A GERHARDT-FÉLE GYŰJTEMÉNY

A GERHARDT-FÉLE GYŰJTEMÉNY. I. ÖTVÖSMŰVEK. IRTA : MlHALIK JÓZSEF. II. MINIATŰRÖK ÉS III. A PORCELLÁN. I R T A : CSÁNYI KÁROLY.

I. ÖTVÖSMÜVEK. „Boldogok a gazdagok" . . . de csupán akkor, ha é l n i t u d n a k . Mert a minden- A Gerhardtható pénz csak ú g y teljesíti emberhez méltó feladatát, ha értékét m ű v é s z i gyönyörre f e l ®. felváltani képesek v a g y u n k . G e r h a r d t G u s z t á v m. kir. udvari tanácsos, a maga személyére s környezetére nézve szerencsésen tudta megoldani ezt az axiómát, mert vámházkörútí házának termei állandó lelki gyönyörűségben részesítík azokat, akik e környezetben élnek s akik szerencsések abban részesülni, h o g y a tulajdonos lekötelező, szeretetreméltó kalauzolása mellett tekinthetik meg a változatos fajtájú műkincseknek azt a garmadáját, mely a pazar íntéríeuröket a szó igaz értelmében előkelő m ú z e u m m á avatja. G e r h a r d t G u s z t á v nemcsak szerencsés gyűjtő, hanem egyben a legjobb ízléssel és alapos művészi ismeretekkel rendelkező férfiú. Sőt éppen ezért szerencsés, mert a művészetért áldozni tudó lelkét a művészetnek benső, igaz szeretete mellett ez az alapos műísmeret kormányozza. Gyűjteménye ezért haladja messze fölül az amatőr-gyűjtemények átlagos mértékét s emelkedik arra a színvonalra, mely nemcsak székesfővárosunkban, hanem messze földön ís páratlanul áll a maga nemében. A boldog családi fészek falairól a számos közül Rubens, Bless, Snyders, Jan Steen, Hondekoeter, Ruysdael, Jan Livens, Thurner, V a n Ostade, Frans Hals, Breughel, Balthasar van der W e e n , Creuze, Jacob de Witt, Nattier, Elzheímer, Brouwer, Munkácsy, le Moine, F. Wheatley, Vermeer, Pater, Jordaens, Wynants, Terborch és Teníers képei intenek felénk s már az első benyomásra arról győznek meg, h o g y a hely, amelyen járunk, a művészetek kultuszának van szentelve. S ez csupa kiválóság, tiszta merő nagykvalitású művészi alkotás, mely a legbensőbb összhangban él itt mindazzal a műkíncscsel, mely a magukban ís kiállításba való gazdag faragású szekrényekben s tárlókban össze van halmozva. E ragyogó gazdagságú mílíeuben kiváló helyet foglal el az ötvösművek sorozatos gyűjteménye ís : a régi kupák, serlegek, bíllíkomok, asztaldíszek, kelyhek, szelencék s egyéb használati s fényűzési emlékek százakra kiterjedő hosszú láncolata azokból a régi jó időkből, amikor ezek az asztali készletek, ékszerek s egyéb arany-ezüst mobilíák nemcsak arravalók voltak, h o g y tulajdonosaik pompaszeretetét dokumentálják, hanem h o g y valóságos kincstárakat, mozgó takarékpénztárakat ís képezzenek. Látásukra megelevenedik előttünk a multak minden gazdagsága s szálló képzeletünk visszavarázsolja a rég porrá s h a m u v á vált ötvösök ama fénykorát, amikor a nemes fémek e művészei valósággal ú g y éltek, mint „hal a vízben" s amikor egy B e n v e n u t o C e l l i n i , egy-egy A r p h e és B e r c e r r í l , egy-egy J a m n í t z e r , P e t z o l t , V í a n e n , K r e n b e r g e r , A t t e m s t e t t e r , W a l l b a u m és D í n g l í n g e r kiskirályai voltak művészetüknek, megbecsülve egyházi s világi fejedelmek, főurak s a gazdag polgárság által, mert művészetükkel a földi lét sivár óráit a szó szoros értelmében megaranyozták mindazoknak, akik műveiknek néma beszédét a műszeretet tolmácsoló szavai mellett megérteni képesek voltak. Hová tűnt ez a kor s hová lett annak szinte emberi képzeletet felülmúló gazdagsága ? H o v á lett annak az albuquerqueí nagyúrnak ama hallatlanul gazdag kincsesháza, a melynek negyven darab ezüstből vert lajtorjája csupán arra szolgált, h o g y az emeletnyi magasságra felszökő almáriumoknak legfelső polcairól az ott elhelyezett Í400 tucat ezüsttányért s az 500 nagyobb és 700 kisebb tálat leszedhessék? Eszünkbe jut az egyházak Magyar Iparművészet.

J

32 A Gerhardt- elmúlt gazdag pompája is, aminek egyik fényes tanúsága az Escoríalnak a milanói fe l?. « Jacomo da Trezzo által készített tabernákuluma és egyéb kincse, amelyeknek csupán elszállítására a zsákmányolni ís oly kiválóan értő győzelmes franciáknak í8í0-ben tíz tábori szekeret kellett igénybe venníök. Hová lett, merre mállott széjjel az a töméntelen kincs, mely egykor B a k á c s T a m á s esztergomi érseket vallotta gazdájául, akinek halála után, a történetíró szavai szerint; „Három napon át az ezüstedényeket úgy hordozták ide-oda, akárcsak cserépedények lettek volna. Némelyek szerint háromszáz mázsát tett súlyuk, de egy ötvös állította, hogy száz mázsánál mindenesetre több volt. Látni lehetett szarvasokat, madarakat és szarvakat ábrázoló asztaldíszeket s roppant nagyságú edényeket, melyek császári udvartartáshoz sem lettek volna méltatlanok." A hajdani fényes ötvösmüvesség e grosséríáí közül a napjainkig fennmaradt emlékek csak egy halvány sugárt képeznek a múltból. Egy verőfényesen s az iparművészet egén fényesen ragyogó nap halvány dícssugaraként állnak előttünk ez emlékek, melyeket nagy múzeumainkban világszerte, az amatőrök gyűjteményeiben ellenben csak imitt-amott tanulmányozhatunk. G e r h a r d t G u s z t á v gyűjteményébe ís elhatott e fénysugárból. A serlegek, bíllíkomok, kupák, asztaldíszek, kelyhek, morsusok és ékszerek oly sorozatát tárja elénk e magánkollekcíó, mely gazdagságával meglep s tanulságos példáit nyújtja a régi augsburgí, nürnbergi, danzígi, bécsi, valamint a magyar és a franciaországi ötvösművességnek. Képeink bőséges tájékoztatást nyújtanak e gazdag kíncskészletről, amelynek sorában bennünket különös alakja és szokatlan anyagánál fogva különösebben érdekelhet az a kehely, amelynek szerpentinből faragott kílencoldalú testét s o d r o n y z o m á n c o s díszek lepik el és pedig akként, hogy az ezeket megerősítő drótszálak a szerpentin anyagán keresztül hatolnak s a belső felületeken lehajtogatvák. A zománcok színei; zöld, májbarna, fehér és kék. A gombon és a gyűrűkön zöld, kék, fehér és píros színű festőzománccal díszített s apró ötszírmú vírágocskákat utánzó boglárok foglalnak helyet, míg a kehely talpát liliomvirágú párta futja körül. Ez s maga a sodronyzománc még a X V . század maradványa, a festőzománccal előállított ékítmények ellenben már a XVII. század technikájába tartozó jelenségek, amiből érdekes adatokat merítünk arra, hogy hazai ötvöseink még ebben az időben ís ismerték s ha kellett, alkalmazták ís a sodronyzománc ősrégi magyar gyakorlatát. A kehely ezüstből vert s megaranyozott kupájának peremébe a l ő c s e i ötvöscéh kettős keresztet feltüntetett hitelesítő bélyege van beütve s melléje az E D betűkből monogrammszerüen megszerkesztett mesterjegy, amiből nyilvánvaló, hogy ez az érdekes s a maga nemében unikumot képező műtárgy Lőcsén készült. Ha nem ís éppen olyan nagy arányokban, mint a X V . és XVI. században, az ötvösművek divatja még a XVII. században ís egész Európában, de főkép Német-, Francia-, Spanyolországban és hazánkban is a virágzásnak még mindig elég magas fokán áll, sőt a grosséríák terén XIV. Lajos uralkodása alatt francia földön olyan fokra lép, mely már a meggondolatlan pazarlás jellegével bír s annak ís bizonyul, mert az állandó háborúk által kimerített kincstár csakhamar pénzzé kénytelen felveretní e drága s az iparművészet történetére nézve örökre elveszett műalkotásokat. E nagystílű pazarlás helyébe azonban nyomban egy újabb s talán még nagyobbmérvű tékozlás lép : kitalálják az úgynevezett „ b o i t e s à p o r t r a í t"-ket, azokat a kerek, tojásdad vagy négyszögletes szelencéket, amiket minden elképzelhető pompával készítenek az ötvösök aranyból, a teknősbéka nemes héjából, elefántcsontból, sőt lakkműből ís, pazarul kirakván azokat gyöngygyei s drágakövekkel, belsejüket pedig elsőrendű művészek a király miniatürképével díszítik. E szelencéket — nem ís szólván a „kicsi nőkről" — a különböző küldöttségek tagjai s azok az egyének kapták ajándékul, akiket a király politikai s egyéb szolgálataikért akart kitüntetni. A megtisztelni óhajtott személy rangjához s társadalmi állásához képest e szelencék aztán különböző anyagi és művészi értéket képviseltek. A kizárólag francia alattvalóknak szánt példányok értéke 2400—36.000

—

.

,33

korona között mozgott, ellenben a külföldi követeknek adott szelencék között a „Registres A Gerhardtfel des presents du Roi" szerint, előfordultak 40.000, sőt Í30.000 livres értékűek is. ® E szelencék mesterei közül névszerint ismerjük P i t a n-t, XIV. Lajos udvari ötvösét (1668—í676), akinek helyét í676-tól Í714-Íg P i e r r e l e T e s s í e r d e M o n t a r s y foglalja el, míg a képeket többnyire L e b r u n festette, akit darabonként, mai pénzünk szerint, 240 koronával honoráltak. A „boîtes à portraít"-k mellett X V . Lajos király uralkodása alatt jelennek meg a „tabatiére"-eknek nevezett burnóttartó szelencék, amiket az előbbiekkel hasonló célra használtak s amelyeknek elosztogatásával ugyancsak a tékozlásíg menő bőkezűséget tanúsították a francia uralkodók. E szelencék divatja az ötvösöknek alkalmat szolgáltatott a raffínált ízlés s a művészet olyan fokának a kifejlesztésére, amellyel a francia kézműügyesség már valóságos diadalát ülte s olyatén fejlődést ért el, hogy azt felülhaladni szinte lehetetlenségnek látszik. A „tabatíére"-ek becsesebb darabjai ís aranyból készültek s az ékkövek minden nemével s gyöngyökkel, a király s más előkelő személyek legfinomabb kivitelű míníatürképeível, genre- és gáláns jeleneteket ábrázoló festményekkel, vázákkal, lombokkal, mozaikkal voltak ékesítve s a szó szoros értelmében művészettel cizellálva, ínkrusztálva s guíllosálva. Készítésüknek virágkora a XVIII. század első harmada volt s a mesterek sorából a két J e a n B e r a í n és C l a u d e B e r a í n válnak ki, akiknek kompozícióit a békateknő héjába berakott mesterművek jellemzik, míg a híressé vált C l a u d i u s G u s t a v K l i n g s t e t azoknak az erotikus, obszcén jeleneteknek a mestere, amik Franciaország akkori előkelő világát valóságos lázas elragadtatásba ejtették, de amely képeket csakis a legbizalmasabb körben lehetett megmutogatni. A csekélyebb értékű szelencék, jóllehet ezek ís kivétel nélkül aranyból készültek, már csak félékkövekkel: karneollal, acháttal, lapislasulíval, kalcedonnal, krízoprázzal, malachíttal, szardoníxszal s gyöngyházzal voltak díszítve, remek kivitelükkel azonban az előbbieknél egy fokkal sem állottak alantabb. A francia műipar eme, még ma is minden hozzáértő által megcsodált drága alkotásai a művelt világ minden részében elterjedtek, mert a fejedelmek a mai olcsó rendjelek és még olcsóbb címek helyett ezeket ajándékozgatták mindazoknak, akiket kí akartak tüntetni. Készítésükkel az „udvari szállítók" egész serege foglalkozott, közöttük olyan elsőrendű miniatűr- és zománcművészek, mint S í c a r d í, François-Elie V i n c e n t , Jacques C h a r l i e f , C a z a u b o n , Raphael B a c h i, Vincent de M o n t p e t í t , André R o c q u e t, L. D u r a n d , F. B o u r g o í n és L i o t a r d . A z ötvösművesség emez előkelő mínutéríáíban is felette gazdag G e r h a r d t G u s z t á v gyűjteménye. Egy egész tárlót töltenek meg a raffínált műízlés és művészi fantázia apró, de tökéletes szépségű szüleményei, egy-egy befejezett s olyan remekművet képezvén a maguk nemében, hogy azok bármely elsőrendű gyűjteménynek ís nagy díszére válhatnának.

II. MINIATŰRÖK. Korunkban egyre jobban fokozódik az érdeklődés a régi műtárgyak iránt, olyanynyíra, hogy némelyek, szinte kiszakítva énjöket a mai élő világból, egyedüli gyönyörűségüket a régi alkotásokban lelik. A gyűjtök és a művészettörténetírók figyelme a nagy művészi alkotásokról lassanként ráterelődött a kisebb alkotásokra : a porcellánra, a miniatűrre, így került a sor a miniatűrre, a festészetnek eme kedves, jeles mesterekkel dicsekvő ágára. A miniatűr legkedveltebb tárgya az arckép ; ugyan más ís lehet az ábrázolás tárgya, de ilyenek ritkábban fordulnak elő. (233. kép.) A miniatűr intim jellegénél fogva a finomabb érzések kifejezője volt mindenha, és azért talán sohase voltak e művészetre a viszonyok olyan kedvezőek, mint éppen a XVIII. században, a „Siècle charmant" korában. És minden kicsisége ellenére is, amint azt ismertetésem folyamán látni fogjuk, nagy értékeket képvisel. i*

184

—

——

— —

-

A Gerhardt-

Fejlődése szoros összefüggésben van az arcképfestésével ; ennek változásai a miniatürfestészetben ís követhetők, egyben azzal mindenképpen egyenrangú művészet, úgy a jel' lemvonások ábrázolása, valamint a technika szempontjából. Éppen kicsi mérete miatt jóidéig nem részesült a kellő figyelemben; finom lelkű műgyűjtők azonban idejében felismerték nagy művészi értékét. Érthető tehát, hogy e kisméretű alkotások Gerhard Gusztáv hatalmas gyűjteményében is méltóképpen, jeles mesterek műveível vannak képviselve. A miniatűr eredete, vagyis a kisméretű festett ábrázolás régi időkbe nyúlik vissza. Elég ha felemlítem a görög vázák festett díszeit és a középkori miníatorok keze alól kikerült kéziratos könyveket. De ezekkel nekünk ez alkalommal nincsen dolgunk. A miniatűr tulajdonképpen akkor veszi kezdetét, amikor az egyéni arc ábrázolása kezdődik a festészetben. Már a francia gót kéziratos könyvekben találunk olyan festményeket, amelyeken egyéni arcképek vannak ábrázolva, leginkább breviáriumokban és livre d'heure-ökben. A mai értelemben vett miniatűrt V a s a r í említi először Gíulío C1 o v í o-ról írott művében. Clovío-ról (1493—1578) egy í763-íkí művészlexíkon azt írja, hogy : „hajlama a míníatürfestészetre terelte és e téren elérte a legmagasabb fokot és a legelőkelőbb személyeknek dolgozott". A X V . század végén Límoges-ban megkezdett új eljárás, a fehér zománcos alapon való festés vagyis a festett zománc, a míníatürfestészet terén ís új korszakot jelent. E technikának legelső mestere Léonard L i m o u s i n (Í505—Í577.) volt. De a szoros értelemben vett festett-zománcos arcképfestés akkor kezdődik, amikor Jean Toutín í632-ben a zománcfestés technikáját tökéletesíti. E technikával oly módon festik az alapzománccal bevont fémlapra a képet, mint az elefántcsontra való festéskor az akvarellszíneket. Ezt a technikát a XVIII. században leginkább arany szelencéken alkalmazták. Gerhardt gyűjteményében a stockholmi Martín van M e y t e n s (Í695—Í770.) míníatürfestményével ékesített aranyszelence képviseli ezt a típust. Meytens í726-ban Bécsben telepedett le, később az Akadémia igazgatója lett. Mint ilyen, nagy befolyást gyakorolt a bécsi míníatürfestés fejlődésére. Művészete a franciák kecsességét és az északiak stílusos felfogását egyesítí magában. A zománcfestésű miniatűrnek egy másik példája e gyűjteményben az angol Henry B o n e bájos női arcképe (226. kép). Ide sorozhatok Gerhard gyűjteményében azok a (220., 221. és 232. kép) kisebb ötvösmunkák, melyek a rajtuk alkalmazott élénk színezésű festett zománcdíszítésük miatt a míníatürfestészet körébe tartoznak. Két tányérka, a hozzájuk tartozó csészécskével együtt, a rajtuk látható mesterjegy és hitelesítő-bélyeg tanúsága szerint Melchior Bayr, XVII. századi augsburgí ötvösmesternek a munkái. A harmadik tányérka ismeretlen mestertől származik. Ezeken és az ezekhez hasonló tárgyakon a zománckép szinte önálló festmény gyanánt érvényesül ; a fémalapot — legtöbbször réz és ezüst — egészen vagy részben borítja a zománc. A z ábrázolások majdnem mindig figurálisak és nagyon gyakran metszetek alapján készültek. A fémlap hátulját egyszínű zománcréteg, a contre-émaíl borítja, nehogy a fémlap a zománcoló kemencében eltorzuljon. A z ilyen zománcfestésű miniatűrök kedvelt díszítő elemei a XVIII. századi kelyheknek. Mestere volt ezeknek a szinte páratlanul termékeny Szílassy János lőcsei ötvös, akitől az Iparművészeti Múzeumban ís két ilyen alkotást láthatunk. A festett-zománc miniatűr az akvarell- és olajfejtésű miniatűr mellett főleg a színek áttetszőségének, vílágító erejének, pompás fényének és a nehéz előállítás miatti nagy értékének köszönhette elterjedését. Nagymestere e technikának a genfi Jean P e t í t o t (Í607—Í69Í.), aki I. Károly angol király szolgálatában számos arcképet és V a n D y c k képeiről jeles másolatokat festett. Később a napkirály udvarába került Párísba, ahol X I V . Lajost és udvarának tagjait több ízben megörökítette. Nemcsak a zománc-miniatűr, hanem az olaj-miníatür ís régi múlttal dicsekedhetik. A művészet ez ágának az ifjabb Holbein az atyja. A festők igyekeznek, a technikának megfelelően, az ábrázolt egyént lehetőleg egyszerű vonalakban megörökíteni. A z olajfestésű miniatűrt a bemutatott sorozatban egy ismeretlen XVII. századi mestertől származó női arckép képviseli. (230. kép.)

—

—

—

— — - — — — —

—

185

A zománcfestés élénk és fényes színhatását pergamenten, selymen vagy kartonon A Gerhardtnem lehetett elérni. Más alapanyagot kerestek tehát a festők és az elefántcsontot talál- f e , f . ták a legalkalmasabbnak e célra. Az elefántcsont a míníatürfestésnek új irányt adott. Ezen az alapon ugyanis a tónusok lágyak, az átmenetek finomak, a színek élénk hatásúak és így a miniatűr jellegének teljesen megfelelők. A hagyomány szerint Bemard Lens (Í682—Í740.) angol festő használta először az elefántcsontot a míníatűrfestéshez. Említettük már, hogy az arcképfestés fejlődése hatással van a miniatűrre. Ezt legjobban észlelhetjük Angliában, ahol az arcképfestés a XVIII. században példátlan tökélyre emelkedett és ez hatott a míníatürfestészetre is. E korban azonban nemcsak a szigetországban, hanem Franciaországban, Németországban és Bécsben ís elsőrendű alkotások születnek. Angliában Richard C o s w a y (Í742—Í82Í.) ; Franciaországban a svéd eredetű Peter Adolf H a l l (Í739—Í793.), később A u g u s t i n (Í759—Í832.) ; Jean Baptiste I s a b e y (Í767—Í855.) ; Jean G u é r í n ; Bécsben Heinrich Friedrich F ü g e r (Í75Í—Í8Í8.), legjelesebb tanítványa Moritz Michael D a f f í n g e r (Í790—Í848.), továbbá Robert Adolf és Albert T h e e r és W a l d m ü l l e r (Í793—Í865.) a legkiválóbb mesterek. A franciák közül Halitól mutatunk be (233. kép) Gerhard gyűjteményéből egy kedves kis köralakú miniatűrt, mely zsánerszerü ábrázolásával eltér a miniatűr szokott témájától és e nagy mesternek jellegzetes alkotása. Hallt a míníatürfestők királyának nevezik. Mint orvosnövendék került Parisba, ahol néhány jeles festőművésszel összebarátkozva, csakhamar a francia míníatürfestés újjáébresztője és egyik legnagyobb mestere lesz. Az eddig szokásos pontozásos modor helyett az akvarellfestés technikáját alkalmazza. Tudásának erejét az arcra pazarolja, megmegörökítve rajt az ábrázolt egyén jellemvonásait. A hús mesteri színezése mellett a plasztikus ábrázolásra való törekvés jellemző vonása. Hajlama inkább a férfíarcképek festésére sarkalja; az erőteljes arcvonások inkább megfelelnek egyéniségének, de amellett a női bájaknak ís hívatott mestere. A míníatürarcképek és a porcellán szoborcsoportok a XVIII. század finomságokra hajló, előkelő társadalmának leghűbb képei. A XVIII. század második felében, XVI. Lajos halála után, a miniatűr többé nem az uralkodóknak, hanem a polgári társadalomnak a művészete. Isabey e kornak méltán legnépszerűbb festője. Pályája kezdetén, mint annyi más festő, ő ís nyomorog ; ez időben a míníatürfestő Dumont veszi pártfogásába. De szerencsecsillaga csakhamar Versaíllesba vezeti, hol Marie Antoínettet és az udvar hölgyeit festi. A forradalom elől vidékre menekül, de később visszatér Párísba, hol a figyelem nagyhamar reáírányul. Jeles tehetségeit Napok o n azzal jutalmazza, hogy udvarában alkalmazza. A bécsi kongresszus idejében Bécsben többször is tartózkodik és a társaság szépeit itt ís megörökíti. Pályafutása a szakadatlan dicsőségek láncolata. Különösen a női arcképeket festi kiváló előszeretettel és szinte felülmúlhatatlan könnyedséggel ; amit bemutatott színes képünk is igazol. A báj festője ő. Jellemző képein a gázfátyol alkalmazása, e hófehér könnyed keretből a színes arc, a tüzes szemek szokatlan élénkséggel tekintenek reánk. A féltónusok mestere főleg a rózsaés íbolyaszínt alkalmazta előszeretettel. Áttetsző festési modora számos követőre talált, akik azonban inkább csak a külsőségekben tudják követni, de sohasem emelkednek arra a magaslatra, amelyre mesterük feljutott. Képeit nemcsak elefántcsontra, hanem papírosra, sőt meisseni porcellánra ís festette. A bécsieket képeink közt Adolf T h e e r-nek Lola Montezt, Landsfeld grófnő bájos és egyben jellegzetes arcát ábrázoló miniatűrje képviseli. Bécs, Párís és London után legkiválóbb részese a XVIII. század művészetének. Különböző hatások színhelye e város : az olasz és a francia művészet egyaránt érezteti itt hatását. A nép vidám kedélye és a szép iránti érzéke reányomta bélyegét a művészet minden egyes ágára. A külföldi művészeken kivül hazai művészek ís dolgoznak. A miniatűr legelső mestere a már korábban említett Meytens. A legnagyobb e téren Füger, aki a klasszikus irány legkiválóbb képviselője. Mindenkor komoly és öntudatos arcokat örökít meg, még olyankor ís, ha fiatalos báj kerül ecsete alá. A nagy mesternek méltó tanítványa volt Daffínger, akit viszont a

186

—

—

A Gerhardt- három Theer-testvér, köztük Adolf is, vallott mesterének. N a g y rajztudás, ragyogó fel ®. színek jellemzik művészetüket, amely azonban már a hanyatlás bélyegét ís magán viseli. gy jtemeny. £ ismertetésben lehetetlen a míníatür-festés fejlődését nyomon követni. A z egyébként sem volt feladatom, hanem ahelyett igyekeztem a bemutatott képek korának és művészeinek vázlatos jellemzésével azokat magyarázni és az olvasó érdeklődési körébe vonni. Angliában a nemzeti jólét, Franciaországban a nő tisztelete, a Lajosok művészetszeretete, Bécsben a nép életkedve kedvező talajul kínálkoztak a míniatürfestészet felvírágozásához. A z idők változása, a stílus fejlődése, illetőleg átalakulása, e művészeti ágban is éreztette hatását, űgy a festők művészetében, mint az ábrázolt egyénekben. Bár kisméretűek e képek, de tartalom és jelentőség tekintetében nagyok ez alkotások és így a múltnak nagyértékű emlékei. A k i megérti e műveket, az a mult emlékeit olvasgatja és egyben művészi gyönyöröket szerez önmagának.

ÜL A PORCELLÁN. A XVIII. század nem a nagy felfedezések kora, mondja Doenges a meisseni porcéilánról írott jeles könyvében, hanem a szépség és a pompa tündöklésének százada. Ezt még ma ís érezzük olyankor, amikor régi kastélyok termeit járjuk, olyanokét, amelyekben a barokk és rokoko stilus összhangzó és gazdag formái uralkodnak. Ebbe a korba és ebbe a környezetbe illik bele a porcellán, olyannyira, hogy nélküle a XVIII. század művészetét el sem tudnók képzelni. E korbeli porcellántárgyakat gyűjt nagy lelkességgel és tudással Gerhardt Gusztáv. Gyűjteményében a XVIII. századi meisseni porcellán minden változata képviselve van, kezdve Böttger kőcseréptárgyaín és a Böttger-porcellánon. De gyűjteményének leggazdagabb része a szobrászati csoport, főleg Kaendler kora, amely egyben a meisseni porcellán virágkora. A barokk és rokoko a XVIII. században az előkelők stílusa volt, épp úgy a porcellánművészet ís a fejedelmek, az előkelők művészete. A porcellán műtárgyaknak a XVII. században nagy értékük volt és pedig azért, mert csakis a kínaíak és japánok tudták előállitaní és a hosszadalmas és nehéz szállítás az értéküket fokozta. Sokan törekedtek tehát arra, hogy nálunk Európában ís készíthessék. De ez csak Böttgernek sikerült, aki hosszas kísérletezés után, Erős Ágost, szász választófejedelem és lengyel király, szolgálatában í709-ben készített először porcellánt. A XVIII. századot megelőző századok hatalmas eredményekben gazdagok. Columbus felfedezte Amerikát, új gazdasági forrásokat nyitva fel ezáltal Európa számára ; felfedezték az Indiába vezető tengeri utat; a renesszánsz stílus Olaszországból kiindulva elterjed egész Európában ; a reformáció nyomában a tudományos kutatás ís más nyomokon indul. A közlekedés fokozódik, miáltal az ipar és kereskedelem ís hatalmas fejlődésnek indul. A z egyén, kiváló tulajdonságai révén, e környezetben egyre jobban érvényesülhet. A gazdagság ís fokozódik, és e kedvező gazdasági helyzet előnyös a művészet fejlődésére. E gazdag kornak egyúttal gazdag a művészete ís, nemcsak számban, de külső megjelenésben ís. Ez jellemző vonása a barokk- és rokokó-stílusnak. X I V . Lajost és udvarát mímelik Európa kisebb és nagyobb fejedelmei. Es a nagy fényűzés hatalmas összegeket emészt. Ez utánzók közt nem utolsó hely illeti meg Erős Agostot. A z ő udvartartása ís nagy összegeket nyel el; nem csoda tehát, ha oly hathatósan — fegyveres erővel — marasztalja az akkor már híressé vált Böttgert, akinek aranycsínáló híre Berlintől Drezdáig eljutott. A nemnemes fémeket ugyan nem tudta arannyá változtatni, de ahelyett feltalálta az aranyat érő porcellán készítését. A Gerhardt gyűjteményben Böttger korából úgy vörösesbarna kőcseréptárgyakkal, valamint fehér Böttger-porcellánnal ís találkozunk. Legrégibb az a kecses alakú, nyolcszögű kávéskanna (233. kép), mely Cosel grófnő monogrammjával van ékesítve. Ez Í7Í2 táján készülhetett. Böttger í707-ben állította elő legelőször a vörös kőcserepet, a kínai kőcseréptárgyak mintájára, amely „bucaro" néven Kelet-Ázsiából került Európába.

Í87 Böttger e kőcseréptárgyakat vagy a drezdai fejedelmi gyűjteményben levő kínai edények A.Gerhardtformájára alakította, vagy pedig azokon ötvösművek, főleg ezüsttárgyak alakjait utánozta. A szóban levő fedeles kanna ez utóbbi csoportba tartozik. A fejedelem parancsára az í708-ban alapított fajanszgyárhoz szerződtették Irmínger János Jakab ötvöst, akinek az volt a feladata, hogy a tárgyak alakját megtervezze. Ez edényeken az ázsiai forma érdekesen olvad össze az európai barokk-stílus elemeivel. Ilyen példát Gerhardt gyűjteményében ís láthatunk; két nagyobb díszedény ez, melyeken az alapforma ázsiai, a dísz pedig európai hatás alatt keletkezett. A kemencében kiégetett tárgyak máza gyakran nem felelt meg a várakozásnak, azért e tárgyak felületét az üvegtárgyak módjára köszörülték és felületükbe díszítéseket, címereket véstek. Tudjuk, hogy Meissenben három, Drezdában hat és Csehországban tíz üvegköszörülő dolgozott a gyárnak. E köszörült dísz helyett az edény felületét néha vékony barnás, vagy vastag fekete mázzal vonták be. E felületet azután aranynyal és ezüsttel díszítették vagy esetleg lakkfestékkel színezték. Ezenkívül í709-től kezdve fehér, illetőleg sárgásfehér porcellán ís készül, eleinte Drezdában, majd később Meissenben, az Albrechtsburgban berendezett porcellángyárban. Gerhardt gyűjteményének egyik legkiválóbb darabja az a gyermekfej, melyet 246. képünk ábrázol. Teljesen hasonló darab van a drezdai királyi gyűjteményben, azzal a különbséggel, hogy azon a hajfürtök zománcfestéssel vannak színezve. Az említett gyermekfejet Zimmermann képben ís bemutatja „Die Erfindung und Frühzeit des Meissner Porzellans" című legújabb munkájában. Sárgásfehér színe jellemző a Böttger-porcellánra. A felületén látható apró fekete pettyek a tökéletlen égetésről tanúskodnak. Hogy ez az anyag mai szemmel nézve nem teljesen kifogástalan, az könnyen érthető. Az első időben sokat kísérleteztek, szinte azt mondhatnók, hogy ez az idő Böttger haláláig (Í7Í9) tart. De művészi szempontból a vegyileg nem egészen tökéletes anyag nem árt e tárgyaknak. E gyermekfej keletkezési idejét í7í5-re tehetjük. Ehhez hasonló, viaszból mintázott fejecske van Berlinben, Gumprecht tulajdonában, de hogy ez volt-e esetleg az eredeti minta, azt mindezideíg nem sikerült megállapítani. Böttger fehér porcellánból készült edényeit a vöröskőcserépedények formájára alakította, A kínai és japán művészet hatása a portugál kereskedelmi összeköttetés által indul meg a XVI. és XVII. században és az, az egyre nagyobb számban keletkező fajanszgyárak révén, még jobban fokozódik. N e m csoda tehát, ha Böttger ís első agyagíparí termékein a kínaí edények formáit alkalmazta. Későbbb azonban ettől egyre jobban eltér és tárgyain a barokk formák mind jobban érvényesülnek. Hogy e tárgyak alakjai gyakran fémformákra emlékeztetnek, azt, mint már fentebb említettem, a gyárban alkalmazott Irmínger udvari ötvösnek kell tulajdonítanunk. Számos edény, váza, korsó, kanna, gyertyatartó, csésze és szelence tervét készítette el, sőt domborműveket, szobrocskákat, mellszobrokat és feszületeket ís mintázott. A porcellánedények felületét e korban arany- és ezüstdíszítéssel, sőt színekkel ís ékesítették. De a színezés vajmi ritkán sikerül. Legföljebb néhány zománcszínt tudtak alkalmazni. A meisseni porcellángyár Erős Ágostnak köszöni lételét, de a gyár fejlődését, a porcellángyártás és a díszítés fejlődését sem Böttger, sem a bőkezű alapító nem érte meg. Szenvedelmesen gyűjtötte az ázsiai porcellánt, nem csoda tehát, ha annyit áldozott arra a célra, hogy Európában ís készülhessen porcellán. í7í7-ben megvette Flemmíng gróf palotáját, a későbbi „Japán palotát", oly célból, hogy benne hatalmas porcellángyüjteményét elhelyezhesse. Ezzel megvetette alapját a világhírű drezdai királyi porcellángyüjteménynek. Egy kortársa, J. G. Keíssler, í730-ban azt írja, hogy e palotában elhelyezett külés belföldi porcellántárgyak értéke egy millió tallér. Böttger érdeme elvitázhatatlan, mert neki sikerült az agyagípar legnehezebb feladatát, a porcellán készítését és nagyban való előállítását, feltalálni és alkotásain úgy anyagszerűség mint művészi szempontból megfelelő formákat öntudatosan és nagy művészi készséggel alkalmazott. Hogy a porcellán előállítása mily ügyességet és gyakorlatot kíván,

188 A Gerhardt- azt csak az tudja értékelni, aki valaha látta a porcellán készítését. A porcellán technikai fel ®, szempontból a legkényesebb anyagok egyike. Nyers állapotában könnyen formálható anyaga — az agyag — kiégetve merev és törékeny lesz. Tudvalevő dolog, hogy a porcellántárgyak a kíégetés közben erősen összehúzódnak. Ezt már a formázáskor, a mintázáskor tekintetbe kell venni. A z alakító művésznek azonkívül az anyag egyéb sajátságait ís jól kell ismernie. Legfontosabb része a porcellánkészítésnek a tüzelés. Ennek fokozatosan kell történnie, mert különben az összehúzódás nem lesz egyenletes és így könnyen repedések, szakadások, eltorzulások keletkeznek. Ennyi nehézséget eleinte nehezen tudtak legyőzni, de Böttger zsenialitása átsegítette e merész férfiút az eléje tornyosuló akadályokon. Csakis a festés kérdését nem oldotta meg véglegesen. U g y a n a máz alatti kobaltkék festéssel is kísérletezett, de kísérletei nem vezettek kellő eredményre. A porcellán anyagát, de még inkább a festést, Johann Gregor H e r o l d tökéletesítette, aki egy évvel Böttger halála után állt a gyár szolgálatába. Herold a bécsi gyárból került Meíssenbe, ahol mindjárt kezdetben alkalmazta a mázalattí kék festést, továbbá a máz felett, a bíbor- és cínober-vörös, a zöld, sárga és ibolya színeket ís elő tudta állítani. N a g y híve a kínai formáknak és díszítési módnak, ami alkotásain jellemző sajátság gyanánt jelenik meg. í723-ban veszi kezébe a gyár vezetését. Alatta a gyár egyre emelkedik és éppen e fellendülés következménye, hogy az uralkodó stílus formáit ís felhasználják a gyár alkotásain és pedig főleg azóta, mióta néhány szobrászművészt alkalmaztak a gyárban. Herold az egyszerű formákat kedveli. (Lásd a 242—244. képet.) A z itt felemlített tárgyak az ő korának legelején keletkeztek. A z ezüstfedelű bordás kupa, feliratának tanúsága szerint, Georg Ernst Keil részére készült í724-ben. Ü g y ennek, valamint a mellette ábrázolt kupának aranyozott kartusba foglalt festett dísze jellemző Herold festési modorára. A harmadik sörös kupa abból az alkalomból készült, hogy Péter orosz cár meglátogatta a drezdai szabadkőművespáholyt Í720 táján. Rajta Erős Ágost és Péter cár miniatűr alakja körül jelvények, barokk inda- és virágdísz csoportosul. E három kupán kívül még több művészi értékű kupa található a gyűjteményben. Herold hatása természetszerűleg inkább a festészet terén érvényesült. Mint már említettem, az egyszerű formákat kedvelte, mert így alkalmas felületet szolgáltattak a festéshez. A z ő idejében inkább festett edények készültek mint szobrászati alkotások, azért nevezik ezt a kort (Í720—35) f e s t é s z e t i k o r n a k . Alatta Kirchner volt a gyár legtehetségesebb szobrásza. A bemutatott tárgyak ís mutatják azt, hogy a festett dísz elsőrangú az ő idejében. Erős festő érzékkel és nagy tudással megáldott művész volt, telve a porcellán-művészet iránti igaz szeretettel. A keletázsiaí díszítésí motívumokat (chinoiserie) a királyi gyűjteményben levő tárgyakról használta fel, de legtöbbször nem másolta le egyszerűen azokat, hanem önálló szellemben és a kor ízlésének megfelelően alkalmazta. í g y e díszítésekben, melyek gazdag kartusszerü, aranyozott keretbe vannak foglalva a keleti elem érdekesen vegyül az európai barokk elemekkel. Előfordul az az eset ís, hogy e dísz csakis arannyal van festve. A keretbe foglalt képek néha Watteau-jeleneteket ábrázolnak. (224. kép.) De a király kívánságára gyakran másolták az egyes kínai vagy japán eredetű tárgyakat ís és pedig oly ügyességgel, hogy az eredetitől alig lehetett azokat megkülönböztetni. H o g y alatta mily mértékben emelkedett a gyár, azt néhány statisztikai adattal illusztrálhatom : í725-ben vezetése alatt ÍO festő és 5 inas dolgozott a gyárban, í73í-ben pedig 25 segéd és íí inas. A fischbachí lelkész fia, a művelt és nagytehetségű K a e n d 1 e r, í73í-ben került a meisseni gyárba. T h o m a e udvari szobrásznak volt tanítványa és az ő ajánlatára alkalmazták a „Grüne Gewölbe" berendezési munkálatainál. Itt ismerte meg a király a fiatal szobrász jeles tehetségét. 1733-ban már míntázómesterré léptették elő, í740-ben pedig a plasztikai osztály vezetője lett. O honosítja meg a barokk-stílust a porcellánművészetben. Ez főleg a világhírű Sulkowskí-készleten és a Brühl gróf hattyus készletén nyilatkozik

189 Gerhardt Gusztáv gyűjteménye.

195. H O L Y A G O S S E R L E G . A R A N Y O Z O T T E Z Ü S T B Ő L . A XVI. S Z Á Z A D MODORÁBAN, NÜRNBERGI HITELESÍTŐ-BÉLYEGGEL. COUPE EN ARGENT DORÉ. T R A V A ' L DE NUREMBERG XVIe SIÈCLE.

Magyar Iparművészet.

1951 à . F E D E L E S S E R L E G . ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. N Ü R N B E R G , XVII. S Z Á Z A D MODORÁBAN. COUPE EN ARGENT DORÉ. TRAVAIL DE NUREMBERG XVII 1 - S I È C L E .

196. G E R E Z D E S S E R L E G . ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A XVII. S Z Á Z A D MODORÁBAN. COUPE EN ARGENT DORÉ. XVIIe SIÈCLE.

197. (98. F E D E L E S KUPA ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A DANZIGI B É L Y E G G E L , POT EN ARGENT DORÉ. T R A V A I L DE D A N T Z I G .

197. E Z U S T T A L L E R O K K A L K I R A K O T T F E D E L E S KUPA A XVII. SZÁZADBÓL. RÉSZENKÉNT ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. P O T EN A R G E N T DORÉ. XVII" S I È C L E .

Í 99. 199. F E D E L E S K U P A , ARANYOZOTT EZÜST, A NÜRNBERGI HITELESÍTŐBÉLYEGGEL. FOT EN ARGENT DORÉ. TRAVAIL DE NUREMBERG.

200. 200. F E D E L E S C S Á S Z Á R - K U P A , RÉSZBEN ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. AUGSBURGI MUNKA A XVII. S Z Á Z A D B Ó L . POT EN ARGENT DORÉ, T R A V A I L D ' A U G S B O U R G XVII 1 ' S I È C L E .

20 Í . 201. F E D E L E S KUPA. ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A XVII. S Z Á Z A D B Ó L . F O T EN A R G E N T DORÉ. XVII» S I È C L E .


202. 202. HÓLYAGOKKAL D Í S Z Í T E T T FEDELES KUPA, ARANYOZOTT EZÜSTBŐL, A NÜRNBERGI HITELESÍTŐBÉLYEGGEL. POT EN ARGENT DORÉ. TRAVAIL DE NUREMBERG.

2 0 4 . BÍBOR Ü V E G B Ő L K É S Z Ü L T K A N N A ARANYOZOTT FOGLALATBAN. A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . THÉIÈRE EN VERRE MONTÉ EN A R G E N T D O R É . XVIII" S I È C L E .

203. 203. F E D E L E S KUPA, A R A N Y O Z O T T E Z Ü S T B Ő L , A XVII. S Z Á Z A D MODORÁBAN. FOT EN ARGENT DORÉ. S T Y L E DU XVII" S I È C L E .

205. F E D E L E S K U P A , RÉSZBEN ARANYOZOTT EZÜSTBŐL, B E V É S E T T C Í M E R R E L S A 12 A P O S T O L M E L L K É P É V E L . A XVII. S Z Á Z A D B Ó L . P O T E N A R G E N T E O R É . XVII" S I È C L E .

2

192 Gerhardt Gusztáv gyűjteménye

206.

207.

206. F E D E L E S SERLEG, EZÜSTBŐL. A MEISSENI BÉLYEGGEL. COUPE EN ARGENT. T R A V A I L DE MEISSEN.

208.

207. K E H E L Y S Z E R P E N T I N B Ő L , 208. KÓKUSZDIÓ-SERLEG. SODRONYZOMÁNCCAL DÍSZÍTVE. ARANYOZOTT LŐCSEI MUNKA EZÜSTFOGLALATBAN. A XVII. S Z Á Z A D B Ó L . MAGYAR MUNKA A XVI. SZÁZADBÓL. CALICE E N M A R B R E S E R P E N T I N E C O U P E E N N O I X D E COCOI DÉCORÉ D'ÉMAUX FILIGRANÉS. T R A V A I L H O N G R O I S DU T R A V A I L DE L Ő C S E . X V I I E S I È C L E . XVIE SIÈCLE.

I

209. 209. B U R N O T - S Z E L E N C E ACHATBOL, ARANY DOMBORMŰVEKKEL BERAKVA. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D E L E J É R Ő L . TABATIÈRE EN AGATE, I N C R U S T É E D E R E L I E F S F.N O R . T R A V A I L F R A N Ç A I S . XVIII E S I È C L E .

210. 210. SZELENCE KRISTÁLYBÓL, ARANY DOMBORMŰVEKKEL DÍSZÍTVE. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . BONBONNIÈRE EN CRISTAL DE ROCHE DÉCORÉE DE R E L I E F S EN OR. T R A V A I L F R A N Ç A I S . XVIII E S I È C L E .

193 Gerhardt Gusztáv gyűjteménye

2(1.

213.

2(2.

211. FEDELES KUPA. ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. NÜRNBERGI HITELESÍTŐBÉLYEGGEL. POT EN ARGENT DORÉ. T R A V A I L DE NUREMBERG.

2(4. 2(4. BURNÓT-SZELENCE. ARANYOZOTT, GYÖNGYHÁZBÓL F A R A G O T T DOMBORMŰVEKKEL KIRAKVA. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . T A B A T I È R E E N OR D É C O R É E DE RELIEFS EN NACRE. T R A V A I L F R A N Ç A I S XVIIIE S I È C L E .

2(2. FEDELES SERLEG. ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A XVII. SZÁZAD MODORÁBAN. COUPE EN ARGENT DORÉ. S T Y L E D U XVII» S I È C L E .

2(3. FEDELES KUPA, ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A XVII. S Z Á Z A D MODORÁBAN. POT EN ARGENT DORÉ. S T Y L E DU X V I I E S I È C L E .

215. 215. BURNÓT-SZELENCE ARANYBÓL, F E S T E T T ZOMÁNCKÉPEKKEL DÍSZÍTVE. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . T A B A T I È R E E N OR DÉCORÉE D'ÉMAUX PEINTS. T R A V A I L F R A N Ç A I S XVIIIE S I È C L E .


216. TÁL, ARANYOZOTT EZÜSTBŐL. A XVII. S Z Á Z A D MODORÁBAN.

217.

217. SZELENCE, VERJASZPISZBOL. XVIII. S Z Á Z A D . B O I T E E N J A S P E . XVIII« S I È C L E .

P L A T EN A R G E N T DORÉ. S T Y L E DU XVII" S I È C L E .

219. 218. S Z E L E N C E A R A N Y B Ó L . F E D E L É N SMARAGDBÓL EN R E L I E F V É S E T T NŐI P O R T R A I T . FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . BONBONNIÈRE EN OR. T R A V A I L F R A N Ç A I S XVIII" S I È C L E .

219. S Z E L E N C E ACHATBOL, ARANYKERETBE FOGLALVA. FEDELÉN FÉLÉKKÖVEKBŐL F A R A G O T T GYÜMÖLCS- ÉS VIRÁGCSOPORTOK. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . BONBONNIÈRE EN AGATE. T R A V A I L F R A N Ç A I S . XVIII"- S I È C L E .


220. 220. BACCHUS É S

ARIADNE.

221. 221. ENDIMION ÉS

ZOMÁNCOS T Á N Y É R K Á K . BAYR MELCHIOR AUGSBURGI ÖTVÖS MUNKÁI A S S I E T T E S DÉCORÉES D'ÉMAUX P E I N T S . T R A V A I L D'AUGSBOURG.

2 2 2 - 2 2 4 . KÁVÉSKANNÁK'. K É T SZÉLSŐ MEISSENI PORCELLÁN 1 7 2 0 - 3 5 . K Ö Z É P S Ő BŐT T G E R - K Ő C S E R É P 1712.

SZELÉN.

1630.

CAFETIÈRES. PORCELAINE DE MEISSEN.


226.

225. 225. LOLA M O N T E Z (LANDSFELD GRÓFNŐ) MINIATŰR ARCKÉPE. F E S T E T T E T H E E R A D O L F 1845. P O R T R A I T EN MINIATURE DE LOLA M O N T E Z P A R ADOLPHE T H E E R .

2 2 6 . NŐI A R C K É P . H. P . BONE ANGOL ZOMÁNCKÉPFESTŐ MŰVE I836-BÓL. P O R T R A I T EN EMAIL PEINT. TRAVAIL ANGLAIS D E 1836.

227. 227. H E N R I E T T E ANGOL K I R Á L Y N É ARCKÉPE. F E S T E T T E HOLLÁR VENCEL DE P R A C H N A (607—77.

228. 228. B U R N Ó T - S Z E L E N C E S O K S Z Í N Ű ARANYBÓL, ZOMÁNCFESTÉSÜ KÉPEKKEL DÍSZÍTVE. FRANCIA MUNKA A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L .

229. 229. V A R R Ó E S Z K Ö Z T A R T Ó DOBOZ. F R A N C I A M U N K A A XVIII. S Z Á Z A D B Ó L . NÉCESSAIRE DE COUTURE T R A V A I L F R A N Ç A I S . XVIII"' S I È C L E .

230. 2 3 0 . NŐI M I N I A T Ű R A K C K É P . OLAJFESTMÉNY A XVII. SZÁZADBÓL. P O R T R A I T EN MINIATURE. P E I N T U R E À L ' H U I L E . XVII* S I È C L E .


232. 232. T Á N Y É R K A , ZOMÁNCFESTÉSSEL 1 650 T Á J Á R Ó L . AUGSBURG.

23J. FALUSI LEÁNY, 1750 T Á J Á R Ó L . MEISSENI P O R C E L L Á N .

234. A R A N Y S Z E L E N C E , MEYTENS MINIATŰRJÉVEL. BONBONNIÈRE.


231.

BUSTE DE PAYSANNE. PORCELAINE DE MEISSEN.

233. 233. MINIATUR. F E S T E T T E : HALL P É T E R ADOLF. 1739—1793. MINIATURE PAR ADOLPHE P. HALL.

235. A R A N Y S Z E L E N C E . BOUCHER-MODORÚ K É P P E L . BONBONNIÈRE EN OR.

3

236. DOMBORMŰVES KORSÓ. SIEGBURGI K Ő C S E R É P (662. CRUCHE E N G R È S DE SIEGBOURG.

238. K U P A AZ E V A N G É L I S T Á K A L A K J Á V A L . KREUSSENI KŐCSERÉP 1641. BOCAL EN GRÈS DE K R E U S S E N .


239.

240.

2 3 9 - 2 4 1 . MEISSENI PORCELLÁN SZELENCÉK. K Ö Z É P S Ő H E R O L D M Ű V E . 1735.

242. 242—244. S O R O S K U P A K . M E I S S E N I EZÜSTFEDŐVEL. HEROLD KORSZAK 1 7 2 0 - 3 5 .

241. BONBONNIÈRES EN

PORCELAINE DE MEISSEN.

243. PORCELLAN,

BOCAUX EN

PORCELAINE DE MEISSEN.

3:


245.

246.

2 4 5 . K A N N A , MAJOMCSALÁD $ 740 MEISSENI PORCELLÁN. P O T . PORCELAINE DE MEISSEN.

246. GYERMEKFEJ. BÖTTGER-PORCELLÁN. (7Í5. BUSTE D ' E N F A N T . PORCELAINE DE B Ö T T G E R .

TÁJÁRÓL.

247. 248.

247. KAKAS.

M E I S S E N I P O R C E L L Á N 1730 T Á J Á R Ó L . COQ E T P O U L E . P O R C E L A I N E S D E M E I S S E N .

248. T Y Ú K .

249. 249. JUNO P Á V Á V A L . K A E N D L E R M Ü V E 1750

250. 250. HALASZO NIMFÁK. ASZTALDÍSZ, KAENDLER

KÖRÜL.

KORA.

OO s » •£ » 2. v 3« 5a.1 *i <

MEISSENI PORCELLÁN. JUNON E T NYMPHES. PORCELAINES DE

MEISSEN.

5 »

o,

tO P


2 5 1 - 2 5 2 . A BOLOND ES DEUX F I G U R E S DE LA COMMEDIA I T A L I E N N E .

253.

252.

25Í.

253. SULKOWSKI HERCEG. I 740. T Á J Á R Ó L . L E DUC T E SULKOWSKI.

HARLEKIN.

254.

255.

254—255. KRINOLINOS C S O P O R T O K . 1740. T Á J Á R Ó L . MEISSENI P O R C E L L Á N .

DEUX

PORCELAINES DE

MEISSEN.

GROUPES D'AMANTS.


256.

257.

256. FRÖHLICH J Ó Z S E F U D V A R I B O L O N D . »737. B O U F F O N D E LA C O U R .

258. 257—258. A L A K O K A Z O L A S Z S Z Í N J Á T É K B Ó L . K A E N D L E R K O R A 1 735— J 7 5 6 . D E U X F I G U R E S D E LA COMMEDIA I T A L I E N N E .

259. 259—260. S Z E R E L M E S E K .

1740 T Á J Á R Ó L . MEISSENI PORCELLÁN. — PORCELAINES DE

260. DEUX GROUPES MEISSEN.

D'AMANTS.


261.

262.

263.

2 6 1 - 2 6 3 . MEISSENI P O R C E L L Á N , ALAKOK AZ OLASZ KAENDLER KORA 1 7 3 5 - 1 7 5 6 .

SZÍNJÁTÉKBÓL.

265.

264—265. A L A K O K V I R Á G K O S Á R R A L .

1740.

TÁJÁRÓL.

T R O I S F I G U R E S D E LA COMMEDIA I T A L I E N N E E T D E U X F I G U R E S DE MARCHANDS DE FLEURS. PORCELAINES DE MEISSEN.


266. MEISSENI P O R C E L L Á N . ALAKOK A Z OLASZ SZÍNJÁTÉKBÓL. K A E N D L E R KORA (735—1756.

2 6 7 . B R Ü H L G R Ó F N É »750 T Á J Á R Ó L , I i i . Á G O S T (»733—1763) S Z A B A D K Ő M Í V E S JELVÉNYEKKEL.


266.

267.

TROIS FIGURES D E L A COMMEDIA I T A L I E N N E . PORCELAINES DE MEISSEN.

PORCELAINES DE MEISSEN. AUGUSTE III AVEC LES INSIGNES DE L A F R A N C - M A Ç O N N E R I E .

4


268. 268. B R Ü H L G R Ó F N É 1740 T Á J Á R Ó L .

LA

COMTESSE DE BRÜHL.

269.

270.

269—270. L Ó F É K E Z Ő K . 1740 T Á J Á R Ó L .

DOMPTEURS DE CHEVAUX. MEISSENI PORCELLÁN. -

PORCELAINES DE

MEISSEN.


271.

272.

271. S Z E R E L M E S E K . 1730 T Á J Á R Ó L .

272. A KÍVÁNCSI H A R L E K I N . 1740 T Á J Á R Ó L .

DEUX GROUPES D'AMANTS.

273. 273. A S Z A B Ó . 1790 T Á J Á R Ó L . L E T A I L L E U R E T SA F E M M E . MEISSENI P O R C E L L Á N . — P O R C E L A I N E S DE

274. 274. A SZABÓNÉ.

1740 T Á J Á R Ó L .

MEISSEN.

4'


275.

275. ELJEGYZÉSI C S O P O R T . BÉCSI P O R C E L L Á N . GRASSI M Ű V E . M Á R I A T E R É Z I A ÉS LEÁNYA KRISZTINA, ALBERT KÁZMÉR SZÁSZ HERCEGGEL. Í776.

FIANÇAILLES. P O R C E L A I N E DE VIENNE.

— .

—

209

meg, valamint nagyszámú plasztikai alkotásain, amelyek a Gerhardt-gyűjteményben is A Gerhardtszép számban és elsőrendű példákkal vannak képviselve. A ííatal művész mindjárt belépése után változatos és művészi edényfül, láb, fedőgomb, botfogantyú, tubákos-szelence és edényformákat alkotott. Szobrászművészetének legkedveltebb alakjai : kortársai, bibliai, mitologíai és allegorikus jelenetek. Elég ha végignézzük képeinken bemutatott kisplasztikái alkotásait ahhoz, hogy fogalmat alkossunk magunknak gazdag fantáziájáról és jellemző erejéről. Műveiben a kor alakjai elevenednek meg előttünk. Egyre tökéletesebb és tökéletesebb alkotásokat hozott létre. Alkotó ereje munkaközben nem hogy csökkent volna, hanem inkább növekedett és fokozatosan nehezebb feladatokat tűzött maga elé és igy nem csoda, ha néha a szertelenségíg fokozta azokat, így pl. III. Ágost lovasszobrát életnagyságban akarta elkészíteni. A z azonban kétségtelen, hogy csodálatos alkotó tehetséggel volt megáldva; mesteri biztossággal formálta élénk mozdulatu alakjait e nemes anyagba, melyeken a szín még fokozza a művészi hatást. Í740 táján a barokk formák helyébe a rokokó lép. A kor társadalmának alakjait mutatja be e kis szobrokban, szokásaikkal, erkölcseikkel : a rózsásarcu grófnőt, krínolínos szoknyában, a büszke gavallért, egyenes spádéjával, a csókolózó pásztornőt, akinek köntösében az előkelő úrnő rejlik. A z a báj, mely ez alakokból kisugárzik, nemcsak a jellemző erő következménye, hanem a stílus és anyag összhangjának kifolyása. U g y a plasztikai ábrázolás, valamint a színezés rajtuk mesteri, kifogástalan, szinte utolérhetetlen tökéletességű. Kaendler előszeretettel mintázott olyan csoportokat, melyek a legelőkelőbbek alakjait ábrázolták. A díszes ruházatok próbára tették nemcsak a szobrász, hanem a festő tehetségét ís. A humoros ábrázolások sem ritkák (272. kép), a szerelmi jelenetek meg éppen nagy számban készültek (254., 255., 259., 260. és 27Í. kép). Kaendler munkái közt művészi érték tekintetében első hely illeti meg az állatalakokat (247., 248. kép). A z élénk tűzü színezés oly mértékben van alkalmazva szobrain, hogy nem födi el teljesen az alatta levő, csillogó fényű, mázas porcellánanyagot. Természetes, hogy Kaendler művészetének hatása érvényesül a vezetése alatt dolgozó szobrászok alkotásain ís. Éppen azért gyakran nehéz valamely műről eldönteni, vájjon az a mester, vagy valamely munkatársa kezéből került-e kí. Igen jellemzőek e korra az olasz színjáték — commedía dell' arte — népszerű és kedvelt alakjai. (257., 258., 26Í—263. kép). Ezeknek legnagyobb része Kaendler alkotása. Alig volt Németországban ezídőben porcellángyár, amely ez alakok egyíkét-másíkát ne készítette volna. Összefüggő alakok ezek, egy színjáték különböző alakjai, a darab különböző jeleneteinek megfelelő ruházatban és mozdulatban. Művelődés- és művészettörténeti szempontból rendkívül érdekes alkotások. Ez alakokat, bár a kor kícsínyje és nagyja elégszer láthatta azokat, úgy mint mí mai napság a színészeket különböző szerepeikben: a művészek mégsem természet után mintázták, hanem mintául metszeteket használtak. Amit eléggé igazol az a körülmény, hogy ez alakok állása, mozdulata és ruházata teljesen egyezik azokkal a metszetekkel, amelyek ez időből fennmaradtak. E. W . Braun, a troppauí múzeum tudós igazgatója, utalt legelőször e körülményre, aki bebizonyította, hogy az olasz komédiának a meisseni gyárban, a XVIII. század harmincas és negyvenes éveiben készült alakjai jórészt Francíscus Joullaín metszetei alapján készültek, melyek Ríccoboní : „Histoire du théâtre italien" című művében Párísban, í730-ban jelentek meg. E metszetek jeleneteket ábrázolnak, a darab tovafejlődésének megfelelően, más-más csoportokban. Ujabban Christian Cherer fedezett fel egy ilyen munkát. Ez Jeremias Wolf kiadásában, í729-ben Augsburgban jelent meg. A Í2 lapon ábrázolt Í2 metszetet, J. J. Schübler nyomán, Johann Balthasar Probst rézmetsző készítette, aki Kupeczky képeit ís sokszorosította. A képek alatti latin és német szöveg a jelenetet magyarázza. Sorban felismerhetjük a Scaramuccio (257. kép), a Dottore (258. kép), a Dudás (26Í. kép), Colombína (262. kép), Arlecchino (263. kép), a Capítano (266. kép) és Pierrot alakját. Magyar Iparművészet.

5

m

A Gerhardt-

Ismert és kedvelt porcellánalakjaí e kornak a királyi udvar bolondjai. Jos. Fröhlich udvari bolond szobrocskája (256. kép) Gerhardt gyűjteményében két példányban is szerem ny. ^ ^ Mindkettő alacsony talapzaton áll, lovaglócsizmában, bő bugyogóban, fején magas kalap. Nadrágtartóján a J. F. betű és az í737-es évszám látható, igazolva, hogy ezek is Kaendler korából valók. A két szobrocska más-más színezésű és a képben be nem mutatott példány bal vállán a bölcseség jelképe, a bagoly ül, fövegét pedig virágcsokor ékesíti. E szobrocskán a nadrágtartón a J. F. betű és az Í738. évszám van feltüntetve. Bár Kaendler többször panaszkodik a királyhoz intézett jelentéseiben a festőkre, főleg pedig Herold ellen vannak kifogásai, azért a tárgyak nem adnak neki igazat, mert színezésűk kifogástalan. Ez tehát nem egyéb kicsinyes versengésnél. A z ebből a korból származó és képben ís bemutatott aranyfoglalatú porcellánszelencék mindegyike a miniatűrfestésnek egy-egy remeke. A porcellántárgyakon különösen a szétszórt virágdíszt kedvelték. Ezek vagy stilizáltak, vagy naturalisztíkusak ; közben bogarak, lepkék vannak elszórtan festve. Ezenkívül kartusokat ís alkalmaznak, melyek tájképeket, csata-, vadász- és genre-jeleneteket fognak közre. Főleg a Watteau-jelenetek kedveltek; a csata jelenetekhez gyakran Wouwermans festményei szolgáltak mintául. A 267. képben ábrázolt III. Ágost és Brühl grófné szobra is e jeles színezés klaszszikus példája. III. Ágost 30 centiméter magas szobra az Emden gyűjteményből származik és e gyűjtemény jeles katalógusa a következőket mondja róla: „E szobrocska III. Ágost királyt, barokk-talapzaton állva, szabadkőmívesjelvényekkel ábrázolja. A király alakja könnyedén jobbra fordul, jobbjában papirtekercset, baljában körzőt tartva ; ruházata barnaszínű és aranydiszítésű kabátból, ibolyaszínű mellényből, rövid nadrágból, bőrkötényből és háromszögű fekete kalapból áll. Mellén kék szallagon arany háromszög függ. Mögötte csonka fatörzs áll, baloldalán guggoló mopsz, ténykedésével a kor vaskos humoráról tanúskodva — alatta ez a felírás: La vraye Medicine." A kutya célzás az Ágost Kelemen választófejedelem által Í740 után alapított „Mopszrendjel"-re. A nagyszámú porcellánszobrocska mellett Gerhardt gyűjteményében a barokk és rokokó edények, vázák, csészék, tányérok, kannák — bár jóval kisebb számban, de azért méltóképpen vannak képviselve. Külön emlitésre méltó ama meisseni, fehér porcellán csésze, melynek felületét báró Busch hildesheímí kanonok, kiváló rajzolókészséggel, gyémánttal bekarcolt állatalakokkal díszítette. A kanonok névaláírása mellett az Í750. évszám van bekarcolva. A z edények néha állatok alakjára ís készültek. Példa rá a 245. képen látható majomcsaládot ábrázoló kanna. Gerhardt Gusztáv csakis a XVIII. századi meisseni porcellán termékeit gyűjti, ezek közt ís főleg a Kaendler-kor alkotásait. Későbbi művek csak elvétve fordulnak elő gyűjteményében. Tudjuk, hogy í763-tól kezdve a hétéves háború viszontagságai a meisseni gyárral is éreztették hatásukat. Kaendler nyugalomba vonulván a finom ízlésű francia MichelVíctor A c í e r t hívták meg örökébe (Í764—Í780.), aki X V I . Lajos stílusát ülteti át Franciaországból. Bár nem olyan nagyszabású művész, mint Kaendler, finomság tekintetében kiállja vele a versenyt ; alkotásai éppen azért rendkívül tetszetősek. E kort képeink közt egy ismert humoros ábrázolás, a kecskén lovagló szabó képviseli. A z egyszerűségre való törekvés egyre jobban érvényesül a copf- és empire-stilus hatása alatt. 1774-ben III. Frigyes Ágost kedvence, Camíllo M a r c o l i n í gróf, veszi át a gyár vezetését, í8í4-ig tartó kormányzása alatt követi a porcellánművészet a copf- és empíre-formák változásait. A z élénk rokokoformák helyébe lassanként a komolyabb, egyszerűbb, néha unalmasabb szimmetrikus formák lépnek. A z antik művészet hatása az empíre-stílusban üli diadalát. X V I . Lajos korában a meisseni porcellán mellett a sévresí nyomul előtérbe, majd az empíre-korban a Sorgenthal vezetése alatt álló bécsi császári gyár termékei, Gerhardt Gusztáv porcellángyűjteményében a meisseni porcellántermékek mellett még néhány jeles bécsi szobrocskát ís láthatunk. Ezek közt legkiválóbb Grassí szobrász

2 n

remek szoborcsoportja, mely Mária Terézia leányának Albert Kázmér herceggel való A Gerhardteljegyzését ábrázolja. (275. kép.) I7í8-ban a németalföldi du Paquier alapította e gyárat, mely rövid ideig Heroldot is foglalkoztatta. í744-ben Mária Terézia állami kezelésbe véteti. Itt ís eleinte a kínaí és japáni formákat utánozzák, később szobrocskák ís nagy számban készülnek, melyek polgári és pásztorjeleneteket ábrázolnak. A gyár az empíre-korban vílághírre tett szert. Ez időben 500 munkással dolgozott. Legjelesebb szobrásza a gyárnak Anton Grassí ; alkotásain a copf-, majd az empire-stilus hatása érvényesül. Ezek a kor ízlésének megfelelően vagy mázas fehér porcellánból, vagy mázatlan porcellánból, az u. n. bíscuítből készültek. Egyedül az ő müvei vetekedhetnek a meisseni Kaendler-kor szobrocskáival. Végezetül konstatálhatjuk azt, hogy nagyjelentőségű tényező művészi életünkben az olyan kiváló gyűjtemény létezése, mint amilyen Gerhardt Gusztáv udvari tanácsosé, aki a legkiválóbb külföldi műkereskedőkkel is összeköttetésben lévén, kiváló érzékkel, tudással és nagy áldozatkészséggel hozta létre fővárosunk legnagyobb és legértékesebb magángyűjteményét. Éppen azért kívánatos volna, hogy azt egy felállítás keretében a közönség, főleg pedig gyűjtőink, megismerhessék, és hogy ez úton e jeles gyűjtemény a köznek ís okulására szolgálhasson.

194. K R I N O L I N O S C S O P O R T . MEISSENI P O R C E L L Á N . (740 TÁJÁRÓL.

PORCELAINE DE MEISSEN. 1740.

212 K&lônféléK. Kiállítások.

SOK A 'BELÜGYMINISZTER át és a Magyar Mérnök•*Hiés Építész-egylet figyelmébe ajánljuk „Die Werkkunst" ez idei 15. füzetének egyik közleményét, mely szerint „Kronstadt" (Brassó) sz. kir. város tanácsa pályázatot hirdet (I. díj 8000, II. díj 4000, III. díj 2000 kor.) városrendezési tervekre, amely pályázaton csakis o s z t r á k és n é m e t (reíchsdeutsche) építészek vehetnek részt. Ezek szerint a magyar építőművészeket kizárták a pályázatból, ami bizony — enyhén szólva — hazafíatlan eljárás a brassói tanács részéről.

ÜSSELDORFBAN május elsején nyílt meg a D porosz iparművészeti iskolák kiállítása. Ez alkalommal a kiállítás kormánybiztosa Dönhoff titkos ta-

nácsos hosszabb előadásban foglalkozott az iparművészet jelentőségével és fejlődésével. Előadásának néhány részlete általános érdekű s azért ezeket az alábbi rövid kivonatban közöljük : Az utolsó évtized iparművészeti mozgalmainak vezető eszméi a célszerűség, anyagszerűség és a szerkezet hangsúlyozása. Megindult a harc a bazárok talmi-művészete ellen. A díszítőformákat nem a régi TPARMŰVÉSZETI I S K O L Á T TÁMOGATÓ stílusokból, hanem a primitív művészetekből merítette. •*• EGYESÜLET. Az egyesület, melynek a vagyona Eleinte egyes tárgyakon érvényesült ez a törekvés, míg körülbelül í 60.000 korona, az elmúlt esztendőben aztán az építészet belevonásával a lakásművészet fej12742 korona bevétel mellett 5700 koronát fordított lődött kí belőle. Ez ismét elvezet a történelmi stílusok ösztöndíjak, utazási segélyek és taneszközök beszerzése jó alkotásaínak megbecsülésére s így lassan elsimulnak címén szegény iparművészeti növendékek támogatására. az ellentétek, melyek a régi és az új stílusok harcosait Az évi közgyűlésen az iparművészeti iskola igazgatója elválasztották. Az iparművészeti iskolák, melyeknek a meleg köszönetét fejezte ki az áldozatkész támogatásért, száma lényegesen megszaporodott ez idő alatt,1 átélték a vezetőség pedig elhatározta, hogy a jövőben fokozott az átalakulásnak eme fázisait s ma valamennyi renbuzgalommal gyűjti a tagokat. S nehogy valaki tán delkezik a megfelelő műhelyekkel, amelyek a múltban azt higyje, hogy minálunk a magánemberek olyan dívott papiroson való tervezést a kellő korlátok közé eredményesen és buzgóan karolják fel az iparművé- szorították. Ezek az iskolai műhelyek azonban csak szeti iskola ügyét, hírünkhöz sietünk hozzátenni, hogy kiegészítik, de nem pótolják a mester tanítását s az mindez dehogy ís történt minálunk ; ezzel az egyesü- iskolák felvételi szabályzata megköveteli növendékeitől lettel bizony a bécsiek dicsekedhetnek. Pedig ha elgon- a többéves műhelygyakorlatot, törekvése pedig az, doljuk, hogy a mí növendékeink közül hánynak kell hogy mentül előbb visszaadja őt a mesterségének. idegenbe vándorolnia, hogy megélhessen, s hogy mily A művészkedésre nem nevelnek, ez a művészeti akakeservesen kell egyíknek-másíknak küzdenie, ha itthon démiák feladata ; maguknak a tanároknak pedig köteakar megmaradni annak, amire hivatása- és készült- lességük, hogy az iparral szoros nexusban maradjanak, ségénél fogva hívatott, akkor úgy érezzük, hogy az, hogy annak szükségleteiről állandóan tájékozódva leami a bécsieknél úri kedvtelés, vagy jótékonysági haj- gyenek. A tanítványok átlagát a technikai ismeretekben lamból eredt, annak megvalósítása minálunk erkölcsi oktatják kí s ízlésüket fejlesztik s csak a különös tehetséget kötelesség volna. Össze kellene fogníok azoknak, akik eláruló növendékeket nevelik az iparművészet magaminálunk hisznek az iparművészet jövőjében — vannak sabb feladatai számára. Az iparművészeti iskolák vezetői ma már elegen 1 — hogy az arra hivatott növendékeket és tanárai csak kiváló erőket alkalmaznak, mert csak erkölcsileg és anyagilag segítsék. Ismerünk tanárt — így tud az iskola nagyobb hatást gyakorolni az iparra, az ő szerénysége tiltja, hogy megnevezzük — aki a amelynek természetes fejlődési középpontjait alkotja. saját hatáskörében és erejéből sokat tett ezen a téren, ha melléje állnának, akik a jövő iparművészetéért T ONDON. Az Art and Crafts Exhibition Society a áldozni is akarnak, akkor — hát akkor nem a bécsi husz év óta fennállott New-Gallery-ben rendezte példát emlegetnénk, hanem a magyarért lelkesednénk. kilencedik — s e helyen utolsó — kiállítását. Egyszerű bútorok, a Morrís-cég gobelinjei, az ismert jó kvalitáTJJÍTÁS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET TANÍ- sokat mutatják. Ujak, mint angol készítmények, a U TÁSÁBAN. A pforzheimí iparművészeti iskolá- Burton vezetése mellett készült lüszteres agyagedények. ban — miként egyebütt is — elsötétített teremben mutat- Van a kiállításnak még olyan speciálítása, mely a mí ták be az előadást illusztráló képeket. Ujabban azonban Kós Károlyunk eredeti munkáitól eltekintve, még a sikerült oly berendezést készíteni, mely mellett a vetí- kontinensen teljesen ismeretlen. Ezek az i r o 11 könytett képek jól láthatók anélkül, hogy a termet elsötétí- vek. William Morris foglalkozott ezzel a művészettel tenék. így aztán a növendékek a bemutatott képekről a mult század hetvenes évei óta, s neki köszönhető, vázlatokat készítenek, s így a szemük számára rögzítik hogy ma a régi míniatorok nyomán számos illumimeg a látottakat. Ezen gyakorlatnak nevezhető tanítási nátor írja és díszíti a könyveket az angol amatőrök módszerrel hasonlíthatlanul jobb eredményeket értek nagy gyönyörűségére. el az elmúlt esztendőben mint ezelőtt. Az újítás mindenesetre megérdemli, hogy az illetékes szakkörök 1 Németország költségvetésében az iparművészeti iskolák ma minálunk is foglalkozzanak vele. évi 13 millió márkával szerepelnek.

213 TWTŰVÉSZET A KERESKEDELEMBEN. Ezzel a címmel rendeztek a müncheni városházán egy kiállítást, melyen elsősorban szép plakátok, továbbá kereskedelmi nyomtatványok, prospektusok, katalógusok, levélfejek, faktúrák szerepeltek. Igen érdekesek voltak a címkés zárószalagos csomagok és az újsághirdetések. A kiállítás megmutatta, hogy a kereskedő számos olyan szükségletében fontos szerepe van az íparművészetnek, melyben a legújabb időkig még érvényesülni nem volt alkalma.

Ugyanott egy XVI. századbeli táncoló bronzalakot Muzeális 3875 és két Olaszországból származó görög urnát ÜgyeK. 3600 koronáért adtak el. Agyagművesség.

TERMÉKEK ÉS A KÖZÖNSÉG. KERÁMIÁI Ezzel a címmel Georg Döring rendkívül érdekes

BRITISH MUSEUM régi kínai festménygyűjteményt vásárolt meg 220,000 koronáért. A gyűjtemény, mely a kínai festészet fejlődését a VIII. századtól a XVIII. századig mutatja be, 150 darabból áll.

A

P á r í s b a n kelt el : Egy XV. Lajos AUKCIÓK. korabeli pamlag öt párnázott karosszékkel, Boucher nyomán szőtt amorettes huzattal 24.Í60 koronán ; egy XIV. Lajos korabeli gobelin 9600 koronárt ; egy XV. Lajos korabeli szekrény berakott virág- és madárdiszítéssel, bronzveretekkel 3600 koronáért ; egy XVI. Lajos korabeli fehér márvány- és bronzból készült óra három szobrocskával 2160 koronáért ; két kandeláber, mindenik a három grácia csoportjával a XVIII. sz. végéről 1524 koronáért ; egy olasz majolika 920 koronáért i egy delfti fajanszlap 1220 koronáért. L o n d o n b a n május havában adták el a Coopegyüjteményt. Főként a középkor és a renaissanceból való tárgyak iránt érdeklődtek a vásárlók. A legérdekesebb darab volt egy kinaí szeladonváza domború levéldísszel, szőlőíndát és fürtöket ábrázoló XV. Lajos korabeli veretekkel. Ez a darab 94.000 koronán kelt el. Egy XVI. századbeli sienai fajansztányér, rajta Narcissus egy tájképben, melyet Coope néhány száz frankért vásárolt volt, 74.000 koronáért cserélt gazdát. Két XVII. századbeli sèvresi edény, kék mázzal, mindeniken egy-egy medaíllonban mitológiai jelenet, 67.200 koronáért kelt el. Két limogesi zománcfestésű lap eladási ára 38.000 korona volt. B e r l i n b e n XVI—XVII. századbeli puszpángfaragványokat és porcellánokat árvereztek el. Az előbbiek közül egy díszszekrény, színes, domborművű berakással 6360 koronán ; egy Judit és Holofernest ábrázoló csoport 1452 koronáért; egy nagy keresztrefeszítés 3360 koronáért kelt el. A porcellánok közül egy pásztorpár (Göchst) 5160 K ; egy nagyobb frankenthali csoport 1620 K ; a ludwigsburgi porcellánokból Diana nimfákkal 2420 K ; Satyr és bacchánsnő 2640 K és Thetis a gyermek Achíllest a Styxbe viszi 1824 K.; Amor és Psyche 1440 K ; Csokoládét ívó nő 2040 koronáért kelt el. N e w - Y o r k b a n egy XV. századbeli spanyol falíszőnyeg, egyházi vonatkozású szimbolikus rajzokkal és emblémákkal díszítve 2875 koronáért kelt el.

cikket ír a „Leipziger Messe" 5-ík füzetében. Fejtegetései, melyeknek gondolatmenetét az alábbiakban adjuk, annál érdekesebbek, mert olyan problémával foglalkozik, melynek megoldásával még eddig komolyan nem foglalkoztak, s oly eszméket vet fel, melyekkel nemcsak a keramía terén, hanem az iparművészeti termelés bármely más ágában ís mentől előbb foglalkoznunk kell. A mindennapi használatban szükséges kerámiái tárgyaknak keresletét eléggé biztosítja azoknak törékenysége. Ezen keresletnek a már meglevő gyárak és iparvállalatok teljes mértékben meg tudnak felelni. A kerámiái termelés ama tárgyainak, melyeket fényűzési cikkeknek nevezhetünk, olyan kicsiny a vásárló közönsége, hogy itt a kereslet már semmíképen sem áll arányban a kínálattal. A kereskedőknek tehát arra kell törekedníök — s ez nemcsak az ő saját érdekük, hanem a művészeti keramía fejlődésének érdeke ís, — hogy a közönség figyelmét, érdeklődését az iparművészeti keramía iránt lekössék s ezzel a termelésnek helyet utat mutassanak, a kereskedelemnek pedig állandó fogyasztást biztosítsanak. Az első kérdés, mely itt felmerül, az : hogy milyen álláspontot foglal el a nagyközönség a luxuskeramiával szemben. Itt három csoportot állíthatunk fel : az elsőbe tartoznak azok, akiket a szó szoros értelmében műértőknek nevezhetünk, akik tehát a műtárgyakhoz alaposan értenek, tudják, hogy mit vásárolnak s mik azok a tulajdonságok, melyek a műtárgyat értékessé teszik. Ezeknek száma — ma még — elenyészően csekély, úgy hogy a fogyasztás szempontjából nem jöhetnek figyelembe. A második csoportba tartoznak, akik azt hiszik magukról, hogy műértők, — ezek képezik a vásárlóközönség kontingensének legnagyobb részét. Végül a harmadik csoportba tartoznak azok, akik nagyritkán vásárolnak egy-egy műtárgyat azért, hogy elhenceghessenek vele, — ezek a parvenűk. A technika, művészet, stílus és anyag szempontjából tökéletes műtárgyat értékelni vajmi kevés ember tudja ; ebben a tekintetben a vásárlóközönség túlnyomó része analfabéta. Az olyan közönségtől pedig, mely nem tudja, hogy a kínált iparművészeti tárgynak mik a tulajdonságai, melyek azt értékessé teszik, nem ís kívánhatjuk, hogy vásároljon. Az a kérdés tehát, hogy hogyan lehet a közönség vásárlókedvét felébreszteni, illetve fokozni ? Sokan a gyárosra róják ezt a feladatot s azt kívánják tőle, hogy csak jó, kiváló minőségű művészi árút állítson elő. Ez merész kívánság j hiszen a gyáros a saját

214 SzaK» irodalom.

exísztencíája érdekében kénytelen azt produkálni, amit a közönség kíván és vásárol s nem tagadhatjuk azt sem, hogy ami a művészi munkát illeti, derék igyekezettel törekszenek arra, hogy — sokszor nagy anyagi kockázattal — eleget tegyenek a művészi kívánalmaknak. A kvalitás javítását nem ott kell kezdeni ; a jó munka számára elő kell készíteni a talajt, vagyis vásárlóközönséget kell nevelnünk, s ha ez megvan, akkor magától megcsappan a hitvány árú kínálata. Ez a feladat pedig nem a gyárosra háramlik s az iparművészet hívatásos apostolait is csak kis részben terheli, mert elsősorban annak a munkakörébe tartozik, aki a termelő és fogyasztó között az összekötő kapcsot képviseli, t. i. a kereskedőébe. Ezeknek érdeke és kötelessége, hogy a közönséget neveljék. A technika és anyag ismeretét, a stílus és szépség iránti érzéket, a valódi, hibátlan, különleges, ritka, értékes iránti előszeretetet ők fejleszthetik vevőikben. Téves a kereskedőnek amaz álláspontja, hogy a közönség megtévesztésével sózhatja legkönnyebben az árút a vevőre. Amíg a közönség nem képes arra, hogy a jót a rossztól megkülönböztesse, addig nem ís lehet szó arról, hogy a jót vásárolja és — ízlése fejlődjék. A kereskedőnek módjában van, hogy vevőit gyakorlati úton tanítsa. Kirakataiban a különböző anyagból készült kerámiái tárgyakat (porcellán, bísquít, fajansz stb.) egymás mellé állíthatja s mindegyikhez odaírhatja az anyagnak nevét, esetleg egyéb technikai tulajdonságokat is. Ilyen apró jegyzetekkel, melyek a kirakatba tett tárgyakat mintegy magyarázzák, nagyon sok hasznos tudnivalót közölhetünk a vevőközönséggel. Ha azután a kereskedő egy jó illusztrált katalógust is kíád, melyben röviden és velősen, világos és áttekinthető módon adja meg az árúk technikai és ismertető jeleit, akkor elérte azt, hogy vevői megtudják majd különböztetni a jót a rossztól ! a jó holmi számára reális üzleti alapot teremtett. Baj az ís, hogy — a világhírre vergődött gyárak produktumaitól eltekintve — az egyes árúknak származási helyét eltitkolják. Pedig a gyár megnevezésével, a gyári jegy közlésével a gyárnak, kereskedőnek és a vevőnek egyaránt hasznos szolgálatot tennének. A gyár — saját reputációja érdekében — azon törekednék, hogy jó hírnevét megőrizze, a közönség könnyen megtalálja azt, amire éppen szüksége van, az árú jobb lesz, és a kereskedő megbízhatósága minden kétséget kizáró módon beigazolódik. Különben ís tény, hogy semmi sem fokozza annyira a közönség gyűjtési szenvedélyét, mint ha a származási helyet, esetleg a készítő nevét nevezzük meg egy bizonyos fajta gyártmánynál. A név fogalommá lesz s a gyűjtő arra törekszik, hogy ezen fogalomnak megtestesülését megszerezze. Ilyen módon a közönség érdeklődését s egyúttal vásárlókedvét biztosítani lehet a modern készítmények iránt. A művészeti érzék n e v e l é s é n e k — mert hiszen t a n í t a n i ezt nem lehet — ez a gyakorlati módja. Kétségtelen, hogy a szakértők és kritikusok a maguk részéről is sok hasznos munkát végeznek, de az ő számukra legfeljebb a szaklapok, kiállítások és múzeumok nyújtanak teret ; a mindennapi életben, melyben a közönség zöme mozog, működésük nem szánt mélyebbre.

Döring cikkének ez a foglalatja. Azt hisszük, hogy az a sok egészséges eszme, melyet tartalmaz, megérdemli, hogy bővebben foglalkozzanak vele azok, akiket illet. Mí majd alkalomadtán visszatérünk még reá.

êZAK=?

IRODALOM

Ezzel^a címmel a magyar MAGYARORSZÁG. államvasutak igazgatósága, kiváló írók közreműködése mellett, a külföld idegenforgalmának Magyarországra leendő irányítása érdekébenjegy monografikus jellegű, hazánkat ismertető nagyobb szabású könyvet adott ki, amilyen hasonló célból, ekkora terjedelemben és ilyen díszes és művészi kiállításban eddigelé alig jelent még meg. Noha ez a könyv elsősorban a külföld művelt közönségének figyelmét van hivatva Magyarországra irányítani, az államvasutak igazgatósága úgy vélte helyesnek, hogy ezen nagyobb méretű országleírás magyar nyelven is megjelenjék s így a magyar könyvírásban ís nyoma legyen annak a törekvésnek, melyet ezzel a művel szolgálni akar. Mintegy 700 kép és művészi fejléc ékesítí a 400 nagy negyedrét oldalra terjedő könyvet, melynek szövege tizenkét hazai író tollából ered, illusztrációi pedig Erdélyi Mór udvari műíntézete fényképei nyomán készültek. A tartalom megválogatásánál az az óhajtás volt irányadó, hogy a mű lehetőleg hű és kimerítő leírását nyújtsa hazánk annyi csodás és mindenféle változatú természeti szépségének, a néprajzi sajátságoknak és népszokásoknak. E könyvből meggyőződhetik az olvasó a magyarság mívelődésí törekvéseiről, ennek a nemzetnek nagyrahívatottságáról, mely Nyugat-Európa határán saját erejére utalva küzd ezredéves alkotmányáért, megismerheti történelmünket, mely a nemzeti létünkért folytatott kemény, de sokszor dicsőséges harcok szakadatlan láncát képezi. Ebben a keretben elénk tárja a mű hazánk természeti csodáit : a Tátra alpesi romantikáját, a délibábot, a tengerszemeket és sóstavakat, a Balatont, a jég- és cseppkőbarlangokat, az erdélyi pokolbarlangokat, a vadászatnak töméntelen alkalmatosságát, a különféle nemzetiségek és vidékek szerint váltakozó népszokások színdús képeit, a modern városi központokat, ezek között első sorban gyönyörű székesfővárosunkat, az ország iparát, közmívelődésí, közjóléti, jótékonysági intézményeit, majd ismét a nép gyönyörű házííparát, a faragó-, hímző-, szövő- és fazekasmunkákat, melyek annyi érdekes nyomát mutatják a magyar ősfoglalkozás művészi magvának. Az építési emlékeket, régi várakat s emellett az izmos modern magyar művészet megannyi bámulatraméltó alkotását. A könyvet, mely hét főszakaszra oszlik, a magyar kormánynak rendelkezésére álló minden külföldi közeg közreműködésével úgy fogják terjeszteni a művelt országokban, hogy az az összes nemzetek értelmiségének hozzáférhető legyen ; ezenkívül könyvárusi úton ís és pedig a magyaron kívül német, francia és angol nyelven.

2I5

SÁNYI KÁROLY : LAKÁSAINK BERENDEZÉSE. Szerző egy tízenkét képpel illusztrált füzetben foglalja össze azokat a követelményeket, melyeket egy modern, jó lakással szemben ma támaszthatunk. Munkája bevezető részében megismertet bennünket a bérlakásnak hátrányaival s megállapítva a kényelmes és célszerű otthonnak kellékeit, modern tervezőművészeink munkája kapcsán sorra mutatja be az egyes szobák berendezését. Az angol otthonnal — mint az ezen tárgynál elkerülhetetlen — bővebben foglalkozik ; hiszen a modern lakásművészet jórészt ebből indul kí. A csinosan kiállított füzetet, mely a szerző kiadásában jelent meg, haszonnal olvashatja mindenki, aki komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy kényelmes és ízléses otthont teremtsen magának. Ára egy korona. Kapható az Eggenberger-féle könyvkereskedésben.

C

TEMBERGER, E R N S T : D i e B i 1 d n í s m i n i at u r i n D e u t s c h l a n d v o n 1550 b i s 1850. München, F. Bruckmann A.-G., 1909. A z angol, francia és osztrák míniatur-arcképfestészet történetével szemben, niellyel eddig kiváló szakemberek foglalkoztak, a német miniatur-arcképfestészetet eddig nem ismertették. Szerző a német miniatur-arcképfestészetnek három századra kiterjedő korszakával foglalkozik behatóbban. A XVI. században Dél-Németországban, Münchenben virágzott a míníatur-arcképfestészet. Nevezetesebb képviselői Hans Míelích és ífj. Hans Holbein, kiknek művei a legjobb alkotások közé tartoznak s ezen két művésszel éri el fénypontját. A XVII. században, mikor a gyűjtés az amateurök részéről megindult, Észak-Németországban is kiváló mestereit találjuk a miniatur-arcképfestészetnek. Különösen a fejedelmek, János György szász választófejedelem és Frigyes Vilmos udvarában részesültek a miniatorok meleg fogadtatásban. A XVII. században Berlin volt a miníatur-arcképfestők központja. Itt működik a két Huault genfi emaílfestő, kik egy egész iskolának vetették meg alapját. Ezek mellett Jean Petítot, a zománcfestészet úttörője érdemel különös figyelmet, kí genfi honfitársainak modorában dolgozott és sok követőre talált. A XVIII. században Drezda viszi azt a szerepet, amit a XVI. században München és a XVII. században Berlin vitt. A drezdai akadémián 1764 óta nemcsak szobrászok, építészek és rézmetszők nyertek oktatást, hanem míníaturfestők ís. A német művészakadémiák egymásután karolják fel a művészetnek ezt az ágát s kitűnő tanítók s jeles tanítványok szereznek a miniatur-arcképfestészetnek elismerést, megbecsülést. A nürnbergi akadémián a híres Preisler testvérek voltak a míníatürfestészet oktatói, a lipcsei akadémia 1764 óta Oesers vezetése alatt szerzett kiváló érdemeket ezen a téren. A düsszeldorfí akadémián Desmarées nevelt híres míníaturfestőket. Az 1750—Í850 közti időszak nemcsak az angol, francia és osztrák, hanem a német miníatur-arcképfestészetben ís korszakalkotó. Amott London, Párís és Bécs a míníatürfestészet központjai. Németországban máskép állt a dolog. Itt az egyes tartományok fővárosai s a fejedelmek udvarai mindannyi központjai voltak a miniatűrfestészetnek. Németország nem volt szegény miniatűrfestőkben. Nevezetesebb szerepet játszottak: Agricola, Aldenrath, Blesendorf, Boy, Chodowieckí, Denner, Dinglinger, Fioríno, Füger, Grahl, Heigel, Holbein,

Seybold, Lieder, Macco, Mengs, Míelích, Schmeídler, SzaKSeyffert, Tangermann, Zíncke stb. A német miniatűr- irodalom, arcképfestészetre a legkisebb befolyást Anglia gyakorolta, ellenben a német míníatur-arcképfestészet nagy hatást tett Angliára. Holbein 1526-ban ment Angliába s mesterműveível sok utánzóra talált. Az ő modorában több híres míniator s Nicholas Híllíard, Isaac és Peter Olivers dolgozott. Holbeinon kívül hosszú ideig működött Angliában Christian Friedrich Zincke drezdai zománcfestő, Balthasar Denner és Jeremiás Mayer. A Németországban működő angol miniatorok tehetsége sokkal gyöngébb. Ausztriában különösen a XVIII. század második és a XIX. század első felében találunk sok tehetséges németországi míníatort ; a Németországban működő osztrák miniatorok száma kisebb és jelentéktelenebb. Nagyobb befolyást gyakoroltak a német miniatűr arcképfestészetre a svájciak, a dánok és a svédek. A svájci hatás a XVII. században kezdődik, mikor a két Huault genfi emaílfestő Berlinben letelepszik. Kívülük Berneaud, P. L. Bouvier, Samuel Hoffmann, David Leclerc, Jakob Rieter, Anton Graff képviselik a svájciakat. Á dán befolyást részben geográfiai és közgazdasági viszonyokra vezethetjük vissza. Mikor a német miniaturfestészet javában virágzott, Schlesvíg-Holsteín Dánia birtokában volt. Altona a dánok tulajdonát képezte, s innét nem volt nehéz átjutni Hamburgba, hol nagyobb és jobb alkalmazást találtak mint hazájukban. A dán miniatorok között, kik Németország különböző városaiban működtek, Joh. Georg Zieseíns, Christopher Ruch, Andreas Möller, Cornelius Hoyer, Ismael Mengs, Meno Haas válik kí. Viszont sok német míniator talált alkalmazást Dániában, így Wilhelm Andreas Müller miníaturfestő J757-ben Kopenhágában működik mint kabínetfestő és a kopenhágaí akadémia könyvtárosa ; Stöttrupp hamburgi miníator 1771—74-íg ; David Karsten és Rudolf Christian Schade a dán akadémián nyerte kíképeztetését. Svédországban számos német míniator nyert oktatást az ottani híres mesterektől, mint Charles Boittól és Halitól. A tanítványok idők folytán másoknak oktatói lettek. A Németországban működő svéd miniatorok közt Sophonías de Deríchs, Harper és Eduard de Ron említendő. A németek közül a hamburgi míniaturfestő David Krafft emelendő ki, kí a XVII. század végén Stockholmban telepedett le. A német míníatur-arcképfestészetre a legnagyobb hatást Franciaország tette. A német művészek tömegesen keresték fel Páríst, hogy Massé, Vestíer, Augustin, Mir bel, Gérard, Isabey s más neves mestereknél tanuljanak. Sokan végképen ott telepedtek le, mások meg hazamentek s mesterük szellemében folytatták működésüket. Caroline Sattler Augustin tanítványa ; Símanowícz Vestíer tanítványa ; Lieder és Benner Isabeynél tanultak; Buttler bárónőnek Gérard volt az oktatója. A francia miniatorok között nevezetesek : Louis de Sílvestre és neje 24 évig működött Drezdában, Philippe Sviron Kasselben, Jean Jacques Augustin Offenburgban, Chateaburgban és Darmstadtban. A többinek működése nem oly jelentékeny, hogy tartósabban tudta volna befolyásolni a németet. Ami a míníatur-arcképfestészet kiviteli módját illeti, a XV. században a miniatorok lehetőleg arra törekedtek, hogy a fényképpel minél nagyobb hasonlóságot érjenek el. Nem hízelegtek és nem szépítettek.

Szakirodalom.

Erre törekedtek a XVI. és XVII. század míníatoraí Ís azzal a különbséggel, hogy ők a fénykép arckífejezéseít és az ábrázolt személy egyéniségét ís iparkodtak összhangba hozni, a psychét akarják kifejezésre juttatni s élethű jellemeket ábrázolni. Franciaországban a rokokó idejében a kép veszít természetességéből s a művész fantáziájának szüleményeként jelenik meg. A németek közül egyesek a franciák modorában dolgoztak, de a legtöbb önálló irányban haladt. A XIX. század első negyedében élte a míniatur-arcképfestészet másodvírágzását, de a közönség érdeklődése hasonlíthatatlanul kisebb mint Angliában és Franciaországban. A művészek nem foglalkoztak kizárólag, hanem csak mellékesen míniatur-arcképfestészettel s így az ezen korból származó miniatűrök kivitele után rendesen meg tudjuk határozni a művész voltaképení foglalkozását. A míníatur-arcképfestészet történeti, kiviteli és technikai tárgyalása után a szerző a német tartományokban, illetve városokban működő művészek életrajzát, működését adja tízennyolc fejezetben, műveiknek sikerült reprodukciójával. Ezt követi a képek, az ábrázolt személyek, tulajdonosok, művészek, a táblák és a szövegképek jegyzéke, a végén pedig a míníatürfestészet irodalmával ismertet meg. Sz, L. NYOMDÁSZOK ÉVKÖNYVE AZ MAGYAR EZERKILENCSZÁZTIZEDIK ESZTEND Ő R E . XXV. ÉVFOLYAM. Szerkesztette : Nóvák László, kiadja a Könyvnyomdászok Szakköre. Örömmel forgatom ezt a 206 oldalas s minden ízében magyar könyvet, mely úgy kötésében, mint belső tartalmában a magyar grafika előrehaladottságát mutatja. Másfél éve, hogy Czakó Elemér dr. az Iparművészeti Iskolában a Könyvnyomdászok Szakkörével összefogva szervezte a Nyomdászatí Tanműhelyt s hogy feladatát — a nyomdászatí termékeknek művészi színvonalra emelését — mennyiben sikerült megoldania, azt koszorúba gyűjtve találjuk e könyvben. A magyar nyomdászat még pár év előtt minden téren a külföldi gyámkodás hatása alatt volt s annak kultúrfoszlányaíból éldegélt jobbfajta nyomtatványaiban, nyomtatványaínak javarészében pedig a teljesen terra incognita területen szabadon termelte a szörnyszüleményeket, gondolomszerű ötletességgel helyettesítve a tudatos működést. A legegyszerűbb grafikai kérdésben a külföldhöz fordultak s az jó pénzért szolgált tanáccsal, mí művészi jó hírnevünknek nem nagy hasznára vált. Angol-, Francia- és Németországokban művészi színvonalon álló nyomdászatí termékeket látunk — hol iskolákban oktatják a művészi helyes megoldási módokat, rég kiemelve a nyomdászatot a mesterségek köréből — akkor, a mikor nálunk a szabad irány uralkodik s a különböző típusú betűk és szedések diszharmonikus összevegyítésében van a virtus. Sivár talajon kellett elkezdeni a tisztító munkát s az ízléstelenséghez szoktatott közönséget szoktatni kellett a szép fogalmához. Czakó dr., ki évek hosszú során foglalkozott művészi grafikával, mint szakember látta szomorú állapotainkat s ilyen auspícíumok mellett fogott a szervező munkához. Fáradozásait — megértőkre találva — siker koronázta. Az Iparművészeti Iskola igazgatója a modern művészi haladás iránti

kiváló fogékonyságának adta tanúbizonyságát, mikor belátta, hogy a külfölddel lépést kell tartanunk, s intézete kebelében a Nyomdászatí Tanműhelyt megalkotta sablonoktól teljesen eltérőleg. Valamely művészeti ág meghonosításánál a régi gyakorlat az volt, hogy busásan fizetett külföldi szakembereket hozattak, kik drága magyar pénzen terjesztették az idegen kultúrát. Szakított e gyakorlattal az igazgató, mikor Czakó dr. személyében magyar esztétikust állított a Tanműhely élére, kí kiváló segítőtársaiul jól választott Muhits Sándor és Helbíng Ferenc személyében a magyar művészembereket, magyar nyomdászokat csoportosítva maga körül, a magyar kulturát fejlesztette a külföldi nivóra a nyomdászat terén és nálunk csak ennek a módszernek van létjogosultsága, ha erős nemzeti kulturát akarunk. S hogy mennyire bevált ez a módszer, láthatjuk e könyvben, hol életre kelnek, a Tanműhely tagjaínak dolgozataiban, a tanítás eredményei. A könyv táblája, címlapjaí, fejlécei Kun Mihály munkájában dicséri az ízléses és tehetséges tervezőt. Nóvák L., R. Tóth József, Fiedler Károly, Novítzky N. László, Kner Imre értékes szakcikkekben járulnak a könyv tartalmasságához. A könyv kiállítása, az egyes oldalak egysége pompás hatású, kár, hogy az igen szép foltú, Behrens Péter tanár által tervezett betűk ritkítatlan sorokban vannak szedve, mert kissé ritkítva el lehetett volna kerülni a vibráló hatást. A könyv legértékesebb része következik ezután a Tanműhely tagjaínak dolgozataiban ; Pollák Aurél : Térelosztó arányérzék és kézügyesítő gyakorlatok ; A könyvíllusztrálás művészete ; Gyakorlati feladatok. — Prüner Arnold : A tanműhelyi rajzoktatás. — Bárány Nándor : A betűvetés gyakorlása a Tanműhelyben. — Ifj. Aigner Antal : A könyvcím esztétikája. — Hermann Károly : Levélfejek és számlaféle nyomtatványok. — Spitz Adolf : Új irány a mesterszedésben című cikkeikben számolnak be művészi tevékenységükről. Meglepő és szokatlan, hogy a felszívott eszméket elméletben ís maguk a tanulók közöljék a nyilvánossággal, de ötletes gondolat, mert azokról, kik tevékenységük minden fázisát megokolni tudják, méltán remélhetjük, hogy a hozzájuk fűzött reményeknek meg ís felelnek. A dolgozatokból tiszta képet nyerünk a tanítás művészi irányáról és a nyomdászatnak — mint a grafika egyik ágának — fejlődésképes, élő iparművészetéről, mely nem a holt gép munkája, a gép csupán segítő társa az öntudatosan működő művészembernek. A Tanműhely hatása mindenütt észlelhető. Szép plakátok, e könyv mellékletei, valamint a Magyar Iparművészet folyóirat — mely a művészi haladásnak mindig teret nyújt — címlapjában és dekoratív szép betűkben viszik az életbe, a tanműhelyi emberek munkáiban, a művészi ízlést. A mellékletek Muhits Sándor tanműhelyi oktató színtani példáiból mutatnak be érdekes tanulmányokat. Ezek javarésze ís tanműhelyi emberek munkája. A nyomások nagyobb része igen jó, miből láthatjuk, hogy eszközökben nincs hiány, csak művészi vezetőkre volna szüksége minden nyomdának, hogy a munkálkodás egészséges és ízléses mederbe terelődjék. T A N T O S S Y JÓZSEF

DR.

• a M•

A GERHARDT-FÉLE GYŰJTEMÉNY

Recommend Documents