VÁLLALATI INFORMÁCIÓS RENDSZEREK, INTERNETES TECHNIKÁK A gyártás tervezése és szabályozása az információs rendszerek integrációjával – a manufacture executive system (MES) A piacok globalizációja, a szállítási határidők lerövidülése, a termékváltozatok számának bővülése, a speciális ügyféligények kielégítése stb.: napjaink olyan általános folyamatai ezek, amelyek hatására radikálisan átalakult a termelő üzemek, vagyis a gyárak működése és felépítése. A megváltozott körülmények között a termelés csak akkor lehet gazdaságos és így versenyképes, ha az üzemek reakcióképessége és átláthatósága radikálisan javul, a tervezés és a szabályozás aktuális adatokra épül. Ehhez olyan informatikai rendszerekre van szükség, amelyek képesek a gyártási adatok átfogó gyűjtésére és kezelésére, egyesítve a termelő üzemekben korábban elkülönülten működő információtechnikai megoldásokat. Ezt a feladatot oldja meg az ún. manufacture executive system, a MES (gyártásvégrehajtó rendszer), amely a vállalat hosszú távú tervezését végző erőforrás-tervezés és a gépi szintű automatizálás között teremti meg a korábban hiányzó közvetlen összeköttetést. A MES funkciói három területre terjednek ki, úgymint gyártásirányítás, személyzetirányítás és minőségirányítás. Tárgyszavak: adatfeldolgozás; gyártásirányítás; gyártásszervezés; információtechnika; integráció; számítástechnika.
A hagyományos gyár átalakulása rugalmas szolgáltató központtá A gyár fogalma a múltban olyan üzemet jelentett, amelyben tömegtermékeket állítottak elő ismétlődő folyamatokban. Ez a fajta gyár az idők során olyan szolgáltató központtá alakult át, amely nagyszámú ügyfél számára kis darabszámban állít elő különféle termékeket. Az új fajta gyártás jellemzői a nagy rugalmasság, a rövid szállítási határidők, a ha-
táridők biztos betartása és a termékváltozatok nagy száma. A változások következtében egyre fontosabbá vált a gyártás folyamata és ennek a folyamatnak a szervezete. A gyár új termék gyártására (illetve új gyártási folyamatra) átállításához szükséges idő egyre inkább az előzetes kalkulációk részévé vált, és egyre jobban meghatározta a termékek előállítási költségeit. Szemben a korábbi helyzettel, amikor adott termelési folyamat hosszú időn keresztül megszakítás nélkül működött, az újfajta gyárban gyakoriak a megszakítások, váltások. Természetes, hogy ennek a gyártási rendszernek is gazdaságosan kell működnie, sőt, tekintettel a globális versenyre, lehetőleg a hagyományos módon szervezett üzemnél is gazdaságosabban. Ezeknek az első látásra egymással ellentétes törekvéseknek az összeegyeztetéséhez az új gyárnak a múltbelinél reakcióképesebbnek kell lennie, amihez a gyártás aktuális helyzetének pontos ismeretére van szükség. Az új gyárnak tehát transzparensnek (átláthatónak) kell lennie. Ebből adódik a jobb reakcióképesség, amely viszont a jobb gazdaságosság kulcsa.
A gyártás támogatása információtechnikai eszközökkel A gyártás átláthatóságának és reakcióképességének javítására a vállalatok már évtizedek óta alkalmaznak információtechnikai (IT-) stratégiákat. Jelentős lépés volt ezen a területen az ún. erőforrás-tervező (enterprise resource planning, ERP) rendszerek bevezetése a nyolcvanas években, illetve a sztenderd ERP-rendszerek elterjedése a rá következő évtizedben. Ezek az elsősorban üzleti célú rendszerek egyre jobb tervezési algoritmusuknak köszönhetően előre jelezték az igények és a kereslet alakulását, és azt, hogy melyik ciklusban melyik gyártási program valósítható meg a legjobban. Az idő-, anyag- és erőforrás-felhasználást ezekbe a rendszerekbe kézileg jelezték vissza. Utólag értékelték tehát az egyes termékekhez vagy megrendelésekhez szükséges ráfordításokat. Ezt a tudást azután felhasználták a következő, hasonló jellegű termék vagy megrendelés előállításához, illetve lebonyolításához. A munka-előkészítés vagy gyártásirányítás hozta meg azután a konkrét döntést azzal kapcsolatban, hogy az egyes megrendeléseket vagy munkalépéseket mely gépekkel és mikor kell végrehajtani. Ezeket a döntéseket gyakran napi, heti, sőt havi termelési programokba építették be, és az ilyen hoszszú időtáv lehetetlenné tette a gyors reagálást a változásokra. Az olyan új technológiák, mint az APS (advanced planning and scheduling, korszerű tervezés és ütemezés) és a gyártási irányítóállá-
sok tovább rövidítették a tervezési ciklusokat, és egyre pontosabban tudták előre jelezni a megrendelések lebonyolításának és a munkafolyamatoknak a kezdetét és végét. A megrendelések lebonyolításának szabályozását azonban ezekkel sem lehetett megvalósítani, mert ahhoz aktuális tényadatokra van szükség. A gyártásirányításban ezek a tényadatok a gyártás adott állapotát képezik le, vagyis választ adnak arra a kérdésre, hogy adott termékből mely gyártási lépcsőben hány darabot állítottak már elő. Hogyan fest az aktuális terv/tény összehasonlítás, pl. az erőforrásigénnyel és az anyagfelhasználással kapcsolatban? Csak ennek a „tényhelyzetnek” az ismeretében tudja megrendeléslebonyolítás szabályozása eldönteni, hogy melyik változatokkal lehet elérni az eredeti célt, a megrendelések gazdaságos lebonyolítását.
A MES kialakulása Az ERP-rendszerekben alkalmazott visszajelzési mechanizmusokból fejlődött ki a kilencvenes évek elején az üzemi adatok gyűjtése (németül betriebsdatenerfassung, BDE) és a gépi adatok gyűjtése, amelyek bizonyos tekintetben már megközelítették a gyártás valós idejű leképezését. Az ezekben a rendszerekben rejlő lehetőségeket azonban gyakran nem használták ki, adataikat és eredményeiket pedig csak utókalkulációra hasznosították. Ezekkel párhuzamosan és szigetszerű megoldásként fejlődtek ki a minőség- és személyzetirányítási (vagy humán erőforrás) rendszerek, amelyek a minőség ügyeiben és a munkaerő-felhasználásban nyújtottak támogatást. Ebben az időben a korszerű IT-megoldásokat alkalmazó üzemek tehát három vagy négy szigetszerű megoldást működtettek: egy BDE-rendszert integrált vagy elkülönült gépiadatgyűjtő-rendszerrel, egy minőség- és egy személyzetirányítási rendszert, illetve esetenként olyan gyártásirányító állást, amely üzemi adatok gyűjtése (BDE) alapján igen rövid távú gyártási terveket állított elő. Abból a megfontolásból kiindulva fejlődött ki a gyártásirányítási vagy gyártásvégrehajtó rendszer (manufacturing executive system, a továbbiakban MES) ötlete, hogy adott terméket csak akkor lehet gazdaságosság tekintetében optimálisan gyártani, ha az ahhoz szükséges erőforrások megfelelő mennyiségben, megfelelő időben és helyen rendelkezésre állnak. Mindez más szavakkal a gyártásirányítás átfogóan valós idejű és technológiaközpontú szemléletét jelenti. Ebben a szemléletben alapvető követelmény, hogy a gyártással kapcsolatos döntésekért felelősöknek a kezében olyan eszközök legyenek, amelyek segítségével a folyamatosan változó gyártási helyzetekben
zavarok, hibák vagy minőségi problémák esetében jobb döntéseket tudnak hozni, mint korábban. A tervező számára tehát lehetővé kell tenni, hogy az adott gyártási helyzetnek jobban megfelelő terveket tudjon kidolgozni. A hagyományos gyártásirányító állás egy feltételezett valóság alapján olyan terveket dolgozott ki, amelyeket végső soron sosem valósítottak meg. A MES-re jellemző finomtervezés ezzel szemben létező valóság alapján olyan tervet állít elő, amely nagy valószínűséggel meghatározza a következő órák gyártási eseményeit. Itt tehát nem a közép- és hosszú távú megfontolásokról van szó, amelyekben az átlagos döntésekhez PPS-/ERP-rendszerre van szükség, hanem sokkal inkább arról, hogy hogyan lehet gazdaságosan alakítani a következő néhány óra osztály- vagy gyárszintű történéseit. Az eddig elmondottakat összefoglalva tehát a MES fogalmát úgy lehetne meghatározni, hogy az az üzemi adatok gyűjtésének, (BDE), a munkaidő-nyilvántartásnak és a minőségirányításnak olyan integrációja, amely az aktuális helyzetre vonatkozó információk (tényadatok) alapján a gyártás pillanatnyi helyzetét leképezi.
A MES struktúrája: szintek és funkciók A gyártóüzemek szervezetének három szintjét különböztetjük meg: – a vállalatirányítás, – a gyártásirányítás és az – automatizálás szintjét. A vállalatirányítás szintjét az ERP funkciói határozzák meg, a gyártásirányítást viszont a MES támogatja. Az automatizálás, vagyis a termék-előállítás és anyagszállítás szintjén a gépek és berendezések vezérlését végző programoké a döntő szerep. A MES ebben a háromszintű modellben integráló platformként működik az ERP- és az automatizálás szintje között, amiből adódóan interfészekre van szüksége a gépekhez és berendezésekhez. Ezeken az interfészeken keresztül lehet gyűjteni a gépektől és berendezésektől a mennyiségekre, minőségekre és „gyenge pontokra” vonatkozó adatokat. A MES-t olyan kommunikációs eszközökkel kell ellátni, amelyekkel a kívánt adatokat ki tudja olvasni a megfelelő helyekről. Az adatrögzítő állomások tehát fontos szerepet játszanak a MES-rendszerekben. A múltban ezek pusztán adatrögzítő eszközök voltak, ma már azonban egyre inkább információs médiumok. A hatékony MES-rendszernek ezért támogatnia kell mind az egyszerű adatbeviteli eszközöket, mind a személyi számítógépre (PC) épülő adatbeviteli és információs állomásokat. A komplexebb állomásokon és a PC-re épülő rendszerekben a felhasználó
ma már könnyen kezelhető információs és adatrögzítő felületre számíthat, valamint olyan ellenőrző funkcióra (plauzibilitási vizsgálatra), amely közvetlenül a bevitelnél jelzi a hibaállapotot vagy a hibás bevitelt. Ezek az eszközök fontos állomások a papírmentes gyártás felé vezető úton. A vállalatvezetéssel folytatott kommunikációban a MES-nek rendelkeznie kell olyan interfészekkel, amelyek alapkivitelben is kommunikálni tudnak az elterjedten használt ERP-, személyzeti és minőségirányítási rendszerekkel. A nem szokásos ERP-termékekhez könnyen parametrizálható interfészekre van szükség. Az elmondottaknak megfelelően a MES-funkcióit három csoportba lehet sorolni: – gyártásirányítás, – személyzetirányítás és – minőségirányítás. Ezek a funkciócsoportok lényegében az adatfeldolgozás kezdeti korszakából származó alkalmazásokat jelentenek, ugyanakkor ma már nem szabad ezeket a funkciókat szigetszerű megoldásokként elgondolni, mint a múltban, hanem a MES rendszerének, vagyis a gyártásirányítás átfogó szemléletének integráns részeként kell azokat látni. Az egyes funkciócsoportokba az alábbi modulok tartoznak (1. ábra): Gyártás – üzemi adatok gyűjtése (BDE), – gépi adatok gyűjtése (GAGY), – irányítóállás, – szerszám- és erőforrás-menedzsment (SZEM), – anyag- és termelési logisztika (ATL). Minőség – statisztikai folyamatirányítás (SPC), – reklamációmenedzsment (REK), – minőségellenőrző eszközök kezelése (MEK), – folyamatadatok feldolgozása (FAF). Személyzet – munkaidőadatok kezelése (MIK), – teljesítménybérezéshez szükséges alapadatok gyűjtése (BÉR), – munkaerő-felhasználás tervezése (MUT), – hozzáférési jogok kontrollja (HJOG).
gyártás
minőség
személyzet
BDE, ATL, GAGY, irányítópult, SZEM ....
SPC, REK, MEK, FAF ...
MIK, BÉR, MUT, HJOG ....
ESZK
mérlegek
gépi csatlakozások
mérőeszközök
ipari buszrendszerek
terminálok (állomások)
1. ábra A MES funkciócsoportok (az ábrában alkalmazott rövidítések feloldása a szövegben) Az egész MES-re kiterjedő alrendszer az ún. eszkaláció-menedzsment (az ábrában ESZK), amely az aktuális tényadatokat veszi át a különböző funkciócsoportokból és modulokból, és az előírt értékektől való eltérés esetében értesíti a megfelelő felhasználót. A MES funkciója nem merül ki a gyártásra vonatkozó adatok gyűjtéséből, rögzítéséből és tömörítéséből, hanem tartalmaz egy sor kiértékelési és ábrázolási funkciót is. Az ilyen kiértékelésekből sok megtalálható az ERP-rendszerekben is, a MES-ben azonban mindig időben közeli (friss) és technológiaorientált ábrázolásokat állítanak elő, amelyek a részletes tökéletesítések alapját képezik.
Függőleges és vízszintes integráció A hagyományos gyártásban az ERP-ből és az automatizálásból mindig automatikusan adódott egy kétszintű modell, amelyben a szintek közötti információcsere kézi úton történt. A vállalatirányítás és a gyártás közötti kapcsolat tehát nagyon közvetett volt, a kommunikáció ciklusai pedig több napra terjedtek ki. A korszerű gyárakban és a MES világában viszont a gyártásirányítás – információtechnikai szempontból – jól körülírható, önálló témává fejlődött. A három szintnek itt időben jól meghatá-
rozható kiterjedése van. Az ERP- és PPS-rendszerekkel működő vállalatirányítás időtávjának nagyságrendje a héttől a hónapig terjed, a gyártás durvatervezése középtávú művelet, időhorizontja a hét és a nap között van, a finomtervezés hatókörébe tartozó dolgok időtartama néhány naptól a műszak hosszáig terjedhet. A gyártásirányításon belüli döntéseket gyakran percek alatt kell meghozni, az automatizálás gépeinek és vezérléseinek pedig természetesen perceken, sőt másodperceken belül kell reagálniuk. Ez a kép a különböző szinteken belül olyan szabályozási karakterisztikát vázol fel, amelyben a szabályozási ciklusok a megjelölt időtávokban futnak le. A gyártással foglalkozó vállalatokon belül az egyes szintek között természetesen nem lehet pontosan meghúzni a határvonalat, így pl. az ERP és a MES között helyezkedik el a már említett APS-funkció, a gyártás fajtájától függően hol az ERP-hez, hol a MEShez közelebb.
ERP/PPS
APS MES valós idejűség és technológia berendezések szabályozása
diszkrétpontos gyártás (műhely) automatizálás
folyamatbavagy gyártósorba szervezett gyártás
berendezésgyártás
2. ábra A MES-funkcióknak a gyártás jellegétől függő kialakítása A MES alkalmazásait az alábbi három gyártási típus szerint lehet megkülönböztetni (2. ábra): – Diszkrétpontos vagy műhelygyártás (vagy sorozatgyártás), amelyben sok munkalépésből álló gyártási feladatokat oldanak
meg. Itt a lehető legrövidebbnek és legkedvezőbbnek kell lennie az egyes munkalépések közötti átmenetnek. Fontos tényező a félkész termékek elérhetősége és az azokat tároló raktár szervezete. – A folyamat-, vonali vagy tömeggyártásban a gépeket és berendezéseket olyan gyártósorrá szervezik, amelyek egy termékfajából általában nagy darabszámot állítanak elő. Itt általában ritkán van lehetőség rugalmas változtatások végrehajtására, nagyon fontos ugyanis, hogy a termelés folyamatos, megszakításoktól mentes legyen. A megrendelések végrehajtásának áttervezése más erőforrásokra a berendezések bonyolultsága miatt gyakran nem vagy csak erősen korlátozott mértékben lehetséges. – Az egyedi vagy berendezésgyártással foglakozó üzemek terjedelmes darabjegyzék alapján dolgoznak, általában gyártószigetben vagy speciális műhelyekben. A szigeteknek van bizonyos önállósága, ezért a közöttük lévő átmenetek idő szempontjából nem kritikusak. A gyártott termékektől függően az ilyen gyártóknál működhet sorozat- vagy kis sorozatú gyártás is. A különböző gyártásfajtákban különböző MES-funkciókra vagy különböző hatókörű MES-re van szükség. A 2. ábrán látható, hogy milyen mértékben fedhetik le a MES funkcióit az ERP és az automatizálás, illetve hogy a MES mennyire hatolhat be ezek területére. A diszkrétpontos vagy műhelygyártás folyamataiban nagyon nagy a szabadságfok, aminek köszönhetően a megrendelések teljesítése rugalmasan alakítható. A nagy szabadságfok természetesen a hosszú átállási és átszállítási, karbantartási idők, illetve a rendelések rossz hatékonyságú sorrendjének lehetőségét is jelenti. Ebben a rendszerben különleges, a konkrét helyzettől és a technológiától függő tervezési eszközökre van szükség, amelyek a termelés zavarai esetén lehetővé teszik, hogy a gyártásirányítás gyorsan és hatékonyan reagáljon. A MES az ilyen helyeken ellátja az APS-funkciók egy részét. Más a helyzet a tömeg- vagy gyártósorra épülő gyártásban, ahol kisebb a különbség a finom- és durvatervezés között, mint a diszkrét gyártásban. A hosszú gyártási folyamatok és átszerszámozási (átállási) idők lehetetlenné teszik a gyors reakciókat, automatikusan megkövetelnek viszont középtávú gyártási terveket. Az egyedi gyártásban a darabjegyzék felbontása a központi kérdés, és a munka meghatározó vonása az, hogy a rendelések teljesítése hoszszú folyamat.
Az itt leírt háromszintű struktúrában a MES a vállalatvezetés és a gyártás közötti összekötőkapocs, és mint ilyen a függőleges integráció eszköze. A korszerű IT-eszközöknek köszönhetően az ilyen modellen belül ma már nem kell médiatörésekre (a különböző médiumok közötti átmenetnél előálló fennakadásokra) számítani, pl. a gyors információcserét lehetetlenné tevő hosszadalmas és időrabló kézi feljegyzések és adatrögzítés miatt. A MES-en keresztül az ERP-szint gyorsan tudja ellátni a gyártást friss információkkal, az ERP-be viszont a MES-en keresztül érkezik megfelelő időben pontosan feldolgozott és előre tömörített információ. Ezeken a pontokon egyébként a MES a gyártásirányításnak szállít aktuális, a helyzetnek és technológiának megfelelő adatokat, amelyek segítségével a hibákra és zavarokra rövid idő alatt lehet reagálni. A MES három funkciócsoportja (gyártás-, személyzet- és minőségirányítás) csak a legritkább esetben független egymástól. Egyrészt a gyártáshoz a megfelelő időpontban szükség van a megfelelő személyzetre; az igen drága emberi erőforrást a megfelelő helyen mindig a lehető leghatékonyabban kell felhasználni, másrészt a gyártás során keletkező termékek minőségét mindig ellenőrizni kell. Már ez a két összefüggés is mutatja, hogy milyen fontos feladat a funkciócsoportok közötti kapcsolat megteremtése. Ez jelenti a MES horizontális integrációját, amely a lehető legszorosabbra fűzi a gyártás, a személyzetügy és a minőségirányítás közötti kapcsolatot. Ezt kétféleképpen lehet megteremteni: – a három funkciócsoport számára közös, integrált adatkezelés létrehozásával, illetve – olyan hatékony interfészek kialakításával, amelyek lehetővé teszik a három csoport adatainak gyors összevetését. Ebből adódóan a korszerű gyártás feltételeinek nem felelhet meg az a felfogás, amely több, egymástól független, szigetszerű rendszert tekint MES-nek. Az ilyen modellekben gyakran az ERP-t vagy az automatizálás szintjét tekintik a funkciócsoportok közötti integráció platformjának. Ez a megoldás megfelelhet az egyedi gyártást folytatóknak vagy azoknak, akiknek bőségesen van idejük a megrendelések lebonyolítására, de nem alkalmazható a korszerű, ügyfélorientált gyárakban. Érdemes még megemlíteni azt az irányzatot, amelyben a MES-t Manufacturing Enterprise Solutionnak (magyarul kb. megoldás gyártó vállalkozások számára) írják le, azt sugallva ezzel a felhasználók számára, hogy a MES-funkciók megvalósításához elegendő az ERP-rendszerek kibővítése néhány funkcióval. Ez valóban járható út olyan esetekben, amikor kicsi a technológiától függés és a gyártási mélység, vagy ha a döntések függése az időtől nem lényeges kérdés. Ezt leszámítva azon-
ban ez a felfogás teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a sorozat- és műhelygyártásban egyre nagyobb szerepet játszanak a gyors és technológiafüggő döntések. Bemutattuk, hogy az átláthatóság és a gazdaságosság szerepe folyamatosan nő, és ezt figyelembe kell venni a gyártásban alkalmazott IT-eszközök kiválasztásakor is. A MES mára a folyamatos tökéletesítés fontos eszközévé vált. Alkalmazásával javítani lehet a gyártás gazdaságosságát, és nagyon fontos tökéletesítési potenciálokat lehet feltárni. Elsősorban a MES és a gyártási ponttábla (manufacturing scorecard, MSC) kombinációja eredményezheti fontos tökéletesítési intézkedések kidolgozását és megvalósítását.
A Manufacture Executive System gyakorlati megvalósítása középvállalatoknál A Potsdami Egyetem ERP-kutatással foglalkozó központjának egyik felmérése szerint a MES ma még nem tekinthető széles körben alkalmazott módszernek, sőt, a megkérdezett több ezer iparvállalat képviselőinek mindössze 37%-a hallott egyáltalán a fogalomról. Ezen a helyzeten szeretne változtatni pl. a MES-re specializálódott nemzetközi társaság, a MESA (Manufacturing Execution Solution Association, magyarul kb. gyártásirányítási megoldások szövetsége), amely termelő vállalatokat és ITmegoldásokkal foglalkozó cégeket tömörít. A MESA elnökségének már van európai tagja is (a német MPDV Mikrolab GmbH vállalat vezérigazgatója), így a módszer elterjedése várhatóan Európában is felgyorsul. Fokozatosan bővül a MES-megoldások piaca is, és van már egy sor olyan felhasználó is, amelyek már évek óta foglalkoznak a MES-sel, van működő rendszerük, és így jól ismerik a módszer alkalmazásával elérhető versenyelőnyöket. Érdemes közelebbről is megismerni néhány jól sikerült alkalmazást. A dél-németországi SGF GmbH & Co KG gépészeti vállalat csuklókat, nyomatékátviteli egységeket, kötőelemeket és csapágyakat gyárt, és ágazatában piacvezetőnek számít. A vállalat a közelmúltban vezetett be olyan MES-szoftvert, amelynek köszönhetően mindig pontosan nyomon követhető, hogy mely anyagot éppen melyik termékhez használják fel, és hogy az egyes adagokat (gyártási tételeket) ki mikor gyártotta. Ez autóipari beszállító vállalatoknál nagyon fontos szempont. A cronet work nevű MES-szoftver bevezetése előtt a vállalatnál számos szigetszerűen elkülönült megoldás működött. További gondot jelentett, hogy a régi rendszert a gyártó sem tudta bővíteni, így annak korlát-
jait nem lehetett meghaladni. A fő lökést az adta az új rendszer beszerzéséhez, hogy a régi BDE-rendszerbe beadott adatok kiértékelhetősége, minősége és áttekinthetősége rossz volt. A cronet work melletti választás alapvető oka annak gazdag funkcióválasztéka és teljesítménye volt, bár a szállító iránt érzett bizalom sem volt elhanyagolható tényező a választásban. A BDE-megoldás a gyártásban különböző gyártási vagy tétellogikákat támogat. Az SAP-szoftvertől a tanúsított SAP-csatlakozón veszik át a megbízásokat és a raktárállományra vonatkozó adatokat. Egy munkalépés lejelentése után a munkatárs vonalkódolvasóval azonosítja azt az alkatrészt, amelyet a gyártáshoz felhasznál. A rendszer ekkor az alkatrészadagokat a raktárállománnyal összevetve igazolja, ami kizárja érvénytelen adagszámok bevitelét. A legyártott mennyiségekre vonatkozó adatok bevitelekor szintén megtörténik az összehasonlítás a raktárállománnyal: a felhasználás nem lehet nagyobb, mint az állomány. A bevitt adatok ilyen módszeres és átfogó ellenőrzése biztosítja a jó adatminőséget, és tehermentesíti a munkatársakat az adatbevitelnél. Adott megrendelés teljesítésekor adagonként – kizárólag az adott adagra vonatkozóan – a SAP-rendszerbe küldik a raktárba bevitt és onnan kivett cikkekre vonatkozó adatokat. A MES és az SAP közötti automatikus raktárkiegyenlítés lehetővé teszi a cronet work autonóm működését, ennek köszönhetően az SAP karbantartása alatt is lehetőség van a tiszta adagok szerinti gyártásra. Az SGF-nél a MES tehát sokkal több, mint az egyes munkalépések kezdetének és befejezésének rögzítése. A cronet work szoftver átfogó információs platformot nyújt a gyártás számára, támogatva a bonyolult folyamatokat is. Az új MES-megoldásnak köszönhetően a vállalat ma már képes messzemenően tiszta adagokból álló gyártásra, aminek hibás, és esetleg ilyen állapotba kiszállított alkatrészek esetén van nagy jelentősége. Az adagszám alapján ugyanis a MES gyorsan felismeri, hogy kinek szállították az adott alkatrészt, hogy azt ki, mikor és melyik gépen gyártotta, a nyersanyag melyik szállítótól jött, vagy pedig esetleg a gyártásban van valahol a hiba. Ennek a köszönhetően a hiba forrása gyorsan felismerhető, a hiba maga pedig rövid idő alatt és viszonylag olcsón kijavítható. Az osztrák Miba-csoport gépjárműipari beszállítóként és fejlesztőpartnerként szinterelt (porkohászati zsugorítás) profilok, siklócsapágyak és szerszámok gyártásával foglalkozik. A vállalat számára a gyártás tervezése kritikus sikertényezőnek számít, ezért határozták el MES-szoftver bevezetését. Az SAP R/3 szoftverhez kapcsolt MES megfelel a vállalat
követelményeinek, vagyis le tudja képezni a három helyszínen, 1200 alkalmazottal és számos különböző munkaidő- és műszakmodellben zajló termelést. A rendszer konfigurációja a gyártás fajtáitól függően változó, mivel a szinterelt termékeket és a siklócsapágyakat sorozatgyártásban állítják elő, a szerszámkészítés pedig lényegében egyedi gyártás. A sorozatgyártásban a közel 40 000 munkalépés tervezése messzemenően automatikusan, meghatározott tervezési algoritmus szerint zajlik. A rendszer az online BDE-rendszer hatásaira és az új megrendelések következményeire naponta automatikusan úgy reagál, hogy az eredmény vállalati szinten legyen optimális. Másképpen működik a szerszámgyártás, ahol a bonyolult szerszámokat manuálisan tervezik, és a hosszú eróziós folyamatokat tudatosan a munkaidő végén indítják el, a kezelő nélküli műszakok optimális hasznosítása érdekében. A BDE-ben is a legkülönbözőbb funkciók sajátosságainak megfelelően állítják a paramétereket, hogy a hasznos funkciók a megfelelő munkahelyekre kerüljenek. A HSM Pressen GmbH + Co. KG német vállalat I-sorozatokra épülő szoftvert alkalmaz. A 800 alkalmazott teljesített munkaidejét három munkaidő-nyilvántartó és kilenc BDE-állomáson rögzítik, más időadatokkal együtt, mint pl. ellenőrzési idők, megrendelések teljesítésének kezdete és vége, megszakítások azok okával együtt, valamint átfogó megrendelések, amelyekben több egyedi gyártási megrendelést egyesítenek. A munkaidőgazdálkodás tehát igen szorosan kapcsolódik a BDE-rendszerhez. A Bleichert Förderanlagen GmbH az anyagmozgatásban, gyárautomatizálásban és a szereléstechnikában ún. rendszerpartner. Amikor a vállalatnál elkerülhetetlenné vált az elavult és nem fejleszthető BDE- és PZE- (Produktionszeiterfassung, gyártási idők nyilvántartása) rendszerek lecserélése, MES-megoldás hardver- és szoftveregységeinek beszerzését határozták el. Az új rendszerrel szemben a következő követelményeket tekintették a legfontosabbaknak: – rugalmasság, – a BDE, munkaidő-kezelés és a hozzáférési jogok szabályozása területek funkcióinak integrált együttműködése, illetve – kapcsolódás a meglévő ERP-rendszerhez (Baan IV típus). A gyártás területén az adatgyűjtéshez olyan területi munkaállomásokat használnak, amelyeket lézerletapogatóval (szkenner) láttak el, így könnyen kezelhetők, aminek köszönhetően a munkatársak körében elfogadottságuk kiváló. A ludwigsburgi Weinmüller Form- und Werkzeugbau GmbH szerszámgyártó vállalat minőségirányító és K+F-irányító rendszere mellett
MES-t is használ, amelynek a projektidőket nyilvántartó modulja igazi versenyelőnyt jelent a vállalat számára. A megbízási és projektidők meghatározásával ugyanis mindig kiértékelhető, hogy mennyi időt használtak fel munkatársanként és megbízásonként, így az utókalkulációban mindig kiderül, hogy mennyit keresett a cég az egyes munkákon. Összeállította: Liebner Anikó Kletti, J.: Mehr Wirtschaftlichkeit mit Manufacturing Execution Systems. = Zeitschrift für wirtschaftlichen Fabrikbetrieb, 101. k. 1–2. sz. 2006. febr. p. 48–51. Böhler, T.: Doch IT für die effizientere Produktion? = Produktion, 2005. 49. sz. 2005. dec. 8. p. 25. Böhler, T.: Zulieferer beschreitet den Weg zur chargenreinen Fertigung. = Produktion, 2006. 4. sz. jan. 26. p. 30.
