NMÁ' Közlemı'n_vvl, Miskolc, V. Sorozat. Társadalomtudományok, 28( 1983) kötet, 233 251.
A FOGLALKOZTATOTTSAG SZERKEZETI VALTOZASAI BORSODBAN 1960-80 KÖZÖTT BÁNHEGYI TIBORNÉ Összefoglalás Az utóbbi időszakban - a megváltozott világgazdasági és belső nemzetgazdasági körülmények között - egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gazdasági-termelési tényezők sorában az eddigieknél fokozottabb jelentőséget kell tulajdonítanunk a munkaerőnek. Mindez szükségszerűen maga után von-ja a munkaerővel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések előtérbe kerülését. Társadalmi rendsze-
rünk lényegéből, gazdaságpolitikai feladatainkból egyaránt következik a teljes és hatékony foglalkoztatás együttes megvalósítása. A munkaerő kereslet és kínálat globális egyensúlya eddig többnyire biztosítható volt, ugyanakkor a munkaerő belső strukturális (főleg képzettségi-, foglalkozási-, területi
jellegű) feszültségei - mint a hatékony foglalkoztatás egyik korlátozó tényezője - ma is változatlan élességgel állnak fenn. Különösen vonatkozik ez olyan gazdasági területre, mint Borsod megye, ahol ezek a körülmények az átlagosnál is nagyobb gondok forrásaivá váltak. A tanulmány - a teljesség igénye nélkül - ezeket a megyében jelentkező strukturális problémákat tárja fel. Bemutatja, hogy melyek azok a kritikus területek, amelyek mellett, illetve megoldása érdekében kell a következő Idő-
szak gazdasági-társadalmi célkitűzéseit megvalósítani.
A világgazdasági korszakváltás - amely alól egyetlen ország sem vonhatja ki ııızıgziı az országok sokoldalú függése folytán, bár eltérő formában és mértékben, de mindenütt ú rezteti hatását. A 70-es évek elején hazánkban is elemi erővel tört felszínre az intenzív |`e_| lődési típusba való átnövés legfontosabb követelménye: a hatékonyság növelése, az anyagi és szellemi erőforrások ésszerű hasznosítása minden területen. Ahol pedig az anyagi lclıeı čı ségek szűkösek - és hazánkban ilyen helyzet alakult ki - mindig nagyobb fontosságot kap BĂNHEGYI TIBORNE DR. egyetemi tanársegéd NME Marxizmus-leninizmus Tanszéke 35 15 Miskolc-Egyetemváros Kézirat beérkezett: J 982. július 2.
233
az emberi tényező, mint végső erőforrás. Az utóbbi években egyértelműen bebizonyosodott, hogy a gazdasági, termelési tényezők sorában az eddigieknél fokozottabb jelen-tőséget kell tulaj donítanunk a munkaerőnek. A mai viszonyok között ugyanis úgy tíiıılk hogy az emberi munka és főleg a kvalifikált munka népgazdasági részarányának gyors, következetes növelése az egyetlen, számunkra járható út, amellyel keresztül tudjuk tör ni a nyersanyag- és energiaszegénységünk szabta korlátokat. [1] Mindezek a körülmények indokolják, hogy fokozottabb figyelmet fordítsunk a munkaerőhelyzetünk értékelésére, számbavegyük azokat a lehetőségeket, amelyek végsõ soron - hosszú távon is - a nemzeti munkánk értéktermelő képességének növelését kell hogy szolgálják. Bizonyosnak látszik, hogy jellegében is, problematikájában is új fejlődési szakasz ba léptünk, ezért a korábbi időszak folyamatait, trendvonalait nem vetíthetjük ki auto matikusan a jövőbe. Mégis a jelenlegi helyzet összefüggéseinek jobb megvilágításához. bizonyos fokig a jövő vizsgálatának megalapozásához feltétlenül szükséges az elmúlt időszak tapasztalataival, tendenciáival foglalkoznunk. Különösen vonatkozik ez olyan gazdasági területre, mint Borsod megye, ahol a foglalkoztatottsági viszonyok számtalan, sajátos jegyet hordoztak magukon az elmúlt évtizedekben, és ezek ma az átlagosnál is nagyobb feszültség forrásaivá váltak. Az elmúlt 20 év alatt Borsod megyében a gazdaságilag aktiv népesség száma folyamatosan - összesen 50 ezer fővel - növekedett, amely 1960-hoz képest 15,6%-os létszámemelkedésnek felel meg. E növekedés mindkét évtizedben - az aktív keresők számát és arányát tekintve - egyenletes volt, mindez oly körülmények között zajlott le, amikor országosan ez a népesség 1970 után már alig szaporodott, arányát tekintve pedig a 20 évvel ezelőtti színvonalra esett vissza. Ennek eredményeképpen a munkacıfı kereslet és -kínálat globális egyensúlyának további lassú javulása következett be. (l*)Htı ra a népesség 45,7%-a aktív kereső lett.) A munkaerőhelyzet feszültségei mindvégig tıı kább a munkaerőstruktúrában femıálló ellentmondásokból származtak és úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő időkben is szükségszerűen újratermelődnek. A továbbiakban e feszültségforrások érzékeltetése érdekében a megye munkacm helyzetének alakulását a munkaerőstruktúra változásán keresztül mutatjuk be. A foglalkoztatottsági struktúra helye a gazdaságban A murıkaerőstruktúra a gazdasági szerkezet részeként afoglalkoztatottak meghıılıt rozott minőségi ismérvek alapján rendszerezett mennyiségi megoszlása, amely fejlődıt sét, változásának irányát a gazdasági struktúra egyéb elemeinek átalakulásával egyutt a népgazdaság fő folyamatai határozzák meg. A technikai fejlődés iránya, egyes tcıulı teken elért szintje, a termelés tárgyi feltételeinek népgazdasági ágak szerinti, ill. rcgln nális megoszlása (amely a mindenkori gazdaságpolitika függvénye), a képzési rendszv rünk, egész jövedelempolitikánk stb. mirıd olyan tényezők, amelyeknek afoglalkoztıuıu struktúra egyes elemeivel való kapcsolata igen szoros, így változásuk végső soron ıııtıı denkor meghatározott munkaerőszerkezetben jelenik meg. Mindezek alapján zı foglal koztatottság szerkezete a mindenkori gazdasági viszonyok hű tükörképe, annak szin vonalát, fejlődésének irányát fejezi ki, oly annyira, hogy az egyes országok g:ml:ı.~u1g| 234
fejlettsége ennek alapján tipizálható is. [2] Ugyanakkor egyben aktiv tényező is, amely igen sok összefüggésben maga is hatással van a gazdaság egészének fejlődésére. A technikai fejlődés ütemét és bizonyos mértékig az irányát jelentősen befolyásolja a munkaerő adott szakmaí-képzettségi struktúrája. A tudományos-technikai fejlődés mai időszakában az egész növekedési folyamat egyre nagyobb mértékben a magasan kvalifikált munkaerő meglététől, hiányától függ. Általában a gazdasági struktúra változásait és ezzel együtt a gazdasági növekedést is - egyéb tényezőktől eltekintve - behatárolja a munkaerőstruktúra és munkahelystruktúra kongruenciájának mértéke, a munkaerőstruktúra változásí készsége, rugalmasságaA gazdasági fejlesztés extenzív és intenzív periódusa közötti különbség - a foglalkoztatás aspektusából - tulajdonképpen a foglalkoztatási struktúra változásában rejlik (és kevésbé a foglalkoztatottak létszámnövekedésében. [3] A munkaerő mint több dimenziójú, strukturált erőforrás megjelenik mindenekelőtt a szakma- és iskolázottsági szerkezetben, a nemek szerinti, a népgazdasági ágak és nem utolsó sorban a régiók szerinti megoszlásban. E munkaerőstruktúrák eltérően hatnak általában és a különböző időszakokban a társadalmi-gazdasági fejlődésre. Önállóságuk azonban viszonylagos, csak együtt jelentik és jellemzik egy adott területen a társadalmi tevékenységben résztvevő munkaerő szerkezetét. A továbbiakban a munkaerőstruktúra alakulását, változásait Borsod megyében e jellemzők alapján vizsgáljuk. Az ágazati szerkezet alakulása A munkaerő ágazati struktúrája megmutatja, hogy a munkaerő hogyan oszlik meg a termelés és_ a szolgáltatások különböző ágazatai között. A legközvetlenebbül ebben a létszámmegoszlásban tükröződik vissza mindenkor az adott időszak konkrét gazdaságpolitikája, illetőleg ennek meghatározott területen (adott esetben megyénkben) való érvényesülése. A felszabadulás utáni időszakban, a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeképpen Borsod megyében a munkaerő ágazati szerkezete részben az általános fejlődés tendenciájának mgefelelően alakult. E változás fő irányát a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának erőteljes csökkenése, az ipari- és építőipari foglalkoztatottak nagymértékű növekedése jellemezte. E jelzett általános tendencián belül azonban a megye sajátos képet is mutatott. Egyrészt az anyagi ágak - ezen belül alapvetően az ipar és építőipar - mindvégig nagyobb súlyarányt képviselt az országo snál. Másrészt az ipari foglalkoztatottak száma még akkor is emelkedett itt, amikor országosan e létszám csökkenést' folyamatával találkoztunk. (1970-80 között összességében 84 ezer fővel csökkent országosan az iparlnın foglalkoztatottak száma.) Az ötvenes évek időszakában meginduló erőteljes iparfejlesztés eredményeképpeni ipari létszámfelfutás a megyében tehát kiemelten éreztette hatását. 1960-80 között az iparban foglalkoztatottak száma összességében 51,7 ezer fővel emelkedett. Ennek 415-e nv. első évtizedben bekövetkezett - és az 50-es évek időszakával még közel azonos mértékű növekedés következménye volt. 1970-80 között pedig több mint 10 ezer főnél
235*
'nőtt az ipari aktív keresők száma, amely teljes egészében a nők további fokozott munkábaállásából származott. (Sőt ebben az évtizedben már valamelyest csökkent az ebben' az ágazatban foglalkoztatott férfiak száma, amelyet ugyancsak a nők pótoltak.) 1. sz. táblázat Az aktív keresők létszáma és megoszlása 1960-80 között Borsod megyében
Aktív keresők száma 1000 fő
Ágazat
Aktív keresők megoszlása .
%-ban
.
.
L -.
1960
1970
1980
1960
1970
1980
Ipar
104,7
146,0
156,4
32,7
42,4
42,3
Építőipar Mezőgazdaság
16 ,3 120,4
25 ,8 72,4
29,0 53,4
5,1 37,7
7 ,5 21,0
7 ,8 14,4
Együtt:
241,4
244,2
238,8
75,5
70,9
64,5
Közlekedés
2 3,7
26,6
29 ,8
7 ,4
7 ,7
8,0
Kereskedelem
17 ,6
23,3
30,9
5 ,5
6,8
8,4
0 ,4
4 ,2
5 ,8
0,2
1 ,2
1,6
283,1
298,3
305 ,3
88,6
86,6
82,5
36 ,6
46 ,1
64 ,4
1 1,4
13 ,4
17 ,5
319 ,7
344 ,4
369 ,7
100 ,0
100,0
100 ,0
Vízgazdálkodás Termelő ágak együttesen Nem termelő ágak Összes keresők
Forrás: 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai
Az építőiparban fogallkoztatottak száma is elsősorban a vizsgált időszak első felében volt dinamikusabb, de még a második ciklusban is több mint 3000 fővel nőtt az ebben az ágazatban dolgozók száma. Összességében e két ágazat 1980-ban a megye aktív keresőinek 50,1%-át tömörítette magába, ezzel Komárom és Nógrád megye után a harmadik helyen állt a rangsorban A mezőgazdaság aktiv keresőinek száma az 1960-as évtizedben igen jelentősen (48 ezer fővel), 1970 óta már jóval kisebb mértékben (az előzőnek egyharmadával) csökkent. A 60-as évek eleje (ill. első két éve) a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszaka volt. A tulaj donviszonyok teljes átalakulása, a nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása Borsodban is jelentős hatást gyakorolt az aktív keresők állományára és összetételére. Tulajdonképpen megnyitotta az utat a mezőgazdaság műszaki fejlesztése, a korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazása előtt, és egyúttal hosszabb távon is biztosította annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaságból nagyobb arányban szabaduljon fel munkaerő az ipar az építőipar és egyéb ágazatok számára. Erre a megye iparfejlesztése igényt is tartott. Ugyanis ebben az időszakban már a megyén kívüli munkaerőforrás lényegesen beszű236
'kült, a népesség természetes szaporodása pedig nem tudta (főleg féı`t`iakhól) biztosltaııi a szükséges létszámot. Az aktív keresők állománya a mezőgazdaságban a munkaerő eláramlásától teljesen függetlenül is szűkebb lett, mivel az időskorú önálló gazdák, akik korábban tényleges munkaképességüktől függetlenül aktív keresőnek minősültek, a szövetkezetbe belépve járadékosokká váltak abban az esetben, ha a közös gazdaság munkájába már nem kapcsolódtak be. Az általános tendenciának megfelelően 1970-80 között a mezőgazdasági aktiv keresők létszámcsökkenése jelentősen mérséklődött, de mivel az ipar és építőipar létszámfelfutása is jelentősen mérséklődött,azösszes aktív keresők számának további dinarnikus növekedése a szolgáltató ágazatok - különösen a nem anyagi tevékenységet folytatók-létszámgyarapodásának felgyorsulásában ment végbe. Ez egyébként is találkozott azzal az objektív folyamattal, az életmód és életszínvonal olyan változásával, amelynek eredményeként mindinkább előtérbe kerültek a gazdasági, az egészségügyi, szociális és kulturális, valamint az egyéb szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos igények. A szolgáltatások többsége - jellegüknél fogva - erősen létszámigényes, a fejlesztés tehát szükségképpen a munkaerőállomány növelését vonta maga után. Ennek eredményeképpen jelentősen - az országos mértéket túlhaladóan - nőtt az ezekben az ágazatokban foglalkoztatottak száma és aránya. Mindezek ellenére részarányuk ma sem éri el az országos színvonalat. Ez ma a megyében a munkahelystruktúra és szakképzettségi struktúra inkongruenciájának egyik feszültségforrását jelenti, és elsősorban a nők elhelyezkedési gondjaiban jelenik meg. Főleg a ginmáziumban érettségizett lányok elhelyezkedési lehetőségei, részben az infrastruktúra nem elégséges fejlesztése következtében erősen behatároltak. A foglalkoztatottság ágazati szerkezete az utóbbi 20 évben is tehát részben az általános fejlődési tendenciának megfelelően alakult, a termelő ágazatok súlya összességében a nem anyagi tevékenységet folytatók javára lecsökkent. A termelő ágazatokon belül - és ez már megyei sajátosság - az ipar részaránya változatlanul jóval az országos átlagnál magasabb, s mivel a munkaerő iparba való extenzív bevonása a 70-es években folytatódott, ez a részarány az 1970-esnek megfelelő szinten is maradt. (Országosan a foglalkoztatottak számának csökkenését részarányuk csökkenése is követte.) Iparon belüli struktúra-változás Borsod-Abaúj-Zemplén megye erősen iparra orientáltsága mellett sajátos belső iparszerkezettel is rendelkezik. E gazdasági ismérvek szorosan összefüggnek a terület természeti viszonyaival és különösen az elmúlt harminc év társadalmi-gazdasági fejlődésével, annak megyei sajátosságaival. 1949-ben az ipari keresők több mint 80%-át a megye legjellegzetesebb három iparcsoportja - a kohászat, a bányászat és a gépgyártás - foglalkoztatta. Az azóta eltelt időszakban a foglalkoztatottság szerkezete a következőképpen alakult:
237
2. sz. táblázat Az iparban foglalkoztatottak ágazati szerkezetének változása 1960 -1980 között Borsod megyében
Ipari létszám megoszlása %-ban ı-_
Iwiw?
ı ' ' J "J-_ý_I-ııı
nmrpıizrsı
;'J
ıx
ı.ı_ı_.ı4
J
ıızıg
ıq.
_,
1~_-_
1960
1970
1980
27 ,1
17 ,3
12 ,3
4,0
2 ,6
2 ,8
Kohászat
30,0
26,8
26,6
Gépipar
16,6
Bányászat
Villamosenergia termelés
13 ,7
15,6
Építőanvasiv f
4,6
7,5
7,4
Vegyipar
3 ,5
9 ,0
1 1,0
Nehézipar
82,9
79,3
77,2
Könnyűipar Egyéb ipar Élelmiszeripar
10,4 0,5 6,2
1 1 ,0 1,6 8,1
1 2,9 1 ,0 8,9
100,0
100,0
100,0
Összesen:
,_,,,_,_
Forrás: 1960, 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai
Az iparban foglalkoztatottak számának jelentős emelkedése ellenére alapvető strukturális változások e létszámon belül nem következtek be. Borsod' megye ma is elsősorban nehéziparcenzrikus ~ ( az ipari keresők 77,2%-a itt talál munkahelyet), amelyen belül a jelzett három ágazat aránya - bár csökkenő tendenciát mutat - még mindig jelentős súlyarányt képvisel. Az összes ipari kereső 56%-át jelenleg is a kohászat, a gépgyártás és a bányászat foglalkoztatja. Az elmúlt húsz év alatt e létszám viszont struk turális átrendeződésen ment keresztül. Az 1960-as évek végi szénbányászati visszafejlesztés eredményeképpen a bányászatban foglalkoztatottak száma közel 10 ezer fővel lecsökkent, a gépipar pedig ugyanilyen mértékű létszámfejlesztést eszközölt. A kohászatban foglalkoztatottak száma szintén növekedett, mintegy 9 ezer fővel. E létszámgyarapodás eredményeként, amely jelentős részben 1960-70 között következett be, zı két ágazat súlya a bányászathoz képest megrıövekedett. A nehéziparon belül az előbbiek mellett az építőanyagipar és különösen a vegyipar létszámfejlesztése volt még dlıızı mikus a vizsgált időszak alatt. Az utóbbiak száma - az 1960 óta megvalósított népgzıı dasági beruházások eredményeként - 4,5-szeresére emelkedett, oly módon, hogy a 7(l-eı évek mérsékelt ipari létszámnövekedésének 40%-a erre az ágazatra jutott. Tehát 1970 után ebben az ágazatban eszközöltek a legnagyobb mértékű létszámfejlesztést a megye ben, amely az ágazat súlyának növekedésében is meelent. A vegyipar, gépgyártás, kohászat javára történő súlyeltolódások azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy munkaerőgazdálkodás szempontjából továbbra is meghatározó a térség iparának nehézipari egyoldalósága.E sajátos iparszerkezet egy238
részt a nök foglalkoztutását érinti kedvezőtlenül, másrészt a nehéz fizikai munkakörök magas aránya miatt a munkaerőellátás, ill. a munkaerőutánpótlás terén okoz problémát. A kohászati és gépipari vállalatok munkahelyeinek jelentős része (az utóbbi években megvalósított rekonstrukciók ellenére is) elavultnak, korszerűtlennek tekintlıető, ily módon az utánpótlást jelentő fiatal munkaerő számára kevésbé tűnik ebből a szempontból is vonzónak. Az 1960 óta bekövetkezett kedvező irányú fejlődés csupán mérsékelni tudja a lıosszú történelmi fejlődés során kialakult iparszerkezeti aránytalanságokat. A könnyűés élelmiszeripari létszám - elsősorban a nők számára alkalmas munkahelyek teremtésével (miskolci pamutfonoda, hűtőház, húskombinát, csokoládégyár, bőcsi sörgyár, lıabselyem- és kötöttárugyár részlegei, stb. . .) - az elmúlt 20 év alatt közel megkétszereződött, de együttes részarányuk, amely 21,8%-ot tesz ki, ma is lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál. A foglalkoztatottság területi szerkezete A megye murıkaerőhelyzetének évtizedeken át visszatérő egyik legfőbb problémája a foglalkoztatottság területi egyenetlensége volt. Ez az egyenetlenség közvetlen következménye annak, hogy a megye ipara nehéziparcentrikus jellege mellett területileg is erősen koncentrált maradt. Általános törvényszerűség, hogy a keresők területi megoszlásának általában igazodnia kell a termelés tárgyi feltételeinek eloszlásához, ill. a megélhetési lehetőségek területegységenkénti különbségéhez. [4] A felszabadulás utáni iparfejlesztés eredményeként a munkaerő területi megoszlása és a gazdasági struktúra egyéb elemeinek regionális elhelyezkedése között az ország minden megyéjében megbomlott az összhang. (Teljes összhang azonban gyakorlatilag sohasem létezik.) Az ipar a termelés tárgyi feltételeinek nagymértékű koncentrációját kívánta meg, ıı munkaerő ugyanolyan összpontosítása viszont rendkívül jelentős gazdasági és szocizllis problémákat vetett fel, amelyek megoldása különböző okokrıál fogva nem tartott lépést a szükségletekkel. Ez pedig minden területen szükségszerűen ellentmondásokba ıorkollott, és maga után vonta az ellentmondás ideiglenes vagy tartós áthidalásaként a munkahely és lakóhely közötti ingázást, illetve a munkaerő területi mobilításának (vánzlormozgalmának) felgyorsulátás. Megyénk iparfejlesztését mindvégig erősen a „borsod-centrikusság” jellemezte -az Ózd--Kazincbarcika-Miskolc-Leninváros ipari tengelyen kívül e terület máshol alig rentlelkezik számottevő iparral. Az ipar e magas területi koncentrációját azonban nem kövi-ıte az e tevékenységet folytató foglalkoztatottak megfelelő összpontosítása. Mindenıwk egyenes követekzménye az ingázók nagy száma (közel 100 ezer fő), amelynek *J-1%-a - éppen az előbbi okok miatt - megyén belül mozog. (Megjegyzendő, hogy ez ııı-mcsak borsodi sajátosság, az iparilag fejlettebb megyékben szükségszerűen nagyobb zı ıııcgyén belüli munkaerőmozgás, mint az iparral viszonylag rosszul ellátott megyéken lırlül.)
239
Az ipar erőteljes területi koncentrációja szükségszerűen a megye népessége és foglalkoztatottsága területi elhelyezkedésének ellentmondását is maga után vonta. (3. sz. táblázat) 3. sz. táblázat A népesség és a foglalkoztatottak területi koncentrációja 1980-ban Borsod megyében (%-ban)
A népesség koncentrációja L
í
Í
í
J
Az ipari és építőipari I
í
I
4
J
J
Mezőgazda- Egyéb nem sági mezőgazdasági í
7
Í
J
J. - í
J
J
Összes
„
keresők koncentrációja edelényi encsi
7 ,S 7 ,4
7 ,0 4,0
9 ,6 14 ,5
5 ,6 6 ,8
5 ,9 6 ,S
mezőcsáti mezőkövesdi
4 ,2 3 ,8
3,3 3,0
7 ,1 8 ,7
3,4 2 ,9
4 ,0 3 ,8
10,9
12,3
8,3
9,3
10,7
6,5 6 ,2 8 ,5
7,0 3 ,2 6,8
4,5 19,4 16 ,9
3,9 4,5 8,0
6,7 6,0 8 ,4
Községek összesen:
55 ,0
46,6
89 ,0
44,4
5 2,0
Miskolc Ózd Kazincbarcika Leninváros Mezőkövesd Sátoraljaújhely Sárospatak
25 ,5 6,0 4,6 2,3 2,3 2,4 1,9
28,3 8,6 6,7 4,1 2 ,4 2,1 1,2
4,0 0,5 0,5 0,5 1 ,6 1 ,1 2 ,8
36,3 4,6 4,8 2,1 2 ,6 3,0 2 ,2
27 ,6 6,0 5,1 2,9 2 ,3 2,3 1 ,3
Városok összesen:
45 ,0
5 3 ,4
11,0
55 ,6
48,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
miskolci
ózdi sátoraljaúj helyi szerencsi
Megye összesen:
Forrás: 1980. évi népszámlálás KSH BAZ. megyei adatok
A megye népességének és összes foglalkoztatottjának területi struktúráját megvizsgálva kimutatható, hogy az összes kereső területi megoszlása nem tér el jelentősen a népesség hasonló megoszlásától. A városok aktív keresőinek aránya mindössze 3%kal volt magasabb 1980-ban az ott élő népesség arányánál (amely mögött feltehetőleg az eltérő korstruktúra és a nők nagyobb mértékű aktivizálódása húzódott meg). A városok közül foglalkoztatottság vonatkozásában csak Miskolc helyzete tűnt llényegesen kedvezőnek, a községek közül pedig csak az edelényi és az encsi járásban 240
volt jelentősebb eltérés az ott élő keresők és a népesség aránya között. E két járásban él a megye cigány lakosságának majdnem negyed része, s ez az aktivizálódás mértékében feltétlenül szerepet játszhatott. Másképp alakul a kép, ha a keresők ágazati szerkezetét is figyelembe vesszük. Ebben az esetben az ipari és építőipari ágazat, valamint az egyéb nem mezőgazdasági ágazat keresőinek területi koncentrációja a városokban általában meghaladja a népesség koncentrációját. A mezőgazdasági keresők vonatkozásában viszont a helyzet fordított. A városok közül itt is Miskolc tűnik ki sajátos helyzetével. Amíg e város a megye népességének negyed részét tömöríti magába, addig az összes szolgáltató tevékenységet folytatóknak 36,3%-át. Ez a színvonal egyrészt a települések rangsorában elfoglalt helyével, másrészt a város lakónépességének növekedésével, a szolgáltatási igények fokozódásával, a termelő ágazatok infrastrukturális hátterének biztosításával, a szolgáltatói alaptevékenység színvonalának növekedésével van szoros kapcsolatban. De azt is jelzi, hogy Miskolc kere inek jelentős része (minden második aktív kereső) e tevékenység gyakorlásában vesz részt. A többi városban a szolgáltatásokat végző népesség és az összes népesség megyén belüli súlya kiegyerılítettebbnek tűnik. (Kivétel Ózd, ahol az aktív keresők erõsen iparra orientáltak.) Az ipari foglalkoztatottak aránya az ipari koncentráció yárosaíban (Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Leninváros) egyértelműen nagyobb, mind a kereűk, mind az öszszes népesség súlyánál. Hasonló helyzet tapasztalható még a miskolci és az ózdi járásban. Ezek a mutatók is alátámasztják a megye iparának erőteljes területi koncentrációját. (Emellett az ingázók magas száma is erre mutat.) A mezőgazdasági aktív keresők 90%-a a megye községeiben él. Különösen nég járás - az encsi, a sátoraljaújhelyi, a mezőkövesdi és a szerencsi - bizonyul erősen mezőgazdasági jellegűnek. A képzettség-iskolázottság alakulása Az elmúlt 20 év alatt Borsodban lényegesen javult a népesség iskolázottsági színvonala, a középfokú intézményeket végzettek száma 3,5-szeresére növekedett, a felsőfokúaké pedig megháromszorozódott. Az iskolázottsági struktúra változása a népesség különböző rétegeinél differenciált módon és mértékben ment végbe. Összességében az aktı'v keresők iskolázottsága gyorsabban nőtt, mint az egész népességé. Húsz évvel ezelőtt az aktív keresők között a befejezett középiskolával, mint legmagasabb iskolaí végzettséggel rendelkezők aránya 6,5% volt, számuk azóta majdnem megnégyszereződött, és jelenleg az aktiv keresőknek több mint egyötödét alkotják. Jelentősen nőtt (húsz év alatt megháromszorozódott) a felsőfokú végzettségűaktív keresők száma, arányuk ma 6 4%. A szakemberek iránti igény fokozódása jut kifejezésre a szakmunkásképző iskolai, illetve középfokú szakiskolai végzettségű aktív keresők számának jelentős emelkedésében. Azoknak a száma, akik legmagasabb iskolai végzettségként ilyen jellegű képesítést szereztek, tíz év alatt több mint kétszeresére nőtt. 24|
4. sz. táblázat Az aktív keresők a legmagasabb iskolai végzettség és nemek szerint Borsod megyében 1960-80 között, %-ban
Ö,,,,,, _ Evek
aktív kereső
Általános iskola
__
6 oszt.
_
__ . . . Kõzëpf.
6-7
8 . _
kevesebb
.
Feızõ-
szakisk. 3zmképz_
Közép iskola
fokú intézm,
10,7 23,5
6,2 12,0 19,2
2,9 4,8 6,7
3,6 8,0
7,1 16,3 25,2
1,2 3,3 5,9
8,1 17,2
6,5 13,5 21,1
2,3 4,3 6,4
osztály Férfiak
1960 1970 1980
100 100 100
20,7 11,6 4,2
48,3 28,5 12,6
21,9 32,4 33,8 Nők
1960 1970' 1980
100 100 100
18,0 8,4 4,5
46,4 29,4 15,1
27,3 39,0 41,3
Összesen 1960 1970 1980
100 100 100
19,8 10,5 4,8
47,7 28,8 13,6
23,7 34,8 36,9
Forrás: 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai
A képzettségi szint emelkedésének (különösen az egész népesség iskolázottságához képesti növekedésének) több összetevője volt: - Az aktiv keresők sorából véglegesen kl lépő (nyugdíjba vonuló) idősebb (főleg mezőgazdasági) korosztályok iskolai végzettsége lényegesen alacsonyabb volt, mint az átlagos iskolai végzettség. Ezért kilépésük kedvezően hatott az aktív keresők képzettségi szintjének emelkedésére. - Az első ízben munkába lépő korosztályok általános iskolai végzettsége állandóán magasabb volt, mint az átlagos általános iskolai végzettség. E korosztályok közül egyre nagyobb a felső- és középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya is. Akik nem rendelkeznek közép- és felsőfokú végzettséggel, azoknak is túlnyomó többsége a 8 általános iskola végbizonyítványát megszerezte. - Az aktív keresők közül a vizsgált időszakban munka melletti tanulással ugyancsak jelentős számban szereztek magasabb iskolai végzettséget. - A háztartásban maradó nők száma még mindig jelentős a megyében, és ezek iskolai végzettsége - koruknál fogva is - lényegesen alacsonyabb. Az adatok azt is jelzik, hogy a női keresők iskolázottsági szintje a férfiakénál is gyorsabban javult. Viszont 1960-ban az aktív keresõ nők között az alacsonyabb iskolai végzettsé ek aránya kisebb, az iskolázottaké pedig - kivéve a felsőfokú végzettséget - magasabb volt, mint az aktív kereső férfiak között. Ez azzal függött össze, 242
hogy a munkavállalási korú férfıak teljes foglalkoztatása már tulajdonképpen megvalósult, a nők közül inkább csak a magasabb végzettségűek vállaltak munkát. A nők fokozottabb foglalkoztatásával a különbség csökkent, sőt jelenleg az aktív kereső nők között magasabb az általános iskola 8 osztályával nem rendelkezők aránya. A befejezett általános iskolai és középiskolai végzettséget tekintve változatlanul az aktív kereső nőknél magasabb az arány, ugyanakkor a férfiakénál jóval kisebb hányaduk rendelkezik szakmunkásképző iskolai és középfokú szakiskolai végzettséggel (bár az utóbbi évtizedben az ilyen végzettségű aktív kereső nők száma a férfiakénál gyorsabban emelkedett). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a két nem tekintetében jelentősen közeledett egymáshoz, ennek ellenére a kereső nők felsőfokú végzettségének szintje változatlanul alacsonyabb maradt. ' Mindezzel a pozitív irányú változással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az általános iskola nyolcadik osztályát, a szakmunkásképzőt és a középiskolát befejezettek aránya 1980-ra az országosnál is kedvezőbben alakult. Ennek alapvetően demográfiai oka van, a 30 éven aluliak csoportja (amelyre egyértelműen a magas szintű iskolázottság jellemző) nagyobb volt az országosnál. A mai megváltozott körülmények között az élőmunkával való racionális gazdálkodás társadalmi-gazdasági fejlődésünk egyik legfőbb feltétele. A munkaerő takarékos felhasználásának számottevő forrását jelenti a szakképzés színvonalának és struktúrájának összehangolása a munkahelyi struktúrából adódó szükségletekkel, tehát a munkahelyi és szakképzettségi struktúra kongruenciájának biztosítása, ezáltal a legmegfelelőbb foglalkozási struktúra kialakítása. [5] Megyénk tradicionális nehézipari üzemei a tudományos-technikai fejlődés, ezt követő rekonstrukciós beruházások ellenére sem tudták létszámösszetételüket alapvetően megjavítani. Ily módon az általánosnăl nagyobb feszültséget okoz az a tendencia, hogy a felnövekvő generációk képzettségi szintje egyre magasabb lesz, mig a rendelkezésre álló munkahelyek állapota adott, és ez alacsonyabb szirıtű munkát igényel. Különösen erősen érinti ez a középfokú képzettséggel (főleg gimnáziumi érettségivel) rendelkező nőket. Az itt végzett, tovább nem tanuló leányok - az általános műveltség hasznosítását igénylő munkakörök alacsony száma miatt - évről-évre nehezebben tudnak elhelyezkedni. A munkaerőstruktúra változása foglalkozási minőség alapján A munkaerő szakmai-foglalkozási struktúrájának változásait - a képzettség-iskolázottság mellett - más oldalról jellemzi a foglalkozási minőség alapján kialakított kategóriák változása. E foglalkozási struktúra a munkafolyamatban résztvevő emberek tevékenységét tükrözi, ily módon a felhasználás oldaláról mutatja be a munkaerő szerkezetét. A foglalkozási struktúra legáltalánosabban használt mutatója az aktív keresők fızikai és szellemi tevékenység szerinti elkülönülése. E munkák között nincs éles és világos határvonal, ugyanakkor a tudományos és technikai haladás állandóan változtatja is a foglalkozási struktúrát és az egyes foglalkozások tartalmát, ígya kétféle munka közölti határvonalat is. E mutató mégis alkalmas a munkaerőstruktúra jellemzésére, nıerll 24 .l
jól tükrözi a gazdasági-társadalmi fejlődés irányát és ennek a munkaerőre gy l<0f0lI hütását. A tudományos-technikai fejlődés velejárója a munkához szükséges fizikai erőkifejtés csökkenése, az általános műveltség és a szakmai-elméleti ismeretek iránti igény növekedése. Mindez pedig szükségszerűen a nem fizikai foglalkozásúak számának és arányának növekedésével jár. Az elmúlt 20 évben Borsod megyében ez az általános tendencia a következő konk rét változásokban jelent meg: 5. sz. táblázat Az aktív keresők tevékenységi főcsoportok és nemek szerint
Borsod megyében 1960-80 között Megoszlása %-ban
Létszámváltozás %-ban
Tevékenységi főcsoport 1960
1970
1980
1970l60
1980170
férfiak
fizikai foglalkozású
86,5
81,8
79,8
95,1
97,7
szellemi foglalkozású
13 ,5
18 ,2
20 ,2
135,7
110 ,5
100 ,0
100,0
100,0
100 ,6
100 ,0
Összesen:
nők fizikai foglalkozású szellemi foglalkozású Összesen:
80,2 19 ,8
69,3 30 ,7
63,3 36 ,7
106,2 190 ,0
109,8 14 3 ,0
100,0
100,0
100,0
122,9
120,0
összesen
fizikai foglalkozású szellemi foglalkozású Együtt: Forrás:
1980.
84,5 15 ,5
77 ,2 22,8
7 3,1 26,9
98,5 157 ,9
101,6 126,6
100,0
100,0
100,0
107,7
107,3
évi népszámlálás BAZ. megyei adatai
A szellemi foglalkozásúak száma és aránya kedvezően alakult, amely visszavezethető részben azokra a tényezőkre, amelyek országosan hasonló következményekkel jártak: - Mindenekelőtt a technikai fejlődés szerepét kell említeni. Ez szükségszerűen megnövelte a kutatók, tervezők, szervezők számát a gazdasági élet minden területén. - A szellemi munka arányának növekedése másrészt a gazdasági szektorok közötti arány eltolódásával függ össze. A mezőgazdaságban - ahol a foglalkoztatottság 244
az elmúlt 20 év alatt számottevően csökkent - a szellemi dolgozók aránya alacsonyabbj mint a szolgáltató szférában, ahol viszont jelentős létszámgyarapodás következett be. Erősitette ezt a folyamatot olyan ágazatok részarányának növekedése is, amelyek alkalmazott technológiája bonyolultabb az átlagosnál és ennek fejlesztése, bevezetése és alkalmazása viszonylag sok szellemi munkát igényel. Ilyen volt a vegyipar súlyának számot tevő növekedése. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kitermelőipar, alapanyaggyártás ágazatainak nem fizikai munka igénye kisebb, mint a feldolgozóiparé. Ezeknek az ágazatokrıak megyénken belüli súlya jelentős, ez pedig az előbb jelzett kedvező folyamat alacsonyabb szinten (a szellemi foglalkozásúak országosnál kisebb részarányán) történő megvalósulását eredményezte. Ezt tetézte az - a korábban említett tény is hogy ezek a tradicionális nehézipari üzemek a rekonstrukciós beruházások ellenére sem tudták műszaki színvonalukat megfelelően emehıi, ily módon létszámösszetételük jelentős minőségi változáson nem ment keresztül. Mindezek eredője az is, hogy a fizikai foglalkozásúak száma összességében nem csökkent az elmúlt 20 év során. Inkább strukturális átrendeződés ment végbe e foglalkozási főcsoporton belül: jelentősen visszaesett a mezőgazdasági tevékenységet végzők száma, tovább emelkedett az ipari és építőipari foglalkozásúak száma, valamint olyan foglalkozási ágakban lett legdinamíkusabb a létszámemelkedés, amely tevékenységek képesítéshez kötöttek, vagy legalább is betanulást igényelnek (vízgazdálkodás, kereskedelem, szállítás és hírközlés). Forrását döntően a nők biztosították, pl.: a kereskedelmi és vendéglátóipari fizikai foglalkozású nők száma 20 év alatt megháromszorozódott, a vízgazdálkodási és szolgáltató tevékenységűeké 3,5-szeresére emelkedett. A többi fizikai tevékenység növekvő létszámigényét is főleg a nők adták, ez a folyamat egyben a háztartásban élő munkaerőtartalék fokozatos felszívódását is jelentette. A fizikai foglalkozások előbb jelzett strukturális változása azt mutatja, hogy e tevékenységen belül is eltolódás ment végbe a képzettek irányába. A fizikai foglalkozásúak munkájuk szakképzettségi fokozata szerinti alapállománycsoportjai: a szakmunkások, a betanított munkások és a segédmunkások. A minősítés alapja a munkavállalók alapbérét megállapító besorolás, illetve a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerének (FEOR) alkalmazásával foglalkozó és a besorolás értelmezését szabályozó előírások. A besorolás, a képzettség és a ténylegesen végzett tevékenység között azonban lehetnek és vannak eltérések. A fordulópontot a kérdésben az jelenti, hogy az adott szak-, betanított- vagy segédmunkára ott van-e szükség, ahol munkavégzésre nap mint nap meelenik, illetőleg ha valahova tartozik, akkor ott olyan munkát végez-e, amely tényleges ismereteinek és képzettségének leginkább megfelel. Ma a fizikai foglalkozásúak növekvő része szakmunkásként látja el feladatát ~ a szakképzettség foka azonban ágazatonként jelentősen eltér. A fizikai foglalkozásúak szakképzettség szerinti összetételében az egyes ágazatok között mutatkozó különbség egyrészt a termelés különböző szintű gépesítettségének következménye. De befolyásolja még az egyes tevékenységeken belüli munkamegosztás foka (minél alacsonyabb, annál szakképzettebb munkát igényel), valamint a munka 245
ıszervezés minősége, ésszerűsége is. 6. sz. táblázat Fizikai foglalkozásúak megoszlása képzettségük szerint Borsod megyében Fizikai foglalkozásúak megoszlása %-ban Ágazat 1970
1980
szm.
bet. m.
sg. m.
szm.
bet. m.
sg. m.
ipar építőipar mezőgazdaság szállítás
46,4 44,7 15,1 43,3
33,2 28,1 36,7 40,0
20,4 27,2 48,2* 16,7
46,4 56,6 29,3 53,7
42,4 30,0 46,2 35,9
11,2 13,4 24,5* 10,4
kereskedelem
47 ,0
30,0
23,0
48,9
36,9
14 ,2
vízgazdálkodás egyéb szolg.
32,2 20,5
41,3 21,9
26,5 57,6
43,4 29,7
44,9 33,5
11,7 36,8
összesen:
36,9
33,2
29,9
43,4
40,0
16,6
* = a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozó családtagjával együtt Forrás: 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai
Összességében minden ágazatban javult a fizikai munka minősége, képzettsége. Az ipart kivéve ez a folyamat mindenhol a szakmunkások részarányának növekedésében jelent meg. Az iparban a betanított munka térhódítása ment végbe, alapvetően a segédmunka rovására. Ha a betanított munka és segédmunka együttes arányát nézzük, akkor megállapitható, hogy a kvalifikálatlanabb fizikai (és az ipar sajátos jellegéből következően a nehezebb is) munka súlyaránya változatlanul magas (összes fizikai foglalkoztatottak 56,6%-át tömöríti magába), és ezzel a munkaerőkereslettel szemben pedig évről évre egyre képzettebb munkaerő keres munkavállalási lehetőséget. Mindez pedig a munkaerőkereslet és kínálat strukturális feszültségeit erősíti. A nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak számának növekedését foglalkozási struktúrájuk következő változása követte: (ld. 7. sz. táblázat). A 20 év alatti mintegy 50 ezer fős létszámemelkedés legnagyobb részét (30%-át) a műszaki foglalkozásúak számának emelkedése tette ki. A megye hagyományos iparszerkezete, a Nehézipari Műszaki Egyetem jelenléte alapvetően befolyásolta mindvégig a foglalkoztatottak szakmai összetételét (pl.: a műszaki vezetők száma húsz év alatt megháromszorozódott, az üzemmérnököké hétszeresére emelkedett). Ennek következtében a többi foglalkozási főcsoport aránya - létszámuk emelkedése ellenére - a műszakiak javára lecsökkent. Megjegyzendő még, hogy a nem ñzikai (szellemi) foglalkozásúak összes létszámemelkedésének 70%-át a nők tették ki.
246
7. sz. táblázat A nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak létszámváltozása Borsod megyében 1960-80 között A nem fizikai foglalkozásúak
száma (fő)
megoszlása (fő)
Foglalkozási főcsoport 1960
1980
1960
1980
Műszaki Igazgatási Egészségügyi + kult. Számviteli-pénzügyi
10399 137 79 11 787 1 3707
25631 23828 23337 26662
20,9 27 ,8 23,7 27,6
25,7 24,0 23 ,5 26 ,8
Összesen:
49672
9945 8
100,0
100,0
Forrás: 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai j
A női foglalkoztatottság alakulása a megrében ` A foglalkoztatottsági struktúra további - és a megye szempontjából (de társadalmi szempontból is) talán legnagyobb jelentőségű -- változása a keresők nemek szerinti összetételében tapasztalható. Amíg az összes keresők száma Borsod megyében 20 év alatt 15,6%-kal emelkedett, addig a fér kereñk száma gyakorlatilag változatlan maradt. Ugyanezen idõ alatt a női kere k száma 47 ,6%-kal haladta meg az 1960 évi színvonalat. 8. sz. táblázat Női népesség gazdasági aktivitásának szintje 1960-80 között Borsod megyében aktív kereső nők Év
a nők g
1960 1970 1980
az össz. aktív keresők %-ában
27,5 31,8 36,5
32,0 36,5 40,8
Forrás: 1980. évi népszámiálás BAZ. megyei adatai
A női foglalkoztatottság számottevő változása következtében a társadalmilag szervezett tevékenységek gyakorlásában megnőtt a nők aránya, ma az összes keresők több 247
mint 40%-át teszi ki ez a népesség. A nők foglalkoztatásának kedvező alakulását mindenekelőtt a technika fejlődése tette lehetővé, amely fokozatosan csökkentette a termelésben a nehéz fizikai munkát. Ebbe az irányba hatott a gazdaság ágazati szerkezetének változása is (a vegyipar, könynyűipar, élelmiszeripar, szolgáltató szférák arányának növekedése). Tény, hogy mindezek a változások a megye ágazati és regionális ellentmondásait nem tudták kiküszöbölni, ennek következtében a nők termelésbe való extenzív bevonása még mindig nem fejeződött be (ezt jelzi a ma is meglevő több mint 40 ezer fős munkaerőtartalék). Illetve ezzel függ össze a nők eltérő foglalkoztatási aránya is a megye különböző területein. Legalacsonyabb az összes női népességen belül az aktív kereső nők aránya az edelényi, encsi és az ózdi járásokban (30% alatti). Az utóbbi területen a szolgáltató és mezőgazdasági tevékenységet végző keresők száma alacsony (amelyekre éppen a női foglalkoztatottak magasabb aránya jellemző), a kohászaton és bányászaton nyugvó nehézipar pedig alapvetően fér akat tud fogadni. Minden bizonnyal szerepe lehet mindebben a bányász családok életmódjának is. Részben ez utóbbival magyarázható az edelényi járás női munkaerőhelyzete is. Az encsi járásban az aprófalvas településszerkezet és ezzel együttjáró munkaalkalmak szűk keresztmetszete húzódhat meg az alacsony foglalkoztatottsági ráta mögött. A községekben a munkavállalási lehetőségek jelentős ré szét - különböző oldalról való megközelítés alapján láthattuk - a mezőgazdaság szolgáltatja. Ahol az ilyen foglalkoztatottak aránya magas, ott a nõi munkalehetőségek is többnyire kiszélesedtek. Ezt bizonyítja a mezőkövesdi, sátoraljaújhelyi és szerencsi járások községeinek igen kedvező arányszáma. (Itt az aktív kereső nők aránya 36% feletti.) Az ipari városok közül egyedül Ózdon alaesony a nők foglalkoztatottsága (37%) minden bizonnyal a járásra jellemző vonások a városra is vonatkoznak. Emellett még a városi átlagnál - ahol az aktív kereső nők aránya 41,4% volt 1980-ban - alacsonyabb Sárospatak és Sátoraljaújhely női munkavállalóinak a női népességhez viszonyított aránya Összességében, azokon a földrajzi területeken kielégítőbb a nők foglalkoztatottsága a megyében, ahol vagy a mezőgazdaság, vagy az ipar szerkezete vagylés a szolgáltató ágazatok bizonyos fejlettsége megfelelő munkalehetőséget tud biztosítani számukra. (Ily módon nagyon jól elválik ettől a sávtól a megye északi és északkeleti területe, amely a jelzett munkaerőtartalék számottevő részét is adja.) A nők növekvő munkavállalása bizonyos mértékig átalakította ágazatok szeripti megoszlásukat is. A nők előretörése az iparban, a kereskedelemben és az egyéb ágakban volt a legnagyobb mértékű, de még olyan, egyáltalában nem „nőies” ágazatban is nőtt a nők aránya, mint az építőipar. Leginkább elnőiesedett a kereskedelem és az egyéb népgazdasági ágak, és változatlanul magas maradt a nők aránya a mezőgazdaságban. Az ágazatok létszámváltozásának eltérő mozgása következtében viszonylagos kiegyenlítődési tendencia zajlott le a nők arányát illetően. Ez a folyamat a szükségesnél azonban lényegesen lassabbnak bizonyult (országosan az iparban foglalkoztatott nők aránya 1980-ban már elérte a 43 ,8%-ot), és ez a megye gazdasági szerkezetének (ipar, szolgáltatás, ill. nehézipar és más ágazatok) korábban ismertetett változásával minden 248
bizonnyal összefügg. Éppen ezért a racionálisabb foglalkoztatás terén a jövőben úgy tűnik - az infrastruktúra fejlődése bizonyos motivációt hozhat,az iparszerkezet folyamatos és tudatos változtatása nélkül azonban alapvető változást elérni a megye nem tud. 9. sz. táblázat A nők aránya az összes aktív keresőkön belül - népgazdasági áganként 1960-80 között Borsod megyében Á
1 60
`
változás 1960
9
1970
1980
és 1980 között
ipar építőipar
17,4 10,0
28,4 12,7
34,9 14,1
+ 17,5 + 4,1
mezőgazdaság közlekedés kereskedelem
44,2 16,7 5 2,1
44 ,1 23,3 63 ,0
40,2 27,5 67 ,7
“ 4,0 + 10,8 + 15 ,6
egyéb ágak
43,2
55,8
59,2
+ 16,0
32,0
36,5
40,8
8,8
gazat
összesen;
'
Forrás: 1980. évi népszámlálás BAZ. megyei adatai (KSH)
Összefoglalva megállapitható, hogy a jelzett strukturális jellegű feszültségek tulajdonképpeni újretermelődése és halmozódása végső soron következményeiben is a megye gondjainak újratermelődésével járt. Nyilvánvalónak látszik - különösen a mai megváltozott körülmények között hogy az ismertetett feszültségek felszámolása, a tartalékok kiaknázása, a problémák gyökerét jelentő társadalmi-gazdasági szerkezet átalakítása rövidebb távon nem lehetséges. Továbbra is adottságként kell számításba venni az ipari termelőkapacitások merevvé vált, nehezen konvertálható ágazati és területi szerkezetét, valamint úgy tűnik,_ hosszú távon is korlátozó tényezőnek kell tekintenünk a népgazdaság anyagi lehetőségeit, ezzel összefüggésben a megye fejlesztési erőforrásainak szigorú korlátozottságát, a gazdasági helyzet - ebből is fakadó - fejlődési tendenciáit. Mindezeket figyelembevéve azonban társadalmi-gazdasági szempontból is változatlan feladat marad az elkövetkezendő években a munkaerő kereslet és kínálat strukturális ellentmondásainak, valamint ezzel kapcsolatban (ennek tompítása érdekében is) az ipari koncentráció és a megye egyéb területei erőteljes fejlettségi differenciáiban fennálló ellentmondások enyhítése.
249
IRODALOM
1. KOZMA Ferenc: Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1981. 2. POGÁNY György: A foglalkoztatottság szerkezeti változásai 1949-70. Társadalomtudományi Intézet, Budapest, 1975. 3. TIMAR János: Foglalkoztatáspolitikánkról és munkaerőgazdálkodásunkról. Közgazdasági Szemle. NO. 2.
4. VENYIGE - JÖZSA - GYETVAI: Munkaerőszerkezet és mobilitás. Közgazdasági és Jogi Könyv kiadó, Budapest, 1975. 5. OLAJOS Árpád: Szakképzés és foglalkoztatás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978 STRUCTURAL CHANGES OF EMPLOYMENT IN BORSOD IN PERIOD 1960-80
by
MRS. T. BĂNHEGYI Summary In the last time - in changed world economy and domestic nationaleconomy circumstances it was proved, that labour force should have greater importance among the economic productional
factors as earlier. It necessarily cause coming to front theoretical and practical questions of labour force. The joint realízation of full and effective employment follows from essence of our social sys-
tem and from our economic policy tasks. Until now it was possible to ensure the total balance of labour demand and supply, the same time inner structural tension of labour force (mainly education, professional, and territorial differences) - as one of limiting factors of effective employment - now-
adays exist with inchanged sharpness. It is especially true in such economic area, as Borsod county, where these circumstances became sources of more then average problems. This study - without completeness - shows structural problems occuring in this county. It shows, that which are those
critical areas, for solving of which it is necessary to realize economic-social target of next period. STRUKTURELLE VERÃNDERUNGEN IN DER BESCHÃFTIGUNG ZWISCHEN 1960-80 IN BORSOD von FRAU T. BÁNHEGYI
Zusammenfassung Es hat sich in der letzten Zeit - unter den veränderten weltwirtschaftlichen und inneren, nat ionalwirtschaftlichen Umständen - eindeutig erwiesen, daíă in der Reihe der Produktionsfaktoren, der Arbeitskraft eine erhöhte Bedeutung beigemessen werden soll. Die gleichzeitige Verwirklichung einer allgemeinen und wirksamen Beschäftigung folgt sowohl aus dem Wesen unseres gesellschaftlichen Systems als auch aus unseren wirtschaftspolitischen Aufgaben. Während das Gleichgewicht zwischen Nachfrage und Angebot bezüglich der Arbeitskraft bisher meist gesichert werden konnte, bleiben die inneren strukturellen Spannungen (meistens beruflicher, bildungsmä ıiger und territoriáler Natur) - als einer der Limitationsfaktoren der aktiven Beschäftigung - heute noch mit unvcrminderter Stärke bestehen. Dies gilt besonders fúr ein Wirtschaftsgebiet wie Borsod, wo diese Umstände zur Quelle von Sorgen, die sogar den Durchschnitt übertreffen, geworden sind. In dieser Studie werden - ohne auf Vollständigkeit Anspruch zu erheben - diese, im Komitat auftretenden strukturellen Probleme aufgezeigt. Sie weist auf die kritischen Bereiche hin, bei deren Existenz bzw. im lnteresse ihrer Lösung die wirtschaftlich-gesellschaftlichen Zielsetzungen der nächsten Periode verwirklicht werden müssen.
250
CTPYKTYPHBIE H'3MEI-IEI-Ilfl 3AH TO(.ˇI`lfI B BOPIIIOIIE MEJKHY 1960-80 T.-H3 BAHXEJII/I
Pesıoıvıe B nocneırnee apewı - D Hsmeneınmx Mırponızıx axonomruecxnx K oreııecrneınnzıx napon.Hoxoarr craemnzıx ycnoanrrx - ormosnauno oxaaanocrz, =ıTo E pane aı
25|
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
