TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése
Csehország
A “European Inventory on Validation of Non-formal and informal learning” olyan webhely, amely 32 ország validációs gyakorlatáról ad képet, rendszeresen frissítve az anyagokat. A weboldal elérhetősége: http://www.ecotec.com/europeaninventory Ennek a forrásnak a felhasználásával, a 2010-ben frissített dokumentumok alapján készültek a magyar nyelvű összefoglalók, amelyek nem a teljes szöveg fordítását tartalmazzák, hanem az eredeti anyagok némileg tömörített magyar nyelvű összegzését. Az eredeti országtanulmányok a GHK (http://www.ghkint.com) megbízásából és irányításával készültek. Az eredeti országleírás szerzője: Daniela Uličná A magyar nyelvű összegzést készítette: Simon Eszter
Tartalomjegyzék 1. Nemzeti szint. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 1.1. Jogszabályi keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 1.2. Kapcsolat a képesítési keretrendszerrel, valamint a validációhoz használt standardok . . . . . . . 4 1.3. Nemzeti szintű intézményi keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 1.4. A felelősség megosztása (nemzeti, regionális, helyi, szolgáltatói szinten) a validáció különböző területei szerint. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 1.5. Példák a regionális, a helyi vagy az EU által támogatott kezdeményezésekre . . . . . . . . . . . . . 7 1.6. A validáció és a kreditrendszer, illetve a tanegységalapú vagy moduláris szerkezetű képesítés közötti kapcsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 1.7. Finanszírozási keret . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 1.8. Adatok a kedvezményezettekről. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 2. Szervezeti nézőpont. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 2.1. A formális oktatási és képzési szektor szerepe, beleértve a képzésszolgáltatókat is . . . . . . . . . 9 2.2. A tájékoztató, tanácsadó és útmutató intézmények és hálózatok szerepe . . . . . . . . . . . . . . . 9 2.3. Validáció a magánszektorban, és a magánszektor résztvevőinek szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . 9 2.4. Validáció a harmadik szektorban, és a harmadik szektor résztvevőinek szerepe . . . . . . . . . . 10 2.5. A szervezetek költségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 3. Az egyén szintje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3.1. Tudatosítás és toborzás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3.2. Útmutatás és tanácsadás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3.3. Az egyének költségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3.4. Speciális célcsoportokra irányuló kezdeményezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3.5. Az egyéni előnyök bizonyítékai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 4. Minőségbiztosítás és értékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4.1. Minőségbiztosítási keretrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4.2. Minőségbiztosítási rendszerek és eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4.3. Kiértékelési keretrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12 5. Értékelési módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 5.1. Az alkalmazott módszerek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 5.2. A felhasznált módszerek előnyei és hátrányai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 6. A validációban közreműködők. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 6.1. A validációban közreműködők profilja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 6.2. A közreműködők képzése és támogatása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14 6.3. Képesítési követelmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
2
1. Nemzeti szint Annak érdekében, hogy a nem formális és informális tanulás elismerésének és validációjának cseh köztársaságbeli helyzetét megértsük, fontos kihangsúlyozni, hogy a képesítést szerzők aránya a népesség egészéhez viszonyítva relatíve magas.1 »» A korai iskolaelhagyók száma a legalacsonyabbak között van az EU országok között (2008ban a 18–24 év közötti, már a képzésből kikerült fiataloknak 5,6%-a rendelkezett a középfokúnál alacsonyabb iskolai végzettséggel); »» A felnőtt, aktív kereső népesség (25–64 év közöttiek) több mint 90%-a ért el legalább középfokú végzettséget (ami a felsőoktatásba való belépéshez szükséges). Következésképpen a nem formális és informális tanulás validációjának fő hangsúlya a Cseh Köztársaságban nem annyira az egyes emberek képesítésének javítására, magasabb szintre történő emelésére vagy a felsőoktatásba való bejutás elősegítésére kerül, hanem sokkal inkább az átképzésekre és további (főleg szakmai) képesítések megszerzésére. Ez az a terület, ahol a legtöbb fejlesztés elindult, és ahova a szabályalkotói törekvések irányulnak. A fő hangsúly mellett azonban a nem formális és informális tanulás elismerésének rendszere – amely jelenleg kerül megvalósításra – (második) lehetőséget ad a képesítéssel nem rendelkezők számára a képesítés megszerzésére vagy a nagyon alacsony képesítéssel rendelkezőknek a fejlődésre. Az elismerés és az átjárhatóság a cseh „Élethosszan Tartó Tanulási Stratégia”2 hét célkitűzése között van, olyan további célokkal, mint az egyenlő hozzáférés megteremtése, a gyakorlati műveltség, a társadalmi viszonyok javítása, a kereslet növelése, a minőség és a tanácsadás biztosítása. A nem formális és informális körülmények között megszerzett tudás formális elismerését (vagyis igazolását) elsősorban az emberek foglalkoztathatóságának javítására irányuló szabályalkotói hajlandóság motiválja. Ám figyelik a nem formális tanulási tevékenységeknek az egyének kompetenciájára és a személyes és társadalmi képességeire gyakorolt hatását is, különös tekintettel a gyerekek és a fiatalok, valamint az önkéntesek és a civil szervezeteknél dolgozók nem formális tanulására. A folyamatban lévő fejlesztéseknek nem fő szempontja a tanulmányok rövidítése érdekében szervezett validáció. A felsőoktatási intézmények nem tudják ezt a lehetőséget az alap- vagy mesterképzések tanulmányainak lerövidítéséhez használni. Jelenleg a közpénzekből támogatott, átképzést felajánló felnőttoktatási kurzusok is csak nagyon limitált módon tudják felhasználni ezeket a lehetőségeket a képzési idő lerövidítésére. Az akkreditálási szabályok szerint ahhoz, hogy a jelölt részt vehessen a közpénzekből támogatott további tanulmányok záróvizsgáin, a képzési idő legalább a 80%ában jelen kell lennie.
1.1. Jogszabályi keretek A nem formális és informális tanulás törvényes kereteit a 2007. szeptember 1-jén életbe lépett, a Cseh Köztársaság 179/2006-os, a felnőttkori képzések eredményeinek elismeréséről szóló törvénye 3 foglal1 Az Eurostat adatai alapján 2 Az oktatási, sport- és ifjúsági minisztérium „Élethosszan Tartó Tanulási Stratégiája” (2007) az interneten is elérhető: http:// www.msmt.cz/uploads/Zalezitosti_EU/strategie_2007_EN_web_jednostrany.pdf 3 Az említett törvény interneten elérhető: http://aplikace.msmt.cz/PDF/PKsb061_06.pdf
3
ja írásba. Ez a törvény határozza meg a teljes és részképesítés megszerzésének feltételeit és folyamatát, a képzési időket és az országos képesítési jegyzéket. A törvényi előírások szerint minden, 18. életévét betöltött személy, aki tankötelezettségét teljesítette, kérheti tanulási eredményeinek, azaz tudásának egy adott részképesítésre vonatkozó értékelését. Vagyis nincs minimumkövetelmény, ami az adott szakterületen végzett gyakorlatot vagy előzetes tanulmányokat illeti. A folyamatot – a már említett törvény alapján kijelölt – illetékes személy végzi, az adott képzés értékelési standardjaival összhangban (melyet az országos képesítési jegyzék rögzít). Ez az eljárás minden teljes és részképesítésre vonatkozik, s ezek a nemzeti képesítési keretrendszer minden szintjét megjelenítik, kivéve a felsőoktatást (vagyis az alap-, mester- és doktorképzési szinteket). Ezeket a diplomákat jelenleg (2010-ben) csak a hagyományos formális oktatási és képzési program keretein belül lehet megszerezni, vagy a külföldön szerzett képesítéseket a hagyományos elismerési folyamat során elfogadtatni. A formális képzési programot csak egy másik felsőoktatási intézményben szerzett kreditek elfogadtatásával lehet lerövidíteni, de a nem formális és informális tanulás nem számítható be. A felsőoktatásba történő belépés feltétele a középiskolai érettségi bizonyítvány, s a nem formális és informális tanulás eredménye nem ismertethető el, ha a jelentkező nem rendelkezik az érettségi bizonyítvánnyal. Amint később szó lesz róla, az elismerési folyamat feltételeit az országos képesítési jegyzék képesítési standardjai rögzítik. A törvény 2007-es hatályba lépése óta ezeket a standardokat folyamatosan egészítik ki és fogadtatják el, hogy ezzel is növeljék a nem formális és informális tanulás elismerésének lehetőségeit. 2010 májusában 200 részképesítés volt a képesítési jegyzékben elérhető, de a tervek szerint ennek száma 1200-1500 körül lesz. Az itt található képzések legtöbbje az európai képesítési keretrendszer 3-as szintjének felel meg. Az ennél magasabb szintű képesítéseket folyamatosan dolgozzák ki.
1.2. Kapcsolat a képesítési keretrendszerrel, valamint a validációhoz használt standardok A nem formális és informális tanulás elismerésének folyamata a Cseh Köztársaságban szorosan kapcsolódik a képesítési keretrendszer kidolgozásához. A nemzeti képesítési keretrendszernek a már említett 179/2006-os törvényben rögzített képesítési jegyzék 4 az alapja. Az elismerési eljárás csak akkor kivitelezhető, ha a képesítési jegyzék tartalmazza a képesítési és értékelési standardokat. A jegyzékben szereplő képesítéseket szabályozott eljárás keretében ágazati tanácsok határozzák meg. A kompetencia alapú megközelítés ezen képesítések kidolgozása során lehetővé teszi a formális tanulási környezeten kívül megszerzett tudás elismerését. A képesítési jegyzék kidolgozása kapcsolódik a szakképzés reformjához, a képzés és a munkaerő-piaci szükségletek kapcsolatának javításához. Az újonnan kialakuló képesítési jegyzék teljes és részképesítéseket is tartalmaz. A részképesítések kapcsolódhatnak a teljes képesítésekhez (vagyis ezekből áll a teljes képesítés), de lehetnek független, „kiegészítő” képesítések is. A teljes képesítésekhez az ágazati tanácsok határozzák meg azokat a szakképzési standardokat, amelyeket nem lehet megszerezni a felsőoktatási intézményekben (vagyis az alap-, mester- és doktorképzésektől különböző képzések esetén). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezek a tanácsok határozzák meg minden, az Európai Képesítési Keretrendszer (EQF) legfeljebb 5-ös szintjének megfelelő teljes képesítés standardjait (kivéve az általános oktatást). Az ágazati tanácsok meghatározhatják az 5-ös szint feletti (6-os vagy 7-es EQF-szintű) részképesítések standardjait is, amelyek a gyakorlatban speciális kiegészítő képesítéseket jelentenek.
4 A jegyzék megtekinthető itt (csak cseh nyelven): http://www.narodni-kvalifikace.cz/default.aspx
4
A felsőoktatási diplomák kivételével a teljes képesítést a sikeres záróvizsgával lehet megszerezni. A vizsga nyitott mindazok számára, akik vagy sikeresen teljesítették a hozzá kapcsolódó formális oktatási és képzési programot, vagy akik minden, szakmai képességet bizonyító részképesítést megszereztek a nemzeti képesítési keretrendszerben foglaltak szerint. A fentiekből következik, hogy a képesítési jegyzék tartalmazza a képesítési kompetenciakövetelményeket, s ez teszi lehetővé a nem formális és informális tanulás elismerésének folyamatát. A múltban a képzések az oktatási standardokra (curriculum, azaz tanterv) épültek, amelyek oktatási bemeneti követelmények, s ezáltal lehetetlenné tették, hogy az egyén formális rendszeren kívül megszerzett kompetenciái és a követelmények összevethetők legyenek. Ha a használt standardokról van szó, a jegyzékben szereplő képzések kétféle standardcsoport segítségével írhatók le: »» Képesítési standard – amely a szakmai kompetenciák listáját tartalmazza; »» Értékelési standard – amely minden egyes szakmai kompetencia esetében tartalmazza az értékelési kritériumokat és az értékelési módokat (pl. szóbeli magyarázat, gyakorlati bizonyítás stb.). Ezeket a standardokat a nem formális és informális tudás elismerése során éppúgy lehet használni, mint a formális oktatást értékelési folyamatban (pl. a záróvizsga) során.
1.3. Nemzeti szintű intézményi keretek A nem formális és informális tanulás elismerésére szolgáló intézményi keretrendszert az alábbi táblázat összegzi. Feladat/folyamat
Felelős intézmény (típusa)
Képesítési és értékelési standardok
Az oktatási minisztérium fogadja el. Az ágazati tanácsok dolgozzák ki, amelyekben jelen vannak a munkáltatók és munkavállalók, a nemzeti oktatási és szakképzési intézet (cseh rövidítése NUOV), a nemzeti képesítési tanács és a minisztérium képviselői. Az ágazati tanácsoknak kell javaslatot tenniük, hogy milyen új standardokra van szükség, s hol kell a régieket korszerűsíteni.
A nem formális és informális tanulás elismerése Oktatási minisztérium, és az oktatási és a cseh nemzeti szakképkoncepciójának kialakítása zési intézet. A különböző intézmények felelőssége, és maga az eljárás a 179/2006-os törvényben került rögzítésre. A nem formális és informális tanulás (standardok- Erre jogosult intézmények – melyek lehetnek iskolák, magáninra épülő) értékelésének megvalósítása részképesí- tézmények, vállalatok, de személyek is (például egy mesteremtés esetén ber). Némely értékelési standard – 2 vagy 3 tagú – bizottság jelenlétét kívánja meg. Az értékelési standardokkal és az értékelés módjával összhangban az illetékes személyek felelnek a megfelelő értékelési módszer, a környezet, az eszközök kiválasztásáért, és az értékelés pontos meghatározásáért (vagyis a feladatok, kérdések megfogalmazásáért). A nem formális és informális tanulás (standardok- Kizárólag iskolák. ra épülő) értékelésének megvalósítása teljes képe- Összhangban a teljes képesítés szabályaival és részleteivel. sítés esetén Az oktatás és szakképzés záróvizsgáját középfokú szinten országosan határozzák meg, és ugyanaz a vizsga vonatkozik a hagyományos oktatásban részt vevő hallgatókra, és azokra, akik részképesítéssel rendelkeznek, de nem vettek részt a formális tanulási programban.
5
Feladat/folyamat
Felelős intézmény (típusa)
A nem formális és informális tanulás elismerése A bizonyítványt az arra illetékes (felhatalmazott) személy vagy (vagyis bizonyítvány kiadása) – részképesítés ese- bizottság adja ki. tén A 179/2006-os törvény részletezi, milyen információknak kell szerepelni a bizonyítványon. A nem formális és informális tanulás elismerése Csak iskolák adhatnak ki bizonyítványt a teljes képesítésről – (vagyis bizonyítvány kiadása) – teljes képesítés ezek ugyanazok a bizonyítványok, amelyeket az iskolák adnak esetén ki azoknak, akik a képesítést a formális oktatás és képzés során szerezték meg. A folyamat minőségbiztosítása
A 179/2006-os törvény szabja meg a dokumentálás és a jegyzőkönyvek archiválásának követelményeit. Fellebbezési eljárás: a jelentkezők kérhetik az illetékeseket (lásd alább), hogy felülvizsgálják a folyamatot.
A személyek és intézmények felhatalmazásának Ezt illetékes szervként azok a minisztériumok adják ki, amelyek módja (a jogosultság megszerzése) alá az adott részképesítés tartozik (jelenleg hat érintett minisztérium van – vidékfejlesztési, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi, belügyi, oktatási, közlekedési minisztérium). A meghatalmazás egy speciális részképesítéshez kapcsolódik, és ötéves periódusra érvényes. Azoknak, akik szeretnének jogosult személyek/intézmények lenni, kérniük kell a meghatalmazást. Az eljárást a 179/2006-os törvény szabályozza. Az egész folyamat ellenőrzése és szakmai vélemé- A cseh oktatási és szakképzési intézet. nyezése
1.4. A felelősség megosztása (nemzeti, regionális, helyi, szolgáltatói szinten) a validáció különböző területei szerint Országos szintű elemek: »» A jogszabályi keretekben meghatározott átfogó megközelítés; »» Mind a teljes, mind a részképesítésre vonatkozóan: a képesítési és értékelési standardok, beleértve az értékelési kritériumokat és az értékelés módját (pl. szóbeli előadás, gyakorlati bemutatás stb.); »» Bizonyos teljes képesítésekre nézve (ezek a nemzeti képesítési keretrendszer 3-as szintjén lévő képzések) az értékelés teljes mértékben országos szinten meghatározott; »» A jogosult személyek/szervek számára az engedély kiadása (és bevonása); »» Munkaügyi központok irányelvei, beleértve a munkanélküliek átképzését segítő nem formális és informális tanulás elismerését. Regionális szintű elemek: A regionális szintű hatóságoknak nincs külön, törvényben meghatározott felelőssége a nem formális és informális tanulásának elismerése tekintetében, azonban fontos kompetenciáik vannak a kapcsolódó területeken. A régiók vannak megbízva az oktatás és képzés infrastrukturális alakításával (ők döntenek az iskolák számáról, a képzési kínálatról stb.). Az iskolák (bár nem egyedüli, de) kulcsfontosságú szereplők a nem formális és informális tanulás elismerési folyamatában. A régiók ösztönözhetik az iskolákat az élethosszan tartó tanulás népszerűsítésére. Jelenleg egy országos projekt támogatja a regionális hálózatok kiépítését, amelyek a szakiskolákat a felnőttoktatás felé is kiterjesztenék. A projekt többek között az iskolai oktatók számára kínál továbbképzéseket olyan kérdésekben, hogy hogyan használjuk a képesítési és értékelési standardokat a nem formális és informális tanulás elismerése során. A 6
régiók döntik el, melyik szakiskola vegyen részt a projektben a demográfiai előjelzések és a terület szakképzettségi szükségletei alapján. Noha a munkaügyi központok helyi szinten működnek, a régióknak szerepük lehet abban, hogy a központok dolgozói felé továbbítsák a nem formális és informális tanulás elismerésével kapcsolatos információkat, különösen az átképzésekre vonatkozóan. Intézményi szintű elemek: »» Az elismerési kérelmek kezelése; »» Az értékelési folyamat kialakítása és maga az étékelés; »» Az elismerésről szóló döntések meghozatala; »» A bizonyítványok kiadása. Jelenleg nincs tisztázva a tanácsadás és a tájékoztatás felelőssége. Az elismerés lehetőségének hirdetése és tudatosítása országos szinten fog történni, amint a nemzeti képesítési keretrendszer információs rendszere (beleértve az elérhető képzéseket, követelményeket és értékeléseket) is országos szintű lesz. A munkaügyi központok személyzetének, az iskoláknak, a munkáltatóknak és képviselőiknek (a kamaráknak) tájékoztató és toborzó szerepe is lesz.
1.5. Példák a regionális, a helyi vagy az EU által támogatott kezdeményezésekre Az EU az Európai Szociális Alapon keresztül jelentős összegekkel támogatja a nem formális és informális tanulás elismeréséről szóló rendszer kialakítását. Nevezetesen az alábbi lépések voltak az EU által (legalább részben) támogatottak: »» A képesítési keretrendszer és az azt megalapozó jegyzék kialakítása (beleértve az új képzési standardok megfogalmazását); »» Az elismerési rendszer módszertani támogatása; »» Az iskolák olyan irányú fejlesztése, hogy az élethosszan tartó tanulás központjaivá váljanak; »» Az iskolák tájékoztatása a nem formális és informális tanulás elismerésének lehetőségéről, s az iskolák ebben betöltött lehetséges szerepéről; »» A potenciális jelentkezők tájékoztatása a lehetőségekről.
1.6. A validáció és a kreditrendszer, illetve a tanegységalapú vagy moduláris szerkezetű képesítés közötti kapcsolat Jelenleg a cseh szakoktatásban és szakképzésben nincs kreditrendszer, a felsőoktatásban használt ECTS pedig (az érvényes jogszabályi keretek miatt) nem használható a nem formális és informális tanulás elismerésére. Azonban a tanulási eredmények akkumulálásának vannak olyan aspektusai, amelyek a szakoktatásban és szakképzésben megvalósított elismeréshez kapcsolódnak. A nemzeti képesítési keretrendszer 3-as és 4-es szintjén a teljes képesítés megszerzéséhez az egyén összegyűjtheti a részképesítéseit abban az esetben, ha a teljes képesítés több részképesítésből áll. Ebben az esetben a részképesítések teljesítése feljogosítja az egyént arra, hogy részt vegyen a teljes képesítés záróvizsgáján anélkül, hogy részt vett volna formális képzésben. A nemzeti képesítési keretrendszer 3-as szintjének záróvizsgái az egyének szakmai kompetenciájának értékelésére irányulnak, kifejezetten gyakorlatorientáltak, s ezért alkalmasak arra, hogy azon emberek kompetenciáját vizsgálják, akik a munka során sajátították el az ismereteket, nem pedig a formális oktatás és képzés keretében. A 4-es szintű teljes képesítések záróvizsgái valamennyire különböznek ettől. Ezek a teljes képesítések lehetővé teszik a felsőoktatásba történő belépést, ezért jelentős elméleti részük is van, amely sokkal inkább az ismeret jellegű tudásra irányul (például kötelező vizsgát tenni cseh nyelvből és iro7
dalomból). Nem valószínű, hogy erre a tudásra munka közben is szert lehet tenni. Annak pontos részletei azonban, hogy ezen a szinten hogyan számíthatnak be a részképesítések a teljes képesítésbe, még nem kidolgozottak. Ám valószínű, hogy ezeknek a képesítéseknek az elméleti részei szükségessé teszik majd a formális képzésben való részvételt, míg ezen képesítések szakmai része a nem formális és informális tanulást elfogadó részképesítések révén is teljesíthető. Azonban csak kevés részképesítés számítható be egy teljes képesítésbe (hiszen a részképesítés egyik lényeges szempontja, hogy az a munkaerőpiacon önmagában is lehetővé teszi az elhelyezkedést), ezért a részképesítések felhalmozásának lehetősége meglehetősen korlátozott egy olyan képesítési rendszerhez képest, amely kisebb egységeket használ. Továbbá a kreditbeszámítás lehetősége is limitált, mivel ritka az, hogy egy részképesítés több más egységbe legyen beszámítható.
1.7. Finanszírozási keret Az elismerési folyamat (értékelés és értékelést végzők) költségeit az egyének állják. Az egyének kereshetnek támogatót a munkáltatók között, de ez nincs szabályozva. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók hajlandók fedezni a költségeket, ha a képzés egy elismert szakmához vagy működési engedélyhez kapcsolódik. A munkanélküliek számára várhatóan a munkaügyi központok vállalják a költségeket, amennyiben az elismerés célja illeszkedik az átképzési keretbe. A költségeket az elismerésre illetékes személyek állapítják meg, s a gyakorlatban ez a képzéstől és az értékeléshez szükséges anyagoktól függ (s akár néhány száz euró is lehet), a költségeknek azonban illeszkedniük kell az országos szinten meghatározott mértékhez. Az illeszkedés azt jelenti, hogy az országos szinten meghatározott költséghez képest az eltérés 50% és 130% közötti lehet. Vannak kivételek is: például egyes minisztériumok (bizonyos képzések illetékes hatóságai) úgy döntöttek, hogy minimumértéket is megadnak, s náluk a skála nulláról indul. A költségek országos szintű megállapítása kritikus pont volt a tárgyalások során. Míg egyesek azt javasolták, hogy ne legyenek határok, addig mások vagy csak minimum-, vagy csak maximumértéket akartak megadni. A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a költségek szükségszerűen különbözni fognak egymástól, mert: »» az értékelés időtartama és az ehhez szükséges anyagok nagyban különbözhetnek egymástól, néhány órától kezdve több napig is tarthat az értékelés, illetve alapvető élelmiszerektől kezdve költséges építőanyagokig terjedhet az anyagszükséglet listája; »» a bérleti díjak költségei és az értékelést végző személyek költségei is régiónként változnak. Az elismerést végzőnek kell biztosítania mindazokat a technikai és anyagi feltételeket, amelyek szükségesek az értékelés végrehajtásához. Ezeket az oktatási és képzési intézmények is biztosíthatják, vagy a szolgáltatást, közvetítést végző vállalkozások is.
1.8. Adatok a kedvezményezettekről Az elismerési folyamat igazából 2009-ben kezdődött, ezért aránylag kevés adat áll rendelkezésünkre, de azt elmondhatjuk, hogy 2010 májusáig összesen 212 részképesítést érintően 3126 sikeres értékelés zajlott le, valamint azt is, hogy a sikeresen vizsgázó jelöltek száma viszonylag gyorsan növekszik. (2010. január és 2010. július között a sikeresen vizsgázó jelentkezők száma 400%-kal nőtt.) Érdekes módon a legtöbb jelentkező azon a területen van, ahol összesen két részképesítés érhető el, de ennek az az oka, hogy mindkét részképesítés bizonyos üzleti engedélyek megszerzéséhez kapcsolódik, s így az adott foglalkozás gyakorlásának feltétele ennek a képesítésnek a megszerzése.
8
2. Szervezeti nézőpont 2.1. A formális oktatási és képzési szektor szerepe, beleértve a képzésszolgáltatókat is A nem formális és informális tanulás elismerésének kidolgozása elsősorban az oktatási, ifjúsági és sportminisztérium feladata, de más minisztériumok is részt vesznek benne (amikor a szakmai profilokra épülő részképesítés megtervezésére kerül sor). A formális oktatási és képzési szektornak az alábbi fő szerepei vannak: »» A részképesítés és az értékelési szempontok tervezésének folyamatában a formális oktatási és képzési szektor képviselői a szakértő csapat tagjai; »» Az oktatás- és képzésszolgáltatók kérhetik (és kérik) a felhatalmazást a nem formális és informális tanulás elismerésére a részképesítés esetén; »» A teljes képesítés megszerzése csak a formális oktatás- és képzésszolgáltatókon keresztül lehetséges. A szakoktatással és szakképzéssel foglalkozó iskolák a jövőben várhatóan a felnőttoktatásra nézve is nyújtanak tanácsadást.
2.2. A tájékoztató, tanácsadó és útmutató intézmények és hálózatok szerepe Az információs, tanácsadói és orientációs tevékenységek jelenleg nagyon gyengék, bár vannak olyan kezdeményezések (pl. az alább tárgyalt UNIV-projekt), amelyek a nem formális és informális tanulás elismeréséhez kapcsolódó információközlés és tanácsadás fejlesztésére irányulnak. A munkaügyi központok úgynevezett diagnosztikus megközelítést használnak: az ügyfelek kompetenciáit és céljait mérik fel az egyének önértékelése alapján, valamint teszteket végeztetnek velük a tudásuk és képességeik felmérésére. A cél az, hogy az embereket a megfelelő képzés és foglalkozás felé irányítsák. Az egyének különböző profiljaihoz (például életkor vagy előképzettség) illeszkedően különböző modulokból áll össze egy ilyen felmérés. A képesítési jegyzéknek a képesítésekről szóló információkat tartalmazó adatbázisa fontos eszköz lesz a tájékoztatás és a támogató szolgáltatások számára. Jelenleg az adatbázis nyilvánosan elérhető, 5 tartalmazza az elismert képesítéseket és értékelési standardokat, és többféle szempont szerinti (szektor, tandíj, vizsgadíj, résztvevő intézmény stb.) keresési funkcióval ellátott.
2.3. Validáció a magánszektorban, és a magánszektor résztvevőinek szerepe A magánintézmények is lehetnek jogosultak részképesítés kiadására. Jelenleg a feladatra jogosultak többsége (magán- vagy köz-) iskola, de néhány szektorális szervezet (kamarák) és néhány magánvállalkozás is jogosulttá vált az értékelésre és a részképesítések kiadására. A magánszektor képviselőinek kulcsszerepe van a képesítési standardok és a részképesítések megállapításában is, mivel kiemelt tagjai a szektorális tanácsoknak. Néhány szektorális szervezet és 5 http://www.narodni-kvalifikace.cz
9
a kamarák kialakították saját szempontjaikat a tanúsítványokkal kapcsolatban (pl. a könyvelők, vagy az üzleti területen dolgozók számára). Előfeltételként várják el például a szektorban szerzett szakmai tapasztalatot, következésképpen elismerik a nem formális és informális tanulás értékét a szakmai fejlődés során anélkül, hogy explicit standardokat állítanának fel erre az elismerési folyamatra.
2.4. Validáció a harmadik szektorban, és a harmadik szektor résztvevőinek szerepe A nem formális és informális tanulás elismerése jelenleg (2010-ben) nincs használatban a harmadik szektorban olyan formában, amely valamilyen bizonyítvány megszerzéséhez vezetne. Lehetséges, hogy a jövőben lesznek olyan részképesítések, amelyek az önkéntes szektorban dolgozó emberek munkáját értékelik. A képesítési jegyzék készítése során első lépésben azokra a képesítésekre fókuszáltak, amelyek már léteznek valamilyen formában a szakképzési és szakoktatási szektorban, s így a további képesítések (például a harmadik szektorban dolgozó önkénteseké) csak későbbre van tervbe véve.
2.5. A szervezetek költségei A nem formális és informális tanulás elismerésének költségeit a részképesítések esetén részben az egyén és részben a szervezet viseli (ez utóbbi az eszközökre vonatkozóan. Általában a térítések fedezik a személyi és dologi költségeket is. Egy szervezet akkreditálási költsége körülbelül 60 euró minden egyes részképesítés kiadására vonatkozó jogosultságra, de legfeljebb 410 euró, ha az intézmény hét vagy annál több részképesítésre vonatkozó jogosultságot igényel. Egy felmérés szerint az értékelést végzők úgy vélték, hogy az értékelési eljárások költségei megfelelőek voltak mind az egyén számára, mind a képzésre és magára az értékelési eljárásra nézve.
10
3. Az egyén szintje 3.1. Tudatosítás és toborzás Meglehetősen kevesen tudnak a nem formális és informális tanulás elismerésének lehetőségéről. Az elmúlt időszakban nagy hangsúly került a képesítési és értékelési standardok kidolgozására, s lehetetlen volt nagy tájékoztató kampányokat indítani ezen standardok használható állapotba hozatala előtt. Először a hozzáértő emberek hálózatát kellett kialakítani. Az egyéni tudatosítást szolgáló tájékoztató kampány elindítását 2010-re tervezik. A képzésszolgáltatók számára nyújtott tudatosítás egy olyan országos projekt keretein belül indul el, amely az oktatással és képzéssel foglalkozó intézményeket az élethosszan tartó tanulás központjaivá szeretné alakítani. Ez a projekt az elismerés kérdésén túl a felnőttoktatás fejlesztésének témáival is foglalkozik.
3.2. Útmutatás és tanácsadás Jelenleg nincs országos szintű támogatás a nem formális és informális tanulás elismerésének értékelésére történő felkészülés vonatkozásában vagy a jelentkezési lap kitöltéséhez nyújtott segítségnyújtásban. Azonban az UNIV második projektjének részeként az iskolák próbálják megszervezni a felnőttek számára történő tanácsadást, beleértve azt is, hogy a nem formális és informális tanulás elismerésének lehetősége felé irányítják őket. Ezenkívül várhatóan a munkaügyi központok is szerepet fognak játszani ebben a folyamatban.
3.3. Az egyének költségei Amint már korábban szó volt róla, a részképesítés megszerzéséhez vezető értékelési folyamat költségeit részben az egyének fizetik eljárási díj formájában. Ennek összege a képesítéstől függően nagymértékben változhat, kevesebb mint 100 eurótól a több száz euróig. A díjat a munkáltató is vállalhatja, de nincs kötelezettsége erre vonatkozóan.
3.4. Speciális célcsoportokra irányuló kezdeményezések Ismereteink szerint nincs olyan kezdeményezés, amely speciális célcsoportra irányulna.
3.5. Az egyéni előnyök bizonyítékai Az elismerési folyamat még viszonylag kezdeti fázisában van, s eddig semmilyen rendszerezett értékelés, vizsgálat vagy megfigyelés nem történt erre vonatkozóan. Néhány esettanulmány szerint az eredményeket az értékelések alapján állapíthatjuk meg, s így az előnyök például a következőket tartalmazzák: megnövekedett önbizalom, nagyobb továbbtanulási motiváció, a munkaerőpiacon jobb pozíció elérése.
11
4. Minőségbiztosítás és értékelés 4.1. Minőségbiztosítási keretrendszer A nem formális és informális tanulás elismerésére vonatkozó minőségbiztosítási keretrendszert a 179/2006-os törvény szabályozza, amelynek alapelemei a következők: A képesítések és az értékelési standardok minősége. Ezt a munkaerőpiac, az oktatás és a képzés területének képviselői közösen állapítják meg. Van egy országos szintű útmutatás is arra vonatkozóan, hogy hogyan kell ezeket az eljárásokat megtervezni, összeállítani és kivitelezni. A standardokat az illetékes minisztériumnak is el kell fogadnia. Az eljárásban közreműködők szakértelme, és a felszereltség. Azok az általános kritériumok, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy egy személy vagy egy intézmény jogosulttá váljon a közreműködésre, országos szinten rögzítettek; ezeket az illetékes minisztérium minden képzési standard esetében pontosan meghatározza, és személyenként vagy intézményenként limitált időre (5 év) ad meghatalmazást. Az értékelés módszere és a felszereltség országos szinten. Minden kompetencia esetében több értékelési kritérium van meghatározva. Minden kritérium esetében az értékelés módja is az értékelési standard része, ezért az egész országban egységes. Például a borpincér részképesítés esetében egyik kompetencia a „borlap készítése”, amelynek egyik értékelési kritériuma a „világszerte létező borvidékek ismerete”, és ezt „gyakorlati demonstráció” útján értékelik. Az értékeléshez szükséges anyagokat szintén országos szinten határozzák meg. Az értékelés dokumentálásának követelménye. Az eljárást az illetékes személyeknek dokumentálniuk kell. Az is követelmény, hogy az értékelési folyamat nyilvános legyen. Az egyének fellebbezési lehetősége. Az egyének kérhetik a folyamat felülvizsgálatát, és az illetékes minisztériumnak teljesítenie kell ezt a kérést.
4.2. Minőségbiztosítási rendszerek és eljárások Lásd fentebb.
4.3. Kiértékelési keretrendszer Eddig még nem jött létre kiértékelési keretrendszer.
12
5. Értékelési módszerek 5.1. Az alkalmazott módszerek Az értékelés mindig komplex vizsga formájában zajlik, az arra jogosult személy vagy bizottság előtt. Portfólió nincs használatban. A jelentkező az értékelés gyakorlati, írásbeli és/vagy szóbeli részeit az értékelő személyek előtt végzi el. A három fő értékelési mód: gyakorlati demonstráció, szóbeli értékelés, írásbeli értékelés. Minden értékelési kritérium esetén az értékelési standard határozza meg az értékelési eljárást, de ezek a megszabott eljárások számos módszert tartalmazhatnak. A gyakorlati demonstráció olyan szituációkat takar, amelyekben az egyén közvetlenül végzi el a feladatot, vagy bemutat egy már befejezett terméket, de jelenthet szimulációkat is. A gyakorlati értékelés a legfontosabb módszer, így amilyen gyakran csak lehet, ezt ajánlott használni. Az írásbeli értékelés jelentheti komplex írásbeli feladat megoldását és teszt kitöltését is. Azonban a tesztek használata korlátozott: nem lehet ez az egyedüliként használt értékelési módszer. Továbbá a tesztek csak az alábbi esetekre ajánlottak: »» Azon részképesítések esetén, amelyekben széles körű tudásról kell számot adni, és ahol irreális lenne ezt a tudást más módszerekkel számon kérni; »» Amikor az értékelés jogi előírásokra épül; »» Amikor a tesztek bevett módszernek számítanak, és hatékonynak bizonyultak egy meghatározott területen. »» Tesztek használata esetén a kérdéseket úgy kell összeállítani, hogy minden értékelési kritériumra vonatkozzon legalább egy kérdés, és egyik területről se legyen aránytalanul több kérdés a többihez viszonyítva. »» A szóbeli értékelés a gyakorlati értékelés kiegészítő elemeként javasolt. »» Ha a gyakorlati értékelés nem valósítható meg, vagy nem tűnik megfelelőnek, akkor az írásbeli értékelést kell előnyben részesíteni a szóbelivel szemben.
5.2. A felhasznált módszerek előnyei és hátrányai Mivel ez idáig főleg a nemzeti képesítési keretrendszer 3-as szintjének megfelelő (s a jövőben a tervek szerint az európai képesítési keretrendszer 3-as szintjének is megfelelő) képesítések kerültek kiadásra, ezért a gyakorlati demonstráció volt az előnyben részesített módszer. Ez az értékelési módszer különösen alkalmas, mert: »» kompetenciaorientált (lehetővé teszi a jelentkezők számára, hogy megmutassák, hogyan kapcsolják össze a tudásukat a képességeikkel egy feladat végrehajtása során); »» különösen azon emberek számára megfelelő, akik a munkahelyen tettek szert a szükséges tudásra, képességekre és kompetenciára. Azonban a magasabb szintű képesítésekhez várhatóan többféle értékelési módszer használatára kerül majd sor (valószínűleg több típus kombinációjára). Ezek előnyeinek és hátrányainak feltárása még megoldandó feladat. 13
6. A validációban közreműködők 6.1. A validációban közreműködők profilja A legtöbb esetben az értékelésben közreműködők tanárok és oktatók, de bárki lehet értékelő személy, aki megfelel az értékelési standardokban foglalt képesítési követelményeknek. Ha az adott személynek nincs megfelelő pedagógiai képesítése, akkor a nem formális és informális tanulás elismeréséről szóló felkészítő kurzust kell elvégeznie.
6.2. A közreműködők képzése és támogatása Az UNIV-projekt a közreműködők képzésében vesz részt, elsősorban szakképzéssel és szakoktatással foglalkozó tanárok képzésében. A képzés a képesítések és értékelési standardok használatára vonatkozik, valamint felnőttek pályaválasztási tanácsadására vagy a felnőttoktatás pedagógiájára.
6.3. Képesítési követelmények Minden részképesítés esetén a jogosult személyek „technikai” képesítési követelményei pontosan meghatározottak (pl. a szakterületen szerzett képesítés és/vagy szakmában szerzett többéves gyakorlat). Általános szabály, hogy az értékelést végzőknek maguknak is rendelkezniük kell az adott szakterületen szerzett képesítéssel. Továbbá minden részképesítésre vonatkozó általános szabályok még az alábbiak: »» Az adott személynek vagy képesített oktatási szakembernek kell lennie, vagy a felnőttoktatásban tapasztalt oktatónak, vagy a nem formális és informális tanulás elismeréséről szóló felkészítő kurzust kell teljesítenie, és felnőttekkel kell dolgoznia. »» A személynek rendelkeznie kell alapvető számítógép-kezelői és internethasználói kompetenciákkal.
14
