A FERTŐ MAGYAR TÓRÉSZÉNEK TÉRBELI ELTÉRÉSEI A VÍZKÉMIAI JELLEMZŐK ÉS A ZOOPLANKTON EGYÜTTESEK ALAPJÁN DINKA MÁRIA – ÁGOSTON-SZABÓ EDIT – KISS ANITA – SCHÖLL KÁROLY MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás Bevezetés A Fertő magyar-osztrák területen határon elhelyezkedő 309 km2 kiterjedésű, szabályozott kifolyású, sekély (átl.: 110 cm), nátrium-magnézium, hidrogénkarbonát-szulfát típusú szikes tó, Eurázsia legnyugatabbra fekvő sztyeptava. Területének 54%-át, a magyar tórész (75 km2) 85%-át borítja nádas. A nádasba zárt belső tavak és a nyíltvíz között mesterségesen kialakított csatornahálózat jelentősen befolyásolja a belső tavak, és a nádas vízviszonyait. A tó víztömeg és vízszint ingadozása jelentős. Elsősorban az É ill. ÉNy-i szelek felkeverő hatása a létfeltételeket jelentősen átalakítja. A Fertő szélsőséges sekélysége következtében (wetland típusú) vizes területnek is minősül, amely a különlegesen gazdag faji és élőhelyi diverzitással rendelkező, legveszélyeztetettebb ökoszisztémák közé tartozik. 1977-ben az osztrák, 1979-ben pedig a magyar tórészt nyilvánította az UNESCO főigazgatója bioszféra rezervátummá; 1989 óta a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyei között szerepel. A Fertő-Hanság Nemzeti Park a vele összefüggő ausztriai nemzeti parkkal (Nationalpark Neusiedlersee-Seewinkel) együtt, 1991 óta a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) által elismert, védelmi zónák szerint kezelt terület, amelynek magva a Fertő. 2001-ben a tó és környéke a Világörökség státuszt is elnyerte. Az MTA Magyar Dunakutató Állomása 25 éve rendszeres hidrobiológiai feltáró kutatóprogramokat hajt végre a Fertőn, valamint a Fertő-Hanság más felszíni vizein (Dinka 2007). A víz- és üledékkémiai, vízfizikai és biológiai vizsgálatsorozatok értékelése alapján leírhattuk a tó néhány alapvető jellegzetességét, amelyek korábban kevéssé vagy nem voltak ismeretesek. Ilyenek például: 1/ a tó nyílt vize és a nádasba zárt belső tavak alapvető víz- és üledékkémiai, vízfizikai és biológiai különbözőségei, ezek függése a vízjárástól, 2/ a vízi élőlénytársulások tér- és időbeli változatos és változékony létfeltételeit alapvetően a vízjárás aktuális éves alakulása szabja meg: csapadékszegény vagy csapadékbő évek ill. évszakok, 3/ a szél felkeverő hatása alatt álló és a nyugvó helyzetű üledék közötti különbségek, 4/ a nádasok termőhelyi adottságai, anyagforgalma, produktivitása valamint hasznosításával kapcsolatos kérdéskörök. A tó víztükrének jellegzetes tagolódása következtében eltérő tulajdonságú vízterek alakultak ki. A szervezett és rendszeres víz- és üledékkémiai, fito-, zooplankton és élőbevonat valamint nádas (Takáts és mtsai. 1997, Andrikovics 1980/81, Dinka 1994, Padisák 1983, Buczkó 1989, Lakatos 1989, Dinka és mtsai. 2004) kutatások nagyfokú élőhelyi és faji diverzitást állapítottak meg. 2002/2003-ban vizsgálatsorozataink alapján törekedtünk jellemezni a térbelileg többé-kevésbé mozaikosan elkülönülő vízterek eltéréseit. Ebben az időszakban azonban, a tartósan alacsony vízállás miatt, nem volt lehetőség a magyar tórész vizsgálati helyein a nyári állapot felmérésére. Ezért 2006-ban, a vázolt nagymennyiségű háttérismeret figyelembevételével, a magyar tórész eltérő élőhelytípusaiban (nyíltvíz, belső tavak, nádas, csatorna), 14 vizsgálati helyen, vízkémiai és zooplankton vizsgálatot végeztünk, egy nyári állapotra jellemző időpontban. Jelen tanulmány ennek eredményeiről számol be.
Anyag és módszer Mintavételi helyek A mintavételi helyeket a korábbi években végzett sorozatos (évszakos ill. éves) vizsgálataink helyei közül választottuk ki, oly módon, hogy 3 hely nyílt vizű területen (9., 11., 20.), 5 hely belső tóban (41., 42., 44., 47., 48.), 3-3 hely pedig nádasban (2., 3., 4.) és csatornában (B1., B8., B9.) összesen tehát legyen 14 mintavételi hely (1. ábra). A nádas mintavételi helyek közül a 3. mintavételi hely pusztuló, a 2. és a 4. mintavételi helyek egészséges nádasban van. A vizsgálatra 2006. július 26-án került sor. A vízkémiai és zooplankton eredményeinket korábbi kutatási eredményeinkkel hasonlítottuk össze.
1. ábra. Mintavételi helyek a Fertőn Vizsgálati módszerek A víz hőmérsékletét, pH-ját elektromos vezetőképességét, redoxpotenciálját, oxigén koncentrációját és telítettségét, valamint a fényviszonyokat a víz felszínén és a mélységtől függően általában 30 cm-enként a helyszínen Hydrolog 2100 (Grabner, Wien) terepműszerrel határoztuk meg. Laboratóriumi vizsgálatokhoz 1,5 literes palackba merített vizet vettünk. A kation-, anion koncentrációk és a szénformák meghatározásához a helyszínen 0,45 μm-es Chromafil szűrőn szűrt vízmintákat gyűjtöttünk. A szűrt vízminták kation (Ca2+, K+, Na+, Mg2+, NH4+) és anion (NO2-, NO3-, PO43-, Cl-, SO42-) koncentrációját Dionex ionkromatográffal határoztuk meg (a vízben nem volt kimutatható koncentrációban jelen a NO2-, és az NH4+). Az oldott összes, szervetlen és szerves C (DTC, DIC, DOC), valamint oldott összes N (DTN) koncentrációját TC analizátorral határoztuk meg. A szűretlen vízből az összes, szervetlen és szerves C (TC, TIC, TOC), valamint oldott összes N (TN) koncentrációját TC analizátorral határoztuk meg. [A szűretlen és szűrt vízben mért szénformák és a nitrogén különbségekét a partikulált (lebegő részhez kötött) összes C (PTC), szervetlen C (PIC) és szerves C (POC) valamint az összes N (PTN) koncentrációit kapjuk meg]. A víz lebegőanyag, összes só, klorofill-a, KOI, HCO3- és CO32- koncentrációját hagyományos vízkémiai módszerekkel határoztuk meg (Felföldy 1980, Golterman és mtsai. 1978). 2
A Rotatoriák (kerekesférgek) közül a planktonikus együtteseket vizsgáltuk, valamennyi mintavételi helyen 2x10 liter vizet szűrünk át 40 µm lyukbőségű planktonhálón. A minták egyikét azonnal rögzítettük 4%-os formalinban, a másikból pedig az állatokat még élő állapotban határoztuk meg, lehetőség szerint alfaj szintig. A rögzített mintákban lévő állatokat megszámlálva kvantitatív adatokat kaptunk. A Crustaceák (Cladocera, Ostracoda, Copepoda (ágascsápú-, kagylós-, evezőlábú rákok)) vizsgálatához az 50 L-es zooplankton mintákat 70 m-es lyukbőségű planktonhálón szűrtük át. A mintákat a helyszínen 4%-os formalin-oldattal konzerváltuk. A minták válogatását, valamint az egyes Crustacea fajok egyedeinek számolását és preparálását Nikon SMZ sztereo mikroszkóp és Olympus fénymikroszkóp használatával végeztük. Az együttesek abundanciáját a könnyebb összevethetőség miatt individum l-1-ben adtuk meg. Az egyedszám értékébe beleszámoltuk a fajszintre nem meghatározható, de ugyanakkor jelentős egyedszámban előforduló különböző Copepoda fejlődési alakokat is. Adatelemzés, statisztikai módszerek A különböző mintavételi helyeken mért vízkémiai paraméterek közötti eltéréseket (kation és anion összetétel: Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Cl-, SO42-, CO32-, HCO3-) Maucha-féle csillagdiagramokkal szemléltettük. A klaszter és főkomponens analízist (PCA) a Statistica 6, segítségével végeztük. A diverzitási viszonyok jellemzésére a Shannon-Wiener diverzitási indexet (H=-Σpi*lnpi) használtuk, amit a PAST programcsomaggal számítottuk ki (Hammer et al. 2001). Eredmények Nyíltvíz A nyíltvízben (9., 11. és 20. mintavételi helyek) a vízfelszín hőmérséklete 28,4 és 29,3 °C között változott (1. táblázat). Az üledékfelszín közelében, a 100-120 cm mélységű mérési helyeken, 0,72,0 °C-kal volt alacsonyabb. A víz oxigéntelítettsége a felszínen 95% volt, a mélység függvényében értéke kismértékben (8%-kal) csökkent. A víz elektromos vezetőképessége a felszínen lényegesen nem különbözik, értéke 2386-2327 µS/cm volt. A nyíltvízi (20.) mintavételi helyen az értéke az üledékfelszín felett a vízfelszínhez képest kismértékben nőtt (1. táblázat). A pH értéke a 11. és 20. helyen a 110 cm-es vízoszlopban a felszínen mértekkel (8,8 illetve 9,2) azonos volt az üledékfelszín felett is. A redoxpotenciál a vízoszlopban közel azonos (167 ill. 175 mV) volt (1. táblázat). A víz elektromos vezetőképessége, sókoncentrációja, a B8. és B9. mintavételi helyeket kivéve, itt volt a legkisebb, de a lebegőanyag tartalom e mintavételi helyeken volt a legnagyobb (2. táblázat). Ezen paraméterek mintavételi helyenkénti változásai között lényeges különbségek nem voltak, az egyes paraméterek koncentrációi szűk intervallumon belül változtak. A tápanyagok közül a NO3--koncentrációja nyíltvízben 0,1 mg/l volt. A PO43- és a klorofill-a koncentráció értékei a nyílt vizű mintavételi helyeken voltak a legalacsonyabbak (3-8 μg/l), a többi mintavételi helyhez képest (2. táblázat). A vizsgált C formák közül kiemelendő, hogy az oldott szerves C koncentrációjában (0,45 μ-on szűrt vízből meghatározott) az egyes mintavételi helyek között lényeges különbség nem volt (21-31 mg/l), addig az összes szerves C (szűretlen víz) koncentrációi a nyíltvízben voltak a legalacsonyabbak (61-67 mg/l). Az összes oldott N (DTN) koncentrációi a víztérben azonosnak tekinthetők (2. táblázat). A NO3-N az összes oldott N 1,63,4%-át adta. Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 90-93%-át tette ki. A fennmaradó 7-10% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya.
3
1. táblázat. In situ mérések eredményei a Fertőn (2006.07.26.) hely
idő
nyílt víz
légnyom.
hőm.
hPa
°C
pH
O2
O2
vezkép
mg/l
%
uS/cm
redox mV
fény fel.
fény víz
W/m2
mély
W/m2
m
9
11:59
1009
28,6
9,2
6,3
82
2424
176
268
255
0,3
9
11:59
1009
28,4
9,2
6,6
85
2416
177
278
90
0,6
9
11:59
1009
28,2
9,1
6,6
85
2431
171
274
50
0,9
11
14:54
1006
29,3
9,2
7,2
95
2327
173
272
443
0,3
11
14:54
1006
28,8
9,2
7,2
95
2310
174
271
55
0,6
11
14:54
1006
28,0
9,2
7,1
91
2323
175
270
17
0,9
11
14:54
1006
27,3
9,3
6,9
87
2306
175
269
4
1,2
20
11:36
1012
28,4
8,8
7,3
94
2386
164
449
410
0,3
20
11:36
1012
28,3
8,8
7,3
94
2363
165
449
74
0,6
20
11:36
1012
27,9
8,8
7,2
92
2385
167
444
13
0,8
20
11:37
1012
27,7
8,8
6,8
86
2400
167
434
3
1,0
41
13:48
1006
27,9
9,1
6,2
79
2470
189
319
190
0,4
41
13:48
1006
27,8
9,2
6,3
81
2447
190
318
70
0,6
41
13:48
1006
27,2
9,2
6,3
80
2470
190
314
12
0,9
41
13:48
1006
26,8
9,2
6,0
75
2447
188
313
4
1,1
42
14:09
1007
28,7
8,4
1,9
25
2600
181
332
211
0,3
42
14:09
1007
25,3
8,5
0,7
9
2584
-53
336
22
0,6
42
14:09
1008
25,4
8,5
0,6
7
2576
-58
328
6
0,7
44
12:25
1010
28,5
8,3
2,6
33
2723
204
354
321
0,3
44
12:25
1010
28,0
8,3
2,3
29
2718
203
353
26
0,6
44
12:25
1010
27,2
8,3
1,7
22
2738
68
350
23
0,7
47
12:45
1009
27,8
8,3
1,9
24
2045
200
313
308
0,3
47
12:45
1009
27,8
8,3
1,6
21
2029
130
313
24
0,6
47
12:46
1009
26,8
8,3
1,3
16
2013
17
317
8
0,8
48
14:21
1007
30,2
8,4
3,3
44
2507
181
358
145
0,3
48
14:22
1007
28,9
8,5
2,9
38
2477
182
323
35
0,6
48
14:23
1007
26,8
8,5
1,6
20
2478
73
322
6
0,9
48
14:23
1007
26,6
8,5
1,2
15
2478
29
325
0
1,0
2
15:06
1006
25,4
8,3
2,0
25
3104
-93
25,1
6
0,3
2
15:06
1006
25,2
8,3
1,6
20
3127
-100
24,9
2
0,4
3
16:02
1004
29,4
8,8
2,7
36
3365
198
27,9
41
0,0
4
14:34
1007
25,0
8,3
1,6
20
2766
-83
237
139
0,4
4
14:34
1007
24,6
8,3
1,2
14
2794
-97
233
6
0,6
4
14:34
1007
24,3
8,3
1,0
12
2794
-102
236
4
0,7
B1
11:42
1012
26,4
8,3
2,2
28
2542
82
397
301
0,3
B1
11:42
1012
26,2
8,1
1,7
21
2551
20
390
42
0,6
B1
11:42
1012
25,6
8,1
1,6
20
2584
-4
381
14
0,7
B8
13:05
1009
24,3
8,0
2,2
27
1957
12
317
314
0,3
B8
13:06
1009
23,9
8,0
1,2
14
1960
-30
316
13
0,5
B8
13:06
1009
23,2
8,1
0,7
8
2053
-75
316
6
0,9
B8
13:06
1009
22,8
8,0
0,6
7
2095
-95
302
2
1,0
B9
13:17
1008
21,5
7,7
1,2
14
1171
-34
307
478
0,3
B9
13:17
1008
21,6
7,4
1,0
11
1238
-37
308
256
0,6
B9
13:18
1008
21,3
7,4
0,9
10
1290
-42
309
130
0,7
belső tavak
nádas víz
csatorna
4
2. táblázat. A Fertő vizének kémiai összetétele (2006.07.26.) mintavételi hely nyílt víz 9 11 20 belső tavak 41 42 44 47 48 nádas víz 2 3 4 csatorna víz b1 b8 b9
Leb. Só HCO3- CO32- a. KOIsz KOInsz Klo-a NO3- PO43- DIC DOC DTC DTN TIC TOC TC TN g/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l μg/l mg/l μg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l 1,40 1,35 1,37
557 551 568
163 186 155
11,0 5,15 12,25 19,5 10,36 15,71 22,0 8,75 13,74
3 6 8
0,00 21,04 145 0,14 21,47 146 0,13 27,16 154
59 62 63
204 210 217
3,8 4,1 2,2
142 144 142
61 64 67
203 206 209
4,2 4,4 3,8
1,43 1,52 1,58 1,18 1,45
792 930 871 1145 883
165 186 217 106 165
6,5 3,0 1,0 9,5 0,5
48,18 77,67 49,51 78,93 62,69
10 29 6 26 18
0,09 0,00 0,00 0,00 0,00
185 214 209 199 201
103 147 108 142 128
298 375 327 345 336
5,3 6,1 5,2 6,1 5,6
172 200 193 190 194
112 161 118 146 135
275 347 301 331 323
5,6 6,3 5,7 6,1 5,7
1,79 1,98 1,56
1097 1161 940
222 323 212
7,2 82,00 93,05 2,5 79,06 86,62 10,0 72,31 80,50
29 3 37
0,09 65,45 216 0,48 28,69 233 0,24 47,94 194
162 176 133
379 413 327
6,2 7,1 5,7
227 233 203
166 180 142
393 410 345
7,3 7,6 6,2
1,45 1,11 0,58
797 823 417
129 90 34
1,5 4,0 1,0
10 9 6
0,09 19,07 184 0,00 38,98 175 0,00 34,16 127
90 113 41
282 288 168
4,8 5,0 4,0
170 184 153
98 122 65
260 306 218
4,9 6,1 4,9
39,65 75,76 45,59 67,17 64,09
36,95 30,06 63,14 58,85 9,88 3,39
21,91 33,94 24,32 28,91 28,91
3. táblázat. A Fertő eltérő jellegű víztereiből kimutatott Rotatoria és Crustacea taxonok (2006.07.26.) Fajok
Nyílt víz
Belső tavak
Nádas
Csatorna
ROTATORIA Anuraeopsis fissa (Gosse, 1851)
+
Asplanchna intermedia Hudson, 1886
+
Brachionus angularis f. bidens Plate, 1886
+
+
+ +
B. diversicornis (Daday, 1883)
+
Euchlanis dilatata Ehrenberg, 1832
+
Filinia longiseta Ehrenberg, 1834
+ +
+
Hexarthra mira (Hudson, 1871)
+
+
Keratella cochlearis var. cochlearis (Gosse, 1851)
+
+
K. quadrata var.quadrata (O. F. Müller)
+
K. valga f. valga (Ehrenberg, 1834)
+ +
+
Lecane luna (O. F. Müller, 1776)
+
Lepadella patella (O. F. Müller, 1786)
+
Mytilina mucronata (O. F. Müller, 1773)
+
Polyarthra dolichoptera Idelson, 1925
+
P. vulgaris Carlin, 1943
+
+
+
Denzitás (átlag) (egyed/10 liter)
25
2250
108
437
Taxonszám (átlag)
1,0
3,6
2,3
2,5
Shannon-Wiener diverzitás (átlag)
0,0
0,5
0,7
0,6
Bosmina longirostris (O. F. Müller)
x
x
Ceriodaphnia quadrangula (O. F. M.)
x
CRUSTACEA Cladocera Alona rectangula Sars
x
Ceriodaphnia laticaudata
x
Ceriodaphnia reticulata (Jurine)
x
5
x
x
x
x
x
Fajok Chydorus sphaericus (O. F. Müller)
Nyílt víz x
Belső tavak x
Daphnia curvirostris Eylman Daphnia magna Straus
Nádas x
Csatorna
x
x
x
x
x
Diaphanosoma mongolianum Uéno
x
x
Megafenestra aurita (Fischer)
x
Pleuroxus aduncus (Jurine)
x
x
Scapholeberis rammneri Dumont et Pen.
x
x
Simocephalus vetulus (O. F. Müller)
x
x
Ostracoda
x
x
Cypria ophtalmica (Jurine)
x
Cyclocypris laevis (O. F. Müller)
x
Notodromas monacha (O. F. Müller)
x
x
Copepoda Acanthocyclops vernalis (Fischer)
x
x
Arctodiaptomus spinosus (Daday)
x
x
x x
x
Eucyclops serrulatus (Fischer)
x
x
Megacyclops viridis (Jurine)
x
x
Mesocyclops leuckarti (Claus)
x
x
Microcyclops varicans (Sars)
x
Thermocyclops crassus (Fischer)
x
x
Denzitás (átlag) (egyed/10 liter)
140,3
809,2
63,9
553,5
Taxonszám (átlag)
5,0
5,4
8,7
7,3
Shannon-Wiener diverzitás (átlag)
0,81
1,25
1,34
0,74
A nyíltvízben (11., 20. mintavételi helyen) jelen lévő kerekesférgek taxon- és egyedszáma (3. táblázat) meglepően kicsi volt (taxonszám: 1-3 egyedszám: 25-100 egyed/10 liter). A Crustacea taxonok közül a nyíltvízi Diaphanosoma mongolianum és Arctodiaptomus spinosus együttesek fordultak elő (3. táblázat). Belső tavak A belső tavak (41., 42., 44., 47. és 48. mintavételi helyek) a nyíltvízi résznél sekélyebbek, a vízmélység 70-110 cm körüli, a víz hőmérséklete 27,8 és 30,1 °C között változott, az üledékfelszín felett 1,0 és 3,6 °C-kal volt alacsonyabb a víz hőmérséklete, mint a vízfelszínen (1. táblázat). A felszínen a víz oxigéntelítettsége, a Herlakni (41) mintavételi hely kivételével, 24-40% körül volt. Értéke az üledékfelszín felé haladva (a 41. hely kivételével) a többi belső tóban is csökkent (1. táblázat). A felszíni víz pH-ja 8,3-9,1 között változott. A belső tavak a felszíni víz elektromos vezetőképessége alapján lényegesen eltértek egymástól (2045 és 2723 µS/cm között változott), a mélység függvényében azonban az elektromos vezetőképesség értéke nem változott. A belső tavakban a vízfelszín közelében a redoxpotenciál közel azonos (180-200 mV) volt. A mélység függvényében viszont minden belső tóban (kivéve Herlaknit /41/) csökkent. A Kisherlakniban (42) az üledékfelszín közelében -58 mV-ot mértünk, ami aneorobiára utal (1. táblázat). A víz sókoncentrációja (1,18 és 1,58 g/l) a belső tavakban, nagyobb, mint a nyíltvíz (1,35-1,40 g/l) és a csatorna (0,58-1,11 g/l) vizében és kisebb, mint a nádasok vízében mértek (1,56-1,98 g/l) (2. táblázat). A kation és anion összetétel változásában a belső tó térbeli elhelyezkedése, a nyíltvíztől való távolsága, vagyis izoláltsága is szerepet játszott (pl. a 47. mintavételi hely vízének elektromos vezetőképessége, sókoncentrációi, kation-anion koncentrációk és arányaik alakulásában). A víz lebegőanyag-tartalma a Herlakni (41. hely) kivételével fele a nyíltvízben és a nádas vízben mérteknek (2. táblázat). A tápanyagok közül a NO3- koncentrációja a Herlakni (41. hely) vizének kivételével nem volt kimutatható koncentrációban jelen. Itt a PO43- koncentrációja 6
nagyobb, mint a tó nyílt vizében, de kisebb, mint a nádas vizében mért koncentrációk. A klorofill-a koncentráció értékei alapján a mintavételi helyek között lényeges eltérések voltak (6-29 μg/l), csak a nádas vizében mértünk nagyobb klorofill-a koncentrációt (2. táblázat). A belső tavak mintavételi helyein az oldott szerves C koncentrációi (112-160 mg/l) nagyobbak, mint a nyíltvízben mértek (59-64 mg/l) és a nádas vízben mérteket (130-180 mg/l) megközelítik. Az összes oldott N (DTN) koncentrációi a belső tavakban közel azonosak (5,2-6,1 mg/l). A NO3-N az összes oldott N 1,6%-át adta a Herlakniban (41. mintavételi hely). A többi belső tóban a N nem ásványi N formájában van jelen (hiszen a többi belső tóban a NO2-, NO3- és az NH4+ a kimutatás határa alatt voltak). Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 94-96%-át tette. A fennmaradó 6-4% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya. A legnagyobb kerekesféreg taxon- és egyedszámokat mindig a belső tavakban (41., 42., 44., 47. és 48. mintavételi hely) mértük (taxonszám: 3-5, egyedszámok: 425-4100 egyed/10 liter), a Shannon-Wiener diverzitás értéke általában a belső tavakban, illetve a csatornákban lévő mintavételi helyeken volt a legnagyobb (3. táblázat). Néhány kerekesféreg taxon csak adott típusú (nádas, belső tó) mintavételi helyről került elő, így például az Aneuropsis fissa a belső tavakra (4147. hely) volt jellemző. A belső-tavakból összesen 9 Crustacea taxon előfordulását mutattuk ki (3. táblázat). A legtöbb taxon a 41. és 48. helyen (7 – 7 taxon) fordult elő. A belső-tavakban a nyíltvízi DiaphanosomaArctodiaptomus dominanciával jellemezhető együttesek helyett Bosmina longirostris-Ceriodaphnia quadrangula-Thermocyclops crassus dominanciájú együttesek fordultak elő. A fitofil Cladocera fajok, valamint az Ostracodák a belső-tavakban nem fordultak elő. Nádas A nádas területeken a víz igen sekély és eltérő mélységű. A nádasban (2., 3. és 4. mintavételi helyek) a felszíni víz hőmérséklete (25,0 és 29,4 °C) tág határok között változott, az üledékfelszín közelében a víz hőmérséklete 0,7 °C-kal volt alacsonyabb. A pH 8,3 ill. 8,8 volt (1. táblázat). A vízfelszín oxigéntelítettsége igen alacsony, 36% alatti. Az elektromos vezetőképesség magas, 2766 és 3365 µS/cm között változott. A 3. mintavételi hely (fellazult, pusztuló nádas) kivételével, a redoxpotenciál a vízfelszín közelében is már negatív volt (-83 ill. -93 mV). A víz sótartalma a többi mintavételi helyeken mértekhez képest itt a legnagyobb (1,6-2,0 g/l), s ez jelzi az ion koncentrációk, arányok különbözőségét is (2. ábra). A kationok közül a K+, Ca2+ és Na+, az anionok közül a SO42-, HCO3- és Cl- koncentrációk itt a legnagyobbak. A lebegőanyag tartalom a nyíltvízben mértek után itt is nagy, tág határok között változott (2,5-10 mg/l) (2. táblázat). A tápanyagok közül a víz PO43- és NO3- koncentrációja (28,7-65,5 μg/l ill. 0,48-0,09 mg/l) itt a legnagyobb. A klorofill-a koncentráció (29-37 μg/l) értékei (a nádas 3. mintavételi hely kivételével) nagyobbak, mint a nyíltvízben mértek (3-8 μg/l) és kisebbek, mint a csatorna-vízben mért koncentrációk (2. táblázat). Az oldott szerves C koncentrációja 133-180 mg/l közötti volt, ezek a koncentrációk nagyobbak az összes többi mintavételi helyen mértekhez képest (2. táblázat). Igen nagyok az összes oldott N (DTN) koncentrációi is (5,7-7,1 mg/l) A NO3-N az összes oldott N 1,56,7%-át adta. Az oldott N (DTN) az összes N (TN)-nek 84,9-94,4%-át tette ki. A fennmaradó 15,15,6% N a lebegőanyaghoz kötődő N aránya.
7
2. ábra. A mintavételi helyek vízkémiai jellemzői közötti eltérések (2006.07.26.) Az Euchlanis dilatata, Lepadella patella kerekesféreg taxonok a nádas mintavételi helyeire voltak jellemzőek (3. táblázat). A 2., 3. és 4. mintavételi helyről összesen 15 Crustacea taxon jelenlétét mutattuk ki (3. táblázat). 2006-ban a nádas mintavételi helyekről tömegesen került elő a Ceriodaphnia laticaudata (Cladocera). Az együttesek összetétele alapján a 4. hely egészséges, zárt nádas állomány, ahol a fitofil fajok aránya viszonylag nagy volt. A 2. és 3. hely kevésbé zárt nádasaiban a nádas Crustacea fajai mellett a nyíltvízi fajok is előfordultak. A Crustacea együttesek egyedszáma a 2.>3.>4. mintavételi helyek irányába csökkent, elsősorban a nyíltvízi Arctodiaptomus spinosus egyedszámának csökkenése miatt. Csatorna A nádast átszelő csatornarendszerek közül, a (közel 6 km hosszú) Bozi-csatornában a víz fizikai és kémiai viszonyait 1991-től évente, több alkalommal követtük nyomon. Az ez évi egyetlen alkalommal csak a part közeli (B8, B9) mintavételi helyeken és a Püspök-csatornával való összefolyásnál (B1) mértünk. A csatorna vízének hőmérséklete, pH-ja és elektromos vezetőképessége a parttól a nyíltvíz irányában nőtt (1. táblázat). A vízfelszín oxigéntelítettsége igen alacsony (16 ill. 28%), amely a mélység függvényében csökken, az üledékfelszín közelében oxigénhiányt jelezve. A B1. mintavételi hely kivételével a felszíni víz redoxpotenciálja közel volt a negatív értékhez (12 mV), a mélység függvényében értéke a –95 mV-ot is eléri (1. táblázat). Az oxigéntelítettség hiánya, valamint a negatív redoxpotenciál viszonyok egyértelműen jelzik a csatornában gyakori anaeorob viszonyokat, amelyek a létfeltételeket veszélyeztetik. A Bozi-csatornában a parttól a nyílvíz irányában nőtt a víz sótartalma, a Ca kivételével a vizsgált anionok és kationok koncentrációja valamint azok arányai is változtak. A vízben NO3--t csak a nyíltvízhez közeli B1. mintavételi helyen mutattunk ki (2. táblázat). A PO43- koncentrációja kisebb, mint a nádas vizében, de nagyobb, mint a nyílvízben és a belső tavakban mértek. A víz klorofill-a koncentrációja a nyíltvízben mértekhez áll közelebb, de értéke az ott mérteknél nagyobb 8
(6-10 μg/l). A víz lebegőanyag tartalma viszont itt a legkisebb. Az oldott szerves C koncentrációja tág határok (41-113 mg/l) között változott. Az oldott szerves N koncentrációja a nyíltvízben lévőtől lényegesen nem különbözik, de a nádas és belső tó vizében mértektől kisebb (2. táblázat). Az oldott N itt csak az összes N 72,5-81%-át adta. Az oldott szerves C az összes C koncentrációjának csak 24-39%-a. A Bozi-csatorna mintavételi helyein a kerekesféreg taxon- és egyedszám a nyíltvízhez képest nagyobb volt (3. táblázat), de a belső tavakban kapott értékeket egyetlen alkalommal sem érte el (taxonszám: 3-4; egyedszám: 100-150 egyed/10 liter). A Bozi-csatornában 6 taxon előfordulását mutattuk ki (3. táblázat). A csatorna mintavételi helyeinek faunisztikai jelentőségét mutatja, hogy a Macrocyclops génusz mindhárom, Magyarországon előforduló képviselőjét megtaláltuk. A mintavételi időszakban vizsgált mintavételi helyek közül a taxon- és egyedszám maximumot egyaránt a Bozi-csatornában észleltük. A három mintavételi hely fajösszetétele eltérő volt. A csatorna nyíltvízhez közeli részén, a B1. helyen a nyíltvízi, pelágikus Diaphanosoma brachyurum, Acanthocyclops vernalis és Arctodiaptomus spinosus relatív gyakorisága jelentősen nagyobb volt, mint a csatornában a nyíltvíztől legtávolabb eső B8. és B9. mintavételi helyeken. A Ceriodaphnia quadrangula, Daphnia spp., Polyphemus pediculus, Scapholeberis rammneri, Simocephalus vetulus, Cyclocypris spp., Notodromas monacha, Cyclop strenuus és Eucyclops serrulatus relatív gyakorisága a csatorna nyíltvíztől legtávolabb eső mintavételi helyein (B8., B9.) lényegesen nagyobb volt, mint a csatorna bejáratánál. Néhány faj esetében jól kimutatható egyedszám grádiens alakult ki a B1.>B8.>B9. helyek irányában. A pelágikus Diaphanosoma mongolianum, Acanthocyclops vernalis egyedszáma a csatornában a bejárattól fokozatosan csökkent, valamint a Moina brachiata csak a csatornabejáratnál fordult elő. Ezzel ellentétesen az Alona spp., Ceriodaphnia quadrangula, Chydorus sphaericus, Cyclocypris spp., Notodromas monacha, Cyclops strenuus és Eucyclops serrulatus egyedszáma a bejárati B1. helytől a csatornában fokozatosan nőtt. A fenti fajok, továbbá a B8. és a B9. helyen megjelent Daphnia curvirostris, Megafenestra aurita, Simocephalus vetulus, Polyphemus pediculus, Macrocyclops spp. valamint Megacyclops viridis fajok jelentős része fitofil, nádasokban előforduló faj, előfordulásukat a csatorna viszonylagos zártsága és a nádas közelsége teszi lehetővé. A B8. mintavételi helyen az egyedszám maximum a Daphnia curvirostris tömeges elszaporodása miatt alakult ki. Az eltérő élőhelytípusok összehasonlítása Vízkémia A nyíltvíz, a belső tavak, a nádas és csatornavíz kémiai tulajdonságai közötti különbségeket Maucha-féle csillagdiagramokkal is szemléltetjük (2. ábra). A parthoz közelebb eső B8 és B9 mintavételi helyeken kisebb ionkoncentrációkat mértünk, mint a nyíltvízben (11., 20. hely). Az ionok közül a Ca2+, Mg2+és HCO3- aránya dominált, a Na+, Cl- és SO42- aránya viszont kisebb volt, mint a nyíltvízben és a nyíltvízhez közelebb eső belső tavakban (41., 42. hely), valamint a minden irányban erősen izolált belső tavakban (44., 47. hely). A parttól távolabbi (a nyíltvízhez közeli) belső tavak (41., 42. hely) vizében a Ca2+, Mg2+és HCO3- aránya kisebb volt, a Na+, Cl- és SO42aránya viszont jelentősen nőtt. Hasonlóképpen változott a minden irányban jobban izolált belső tavak (44., 47. hely) vizében is. A 41., 42. mintavételi helyeken (belső tavakban) a Na+ aránya különösen erőteljesen nőtt. A nyíltvízben (11., 20. hely) az előbbi csoporthoz képest a SO42arányának növekedése, valamint a HCO3- arányának csökkenése egyértelmű. A csatorna partközeli és a nádas víz Ca2+, Mg2+, HCO3- dominanciája a nyíltvízben Na+, Mg2+, SO42- dominanciára változott és a Cl- aránya is megnőtt. Az elektromos vezetőképesség kisebb volt a belső tavakban, mint a nyíltvízben. Az egyes belső tavak kémiai tulajdonságai közötti eltérések egymástól egészen rövid távolságon belül is felismerhetők. A nyíltvíz nagyobb lebegőanyag tartalma, kisebb klorofill-a, oldott szerves C és oldott N koncentrációja alapján is egyértelműen elkülönül a többi víztértől (belső tó, nádas, csatorna). A Fertő vízben mért klorofill-a koncentráció értékei az OECD kategorizálás szerint mezotrófnak illetve mezo-eutrófnak tekinthető. A B9. mintavételi hely kivételével az összes szerves C 94-100%-a oldott formában van jelen. Az oldott 9
szerves C huminanyagok formájában van a vízben, ez különösen a belső tavakban, nádas és csatorna vízének barna színében tükröződik. Szoros lineáris összefüggést állapítottunk meg a víz oldott szerves C és az oldott összes N (DTN=0,0229·DOC+2,594; R2=0,955), valamint a szervesanyag (KOI) és az oldott szerves C koncentráció között is (DOC=1,257·KOI+49,06; R2=0,965). A mintavételi helyek és a vízkémiai paraméterek klaszter analízise alapján megállapíthattuk, hogy a Bozi-csatorna partközeli B9. mintavételi helye az összes többi mintavételi helytől elkülönül. Ez utóbbi alapvetően két alcsoportra válik szét, melyen belül a nyíltvíz elkülönül a belső tavaktól és a nádas víztől (3. ábra).
3. ábra. A mintavételi helyek csoportosulása vízkémiájuk alapján (2006.07.26.)
Zooplankton A Fertő magyar tórészéről ez alkalommal 15 Rotatoria taxont mutattunk ki. Az egyes mintavételi helyek kerekesféreg-együttesei között nagy különbségeket tapasztaltunk, a taxonösszetétel, a diverzitás és a mennyiségi adatok tekintetében egyaránt (3. táblázat). A legdiverzebb és legnagyobb egyedszámú kerekesféreg együtteseket a belső tavakból mutattuk ki. A belső tavak Rotatoria együttesei jelentősen eltértek a tó nyíltvízi részeitől, de közöttük is nagyobb különbségek voltak. A nádas és a csatornák Rotatoria együttesei a nyíltvízieknél gazdagabbak, de a belső tavakban tapasztalt abundanciát nem érték el (3. táblázat).
10
4. ábra. A 2006. júliusi mintavétel során a vizsgálati helyek főkomponens elemzése (log transzformáció, Horn index)
5. ábra. A vizsgálati helyek cluster analízise (log transzformáció, Jaccard index) A 2006. júliusi mintákból 22 Crustacea taxont (12 Cladocera, 3 Ostracoda és 7 Copepoda) mutattunk ki (3. táblázat). A 14 vizsgálati hely főkomponens elemzése során a Crustacea együttesek alapján három csoport különíthető el: 1. belső-tavi vizsgálati helyek a Bosmina longirostris, Ceriodaphnia quadrangula és Thermocyclops crassus dominanciával, 2. nyíltvízi (vagy nádasszéli) mintavételi helyek a Diaphanosoma mongolianum és az Arctodiaptomus spinosus nyíltvízi fajok tömeges jelenlétével, 3. nádas mintavételi helyek, a nádas jellemző fajainak (Daphnia curvirostris, Ceriodaphnia laticaudata, Scapholeberis rammneri) a jelenlétével (4. ábra). A vizsgálati helyek cluster analízise során a főkomponens elemzés három csoportján belül további 11
alcsoportok különíthetők el (5. ábra). A belső-tavi csoportban (I.) határozottan elkülönült az Átjáró-tó (47. hely) együttese a Thermocyclops crassus tömeges előfordulása (96,75 %-os relatív abundanciával) miatt. A nyíltvízi (-nádasszéli) csoport (II.) két alcsoportra tagolódott, B1. és 20. mintavételi helyek, a nyíltvízi Diaphanosoma-Arctodiaptomus fajok kizárólagos jelenlétével, valamint a 9. és 11. helyek, ahol a fenti két nyíltvízi faj mellett egyéb fajok is előfordultak. A nádas csoportban (III.) elkülönült a 2. és 3. mintavételi hely, ahol a nyíltvízi Diaphanosoma és Arctodiaptomus együttesek és a nádas együttesei keverten fordultak elő, valamint a 4., B8. és B9. helyek, ahol kizárólag a nádas jellemző fajai fordultak elő. Összefoglalva megállapítható, hogy a planktonikus Crustacea együttesek alapján a 14 vizsgálati hely három csoportra különült el: a belső-tavak, a nyíltvízi és a csatornák ill. nádasok vize. A fenti elkülönülés a Crustacea együttesek és a vízkémiai eredmények alapján területtípusonként igen hasonló volt. Diszkusszió A Fertő különböző víztereiben (nyíltvíz, belső tavak nádas és csatorna) a víz fizikai és kémiai paramétereinek tekintetében a vízterek között különbségeket jeleztek. A víztestben mért hőmérsékleti, pH, oxigéntelítettség, elektromos vezetőképesség és redoxpotenciál értékek alapján az alábbiakat találtuk jellemzőnek: A víz oxigéntelítettsége, redoxpotenciálja és pH-ja nyíltvízben (100-120 cm vízmélység) volt a legnagyobb, s ezen paraméterek értékei a mélység függvényében lényegében nem változtak. A belső tavak sekélyebb vizűek (70-110 cm vízmélység) Az itt mért értékek alacsonyabbak, mint a nyíltvízben és a pH, az elektromos vezetőképesség és a redoxpotenciál tágabb határok között változtak. A vizsgálat időpontjában, a vízoszlopban az oxigéntelítettség és a redoxpotenciál értékek feltűnően alacsonyak voltak. A nádasok vize a legsekélyebb (10-50cm vízmélység). A nádasban a vízáramlás lehetősége gyakran korlátozott, ezért a víz az in situ mért paraméterek alapján itt a leginhomogénebb, a pH, az elektromos vezetőképesség és az oxigéntelítettség változékony, a redoxpotenciál értékei anaeoróbia meglétére utaltak. 2006-ban a 2002. évi eredményeinkhez (Dinka és mtsai. 2004) hasonlóan (a vízmintáink terepi és laborvizsgálatai alapján elvégzett numerikus analízis során) a vizsgált mintavételi hely típusok (nádas, nyíltvíz, belső tavak, csatorna) egyértelműen elkülönültek egymástól, azzal a különbséggel, hogy 2002-ben (alacsony vízállás idején) a nyíltvíztől távol eső mintavételi helyek izolációja sokkal szembetűnőbb volt. Ez a különbség azzal magyarázható, alacsony vízállás idején, mint pl. 2002-ben a vízfelszín folyamatossága megszakad, a víz a nádas övből visszahúzódik, amelynek következtében a belső tavak nyíltvíztől való izoláltsága, fokozódik. 2002-ben a víz elektromos vezetőképesség is nagyobb volt [1350 (B9. hely) - 2700 μS/cm (20. hely], mint 2006-ban (v. ö. 2. táblázat). A Fertő magyar részén eddigi vizsgálataink során összesen 30 Rotatoria taxont találtunk meg. A 2002-es évhez (Schöll nem publikált adatai) hasonlóan 2006-ban is a Brachionus quadridentatus 3, a Keratella valga 2 formával volt jelen, ezzel ellentétben a Keratella cochlearis 2002-ben 2, 2006ban pedig 3 varietással fordult elő. A kimutatott taxonok közül 4 (Brachionus angularis f. bidens, Filinia longiseta, Keratella quadrata var. quadrata, Polyarthra vulgaris) 2006-ban is előkerült. A felsorolt fajok többségét korábban már kimutatták a területről (Donner 1979, Herzig 1979, Varga 1927, 1934, 1959). A 2002-ben és 2006-ban kimutatott taxonok száma hasonló volt, az együttesek összetétele azonban alkalmanként eltért egymástól. A legnagyobb relatív gyakoriságú taxonok a Brachionus angularis f. bidens, a Keratella quadrata quadrata és a Polyarthra vulgaris. A kimutatott taxonok többsége hazai vizeink planktonjában rendszeresen előfordul, azonban a Keratella valga f. monospina és a Chromogaster ovalis előfordulása hazánkban szórványos. Az egyes mintavételi helyeken jelentős eltérések voltak a Rotatoria együttesek összetételében és egyedszámában is. Eredményeinkhez hasonlóan Andrikovics (1980/81) a Kisherlakni (41. hely) belső tó és a Fertőrákosi-öböl (11. hely) hínár állományainak gerinctelen együttese között tapasztalt jelentős egyedszám eltérést: a Kisherlakniban közel háromszorosa volt a gerinctelenek egyedszám a Fertőrákosi-öbölben találtnál. A belső tavak és a nyíltvíz kerekesféreg együtteseinek különbsége valószínűleg a nyíltvíz jelentős lebegőanyag-tartalmából fakadtak. A nagyobb, többnyire szervetlen 12
mennyiségű lebegőanyag fizikailag akadályozhatja a planktonikus kerekesférgek mozgását, táplálkozását, illetve a csekély fénybehatolási mélység miatt (v. ö. 2. táblázat), a fitoplankton produkcióját (v. ö. 2. táblázat), ezzel a megfelelő táplálékbázis kialakulását is. A 2002. óta végzett vizsgálatsorozat során az összesen gyűjtött 70 mintából 48 Crustacea taxon (22 Cladocera, 8 Ostracoda, 18 Copepoda) került elő (Kiss 2007). 2006-ban a nádas vizsgálati helyekről tömegesen került elő a Ceriodaphnia laticaudata, amelyet az előző években (2002-2005) nem találtunk meg. A 2005-ben kimutatott, és ezt megelőzően Pesta által 1954-ben megtalált Daphnia magna Cladocera faj két egyede 2006-ban is előkerült (Pesta 1954). A nyíltvízben a Crustacea taxonok közül a Fertőre jellemző (Löffler 1974, Ponyi és Dévai 1979, Kiss 2007) nyíltvízi együttesek fordultak elő. A nyíltvízi élőhelyeken 2002-2006. között a legtöbb Crustacea taxon tavasszal fordult elő (2004: 8, 2005: 7), továbbá a tavaszi és az őszi együttesekben megjelentek a közeli nádasok jellemző fajai is (Cyclocypris spp., Cyclop strenuus, Megacyclops viridis). Az együttesek egyedszáma 0,66 (2002. október) és 52,6 ind l-1 (2004. június) között változott (Kiss 2007). A belső-tavakban 2002-2006. között az együttesek egyedszáma 0,5 ind l-1 (48. hely, 2002. október) és 50,64 ind l-1 (41. hely, 2004. június) között változott (Kiss 2007). Az egyedszám maximumokat a négy belső-tóban más-más fajok elszaporodása okozta és a maximum kialakulásának időpontja is eltérő volt. A maximum a Herlakniban (41. hely) 2004. június (Diaphanosoma mongolianum, Arctodiaptomus spinosus), a Kisherlakniban (42. hely) 2005. május (Bosmina longirostris, Ceriodaphnia quadrangula, Diaphanosoma mongolianum, Arctodiaptomus spinosus), a Hidegségi-tóban (44. hely) 2004. április (Copepoda fejlődési alakok) és a Kládlersarokban 2003. augusztus (Acanthocyclops vernalis, Thermocyclops crassus) hónapokban alakult ki. A 2006. júliusi egyedszámok az Átjáró-tó (47. hely) kivételével valamennyi belső tóban csekélyek voltak. Összefoglalás A végzett vizsgálat eredményei a Fertő magyar részén, 14 standard vizsgálati helyen egy jellegzetes nyári állapotot rögzítettek. A kémiai adatok egyértelműen tükrözték a tórész térbeli mozaikszerű eltéréseit (amely most már jól jellemzett sajátossága a Fertőnek), emellett a zooplankton vizsgálati eredményeivel elvégzett főkomponens- és cluster analízis tanulsága szerint, a vizsgált vízterek hasonlósága ill. eltérései megfelelően egybevágnak a vízkémiai adatok hasonló analízisével nyert képeivel. A Fertő egyik természeti különlegessége nyíltvizének nádasok általi feltagoltsága, amelynek következtében, a vízjárástól függően, az egyes részvízterek vízkémiai paramétereik és élő-együtteseik alapján egymástól elkülönülnek. Ez a jelenség ma, amikor a biológiai sokféleséget, az élőhelyi és faji diverzitást már nemzetközi egyezmények szintjére is emelték, olyan kiemelkedő érték. • •
•
Eredményeink alátámasztják a tó nagyfokú instabilitását, az élőhelyek figyelemre méltó változékonyságát. A belső tavak vízkémiai jellemzői izoláltságuk mértékétől és területi elhelyezkedésüktől függően horizontálisan (és vertikálisan is) élesen eltérnek, a vízparttól a tó közepe felé jellegzetes változási tendenciák ismerhetők fel. A belső tavak bizonyos paraméterek alapján jól csoportosíthatók, jó néhány képviselőjük esetében egyes belső tavak egyediségét is kimondhatjuk. Egybevetve a korábbi és mostani, új ismereteinket a Fertő térbeli eltéréseire, egyre inkább valószínű, hogy a különböző rendező elvek szerint eltérően csoportosíthatók az egyes vízterületek, bizonyos átfedésekkel.
Bármiféle beavatkozás a térbelileg változatos és igen labilis Fertőn – vízépítési, vízszintszabályozási, vízminőségvédelmi intézkedés, turizmus, üdülőterületfejlesztés, nádgazdálkodás, halászat, horgászat – megelőző hidrobiológiai mérlegelést (hatástanulmányt) kíván. Csak ilyen 13
úton biztosítható a Fertő fenntartásában, védelmében a nemzeti, nemzetközi természeti, természetvédelmi érték prioritása, a mai közel természetes állapot, sokféleség fenntartása. Köszönetnyilvánítás E munka a KÖM-MTA/Fertő-Hanság támogatás segítségével jött létre.
IRODALOM Andrikovics, S. 1980-81: Further points view to the limnological evaluation of the “Fertő” - type shallow lakes. – Ann. Univ. Sci. Budapest, Sect. Biol., 22-23: 5-11. Buczkó, K. 1989: About the spatial distribution of the algae and the quantitative development of periphyton in the Hungarian part of Lake Fertő (Neusiedler See). – BFB-Bericht 71: 111-124. Dinka, M. 1994: A Fertő térbeli eltérései üledékkémiai tanulmányok alapján. - Kandidátusi értekezés. 1-131. Dinka, M. 2007: Fertő – Hanság hidrobiológiai bibliográfia 1972-2007. Az MTA Magyar Dunakutató Állomás által koordinált kutatások eredményei. (Hydrobiological bibliography of Lake Fertő/Neusiedler See – Hanság/Waasen 1972-2007. Results of the researches coordinated by the Hungarian Danube Research Station of the Hungarian Academy of Sciences.) Göd-Vácrátót/Hungary: 1-32. Dinka, M., Ágoston-Szabó, E., Berczik, Á., Kutrucz, Gy. 2004: Influence of water level fluctuation on the spatial dynamic of the water chemistry at Lake Fertő/Neusiedler See. – Limnologica 34: 48-56. Donner, J. 1979: The rotifers of Neusiedlersee. - In: Löffler, H. (edit.): Neusiedlersee: the limnology of a shallow lake in Central Europe, Junk publ., Hague, 411-421. Felföldy, L. 1980: A biológiai vízminősítés. (Biological water qualification) VIZDOK Budapest: pp. 261. Goltermann, H. L., Clymo, R. S., Ohnstad, M. A. M. 1978: Method for physical and chemical analysis of freshwaters. IBP Handbook No. 8, Blackwell Sci. Publ.: 1-213. Hammer, R., Harper, D.A.T., Ryan P.D. 2001. Past Paleontological statistics software package for education and data analysis. Paleontologia electronica 4(1): 9 pp. Herzig, A. 1979: The zooplankton of the open lake. - In: Löffler, H. (szerk.): Neusiedlersee: the limnology of a shallow lake in Central Europe, Junk publ., Hague, 281-335. Kiss A. 2007: Adatok a Fertő kisrák (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) faunájához. - Hidrológiai Közlöny, 87(6): 8082. Lakatos, Gy. 1989: Composition of reed periphyton (biotecton) in the Hungarian part of Lake Fertő. - BFB-Bericht, 71: 125-134. Löffler, H. 1974: Der Neusiedlersee Naturgeschichte eines Steppensees. - Verl. F. Molden, Wien-München-Zürich pp.175. Padisák, J. 1983: A comparision between the phytoplankton of some brown-water lakes enclosed with reed-belt in the Hungarian part of Lake Fertő. - BFB-Bericht, 47: 133-155. Pesta, O. 1954: Studien über Entomostrakenfauna des Neusiedler Sees-Wiss Arb. Bgld., Eisenstadt, pp. 84. Ponyi J., Dévai I. 1979: The Crustacea of the Hungarian area of Lake Fertő. - Opusc. Zool. Budapest, 16: 107-127. Takáts, T.- Berczik, Á.- Dinka, M. 1997: The effect of hydrobiological and meteorological conditions on the water chemistry of a shallow lake. - Verh. Internat Ver. Limnol. Vol. 26.: 392-396. Varga, L. 1927: A Fertő-tó kerekesférgei. - Arch. Balaton. 1 (1926), 181-225. Varga, L. 1934: Újabb adatok a Fertő-tó kerekesféreg faunájának ismeretéhez. - Állattani Közlem. 31: 139-150. Varga, L. 1959: Rotatorien des Szelider Sees. - In: Donászy E. (szerk.) Das Leben des Szelider Sees. - Akad. Kiad, Bp., 365-378.
14
