bemutattam, nem tapasztalható lényeges csökkenés az elhelyezett gyermekek számát illetően, s nem csökkentek lényegesen a gondozási idők. A vizsgálatban csak annak a szempontnak az érvényesülését néztem, ahol a törvény konkrétan megfogalmazza azokat a feladatokat a gyermekjóléti szolgáltatás számára, ahol a családjából kiemelt gyermek visszahelyezése érdekében kell működnie, vagyis: •
családgondozást
végez
a
család
gyermeknevelési
körülményeinek
megteremtése, javítása érdekében, •
segíti a szülő és a gyermek kapcsolatának helyreállítását,
•
utógondozást biztosít a gyermek családba történő visszahelyezése érdekében,
•
s ezeket a feladatokat a gondozó intézménnyel és a szakszolgálattal együttműködve kell végeznie.
Tekintettel arra, hogy ezeknek a szolgálatoknak a kötelező működését a törvény életbelépésével (1997. november 1.) határozta meg, vizsgálatunkban kíváncsiak voltunk arra, ezek az elvárások hogyan érvényesülnek. A gyermekjóléti szolgálatokkal való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás a gyámi tanácsadóknál felmerült problémáknál is nagyobb hiányosságokat jelez. Az intézményeknek az illetékes gyermekjóléti szolgálatokkal való kapcsolatának gyakorisága:
Havonta többször Havonta
Válaszok száma
Százalékos
118 154
megoszlás 5,0 % 6,5 % 37
38 2-3 havonta Félévente Ritkábban Nincs kapcsolat Nincs válasz Összesen
160 129 221 1455 142 2379
6,7 % 5,4 % 9,3 % 61,2 % 6,0 % 100 %
A fenti táblázat, s az alábbi grafikon szemléletesen mutatja, hogy a gyermekotthonok 61 %-ának nincs kapcsolata az illetékes gyermekjóléti szolgálattal, s a későbbi interjúink során az is kiderült, nemcsak kapcsolata nincs, de reális információja sincs arról, hogy működik-e egyáltalán szolgálat.
A gyermekjóléti szolgálatok és a gyámi tanácsadók kapcsolatának gyakorisága az otthonokkal 70%
60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% havont a
gyt 2-3 havont a félévente
gyjsz rit kábban, mint félévent e
soha
Az adatok azt is mutatják, amennyiben létezik is kapcsolat, a találkozások ritkaságából adódóan nem képzelhető el valódi, hatékony együttműködés a gyermekotthon s a szolgálat között annak érdekében, hogy a gyermek mielőbbi családba visszahelyezését segítsék. Ha a törvény életbe lépése után és előtt beutalt gyerekeket külön csoportként kezeljük, úgy megállapítható, hogy a gyermekjóléti szolgálatokkal való kapcsolat a később bekerült gyerekekre nézve jóval gyakoribb:
38
39 •
havi többszöri kapcsolattartásnál: a később bekerült gyerekekkel való kapcsolattartás százalékos aránya négyszerese a korábbiaknak,
•
havi kapcsolattartásnál: két és félszerese, •
2-3 havinál: kétszerese,
•
míg ahol egyáltalán nincs kapcsolat, ott az újonnan bekerült gyerekekkel a kapcsolattartás százalékos aránya jóval kevesebb a korábbinál.
Az intézményeknek az illetékes gyermekjóléti szolgálatokkal való kapcsolatának gyakorisága külön kezelve az 1997. nov. 1. előtt és után bekerült gyermekekre nézve: 1997. 11. 01. előtt 1997. 11. 01. után bekerült Havonta többször Havonta 2-3 havonta Félévente Ritkábban Nincs kapcsolat Nincs válasz összesen
gyerekek, bekerült gyerekek,
százalékos arány 1,6 % 3,2 % 4,3 % 5,7 % 10,9 % 72,6 % 1,7 % 100 %
százalékos arány 6,7 % 8,3 % 8,1 % 5,6 % 9,1 % 59,4 % 2,8 % 100 %
Ezekből az adatokból jól látható, hogy a törvény ereje elsősorban “új időszámításként” hat, sajnos még nem volt idejük és kapacitásuk a régebben bekerültek megkeresésre. Ezt sok helyen információhiány is akadályozza. Azaz a régebben beutalt gyerekeket az eddigieknél is nagyobb hátrány éri!
39
40
A z in té zmé n ye k k ap c s o lattartás án ak g yak o ris ág a a g yjs z-k al 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% H av o n t a H av o n t a t ö bbszö r
2 -3 F é lé v e n t e R it k á bban N in c s h av o n t a k a p c so la t
N in cs v á la sz
199 7. 11. 01. e lő t t b e k e rü lt e k 1 997 . 11. 0 1. u t á n b e k e rü lt e k
A kapcsolattartás módját tekintve az arányok követik a fentieket. Ahol van valamiféle kapcsolat (az otthonok csupán 32 %-nál!), ott annak formája a következő módon alakul: telefonon tartják a kapcsolatot rendszeres tájékoztatást ad a családról keresi a hazajuttatás lehetőségét, illetve konzultál személyes a kapcsolat levélben érdeklődik a gyermek felől Összesen
44 %-ban 25 %-ban 18 %-ban 10 %-ban 4 %-ban 100 %
Az otthonok vezetői meglehetősen kevés információval rendelkeznek a gyjsz.-ok működéséről. Ez összefügghet azzal is, hogy sok helyütt sajnos a mai napig sincs megnyugtatóan rendezve a szolgálatok
felállítása
és
hatékony
működtetése,
ezért
munkájuk
eredményei
sem
kézzelfoghatóak. •
az otthonok 82 %-a szerint nincs (vagy nem tud róla) mérhető eredménye a gyjsz.-ok működésében,
•
a fennmaradó 18 % pedig észleli és elismeri az eredményességet.
Az otthonok által adott válaszok arra a kérdésre;
40
41 “Van-e mérhető eredménye, hogy gyermekjóléti szolgálat működik?”
Van-e m érhető eredm énye, hogy gyerm ekjóléti sz olgálat m űködik ? Válasz ok sz ám a
430
349
igen nem 575 1025
nem tudom nincs válasz
A válaszolók 52,6 %-a nem tudja, hogy mi az eredménye annak, ha a szolgálat működik, 29,5 %a szerint nincs eredménye, s csak 17,9%-a mondja, hogy eredménye van a gyjsz. működésének. Az eredményeket (el)ismerők a következőkről tudnak: • 28 % említi azt, hogy a szolgálat kezdeményezésére részesült a gyermek valamilyen alapellátási formában, • 30 % említi, hogy a szolgálat mindent megtett, hogy elkerülje a gyermek beutalását, • 42 % egyéb eredményeket nevez meg. A feljebb említettekhez igazodva a gyjsz.-ok működésének eredményessége sokkal erőteljesebben mutatkozik a 1997. november utáni beutalások eseteiben (az esetek kb. kétszeresében). Az otthonok által adott válaszok arra a kérdésre; "Van-e mérhető eredménye, hogy gyermekjóléti szolgálat működik?" külön véve a törvény megszületése előtt és után bekerült gyermekeket
Igen Nem Nem tudom
1997. nov.1. előtt bekerült
1997. nov. 1. után bekerült
gyermekek, %-os arány 10,1 30,6 59,3
gyermekek, %-os arány 21,3 29,0 49,7
41
42 Összesen
100
100
Intézményekben való látogatások, testvérkapcsolatok
A látogatások gyakorisága intézményenként (esetek száma) n a p o nt a
h et e nt e tö b bs zö r
h et e nt e
h a v o nt a
fé lé ve nt e
év e nt e tö b bs zö r
te le fo n o n k er es i
soh a
r e n d sz e rt el e n
Balassagyarmat
6
1
6
11
3
4
1
Budapest, Gárdonyi u.
-
7
4
4
1
-
-
Budapest, Kerepesi u.
2
11
13
4
5
2
-
Budapest, Kmety u.
5
15
10
7
2
6
1
Budapest, Pikler Int.
-
1
5
5
-
1
-
Budapest, Rege u.
3
16
24
14
4
18
-
Budapest, Szarvas u.
-
3
12
9
2
4
-
Budapest, Völgy u.
4
3
6
1
2
1
-
Debrecen
4
8
23
18
5
9
1
Eger
8
5
22
17
6
-
-
Fegyvernek
-
1
10
29
8
5
-
10 18% 9 29% 18 28% 16 21% 9 36% 32 28% 41 43% 9 33% 16 18% 17 22% 41 39%
ö ss z e s e n
10
b ö rt ö n b ől ta rt k a p cs ol at ot -
54
6
-
31
10
-
65
14
-
76
4
-
25
3
1
115
25
-
96
1
-
27
4
1
89
1
-
76
10
-
104
42
43 Gencsapáti
-
1
3
12
3
-
-
Győr
16
16
18
15
7
2
-
Gyula
37
11
13
19
5
-
2
Kecskemét
-
1
28
12
2
18
-
Marcali
3
-
2
5
8
5
4
Mecsekjánosi
1
2
2
24
5
17
1
Nagybajom
-
1
6
13
4
7
-
Nagybarca
2
-
2
14
12
13
30
Nagykanizsa
9
6
16
19
5
11
-
Nyírbátor
1
1
-
1
6
24
1
Nyíregyháza
25
6
12
8
8
10
-
Pécs
3
1
13
1
1
2
2
Sopron
8
1
3
6
1
-
-
Szeged
5
7
18
8
1
9
-
Székesfehérvár
-
-
7
8
4
11
-
Szekszárd
-
-
6
8
5
2
-
Tatabánya
1
-
8
6
6
2
1
Veszprém
1
5
6
6
3
8
-
Zalaegerszeg
4
8
3
9
5
-
11
148
138
301
313
129
191
55
összesen
2 4 16% 2 1 16 17% 4 10 10% 15 40 31% 10 21 36% 21 2 26 26% 6 24 39% 19 87 49% 12 10 11% 11 57 56% 7 18 19% 1 1 12 32% 2 23 31% 8 21% 2 14 38% 2 28 52% 3 25 44% 8 11 19% 652 215
25 93 101 116 58 101 61 179 88 102 94 37 19
-
73
-
38
-
37
-
54
-
57
-
59
6
214 8
(A nagykőrösi intézmény adatai kódolási hiba miatt nem kerültek feldolgozásra)
43
44 A kiemelt és vastag betűvel jelzett oszlopban a soha nem látogatott gyermekek száma és százalékos aránya szerepel. Sajnálatos, hogy a 31 közül 20 otthonban az összes kategóriában ez szerepel a legnagyobb számmal és aránnyal. A táblázat a látogatási időkre vonatkozó kategóriák közül az egyik, amelyet rendszertelenül címszóval jelöltem döntő többségében azokat a látogatási szokásokat jelöli, amit nem lehetett leírni egyik kategóriában sem. Közös jellemzőjük, hogy nagyon ritkák, időnként összesen egy látogatást takarnak, semmilyen rendszerbe nem illeszthetők, teljesen esetlegesek. Egyedi jellegük miatt nehéz lenne tipizálni őket, de nagy számuk miatt néhány esetet említhetünk. A felülvizsgálatok keretében a szülő tudomására jut, hogy gyermekét örökbe kívánják adni, azután megjelenik az intézményben. A családgondozó, vagy az otthon kérésére eljön egyszer-egyszer. Elején rendszeresen látogat, majd hosszabb ideje nem jelentkezik. Vizsgálni kellene, hogy az elmaradt látogatások mögött volt-e családgondozás, volt-e anyagi lehetősége a szülőnek az utazásra, hogyan fogadták őt az intézményben, az ottani családgondozó, szociális munkás hogyan működött vele együtt ill. a helyi ellátással.
A látogatások gyakoriságának össz esített adatai, esetsz ám : 2148
35
30,4
az esetek száma %-ban
30
rendszertelen
soha
telefonon kerese
évente többször
félévente
0
börtönből tart kapcs.
5
0,3
2,6
6
8,9
14,6 havonta
6,4 hetente többször
14 6,9
10
naponta
15
hetente
20
10
25
Az összesítő táblázat jól mutatja, mennyire alacsony azoknak a látogatásoknak az aránya, ami igazi élő kapcsolatot feltételez a vér szerinti családdal: 44
45 •
a gyermekek 27 %-át látogatják naponta, hetente többször, vagy hetente
Nehéz esélyt adni azoknak a kapcsolatoknak, ahol csecsemőkorban ennél ritkábban tudnak találkozni. Azok a kötődések, amelyek ilyenkor alakulnak ki, vagy azok hiánya a gyermek lelki, testi, érzelmi fejlődésében döntő jelentőséggel bírnak. •
a gyermekek 32 %-át látogatják abban a kategóriában, ami a ritka látogatást is jelentheti.
Ugyan a havi látogatás sok esetben az otthonok hivatalosan engedélyezett látogatási idejét is jelenti, mégis a későbbi hazavitel és családba gondozás szempontjából egy olyan út kezdetét jelzi, ahol a gyermekek hosszú időre ebben a rendszerben maradását készíti elő. A telefonon történő kapcsolattartás, ha az nem kiegészítője egy személyes kapcsolatnak, sokkal inkább számít egy lelkiismeret megnyugtató gesztusnak, mint valódi kapcsolatnak a gyermekkel. •
30 % át a gyermekeknek sohasem látogatják.
Az adatok azt mutatják, hogy a látogatások szabályozása és jogi megítélése gyermekvédelmi szempontból elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy soha nem látogatott gyermekek, vagy szinte csak alig látogatott gyermekek éljenek éveket a csecsemőotthonokban. A mintában szereplő gyerekek közül 652-ról érkezett olyan információ, hogy soha nem látogatják őket. A 652 esetből 473 esetben nem kezdeményezte senki az örökbeadást. Hónapok telnek úgy el, hogy a gyermeket senki nem látogatja, az otthonnak semmilyen információja nincs a gyermek előéletéről, nem történik semmi. Amennyiben minden szükséges segítség ellenére sincs rendszeres kapcsolat a család és a gyermek között, akkor miért nem kezdeményezi senki az örökbeadást? Mind a csecsemőotthonok, mind a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek elismerik a családi kapcsolatok, a kötődés kialakításában a látogatások fontosságát. Az adatok mégis azt mutatják, hogy nem történnek meg azok a lépések a gyermekvédelmi rendszer oldaláról, amelyek ezt segítenék. Jelen vizsgálat csak az otthonok részéről megtett lépésekre terjedt ki, de nem tagadható, hogy ebben más gyermekvédelmi rendszereknek is óriási feladata lenne. A látogatások gyakoriságának változása rendkívül lehangoló képet mutat. Mivel a szülők nagyon nagy része soha nem is látogatott, ezért ez (ösztönzést, segítséget nem kapva) nem is igen
45
46 változik. Aki azonban a beutalást követő időszakban még reményteljesen látogatta gyermekét, az a szülő is szép fokozatosan “leszokott” róla, mely törvényszerűséget talán nem is kell magyarázni (utazás nehézségei, anyagi gondok, kapcsolat gyengülése, elhúzódó problémamegoldó folyamat, stb.) Ezt támasztják alá azok az adatok is, melyek szerint a beutalást követő időszakban a szülők nagy része biztos abban, hogy hamarosan hazaviheti gyermekét, egy bizonyos idő elteltével azonban ezek a szülők le is mondanak gyermekeikről. Ahol azonban intenzívebb a segítő kapcsolat és a szülőben is erősítik az igényt gyermekeikkel való kapcsolattartásra, ott sűrűsödnek is a látogatások, különösen mielőtt újra hazavihetik őket.
Változott-e a gyerekek látogatásának gyakorisága?
ritkább lett 24%
sûrûbb lett 5%
nem változott 71%
Az intézmények saját válaszukkal is alátámasztják a szülők támogatásának létfontosságát: •
gyermekotthon nem tett lépéseket, hogy a családot ösztönözze a kapcsolattartásra: •
tett lépéseket a család támogatásában
43.7 % 56.2 %.
Ez azt jelenti, hogy az otthonok fele még mindig nem érzi feladatának, vagy nincs szakembere, kapacitása a családok ösztönzésére a gyermekek mielőbbi hazakerülése érdekében. Összefüggés az intézet által tett lépések és ennek hatása a látogatások gyakoriságára: 46
47
Látogatás gyakoriságának változása Tett-e lépéseket… igen
sűrűbb lett
ritkább lett
nem változott
72
269
621
nem
25
139
584
összesen
97
402
1207
Bár a táblázat azt mutatja, hogy a gyermekotthon lépései az általános tendenciát, azaz azt, hogy a látogatások az idő elteltével ritkábbak lesznek, nem tudta megváltoztatni, némi eredményt mégis ki lehet mutatni, kb. 70 gyermek esetében sűrűbb lett a látogatás. Természetesen, országosan ez nagyon alacsony esetszám, ha azt nézzük, több mint a fele az otthonoknak tett lépéseket a látogatások fontosságának hangsúlyozására. Felvetődik az a kérdés, hogy ezek a lépések mennyire hatékonyak és mit takarnak?
Néhány otthonnál statisztikailag is kimutatható, ( 3. sz. melléklet, 68. p.) hogy az ösztönző lépések sűrűbbé tették a látogatásokat. Négy intézményben : Budapest, Kerepesi úton, a Gárdonyi G. utcában, a Völgy utcában és Egerben nőtt 15 % fölé a sűrűbb látogatások gyakorisága. Nyírbátorban, ahol 56%-át a gyermekeknek soha nem látogatják szinte egyáltalán, 98%-ban nem változik a látogatások gyakorisága. Vizsgálandó, hogy az otthonok megközelíthetősége, a látogatószoba jellege, a családok fogadása, az adott információ mennyire függ össze a látogatottsággal? Egyértelműen kimutatható a gyermekotthonok szerepe és felelőssége abban az összefüggésben, hogy a gyermek családját támogatták-e a kapcsolattartásban és hova távozott a gyermek. Ezek szerint: •
a saját családba távozott gyermekeknél 73 %-ban az otthon is támogatta ezt a lépést,
47
48 •
míg az örökbefogadó családokba távozott gyermekeknél csupán 25 %-ban tettek lépéseket annak érdekében, hogy vérszerinti családjaik ösztönzést és támogatást kapjanak.
•
a nevelőszülői kihelyezéseknél az arányok között nincs kirívó különbség (43 - 57 %) annak javára, hogy nem tettek lépéseket.
Gyermekotthon Gyermekotthon tett lépéseket a nem tett lépéseket család a család ösztönzésére ösztönzésére Hova távozott a gyermek Örökbe (Mo.) Nevelőszülőkhöz Családjába Más gyermekotthonba Eü. gyermekotthonba Örökbe (külföldre)
25,4 % 42,6 % 73,1 % 58,3 %
74,6 % 57,4 % 26,9 % 41,7 %
100 % 100 % 100 % 100 %
50 %
50 %
100 %
0
100 %
100 %
Természetesen, azokban az esetekben, mikor a család tagjai ismeretlen helyen tartózkodnak, sem a gyámhivatal, sem a beutaló szervek nem találják, az otthon sem tud mit tenni. Az örökbefogadások esetében ez nagyon sokszor fordul elő, hiszen éppen azért lesz örökbe adható a gyermek, mert nem vehető fel vérszerinti családjával kapcsolat. Ezekben az esetekben inkább az az aggasztó, hogy fel nem lelhető szülők, családtagok esetében is indokolatlanul hosszú idő után kezdődik meg az örökbefogadási eljárás. Testvérek: Az otthonokban élő gyerekek 73,4 %-ának van testvére (1734 gyermeknek) •
70 %-nak 2 vagy több testvére van,
•
a gyerekek testvérei a következő helyeken élnek: •
39 %-uk vérszerinti családjában,
•
6 %-uk egyéb helyen, és
48
49 •
55 %-uk a gyermekvédelmi rendszerben. Ezen belül: •
24 % adott otthonban,
•
18 % más gyermekotthonban,
•
7 % nevelőszülőnél,
•
5.8 % örökbefogadóknál,
•
0,2 % helyettes szülőknél.
Gyermekek testvérei hol élnek 6%
6%
vérszerinti családban egyéb helyen 24% örökbefogadóknál, helyettes szüloknél
39%
25%
adott otthonban más otthonban, neveloszüloknél
Naponta/hetente azokat a gyerekeket látogatják inkább a szülők, akiknek nincsenek testvéreik. A soha nem látogatottak között a testvéresek aránya 1.5-szerese azoknál, akiknek nincs testvére. A testvérek általános kapcsolattartása meglehetősen gyengének mutatkozik: •
63,3 %-a a gyerekeknek egyáltalán nem tart semmilyen kapcsolatot a testvéreivel,
•
16,8 %-a alkalmanként találkozik,
•
és csupán 19,9 %-uk találkozik rendszeresen testvéreivel.
Ha az adott gyermekotthonban vannak elhelyezve testvérek, megállapítható, hogy igyekeznek őket a lehetőségeket figyelembe véve egy csoportban (de legalább egy épületben) elhelyezni és támogatni napi szintű kapcsolattartásukat. A lehetőségek azonban korlátozottak, mert a korcsoportos bontás miatt ez nehezen valósítható meg.
49
50
Ha az adott gyermekotthonban élnek testvérek, azok elhelyezése több testvér van, vegyes elhelyezés 3%
másik épületben nevelkednek 6%
egy csoportban nevelkednek 53%
egy épületben nevelkednek 38%
Ha nem az adott gyermekotthonban van elhelyezve a testvér, akkor a látogatások esetlegesek, nincs megszervezve a kapcsolattartás. Sem a vér szerinti családban, sem a nevelőszülőnél, sem a más gyermekotthonban nevelkedő testvér kapcsolattartása nincs biztosítva. Szubjektív döntésektől függ, mennyire tartja fontosnak a család vagy a gyermekotthon, a testvérekkel
való
kapcsolattartást.
Ugyanakkor
nevelőszülői
TeGyeSz a
kihelyezéseknél,
örökbefogadásoknál, nagyon fontos szempontot játszik a gyermekotthonok részéről, hogy a testvérek együtt kerüljenek elhelyezésre. Ezt az interjúk során szinte minden vezető hangsúlyozta. Több intézmény tart bent gyermekeket 3 éves kor után is a csecsemőotthonban, épp a testvérkapcsolatok fontossága miatt.
Felülvizsgálatok, elhelyezések A vizsgálat arra is kiterjedt, hogy azok a hatósági eljárások, amelyek arra hivatottak, hogy a törvényben rögzített időben és feltételekkel a gondozott gyermekek elhelyezését, státuszát, annak indokoltságát megvizsgálják, a szükséges jogi lépéseket megtegyék, megtörténnek-e az előírt időben, s ha nem, mik az elsődleges okai. Az ideiglenesen elhelyezett gyermekeknél az első "felülvizsgálat" különös jelentőséggel bír, mivel ekkor még sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet kilépni a rendszerből, visszakerülni a saját családba. Az ideiglenes elhelyezés időtartamát a jogszabály 30 (azelőtt 60) napban maximalizálja, kivéve, ha a gyámhivatal pert indított a gyermek elhelyezése, elhelyezésének
50
51 megváltoztatása, vagy a szülői felügyelet megszüntetése iránt. Tehát 30 napon belül azt kell a gyámhivatalnak megvizsgálnia, fenn állnak-e az okok a családból való kiemelésre, megszüntethető-e az ideiglenes beutalás, milyen jogi lépések szükségesek a gyermek érdekében, milyen gondozási hely kijelölése indokolt, szükséges-e a gyermek státuszának megváltoztatása. Vagyis 30 napon belül felül kell vizsgálni, hogy a gyermekotthonban tartózkodása indokolt-e, s milyen további lépéseket kell megtenni a gyermek sorsrendezése érdekében.
30 napon belül 30 - 60 nap 60 - 90 nap 90 napnál több nem történt összesen
Ideiglenesen elhelyezett gyermekeknél az első felülvizsgálatig eltelt idő Válaszok száma százalékos aránya 338 20,1 % 459 27,3 % 234 13,9 % 613 36,5 % 37 2,2 % 1618 100 %
Az adatok azt mutatják, hogy kirívó különbség van a törvényi előírás és a valóságos helyzet között: az esetek 20 %-ában teljesítik a törvényes előírásokat. A legaggasztóbb mégis az a szám, ami szerint az esetek majdnem 40 %-ában 90 napnál több idő telik el az első érdemi döntésig a gyermek sorsát illetően. Itt vizsgálni kell az okokat, hiszen már a törvény bevezetését megelőzően is felvetődött, hogy kevés a 30 nap. Amennyiben nem történt meg ez a "felülvizsgálat" 30 napon belül, ennek okaként a következőket említették: Az első felülvizsgálat 30 napon belüli elmaradtának okai Válaszok száma Százalékos aránya túl sok ügy halmozódott fel 349 23,5 % bízik a hazavitelben, 213 14,4 % megszüntethető a beutalás gyámhivatal nem találja a szülőt 182 12,3 % a gyámhatóság saját hatáskörében 147 9,9 % hosszabbít akkor még nem írta elő a törvény 125 8,4 % nem ő az illetékes gyámhivatal 85 5,7 %
51
52 a nyári időszakban lassabban mennek a dolgok per van folyamatban a szülői jogokkal kapcsolatban információ gyűjtés folyamatban rokon feltűnésében bíznak nincs illetékes gyámhivatal külföldi gyermek anya lemondott többször visszakerült az ügy nem tudja elhelyezésre került összesen
80
5,4 %
70
4,7 %
41 34 28 24 23 15 12 4 1483
2,8 % 2,3 % 1,8 % 1,6 % 1,5 % 1% 0,8 % 0,3 % 100 %
A válaszok a gyermekotthonok feltételezett indokait tartalmazzák. Legelső helyen a túlterheltségre való utalás szerepel. Gyermekek esetében meghatározó jelentőséggel bírnak napok, hónapok is. Nem véletlen, hogy a törvény szigorítani kívánt ezeken a határidőkön, de sajnos úgy tűnik, a törvényi előírások nem tudnak teljesülni. Harmadik helyen igen nagy százalékos aránnyal, 12 %, szerepel az az ok, hogy a szülő nem található. Nem terjedt ki a kérdőíves vizsgálat arra, hogy a szülők megtalálása érdekében a gyámhivatal milyen lépéseket tesz, illetve tehet. Fontos lenne ezen a területen előrelépni. A következő adatok már az összes ( válaszok száma: 1871) gondozott gyermekre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy milyen státuszúak. Itt azoknak a gyermekeknek az adatai is szerepelnek, akik átmeneti vagy tartós neveltként évente kerülnek majd felülvizsgálatra. Ezek az adatok arra vonatkoznak, hogy a gyermekotthonba érkezése után, mikor történt meg az első gyámhivatali eljárás. Természetesen, ezek az adatok majdnem egybe esnek az ideiglenes elhelyezett gyermekek adataival, hiszen a gyermekek döntő többsége ideiglenes beutaltként érkezik.
52
53 Az intézményi bontás azt mutatja, hogy nincsenek nagyon nagy különbségek az egyes intézmények között, de azért vannak szembetűnő eltérések. Néhány intézményben, így Balassagyarmaton, Kecskeméten, Nagykőrösön és Nyírbátorban 90 napnál később történik meg a gyámhivatali eljárás az esetek több mint a felénél. Veszprémben viszont döntő többségében 30 nap alatt, Székesfehérváron is több mint a fele esetben 30 napon belül megtörténik az első eljárás. Nemcsak az volt a fontos a vizsgálat során, hogy mennyi idő alatt születnek meg a döntések, hanem az is, hogy kik vannak jelen ennél a meghatározó eseménynél. Az otthonok 1761 gyermek felülvizsgálatáról jegyezték le a résztvevőket, ennek megfelelően az összes esetre nézve a következők voltak jelen: •
TEGYESZ az esetek
•
gyermekotthon
•
gyámhivatal
•
gyermekjóléti szolgálat 51 %-ban,
•
szülő
48 %-ban,
•
törvényes képviselő
14 %-ban, és
•
rokon
7 %-ban.
81 %-ban volt jelen, 77 %-ban, 77 %-ban,
Az adatsorban a szülők viszonylag alacsony (kevesebb mint 50 %) aránya az, mely külön figyelmet érdemel - ezt az arányt kellene legalább olyan magasra növelni, mint az otthonok vagy TEGYESZ-ek részvételi mutatója!
53
54
A f e l ü l v i z s g á l a t o k o n r é s z tv e v ő k a r á n y a r o k o n t ö r v é n y e sk é p v is e lő
7 % 1 4 % 4 8 %
s z ü lő
5 1 %
g y e r m e k j ó lé t is z o lg á la t
7 7 %
g y á m h iv a t a l g y e r m e k o t t h o n
7 7 % 8 1 %
T E G Y E S Z
A gyermek elhelyezését illetően a gyermekvédelmi intézmények részéről követezők voltak a leggyakoribb javaslatok: átmeneti nevelésbe vétel, gyermekotthon 48 - 54 % átmeneti nevelésbe vétel, nevelőszülő 20 - 23 % örökbeadhatóvá nyilvánítás 10 -11 % vér szerinti családba gondozás 9 - 11 % A szülők, rokonok javaslatai a következőképpen alakultak: átmeneti nevelésbe vétel, gyermekotthon vér szerinti családba gondozás átmeneti nevelésbe vétel, nevelőszülő örökbeadhatóvá nyilvánítás
35 - 45 % 29 - 32 % 9 - 11 % 2-3%
Jól látható, hogy a mai napig a gyermekotthoni elhelyezést preferálják leginkább (mind a szakemberek, mind a szülők) - azonban nagy a különbség a vérszerinti családba gondozás lehetőségének mérlegelésében. A szülők kifejezik ez irányú igényüket, - azonban ez csak az esetek felében talál meghallgatásra. A gyermekek elhelyezéséről szóló döntések a szakemberek által megfogalmazott igények érvényesülését tükrözik: •
átmeneti nevelésbe vétel, gyermekotthonban
•
átmeneti nevelésbe vétel, nevelőszülőnél
20 %
•
örökbe adhatóvá nyilvánítás
10 %
52 %
54
55 •
vér szerinti családba gondozás
10 %.
A gyermekotthonok javaslatait összevetve a döntés kimenetelével - megállapítható, hogy az otthonok javaslatai 80-90 %-ban érvényesülnek.
igen nem összesen
A meghozott döntést végrehajtották-e Válaszok száma Százalékos megoszlás 1588 88,5 % 206 11,5 % 1794 100 %
Az indokok között kiugróan magas arányban szerepel az az ok, hogy; •
„nem sikerült a barátkozás”
53%
•
„van remény a vérszerinti családba gondozásra”
19%
•
„valamilyen változás történt”
19%
55
56
Örökbefogadás, nevelőszülőhöz helyezés, az otthon elhagyása
A távozott gyermekek adatainak elemzésekor már összefoglalóan írtam az otthont elhagyókról. Itt kicsit részletesebben, több összefüggésben is kerülnek megvizsgálásra az adatok. Az elemzés azt mutatja, hogy az elmúlt évben a gyerekek 19%-a került örökbefogadó szülőhöz. A kérdőívekben 613 esetben nyilatkoztak arról, hogy örökbe adhatóvá nyilvánítást kezdeményeztek. Ezen belül a kezdeményezők köre: Örokbefogadást kez dem ényez tek a következ ők: 6% 1% 14%
48%
gy ermek otthon TEGYESZ
18%
gy ámhivatal s z ülő törvény es k épvis elő egy éb 33%
Sajnálatos eredményeket mutatnak azok a kereszttáblák, melyek arra keresnek választ, hogy az örökbefogadást javasló esetekben milyen gyakran látogatják szülők, rokonok a gyerekeket. Ahol a gyermekotthon javasolja az örökbe adhatóvá nyilvánítást, ott összesen 12%-ban látogatják a gyereket naponta (!), hetente (!) vagy havonta. Ezekben az esetekben a látogatások a gyermek bekerülésének kezdetén ilyen gyakoriak, majd ezek megváltoznak, s egy idő után soha nem látogatottá válik a gyermek. (Ennek ellenpontját képviseli az az adat, mely szerint a soha nem látogatott 652 gyermeknél 473 esetben nem kezdeményezte senki az örökbeadást.)
56
57 Ugyanígy előfordulnak esetek, ahol a kapcsolattartás hasonló gyakoriságú és a TEGYESZ vagy a gyámhivatal javaslatot tesz az örökbefogadásra. Ezekben az esetekben talán nem csak és kizárólag szakmai szempontok érvényesülnek abban a tekintetben, hogy a gyermeknek saját, vérszerinti családjába való visszakerülését segítsék a lehető összes módon... Átlagosan eltelt idő, amíg az örökbeadhatóvá nyilvánítás megtörténik Intézményenkénti átlagidő (hónap) Nyíregyháza Nyírbátor Mecsekjánosi Nagykőrös Balassagyarmat Nagykanizsa Szekszárd Budapest, Rege u. Nagybarca Pécs Budapest, Kerepesi u. Győr Budapest, Szarvas u. Gyula Fegyvernek Nagybajom Kecskemét Tatabánya Eger Debrecen Budapest, Kmety u. Szeged Budapest, Völgy u. Veszprém Marcali
48,0 30,3 30,0 29,3 28,5 27,0 26,5 19,6 18,9 18,7 18,3 18,0 16,1 15,9 15,7 15,5 13,7 13,1 12,3 11,7 10,0 7,8 7,0 5,6 5,0
(Öt intézmény adatai nem szerepelnek a táblázatban, mert a kódolás lezárása előtt beérkezet adatok között nem szerepelt örökbefogadott gyermek, vagy Sopron esetében a vizsgált időszakban nem került örökbefogadó szülőhöz gyermek, egy esetben nem volt megállapítható a távozás dátuma.)
57
58 Az országos összesített adatok szerint egy gyermek 17,6 hónapot tölt bent az intézményben örökbefogadása előtt. Ez az idő a bekerüléstől az örökbefogadó szülőhöz kerülésig értendő. A gyermekotthon elhagyása előtt barátkozásra, ismerkedésre van szüksége a gyermeknek - és a fogadó félnek is. A szülőkhöz, rokonokhoz való vissza- (ill. ki-) helyezésnél a szorosabb kapcsolatfelvétel sok esetben már megkezdődött a döntés előtt - nyilvánvalóan ez is szerepet játszott magában a döntés kimenetelében. Emellett az is természetes, hogy rövidebb ideig tart az “újra-barátkozás” - ált. 1-3 naptól 1 hétig tart, ill. hosszú és folyamatos az állandó kapcsolat. Az örökbefogadóknál természetesen általában a döntés után kezdődik az ismerkedés - itt a 2 héttől 1 hónapig tartó időtartam dominál. Az örökbe fogadható gyerekek mielőbbi családba kerülése szempontjából a rövid ismerkedés utáni kihelyezés pozitívnak tűnhet, de szakmai szempontból gyakran sokkal hosszabb időre lenne szüksége a gyereknek, de sokszor még inkább a szülőknek egy ilyen súlyú és felelősséggel járó lépés megtétele előtt. Ugyanezen okból külön figyelmet érdemel az a tény, hogy viszonylag magas az 1-3 napig és 1 héten belüli barátkozás és kihelyezés is (kb. 10 %!) , ami rendkívül veszélyes helyzetet jelenthet a gyermek biztonsága szempontjából. A nevelőszülővel történő összebarátkozás viszonylag magas arányban már a döntés előtt megkezdődik, és leginkább az 1 hónapos időtartam jellemző. Az 1998-as évhez képest 12%-al emelkedett a nevelőszülőhöz került
gyermekek száma,
megközelítve a vérszerinti családba kerülést. Az elmozdulás a más gyermekotthonba kerülés helyett pozitív irányú, de a saját családba való visszakerülés lenne az elsődleges érdek.
58
59
Összefoglalás A csecsemőotthonok vizsgálata több szempontból is jól mutatja a gyermekvédelmi törvény bevezetése óta eltelt időszak eredményeit. Egyrészt jelzi, hogy az átalakulás, az új intézmények és szolgáltatások hogyan működnek, másrészt jelzi a szemléletbeli, megközelítésbeli változásokat, illetve változatlanságokat. A kutatásunk eddigi eredményei megerősítik azt a kiinduló hipotézist, miszerint a Gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott pozitív szakmai változások kevésbé érintették mindezidáig
a
csecsemőotthonokat,
és
a
hozzájuk
kapcsolódó
gyermekvédelmi
ellátórendszerrel kialakított kapcsolat és együttműködés is sok helyen akadályokkal terhes. A kialakult struktúrák és a megszokott rendszer csak lassan követi azt az átalakulást, ami végbement a magyar társadalom utolsó tíz évében és amelyet az időközben hatályba lépett jogszabályok megkívánnak. Új értékek és igények fogalmazódnak meg a magyar gyermekvédelemben, de ennek érvényesülését a gyakorlatban sokféle tényező akadályozza. A decentralizáció elve, a családok megelőző védelme és segítése, a gyerekek mindenek felett álló érdekének meghatározása és az ehhez szükséges intézkedések megtörténte sok helyen akadozik, személyi, tárgyi, anyagi feltételek híján vagy szemléleti okokból. Azért is jelentős éppen a kisgyermekeket ellátó intézmények esetében vizsgálni a gondozott gyerekek körülményeit, mert a 0-3 éves korosztálynál a legjobbak az esélyek arra, hogy a gondozásba kerülést meg lehessen előzni, a korai anya-gyerek kapcsolatot segíteni lehessen, és ennek hiányában a gyermek végleges, de legalábbis tartós gondozását (örökbefogadás, nevelőszülői elhelyezés) sikeresen meg lehessen oldani. Más oldalról, ha ebben az időszakban a gyermek intézményben nevelkedik az édesanyja nélkül, akkor a nemzetközi tapasztalatok és a lélektani kutatások alapján nagyon kevés esélye van – ha van egyáltalán – arra, hogy ép személyiségű, kötődni képes felnőtt váljék belőle. A csecsemőotthonok helyzete nyilvánvalóan nagymértékben összefügg a társadalom állapotával, helyzetével, különféle tradícióival, anyagi lehetőségeivel, a gyermekekkel szembeni attitűdjeivel, családról, nevelésről alkotott felfogásával, a gyermekekről való gondolkodás módjával és gyakorlatával. Magyarországon a csecsemőotthonok létjogosultságát a II. világháborút követően kialakult helyzet teremtette meg. Korábban voltak ugyan menhelyek elsősorban árva gyermekek részére, és az állami gyermekvédelem is működött, de kisgyerekeket csak a rokoni családban vagy nevelőszülőknél helyezték el, nem pedig intézetekben. 59
60 A háború után árván maradt, elhagyott gyermekekről való gondoskodás intézményes formájára szükség volt, de a korabeli történetekből az is kiderül, hogy ideológiai, politikai okok is közrejátszottak. Az ekkor szervezett intézmények kezdetleges körülmények között, de magas szakmai színvonalra törekedve működtek és Pikler Emmi tevékenysége nyomán igyekeztek az intézeti ártalmakat megelőzni, csökkenteni. Később sorra alakultak az otthonok és egyre több gyermek nevelkedett bennük. Ennek az a magyarázata, hogy a nehéz szociális körülmények élő családok és sok szakember úgy ítélte meg, jobb a gyerekeknek az ilyen módon biztosított magasabb komfort, jobb ellátás. Ehhez járult a nagyfokú mobilitás, a tömegesen munkába álló és sok egyedülálló nő speciális helyzete, a rossz lakáskörülmények is. Elfogadottá vált, hogy gyerekek kerüljenek be intézetekbe, de többségüknek rendszeres maradt a kapcsolata családjával, hétvégére, szünidőre, ünnepekre hazamentek, a szülők rendszeresen látogatták őket. Nem a mai értelemben vett elhanyagolás, elhagyás, bántalmazás volt a jellemző. A cigánycsaládok számára évtizedekig elfogadhatatlan volt a gyerek kiszakítása, bármilyen szörnyű körülmények között éltek is, családi hagyományaikhoz, életformájukhoz és a szimbiotikus anya-gyerek viszonyhoz nem volt ez hozzáilleszthető. Sajnálatos módon – a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan évtizedekig figyelmen kívül hagyták az etnikai tradíciókat, életformabeli szokásokat, amelyek eltértek a többségi társadalom által elfogadottaktól. Az állami gondoskodás ilyen formán kialakított módszereit elfogadták mind a szülők, mind a szakemberek, hivatalok és a közvélemény is. Több szinten erősítette ezt a gyermekvédelem rendszere, hiszen a gyermekeket jól alátámasztott és dokumentált indok nélkül is intézetbe lehetett utalni, és erősítette azzal is, hogy gyermekotthonoktól maximális kihasználtságot várt el. Ugyanakkor a megelőzés és családgondozás kevéssé vagy egyáltalán nem szerepelt a feladatok között és egyszerűbb volt az egyént, a családot okolni a deviánsnak tekintett életformáért, magatartásért, mint a helyi, társadalmi viszonyokat áttekinteni és változtatni, illetve igénybe venni a rendelkezésre álló helyi forrásokat, intézményeket, szakembereket. Nem vitatható, hogy az orvosok, védőnők, pedagógusok sokszor a mainál lényegesen aktívabb szerepet játszottak a helyi társadalom működésében és a közösségi kontroll is jobban működött – pozitív és negatív értelemben egyaránt – de, az sem vitatható, hogy a szocialista rendszer vívmánynak tekintette az újabb gyerekotthonok, gyermekvárosok építését és feltöltését, ami erősítette az állami gondozásba vetett hitet. A gyermekvédelem, mint rendszer –hasonlóan más megmerevedett struktúrákhoz - nehezen alkalmazkodik a változásokhoz és vált szemléletet az új igényeknek megfelelően. Az új törvény, a hozzákapcsolódó struktúra- és szemléletváltás hosszú éveket vesz igénybe.
60
61 Ugyanakkor nincs esély arra, hogy ez a változás a gyerekek érdekében mielőbb megvalósuljon, ha nem tárjuk fel azokat az ellentmondásokat, ellenérdekeltségeket, amelyek érthetőek, de el nem fogadhatóak. A gyermekvédelmi törvény – az ENSZ gyermekjogi egyezségokmányával megegyezően kimondja, hogy minden gyereknek joga van családban, mégpedig mindenekelőtt a saját családjában felnőni. Ehhez az állami, önkormányzati ellátórendszernek minden szükséges segítséget biztosítania kell a gyermekjóléti alapellátás keretében. Ebbe a körbe szorosan beletartozik a várandósság alatti krízishelyzetek kezelése és olyan segítség nyújtása, amely lehetővé teszi, hogy az anya a gyermekével együtt lehessen. A várandósgondozás nemcsak azokra az anyákra kell, hogy kiterjedjen, akik felkeresik az orvosi, védőnői szolgálatot, hanem különféle eszközökkel el kell és el is lehet érni, hogy a megoldatlan élethelyzetben lévő terheseket is megtalálja és gondozza az egészségügyiszociális ellátás. A csecsemőgyilkosságok és az elhagyott gyerekek jól jelzik, hogy az anyák és környezetük nem tudja, nem ismeri a segítségkérés különféle formáit és lehetőségeit, valamint, hogy azokon a pontokon, ahol e kritikus helyzetek kezelhetőek lennének, nincsen megoldva a segítség, illetve nem sikeres és hatékony az információ. A csecsemőotthonok vizsgálatánál fontos szempont volt, hogy honnan érkeznek a gyerekek és milyen mértékben változtatta meg az alapellátás – legalábbis elvi - biztosítása a beutalások mértékét és előzményeit. Sajnálattal kell látnunk, hogy sem az önkormányzatok, sem a gyámhivatalok egy jelentős része nem tesz eleget törvényi kötelezettségének. Az adatok pontosan jelzik, hogy a prevenció, a megelőző gondozás és a helyi ellátás – hajlék és segítség biztosítása, gyerekek és családok átmeneti otthona, helyettes szülői hálózat – még alig működik. Szükség lenne ezen intézmények teljes áttekintésére, a kiépítettség felmérésére, a szakember gárda és az anyagi eszközök hiányának megállapítására, majd orvoslására. Másrészről a gyámhivatalok annak ellenére beutalják a gyerekeket, hogy a törvény szerint bizonyíthatóan megtörtént és sikertelen előzetes erőfeszítéseket számon kérnék a helyi önkormányzatokon és intézményeken. A vizsgálat eddigi része szintén kapacitáshiányt, valamint szemléletbeli változatlanságot tárt fel. A vizsgálat második részében mindenképp szükséges a hivatalok munkájának mélyebb vizsgálata és elemzése, hogy a működésbeli anomáliák megszüntetésére szakmailag megalapozott javaslatot lehessen tenni. Ma egy gyermekotthoni férőhely fenntartásához az állami normatíván felül megyénként eltérő mértékben 400 ezer és 1 millió 300 ezer forintnyi összeget kell gyermekenként tenni ahhoz, hogy a kisgyerekeket gondozó otthonok működőképesek legyenek. Ezt az összeget a megyei önkormányzat köteles biztosítani, ha a gyermek szakellátásba kerül. Miközben az otthonok komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, és nem tudják biztosítani a gyerekek optimális 61
62 nevelkedéséhez szükséges alapvető feltételeket sem, kétséges, hogy szabad-e ennyi pénzt elkölteni, miközben ebből az összegből jóval több gyermek jó színvonalú ellátása lenne megvalósítható az alapellátásban. A két feladat ellátásának törvényi kötelezettsége más önkormányzati szintre helyezésével nem teszi érdekeltté a két felet az ellátás összehangolására. Az alapellátásnak az az érdeke, hogy megszabaduljon az anyagi terhet is jelentő ellátástól, s a gyermeket mielőbb a szakellátásba utalja. Ezért szükség lenne ezt az ellenérdekeltséget megszüntetni. Másrészről kétséges, hogy ha az otthonok többségében nincs elég szakképzett ember, nagy a túlterheltség, a fluktuáció, krónikus a gondozónőhiány, alig van pszichológus, gyógypedagógus, óvónő, fejlesztő pedagógus, akkor mi indokolja, hogy ezek a gyerekek intézményekben éljenek. Ha nem megoldható a vérszerinti családba kerülésük és nem örökbe adhatók, akkor a nevelőcsaládok jobb eséllyel nevelhetik az e korosztályba tartozó gyerekeket, mint az intézmények. A nevelőszülői hálózat további fejlesztése lenne szüksége, melyet a csecsemőotthonok is szervezni tudnának. A gyermekjóléti szolgálatok, gyámhivatalok, TEGYESZ-ek és az intézmények szerepe és felelőssége minden gyerek esetében követhető, és a vizsgálat további részében az esettanulmányok újabb adatokat szolgáltatnak majd. Nem kérdéses, hogy elsősorban a fenti intézmények és szolgálatok kapacitásának szűkössége és lehetőségeinek korlátozottsága az oka a kevéssé hatékony munkának. A gond azonban ismét ott van, hogy az évi 1500 gyermek intézményi ellátási költségének töredékéből megoldhatóak lennének ezek a kapacitás gondok, így segítve az érintett gyerekek bekerülésének megelőzését és az ezzel foglalkozó intézmények túlterheltségének és alulfinanszírozottságának csökkentését egyidejűleg. Ha ugyanis a kórházakban felkészült szociális munkás segítené a krízis terheseket, intézkedne a bántalmazott gyerekek, egészségügyi és szociális gondokkal küzdő kisgyerekes családok ügyében, értesítené szükség esetén a gyermekjóléti szolgálatot és más segítő szervezeteket, ha a gyermekjóléti szolgálatok a minimálisan elvárható tárgyi és személyi feltételekkel működnének, ha kialakult volna az alapellátás és a gyámhivatalok és a TEGYESZ-ek is felelősséggel tartoznának a döntéseikért, akkor nagyságrendekkel lecsökkenne a beutalt gyerekek száma. Ha a csecsemőotthonok komolyan vennék a családgondozással és a szülők kapcsolattartásával, befogadásával kapcsolatos gyermeki szükségleteket, illetve gyámi szerepüket, akkor a gyerekek bent létének ideje minimálisra csökkenne. Az így felszabaduló helyen és időben számtalan olyan szolgáltatást lehetne megvalósítani, ami csökkentené a költségeket, hatékonyabbá tenné a munkát és sokféle család közeli segítségnyújtást tenne lehetővé.
62
63 Tehát, a gyermekvédelem alapvető feladata, hogy újra kell definiálnia a gyermekek szükségleteit, jogait, igényeit, melyek a mai kor szellemiségét és társadalmi, családi, egyéni elvárásait is tartalmazzák és az ellátási rendszert ezekhez az igényekhez kell alakítani, nemcsak rendeletekben, de szellemiségben és gyakorlatban is. A paradigma váltás elvi alapjait megteremtette a törvény, de ennek a mindennapokban érvényesíthető gyakorlati lépései, feladatai, a szakmai szabályok és minimumfeltételei nem fogalmazódtak meg, nincs még ezekben a kérdésekben szakmai egyetértés. Feladatunk az eddigi értékek meghagyásával a mai igényeknek megfelelően átgondolt, új módszerek és módszertanok kidolgozása. A XXXI. Gyermekvédelmi törvény az újra definiálás igényeinek eleget tett. Nem tud eleget tenni a szemléletmódosításnak, mely törvényi szóval nem változtatható. A gyermekvédelmi szakembereknek nemcsak a tudásukra, ismereteikre van szükségük ahhoz, hogy jól és eredményesen segítsék és képviseljék a gyerekeket, hanem saját érzéseik ismeretére, kezelésére, beleérző képességre. Azt is tudniuk kell, hogy mi hozta őket a szakmába, mi tartja ott őket, annak ellenére, hogy ezek az állások alulfizetettek és társadalmilag sem eléggé elismertek. Mikor szolgálja tevékenységük és személyiségük valóban a gyerekek mindenek felett álló érdekét, mikor kell segítséget kérni ennek fenntartásához és újraépítéséhez. Erre azért is van elengedhetetlenül nagy szükség, mert a közvetlen segítségnyújtáson kívül ez a legfontosabb támogatás, mit példaként a rájuk bízott gyerekeknek nyújtanak, akiknek ezzel valódi életesélyt nyújthatunk.
Szakirodalom: Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái 63
64 Budapest, Pont Kiadó., cop. 1997. Gergely Ferenc: A magyar gyermekvédelem története Budapest, Püski Kiadó kft., 1997. Volentics Anna: Gyermekvédelem és reszocializáció Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. Herczog Mária: A gyermekvédelem szerkezeti és szakmai dilemmái (Kandidátusi értekezés) Budapest, 1994. Filó Erika: Gyermekvédelem, gyámügy Budapest, HVG- Orac, 1998. Ferge Zsuzsa: Elszabaduló egyenlőtlenségek: állam, kormányok, civilek Budapest, ELTE Szociológiai Intézet, 2000. Hanák Katalin: Gyermekek az állam gondozásában Budapest, Pedagógiai Intézet, 1974. Dr. Veczkó József: A gyermekvédelem pedagógiai és pszichológiai alapjai Budapest, Tankönyvkiadó, 1990. Carole R. Smith: Örökbefogadók és nevelőszülők Budapest, Pont Kiadó, 1995. Az intézeti nevelés pszichológiai kérdései (az ezen a címen rendezett 1979. október 9-én elhangzott elődadások) Budapest, Magyar Pszichológiai Társaság, 1979. A csecsemőotthonok 21 éve, (1977-1997) Budapest, Csecsemőotthonok Pikler Emmi Országos Módszertani Intézete, 1997. Életképek a gyermekvédelem területéről Vincze Mária, Kálló Éva, Majoros Mária, Tardos Anna, Hevesi Katalin előadásai a Magyar Pszichológiai Társaság X. gyűlésén, 1992-ben Budapest, Esély, 1993/1 Dr. Kardos Ilona: Csecsemőotthon, korai fejlődés, késői következmények Budapest, Család, Gyermek, Ifjúság, 2001/1. Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése Budapest, Gondolat, 1978. Mellékletek: 1. sz. melléklet:
64
65 Az otthonban bent töltött idő
Nyírbátor Budapest, Pikler Int. Zalaegerszeg Budapest, Völgy u. Marcali Budapest, Gárdonyi u. Nyíregyháza Mecsekjánosi Tatabánya Nagykanizsa Budapest, Kerepesi u. Győr Sopron Budapest, Rege u. Szekszárd Nagykőrös Pécs Gencsapáti Budapest, Kmety u. Székesfehérvár Szeged Balassagyarmat Nagybajom Eger Nagybarca Kecskemét Budapest, Szarvas u. Gyula Veszprém Fegyvernek Debrecen
A vizsgálat ideje alatt az intézményekben élő gyerekekre vonatkozó adatok Intézményenkénti Minimális Maximális átlagidő (hónap) benntöltött idő benntöltött idő (hónap) (hónap) 45,19 3 87 31,07 5 84 30,25 5 80 29,56 6 41 28,72 3 69 26,32 12 66 26,22 3 72 25,79 3 58 24,47 3 60 24,40 3 73 24,10 3 50 23,09 3 120 22,46 8 70 22,28 3 57 22,21 3 55 21,18 4 58 20,16 3 58 19,84 3 51 19,13 3 46 19,02 3 38 19,00 6 38 18,11 3 60 18,07 3 58 17,02 3 48 16,58 3 55 16,32 3 61 16,15 3 51 14,71 3 47 12,49 3 34 12,48 3 47 12,06 3 38
2. sz. melléklet:
65
66 Az otthonban bent töltött idő
Nyírbátor Budapest, Gárdonyi u. Nyíregyháza Nagykőrös Mecsekjánosi Nagybajom Balassagyarmat Szekszárd Pécs Budapest, Kerepesi u. Tatabánya Budapest, Szarvas u. Sopron Nagybarca Kecskemét Budapest, Rege u. Marcali Budapest, Kmety u. Győr Nagykanizsa Eger Szeged Fegyvernek Gyula Budapest, Völgy u. Debrecen Veszprém Gencsapáti
A vizsgálat ideje alatt az intézményekből távozó gyerekekre vonatkozó adatok Intézményenkénti Minimális bent Maximális átlagidő (hónap) töltött idő bent töltött idő (hónap) (hónap) 37,16 1 90 28,17 1 54 26,66 0 96 26,28 1 65 21,16 0 61 20,76 2 63 20,71 3 58 20,14 1 79 19,17 0 49 18,62 1 58 18,60 1 51 18,58 0 51 17,33 1 47 16,98 1 45 16,73 1 58 16,29 0 50 15,67 1 41 11,30 0 42 11,03 0 84 10,62 0 41 10,41 1 50 10,15 0 40 9,95 0 61 8,37 0 42 8,23 1 24 6,91 0 29 6,14 1 22 4,00 4 4
(A táblázatból három intézmény adatai hiányoznak, mert vagy késve, vagy egyáltalán nem kerültek a távozott gyermekekre vonatkozóan számítógépes feldolgozásra)
Mellékletek:
66
67
3. sz. melléklet: Intézmény neve Balassagyarmat Budapest, Gárdonyi G. u. Budapest, Kerepesi u. Budapest, Kmety u. Budapest, Pikler Int. Budapest, Rege u. Budapest, Szarvas G. u. Budapest, Völgy u. Debrecen Eger Fegyvernek Gencsapáti Győr Gyula Kecskemét Marcali Mecsekjánosi Nagybajom Nagybarca Nagykanizsa Nagykőrös Nyírbátor Nyíregyháza
Változott-e a látogatások gyakorisága összesen sűrűbb lett ritkább lett nem változott 2 11 14 27 7,4 % 40,7 % 51,9 % 100 % 4 9 9 22 18,2 % 40,9 % 40,9 % 100 % 10 21 35 66 15,2 % 31,8 % 53 % 100 % 3 19 40 62 4,8 % 30,5 % 64,5 % 100 % 1 8 11 20 5% 40 % 55 % 100 % 3 36 75 114 2,6 % 31,6 % 65,8 % 100 % 2 27 22 51 3,9 % 52,9 % 43,1 % 100 % 5 4 17 26 19,2 % 15,4 % 65,4 % 100 % 4 4 76 84 4,8 % 4,8 % 90,5 % 100 % 11 18 26 55 20 % 32,7 % 47,3 % 100 % 1 10 43 54 1,9 % 18,5 % 79,6 % 100 % 2 7 12 21 9,5 % 33,3 % 57,1 % 100 % 1 91 92 1,1 % 98,9 % 100 % 6 23 39 68 8,8 % 33,8 % 57,4 % 100 % 4 22 60 86 4,7 % 25,6 % 69,8 % 100 % 4 11 37 52 7,7 % 21,2 % 71,2 % 100 % 5 15 74 94 5,3 % 16 % 78,7 % 100 % 1 12 49 62 1,6 % 19,4 % 79,0 % 100 % 5 24 135 164 3% 14,6 % 82,3 % 100 % 4 24 32 60 6,7 % 40 % 53,3 % 100 % 2 19 59 80 2,5 % 28,3 % 73,8 % 100 % 1 1 100 102 1% 1% 98 % 100 % 27 65 92 29,3 % 70,7 % 100 % 67
68 Pécs Sopron Szeged Székesfehérvár Szekszárd Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg
2 8,7 % 6 9,2 % 4 9,3 % 4 9,1 % 2 6,1 %
3 13 % 4 21,1 % 23 35,4 % 4 11,8 % 15 34,9 % 18 40,9 % 8 18,6 % 17 51,7 %
18 78,3 % 15 78,9 % 36 55,4 % 30 88,2 % 24 55,8 % 22 50 % 35 81,4 % 14 42,4 %
23 100 % 19 100 % 65 100 % 34 100 % 43 100 % 44 100 % 43 100 % 33 100 %
4. sz. melléklet: Az összes intézményt tekintve a felülvizsgálatok a következő módon alakultak:
68
69
Balassagyarmat Budapest, Gárdonyi u. Budapest, Kerepesi u. Budapest, Kmety u. Budapest, Pikler Int. Budapest, Rege u. Budapest, Szarvas u. Budapest, Völgy u. Debrecen Eger Fegyvernek Gencsapáti Győr Gyula Kecskemét Marcali Mecsekjánosi Nagybajom Nagybarca Nagykanizsa Nagykőrös Nyírbátor Nyíregyháza Pécs Sopron Székesfehérvár Szekszárd Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg
A beutalás és felülvizsgálat között eltelt idő 1997. nov. 1. után beutaltakra nézve 30 napon 30 – 60 60 – 90 90 napnál nem volt belül nap nap több válaszok száma 4 4 1 13 2 5 3 5 4 23 2 10 2 1 16 12 10 1 5 5 3 1 10 23 13 19 8 13 16 10 17 7 9 1 2 30 15 4 11 3 9 17 12 10 29 38 8 7 12 3 2 1 20 6 13 20 2 7 16 6 6 2 9 13 7 40 3 11 10 7 16 24 7 9 7 12 15 9 7 43 26 47 3 13 14 6 15 6 3 6 25 5 5 1 2 10 13 17 6 10 1 9 6 3 4 3 5 16 11 3 9 3 7 5 16 4 7 35 2 1 2 3 2 1 -
(A szegedi intézmény adatai kódolási hiba miatt nem kerültek feldolgozásra )
69
