1/8
A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁGRÓL A jelenlegi pénzügyi – gazdasági válság kapcsán sok szó esik az országok, családok, emberek túlzott eladósodásáról. Ezt szeretném egy kicsit részletesebben megvizsgálni. Jelen írás nem tudományos munka, nem a szaktudományos kategóriákat, módszereket fogalmakat használja hanem a mai átlagos műveltségű emberekhez kíván szólni, talán az „ismeretterjesztés” kategóriába lehetne sorolni. Marxista műveltségű embereknek, közgazdászoknak bizonyára túl körülményesnek tűnhet, számukra nyilvánvaló dolgokat hosszasan boncolgat. Véleményem szerint azonban ma már az emberek jelentős része előtt ezek az evidenciák egyáltalán nem ismertek. Az írás elkészítése során nagyban támaszkodtam Tamás Gáspár Miklós Szürkület c. írására, Az Eszmélet Baráti kör 2008.10.06 -i összejövetelén hallottakra, (Farkas Péter és Bózsó Péter) A 2008.10.29-i Kossuth Klubban elhangzott „Adó Paradicsomtól a Zöld Mozgalmakig” könyvbemutatóra. és kerekasztal beszélgetésre (Andor László Artner Annamária, Farkas Péter, Krausz Tamás, Pásztor Eszter, Sebők Miklós és Tamás Gáspár Miklós) Több szerző: Az Adóparadicsomtól a Zöldmozgalomig kis enciklopédia. Felületes megközelítés azt állítani, hogy ezt a válságot egyes bankvezérek, brókerek, vagy hitelt felvevő magánemberek családok felelőtlensége okozta. A bankvezérek, brókerek több évig a legdrágább egyetemeken tanulnak, a legkorszerűbb gazdasági ismereteket szerzik meg, az lehetetlen, hogy ennyien, egyszerre ekkorát tévedjenek. A magánemberek, családok tömeges viselkedését a körülmények, lehetőségek környezet határozza meg, az egyéni tévedések, jó döntések statisztikailag kiegyenlítik egymást, Ilyen méretű anomáliának rendszerszintű oka kell hogy legyen. Mint később részletesebben kifejtem, véleményem szerint ez a váltság is a tőkés termelésre jellemző „túltermelési válságok” egyike. Ezért először is erről a „tőkés túltermelés” -ről kell néhány szót ejteni.
A tőkés túltermelési válság kialakulása A mai globalizált tőkés termelésben a fogyasztási javak termelésének, szolgáltatások nyújtásának, termelő eszközök előállításának, kultúra termelésének majdnem teljes folyamata, elosztása a tőke logika szerint, piaci közvetítéssel történik (egyenlőre még néhány terület, például a családon belüli munkamegosztás, rokoni baráti együttműködés, hobbi tevékenység - tudja magát kivonni ebből a körből). Először is szögezzük le, hogy jelen elemzésben a globális, bolygó méretű gazdaságról gondolkodunk. Az egyes nemzetállamok szintjén természetesen a képet tovább bonyolítja az egyes államok közötti erőviszonyok, erőforrás eloszlások különbsége, az eladósodásuk stb...
2/8 Nézzük a tőke logika szempontjából a termelést:
3/8 Az ábrán a nyilak a pénzmozgás irányát mutatják. Az (1) -el jelölt tőkés csoport állítja elő az emberek tényleges biológia és társadalmi szükségletei kielégítéséhez szükséges anyagi javakat és szolgáltatásokat, a (2) tőkés csoport a gazdaság működtetéséhez szükséges alapanyagokat, alkatrészeket, termelő eszközöket, beruházási javakat, szolgáltatásokat. Mindkét tőkés csoport a piacon próbálja értékesíteni termékét, szolgáltatását, onnan vár árbevételt, kiadásai a munkabér, a tőkések saját fogyasztása, a beszerzett anyagok, alkatrészek ára, beruházások fejlesztések, kutatás költségei és az adók járulékok. A dolgozók a kapott munkabért a piacon fogyasztási javak beszerzésére, valamint adó, járulék fizetésre fordítják. A tőkés profit logikája szerint a bevételeknek nagyobbnak kell lenniük a kiadásoknál. Haladjunk egy lépéssel tovább – Mit csinálnak a dolgozók a kapott munkabérrel? Fogyasztásra használják fel, tehát a piacon az (1) tőkés csoporttól vásárolnak. – Mi a tőkések fogyasztása? Fogyasztási cikkek, szolgáltatások vásárlása a piacon, tehát ez is az (1) tőkés csoportnak bevétel – Mi az anyagok, alkatrészek ára? A piacon realizálódó árbevétel a (2) tőkés csoport részére
4/8 ennek figyelembe vételével az ábránkat a következőképpen fejleszthetjük:
Most lépjünk még egy lépést, mit csinál az állam az adó, járulék bevételekkel? Közfeladat ellátás keretében fogyasztási cikkeket, szolgáltatásokat vásárol az (1) tőkés csoporttól
5/8 (közvetve ezt teszi a nyugdíj, segély fizetéssel is) Állami beruházásokat finanszíroz, tehát vásárol a (2) tőkés csoporttól Ennek fényében kialakult a végleges ábra:
6/8 (Megjegyzés: az ábrán nincs feltüntetve, hogy az állam a dolgozóktól beszedett adók, járulékok egy részét is beruházásokra fordítja, de ez nem befolyásolja a gondolatmenetet)
Minden vonal körbezáródik, minden árbevétel valahol ugyanannak vagy egy másik tőkésnek kiadás! Tehát nyilvánvalóan összességében teljesíthetetlen, lehetetlen az a fentebb megfogalmazott elvárás, hogy a bevételek legyenek nagyobbak a kiadásoknál! (ez teljesíthető volt korábban a tőkés fejlődés extenzív szakaszában, amikor a tőkés világon kívül is volt gazdaság és onnan lehetett erőforrásokat kivonni) Ez az ellentmondás tehát hogy a tőkés termelés logikájából következőleg nincs akkora fizető képes kereslet mint amekkora a termelés a tőkés túltermelési válság végső oka. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy „túltermelésről” csak a tőkés piaci logika szerint van szó. A tőke logika szerint csak a „fizető képes kereslet” a KERESLET. Tehát például attól , hogy Afrikában átlag 3 percenként hal éhen egy ember (jelenleg ez a helyzet, amíg Ön ezt az írást olvassa feltehetőleg 10-20 ember hal éhen) attól még a tőke logika szerint lehet élelmiszer „túltermelési válság.”. Tehát miközben a tőke logika szerint árú, tőke feleslegek vannak, aközben a valós emberi szükségletek logikája szerint jelentős kielégítetlen szükségletek azaz hiány van. A tőkés termelési mód klasszikus, évszázadokig működő „megoldása” erre a problémára a tőkés gazdaságon kívüli külső erőforrások elszívása és háború volt. A háborúban a felhalmozott „felesleges” anyagi javak nagy tömege megsemmisül van lehetőség a tőkének egy újabb periódusban a működésre; újabb túltermelésre. A másik módszer aminek jelentősége egyre nagyobb, és korunkra meghatározó lett a „hitel” a „virtuális pénz”. Itt a tőke „fizető képes keresletet” kreál magának anélkül, hogy tényleges kiadása lenne. Ennek megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt:
Egyensúlyban lévő (nem tőke logika szerinti) gazdaság Ha elvetjük az előzőek szerint tarthatatlannak bizonyult „bevételek nagyobbak a kiadásoknál” előfeltevést és a „bevételek egyenlők a kiadásokkal” célkitűzésből indulunk ki, akkor egy egyensúlyban lévő, fenntartható gazdasági modellt is elképzelhetünk. Ehhez „egyszerűen” csak a jelenlegi modellhez képest „olcsóbban” kellene az árukat, szolgáltatásokat a piacon kínálni vagy többet kellene fizetnünk a dolgozóknak. Fontos látni, hogy ez az elképzelt „egyensúlyi gazdaság” nem kizsákmányolás mentes. A dolgozók itt is kevesebb bért kapnak mint amennyi az általuk előállított termékek, szolgáltatások értéke, itt is van értéktöbblet. Ez az értéktöbblet fedezi a tőkések beruházásait, fejlesztéseit, a tőkések adóit, járulékait és a tőkések fogyasztását. Mindössze arról van szó, ebben a hipotetikus piaci modellben, hogy ugyanannyi fizetőképes kereslet generálódik a gazdaságban mint amennyi a termelt termékek, szolgáltatások ára.
A túltermelési válság tőke logika szerint megoldása hitelezéssel A tőke logika számára azonban a fenti nulla profitú megoldás elfogadhatatlan, Ezért a következő képen jár el: Mondjuk van egy termék ami a fenti elképzelt „egyensúlyi gazdaságban” 10 Ft lenne, ennyiért lenne is rá „fizető képes kereslet”, a tőkés azonban ezt 15 Ft -ért adja, ennyiért nincs rá „fizetőképes kereslet”. Ekkor a tőkés azt mondja a vevőnek „kapsz tőlem 5 Ft hitelt”, neked csak
7/8 10-et kell kifizetned és elviheted az árút! Mivel a vevőnek kell ez a dolog, nincs más választása elfogadja, aláírja a hitel papírt, kifizeti a 10 Ft-ot a 10 Ft értékű árúért. És eladósodott 5 Ft-al, aminek törlesztéseként elvben a jövőben 6 Ft-ot kellene kifizetnie. A tőkés dörzsöli a kezét, mert üzleti könyvei szerint neki sikerült 15 Ft -ért értékesítenie, profitot termelt, az a tény hogy hitel követelése („kintlévősége” van) a könyvelési szabályok szerint ugyan nem túl jó de azért nem is nagy tragédia ettől még a könyvek nyereséget mutatnak. Amikor elérkezik a 6Ft törlesztésének ideje, a dolgozónak természetesen nincs pénze., hiszen időközben is minden fogyasztásáért mindig többet kellett fizetnie mint amennyi bevételhez jutott, ekkor a tőke újabb ajánlatot tesz: Kapsz tőlem 6FT kölcsönt, ebből kifizeted a korábbi tartozásodat, és később majd 7 Ft -ot fogsz nekem visszafizetni. És ez így megy tovább, egyre növekszik az eladósodás.... Nos így keletkezik a hitelválság akár magánszemélyek, akár családok, akár államok esetében. Mint ahogy azt Farkas Péter a fentebb említett előadásaiban bemutatta, a klasszikus modellben ezek a „hitel buborékok” kipukkadtak, a válságok idején nemzeti keretek között le lettek írva, el lettek engedve. Jelenleg ez eddig nem történt meg a hiteleket globális, virtuális, informatikai technikákkal pakolják a világban egyik komputerből a másikba, közben a buborék egyre dagad, korábban sosem látott méretűre. Végezetül meg szeretném még jegyezni, hogy az eddigi gondolatmenet azt sugallja mintha a profit a forgalomban keletkezne mert a „kapzsi” tőkések drágábban adják a termékeket mint amennyit a dolgozóiknak fizetnek érte. Marx elemzései pontosan kimutatta, hogy ez nem így van ha a tőkések „reális piaci áron” vásárolnák meg a munkaerőt akkor is keletkezne érték többlet, ez a munkaerő és a termelő eszközök elválasztásából a munkaerő áruvá válásából törvény szerűen következik, de ennek részletesebb taglalása nem a jelen anyag tárgya.
8/8
Mi a megoldás? Én sem rendelkezek a bölcsek kövével, az alábbi néhány mondat nem kész program még csak nem is program javaslat vagy program csíra, csupán néhány ötlet, megérzés. Rövid távon: A tartozások elengedése. Ezzel újra indul a verkli, újra elkezdjük a hitel buborékot felfújni, amit majd újra el kell engedni stb., stb. Tegyük hozzá azt is, hogy a technikai fejlődés, globalizáció, informatika korában a ciklus valószínűleg egyre rövidebb lesz. A rövid ciklusok alatt az emberek megtanulják, hogy a „tartozásokat előbb utóbb úgyis elengedik” és ebből tényleg egy felelőtlen, fenntarthatatlan túlfogyasztó társadalom alakulna ki ami feltehetőleg hamarosan ökológiai katasztrófába zuhanna. Közép távon: A bevételek = kiadások elvét alkalmazó ökológiailag fenntartható okológiailag és pénzügyileg is egyensúlyban lévő piacgazdaság. Ez nem lehetséges a tőke logika szerint, csak társadalmilag megszervezett, szabályozott módon, a dolgozó tulajdon és állami irányítás, tervezés alapján. Természetesen itt egy valóban demokratikus államról beszélek ami a társadalom egészének, de legalábbis túlnyomó többségének az érdekét képviseli nem pedig egy szűk kisebbségét. Ezen a szinten pénz alapú piacgazdaság lesz, tehát a fentiek szerint itt is van kizsákmányolás, de az ennek során elvont értéktöbbletet nagyrészt társadalmilag szükséges közös célok megvalósítására forditjuk. Hosszú távon: a szabad emberek szabad társulása, a piaci mechanizmusok, pénz, hitel nélkül megvalósuló társadalmi méretű kölcsönösen előnyös, ökológiailag is fenntartható együttműködés: a kommunizmus.
Budapest, 2008.11.23. Fogler Tibor
