A gyapju osztályozása. A juhtartás igen sok helyen a locális viszonyoknál fogva, mindamellett, hogy igen csekély hasznot hajt, elkerülhetetlen. A csekély haszon szomoru eredménye az, hogy keveset vagy semmit sem törıdnek vele, valóságos mostohája a gazdaságnak; holott éppen, mert keveset hoz, okszerü eljárások által azon kellene lenni, hogy az eredmény kedvezıbb legyen. Egyik oka az annak, hogy a juhtenyésztés legtöbb helyen nem ott áll, hol annak állani kellene, ha azt kivánjuk, hogy a belefektetett tıke s a még nem csekély gondozási és fentartási költség tőrhetı kamatot hozzon. Másik oka az, hogy újra csak mostohagyermek a többi állatokra forditott befektetési költségek és kezelési szakismerethez viszonyítva. A lótenyésztésre hazánkban milliók fordíttatnak, a marhatenyésztés és a sertések tenyésztése szakértık közremőködése folytán ujabb idıben sok helyen igen örvendetesen fejlıdík: a juhtenyésztésre nézve sok helyen az egyedüli szakértı a – bacsó! Pedig legtöbb szakismeretet igényelne a juhászat. Alapos lóismeret, legalább uraknál, majdnem jó nevelési kellék. Vevı és eladó az ismeretek hasonló fokával birnak. Majdnem, ez áll a marhatenyésztésre nézve is. Egészen más a viszony a birkánál, hol annak évi hozamánál, a gyapju értékesitésénél, szemben áll a vevı alapos szakismerettel, magasabb foku mőveltségével, kereskedıi routinjával, világ- és emberismeretével; a tenyésztıvel, ki a gyapjuhoz sokszor vajmi keveset ért s a szegény birka voltaképeni gondviselıjével, a meglehet szépen furulyázni s kezet csókolni értı, mőveletlen, ostoba parasztbacsóval. Tisztelet a kivételeknek, de vajmi sok helyen áll ezen viszony, ezen kedvezıtlen állapot. A juhtartásnál elıálló, ezen visszás arányból származó csekély haszonnak ki az okozója? Talán azon gazda, ki saját elınyét szem elıl tévesztve, nem úgy tenyészt, hogy a gyapjukereskedı a vett áru jósága folytán kénytelen mélyebben a zsebébe nyalni, vagy az ürükereskedı húslerakásra alkalmasabb formákat szemlélve, kénytelen nagyobb árakat adni? Éppen nem. Annak oka egyesegyedül csak a jó Istenre s a bacsóra hagyott nyomorult birka maga. A sokszor nagy mértékben föllépı birkadögnél korántsem a helytelen táplálkozás, a legprimitivebb egészségügyi alapszabályok gyakori legvakmerıbb arczulcsapása, az oka; annak az oka is egyedül maga a nyomortelt birka, mely daczára annak, hogy egész nyáron át forró napnak; felváltva szárasztó és gyapjuérdesitı viharoknak és hosszas gyapjukilngzó esıknek volt kitéve, daczára annak, hogy egész télen hasig érı hóban, nyomorult szalmán tengettetett, – daczára ily nagyfoka edzésnek, még döglik is, – mégsem hoz végeredményében hasznot! Ugyan, ha 2000–3000 lovat hasonló körülmények közt tartanánk, mi lenne az eredmény? Elég a fekete festékbıl. Hála Isten, sok helyen rágalomnak lehetne mondani, de – fájdalom – sok helyen egyike vagy másika talál. Lássuk már most: mi lenne az osztályozás feladata? A gyapju mennyiségének gyarapitása, fokozása azon jó tulajdonoknak, melyet a kereskedı a gyapjuban keres; kevesitése, fokozatos kiküszöbölése azon gyapjutulajdonoknak, melyeket a gyáros részére károsaknak tart, a testnek fejlesztése hústermelés szempontjából. A két czélt, gyapju- és hústermelést, egy és ugyanazon állatban a tökély fokára vinni eddig sem sikerült és hihetıleg sohasem fog sikerülni, de azt a lehetıség határain belül inegközeliteni a tenyésztı fıfeladata.
Utóbbi irányról elıször szólva, csak röviden azon körülményre mutatok mennyivel több hús fog egy öblös törzsön lenni, mint egy laposon; több hús fér el egy hosszu, széles, egyenes farban, mint egy rövid, csapott, keskeny kosfarban? Egyenlı testsúlynál a nyujtott táplálék nagyobb százaléka fog kisebb fej és rövidebb lábszárakkal ellátott állatoknál haszonra fordíttatni, mint ellenkezı esetben. Helyesebb testarányokat folytonos gondos tenyésztés által el lehet érni, vagy legalább bizonyos lehetıségi határokon belül megközeliteni; csak idı kell hozzá, mert tenyésztésnél, legyen az hús- vagy gyapjuirány, varázsolni nem lehet. Azonban nyomorult húsáraink mellett a testi tulajdonok fokozása csak hústermelésre, szerintem, másodsorban való tényezık; a juhtartási haszon oroszlánrésze egyes kivételekkel a gyapjué. De éppen a gyapju oly kereskedelmi czikk, melynél az egyszerü gazdászati tudomány igen sok esetben nem elég a helyes irány megtalálására és megtartására vagy a tenyésztési irány helyesebb útra való terelésére. A gyapjutermelés a gazdaságnak egy egészen külön, mintegy iparága, mely – ha feladatának helyesen meg akar felelni – éppen úgy külön szakismeretet igényel, mint péld. a czukor, sör, pálinka elıállitása. A gyapjút utolsó sorban gyárak fogyasztási szükségére termeljük, s így szükséges a gyárban folyó munkákkal ismeretesnek lenni, ha kerülni akarjuk: mit a gyár nem szeret, fokozni akarjuk: mit a gyár óhajt, egyszóval: ha kelendıbb áru elıállitása mőködésünk czélja, – ezen ismeretek általános gazdasági ismeretektıl eltérık, ezek már speciális szakember kellékei. Ha egészen egyenlı gyapjuárak mellett csak a tömöttség fokozása, fej, láb és has jobb benıttsége által sikerül egy birkán a gyapjuhozamot néhány lattal emelni, mi nevetségesen csekély eredménynek mondható: mily különbséget tesz az néhány ezer darabból álló nyájnál? Ezer darabnál egy mázsa! Ha a kereskedı a gyapju birálatánál fokozott egyenlıséget, szép folyást, éppen a kellı számu kötıszálakat s azt fogja észlelni, hogy sem csomósságra, sem kóczra, sem a gyapju egyéb jelentékeny számu apróbb hibáira nem akad, szivesen fog olyan gyapjuért nagyobb árt adni, mintha péld. minden második fürt megvizsgált gyapju más-más finomsági fokot és más-más hossznságot fog feltüntetni és minden harmadik-negyedik fürtnél új-új gyapjuhibát fog éles szeme fölfedezni. Ezen czél vadtenyésztésnél el nem érhetı, oda csak szakismeret által vezetett gondos tenyésztés vezethet el. Minden nyáj s úgy egy birkanyáj is bir egy bizonyos mennyiségével azon tulajdonságoknak, melyek folytán annak tartása tulajdonosára nézve elınyös. Ezen tulajdonok bizonyos fokig a természetes, ha szabad így szólnom, vadtenyésztés mellett a helyi körülményekhez képest bizonyos számu évek során elıállottak s annyira consolidáltattak, hogy a külviszonyok egyformán maradása mellett, csekély hullámzással megmaradtak; tehát a nyájnak mintegy maradó tulajdonaivá váltak. Eddig tenyészt a bacsó! Ezen jó tulajdonok fokozása, ajakkal való pótlása s egyes, a vadtenyésztésnél észlelt káros tulajdonok kevesitése, esetleg kiküszöbölése az okszerő, a tudományos alapokra fektetett tenyésztés eredménye. Itt dolgozik a tenyésztési mővészet. Ezen mővészet eredménye természetesen csak addig fog tartani, mig az okozó körülmény, az okszerü tenyésztés tart. Ha ez megszünik, hamarosan vissza fog a nyáj az elıbbeni természetnyujtotta tökély csekélyebb színvonalára sülyedni. – Éppen, mert mesterségesen fokozza a tenyésztés mővészete a cselekvés tehetségét, a cselekvési mérveket egy nyájban (példa gyorsaság, bı tejelés, hizékonyság, gyapjunemesség) ezért cselekvési mérvek elért magasabb foka csakis a tenyésztési mővészet folytatólagos befolyása által
fentartható; annak hiányában pedig ezen mesterségesen, tudományos uton nagyobb mérvekre fokozott tehetség éppen oda kell hogy visszamenjen, hol azt a vadtenyésztésnél minden mővészet és tudomány behatása nélkül a természet maga megállapitotta. A merinójuhnál, szerintem, az okszerü tenyésztés feladatát, eltekintve a test lehetı arányos formáitól és nagyságától, mindenekelıtt a gyapjunak lehetı kiegyenlitettsége mind az egyes szálakban, mind az egyes állatok minden bundarészeiben, mind az egész nyáj minden példányaiban képezi. Ez egészen mindhárom irányban elérhetetlen, de az ideálhoz törekedni s ezáltal nemesebb, értékesebb gyapjút termelni: fótörekvése a tenyésztınek. Azon túl a többi gyapjutulajdon két irányban szétméri: aszerint, amint posztós vagy fésüs gyapjuval van dolgunk. Míg a posztós gyapju magas finomságot és meglehetıs kifejlett göndör szálat kivárt, addig a fésü még secunda finomságot is eltőr, electát nem is követel és csak hullámos göndör szálban látja ideálját. Lehetıleg egyenlı hosszuságu gyapju a kiegyenlitettség tárgya, de míg a posztós gyapju kelléke bizonyos rövidség, addig a féső éppen magasfoku hosszuságot igényel a gyártási módszerek különbözısége folytán. A posztógyapjat kelléke, hogy szövésben jól kallólható legyen, a fésüs gyapjunál ezen tulajdon elesik. Lehetı benıttség és tömöttség mindkét irányban szükséges, bár a mély féső sohasem fogja a tömöttség azon nagy fokát elérni, mint a rövid posztógyapju. Leginkább tartok az úgynevezett „á deux merinos” gyapjúktól, melyek posztósak hosszúk, fésősek rövidek, s mely szerint a vevınek ott egyenesen mutatjuk, hol tehet kifogást. Nehéz lenne itt pracise minden aprós tulajdonokra mutatni; ki valaha gyapjunemesitéssel foglalkozott, tudni fogja, hogy minden egyes állat egy új harczmezıt tár elibénk a nem szeretemnek s egy új virányát a tetszetısnek: ezt összhangba hozni, kiaknázni, illetıleg mellızni éppen a tenyésztési mővészet sokszor nagy gondot okozó, sokszor kellemes feladata. Sokszor hallani azon ellenvetést, hogy juhászati szakismerı alkalmazása által csak a finomság fokoztatott a mennyiség és test rovására. Ez ellenvetés – fájdalom – gyakran helyes alapokon nyugszik, de annak oka csak az lehet, hogy hihetıleg oly közegek vétettek igénybe, kik hazai gazdasági és éghajlati viszonyainkat nem ismervén, csak az ı hazájuk viszonyait szem elıtt tartva dolgoztak. A szakértınek, ha jó eredményt akar elérni, nemcsak gyapjuismerınek és gyapju-termelınek, hanem juhtenyésztınek is kell lenni és számolni kell azon gazdaság legelı-, istálló- és takarmányviszonyaival is, melyben dolgozik, egyszóval: a helyi körülményekhez kell alkalmazkodnia. Ki azt elmulasztja, hihetıleg több kárt, mint hasznot fog mőködése folytán felmutatni. Még egy nagy kérdés marad megfejtendı: az osztályozás gyakorlata kapcsán fölmerülı költség, mert lehet ám a juhtenyésztés terén a költségeket annyira felszaporitani, hogy az elért haszon esetleg az okozott költségek fedezésére sem elég. Ott is számolni kell az adott körülményekkel s a dolgot úgy intézni, hogy a kiadás elviselhetı legyen, miután igen sok ember csak évek mulva mutatkozó haszon fejében ma nem akar, vagy nem tud költeni. Eltekintve törzskönyvek vezetése mellett költségesen eszközlött tenyésztésektıl, melyek azonban legtökéletesebb eredményre vezetnek: igen szép eredményeket értem el azáltal, hogy a vezetésem alatti nyájakat gyapjutulajdon szerint csoportokra osztottam és minden egyes csoportot füljegygyel megjegyeztem, mely a fülszél egy részének kicsipésébıl állván, többé el nem törölhetı.
Ezen csoportokra meghatároztam a megfelelı kosokat és csak éppen fedeztetésre körülbelül hat hétig kellett minden egyes csoportot füljegy szerint széthányva, a megfelelı kosokkal külön járatni. Ezt természetesebbnek tartom a törzskönyvi nyájaknál elkerülhetetlen kézbıl való fedeztetésnél és csekély felügyeletet igényel. Fedeztetés befejezésével ismét tetszés szerinti falkákra lehet az anyákat összecsapni és csak egy év mulva, t. i. a jövı fedeztetésre, kell ismét éppen úgy füljegy szerinti csapatokban hat hétig külön járatni, amidın a kétévesek, mint elıször kos alá menık, szintén füljegy szerint a megfelelı csoporthoz adatnak. Ez oly csekély kiadás, mely – az elért czélt szem elıtt tartva – valóban számitásba sem jöhet. Ha a czél gyorsabb elérése végett tanácsos idegen nyájból tenyészanyagot beszerezni, azt lehetıleg belföldi nyájakból s a tenyésztés alá adott nyájjal lehetıleg hasonló viszonyok közt levı nyájból tanácsolom cselekedni, mert egyrészt ily tenyészanyag olcsóbb, másrészt az acclimatizálás és himlızés (Németországban nem oltanak) alatti veszteség ily körülmények szem elıtt tartása mellett sokkal csekélyebb. Sok nyájtulajdonos, ki már a civilisatio azon fokán tartja gazdaságát, hogy általában rászánja a költséget okszerü tenyésztésre, már maga is tett elıbb e téren kisérleteket s annak folytán szerelmes saját munkájába. Sok küzdelembe kerül ily helyen tapintatosan az elkövetett hibákra rámutatni. Nagy figyelmet érdemel azon nyájnak megállapitása, melybıl kosok vásároltatnak. Nálunk gyakran azon hibát követik el, hogy a gyapjuhoz nem sokat értı nyájtulajdonos maga megy az állatvásárra és megveszi szegény osztályozó számára a nagy és szerinte jeles gyapjuval biró apaállatokat és elvárja, hogy azok jeles eredményt hozzanak. Ha aztán ilyen kificzamodott eszü eljárás etán az eredmény nem kedvezı, az osztályozót okolja, hogy nem tud semmit. Küldené inkább azt a vásárra, kinek az új állattal dolgoznia kell, az olyant venne, milyenre szüksége van; de ahhoz aztán föltétlen bizalom is kellene, mely tulajdon – úgy látszik – kiveszıben van. A szakismerı tenyésztı tavaszszal jelenik meg a nyájban munkálatát teljesiteni és többé egész évben megjelenése, ha jó is volna, de nem föltétlen szükséges, mintán éppen az eltörölhetetlen füljegyek s a kosok szarvaira sütött számok lehetıvé teszik azt, hogy a legprimitivebb jóakarat is elég arra, hogy a tenyésztés pontosan a meghatározott irányban haladjon. Ezen itt ecsetelt eljárás által az eddig általam tenyésztett nyájakban (gróf Károlyi Tibor, gróf Károlyi István, gróf Degenfeld Gusztáv, gróf Karácsonyi Aladár, Tisza Kálmán, Harkányi Frigyes, Kohner Adolf és Károly, Schweiger Testvérek, Lederer Testvérek, Freystaedtler Vilmos stb.) igen szép eredményeket értem el és most hivatalomból megválva s a magánéletbe visszavonulva, 36 évi tapasztalataimat, melyeket e téren szereztem, szivesen bocsátom a hazai gazdaközönség rendelkezésére, ha azon juhtartók, kik igénytelen soraim
közlése által azon meggyızıdésre jutottak, hogy a helyes gyapjutenyésztés a gazdászat olyan ága, mely speciális szakismeret és bı tapasztalás nélkül csak kivételesen vezethet kielégitı eredményhez, szivesek lesznek magukat velem érintkezésbe tenni. Debreczen, Péterfia, 959. sz. Tápler Sándor.
