„Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése” PHARE program előkészítése
A GÉPIPARI ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei (Összefoglaló tanulmány)
Készítette:
Hódi Zoltán (Farkas István (munkáltató) és Thuma Györgyné (szakszervezeti) oldal tanulmánya alapján)
Budapest 2002. január
2
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ
oldal 4
1. AZ ÁGAZAT JELLEGE, STRUKTÚRÁJA
5
1.1. Az ágazat struktúrája
5
1.2. A gépipar jelenlegi gazdasági helyzete
7
1.3. Az EU csatlakozás várható hatása
9
2. A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK SZEREPLŐI, AZ ÁGAZATON BELÜL
11
2.1. A gépipar területén működő szakszervezetek 11 2.2. A gépipar területén működő szakszervezetek jellemzői
11
2.3. Az ágazatban jelen levő munkaadói szövetségek
13
3. AZ ÁGAZATI SZINTŰ KOLLEKTÍV ALKU JELLEMZŐI
14
3.1. Az ágazatban eddig kötött középszintű kollektív szerződések és bérmegállapodások
15
3.2. A Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége és a VASAS Szakszervezeti Szövetség által megkötött középszintű kollektív szerződés és éves bérmegállapodás ismertetése
15
3.2.1. A szerződő felek reprezentativitása
15
3.2.2. A KKSZ fontosabb tartalmi elemei
15
3.2.3. A KKSZ érvényességi ideje
18
3.2.4. A KKSZ ágazaton belüli kiterjedtsége, hatása
18
3.2.5. A bérmegállapodás fontosabb tartalmi elemei
18
3.2.6. A bérmegállapodás érvényességi ideje
19
3.2.7. A bérmegállapodás ágazaton belüli kiterjedtsége, hatása
19
3.2.8. A KKSZ és az éves bérmegállapodás megszűnésének okai
19
3.2.9. A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés hiányának okai
21
3.2.10. A kollektív alku területén tapasztalható trend 23 3.2.11. A KKSZ és (vagy) éves bérmegállapodás létrejöttének realitása 3.3. Trendek a kollektív szerződés területén
24 24
3
4. A KÖZÉPSZINTŰ SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD TOVÁBBI FÓRUMAI 4.1. A munkaadók és a szakszervezetek közötti együttműködés formái
25 25
4.2. A munkaadói érdekképviselet/munkaadók és a szakszervezetek által kezdeményezett, támogatott közös ágazati események/akciók
26
4.3. A KSZ lefedettség az ágazaton belül
27
4.4. A többmunkáltatóra vontakozó KSZ-ek száma
28
5. A MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉTEL INTÉZMÉNYEI
28
5.1. Az ágazatban választott üzemi tanácsok aránya, jellemzői
28
5.2. Bekapcsolódás az Európai Üzemi Tanácsok munkájába
30
5.3. Szerepvállalás az EU-s Ágazati Bizottságok munkájában
31
MELLÉKLETEK
33
DOKUMENTUMOK
34
FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK
35
4
BEVEZETŐ Az Európai Uniós csatlakozásra történő felkészülés szociális dimenziója a magyarországi partnerek „házi feladata” még teljesítésre vár, különösen az ágazatok szintjén. Meg kell teremteni az érdekegyeztetés ágazati rendszerét és egy olyan ágazati kollektív alku feltételeit, ami ágazati kollektív megállapodásokhoz vezethet. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon fel kell térképezni a jelenlegi helyzetet. Meg kell ismernünk, fel kell kutatnunk az ágazati szociális párbeszéd lehetséges szereplőit, a szociális partnereket, azaz a munkaadók és munkavállalók szervezeteit, a kollektív alku jelenlegi eredményeit. Meg kell keresni azokat az okokat, amelyek miatt egyelőre nem működik kielégítően a párbeszéd a gépipar területén. Meg kellene találni, továbbá azokat a tennivalókat, módszereket is amivel az előbbi okok kiiktathatók. Fenti kérdésekre próbál meg választ adni ez a tanulmány, amely a gépipar területén veszi górcső alá a szociális párbeszéd helyzetét. Amikor gépiparról esik szó, az emberek többsége valószínűleg gépgyártó vállalatokra gondolnak. A magyar statisztikai számbavétel szerint azonban a gépipar ennél jóval szélesebb tevékenységi kört foglal magában. Ide tartozik a gépek-, berendezések gyártása a villamos gép, műszergyártás és a járműgyártás is, amelyek lényegében önálló ágazatok. A tanulmányban azonban – egyfelől az egyszerűsítés kedvéért, másfelől, hogy jelezzem mégiscsak a gépiparon belüli tevékenységekről van szó – csak a gépipart nevezem ágazatnak és az azon belüli, a TEÁOR1szerint DK-DL-DM jelölésű kód alátartozó alágakat pedig alágazatként említem. A tanulmány szerkezete követi az előzetesen kiadott témavázlatot, kisebb eltérések - összevonások – azonban az egyes fejezeteken belül előfordulnak. Az összefoglaló tanulmány a munkaadói, illetve szakszervezeti oldal által felkért személyek által készített résztanulmányok összefésülésével készült. A résztanulmányok felhasználták a területen működő partner szervezetektől rendelkezésre álló, illetve tőlük kapott információkat. A tanulmány elkészítése, illetve az ágazati paritásos bizottságok létrehozásának szándéka önmagában is gerjesztően hat mindkét oldal, de érzékelhetően a szakszervezeti oldal összerendeződésére.
1
TEÁOR Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere
5
1. AZ ÁGAZAT JELLEGE, STRUKTÚRÁJA 1.1. Az ágazat struktúrája A tanulmány az ágazat struktúrájának bemutatásakor a tevékenységi köröket, az ágazatban működő szervezetek nagyságrend szerinti megoszlását, a privatizáció szintjét, a külföldi tőke arányát és az ágazatban foglalkoztatottak számát, összetételét tartalmazza. Mint a bevezető is említette, a gépipar többfajta tevékenységet magában foglaló és gyűjtő fogalom, a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási rendszerében2 a Feldolgozóipar, mint gazdasági ágon belüli DK-DL-DM kód alá tartozó alágakat foglalja magában. Ezek a következő tevékenységeket takarják: Alág DK
Ágazat 29
DL
Tevékenység Gép, berendezés gyártás
30 31 32 33
Villamosgép, műszergyártás Iroda-számítógépgyártás Máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása Híradástechnikai termék, készülék gyártása Műszergyártás
34 35
Járműgyártás Közúti járműgyártás Egyéb járműgyártás
DM
A KSH 2000. évi adatai alapján a gépiparban a gazdálkodó szervezetek száma 15 533, ebből, 5 403 mikrovállalkozás, 1 104 kisvállalkozás, 423 középvállalat és 159 nagyvállalat. Alkalmazott nélkül, illetve ismeretlen számú alkalmazottal működik.: 8 444 vállalkozás. Ebben a körben összes foglalkoztatott létszáma 237,3 ezer fő (az iparban foglalkoztatottak létszámának 28 %-a) – ezen belül a fizikai foglalkoztatottak aránya 75 %. Fenti ágazatokban a 20 főnél többet foglalkoztató (továbbiakban: „alágazatokban”) a gazdálkodó szervezetek száma 2000-ben 9423 volt, ezek többsége (59,3 %-a) a 20 és 100 fő közötti munkavállalót foglalkoztató szervezet. A 1000 és 5000 fő közötti gazdálkodó szervezetek száma 36, a 5000 fő feletti pedig mindössze 4 volt (és mind a 4 a villamosgép, műszergyártás területén található).
2 3
TEÁOR Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere Lásd: 1. sz. melléklet
6 A 942 gazdálkodó szervezetnél összesen 221 191 főt foglalkoztattak4. Tekintettel arra, hogy a 20 fős létszám alatti gazdálkodó szervezeteknél nem működnek szakszervezetek, a további szervezettségi, különböző lefedettségi mutatók számítási alapjának is ez a létszám tekinthető. A privatizáció szintjét illetően a gépipar területén már nincs állami többségi tulajdonban lévő vállalat, az állami tulajdon részaránya 1,4-5 % közé zsugorodott, míg a külföldi tulajdon aránya 54-75 % közé emelkedett. A külföldi érdekeltségű vállalkozások aránya a gépipar területén ma már meghatározó és még mindig, évről évre növekvő. A vállalkozások jegyzett tőkéjén belül a külföldi befektetés aránya a gép-, berendezés gyártás területén 89 %, a villamosgép, műszergyártás területén 94 %, a járműgyártás területén 85,7 % volt 2000-ben, nagysága összesen 354,7 MdFt5. A külföldi befektetés aránya és nagysága a villamosgép, műszergyártás területén volt a legmagasabb a három alágazat közül. A foglalkoztatottak száma – a 20 főnél többet foglalkoztató – 221 191 fő volt 2000-ben, a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál összesen 235 994 fő (2002. I. félévére ez a létszám 247 100 főre emelkedett). Az előző évhez képest csökkent a létszám a gép-, berendezésgyártás, az iroda-, számítógépgyártás, valamint az egyéb járműgyártás területén. A legnagyobb, 132,7 %-os növekedés a híradás-technikai termék, készülék gyártása, illetve a máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása területén történt 119,7 %-kal. A foglalkoztatottak állománycsoportok szerinti6 összetételét vizsgálva a fizikai foglalkoztatottak aránya a gépipar átlagában 78,5 %, ezen belül azonban jelentős szóródás található, így a műszergyártás területén 69 %, a máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása területén 80,9 % volt 2000-ben. A DL gazdasági alághoz tartozó 30, 31, 32 és 33-as ágazatokban (alágazatokban) a női munkavállalók aránya közel 60 %, akiknek a többsége betanított munkás. A közúti járműgyártás területén – és különösen a multinacionális vállalatoknál – a szakképzett munkások aránya a meghatározó, jóllehet többségük itt is betanított munkát végez. A külföldi tulajdonú jármű-, illetve járműalkatrész-gyártás, továbbá az elektronikai alkatrész és számítástechnikai alkatrészgyártást folytató üzemek általában megszakítás nélküli, többműszakos termelést folytatnak.
1.2. A gépipar jelenlegi gazdasági helyzete 4
Lásd: 2. sz. melléklet Lásd: 3. sz. melléklet 6 Lásd: 4. sz. melléklet 5
7
A tőke beáramlásból a legtöbbet profitáló gépipar néhány év alatt az ipari termelés legmeghatározóbb ágazatává nőtte ki magát, s ezt a pozícióját 2000-ben tovább erősítette. A magyar gépipar sikeressége összefügg azzal, hogy a rendszerváltás kezdete óta a termékstruktúra, a technológia, a piacpolitika átalakult – elsősorban a tulajdonosváltás eredményeként. Éppen a gépipar az az ágazat, amelynek termelését uralják a multinacionális cégek. Az ipar termelési értékének 42,3 %-át7 képviselik a gépgyártó ágazatok; ezen belül a villamosgép- és műszergyártás 24,6, a gép és berendezés gyártása 3,7 %-át, a járműgyártás pedig 14 %-át adta az ipari termelésnek. A gépiparon belü a 4.922 MdFt (folyóáron) termelési értékből 8,8 %-ot a DK gép, berendezésgyártás, 58,1 %-ot a DL villamosgép, műszer, míg 33,1 %-ot a DM járműgyártás produkálja. 2000-ben az ipari termelés értéke 18,7 %-kal8 nőtt, de például a villamosgép- és műszergyártásban 53,9 %-os bővülést mutatott ki a statisztika, – a gépek-berendezések gyártása pedig 11,0 %-kal nőtt. Ennél is többet mond az iparban termelt hozzáadott értéket jelző mutató: az ipar egészét tekintve tavaly 9,2 %-kal nőt a hozzáadott érték, miközben a gépipari ágazatban 19,9 %-ot mértek. A gépiparban 2000-ben legdinamikusabban a villamos gép, műszergyártó „alágazat” fejlődött. Bruttó termelése az év végéig 53,9 %-kal, belföldi értékesítése 42,9 %-kal, exportja 56,6 %-kal növekedett a bázisidőszakhoz képest. Az ipar termelésének 25 %-a belföldi eladásainak 7 %-a és exportjának 40 %-a ebből az „alágazatból” származott. A gépiparon belül a második legnagyobb súlyú alágazat a járműgyártás termelésének és értékesítésének növekedése a 2000 év során a feldolgozóipar átlagától elmaradóan alakult. Ezzel együtt is ez az „alágazat” adja az ipar termelésének 14 %-át, belföldi értékesítésének 3 %-át és exportjának 24 %-át. Az ipari exportnak 2000-ben már közel 64 %-át produkálta a gépipari termékek kivitele, amely 1999-hez képest 36 %-kal bővült. A gépipar összértékesítésének több mint 80 %-át teszi ki az export. A termelékenység is növekedett, hiszen az egy főre jutó termelési érték 16,6 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Különösen magas 36,8 %-os termelékenység növekedést produkált a máshová nem sorolt villamosgép és készülékgyártás9 és 33,6 %-kal a híradás-technikai termékek gyártása.
7
Lásd: 5. sz. melléklet Lásd: 6. sz. melléklet 9 Lásd: 7. sz. melléklet 8
8 A gépipari termelés és kivitel bővülése 2001-ben is folytatódott, ám a forint árfolyamsávjának májusi kiszélesítését követő forinterősödésre a szektor legtöbb szereplője egyszerűen nem volt felkészülve. Igaz ugyan, hogy az ipar exportjának immár 45 %-át vámszabad területeken állítják elő, ezért e cégeket alig érinti a devizaárfolyam változása, a magyar alapanyagból dolgozó, jellemzően hazai tulajdonú kis és közép cégeket azonban komolyan fenyegeti a megerősödött hazai fizetőeszköz. A szerény nyereségesség – egyes szakértők szerint10 - abból adódik, hogy a legfejlettebb országokban a távol-keleti gyártók alacsony árszintjével kellene versenyezniük az általában nem túl magas feldolgozottságú termékeket szállító magyar termelőknek, s ez még a növekvő hatékonyság mellett is nagyon nehéz feladat. A helyben megtelepedett nemzetközi óriáscégek beszállítói piacán közben komoly lehetőségek kínálkoznak a magyar gépgyártók számára. Más kérdés azonban, hogy ezeket mennyire képesek kihasználni a vállalatok, hiszen a régi termelési struktúra miatt még számos gond nehezíti a nagy cégek és a beszállítók együttműködését. A probléma komolyságát mutatja, hogy a vámszabad területi vállalkozások bruttó termelésére vetítve mindössze 8 %-os a hazai beszállítói arány. Ez a szám az újonnan betelepült iparágak esetében is jellemzően 10 % alatti. A kis és közepes méretű gépipari vállalkozások legtöbbje számára mégis a beszállítóvá válás jelentheti a hosszú távú talpon maradás lehetőségét, hiszen a hazai piac felvevőképessége kicsi, ráadásul a külföldi konkurencia itthon is erős. A beszállítóvá válás viszont változatlanul hátráltatja az akut tőkehiány, hisz ha van is vagyonuk e cégeknek, az is jellemzően a privatizáció során megszerzett nehezen mobilizálható ingatlanok, vagy elavult termelő-eszközök formájában van jelen. Joggal mondható, hogy napjainkra a gépipar a magyar gazdaság motorjává vált. Teljesítménye meghatározó a GDP, az export, a beruházások és a külföldi tőke bevonás területén és egyre nagyobb szerepet tölt be a hazai foglalkoztatásban is. A 2001. évről eddig közzétett adatok azt mutatják, hogy az év második felére – a világgazdasági recesszió, valamint a forint drasztikus felértékelése – megtörte a korábbi fejlődési ütemet. Mindezek ellenére a gépipar tartja, illetve tovább erősítette a magyar gazdaságban kialakult meghatározó szerepét. 10
TOP 200 Figyelő különszám, 2001
9 A gépipar tényleges helyzete, az ágazatban lejátszódó folyamatok – s a jelen tanulmány számára is fontos információk – akkor értékelhetőek igazán, ha nem 1-2 év, hanem egy hosszabb időszak változásait vizsgáljuk összehasonlítva más ágazatok teljesítményével11
1.3. Az EU csatlakozás várható hatása Uniós felkészülésünk a lényeget érintően már hosszú ideje folyamatban van - mind a jogszabályi harmonizációt, mind a reál-szférát illetően. A gépipari termelés és szolgáltatások széles területein végrehajtott fejlesztések - a legfejlettebb országok vállalatainak, köztük az uniós vállalatoknak nagy értékű beruházásai, a magas műszaki színvonalú technológiák és konstrukciók magyarországi bevezetése, a hazai gyártókkal és fejlesztőkkel való együttműködés mind a közeledést és felkészülésünket szolgálták. A magyar gépipar a vázolt folyamatok eredményeként jó pozíciókat tudhat magáénak. Ha a magyar gép-külkereskedelmet tekintjük, akkor ez az ágazat már uniós tagnak számít! Az Európai Unió statisztikai közleménye is kiemeli, hogy a magyar gazdaságban a munka termelékenysége az uniós átlag 58%-án helyezkedik el (1998-as adatok alapján), megelőzve Portugáliát (55%) és közelít Görögországhoz (72%). Ismert továbbá a genfi Világgazdasági Fórum közelmúltban megjelent értékelése is, amely Magyarországot - a versenyképességet illetően - a világ országai közül a 26. helyre sorolta (és ebben is megelőzte az uniós tag Portugáliát). A kedvező helyzet-értékelés, nemzetközi elismerés nem szoríthatja háttérbe a teendők felismerését, a feladatokra való koncentrálás szükségességét12. Szakszervezeti nézőpontból vizsgálva a munkavállalókat elsősorban az érdekli, hogy az EU csatlakozás milyen hatással lesz a foglalkoztatásra, megmarad-e a munkahelyük, a bérük közelít-e az EU-ban hasonló munkát végző munkavállalók béréhez, milyen munkakörülmények között dolgoznak és végezetül érvényesülnek-e a munkavállalói, a szakszervezeti jogok, jobban működik-e a párbeszéd a munkáltatókkal, ha az Európai Unió tagja lesz Magyarország. A gépiparban foglalkoztatott munkavállalók is e kérdésekre adott válaszokból mérik majd le a csatlakozás hatásait. A kérdések első felére adott válasz, azaz a foglalkoztatás, a bérekre, munkakörülményekre várható hatás nagymértékben függnek attól, hogy milyen a gépipar EU érettsége. 11 12
Lásd: 10. sz. melléklet Lásd: 10. sz. melléklet
10 Az EU Bizottság éves jelentése a 2001. évről azt mondja, hogy „összességében egy gazdaság annál jobban teljesíti a tagsággal járó kötelezettségeit, minél nagyobb az Unióval való gazdasági integrációjának foka a csatlakozást megelőzően. Ezt bizonyítja az áruk mennyisége és sokfélesége az EU tagállamokkal folytatott kereskedelemben”. A magyar gépipar termékstruktúrája az alkalmazott új technológiák és az új piacpolitika eredményeként megfelel ezeknek a követelményeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a magyar gépipari export liberálisabb piaci körülmények között állja a versenyt az EU piacán. A gépipar exportképessége évről évre növekszik, ezt mutatják az ágazat exportjának adatai. A gépiparon belül a legdinamikusabban a számítógépgyártás, az elektronikai alkatrészgyártás, a máshová nem sorolt villamosgépgyártás és a járműgyártás fejlődik. Ezekben az „alágazatokban” a foglalkoztatottak száma növekvő. A jelenleg látható tendenciák azt mutatják, hogy a műszeriparon, a gép-berendezés gyártáson és egyéb járműgyártáson belül egyes termelékenységek jelentősége csökkenő, és ott foglalkoztatott munkavállalók létszáma is csökkenő. Az új technológiák következtében a munkavégzés körülményei javulnak. A munkavédelem terén a jogharmonizáció szintje kielégítő és várhatóan a csatlakozás után a végrehajtásuk is magasabb színvonalat ér el. Az EU-s bérektől való elmaradás a gépipar egyes ágazataiban – például a járműgyártás területén – kisebb mint a többi alágazatban, de összességében többszörös. Ezért változatlanul a legerőteljesebb szakszervezeti törekvés az EU-s bérekhez történő felzárkózás ütemének növelése, amelyet a gépipar és különösen egyes alágazatainak eredménye, a termelékenység terén elért növekedési üteme indokolttá tesz.
11
2. A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK SZEREPLŐI, AZ ÁGAZATON BELÜL 2.1. A gépipar területén működő szakszervezetek A gépipari területén jelenleg három ágazati szakszervezet13 működik a Vasas Szakszervezeti Szövetség a Liga Vas- és Fémipari Szövetség a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége A három ágazati szakszervezeten túlmenően van néhány, a fent felsorolt ágazati szövetségek egyikéhez sem csatlakozott (kevés kivételtől eltekintve többnyire 50-100 fős) munkahelyi szakszervezet is. Ezek egy része teljesen független (pl. az Ikarus Egyedi Kft., a Lear Corporation Kft. gödöllői gyárában működő szakszervezet). A szakszervezetek másik hányada a Liga vagy a Munkástanácsok konföderációhoz közvetlenül tartozó, vagy attól leszakadt szervezet. Ilyen a GE Tungsram Rt-nél működő Liga szakszervezet, a Flextronics Kft-nél működő Demokrata Liga szakszervezet, továbbá az AFL Hungary Kft-nél működő Munkástanács. A Tungsram kivételével a felsorolt gazdálkodó szervezeteknél a Vasasszövetségnek is működik munkahelyi szervezete.
2.2. A gépipar területén működő szakszervezetek jellemzői A három ágazati szakszervezet közül tradícióit, nemzetközi kapcsolatait és taglétszámát tekintve a szövetséggé 1903-ban alakult és azóta folyamatosan működő Vasas Szakszervezeti Szövetség a legjelentősebb. Klasszikusan a kohászat és a gépipar területén működő gazdálkodó szervezetek, intézmények és a felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltató és kereskedelmi cégek munkavállalói köréből szervezi tagjait. Szervezi továbbá a vasas szakmákat oktató szakképző iskolák tanárait és tanulóit, a munkanélkülieket és tagjai között jelentős létszámot képviselnek a nyugdíjas szakszervezeti tagok is. A Vasasszövetségnek jelenleg 385 munkahelyi szervezetnél közel 80 000 tagja van, ebből megközelítően 20 000 fő a nyugdíjas szakszervezeti tagok, továbbá a munkanélküli, és a szórvány tagok és a szakmunkástanulók száma. A 60 000 aktív tag közel 50 000 fő a gépipar
13
Lásd: 11. sz. melléklet
12 területén működő 250 munkahelyi szervezetnél található, ahol egyébként összesen 140 000 fő munkavállalót foglalkoztatnak. A Vasasszövetség keretein belül az 1999-es kongresszust követően – az azonos vagy közeli szakmastruktúrák mentén – öt szakmai szövetség alakult, amelyek önállóan jelenítik meg tagjaik sajátos érdekeit. Ezek közül három, a Gépipari, a Járműipari, és az Elektronikai-HíradásMűszeripar-Villamosgép-Készülékgyártó Szakmai Szövetség az, amelyik a tanulmány által vizsgált gépipar területén működik a már említett közel 50 000 taggal. A Vasas Szakszervezeti Szövetség a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ETUC). A Vasasszövetség kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, 1991 óta tagja az Európai Fémipari Szövetségnek (EMF) és 1992 óta a Nemzetközi Fémipari Szövetségnek (IMF) is. Szoros és gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a német, az osztrák, a svéd, a dán, továbbá a szomszédos országok vasasszakszervezeteivel. A Liga Vas- és Fémipari Szövetsége 1991-ben alakult. Szerveződési területe a fémfeldolgozás és a gépipar. A Liga Szakszervezetek országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC). A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége 1991-ben alakult. Szerveződési területe elsősorban a gépipar, de található munkahelyi szervezete a vaskohászat területén is. A Munkástanácsok országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Ipari Dolgozók Világszövetségének (FMTI). A Liga Vas- és Fémipari Szövetség és a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége az ágazati szintű érdekvédelmi ügyekben történő közös fellépés céljából a közelmúltban szorosabbra fűzte kapcsolatait és megalakították a Független Vasas Koalíció Szakszervezeti Szövetséget. Jóllehet e két szakszervezet szervezetileg és tagjait tekintve önállóan működik „a munkahelyi szervezetekre és a taglétszámra vonatkozó információkat a koalíció vonatkozásában közölték. Eszerint a gépipar területén 53 munkahelyi szervezetük és 18 000 tagjuk van. Az
53
munkahelyi
szervezet
közül
19
olyan
munkáltatónál
működik,
ahol
a
Vasasszövetségnek is van munkahelyi szervezete, 34 gazdálkodó szervezetnél viszont csak a Koalícióhoz tartozó munkahelyi szervezet található. A három szakszervezet közötti, a rendszerváltás első éveire jellemző szembeállás ma már csak elvétve található és inkább személyi okokra vezethető vissza. A munkahelyi szakszervezetek a munkavállalói érdekvédelem, a kollektív tárgyalások témaköreiben – elenyésző kivé-
13 teltől eltekintve – többnyire egyeztetik álláspontjukat és együttműködnek. Ennek konkrét példái is vannak, ilyen a RÁBA Érdekvédelmi Szövetség működése. Ágazati szinten lazább, de itt is van együttműködés a szakszervezetek között, ami elsősorban az évi 2-3 alkalommal megtartott elnöki találkozókban nyilvánul meg. 2001 tavaszán pedig a Munka Törvénykönyve módosítása elleni tiltakozó nagygyűlésen együtt tiltakoztak a vasasok, ligások, munkástanácsos szakszervezeti tagok. Jelenleg az ágazati szintű együttműködés szorosabbra fűzése van napirenden. A Független Vasas Koalíció Szakszervezeti Szövetség és a Vasasszövetség vezetése között 2002. januárban elkezdődnek az egységes ágazati érdekvédelem megteremtésére irányuló tárgyalások.
2.3. Az ágazatban jelen lévő munkaadói szövetségek A teljes gépiparban működik: •
Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége (100 tagvállalat a holdingokhoz, ill. tagszövetséghez tartozókkal együtt)
Csupán a gépipar egy-egy alágazatára koncentrálnak: •
Acélszerkezetgyártók Szövetsége (nincs adat, továbbiakban: n.a.)
•
Energetikai Berendezésgyártók Szövetsége (25 tagvállalat)
•
Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség (36 tagvállalat)
•
Magyar Gépjárműipari Szövetség (21 tagvállalat)
•
Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (187 tagvállalat)
•
Mezőgépgyártók Országos Szövetsége (17 tagvállalat)
•
Szerszámgyártók Szövetsége (n.a.)
Az Acélszerkezetgyártók Szövetségéről és a Szerszámgyártók Szövetségéről nem sikerült információt szerezni. Nincsenek kint az Interneten, a telefonkönyvben nem szerepelnek és nem tagjai országos konföderációnak. Országos munkaadói konföderációhoz, (a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségéhez) közülük az alábbiak csatlakoztak: •
Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége
•
Energetikai Berendezésgyártók Szövetsége
•
Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség
Nemzetközi szövetségben az alábbiak rendelkeznek tagsággal:
14 •
Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége (ORGALIME; Az európai-, elektrotechnikai-, elektronikai és fémmegmunkáló ipari gyártók összekötő – együttműködési - bizottsága)
•
Magyar Gépjárműipari Szövetség (OICA; Autógyártók Nemzetközi Szövetsége)
•
Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (CLEPA; Európai Járműalkatrészgyártók Szövetsége)
A gépiparban működő munkaadói szövetségek között formális együttműködés nincs. Eseti együttműködésre, egymás tájékoztatására az alábbiak között került eddig sor: •
Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége
•
Magyar Gépjárműipari Szövetség
•
Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége
•
Energetikai Berendezésgyártók Szövetsége
3. AZ ÁGAZATI SZINTŰ KOLLEKTÍV ALKU JELLEMZŐI „Bár a rendszerváltozás utáni magyarországi munkaügyi politika mind a jogalkotási, mind a munkaügyi kapcsolatok intézményeinek kiépítése terén elsősorban a kontinentális Európa országainak modelljeiből indult ki, mégsem sikerült olyan kollektív alkurendszert kialakítani, melynek gazdasági és társadalompolitikai súlya hasonlítana a mintának tekintett európai modellországok gyakorlatához.” A magyarországi gépipar munkaügyi kapcsolataira különösen jellemzőek a „Kollektív alku Magyarországon„ című tanulmány14 e bevezető gondolatai. A tapasztalatok alapján megerősíthető a gondolatmenet folytatása is: „A magyarországi kollektív alku rendszere két fontos vonásában különbözik a kontinentális Európában a második világháború után kialakult gyakorlattól. Egyrészt az alku legfontosabb szintje a vállalati szerződéskötés, miközben az ágazati szerződések szerepe másodlagos. Ezzel együtt a társadalmi partnerek szerveződése is más, mint az Európai Unió országainak többségében. A kollektív alkuval kapcsolatos szakszervezeti működés jelentős részben a vállalaton belülire került, a munkáltatótól független ágazati szakszervezeti központok szerepe másodlagos. Az ágazati kollektív szerződés megkötésében kulcsfontosságú munkaadói szervezetek ugyan létrejöttek, a rendszerváltás után, de gyengék maradtak. A magyarországi kollektív alku másik jellemzője a szocializmus bukása után kialakult szakszervezeti pluralizmus, melynek következtében a vállalaton belül és több szakszervezet együttes jelenlétével kell számolnunk.” 14
Nacsa Beáta és Naumann László: Kollektív alku Magyarországon. Tanulmány, 2000
15
3.1. Az ágazatban eddig kötött középszintű kollektív szerződések és bérmegállapodások Az ágazatban eddig egyedül a Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége (MAGOSZ) és a VASAS Szakszervezeti Szövetség között volt érvényben középszintű kollektív szerződés és éves bérmegállapodás. 2001-re viszont már csak bérajánlást sikerült kötni és a munkaadói oldal 2001. végével a KKSZ-t is felmondta. Ezen kívül még a Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség készített elő 1993ban egy KKSZ-t, de a tagság érdektelensége miatt az nem került aláírásra. Körlevélre válaszolva a Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége jelezte, hogy a későbbiekben tervezi KKSZ megkötését, míg az Energetikei Berendezésgyártók Szövetsége úgy nyilatkozott, hogy alapszabálya szerint erre joga sem lenne. A többiektől válasz még nem érkezett, ill. az Internet honlapjukon erre vonatkozó konkrét utalás nem található. A MAGOSZ és a Vasasszövetség között 2001 végéig érvényben lévő Középszintű KSZ megkötésére a munkaadói szövetségnek nem volt előzetes felhatalmazása, ezt a tárgyalások befejezése után egyenként kellett a munkáltatóktól beszereznie. A KSZ hatálya így csak arra a 812 munkáltatóra terjedt ki, akik vállalták annak tartalmát. A KSZ azonban ennél jóval szélesebb körben érvényesült, mert azok a munkáltatók is mintának tekintették, akik nem csatlakoztak hozzá. Az egész gépipar területére érvényes bérmegállapodás kötésére az elmúlt években nem került sor. A MAGOSZ és a Vasasszövetség között kötött középszintű kollektív szerződében a felek kötelezték magukat arra, hogy a szerződés hatálya alá tartozó munkáltatókra vonatkozó bérmegállapodást legkésőbb minden év január 31-ig megkötik. A megállapodásoknak megfelelően a felek a KSZ hatálya idején – a 2001 év kivételével – minden évben lefolytatták a bértárgyalást és középszintű bérmegállapodást kötöttek15, amit a munkaadói szervezetek és a szakszervezet is a lapjában közzétett. Jóllehet a bérmegállapodáshoz többnyire csak néhány munkáltató csatlakozott, hatása – a KSZ-hez hasonlóan – jóval szélesebb körben érvényesült, mert a munkahelyi bérmegállapodások egy jelentős hányada ugyanazokat a mértékeket tartalmazta, mint a MAGOSZ bérmegállapodás.
3.2. A Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége és a VASAS Szakszervezeti Szövetség által megkötött középszintű kollektív szerződés és éves bérmegállapodás ismertetése 15
Lásd: Dokumentumok
16
3.2.1. A szerződő felek reprezentativitása A magyar gépiparban mind a munkaadói-, mind a munkavállalói érdekképviseletek szervezettsége alacsony szintű és a több szereplő miatt megosztott. Különösen érvényes ez a munkaadói oldalra, ahol a legrégebbi ilyen szervezet, a MAGOSZ is mindössze 11 éves múltra tekinthet vissza. Ha a holdingok által képviselt cégeket és a tagegyesület tagjait is figyelembe vesszük, a MAGOSZ tagsága kb. 100 cég. Ezt hasonlítva a KSH 15533-as számához, még a cégek eltérő nagyságát figyelembe véve sem állítható, hogy a MAGOSZ reprezentatív képviselője az ágazat munkaadóinak. (Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy „nincs nála reprezentatívabb”.) Nem ennyire szélsőségesek az adatok, de ha a munkavállalók össz létszámához viszonyítjuk a VASAS által szervezettekét, a szakszervezet reprezentativitása is megkérdőjelezhető. (Itt is érvényes viszont, hogy „nincs jobb”.) Különösen szembeszökő a reprezentativitás hiánya, ha csak a „közös tagokat” hasonlítjuk a többiekhez. A szakszervezetek reprezentativitását a tanulmány 5. fejezetébent mutatjuk be.
3.2.2. A KKSZ fontosabb tartalmi elemei A KKSZ módosítása, felmondása Az egyes munkáltató és a helyi szakszervezet együttműködése A munkaviszony A munkaviszony létesítése A munkaszerződés módosítása A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás A munkaviszony megszüntetése A rendes felmondás A rendes felmondás korlátozása A felmondási idő Felmentés a munkavégzés alól Csoportos létszámcsökkentés Végkielégítés Rendkívüli felmondás A munkaidő és pihenőidő
17 A munka díjazása Béren kívüli juttatások, jóléti-, szociális ellátások Munkavédelem A kollektív munkaügyi vita Az egyeztetési eljárás Munkaügyi jogvita Eljárás munkabeszüntetés esetén A Középszintű Kollektív Szerződést 1996-ban határozatlan időre kötötték és egy alkalommal 1998-ban módosították. A KSZ tervezetet a Vasasszövetség szakértői készítették. A MAGOSZ 2001 október 15-én felmondta ezt a KSZ-t, a felmondási határidő 2002. január 15én járt le. Ez a kollektív szerződés alig több mint 2000 munkavállalóra terjed ki és a hatálya alá tartozó munkáltatókra kötelező érvénnyel bírt, a helyi kollektív szerződések rendelkezései át is vették azokat. Tartalmát illetően az KSZ számtalan, az Mt-nél kedvezőbb szabályt tartalmazott a munkavállalók számára: pl. a határozott idejű munkaviszony legrövidebb időtartamát 6 hónapban határozta meg. Csoportos létszámcsökkentés esetére felmondási korlátokat állított fel, továbbá ebben az esetben a teljes felmondási időre felmentette a munkavállalót a munkavégzés alól, a végkielégítés felső határát felemelte 9 hónapra. A munkaidőre vonatkozó szabályai között megengedte a 6 havi munkaidőkeret alkalmazását, de meghatározta az alkalmazás szabályait is, például a keret kezdő időpontjának rögzítésére, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén alkalmazandó kiegyenlítő bérezésre vonatkozó kötelezettséget. Kimondta, hogy a rendes és a rendkívüli munkavégzés együttes napi időtartama nem haladhatja meg a 12 órát. A munka díjazására vonatkozó szabályai között az Mt-nél magasabb túlóra és műszakpótlékokat állapított meg, rögzítette az éves bérmegállapodás kötésére vonatkozó kötelezettségeket, a 6/1992 (IV. 27.) MüM rendelet szerinti ágazatközi besorolási rendszer egyes kategóriáihoz béreket rendelt. A béren kívüli juttatások között a munkahelyi étkezés támogatása, szociális segélyre vonatkozó elkötelezettség, lakásépítési támogatás, munka- és formaruha juttatás, önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj átvállalása szerepelt. Fentieken túlmenően a KSZ szabályozta a felek közötti kapcsolatrendszert, beleértve a konfliktusok esetén felállítandó Egyeztető Bizottságot és a munkabeszüntetés esetén követendő eljárási rendet, továbbá az egyes munkáltatók és a helyi szakszervezetek közötti együttműködésre vonatkozó alapvető kötelezettségeket is.
18
3.2.3. A KKSZ érvényességi ideje A KKSZ 1996. március 1-vel lépett hatályba. 1998. február 1-vel módosításra került. A MAGOSZ 2001. végével felmondta.
3.2.4. A KKSZ ágazaton belüli kiterjedtsége, hatása A szerződő felek lehetővé tették, hogy a helyi munkavállalói érdekképviselet és a munkáltató egyetértése esetén, tagsági viszonyuktól függetlenül, bármely a gépipar területén működő cég csatlakozzon a KKSZ-hez. Annak ellenére, hogy a jelzések szerint sok olyan cég volt, ahol figyelembe vették a KKSZ főbb paramétereit, a ténylegesen csatlakozók száma még így sem haladta meg egyik évben sem a 12-t. Tekintettel a reprezentativitás hiányára, a „kiterjesztés” kérésének nem lett volna semmi realitása.
3.2.5. A bérmegállapodás fontosabb tartalmai elemei A középszintű éves bérmegállapodások rögzítették a legkisebb munkabér összegét, amely minden esetben magasabb volt a kötelező minimálbérnél. E minimálbér képezte az alapját a KSZ-ben rögzített besorolási kategóriákhoz tartozó bérek kiszámításának. Az éves bérmegállapodások meghatározták az éves átlagos személyi alapbér növekedés kötelező legalacsonyabb mértékét, továbbá az éves átlagkereset növekedés legkisebb mértékét is, amely általában az országos szintű keresetnövekedésre vonatkozó ajánlások felső határához közelített. A bérmegállapodások kitértek az étkezési hozzájárulás fizetési kötelezettségére és rögzítették a támogatás összegét is, ami egyébként nem volt magasabb a mindenkori SZJA törvény által a munkáltató által adómentesen adható összeggel. Ajánlásként fogalmazták meg a bérmegállapodások az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj átvállalását. Végül a bérmegállapodások rögzítették a hatályuk alá tartozó munkáltatók adatszolgáltatási kötelezettségét a bázisokra és a létszámra vonatkozóan.
3.2.6. A bérmegállapodás érvényességi ideje A bérmegállapodás mindig egy évre szólt. 2001-re már csak ajánlásokat tartalmazott. A munkaadói oldal érdektelensége miatt 2002-re már ajánlás sem született.
19
3.2.7. A bérmegállapodás ágazaton belüli kiterjedtsége, hatása Itt is érvényesek a KKSZ-szel kapcsolatban leírtak azzal a kiegészítéssel, hogy még több olyan cégről hallottunk, amelyek nem csatlakoztak a megállapodáshoz, de legalább elemeiben iránymutatónak tekintették azt. A ténylegesen csatlakozók száma az összlétszámhoz képest azonban nem jelentős.
3.2.8. A KKSZ és az éves bérmegállapodás megszűnésének okai A munkáltatói tanulmány szerint: A konkrét („kirobbantó”) ok az először 40eFt-ra, majd 50eFt-ra emelt minimálbér és a Ft árfolyamának váratlan felértékelése volt: •
Mivel a minimálbért a kormány határozta meg, kiesett az egyik legfontosabb tárgyalási téma.
•
A KKSZ melléklete a minimálbérhez kötött bértarifarendszert határozott meg. Ennek előírásai a minimálbér drasztikus emelésével irreálissá váltak.
•
A Ft árfolyamának jelentős felértékelése súlyos helyzetbe hozta a jellemzően nagy exportőr gépipari vállalatokat. A tényleges hatásokat még nem lehetett pontosan megítélni abban az időszakban, mikor a 2002. évre szóló középszintű megállapodást már meg kellett volna kötni.
A törvényi szabályozás az MT 2001. évi módosításával sem tette lehetővé, hogy KKSZ kötésével, ill. az ahhoz való csatlakozással a munkáltató és a munkavállaló viszonyában a meghatározott standardtól a dolgozó kárára térjenek el. (Az egyetlen ilyen lehetőség, amely munkaidő rugalmasabb kezelését teszi lehetővé, kevésnek bizonyult.) Magyarországon a gépiparban az elmúlt 10 évben nem volt jelentősebb sztrájk. A munkáltató (legalábbis amíg a sztrájkfenyegetéstől való megszabadulást nem érzi komoly ellentételnek), úgy érzi, hogy egy ilyen szerződéssel nem jut valós előnyökhöz. Amennyiben a cég helyzete az országos átlagnál kedvezőbb foglalkoztatási feltételeket tesz lehetővé, a cégvezetők ezt a többletet maguk kívánják adni. Jobbak a helyi tárgyalási pozíciói és a megítélése a cég dolgozói előtt, ha a többletjuttatás tőle-, és nem egy „központi szervezettől” függ.
20 A munkaadói szövetségek tekintélye és ezzel is összefüggésben a szervezettsége egyelőre meg sem közelíti a piacgazdaságokban megszokottat. Ez több, egymással is kölcsönhatásban lévő okra vezethető vissza. Csupán jelezve, de részletesen nem kifejtve ezen okokat: •
A másutt 50-100 éves múlttal szemben Magyarországon 5-10 éves működés.
•
A kamarákkal szemben az érdekképviseletek nem rendelkeznek külön törvényi háttérrel. Működésük a pártokra kidolgozott egyesülési jogról szóló törvényen alapul. Ez azért jelent gondot, mert elmaradt az érdekképviseletek helyének, szerepének, működési feltételeinek nyilvános megvitatása. „Nem kerültek be a köztudatba” ellentétben a kamarákkal, ahol a törvény (megváltoztatásáig) nemcsak jogi hátteret, de a kötelező tagságon keresztül gazdasági alapot is biztosított. (Ez utóbbiban változás történt 2001-ben.) Az előkészített „Lobbi Törvény” nem oldja meg ezt a gondot. Nem az érdekképviseleti szövetségekről szól, hanem a korrupció elleni küzdelem jegyében az egyéni lobbizást próbálja meg szabályozott feltételek közé szorítani.
•
A munkaadók szakmai érdekképviseleti szövetségei (túlnyomó többségükben) új szervezetként alakultak. Nem örököltek értékesíthető vagyont valamely elődszervezettől, sőt működésük alapvető feltételeit is most kell kiépíteniük. Ehhez csak a tagok által befizetett tagdíjra számíthatnak. A tagdíjfizetési hajlandóság a cégeknél „korlátozott”. (Az átalakuló, kezdetben csődhullámmal terhelt magyar tulajdonú vállalkozásoknál a szövetségi tagdíj fizetése érthető módon hátra sorolódott.)
•
A külföldi tulajdonosoknál gyakran tapasztalható az a hozzáállás, mely szerint: az anyavállalatnál van szakszervezet, a cég tagja a kamarának és a munkaadói érdekképviseletnek, Magyarországra pedig azért jött, hogy ezektől a kötöttségektől megszabaduljon.
A szakszervezeti tanulmány szerint A középszintű Kollektív Szerződés felmondásához több ok vezetett. Jóllehet a KSZ hatálya alá kevés munkáltató tartozott, közülük is egyes munkáltatók gazdasági helyzete az évek során megváltozott és már nem tudták vállalni azokat a kondíciókat, amelyeket a KSZ előír, elsősorban a minimálbérrel együtt mozgó bértáblázatok miatt. A 2001. évi bérmegállapodás elmaradása már erre az okra vezethető vissza. 2001. augusztusában történt egy kísérlet a KSZ módosítására, de ebben a felek végül is nem tudtak megállapodni. Az Mt. 2001. július 1-i hatályú módosítása tovább csökkentette a munkáltatók érdekeltségét a középszintű KSZ iránt, mivel a törvényben a szerződéskötési jogosultság szabályozása túlsá-
21 gosan a munkahelyi szintre koncentrál. Ezt mutatja például, hogy a korábbi több munkáltatós KSZ-re tartozó jogosultság a túlórák szabályozásában megszűnt, a rugalmasságot jelentő szabályozások pedig a munkahelyi KSZ-ekben rendezhetők. A MAGOSZ végült 2001. október 15-én felmondta a kollektív szerződést, lényegében az előzőekben felsorolt okokra történő hivatkozással. Nem zárkózik el azonban egy újabb, a tagjainak széles körére és a Vasasszakszervezet számára is elfogadható tartalmú KSZ kötésétől. Az újabb kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalások azonban egyelőre nem kezdődtek el, bár a kedvezményezés megtörtént a Vasasszövetség részéről.
3.2.9. A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés hiányának okai A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés/bérmegállapodás hiányának okai legalább három irányban keresendők, a szakszervezeteknél, a munkaadóknál, továbbá a jogszabályi késztetés oldaláról. Az ágazatban, mint azt az előző fejezet bemutatta – több szakszervezeti szövetség, illetve több szakszervezet található, emellett az ágazathoz tartozó vállalatoknál nem működik mindenütt szakszervezet. Szakszervezeti nézőpontból vizsgálva mégsem a szándék hiányára vezethető vissza az, hogy az elmúlt években nem született a gépiparra, vagy annak egyes alágazataira vonatkozó kollektív szerződés/bérmegállapodás. Jóllehet az ágazatokban nem működött minden munkáltatónál szakszervezet, az ágazatokban található legjelentősebb szakszervezet a Vasasszövetség az ÜT választásokon minden alkalommal reprezentativitást szerzett és alapszabálya szerint is jogosult kollektív szerződés kötésére. Az 1994-es és 1999-es kongresszusán is kiemelt hangsúlyt kapott – főleg a kislétszámú munkahelyi szervezetek részéről – az ágazati KSZ kötésére vonatkozó igény. Az erre irányuló elkötelezettséget a kongresszusi programok meg is fogalmazták. Az elvárásnak eleget téve a Vasasszövetség, illetve egyes szakmai szerveződései (akkoriban tagozatai) megkereste az ágazatai területén működő munkaadói szakmai szövetségeket a kollektív szerződéskötés szándékával és kész kollektív szerződés tervezettel. Szerettek volna a munkáltatók lehető legszélesebb körére, de legalább arra a körre vonatkozó KSZ-t kötni, ahol a vállalat tagja a munkaadói szövetségnek és működik ott a Vasasszövetséghez tartozó munkahelyi szervezet is.
22 Fenti célból felvették a kapcsolatot a MAGOSZ-szal, a Mezőgépgyártók Országos Szövetségével (MEGOSZ) és a MEISZ-szel is. A MAGOSZ-szal néhány hónapi tárgyalást követően megkötötték a kollektív szerződést, az előzőekben már említett szépséghibával. A középszintű Kollektív Szerződés csak nyolc vállalatra volt érvényes, tehát nem adott felhatalmazást azon 17 munkáltató mindegyike sem, akik MAGOSZ tagvállalatok és a Vasasszövetségnek is működik ott munkahelyi szervezete. A MEGOSZ-szal folytatott tárgyalások a megállapodás küszöbén érdektelenségbe fulladtak és elhaltak, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártó vállalatok megszűnése, felszámolása, privatizációja miatt. A MEISZ-szel több évig tartó tárgyalássorozat után a tárgyaló delegáció által elfogadott szövegű KSZ aláírására végül is nem került sor, mert a munkáltatók nem hatalmazták fel erre a munkaadói szövetséget. A tárgyalások közben egy alkalommal mégis sikerült éves bérmegállapodást kötni a tárgyaló feleknek. Mivel a tárgyalások ideje alatt munkahelyi kollektív szerződéseket kötöttek, a jó kondíciókat tartalmazó kollektív szerződéssel rendelkező munkahelyi szervezetek sem erőltették a középszintű kollektív szerződést, mert féltek attól, hogy abba nem sikerül az általuk már kiharcolt mértékeket beépíteni. Megalakulása után röviddel a Vasasszövetség keretein belül működő Vasas Járműipari Szövetség is felvette a kapcsolatot a járműipar területén működő két munkaadói szövetséggel. Ez a két szövetség – a MGSZ és a MAJOSZ - együttesen viszonylag nagy arányban fedi le a járműipar területén működő munkáltatókat, bár itt sem tagja mindegyik munkaadó valamelyik szövetségnek. A munkaadók a középszintű kollektív szerződés megkötésére nem láttak lehetőséget és nincs is erre felhatalmazásuk. A Vasasszövetség - vélhetően - az ÜT választásokon szerzett reprezentativitás és saját jelentősége tudatában - nem keresett ebben az időszakban szövetségest a többi szakszervezet körében az ágazati/alágazati kollektív szerződés kikényszerítésére. Az ágazati/alágazati kollektív szerződések hiányának okait vizsgálva a munkaadói szervezetek tekintetében is több ok fogalmazható meg. Nincs olyan munkaadói szervezet, amely a gépipar összes alágazatából szervezné tagjait. (Még leginkább a MAGOSZ látszik erre alkalmasnak, mivel elnevezésével ellentétben nemcsak a gépgyártók, hanem a villamosgépgyártók illetve a mezőgépgyártók sőt járműgyártók köréből is kerülnek ki tagjai.) További ok, hogy a munkaadói szövetségek szervezettsége viszonylag alacsony az egyes alágazatokban működő munkaadók között. További ok, hogy a munkaadói szövetségeknek nincs felhatalmazásuk alágazati kollektív szerződés kötésre.
23 Végezetül az okok közé sorolható, hogy a munkáltatók nem érdekeltek abban, – és a 2001. évi Mt. módosítás óta különösen nem – hogy ágazati/alágazati kollektív szerződést kössenek. Ugyanis a munkahelyi kollektív szerződésben – a vállalattal munkaviszonyban álló, velük függőségi viszonyban lévő szakszervezeti partnerrel – megállapodhatnak például a munkavégzés rugalmas feltételeiről. A munkahelyi szakszervezeteknek nehezebb kiharcolniuk a rugalmasítás ellentételezését a munkáltatóval szemben. Így az ágazati/alágazati kollektív szerződés kötésének jelenleg akadálya a jogszabályi ösztönzés hiánya is.
3.2.10. A kollektív alku területén tapasztalható trend A MAGOSZ - VASAS szerződések megkötésekor a tárgyaló felek számítottak arra, hogy a fent részletezett körülmények miatt (amit még súlyosbított a békeidőben példátlan összeomlás és átalakulás), nem lesz kiterjedt azok hatása. Ettől függetlenül hasznosnak ítélték az erre fordított munkát, mert felkészülést jelentett egy konszolidáltabb időszak eredményesebb együttműködésére. Sajnos úgy tűnik, az ehhez szükséges idő sokkal több, mint azt korábban gondoltuk. Az, hogy a munkáltatói oldal jelenleg nincs abban a helyzetben, ill. nem érdekelt KKSZ és bérmegállapodás kötésében, nem jelenti azt, hogy megváltozott volna a MAGOSZ azon álláspontja, mely szerint a korrekt versenyhelyzethez a munkaerőhöz való hozzájutás feltételei is hozzá tartoznak. A munkabéke fenntartása minden normálisan gondolkozó munkáltató alapvető érdeke. Itt legfontosabb fogalom az ÉRDEK. Amint sikerül a KKSZ-hez történő csatlakozáshoz az érdeket megteremteni, lesznek ilyen szerződések.
24
3.2.11. A KKSZ és (vagy) éves bérmegállapodás létrejöttének realitása Amennyiben piacgazdasági viszonyok között más országokban megmarad a középszintű megállapodások fontossága (úgy tapasztaljuk, hogy az ebben eddig élenjáró Németországban pont fordított a tendencia!), előbb-utóbb Magyarország e téren is felzárkózik. A folyamat segíthető, felgyorsítható. Ezt a célt szolgálhatja a társadalmi párbeszéd erősítését szolgáló, jelen tanulmány apropóját adó akció is. Sokat segíthetne, ha sikerülne enyhíteni a munkaadói szövetségek súlyos anyagi gondjain. (Az EU társszervezeteihez történő csatlakozás növeli legitimitásukat, reklám értékével javíthat szervezettségükön, de a jelentős többletköltségek révén – központi segítség nélkül - alig kezelhető működési zavarokhoz vezethet.) A Paritásos Bizottságok megalakulása, továbbá az Európai Unióba történő belépés új lendületet adhat az ágazati/alágazati kollektív szerződéseknek, ehhez azonban további feltételek teljesülése is szükséges. Szakszervezeti oldalon a szervezettség, a nyomásgyakorló képesség fejlesztése, a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi és tárgyalástechnikai ismereteinek elmélyítése és a szakszervezeti erők koncentrálása. Munkaadói oldalon a munkaadók meggyőzése a kollektív szerződés munkabékét jelentő biztonságáról, a szabályozott, kiszámítható viszonyokról. További feltétel, hogy minél több munkáltató tagja legyen az ágazatban/alágazatban működő munkaadói szövetségnek. Végül az ágazati kollektív szerződések száma növelésének elengedhetetlen feltétele a jogi feltételek, a munkáltatók érdekeltségének megteremtése, amihez politikai szándék is szükséges.
3.3. Trendek a kollektív szerződés területén A gépipar területén a rendszerváltás előtti években minden állami vállalatnak volt kollektív szerződése. Ez a helyzet fennmaradt a nagyvállalatok fennállásáig, sőt többnyire a vállalatok szétdarabolásának, átalakításának időszakában is. A 90-es évek elejétől bekövetkezett csődhullám miatti vállalatértékesítések, továbbá a privatizáció következtében magántulajdonba került gazdálkodó szervezeteknél a kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalást elölről kellett kezdeni. A külföldi tőkével, zöldmezős beruházással létesült vállalatoknál pedig először szakszervezetet kellett alakítani és csak ez után kerülhetett szóba a kollektív szerződés. A 90-es évek közepétől – az országos szintű érdekegyeztetésben történt megállapodás alapján – hozott jogszabályok közvetve ösztönözték a munkahelyi és a többmunkáltatós kollektív szerződések megkötését. Ilyen szabály volt az Mt. 1995. évi módosításában a 300 túlóra el-
25 rendelhetősége és a 6 havi munkaidőkeret megállapítása a többmunkáltatós kollektív szerződésekben, továbbá a munkahelyi kollektív szerződés meglétének vizsgálata a foglalkozatást elősegítő támogatásokra benyújtott igény esetén. Az ágazati, alágazati szintű kollektív szerződés kötésére irányuló kezdeményezések a gépipar területén az előző fejezetekben bemutatott eredménnyel jártak. Ezért az ágazati szakszervezetek a munkahelyi kollektív szerződések elősegítésére helyezték a hangsúlyt. Például a vasasszövetség ajánlásokkal, kollektív szerződés mintákkal, szakértői közreműködéssel, a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi ismeretekre történő oktatásával segítette a munkahelyi szervezetek kollektív szerződéskötési tevékenységét. A kislétszámú munkáltatók és a multinacionális vállalatok körében azonban a fentiek ellenére különösen alacsony a munkavállalók kollektív szerződéssel történt lefedettsége. Ahol volt hagyománya a szakszervezetnek, ott a kollektív szerződéskötés általában kevesebb akadályba ütközött. A gépipar területén jelenleg nincs egyetlen érvényes középszintű kollektív szerződés sem, de a munkahelyi kollektív szerződések száma – noha állandó mozgásban van – lassan növekvő tendenciát mutat.
4. A KÖZÉPSZINTŰ SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD TOVÁBBI FÓRUMAI 4.1. A munkaadók és a szakszervezetek közötti együttműködés formái Az elmúlt években a gépipar területén nem működött olyan intézmény, amely formalizált keretet jelentett volna a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek közötti folyamatos együttműködésnek. Ennek ellenére – mint az előző fejezet már bemutatta – a Vasasszakszervezet és egyes munkaadói szervezetek között – szakszervezeti kezdeményezésre – lényegében 1993-tól, de 1996tól mindenképpen folyamatos volt a kapcsolat és kollektív szerződésre irányuló tárgyalások is folytak. A MAGOSZ-szal megkötött középszintű kollektív szerződés végül is hat évig hatályban volt.
26
4.2. A munkaadói érdekképviselet/munkaadók és a szakszervezetek által kezdeményezett, támogatott közös ágazati események/akciók Az 1996-os évtől napjainkig néhány alkalommal sor került olyan közös ágazati/alágazati rendezvények megtartására, amelyet többnyire a szakszervezetek és néhányszor a munkaadók kezdeményeztek. Ilyen közös rendezvénynek tekinthető a Vasasszövetségben 1999-ben szervezett szakmai tanácskozás a munkaidő csökkentéséről és a munkaidő rugalmasításáról. A rendezvényre meghívták a MAGOSZ-t, az MGSZ-t, a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségét és a MEISZ-t is, akik a meghívást el is fogadták. A Vasasszövetség legutóbbi kongresszusára, az osztrák vasasszakszervezet és a Vasasszövetség által közösen rendezett, az EU-s csatlakozás várható hatásait tárgyaló konferenciára szintén meghívást kaptak és részt is vettek a munkaadói szervezetek képviselői. Akad néhány példa a közös utazásokra is. A MAGOSZ meghívására a Vasasszövetség képviselője (egyik tárgyalópartnere) részt vett a munkaadók által szervezett németországi tanulmányúton. Egy más alkalommal a Magyar Gépjárműipari Szövetség képviselője vett részt – a Vasasszövetség meghívására – portugál tanulmányúton, amelyet egy PHARE projekt keretében szervezett a portugál vasasszakszervezet. A projekt egyéb közös feladatok teljesítését is előírta, nevezetesen egy országjelentés elkészítését, amelybe a MGSZ is bedolgozott. Néhány példa említhető a közös oktatások témakörében is, s ám itt lényegében olyan szakszervezeti oktatásról van szó, ahová munkaadókat is meghívtak. A Vasasszövetségen belül működő két szakmai szövetség a Járműipari és a Gépipari Szövetség által szervezett tisztségviselői oktatásra meghívták a MAGOSZ és a MGSZ képviselőit, akik egy alkalommal előadóként is szerepeltek a tanfolyamon. A második alkalommal sajnálatos módon már egyik szervezet sem tudott a meghívásnak eleget tenni. A MEISZ vezetői pedig résztvettek az Elektronikai Szövetség által szervezett, a finn vasas delegáció részére tartott bemutató előadáson, melynek a munkaadói oldalról ők voltak az előadói. A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége, a tisztségviselőik részére Miskolcon rendezett szemináriumot – amelyet az Ipari Dolgozók Világszövetségének (FMTI) rendezésében tartottak – meghívta azokat a munkaadókat, ahol munkahelyi szervezeteik működnek. A meghívott munkaadók többsége a szemináriumon részt is vett. 2002. áprilisában az FMTI szervezésében újabb szemináriumra kerül sor, ahová ismételten meghívják a munkaadókat is.
27 A munkaadói szervezetek közül a MAGOSZ, a MEISZ és az MGSZ alkalmanként meghívja a Vasasszövetség képviselőit egy-egy rendezvényre (pl. közgyűlés, elnökségi ülés, szimpózium). Fentieket figyelembe véve megállapítható, hogy a középszintű párbeszéd csírái, kezdeményei már évek óta megtalálhatók a gépipar területén. A lehetséges partnerek tudnak egymásról, egyes partnerek között elkezdődött a párbeszéd. Történtek konzultációk, egyeztetések, megállapodásokra azonban – a MAGOSZ KSZ és bérmegállapodás kivételével – ezidáig nem került sor.
4.3. KSZ lefedettség az ágazaton belül Annak ellenére, hogy a gépipari ágazat egészére érvényes kollektív szerződést a munkaadók és a szakszervezetek nem kötöttek, a gépiparban dolgozó munkavállalók jelentős hányada kollektív szerződés hatálya alá tartozik. Ennek az az oka, hogy a munkahelyeken működő szakszervezeteknek sokhelyütt sikerült a munkáltatóval kollektív szerződést kötniük. Azon munkáltatók körében, ahol a vasasszakszervezetnek munkahelyi szervezete működik, átlagosan a munkavállalók 78 %-át fedte le kollektív szerződés 2001-ben. Ebbe a számba beleértendők a több munkáltatóra kiterjedő, ún. társasági szintű keretszerződések is. Ez az átlag azonban a gépipar egyes alágazatai vonatkozásában jelentős különbségeket takar. Így például a Vasas Gépipari Szövetség működési körébe tartozó munkavállalók 72 %-át, a Vasas Járműipari Szövetség működési körében 64,7 %-át, a Vasas Elektronikai, Híradás, Műszer, Villamamosgép, készülékgyártó Szövetség működési területéhez tartozó munkavállalók 86,1 %-át fedi le kollektív szerződés. Abban a működési körben, ahol kizárólag a Liga Vas- és Fémipari Szövetsége, illetve a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetségének munkahelyi szervezetei működnek, 28 munkahelyen van kollektív szerződés. Annál az egy-két gazdálkodó szervezetnél, ahol ágazathoz/konföderációhoz nem tartozó ún. független szakszervezetek működnek, nincs információ kollektív szerződésekről. A gépipar területén üzemi tanáccsal kötött kollektív szerződésről szintén nincs információ. (A tanulmány elkészítésére rendelkezésre álló rövid idő nem is volt elegendő ilyen irányú kutatás elvégzésére.) Az előzőekben bemutatott KSZ lefedettségi mutatók értelemszerűen csak arra a gazdálkodói körre vonatkoznak, ahol működnek szakszervezetek. A gépipar egészére vonatkozó KSZ lefedettség lényegesen alacsonyabb, megközelítően 50 százalékosra becsülhető. Ez a
28 lefedettségi mutató nem konstans, a KSZ-ek száma állandóan változik. Lejár a hatályuk, felmondják vagy éppen folyamatban van a tárgyalás (jelenleg megközelítően tíz vállalatnál). A tapasztalatok szerint – munkavállalói nézőpontból – a multinacionális vállalatok a legkeményebb ellenfelek, ebben a körben a legalacsonyabb a KSZ lefedettség. Ilyen esetekben előfordult, hogy a szakszervezetnek igénybe kellett venni a nemzetközi szakszervezeti háttér segítségét is. Így történt például az egyik nagy autógyár esetében, ahol a helyi szakszervezetek a német vasasszakszervezet az IG Metall háttértámogatásával négy évig tartó tárgyalást követően 2001-ben kötötték meg a munkáltatóval a kollektív szerződést.
4.4. A többmunkáltatóra vonatkozó KSZ-ek száma Tekintettel arra, hogy a Vasasszövetség és a MAGOSZ által kötött kollektív szerződés nem tekinthető igazán ágazati kollektív szerződésnek, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésnek nevezhető. Ezen túlmenően a gépipar területén találhatók olyan többmunkáltatóra kiterjedő kollektív szerződések (keretszerződések), amelyek egy tulajdonoshoz tartozó társaságcsoportokra érvényesek. Ilyen például a VIDEOTON Rt., a Siemens Rt., az Elektrolux-Lehel Hűtőgépgyár Rt., a Transelekro, a Rába Rt., a Tungsram Rt., és ilyen volt az Ikarus Járműgyártó Rt. kollektív szerződése is, amely 2000. júliusában lejárt és ezt követően már nem kötöttek társaságcsoportra érvényes KSZ-t.
5. A MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉTEL INTÉZMÉNYEI 5.1. Az ágazatban választott üzemi tanácsok aránya, jellemzői Az üzemi tanács választásának már közel tíz éves múltja van. Az elmúlt évek alatt lebonyolított választások alapvető célja a szakszervezetek vagyoni vitájának eldöntése volt. Emellett – különösen nyíltan szakszervezet ellenes időszakokban – az egyes szakszervezetek támogatásának megmérettetése is lényeges érdekké vált, politikai és joggyakorlási szempontból egyaránt. A 2001. évi ÜT választások eredményének elsősorban a szakszervezeti reprezentativitás mérése, a kollektív szerződéskötési jogosultság szempontjából van jelentősége egyfelől a munkahelyi szinten, másfelől az ágazati kollektív szerződéskötési és kiterjesztési jogosultság szempontjából.
29 Az előző években történt üzemi tanács választásokon a gépipar területén az MSZOSZ konföderációhoz tartozó Vasas Szakszervezeti Szövetség jelöltjeire leadott szavazatok – összes szavazaton belül aránya – minden alkalommal összességében meghaladta a 75 %-ot. Azokon a munkahelyeken, ahol csak más konföderációhoz (Liga, illetve Munkástanácsok) tartozó munkahelyi szervezetek működtek, e szakszervezetek jelöltjei értek el jelentős szavazatarányt (pl. Rába Rt., Tungsram Rt.) és szereztek KSZ kötési jogosultságot. Ki lehet mondani, hogy az ÜT-k többségét – ahol működött szakszervezet – elfoglalták a szakszervezetek. A gépipar területén 19 olyan gazdálkodó szervezet található, ahol több szakszervezet (pl. Vasas és Liga, Vasas és Munkástanács) is működött. Több esetben előfordult, hogy a két szakszervezet jelöltjeire leadott szavazatarány együttesen érte el a kollektív szerződéskötési jogosultságot. Itt kell megjegyezni, hogy csak azokról a gazdálkodó szervezeteknél választott üzemi tanácsokról van információ, ahol valamelyik ágazati szakszervezetnek munkahelyi szervezete működik. A 2001. november-december hónapban megtartott ÜT választások eredményeinek feldolgozása a tanulmány készítésének időpontjában még nem fejeződött be. Az adatok 66 %-os feldolgozottsága alapján azonban már bizonyos tendenciák láthatók. (Az információk ebben az esetben is azokra az üzemi tanácsokra vonatkoznak, amelyek a három ágazati szakszervezet látókörében vannak.) Azoknál a gépipari munkáltatóknál, ahol a Vasasszövetségnek működik munkahelyi szervezete, az összes szavazaton belül a vasas jelöltekre leadott szavazatok átlagos aránya 83,6 %, ha csak a szakszervezetekre leadott szavazatokat tekintjük alapnak, akkor a Vasas jelöltjei 90 % feletti támogatást kaptak. Ahol kizárólag a Koalícióhoz (Liga vagy Munkástanács) tartozó szakszervezet van, ott a szakszervezeti jelöltekre leadott szavazatok aránya egyelőre még nem ismert. Azoknál a munkáltatóknál, ahol több szakszervezet működik többnyire ez alkalommal is együtt érték el azt a szavazati arányt, ami a KSZ kötésére vonatkozó jogosultságot jelenti. Közülük egy kislétszámú munkahelyi szakszervezet ért el 65 %-os szavazatarányt, amivel a másik szakszervezetet kizárja a KSZ kötésből. Az előző ÜT választásokhoz képest csökkent a független, szakszervezethez nem tartozó jelöltek aránya az üzemi tanácsokban. A Vasasszövetség működési területén például az átlagos szavazatarányuk 9,8 % az összes szavazaton belül. Az Ágazati Paritásos Bizottság, vagy „Alágazati” Paritásos Bizottságok felállítása esetén nyilvánvalóan – az érintett szakszervezetek megállapodása szerint – precízen fel kell mérni az ágazathoz/alágazathoz tartozó összes 50 fő feletti munkavállalót foglalkoztató munkálta-
30 tónál történt ÜT választások eredményeit. Mivel jelenleg az ÜT választáson elért támogatottság a szakszervezeti reprezentativitás fokmérője, ennek figyelembe vételével kellene felállítani a Paritásos Bizottságot (Bizottságokat).
5.2. Bekapcsolódás az Európai Üzemi Tanácsok munkájába A munkaügyi kapcsolatok alakulásának sajátos szelete a magyarországi leányvállalatok bekapcsolódása az Európai Üzemi Tanácsok megalakításába és működtetésébe. Ez az intézmény minőségi előrelépést jelent a multinacionális vállalatoknál működő szakszervezetek számára az anyavállalatokra vonatkozó információkhoz (pl. átszervezések, kollektív szerződések, juttatások, stb.) történő hozzájutás terén, mert az EÜT-nek valóságos tagjai vannak, rajtuk keresztül megszólaltatható a munkáltató vezetője. Másfelől az EÜT működése minta is lehet a leányvállalatok számára az információs és konzultációs jog gyakorlásában. Az EÜT-k megalakítására vonatkozó kötelezettséget, feltételeket, az EÜT-k jogait a 94/95 sz. EU Irányelv rögzíti. Az EÜT-k megalakításában és működésük segítésében rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC), az Európai Fémipari Szövetség (EMF) is, amely egyébként kezdeményezője volt az EÜT-k létrehozásának. A nemzeti szakszervezetek számára is hatalmas feladatot jelentett az EÜT-k alakítására vonatkozó megállapodások előkészítése és figyelemmel kísérése. A Vasasszövetség az Irányelv megjelenését követően gyorsan bekapcsolódott az EÜT-k alakításával kapcsolatos tevékenységbe. Nemzeti kapcsolattartó személyt (EÜT felelőst) nevezett ki, aki kezdettől fogva részt vett az EÜT-k alakításával kapcsolatos nemzetközi felkészítőkön. Felmérte, hogy szerveződési területén (esetünkben ez a gépipart jelenti) hány olyan multinacionális vállalat található, amelynek anyavállalata az EU Irányelvek hatálya alá tartozik. Tájékoztatta az érintett leányvállalatok képviselőit az Irányelvek tartalmáról és a vállalatukat érintő EÜT tárgyalások helyzetéről, biztosította részvételüket az EÜT tárgyalásokon. Folyamatos a kapcsolat az Európai Fémipari Szövetség EÜT munkacsoportjával. Sikerült elérni, hogy a magyar vállalatok képviselőit egyre több anyavállalatnál bevonják az előkészítő munkába, illetve már vannak teljes jogú tagok, továbbá megfigyelők is. A már említett felmérés szerint a gépipar területén 27 olyan leányvállalat található, amelynek az anyavállalata az EU Irányelv hatálya alá tartozik. Ebből 22 anyavállalatnál már van EÜT, 3 helyen folyamatban vannak a tárgyalások és 2 vállalatnál még el sem kezdődtek az EÜT-t megalakítása.
31 Abba a körbe tartozó magyarországi leányvállalatoknál, ahol (az európai anyavállalatoknál ) már megalakult az EÜT, néhány helyen megkezdődött az EÜT munkájába történő bekapcsolódás. Kezdettől fogva bevonták az EÜT-t Előkészítő Bizottság munkájába az Elektrolux Rt., a Schlumberger Kft., és a Ganz Ansaldo Rt képviselőit. Jelenleg az EÜT teljes jogú tagjai az Elektrolux Rt, a Schlumberger Kft., az EGI Rt., az Opel Hungary Powertrain Kft., az Audi HM Kft. és a Schneider Group képviselői. (Az Ansaldo Rt. időközben magyar tulajdonba került.) Egyelőre megfigyelőként vesz részt az EÜT munkájában, a Siemens Rt., az IBM üzemi tanácsa. Egyébként a Vasasszövetség kezdeményezte a bajorországi német vállalatok képviselőinek további magyarországi leányvállalatok, így a Leoni Hungária Kft, GE, EPCOS képviselője meghívásának elősegítését.
5.3. Szerepvállalás az EU-s Ágazati Bizottságok munkájában Az „Európai szociális párbeszéd – ágazati szinten” című tanulmány16 felsorolja azokat az ágazatokat, illetve tevékenységi köröket, ahol már működnek EU-s Ágazati Bizottságok. Ezek között a gépipar, de annak alágazatai sem szerepelnek, amiből arra lehet következtetni, hogy EU-s Gépipari Ágazati Bizottság egyelőre nincsen. Ennek több oka lehet. Ebből néhány okra a fent említett tanulmány rávilágít. „Az európai ágazati munkáltatói szervezetek egy része – a releváns szakszervezeti szövetségek ilyen irányú késztetése ellenére – egyszerűen nem kíván részt venni az ágazati európai szociális párbeszédben. Így azt a tényt, hogy például a vasas szakma területén, vagy a vegyiparban korábban nem létezett, és a megújítás alkalmával sem jött létre ágazati szociális párbeszéd fórum nem csupán annak következménye, hogy ezeken a területeken maga az Európai Unió is kevésbé törekedett közösségi politikák érvényesítésére, s így nem kellett „védekezésül” létrehozni az ágazati munkáltatói-munkavállalói érdekeket együttesen képviselő közös intézményt. Közrejátszott az is, hogy ezen ágazatok jól szervezett, erős munkáltató szervezetei más csatornákon keresztül is érvényesíthetik befolyásukat az európai döntéshozókra.” Ugyancsak az idézett tanulmány szerint az EU-s Ágazati Párbeszéd Bizottságok kezdeményezői csak olyan szociális partnerek lehetnek, amelyek megfelelnek a 98/500 EU határozatban rögzített reprezentativitási kritériumoknak, amelyek a következők: „Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok ezúton felállításra kerülnek azokban az ágazatokban, ahol a szociális partnerek közösen kérik, hogy részt vehessenek az európai szintű párbeszédben; és ahol az ágazat két oldalát képviselő szervezetek megfelelnek az alábbi kritériumoknak:
32 (a) meghatározott ágazatokhoz vagy kategóriákhoz kötődnek; és európai szinten szervezettek; (b) olyan szervezetekből állnak, amelyek maguk is integráns és elismert tagjai a tagállamok szociális partner struktúrájának, és szerződéskötéshez vezető tárgyalási kapacitással rendelkeznek; és a tagszervezetek számos, különböző tagországot képviselnek; (c) megfelelő struktúrával rendelkeznek ahhoz, hogy hatékony módon részt vegyenek a Bizottságok munkájában.” Ezeknek a kritériumoknak – ismereteim szerint – az európai munkaadói és a szakszervezeti oldal is megfelel. A munkaadói szervezet a ORGALIME, amelynek a MAGOSZ egyébként tagja, a szakszervezet az EMF, amelynek pedig tagja a Vasasszövetség. Amennyiben az EMF-nek sikerül a munkaadói oldal érdektelenségét megtörni és közösen kezdeményeznék az Ágazati Bizottság létrehozását, a magyar oldalról történő bekapcsolódásának további feltételek teljesülése esetén volna realitása. Egyfelől a Gépipari Paritásos Bizottság létrehozása, másfelől az ágazatban működő munkaadói és a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek integrálódása. Az ágazati szociális partnerek egymáshoz közelítését számos egyéb tényező is elősegítheti. Olyan kihívások, mint a globalizáció hatása, az ágazat gazdasági prosperitásának megőrzése az egyre kíméletlenebb versenyben, az azonos versenyfeltételek megteremtése a költségcsökkentésért folytatott küzdelemben, netán javuló munkafeltételek biztosítása a munkavállalók számára. Ezek az okok talán elvezetnek arra a felismerésre, hogy a fenti kihívásokra közösen és nem egymás ellen harcolva kell keresni a megoldásokat.
Budapest, 2002. január
16
Dr. Ladó Mária: Európai szociális párbeszéd – ágazati szinten. Tanulmány
33
MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet: A vállalkozások fontosabb adatai létszám-kategóriák szerint, 2000 2. sz. melléklet: A vállalkozások fontosabb adatai létszám-kategóriák szerint, 2000 3. sz. melléklet: Külföldi érdekeltségű vállalkozások 4. sz. melléklet: Az alkalmazásban állók átlagos statisztikai állományi létszáma szakágazatok szerint, 2000 5. sz. melléklet: Az ipar ágazati szerkezete a termelés alapján 6. sz. melléklet: A termelés és értékesítés volumenindexe, 2000 7. sz. melléklet: Az ipari szervezetek termelése, termelékenysége és értékesítése szakágazatok szerint, 2000 8. sz. melléklet: Az iparban alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete szakágazatok szerint, 2000 9. sz. melléklet: Az iparban alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete szakágazatok szerint, 2000 10. sz. melléklet: A magyar gépipar fejlődése, helye az ország gazdaságában 11. sz. melléklet: A gépipar területén működő ágazati szakszervezetek címlistája
34
DOKUMENTUMOK MAGOSZ és a Vasas Szakszervezeti Szövetség Középszintű Kollektív Szerződése MAGOSZ és a Vasas Szakszervezeti Szövetség 1996. évi középszintű bérmegállapodása MAGOSZ és a Vasas Szakszervezeti Szövetség 1998. évi középszintű bérmegállapodása MAGOSZ és a Vasas Szakszervezeti Szövetség 1999. évi középszintű bérmegállapodása MAGOSZ és a Vasas Szakszervezeti Szövetség 2000. évi középszintű bérmegállapodása
35
FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK
1. Dr. Ladó Mária: Európai szociális párbeszéd – ágazati szinten. Tanulmány 2000. november, Budapest 2. Nacsa Beáta és Neumann László: Kollektív alku Magyarországon. Tanulmány 2001. október, Budapest 3. A multinacionális vállalatok működése, magatartása a Vasasszakszervezet szerveződé-si területén. Csurgó Sándor Pályázati tanulmány 2000. november, Budapest 4. Tájékoztató az Európai Üzemi Tanácsokról A Vasasszövetség Elnökségi ülésére készült előterjesztés 2000. június 15., Budapest 5. A munkavállalók kollektív szerződéssel történt lefedettsége a Vasas működési területén A Vasasszövetség Szövetségi Tanácsülésére készült előterjesztés 2001. június 14., Budapest 6. Az ágazati párbeszéd helyzete a Vasas működési területén. A párbeszéd erősítésével kapcsolatos tennivalók A Vasasszövetség Szövetségi Tanácsülésére készült előterjesztés 2001. június 14., Budapest 7. Magyar Statisztikai Évkönyv 2000 (KSH) 8. Világgazdaság Adatok, tények, tendenciák Világgazdaság Évkönyv 2002 9. TOP 200 Figyelő különszám 2001 10. Az Európai Bizottság éves jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé, 2001 11. www.gm.hu/gyorsmenu/statisztikak/htm/indust/agazatok
