A FÖLDGÁZPIAC VÁLTOZÁSAI oktatási segédanyag gázmérnök-hallgatók részére
Horánszky Beáta egyetemi tanársegéd Miskolci Egyetem Gázmérnöki Tanszék
2005. január
BEVEZETÉS Az energia felhasználása egész technológia fejlettségünk alapja. Energiahordozók nélkül a mai modern élet egyszerűen elképzelhetetlen: földgázzal fűtünk, olaj hajtja gépeinket, esetleg szénnel üzemelő erőműveinkben állítjuk elő a villamos energiát. Az energiahordozók felhasználása tehát ma már olyan természetes dolog, mint a levegő, melyet belélegzünk. Az energia ma már termékké vált, méghozzá egy igen keresett termékké. Azonban az energia piacát nem tekinthetjük egyszerű versenypiacnak, hiszen e piac valamely terméke minden állam számára stratégiailag is fontos. Ezen anyagban az energiapiacát – kiemelten a földgáz piacát – kísérlem meg bemutatni, Magyarország földrajzi helyzete és az Unióhoz való csatlakozási lehetőség miatt pusztán Európára – az Európai Unióra – leszűkítve.
2
A FÖLDGÁZ KERESLETE ÉS KÍNÁLATA A világ bizonyított gázvagyona az utóbbi két évtizedben megkétszereződött, s ma már a nagy olajtermelő országok is jelentős üzletet látnak termelésében (hosszú éveken keresztül az olajjal felszínre kerülő földgázt a Közel-Keleten egyszerűen elfáklyázták – elégették). Felhasználását nehezíti, hogy szállításához jelentős csővezeték- (esetleg LNG1-) infrastruktúra szükséges, melynek kiépítése, biztonságos üzemeltetése igen költséges. Az Európai Unió az egyik legnagyobb földgázfelhasználó. Az egyre magasabb környezetvédelmi követelményeknek is megfelelő, tiszta, könnyen kezelhető energiahordozót számos feladatra használják: villamos energia előállítására, fűtési, főzési és vízmelegítési célokra, esetleg hűtésre. A technikai fejlődésnek köszönhetően a földgáz felhasználási palettája egyre színesebb. A közösségi energiamérlegben a földgáz jelentős arányban képviseli magát (. ábra), felhasználásának további növekedését prognosztizálják (.ábra). E gázigény-növekedés azonban számos problémát jelenthet a biztonságos és folyamatos gázellátással kapcsolatban:
a már évtizedek óta kiépített európai gázhálózat – fizikailag véges kapacitása miatt - egyre kevésbé tudja sikeresen betölteni feladatát. A már meglévő nagynyomású szállítóvezetékek kapacitását bővíteni, a tagországok gázhálózatait összekapcsolni szükséges – s ez jelentős gazdasági erőt, pénzügyi forrást is igényel.
a közösségi gázhálózat megtáplálására minél több forrást kell felkutatni, s ott helyben kiépíttetni - az szállításhoz kellő infrastruktúrát. Ez nemcsak pénzügyi, de diplomáciai befektetést is igényel a Közösségtől, hisz a lehetséges partnerországos többségében a társadalmi-politikai helyzet instabillá válhat. Egyúttal igen jelentőssé válik a jó kapcsolat fejlesztése a már meglévő beszállítókkal, elsősorban Oroszországgal.
Jelentős, az egységes energiapolitikát is befolyásoló tényező a belső egységes földgázpiac megteremtése, amely lassú, körülményes feladat. A monopóliumok felszámolása, a verseny bevezetése a teljes gázvertikumban napjainkban zajlik. Az Unió gázkészletei azonban kimerülőben vannak. A jelentős gázmezőkkel rendelkező tagországok (pl. Hollandia, Nagy-Britannia) is importra szorul már valamilyen mértékben. Az Unió belső forrásai az elkövetkező években csökkeni fognak és a földgáz-igény kielégítése érdekében mindinkább importra szorul majd (1.ábra).
1
LNG (cseppfolyós földgáz): a földgázt –163 °C-ra lehűtve cseppfolyós állapotban tartályhajókban szállítják, majd a célországban felmelegítve a csővezeték-rendszerbe juttatják
3
felhasznált energiamennyiség, Mtoe
600 500 400 300 200 100 0 1990
1995
2000
2005
2010
belső termelés
2015
2020
2025
2030
import
Forrás: European Commission, 2003.
1. ábra Az EU-15 földgáz termelésének és -importjának várható alakulása 1990 és 2020 között A gázfelhasználás növekvő mennyiségét azonban csak részben lehet a lakosság növekvő földgázigényével magyarázni. Az előrejelzések azonban igen érdekes képet mutatnak. Az Európai Unió előrejelzései szerint a földgázigény növekedéséért az elkövetkező 15 évben nem csak az ipari felhasználók felelnek, de még az erőművi felhasználás növekedése sem lesz már jelentős. A következő másfél évtizedben
a
lakossági
felhasználás egyenletes
növekedése
mellett
a
mezőgazdasági felhasználás növekedési üteme a legdinamikusabb. (Bár e szektor tényleges felhasználási mennyiségét csak ktoe-ben mérhetjük.) A szolgáltatási szektor – melyben a kereskedelem, a piaci szolgáltatások és a kommunális szektor szerepel – ugyancsak kevés gázt használ, s bár felhasználása a következő években növekedhet (pl. a gázalapú légkondicionálás miatt), de az elemzők úgy látják: 2020-ban a gáz felhasználását kezdi felváltani a villamos energia. Hogy miből tudják ezeket a növekvő igényeket kielégíteni az Unió tagországai? Az import számos országból érkezik a kontinensre. A Közösség fő importőre Oroszország, Algéria és Norvégia. A tagországok egyre inkább törekednek forrásaik diverzifikálására. Ennek azonban fizikai akadályai a az LNG terminálok hiánya és a nagy tranzitvezetékek kapacitásainak bővítése, esetleg hiánya.
4
A GÁZPIAC A LIBERALIZÁCIÓ ELŐTT A földgáz diadalútja az 1960-as években kezdődött Európában. A holland groningeni mező és további északi –tengeri mezők megtalálásával és gazdaságos, technikailag kivitelezhető kitermelésével a lakosság és az ipar egy tisztább, könnyen kezelhető, új energiaforráshoz jutott. Elkezdődött kifejlődni az európai gázipar, kialakultak a nemzeti gázpiacok. A GÁZPIACI MODELLEK A földgáz szektor fejlődése nem minden tagállamban volt egyforma (2. ábra). A néhány országban egy integrált nemzeti monopólium uralta és irányította az ágazatot. Ezek a monopóliumok végezték az összes gázipari tevékenységet: a szállítást, a tárolást, az elosztást, a tranzitálást, az exportot és az importot. Az Unió tagállamaiban azonban az integrált monopóliumok tevékenységi körébe nem tartozott bele a gáz kitermelése. Ilyen integrált gázipari vállalkozás a British Gas, vagy az ír BGE.
Forrás: Madden - White, 2001.
2. ábra Különféle piacmodell-típusok Más tagállamban azonban egészen másképpen fejlődött ki a gázrendszer. Ekkor egyfajta két szintes monopólium-rendszer alakult ki. Ez azt jelentette, hogy a távvezetéki szállítást és a tárolási tevékenységet egy nemzeti monopólium végezte, míg a gáz elosztását, fogyasztókhoz való eljuttatatása azonban már egy-egy lokális elosztóvállalat feladata volt, amely a maga területén szintén monopóliumként működött. Ilyen a mai magyar gázipar felépítése is, valamint az Unió tagországai közül Belgium, Görögország, Finnország, Svédország, Portugália és Luxemburg gázipara. Ezzel szemben Franciaországban egy speciális modell jött létre. A domináns szereplő, egyfajta integrált nemzeti vállalkozásként működő vállalat (Gaz de France) mellett vannak még az országban gázipar vállalkozások, melyek lehetnek távvezetéki szállító vagy regionális elosztó-vállalkozások egyaránt. Ilyen modellel működik a spanyol, az olasz, az osztrák, vagy a holland gázipar.
5
Németországban fejlődött ki az egyetlen versenypiacnak mondható piaci felépítés. A regionális elosztó vállalkozások, melyek a saját területükön monopóliumként működnek, a távvezetéki szállítók azonban többen vannak a piacon. Verseny azonban itt sem alakul ki igazán, ugyanis az elosztó rendszerek ellátására kidolgoztak egyfajta demarkációs vonalas megállapodás, tehát felosztották a piacot a szállítók között. A 90-es években azonban az egyik gázellátó vállalat kiépítette saját távvezetéki szállító vezetékét, s ezzel megtörte a hagyományos demarkációs felépítést. Napjainkban az Uniós tagországok gázpiaca átalakulóban van, vagy már teljesen átalakult. A liberalizált piacokon megvalósulni látszik az un. gáz-gáz verseny, vagyis nem gáz már nem más energiahordozóval kerül szembe a piaci versenyben (ez eléggé ritkán volt tapasztalható a gázt tökéletesen helyettesítő termék hiánya miatt). A piacon már több szállító-, elosztó-, tároló-vállalkozás is megtalálható.
6
1.I
A GÁZPIACI SZEREPLŐK
A fentiekből következik, hogy az Unió tagállamaiban a gázszektor kevés számú szereplővel működött. Általánosságban felrajzolható a magyar gáziparra is jellemző modell (3. ábra):
földgáz hazai termelésből
földgáz importból
GÁZÉRTÉKESÍTŐ
NAGYFOGYASZTÓK
REGIONÁLIS GÁZSZOLGÁLTATÓ
FOGYASZTÓ a gáz útja és az üzeleti kapcsolatok
3. ábra Egy tipikus gázpiaci modell a piacnyitás előtt E modellben a szereplők feladata igen sokféle. •
Termelők: nem minden esetben vannak jelen a gáz piacán egy adott országban belül. A termelők nagy száma feltételezi a gazdag hazai forrást is. A termelési feladatot a gázértékesítő is elláthatja.
•
Gázértékesítő vagy nagykereskedő: integrált gázipari vállalkozásként is jellemezhető. Feladatai: a gáz távvezetéki szállítása, a távvezeték rendszerfelügyelete, a tárolók létrehozása és működtetése, az import és az export bonyolítása, a gázzal való kereskedelem. A gázértékesítő – egyetlen nagykereskedőként koordinálja az adott ország gázszükségletének fedezését.
•
Regionális gázszolgáltató: egy-egy földrajzilag körülhatárolt tevékenységi területű vállalkozás. Feladatai: a gáz elosztóhálózatokon való szállítása, a fogyasztók biztonságos és folyamatos gázellátása. Kiskereskedelmi tevékenységet folyatat a piacon.
A területi kizárólagosságért
általában közszolgáltatási kötelezettség terheli, melyért cserébe jogilag monopol helyzetet biztosítanak számára.
7
•
Fogyasztók: a gáz végfelhasználói. A nagyfogyasztók egyes csoportjait a gázértékesítő is elláthatja gázzal a távvezetéki rendszeréről. Általában három fő csoportra oszthatók: a lakosságra, a kommunális fogyasztókra és az általános célú fogyasztókra.
8
A LIBERALIZÁLT GÁZPIAC NYITOTT PIAC SZÜLETÉSE Az Európai Unió nem rendelkezik közösen kialakított energiapolitikával, vagy közösségi szinten kialakított energiastratégiáról. Ennek oka elsődlegesen az energiaszektor stratégiai fontosságában keresendő. A tagállamok nem szívesen engedik ki a kezükből a saját energiaszektorra vonatkozó döntéseiket. Ennek ellenére a gyakorlatban kialakult egy közösségi energiapolitika, a szektor jogi szabályozása, köszönhetően az Unió négy alapszabadságának, a versenyre, valamint a gazdasági együttműködésre vonatkozó előírásoknak. Bár a Közösséget létrehozó Római Szerződés előírja a közös piac megteremtését minden olyan termék és szolgáltatás esetében, mely nem tartozik az ESZAK- vagy az Euratom-szerződés hatálya alá, a energiaszektornak elég hosszú ideig sikerült elkerülnie a versenyszabályok bevezetését. A versenypiac bevezetését a földgáz szektorban az uniós akarattól függetlenül, először NagyBritanniában kezdték el. Itt úgy gondolták, hogy a földgázkészletekben bővelkedő – s így önellátónak mondható – brit gazdaság versenyképességét fokozhatja a gázipari monopóliumok, vagyis a British Gas felszámolása. Ez megszüntetheti a monopolprofitot, s a verseny alacsonyabb gázárat eredményezhet. Az olcsó gázt felhasználó ipar versenyképessége nő, s ez a foglalkoztatottságra is hatással lehet. Így 1982-ben a British Gas-nak megszüntették a fogyasztók ellátására vonatkozó monopoljogát, majd 1986-ban privatizálták. Az árakat nyilvánosságra hozták, megtiltották a British Gas-nak az új gázmezőkben termelt gáz 90%-ánál nagyobb hányad megvásárlását, kötelezték a többi gáz átadására, s megállapítottak számára egy piaci részesedési plafont. A későbbiekben, mivel kedvező feltételek adódtak, a lakossági fogyasztók számára is kinyitották a piacot. A kedvező brit tapasztalatokat látva az Unió is elhatározta a tagországok földgázpiacainak liberalizálását. Ennek egyik fő oka az uniós gazdasági versenyképesség fokozása iránti vágy volt. Sok iparág (pl. acélipar, vegyipar) energiaköltségei elérik az összes költség 60%-át, ám Európában a gáz és villamos energia ára sokkal magasabb. A verseny földgázpiaci bevezetésétől a gázár csökkentése érdekében az alábbiakat remélték: •
Monopolprofit megszűnése: a már kiépült, fejlett gázipari infrastruktúrával rendelkező vállalatoknál a gázipari tevékenység kis kockázatú lett, főként az amortizálódott befektetések miatt. Így a magas hozamok fennmaradása indokolatlan.
•
Hatékonyság növekedése és költségcsökkentés
•
Felfedi és felszámolja az un. „keresztfinanszírozásokat”.
A gázpiaci versenyhelyzet létrehozása szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő szabályozás, amelynek meg kell teremteni a hatékony versenyt, de egyúttal szolgálnia kell az ellátásbiztonságot is. A versenyhelyzet megteremtését három kulcselem biztosítja:
9
•
Az unbundling, amely a gázipari vállalat szállítási, tárolási és gázkereskedelmi tevékenységeinek számviteli és menedzsment szétválasztását jelenti. Az unbundling lehetővé teszi az egyes tevékenységek részére a helyes költség allokációt, a keresztfinanszírozás megszüntetését, és ezzel alapját képezi a gázpiac nyitásának.
•
Third-party acces (TPA) megteremtése és szabályozása, amelynek diszkriminációmentesnek kell lennie. A TPA tárgyalásos módon, egyedi szerződéskötésekkel, vagy szabályozott, előre meghirdetett feltételek és tarifák alapján jöhet létre.
•
Az árak és a megtérülési ráták szabályozása, amely a versenypiacokon a szállításra és a tárolásra jellemző.
A PIACNYITÁS FOLYAMATA A piacnyitási folyamat előkészítése természetesen éveken keresztül tartott. Az energiaszektor közösségi felügyeletét végző Európai Bizottság számos határozatot, állásfoglalást és döntést hozott az ügyben, az alábbi forgatókönyv szerint: •
1985 – Fehér Könyv a belső piac kiteljesítéséről A 80-as évek végén az Unió helyzete kezdett megváltozni. Az áruk (pl. nyersanyagok) szabad áramlásának tökéletesebb biztosítása egyre sürgetőbbé vált, s a tagállamok gazdaságának versenyképességét fokozni kellett. Az évtized közepén megjelent az Európai Bizottság Fehér Könyve a belső piac kiteljesítéséről, amely közel 300 irányelv módosítást tartalmaz. Ez a munka nem foglalkozik az energiaszektorral, azonban egyes tagországokat arra bátorította, hogy lépéseket tegyenek a saját energiapiacuk megváltoztatására.
•
1988 – Fehér Könyv a belső energia piacról Az Európai Bizottság Fehér könyve három lépésben határozta meg a gáz- és villamos áram-piac liberalizációjának folyamatát: 1. az első lépés: az árak átláthatóságának biztosítása, valamint a gáz és villamos áram szállítását szabályzó irányelv bevezetése, 2. a második, a versenyjog kiterjesztése az energiaszektor minden területére, és a TPA kötelező engedélyezése a nagy ipari fogyasztók (large industrial customers) számára, 3. harmadik lépés: a belső gázpiac teljessé tétele, valamint a TPA kötelező kiterjesztése az ipari fogyasztók (small industrial customers) számára.
•
1990 - 90/377/EC Irányelv Az árak átláthatóságáról szóló (The Price Transparency Directive) előírta a villamos áram és a földgáz – tagállamok szerinti – árának nyilvános közzétételét, ezzel is elősegítve az árverseny kialakulását a piacon.
10
•
1991 - 91/296/EC Irányelv A földgáz hálózatokon keresztül történő szállítására vonatkozó (Gas Transit Directive) irányelv célja a gázhálózatok közötti határok felszámolása, a hálózatokhoz való szabad hozzáférés biztosítása, a rendszer megbízhatóságának és tartalék kapacitásának veszélyeztetése nélkül.
•
1992 - irányelv-tervezet a gáz- és villamos energia szektorra vonatkozó kereskedelmi szabályokról (draft directive on 'Common Rules' for the gas and electicity industries) Az Európai Bizottság (European Commission) tervezete igen radikális volt: bevezette a gázszállítási irányelv alkalmazását a nemzeti határokon keresztül, eltörölte a tagállamok gáz/villamosáram ellátására, importjára és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra építésére vonatkozó saját jogait, valamint kötelezővé tette a harmadik fél jogának elismerését a rendszer hozzáféréséhez. A tervezet már a közzétételétől kezdve támadták. (pl. a monopóliumok, akik a biztonságos energiaellátás veszélyeztetését hangsúlyozták).
•
1994 – a tervezet elutasítása A tapasztalatok birtokában az új EC elhatározta, hogy különválasztja a gázipart és a villamos szektort szabályzó tervezetet, és úgy bocsátja elfogadásra.
•
1998. június – 98/30/EC Irányelv a földgázpiac belső szabályzásáról Az Európai Parlament és Tanács (European Parliament and of the Council) által létrehozott Irányelv hatálya alá tartozik a földgázzal – beleértve az LNG-t is- kapcsolatos szállítási, elosztási és tárolási tevékenység, a piachoz való hozzáférés, a rendszerek üzemeltetése, s a fentiekre vonatkozó engedélyek megadásának követelményei. A Direktíva 2000.aug.10-én lépett hatályba, így a tagállamoknak két év állt rendelkezésükre, hogy jogrendszerükbe beépítsék az előírásait.
•
2000. augusztus 10. – a Direktíva hatályba lép. A 2000 nyarán útjára induló piacnyitás még gyerekcipőben jár. Számos probléma vetődött fel az elmúlt időszakban. Kiderült, melyek a nyitott piac kialakulását akadályozó főbb tényezők: o
Nem megfelelő és hatékonyságú unbundling, elégtelen szabályok.
o
A hálózathoz való hozzáférés megtagadásakor nem megfelelő magyarázatok
o
Szállítási tarifák magas szintje
o
Műszaki, minőségi problémák
o
Kapacitás problémák
o
Az új szereplők nehezen jutnak hozzá a gázforrásokhoz
o
Nincs megfelelően diverzifikálva a forrásoldal (megoldás lehet a gázfelszabadítási program bevezetése vagy a piaci részesedés korlátozása)
o
Túlsúlyba kerülhetnek az egész szektor értékláncát átfogó vertikális integrációk
11
o
Még életben lévő közép és hosszú távú szerződések
A vázolt problémákra válaszul felülvizsgálták a szektor szabályozását. E felülvizsgálat egyik eredménye a direktíva módosítását célzó tervezet, melyben a következő lényeges elemek találhatók: A direktíva hatályát kiterjesztik a cseppfolyós létesítményekre, valamint a biogázra és a biomasszából nyert gázra, amennyiben az a rendszerbe táplálható. •
2003.június – 2003/55/EC Irányelv a földgázpiac belső szabályozásáról A piac bevezetése után tapasztalatok birtokában a Európai Unió módosította az eredeti irányelvet és a főbb határidőket. Az Irányelv hatáskörét kiterjesztették a biogázra, a biomasszából előállított gázra, s minden olyan egyéb gázra, melyek a földgázrendszerbe biztonságosan bejuttatható.
12
A GÁZDIREKTÍVA ELEMEI Az Unió célja tehát egy nyitott, egységes belső piac megteremtése, melyet a Gázdirektívával kíván elérni.
Az Irányelv jogilag egy kereket képez a tagországok számára, akik ezen belül számos
variációban alkalmazhatják az előírásait, melynek főbb elemei a következők: EU-15 TAGORSZÁGAI 2000-ben
2004-ben
AUSZTRIA
49
100
BELGIUM
47
~ 90
DÁNIA
30
100
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
100
100
FINNORSZÁG
90
n.a.
FRANCIAORSZÁG
20
70
GÖRÖGORSZÁG
0
n.a.
HOLLANDIA
45
100
ÍRORSZÁG
75
86
LUXEMBURG
51
72
NÉMETORSZÁG
100
100
OLASZORSZÁG
96
100
PORTUGÁLIA
0
n.a.
SPANYOLO.
67
100
SVÉDO.
47
50
ÚJ TAGORSZÁGOK 2004-ben ÉSZTORSZÁG
95
CIPRUS
n.a.
CSEHORSZÁG
0
LETTORSZÁG
0
LITVÁNIA
70
LENGYELORSZÁG
34
MAGYARORSZÁG
69
MÁLTA
n.a.
SZLOVÁKIA
34
SZLOVÉNIA
91
Forrás: European Union, 2004.
1. táblázat A piacnyitás mértéke egyes tagállamokban (%)
•
Piacnyitás (Market Opening)
Az egységes belső gázpiac megteremtésének elengedhetetlen lépése a nemzeti gázpiacok megnyitása. A szabad piacra kilépő un. feljogosított fogyasztó (eligible costumer) bármely gázkereskedővel közvetlenül szerződhet a szükséges gázmennyiség vásárlására, jogosult ellátót választani. A gázpiac megnyitását az Európai Bizottság három lépcsőben képzelte el,
13
időt hagyva a tagállamok törvényalkotóinak és gazdasági szereplőinek a versenyre való felkészülésre. A piacnyitási lépcsők a 98/30/EC szerint alábbiak voltak: o
az Irányelv 2000. augusztus 10-ei hatályba lépésekor a fogyasztók két nagy csoportja kapott feljogosított fogyasztói minősítést: a gázalapú erőművek, valamint a 25 millió m3 éves felhasználást meghaladó fogyasztók. A piac legalább 20%-át meg kell nyitni.
o
2003. augusztusára az erőművek - mint a legnagyobb fogyasztók - mellett már a 15 millió m3 éves felhasználást meghaladó fogyasztók kaphatnak feljogosított fogyasztói minősítést, a piacnyitás minimálisan 28% kell legyen.
o
2008 nyarára a erőművek mellett már az 5 millió m3 éves felhasználást meghaladó fogyasztóknak kell belépniük a szabad piacra, melynek aránya a teljes gázpiachoz képest minimum 33 % kell legyen.
Az új direktíva a piacnyitás felgyorsítása érekében ezeket a határidőket módosította: o
2004. július 1.-ig minden minősített (minden nem lakossági) fogyasztó kilép a nyitott piacra
o
2007. július 1-től teljes piacnyitás valósul meg.
A direktíva bevezetése óta eltelt időben a tagállamok meghatározták a számukra elfogadható piacnyitás mértékét, a belső jogszabályaik által meghatározott piacnyitási ütemet. Az 1. táblázatban „régi” és az új tagállamok piacnyitási mértéke látható. •
Harmadik fél általi hozzáférés (Third-Party Access – TPA) Az Irányelv másik fő kérdésköre a piacnyitás mellett a gázhálózatokhoz (system) való szabad hozzáférés kérdése. A gázrendszeren belül ezek a következők lehetnek: o
nagynyomású szállítóvezetékek,
o
LNG-terminálok és tárolók,
o
föld alatti gáztárolók,
o
regionális vagy lokális elosztóvezetékek,
o
upstream csővezetékek,stb.
A 98/30/EC irányelv szerint a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a TPA-nak a szabályozott, vagy a tárgyalásos formáját választják, esetleg a kettő ötvözetét alkalmazzák. o
Tárgyalásos
TPA:
a
gázipari
vállalkozások
(az
adott
létesítményt
üzemeltetők) és a feljogosított fogyasztók egyedi szerződéseket kötnek egymással. A rendszer használatára vonatkozó fő kereskedelmi feltételeket évente nyilvánosságra kell hozni a rendszer üzemeltetőjének. o
Szabályozott TPA: A feljogosított fogyasztók előre kialakított és meghirdetett tarifák és egyéb feltételek és kötelezettségek alapján jogosultak a rendszer használatára.
14
Bármely formát alkalmazzák a tagállamok, az eljárásoknak diszkriminációmentesnek, átláthatónak és objektívnek kell lenniük. Biztosítani kell a jóhiszeműséget a tárgyalás során (ne éljenek vissza a tárgyalási pozíciókkal), valamint a tárgyalásokkal kapcsolatos vitás kérdések tisztázására ki kell jelölni egy független bíróságot. A hálózatot üzemeltető társaság megtagadhatja a hozzáférést kapacitáshiányra hivatkozva, vagy ha ez akadályozza
őket
a
közszolgáltatási
kötelezettségeik
ellátása
közben.
A
visszautasításhoz azonban mindig alapos indoklást kell csatolni. Az új, 2003-ban született Gázdirektívában a harmadik fél általi hozzáférés módozatáról már egy kötöttebb szabályozás található: o
a szállító- és elosztóhálózatokhoz, valamint az LNG-létesítményekhez való hozzáférés kizárólag szabályzott típusú: a hatóság által előre megállapított, és kihirdetett tarifák és feltételek alapján történik
o
a tárolókhoz illetve a vezetékkészlethez való hozzáférés esetében a tagállamok szabadon dönthetnek a tárgyalásos és a szabályzott típus között.
A direktíva a rendszerhez való hozzáférés körében beszél a célvezetékekről. A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy gázipari vállalat, vagy feljogosított fogyasztó saját ellátására saját költségén célvezetéket építhessen. Ezek a vezetékek nem tartoznak sem a szállító, sem az elosztóhálózatokhoz. •
Tevékenységek szétválasztása (Unbundling) A gázipari vállalkozásoknak, amennyiben integráltak, minimálisan számviteli szinten szét kell választaniuk a szállítási, az elosztási, a tárolási valamint a nem-gázipari tevékenységeiket. Minden tevékenységi területre külön konszolidált mérleget, éves eredmény-kimutatást kell készíteniük, az esetleges diszkrimináció és kereszttámogatás elkerülése miatt. A tevékenységek szétválasztása azonban, a tagállamok döntésétől függően felsőbb szintű is lehet. A számviteli szintű szétválasztás után menedzseri (a vállalaton belüli különböző menedzsment), jogi (külön vállalatként működően), végül tulajdonosi szinten is el lehet különíteni a gázipar tevékenységeit. A 2003/55/EC szerint, ha az adott tevékenységet egy vertikálisan integrált vállalkozás részeként végzik, a többi tevékenységtől minimum jogilag szét kell választani (tehát pl. külön vállalatba kell szervezni). A teljes piacnyitás időpontjáig (2007. július 1.) a vállalkozások kötelesek a minősített és nem minősített fogyasztókhoz kapcsolódó tevékenységeiket külön könyvelni – vagyis a versenypiac és a közüzem szét kell, hogy váljon a pénzügyi kimutatásokban.
15
•
Szabályozás (Regulation) A nyitott piac működése számos vitás kérdést vonhat maga után, éppen ezért a tagállamoknak fel kell állítaniuk egy vitát megoldó testületet. A piac szabályozására többféle formában alakíthatnak ki szervezeteket:
Önálló szabályzótestület (An independent regulator): néhány tagállamban önálló szervezetet hoztak létre a szabályozási feladatok megoldására, ám ezek nemcsak a gázipart, hanem a villamos ipart is szabályozzák.
Általános
versenyhatóság
(General
Competition
Authorities):
egyes
esetekben a szabályzó-tevékenységet a már jól működő versenyhivatal végzi.
„The relavant ministry”, ahol szükségesnek tartották a szabályozást a kormányzati hatáskörben tartani, ott a szabályozási feladatokat a releváns minisztérium végzi.
(Az Unión belül szinte minden tagállam az önálló szabályozó szerv létrehozását választotta, Németországban és Ausztirában azonban független versenyhivatal látja el a szabályozást.) A szabályzónak függetlennek kell lenni a szektor érdekeitől. Minimálisan biztosítania kell a diszkrimináció mentes hatékony versenyt, és a piac jó működését. Panasz esetén 2 baoib belül döntést hoz a vitás ügyben.
•
Közszolgáltatási kötelezettség (PSO- Public Service Obligations) Mivel a piacnyitás a tagállamok nagy részében fokozatosan történik, a gázipari vállaltoknak a piac nem liberalizált részében továbbra is fennáll a törvényileg előírt gázszolgáltatási kötelezettségük. A két piac egymással összhangban, mégis elkülönülten működik.
•
Take-or-pay szerződések –befagyott költségek (TOP contracts) A tagországok gázigénye a liberalizáció következtében nem változik, a gázértékesítők száma azonban növekszik. Így a piacnyitás előtt monopolhelyzetben lévő cégeknek a hosszú távú szerződéseikben lekötött gázmennyiségek költségeit viselniük kell, s minden erejükkel meg kell próbálniuk e költségeket minimalizálni.
•
Rendszerek irányítása Sok-sok vitát kiváltó kérdéskör a rendszerirányító létjogosultságának és feladatainak meghatározása. A rendszerirányító egyik fő feladata a rendszer összehangolása, egyensúlyának
fenntartása.
Egyes
országokban
a
rendszerirányító
egyfajta
diszpécserszerepet is betölthet, összefogja és felügyeli a piac szereplőinek a kötelező
16
érvényű adatszolgáltatását is, de egyes elképzelések szerint egyfajta döntőbíróként is szerepelhet a szereplők közötti viták tisztázásakor. •
Új infrastruktúra A 2003/55/EC irányelv előírásai alól az adott tagállam szabályzóhatósága felmentést adhat, ha a megvalósult új létesítmény (LNG beruházás, tároló- vagy szállítókapacitás bővítés, tagállamokat összekötő távvezetékek):
•
o
erősíti a versenyt, növeli az ellátásbiztonságot,
o
a nagy befektetői kockázat miatt a felmentés nélkül nem épülne fel,
o
használóit díjkötelezettség terheli,
o
a felmentés nem sérti a versenyt, és a rendszer hatékony működését.
Részleges felmentés és mentesség (Derogations and exeptions) Néhány esetben a direktíva megengedi a tagországoknak, vagy gázipari vállaltoknak a direktíva vagy csak egyes követelményei alóli részleges felmentést, vagy a teljes mentességet: Ezek az alábbiak:
Hirtelen bekövetkező energia piaci válság,
Ha
veszély
fenyegeti
a
rendszer
integritását,
vagy
a
személyek,
társaságot
take-or-pay
berendezések fizikai biztonságát,
Ha
súlyos
pénzügyi
válság
fenyegeti
a
kötelezettségeik miatt,
Ha a tagállam fejlődő piacnak minősül,
Ha a tagállam még nem rendelkezik megfelelő távvezetéki infrastruktúrával, vagy ezek beruházási költségei nagyok és hosszú idő alatt térülnek meg,
Ha a tagállam nem kapcsolódik közvetlenül más tagállam gázhálózatához, és egyetlen külső beszállítója van (pl. Görögország), stb.
17
A LIBERALIZÁLT GÁZPIAC SZEREPLŐI A fentiekből következik, hogy a nyitott gázpiac egy teljesen új piaci modellt hív életre. A szektorban ez a változás főként a piaci szereplők számának növekedéséből látható, hiszen adott tagállam gázigénye nem változik a piacnyitás után, pusztán a gáz fizikai és – szerződésekkel lehatárolt – kereskedelmi útja válik el élesebben egymástól. A nyitott gázpiacon az alábbi szereplőkkel találkozhatunk: •
Termelők Az Unióban kevés ország rendelkezik igényeinek megfelelő nagyságú földgázkészlettel. Így az egyes tagországok belső piacain kevés termelő található, az országok gázimportra szorulnak. A termelő vállalatok természetesen a termelő kapacitásuk egyenletes és maximális kihasználására törekednek, s ezzel erősen meghatározhatják a kínálati oldalt.
•
Szállító vállalkozás A nyitott piacon a gáz távvezetéki szállítása leginkább a közúti árufuvarozáshoz hasonlítható. A távvezetékeket üzemeltető társaságok kötelesek minden piaci szereplő számára biztosítani a szállítási lehetőséghez való hozzáférést, természetesen a technikai korlátok figyelembevételével. A szállításért a vállalkozás vezetékhasználati díjat kér. A gázszállítás legfőbb jellemző paraméterei: a gáz mennyisége, nyomása és a szállítási út hossza. Az országok maguk választhatják ki saját tarifa-rendszerüket a következő tarifa-formákból:
Postabélyeg (Postage stamp): A szállításért egy átlagos díjat számolnak fel, amely független a gáz fizikai útjának hosszától.
Zónás (Zones): A szállítási díjak zónánként fizetendők. A gáz által megtett távolságot osztják fel zónákra, melyeken belül a postabélyeg-forma érvényesül.
Belépési és Kilépési Pont (Enrty/Exit): A díjak különbözőek a rendszerbe való be és kilépés alapján. Különösen tranzitszállításnál használják ezt a tarifaformát.
Path-based pricing: Elsődlegesen távolságfüggő tarifaforma.
Hybrid: a fenti tarifa-módozatok kombinációja
A gáz fizikai szállítását minden esetben meg kell előznie egy, a szükséges szállítóvezetéki kapacitására vonatkozó szerződéskötésnek. Tevékenysége abban a tagállamban
monopoltevékenységnek számít, ahol nem
párhuzamosak a távvezetéki szállítórendszerek. •
Tároló vállalkozás A földgázszükséglet egy évben, egy héten, de még egy napon belül sem egyenletes. A szezonális ingadozást a tárolókapacitások kiépítésével lehet megoldani. E tárolók a nyitott gázpiacon működhetnek önálló vállalkozásként, vagy egy nagyobb vállalat részeként is, ez utóbbi esetben természetesen minimum számviteli szinten szét kell választani az adott
18
vállalkozás többi tevékenységétől. A piaci szereplők, amennyiben igénybe kívánják venni a gáz tárolásának lehetőségét, kötelesek szerződni a tároló-vállalkozásokkal: le kell kötniük a szükséges tárolókapacitást, valamint a be/ki tároló kapacitásokat. •
Földgázkereskedő A nyitott piacon a kereskedelmi tevékenységet minden szereplő közvetlenül folytathatja. A piacon két kereskedési típust figyelhetünk meg: megbízásos alapú kereskedelem
Ez tisztán közvetítői szerepkört jelent a keresleti és a kínálati oldalon álló szereplők között. A vevői igények összegyűjtésével olcsóbb áron tud e kereskedő a termelőktől vagy más kereskedőktől földgázt vásárolni, mint a vevői külön-külön. saját számlás kereskedelem
Ez a kereskedő a saját kockázatára vásárol vagy ad el földgázt, vagy azon alapuló pénzügyi terméket. A vásárlási vagy eladási döntéseiben attól függnek, hogy milyen elvárásai vannak az adott termék árára vonatkozóan hosszú vagy rövidtávon. Célja profitszerzés spekuláció útján. A nyitott piac kereskedői alapvetően háromféleképpen adhatnak el, vagy vásárolhatnak gázt:
bilaterális hosszú távú szerződésekkel Ezek a hosszú távú szerződések a keresleti és a kínálati oldalnak egyaránt biztonságot jelentenek. A vásárlók hosszú évekre előre stabilan számíthatnak a szerződött mennyiségű földgázra, míg az eladók a hosszú távú take-or-pay szerződésekben látják biztosítva
a
gáz
kitermeléséhez,
szállításához,
vagy
tárolásához
szükséges
beruházásaik megtérülését. Minél inkább importra szorul egy ország, vagyis minél nagyobb az importfüggősége, annál inkább jellemző gázkereskedelmére a hosszú távú szerződések kötése.
OTC (over-the-counter) piacokon Egyfajta szervezett piac. A szerződéseket rövidtávra kötik, rugalmas feltételekkel. Néhány országban egy nagy forgalmat lebonyolító szereplő tölti be a piacszervező szerepet, máshol külön szervezett jött létre erre a tevékenységi körre.
energiatőzsdén keresztül Az árucsere szabályozott keretek között szabványosított termékek formájában történik. A tranzakciók paraméterei nyilvánosak, elsősorban kockázatkezelésre szolgál.
•
Elosztó vállalkozás Adott földrajzi területen belül a földgáz elosztását végzi. Hasonlóan a szállítási vállalkozásokhoz, szolgáltatásaikért vezetékhasználati díjat kérnek. Tevékenysége az esetek nagy többségében monopoltevékenységnek számít a szállítással együtt, ugyanis gazdaságilag nem indokolt az ez elosztóvezetékeken fölös kapacitásokat létrehozni azok párhuzamosításával.
19
•
Végfelhasználók Maguk a fogyasztók, akik saját igényeik kielégítésére földgázt vásárolnak, s megfizetik annak minden költéségét (a gáz árát, a szállítási és tárolási hozzáférési díjat, valamint a rendszerszolgáltatás költségét). Minden fogyasztó maga felelős az igényeit fedező gáz biztosításárért, s megfizetésért.
•
Szabályzó hatóság Önálló szervezet, esetleg több már meglévő szervezet együttese, amely feladata az engedélyezés, a piacfelügyelet, a vitát megoldó testület felállítása, stb.
•
Rendszerirányító Feladata igen összetett: az egész fizikai hálózat (szállítói vezetéke és a tárolók, valamint az elosztóhálózatok) egyensúlyát biztosítania kell minden időpillanatban. Ez a nyitott sokszereplős piacon bonyolult tevékenység. Folyamatosan figyelnie kell a tényleges és a jövőbeni forgalmat, meg kell terveznie a földgázszállítás menetrendjét. Általában szállítási vállalkozás végzi e tevékenységet.
A LIBERALIZÁLT GÁZPIAC MODELLJE A nyitott gázpiac modelljét tehát az alábbiak szerint lehet felvázolni:
TERMELŐK
SZÁLLÍTÓ VÁLLAKOZÁSOK
TÁROLÓ VÁLLALKOZÁSOK
ELOSZTÓ VÁLLALKOZÁSOK
K E R E S K E D Ő K
T Ő Z S D E
a gáz fizikai útja VÉGFELHASZNÁLÓK
lehetséges üzleti kapcsolatok
1. ábra: Egy tipikus gázpiaci modell a teljes piacnyitás után
20
Az ábrán is jól megfigyelhető a földgáznak, mint energiapiaci terméknek az a tulajdonsága, hogy viszonylag egyszerű szállítása és tárolhatósága miatt, a fizikai út és a gazdasági út teljesen különválasztható. Egy nyitott piacon a végfelhasználó már csak és kizárólag a kereskedővel van szerződésben, kapcsolatban. A kereskedő feladata biztosítani a szerződésben foglaltak szerinti gázmennyiség leszállítását a hálózat egy adott pontjáig. A szereplők száma megsokszorozódik. Egy bonyolult rendszer jön létre, ahol már nincsenek szigorú megkötések a szereplők közti kapcsolatrendszerben. A piac hatékony, biztonságos, és fogyasztók számára is kielégítő működés kulcsa a gyors, pontos és szervezetett információáramlás, adatszolgáltatás, mely ezen a piacon kötelező érvényű. Az Unió tagországainak földgázpiaca tehát egy erőteljes változási folyamaton esnek, estek át. A már meglévő piacok átszerveződtek, új szereplők jelentek meg, melyek aktív tevékenységet folytatnak. Ezek jelentős része gázkereskedő, mivel tárolási, elosztási vagy szállítási tevékenységhez jelentős beruházásokat igénylő infrastruktúrával kell rendelkeznie az újonnan belépőknek is. Az
belépő kereskedők egy része un. nagyobb szereplő, amely több országban tervez nagyobb
volumennel kereskedni, másik rész olyan kis szereplő, amely csak egy adott ország gázpiacán kíván érétkesíteni – kisebb mennyiséggel. A piacon lévők egyre inkább a vevőik felé fordulnak, megtartásuk érdekében. E célból néhány tagállamban megfigyelhető az un. kiegészítő szolgáltatások megjelenése: rugalmassági és vételezési szolgáltatások, kockázatkezelési szolgáltatások, egyéb műszaki szolgáltatások. A Direktíva követelményeinek hatására nemcsak új szereplők léptek a piacra, de a piaci szereplők száma csökkent is. Fúziók és akvizíciók sora indult be: ipari vásárlói konzorciumok jöttek létre, szolgáltatók egyesültek, stb.
21
2
ÁTMENET A SZABÁLYZOTT ÉS A LIBERALIZÁLT PIAC KÖZÖTT
A piacnyitás folyamata természetesen hosszú időt vesz igénybe, hiszen a piac szereplőinek fel kell készülniük egy teljesen másféle kereskedési rendre, alapvetően meg kell változtatniuk szemléletüket. Ezért a szabályzott és nyitott piac között létezik egyfajta átmeneti piaci struktúra: egy un. hibridpiac. Néhány tagországban – ahol jelenleg még nem szándékoznak a teljes piacot liberalizálni – ez a piaci forma évekig meghatározó lehet. 2.I
A HIBRID PIAC
Már az 98/30/EC irányelvben is meghatároztak egy piacnyitási ütemet, vagyis a nyitott piacra fokozatosan engedték csak belépni a fogyasztókat. A piacralépési jogosultságot az éves felhasznált gázigény függvényében határozták meg: első körben az erőművek, és a nagyfogyasztók léphettek ki a szabályzott piacból. Ez a döntés szereplők tanulási folyamatát is megkönnyítette: kevés számú végfelhasználó gázzal való ellátását kellett az új metódus szerint megoldaniuk. A nyitott piacra ki nem lépők számára természetesen továbbra is marad a régi piaci forma, a közüzem. Így az un. átmeneti piaci modell az következőképp alakul:
TERMELŐK (BEL- ÉS KÜLFÖLDI)
GÁZKERESKEDŐK
SZÁLLÍTÓ VÁLLALKOZÁS GÁZÉRTÉKESÍTŐ
NAGYFOGYASZTÓK
REGIONÁLIS GÁZSZOLGÁLTATÓ
FOGYASZTÓK
TÁROLÓ VÁLLALKOZÁS
ELOSZTÓ VÁLLALKOZÁS
FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK
a gáz fizikai útja a piac közüzemként működő része lehetséges üzleti kapcsolatok 2. ábra: A hibrid piac: az átmenet modellje
22
Az ábrán mindkét piaci forma jellegzetes szereplő fel vannak tüntetve. Természetesen egy-egy gázipari vállalkozás többféle piaci szerepet elláthat, átfedések lehetségesek a vállalkozás tevékenységi körének megfelelően. Ekkor minden tevékenységét minimum számviteli szinten szét kell választani aszerint is, hogy közüzemi vagy szabad piaci szállítást, vagy tárolást végzett adott berendezéseivel. A piac működése során ökölszabály: a közüzemnek MINDIG elsőbbsége van a nyitott piaccal szemben!
2.II
AZ ÁTMENTI PIACI FORMA SZEREPLŐI
A szabályzott piacból tehát kialakul egy átmeneti piaci modell. A piaci struktúrában új szereplők tűnnek fel és a régi szereplők szerepköre megváltozik. Az új szereplők: •
feljogosított fogyasztó Az a fogyasztó, aki ki akar és ki is léphet a nyitott piacra a szabályzott piacról.
•
gázkereskedő A feljogosított fogyasztó felé kereskedelmi tevékenységet folytat. Gázértékesítő is lehet földgázkereskedő, amennyiben erre jogosítvánnyal rendelkezik. (Természetesen minimum számvitelileg a két tevékenysége szét van választva.)
•
szállító vállalkozás A feljogosított fogyasztó részére szállít földgázt távvezeték segítségével. A szabályzott piac gázértékesítője is lehet, amennyiben e tevékenység a szabályzott piacon a gázértékesítő feladatai közé tartozott.
•
tárolói vállalkozás A nyitott piacon tárol gázt a megbízási szerződése szerint. Lehet teljesen új belépő és lehet a szabályzott piac addig tároló tevékenységet is folytatott vállalkozása.
•
ellátó vállalkozás A regionális ellátórendszert üzemelteti, a feljogosított fogyasztó felé szállítja a földgázt. Általában – a rendszert párhuzamosságának hiánya miatt – a szabályzott piac gázszolgáltatójából alakul, kereskedelmi tevékenységet nem folytat.
régi szereplők: •
gázértékesítő
23
Kizárólag a közüzemben maradt fogyasztókat köteles ellátni földgázzal. A közüzemi fogyasztók gázigényét fedező földgáz biztosítása, annak importjának bonyolítása mellett a szállítási és tárolási tevékenységet is elvégezheti részükre – amennyiben a szabályzott piacon ez is feladati közé tartozott. •
regionális gázszolgáltató Feladata kizárólag a közüzemben maradt fogyasztók ellátása, az ellátó vezeték üzemeltetése. Kiskereskedelmi tevékenységet folytat.
•
Fogyasztó A közüzemben maradt, annak tarifarendszere szerinti díjat fizető végfelhasználó.
24
3
TULAJDONVISZONYOK A GÁZPIACON
A gáz piacán uralkodó tulajdonviszonyok igen komplex képet mutatnak az Unió tagországaiban. Kialakulásuk sok tényezőtől függött: az adott ország gazdasági kultúrájától, a piac korától, a fizikai jellemzőitől, a politikában uralkodó központosítás fokától. 3.I
PRIVATIZÁCIÓ
Míg a háború utáni évekre az államosítás volt a jellemző, az 1980-as, 1990-es éveket a privatizáció korának is tekinthetjük. Az energia szektor vállalatainak privatizációja azonban lassan haladt, az energia ellátás stratégiai fontosságának, és annak a törekvésnek köszönhetően, amely a közszolgáltatásokat a közösség hatáskörében akarta tartani. A gázipari beruházások nagy tőkeigényűek, ezért gyakran állami segítséget igényelnek. Ezért is szereti a
már privatizált
vállalatoknál az állam az ellenőrzés lehetőségét. Az un. aranyrészvénnyel az államnak vétójoga lehet a fontos döntések meghozatalakor. 3.II
ÁLLAMI, FEDERÁLIS VAGY ÖNKORMÁNYZATI TULAJDON
Az Unió tagországaiban a közösségi tulajdonokat különféleképpen irányítja a kormányzat. A gázszállító vállalatok többnyire állami tulajdonban vannak, míg a regionális szállítóvállalatok, vagy elosztóvállalatok vezetését a helyi hatóságok végzik. A központosítás foka sokszor jellemzi az adott állam politikai központosításának fokát is. Például
az Egyesült Királyságban egyetlen szállító és elosztó cég monopóliumként működik a
gázhálózat létrejötte óta, ezzel szemben Olaszországban a gázszállító monopólium több mint 800 helyi gázellátó vállalatnak szállítja a gázt. E helyi vállalatok tulajdonosi köre igen változatos: lehetnek közösségi tulajdonban, esetleg csak részben privatizálva, vagy olyan magáncégek, melyek ellátási koncessziót kötöttek a helyi hatóságokkal. 3.III
VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS INTEGRÁCIÓ
Az Unió gázpiacát jellemezhetjük még a nagyfokú vertikális vagy horizontális integrációval. Vertikális integrációról abban az esetben beszélhetünk, ha egy vállalat vagy vállalatcsoport több gázipari tevékenységet is folytat: például gázt termel, szállít, elad, tárol. Tipikus példa erre az integrációra a francia Gaz de France, vagy az olasz Eni csoport. A vertikálisan integrált vállalatok gyakran nem saját cégen belül kombinálják a gázipari tevékenységeket, hanem részvényeik, részesedésük van egy másik, az övétől különböző tevékenységet végző gázipari cégben. Például a holland gázszállító cégnek a Gasunie-nak részesedése van a legnagyobb holland termelőcégben a Nam-ban, amelynek viszont a Shellben és az ExxonMobilban vannak érdekeltségei. Ez az un. indirekt vertikális integráció a későbbiekben határt is szabhat a gázszektorban a versenypiac további fejlődésének, a tulajdonviszonyok, s ezzel az érdekek bonyolult rendszere miatt. Horizontálisan integrált a vállakozás, ha egy gázipari tevékenység mellett más nem gázipari tevékenységet is folytat az adott piacon. Az Unión belül a leggyakoribb horizontális integráció a
25
földgáz és a villamos energia ellátó vállalkozás. De nem ritka a telekommunikáció, a távfűtés vagy a vízszolgáltatással való integrálódás sem. Az integráció célja legtöbbször a kockázatminimalizálás. Sokan a gázipar jövőjét a villamos energia-szektorral való integrációban látják, köszönhetően a villamos területen is zajló piacnyitási folyamatnak, valamint az egyre elterjedtebb földgáz tüzelésű erőműveknek. Számos példát láthattunk már erre. Egyre nagyobb horizontálisan integrálódott energiaipai vagy ahhoz szorosan kapcsolódó vállalatok jönnek létre az Unión belül. 3.IV
RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK
Az Unió sok gázipari vállalkozásának vannak részvényesei. Azonban a tulajdonosi formák jelentősen eltérhetnek egymástól. Néhány vállalat részvényeivel szabadon lehet kereskedni a tőzsdén, széles körű magán vagy vállalati befektetőkkel. Példa erre a BP Amoco vagy a Shell. Néhány vállalat részvényét nem a tőzsdei kereskedésre szánták, ezeket ipari konzorciumok vagy nagyfogyasztók vásárolják fel. Például a luxemburgi gázszállító-vállalat, a Soteg tulajdonosai 50%-ban a kormányzat és 50%-ban az acélipar.
26
IRODALOMJEGYZÉK European Commission European energy and transport – Trends to 2030, Office for Official Publications of the European Comission, Luxemburg, 2003. European Commission Report from the Commission on the Implementation of the Gas and Electricity Internal Market (COM(2004)863 final) http://europe.eu.int/comm/energy/electricity/benchmarking/doc/4/sec_2004_1720_en.pdf M.Madden – N. White Liberalising Gas Markets in Europe,,The Petroleum Economist Ltd, London, 2001. C. Spottiswoode A gázpiac liberalizációja, Energia Világtanács 17. Kongresszusa, 1998. Horánszky B. A magyar földgáz és az európai uniós integráció, Európai Tükör, 2000. 4.sz, 47-62. Horánszky B.- Hlatki M. A liberalizált gázpiac tapasztalatai az EU-ban és az USA-ban, XXV. Nemzetközi Olajipari Konferencia, Balatonfüred, 2002. DRI-WEFA Report for the European Comission Directorate General for Transport and Energy to determine changes after opening of the Gas Market in August 2000, July 2001 Price Waterhouse Coopers Gázpiaci szabályozás. Összehasonlítás és javaslatok, 2002. www.worldbank.com Dr. Antall György Az egységes földgázpiac szabályozása az EU-ban – Az elvek és a gyakorlat. A gázpiaci liberalizáció aktuális kulcskérdései Szakkonferencia, Budapest, 2003. február 2003/55/EC irányelv http://www.europa.eu.int/eur-lex/en/dat/2003/l_176/l_17620030715en00570078.pdf 98/30/EC irányelv http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1998/l_204/l_20419980721en00010012.pdf
27
