A globalizáció, a globális problémák Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési, univerzalizálódási folyamatokat, és azok következményeit értjük az élet számos területén. A globalizáció kulcsa az integráció, valós és virtuális hálózatokkal összekapcsolja a világ összes országának gazdaságát, társadalmát és kultúráját. A globalizáció újszerű és összetett folyamat, ezért nehéz pontos definíciót adni rá. Anthony Giddens meghatározása: „A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.” A globalizáció lehet gazdasági globalizáció, pénzügyi globalizáció, kulturális globalizáció (ennek speciális formája a szimbólumok globalizációja), információs globalizáció és nyelvi globalizáció. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák. Kialakulása, története A globalizáció elődjének tekinthető a 13. századi Hanza-szövetség, mely az Észak-Európában és a Balti-térségben lévő kereskedővárosokat kapcsol össze. A 16. században a felfedezések és a gyarmatbirodalmak kiépítésével megkezdődött az atlanti kereskedelem. A globalizáció még nagyobb lendületet kapott az ipari forradalom után, sorra létesültek a vasútvonalak, kikötők. Az államok szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek egymás között, létrejött a valuták átválthatóságát biztosító aranyalap. A 20. század utolsó évtizedeiben a kommunikáció és a távközlési eszközök fejlődésével vált teljessé a globalizáció. Homogenizálódás A homogenizálódás a kulturális globalizáció folyamata. Általában nemzetközi üzletláncok (pl.: McDonald’s, Tesco) terjedésével és egy egységes fogyasztói kultúra kialakulásával jár. A globalizáció kritikusai ezt a folyamatot támadják leginkább, mivel sokak szerint ezek a folyamatok az országok, népek saját identitásának eltűnésével járnak.
Globális problémák: a Föld egészét érintik, nem is oldhatók meg másként, mint közös erőfeszítéssel. Az ilyen problémák mégis inkább helyi konfliktusokban jelentkeznek, a megoldás is gyakran csak helyben lehetséges. I. NÉPESEDÉSI VÁLSÁG: Az emberiség létszáma nő, 1 millió év alatt lettünk 1 milliárdan, 100 év alatt 6 milliárdan, 10 év kell újabb 1 milliárd ember születéséhez. Népességrobbanás oka: civilizáció (csecsemőhalandóság megszűnt, védőoltások, a szociális biztonságot már nem növeli a nagy család). Népességnövekedés: főleg az elmaradottabb országokban következik be, nincs a fejlődésnek további forrása, amely újratermeli a szegénységet. Az emberek nagyvárosokba tódulnak, nő a munkanélküliség, a metropolisokban nyomornegyedek alakulnak ki, nő a bűnözés, a környezetszennyezés. Születésszabályozás: a nagy népességű, mezőgazdasági jellegű országokban fontos lenne: Kína (1 gyerek), India (sterilizálás), Mexikó, Latin-Amerika, Afrika.
Az európai, fejlett ipari országok lakossága nem nő, így az emberiség belső arányait meg fogja változtatni a túlnépesedés. Az európai fehér ember kisebbségbe szorult, a népességvándorlás az emberfajták és kultúrák keveredését mozdítja elő. Magyarország népessége csökken, ebben a hazai társadalmi átalakulási válság hatása is tükröződik. Több gyerek nevelése nagy anyagi terhet jelent, a szociálpolitika nem támogatja a családokat eléggé, átalakult az életmód, a jövő bizonytalan, divat az egyke. Ha a társadalom elöregszik, a fiatal korosztályok tovább maradnak az iskolában, kevesebb lesz az aktív foglalkoztatottak aránya. Nőnek az állami szociális kiadások, a generációk megváltozott viszonya befolyásolja a társadalom közérzetét is. II. ÉSZAK-DÉL ELENTÉTE, VILÁGSZEGÉNYSÉG: A volt gyarmati országok fejletlensége nem változik. A világon összesen megtermelt jövedelem 4/5-ét a világnépesség 1/5-e élvezi, amely az iparilag fejlett országokban lakik. A legszegényebb 1/5-nek a jövedelmek 1,5 %-a jut. Nő a fejlődő országok gazdasági leszakadása. A világpiactól való elzárkózás stagnálásra ítéli az elmaradott országokat, ha mégis bekapcsolódnak a nemzetközi munkamegosztásba, függővé, kiszolgáltatottá válnak. Az elmaradottsággal együtt jár a növekvő szegénység, éhínség, járványok, és gondot okoz a menekültek áradata. A fejlett országok bevándorlási politikája megváltozott: már nem fogadnak be képzetlen munkaerőt, legfeljebb illegálisan, idénymunkára, ebben elcsábítják a máshol képzett orvosokat, mérnököket, kutatókat (agyelszívás) - ezzel is romlanak a fejlődő országok esélyei a felzárkózásra. A fegyverkezési verseny, fegyverexport fokozza a bajokat: ezek a fejlett országokból származnak, helyi belháborúkban használják fel, a csekély nemzeti jövedelmet is elköltik. Szegénység: világprobléma, élelemhiány, lakáshiány, munkanélküliség, egészségügyi ellátás-, művelődési feltételek hiánya. Relatív szegénység: ha nem képes olyan szinten megélni, ami a társadalmi környezetben átlagos és természetes. Ez a gazdag országokban is jelen van (pl. USA). A jóléti állam szociális és segélypolitikával igyekszik kordában tartani a szegénység terjedését! III. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS: A modern ipari társadalmak kialakulása jelentősen megbolygatta bolygónk ökológiai egyensúlyát, amely veszélyezteti az emberiség biológiai létfeltételeit is. A modern ipari termelés sok vegyi anyagot és veszélyes hulladékot használ. A gazdasági növekedésnek határai is vannak, a nyersanyagforrások kiapadnak, bizonyos erőforrások nem újíthatók meg. bizonyos folyamatok visszafordíthatatlanok. A környezeti károsodások közül vannak hosszabb távon, globálisan érvényesülő hatások - levegő, víz szennyezettsége, hőerőművek által kibocsátott égéstermék, kén-dioxid: savas eső csatornák, ipari üzemek vegyszerei, műtrágya hulladéktermelés... A globális környezeti hatások közül a legfontosabb az éghajlat megváltozásával és a fajok pusztulásával függ össze. A trópusi erdők felét kivágták, az élő fajok száma csökken, zsugorodik a Föld tüdeje, csökken a lombozat oxigéntermelése, több szén-dioxid kerül a levegőbe, vékonyodik az ózonréteg, a Nap ultraibolya sugaraival szemben védtelenebbé válunk, nő a bőrrák esélye. A levegőbe kerülő füst, hajtógáz elnyeli a Földről visszaverődő infravörös sugarakat, ez általános felmelegedést okoz (üvegházhatás), elolvad a sarki jég, megemelkedhet a tengervíz szintje. Az ökológiai egyensúly megbomlása láncreakciószerű hatásokat válthat ki. Az atomenergiában és a környezetpusztításban rejlő veszélyek felismerése hívta életre az ökológiai mozgalmakat és a zöld pártokat. Ezek radikális követelésekkel léptek fel, megkérdőjelezték az ipari civilizációt. Dilemmájuk: pártként alkalmazkodniuk kell a képviseleti demokrácia szabályaihoz, kompromisszumokat kell kötniük a fennálló renddel.
Az Európai Unió
1/ ÁLTALÁNOSSÁGBAN Az Európai Unió (EU) egy túlnyomórészt Európában található, 27 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A szervezetet 1993. november 1-jei hatállyal hozta létre az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti szerződés az Európai Gazdasági Közösség (EGK) alapjain. A csaknem ötszázmilliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő. Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását. Közös politikát folytat a kereskedelem, a mezőgazdaság, a halászat, valamint a regionális fejlesztés területén. Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatás-körét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.
2/ AZ EU RÖVID TÖRTÉNETE A II. világháborút követően az európai egység gondolata népszerű volt, mivel sokan a nacionalizmus visszatérésének gátjaként tekintettek rá. Nyugat-Európában az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét. Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség (ESZA) létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek. A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 19-i Párizsi Szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország (NSZK) és Olaszország.
Robert Schuman (1886-1963) Franciaország 132. miniszterelnöke, az EU alapítóinak egyike
1957-ben ez a hat ország aláírta a Római Szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre. 1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek (EK) névvel illettek. Viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze, önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték. 1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával. (Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot.) 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe. Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott. 1985-ben aláírták a Schengeni Egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között. 1986-ban írták alá az Egységes Európai Okmányt. 1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország (NDK) a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként. Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat. Az EU hivatalosan a Maastrichti Szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2004-ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz. 2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai. 2007 decemberében az európai vezetők aláírták a Lisszaboni Szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől.
3/ AZ EU ÉS JOGELŐDEI LEGFONTOSABB SZERZŐDÉSEI a/ Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (1951; 1952. Lejárt 2002. július 23-án) Cél: a szén- és az acélipar terén kölcsönös függőség kialakítása annak érdekében, hogy egyetlen ország se mozgósíthassa haderejét a többi ország tudomása nélkül. Ezzel sikerült enyhíteni a II. világháborút követő időszakra jellemző bizalmatlan és feszült légkört. b/ Római Szerződések – az EGK-Szerződés és az Euratom-Szerződés (1957; 1958) Cél: az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) létrehozása. Főbb változások: az európai integráció kiterjesztése az általános gazdasági együttműködésre. c/ Brüsszeli Szerződés – Egyesítési szerződés (1965; 1967) Cél: az európai intézményrendszer egyszerűsítése. Főbb változások: az akkoriban három különálló közösségből (EGK, Euratom és ESZAK) álló Európai Közösségek számára egyetlen Bizottság és egyetlen Tanács létrehozása. (Az Amszterdami Szerződés hatályon kívül helyezte ezt a szerződést.) d/ Egységes Európai Okmány (1986; 1987)
Cél: az uniós intézmények megreformálása a Portugália és Spanyolország csatlakozására való felkészülés céljából, illetve a döntéshozatal felgyorsítása az egységes piac előkészítése keretében. e/ Maastrichti Szerződés – Szerződés az Európai Unióról (1992; 1993) Cél: a gazdasági és monetáris unióra való felkészülés, illetve a politikai unió egyes elemeinek (polgárság, közös kül- és belpolitika) bevezetése. Főbb változások: az Európai Unió létrehozása, illetve az együttdöntési eljárás bevezetése, amely nagyobb szerepet biztosít a Parlamentnek a döntéshozatalban. Újfajta együttműködési formák az uniós kormányok között, például a védelem és a bel- és igazságügy területén. f/ Amszterdami Szerződés (1997; 1999) Cél: az uniós intézmények megreformálása a jövőbeli tagállamok csatlakozására való felkészülés céljából. g/ Nizzai Szerződés (2001; 2003) Cél: olyan intézményi reform, amelynek révén az EU 25 tagállammal is hatékonyan működhet. h/ Lisszaboni Szerződés (2007; 2009) Cél: az EU demokratikusabbá és hatékonyabbá tétele, valamint annak biztosítása, hogy képes legyen jobban, egységes fellépés keretében kezelni a globális problémákat, például az éghajlatváltozást. A Lisszaboni Szerződés meghatározza, hogy mely hatáskörök tartoznak az EUhoz, melyek tartoznak az EU tagállamaihoz, és melyek közösek.
4/ AZ EU INTÉZMÉNYEI AZ EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Parlament az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság, az Európai Központi Bank, az Európai Számvevőszék. a/ Európai Parlament (EP) Az EP az Európai Unió parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. A Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Tagjait 1979-től választják közvetlenül.
Martin Schulz (1955-) az EP elnöke
Ezután a képviselők létszámát minden alkalommal megnövelték, amikor új államok csatlakoztak. A Parlament létszámát 750 főben maximalizálták, viszont a nizzai szerződés értelmében jelenleg ennél kevesebb, 736 tagja van. Jóllehet a képviselőket országonként választják, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Hivatalosan a székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik. Elnöke: Martin Schulz. EP képviselők országonkénti megoszlása Németország Franciaország Olaszország Egyesült Királyság Spanyolország Lengyelország Románia Hollandia Belgium Csehország Görögország Magyarország Portugália Svédország Ausztria Bulgária Finnország Dánia Szlovákia Írország Litvánia Lettország Szlovénia Ciprus Észtország Luxemburg Málta
99 72 72 72 50 50 33 25 22 22 22 22 22 18 17 17 13 13 13 12 12 8 7 6 6 6 5
b/ Európai Bizottság (EB) Az EB az Európai Unió (EU) döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerve. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mellett egyike az EU három fő kormányzati intézményének. Legfőbb feladata a jogszabályok kezdeményezése és becikkelyezése, valamint az uniós szerződések őreként tevékenykedik, amik az EU jogalapját jelentik. Tevékenysége nagyon sok párhuzamot mutat a nemzeti kormányok végrehajtó testületével, de csak korlátozottan rendelkezik végrehajtó és döntéshozó feladatokkal. A Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi tagja van, ahány tagországa van (27) az Uniónak, minden tagállam egy biztost küld a testületbe. A Bizottság munkáját 30.000 fős adminisztratív csapat segíti. Minden biztosnak van egy különálló szakterülete, amelyen ő a felelős az uniós politikáért. Ehhez külön szaktárcát kap legfeljebb 6 fős kabinettel. A Bizottságot az Európai Bizottság elnöke vezeti, aki jelenleg (2004 novemberétől) a portugál José Manuel
Durão Barroso.
José Manuel Durão Barroso az Európai Bizottság elnöke
Az Európai Unió Tanácsától eltérően a Bizottság tagjai függetlenek a tagállamoktól. Nem vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának utasításait, az EU összes állampolgárának az érdekeit kell képviselniük. A foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás biztosa Andor László (1966-).
Andor László az Európai Bizottság egyik biztosa
c/ Az Európai Unió Tanácsa A Tanács az Európai Parlamenttel közösen alkotja az Európai Unió törvényhozó szervét. Minden tag-állam kormányának a miniszterét tartalmazza. Székhelye Brüsszel, azonban meghatározott időközön-ként Luxembourgban ül össze. Informális találkozókat a soros elnökséget adó országban is tartanak. Elnöke a Tanács elnökségét ellátó országot képviselő miniszter. Az elnökséget jelenleg félévente másik ország látja el. A tanács főtitkára a közös kül- és biztonságpolitikai feladatokkal megbízott főképviselő. Munkájukat az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) és számos, tematikus munkacsoport segíti. A Tanács soros elnökségét 2011-2013 között betöltő tagállamok: Magyarország (2011. január–június) Lengyelország (2011. július–december) Dánia (2012. január–június) Ciprus (2012. július–december) Írország (2013. január–június) Litvánia (2013. július–december)
d/ Az Európai Unió Bírósága A Bíróság az Európai Unió legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve, székhelye Luxembourg. Ítélkezik az európai jog értelmezésének ügyeiben. Kérésre tájékoztatást nyújt a tagállamok nemzeti bíróságainak az Európai Közösség jogának hatályáról, érvényességéről. Az EU hivatalos nyelveinek mennyisége és az eltérő politikai célok miatt a helyi bíróságoknak gyakran nehézségei támadnak a jogszabályok értelmezésével bizonyos összefüggésekben. Az Európai Bíróság értelmezése kötelező érvényű a nemzeti bíróságokra nézve. Az Európai Bíróság nem jogosult az adott ügyek eldöntésére, csak a jog értelmezésének segítése a feladata. A Bíróság 27 bíróból és 8 főtanácsnokból áll, akiket 6 éves időtartamra választanak meg. Olyan jogászok közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok, a bírákat és főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki. Minden EU tagállam egy bírót jelölhet, így a számuk mindig megegyezik a tagállamok számával. A bíróságban páratlan számú bírónak kell lennie, ezért ha páros a tagállamok száma, akkor még pótlólag választanak bírákat. A 8 tanácsnok közül ötöt a legnagyobb tagállamok jelölnek: Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország. A másik hármat a többi 22 állam felváltva, betűrendben jelölheti. A tanácsnokok a Bíróság teljes jogú tagjai, de mivel nem bírák, nem vesznek részt az ítéletről szóló tanácskozáson. A feladatuk a bíróság számára egy jogi megoldás előterjesztése a rájuk bízott ügyben. Az előterjesztés nem köti a bíróságot, de a bírák általában követni szokták. A Bíróság magyar tagja Juhász Endre. e/ Európai Központi Bank (EKB) Az EKB az Európai Unió, pontosabban az eurózóna közös valutájának, az eurónak a központi bankja. Székhelye Frankfurt am Main (Németország), a végleges épület elkészültéig az Eurotower épülete. Az EKB az Unió országainak központi bankjaival együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). A KBER és az EKB fő célja az euró vásárlóerejének és ezáltal az árstabilitásnak a fenntartása az euróövezetben. (Az euróövezet az Európai Unió azon 17 tagországát tartalmazza, amelyekben az 1999-et követő időszakban bevezették az eurót.) f/ Európai Számvevőszék Az Európai Számvevőszék az Európai Unió egyik hivatalos intézménye, melynek feladata ellenőrizni az Európai Unió intézményeinek pénzügyeit, valamint az európai forrásokból részesedő, illetve azokat kezelő szervezetek pénzügyeit és gazdálkodását. Emellett tanácsadó szerepet is betölt, mivel részt vesz a költségvetés előkészítésében. A Számvevőszék 1975-ben jött létre, és 1977-ben kezdte meg működését. Székhelye Luxembourg, tagországonként egy tagból áll, akiket 6 éves megújítható időszakra nevez ki az Európai Unió Tanácsa a Parlament egyhangú döntése alapján. Magyar tagja Fazakas Szabolcs.
5/ AZ EU TAGORSZÁGAI 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
Ausztria (1995) Belgium (1957) Bulgária (2007) Ciprus (2004) Csehország (2004) Dánia (1973) Egyesült Királyság (1973) Észtország (2004) Finnország (1995) Franciaország (1957) Görögország (1981) Hollandia (1957)
13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.
Írország (1973) Lengyelország (2004) Lettország (2004) Litvánia (2004) Luxemburg (1957) Magyarország (2004) Málta (2004) Németország (1957, 1990-ig csak az NSZK, az NDK nélkül) Olaszország (1957) Portugália (1986) Románia (2007) Spanyolország (1986) Svédország (1995) Szlovákia (2004) Szlovénia (2004)
6/ TAGJELÖLTEK Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, folynak a tárgyalások. Csatlakozása 2013. június 1-re várható. Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben. Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat. Montenegró 2010. december 17-én vált a hivatalos tagjelöltté. A Nyugat-Balkán integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Bosznia-Hercegovinával és Albániával. Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, bár tagságának megítélése a jelenlegi tagországokban nem egységes. Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor. A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődhetnek meg, majd egy 2011 végi vagy 2012 eleji népszavazást követően az ország reálisan nézve 2013-ra válhat az unió tagjává.
7/ AZ EURÓPAI UNIÓ JELKÉPEI a/ Himnusz Az Európai Uniót jelképező dallam Ludwig van Beethoven 1823-ban komponált IX. szimfóniájából származik, amelyben Friedrich von Schiller 1785-ös versét, az Örömódát zenésítette meg. 1972-ben az Európa Tanács választotta himnuszául Beethoven Örömódáját, majd 1985-ben az EU vezetői az Európai Unió hivatalos himnuszává emelték. E himnusz szavak nélkül, a zene egyetemes nyelvén szól a szabadság, béke és szolidaritás európai eszményeiről. Az európai himnusz nem arra hivatott, hogy az uniós országok nemzeti himnuszainak helyébe lépjen, hanem arra, hogy a tagországok által közösen vallott értékeket ünnepelje. Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít! Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid. (Jankovich Ferenc fordítása)
b/ Zászló A zászlót Arsène Heitz strasbourgi művész tervezte, és a Tanács 1955. december 8-án Gerard Slevin írországi főheraldikus javaslatára fogadta el a zászlót jelképeként, kezdetektől fogva arra szánva, hogy az európai integrációra törekvő helyi szervezetek is használják. 1986. május 26-án az Európai Gazdasági Közösség is elfogadta a zászlót, majd később az 1990-es években a maastrichti szerződéssel megalakuló Európai Unió is. Ettől kezdve a zászló használatát az Európa Tanács és az Európai Unió közösen szabályozza. A zászló megjelenik az euró bankjegyeken, külön a csillagok pedig az érméken.
A zászló csillagainak száma változatlan, és nem áll összefüggésben az Unió tagállamainak számával. 1953-ban az Európa Tanácsnak 15 tagja volt, ekkor felmerült, hogy a zászlót megváltoztatják, és minden tagot egy csillag képvisel, a jövőben pedig nem változtatnak ezen. Végül a tizenkettőt fogadták el, mint minden politikai jelentéstől független számot, ami egyben a teljesség és tökéletesség szimbóluma is, és az európai kultúrában mindenütt jelen van (12 zodiákus, 12 hónap, XII táblás törvények, 12 apostol, a Kerekasztal 12 lovagja). Feltevések szerint a számnak további jelentése is van. Többek között az, hogy hasonlít Szűz Mária 12 csillagból álló koronájához, ami gyakran előfordul a római katolikus egyházi művészetben, azt a feltevést sugallta, hogy a zászló része egy összeesküvés-elméletnek, melynek célja a katolikus egyház hatalmának növelése vagy a Német-római Birodalom újjáélesztése. Néhány vallásos szervezet ennek az ellenkezőjéről van meggyőződve, és úgy vélik, a csillagok a babiloni mítoszban szereplő Mennyek Királynőjét jelképezik, és arra utalnak, az EU vezetőségére jelentős hatással van egy egyházellenes mozgalom. A legtöbb hatóság az efféle feltevéseket kitalációnak tartja, a zászlót tervező Arsene Heitz azonban annyit elismert, hogy A jelenések könyve adta az ihletet. c/ Jelmondat „In varietate concordia”, azaz „Egység a sokféleségben” az Európai Unió jelmondata, melyet először az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés említ. A jelmondat arra utal, hogy az Európai Unió egyesíti az európaiakat annak érdekében, hogy közösen dolgozzanak a békéért, a jólétért, illetve, hogy a különböző európai kultúrák, hagyományok és nyelvek sokszínűsége gazdagabbá tegye a kontinenst. d/ Európa Nap Május 9-e Európa Napja. A többi jelképhez hasonlóan az Európai Unió politikai egységét szimbolizálja. 1950. május 9-én Robert Schuman előterjesztette Európa újjászervezésére vonatkozó javaslatát, melyet Schuman-nyilatkozat néven ismerhetünk. e/ Euró
Az euró (devizakód: EUR, szimbólum: €) az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze, amelyet a 27 tagállam közül 17 és az Európai Unió intézményei használnak. A közös pénznemet bevezető 17 ország alkotja az eurózónát. Az eurót az eurózónában jelenleg körülbelül 330 millió ember használja. Az eurózónán kívül hat európai ország fizetőeszköze: Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán szerződés alapján, Koszovó és Montenegró nem hivatalosan vezette be. A közös pénz nevéről az 1995-ös madridi csúcstalálkozón született döntés. Az eurót 1999. január 1jén vezették be, mint elszámolási pénzt, 1:1 arányban felváltva az Európai valutaegységet. Az euróérmék és az euróbankjegyek 2002. január 1-jén kerültek forgalomba. Használatban lévő érmék: 1, 2, 5, 10, 20, 50 eurócent, 1 €, 2 € Használatban lévő bankjegyek: 5 €, 10 €, 20 €, 50 €, 100 €, 200 €, 500 €
