A gabonasiklók színváltozatai Írta: Hajnal Márton Fényképek: www.cornutopia.com –Kathy Love
Máig a gabonasikló (Elaphe guttata) a legkedveltebb és legelterjedtebb terráriumi hüllõ a világon. Már hazánkban is évek óta tenyésztik, ezért állandóan be lehet szerezni õket az országban bárhol. Néha különféle színváltozatokat árulnak, de sokszor ezeket hibásan különféle alfajoknak mondják (pl. snow alfaj), holott ezek az állatok (egy-egy mutáns géntõl eltekintve) tökéletesen megegyeznek az E. g. guttata alfajjal (a másik kereskedelemben beszerezhetõ alfaj az emoryi). Az ilyen kitenyésztett változatokról a legtöbb eladó nem tud mit mondani, legfeljebb annyit hogy ez sokkal ritkább és ezért ilyen drága... Ezt a cikket többek közt azért írtam meg, hogy a kezdõ terraristák is betekintést nyerhessenek a dolgok miértjeibe és hogyanjaiba.
Elõre leszögezem, hogy a témával kapcsolatban semmiféle szakképesítéssel nem rendelkezem, csupán utánajártam a dolgoknak.
Az egész valamikor az 50-es években kezdõdött, mikoris Dr.Bernard Bechtel valahol Észak-Karolinában egy amelanisztikus gabonasiklót talált. Bechtel tenyésztésbe fogta az állatot, ezzel kezdetét vette egy máig tartó 'õrület' az amerikai kígyótenyésztõk körében. Ekkor tört be a genetika a hüllõtenyésztés világába. Egyre többen kezdtek foglalkozni az amelanisztikus egyedek szaporításával, így nagyon sokat megtudtak a siklók genetikájáról. Rájöttek, hogy az igen szembetûnõ színbéli eltérést egy recesszív (lappangó) tulajdonság, az amelanizmus - a fekete pigmentek hiánya - okozza, így a tenyésztést az öröklõdés mendeli szabályai alapján folytatták, sokkal hatékonyabbá téve azt. A mendeli szabályokról: Ezek olyan tételei a
genetikának, melyek alapján a szaporítani kívánt egyedek bizonyos génjeinek (a gének a kromoszómák DNS-ében található információhordozó szakaszok) ismeretében megjósolhatók a születendõ egyedek tulajdonságai (ezzel természetesen csak valószínûséget lehet számítani). Mendel elsõ törvénye alapján (hasadási törvény) az ivarsejtek képzõdése során a homológ kromoszómák mindig elkülönülnek egymástól, így az allélpárok (ld. lentebb) tagjai is. A két ivarsejt egyesülésekor ismét allélpárok keletkeznek, melyek egyik tagja a nõstény szülõtõl, másik a hím szülõtõl származik. Mendel második törvénye (a független kombinálódás törvénye) kimondja, hogy az ivarsejtek képzõdése során egy allélpár egyik tagja egy másik allélpár bármely tagjával közös sejtbe kerülhet, így sokféle génkombináció jöhet létre.
Az egyedek adott tulajdonságait az ún. allélpárok határozzák meg (allélek - egy bizonyos gén különféle tulajdonságot kódoló változatai). Ha egy egyedben az adott tulajdonságra vonatkozó allélpár mindkét tagja ugyanolyan, homozygota egyedrõl beszélünk. Ha az allélpár két tagja különbözõ, az egyedet (az adott tulajdonságra) heterozygotának nevezzük. Egy egyed szervezetében egy allélpár tagjai nem feltétlenül azonos mértékben fejtik ki hatásukat. Ennek alapján az az allél, amelynek hatása egy heterozygota egyednél nem (vagy csak nagyon kis mértékben) mutatható ki, recesszív allél, a párja pedig (amelynek hatása jelentõs) domináns allél. Az allél által meghatározott tulajdonságot ugyanígy recesszívnek ill. dominánsnak nevezhetjük. A recesszív allélok hatását csak homozygota egyedek szervezetében lehet kimutatni (mikoris az allélpár mindkét tagja a szóban forgó recesszív allél). Ha egy allélpár két tagja különbözõ, de mindkettõnek a hatása egyforma erõsséggel jelenik meg, akkor kodominanciáról beszélünk. Ha a két allél közül egyik sem domináns, hanem kioltják vagy gyengítik egymás hatását, akkor részleges dominanciáról van szó. A recesszív allélokat mindig kisbetûvel, a domináns allélokat mindig nagybetûvel jelöljük. A tulajdonságok öröklõdésérõl álljon itt egy táblázat (a bal oldalon a szülõk, a jobb oldalon az egyedek allélpárjai láthatók, a nagy A-val jelölt allél domináns, a kis a-val jelölt pedig recesszív): 1. AA x AA = AA+AA+AA+AA (4AA) (két ugyanarra homozygota szülõnek homozygota utódai lesznek) 2. AA x Aa = AA+AA+Aa+Aa (2AA + 2Aa) (egy homoz. és egy heteroz. szülõ utódainak fele heteroz. lesz) 3. AA x aa = Aa+Aa+Aa+Aa (4Aa) (két nem u.arra a tul.-ra homoz. szülõnek az összes utóda heteroz. lesz) 4. Aa x Aa = AA+Aa+Aa+aa (AA+2Aa+aa) (két u.arra heteroz. szülõ utódai között már lehetnek homozygoták) 5. Aa x aa = Aa+Aa+aa+aa (2Aa+2aa) (heteroz. és homoz. szülõk utódainak fele homoz, másik fele heteroz.) 6. aa x aa = aa+aa+aa+aa (4aa) (a recesszív tulajdonság hasonlóan öröklõdik mint a domináns)
Az AA allélpárú egyedek az 'A' tulajdonságra homozygoták, tehát az kimutatható a szervezetükben. Az Aa allélpárú egyedek az 'a' tulajdonságra heterozygoták (általában ebben az esetben 'a recesszív tulajdonságra heterozygotának' nevezik az egyedet), de csak a domináns 'A' tulajdonság fejti ki hatását szervezetükben. Az aa allélpárú egyedek az 'a' tulajdonságra homozygoták, így az a tulajdonság -bár recesszív- kimutatható szervezetükben, mivel 'hiányzik' az azt elnyomó domináns 'A' allél. Hogy érthetõbb legyen a dolog, elmagyarázom a gabonasiklók példáján keresztül. Az amelanizmus recesszív tulajdonság (a legtöbb szín- vagy mintázatbeli eltérést okozó tulajdonság recesszív), így heterozygotákban (Aa) nem fejti ki hatását - jelölje ezt az 'a' allél. Az 'A' allél jelölje a nem-amelanizmust (azaz a normál feketepigment-termelést), ez egy domináns tulajdonság, hiszen ez jelöli a szervezet normális mûködését. A normális mûködést okozó allélt mindig nagy betûvel jelölik, és a legtöbb esetben domináns. Az elsõ esetet nem kell magyarázni, két normál homozygota gabonasikló utódai közt nem fog elõfordulni amelanisztikus. A második és az elsõ eset között nem fogunk különbséget észlelni, mivel az Aa jelû heterozygotáról nem tudjuk, hogy heterozygota (teljesen normál a színezete), ugyanígy az utód heterozygotákról sem tudjuk ezt. Az ilyen szaporításokból származó utódokat 50%-os heterozygotáknak szokták nevezni, mivel egy utódot kiválasztva 50% az esélyünk, hogy az épp heterozygota. A harmadik esetben egy homozygota normál és egy homozygota amelanisztikus kígyót (akin már látszik, hogy amelanisztikus) keresztezünk, és nagy meglepetésünkre az összes kis kígyó normál lesz... azaz csak annak fognak látszani mindegyikükben ott lappang az amelanizmus! (100%-os heterok.) A negyedik esetben mondjuk két ilyen utódot hozunk össze. Most már tudatosan tesszük ezt, mivel mi (és csakis mi) tudjuk, hogy nem normál gabonákat keresztezünk, hanem hetero amelanisztikusakat. És lássunk csodát, a külsõre teljesen normális kígyók utódai közt felbukkan 2-3 gyönyörû piros-narancs amelanisztikus egyed (várhatóan az utódok egynegyede lesz homozygota amelanisztikus). A többi utód mind normál színezetû lesz, de 2/3-uk heterozygota amel. lesz. (66%-os heterok.) Az ötödik esetben egy normál színezetû, de amel. hetero kígyót hozunk össze egy (homozygota) amelanisztikus kígyóval. Az utódoknak ebben az esetben a fele normál színezetû hetero lesz, a másik fele pedig piros-narancs homozygota amel. A hatodik esetben két piros-narancs kígyót hozunk össze, és az utódok (meglepõ módon) mind piros-narancs kígyók lesznek. Az utódok várható 'eloszlását' az ún. Punnet-tábla segítségével egyszerûen felírhatjuk. A jelölések megegyeznek a fentiekkel (AA = homozygota normál, Aa =
heterozygota amel., aa = homozygota amel.) A felsõ sorban rózsaszín háttérrel a nõstény ivarsejtjében lévõ lehetséges allél(ok) láthatók, kék háttérrel a hímívarsejt allélja(i), jobbra alul pedig az utódok lehetséges allélpárjai. 2. eset: Nézzük az elsõ 3. eset: esetet: A a a A A AA Aa A Aa A AA A AA Aa 4. eset: A a A AA Aa a Aa aa
5. eset: A a a Aa aa a Aa aa
6.eset: a a aa
Ha értitek, akkor bonyolítsuk még egy kicsit: Van egy olyan tulajdonság, ami a piros színsejtek (erytrin) termelését szünteti meg, így egy szürke alapon fekete-fehér kígyót kapunk. Az ilyen egyedeket aneritrisztikusnak nevezzük. Az aneritrizmus szintén egy recesszív tulajdonság, a domináns párja pedig a nem-aneritrizmus, azaz a normál erytrin-termelés. A bonyodalom ott kezdõdik, hogy az amelanizmus és az aneritrizmus egy egyeden belül is elõfordulhat, ekkor az egyedet albínónak nevezzük (csakhogy ennek is van két fajtája, a 'blizzard' (teljesen színsejt-mentes 'áttetszõ' kígyó) és a 'snow' (fehér alapon rózsaszínes vagy sárgás minta)). Mivel a két tulajdonság külön allélpárban fordul elõ, ezért a valószínûséget négyzetre kell emelni (az 1/4 négyezete 1/16). Az albínó gabonasiklókat általában úgy tenyésztik ki, hogy elõször kereszteznek egy (homozygota) aneritrisztikus és egy (homozygota)amelanisztikus siklót, az így 'létrejövõ' utódok mindkét tulajdonságra heterozygoták lesznek (duplaheterozygoták). Eztán az ilyen dupla-heterokat egymással keresztezik, és a kikelõ egyedek 1/16-a (várhatóan) albínó lesz! Jelölje az aneritrizmust a 'b' allél, a normál eritrintermelést a 'B' allél.
Elõszöris keresztezzünk egy homozygota amel-t egy homozygota aneri-vel! Az utódok mind dupla-heterok lesznek. aB Ab AaBbb Eztán a dupla-heterokat hozzuk össze egymással! Jól látható, hogy mindössze az utódok 1/16-a lesz mindkét tulajdonságr homozygota. AB Ab aB ab
AB Ab aB ab
AABB AABb AaBB AaBb
AABb AAbb AaBb Aabb
AaBB AaBb aaBB aaBb
AaBb Aabb aaBb aabb
Az egészben az a csodálatos, hogy rengeteg ilyen recesszív tulajdonság van, és tulajdonképpen majdnem mindegyiket lehet majdnem mindegyikkel keresztezni. Például aneritrizmusból is megkülönböztetünk három típust (A, B, Caramel), de sorolhatnám még a tulajdonságokat (ezt lentebb meg is teszem, részletezve). Jelenleg kb. 15 ilyen tulajdonságot ismerünk, így el lehet képzelni a keresztezések lehetséges számát (figyelembe véve azt is, hogy egyszerre akár 3-4 ilyen tulajdonság is elõfordulhat egy egyedben, de ezek nagyon ritkák és sokszáz meg sokezer dollárokat kérnek értük). Érdekességképp nézzük meg, hogy egy egyszerre három mutációt magán viselõ tripla-homozygota tenyésztése mennyire fáradságos!
Elõszöris megnézzük, hogy lehet tripla-heterok keresztezésébõl tripla-homozygota: A tripla-heterok allélpárjai a következõk: AaBbCc, a tripla-homozygotáé aabbcc. AABBCC AABBCc AABBcc AABbCC AABbCc AABbcc AAbbCC AAbbCc AAbbcc AB C Ab C ABc Abc
ABC AABBC C AABbC C AABBC c AABbCc
AbC AABbC C AAbbC C AABbC c AAbbCc
1 xxx AaBBCC 2 xxx aaBBCC 1 2 AaBBCc 4 aaBBCc 2 1 AaBBcc 2 aaBBcc 1 2 AaBbCC 4 aaBbCC 2 4 AaBbCc 8 aaBbCc 4 2 AaBbcc 4 aaBbcc 2 1 AabbCC 2 aabbCC 1 2 AabbCc 4 aabbCc 2 1 Aabbcc 2 aabbcc 1
ABc AABBC c AABbC c AABBc c AABbcc
Abc AABbC c AAbbC c AABbc c AAbbcc
aBC AaBBC C AaBbC C AaBBC c AaBbCc
abC AaBbC C AabbC C AaBbC c AabbCc
aBc AaBBC c AaBbC c AaBBc c AaBbcc
abc AaBbC c AabbC c AaBbc c Aabbcc
AaBBC AaBbC AaBBC AaBbC aaBBC aaBbC aaBBC aaBbC C C c c C C c c abC AaBbCC AabbCC AaBbCc AabbCc aaBbCC aabbCC aaBbCc aabbCc aBc AaBBCc AaBbCc AaBBcc AaBbcc aaBBCc aaBbCc aaBBcc aaBbcc
aBC
abc AaBbCc AabbCc AaBbcc Aabbcc aaBbCc aabbCc aaBbcc aabbcc
A felsõ táblázatban a 27-féle (három allélpár van, mindegyikük 3 féle lehet (pl. AA, Aa, aa), így a lehetséges variációk száma 33 = 27) lehetséges utódot írtam fel, és mellette számmal jeleztem, hogy 64 utódból várhatóan hány 'darab' lesz ilyen. Az alsó táblázat pedig a levezetés... Zölddel jelöltem a tripla-hetero utódokat, okkersárgával a számunkra legértékesebb egyedeket (dupla-homozygoták), pirossal pedig a legfontosabbat, a tripla-homozygotát. Ebbõl is látszik, hogy tripla-heterokat szaporítani nem a legkifizetõdõbb (az egyedek 9/64-e igazán értékes, és mindössze 1/64 amit igazából kerestünk). Az 1/64 az bizony nagyon kevés, ha biztosra akarunk menni minimum 6-7 fészekaljra lesz szükségünk (és még így se lehetünk soha biztosak). Épp ezért ha tripla-homozygotákat akarunk, akkor sokkal jobb megoldás két dupla-homozygotát keresztezni. Vegyük példaként a Serpenco legújabb változatát, a csíkos butter-t (striped butter). Tudni kell, hogy a butter az a caramel és az amelanizmus keresztezésébõl születõ változat (ld. lentebb). Míg a három tulajdonságra (amel, caramel és striped) heterozygota egyedeket szinte lehetetlen beszerezni, addig viszonylag könnyen hozzá lehet jutni pl. egy butter-hez (100 dollár körül), és egy amel-striped-hez (80 dollár). Ezek ugye már duplahomozygoták, allélpárjaikat így írhatjuk fel: butter: aaccSS, amel-striped: aaCCss (a = amelanizmus, c = caramel, s = striped). Nézzük mire számíthatunk! aCs acS aaCcSs Az utódok egytõl-egyig amelanisztikus dupla-heterok lesznek. Most hozzunk össze két ilyen utódot! aCS aCs acS acs
aCS aaCCSS aaCCSs aaCcSS aaCcSs
aCs aaCCSs aaCCss aaCcSs aaCcss
acS aaCcSS aaCcSs aaccSS aaccSs
acs aaCcSs aaCcss aaccSs aaccss
Mindjárt látszik, hogy az esély a tripla-homozygota utód létrejöttére négyszerese az elõzõ módszerének, ráadásul az utódok 1/4-e genetikailag igen értékes (ezeket jelöltem okkersárgával).
Aki egy kicsit is utánagondol, az ki tudja számolni, hogy ha négy tulajdonságot akarunk egy egyeden belül látni, akkor bizony négyszeres heterok keresztezése esetén 1/256 lenne az esélyünk egy ilyen génkészlet létrejöttére, arról nem is beszélve hogy a heterokat is nagyon nehéz lenne összehozni. Viszont ha van türelmünk, akkor az esélyt mindjárt 1/16-ra növelhetjük, csak mondjuk kétszer annyi idõt kell várni (amíg a kígyók ivarérettek lesznek). Egyébként eddig egyetlen ilyen (sikeres) próbálkozásról hallottam, mégpedig egy butter-ghost-ról (amel x aneri x caramel x hipo). Mit mondjak, nem nézett ki rosszul! Még egy jó tanács: az esélyeket szorozzátok be a (termékeny) tojások számával! A genetikai aberrációkat általában a DNS-lánc megváltozása okozza. A DNS-t különbözõ sugárzások molekuláris szinten roncsolják, így az a normálistól eltérõ információt fog hordozni, ami mutációhoz vezethet. A természetben elõforduló mutációkat többnyire a háttérsugárzás okozza, illetve egyéb sugárzások (pl. radongáz, kálium), míg laboratóriumban különbözõ DNS-roncsoló vegyületek segítségével is elõidézhetõk. Általában az ilyen aberrációk az utódokban jelennek meg elõször, nem a roncsolt DNS-û alanyban (kivéve a jelentõs károsodásoknál, ilyen pl. a rákos sejtek burjánzása)
Nos, ennyit a genetikáról, ha valakit sikerült volna elijesztenem, akkor megnyugtatom hogy tulajdonképpen ez a neheze az egésznek. Aki ezt a részt megérti, az a következõ rész tartalmát talán már magától értetõdõnek és világosnak fogja találni. Most pedig következzen a gyakorlati rész: A gabonasiklónak nem csak különféle színváltozatai vannak, hanem akadnak mintázatbeli eltérések is (bár ezek jóval ritkábbak).A színbeli eltéréseket általában valamely színsejt-típus hiányát, túltengését vagy redukáltságát jelentik. Ezeket a legtöbb esetben génaberrációk (génelváltozások) okozzák, így tovább lehet tenyészteni õket, mivel ezek az elváltozások öröklõdnek. A természetben nagyon ritkán fordulnak elõ, bár van néhány kivétel: a B-aneritrizmus az Észak-Amerikai Pine Island gabonasiklói közt meglehetõsen gyakori. A természetben még elõfordulnak az úgynevezett fázisok, melyek általában egy szûkebb földrajzi terület kígyóira jellemzõ eltéréseket jeleznek (ilyenek pl. a Miami-fázis és az Okeetee-fázis), ezeket is leírom majd. A mintázatbeli eltérések jóval ritkábbak és jóval szembetûnõbbek, ezek sok esetben az 'eredetitõl' teljesen eltérõ mintázatot kölcsönöznek a kígyónak, így azt csak alaposabb vizsgálat (pl. egyedi anatómiai jegyek megléte) alapján ismerhetjük fel. A mintázatok eltérését is többnyire génaberrációk okozzák. Említést kell még tenni az úgynevezett 'egg-stress' miatt létrejövõ aberrációkról. A tojásban lévõ kígyó formája, mérete, színezete és mintázata a tojást érõ kisebbnagyobb külsõ hatások következtében minimálisan, vagy akár drasztikusan is megváltozhat. A jelentõsebb változások általában a kígyó életébe kerülnek, de nagy ritkán a kígyó életben marad és kikel a tojásból, nem kis meglepetést okozva a
tenyésztõnek. Az így létrejött tulajdonságok szinte soha nem tenyészthetõk tovább, ezekrõl nem is írok. Egy kígyóban több genetikai aberráció is jelen lehet egyszerre, az így létrejövõ tulajdonságokat általában a két (vagy több) eredeti tulajdonság nevével illetjük (pl. amelanistic-okeetee). Több tulajdonság keresztezésével igen bizarr megjelenésû kígyók 'jöhetnek létre', amikrõl általában elsõ ránézésre nem tudjuk megmondani hogy milyen kígyóval van dolgunk (persze a tapasztaltabbak tudják, hogy általában csak a gabonasiklónak vannak ilyen elképesztõ színváltozatai). Persze minél több tulajdonságot akarunk keresztezni, annál nehezebb dolgunk van. Már annak is csekély az esélye, hogy olyan kígyónk legyen, ami három aberrációt hordoz magában. Még ha van is két tripla-heterozygótánk, akkor is csak 1/64 az esélye, hogy ezeket pároztatva tripla-homozygóta utód jöjjön létre (persze az 1/64et be kell szorozni a tojások számával). Az ilyen egyedekért már igen szép pénzeket kérnek el, ha egyáltalán eladóak. Már a tripla-heterok is többezer dollárba kerülnek, fõleg ha egy alapból ritka aberrációt hordoznak. Ennyit az elméleti részrõl, most pedig következzenek a színváltozatok: 1. Amelanisztikus: A kígyóból hiányoznak a fekete pigmentek (melanin), így az alapszín sárgás-narancsos lesz, míg a mintázat piros, általában egy pikkelynyi fehér sávval határolva. A szem színe narancs, a pupilla piros. A hasi pikkelyek fehérek, a hasi minta citromsárga. Van egy szelektíven tenyésztett típusa, a Fire (Sunglow). Ez jóval vörösesebb, az alapszín piros-narancs, a mintázat sötétnarancs. 2. Aneritrisztikus: A vörös pigmentek (erytrin) hiányoznak. A kígyó alapszíne szürke, a mintázat fekete, a szemek is feketék. A has alapszíne fehér, a hasi mintázat fekete. Három típust különböztetünk meg: A-aneritrizmus (a fej és a nyak tájékán citromsárga szín is van), B-aneritrizmus (nincs citromsárga szín), Caramel (a kígyó alapszíne nagyon halvány sárga, a mintázat is világosabb, felnõttkorban barnás). A három típust más-más gének okozzák, így azokkeresztezhetõk (sok értelme nincs).
3. 'Bloodred': A kígyó alapszíne rikító piros, a mintázat alig látható (fekete), a hasi oldal fehér vagy halványsárga, általában mintázat nélkül. Eredetileg szelektíven tenyésztették ki, ennek (is) köszönhetõen adódhatnak a szaporításánál problémák. Ha két ilyen kígyót keresztezünk, nem lehet tudni hogy milyen utódok lesznek. Gyakran elõfordul, hogy az utódok közül egy sem lesz bloodred, viszont a nem piros utódokat keresztezve ismét születhetnek pirosak (ennek okára a mai napig nem jöttek rá). Meg kell még említeni, hogy a fiatal bloodredek 99%-a nagyon rosszul eszik, általában csak akkor fogadja el az egeret, ha azt zöld anolisszal dörzsöljük össze (hogy átvegye a szagát). Még a barna anolisz sem jó! 4. 'Candy Cane': Egy gyönyörû szelektíven tenyésztett kígyó. A kígyó alapszíne fehér, esetleg halvány rózsaszín, a mintázat rikító piros. A hátoldali foltoknak csak a széle piros, a közepe megegyezik az alapszínnel. A hasi oldal fehér, citromsárga mintázattal. A szemek pirosak. Meg kell jegyezni, hogy a tenyésztési projekt még mindig tart, a fõ cél a narancssárga alapszín totális eltüntetése. Fontos még, hogy egyes tenyésztõk candy cane-nek nevezik a hipomelanisztikus-amelanisztikus kígyóikat.
5. Hipomelanisztikus: A fekete pigment mennyisége a bõrben nagyon csekély, a kígyó fiatalon leginkább fehéres vagy halványbarna alapszínû, a mintázata pedig piros. A kifejlett kígyó alapszíne jóval vörösebb, leginkább piros-narancs, a mintázata pedig piros, alig látható fekete körvonallal minden pikkely szélén. A has sárgás alapszínû, a hasi mintázat citromsárga. A szem piros, a pupilla fekete.
6. 'Lavender': A kígyóban minimális mennyiségû erytrin van, és a melanin mennyisége is alacsony. Az alapszín ezüstös szürke, a mintázat valamivel sötétebb szürke. Helyenként narancsos foltok is láthatók. A hasi oldal fehér, halványszürke mintázattal. A szemek mélyvörösek, leginkább rubinhoz hasonlók.
7. Miami-fázis: Az alapszín ezüstös szürke, a mintázat barnás vörös, fekete körvonallal. A hasi oldal szürkés-narancsos, a minta fekete. A frissen kelt egyedek egy része egy darabig csak zöld anoliszt hajlandó elfogadni tálpálékként. Érdekesség, hogy Rich Zuchowski (SerpenCo) 26 évvel ezelõtt a Miami-fázisból kezdte el kitenyészteni a Candy Cane-t (persze akkor még nem tudta hogy ennyi ideig fog tartani).
8. Okeetee-fázis: Ezt a változatot Dél-Karolinából gyûjtötték. Az alapszín rozsdavörös, a mintázat piros, fekete körvonallal. A hasi színezet normális.
9. Upper Keys-fázis: Ez a változat Floridában található meg. A test általában vékonyabb és hosszúkásabb mint a normál gabonasiklóé. Az alapszín oldalt középsárga, innen a hát felé közeledve egyre sötétebb vörös lesz. A mintázat alig különül el az alapszíntõl, általában halvány olajzöld vagy halvány barna. A has színezete normális. A szem színe olajzöld, a pupilla fekete. Körülbelül ennyi alap színváltozat van. Most következzen a két mintaváltozat.
1. 'Striped' (csíkos): A kígyó alapszíne narancsos-barnás, míg a mintázat csupán néhány hosszanti sávból áll, melyek színe feketés. A hasi oldal fehér.
2. 'Motley': Ezt a változatot elég nehéz leírni, de megpróbálom. Az oldalakon alulról fölfelé a mintázat: legalul egy szélesebb hosszanti sáv, színe narancs. Felette egy kb. harmada olyan széles vörösesbarna hosszanti sáv. Efölött egy ugyanilyen széles narancsszínû sáv, majd legfölül a háton egy széles vörösesbarna sáv húzódik, melyen úgy 2-3 centinként félcentis narancsszínû, kör alakú foltok követik egymást sorban a gerinc vonalán. A hasi mintázat normális.
Tehát ezek voltak az alap aberrációk, most pedig leírok egy-két fontosabb keresztezett változatot. 1. Snow (Amelanisztikus x Aneritrisztikus): Az alapszín fehér vagy halványrózsaszín, esetleg halványsárga. A mintázat színe a halványvöröstõl a halványsárgáig terjedhet. A szemek pirosak. Általában albino-ként forgalmazzák Magyarországon. Egy másik típusa a Blizzard. Mind az erytrin mind a melanin hiányzik a bõrbõl, ezért a kígyó áttetszõ(!), ránézésre leginkább halvány rószaszínes. A fiatal egyedekben etetés után lehet látni az egeret!
2. Ghost (Hipomelanisztikus x Aneritrisztikus): Az alapszín tejfehér, esetleg szürkés, a mintázat sötétszürke vagy fekete. A fej felé közeledve az oldalakon egyre erõsebb a sárga szín, míg a fej szinte teljesen sárga.
3. Pewter (B-Aneritrisztikus x Bloodred): Az alapszín szürke vagy szürkésbarna, a mintázat alig látható a hason és a háton egyaránt. A citromsárga szín teljesen hiányzik.
4. Butter (Amelanisztikus x Caramel): Az alapszín citromsárga, a mintázat világosbarna. A hasi oldal fehér, citromsárga mintával.
5. Hipomelanisztikus Bloodred: Majdnem olyan mint a Bloodred, csak az alapszín valamivel világosabb vörös, valamint fiatal egyedeknél a fej nagyon világos, szinte fehér.
6. Opal (Amelanisztikus x Lavender): Az alapszín tejfehér, míg a mintázatokból hiányzik mindenféle pigment. Ezek voltak a viszonylag gyakori típusok (az elsõ kettõt néha Magyarországon is lehet kapni). Most következzen itt néhány egyéb típus a teljesség igénye nélkül, ezek már beszerezhetetlenek (vagy mert ritkák, vagy mert nagyon drágák). Amber (Hipomelanisztikus x Caramel),etee, Hipo Lavender, Reverse Okeetee, Striped Ghost, Butter Motley, Butter Striped, Caramel Motley, Lavender Motley, Pastel (Hipo x Butter), Crimson, SilverQueen Ghost, Green CandyCane, Fluorescent Amel stb... Még érdemesnek tartom megjegyezni, hogy hasonló kifejezéseket használnak a más állatfajok hasonló aberrációinak jelzésére is, pl. egy Boa constrictornál vagy leopárdgekkónál (Eublepharis macularius).
