TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése
Összehasonlító elemzés a felsőoktatási alágazat keretében folyó képzések képesítési és kimeneti követelményeiről az OKKR kidolgozása szempontjából – egészségügyi, agrár, gazdasági, műszaki és informatikai képzési terület Készítette: Hollós Sándor, Dóka Ottó, László Gyula, Jobbágy Ákos, Gábor András
Pillérvezető: Elemiprojekt-vezető: Alprojekt: Elemi projekt: Feladat sorszáma: Dátum:
Temesi József Ütőné Visi Judit Országos Képesítési Keretrendszer 2. Az OKKR felsőoktatási szintjei leírásának előkészítése 2. 2. 2. 2010. március 9.
Tartalomjegyzék Hollós Sándor: Orvos- és egészségtudományi képzési terület képzési és kimeneti követelményeinek áttekintése és elemzése az Európai Képesítési Keretrendszer és a készülő Országos Képesítési Keretrendszernek történő megfeleltetés szempontjából. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A vizsgálat célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A vizsgálat tárgya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A vizsgálat módszere és körülményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A vizsgálat és eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Megállapítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Megbeszélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Következtetések, javaslatok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Dóka Ottó: Az agrárképzési terület képzési és kimeneti követelményeinek (KKK) elemzése az OKKR szintkövetelményeinek és deskriptorainak szempontjából. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Előzmények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A mezőgazdasági mérnöki alapszak elemzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Javaslat a mezőgazdasági mérnöki alapszak KKK-inak átdolgozására . . . . . . . . . . . . 21 Az agrármérnöki mesterszak elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Javaslat az agrármérnöki mesterszak KKK-inak átdolgozására . . . . . . . . . . . . . . . . 23 László Gyula: Az OKKR és a KKK-k összevetése a gazdaságtudományi képzési területen . . . . . . 24 1. Az OKKR-tervezet és a KKK-k szemléletmódja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 1.1 Átállás a tartalomszabályozásról a kimeneti szabályozási elvre. . . . . . . . . . . . . . 24 1.2 A deskriptorok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 2. A KKK-k koncepciója és struktúrája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.1 Felsőfokú szakképzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.2 Alapképzési szakok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 2.3 Mesterképzési szakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 3. A kompetenciák tartalma és megfeleltethetősége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 3.1 Felsőfokú szakképzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 3.2 Alapképzési szakok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 3.3 Mesterképzési szakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 4. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
2
Függelékek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 1. függelék – A végzettségi szinteket leíró általános jellemzők (2006) . . . . . . . . . . . . 52 2. függelék – A Gazdálkodási menedzserasszisztens FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 3. függelék –A Kereskedelmi szakmenedzser FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményei (kivonat, a program vázlata). . . . . . . . . . . . . . 57 4. függelék – A Kereskedelem és marketing alapképzési szak Képzési és kimeneti követelményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 5. függelék – A Marketing mesterképzési szak Képzési és kimeneti követelményei . . . . 66 6. függelék – A BA-képzések kimeneti követelményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 7. függelék – A BA-képzések képesítési követelményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 8. függelék – Az MA-képzések kimeneti követelményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 9. függelék – Az MA-képzések képesítési követelményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 Jobbágy Ákos: A műszaki képzési terület képzési és kimeneti követelményeinek elemzése . . . . . . 99 Függelék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Javaslat a 15/2006. OM rendelet szövegének módosítására. . . . . . . . . . . . . . . . . 101 Gábor András: Az informatika képzési terület ágazati képesítési követelmények vizsgálata . . . . . 107
3
Hollós Sándor: Orvos- és egészségtudományi képzési terület képzési és kimeneti követelményeinek áttekintése és elemzése az Európai Képesítési Keretrendszer és a készülő Országos Képesítési Keretrendszernek történő megfeleltetés szempontjából A vizsgálat célja Választ kapni arra, hogy az orvos- és egészségtudományi felsőoktatási képzési terület jelenleg létező Képzési és kimeneti követelményei (KKK) leírásukban mennyire feletethetőek meg a jelenleg érvényesnek tekintett Európai Képesítési Keretrendszerre (EKKR) épülő, ahhoz szándékaiban illeszkedni kívánó, készülő Országos Képesítési Keretrendszernek (OKKR). Kérdések: »» A KKK-k és a képesítési keretrendszerek fogalomtára, nómenklatúra használata összeegyeztethető, összehasonlítható, transzferálható-e? »» A KKK-ban a kompetenciák megjelölése (deskriptív lista) mellett leírt formatív és szummatív elemek (inkluzíve lista) mennyiben utalnak további elvárt kompetenciákra, illetve mennyiben pontosítják a megjelölt adott kompetencialistát? »» A deskriptív módon megjelenített kompetenciák a tervezett OKKR mely szintjére sorolhatóak be, milyen átlagértéket-átlagszintet képviselnek? »» Az inkluzíve kompetenciaelemekkel együtt ez miként módosul? »» Szükséges, javasolt-e az inkluzíve elemek deskriptív megjelenítése a továbbiakban KKK-k és az OKKR közötti transzparencia, komparabilitás érdekében? »» Ezek hatása a megvalósuló képzési programok autonómiájára, Európai Felsőoktatási Térségben való helyzetének támogatására
A vizsgálat tárgya A 245/2004-es Kormányrendelet a felsőoktatás alapképzési (Bachelor, 1. ciklus) szakstruktúrában az alábbi négy alapszakot határozta meg az orvos- és egészségtudományi képzési területen: 1. ÁPOLÁS ÉS BETEGELLÁTÁS ALAPKÉPZÉSI SZAK 2. EGÉSZSÉGÜGYI GONDOZÁS ÉS PREVENCIÓ ALAPKÉPZÉSI SZAK 3. EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZŐ ALAPKÉPZÉSI SZAK 4. ORVOSI LABORATÓRIUMI ÉS KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI ANALITIKUS ALAPKÉPZÉSI SZAK A kormányrendelet az alapszakok szakirányi kimeneteit is meghatározta: 4
Ápolás és betegellátás alapképzési szak szakirányai: ápoló, dieteteikus, gyógytornász, mentőtiszt, szülésznő Egészségügyi gondozás és prevenció alapképzési szak szakirányai: népegészségügyi ellenőr, védőnő Egészségügyi szervező alapképzési szak szakirányai: egészségbiztosítás, egészségügyi ügyvitelszervező, egészségturizmus-szervező Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus alapképzési szak szakirányai: orvosdiagnosztikai laboratóriumi analitika, orvosi kutatólaboratóriumi analitika, képalkotó diagnosztikai analitika, optometria1 A képző, akkor még „Egészségügyi Főiskola”-i karok a képzési kimeneti követelményeket az Egészségügyi Bologna Albizottsággal szoros együttműködésben közös konszenzus szerint dolgozták ki 2005ben. Az új alapképzések 2006 szeptemberében indultak el a MAB által történt jóváhagyás után, az egyidejűleg elvégzett engedélyezési eljárás alapján. A Bologna-reform magyarországi előre eltervezett menetrendje szerint az alapképzésekre épülő mesterképzések „alapítására” az alapképzési KKK-k elfogadása után került/kerül sor. A mesterképzési szakstruktúrát jogszabályi rendelet előre elvileg nem határozta meg, annak képzési területen belüli kialakítását a képző intézményekre bízta. Ezért ez a szakstruktúra a továbbra is egységes osztatlan képzési rendszerben működő orvos, fogorvos, gyógyszerész mesterképzések kivételével folyamatosan módosul, fejlődik. Jelenleg az orvos- és egészségtudományi képzési terület mesterképzési szakstruktúrája az alábbi: 1. EGÉSZSÉGÜGYI SZOCIÁLIS MUNKA MESTERKÉPZÉSI SZAK 2. NÉPEGÉSZSÉGÜGYI MESTERKÉPZÉSI SZAK 3. EGÉSZSÉGPSZICHOLÓGIA MESTERKÉPZÉSI SZAK 4. ÁLTALÁNOS ORVOS MESTERKÉPZÉSI SZAK EGYSÉGES, OSZTATLAN KÉPZÉS 5. FOGORVOS MESTERKÉPZÉSI SZAK EGYSÉGES, OSZTATLAN KÉPZÉS 6. GYÓGYSZERÉSZ MESTERKÉPZÉSI SZAK EGYSÉGES, OSZTATLAN KÉPZÉS 7. TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNYI MESTERKÉPZÉSI SZAK 8. KOMPLEX REHABILITÁCIÓ MESTERKÉPZÉSI SZAK 9. ÁPOLÁS MESTERKÉPZÉSI SZAK 10. KLINIKAI LABORATÓRIUMI KUTATÓ MESTERKÉPZÉSI SZAK 11. EGÉSZSÉGÜGYI MENEDZSER MESTERKÉPZÉSI SZAK A képzési terület mesterképzési szakai a Népegészségügyi mesterképzési szak kivételével jelenleg nem rendelkeznek szakirányi kimenetekkel. Népegészségügyi mesterképzési szak szakirányai: népegészségügyi felügyelő, epidemiológia, környezet- és foglakozás-egészségügyi, egészségfejlesztés szakirányok A szakirányú továbbképzések alapítása nem szabályozott jelenleg rendeleti szinten, az az intézményi autonómia körébe tartozik. Ezekről megbízható, részletes listát nem találtam. Az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Regisztrációs Központ honlapján létezik egy felsorolás a regisztrált képzésekről, de eb-
1 Az optometria szakirány az eredeti rendeletben nem szerepelt, az az alapszak a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán történő indítási engedélyezésével egy folyamatban szak-alatti szakirányként került elfogadásra.
5
ben a pontos beazonosítás a rövidítések alkalmazása következtében nem volt lehetséges. Az intézményi honlapok áttekintése során a szakterület alábbi szakirányú továbbképzési programjait találtam meg: Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar: Addiktológiai konzultáns, akut betegellátó, Egészségügyi projektmenedzser, Klinikai és kórházüzemeltető szakmérnök Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar: Interdiszciplináris közösségi munka, Alkalmazott szociális gerontológia Felsőfokú szakképzések tekintetében jelenlegi adataim szerint egy intézményben (Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar) folyik 5.5. Képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens képzés, melynek szakmai képesítési követelményei az OKJ-s KKK-k elvárásai szerint készültek el, és nem e dolgozat vizsgálódásának a tárgya. A doktori programok képzési és kimeneti követelményeiről semmiféle adattal nem rendelkezem jelenleg. Ezekre vonatkozó utalást sem a MAB, sem a képző intézmények honlapján nem találtam.
A vizsgálat módszere és körülményei A KKK-k egységes formai és tartalmi elemeinek csoportosítása: A KKK-k kivétel nélkül MAB-szabályozás szerint többé-kevésbé részletezett, tételesen felsorolt kimeneti kompetencialistát tartalmaznak: Ide sorolható a MAB szakindítási útmutatóból: Az elsajátítandó szakmai kompetenciák (kapcsolódva a szakirányokhoz) a tudáselemeknek, a megszerzett ismereteknek és a személyes adottságoknak, készségeknek, valamint a szakképzettség konkrét környezetben, tevékenységrendszerben történő alkalmazása követelményeinek leírása. A képzési ágon belüli közös képzési szakasznak az alapszak szempontjából fontos általános kompetenciái. Ezen elemeket a továbbiakban deskriptív elemeknek nevezem, mert tételesen közvetlenül utalnak a kompetenciára. A MAB-szabályozás szerint a KKK-k számos egyéb elemet tartalmaznak, melyek a képzési program kereteire és elvárt tartalmi elemeire vonatkoznak, de ezen elemek megvalósítása – természetükből adódóan – bizonyos kompetenciákat eredményeznek, számos esetben olyanokat, melyek az adott KKK tételes („deskriptív”) kompetencialistájában meg sem jelennek. Ezeket a KKK-k inkluzív kompetenciaelemeinek nevezem. Ide sorolható a MAB szakindítási útmutatóból például: Az alapképzési/mesterképzési szak képzési célja Nyelvi követelmények Elmélet/gyakorlat aránya Főbb tanulmányi területek Például: elmélet/gyakorlat aránya, nyelvi követelmények megadásából joggal lehet következtetni a tudáskompetenciák mellett elsajátítandó készség- és nézet- kompetenciára, tanulási képességre stb. Tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy főleg az alapszakok esetében az első BSc alapszakok létesítése során MAB elvárásai szerint a KKK-k még nem követelték meg az általános kompetenciák tételes felsorolását.
6
További nehézséget jelent, hogy az az OKKR, amelyhez illeszteni kell a képzési terület KKK-it jelenleg nem létezik. Ami létezik: EFT-KKR, továbbá a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási képzési szintek (felsőfokú szakképzés [FSZ], alapképzés, mesterképzés, doktori képzés). Az Ftv. 245/2004. végrehajtási rendeletének melléklete tartalmazta az Ftv.-ben megjelölt képzési szintek szintleírásait. A 245/2004. Kormányrendeletet felülíró 289/2005. Kormányrendelet melléklete azonban már csak az alap- és mesterképzési szint szintleírásait tartalmazza, FSZ- és doktori képzés szintleírásról nem intézkedik, és sem korábban, sem jelenleg semmiféle jogszabályi utalás nincs a szakirányú továbbképzések szintleírásaira. Egyetlen lehetséges út marad ezért a megfelelési vizsgálat elvégzésére, melyhez az e projektben szintén közreműködő Derényi András „A felsőoktatás által alkalmazott deskriptorok megfeleltetése az EKKR descriptorainak” (2007. május 27.) „Beszámoló az OKKR I. munkacsoport tevékenységéről” 8. számú mellékleteként rendelkezésemre bocsátott publikációjában foglaltakat kívánom felhasználni. Derényi András igen áttekinthető formában készített táblázata az OKKR I. munkacsoportja által nevesített deskriptorok szerint: »» Tudás »» Nézetek, attitűdök »» Készségek, képességek »» Autonómia, felelősségvállalás Csoportosította felsőoktatási szintek szerint (FSZ, alapképzés, mesterképzés, doktori képzés) a felsőoktatási szintleírások egyes elemeit, melyek mellett egyúttal egyenként megjelölte azt a képzési szintet, melyhez véleménye szerint az EKKR-szintezésben tartozik. Vizsgálatomban a képzési területhez tartozó KKK-t sorra véve, e módszerrel kívánom csoportosítani és „szintezni” a nevesített kompetenciaelemeket egyenként, majd az egyes kompetenciacsoportokban átlagot számolva, illetve a KKK teljességére is átlagolva kívánok az elvi lehetséges megfeleltetésre választ adni. A KKK-kban csak „inkluzíve” megjelenő, a kompetenciákat csak promotáló elemek vonatkozásában csak egy deskriptív összefoglalásra merek vállalkozni. A kapott eredményeket a továbbiakban megpróbálom elemezni és a nemzetközi irodalomban ajánlott szakterületi rankekkel összevetni.
A vizsgálat és eredményei A munka első szakaszában mintegy „pilot study”-ként egy alapképzés: Ápolás, betegellátás alapképzési szak KKK-it vizsgálom. A deskriptív kompetencialista osztályozása (KKK 7. pontja) (sorok: közös és az egyes szakirányok speciális kompetenciái, oszlopok: kompetenciacsoportok, számok a kompetencia megnevezések mellett: EKKR-szinteknek történő megfelelőség – Derényi A. dolgozatában bemutatott módszer szerint)
7
Ápolás-betegellátás alapszak Közös alapozás
Ápoló szakirány
KKK-kban megjelölt kompetenciák osztályozása az EKKR-szint megjelölésével Tudás Nézetek, Készségek, attitűdök képességek Ismerik az egészség fogalmát és Képesek az Képesek az egészségügyi és szokritériumait, valamint az ember egészségügyi ciális ellátás valamennyi szintjén szomatikus, pszichés és szociális és szociális a megelőző, gyógyító, gondozó és állapotának sajátosságait (6.), az ellátás valarehabilitációs munkában önálló egyén, a család, a közösség és a mennyi szint- felelősséggel részt venni. (3.), részt társadalom egészségvédelmének jén a megelő- venni az egészségügyi és/vagy szoés az egészség helyreállításának tu- ző, gyógyító, ciális ellátás valamennyi szintjén dományos alapjait az egészségügyi gondozó és a megelőző, gyógyító, gondozó és és szociális ellátás szervezeti felépí- rehabilitációs rehabilitációs munka folyamataiban tését, informatikai alapjait, finanszí- munkában (6.) , szükség esetén elsősegélynyújrozási rendszerét, közép és hosszú önálló felelős- tást biztosítani és a szakképzettségétávú célkitűzéseit (5.) pszichés és séggel részt nek megfelelő intézkedést hozni (4.), szociális állapotának sajátosságait; venni (6.), egészségnevelő feladatok ellátására, saját szaktetovábbá az informatikai eszközök rületükön a és módszerek alkalmazására, továbbá menedzsment a dokumentációs feladatok ellátására feladatokat is- (5.), önálló és szakmai csoportban merik (4–5.), munkaszervezésre, munkavégzésre, interperszonális kapcsolatok kialakítására és fenntartására (5–6.), saját szakterületükön összefüggések felismerésére, az eredmények, tapasztalatok értékelésére, valamint az elméleti és gyakorlati oktatásban való részvételre (5.), személyiségének és szakmai felkészültségének folyamatos, tervszerűen tudatos fejlesztésére (5.) Képesek segítséget nyújtani az egészIsmerik az egészségügyi és szoségügyi és szociális szolgáltatások elciális intézményrendszert (5.), érésében (5.), a beteg (gondozott) az egészséges szervezet műkösajátos szükségleteinek a feltárására dését, az egészségkárosodások (6.), az ápolási diagnózis felállítáetiológiai tényezőit, megelőzésük sára és a prioritások alapján törlehetőségeit, fontosabb morfoténő szakszerű feladatellátásra (6.), lógiai és funkcionális jellemzőit, együttműködésre az egészségügyi patomechanizmusát (6.), a gyakoribb betegségek diagnosztiés szociális szolgáltatások tervezésékájában alkalmazott vizsgáló ben, fejlesztésében, lebonyolításában módszereket (5.), a gyakoribb (6.), az ápolási modellek megválaszbetegségek kezelési módozatait, a tására, azok alkalmazására (6.), prevenció, a rehabilitáció lehetőségeit (5.), a betegellátás (gondozás) során előforduló nosocomialis ártalmakat, a megelőzés és az elhárítás módjait, a hygiene szabályait (6.) megelőzés és az elhárítás módjait, valamint a higiéné szabályait lehetőségét
8
Autonómia, felelősségvállalás Képesek az egészségügyi és szociális ellátás valamennyi szintjén a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munkában önálló felelősséggel részt venni (6.)
Képesek ápolási folyamat megvalósításához szükséges információk, erőforrások feltárására, felhasználására (6.)
Ápolás-betegellátás alapszak Dietetikus szakirány
KKK-kban megjelölt kompetenciák osztályozása az EKKR-szint megjelölésével Tudás Nézetek, Készségek, attitűdök képességek Ismerik az egészséges táplálko- Ismerik a Képesek az élelmezési üzemek zás követelményeit, a helytelen különböző vezetésére, továbbá egyéni és csotáplálkozás egészségkárosító üzemeltetők portos dietetikai szaktanácsadásra hatását, a megelőzés módjait és (önkormány- (5.), a kulturált étkeztetés feltételeilehetőségeit (5.), a gyakoribb zat, vállalko- nek és körülményeinek kialakítására betegségek és betegségtípusok zási formák) (5.), feladatkörükben az élelmezési etológiai tényezőit, fontosabb által működ- üzem munkafolyamatainak megszermorfológiai és funkcionális tetett élelme- vezésére és az élelmezési szolgálat jellemzőit, patomechanizmusait zési üzemek irányítására (6.), a gondozó team és a dietoterápia lehetőségeit (6.), menedzsment tagjaként a dietetikai és táplálási az élelmezési üzemre vonatkozó feladatait, az feladatok ellátásra (5.) általános követelményeket, a kor- alapellátás, szerű ételkészítési technológiákat gondozás és a diétás konyhatechnológia (hospice, eljárásait, alkalmazási lehetőségeit home care) (6.),, az ételek tápanyag-összeté- szerepét, feltelét, az ételkészítés során abban adatait (4–5.), végbemenő változásokat és a tápanyagok szerepét az egészséges és a beteg ember táplálkozásában (6.), az élelmezés területén adódó nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint az élelmezéshigiéné előírásait (6.) Képesek a mozgásrendszer funkciGyógytor- Ismerik az egészséges szervezet onális vizsgálatára és elemzésére, nász működését, az egészségkárosító haa mozgásszervi státus felvételére, szakirány tásokat (6.), a gyakori betegségek etiológiai tényezőit, a megelőzés dokumentálására, valamint az lehetőségeit, fontosabb morfoegészséges mozgásképesség kritélógiai és funkcionális jellemzőit, riumainak megállapítására (6.), a patomechanizmusait (5.), a mozmozgásszervi betegségek belgyógásszervi betegségek belgyógyászati, pszichiátriai, sebészeti, gyászati, pszichiátriai, sebészeti, neurológiai, ortopédiai és más neurológiai, ortopédiai és más betegségekben a saját vizsgálatra betegségek fizioterápiás gyógyító épülő fizioterápiás gyógyeljárások eljárásait (6.), a fizioterápiában alkalmazására, az orvos diagnózisa használatos orvostechnikai alapján és az orvosi kezelésbe illeszberendezések, gyógyászati sekedően (6.) gédeszközök működési elvét és gyakorlati alkalmazását (5.), a betegellátás kapcsán előforduló nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint a kórházhigiéné előírásait (6.)
9
Autonómia, felelősségvállalás Képesek táplálkozási és élelmezési szakemberként a dietoterápia önálló művelésére(5.),
Képesek fizioterápiás és rehabilitációs terv önálló készítésére és rehabilitációs programok végrehajtására (6.),
Ápolás-betegellátás alapszak Mentőtiszt szakirány
KKK-kban megjelölt kompetenciák osztályozása az EKKR-szint megjelölésével Tudás Nézetek, Készségek, attitűdök képességek Ismerik a hazai egészségügy Alkalmasak a sürgősségi betegellátás szervezeti felépítését és intézkörülményei között szükségessé váló ményrendszerét; ezen belül a egyes orvosi beavatkozások szakszementőellátás helyét, szerepét és rű és biztonságos elvégzésére (5.), kapcsolatrendszerét (5), a hazai tömeges balesetek és megbetementőellátás szervezetét, működégedések, illetve katasztrófa helysét és a vonatkozó jogszabályokat színén a kompetenciájukba tartozó (5.), a mentésben használatos kormentőfeladatok ellátására (5.), az szerű eszközöket, gyógyszereket, ismeretek szakszerű alkalmazására kötszereket és műszereket (5.), a valamennyi oxiológiai ellátást igénylő sürgősségi ellátást igénylő betegséesetben a helyszínen, illetve a sürgeket és helyzeteket (5.) gősségi betegellátás rendszerében gyógyintézeti keretek között, elsősorban sürgősségi osztályon (6.)
10
Autonómia, felelősségvállalás Ismerik az operatív mentőmunka szolgálati, működési és magatartási szabályait (6.), alkalmasak a sürgősségi betegellátás körülményei között szükségessé váló egyes orvosi beavatkozások szakszerű és biztonságos elvégzésére (3.), tömeges balesetek és megbetegedések, illetve katasztrófa helyszínén a kompetenciájukba tartozó mentőfeladatok ellátására (3.), munkacsoport munkájának a megszervezésére (6.), elsősegélynyújtás oktatására, mentőápolók és mentő-gépkocsivezetők képzésében és továbbképzésében való részvételre (4.)
Ápolás-betegellátás alapszak Szülésznő szakirány
KKK-kban megjelölt kompetenciák osztályozása az EKKR-szint megjelölésével Tudás Nézetek, Készségek, Autonómia, attitűdök képességek felelősségvállalás Ismerik a legfontosabb élettani Alkalmasak a szülés vezetésére, folyamatokat, a kóros állapoaz újszülött ellátására szülés után, tokat, veszélyhelyzeteket, a nőaz anya-újszülött korai közvetlen gyógyászati és szülészeti sürgősségi kapcsolatának biztosítására (5.), tennivalókat; az orvos által hasza gyermekágyas megfigyelésre, nált beavatkozásokat és technikágondozásra, a szoptatás segítésére, kat, az emocionális változásokat és a hazabocsátással kapcsolatos felazok jelentőségét (5–6.), az orvosi adatok ellátására (tanácsadás, kóros standardok lehetőségeit és azok tünetek felismerése, intézkedés) korlátait, a szülészeti protokollt, (5–6.), terhesgondozási feladatok a nő- és anyavédelem törvényi végzésére (5.), általános ápolási szabályozását, valamint e körben feladatok végzésére (5.), feladatkörmeglévő egészségügyi és szociális ében biztonságos higiénés környezet forrásokat, a tiszta és aszeptikus megteremtésére (egészségügyi technikák elveit és gyakorlatát, az technika, eszközök, műszerek emberi szexualitás folyamatát és ismerete és szakszerű használata, problémáit, a reproduktív egészfertőtlenítési és sterilizálási eljáráséggel kapcsolatos etikai megfonsok alkalmazására (5.), nőbetegek tolásokat, a kulturális különbözőgondozására, ápolására, speciális kezelésére, szülészeti és nőgyógységeket, a gondozási alternatívákat (6.), a terhesség felismerésének ászati műtéteknél segédkezésre, módszereit, a terhes nő környeműtétre váró betegek előkészítézeti és foglalkozási veszélyeit, a sére (5.), kommunikációra a terhes genetikai veszélyeket, a magzat és szülő nővel, azok családjával, növekedését és fejlődését, a különfelvilágosításra és tanácsadásra a böző szűrőmódszerek indikációit fogamzásgátlással és a családterveés kivitelezését, az RH-negatív nők zéssel kapcsolatban (5–6.) speciális gondozási szükségleteit, a terhesség alatti veszélyeket (6.), a normális női életciklusokat, a női reproduktív rendszerek problémáinak okait és kezelésük módját, az öregedés anatómiai és fiziológiai jelenségeit, a menopauza hatását a fizikális és mentális egészségre, az előrehaladott korú nők szűrő és diagnosztikus tesztjeit (6.)
Ápolás-betegellátás alapszak Közös alapozás átlaga (5,33) Ápoló szakirány átlaga (5,73) Dietetikus szakirány átlaga (5,14) Gyógytornász szakirány átlaga (5,94) Mentőtiszt szakirány átlaga (4,91) Szülésznő szakirány átlaga (5,5)
KKK-kban megjelölt kompetenciák besorolási szintjeinek átlaga Tudás Nézetek, attitűdök Készségek, Autonómia, felelősképességek ségvállalás 5,5 5,0 4,8 6 5,4 5,8 5,8 5 5,9
– 4,5 – – –
5,8 5,25 6 5,33 5,1
Szakirányok szintátlaga a teljes képzési programra vetítve (a közös alapozást is belevéve): Ápoló: 5,53 Dietetikus: 5,24 Gyógytornász: 5,64 Mentőtiszt: 5,12 Szülésznő: 5,42
11
6 5 6 4,4 –
Megállapítások 1. A vizsgált alapszakok kompetenciái nagy többséggel a Tudás és Készségek-képességek csoportba tartozik (52 elem), ennek mintegy ötöde a Nézetek-attitűdök és Autonómia-felelősségvállalás csoportokba tartozó elemek száma (12 elem). 2. A listázott kompetenciaelemek szakirányonkénti megoszlása is igen eltérő. 3. A KKK-ban megfogalmazott szummatív és tartalmi elvárások további kompetencia-elemekre irányuló elvárásokat rejtenek magukban a szakterületen gyakorlott programfejlesztő oktatók számára. Ezen „inkluzíve” megjelenő kompetenciaelemek feldolgozása a fenti módszerrel nem lehetséges, de mindenképpen utalnak arra, hogy a listákban megjelenített kompetenciáknál a KKK lényegesen többet vár el a nézet-attitűd ás autonómia-felelősségvállalás csoportokban is. A teljesség igénye nélkül: –– a gyakorlati képzésben kötelezően megszerzendő kreditek magas száma, –– a nyelvi követelmények külön pontban megfogalmazott tartalma, –– a képzésben kötelezően előírt ismeretkörök, szakmai személyiséget fejlesztő tréningek, –– mindezek kreditszámmal történő súlyozása, –– a szakdolgozat magas kreditszáma. »» A hivatkozott kormányrendelet-mellékletekben lévő szintleírásokban részletezett több kompetenciaelem a vizsgált KKK-ban semmilyen módon nem azonosítható be, nincs meg. A teljesség igénye nélkül: –– saját tevékenysége kritikus értékelése, –– problémamegoldó technikák hatékony alkalmazása, –– információkat, érveket és elemzéseket különböző nézőpontok szerint bemutatni.
Megbeszélés A vizsgált KKK EKKR szintjei és EKKR/OKKR kompetenciaklaszterek szerinti vizsgálata a jelenlegi KKK-struktúrák, elvárások és létező kidolgozott, megalapított szakágazati képzési programok szempontjából is számos problémát vetnek fel. A kormányrendeleti szintleírások és az EKKR 5–8. szintjei nem fedik le egymást teljesen. Lényeges átfedések vannak. A kormányrendeleti szintleírás a TUNING-projekt általános kompetencialistájához áll talán a legközelebb, mely 153 felsőoktatási intézmény 11 képzési területének oktatói (subject area), a munkáltatók és munkavállalók szakmai szervezetei, valamint a kliensek képviselőinek konszenzusa alapján alakult ki. Számos lisszaboni kulcskompetenciára is utal. Számos elemet azonban más megközelítésben fogalmaz meg, illetve számos elemet utalásszerűen sem tartalmaz. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: gazdálkodás az idővel, másság, eltérő kultúra elfogadása, képesség nemzetközi környezetben történő munkavégzésre, tanulásra, más nemzetek szokásainak a megértése, önkritika képessége. Ennek a ténynek magyarázata lehet, hogy a hazai szintleírás lényegében 2004-ben született, míg a TUNINGkonszenzus legkorábban 2007-től ismerhető. A szakterület szempontjából állásfoglalásom szerint a TUNING-ajánlások tekinthetők etalonnak, mert az első olyan áttekintő nemzetközi kompetenciaelemzés, mely a formális kereteken túlmenően valóban az elért képességeket, intellektuális és gyakorlati, személyiségi elemeket veszi figyelembe a kompetencia elemek definiálása és csoportosítása terén. Európa-szerte jelenleg is probléma a kompetenciák eltérő rendszerezése. Csak a hazai viszonyoknál maradva hivatkozom a szakképzés ágazati kompetenciarendszere és a felsőoktatási (hiányos) szintleírások jelenlegi összeegyeztethetetlenségére, mely az átjárhatóság egyik akadálya. Az egységes OKKR lehet az a híd, amely a kettő közötti transzfer egy sarokeleme lehet. Ehhez azonban a fogalmak tisztázása 12
és egységes használata szükséges, továbbá egy olyan útmutató, amely standardizálja azt, hogy a KKKkban valóban minden kompetenciacsoport megjelenjen. Intézményi és oktatói és számos egyéb szempontból is üdvözölhető az oktatáspolitika azon szándéka, miszerint a képzési programok kidolgozásában minden eddiginél nagyobb szabadságot kíván adni az intézményeknek, támogatva a felsőoktatás piacosodását, a karakteres, helyi sajátosságokat felmutató programok fejlesztését. Ennek azonban nem feltétlenül kívánatos következménye lehet az a jelenség, hogy az egyes kompetenciaelemek definiálása igen gyakran rendkívül általános, az ismeret elem az esetek döntésében nem kapcsolódik az egyéb kompetenciacsoportok tevékenységi, döntési, felelősségi szintjeihez. Utóbbiakra igen indirekt módon az esetek egy részében az inkluzíve elemekből lehet csak következtetni. Mindez nehezen értelmezhető még a gyakorlott oktató programfejlesztők számára, s meggyőződésem, hogy a munkáltatók és az érdekelt hallgatók számára pedig semmitmondó. A cél és a társadalmi igény pedig ugyanakkor az, hogy a munkáltató és a munkavállaló a kompetenciák megértése és átlátása birtokában dönthessen. Jó példaként idézem a TUNUNG Ápolói munkacsoport által megfogalmazott specifikus ápoló kompetenciák a képzés első ciklusára (BSc) vonatkozó egy részletét: Hatáskörök/illetékességek/feladatok, amelyek az ápolók professzionális értékeihez és szerepéhez kapcsolódnak »» Képes a professzionális, etikai, szabályozó és törvényi normák szerint működni és felismeri valamint reagál a morális/etikai dilemmákra a napi tevékenysége során. »» Képes holisztikus, toleráns, gondoskodó, érzékeny és előítéletektől mentes módon praktizálni, biztosítva, hogy a különböző egyének és csoportok jogai, hite és kívánságai nem sérülnek. »» Képes nevelni, elősegíteni, támogatni és bátorítani az egészséges, haldokló, beteg, fogyatékos, lelki és testi problémákkal küszködő népesség, közösség, csoportok és egyének egészségét, jólétét és kényelmét. »» Tisztában van az ápoló különböző szerepeivel, felelősségeivel és feladataival. »» Képes a szerepét a népesség/betegek igényeihez igazítani a hatásos reagálás érdekében. Képes ellenszegülni a fennálló rendszerek ellen, amennyiben az szükséges és helyénvaló, hogy kielégítse a népesség/betegek igényeit. »» Képes elfogadni a felelősségét a személyes tanulása és professzionális fejlődése tekintetében az értékelés módszerét úgy alkalmazva, hogy az tükrözze és fejlessze a teljesítményét és előmozdítsa a szolgáltatás minőségét. Hatáskörök/illetékességek/feladatok, amelyek az ápolói gyakorlathoz és a klinikai döntésképességhez kapcsolódnak »» Képes átfogó és szisztematikus értékeléseket készíteni a páciensek számára megfelelő eszközök és keretek felhasználásával, figyelembe véve releváns fizikai, szociális, kulturális, pszichológiai, lelki és környezeti tényezőket. »» Képes felismerni és értelmezni az egészség/betegség, fájdalom vagy a rokkantság változó jeleit (értékelés, diagnózis). »» Képes megfelelni a páciensek szükségleteinek úgy, hogy megtervezi, végrehajtja és értékeli az ápolás megfelelő és személyre szabott programjait, együttműködve a páciensekkel, ápolóikkal, családjaikkal és egyéb egészségügyi, illetve szociális munkásokkal. »» Képes kritikusan megkérdőjelezni, értékelni, értelmezni és összefoglalni az adatok és információk forrásait, hogy megkönnyítse a betegek döntéseit. »» Képes megalapozott klinikai döntéseket hozni, hogy biztosítsa, a minőségi követelmények teljesülnek és a gyakorlat bizonyítékokkal megalapozott. 13
Szerencsés helyzet azonban, hogy a vizsgált KKK alapján indított programok tantárgyi kimeneteinek összességében azonban a KKK-nál több, részletesebb kimeneti kompetenciák mutatkoznak, a konkrét képzési programot többnyire mégiscsak elnevezésének megfelelő szintre beállítva. Ez a jelenség valószínűleg a hosszú hazai és nemzetközi oktatói tapasztalattal és oktatói elkötelezettséggel magyarázható. Példaként idézem a SE ETK BSc Ápoló képzési program nyelvi kimeneti kompetenciaelemeit (Oprics Borbála SE ETK lektorátus vezető engedélyével): Szakmai KKK vonatkozó kompetenciaeleme »» Az alapfokozattal rendelkező szakemberek képesek személyiségüknek és szakmai felkészültségüknek folyamatos, tervszerűen tudatos fejlesztésére. »» Az alapfokozat megszerzéséhez az Európai Unió tagállamainak hivatalos nyelvéből vagy orosz nyelvből államilag elismert középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű érettségi bizonyítvány, illetve oklevél szükséges. Kompetenciák az intézményi program kimenetében »» Képesek konferenciákon angol/német nyelvű előadásokat, szakmai megbeszéléseket követni, rövidebb előadásokat tartani, poszterekhez magyarázatot adni, szakmai esetekről világos és folyékony leírást adni, szakmai véleményeket és cselekedeteket megindokolni, megmagyarázni »» Angol/német nyelven jól, akár anyanyelvi szinten beszélő kollegákkal szakmai kérdéseket megvitatni, betegekről, gyógymódokról, folyamatokról információt cserélni »» Külföldi betegekkel angol/német nyelven kommunikálni, egészségi állapotukra, betegségükre vonatkozó panaszaikat megérteni, szakmai kompetenciájuknak megfelelően tanácsot adni, őket pl.egy kezelés szükségességéről meggyőzni »» Képesek hosszú és összetett szakmai szövegeket átolvasni, azok gondolatmenetét megérteni, a lényeges információkat abból kiemelni »» Képesek az egészségügyre jellemző általános témákban leveleket, e-maileket, esetleírásokat, jelentéseket ill. emlékeztetőket írni / információkérés-adás, panaszkezelés, pályázatok, kongresszusi jelentkezések stb/. Az is többször előfordul, hogy ugyanazon kompetenciaelem több kompetenciacsoportba is besorolható, ez azonban az értelmezést nem zavarja véleményem szerint. Az OKKR kialakítása a szakágazaton belül is segítené a kompetenciák megnevezésre irányuló konszenzus kialakulását is.
Következtetések, javaslatok »» Sürgető az OKKR megalkotása és szakágazati értelmezése, alkalmazása. »» Többi szakterületi KKK is vizsgálandó a részletesebb vélemény kialakítására. »» A vizsgálati módszer validálást igényel. »» A KKK-k a jelenlegi szintleírásnak sem felelnek meg maradéktalanul. »» A kompetenciák részletes deskriptív megjelenítése a minőségbiztosítás nélkülözhetetlen feltétele. »» A csak inkluzíve, indirekt megjelenítés esetlegessé teszi a minőséget, a nem szakemberek számára nem átlátható, a munkaadók nem értik, nem értékelik, a hallgató sincs tisztában saját kompetenciáival, mire alkalmas, és ez a piacképességet, a nemzetközi összehasonlíthatóságot rontja. 14
»» A KKK-k nincsenek konzekvens figyelemmel az általános képesítési követelményekre. Javasolt az ún „közös kompetenciák” ezekkel történő módosítása, vagy legalább a képzési szintet jellemző általános kompetenciákra történő hivatkozás. »» Konszenzus a kompetenciák nevezéktanában, csoportosításában.
Irodalom Képzési és kimeneti követelmények. www.okm.hu Derényi András: A felsőoktatás által alkalmazott deskriptorok megfeleltetése az EKKR deskriptorainak. Munkaanyag, 2007. május 27. TUNING Educational Structures in Europe. Universities Contribution to the Bologna Process Pilot Project Phase II Report Book. Report from the Commission to the Council, The European Parlament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Report on progress in quality assurance in higher education. Brussels 21.9.2009.
15
Dóka Ottó: Az agrárképzési terület képzési és kimeneti követelményeinek (KKK) elemzése az OKKR szintkövetelményeinek és deskriptorainak szempontjából Előzmények A kétciklusú képzés bevezetésével a duális képzésre vonatkozó képesítési követelmények mind az egyetemi, mind a főiskolai szintű képzések tekintetében érvényüket vesztették, illetve kifutó rendszerben érvényüket vesztik. Az új képzési rendszer bevezetése nemcsak elnevezésben (az eddigi képesítési követelmények helyett képzési és kimeneti követelmények [KKK]), hanem mind formai, mind tartalmi szempontból a követelményrendszerek megújítását követelték meg. Az új KKK (alapszakokra) tartalmi és formai követelményrendszerének általános, minden képzési területre kiterjedő megfogalmazása 2002–2003-ban történt. Az időpont a jelenlegi elemzés szempontjából azért fontos, mert az EKKR és ennek következtében az OKKR szintleírásai és azok deskriptorai csak az utóbbi időben, illetve napjainkban kerültek megfogalmazásra és leírásra, azaz a KKK-k, illetve ezt megelőzően az egyes szaklétesítési kérelmek egyáltalán nem vették, nem tudták figyelembe venni sem az EKKR, sem az OKKR szintleírásait és azok deskriptorait. Természetesen felmerülhet az a kérdés, hogy mit illesszünk mihez? Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy az OKKR-nek valamilyen módon harmonizálnia kell az EKKR-rel – egyébként pont a legfontosabb értékét veszítené el az OKKR kialakítása –, célszerűnek az tűnik, ha a meglévő KKK-t dolgozzuk át, hozzuk arra a szintre szerkezetileg, formailag és tartalmilag egyaránt, amely egy adott OKKR- és így egy EKKR-szintnek feleltethető meg, illetve egyértelmű megfeleltetést eredményez. A KKK-k alapját jelentő szaklétesítési kérelmek tartalmi és formai kialakítása általánosan, minden képzési területre kiterjedően, országos testületek, szervezetek (MRK Bologna Bizottsága, Nemzeti Bologna Bizottság, szakterületi vezetői konferenciák, MAB stb.) véleményezésével alakultak ki. Az egyes képzési területekre és képzési ágakra vonatkozóan nem készültek KKK-k. A KKK-k alapját képező szaklétesítési dokumentumokat az agrárképzési területen az egyes intézményekből összeállt konzorciumok készítették el a MAB honlapján ma is megtalálható határozatok alapján (2004/3/II/3. sz. MAB határozat az alapképzési és a MAB 2005/5/IV/2. sz. határozata a mesterképzési szakokokra vonatkozóan). Ezen dokumentumok két pontja releváns a jelenlegi elemzés szempontjából, az alapszakokra vonatkozóan: 9. Az elsajátítandó szakmai kompetenciák (kapcsolódva a szakirányokhoz) a tudáselemeknek, a megszerzett ismereteknek és a személyes adottságoknak, készségeknek, valamint a szakképzettség konkrét környezetben, tevékenységrendszerben történő alkalmazása követelményeinek leírása 10. A képzési ágon belüli közös képzési szakasznak az alapszak szempontjából fontos általános kompetenciái 16
a mesterszakokra vonatkozóan: 9. Az előzményként elfogadott alapszakok megnevezése, valamint a kritérium ismeretkörök és kreditértékek meghatározása (előtanulmányi feltételek) a bemenethez feltétel nélkül elfogadott alapszakok a bemenethez megadott feltételekkel elfogadott alapszakok, illetve kreditkövetelmények 11. A képzés eredményeként elvárt általános és szakmai kompetenciák A mesterszakokra vonatkozó 9. pont értelemszerűen azt kell, hogy jelentse, hogy az elfogadott vagy részben elfogadott alapszak kompetenciáit szükségesnek és meglévőnek tételezi fel a befogadó mesterszak, ezért az itt megfogalmazottak szintén az adott mesterszak kompetenciáihoz tartoznak. Az agrárképzési területen a vonatkozó KKK-k a szaklétesítési dokumentumok jelentősen leszűkített változataként jelentek meg. Valószínűnek tűnik, hogy a részletesebb szaklétesítési kérelmek további hasznos információkat tartalmaznak az OKKR szempontjából, ezek azonban nyilvánosan nem állnak rendelkezésre, habár a MAB és nyilván az OKM rendelkezik az összes elfogadott szak anyagával. Az egyes intézményekben megvalósuló, tényleges képzéseket a szakindítási kérelmek tartalmazzák. Ezekre vonatkozóan a MAB 2007/7/III/2. sz. (frissítés: 2008/9/IX.) határozata (és az ezt megelőző határozatok), valamint a 289/2005. sz. Kormányrendelet az irányadó. Alapszakok esetén ennek II. A képzési és kimeneti követelményeknek való megfelelés bemutatása, a szak tanterve és a tantárgyi programok leírása, a kompetenciák elsajátíttatásának terve, az ellenőrzés módjai című pontjában szereplő 3. pont vonatkozik azon kompetenciák elsajátítására, amit a kérelemben be kell mutatni: 3. Kompetenciák elsajátíttatása Mutassák be az alapszak kimeneti céljául kitűzött általános és szakmai kompetenciák elsajátíttatásának megvalósítási tervét. (Az adott kompetenciák megszerzését biztosító tantárgyak, oktatási módszereik és gyakorlatuk.) Mesterszakok indítására ugyancsak a fenti határozatok vonatkoznak, és ezen dokumentum II. A képzési és kimeneti követelményeknek való megfelelés bemutatása. A belépés feltételei, a mesterképzési szak tanterve és a tantárgyi programok leírása, a kompetenciák elsajátíttatásának terve, az ellenőrzés módjai című pont 4. pontja vonatkozik azon kompetenciák elsajátítására, amit mesterszak indítási kérelemben be kell mutatni: 1. Kompetenciák elsajátíttatása Mutassák be a mesterszak kimeneti céljául kitűzött általános és szakmai kompetenciák elsajátíttatásának, illetve elmélyítésének megvalósítási tervét. (Az adott kompetenciák megszerzését biztosító tantárgyak, oktatási módszereik és gyakorlatuk.) Annak vizsgálata, hogy a KKK-k mennyiben felelnek meg egy kompetenciaalapú követelményrendszernek, illetve a KKK-k egy meghatározott szempontrendszer (Falus Iván és Setényi János: 8 lépés az alapszakok képzési és kimeneti követelményeinek vizsgálatában http://www.kreditlap.hu/kkk/letoltes/8_lepes. doc) szerinti kritikai elemzése megtörtént a A felsőoktatási és a munkáltatói oldal együttműködése a mesterszintű képzési és kimeneti követelmények kidolgozásában című projekt keretében. E projekt keretében – a fenti szempontrendszer szerint – az agráralapszakok közül a mezőgazdasági mérnöki és az élelmiszermérnöki alapszakok kerültek elemzésre, amelyek A kidolgozott alapszakok kritikai elemzése, a felhalmozott tapasztalatok összegzése címen, a következő weboldalon részletesen megtalálhatók: http://www.kreditlap.hu/kkk/letoltes/agrar_szakok_elemzese.doc
17
Ugyancsak a fenti projekt keretében készült egy javaslat a mesterszintű agrármérnöki szak tanulási eredményeinek, egy lehetséges szerkezetére és tartalmára vonatkozóan, amely megtalálható az alábbi oldalon: http://www.kreditlap.hu/kkk/letoltes/060601/Doka.ppt Úgy ítélem meg, hogy az előzőek mindenképpen hozzátartoznak ahhoz, hogy az agrárfelsőoktatás OKKR szintleírásairól és deskriptorairól kritikai elemzést készítsünk az alábbi szempontrendszer alapján: »» Az EKKR-ben, az OKKR-tervezetben megfogalmazottak és a KKK-k szemléletének összevetése. »» Mit jelenítenek meg az OKKR lehetséges deskriptoraihoz kapcsolódóan (ismeret, képesség, autonómia, felelősségvállalás, nézetek és attitűdök) a KKK-k? »» Használható-e az OKKR tervezetében megjelenő deskriptor rendszer az ágazat képesítéseinek leírásához? Ha nem, mit kellene másként megfogalmazni? »» Alkalmas lehet-e az OKKR a tudományterületi sajátosságok kezelésére? »» A tanulási kimenetre történő utalás, a kompetenciaalapú megközelítés megjelenik-e a KKKban? Esetleges konkrét példák bemutatása. Mielőtt még a konkrét elemzésre rátérnénk, mindenképpen ide kívánkozik néhány általános megjegyzés: A szaklétesítési és a szakindítási dokumentumok követelményrendszerét figyelembe véve, mindegyik követelmény egyértelműen csak szakmai kompetenciát említ és követel meg. Nincsen szó autonómiáról, felelősségvállalásról, nézetekről stb. Az sem tekinthető mellékes körülménynek, hogy milyen képzéseket tekintünk az elemzés szempontjából felsőoktatásnak? A projekt négy szintet különít el: »» felsőfokú szakképzés, »» alapképzés, »» mesterképzés, »» doktorképzés. Tekintettel arra, hogy a felsőfokú szakképzésről külön készül egy átfogó elemzés, ezért jelen anyag erre nem tér ki. A doktorképzésekre vonatkozóan nem léteznek KKK-k, legalábbis az agrárképzési területen nem, ezért egyelőre nincs mit vizsgálni ezen a területen, illetve fontos megjegyezni, hogy amennyiben ezek kidolgozásra kerülnek, akkor az EKKR és OKKR leírásait figyelembe kell venni, hogy elkerüljük azt a később megoldandó problémát, hogy az elkészített anyagokat újra át kell alakítani a harmonizáció miatt. Sajnálatosnak tartom, hogy a szakirányú továbbképzések nem szerepelnek a felsőoktatás vonatkozásában, mert széles spektrumot képeznek és a képzésben részt vevők mérnöki szakokon messze meghaladják a doktorképzésben részt vevők számát, azaz sokakat érintenek, és ezek a képzések rendelkeznek KKK-kal. Annak ellenére, hogy a szakirányú továbbképzések nem jelentenek újabb végzettséget, valamit kell kezdeni velük az OKKR szempontjából. Egy további megjegyzés, hogy az agrárképzési terület – feltételezhetően más képzési területekhez hasonlóan – nem rendelkezik sem a képzési területre, sem a képzési ágakra vonatkozó általános KKKkal, hanem csak egy adott szakra vonatkozó KKK-val, aminek egyenes következménye, hogy az egyes KKK-k jelentős mértékben tartalmaznak nem szakspecifikus követelményeket, azaz a képzési területre, képzési ágra vonatkozó általános követelmények keverednek az adott alap- vagy mesterszakra jellemző speciális követelményekkel. Az előzőekben leírtak miatt a következőkben csak az alapszakok és mesterszakok KKK-ival foglalkozunk. 18
Az EKKR és OKKR szerkezete, szemlélete: az EKKR tudás, készségek, kompetenciák szerkezetre osztott, míg az OKKR tudás, nézetek és attitűdök, készségek és képességek, valamint autonómia, felelősségvállalás kategóriákra tagolódik. Mind az EKKR, mind az OKKR egyértelműen kompetenciaalapú kimenetek alapján határozzák meg a szinteket. Az agrárképzési terület KKK-iban (alap-, mesterszakon egyaránt) szerepel egy pont (általában a 7. pont), amely a képzési cél megfogalmazására és az elsajátítandó szakmai kompetenciákra vonatkozik. Ezen pont struktúrája és szemlélete alapszakok esetén általában olyan kategóriákat jelent, hogy az adott szakon végzett mérnök »» mit ismer, »» mire képes, »» mire alkalmas. Mesterszakok esetén az agrárképzési terület szintén tartalmaz egy pontot (általában a 7. pont), amely az adott szak képzési célját és az elsajátítandó szakmai kompetenciákat tartalmazza. A képzési cél leírását követően egységes struktúrával és szemlélettel kerültek megfogalmazásra a szakmai kompetenciák minden szakra (még az osztatlan képzésekre is) vonatkozóan, az alábbi módon: »» a képzés során elsajátítandó ismeretek, »» a mesterszakon végzettek mire alkalmasak, »» a szakképzettség gyakorlásához szükséges adottságok és készségek megnevezése. Mielőtt még egy konkrét alapszak és mesterszak elemzésére rátérnék, néhány további általános észrevétel az alapszakokkal kapcsolatban: »» Az alapszakok esetében a tudás kategóriája jelentősen meghaladja az elvártakat, legalábbis a KKK-ban megfogalmazottak szerint, amennyiben az alapszakoknak az EKKR és a tervezett OKKR 6. szintjét tekintjük megfelelőnek. Ez nyilvánvalóan annak a törekvésnek „köszönhető”, hogy az alap- és mesterszakok kidolgozása nem egy időben, egymásra épülve történt, és ezért a konzorciumok szinte mindent „belezsúfoltak” az alapszakokba. »» A KKK-ban felsoroltak nem különülnek el a készségek és képességek kategóriákra. Általában az igaz a kompetenciákra, hogy mindkét kategóriából tartalmaznak elemeket, de túlnyomó hányadát a képességek felsorolása jelenti. »» A nézetek, attitűdök, autonómia, felelősségvállalás kategóriákra vonatkozóan egyöntetűen minden KKK-ban ugyanaz az egy mondat szerepel, nevezetesen: »» Rendelkeznek a szakmai, szakmaközi együttműködés és kommunikáció képességével, az alkalmazók igényei felmérésének képességével, idegennyelv-tudással, felelősségtudattal. Az alábbiakban az agrárképzési terület egy alap- és mesterszak KKK-ja alapján megvizsgálom a KKK alapján történő besorolás lehetőségét az EKKR, illetve OKKR hatodik és hetedik szintjére. A választott két szak a mezőgazdasági mérnöki alapszak és ennek megfelelő egyenesági mesterszak, az agrármérnöki.
A mezőgazdasági mérnöki alapszak elemzése A fentiekben leírt általános észrevételek, megjegyzések kivétel nélkül érvényesek a mezőgazdasági mérnöki alapszakra is. Tudáselemek A KKK kétségkívül felsorolja azokat az ismereteket, amelyek feltételei a mesterszakra történő belépésnek. Ebbe a körbe tartoznak az alábbiak, a mezőgazdasági mérnöknek rendelkeznie kell természettudo19
mányos, műszaki, mezőgazdasági és gazdasági ismeretekkel, valamint ezek elméleti alapjaival is, pontosan a második ciklusba történő belépés érdekében. A KKK módszertani kérdésekre egyáltalán nem tér ki, sem tanulás-módszertani, sem ismeretszerzés-módszertani kérdésekre. A megszerzett ismeretek alkalmazását illetően elsősorban arra tér ki a KKK, hogy milyen feladatok ellátására alkalmas egy mezőgazdasági mérnök. Ezek termelői, vezetői, irányítói és szervezési feladatok ellátását jelentik elsősorban, valamint a termeléssel kapcsolatos kereskedelmi és gazdasági folyamatok elemzését. Az információelemzés és -feldolgozás szintjére vonatkozóan még utalás sincs. A tudáselemeket illetően úgy ítélem meg, hogy a KKK kis kiegészítéssel megfelel a tervezett OKKR követelményeinek, sőt helyenként túlmutat azon. Nézetek, attitűdök Ebből a szempontból a KKK teljesen fehér foltnak tekinthető, hiszen azon túlmenően, hogy a mezőgazdasági mérnöknek rendelkeznie kell a mérnöki feladatok ellátásához szükséges kommunikációs készséggel és felelősségtudattal, semmilyen más konkrét kompetencia nincs megnevezve. Ellentmondásnak tűnik, hogy míg az előző pontban említett irányítási, vezetői alkalmasság elvárható egy mezőgazdasági mérnöktől, addig a személyes, egyénre jellemző tulajdonságokra vonatkozóan nincsenek megfogalmazva deskriptorok. Jelenlegi formájában a KKK egyáltalán nem írja le az OKKR szintjének megfelelően a nézeteket és attitűdöket. Teljes mértékű kiegészítés szükséges. Készségek, képességek A KKK kompetenciáit tekintve kétségkívül a legrészletesebbnek a képességek felsorolása tekinthető. Áttekintve ezeket, az állapítható meg, hogy általában jól vannak megfogalmazva, és a mezőgazdasági mérnökkel szemben elvárható készségeket és képességeket széles körűen leírják. Két terület megfogalmazása azonban nagyon hiányzik. Ismerve a munkavállalói oldal végzettekkel szemben megfogalmazott elvárásait – általában az első két helyen említik az informatikai ismeretek alkalmazását és az idegennyelv-tudást – célszerűnek tűnik a készségek, képességek ilyen irányú kiegészítése. Az utóbbi kiegészítéssel a KKK jól írja le az OKKR-nek megfelelő szintet. Autonómia, felelősségvállalás Ebben a vonatkozásban a KKK, hasonlóan a Nézetek, attitűdök elemekhez, semmilyen deskriptort nem tartalmaz. Még azt az általánosságot sem, hogy a mezőgazdasági mérnökök alkalmasak szakképzettségüknek megfelelő munkakör betöltésére, noha két olyan kompetencia is megfogalmazásra került, ami közvetetten ide sorolható. Ezek szerint alkalmasak: »» különböző méretű és jellegű mezőgazdasági vállalkozások termelői, vezetői, irányítói és szervezési feladatainak ellátására; »» mezőgazdasági termékek feldolgozásával, kereskedelmével foglalkozó vállalkozásokban, valamint szakigazgatási feladatok ellátására. Továbbképzésre, önálló tanulási folyamatok megszervezésére vonatkozóan semmi nem található a KKK-ban, hasonlóan a szakmai attitűdökhöz és személyes tulajdonságokhoz, együttműködési készségekhez. A KKK jelenlegi formájában gyakorlatilag semmit nem tartalmaz, ami alapján az OKKRszintbesorolás elvégezhető.
20
Javaslat a mezőgazdasági mérnöki alapszak KKK-inak átdolgozására Az alapképzési szakok KKK-i voltak az elsők a kidolgozás során, megelőzték pl. a 289/2005. sz. Kormányrendeletet. Ebből adódóan nem vették figyelembe a későbbi követelményeket, szerkezeti és tartalmi elemeket. A képzés tartalmaz egy teljesen összefüggő szemesztert a gyakorlati ismeretek megszerzésének érdekében, sajnálatos azonban, hogy ennek ellenére a KKK a gyakorlattal kapcsolatosan semmilyen konkrét kompetenciát nem fogalmaz meg a gyakorlati deskriptorok vonatkozásában. Ez is a pótolandó elemek sorába tartozik. Célszerűnek tartanám olyan kompetenciák megfogalmazását az OKKR deskriptorainak megfelelően, amelyek szerkezetileg három szintből állnak. Egyrészt azokból a deskriptorokból, amelyek a teljes agrárképzési területre vonatkoznának, másrészt az egyes képzési ágakra vonatkozóan, míg harmadrészt az egyes szakokra, szakspecifikusan. Ezek a szintek jól elkülöníthetők. Következményeként nem keverednének az általános kompetenciák a szakmai kompetenciákkal, jól áttekinthető volna, valamint jól mutatná a különbségeket az egyes szakok között. Valóban közelítene a kompetenciaalapú kimeneti megfogalmazáshoz. A jelenlegi agráralapszakok KKK-i átdolgozhatók, és helyenként jó alapot jelentenek az előzőek megvalósításához.
Az agrármérnöki mesterszak elemzése Erre a szakra is igazak az előzőekben általánosan megfogalmazott megállapítások. Mivel a mesterszakok KKK-inak kidolgozása időben a vonatkozó kormányrendelet megjelenését követően történt, ezért ennek bizonyos jelei megtalálhatók a kompetenciák szerkezetében, illetve megfogalmazásában. Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy az agrármérnöki mesterszak szakmai kompetenciái is a korábban említett három kategóriába sorolódtak. Tudás Az ide tartozó deskriptorokat a mesterszakon megszerezhető ismeretek tartalmazzák, illetve kellene, hogy tartalmazzák. Figyelembe véve az EKKR és OKKR hetedik szintjét megállapítható, hogy a KKKban megfogalmazottak nem felelnek meg ennek a szintnek. Ez a szint bizonyos szintű eredetiséget, az átlag feletti gondolkodásmódot és ismereteket követel meg, amelynek tükröződnie kellene a KKK-ban. A mesterszak lényegében előszobája a doktorképzésnek, aminek meg kellene jelennie a deskriptorokban. Ez nem így van. Legjobban talán úgy érzékeltethető, ha az alapszak hasonló kompetenciáival vetjük össze a mesterszak ezen elemeit. Az agrármérnöki mesterszakon megszerezhető ismeretek egyikéről sem lehet elmondani, hogy adott esetben nem lehetnének a mezőgazdasági alapszakon megszerezhető ismeretek. Ha csak a deskriptorokat látnánk és nem tudnánk, hogy mesterszakról van szó, illetve ös�szekevernénk az alap- és mesterszakok ismeretre vonatkozó megfogalmazásait, nagy valószínűséggel állítható, hogy nem lehetne szétválasztani őket, hogy mi hova tartozik. Példa: alapszak esetén a megfogalmazás: A mezőgazdasági mérnök képes a »» természettudományi, műszaki, mezőgazdasági, technológiai, gazdasági és gazdálkodási ismeretek alkalmazására; az agrármérnök rendelkezik: 21
»» a szakma gyakorlásához szükséges természettudományi, műszaki, technológiai, társadalomtudományi és gazdasági ismeretekkel. A fentiek alapján célszerűnek tűnik a tudásra vonatkozó deskriptorok újrafogalmazása, amely jól mutatja a mezőgazdasági mérnök és az agrármérnök közötti kompetenciabeli különbségeket, valamint megfelel az OKKR elvárásainak is. Nézetek, attitűdök A KKK közvetlenül nem fogalmaz meg ilyen típusú deskriptorokat, viszont tartalmaz olyan elvárásokat, hogy az agrármérnök képes kell, hogy legyen »» a szakterület problémáinak felismerésére, érdemi és használható megoldások kidolgozására, innovációs, tervezési, fejlesztési és kutatási feladatok elvégzésére. Rendelkeznie kell »» problémafelismerő és -megoldó képességgel, »» kreativitással. A KKK magatartásformára vonatkozóan nem fogalmaz meg elvárásokat, de az alábbiak közvetetten tartalmaznak ebben a vonatkozásban deskriptorokat »» az agrártudományok területén folyó tudományos munkába való bekapcsolódás, »» pályázati tevékenység menedzselése. Ezek az elvárások feltételezik a céltudatosságot, a véleményalkotás és a bírálat képességét, a rendszerben való gondolkodást. Nézetek és attitűdök vonatkozásában a KKK közvetett módon meghatároz deskriptorokat. Ezek átcsoportosítása és kiegészítése után alkalmas a jelenlegi KKK a megfelelő szintbesorolás leírására. Készségek és képességek A KKK megfogalmaz személyes készségekkel kapcsolatos elvárásokat mint pl. kreativitás, problémafelismerő és -megoldó képesség vagy kommunikációs készség. Hiányolható deskriptort elsősorban az újszerűség, az eredetiség és az egyedi képességek megfogalmazása jelent. Ugyanakkor megjelenik az innovációs, a tervezési, fejlesztési és kutatási feladatok megoldására való képesség igénye, amelyek feltételezik a kritikus problémaelemzést, a céltudatosságot, valamint az új értékek létrehozására való törekvést. A megfogalmazott deskriptorok közvetett módon tartalmazzák a készségekkel és képességekkel kapcsolatos elvárásokat, de ezek nincsenek az OKKR-nek megfelelően kifejtve és csoportosítva. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy alkalmasak a megfelelő szintbesorolásra. Autonómia, felelősségvállalás Az innovációs, a tervezési, fejlesztési és kutatási feladatok megoldására való képesség igénye, valamint a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítására vonatkozó képesség egyértelműen feltételezi, hogy az agrármérnökök képesek helyes döntéseket hozni és a megfelelő következtetéseket levonni. Az innovációs és fejlesztési feladatok megoldására való képességek azt feltételezik, hogy magas szinten képesek ilyen típusú feladatok megoldására. A KKK elvárásokat támaszt a szakmai felelősségtudattal és továbbképzés iránti igénnyel kapcsolatosan is. Ezen a területen az egyéni, önálló kezdeményezőkészség és felelősségvállalás megfogalmazása hiányolható.
22
Ha az előzőekben bemutatott deskriptorok kiegészülnek az önálló kezdeményezőkészséggel és felelősségvállalással, akkor a KKK alkalmassá válik az agrármérnöki mesterszak OKKR-be sorolására.
Javaslat az agrármérnöki mesterszak KKK-inak átdolgozására Az alapszakokhoz hasonlóan célszerűnek tűnik a képzési területre, képzési ágakra és az egyes szakokra érvényes kompetenciák megfogalmazása. Egy ilyen rendszer esetén jól láthatóvá válna, hogy milyen alapszakok jelentenek egyenes ági belépést egy adott mesterszakra, hiszen az alapszakok kompetenciaalapú kimenetei alapján láthatóvá válnának azok a kompetenciák, amelyek egy mesterszak bemenetéhez hiányoznak (melyek a pótolandó kompetenciák, ismeretek). Az agrármérnöki mesterszak KKK-inak átdolgozása már az alapszakok ismeretében történne meg és viszont, vagyis az a probléma, hogy az alap- és mesterszakok KKK-inak kidolgozása időben is jelentősen eltolódott, már jelent problémát. Javasolt az alap- és mesterszakok kompetenciáinak megfogalmazása során jól elkülöníteni, hogy melyek azok a kompetenciák, amelyekkel egy mezőgazdasági mérnök nem rendelkezik, de egy agrármérnök már igen. Milyen kompetenciák jelentenek különbséget a két szint között. Az eddigi – kompetenciákra vonatkozó – szerkezetet javasolt az OKKR szerkezetéhez igazítani, a közvetett módon tartalmazott deskriptorokat más csoportosításban megadni és kiegészíteni úgy, hogy megkönnyítsék és lehetővé tegyék oz OKKR-be, illetve az EKKR-be történő besorolást.
23
László Gyula: Az OKKR és a KKK-k összevetése a gazdaságtudományi képzési területen 1. Az OKKR-tervezet és a KKK-k szemléletmódja 1.1 Átállás a tartalomszabályozásról a kimeneti szabályozási elvre A mostani helyzet nem lesz széles körben megértethető és kezelhető, ha nem abból indulunk ki, hogy szűk egy évtizeden belül három – alapvetően eltérő – koncepció jelent meg nálunk a képzések szabályozásában: a) Még az ezredfordulót követően is az oktatási kormányzat tartalom/folyamat szabályozást alkalmazott. Bár ebben idővel megjelentek „reformelemek” is, mint pl. a kreditek alkalmazása, ezek is csak korlátozott hatásfokkal érvényesülhettek (hivatalosan egy kontakt órát kellett egy kredittel egyenértékűnek tekinteni), és a rendszer alapvető működési elvét nem változtatták meg. b) 2005–2006-ban valóban komoly fordulatot jelentett a kimeneti szabályozás egyes elemeinek megjelenítése a szabályozásban. Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a szabályozás legfeljebb „feles” vagy „kettős”, „átlapoló” változást jelentett. Egyik oldalról valóban már kompetenciák megfogalmazásával rögzítette a szabályozás azt, hogy milyen felkészültségi szinten lehet (diplomával) kilépni a felsőoktatásból, de másik oldalról megmaradtak a „hagyományos” tartalomszabályozási elemek is: milyen legyen a kredit-mennyiség belső felosztása, milyen tárgyköröket kell azok keretei között oktatni. A magunk részéről ezt elsősorban nem azért tekintjük kormányzati szintű folyamat-szabályozásnak, mert mindezt jogszabály írta elő, hanem elsősorban azért, mert valóban előírásokat tartalmazott a képzési folyamattal, annak struktúrájával és tartalmával szemben (még akkor is, ha – némi szójátékkal, ami lehetett a tartalmi szabályozás lazítása is, és a kimeneti elv miatti magyarázkodás is – nem tárgyaknak, hanem „csak” témaköröknek nevezte az elvárt tartalmi elemek felsorolását). c) A 15/2006. sz. OM rendelet már valóban képesítési deskriptorokat fogalmaz meg (a végzettségi szinteket leíró általános jellemzők, kompetenciák), de ezt még mindig az előző, kettős szabályozás egyik oldalának elemeként kell értékelnünk. Az alapvető váltást az Európai Képesítési Keretrendszernek az EFT (EU) szintjéről elinduló kezdeményezése, majd ennek nyomán a Nemzeti/Országos Képesítési Keretrendszer kialakításának hazai igénye (szándéka) jelentette, mert ez már kizárólag képesítési, kimeneti szabályozásra épül. A fentieket nem azért kell folyamatosan szem előtt tartani, mert az egyfajta önigazolást jelenthet, és nem is a változás permanens jellegét akarja kiemelni, ami többnyire érthető belső ellenállást indukál. Mindezek figyelembevétele azért fontos, mert ebben egy alapvető paradigmaváltás, kultúra- és értékrendváltás jelenik meg. Ezt viszonylag egyszerűnek látszik megfogalmazni, ha arra az egyébként is a cél iránt elkötelezett szakértők kapnak megbízást. Még egy európai szabályozás hazai átültetését is viszonylag könnyen meg lehet oldani, ha erre megvan a politikai akarat. Egy évtizedeken át kialakult oktatási-nevelési paradigma-rendszert és ennek megfelelő követelményrendszert, értékrendet biztosan nem lehet ilyen egyszerűen megváltoztatni. Ennek megvan a maga módja és érlelődési fázisa. 24
Egyrészt tehát ne várjuk el a 2005–2006-os köztes szabályozástól, hogy az szinte teljesen megfeleljen az újnak, vagy legalábbis könnyen át lehessen konvertálni egy új modellbe. Ne várjuk el a felsőoktatási intézményektől sem, hogy úgy viselkedjenek, mintha nem egy Képzési és kimeneti követelményeknek, hanem egy annál korszerűbb (de egyébként többnyire ismeretlen) képesítési követelményeknek (EKKR) kellene megfelelniük. Nem véletlen használtam a „feles” vagy „kettős” kifejezést: mivel ebben benne volt a tartalmi és a kimeneti szabályozási elem is (különösebb súlyozás vagy szankcionálás nélkül), felmutatott egy új szempontrendszert (az output oldalon elvárt kompetenciákat), de részben legalább megőrizte a régit is. Szervezetszociológiai szempontból teljesen természetes és érthető, hogy ez utóbbi bizonyult erőteljesebbnek. Csökkentette az „átmeneti” szabályozás erejét az is, hogy maga az oktatáspolitika is úgy kalkulált, hogy még nem elégséges, ha kizárólag kimeneti szabályozást alkalmaz. „Átmenetileg” legalábbis meg akarta még őrizni a tartalomszabályozási elemeket is, minden bizonnyal elsősorban minőségbiztosítási szempontokból. „Átlapoló” modellt alakított ki, amelyben még megtartotta a korábbit, de már megjelenítette az újat is. Így viszont egy „vegyes” modell jött létre, márpedig a vegyes rendszerek mindig labilisak, így innen nézve is érthető, ha nem az új szempontrendszer lett a meghatározó. A fentiekből egyértelműen azt a következtetést kell levonnunk, hogy a képesítési szabályozás elvét szakmailag bármennyire is korszerűbbnek tartjuk, és bármennyire mögötte tudhatjuk az egész Európai Felsőoktatási Térséget az unióval és további államok oktatási kormányzataival, azt nem fogja spontán és automatikusan elfogadni és alkalmazni a hazai felsőoktatás. A gyakorlati politika síkján látni kell, hogy érdekeket sért, mert felborít, váltásra kényszerít berögzött, megszokott struktúrákat (szervezeteket, oktatókat, tananyagokat, oktatási módszereket, külső és belső kapcsolatrendszereket). Ha sikert akarunk elérni, ennek külön ki kell alakítani a megfelelő forgatókönyvét, megvalósítási rendszerét, késztető (kényszerítő és ösztönző) mechanizmusait. Az előbbiekben említett, elmúlt időszak abból a szempontból is tanulságos volt, hogy végül is a felsőoktatás elfogadta a bolognai struktúrát, és fontos vonatkoztatási pontként kezeli a Képzési és kimeneti követelményeket (a továbbiakban KKK) is. A felsőoktatási intézmények maguk is egyre inkább érzékelik a versenyt, fogékonyabbá váltak a kihívások iránt és igyekeznek megfogalmazni a maguk stratégiai válaszát. Az alapvető célok szintjén elfogadják a munkaerőpiachoz való illeszkedés szempontját és a bolognai képzési struktúra dichotomiáját, amely szerint a képzés output pontjain meg kell felelniük a munkaerő-piaci elvárásoknak is, és a következő ciklus bemeneti követelményeinek is. Van tehát egy tehetetlenségi erő és nyomaték is, amely nyomán lesz/lehet fogadókészség a felsőoktatási intézmények részéről a képesítési követelmények (EKKR/OKKR) rendszerére való áttérés iránt. Ehhez pedig különösen fontosnak tartom, hogy jó előre gondoljuk végig azt, hogy miért csak egy „vegyes” (és nem egy „tiszta”) modell él jelenleg, milyen problémák kísérték annak bevezetését. Az új OKKR-t ennek tudatában kell majd felépíteni. Az említett – és a jövőben lehetőleg elkerülendő – problémák közül különösen a következőket tartom kiemelendőnek: Társadalmasítás és a kultúraváltás felgyorsítása Ha el akarjuk fogadtatni a képesítési keretrendszer elvét és alkalmazását a felsőoktatással (nemcsak az intézmények vezetőivel, hanem az oktatók ezreivel is), akkor azt először is széles körű szakmai és PRkampánnyal kell megalapozni. Azt kell tudomásul venni, hogy egy magasabban művelt értelmiségi réteg természetesen kényszerűségből végrehajtja azt, ami törvényi előírás, de azonosulni csak akkor fog (tud és akar) vele, ha megérti/meglátja annak lényegét és értelmét, és ha maga is részt tud venni annak alakításában, vagyis megtalálja magát benne. A Bologna-képzések viszonylag gyors bevezetésének időszakában ez jórészt – vagy legalábbis sokszor, sok helyen – elmaradt, háttérbe szorult. Épp ezért egy új OKKR-t (és annak folytatásaként az ágazati és szakos képesítési követelményeket) sokkal szélesebb társadalmasítással, szakmai vitákkal kell megalapozni. Ezek a viták egyúttal megérlelhetik a belső (szervezeti és egyéni) kultúraváltást, paradig25
maváltást is, amely majd elvezet(het) olyan, ma még nem kellően befogadott új elvek érvényesüléséhez, mint az employability, a tanulás-központúság, csoportmunka stb. A szintek közötti szinkron megteremtése Az előbb is említett sürgető határidők azt is eredményezték, hogy a BA- (BSc-) képzéseket úgy kellett megalkotni, hogy még nem lehetett látni az MA (MSc) folytatásukat. Ezért értelemszerűen keletkeztek átfedések és aszinkronitások, túl sok mindent zsúfoltunk bele az alapszakos képzésbe (nem szakmai, hanem „csak” létbiztonsági szempontokból), míg esetleg más fontos dolgok ugyanezen okokból kimaradtak. Ma már viszont – legalább a mintatantervek szintjén – gyakorlatilag készen állnak a masterprogramok is. Ugyanennek másik irányát, az FSZ- és BA-képzések szinkronját annak idején kevesebbet emlegettük, bár ugyanilyen fontos egyeztetési feladat jelenik meg ezek között is. A bázis-szint azóta itt is kialakult, megjelentek a legújabb FSZ-képzési programok, szakmai és vizsgáztatási követelmények. A korábbiakban elmaradt egyeztetésekre most biztosan sort kell keríteni. Szisztematikusan fel kell építeni az FSZ → BA → MA → PhD lépcsősort a képesítési követelményekben is. Egyrészt önmagában is azért, mert egy képzési rendszer elemeiről van szó, ahol az elemek között meg kell teremteni a szinkront. Másrészt praktikusan is problémát jelent (ezt a jelenlegi KKK-k nagyon jól bizonyítják), hogy az egyes szintek reálisan lőjék be azt a szintet, ameddig az adott kompetenciaterületen el kell juttatniuk a hallgatóikat, úgy, hogy ez ne legyen se indokolatlanul alacsony, se irreálisan magas elvárás. („A szintleírásokban az ismeretek, a készségek és a kompetenciák egyes elemeinek egyrészt az a szerepe, hogy a szintek hierarchiáját tükrözzék, másrészt pedig segítséget nyújtsanak az egyes konkrét képesítések részletes leírásához, illetve a képesítésekhez vezető oktatási programok kidolgozásához.”) A munkaerő-piaci szereplők bekapcsolása A bolognai képzési modell alapvető különbsége a korábbiakkal szemben az, hogy minden képzési szinttől egyértelműen elvárja egyrészt azt, hogy készítsen fel a következő ciklusba való továbblépésre, ugyanakkor legyen önmagában is egész, és készítsen fel a munkaerő-piaci kilépésre. Ebből pedig értelemszerűen következik az, hogy a képzésnek minden esetben meg kell felelnie az adott szintre vonatkozó munkaerő-piaci elvárásoknak. A munkaerő-piaci szereplők bevonására, a munkaerő-piaci igények figyelembevételére voltak kezdeményezések és kísérletek már a BA-szakok alapításának időszakában, majd a szakindítási „kampányt” követően egy külön projekt keretében is, ezzel együtt is azt kell látnunk, hogy ez a kapcsolat nem intézményesült, nem vált gyakorlattá. Az egymásrautaltságot elvileg mind a két oldal nagyon jól ismeri, de gyakorlatilag mind a két oldal a másik féltől várja az érdemi lépést. Azt látom, hogy az oktatás nem tudja/akarja befogadni a gazdaság csak praktikus szempontjait, a gazdaság pedig nem tud felsőoktatási képzési nézőpont alapján gondolkozni. A felsőoktatás arra hivatkozik, hogy az ő megrendelője a társadalom (a felvételire jelentkező hallgatók), a gazdaság pedig arra, hogy ő jelenti azt a munkaerő-piaci keresletet, amelyhez az oktatásnak a saját outputjával igazodnia kell(ene). A különbség a „normál” piaci mechanizmusokkal szemben abban is megnyilvánul, hogy alapesetben a termék előállítási folyamata a vevőt sosem érdekli, csak a termék, itt pedig fontosnak tartjuk a folyamatot is. Ha ezt nem néznénk, a vevő irreális elvárásokat fogalmazhatna meg (egy 3 éves érlelési idejű pezsgővel szemben nem követelhet annyit, mint egy 5 évestől), vagy csak a fogyasztás (az alkalmazás) során derülne ki, hogy a kiválasztott termék (pályakezdő diplomás) kívülről szép, de belül üres, mert funkciói nincsenek megfelelően felépítve. Az is baj, hogy nincsenek még elég jó output indikátoraink a „termék” jellemzésére. Másrészt a bolognai folyamatban nemcsak a munkaerő-piaci megfelelés a cél, hanem a következő lépcsőre való felkészítés is, ami a munkaerőpiacot kevésbé érdekli. 26
Mindezek végeredménye viszont az lett, hogy a munkaerő-piaci szereplők felé sok esetben elmaradt az új oktatási rendszer kommunikációja, a KKK-k jóváhagyásában a munkaerőpiac szereplői és szervezetei nem kaptak érdemi szerepet. A kimenetek megfogalmazásánál sem érvényesültek a munkaerő-piaci „üzenetek”, a tudásra és készségekre vonatkozó felhasználói igények. Ha sor kerül a KKK-k felülvizsgálatára, egy új képesítési szintleírási rendszer (OKKR) kialakítására, akkor ezt a hibát még egyszer nem lenne szabad elkövetni. Úgy vélem, kellenek „hidászok”, akik hidat vernek a két szféra közé, mert egyelőre nem tudunk egymás fejével gondolkodni, márpedig itt közös „termékfejlesztés”-re lenne szükség! Kellenek továbbá „építészek”, akik felépítik a közös részt, és érdekeltséget teremtenek arra, hogy a felsőoktatás szakszerkezete idomuljon a munkaerő-piaci igényekhez, a gazdaság pedig elősegíti ennek megvalósítását a képzésben való részvétellel, szakmai támogatással és – nem utolsósorban – gyakorlati helyek rendelkezésre bocsátásával és a pályakezdők támogatásával. A minőségbiztosítás A kelleténél kevesebbet beszélünk arról, hogy a Kimeneti/Képesítési követelmények rendszerére épülő szabályozás működőképességének alapvető feltétele a jól működő minőségbiztosítási rendszer. Ez lehet egy intézményi szintű minőségbiztosítás, amelyik kiszűri azokat a hallgatókat, szakokat és intézményeket, amelyek nem a megfelelő minőségű produktumot (hallgatót, diplomát) bocsátja ki. Vagy lehet egy „külső”, piaci minőségbiztosítás, amelyik gyorsan és hatékonyan jelzi vissza, ha a kibocsátott hallgatók nem felelnek meg a képesítési elvárásoknak, és van egy olyan szervezet, amelyik ki is vonja a piacról a nem megfelelő terméket/intézményt. Az, hogy 2005-ben ilyen „felemás” megoldás született, minden bizonnyal arra is visszavezethető, hogy jelenleg még nem igazán működnek nálunk a fent említett minőségbiztosítási, fogyasztóvédelmi rendszerek. Sokak véleménye szerint a tartalmi standardok a képzések minőségének biztosítása érdekében szükségesek (legalább átmenetileg). Azt a következtetést ebből mindenképpen le kell vonni, hogy az OKKR kialakítása és működtetése ugyanígy feltételezi és igényli a minőségbiztosítás megerősítését. Itt és most ez azért is különösen kritikus kérdés, mert a piacra, a piaci visszajelzésekre csak korlátozottan számíthatunk, a „társadalmi igény” és a lobbierő pedig adott esetben épp kontraszelekciós mechanizmusként működhet.
1.2 A deskriptorok 1.2.1 A fogalom Először magára a fogalomra és annak magyar megnevezésére szeretnék röviden kitérni. Ez azért érdekes, mert amíg egy fogalom „csak” szűkebb szakmai körökben forog, addig elnézőbbek lehetünk, illetve nagyobb mértékben számíthatunk egy szakmai közmegegyezésre annak tartalmáról, illetve magyar megfelelőjéről. Ha ez már szélesebb publicitást kap, és többen (sokan) kell, hogy értsék a kifejezést, akkor már ez is fontos kérdéssé válik. Egyrészt egységessé kellene tenni az írásmódot: lehet találkozni a „descriptor”, a „deskriptor” leírással, és ennek teljesen fonetikus „deszkriptor” változatával is. Másrészt különböző fordításokban és szövegkörnyezetben ugyanazt a deskriptort másként ültetik át magyarra. »» „A képesítési keretrendszernek kettős funkciót kell betöltenie: olyan követelmény- struktúrát (deskriptorokat) kell tartalmaznia, amelybe a hazai képesítések deskriptorai besorolhatók, illetve azoknak megfeleltethetők.” »» A „…– TUNING-program keretében – megjelent ajánlásként, hogy az európai szintű mobilitás és kredittranszfer támogatása érdekében ki kell dolgozni egy rendszert a szintek kreditek alap27
ján történő jellemzéséhez (level descriptors). Hasonlóképpen szükséges a tantárgyakhoz rendelt kreditjellemzők (course descriptors) egységes rendszerének kidolgozása is.” »» „A Joint Quality Initiative keretében kidolgozott dublini szintleírásokat (Dublin Descriptors) javasoljuk a ciklusok szintleírásaiként elfogadni az Európai Felsőoktatási Térség képesítési keretrendszerében.” »» Berlini Nyilatkozat: E keretrendszeren belül a különböző fokozatokhoz különböző, jól meghatározott kimeneti jellemzők tartoznak. Ha az OKKR elnyeri azt a pozícióját, amelyet szánnánk neki, a deskriptorok nagyon sok hallgatóhoz és munkáltatóhoz jutnak majd el, nagyon sokakat érintenek majd: kellene egy (egyetlen, egységesen használt) magyar kifejezés erre. 1.2.2 A deskriptorok struktúrája Az, hogy milyen és melyik tényezők legyenek egy adott (vagy bármelyik) szint képesítési követelményei, az utóbbi évek szakmai egyeztetései nyomán alakultak ki. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni az OKKR-t, és véleményt tudjunk alkotni ezzel összefüggésben a KKK-król, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ez a struktúra folyamatosan változott, alakult, bővült és/vagy finomodott: a) 2005 végén a 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet 7. § e) bekezdése szerint az alapképzés meghatározásának kimeneti szabályozó eleme az alapképzési szak képzési céljának és az elsajátítandó szakmai kompetenciáknak a leírása, azon belül ea) a tudáselemeknek, a megszerzett ismereteknek és eb) a személyes adottságoknak, készségeknek, valamint ec) a szakképzettség konkrét környezetben, tevékenységrendszerben történő alkalmazása követelményeinek leírása. A mesterképzés meghatározásának kimeneti szabályozó eleme 8. § f): a mesterképzési szak céljának és az elsajátítandó kompetenciáknak a leírása, azon belül fa) a tudáselemeknek, a megszerzett ismereteknek és fb) a személyes adottságoknak, készségeknek, valamint fc) a szakképzettség konkrét környezetben, tevékenységrendszerben történő alkalmazása követelményeinek leírása. Ez a hármas struktúra (az akkori, igen gyakori szakmai szóhasználat szerint a kompetencia, amelynek három eleme a tudás, a képesség és a készség) vált meghatározóvá az első BA-programok indítása és az első MA-programok létesítése időszakában. Ezt bontja ki részletesebben 2006 tavaszán a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet. (A továbbiakkal való összehasonlíthatóság érdekében az 1. függelékben idézzük a rendelet szerinti jellemzők leírását.) Mivel ebben az időszakban készültek többségükben a KKK-k is, azok értelemszerűen ezt a struktúrát alkalmazzák. A maga nemében és idejében ez az OM rendelet rendkívül fontos szerepet töltött be: ez volt hivatva egy egységes követelményrendszert és értelmezést adni az új bolognai szakok kialakításához. A későbbiekben még vissza kell térnünk majd arra, hogy ez a szándék – ismereteim szerint – ebben az időszakban csak korlátozottan valósulhatott meg. Egyrészt pl. a gazdaságtudományi képzési területen az első BA-szaklétesítési munkálatok emlékeim szerint 2004-ben indultak, másfél-két évvel az említett rendelet megjelenése előtt. Másrészt – maximálisan tiszteletben tartva a dokumentumot összeállítók szakmai kompetenciáit – ez a dokumentum megmaradt egy olyan előírásnak, amelynek hátteréből hiányzott a korábban említett társadalmasítás, közös szakmai értelmezés és konszenzus. Másrészt szakmai 28
relevanciáját korlátozta az a – korábban már ugyancsak említett – tény, hogy a szak-alapításnak és -indításnak nem ez jelentette a kizárólagos feltételét. Ezért összességében azt kell megállapítanunk, hogy ez – elvi szinten – egy olyan változat volt, amely szellemében megfelelt a következőknek, és szerkezetében is közel áll azokhoz, vagyis átváltható azokra. Másrészt azt is komoly valószínűséggel mondhatjuk, hogy ennek a rendeletnek nem alakult ki a meghatározó erejű, egységes és konzisztens alkalmazása. Ezért fontos és hasznos, de csak korlátozott a relevanciája az új OKKR-nek való megfeleltetésben. A 2006-os OM rendelet az ott megfogalmazott deskriptorokkal azért sem tekinthető hosszú távú meghatározó elemnek a kimeneti szabályozás kialakulásában, mert önmagában is csak egy fázisnak, állomásnak tekinthető a követelményrendszerek meghatározásának folyamatában. Az abban foglalt hármas kompetenciastruktúrát (tudás-, képesség- és készség-elemek) hamar felülírta a Tuning projekt, illetve a dublini szintleírások széles körű alkalmazása, majd az EKKR és az OKKR tervezete, amely először egy öt-, végül egy négydimenziós struktúrát definiált: a) Ismeret/tudás b) Képesség (alkalmazás, tudni hogyan) c) Autonómia, felelősségvállalás d) Nézetek, attitűdök Megítélésünk szerint tehát nem az az alapvető kérdés, hogy mi lett a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet sorsa, és mennyire szervesült az a jelenlegi KKK-kban. A rendeletben megfogalmazott struktúráról nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az nincs ellentétben az OKKR tervezetével, vagyis a szinkron, az átírás megteremthető. Ugyanezt fordítva is megfogalmazhatjuk: az OKKR tervezett struktúrája összhangban áll az EKKR szemléletmódjával és struktúrájával, és az a bázis, amit az említett rendelet, illetve a szaklétesítési gyakorlat és a KKK-k teremtenek, megítélésünk szerint beilleszthető lesz ebbe a modellbe. A hangsúlyt most arra indokolt helyezni, hogy – a korábban már említett szempontokat is mérlegelve – mind a szakmai (felsőoktatási) közvéleménnyel, mind a munkaerő-piaci szereplőkkel megismertessük és elfogadtassuk ezt a struktúrát (ide értve annak beépítését felsőoktatás értékrendjébe, kultúrájába). 1.2.3 A szintek száma „A besorolás szintjeinek számát tekintve kiindulásként el lehet fogadni az EKKR nyolc szintjét, ez azonban a további szakértői munka során eldöntendő kérdés.” „A felsőoktatás négy kimenete ( felsőfokú szakképzés, alapképzés, mesterképzés, doktori képzés megfeleltethető az OKKR 5., 6., 7. és 8. szintjének. Itt minden bizonnyal az egyes szinteken belül belső tagolásra is szükség lesz (pl. orvosi, mérnöki, jogi szakvizsgák esetébe.). A felsőoktatás elemzése során felvetődött egy olyan javaslat, amely szerint az OKKR 6. szintje kihagyható volna a miatt, mert az alapképzés jelenlegi szintje sok tekintetben 5. szinten marad. Kívánatosabb megoldásnak látszik azonban a hazai felsőoktatás szintjeinek a későbbi átgondolása.” „Amennyiben az a célunk, hogy a hazai felsőoktatás versenyképes legyen, akkor nem az OKKR szintjeit kell ehhez igazítani, hanem majd – többek között az OKKR segítségével – a felsőoktatás kkk-it kell a megfelelő szintre emelni.” A magam részéről egyértelműen ez utóbbi véleménnyel értek egyet. Ha más struktúrát (szintezést) alkalmazunk, mint az EKKR nyolc szintje, akkor épp az EU-kompatibilitásunk vész el. Nem tudjuk magunkat jól besorolni, és kívülről hiányosnak fog látszani a mi oktatási rendszerünk. Ezzel egyrészt alulértékeltetjük magunkat, másrészt csökkentjük a mobilitási lehetőségeket, mert egy magyar BA-s 29
hallgatót nem fogadnak majd be egy Nyugat-európai egyetemen (5. szintről nem lehet a 6. szint tanulmányait folytatni), és fordítva, külföldi BA-s hallgatót nem tudnánk részképzésre fogadni. A szinteket tekintve két alapvető fontosságú feladatot kell – az előzőek alapján – megfogalmaznunk: a. Bár a társadalmi közvélemény és részben maga a felhasználói szféra is gyakran értetlenkedik és (kellő ismeretek hiányában is) tiltakozik, el kell fogadni és fogadtatni, hogy az FSZ önálló képzési szintté vált. Ennek megfelelő szintezést, besorolást igényel az EKKR és az OKKR rendszerében. Ezt pedig a munkaerőpiaccal is, a társadalommal is tudatosítani kellene, de az oktatási intézményrendszer számára is egyértelművé kellene tenni, hogy ez nem egy (4. szintű) középiskolai képzés (akkor sem, ha azt egy középiskola szervezi), és nem is egy (6. szintű) alapszakos diplomát nyújtó képzés (akkor sem, ha azt egy főiskola vagy egyetem akkreditáltatta és szervezi). Ezt az önálló szint jelleget viszont épp az OKKR-ben lehetne egyértelművé tenni, elhatárolva a szint-leírások segítségével mind az előző, mind a követő szinttől. b. A mobilitás igénye, az EFT létezése alapján nem az a lényeg, hogy a meglévő képzéseinket be tudjuk sorolni az EKKR-be, hanem fordítva, a magyar képzési rendszert kell úgy továbbfejleszteni, hogy megfeleljen az EKKR adott szintjének (és így fogadni tudjon ennek megfelelő képzést tervező hallgatókat az EU más országaiból), illetve attól csak felfelé térhessen el (többet adva, mint az európai megfelelők). Ezért az OKKR számára inkább az EKKR (és az EFT más országaiban kialakuló OKKR-ek) jelenthetik a mércét, és nem a meglévő KKK-k. 1.2.4 Építkező jelleg Az OKKR munkaanyagában megjelenik egy talán mellékesnek tűnő, valójában nagyon fontos mondat: „Az egyes szintek leírásainak nem szükséges graduálisan építkezniük, az OKKR célja nem egyszerűen az egyes szintek közötti lineáris előrelépés támogatása, hanem a tanulói »portfóliók« folyamatos gazdagítása kereteinek megteremtése.” Megítélésem szerint viszont igenis kell szintek szerint építkezni. Azért, hogy látni lehessen a fokozatokat, be lehessen osztani a kompetenciákat szintek szerint. Bár lehet, hogy elvileg, egy igényes munkaadó nézőpontjából fontos lenne egy adott készséget vagy képességet mindenkitől megkövetelni, ennek a képzés szintjei (terjedelme, időtartama, tárgyköre) értelemszerű határt szabnak. Nem várhatunk el mindent, amit csak egy ilyen szakembertől a piac ma elvárhat, attól a diplomástól, aki ennek még csak az alapszintjén tart. (Ezzel a problémával gyakran szembesülünk a pályakezdők alkalmazása, illetve a felsőoktatás és a gazdaság képviselőinek vitái során.) Ez a „szintezés” jelenti a határvonalat abban, hogy mit kell a BA-ban elsajátíttatni, és mit adjunk majd hozzá mindehhez az MA-ban. Fontos üzenet a hallgatók számára is, és a munkaerőpiacnak is. Ha ugyanazokat a kifejezéseket írjuk le mindegyik szinten, akkor semmit sem mondtunk. Ha a BA-szinten ismerni kell pl. a problémamegoldó technikákat, akkor az MA-szintűnek értelemszerűen kell ezzel rendelkeznie. Vagy nem kell külön megfogalmazni, vagy egy következő szintjét kell megadni.
30
Ehhez először is azt kell kimondani, hogy a képesítési keretrendszereknek (minimum) négy szintjét kell minden esetben meghatározni:
Az egyes szintek között értelemszerűen hierarchikus viszony létezik, vagyis az alacsonyabb szint a maga szintleírását a magasabb szintből kell, hogy levezesse. Mindegyik szinten belül külön meg kell határozni az egyes ciklusok (FSZ – BA – MA – PhD) keretrendszerét, biztosítva azoknál is az építkező jelleget: a magasabb lépcsőn értelemszerűen adottnak, teljesítettnek vesszük azokat a követelményeket, amelyek egy alacsonyabb lépcső kimeneti követelményeként már megfogalmazódtak. Vagyis
»» egyrészt mind a négy fenti szinten az egyes kompetenciaterületeken rendre meg kell határozni annak 5., 6., 7., 8. ciklusban teljesítendő, elérendő tartalmát, »» másrészt egy adott szint adott kompetenciaterületét úgy kell értelmezni, hogy az már automatikusan magában foglalja a magasabb szinten meghatározott követelményeket.
A fentiek minden bizonnyal logikusnak tűnnek, de azért kell külön is deklarálni azokat, mert a gyakorlatban nem vagy nem feltétlen érvényesülnek. A jelenleg érvényes szintleírások között ugyanis nem találhatók ágazati keretrendszerek: van EKKR, van/lesz OKKR, van/lesz KKK, amelyből kialakítható majd a szakos KKR, és általánosan hiányzik az ágazat „köztes” szintje. Az ágazati lenne az a standard rész, ami meg kell hogy jelenjen minden, az adott ágazathoz tartozó szaknál, ebben kellene megjelölni azokat, hogy mely pontok alkotják a közös részt (amelynek minden szak meg kell hogy feleljen), és melyek alkalmasak szakspecifikus tartalmak megfogalmazására. Az OM rendelet általános kompetenciákat fogalmaz meg a BA- és MA-ciklusra vonatkozóan, a szakok KKK-i viszont elsősorban a kifejezetten szak-specifikus kompetenciákra koncentráltak: így ténylegesen kimarad az ágazat egészére jellemző szintleírás, nem válik elvárássá az oktatással szemben, nem jelenik meg lehetőségként a tanulmányi döntések meghozatalánál, és joggal hiányolja azokat a munkaadói érdekképviselet.
2. A KKK-k koncepciója és struktúrája 2.1 Felsőfokú szakképzés A felsőfokú szakképzésben (FSZ) a KKK-k szerepét az SZVK (Szakmai és vizsga-követelmény) veszi át. Az elnevezés itt is duális jellegre utal: a képzésre és képesítésre vonatkozó központi szabályozásban megjelennek majd szakmai (tartalmi és kimeneti) és folyamatjellegű (vizsgákat előíró) szabályozási elemek is. 31
A gazdaságtudományhoz köthető FSZ-képzések közül két képzés SZVK-ját elemezzük a következőkben. (Terjedelmi okokból ezeknek csak egy tartalmi vázát mutatjuk be kicsit részletesebben a 2. és 3. függelékben.) Azért tartottuk szükségesnek két FSZ-képzés bemutatását, mert a következőkben jól látható lesz, hogy vannak ugyan közös standardjai az FSZ-képzések szabályozásának, de ezen belül két teljesen eltérő koncepcióra építő, más elveket és struktúrát követő modell alakult ki (két minisztériumhoz is köthetően). A két nagy csoporton belülről választottunk ki véletlenszerűen egy-egy képzést. A Gazdálkodási menedzserasszisztens FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményeit a következő struktúrában határozzák meg: I. Általános irányelvek 1. A képzés szabályozásának jogi háttere 2. A szakképesítés OKJ-ban szereplő és egyéb adatai A szakképesítés és az elágazások azonosító száma és megnevezése 3. A képzés szervezésének feltételei 3.1. Személyi feltételek 3.2. Tárgyi feltételek 4. A tanulók felvételének feltételei 5. A szakképesítés, elágazások munkaterülete 5.1 A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör/foglalkozás 5.2 A szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása 5.3 A szakképesítéssel rokon szakképesítések 6. A képzés célja 7. A szakképesítés követelménymoduljai Vállalatgazdálkodási feladatok Pénzügyekkel kapcsolatos feladatok Számviteli-statisztikai feladatok Számítástechnikai-informatikai feladatok Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven Gazdálkodásmenedzseri speciális szakmai feladatok 8. A képzés szerkezete 8.1. A tudásszint-mérések tananyagegységei 8.2. Tantervi háló A nappali, esti és levelező tagozatra vonatkozóan a tananyagegységek, tantárgycsoportok, tantárgyak elhelyezése a tantervi hálóban: előadás és gyakorlat óraszáma, kreditértéke féléves bontásban 9. A szakképesítés-elágazás vizsgáztatási követelményei 9.1. A szakmai vizsgára bocsátás feltételei 9.2. A szakmai vizsga részei II. A szakképzési program tananyagegységei A tananyagegységek (tárgyak) célja, tartalma (sillabusz 1-1 oldal terjedelemben). A fenti struktúra és a 2. függelékben részletesebben is bemutatott egyes tartalmi elemek alapján a következő jellegzetességeket tartom érdemesnek kiemelni (természetesen elsősorban az OKKR-hez illeszkedés szempontjából): »» A képzés moduláris, elemekből építkező jellegű. Esetünkben a Gazdálkodási menedzseras�szisztens szak az Üzleti szakügyintéző szakképesítés egyik lehetséges elágazása a hat közül. 32
Az alapvető szakképesítéshez ún. követelménymodulokat határoztak meg: az SZVK határozza meg, hogy az egyes elágazásokhoz (szakokhoz) melyiket kell teljesíteni. Ez a moduláris rendszer nagyfokú standardizáltságot, egyúttal rugalmasságot is biztosít, mert az egyik „elágazás” során teljesített modul azonos, tehát átvihető egy másik „elágazáshoz” is. A tanulási teljesítményeket az FSZ-képzés is kreditekben méri, ami ugyancsak a mobilitást segíti. »» A személyi és tárgyi feltételeket az SZVK ugyan meglehetősen általánosan határozza meg (pl.: „Az elméleti és gyakorlati oktatást a képző (felsőoktatási intézmény, szakképző iskola) szervezi meg, amelyhez az alábbiak biztosítása szükséges: számítógépterem, taniroda, tanterem.”), de az, hogy ilyen pont szerepel egyáltalán az SZVK-ban, az tipikusan bemeneti és folyamatszabályozási jellegű, idegen a kimeneti szabályozástól. »» Az 5.2 pont a képzéssel majdan betölthető munkaterület rövid, de frappáns, szöveges leírását adja meg. Ezt kifejezetten pozitív, jó megoldásnak gondolom, amelyet érdemes lenne ajánlani más szintek és szakterületek leírásához is. (A BA-képzéseknél a gyakorlatban komoly problémát jelentett pl. a Kereskedelem és marketing szaknál, hogy mit értsünk kereskedelmen és marketingen, egy kisvállalat piaccal foglalkozó „mindenese” legyen a képzés célja, vagy egy nagyvállalat marketingrészlegében való közreműködésre készítsük fel a hallgatót.) »» A tudásszint mérésénél viszont az látjuk, hogy ez a képzésszabályozási mód egyáltalán nem kimenetorientált. Az SZVK minden követelménymodulra vonatkozóan meghatározza azt, hogy milyen vizsgát kell tenni, milyen legyen a vizsga (szóbeli, írásbeli, illetve interaktív), és mennyi ideig tartson. (A szóbeli vizsga idejébe beszámítja a felkészülést is, tehát egy pl. 30 perces vizsga 15 perc felkészülést és 15 perc válaszadást jelent.) Természetesen a vizsgafeladatokat, tételeket is központilag határozzák meg. A Gazdálkodási menedzserasszisztens képzésnél ez pl. a következő vizsgákat jelenti: Vállalatgazdálkodási feladatok: 4 db 60 perces írásbeli és 2 db 30 perces szóbeli Pénzügyekkel kapcsolatos feladatok: 2 db 60 perces írásbeli Számviteli-statisztikai feladatok: 2 db 60 perces írásbeli Számítástechnikai-informatikai feladatok: 4 db 60 perces interaktív Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven: kommunikációból 2 db 30 perces szóbeli, idegen nyelvből 120 perces írásbeli és 45 perces szóbeli Gazdálkodásmenedzseri speciális szakmai feladatok: tárgyanként 90 perces írásbeli Valamint a képzés lezárásakor egy szakmai vizsga: az első öt modulból a záródolgozat védése (modulonként külön-külön 5+5 perc szóbeli) és a speciális szakmai feladatból 180 perces írásbeli és 30 perces szóbeli. »» Az SZVK részletes tantervi hálót is tartalmaz, lényegében olyan részletezettséggel és struktúrában, ahogy pl. a BA-szakindítási kérelmek is tartalmazzák a mintatantervet (külön a nappali, esti és levelező tagozatra vonatkozóan): a tananyagegységek, tantárgycsoportok, tantárgyak megnevezése és elhelyezkedése a tantervi hálóban: előadás és gyakorlat óraszáma, kreditértéke, féléves bontásban. Az említett alapszakos mintatantervekhez képest természetesen egyértelművé kell tenni a különbséget is: ott a mintatantervvel „igazolja” a szakindítási kérelmet benyújtó intézmény azt, hogy a képzése tartalmazza a KKK-ban szereplő témaköröket, a struktúra igazodik a KKK-ban előírt határértékekhez, de a mintatanterv ezzel együtt is az adott intézmény egyedi, önálló programját tartalmazza. Itt viszont az SZVK központilag határozza meg a tantervet, és nem enged eltérést a képző intézményeknek. »» Az SZVK II. része ugyancsak központilag határozza meg az egyes tárgyak tartalmát, tematikáját. (Az egy más, itt most nem fejtegetendő kérdés, hogy az FSZ-képzések rendszere ezzel 33
együtt várja el az azt akkreditáló felsőoktatási intézménytől, hogy 30–40 kredit értékű, előre definiált tanulmányt fogadjon be, ha az FSZ-hallgató felvételt nyer a BA-képzésre.) Összességében azt kell megállapítani, hogy az FSZ-képzéseknek ilyen jellegű szabályozása szemléletében is, tartalmában is igen messze áll az EKKR/OKKR modelltől. Egyértelműen felülről, a tanítási folyamat, a tárgyak és a vizsgák oldaláról kívánja „megfogni”, szabályozni a képzést. A részletes tanterv, a sillabusz, az előírt vizsgaszám (és tételsor, időtartam) valóban egy központi, tételes tantervet jelent: a képzés kormányzati „gazdája” (szabályozója) nem tudja/akarja a képző intézményre bízni annak kialakítását, mert – minden bizonnyal – tart attól, hogy ennek hiányában nem tudná kontrollálni a sok helyen, különböző feltételekkel indított képzést. Formailag ugyan kreditrendszerű a képzés, ezzel is igazodni igyekszik az EFT-hez, meg akarja teremteni a kapcsolatot a felsőoktatás alapszakos képzéseihez. Ez így nagyon messze áll az OKKR-től, illetve általában is a felsőoktatástól. A bevezetőben két eltérő FSZ-szabályozási modellt említettünk. A másodikra adandó példaként a következőkben a Kereskedelmi szakmenedzser FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményeit mutatjuk be. I. Országos képzési jegyzékben szereplő adatok A szakképesítés és az elágazások azonosító száma és megnevezése II. Egyéb adatok Elágazás megnevezése A képzés megkezdésének szükséges feltételei: iskolai előképzettség, elérhető kreditek men�nyisége, pályaalkalmassági és szakmai alkalmassági követelmények. Az elmélet és gyakorlat aránya stb. III. Munkaterület 1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás: 2. A szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása 3. A szakképesítéssel rokon szakképesítések IV. Szakmai követelmények A szakmai követelménymodulok felsorolása: 0001-06 A vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése 2655-06 Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési technikák alkalmazása 2656-06 Szakmai kommunikációs tevékenység 2657-06 Informatikai és gazdasági szakmai idegen nyelv használata 2658-06 Vállalkozások menedzselése 2659-06 Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági folyamatok irányítása 2660-06 A kereskedelmi vállalkozás vezetése, a gazdálkodás elemzése és megszervezése 2662-06 A kereskedelmi szakmenedzser tevékenysége A szakmai követelménymodul tartalma Feladatprofil Tulajdonságprofil Szakmai kompetenciák: A típus megjelölésével a szakmai ismeretek A szint megjelölésével a szakmai készségek Személyes kompetenciák: Társas kompetenciák: Módszer-kompetenciák:
34
V. Vizsgáztatási követelmények 1. A szakmai vizsgára bocsátás feltételei 2. A szakmai vizsga részei VI. Eszköz- és felszerelési jegyzék A képzési feladatok teljesítéséhez szükséges eszközök és felszerelések minimuma A fenti struktúra és a 3. függelékben részletesebben is bemutatott egyes tartalmi elemek alapján a következő jellegzetességeket tartom érdemesnek kiemelni (figyelembe véve az előző modellt is): »» Itt is fontos és pozitív elem a munkaterület leírása (kevésbé „fogyasztóbarát”, inkább rigid szakmai stílusban). »» Ebben a képzésben is az előzőleg látott moduláris szerkezet érvényesül. Alapvető különbség ugyanakkor az, hogy a IV. részben (a Feladatprofilban) kimeneti szempontból írja le, követelménymodulonként külön-külön az elvégzendő (elvégeztethető) feladatokat, egy-egy munkaköri leírás törzsanyagához hasonlíthatóan. »» Ennek pozitívuma mellett azt is meg kell említeni, hogy a képzés összesen 7 modult tartalmaz, és mindegyik modul önmagában is sokféle feladatot fogalmaz meg. (A 3. függelékben mintaként két modul leírását mutatjuk be.) Ez így összességében talán túlzottan is sok, részletes feladatot jelent. Minden bizonnyal jóval több ez, mint amit egy – bármennyire is kiváló – FSZoklevelesre pályakezdőként rá lehetne bízni. Ezt nevezhetjük vonzónak, esetleg idealizáltnak, de úgy vélem, érdemes lehet még ütköztetni a munkaadói véleményekkel, tapasztalatokkal. »» Érdemes lenne abból a szempontból is pontosítani, kiegészíteni ezeket a meghatározásokat, hogy azok többet mondjanak a képzettségi szintekről. A jelenlegi leírások nem tartalmaznak erre vonatkozó egyértelmű állításokat, nem jelzik azt, hogy az egyes tevékenységeknél, azok ellátási szintjében vannak, lehetnek különbségek. Ilyen – nem teljesen egyértelmű – állítások pl.: gazdálkodik a rendelkezésre álló erőforrásokkal, kialakítja az üzlet arculatát, alkalmazza a marketingmix elemeket. Ezek lehetnek egy FSZ-, BA- vagy MA-szintű munkakör és tevékenység elemei is, úgy, hogy azok ellátási színvonalában azért lényeges különbségek lehetnek. »» Az SZVK a kimeneti követelményeket ugyancsak a IV. részben, a Tulajdonságprofil megfogalmazásával adja meg. Ez tehát egyértelműen kompetenciaalapú, kimeneti elvű szabályozás, ami feltétlen pozitív alapállás az OKKR szempontjából. Probléma viszont az, hogy ennek szerkezete teljesen más, mint amit az OKKR-ben tervezünk, de ahhoz sincs komoly kapcsolata, ami a korábban említett OM rendeletben a felsőoktatásra vonatkozóan megfogalmazódott. Itt egy külön koncepcióról és struktúráról van szó, amely mechanikusan igen nehezen egyeztethető össze az OKKR tervezett szintleírásaival. »» Az SZVK itt is modulonként részletesen meghatározza a vizsgákat. Egy-egy modul egy-egy vizsgarészt alkot, de egy vizsgarészhez több feladatot is rendelnek: A vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése: 120 perc írásbeli Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési technikák alkalmazása: 30 perc szóbeli, 45 perc gyakorlati Szakmai kommunikációs tevékenység: 60 perc írásbeli, 45 perc gyakorlati Informatikai és gazdasági szakmai idegen nyelv használata: 30 + 120 perc írásbeli, 30 perc szóbeli, 45 perc gyakorlati Vállalkozások menedzselése: 2 x 60 perc írásbeli, 30 perc szóbeli Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági folyamatok irányítása: 2 x 45 perc írásbeli, 45 perc szóbeli A kereskedelmi vállalkozás vezetése, a gazdálkodás elemzése és megszervezése: 120 perc írásbeli, 30 perc szóbeli 35
A kereskedelmi szakmenedzser tevékenysége: 60 perc gyakorlati, 30 perc záródolgozat védés. Összességében az FSZ-képzéseknek ez a szabályozási modellje már szemléletében és tartalmában is közelebb áll az OKKR-hez, mint az előtte említett modell. Ha a részleteket is nézzük, akkor viszont már itt is elég nagy a távolság. Ebből is következően az FSZ-képzésekre vonatkozóan két alapvető, elsődleges kérdést kell feltenni: a. Az FSZ-képzéseket is be tudjuk-e/akarjuk-e csatlakoztatni az EKKR struktúrájába? A válasz igen kell(ene) hogy legyen, ebben az esetben viszont fel kell adni a központi folyamatszabályozást, és kimeneti, képesítési követelményekkel kell definiálni a felsőfokú szakképzést is (határozottan megerősítve – többek között – minőségbiztosítási elemekkel és akkreditációs, illetve munkaerő-piaci kontrollal). b. Az FSZ-képzéseket inkább a középfokhoz, vagy inkább a felsőfokhoz tartozónak (közelítőnek) tekintjük-e? Ha a válasz az előbbi, akkor inkább tekinthető megengedhetőnek a poroszosabb rendszer, a központi tanterv, a tételes tanterv és vizsgarend. Ha az utóbbi, akkor viszont nemcsak a kreditrendszer – mint mérce – alkalmazásával, hanem a szabályozás egészével kellene ez megvalósítani.
2.2 Alapképzési szakok Az alapképzési szakok körében a gazdaságtudományi képzési területen 10 szak létesítése történt meg, amelyeknek megjelentek a hivatalos Képzési és kimeneti követelményei is: VII. GAZDASÁGTUDOMÁNYOK KÉPZÉSI TERÜLET 1. Alkalmazott közgazdaságtan (AK) alapképzési szak 2. Gazdaságelemzés (GE) 3. Közszolgálati (KÖ) 4. Gazdálkodási és menedzsment (GM) 5. Kereskedelem és marketing (KM) 6. Emberi erőforrások (EE) 7. Nemzetközi gazdálkodási (NG) 8. Pénzügy és számvitel (PSZ) 9. Turizmus-vendéglátás (TV) 10. Üzleti szakoktató (SZO) (Ezek közül egyet – mintaként és az összehasonlíthatóság érdekében – teljes terjedelemben tartalmaz a 4. függelék.) Az alapszakok KKK-i egyértelműen standardizáltak, egységes sémát, szerkezeti mintát követnek. A „szokásos” struktúra a következő: 1. Az alapképzési szak megnevezése 2. Az alapképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: »» végzettségi szint: alapfokozat (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BA) »» szakképzettség: közgazdász … alapképzési szakon »» a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: BA in … 3. Képzési terület: gazdaságtudományok 36
4. Képzési ág 5. A képzési idő félévekben 6. Az alapfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma 6.1. A képzési ágon belüli közös képzési szakasz minimális kreditértéke 6.2. A szakirányhoz rendelhető minimális kreditérték 6.3. A szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető minimális kreditérték 6.4. A szakdolgozathoz rendelt kreditérték: kritériumkövetelmény kredit nélkül 6.5. A gyakorlati ismeretekhez rendelhető minimális kreditérték 7. Az alapképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák Az alapfokozat birtokában a … szakon végzettek ismerik… Az alapfokozat birtokában a … szakon végzettek alkalmasak… Rendelkeznek (ez a címszó nem mindegyik szaknál szerepel) 8. A törzsanyag (a szakképzettség szempontjából meghatározó) ismeretkörök: »» közgazdaságtani, módszertani és üzleti alapozó ismeretek »» társadalomtudományi alapismeretek »» szakmai törzsanyag 9. Szakmai gyakorlat 10. Nyelvi követelmények Részletesebben a 6–7–8. pontok érdemelnek – az OKKR szempontjából – kiemelt figyelmet. A 6. pont (Az alapfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma) az összességében teljesítendő 180 (210) kredit nagyvonalú belső struktúráját határozza meg. Ilyen szempontból kifejezetten tartalomszabályozó elem. 6.1. A képzési ágon belüli közös képzési szakasz minimális kreditértéke a közgazdasági képzési ágon 60, az üzleti képzési ágon belül egységesen 80 kredit, az üzleti szakoktató valójában „kilóg” a képzési ágakból, ott nincs is ilyen kreditérték megadva. 6.2. A szakirányhoz rendelhető minimális kreditérték 27 kredit (az üzleti szakoktató szakon egyedüli kivételként 40 kredit). 6.3. A szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető minimális kreditérték 9 kredit (az üzleti szakoktató szakon egyedüli kivételként 10 kredit). 6.4. A szakdolgozathoz rendelt kreditérték: kritériumkövetelmény kredit nélkül. 6.5. A gyakorlati ismeretekhez rendelhető minimális kreditérték a közgazdasági képzési ágon belül 60 kredit (kivéve a GE-t, ahol csak 40 kredit), az üzleti képzési ág szakjainál egységesen 72 kredit, az üzleti szakoktatónál 60 kredit. 6.6 Intézményen kívüli szakmai gyakorlat a közgazdasági szakokon nincs, a többi szakon egységesen 30 kredit. Néhány (részben kifejezetten szubjektív) megjegyzés a fenti szabályozáshoz: »» Az azonosságokból és különbségekből jól kivehető, hogy a gazdaságtudományi képzési területen belül külön-külön munkacsoportokban készültek a közgazdasági szakok, az üzleti szakok és az üzleti szakoktató szak szaklétesítési dokumentációi, majd KKK-szabályozásai. »» Külön is kiemelendő a 6.1 pont: egy egységes kimeneti rendszer szempontjából ennek az előírásnak az a jelentősége, hogy igyekszik összefogni a képzési ághoz tartozó szakokat, azok számára előírva azt, hogy a 6 félévnyi (180 kreditnyi) összmunkamennyiségből legalább 2 félévnyi (60 kreditnyi) munkamennyiség a képzési ágon belül legyen közös. »» A szakirány és a szabadon választható sáv kreditértékeinek szerepeltetése a KKK-ban valójában felesleges, mert egységes, általános (és nem szakspecifikus) az a szabály, hogy akkreditált szakirány (amely a diplomában is szerepel) csak 27 kreditet elérő szakirány esetében nevesíthető, 37
az pedig törvényi kötelezettség, hogy az összkreditmennyiség 5%-át szabadon választhatóként kell a hallgatók számára biztosítani. »» A szakdolgozat az összes alapszaknál kritériumkövetelmény, 0 kreditponttal. Ez azért érdekes, mert jól láthatóan az első BA szaklétesítési fázisban még ez a koncepció volt meghatározó, míg az MA-k létesítésénél már teljesen más szemlélet érvényesült, amikor 15–20–30 kreditet is adtak a diplomamunka elkészítésére. A BA-k esetében ennek formálisan az volt az indoklása, hogy a hallgatók eddig is a „normál” féléves terhelés mellett készítették el az utolsó tanulmányi évben (vagy egyes főiskoláknál a szakmai gyakorlat alatt) a szakdolgozatot. Gyakorlatilag pedig elég erőteljesen munkált az a megfontolás a háttérben, hogy biztosítani kell az oktatói terhelést, sok tárgyat akarunk tanítani, amelynek mind kreditet kell adni. Ha a szakdolgozatra jelentősebb kreditértéket adunk, akkor kiveszünk a képzésből akár egy negyed- vagy félévnyi oktatási lehetőséget, márpedig minden óráért és kreditért nagy harc dúlt. Ebből pedig már azt is érthetjük, hogy az MA-k miért adtak sok kreditet a diplomamunkára: ott többnyire inkább fordított volt az érvelés és az oktatási háttér is: a nagyobb diplomakreditszám mellett kevesebb tárgyat kell oktatni, ami takarékos is, könnyebben kitölthető (a BA-hoz képest új) tárgyakkal, és tudomásul veszi azt, ami egyébként is tény, hogy az utolsó félévben a hallgató feladata – részben legalább – a diplomamunka megírása. »» A gyakorlati ismeretek kreditértékének meghatározása „hagyományos” eleme a felsőoktatási szabályozásnak. Zárójeles megjegyzés, hogy a magam részéről sosem láttam sok értelmét, mert egyrészt nincs definiálva, hogy mit jelent a gyakorlati ismeret, másrészt szinte tetszés szerint alakítható (és „dokumentálható” is) a gyakorlat aránya. Egy előadáshoz kapcsolódó gyakorlat (szeminárium) annak számít? Ha egy tárgyhoz nem a vizsgaidőszakban párosul egy kollokvium, hanem a szorgalmi időszakban adunk rá gyakorlati jegyet (két ZH megíratásával), akkor az gyakorlat? Ha az előadás a stratégiaépítés vállalati módszereiről és annak buktatóiról vagy adótervezési megoldásokról szól, amelyet követően a hallgató elkészíti a saját alkalmazási megoldását egy házi dolgozatban, az nem gyakorlati ismeretközlés? A 7. pont (Az alapképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák) a KKK-nak kifejezetten outputjellegű, az OKKR-hez nagyon jól illeszkedő része. Természetesen számolni kell azzal a – korábban már említett – gyakorlati problémával, hogy a szaklétesítés → KKK-készítés → szakindítási kérelmek összeállításának időszakában még nem létezett az OM rendelet. Az akkori szakmai „közfelfogás” szerint a kompetenciákat három alapvető dimenzióból állítottuk össze: a. tudás (ismeri), b. képes, alkalmas (tudja alkalmazni), c. rendelkezik meghatározott készségekkel. A KKK-kban is ez a szemlélet érvényesül, tipikusan a fenti hármas tagolással, bár vannak olyan szakok, ahol a harmadik elem elmarad, beolvad a képességek közé (minden bizonnyal abból a gyakorlati megfontolásból, hogy sokszor nehéz volt egyértelmű határvonalat húzni az egyes kategóriák közé). A kompetenciák elemzésére a tanulmány következő pontjában majd még részletesebben is visszatérünk. A 8. pont (A törzsanyag [a szakképzettség szempontjából meghatározó] ismeretkörök) az alapszakos képzésnek ismét csak tartalom-, struktúrameghatározó része, lényegében a 6. pont folytatása, kibontása. Fontos jellemzője egyrészt az, hogy a KKK egyik oldalról meghatározza a képzés belső struktúráját (gazdasági és módszertani alapismeretek, társadalomtudományi alapismeretek és szakmai törzsanyag) kreditarányokkal is, de teret enged a tanterv intézményi sajátosságokhoz, egyedi oktatási elgondolásokhoz igazítására is, mert viszonylag tág alsó-felső határokat szab meg. Ugyancsak a komoly szabályozás és a rugalmasság kettőssége jelenik meg abban is, hogy a címben tárgyköröket és nem 38
tárgyakat említ: ezzel komoly tartalommeghatározást ad az egyes ismeretcsoportokhoz, ugyanakkor igyekszik azt rugalmasan tenni. Mivel tárgykörről van szó, az ahhoz tartozó ismeret nem kell, hogy feltételen egy ugyanolyan elnevezésű (önálló) tárgyként jelenjen meg a tantervben. A konkrét megoldást az oktatási intézményre bízza. Összességében a magam részéről ezt a megoldási módot nem érzem túl szigorú szabályozásnak. Korlátokat állít fel (a tartalomszabályozás logikájának megfelelően), de teret enged az intézményi autonómiának, az intézményi sajátosságok megvalósításának is. A belső arányokat tekintve ismét csak azt kell elsőként megemlíteni, hogy a képzési ág szempontjai elég erőteljesen érvényesültek: A) A közgazdasági képzési ágon belül: »» a gazdaságtani és módszertani alapismeretek kreditértéke 60–70 kredit (a gazdaságelemző kivételével, ahol ez 60–85 kredit) (érdekes a „távolságtartás”: az üzleti ismereteket nem tekinti a módszertannal egyenrangúan kiemelendőnek, a szervezet- és vezetéselmélet tárgykört pedig társadalomtudományi kategóriaként kezeli), »» a társadalomtudományi alapismeretek kreditértéke 15–25 kredit, »» a szakmai törzsanyag (benne a differenciált szakmai ismeretek: szakirány, diploma-konzultáció is) kreditértéke 80–100 kredit (a gazdaságelemző kivételével, ahol ez 80–90 kredit). B) Az üzleti képzési ágon belül: »» a közgazdaságtani, módszertani és üzleti alapismeretek kreditértéke 80–90 kredit (az emberi erőforrások szak kivételével, ahol ez 80–100 kredit), »» a társadalomtudományi alapismeretek kreditértéke 10–20 kredit, »» a szakmai törzsanyag kreditértéke 70–90 kredit. C) Az üzleti szakoktató képzésen: »» a természettudományi és módszertani alapismeretek kreditértéke 16–22 kredit, »» a gazdaságtani alapismeretek kreditértéke 14–18 kredit, »» a szakmai törzsanyag (üzleti és pedagógiai ismeretek) kreditértéke 70–90 kredit, »» a differenciált szakmai ismeretek kreditértéke 40–60 kredit. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a gazdaságtani, módszertani és társadalomtudományi ismeretkört a KKK gyakorlatilag azonosnak tekinti minden szakon, a szakok közötti különbség a szakmai törzsanyagban jelenhet meg.
2.3 Mesterképzési szakok A mesterképzési szakok körében a gazdaságtudományi képzési területen 14 szak létesítése történt meg: XI. GAZDASÁGTUDOMÁNYOK KÉPZÉSI TERÜLET 1. Közgazdasági elemző (KE) mesterképzési szak 2. Master of Business Administration (MBA) 3. Marketing (MA) 4. Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás (NGG) 5. Pénzügy (PÜ) 6. Regionális és környezeti gazdaságtan (RG) 7. Számvitel (SZV) 8. Turizmus-menedzsment (TM) 9. Vállalkozásfejlesztés (VF) 10. Vezetés és szervezés (VSZ) 39
11. Közgazdálkodás és közpolitika (KK) 12. Biztosítási és pénzügyi matematika (BPM) 13. Gazdaság-matematikai elemző (GME) 14. Logisztikai menedzsment (LM) (Ezek közül egyet – itt is mintaként és az összehasonlíthatóság érdekében – teljes terjedelemben tartalmaz az 5. függelék.) A KKK-k a mesterképzési szakoknál is egyértelműen standardizáltak, egységes sémát, szerkezeti mintát követnek. A „szokásos” struktúra itt a következő: 1. A mesterképzési szak megnevezése 2. A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: »» végzettségi szint: mesterfokozat (magister, master; rövidítve: MSc) »» szakképzettség: okleveles közgazdász, … szakon »» a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: MSc in … 3. Képzési terület: gazdaságtudományok 4. A mesterképzésbe történő belépésnél előzményként elfogadott szakok: 4.1. Teljes kreditérték beszámításával vehetők figyelembe 4.2. A bemenethez a 11. pontban meghatározott kreditek teljesítésével számításba vehetőek 4.3. A 11. pontban meghatározott kreditek teljesítésével vehetők figyelembe továbbá 5. A képzési idő félévekben: 4 félév 6. A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 120 kredit; 6.1. Az alapozó ismeretekhez rendelhető kreditek száma 6.2. A szakmai törzsanyaghoz rendelhető kreditek száma 6.3. A differenciált szakmai anyaghoz rendelhető kreditek száma 6.4. A szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető kreditek minimális értéke 6.5. A diplomamunka készítéséhez rendelt kreditérték 6.6. A gyakorlati ismeretek aránya legalább 7. A mesterképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák A képzés célja a) A mesterképzési szakon végzettek ismerik b) A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak c) A szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok, készségek 8. A mesterfokozat és a szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretkörök 8.1. Az alapképzésben megszerzett ismereteket tovább bővítő, mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 8.2. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 8.3. A szakmai törzsanyag kötelezően választható ismeretkörei: differenciált szakmai ismeretek diplomamunka 9. A képzéshez kapcsolt szakmai gyakorlat követelményei: 10. Idegennyelv-ismeret követelményei 11. A mesterképzésbe való belépés feltételei A képzési területen belül csak annyi a különbség a fenti struktúrában, hogy négy szak (KE, NGG, TM, GME) leírásában hiányzik a fenti 9. pont, így a mesterképzés belépési feltételei a 10. pontban szerepelnek. 40
Részletesebben itt is a 6–7–8. valamint a 10. (11.) pontok érdemelnek – az OKKR szempontjából – kiemelt figyelmet. A következőkben ezt vizsgáljuk majd, azzal, hogy a BA-szintnél már megfogalmazott és itt is érvényes megjegyzéseket már külön nem ismételjük meg. A BA-szinten a 6. pontbeli szabályozás (itt A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma) viszonylag egységes volt, az MA-szinten viszont abszolút esetleges, különböző ezek alakulása. Az számít különlegesnek, hogy van két olyan szak, ahol azonos ez az alapvető struktúra. A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek sávhatárai Szak
Az alapozó ismeretekhez
KE MBA MA NGG PÜ RG SZV TM VF VSZ KK BPM GME LM
20–40 20–25 20–25 30–45 10–20 20–30 20–30 25–35 15–30 30–40 10–20 10–20 20–5
50–70
A szakmai törzsanyaghoz rendelhető kreditek száma 20–30 30–45 30–45 20–30 40–60 35–45 30–40 35–45 20–35 20–30 40–56 45–55 30–50
A differenciált szakmai anyaghoz 35–50 25–65 30–45 30–45 25–45 30–40 25–45 35–45 25–35 35–50 35–45 30–35 25–35 30–45
»» Ez láthatóan nagyon diffúz struktúra. Nincs közös rendező elv, úgy alakult, ahogy az egymástól függetlenül működő szakos munkabizottságok azt a saját megfontolásaik alapján, „véletlenszerűen” kigondolták. Különösebb szakmai indokot ebben nehéz felfedezni, inkább „csak” azt jelzi, hogy nem volt semmilyen előzetes itiner, tájékoztató, egyeztetés az MRK/NBB/OKT stb. szervezetek szintjén. »» Itt természetesen nem csupán arról van szó, néhány százalékponttal eltér-e egymástól két szak struktúrája. A képzés filozófiájában jelent mást az, ha az alapozó rész 10–20 vagy 30–40 kredit, ha a szakmai törzsanyag a meghatározó a differenciált szakmai anyaghoz képest (pl. 40– 60 kredit a 30–40 kredit mellett), vagy fordítva, a differenciált rész lesz a képzés meghatározó eleme (pl. 20–30 kredit szakos törzsanyag mellett 25–65, vagy 20–35 mellett 35–50 kredit a differenciált szakos képzés aránya). Erről egyszer érdemes lenne szélesebb körű szakmai vitát folytatni. (Értelemszerűen mindenki a saját struktúráját fogja védeni, de a hazai felsőoktatás egésze, az EFT szempontjából nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.) »» A szabadon választható tárgyaknál a többség a törvény szerint előírást követi (6 kredit = 5%). Emellett két olyan szak van (KE, GME), amelyik eleve nagyobb értéket (10 kreditet) ad meg, míg további kettő a küszöbérték fölött definiál egy sávot (TM: 6–10, KK: 6–14 kredit). »» A diplomamunka kreditértékével a BA-nál már foglalkoztunk. Az MA egységesen a 15 kreditet fogadta el (egyetlen kivétel a KE, ahol ez csak 12 kredit). »» A gyakorlati ismeretek képzésbeli arányát a szakok többsége 30%-ban határozza meg. Az ettől eltérő értékek: KE, TM: 20%, GME: 25%.
41
A 7. pontban (az elsajátítandó szakmai kompetenciák) a BA-szintű KKK-kkal szemben már teljes és egységes a struktúra. Mindenütt egységesen három kompetenciakör szerepel: a) A mesterképzési szakon végzettek ismerik b) A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak c) A szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok, készségek Így az OKKR-be való konvertálás lehetősége – legalábbis strukturális szempontból – adott. A 8. pont itt is az adott szaknak a mesterfokozat és a szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretköreit sorolja fel. Az, amire a 6. pont kapcsán már utaltunk, itt nagyon élesen előjön, vagyis nagyon sokféle, alapvetően eltérő, más-más koncepciók mentén építkező ismeretkör-csoportokat sorolnak fel a KKK-k. (Ebből a szempontból most csak az alapozó ismeretkörökre és a szakmai törzsanyag kötelező ismeretköreire fókuszálunk.) A) Van, ahol ez nagyon rövid (pl. KE, RG), és van, ahol igen hosszú, részletes (pl. MA, KK) KE: Alapozó és szakmai törzsanyag 50–70 kredit: gazdaságtani és módszertani alapismeretek; továbbá mikroökonómia, makroökonómia, ökonometriai, az ezekhez szükséges matematikai ismeretek, a közgazdasági gondolkodás története. RG: A mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 10–20 kredit: közösségi gazdaságtan, kvantitatív módszerek, vezetői gazdaságtan. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 40–60 kredit: gazdasági folyamatok térbelisége, társadalmi folyamatok térbelisége, regionális és környezeti elemzési módszerek, regionális gazdaságtan, környezetgazdaságtan, regionális politika, térségi gazdaságfejlesztés. MA: A mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 20–25 kredit: modern közgazdasági elméletek, döntéselméleti és módszertani ismeretek, szervezetek és vállalkozások gazdálkodása és vezetése, irányítása, stratégiai menedzsment, pénzügyi menedzsment, a marketing vezetési kérdései, értékteremtő, logisztikai folyamatok tervezése és irányítása. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 30–45 kredit: környezet– és piacelemzés tervezése, végrehajtása, marketingkutatás módszertana, marketing információs és döntéstámogató rendszer, a fogyasztáselmélet kérdései és vásárlói magatartás elemzése, disztribúció-menedzsment, beszerzési és értékesítési (Sales) folyamatok irányítása, vezetése, ellátási lánc menedzselése, termékek és márkák menedzselése, integrált marketingkommunikáció, kommunikációs stratégia és eszközei, gazdasági és versenyjogi ismeretek, marketingstratégia tervezése és végrehajtása, marketingkontrolling, interkulturális, nemzetközi marketing kérdései, társadalomtudományi módszertanok, legújabb szakmaterületi eredmények elsajátítása, alkalmazása. KK: Alapozó törzsanyag 30–40 kredit: mikroökonómia (haladó), makroökonómia (haladó), ökonometria (statisztika) társadalomkutatás módszertana. Szakmai törzsanyag 20–30 kredit: Az intézmények saját tantervéhez illeszkedő, közvetlenül a közgazdálkodás és a közpolitika elvi, módszertani és gyakorlati kérdéseit taglaló ismeretek: közgazdasági: közösségi gazdaságtan, kormányzati intézményi gazdaságtan, szabályozás gazdaságtana, költségvetési politika; jogi: jogintézmények gazdaságtana, civilisztika, összehasonlító alkotmánytan; közpolitikai: közpolitika folyamata, közpolitika-elemzés (haladó), a közügyek elméleti alapjai, közpolitika-elméletek; politikatudományi: magyar politikai és kormányzati rendszer, összehasonlító európai közigazgatástan; 42
szociológiai: konszenzus és konfliktus szociológiája, társadalomelméletek, gazdaságszociológia, szociálpszichológia; Európai Unió (és a közpolitika nemzetközi színtere): Európai Unió politikai gazdaságtana, EU közpolitikái. B) Van, ahol az MA tárgykörei (tárgynevei) nagyon hasonlítanak a BA tárgyköreire (pl. MBA, TM), és van, ahol egyértelműen egy magasabb szint jelenik meg a szakmai törzsanyagban (pl. a fent olvasható MA, a PÜ, BPM) MBA: A mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 20–40 kredit: kvantitatív módszerek, szervezeti viselkedés, számvitel, vállalati pénzügyek, marketing, termelésmenedzsment, emberi erőforrás menedzsment. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 20–30 kredit: kvantitatív módszerek, szervezeti viselkedés, számvitel, vállalati pénzügyek, marketing, termelésmenedzsment, emberi erőforrás menedzsment, üzleti (vállalati) gazdaságtan, stratégiai menedzsment, vállalati kommunikáció, üzleti jog, változásmenedzsment, minőségmenedzsment, projektmenedzsment, döntés-problémamegoldás, nemzetközi pénzügyek, befektetések, információmenedzsment. TM: Alapozó és szakmai törzsanyag 50–70 kredit: gazdaságtani és módszertani alapismeretek; továbbá kvantitatív módszerek, gazdaságstatisztika és elemzés, döntéselemzés módszertana, stratégiai menedzsment, értékteremtő folyamatok menedzsmentje, gazdaságpolitika, e-business, projektmenedzsment, integrált vállalatirányítási rendszerek, vállalati kommunikáció, vállalat finanszírozás, pénzügyi stratégiák, pénzügyi menedzsment, a turizmus rendszerének vezérlési technikái, a turizmus területi tervezése, turisztikai kutatások módszertana, szakmai jog és intézményrendszer, nonprofit szektor gazdálkodása, marketingkommunikáció, nemzetközi szállodamenedzsment. PÜ: A mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 30–45 kredit: kvantitatív döntési módszerek, matematikai-statisztikai elemzés, pénzügyi közgazdaságtan, pénzügyi jog, kutatási módszerek. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 20–30 kredit: haladó vállalati pénzügyek, haladó pénzügytan, pénzügyi piacok elemzése, befektetések, kockázatok kezelése és mérése, adótan, pénzügyi kimutatások elemzése, pénzügyi elmélettörténet. BPM: A mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 10–20 kredit: analízis elemei, valószínű ségszámítás, statisztika, mikroökonómia, makroökonómia és pénzügy. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 40–56 kredit: sztochasztikus folyamatok, többváltozós statisztika, idősorok elmélete, operációkutatás, parciális differenciálegyenletek, vállalati pénzügyek, befektetések, biztosítástan és jog, sztochasztikus analízis, kockázatok matematikai modelljei, statisztikai ismeretek. C) Van, ahol az alapozó ismeretköröket eleve úgy definiálják, hogy az a hiányzó Ba-ismeretek pótlására hivatott, és a szakos törzsanyagnál kezdődik az MA-szint (pl. NGG) NGG: Az alapozó képzésben megszerezhető ismeretkörök (20–25 kredit): nemzetközi gazdaságtan, gazdasági és társadalomstatisztika, mikroökonómia és makroökonómia, nemzetközi politikai gazdaságtan. Szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei (30–45 kredit): nemzetközi vállalati környezet- és piacelemzés elmélete, regionális integrációs elemzés tervezése, végrehajtása, a világgazdasági fejlődés főbb elméleteinek, összehasonlító módszereinek ismeretei, nemzetközi gazdasági és üzleti infor43
mációs rendszer formái, a nemzetközi pénzügyi folyamatok lényege, formái, hatásai, nemzetközi szervezetek irányítása, befolyásolása, hatásmechanizmusaik elemzése, társadalomtudományi módszertanok, legújabb szakmaterületi eredmények elsajátítása, alkalmazása, valamint a fejlődés-gazdaságtan vállalati, regionális és világgazdasági vonatkozásai. Végül a KKK-k 11. pontja (A mesterképzésbe való belépés feltételei) kifejezetten input-oldali szabályozás, amelyet az indokol, hogy az MA törvényi belépési feltétele „csak” annyi, hogy valamilyen BAdiplomával rendelkezzen a jelentkező. Az így potenciálisan meglévő előképzettségbeli különbségeket hivatott ez a szabályozás csökkenteni. Tény, hogy ez csökkenti a szakok közötti keresztmozgás lehetőségét, ugyanakkor jogos „önvédelmet” jelent. Elvileg a belépési kapun történő szűrés (rendelkezik-e a jelentkező az MA-ra való belépéshez szükséges ismeretekkel) az adott felsőoktatási intézmény feladata és hatásköre lenne, de mivel félő, hogy a szűrésnél erősebb az intézmény hallgatói létszámnövelési érdeke, egyelőre indokoltnak látszik. Minden bizonnyal a következő egy-két év felvételi és kimeneti tapasztalatai fogják majd eldönteni, hogy indokolt-e ennek fenntartása, esetleg oldása vagy éppen erősítése.
3. A kompetenciák tartalma és megfeleltethetősége 3.1 Felsőfokú szakképzés Láttuk, hogy az FSZ-képzéseknél két, egyenrangú modell jelenik meg (lásd 2. és 3. függelék), amelyek két, eltérő koncepció mentén két, eltérő struktúrát alakítottak ki a képzés szabályozására. Az egyik részletes központi kerettantervet fogalmaz meg, tárgy- és kredit-beosztással, kidolgozott sillabuszokkal. Ebben nem jelennek meg kompetencialeírások, így értelemszerűen nem használhatók fel az FSZképzések OKKR-hez illesztésében. Ebben a szegmensben még most kell majd – gyakorlatilag nulláról elindulva – kialakítani a kompetenciaformájú képesítési követelményeket. A másik modellben már jelentős szerepet kapnak a kimeneti szempontok (is), de az OKKR-hez illesztés ebben az esetben is csak jelentős újraszabályozást követően valósítható meg. Itt a következő fontosabb problémákkal kell számolni: »» Az SZVK a kimeneti követelményeket a IV. részben, a Tulajdonságprofil megfogalmazásával adja meg. Ez egyértelműen kompetenciaalapú, kimeneti elvű szabályozás, ami feltétlen pozitív alapállás az OKKR szempontjából. Probléma viszont az, hogy ennek szerkezete teljesen más, mint amit az OKKR-ben szeretnénk megvalósítani, de ahhoz sincs komoly kapcsolata, ami a korábban említett OM rendeletben a felsőoktatásra vonatkozóan megfogalmazódott. Itt egy külön koncepcióról és struktúráról van szó, amely mechanikusan igen nehezen egyeztethető össze az OKKR tervezett szintleírásaival. »» Az SZVK szakmai, személyes, társas és módszer-kompetenciákat határoz meg. A szakmai kompetenciák fontos vonása, hogy abban kevésbé a „klasszikus” kompetenciaelemeket veszik elő. –– A szakmai kompetenciákon belül megkülönböztetik a szakmai ismereteket és készségeket (lásd 3. függelék). A szakmai ismeretekre vonatkozóan a feladatprofilt mechanikusan fogalmazzák újra kompetenciaként. Így a feladat- és tulajdonságprofil között teljes lesz az összhang, de az FSZ- és más képzések szakmai kompetenciái nehezen lesznek összekapcsolhatók. –– A szintek elhatárolása itt is gondot jelent majd. Érdemes lenne abból a szempontból is pontosítani, kiegészíteni ezeket a meghatározásokat, hogy azok többet mondjanak a képzettségi szintekről. A jelenlegi leírások nem tartalmaznak erre vonatkozó egyértelmű állításokat, nem jelzik azt, hogy az egyes tevékenységeknél, azok ellátási szint44
jében vannak, lehetnek különbségek. Ilyen – nem teljesen egyértelmű – állítások pl.: gazdálkodik a rendelkezésre álló erőforrásokkal, kialakítja az üzlet arculatát, alkalmazza a marketing-mix elemeket. Ezek lehetnek egy FSZ-, BA- vagy MA-szintű munkakör és tevékenység elemei is, úgy, hogy azok ellátási színvonalában azért lényeges különbségek lehetnek. –– Kívülállóként kicsit furcsának tűnik, hogy míg a szakmai ismeretekben olyanok szerepelnek, mint a béralku lefolytatása, a likviditás fenntartása, a vállalkozás átszervezése, a szakmai készségek között csak az olvasott szöveg megértése és a fogalmazási készség szerepel. –– A személyes, társas és módszertani kompetenciák elég általánosak, ugyanazok a két kiválasztott modulnál. Gyanítható, hogy ezek differenciált megfogalmazására már nem maradt elég energia és figyelem. Összességében a vizsgált két FSZ-képzés leírása alapján teljes egészében alátámasztottnak látom az OKKR I. Munkabizottságnak az FSZ-képzésekre vonatkozó általános megállapításait. Az FSZ-képzések szabályozásának szellemisége vagy teljesen más, mint amilyen irányban a felsőoktatás, illetve az EKKR, OKKR halad, vagy alkalmaz ugyan kompetenciaelemeket, de az csak saját képzési szintjén belül tekinthető konzisztensnek, mert nem azokat az elveket, kompetencialeírási módszereket használja, amelyekre az OKKR építeni tudna. Arról viszont nem lenne szabad lemondani, hogy az FSZ-képzéseinket (is) beillesszük az OKKR/EKKR szintleírási rendszerébe, ezért itt egy teljesen új modellt kellene kiépíteni a képzések szabályozására, leírására.
3.2 Alapképzési szakok A korábbiakban már sokféle megállapítás fogalmazódott meg a BA-szakok szakleírásairól. A következőkben ezeket foglaljuk össze. »» Az OKKR-hez bázisként felhasználható mai KKK-k, illetve OM rendelet egy hosszú, soklépcsős és sokszereplős folyamat nyomán alakultak ki. Az üzleti szakok szakalapítási előkészítésére létrehozott szakértői csoport több hónapon át, sok változat kidolgozását követően fogalmazta meg saját javaslatát a képzési ág közös részének kompetenciáira, és adta ezt tovább az egyes szakok szaklétesítési dokumentációját összeállító más munkacsoportoknak. Ez került be a MAB-hoz, majd annak véleményezési eljárása után újabb szakértőkhöz, akik megfogalmazták az ezt követően rendeletben is megjelentetett KKK-t. Ebből a folyamatból most azt tartom fontosnak kiemelni, hogy ez nem egy nemzetközi színtéren, a szakma jeles képviselői által kidolgozott rendszer elfogadása, adaptálása volt, hanem kifejezetten belülről építkezett, az OKKR szempontjából – minden tisztelet megadása mellett – mégis laikus indíttatásra. »» Az előzőleg leírt folyamat közepén – mint említettük – a szakalapítást előkészítő munkacsoportok voltak azok, amelyek megfogalmazták a szakra jellemző kompetenciákat. Bár rendelkezésükre állt a „közös rész” is, ezek a munkacsoportok mégis elsősorban saját – szakorientált – nézőpontjukat érvényesítették a kompetenciák leírása során. Ezért kevés az azonosság, a közös rész, a párhuzam az egyes szakok KKK-inak kompetencialeírásai között. »» Valamint ismételten hangsúlyozni kell, hogy – legalábbis emlékeim szerint – a szakalapítási dokumentumok elkészítésének idején még nem volt benne a szakmai köztudatban az OM rendelet, mint kiindulási pont. Tény ezért, hogy szakmailag hullámzó a KKK-k színvonala, heterogén annak mélysége, tagoltsága, keverednek a tudás-képesség-készség elemek, ami – részben legalább – betudható annak is, hogy nem volt széles körű vita, felkészítés és konszenzus az egyes kompetenciaelemek tartalmát, kifejtési módját illetően. 45
»» A KKK-k önmagukban sem teljesen „egyenszilárdak”.1 Van olyan szak, amelyiknél a tudás elemeit 4 „halszálka” (8 sorban) fogalmazza meg, és van olyan is, ahol ezt 16 „halszálka” (18 sorban) részletezi. A képességeknél kisebb a szórás: 7 „halszálka” (8 sorban); 6 „halszálka” (10 sorban), 9 „halszálka” (14 sorban). Ez huszadrangú formai dolognak tűnik, mégis azt jelzi, hogy a KKK szakértői sem teljesen azonosan fogják fel feladatukat (mert nem valószínű, hogy a szakok minőségéből adódik a 8 és 18 sor különbsége). További különbség – amire már utaltunk –, hogy az „ismerik” és „alkalmasak” kategóriák mellett vannak olyan szakok, ahol van még egy bekezdés („rendelkeznek”), amelyik többnyire készségeket sorol fel, de ez egyrészt nem általános, másrészt még így sem ugyanaz a hármas tagolás, mint amit a szaklétesítési dokumentumok követtek. »» Vannak olyan szakok, amelyek inkább általános kompetenciákat fogalmaznak meg, (nem véletlenül azok, amelyek magukat inkább generalista szaknak tekintik, mint az AK és GM szak), és olyanok, amelyek szinte kizárólag vagy legalábbis döntő mértékben szakspecifikus kompetenciákat írnak le (pl. KÖ, KM, TV szakok). Ez alól általános kivétel a készségek csoportja, ahol viszont csak általános tényezők szerepelnek. Ebből a szempontból kiindulva készült a 6. függelék, amelyben a gazdaságtudományi szakok KKK-iban található kompetenciák ilyen általános és szakspecifikus kompetenciabontásban jelennek meg. (Az elhatárolás természetesen gyakran szubjektív, mert nincsenek ehhez egzakt mércéink.) »» Nincsenek kellőképp „szintezve” a jelenlegi szakleírások: igen gyakran nem derül ki azokból egyértelműen, hogy egy adott kompetenciaelemnél meddig terjedjen egy szakközépiskola, az FSZ-, a BA- és az MA-képzés követelményszintje. Az OKKR kellő megalapozásához ezt a szintezést, differenciálást mindenképpen meg kellene fogalmazni. »» A korábbiakban már többször utaltunk arra, hogy a képesítési követelmények rendszerének át kell fognia a képzés teljes vertikumát. Ebből – ha „fentről” indulunk ki – adott az európai szint és készül az országos. „Lentről” nézve adott, vagy legalábbis kiindulási pontot jelent a szakok szintleírása. A 6. függelékben összegyűjtött gazdaságtudományi KKK-k viszont azt bizonyítják, hogy azok alapvetően a szak-specifikus jellemzőkre koncentrálnak. Vagyis hiányoznak a képzési terület, képzési ág (nevezzük a következőkben ágazatnak) közös jellemzői. Ezt a hiányt két szempontból érzem fontosnak. Egyrészt az ágazati szint definiálása nélkül túl nagy a távolság az adott első ciklusos képzés OKKR-beli leírása és annak szakos konkretizálása között. Kell valami eligazítás, etalon, egységes értelmezés az adott ágazathoz tartozó szakok számára. Másrészt a szintleírásban foglalt jellemzőket az adott szakot végzett diplomás viszi magával az életpályája során. Ha pl. Turizmus szakon végzett és ezen a szakterületen helyezkedik el, a KKK viszonylag pontos képet ad a munkáltatónak arról, hogy milyen jellemzőkre számíthat. Viszont ha ugyanez a személy mondjuk egy termelő nagyvállalat karrierprogramjába lép be, akkor aktivizálni tudja az összes alapozó és szakmai törzsismereteit, miközben erről a szintleírás a munkáltatónak semmit sem árul el. A fenti két szempontból kiindulva kísérletet tettem a gazdaságtudományi képzési terület ágazati szintű kompetenciáinak megfogalmazására. Ehhez egyrészt rendelkezésre állt egy, a korábban említett projekt „melléktermékeként” 2006-ban elkésztett változat. Másrészt a 6. függelékben összefoglalt kompetencialeírásokból, azok „általános” jellemzőiből is kiszűrhető volt egy közös rész. Ezeket – mivel azok még a korábbi, 3 elemű kompetencialeírásban készültek – átkonvertáltam az OKKR négy dimenziójába. Az eredményt a 7. függelék mutatja be. Nem gondolom, hogy ezzel el is készült az ágazati szint, de annak bizonyítására alkalmasnak látom, hogy a jelenlegi KKK-k alkalmas alapot szolgáltatnak az OKKR elkészítésé1 László Gyula (2006): Az üzleti képzési ág Képzési és Kimeneti Követelményeinek kialakulása. A felsőoktatási és a munkáltatói oldal együttműködése a mesterszintű képesítési követelmények kidolgozásában c. projekt rész-tanulmánya.
46
hez, illetve ennek a „nulladik” változatnak az eredményeire építve lehetséges egy olyan ágazati szintleírást készíteni, amelyik szinkronba hozható az OKKR elveivel és jellemzőivel. Innen visszacsatolva pedig megfelelő alapot szolgáltathat a szakos kimeneti követelmények OKKRszempontú újragondolásához, frissítéséhez. »» Ugyancsak megfogalmaztuk már a korábbiakban is a KKK-k készítésével kapcsolatban azt a kritikát, hogy az a szakma többnyire „belső” produktuma volt, és miközben az alapszakos képzésnek a munkaerő piaci, gyakorlati munkára kell felkészítenie a hallgatókat, a kimeneti követelmények megfogalmazásában nem vettek részt a munkaerőpiac képviselői. Ezt a hiányt most mindenképpen pótolni kell. »» Az említett projekt egy további fontos vizsgálati szempontra is felhívta a figyelmet. Azt ugyanis elég általános érvényű megállapításnak fogadja el a szakmai közvélemény is, hogy a BA-szakok nem mindig, nem mindenben felelnek meg a gyakorlat elvárásainak. A KKK-k megfogalmazói talán ezért is igyekeztek – legalább a leírás szintjén – figyelembe venni ezt a követelményt. Talán emiatt van az, hogy kevésbé nézzük a KKK-kat abból a szempontból, hogy az alapszakok vajon valóban felkészítenek-e a mesterszakon való továbbtanulásra. A projekt egyik tanulmánya erről a következő fontos megállapítást fogalmazta meg: ,„Ha megvizsgáljuk az alapszakok kimeneti kompetenciáit azt látjuk, hogy azok csak részben készítik fel a hallgatókat a mesterszak elvégzésére. A mesterszintet a nagyfokú hallgatói önállóság, az irodalomolvasás, a kutatás, az esszéírás, a szemináriumi foglalkozások anyagainak egyedi feldolgozása jellemzi. A kimeneti kompetenciák ismeretei nagy területet fednek le, s valószínűleg alkalmassá teszik a hallgatókat a továbblépésre. A készségek közül azonban a mesterszak előkészítéseként értelmezhető elemzés, tanulmány, riportkészítés csak két szaknál, az emberi erőforrás gazdálkodásnál és a kereskedelem és marketingnél jelenik meg. Az életen át tartó tanulási képesség belső igényként való megjelenése csak az emberi erőforrás gazdálkodás és a gazdálkodás és menedzsment szakot jellemzi. A csoportmunkában való részvétel és az önálló munkavégzés az emberi erőforrás gazdálkodás, a kereskedelem és marketing valamint a nemzetközi gazdálkodás szak kimeneti követelményeiben lelhető fel. A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy néhány szak elvár a végzett hallgatóktól olyan kompetenciákat, amelyek a mesterszakon jól hasznosíthatók (pl. erős kritikai érzék, jó innovációs készség stb.), de az alapszakok döntően a munkaerőpiacra készítenek fel, és csak érintőlegesen jelennek meg a mesterszak sikeres elvégzéséhez szükséges kompetenciák.”2 »» A jelenlegi KKK-k fontos gyakorlati tapasztalata az, hogy a már ugyancsak említett kettős szerkezet, miszerint a KKK tartalom- és kimeneti szabályozási elemeket is tartalmaz, olyan dualitást eredményez, ahol a két oldalt – nagy valószínűséggel, tisztelet a kivételnek – tételesen és részletesen még senki sem vetette egybe. A képzés témaköreit a tantervszerkesztők szempontjai alapján állították össze, ügyelve arra, hogy minden olyan tárgykör szerepeljen abban, amit az adott szakmai kollektíva – adott esetben akár szakmai, akár egzisztenciális szempontok alapján – fontosnak ítélt. A kompetenciák pedig általában úgy fogalmazódtak meg, hogy ugyancsak szakértői csoportok végiggondolták, megfogalmazták azt, hogy megítélésük szerint mire kellene hogy képes legyen az adott szakon végzett hallgató. (Bár ebben még senkinek sincs gyakorlati tapasztalata.) Az az összevetés általában elmaradt, hogy az adott témakörök (és a szakindításban nevesített tárgyak) külön-külön és összességükben milyen kompetenciákat teremtenek, illetve ahhoz, hogy az elvileg megfogalmazott kimeneti jellemzők a gyakorlatban is érvényesüljenek, mire kellene még (vagy már nem) felkészíteni a hallgatót.
2 Dr. Szennyessy Judit (2006): Az üzleti képzési ág kompetencia követelményeinek kérdőjelei. A felsőoktatási és a munkáltatói oldal együttműködése a mesterszintű képesítési követelmények kidolgozásában c. projekt rész-tanulmánya.
47
»» Kérdésként és kritikaként többször megfogalmazódott már a KKK-kkal szemben, hogy azokból nem derül ki, a jellemzők egy tipikus-átlagos szintet írnak le (amelyre egy átlagos tanuló lesz majd képes, lesznek jobbak és rosszabbak is), vagy minimum-, küszöbértéket fogalmaznak meg (amelyet mindenkinek feltétlen teljesítenie kell, ennél egy végzett hallgató csak jobb lehet). Megítélésem szerint ezek a KKK-k, nem a minimumot, hanem inkább a maximumot írják le (bár ezt majd a következő évek munkaerő-piaci és mesterképzési visszajelzései fogják csak eldönteni). Gyakran inkább idealizálják a képesítéssel megszerzett tudást, képességeket, többet írnak bele, mint amit reálisan egy hároméves képzésen átvezetett tanulótól el lehet várni. Ez különösen érvényes arra a – nem nagyon emlegetett – dimenzióra, hogy a képesítési követelmények az oklevél megszerzésének fázisát írják le, és nem azt, amibe az adott ifjú szakember majd néhány év gyakorlatát követően képes lesz. Igen, akkor majd ő fogja vezetni a stratégia készítését, az üzleti beszámoló összeállítását, az üzleti tárgyalást a külföldi partnerrel (ahogy az most is szerepel a KKK-ban), de ez nem várható el minden esetben, minden területen a pályakezdő fiataltól. Ezt a szempontot a hallgatók önbecsülése és a munkaerő-piaci elvárások reális szintre állítása miatt is nagyon fontosnak tartom.
3.3 Mesterképzési szakok A mesterképzési szakok KKK-ival kapcsolatban sok újdonságot már nem tudok mondani, mert azok, amelyeket az előbbiekben a BA-szakok KKK-inak jellemzőiként megfogalmaztunk, szinte teljes egészében helytálló az MA-szakokra vonatkozóan is. Gyanítható ennek alapján is, hogy lényegében ugyanaz a felsőoktatási és minisztériumi szakmai kör, lényegében hasonló attitűdökkel készítette el a BA- és MA-kritériumkövetelményeket. Ennek szubjektív hátterében az állhat, hogy bár megjelenhetett időközben az OM rendelet az „egységes” szintleírásokkal, amelyeket a KKK-k készítői minden bizonnyal ismertek is, ez a központi szint-leírás a továbbiakban nem játszott olyan meghatározó szerepet, mint amilyen a rendeleti jellegéből következett volna. Ötletet, vezérfonalat adhatott a szakos követelményrendszerek megfogalmazóinak, de – és ez fontos tanulság lehet a jövőre, az OKKR működtetésére vonatkozóan is – nincs a központi szintleírásoknak olyan „lebontási” útmutatója, amelyik egységes eligazítást adott volna arra vonatkozóan, hogy a központi (országos) szintleírásból hogyan, milyen elemek standardizálásával vagy milyen tényezők konkretizálásával készüljenek az egyes szakok kritériumrendszerei. Így váltak egyedivé, nem koordináltakká és értelemszerűen különbözőekké a KKK-k. Ez – érdekes, talán paradox módon – akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a felsőoktatási konzorciumok „csak” a szaklétesítési dokumentumokat készítették el, a KKK-kat nem ők, hanem az OM által felkért szakértők állították ezekből össze. (A standardizálás – lásd a 8. függeléket – még leginkább a harmadik kategóriában, a készségeknél jelent meg, ahol ugyanazok a jellemzők többször is szó szerint ismétlődnek.) Másrészt aszinkron keletkezhetett abból is, hogy az OM kiadta a maga rendeletét, de a szaklétesítés és szakindítás elbírálásában az elsődleges véleményező és minősítő nem az OM volt, hanem a MAB. Egyszerűen fogalmazva: a felsőoktatás képviselői minden bizonnyal úgy mérlegeltek, hogy elsősorban a MAB elvárásainak kell megfelelniük, és nem az OM rendeletnek. A tanterv, a tárgystruktúra, az oktatói háttér ezért fontosabbnak bizonyulhatott, mint a központi szintleírásokhoz igazodás. Ráadásul ez utóbbiak nem is eléggé „fogható”, „operacionalizálható” kategóriák, míg a MAB akkreditációs eljárásában szereplő tárgyak, tárgyfelelősök, minősített oktatók, az akkreditációs erők megléte igen. Része lehetett végül mindebben annak a ténynek is, hogy a felsőoktatás oktatói számára a tanterv, a tantárgy (vagy témakör) ismerős kategóriák, ebben a felsőoktatás szakértői (tervezőként is, bírálóként is) otthonosan mozognak, míg a képesítési-kimeneti követelmények inkább egyfajta külsődleges mércét jelent, külső rálátást igényel. Márpedig az akkreditációs folyamatban „csak” a felsőoktatás oktatói és 48
szakértői vettek részt, az a szféra, amelyik ezt a kimeneti szemléletmódot erőteljesen képviselte volna, vagyis a munkerő-piaci szervezetek, abban érdemben nem vettek részt. Összességében ezért gondolom, hogy a korábban a BA-szakokra vonatkozóan említett jellemzők és problémák a masterszintre is alapvetően helytállóak. Ezért csak néhány kiegészítő megjegyzést tartok fontosnak: »» A Master-KKK-k is a felsőoktatás dokumentumai, a felsőoktatás szakértői által belülről felépített, saját – szakorientált – nézőpontjukat érvényesítő szint-jellemzők, amelyek önmagukban biztos jó kiinduló pontot jelentenek bármilyen struktúrájú szintleíráshoz, de ahhoz, hogy kompletté váljanak, minden esetben kellene melléjük egy felsőoktatás- (szintleírás-) szakértő, aki ilyen szakmai kontrollt végez, és biztosítja a különböző szintek, jellemző-leírások közötti szakmai összhangot. Valamint minden esetben ott kellene hogy legyen a leendő munkáltatói szféra képviselete, aki a „belső” indíttatású szintleírást ütközteti a maga munkaerő-piaci elvárásaival és tapasztalataival. »» Az ilyen munkacsoportok működése oldhatná azt a ma még egyértelmű problémát, hogy az egyes KKK-k (képzési követelmények) között több legyen a közös rész, ne legyen szakmailag hullámzó a KKK-k színvonala, heterogén azok mélysége, tagoltsága, ne keveredjenek a tudás-képesség-készség elemek, egységes legyen az értelmezés az egyes kompetenciaelemek tartalmát, kifejtési módját illetően. Ebben az összetételben most már – túl a szakindítás előkészítésének, lebonyolításának stresszes és erőpróbáló periódusán – közösen és nyugodtabban lehetne megvizsgálni azt, hogy ténylegesen megfelelnek-e az adott szakok annak a kettős mércének, amit a munkaerő-piaci elvárásoknak és PhD-belépési kritériumoknak való párhuzamos és együttes megfelelés követelménye jelent. »» Nem jó sem a jelentkezni óhajtók, sem a munkaerőpiac felé annak az üzenete, hogy eltérő az egyes KKK-k részletezettsége; van, amelyik rövid és általános (lásd pl. az MBA-t, 8. függelék), és van, amelyik speciális, és mély szakmai felkészítésre utal (lásd pl. MA, PÜ, SZV, LM). MBA: a) A mesterképzési szakon végzettek ismerik: –– az üzleti és menedzsment ismeretanyagot, –– az üzleti élet működési és fejlesztési folyamatait, szabályszerűségeit, kommunikációs szokásait, –– a vonatkozó szakirodalmat. b) A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak: –– tervezni, szervezni, irányítani és vezetni a versenyszektor és közszféra szervezeteinek munkafolyamatait akár hazai, akár nemzetközi szinten, –– az üzleti folyamatok menedzselésével kapcsolatos feladatok megoldására, elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, önálló és csoportmunka végzésére, –– az üzleti problémák felismerésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, a szükséges információk beszerzésére és elemzésére, –– stratégiai jellegű kérdések felismerésére és megválaszolására. MA: a) A mesterképzési szakon végzettek ismerik –– a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, annak mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit különböző szinteken, –– Európai Unió működését, szakmailag releváns irányelveit, szabályozását, –– a marketingrendszer működését, az értékalkotás módjait, az érték mérésének és növelésének módszereit, –– a vállalati gazdálkodás átfogó kategóriáit, a teljesítmény mérésének módjait és marketingterülettel való kapcsolatát, 49
–– az értékalkotó marketingfolyamatok és az innováció kapcsolatát, –– a marketing részterületek mérésének és elemzésének módszereit, –– az adatok magas szintű kvantitatív elemzésének (közgazdasági, ökonometriai, matematikai-statisztikai) módszereit, –– a komplex problémák megoldásának technikáit, –– a kultúraközi kutatás módszertanát, –– a marketingtervezés folyamatát, módszereit, –– a vevőorientáció érvényesítésének szervezeti formáit és folyamatait, –– a szakterületre vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat, –– a választott doktori képzés igényeinek megfelelő kutatási módszertant. b) A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak –– a vállalat értékalkotó tevékenységének átlátására és a vállalati stratégia kialakításában való részvételre, –– a marketing, kereskedelmi és logisztikai folyamatok teljesítménymutatóinak meghatározására és a pénzügyi és nem-pénzügyi teljesítménymutatók elemzésére, –– a piaci jelenségek elmélyült elemzésére, –– marketingprogramok és -tervek összeállítására és a tervezés irányítására, –– egyes marketing-részterületek irányítására (pl. termékmenedzsment, termékfejlesztés, reklám, értékesítés, személyes eladás, árkialakítás, kutatás stb.) és ugyanezen területek vezető szakértőjeként való működésre, –– szervezetközi együttműködésben való részvételre, illetve szervezetközi projektek irányítására, –– nemzetközi szakspecifikus együttműködésben való részvételre, –– üzleti tárgyalások hatékony folytatására. »» A jelenlegi szakleírások az MA-szakoknál sincsenek kellőképp „szintezve”,: megjelennek olyan elvárások, amelyek nem feltétlen erre a szintre jellemzők, vagy az adott kompetenciának meg kellene határozni a masterszintű tartalmát. Pl. Alkalmas: elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, önálló és csoportmunka végzésére; az információszerzési, tárgyalási és meggyőzési technikák alkalmazására(?). Rendelkezik információfeldolgozási képességgel, tanulási készséggel és jó memóriával(?). Mit jelent az idegennyelv-tudás, motiváltság, nyitottság, rugalmasság? »» Az ágazat közös jellemzőinek megfogalmazását – a BA-szintnél említett érvek alapján – itt is fontosnak tartom. A masterszintre vonatkozóan is kísérletet tettem a gazdaságtudományi képzési terület ágazati szintű kompetenciáinak megfogalmazására, egyrészt a korábban említett projekt „melléktermékeként” 2006-ban elkésztett változattal, másrészt a 8. függelékben összefoglalt kompetencialeírások „általános” jellemzőiből „kivonatolt” közös rész alapján. Az eredményt a 9. függelék mutatja be. »» A tartalomszabályozási elemek az MA-szakok KKK-iban még nagyobb szerepet kapnak, mint a BA-szakoknál, mert specifikusabbak, egyediek és inkább részletezők, mint a BA-szakoknál. A kimeneti szemléletmód érvényesítésének teljes körű elfogadtathatóságához ennek a szabályozási típusnak a súlyát értelemszerűen vissza kell fogni, ami ugyanakkor csak akkor érhető el, ha a szabályozás kényszerítő-korlátozó szerepét pl. egy minőségbiztosítási (és piaci kontroll-) rendszer képes lesz átvenni. Átvezető megoldást jelenthet az, ha a KKK-ban szereplő kvázi kényszerítő jellegű témakörlistát egy ajánlás váltja fel. Ne a szabályozás mondja meg, hogy milyen tárgykörök szerepeljenek a képzésben, hanem fordítva, a szakindítás (majd később a szak- és intézményakkreditáció) során az adott szak feladata legyen azt bizonyítani, hogy az általa a tantervbe, oktatási módszertanba beillesztett témakörökön, tárgyakon, módszereken, gyakorlatokon stb. keresztül valóban átadja a képesítési követelményekben lefektetett tudást, 50
ismeretanyagot, kialakítja a hallgatóiban az ott leírt képességeket, készségeket, felelősségtudatot stb. (Ez természetesen – ha más dimenzióban is – érvényes a BA-szakokra is.)
4. Összegzés (1) A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem volt lehetőség a gazdaságtudományi terület összes felsőfokú szakképzési szakjának áttekintésére. Két – más-más modellt képviselő – FSZ-képzést vizsgáltam, ezek Szakmai és vizsgakövetelményeinek rövid, szerkesztett kivonata a tanulmány 2–3. függelékében megtalálható. (2) A Gazdálkodási menedzserasszisztens FSZ-képzés által reprezentált modell Szakmai és vizsgakövetelményének szemléletmódja, tartalma teljesen idegen az OKKR-hez viszonyítva, inkább jelent egy központi tantervet, mint képesítési követelményeket. Olyan kompetencia-leírásokat, amelyek kapcsolhatók lennének az OKKR lehetséges deskriptoraihoz, az SZVK nem tartalmaz. (3) A Kereskedelmi szakmenedzser FSZ-képzés SZVK-ja már tartalmaz kompetencia-leírásokat, kimeneti elemeket (is), ugyanakkor ezek szerkezete, megfogalmazása szemléletében is, kifejezésmódjában is eltér az OKKR tervezett modelljétől. (4) Az OKKR struktúrája, deskriptor rendszere alkalmas lehet az FSZ-képzések képesítéseinek leírásához, de ehhez – a fentiek alapján – a meglévő SZVK-k nem használhatók. Az FSZ-képzéseket is be kell kapcsolni az EKKR/OKKR modelljébe, de ehhez azok szellemében teljesen át kellene alakítani az SZVK-k szellemét, struktúráját, újra kellene fogalmazni azok tartalmát. (5) A felsőoktatás alap- és mesterszakos KKK-i kettős jellegűek, megfogalmaznak tartalom- és kimeneti jellegű szabályozási elemeket is. Ha ez utóbbiakat vesszük, ezek szemléletmódjukban megfeleltethetők az EKKR/OKKR szemléletének. (6) A szemléletbeli megfeleltetés mellett van strukturális különbség, mert a KKK-k még a korábbi, hármas kompetenciafelosztást követik. Ez ugyanakkor nem jelenthet akadályt, kellő mérlegeléssel a konvertálás elvégezhető. (7) A jelenleg is meglévő hasonlóság alapján jól vélelmezhető, hogy az OKKR alkalmassá tehető a tudományterületi/ágazati, illetve képzési ciklusbeli sajátosságok kezelésére, és így az OKKR tervezetében megjelenő deskriptor rendszer használható lesz az ágazat képesítéseinek leírásához. A tanulmány 6–7–8–9. függelékében szereplő összegző és új struktúrákat bemutató táblázatok ezt megfelelőképp igazolják. (8) A szemléletmódbeli és strukturális hasonlóság mellett is a jelenlegi KKK-k több, jelentős problémát hordoznak magukban. Ezeket a tanulmány igyekezett feltárni, bemutatni. Ennek alapján a KKK-k jelen formájukban nem jelentenek biztonságos, megfelelő alapot az OKKR-modellhez illesztésben. Először a meglévő hiányosságokat kellene – a lehetőségek szerint, legalább részben – feloldani (egyenszilárdság, az ágazati szint beépítése, szintkülönbségek megfogalmazása, a munkaerő-piaci szempontok és a magasabb ciklus elvárásainak beépítése, ütköztetése stb.), az eddigiek során már megszerzett tapasztalatokat is mérlegelni, és ezt követően lehet összeépíteni az OKKR szintrendszerével. (9) Ahhoz, hogy a KKK-k átállíthatók legyenek az OKKR struktúrájára (annak megfelelően fogalmazzák meg a szakos képesítési követelményeket), lehetővé kell tenni a tartalom- és folyamatszabályozási elemek feltétlen szükséges szintre való visszaszorítását. Megítélésünk szerint ez csak a minőségszabályozás, minőségbiztosítás lényeges előrelépése esetén fogadtatható el.
51
Függelékek 1. függelék – A végzettségi szinteket leíró általános jellemzők (2006) A felsőoktatásban megszerezhető végzettségi szinteket leíró általános (nem szakspecifikus) jellemzők (kompetenciák) 1. számú melléklet a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelethez A VÉGZETTSÉGI SZINTEKET LEÍRÓ ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK, KOMPETENCIÁK 1. Ciklusokra bontott képzésben az alapképzésben szerezhető végzettségi szint jellemzői Alapképzésben alapfokozatot az szerezhet, aki a) a képzés során az ismereteket illetően bizonyította, hogy »» a képzési területéhez tartozó ismereteket elsajátította és olyan ismereteket szerzett, amelyek alapján az adott és más képzési területen folyó mesterképzésbe léphet; »» képes a választott képzési ág összefüggésein kívül eső alapfogalmak és alapelvek önálló elsajátítására, alkalmazására és egy adott munkakörben való felhasználására; »» ismeri a tanulmányi területre érvényes ismeretszerzés módjait, a legfontosabb ismeretszerzési forrásokat; »» képes eldönteni, hogy egy adott problémát milyen megközelítésben lehet megoldani, és ez adott esetben milyen mértékben alkalmas a probléma sikeres megoldására; b) ismereteit illetően alkalmas »» szakképzettségének megfelelő munkakör ellátására; »» az információk kritikus elemzésére és sokoldalú feldolgozására; »» idegen nyelven és az informatika legújabb eszközeivel is hatékonyan kommunikálni, és az információkat, érveket és elemzéseket különböző nézőpontok szerint bemutatni; »» a képzési ágon belül elsajátított problémamegoldó technikák hatékony alkalmazására; »» önálló továbbtanulással vagy szervezett továbbképzések segítségével meglévő készségei fejlesztésére és olyan új kompetenciák elsajátítására, amelyek segítségével alkalmassá válhat egy szervezeten belül felelősségteljes munkakör vállalására; »» a tanulást illetően képes összefüggő szöveg, valamint vizuális jelekkel, tipográfiai eszközökkel, ikonokkal tagolt szövegek, táblázatok, adatsorok, „vizuális szövegek” (mozgó állóképek, térképek, diagramok stb.) megértésére, értelmezésére; »» saját tanulási folyamatainak hatékony megszervezésére; »» a legkülönbözőbb tanulási források felhasználására; c) a szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkezik »» olyan személyes tulajdonságokkal és együttműködési készséggel, amelyek a személyes felelősséget és az egyéni döntéshozatalt is megkövetelő munkakörökhöz szükségesek; »» minőségtudattal és sikerorientáltsággal; »» saját tevékenysége kritikus értékelésének képességével; »» értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással.
52
2. Ciklusokra bontott képzésben az osztott és az egységes, osztatlan mesterképzésben szerezhető végzettségi szint jellemzői Mesterképzésben mesterfokozatot az szerezhet, aki a) a képzés során az ismereteket illetően bizonyította, hogy »» felkészült tanulmányi területén az ismeretek rendszerezett megértésére és elsajátítására, illetve a tudományterületről vagy a megszerzett tapasztalatból származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek kritikus feldolgozására; »» ismeri saját kutatásaihoz vagy tudományos munkájához szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikákat; »» eredeti látás- és gondolkodásmóddal és megfelelő absztrakcióval rendelkezik a tudományág mélyebb összefüggéseinek megértésében, a megszerzett tudás alkalmazásában és gyakorlati hasznosíthatóságában, valamint a problémamegoldó technikák felhasználásában; »» képes a tudományágában a tudományos kutatások és a különböző módszerek értékelésére, önálló kritika megfogalmazására és szükség esetén alternatív megoldások felvetésére; b) ismereteit illetően alkalmas »» rendszerszerűen és kreatívan új és összetett témakörökkel foglalkozni, helytálló bírálatot vagy véleményt megfogalmazni, döntést hozni, és az ebből adódó következtetéseket levonni és közérthetően bemutatni; »» a megoldandó problémák megértésére, önálló megoldására és eredeti ötletek felvetésére; »» szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat; »» a képzési terület belső törvényszerűségeinek mélyebb megismerésére és önművelésre; »» az egyéni tudás, ismeret elmélyítésére, bővítésére; c) a szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkezik »» a munkakörhöz szükséges olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján képes együttműködésre, kezdeményezésre és személyes felelősségvállalásra, döntéshozatalra, szakmai önképzésre; »» saját tevékenysége kritikus értékelésének képességével, »» értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással.
2. függelék – A Gazdálkodási menedzserasszisztens FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményei Az 55 343 01 Üzleti szakügyintéző szakképesítés 55 343 01 0010 55 03 Gazdálkodási menedzserasszisztens elágazásának ajánlott szakképzési programja (kivonat, a program vázlata) I. ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEK 1. A képzés szabályozásának jogi háttere 2. A szakképesítés OKJ-ban szereplő és egyéb adatai A szakképesítés azonosító száma: 55 343 01 A szakképesítés megnevezése: Üzleti szakügyintéző Szakképesítések köre: 55 343 01 0010 55 01 Banki szakügyintéző 55 343 01 0010 55 02 Értékpapír-piaci szakügyintéző 55 343 01 0010 55 03 Gazdálkodási menedzserasszisztens 55 343 01 0010 55 04 Pénzügyi szakügyintéző 53
55 343 01 0010 55 05 Projektmenedzser-asszisztens 55 343 01 0010 55 06 Számviteli szakügyintéző 3. A képzés szervezésének feltételei 3.1. Személyi feltételek 3.2. Tárgyi feltételek 4. A tanulók felvételének feltételei 5. A szakképesítés, elágazások munkaterülete 5.1 A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör/foglalkozás 5.2 A szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása Gazdálkodási menedzserasszisztens Bármely nemzetgazdasági területen működő vállalkozásnál, szervezetnél felső- és középvezetők mellett vagy közvetlen irányításuk alatt érdemi ügyintézői feladatokat lát el, illetve a külső kapcsolatok (pl. ügyfélszolgálat, szolgáltatói kapcsolatok) területén önálló vagy kisebb csoportvezetői munkakört tölt be. Közreműködik a gazdasági döntésekhez szükséges piaci információk, adatok gyűjtésében, rendszerezésében, feldolgozásában, elemzésében, értékelésében a korszerű informatikai eszközök felhasználásával, s ehhez kapcsolódva az üzleti stratégia kialakítását segíti, illetve a közép- és felső vezetők ez irányú döntéseit előkészíti továbbá a felelős ügyintézői szinten a döntéseket meghozza. Az üzleti stratégia alapján portfólióelemzéseket készít, és részt vesz az üzletpolitika kidolgozásában. Közreműködik a vállalkozáshoz szükséges személyi, tárgyi és információs feltételek kialakításában. Részt vesz a komplex gazdálkodási/szolgáltatási folyamatok lebonyolításában és az ezzel összefüggő pénzügyi, adózási, számviteli feladatok ellátásában, a marketingakciók tervezésében, szervezésében. Részt vesz az üzleti, valamint a környezeti partneri kapcsolatok kialakításában, és azok ápolásában, folyamatos fejlesztésében. Közreműködik a jogi előírásoknak megfelelő megállapodások, szerződések előkészítésében. Részt vesz a gazdálkodási/szolgáltatási tevékenység ellenőrzésében. 5.3 A szakképesítéssel rokon szakképesítések 6. A képzés célja 7. A szakképesítés követelménymoduljai Vállalatgazdálkodási feladatok Pénzügyekkel kapcsolatos feladatok Számviteli-statisztikai feladatok Számítástechnikai-informatikai feladatok Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven Gazdálkodásmenedzseri speciális szakmai feladatok
54
8. A képzés szerkezete 8.1. A tudásszintmérések tananyagegységei Vállalatgazdálkodási feladatok Vállalati gazdaságtan írásbeli 60 perc Marketing szóbeli 30 perc Gazdasági jog szóbeli 30 perc Vezetésszervezés írásbeli 60 perc EU-ismeretek írásbeli 60 perc Közgazdaságtan írásbeli 60 perc Pénzügyekkel kapcsolatos feladatok Pénzügyi ismeretek írásbeli 60 perc Gazdaságmatematika írásbeli 60 perc Számviteli-statisztikai feladatok Számvitel alapjai írásbeli 60 perc Statisztikai módszerek írásbeli 60 perc Számítástechnikai-informatikai feladatok Informatika interaktív 60 perc Felhasználói programok interaktív 60 perc Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven Üzleti kommunikáció szóbeli 30 perc Prezentáció és íráskészség fejlesztés szóbeli 30 perc Üzleti idegen nyelv 1. írásbeli 120 perc Üzleti idegen nyelv 2. szóbeli 45 perc Gazdálkodásmenedzseri speciális szakmai feladatok Környezet-gazdaságtan írásbeli 90 perc/tárgy Vállalati esettanulmányok Gazdaságföldrajz Szolgáltatásmarketing Alternatív tárgyak 8.2. Tantervi háló A nappali, esti és levelező tagozatra vonatkozóan a tananyagegységek, tantárgycsoportok, tantárgyak elhelyezése a tantervi hálóban: előadás és gyakorlat óraszáma, kreditértéke féléves bontásban 9. A szakképesítés-elágazás vizsgáztatási követelményei 9.1. A szakmai vizsgára bocsátás feltételei 9.2. A szakmai vizsga részei Szakmai vizsgára az a tanuló/hallgató bocsátható, aki a tudásszintmérő vizsgákat sikeresen teljesítette. A tudásszintmérő vizsga csak akkor eredményes, ha valamennyi tudásszintmérő vizsgafeladathoz rendelt vizsgatevékenységet a jelölt legalább 60%-os szinten teljesíti, valamint záródolgozatát az opponens(ek) minimum 60%-ra értékeli(k). A középfokú C típusú szakmai nyelvvizsgával rendelkező mentesül Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven 5. tudásszintmérő vizsga 3. és 4. tudásszintmérő vizsgafeladathoz rendelt vizsgatevékenységek alól. 55
Az a jelölt, aki a tudásszintmérő vizsgák valamelyikének korábbi teljesítését hitelt érdemlően igazolja, mentesül a tudásszintmérő vizsga ismételt teljesítésének kötelezettsége alól. 1. vizsgarész: Vállalatgazdálkodási feladatok Záródolgozat védése. Szóbeli, 10 perc (felkészülési idő 5 perc, válaszadási idő 5 perc) 2. vizsgarész: Pénzügyekkel kapcsolatos feladatok Záródolgozat védése. Szóbeli, 10 perc (felkészülési idő 5 perc, válaszadási idő 5 perc) 3. vizsgarész: Számviteli-statisztikai feladatok Záródolgozat védése. Szóbeli, 10 perc (felkészülési idő 5 perc, válaszadási idő 5 perc) 4. vizsgarész: Számítástechnikai-informatikai feladatok Záródolgozat védése. Szóbeli, 10 perc (felkészülési idő 5 perc, válaszadási idő 5 perc) 5. vizsgarész: Az üzletvitellel kapcsolatos személyes és szervezeti kommunikációs feladatok magyar és idegen nyelven Záródolgozat védése. Szóbeli, 10 perc (felkészülési idő 5 perc, válaszadási idő 5 perc) 8. vizsgarész: Gazdálkodásmenedzseri speciális szakmai feladatok Speciális gazdálkodásmenedzseri szakismeretek számonkérése a PM által kiadott feladatlap alapján, írásbeli, 180 perc. Szóbeli tételsor alapján, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc) II. A SZAKKÉPZÉSI PROGRAM TANANYAGEGYSÉGEI A tananyagegységek (tárgyak) célja, tartalma (sillabusz 1-1 oldal terjedelemben).
56
3. függelék – A Kereskedelmi szakmenedzser FSZ-képzés szakmai és vizsgakövetelményei (kivonat, a program vázlata) I. ORSZÁGOS KÉPZÉSI JEGYZÉKBEN SZEREPLŐ ADATOK A szakképesítés azonosító száma: 55 345 01 0000 00 00 A szakképesítés megnevezése: Kereskedelmi menedzser Elágazások: 55 345 01 0010 55 01 Európai Uniós üzleti szakügyintéző 55 345 01 0010 55 02 Kereskedelmi szakmenedzser 55 345 01 0010 55 03 Kis- és középvállalkozási menedzser 55 345 01 0010 55 04 Külgazdasági üzletkötő 55 345 01 0010 55 05 Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző 55 345 01 0010 55 06 Reklámszervező szakmenedzser 55 345 01 0010 55 07 Üzletviteli szakmenedzser II. EGYÉB ADATOK ELÁGAZÁS MEGNEVEZÉSE: Kereskedelmi szakmenedzser 1. A képzés megkezdésének szükséges feltételei: Bemeneti kompetenciák: Iskolai előképzettség: érettségi vizsga Szakmai előképzettség: Előírt gyakorlat: Elérhető kreditek mennyisége: 120 Pályaalkalmassági követelmények: nem szükségesek Szakmai alkalmassági követelmények: nem szükségesek 2. Elmélet aránya: 70 % 3. Gyakorlat aránya: 30 % 4. Szakmai alapképzés (iskolai rendszerben): Időtartama (évben vagy félévben): 5. Szintvizsga (iskolai rendszerben): nem szervezhető Ha szervezhető, mikor: 6. Egészségügyi alkalmassági vizsgálat: nem szükséges III. MUNKATERÜLET 1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás: A munkakör, foglalkozás FEOR száma FEOR megnevezése: 1349 Egyéb funkcionális tevékenységet folytató részegységek vezetői 2. A szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása: Ügyviteli és munkaerő-piaci ismereteket, álláskeresési technikákat alkalmaz Szakmai kommunikációs tevékenységet végez Részt vesz a vállalkozás nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainak irányításában Vezeti a kereskedelmi vállalkozást, megszervezi a gazdálkodást Vállalkozást hoz létre/működtet/szüntet meg Szervezi a vállalkozás uniós partnerekkel való kapcsolatát, felkutatja az uniós finanszírozási lehetőségeket Megtervezi, megszervezi, elemzi az áruforgalmi folyamatot, alkalmazza és értékeli a marketingeszközöket 57
Részt vesz a vállalkozás ügyviteli, ösztönzési és kommunikációs rendszerének kialakításában, a gazdálkodás tervezésében, szervezésében Ellátja a külgazdasági üzletkötés feladatkörének valamennyi lényeges elemét Részt vesz a külkereskedelmi ügyletek előkészítésében, létrejöttében és lebonyolításában Részt vesz a nemzetközi kooperációs ügyletek előkészítésében és lebonyolításában Szervezi a vállalkozás szállítási, szállítmányozási, logisztikai feladatait Szervezi a vállalkozás marketingtevékenységét Meghatározza és dokumentálja a minőségi követelményeknek való megfeleléssel kapcsolatos teendőket, az értékesítési és kommunikációs problémákkal kapcsolatos feladatokat, megszervezi a tervek végrehajtását 3. A szakképesítéssel rokon szakképesítések IV. SZAKMAI KÖVETELMÉNYEK A szakmai követelménymodulok felsorolása: 0001-06 A vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése 2655-06 Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési technikák alkalmazása 2656-06 Szakmai kommunikációs tevékenység 2657-06 Informatikai és gazdasági szakmai idegen nyelv használata 2658-06 Vállalkozások menedzselése 2659-06 Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági folyamatok irányítása 2660-06 A kereskedelmi vállalkozás vezetése, a gazdálkodás elemzése és megszervezése Ezekből mintaként két modul leírását mutatjuk be: 0001-06 A vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése A szakmai követelménymodul tartalma: Feladatprofil: Felméri a piaci viszonyokat, és dönt vállalkozása profiljáról Összeállítja/összeállíttatja az üzleti tervet A lehetőségei szerint kiválasztott vállalkozási formában vállalkozást hoz létre Biztosítja a belső és külső forrásokat a vállalkozáshoz Beszerzi az üzlet (telephely, szalon) működéséhez szükséges engedélyeket Kialakítja az üzlet (telephely, szalon) külső/belső környezetét/arculatát Biztosítja a berendezések és eszközök működőképességét, szükség szerinti fejlesztését Gondoskodik az áru- és vagyonvédelemről Megállapítja a szükséges létszámot és munkaköröket A kiválasztott alkalmazottal lefolytatja a béralkut, és elvégzi a munkaviszony létesítéséhez kapcsolódó feladatokat Gazdálkodik a rendelkezésre álló erőforrásokkal Szükség szerint gondoskodik vállalkozásának átszervezéséről, megszüntetéséről Tulajdonságprofil: Szakmai kompetenciák: A típus megjelölésével a szakmai ismeretek: D A vállalkozási formák jellemzői C Az üzleti terv tartalma, felépítése D A vállalkozás létrehozásának gyakorlati feladatai C A belső és külső források biztosításának lehetőségei C A telephely kiválasztásának szempontjai D A telephely külső/belső arculata kialakításának szempontjai 58
C A szükséges létszám és munkakörök megállapításának szempontjai C A tevékenységhez szükséges tárgyi feltételek kialakítása C Az áru- és vagyonvédelem biztosításának módjai B A humánerőforrás-gazdálkodás szerepe, feladatai C A munkaszerződések megkötésére, felbontására vonatkozó előírások, szabályok B A munkatársak kiválasztásának folyamata, a béralku lefolytatása C Pénzügyi, számviteli alapfogalmak C A finanszírozás lehetőségei, a likviditás fenntartásának módjai B A vagyonmérleg és az eredménykimutatás adatainak értelmezése, felhasználása a döntésekben D A vállalkozás átszervezésének formái, gyakorlati teendői D A vállalkozás megszüntetésének formái, gyakorlati teendői A szint megjelölésével a szakmai készségek: 4 Köznyelvi olvasott szöveg megértése 4 Köznyelvi szöveg fogalmazása írásban 4 Szakmai olvasott szöveg megértése 4 Szakmai nyelvű íráskészség Személyes kompetenciák: Döntésképesség Rugalmasság Társas kompetenciák: Nyelvhelyesség Tömör fogalmazás készsége Közérthetőség Módszer-kompetenciák: Logikus gondolkodás Kreativitás, ötletgazdagság Helyzetfelismerés 2662-06 A kereskedelmi szakmenedzser tevékenysége A szakmai követelménymodul tartalma: Feladatprofil: Elemzi a gazdálkodó szervezet tevékenységét, részt vesz a stratégia kialakításában, és megtervezi a gazdálkodást Vezeti a kereskedelmi vállalkozást, megszervezi a gazdálkodást Összehasonlítja a beszerzési forrásokat, kiválasztja ezek közül az optimálist, és figyelemmel kíséri a teljes beszerzési folyamatot Áttekinti a teljes áruforgalmi folyamatot A piaci folyamatoknak megfelelően meghatározza a termékválasztékot a kereslet és kínálat összhangjának megteremtésével, figyelembe veszi a szakmai követelményeket a minőség, árképzés, valamint a logisztika összefüggésében Megtervezi a teljes áruforgalmi folyamatot, ismeri ezek technológiai feltételeit, részt vesz ezen folyamatok megvalósulásának ellenőrzésében Ellátja az áruforgalmi technológiai feladatok elemzését, törekszik ezek innovatív fejlesztésére Kiválasztja a megfelelő fuvarozási, szállítási feltételeket, megszervezi a fuvarozási tevékenységet, és kialakítja az ezek megvalósításához szükséges szerződéseket Alkalmazza az áruosztályozási rendszereket, az árukezelési előírásokat Alkalmazza a hazai és nemzetközi vámeljárásokat, figyelemmel kíséri a jogszabályi változásokat 59
Ellátja a kereskedelmi vállalkozás külkereskedelmi üzleti feladatait a szerződés előkészítés, megkötés és lebonyolítás vonatkozásában Alkalmazza a kereskedelmi informatikai rendszereket a teljes áruforgalmi folyamatra vonatkozóan (pl. áruazonosítás, készletgazdálkodás, rendelési folyamatok stb.), felismeri az e-businessbe való bekapcsolódás lehetőségeit Alkalmazza a minőség megőrzésére vonatkozó előírásokat, ismeri az áruk és szolgáltatások minőségét meghatározó tényezőket A kereskedelmi tevékenységre vonatkozóan alkalmazza a piacelemzés különféle módszereit Döntések előkészítésében vesz részt a marketingstratégia területén Kidolgozza a marketingakció-tervet, előkészíti megvalósítását, értékeli annak eredményességét Alkalmazza a marketingmix elemeket, alkalmazza ezeket az adott vállalkozás esetében Vizsgálja a marketingdöntések hatását a vállalkozás gazdálkodására Összehasonlításokat végez a versenytársak gazdálkodási, marketing- és reklámtevékenységére vonatkozóan Alkalmazza a marketing-kommunikáció eszközeit az eredményes gazdálkodás megvalósítása érdekében Kiválasztja a hatékony reklámeszközöket Megtervezi az eladásösztönzés hatékony módját, és részt vesz az akciók megtervezésében, lebonyolításában és az eredmények értékelésében Alkalmazza a PR-módszereket Betartja a reklám jogi, etikai, erkölcsi követelményeit Tulajdonságprofil: Szakmai kompetenciák: A típus megjelölésével a szakmai ismeretek: B A logisztikai folyamatok (pl: fuvarozás, szállítmányozás, raktározás) jellemzői B A kereskedelem teljes áruforgalmi folyamata C A beszerzési, készletgazdálkodási folyamatok jellemzői B Áruosztályok és árukezelési előírások ismerete, minőségmegőrzés A Az áru- és vagyonvédelem biztosításának módjai A Az értékesítés formái és azok jellemzői C Áruforgalmi folyamatok technológiai és informatikai jellegzetességei B Pénzügyi, számviteli alapfogalmak B A kereskedelmi vállalkozás likviditásának fenntartása B A vállalkozás átszervezésének és megszüntetésének formái, gyakorlati teendői D A marketingstratégia kereskedelmi alkalmazása D A marketingmix elemek kereskedelmi jellemzői D Kereskedelmi vállalkozások marketing- és reklámtevékenységének jellemzői B Marketingkommunikációs eszközök kereskedelmi alkalmazása B Értékesítésösztönzés és PR a kereskedelemben C Reklámjogi, etikai és esztétikai alapismeretek A szint megjelölésével a szakmai készségek: 4 Olvasott köznyelvi szöveg megértése 4 Köznyelvi szöveg fogalmazása írásban 4 Olvasott szakmai szöveg megértése 4 Szakmai nyelvű íráskészség, fogalmazás írásban Személyes kompetenciák: Döntésképesség Rugalmasság 60
Társas kompetenciák: Nyelvhelyesség Tömör fogalmazás készsége Közérthetőség Módszer-kompetenciák: Logikus gondolkodás Kreativitás, ötletgazdagság Helyzetfelismerés 2663-06 Kis- és középvállalkozási szakmenedzser tevékenysége 2664-06 Külgazdasági üzletkötő tevékenysége 2665-06 Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző tevékenysége 2666-06 Reklámszervező szakmenedzser tevékenysége 2667-06 Üzletviteli szakmenedzser tevékenysége Az 55 345 01 0010 55 02 azonosító számú, Kereskedelmi szakmenedzser megnevezésű elágazás szakmai követelménymoduljainak azonosítója megnevezése 0001-06 Vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése és megszüntetése 2655-06 Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési technikák alkalmazása 2656-06 Szakmai kommunikációs tevékenység 2657-06 Informatikai és gazdasági szakmai idegen nyelv használata 2658-06 Vállalkozások menedzselése 2659-06 Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági folyamatok irányítása 2660-06 A kereskedelmi vállalkozás vezetése, a gazdálkodás megszervezése 2662-06 A kereskedelmi szakmenedzser tevékenysége V. VIZSGÁZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK 1. A szakmai vizsgára bocsátás feltételei: Modulzáró vizsga eredményes letétele A képzési programban előírt terjedelemben és határidőre elkészített szakdolgozat leadása Iskolai rendszerű szakképzés esetén: Az utolsó szakképző évfolyam eredményes elvégzése, amely egyenértékű a modulzáró vizsga eredményes letételével 2. A szakmai vizsga részei: 1. vizsgarész: 0001-06 A vállalkozások alapítása, működtetése, átszervezése, megszüntetése Megadott feltételek alapján a vállalkozási forma kiválasztása, indításának, működtetésének, átszervezésének megtervezése, működésének elemzése. Írásbeli, 120 perc 2. vizsgarész: 2655-06 Ügyviteli és munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési technikák alkalmazása Adott vállalkozás esetén a munkajogi, munka-, környezetvédelmi és tűzvédelmi előírások értelmezése. Szervezeti felépítés elemzése. Az ügyviteli folyamatok elemzése. Szóbeli, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc) A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: Konkrét szituáció alapján álláskeresési technikák alkalmazása számítógéppel támogatva. Gyakorlati, 45 perc
61
3. vizsgarész: 2656-06 Szakmai kommunikációs tevékenység A marketing kommunikáció elhelyezése a marketingmixben, kommunikációs stratégiák értékelése, a nyilvánossággal való kapcsolattartás lehetséges formái és azok értékelése. A vállalkozás és a közigazgatás kapcsolata. Írásbeli, 60 perc A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: A tárgyalások előkészítésének elemzése, tárgyalási stratégiák és technikák elemzése. A specializációhoz igazodó szituációs feladatok, problémák megoldása. Gyakorlati, 45 perc 4. vizsgarész: 2657-06 Informatikai és gazdasági szakmai idegen nyelv használata Üzleti levél készítése szakmai idegen nyelven idegen nyelvű kezelőfelületű szövegszerkesztő program alkalmazásával. Írásbeli, 30 perc A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: Idegen nyelvű szakmai szöveg értése, fordítása, magyar nyelvű szakmai szöveg értelmezése. Írásbeli, 120 perc A hozzárendelt 3. vizsgafeladat: Tárgyalás egy adott szituációban idegen nyelven. Szóbeli, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc) A hozzárendelt 4. vizsgafeladat: Az informatikai és kommunikációs rendszerek használata. Gyakorlati, 45 perc 5. vizsgarész: 2658-06 Vállalkozások menedzselése Egy adott gazdasági szervezet kereskedelmi tevékenységének átfogó elemzése, tervezése a cég gazdálkodási követelményeinek, stratégiájának figyelembevételével. Írásbeli, 60 perc A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: Az adott vállalkozás tevékenységének megfelelő marketing stratégia, marketing tevékenység megtervezése, a fogyasztói magatartás jellemzőinek figyelembevételével. Írásbeli, 60 perc A hozzárendelt 3. vizsgafeladat: A kereskedelmi vállalkozások szerepe a gazdaságban. A vállalkozások kereskedelmi részlegeinek működése, piaci kapcsolatai a beszerzés és értékesítés területén. A minőségirányítási rendszer alkalmazásának lehetősége a vállalkozásokban és annak hatásai. Szóbeli, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc) 6. vizsgarész: 2659-06 Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok és gazdasági folyamatok irányítása A nemzetközi kereskedelem fejlődésének (globalizáció, regionalizáció, intézmények, szabályozások, vámok és nem vámjellegű korlátozások), valamint a hazai külkereskedelmi kapcsolatok és szabályozások átalakulásának bemutatása. Írásbeli, 45 perc A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: A külkereskedelmi tevékenység tartalmának és a piaci szereplők feladatainak bemutatása (külkereskedelmi ügyletek, külkereskedelmi tervezés, logisztika, optimalizáció, levelezés, dokumentáció) adott feltételek között működő hazai vállalkozás vonatkozásában. Írásbeli, 45 perc. A hozzárendelt 3. vizsgafeladat: A nemzetközi pénzügyek alapfogalmainak és alapösszefüggéseinek értelmezése és alkalmazása egy adott feltételek között működő hazai vállalkozás külkereskedelmi tevékenységében. Szóbeli, 45 perc (felkészülési idő 30 perc, válaszadási idő 15 perc). 7. vizsgarész: 2660-06 A kereskedelmi vállalkozás vezetése, a gazdálkodás elemzése és megszervezése Egy adott vállalkozás éves beszámolójának elemzése, értékelése. Írásbeli, 120 perc. A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: Egy adott vállalkozás lehetséges fizetési formái, azok bizonylatainak, hitel- és befektetési lehetőségeinek ismertetése. Szóbeli, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc). 62
9. vizsgarész: 2662-06 A kereskedelmi szakmenedzser tevékenysége Az áruforgalom megszervezésére, elemzésére vonatkozó feladat megoldása. Gyakorlati, 60 perc. A hozzárendelt 2. vizsgafeladat: Záródolgozat megvédése, prezentációja. Szóbeli, 30 perc (felkészülési idő 15 perc, válaszadási idő 15 perc) 3. A szakmai vizsga értékelése %-osan: Az 55 345 01 0010 55 02 azonosító számú, Kereskedelmi szakmenedzser megnevezésű elágazáshoz rendelt vizsgarészek és ezek súlya a vizsga egészében 1. vizsgarész: 10 2. vizsgarész: 10 3. vizsgarész: 10 4. vizsgarész: 10 5. vizsgarész: 10 6. vizsgarész: 10 7. vizsgarész: 10 9. vizsgarész: 30 VI. ESZKÖZ- ÉS FELSZERELÉSI JEGYZÉK A képzési feladatok teljesítéséhez szükséges eszközök és felszerelések minimuma
63
4. függelék – A Kereskedelem és marketing alapképzési szak Képzési és kimeneti követelményei 1. Az alapképzési szak megnevezése: kereskedelem és marketing 2. Az alapképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: »» – végzettségi szint: alapfokozat (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BA) »» – szakképzettség: közgazdász kereskedelem és marketing alapképzési szakon »» – a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: BA in Commerce and Marketing 3. Képzési terület: gazdaságtudományok 4. Képzési ág: üzleti 5. A képzési idő félévekben: 7 félév 6. Az alapfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 180+30 kredit 6.1. A képzési ágon belüli közös képzési szakasz minimális kreditértéke: 80 kredit; 6.2. A szakirányhoz rendelhető minimális kreditérték: 27 kredit; 6.3. A szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető minimális kreditérték: 9 kredit; 6.4. A szakdolgozathoz rendelt kreditérték: kritériumkövetelmény kredit nélkül 6.5. A gyakorlati ismeretekhez rendelhető minimális kreditérték: 102 kredit, amelyből az összefüggő szakmai gyakorlat kreditértéke: 30 kredit. 7. Az alapképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja olyan gazdasági és üzleti ismeretekkel, kereskedelmi és marketing szaktudással és készségekkel rendelkező gazdasági szakemberek képzése, akik alkalmasak a különböző termékek és szolgáltatások keresletvezérelt beszerzésére és értékesítésére, kis- és középvállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezésére és irányítására, továbbá kellő mélységű ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához. Az alapfokozat birtokában a kereskedelem és marketing szakon végzettek ismerik: »» a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit, »» a marketing fogalmát, koncepcióját, eszközrendszerét és módszertanát az üzleti és nonprofit szférában, »» a marketing szerepét a vállalat, intézmény működésében, a marketing kapcsolatát a szervezet más folyamataival, funkcióival, »» a fogyasztói, vevői magatartás folyamatát, a fogyasztóvédelem területét, »» az értékesítési, üzletkötési tevékenység folyamatait, jogi, etikai követelményeit, »» a kereskedelmi vállalatok működését és szervezetét, a kereskedelmi tevékenység főbb munkafolyamatait és technikáit. »» a logisztikai folyamatokat, »» az e-üzlet módszereit és hátterét, »» képesek a marketingértékesítés rövid és középtávú döntési folyamataiban való eligazodásra, a gyors piaci változások felismerésére, azokhoz való alkalmazkodásra.
64
Az alapfokozat birtokában a kereskedelem és marketing szakon végzettek alkalmasak: »» kis- és középvállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezésére és irányítására, »» különböző termékek és szolgáltatások beszerzésére és értékesítésére, »» önálló és csoportmunka végzésére, »» a szervezet funkcionális területeivel és a marketingszolgáltatókkal, beszállítókkal, partnerekkel való együttműködésre, »» reklám, eladás ösztönzési, piackutatási adatok elemzésére, hatékony programok összeállítására és lebonyolításuk ellenőrzésére, »» a kereskedelmi folyamatok elemzésére és tervezésére, »» egyes logisztikai feladatok ellátására, »» a kereskedelem- és marketingspecifikus szoftverek használatára, »» jelentések, felmérések elkészítésére, szóbeli és írásbeli kommunikációra. 8. A törzsanyag (a szakképzettség szempontjából meghatározó) ismeretkörök: »» közgazdaságtani, módszertani és üzleti alapozó ismeretek: 80–90 kredit matematika, statisztika, informatika, mikro- és makroökonómia, nemzetközi gazdaságtan, pénzügytan, vállalati gazdaságtan, gazdasági jog, marketing, számvitel, menedzsment, üzleti kommunikáció, szaknyelv, környezet-gazdaságtan, alapozó üzleti ismeretkörök; »» társadalomtudományi alapismeretek: 10–20 kredit EU, általános és gazdasági jogi ismeretek, gazdaságtörténet, szociológia, pszichológia, filozófia; »» szakmai törzsanyag: 70–90 kredit vállalatirányítás, kereskedelem gazdaságtana, marketingmenedzsment, szervezeti magatartás, vállalati pénzügyek, marketingkutatás, külkereskedelmi technikák, marketingkommunikáció, logisztika, média-gazdaságtan, továbbá választható szakirányok, amelyek a szak törzsanyagához, a kereskedelem vagy marketing szakanyagához kapcsolódó, a szakképzettség részeként megszerezhető speciális tudást biztosító ismeretek. 9. Szakmai gyakorlat: Az alapképzési szakon egy félévig tartó összefüggő szakmai gyakorlatot kell szervezni. 10. Nyelvi követelmények: Alapfokozat megszerzéséhez államilag elismert legalább középfokú C típusú szaknyelvi vagy felsőfokú C típusú általános nyelvvizsga, illetve ezekkel egyenértékű érettségi bizonyítvány, illetve oklevél szükséges.
65
5. függelék – A Marketing mesterképzési szak Képzési és kimeneti követelményei 1. A mesterképzési szak megnevezése: marketing 2. A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése: »» végzettségi szint: mesterfokozat (magister, master; rövidítve: MSc) »» szakképzettség: okleveles közgazdász, marketing szakon »» a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: MSc in Marketing 3. Képzési terület: gazdaságtudományok 4. A mesterképzésbe történő belépésnél előzményként elfogadott szakok: 4.1. Teljes kreditérték beszámításával vehetők figyelembe: a kereskedelem és marketing, a gazdálkodási és menedzsment, a nemzetközi gazdálkodás, a pénzügy és számvitel, a turizmus-vendéglátás, az emberi erőforrás alapképzési szakok. 4.2. A bemenethez a 11. pontban meghatározott kreditek teljesítésével számításba vehetőek az alkalmazott közgazdaságtan, a gazdaságelemzés, valamint a közszolgálati alapképzési szakok. 4.3. A 11. pontban meghatározott kreditek teljesítésével vehetők figyelembe továbbá azok az alapvagy mesterfokozatot adó alapképzési szakok, illetve a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerinti főiskolai vagy egyetemi szintű alapképzési szakok, amelyeket a kredit megállapításának alapjául szolgáló ismeretek összevetése alapján a felsőoktatási intézmény kreditátviteli bizottsága elfogad. 5. A képzési idő félévekben: 4 félév 6. A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 120 kredit; 6.1. Az alapozó ismeretekhez rendelhető kreditek száma: 20–25 kredit; 6.2. A szakmai törzsanyaghoz rendelhető kreditek száma: 30–45 kredit; 6.3. A differenciált szakmai anyaghoz rendelhető kreditek száma: 30–45 kredit; 6.4. A szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető kreditek minimális értéke: 6 kredit; 6.5. A diplomamunka készítéséhez rendelt kreditérték: 15 kredit; 6.6. A gyakorlati ismeretek aránya legalább 30%. 7. A mesterképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik különböző üzleti és non-business szervezetekben, intézményekben és vállalkozásokban végeznek marketingtevékenységet. Megszerzett elméleti és gyakorlati ismereteik birtokában képesek marketingstratégia kialakítására, a tág értelemben vett marketingtevékenységek menedzselésére, különböző szervezetek, folyamatok és szakmai programok irányítására, a szükséges marketingeszközök tartalmának meghatározására, feladatok végrehajtásának koordinálására, kapcsolattartásra belső és külső funkciókkal, szervezetekkel. Megfelelő ismeretekkel rendelkeznek tanulmányaik doktori képzés keretében történő folytatására. a) A mesterképzési szakon végzettek ismerik –– a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, annak mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit különböző szinteken, –– Európai Unió működését, szakmailag releváns irányelveit, szabályozását, 66
–– a marketingrendszer működését, az értékalkotás módjait, az érték mérésének és növelésének módszereit, –– a vállalati gazdálkodás átfogó kategóriáit, a teljesítmény mérésének módjait és marketingterülettel való kapcsolatát, –– az értékalkotó marketingfolyamatok és az innováció kapcsolatát, –– a marketing részterületek mérésének és elemzésének módszereit, –– az adatok magas szintű kvantitatív elemzésének (közgazdasági, ökonometriai, matematikai-statisztikai) módszereit, –– a komplex problémák megoldásának technikáit, –– a kultúraközi kutatás módszertanát, –– a marketingtervezés folyamatát, módszereit, –– a vevőorientáció érvényesítésének szervezeti formáit és folyamatait, –– a szakterületre vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat, –– a választott doktori képzés igényeinek megfelelő kutatási módszertant. b) A mesterképzési szakon végzettek alkalmasak –– a vállalat értékalkotó tevékenységének átlátására és a vállalati stratégia kialakításában való részvételre, –– a marketing, kereskedelmi és logisztikai folyamatok teljesítménymutatóinak meghatározására és a pénzügyi és nem pénzügyi teljesítménymutatók elemzésére, –– a piaci jelenségek elmélyült elemzésére, –– marketingprogramok és -tervek összeállítására és a tervezés irányítására, –– egyes marketing-részterületek irányítására (pl. termékmenedzsment, termékfejlesztés, reklám, értékesítés, személyes eladás, árkialakítás, kutatás stb.) és ugyanezen területek vezető szakértőjeként való működésre, –– szervezetközi együttműködésben való részvételre, illetve szervezetközi projektek irányítására, –– nemzetközi szakspecifikus együttműködésben való részvételre, –– üzleti tárgyalások hatékony folytatására. c) A szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok, készségek –– etikus magatartás, –– vezetői képesség, –– motivációs és irányító képesség, –– empátia más kultúrák, illetve szakterületek megközelítéseit illetően, –– kreatív problémamegoldó és eredeti látásmód, –– hatékony projektirányító és -szervezőképesség, –– szociális és morális kérdések iránti nyitottság, –– konfliktusmegoldó képesség, –– nyitottság az együttműködésre, –– felelősségvállalás a saját és mások teljesítményéért, –– két idegen nyelven tárgyalóképes kommunikációs készség. 8. A mesterfokozat és a szakképzettség szempontjából meghatározó ismeretkörök: 8.1. Az alapképzésben megszerzett ismereteket tovább bővítő, mesterfokozathoz szükséges alapozó ismeretkörök 20–25 kredit: modern közgazdasági elméletek, döntéselméleti és módszertani ismeretek, szervezetek és vállalkozások gazdálkodása és vezetése, irányítása, stratégiai menedzsment, pénzügyi menedzsment, a marketing vezetési kérdései, értékteremtő, logisztikai folyamatok tervezése és irányítása. 67
8.2. A szakmai törzsanyag kötelező ismeretkörei 30–45 kredit: környezet- és piacelemzés tervezése, végrehajtása, marketingkutatás módszertana, marketing információs és döntéstámogató rendszer, a fogyasztáselmélet kérdései és vásárlói magatartás elemzése, disztribúció-menedzsment, beszerzési és értékesítési (Sales) folyamatok irányítása, vezetése, ellátási lánc menedzselése, termékek és márkák menedzselése, integrált marketingkommunikáció, kommunikációs stratégia és eszközei, gazdasági és versenyjogi ismeretek, marketingstratégia tervezése és végrehajtása, marketing-kontrolling, interkulturális, nemzetközi marketing kérdései, társadalomtudományi módszertanok, legújabb szakmaterületi eredmények elsajátítása, alkalmazása. 8.3. A szakmai törzsanyag kötelezően választható ismeretkörei: differenciált szakmai ismeretek 30–45 kredit: szakirányok, specializációk, szakmai modulok, illetve szabályozottan választható szakmai tantárgyak az intézményi sajátosságoknak megfelelően; diplomamunka: 15 kredit. 9. A képzéshez kapcsolt szakmai gyakorlat követelményei: A diplomamunkához kapcsolódóan az intézményi tanterv határozza meg. 10. Idegennyelv-ismeret követelményei: Angol nyelvből államilag elismert legalább középfokú, C típusú nyelvvizsga vagy egy másik élő idegen nyelvből államilag elismert legalább középfokú, C típusú szakmai nyelvvizsga vagy egy élő idegen nyelvből államilag elismert felsőfokú, C típusú nyelvvizsga, illetve ezekkel egyenértékű érettségi bizonyítvány, illetve oklevél. 11. A mesterképzésbe való belépés feltételei: A hallgatónak a kredit megállapításának alapjául szolgáló ismeretek – felsőoktatási törvényben meghatározott – összevetése alapján elismerhető legyen legalább 30 kredit a korábbi tanulmányai szerint – az üzleti alapképzési szakok képesítési követelményei tartalmának megfelelően – az alábbi ismeretkörökben: »» a módszertani alapismeretek (matematika, statisztika, informatika) 8–12 kredit, »» az elméleti-közgazdaságtani alapismeretek (mikro- és makroökonómia, nemzetközi gazdaságtan, regionális gazdaságtan, gazdaságtörténet) 8–12 kredit, »» és az üzleti kötelező szakmai alapismeretek (vállalat-gazdaságtan, vállalati pénzügy, marketing, számvitel, vezetés-szervezés, emberi erőforrás) 10–14 kredit.
68
6. függelék – A BA-képzések kimeneti követelményei Tudás (ismeri) Szak
1. AK
2. GE
3. KÖ
Általános (szint és terület)
»» a gazdasági fogalmakat, összefüggéseket és elemzési módszereket, »» a gazdálkodás különböző területeinek alapvető elveit és eszközeit, »» a gazdasági kapcsolatok és intézmények rendszerét, működésük elveit és folyamatait, »» a gazdasági erőforrásokkal való gazdálkodás, valamint a gazdasági szervezés és irányítás alapelveit és módszereit, »» a nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, benne kiemelten az EU működési rendszerét és politikáit. »» a gazdaság intézményrendszerét, működésük elveit és folyamatait, »» az információszerzés és -elemzés módszereit, »» a nemzeti és nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, a gazdasági folyamatok szervezésének és irányításának alapelveit és módszereit, »» a gazdasági erőforrásokkal való gazdálkodás alapelveit és modelljeit, »» az EU működési rendszerét és politikáit. »» a szervezetfejlesztés, szervezeti folyamatok és rendszerek, irányítás, személyzeti menedzsment, kompetenciafejlesztés, intézményi kultúra, tervezési stratégia alapvető szakismereteit, »» az EU működésének és szakpolitikáinak fő jellemzőit.
Speciális (szakra orientált)
»» a közgazdasági elméleteket és módszereket, különösen azok matematikai alapjait, »» a gazdasági szereplők döntéseit alakító tényezőket, az egyes döntések komplex kölcsönhatásának rendszerét és az azok gyakorlati elemzésére alkalmas modelleket, módszereket, illetve a gazdasági információs rendszereket. »» a közszektor gazdaságtanának alapvető összefüggéseit, »» a közszolgáltató és nonprofit szervezetek működési elveit és rendszerét, folyamatait, »» a közpolitika megvalósításának folyamatát és a folyamat befolyásolásának alapvető eszközrendszerét, »» a költségvetési gazdálkodás és közszolgálati menedzsment alapfogalmait, fő összefüggéseit, a gazdálkodásra ható tényezőket, és az azok befolyásolására használatos átfogó módszereket, »» a köz- és nonprofit szervezetek létrehozására, szervezésére, működtetésére és irányítására, fejlesztésére vonatkozó alapvető elveket és módszereket, »» a közjót előmozdító döntési javaslatok kidolgozásához szükséges problémaelemzés és megoldáselemzés alapvető módszereit.
AK = Alkalmazott közgazdaságtan, GE = Gazdaságelemzés, KÖ = Közszolgálati, GM = Gazdálkodási és menedzsment, KM = Kereskedelem és marketing, EE = Emberi erőforrások, NG = Nemzetközi gazdálkodási, PSZ = Pénzügy és számvitel, TV = Turizmus-vendéglátás, SZO = Üzleti szakoktató
Szak
4. GM
5. KM
6. EE
Általános (szint és terület)
Speciális (szakra orientált)
»» a gazdálkodás alapfogalmait, fő összefüggéseit, a gazdálkodásra ható tényezőket és azok befolyásolására használatos módszereket, »» az erőforrásokkal, termelési tényezőkkel való gazdálkodás irányelveit, tervezési, elemzési, értékelési, lebonyolítási eszközeit, módszereit, »» a gazdálkodási folyamatok irányításának, szervezésének és működtetésének alapelveit és módszereit, »» a szervezetek és intézmények létrehozására, struktúrájuk, szervezeti magatartásuk kialakítására és változtatására vonatkozó alapelveket és módszereket. »» a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, mechanizmusait, szervezeteit, működési »» a marketing fogalmát, koncepcióját, eszközrendszerét és módszertanát az üzleti és elveit, fejlődési trendjeit. nonprofit szférában, »» a marketing szerepét a vállalat, intézmény működésében, a marketing kapcsolatát a szervezet más folyamataival, funkcióival, »» a fogyasztói, vevői magatartás folyamatát, a fogyasztóvédelem területét, »» az értékesítési, üzletkötési tevékenység folyamatait, jogi, etikai követelményeit, »» a kereskedelmi vállalatok működését és szervezetét, a kereskedelmi tevékenység főbb munkafolyamatait és technikáit, »» a logisztikai folyamatokat, »» az e-üzlet módszereit és hátterét, »» képesek a marketingértékesítés rövid és középtávú döntési folyamataiban való eligazodásra, a gyors piaci változások felismerésére, azokhoz való alkalmazkodásra. »» a gazdálkodás fogalmait, legfontosabb összefüggéseit és a gazdálkodást meghatározó »» az erőforrásokkal, ezen belül az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás korszerű tényezőket. eljárásait, tervezési, elemzési és értékelési módszereit, »» az emberierőforrás-gazdálkodás szervezeti és információs rendszerének működését, »» a kompetenciák fejlesztésének az egyéni és szervezeti képességekre gyakorolt hatását, az emberitőke-befektetések és -hozamok vizsgálatát, »» a munkaerő-piaci, érdekegyeztetési és emberierőforrás-fejlesztési folyamatok elemzését és koordinálását, az ezzel kapcsolatos döntés-előkészítési feladatok megoldását az üzleti életben és a közszolgálatban.
Szak
Általános (szint és terület)
8. PSZ
»» a nemzetgazdasági ágak helyzetét, fejlődésük fő törvényszerűségeit, »» a vállalati gazdálkodás céljait, alapvető törvényszerűségeit, »» a vállalkozások tevékenységét szabályozó jogszabályokat, a vállalat piaci alkalmazkodásának legfontosabb pénzügyi feltételeit, »» a vállalkozási és közszféra működési törvényszerűségeinek fő különbségeit.
7. NG
Speciális (szakra orientált)
»» a nemzetközi gazdasági folyamatok elméleti összefüggéseit, hátterét, »» a nemzetközi gazdasági és piaci folyamatokat, »» az európai integrációs folyamatot, az EU működését, »» a globalizáció folyamatait, mozgatórugóit és hatását az egyes régiókra, »» a nemzetközi piacműködés és verseny elemzésének módszertani kérdéseit, »» a nemzetközi kereskedelempolitika célkitűzéseit, eszközrendszerét, »» a nemzetközi pénzügyek törvényszerűségeit, szereplőit, a nemzetközi pénzügyek technikáját, »» Magyarország helyét és szerepét a világgazdaságban, az euroatlanti integrációban, »» Magyarország külgazdasági folyamatainak dinamizmusát, főbb piacait, »» az erőforrások pályázati úton való megszerzésének és felhasználásának lehetőségeit és technikáját, »» a nemzetközi versenyhelyzetben meghozandó stratégiai üzleti döntések marketing vonatkozásait és végrehajtásuk eszközrendszerét, »» a világméretű árumozgások logisztikai vonatkozásait, »» a nemzetközi ügyletek jellegzetes típusait, folyamatait, jogi vonatkozásait, »» a nemzetközi menedzsment interkulturális vonatkozásait, »» a nemzetközi üzleti élet viselkedési szabályait, a protokoll és etikett előírásait, »» a nemzetközi gazdasági szervezetek működését. »» a vállalati gazdálkodás finanszírozási-számviteli-adózási alrendszerét, a vállalati finanszírozás alapelveit, közvetlen és közvetett finanszírozás formáit, »» a pénzügyi, számviteli folyamatok tervezésének, szervezésének, irányításának, ellenőrzésének elméleti alapjait és gyakorlatát, az értékelés technikáit, »» a hazai és nemzetközi adózási, számviteli szabályokat, a vállalkozások működésének (alapítás, működés, átalakulás, megszüntetés) számviteli, pénzügyi megjelenítését, »» a számviteli információs rendszert, a beszámoló részeit, illetve az azt alátámasztó könyvelési folyamatokat, a tevékenységek elemzésének módszertanát, a döntés-előkészítés módszertani alapjait, »» a pénzintézeti rendszer felépítését, az egyes pénzintézeti típusok sajátosságait, a hitelezési folyamatot, az értékpapírpiac működésének fontosabb elemeit, »» az államháztartás feladatait és felépítését, »» a költségvetési gazdálkodás alapvető törvényszerűségeit, a költségvetési finanszírozás alapelveit és lehetséges technikáit,
Szak
9. TV
Általános (szint és terület)
Speciális (szakra orientált)
»» a turisztikai ágazat működésének elveit és jellemzőit, annak kapcsolódó ágazatait (szállásadás, vendéglátás, utazásszervezés, rendezvényszervezés), »» a vendéglátás elveit és gazdaságtanát, »» a turizmus szereplőinek, érdekeltjeinek és érintettjeinek jellemzőit, »» a turisták által igénybe vehető szolgáltatások rendszerét, »» a különböző típusú turisztikai vállalkozások (szálláshelyek, vendéglátóhelyek, szabadidős létesítmények) szervezésére, működtetésére és irányítására vonatkozó elveket és módszereket, »» a turisztikai szolgáltatások folyamatait, lebonyolításuk feltételeit és a legfontosabb vonatkozó jogszabályi előírásokat, »» a turizmussal kapcsolatos közösségi és nonprofit tevékenységeket, államigazgatási, önkormányzati, területfejlesztési, kulturális kapcsolódásukat, a turizmus hazai és nemzetközi intézményrendszerét, »» a turisztikai vállalkozások működését befolyásoló földrajzi, kulturális, természeti és jogi vonatkozásokat, »» a turisztikai vállalatok egyes működési területeinek (marketing, pénzügy, finanszírozás, emberi erőforrás, menedzsment, kontrolling stb.) sajátosságait, elveit és módszereit, »» a választott szakiránynak megfelelő alágazat vagy tevékenység – például szálláshelyek, vendéglátás, utazásszervezés, rekreáció, térségmenedzselés – működését, értékelési és döntési kritériumait, szakmai részterületeit, ágazati kapcsolódási pontjait.
Szak
Általános (szint és terület)
10. SZO »» a legalapvetőbb gazdasági fogalmakat, alapösszefüggéseket, »» a közgazdasági és üzleti tudomány alapvető törvényszerűségeit, folyamatait, »» a piac szereplőit, a gazdaság működésének mechanizmusát, »» a magyar gazdaságpolitika törekvéseit, problémáit, »» az üzleti vállalkozásokat befolyásoló tényezőket, »» az üzleti alapegységek működésének elveit, folyamatait, »» a gazdálkodás folyamatának, eredményeinek és problémáinak elemzésére alkalmas módszereket, »» a vállalkozások és egységei működtetésének elveit, kereteit, »» a környezetgazdálkodás fő vonásait, »» az üzleti életben létrejövő emberi kapcsolatokat, viszonyokat meghatározó pszichológiai törvényszerűségeket, »» a különböző korosztályú tanulók, hallgatók személyiségfejlődési sajátosságait; »» a gyakorlati tevékenységhez szükséges ismeretek átadásának, alkalmazásának módjait, »» a felnőttképzés eszközeit, módszereit.
Speciális (szakra orientált)
»» Az alapfokozat birtokában az üzleti szakoktatók a kereskedelmi szakirányon ismerik: »» a bolti gazdálkodás, beszerzés, értékesítés munkafolyamatának elemeit, »» a fogyasztóvédelem szabályait, módszereit, »» a tanulók, hallgatók bolti, szakmai értékesítési, árukezelési, iskolai és nyilvántartási tevékenységre történő gyakorlati felkészítésének módszereit. »» Az alapfokozat birtokában az üzleti szakoktatók a vendéglátó szakirányon ismerik: »» az alapvető élelmezéstudományi, táplálkozástani összefüggéseket, követelményeket, »» a szükséges higiénés szabályokat, »» a nemzeti étkezési, élelmezési igényeket, szokásokat, »» a vendégek fogadásának, kiszolgálásának alapvető udvariassági, protokoll és üzleti szabályait, »» a konyhai és éttermi gazdálkodás szabályait, követelményeit, »» a tanulók, hallgatók konyhai gyakorlati tevékenységeinek irányítási, betanítási, motivációs módszereit.
Alkalmas (képes) Szak 1. AK
2. GE
Általános (szint és terület) Speciális (szakra orientált) »» a gazdasági problémák felismerésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, a szükséges információk beszerzésére és elemzésére, »» a megszerzett tudás alkalmazására, gazdasági folyamatok tervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok megoldására, »» elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, »» önálló és csoportmunka végzésére. »» a különböző gazdasági folyamatok elemzésére, tervezésére, irányítására, »» a gazdaságelemzési módszerek innovatív és kreatív alkalmazására. »» az önálló és csoportos gazdasági elemzések végzésére, kollektív döntések előkészítésében való részvételre, »» a stratégiai jellegű gazdaság- és vállalatpolitikai problémák felismerésére, ill. a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, »» elemzések, jelentések, felmérések készítésére magyar és legalább egy idegen nyelven, »» önálló és csoportmunka végzésére.
Szak 3. KÖ
4. GM
5. KM
6. EE
Általános (szint és terület) »» szakterületi jelentések, felmérések elkészítésében való részvételre, »» döntések előkészítésében, megalapozásában való részvételre, »» a munkájukhoz szükséges információ menedzselésére, »» az önálló és felelős munkavégzésre, »» csoportban végzett munkára. »» a gazdálkodó szervezetekben szakképzettségüknek megfelelő munkakörök betöltésére, »» a problémamegoldó technikák vállalati döntések előkészítésében való alkalmazására, »» idegen nyelven és az informatika segítségével is a hazai és a nemzetközi üzleti környezetben hatékonyan kommunikálni, »» a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra, az önálló karrierépítésre tapasztalatainak értékelése és folyamatos továbbképzés útján; az alapképzésben megismert szakterület gyakorlati úton való kiszélesítésére, »» önálló munka végzésére a vállalati rendszer különböző részterületein, »» a gazdálkodó szervezetek általános gazdálkodásához és szervezéséhez kapcsolódó munkakörökben vezetői feladatok ellátására. »» önálló és csoportmunka végzésére, »» jelentések, felmérések elkészítésére, szóbeli és írásbeli kommunikációra.
»» önálló munkavégzésre és csoportmunkára, »» közgazdasági megfontolásokra épülő, gazdasági kalkuláción alapuló meggyőző szakmai érvelésre, informatikailag támogatott korszerű elemzési módszerek, tárgyalási és prezentációs technikák alkalmazására, »» megbízható munkavégzésre multikulturális környezetben, »» vezetői, tanácsadói munka támogatására.
Speciális (szakra orientált) »» a közszektor szervezeteiben és intézményeiben elemző, tervező és középszintű irányító munka folytatására, »» a pénzügyi, közmenedzsment, és információtechnikai ismeretek összetett alkalmazására.
»» kis- és középvállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezésére és irányítására, »» különböző termékek és szolgáltatások beszerzésére és értékesítésére, »» a szervezet funkcionális területeivel és a marketingszolgáltatókkal, beszállítókkal, partnerekkel való együttműködésre, »» reklám, eladás ösztönzési, piackutatási adatok elemzésére, hatékony programok ös�szeállítására és lebonyolításuk ellenőrzésére, »» a kereskedelmi folyamatok elemzésére és tervezésére, »» egyes logisztikai feladatok ellátására, »» a kereskedelem és marketing specifikus szoftverek használatára. »» a gazdaság különböző területein működő szervezetekben, illetőleg vállalkozásokban az emberi erőforrások fejlesztését és hasznosítását elősegítő gazdálkodási, elemzési és tervezési feladatok ellátására, »» munkaerő-piaci elemzések készítésére, emberierőforrás-gazdálkodási funkciók és érdekegyeztetési folyamatok vizsgálatára, »» a személyügyi, a munkaerő-piaci és az érdekképviseleti szervezetekben szolgáltatási feladatok ellátására, »» az emberierőforrás-fejlesztési és hasznosítási döntéseket előkészítő módszerek és technikák alkalmazására, az elemzésekhez szükséges információk megszerzésére, feldolgozására, felmérések, jelentések elkészítésére.
Szak 7. NG
8. PSZ
9. TV
Általános (szint és terület) »» a menedzsment funkciók gyakorlati alkalmazására, »» önálló és csoportmunkára, »» tárgyalási, prezentációs és meggyőzési technikák alkalmazására, »» a problémák önálló felismerésére, a feladatok kijelölésére, rangsorolására és megoldására. »» önálló munkavégzésre és csoportmunkára, »» tárgyalási és prezentációs technikák alkalmazására, meggyőző szakmai érvelésre, korszerű informatikai eszközök használatára.
Speciális (szakra orientált) »» a nemzetközi áru-, szolgáltatások és pénzügyi mozgások elemzésére, »» regionális és hazai relációkban való párhuzamos gondolkodásra, »» nemzetközi tárgyalások önálló vitelére. »» a pénzügyi, befektetési, finanszírozási, beruházási döntések előkészítésére, a hitelkérelmek, pénzügyi tervek, pályázatok készítésére, értékelésére, »» önálló finanszírozási döntésekre, a mérlegbeszámoló elkészítésére, »» a vagyonra és üzleti működésre vonatkozó beszámolók önálló összeállítására, elemzésére, »» adó-, illeték-, vám-, jövedék-, tb-kötelezettségek meghatározására és a bevallások elkészítésére, »» gazdasági folyamatok, szervezeti események komplex pénzügyi, számviteli következményeinek meghatározására, »» számviteli politika, számviteli szabályzatok készítésére, »» gazdálkodási, likviditási és hatékonysági követelmények összehangolására. »» az egyes turisztikai szakterületen jelentkező feladatok és munkakörök ellátására, »» a turisztikai vállalkozásoknál vezetői feladatok ellátására, »» többnyelvű és különböző funkciójú kommunikációra, nemzetközi turizmussal kapcsolatos feladatok ellátására, valamint az informatikai ismeretek alkalmazására, »» a turizmusban specifikus tárgyalási, prezentációs, információszervezési és meggyőzési technikák alkalmazására, »» a szolgáltatásokkal és az intenzív ügyfélkapcsolattal összefüggő problémák hatékony kezelésére, különös figyelemmel az interkulturális konfliktusok lehetőségeire, »» a turizmus fejlesztésével kapcsolatos érdekkonfliktusok kezelésére.
Szak Általános (szint és terület) 10. SZO »» a korszerű információs és kommunikációs eszközök, eljárások alkalmazására.
Speciális (szakra orientált) »» a tanulók, hallgatók gyakorlati tevékenységének megszervezésére, irányítására, ellenőrzésére és értékelésére, »» az elsajátított nevelés-lélektani és neveléstani ismeretek gyakorlati alkalmazására, »» új módszerek és eljárások felhasználására az oktatásban, illetve a szakirányuknak megfelelő szakterületen. »» Az alapfokozat birtokában az üzleti szakoktatók alkalmasak: »» gyakorlati oktató tevékenység folytatására az Országos képzési jegyzék azon szakmacsoportjában, amelyben szakképesítéssel, illetve a szakirányuk szerinti szakképzettséggel rendelkeznek: »» a tanulók gyakorlati oktatásának megszervezésére és vezetésére, »» a szakképzést folytató és a vizsgáztatással kapcsolatos feladatokat ellátó intézmények számára a gyakorlati képzési programok összeállítására, összehangolására az elméleti követelményekkel, »» a gyakorlati oktatás tartalmának ellenőrzésére és értékelésére, »» a gyakorlati vizsgák megszervezésére és lefolytatására, »» a 10. évfolyam elvégzéséhez vagy annál alacsonyabb iskolai előképzettséghez kötött szakképesítések esetén a képzés gyakorlattal összekötött szakmai elméleti tantárgyaiban, laboratóriumi, műhelygyakorlati foglalkozásain az oktatási feladatok ellátására, »» az oktatás keretében felnőttoktatásra, »» az oktatással összefüggő tanórán kívüli nevelőmunkára, a szakképzést előkészítő pályaorientációs feladatok ellátására.
Készség, amellyel rendelkezik Szak 1. AK
Általános (szint és terület)
»» önálló problémafelismerő és -megoldó készséggel, »» innovációs készséggel, »» kritikai elemző- és javaslattevő (kezdeményező) készséggel, »» társadalmi kérdések iránti érzékenységgel, »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készséggel, »» tolerancia és szinergia lehetősége felismerésének képességével.
Speciális (szakra orientált)
Szak 2. GE
3. KÖ
4. GM 5. KM 6. EE 7. NG
8. PSZ 9. TV
Általános (szint és terület)
»» problémafelismerő és -megoldó készséggel, »» innovációs készséggel, »» kritikai elemző- és javaslattevő (kezdeményező) készséggel, »» társadalmi kérdések iránti érzékenységgel, »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készséggel, »» tolerancia és szinergia lehetősége felismerése képességével. »» kommunikációs és együttműködési készséggel, »» kritikai érzékkel, »» felelősségtudattal és lojalitással, a társadalmi értékek iránti elkötelezettséggel, »» a közpolitika más szereplőinek felfogása iránti megbecsüléssel és empátiával.
»» önálló problémafelismerő és -megoldó, továbbá »» innovációs készséggel, »» kritikai elemző és javaslattevő (kezdeményező) készséggel, »» kapcsolatteremtő, beilleszkedési és együttműködési, valamint »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készséggel, »» toleranciával, a másság elfogadásának képességével.
»» az adott szervezettípusnak megfelelő emberi és szociális készségekkel, »» együttműködési képességgel, »» képesek önálló karrierépítésre, »» a tapasztalati úton vagy szervezett továbbképzés keretében szerzett ismeretek hasznosítására. 10. SZO »» megfelelő kommunikációs, »» együttműködési, »» szervezőkészséggel, »» képesek az ismereteik folyamatos bővítésére.
Speciális (szakra orientált)
7. függelék – A BA-képzések képesítési követelményei Besorolási Tudás szintek felső»» a képzési területéhez tartozó ismereoktatás teket elsajátította és olyan ismereteket alapszerzett, amelyek alapján az adott és más képzés képzési területen folyó mesterképzésbe (first léphet (5.); cycle) »» ismeri a tanulmányi területre érvényes általános ismeretszerzés módjait, a legfontosabb leírás ismeretszerzési forrásokat (3–4.); (OKKR »» ismereteit illetően alkalmas az információk kritikus elemzésére és sokoldalú I. Munfeldolgozására (6.). kacsoport)
Kompetenciák Nézetek, attitűdök
Készségek, képességek
»» a szakmai attitűdök és magatartás terén »» képes eldönteni, hogy egy adott problémát milyen megközelítésben lehet rendelkezik olyan személyes tulajdonmegoldani, és ez adott esetben milyen ságokkal és együttműködési készséggel, mértékben alkalmas a probléma sikeres amelyek a személyes felelősséget és az megoldására (5.); egyéni döntéshozatalt is megkövetelő »» idegen nyelven és az informatika legmunkakörökhöz szükségesek (6.); újabb eszközeivel is hatékonyan kom»» rendelkezik minőségtudattal és sikerorimunikálni, az információkat, érveket entáltsággal (4–5.); és elemzéseket különböző nézőpontok »» értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással (5.); szerint bemutatni (5.); »» saját tevékenysége kritikus értékelésének »» a képzési ágon belül elsajátított probléképességével (6.). mamegoldó technikák hatékony alkalmazására (4.); »» a tanulást illetően képes összefüggő szöveg, valamint vizuális jelekkel, tipográfiai eszközökkel, ikonokkal tagolt szövegek, táblázatok, adatsorok, „vizuális szövegek” (mozgó-, állóképek, térképek, diagramok stb.) megértésére, értelmezésére (3–4.).
Autonómia, felelősségvállalás »» képes a választott képzési ág összefüggésein kívül eső alapfogalmak és alapelvek önálló elsajátítására, alkalmazására és egy adott munkakörben való felhasználására (5.); »» alkalmas szakképzettségének megfelelő munkakör ellátására (3.); »» önálló továbbtanulással vagy szervezett továbbképzések segítségével meglévő készségei fejlesztésére és olyan új kompetenciák elsajátítására, amelyek segítségével alkalmassá válhat egy szervezeten belül felelősségteljes munkakör vállalására (5–6.); »» a szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkezik olyan személyes tulajdonságokkal és együttműködési készséggel, amelyek a személyes felelősséget és az egyéni döntéshozatalt is megkövetelő munkakörökhöz szükségesek (6.); »» a legkülönbözőbb tanulási források felhasználására (3–4); »» képes saját tanulási folyamatainak hatékony megszervezésére (5.).
felsőoktatás alapképzés gazdaságtudományi ágazat első szakértői javaslat (2006)
Ismeri »» a világ és a szűkebb társadalmi-gazdasági és ökológiai környezet alapvető jellemzőit és összefüggéseit »» a gazdasági és gazdálkodási alapfogalmakat és alap-összefüggéseket »» a közgazdaságtan elméleti alapjait, a gazdaság, a piac működési elveit »» az üzleti tudományág gyakorlati műveléséhez szükséges alapvető eszközöket, a megismerés, megértés, feldolgozás alapvető módszereit »» a nemzetközi és nemzeti gazdaság, különösen az EU működési elveit »» a gazdasági szervezetek és az intézmények alapvető működési elveit, területeit, folyamatait »» a gazdasági szervezetek és az intézmények szervezésének, kisebb egységeik irányításának elveit és folyamatait »» a termelési tényezőkkel való gazdálkodás elveit (politikáit), módszereit, eszközeit, korszerű eljárásait »» Kellő ismeretekkel rendelkezik gazdálkodástani tanulmányainak a képzés második ciklusában való folytatásához
Jellemzője Képes »» a kritikai elemző-, szervező- és tervező- »» kisebb gazdasági egységek (illetve nagyobb gazdasági egységek részei) készség különböző munkafolyamatainak szerve»» a kapcsolatteremtési és együttműködési, zésére, elemzésére, tervezésére, döntések alkalmazkodási készség kisebb csoporelőkészítésére tok szintjén »» az ehhez szükséges információk meg»» a tanulás, a munkakör által igényelt szerzésére, feldolgozására, elemzésére, szervezetspecifikus kompetenciák megjelentések készítésére, kritikák, követszerzésének készsége és szándéka »» a kulturált, etikus, értelmiségi magatarkeztetések és javaslatok megfogalmazátás sára »» eredményes kommunikációra szóban és írásban (anyanyelvén egy idegen nyelven), az alapvető informatikai eszközök alkalmazására »» tanulásra formális és informális rendszerekben, életen át; új eljárások befogadására, követésére, szükség esetén szakterület-, szakirányváltásra »» gyakorlati tudás, tapasztalatok, képességek megszerzését követően kisebb gazdasági egységek (illetve nagyobb gazdasági egységek részei) gazdálkodási folyamatainak irányítására
Alkalmas »» megbízható önálló munka végzésére egy jól strukturált környezet keretei között az erőforrásokkal való gazdálkodásban, rutinjellegű üzleti funkciók ellátásában »» csoportban való munkavégzésre, beilleszkedésre; a csoporthoz, szervezethez alkalmazkodásra (az ott meglévő szabályok betartására), a szervezeti rendhez, kultúrához való igazodásra »» kockázat- és felelősségvállalásra az adott munkakör ellátása során
Besorolási szintek felsőoktatás alapképzés gazdaságtudományi ágazat KKKból (2009)
Kompetenciák Tudás
Nézetek, attitűdök
Készségek, képességek
Autonómia, felelősségvállalás
Ismeri »» a szakma alapjait: »» a gazdasági fogalmakat, összefüggéseket, »» a közgazdasági és üzleti tudomány alapvető törvényszerűségeit, »» a vállalati gazdálkodás céljait, alapvető törvényszerűségeit, »» a piac szereplőit, a gazdaság működésének mechanizmusát; »» a fenntartható fejlődés elveit »» a környezeti feltételrendszert: »» a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, annak alapvető mechanizmusait és jellemzőit, »» a gazdasági információs rendszereket, az információszerzés és -elemzés módszereit »» a makrogazdasági folyamatokat: »» a gazdasági kapcsolatok és intézmények rendszerét, működésük elveit és folyamatait, »» a nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, benne a globalizáció folyamatait, az európai integrációs folyamatot, az EU működési rendszerét és politikáit »» a gazdasági szervezeteket: »» a gazdasági szereplők döntéseit alakító tényezőket, »» a szervezetek működési elveit és rendszerét, folyamatait, »» a szervezetek létrehozására, szervezésére, működtetésére és irányítására, fejlesztésére vonatkozó alapvető elveket és módszereket, »» az üzleti élet viselkedési szabályait, a protokoll és etikett előírásait »» a gazdálkodási és szervezési funkció alapjait: »» a gazdálkodás különböző területeinek alapvető elveit és eszközeit, »» a különböző erőforrásokkal való gazdálkodás, valamint a gazdasági szervezet szervezési és irányítási alapelveit és a gyakorlati elemzésére alkalmas módszereit »» Rendelkezik a tanulmányainak MA-szintű folytatásához szükséges ismeretekkel
Jellemzője »» önálló és csoportmunka végzése, »» önálló problémafelismerő és…… -megoldó készség, »» kritikai elemző és javaslattevő (kezdeményező) készség, »» társadalmi kérdések iránti érzékenység, »» az adott szervezettípusnak megfelelő emberi és szociális készségek, »» kapcsolatteremtő, beilleszkedési és együttműködési készség, »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készség, »» más szereplők felfogása iránti megbecsüléssel és empátia, »» felelősségtudat és lojalitás
Képes »» a különböző gazdasági folyamatok elemzésére, tervezésére, irányítására, »» a gazdaság- és vállalatpolitikai problémák felismerésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, kollektív döntések előkészítésében való részvételre, a szükséges információk beszerzésére és elemzésére, »» felmérések, jelentések elkészítésére, szóbeli és írásbeli kommunikációra, »» a problémamegoldó technikák vállalati döntések előkészítésében való alkalmazására, »» vezetői, tanácsadói munka támogatására, »» idegen nyelven és az informatika segítségével is a hazai és a nemzetközi üzleti környezetben hatékonyan kommunikálni
Alkalmas »» a gazdálkodó szervezetekben szakképzettségnek megfelelő munkakörök betöltésére, »» az önálló és felelős munkavégzésre a vállalati rendszer különböző részterületein, »» elemző, tervező és középszintű irányító munka folytatására, »» a gazdálkodó szervezetek általános gazdálkodásához és szervezéséhez kapcsolódó munkakörökben vezetői feladatok ellátására, kis- és középvállalatok gazdálkodási, üzleti tevékenységének szervezésére és irányítására »» a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásra, az önálló karrierépítésre a saját tapasztalatok értékelése és folyamatos továbbképzés útján; »» az alapképzésben megismert szakterület gyakorlati úton való kiszélesítésére
8. függelék – Az MA-képzések kimeneti követelményei Tudás (ismeri) Szak2 1. KE
Általános (szint és terület) »» a számítógépes elemzésben alkalmazói szintű ismereteit, »» tágabb értelemben vett kutatás-módszertani ismereteket, »» a tudományos és elemzői munkához szükséges, problémamegoldó technikákat, »» a szakmai-etikai normákat és azok alkalmazását
2. MBA
»» az üzleti és menedzsment ismeretanyagot, »» az üzleti élet működési és fejlesztési folyamatait, szabályszerűségeit, kommunikációs szokásait, »» a vonatkozó szakirodalmat. »» a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, annak mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit különböző szinteken, »» Európai Unió működését, szakmailag releváns irányelveit, szabályozását, »» az adatok magas szintű kvantitatív elemzésének (közgazdasági, ökonometriai, matematikai-statisztikai) módszereit, »» a komplex problémák megoldásának technikáit, »» a szakterületre vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat, »» a választott doktori képzés igényeinek megfelelő kutatási módszertant.
3. MA
4. NG
»» a társadalmi-gazdasági összefüggéseket, az azokat befolyásoló tényezőket lokális, regionális, nemzeti és nemzetközi szinteken, »» a kutatáshoz, szakirodalmi eredmények feldolgozásához, illetve innovatív gyakorlati munkához szükséges problémamegoldó technikákat, »» a munkatársak, csoportok, illetve projektek, nagyobb szervezetek irányítási módszereit, a stratégiai tervezés és menedzsment vállalati, állami, regionális és globális módszereit, »» a hazai és nemzetközi szakirodalmat, a kutatások eredményeit.
Speciális (szakra orientált) »» mikroökonómia közgazdaságtani fogalmi keretét, »» a közgazdaságtanban használt matematikai módszereket, »» makroökonómiai problémákat és modelleket, »» az ökonometria alapjainak elméletét és gyakorlatát, »» behatóbban egyes közgazdaságtani területeket.
»» a marketingrendszer működését, az értékalkotás módjait, az érték mérésének és növelésének módszereit, »» a vállalati gazdálkodás átfogó kategóriáit, a teljesítmény mérésének módjait és marketingterülettel való kapcsolatát, »» az értékalkotó marketingfolyamatok és az innováció kapcsolatát, »» a marketing részterületek mérésének és elemzésének módszereit, »» a kultúraközi kutatás módszertanát, »» a marketingtervezés folyamatát, módszereit, »» a vevőorientáció érvényesítésének szervezeti formáit és folyamatait »» a közgazdasági, nemzetközi gazdasági, világgazdasági, gazdálkodási és döntési elméleteket és elemzési módszereket.
KE = Közgazdasági elemző, MBA = Master of Business Administration, MA = Marketing, NGG = Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás, PÜ = Pénzügy, RG = Regionális és környezeti gazdaságtan, SZV = Számvitel, TM = Turizmus-menedzsment, VF = Vállalkozásfejlesztés, VSZ = Vezetés és szervezés, KK = Közgazdálkodás és közpolitika, BPM = Biztosítási és pénzügyi matematika, GME = Gazdaság-matematikai elemző, LM = Logisztikai menedzsment
Szak2 5. PÜ
6. RK
7. SZV
Általános (szint és terület) »» az alapvető kommunikációs, vezetési és etikai ismereteket, »» a képzés szakirányának megfelelő területen az alapvető gyakorlati módszereket és megoldásokat.
Speciális (szakra orientált) »» a vállalati pénzügyi és beruházási döntésekhez módszertanát, a vállalati beruházások és egyéb befektetések elemzésének módszertanát, a vállalatok finanszírozási és adóügyeinek lehetőségeit, »» a tágabb értelemben vett pénzügyi szféra működésére (bankok, biztosítók, brókercégek, befektetési alap- és vagyonkezelők, illetve ezek felügyeleti szervei és a jegybank) vonatkozó speciális pénzügyi összefüggéseket, szabályokat, törvényszerűségeket, »» azokat az eljárásokat, módszereket, amelyekkel képesek nagy és közepes vállalkozások pénzügyi funkcióit vezetni és irányítani, beleértve azon vállalkozásokat is, amelyek tevékenységük vagy tőkeszerkezetük következtében kapcsolatban állnak a tőkepiaccal, illetve jelentős pénzügyi kockázatoknak vannak kitéve, »» a pénz- és tőkepiaci instrumentumok árazását, a tőkepiaci tranzakciókat, és az ezekhez kapcsolódó értékelési eljárásokat, a pénzügyi kockázatkezelésben fontos származtatott ügyletekkel kapcsolatos elméletet és gyakorlatot. »» a feladataik megoldásához szükséges problémamegoldó technikákat, »» az alapvető mikro- és makrogazdasági, regionális és település-, valamint környezeti »» a tanult ismeretek gyakorlati alkalmazásának kritériumait és feltételeit, gazdaságtani, geográfiai és szociológiai ismereteket, »» szakirodalmi tájékozódás eszköztárát. »» a területfejlesztésben, városfejlesztésben és a környezeti gazdaság irányításában a gyakorlati problémák felismeréséhez és elemzéséhez szükséges ismereteket és módszereket. »» az általános társadalmi-gazdasági környezet mechanizmusait, a piac működési elveit, »» a számvitel és a könyvvizsgálat specifikus összefüggéseit, hazai és nemzetközi szabáa gazdálkodó szervezetek működési rendjét, céljait, a gazdálkodás eredményeit befolyozásának lényegét, tartalmát és elemeit, lyásoló tényezőket, a fejlesztéshez szükséges finanszírozási források feltárását, értéke- »» a pénzügyi kimutatások összeállításának és elemzésének technikáit, módszereit, »» a pénzügyi instrumentumok számvitelét, lését, a fejlesztések menedzselését, »» a gazdálkodó egységek, vállalatok és szervezetek működési területeinek vezetési-irá- »» a számvitel és a könyvvizsgálat számítógépes támogatásának mechanizmusát. nyítási és koordinálási feladatait, elveit, technikáit és módszereit; »» azokat a sajátos technikákat, amelyek a tudományterület elméleti kérdéseinek kutatását és gyakorlati alkalmazását lehetővé teszik, »» a szakmai-etikai normákat és azok alkalmazását.
Szak2 8. TM
Általános (szint és terület) »» az általános társadalmi-gazdasági környezet mechanizmusait, a piac működési elveit, a gazdálkodó szervezetek működési rendjét, céljait, a gazdálkodás eredményeit befolyásoló tényezőket, a fejlesztéshez szükséges finanszírozási források feltárását, értékelését, a fejlesztések menedzselését, »» a vállalatok és szervezetek működési területeinek (tervezés, fejlesztés, pénzügyi és emberierőforrás-gazdálkodás, marketingtevékenység) vezetési-irányítási és koordinálási feladatait, különös tekintettel a turisztikai szervezetekre, »» a különböző típusú és méretű vállalkozások, cégek vezetésére, irányítására és tevékenységeinek koordinálására vonatkozó elveket, technikákat és módszereket, »» azokat a sajátos technikákat, amelyek a tudományterület elméleti kérdéseinek kutatását és gyakorlati alkalmazását teszik lehetővé, »» a szakmai-etikai normákat és azok alkalmazását.
9. VF
10. VSZ
»» a képzés szakirányának megfelelő területen az alapvető (funkcionális) gyakorlati módszereket és megoldásokat, valamint ezek hasznosításának lehetőségeit.
Speciális (szakra orientált) »» a turizmus rendszerének lényegét/tartalmát és elemeit, működési mechanizmusát, a turizmus specifikus összefüggéseit, »» a turizmus rendszerének működését befolyásoló környezeti elemeket és fő hatókörüket, »» a fenntartható fejlődés elveit, a fenntartható turizmus kialakításához szükséges technikákat/módszereket, »» az ágazat egyes területeinek – vendéglátás, szálloda (szálláshely) ipar-, utazásszervezés és -közvetítés, rendezvény- és konferenciaszervezés, államigazgatás, regionális és helyi szervezetek, valamint a kapcsolódó területek, úgymint, közlekedés, kultúra, sport, egészség és életmód tevékenységeihez tartozó szakmai és vezetési ismeretek – gyakorlati alkalmazási lehetőségeit és technikáit, »» a turizmus nonprofit területéhez kapcsolódó tevékenységek típusait, működési mechanizmusukat, egymáshoz kapcsolódó részeiket települési, kistérségi, regionális, országos és nemzetközi szinteken egyaránt, »» a turizmus nemzeti és nemzetközi intézményrendszerét, speciális jogi és közgazdasági szabályait és működési mechanizmusát, »» a turizmus és szabadidőipar legújabb nemzetközi és hazai keresleti és kínálati trendjeit, illetve azok hatókörét. »» a vállalkozások aktuális pozíciójának szakmailag megalapozott elemzéseken nyugvó értékelési módszereit a belső adottságok és külső környezeti sajátosságok figyelembevételével, »» a vállalkozások reális (piaci, pénzügyi, technikai-innovációs) versenyelőnyön nyugvó fejlődési (változási) pályájának meghatározását, »» a fejlesztés (változás) megvalósításához szükséges finanszírozási források értékelését és pénzügyi megtérülési elemzések elkészítési módjait, »» a fejlesztés (változás) megvalósítása érdekében szükséges projektvezetési ismeretanyagot, »» a fejlesztésben (változásban) érintettekkel történő szakszerű kommunikációs technikákat. »» a vezetés- és szervezéstudomány és gyakorlat korszerű irányzatait és eredményeit, »» a korszerű informatikával és know-how-val támogatott vezetési és szervezési módszereket és azok gyakorlati alkalmazását, »» a szervezetek működése során felmerülő problémák és új jelenségek megoldási módozatait, illetve a kritikus feldolgozására irányuló módszereket.
Szak2 11. KK
Általános (szint és terület) Speciális (szakra orientált) »» az EU rendszerét, működését és közpolitikáit; »» a közszektor gazdaságtanának fogalmait és azok összefüggéseit, »» általában a tudás és főként saját tudásának korlátozottságát, az élethosszig tartó folya- »» a közpolitika alakításának és megvalósításának elveit és gyakorlatát, az alkotmányos matos tanulás szükségességét. társadalmi értékek és normák érvényre juttatásának (a közjót előmozdító közpolitikának) konfliktusos természetét, »» a közcélú szervezetek szervezésére, működtetésére, irányításra vonatkozó elveket és módszereket; a gazdasági, szervezeti, politikai és emberi erőforrások felhasználásának elveit és gyakorlati módszereit; a költségvetési gazdálkodás és közintézményi menedzsment fogalmait és azok összefüggéseit, a gazdálkodásra ható tényezőket és e tényezők befolyásolására használatos módszereket. 12. BPM »» a gazdasági és pénzügyi összefüggéseket és elemzésük módszereit, »» a gazdasági, pénzügyi, demográfiai és biztosítási folyamatokban megjelenő bizonytalanság és kockázat mérését, »» a matematikai, statisztikai modellezést, »» számítógépes programcsomagok alkalmazását. »» a gazdasági összefüggések formalizált leírásának, modellezésének és elemzésének 13. GME »» az erőforrásokkal való gazdálkodás, a gazdasági szervezés és irányítás elméleteit és módszereit. módszereit, »» a hazai és a nemzetközi gazdaság különböző területeinek működési elveit, »» a gazdasági intézmények rendszerét, működésük elveit és folyamatait, »» a nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, benne kiemelten az EU működési rendszerét és politikáit. 14. LM »» a vállalati logisztikai folyamatok, illetve az ellátási lánc működésére ható meghatározó üzleti és technikai folyamatokat, »» a logisztikai rendszer belső felépítését, a logisztikai folyamatok és rendszerek, tervezési, elemzési és fejlesztési módszereit és eljárásait, »» a logisztikai szolgáltató vállalatok tevékenységének megszervezéséhez és irányításához szükséges ismereteket, »» az ellátási lánc menedzsment modern üzleti megoldásainak eszköztárát, »» a logisztika és ellátási lánc hatékony menedzsmentjét támogató informatikai megoldásokat, »» a logisztika, illetve egyes alrendszerei és az ellátási lánc teljesítményének értékelésére alkalmas technikákat, »» a logisztika és ellátási lánc menedzsment területének meghatározó kutatási irányait, azok fogalomrendszerét és a kutatáshoz szükséges módszertani alapokat.
Alkalmas (képes) Szak 1. KE
2. MBA
3. MA
Általános (szint és terület) »» önálló elméleti és empirikus elemzés elvégzésére, »» kutatások tervezésére, irányítására és szervezésére, »» szakmai tanácsadásra, döntések előkészítésére, »» szakirodalom felkutatására és értelmezésére, »» a kutatási eredmények interpretálására illetve a szakmai tudás nyilvánosság előtti szakszerű megjelenítésére. »» tervezni, szervezni, irányítani és vezetni a versenyszektor és közszféra szervezeteinek munkafolyamatait akár hazai, akár nemzetközi szinten, »» az üzleti folyamatok menedzselésével kapcsolatos feladatok megoldására, elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, önálló és csoportmunka végzésére, »» az üzleti problémák felismerésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, a szükséges információk beszerzésére és elemzésére, »» stratégiai jellegű kérdések felismerésére és megválaszolására. »» a vállalat értékalkotó tevékenységének átlátására és a vállalati stratégia kialakításában való részvételre.
Speciális (szakra orientált) »» társadalmi és üzleti problémák közgazdasági szempontú megközelítésére, »» adott kérdéskörök elemzésére, a problémák megfogalmazására, »» közgazdasági érvelések egyszerű formalizálására, »» mérési problémák formalizálására és mérési modellé alakítására.
»» a marketing, kereskedelmi és logisztikai folyamatok teljesítménymutatóinak meghatározására és a pénzügyi és nem pénzügyi teljesítménymutatók elemzésére, »» a piaci jelenségek elmélyült elemzésére, »» marketingprogramok és -tervek összeállítására és a tervezés irányítására, »» egyes marketing-részterületek irányítására (pl. termékmenedzsment, termékfejlesztés, reklám, értékesítés, személyes eladás, árkialakítás, kutatás stb.) és ugyanezen területek vezető szakértőjeként való működésre, »» szervezetközi együttműködésben való részvételre, illetve szervezetközi projektek irányítására, »» nemzetközi szakspecifikus együttműködésben való részvételre, »» üzleti tárgyalások hatékony folytatására.
Szak 4. NG
5. PÜ
6. RK
7. SZV
Általános (szint és terület) Speciális (szakra orientált) »» a munkaköréhez tartozó összetett szakfunkciók ellátására, szervezésére, irányítására, »» a nemzeti, az európai és az egyetemes értékek megismerésére, vállalására és ezen értémódszertanok kreatív alkalmazására, szakmailag megalapozott vélemény megfogalkek megjelenítésére a vállalati, regionális, állami és nemzetközi szervezetek világában, mazására, döntések előkészítésére és meghozatalára, »» a vállalati, régió, állam és nemzetközi szervezeten belüli, illetve a szervezet és környe»» tárgyalási, meggyőzési technikák aktív és hatékony alkalmazására, üzleti kommuniká- zete közötti összefüggések, kapcsolatok felismerésére, megértésére és alakítására, cióra két idegen nyelven. »» az e szervezetek működésében megjelenő problémák és az új környezeti jelenségek önálló felismerésére, feladatok kijelölésére, megoldására, »» a gazdasági, a pénzügyi, a marketing- és a menedzsmentelméletek nemzetközi szintű alkalmazására »» a nemzetközi üzleti környezet geopolitikai, társadalmi, kulturális és vallási vonatkozásainak elemzésére, »» hatékony nemzetközi üzleti stratégiák kidolgozására. »» a vállalatok elemző, döntés-előkészítő, és döntéshozatali tevékenységének magas »» a pénz- és tőkepiaci instrumentumok árazására, a tőkepiaci tranzakciók kezelésére és színvonalú ellátására. irányítására, a beruházások és egyéb befektetések elemzésére, a származtatott ügyletek pénzügyi kockázatkezelésére, »» pénzintézeteknél, költségvetési intézményeknél, országos hatáskörű irányító szervezeteknél pénzügyi elemzői, döntés-előkészítői és döntéshozatali feladatok ellátására. »» önálló elemző, tervező feladatok megoldására, csoportban történő munkavégzésre és »» a különböző ágazatok, kormányzati és önkormányzati szervezetek, intézmények és vállalkozások területén jelentkező regionális és környezeti tudományi feladatok megirányításra, oldására, »» a szükséges információk beszerzésére és elemzésére, tervezéssel és irányítással kapcsolatos feladatok megoldására, »» a települési és regionális szintű társadalmi, gazdasági és környezeti problémák felis»» elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, önálló és csoportmunka végzésére, merésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, »» problémák kritikus és konstruktív kezelésére, »» a kormányzati szférában, nemzetközi szervezetekben, a magánszervezeteknél és közintézményeknél felmerülő szakmai feladatok megoldására. »» a hazai és nemzetközi gazdasági folyamatok, a gazdálkodó szervezetek környezetének »» a különféle gazdasági rendszerek, intézmények, intézetek stb. számviteli és ellenőrzési rendszerszemléletű elemzésére. rendszerének kialakítására, működtetésére, irányítására és ellenőrzésére, »» a számvitellel összefüggő gazdasági problémák felismerésére, elemezésére, a megoldást szolgáló stratégiai és operatív döntések meghozatalára, a végrehajtás irányítására, »» a konszolidált beszámoló összeállítására és elemzésére, »» a gazdálkodó egységek költségvetési kapcsolatainak ellenőrzésére és elemzésére, »» a pénzügyi kimutatások összeállítására és elemzésére.
Szak 8. TM
9. VF
10. VSZ
Általános (szint és terület) »» vállalkozásoknál, közigazgatásban, valamint a non-profit szférában egyaránt önálló (felső)vezetői pozíció betöltésére, hatékony vezetői és gazdálkodási döntések meghozatalára, különösen a turizmus területén, »» az emberi, pénzügyi és technikai erőforrások hatékony felhasználására és e tevékenység vezetésére, »» a problémák komplex elemzésére, a megoldások integrált megközelítésére, önálló véleményalkotásra, a megoldás lehetséges eszközeinek differenciált alkalmazására, »» piackutatási, stratégiaalkotási programok tervkészítési, irányítási, szervezési, értékesítési feladatainak megoldásában közreműködésre, »» beosztottjaik számára is önálló életpálya tervezésére, »» magas szintű üzleti kommunikációra két idegen nyelven, melyek közül az egyik az angol nyelv. »» a vállalati gazdálkodás összefüggésrendszerének és kölcsönhatásainak felismerésére, »» a jövőbeli jövedelmezőségre ható tényezők mindenkori jelentőségük szerinti értékelésére, »» a gazdálkodás színvonalának feltérképezéséhez szükséges módszerek differenciált alkalmazására, »» a gazdálkodás fő kérdéseiben hiányos információk mellett is megbízható eligazodásra, »» a megismert vállalatfejlesztési innovatív módszerek kreatív módon történő alkalmazására, »» szakmailag megalapozott döntések meghozatalára, »» az üzleti kommunikációs és tárgyalási technikák aktív és hatékony alkalmazására. »» a hazai és nemzetközi munkaerőpiacon megfelelő alkalmazási (foglalkoztatási) lehetőségek felismerésére és kihasználására, »» a gyakorlati tapasztalatok megszerzését követően vezetői feladatok végzésére, »» a szervezetek működésével kapcsolatban – egyénileg vagy csoport tagjaként – szakmailag megalapozott vélemény megfogalmazására, döntés-előkészítésre és döntéshozatalra, »» a szakiránynak megfelelő további ismeretek birtokában speciális munkakörök betöltésére, »» a szak tudományágában a kutatások és azok eredményeinek kritikus értékelésére, »» tudásuk, képességeik és készségeik folyamatos, egy életen át tartó fejlesztésére.
Speciális (szakra orientált) »» a turisztikai szakterületeken jelentkező feladatok elvégzésére és megfelelő munkakörök irányítására és koordinálására, »» a fenntartható turizmusfejlesztés jegyében kiemelten a tervezési és fejlesztési folyamatok turizmusspecifikus és rendszerszemléletű irányítására, »» a turizmus mint tudományterület és mint gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti jelenség folyamatainak és összefüggésrendszerének felismerésére és azok elméleti és gyakorlati alkalmazására, »» a turizmus makro- és mikrofolyamatainak elemzésére, irányítására/befolyásolására és koordinálására, »» a turizmushoz kapcsolódó egyéb (kultúra, közlekedés, természetvédelem, sport, egészség és életmód) tevékenységek fejlesztésére és az ott dolgozók munkájának összehangolására, irányítására.
»» a tanult ismeretek és megszerzett tapasztalatok birtokában saját vállalkozás irányítására és működtetésére.
Szak 11. KK
Általános (szint és terület) Speciális (szakra orientált) »» a szakterületi, pénzügyi, menedzsment, kutatás-módszertani, információtechnikai »» döntés-előkészítő elemző-kiértékelő munka végzésére önállóan és csoportban a ismeretek összetett módon a gyakorlatban való alkalmazására, közszektor különböző területein működő szervezetek számára, illetve a közszektoron »» információk szelektálására, értékelésére és feldolgozására, menedzselésére, a problékívüli szervezet számára valamely kollektív érdek érvényre juttatása végett, ma- és megoldáselemzésre a jól és a kevésbé jól strukturált helyzetekben, a probléma- »» a hazai és az EU fejlesztési politikáinak megvalósításában való közreműködésre, az megoldások szakmailag megalapozott repertoárjának alkalmazására, Európai Unió követelményrendszerének eleget tevő közintézmények működtetésére, »» az információszerzési, tárgyalási és meggyőzési technikák alkalmazására. »» a közcélú szervezetek munkafolyamatainak elemzésére, tervezésére és irányítására, »» a társadalmi értékek érvényre jutásának és az értékátváltásoknak föltárására, explicit bemutatására, az ellentétes érintettségből fakadó konfliktusos helyzetek megértésére és kreatív kezelésére; »» a komplex társadalmi-gazdasági problémák felismerésére, mennyiségi és minőségi jellemzőik elemzésére, megoldási javaslatok (közpolitikai program, stratégia, akcióterv) kidolgozására; »» a közgazdasági, jogi, politikatudományi, szociológiai ismeretanyag valóságos közpolitikai problémák és megoldások (javaslatok) elemzésében alkotó módon, együttes használatára 12. BPM »» elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére, »» a banki és biztosítási termékfejlesztésre, »» önálló és csoportmunka végzésére. »» a befektetések értékelésére, »» magas szintű matematikai elméleti tudásuk és a gyakorlati ismeretek kombinációja révén pénzügyi folyamatok tervezésére, előrejelzésére és irányítására, »» pénzügyi, biztosítási problémákat alkotó módon, eredeti megoldást adva képesek megközelíteni. »» Az aktuárius szakirányon végzettek alkalmasak továbbá: »» az életbiztosítás, az egészségbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás és az általános (vagyon-) biztosítás gyakorlatában előforduló kalkulációk elkészítésére, »» a tartalékoláshoz kapcsolódó számítások elvégzésére, »» a biztosítási kockázat mérésére, modellezésére. »» A kvantitatív pénzügyek szakirányok végzettek alkalmasak továbbá: »» a piaci, a hitelezési és a működési kockázatok felmérésére, a kockázati folyamatok modellezésére, »» a kockázatkezelési stratégia meghatározására, »» a különböző pénzügyi termékek árának meghatározására, »» a megbízó elvárásainak megfelelő befektetési portfólió kialakítására és ehhez kapcsolódóan az optimális tőkeallokációs stratégia kidolgozására.
Szak Általános (szint és terület) 13. GME »» jelentések, felmérések elkészítésére, »» a nemzetközi tudományos szakirodalom kritikus feldolgozására.
14. LM
»» projektek hatékony menedzsmentjére, »» csoportban való hatékony részvételre, azok irányítására.
Speciális (szakra orientált) »» közgazdasági elemző, előrejelző és modellalkotási tevékenységre, a közgazdasági folyamatok és problémák modellszintű megfogalmazására, »» az elemzéshez és modellalkotáshoz szükséges információk beszerzésére és elemzésére, »» a matematikai és statisztikai eszköztár ismeretében igényes gazdasági elemző és döntés-előkészítő munkára a gazdasági intézményrendszer különböző területein és szintjein, »» a gazdasági folyamatok tervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok megoldására, gazdaságpolitikai alternatívák kidolgozásának elősegítésére, azok várható a hazai és nemzetközi hatásának elemzésére »» a vállalati versenyképességet támogató logisztikai fejlesztések és célkitűzések megfogalmazására, »» a logisztikai folyamat elvárásainak és teljesítményének más vállalati funkcióval történő hatékony összehangolására, »» a vállalati logisztikai rendszer, illetve egyes alrendszereinek működése kapcsán az ismert elemzési eljárások alkalmazása segítségével a rendszer (vagy alrendszerei) tervezésére, elemzésére, ezek alapján fejlesztési javaslatok önálló megfogalmazására, »» a vállalati logisztikai folyamatok rendszerszemléletű és a folyamatokat középpontba helyező irányítására és fejlesztésére, »» a hatékonyabb ellátási lánc menedzsment eszközeinek vállalatspecifikus meghatározására, »» a logisztika és ellátási lánc menedzsment meghatározó kutatási területein önálló kutatási probléma megfogalmazására és a kutatás végrehajtására.
Készség, amellyel rendelkezik Szak 1. KE
2. MBA
3. MA
Általános (szint és terület)
»» közgazdasági gondolkodás, »» elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» problémacentrikus látásmód, problémamegoldó gondolkodás, »» idegennyelv-tudás, jó kommunikációs képességek, »» kreativitás, nyitottság, rugalmasság, empátia, »» intuíció és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» információfeldolgozási képesség, »» környezettel szembeni érzékenység, »» önálló szakmai vélemény kialakításának képessége, »» kritikus szemlélet, »» szakmai tisztesség és következetesség, »» a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás »» szakmai igényesség iránti elkötelezettség, »» önálló problémafelismerő és -megoldó készség, »» innovációs készség, »» kritikai elemző és javaslattevő készség, »» vezetői készségek, »» vállalati gondolkodás, »» tolerancia és szinergia lehetőségének felismerése, »» üzleti etika és részben a társadalmi kérdések iránti érzékenység, »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készség »» etikus magatartás, »» vezetői képesség, »» motivációs és irányító képesség, »» empátia más kultúrák, illetve szakterületek megközelítéseit illetően, »» kreatív problémamegoldó és eredeti látásmód, »» hatékony projektirányító és -szervezőképesség, »» szociális és morális kérdések iránti nyitottság, »» konfliktusmegoldó képesség, »» nyitottság az együttműködésre, »» felelősségvállalás a saját és mások teljesítményéért, »» két idegen nyelven tárgyalóképes kommunikációs készség
Speciális (szakra orientált)
Szak 4. NG
5. PÜ
6. RK
Általános (szint és terület) »» az értékek iránt elkötelezettség, »» társadalmi/szociális érzékenység hazai és nemzetközi viszonylatban, »» elkötelezett a minőség, a fenntarthatóság és a sokszínűség iránt, »» nyitottság a más/új területekkel, módszerekkel, illetve véleményekkel, javaslatokkal szemben, »» egyéni és közösségi felelősségvállalás, »» a tudás megújításának képessége, »» nyitott gondolkodásmód, »» együttműködési készség »» kreativitás, rugalmasság, »» elemző- és szintetizáló készség, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» információfeldolgozási képesség, »» elkötelezettség és igény a minőségi munkára. »» igényesség a szakmai továbbképzésben való részvételre, »» kezdeményező, illetve döntéshozatali képesség, személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására »» kreativitás, rugalmasság, »» elemző- és szintetizáló készség, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» intuíció és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» széles műveltség, »» információfeldolgozási képesség, »» környezettel szembeni érzékenység, »» elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» igényesség a szakmai továbbképzésben való részvételre, »» kezdeményező, illetve döntéshozatali képesség, »» személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására, »» társadalmi kérdések iránti érzékenység.
Speciális (szakra orientált)
Szak 7. SZV
8. TM
9. VF
Általános (szint és terület) »» kreativitás, rugalmasság, »» elemző- és szintetizáló készség, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» intuíció és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» széles műveltség, »» információfeldolgozási képesség, »» környezettel szembeni érzékenység, »» elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» igényesség a szakmai továbbképzésben való részvételre, »» kezdeményező-, illetve döntéshozatali képesség, személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására. »» vezetői, koordináló, kommunikációs és együttműködési képességek, »» irányítási és összehangolási képességek, »» elkötelezettség a fenntarthatóság elve mellett, »» az ismeretek, készségek folyamatos bővítése, fejlesztése iránti igény, »» kreativitás, »» az új megoldások keresése, »» emberi és szociális érzékenység, »» elkötelezettség az értékek, a más kultúrák megértésére, megvédésére és elfogadására irányuló törekvések iránt, »» idegennyelv-tudás, »» motiváltság, »» nyitottság, »» rugalmasság, »» empátia. »» problémafelismerő képesség, »» kreativitás, »» döntéshozatali képesség, »» társadalmi és szociális érzékenység és felelősség, »» elkötelezettség a folyamatos szakmai-emberi fejlesztésre, »» együttműködési és feladatdelegálási képesség.
Speciális (szakra orientált)
Általános (szint és terület) »» kreativitás, rugalmasság, »» elemző- és szintetizálókészség, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» intuíció és módszeresség, »» kitartás és stressztűrő képesség, »» emocionális intelligencia, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására, »» elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» igényesség a szakmai továbbképzésben való részvételre 11. KK »» a vezetői, koordináló, kommunikációs és együttműködési képesség, »» irányítási és összehangolási képesség, »» szociális és emberi érzékenység, empátia, »» elkötelezettség más kultúrák megértésére, elfogadására, megvédésére irányuló törekvések iránt, »» a hazai és nemzetközi szakirodalom kritikus figyelemmel kísérése, az alkalmazott tudományok és a szakterület mélyebb összefüggéseinek megértése, önálló szaktudományos munka végzése, »» szakmai motiváltság és nyitottság, rugalmasság, »» magatartását a magán és közéleti etika írott és íratlan szabályai vezérlik. 12. BPM »» elemző- és szintetizálókészség, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» pontos, módszeres, megbízható munkavégzés, »» információ-rendszerezési és -feldolgozási képesség, »» érzékenység a társadalmi kérdések (pl. nyugdíjrendszer, egészségbiztosítás) iránt, »» kritikai elemzőkészség, javaslattevő-, kezdeményezőképesség, »» rugalmasság a csoportmunkában, »» személyes felelősségvállalás és döntéshozatali képesség, »» a szakmai továbbképzés iránti igényesség, »» fogékonyság az új tudományos eredmények alkotó módon való alkalmazására.
Szak 10. VSZ
Speciális (szakra orientált)
Szak Általános (szint és terület) 13. GME »» a problémák önálló felismerése és megoldása, »» számítógépes programcsomagok alkalmazói készsége, »» innovációs készség, »» kritikai elemző- és javaslattevő-, kezdeményezőkészség, »» társadalmi kérdések iránti érzékenység, »» tolerancia és szinergia lehetősége felismerésének készsége és képessége, »» szóbeli és írásbeli kommunikációs készség, »» angol nyelvű szakmai kommunikáció. 14. LM »» a szakma elfogadott sztenderdjei, etikai szabályai szerint végzi tevékenységét, »» rendelkezik vezetői képességekkel, »» hatékonyan képes kialakítani és működtetni keresztfunkcionális csoportokat, »» hatékony projektirányító és szervező, »» munkatársait, illetve kollégáit motiválja és irányítja, »» empatikus más kultúrák illetve szakterületek megközelítéseit illetően, »» új megoldások és eljárások iránt nyitott, »» keresi a konfliktusok feloldását és nyitott az együttműködésre, »» vállalja a felelősséget saját és munkatársai teljesítményéért.
Speciális (szakra orientált)
9. függelék – Az MA-képzések képesítési követelményei Besorolási szintek
Tudás
Nézetek, attitűdök
Kompetenciák Készségek, képességek
»» felkészült tanulmányi területén az isfelsőoktatás »» ismeri saját kutatásaihoz vagy tudo»» képes a tudományágában a tudomámeretek rendszerezett megértésére és mesterképmányos munkájához szükséges, széles nyos kutatások és a különböző módszeelsajátítására, illetve a tudományterüzés (second körben alkalmazható problémamegolrek értékelésére, önálló kritika megfocycle) áltadó technikákat (6–7.), galmazására és szükség esetén alternatív letről vagy a megszerzett tapasztalatból származó információk, felmerülő új lános leírás »» eredeti látás- és gondolkodásmóddal és megoldások felvetésére (7.), problémák, új jelenségek kritikus fel(OKKR I. megfelelő absztrakcióval rendelkezik a »» rendszerszerűen vagy kreatívan új és Munkacsotudományág mélyebb összefüggéseinek összetett témakörökkel foglalkozni és dolgozására (6.), port) megértésében, a megszerzett tudás ez alapján helytálló bírálatot vagy véle- »» képes rendszerszerűen és kreatívan új és összetett témakörökkel foglalkozni, alkalmazásában és gyakorlati hasznosítményt megfogalmazni (6.), döntést hozni, és az ebből adódó követhatóságában, valamint a problémameg- »» rendelkezik értékek kialakítására és keztetéseket levonni és közérthetően oldó technikák felhasználásában (6–7.) megtartására törekvő céltudatos magatartással (5.) bemutatni (6.). »» képes a megoldandó problémák megértésére, önálló megoldására és eredeti ötletek felvetésére (6.)
Autonómia, felelősségvállalás
»» képes új és összetett témakörökkel foglalkozva döntést hozni, és az ebből adódó következtetéseket levonni (7.), »» képes szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat (6.), »» képes a képzési terület belső törvényszerűségeinek mélyebb megismerésére és önművelésre (6.), »» saját tudásának magasabb szintre emelésére, az egyéni tudás, ismeret elmélyítésére, bővítésére (6.), »» rendelkezik a munkakörhöz szükséges olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján képes együttműködésre, kezdeményezésre és személyes felelősségvállalásra, döntéshozatalra, szakmai önképzésre (5.), »» rendelkezik saját tevékenysége kritikus értékelésének képességével (5.)
Besorolási szintek felsőoktatás mesterképzés gazdaságtudományi ágazat első szakértői javaslat (2006)
Tudás
Ismeri és érti »» az elsajátított tudáselemek rendszerét, elemeit és alapvető összefüggéseit »» a társadalmi-gazdasági össze-függéseket, az azokat befolyásoló tényezőket lokális, regionális, nemzeti és nemzetközi szinteken »» a magas szintű közgazdasági és gazdálkodási; döntéselméleti, elemzési, ökonometriai elméleteket és módszereket »» a kutatáshoz, szakirodalmi eredmények feldolgozásához, illetve innovatív gyakorlati munkához szükséges problémamegoldó technikákat »» a munkatársak, csoportok, illetve projektek, nagyobb szervezetek irányítási módszereit »» a szak tudományágában az alapvető hazai és nemzetközi irodalmat, a kutatások eredményeit, és képes azok kritikus értékelésére »» Felkészült az értelmiségi lét gyakorlására »» Kellő mélységű elméleti ismerettel rendelkezik tanulmányainak gazda-ság tudományi vagy interdiszcip-lináris PhD képzésen való folytatásához
Nézetek, attitűdök
Kompetenciák Készségek, képességek
Jellemzője »» az értékek iránt elkötelezettség, társadalmi-szociális érzékenység »» a nemzeti, az európai és az egyetemes értékek megismerése, vállalása és ezen értékek megjelenítése a szervezetek világában »» a szociális és morális kérdések iránti nyitott gondolkodás, a társadalmi csoportokkal való együttműködés, a szakmai és értelmiségi hivatás iránti elkötelezettség bizonyítása »» elkötelezett a minőség, a fenntarthatóság és a sokszínűség iránt »» a más/új területekkel, módszerekkel, illetve véleményekkel, javaslatokkal szembeni nyitottság
Képes »» a munkaköréhez tartozó összetett szakfunkciók ellátására, szervezésére, irányítására, módszertanok kreatív alkalmazására, szakmailag megalapozott vélemény megfogalmazására, döntések előkészítésére és meghozatalára »» a szervezeten belüli, illetve a szervezet és környezete közötti összefüggések, kapcsolatok felismerésére, megértésére és alakítására »» a szervezet működésében megjelenő problémák és az új környezeti jelenségek önálló felismerésére, feladatok kijelölésére, megoldására, rutin-és véletlenszerű körülmények között is »» eredeti látás- és gondolkodás-módra a tudás gyakorlati alkalmazásában, változatok értékelésében, ennek alapján kreatív és újító megoldások kialakítására és megvalósítására »» tárgyalási, meggyőzési technikák aktív és hatékony alkalmazására, üzleti kommunikációra két idegen nyelven
Autonómia, felelősségvállalás
Alkalmas »» felelősségvállalásra saját és munkatársai teljesítményéért »» tudása, képességei és készségei folyamatos, életen át tartó fejlesztésére »» kis- és közepes vállalkozások, nagyobb szervezeti egységek munkájának koordinálására, szakértői támogatására, önálló vezetésére, projektek irányítására »» A gyakorlati tapasztalatok megszerzése után elindulhat a vezetői karrierúton
Besorolási szintek
felsőoktatás mesterképzés gazdaságtudományi ágazat KKK-ból (2009)
Tudás
Kompetenciák Nézetek, attitűdök
Ismeri és érti »» a közgazdaságtan (emelt szintű) elméleti alapjait: »» a közgazdaságtan fogalmi kereteit, »» a közgazdaságtanban használt matematikai módszereket, »» a makroökonómiai problémákat és modelleket, »» az ökonometria alapjainak elméletét és gyakorlatát, »» a közgazdasági, gazdálkodási és döntési elméleteket, »» a szakterületre vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat »» a társadalmi-gazdasági környezetet: »» a társadalmi, gazdasági, piaci környezetet, annak mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit különböző szinteken, »» az Európai Unió szakmailag releváns irányelveit, szabályozását, »» a társadalmi-gazdasági összefüggéseket, az azokat befolyásoló tényezőket lokális, regionális, nemzeti és nemzetközi szinteken, »» a fenntartható fejlődés elveit, kritériumait »» a közgazdasági elemzés korszerű eszközeit, módszertanát: »» az adatok magas szintű kvantitatív elemzésének (közgazdasági, ökonometriai, matematikai-statisztikai) módszereit, a számítógépes elemzést, »» a szaknak megfelelő területen az alapvető (funkcionális) gyakorlati módszereket és megoldásokat, valamint ezek hasznosításának lehetőségeit, »» a gazdasági összefüggések formalizált leírásának, modellezésének és elemzésének módszereit, »» a tudományos és elemzői munkához, a komplex problémák megoldásához szükséges problémamegoldó technikákat, »» a tágabb értelemben vett kutatás-módszertani ismereteket »» az üzleti szférát: »» az üzleti élet működési és fejlesztési folyamatait, szabályszerűségeit, kommunikációs szokásait, »» a vállalkozások aktuális pozíciójának szakmailag megalapozott elemzéseken nyugvó értékelési módszereit, »» a szervezetek működése során felmerülő problémák és új jelenségek megoldási módozatait,
Készségek, képességek Képes »» magas színvonalú önálló szakmai munkára: »» önálló elméleti és empirikus elemzés elvégzésére, döntés-előkészítő és döntéshozatali tevékenységek magas színvonalú ellátására, »» a szervezet és környezete közötti ös�szefüggések, kapcsolatok felismerésére, megértésére és alakítására, »» a gazdaságok és szervezetek működésében megjelenő problémák és az új környezeti jelenségek önálló felismerésére, feladatok kijelölésére, megoldására, »» probléma- és megoldáselemzésre a jól és a kevésbé jól strukturált helyzetekben, »» szakmai tanácsadásra, döntések előkészítésére, »» szakirodalom felkutatására és értelmezésére, »» a kutatási eredmények interpretálására, illetve a szakmai tudás nyilvánosság előtti szakszerű megjelenítésére »» irányítási feladatok ellátására: »» a vállalat értékalkotó tevékenységének átlátására és a vállalati stratégia kialakításában való részvételre, »» az üzleti folyamatok menedzselésével kapcsolatos feladatok megoldására, egyes funkcionális részterületek irányítására (pl. termék-menedzsment, marketing, pénzügy stb.),
Autonómia, felelősségvállalás
Alkalmas »» a tanult ismeretek, módszertanok kreatív gyakorlati alkalmazására, »» szakirodalmi tájékozódás eszköztárának aktív használatára, »» tervezni, szervezni, irányítani és vezetni a versenyszektor és közszféra szervezeteinek munkafolyamatait akár hazai, akár nemzetközi szinten, »» a problémák komplex elemzésére, a megoldások integrált megközelítésére, önálló véleményalkotásra, a megoldás lehetséges eszközeinek differenciált alkalmazására, »» a szervezetek működésével kapcsolatban – egyénileg vagy csoport tagjaként – szakmailag megalapozott vélemény megfogalmazására, döntés-előkészítésre és döntéshozatalra, »» a szakiránynak megfelelő további ismeretek birtokában speciális munkakörök betöltésére, »» nyitottság az együttműködésre,
Besorolási szintek
Tudás
Kompetenciák Nézetek, attitűdök
»» a gazdasági, szervezeti (emberi, tárgyi, pénzügyi stb.) összefüggéseket és elemzésük módszereit »» az irányítás elveit és módszereit: »» a különböző típusú és méretű szervezetek vezetésére, irányítására és azok különböző működési területeinek (tervezés, fejlesztés, pénzügyi és emberierőforrás-gazdálkodás, marketing, logisztika) koordinálására vonatkozó elveket, technikákat és módszereket, »» a munkatársak, csoportok, illetve projektek, nagyobb szervezetek irányítási módszereit, »» a fejlesztésben (változásban) érintettekkel való szakszerű kommunikáció technikáit »» Rendelkezik a választott doktori képzés igényeinek megfelelő szakmai és kutatásmódszertani felkészültséggel
Készségek, képességek
Autonómia, felelősségvállalás
»» tárgyalási, meggyőzési technikák aktív és »» felelősségvállalás a saját és hatékony alkalmazására, üzleti kommua munkatársak teljesítménikációra idegen nyelven is, nyéért, »» a tanult ismeretek és megszerzett tapasz- »» az együttműködésre, a talatok birtokában saját vállalkozás irácsoportmunkában való nyítására és működtetésére, illetve részvételre, kellő gyakorlat »» a gyakorlati tapasztalatok megszerzését után vezetői feladatok követően vezetői feladatok végzésére ellátására
Jobbágy Ákos: A műszaki képzési terület képzési és kimeneti követelményeinek elemzése A 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet vezette be az alap- és mesterképzési szakok leírására a képzési és kimeneti követelmények (KKK) fogalmát a korábbi képesítési követelmények helyett. A rendelet meghatározza a felsőoktatásban megszerezhető végzettségi szinteket leíró általános (nem szakspecifikus) jellemzőket (kompetenciákat) – a hitéleti képzés szakjainak kivételével. A korábban használt képesítési követelmények az egyes szakok által a hallgatók számára nyújtott ismereteket határozták meg, azaz azt specifikálták, mit kell tanítani. A képzési és kimeneti követelményeknek azt kell(ene) megadni, milyen ismeretekkel és készségekkel kell a hallgatónak rendelkezni ahhoz, hogy az adott szak diplomáját megkaphassa. Más szóval azt specifikálja, mit kell a hallgatónak tudni. Ez a váltás alkalmazkodik a nemzetközi trendekhez, amely szerint figyelembe kell venni a hallgató által megszerzett tanulási eredményeket (learning outcome), függetlenül attól, hogy ezeket hol és hogyan szerezte: bármilyen képzés – beleértve az önálló tanulást – vagy munkatapasztalat figyelembe veendő. Az ún. ’Dublin descriptors’ adta meg a tanulási eredmények leírásának általános szempontjait. Magyarországon a tanulási eredmények fogalma új volt, ez problémát jelentett a KKK-k megfogalmazásánál. Véleményem szerint a KKK-k használatára való áttérés során az alábbi nehézségek merültek fel, amelyek részben a mai napig akadályozzák alkalmazásukat: (a) Szokatlan volt, hogy a „mit tanítunk meg egy szakon” helyett azt kellett volna leírni, „mit kell tudni egy szakon végzettnek”. (b) A ’Dublin descriptors’-ban szereplő fogalmak fordításakor több helyen nem sikerült megtalálni a jó magyar megfelelő kifejezést (pl. az első ciklusban: ’have developed those learning skills that are necessary for them to continue to undertake further study with a high degree of autonomy’ fordításakor „a képzési területéhez tartozó ismereteket elsajátította és olyan ismereteket szerzett, amelyek alapján az adott és más képzési területen folyó mesterképzésbe léphet” félrevezető). (c) Nem rendeltek ellenőrzést a „mit kell tudni”-hoz. Példa a 15/2006. (IV. 3.) OM rendeletből: „ismereteit illetően alkalmas… az információk kritikus elemzésére és sokoldalú feldolgozására”. Nyilvánvaló, hogy egészen egyszerű esetekben éppúgy lehet az információkat kritikusan elemezni, mint nagyon bonyolult, alapos természettudományos ismereteket és magas absztrakciós szintet igénylő esetekben. Az első ciklus diplomájának kiadásához az előbbi kevés, az utóbbi nem követelhető meg. Önmagában tehát az információk kritikus elemzése és sokoldalú felhasználása nem kellően definiált elvárás. A „mit kell tudni a szakon végzettnek” csak az „ezt hogyan kell ellenőrizni” megadásával válik egyértelművé. (d) Sok esetben a „mit kell tudni” egy szakon végzőnek túl általános. Pl. a gépészmérnökök alapszak esetében „környezetvédelmi feladatok műszaki irányítására”. Ennek eleget lehet tenni azzal, hogy egy használt elem gyűjtésére alkalmas doboz kihelyezését irányítja valaki. (e) A szakon belüli specializációkhoz tartozó tanulási eredmények ömlesztve kerültek be a KKK-kba. Ennek hatására gyakorlattá vált, hogy a diploma kiadásakor nem kell minden, a KKK-ban szereplő ismerettel és készséggel rendelkezni – anélkül, hogy definiált lenne, mi az, ami viszont a specializációtól függetlenül, mindenképpen szükséges. 99
(f)
Nem volt világos, kinek, mikor kell ellenőrizni a KKK-ban szereplő előírásokat. Gyakorlattá vált, hogy a MAB használta a KKK-kat a szakindítási kérelmek elbírálásakor. Nem használták hallgatói mobilitás esetén: áthallgatás, intézményváltás esetén is megszerzi-e a hallgató az előírt ismereteket és készségeket.
A lineáris, többciklusú képzés bevezetésekor műszaki területen problémát jelentett, hogy a mesterképzések kialakítása az alapképzések KKK-inak elkészülte – sőt, sok esetben az alapképzések elindulása – után kezdődött. Több egymásra épülő szak esetében is célszerű lesz a KKK-kat az első mesterképzésben tanulmányait megkezdett évfolyam végzése után értékelni és a szükséges módosításokat elvégezni. Különös gonddal kell vizsgálni az azonos részterületen szereplő ismeretek és készségek megosztását az alapképzésben, majd az ezt követő mesterképzésben elsajátítandó, ill. megszerzendő részekre. Sok esetben ezt nehezíti, hogy az elméleti megalapozásra csak a mesterképzésben kerül sor. A 15/2006. (IV. 3.) OM rendeletet a műszaki képzési területre vonatkozóan 2006-ban elemeztük (Borsa Judit, Halász Gábor, Jobbágy Ákos). Az akkori elemzés megállapításai ma is érvényesek. Javasoljuk, hogy a képzési és kimeneti követelmények három szinten legyenek megfogalmazva: általános, képzésiterület-specifikus és szakspecifikus. Ennek megfelelően javasoljuk, hogy kerüljön megfogalmazásra a műszaki alapképzések közös KKK-ja. Egy konkrét szak KKK-ja elég, ha utal az általános és a képzésiterület-specifikus elemekre. A rendeleti szöveg módosítására 2006-ban kidolgozott javaslat most is aktuális (lásd a. Függelékben). Műszaki területen sok mesterképzés KKK-ja készült el. Ezekben lényegében ugyanolyan szerkezetben szerepelnek az előírások, mint az alapképzések KKK-iban. Ezekben sem az van leírva, amit a szakot elvégzetteknek tudni kell (tanulási eredmény). A megfogalmazások sok esetben túlságosan általánosak (pl. faipari mérnök MSc: a mesterképzési szakon szerezhető ismeretek: – a szakmához kötött elméleti és gyakorlati ismeretek, az ismeretek megfelelő szintű tervezői és laboratóriumi szintű használata…). Különösen a „szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok és készségek” pontban sok olyan előírás szerepel, amely nem mérhető, túlságosan általános, nagyon eltérő módon teljesíthető. Ilyennek tartom például a következőket: „széles műveltség”, „információfeldolgozási képesség”, „környezettel szembeni érzékenység”, „elkötelezettség és igény a minőségi munkára” stb. Ezeket részben javaslom a KKK-kból kivenni, részben pontosabban specifikálni. Szükséges ezen felül rögzíteni, hogy az előírt személyes adottságok és képességek fejlesztése a képzésben milyen módon történik. A szakindítási kérelemben legyen kötelező azt bemutatni, hogy pl. a faipari mérnök mesterképzés során mely tantárgyak milyen foglalkozásai adnak „széles műveltséget”, javítják az „információfeldolgozási képességet”, fejlesztik a „környezettel szembeni érzékenységet” és növelik az „elkötelezettséget és igényt a minőségi munkára”.
100
Függelék Javaslat a 15/2006. OM rendelet szövegének módosítására A végzettségi szinteket leíró általános (nem szakspecifikus) jellemzők (kompetenciák): rendeleti szöveg Vélemény, illetve javaslat a módosításra Ciklusokra bontott képzésben az alapképzésben szerezhető végzettségi szint jellemzői Alapképzésben alapfokozatot az szerezhet, aki a) a képzés során az ismereteket illetően bizonyította, hogy »» a képzési területéhez tartozó ismeretrendszereket elsajátította és olyan ismereteket szerzett, amelyek alapján az adott és más képzési területen folyó mesterképzésbe léphet; törölni javasoljuk: „az adott és más képzési területen folyó”, vagyis maradjon: amelynek alapján mesterképzésbe léphet. »» képes a választott képzési ág összefüggésein kívül eső alapfogalmak és alapelvek önálló elsajátítására, alkalmazására és egy adott munkakörben való felhasználására is; Ne így! Pl. „Nemcsak a választott képzési ág … ra képes.” »» ismeri a tanulmányi területre érvényes ismeretszerzés módjait, a legfontosabb ismeretszerzési forrásokat; »» képes eldönteni, hogy egy adott problémát milyen megközelítésben lehet megoldani, és ez adott esetben milyen mértékben alkalmas a probléma sikeres megoldására; „eldönteni, hogy egy adott problémát milyen megközelítésben lehet megoldani” helyett: „egy probléma megoldásához szükséges eszközök és módszerek kiválasztására” »» ismeri saját tudásának határait; b) ismereteit illetően alkalmas »» szakképzettségének megfelelő munkakör ellátására; Ez semmitmondó, hagyjuk el. »» az információk kritikus elemzésére és sokoldalú feldolgozására; »» idegen nyelven és az informatika legújabb eszközeivel is hatékonyan kommunikálni, és az információkat, érveket és elemzéseket különböző nézőpontok szerint bemutatni; »» a képzési ágon belül elsajátított problémamegoldó technikák hatékony alkalmazására; »» önálló továbbtanulással vagy szervezett továbbképzések segítségével meglévő készségei fejlesztésére és olyan új kompetenciák elsajátítására, amelyek segítségével alkalmassá válhat egy szervezeten belül felelősségteljes munkakör vállalására; »» a tanulást illetően képes összefüggő szöveg, valamint vizuális jelekkel, tipográfiai eszközökkel, ikonokkal tagolt szövegek, táblázatok, adatsorok, „vizuális szövegek” (mozgó-, állóképek, térképek, diagramok stb.) megértésére, értelmezésére; Ez az óvoda nagycsoport után az iskolaérettség feltétele. Ne legyen egy felsőfokú képzés KKK-jában.
101
»» saját tanulási folyamatainak hatékony megszervezésére; Félrevezető a „megszervezésére”, javasoljuk az egyszerű „önálló tanulásra” előírást. »» a legkülönbözőbb tanulási források felhasználására; Nem érthető, a „legkülönbözőbb” nagyon nem illik ide. Bár valószínűleg dícséretes a mögöttes szándék, de mégis, ezt az egészet törölni javasoljuk. E két utóbbi pont együtt: „önálló tanulásra”. Nincs is értelme a „TANULÁSI FORRÁSOK „ kifejezésnek. c) a szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkezik Az attitüd magatartást jelent, törölni javasoljuk. »» olyan személyes tulajdonságokkal és együttműködési készséggel, amelyek a személyes felelősséget és az egyéni döntéshozatalt is megkövetelő munkakörökhöz szükségesek; »» minőségtudattal és sikerorientáltsággal; törölni javasljuk a „sikerorientáltság”-ot. »» saját tevékenysége kritikus értékelésének képességével; »» értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással. Ha minden BSc-t végzett mérnök ezekkel a jó-tulajdonságokkal rendelkezne, akkor csupa kiváló emberrel lenne dolgunk. Ez nincs így és soha nem is lesz így. Esetleg azt lehetne mondani, hogy ezek többségével rendelkezik. Ciklusokra bontott képzésben az osztott és az egységes, osztatlan mesterképzésben szerezhető végzettségi szint jellemzői Mesterképzésben mesterfokozatot az szerezhet, aki a) a képzés során az ismereteket illetően bizonyította, hogy »» felkészült tanulmányi területén az ismeretek rendszerezett megértésére és elsajátítására, illetve a tudományterületről vagy a megszerzett tapasztalatból származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek kritikus feldolgozására; rossz fogalmazás az, hogy „felkészült … megértésre és elsajátításra” Ha jól értjük, itt arról van szó, hogy rendelkezik előzetes ismeretekkel, azaz elvégzett egy BSc-képzést. nincs értelme annak a mondatnak, hogy „a képzés során az ismereteket illetően bizonyította”. »» ismeri saját kutatásaihoz vagy tudományos munkájához szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikákat; »» eredeti látás- és gondolkodásmóddal és megfelelő absztrakcióval rendelkezik a tudományág mélyebb összefüggéseinek megértésében, a megszerzett tudás alkalmazásában és gyakorlati hasznosíthatóságában, valamint a problémamegoldó technikák felhasználásában; Ha mindenkitől igazán eredeti látás- és gondolkodásmódot követelünk meg, akkor kevesen végezhetnek MSc-t. »» képes a tudományágában a tudományos kutatások és a különböző módszerek értékelésére, önálló kritika megfogalmazására és szükség esetén alternatív megoldások felvetésére; 102
b) ismereteit illetően alkalmas »» rendszerszerűen és kreatívan új és összetett témakörökkel foglalkozni, helytálló bírálatot vagy véleményt megfogalmazni, döntést hozni, és az ebből adódó következtetéseket levonni és közérthetően bemutatni; »» a megoldandó problémák megértésére, önálló megoldására és eredeti ötletek felvetésére; »» szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat; »» a képzési terület belső törvényszerűségeinek mélyebb megismerésére és önművelésre; »» saját tudásának magasabb szintre emelésére; c) a szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkezik Attitűdök, lásd fent. »» a munkakörhöz szükséges olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján képes együttműködésre, kezdeményezésre és személyes felelősségvállalásra, döntéshozatalra, szakmai önképzésre; Melyik „munkakör”-höz? Miért függ ez a munkakörtől? »» saját tevékenysége kritikus értékelésének képességével, »» értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással. Veszélyes víz, ki mit tekint „érték”-nek? GÉPÉSZMÉRNÖKI ALAPKÉPZÉSI SZAK 7. Az alapképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja gépészmérnökök képzése, akik alkalmasak gépek és gépészeti berendezések üzemeltetésére és fenntartására, a gépipari technológiák bevezetésére, illetőleg alkalmazására, a munka szervezésére és irányítására, a műszaki fejlesztés, kutatás és tervezés átlagos bonyolultságú feladatainak ellátására a munkaerőpiac igényei szerint, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához. „a munka szervezése és irányítására való alkalmasság” és a „kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához” általános BSc- kompetencia, javasoljuk innen elhagyni. A „műszaki fejlesztés, kutatás és tervezés átlagos bonyolultságú feladatainak ellátására” általános mérnöki kompetencia, ezt javasoljuk külön kezelni. „a munkaerőpiac igényei szerint” kétélű fegyver, írjuk azt, hogy „a munkaerőpiac igényeit figyelembe véve”. Alapfokozat birtokában a gépészmérnökök – a várható szakirányokat is figyelembe véve – képesek: »» gépelemek, gépek, készülékek, berendezések, szerkezetek konstrukciós tervezésére, szerkesztésére, »» gép- és fém- és/vagy polimer szerkezetek és ezek elemei gyártásának, szereléstechnológiájának kidolgozására, irányítására, »» gépek, szerkezetek diagnosztikai vizsgálatára, karbantartási, megbízhatósági, javítástechnológiai feladatainak kidolgozására, »» gépészeti technológiai folyamatok irányítására, gépi berendezések kiszolgálásának szervezésére, »» mechatronikai rendszerek működtetésére, fejlesztésére, 103
»» logisztikai és anyagmozgató rendszerek működtetésére, fejlesztésére, »» környezetvédelmi feladatok műszaki irányítására, »» környezetbarát technológiák alkalmazására, mesterséges ipari környezet kialakítására, környezetvédelmi technikai eszközök tervezésére, gyártására, »» építésgépesítési technológiák alkalmazására, működtetésére és irányítására, »» épületgépészeti berendezések tervezésére, kivitelezések előkészítésére, szervezésére és irányítására, »» hő- és áramlástechnikai, vegyipari folyamatok tervezésére, kivitelezésére, felügyeletére és irányítására, »» járművek és mobil gépek tervezésére és gyártására, üzemeltetésére. Fentiek helyett javaslat: Alapfokozat birtokában a gépészmérnökök képesek: »» gépelemek, gépek, gépészeti berendezések és rendszerek tervezésére, gyártására, kivitelezésére, üzemeltetésére, karbantartására; »» gépészeti (anyagtudományi, mechanikai, technológiai, gyártásirányítási, logisztikai, tervezési, áramlás- és hőtechnikai, anyagátadási, vegy- és élelmiszeripari) folyamatok kidolgozására, kivitelezésére, működtetésére, megszervezésére és irányítására; »» környezetvédelmi és környezetbarát technológiák alkalmazására, ilyen feladatok műszaki irányítására, ilyen eszközök tervezésére, gyártására. BIOMÉRNÖKI ALAPKÉPZÉSI SZAK 7. Az alapképzési szak képzési célja, az elsajátítandó szakmai kompetenciák: A képzés célja biomérnökök képzése, akik alkalmasak a széleskörűen értelmezett biotechnológiai rendszerek és az azokat működtető személyzet irányítására, analitikai vizsgálatok, gyártásközi és végső minőségellenőrzés végzésére, legalább egy idegen nyelven a műszaki dokumentáció megértésére, a technológiai rendszerek fejlesztésében, tervezésében, új eljárások, termékek kifejlesztésében, kutatásban részfeladatok ellátására a munkaerőpiac igényei szerint, továbbá a képzés nyújtotta ismeretek birtokában alkalmassá válhatnak a képzés második ciklusban történő folytatására. „a személyzet irányítása” általános BSc-kompetencia, javasoljuk innen elhagyni. A „munkaerőpiac igényeit figyelembe véve” itt is jobb lenne. Az utolsó mondatban az „alkalmassá válhatnak a képzés második ciklusban történő folytatására” szöveget javasoljuk elhagyni. Ez is általánosan megfogalmazható BSckompetencia. Alapfokozat birtokában a biomérnökök – a várható szakirányokat is figyelembe véve – képesek: »» biológiai/biotechnológiai rendszerek biztonságos, környezettudatos működtetésére, a szakterülettel kapcsolatos szolgáltatások, kereskedelmi feladatok ellátására, »» laboratóriumi, félüzemi, üzemi feladatok elvégzésére, új metodikák elsajátítására,
104
»» bonyolultabb feladatok elvégzésére, ismeretek gyakorlati alkalmazására a választott szakiránynak megfelelő szakterületen, Mit tekintünk „bonyolultabb feladat”-nak? Az „összetett feladat” vagy „összetett folyamatok átlátására, elvégzésére” jobb volna. »» részfeladatok ellátására a technológiai rendszerek fejlesztésében, tervezésében, új eljárások, termékek kifejlesztésében, kémiai és rokon tudományok kutatásában, Értjük a „részfeladat”-ot, nem tudunk erre jobb kifejezést? Esetleg beszúrni azt, hogy „megfelelő irányítás mellett”. „kémiai” helyett „biológiai” írandó »» a feladatok ellátásához szükséges számítástechnikai ismeretek, adatbázisok alkalmazására, Nem pontos fogalmazás a „szükséges”, ha van elég idő és ember, számítógép se kell. Javaslat: „a feladatok korszerű ellátásához megfelelő számítástechnikai” »» a korábban nem ismert új folyamatok, termékek, rendszerek megismerésére, megértésére, Ezt is értjük, de jó lenne átfogalmazni. Javaslat: „a tudomány és technológia fejlődéséből adódó új folyamatok…” »» legalább egy idegen nyelven a műszaki dokumentáció megértésére. VILLAMOSMÉRNÖK ALAPKÉPZÉSI SZAK A képzés célja villamosmérnökök képzése, akik természettudományi, műszaki és informatikai, valamint gazdasági, humán és nyelvi ismereteik, továbbá az ezekhez kapcsolódó készségeik révén villamosmérnöki feladatok ellátására képesek. Ennek megfelelően az alapfokozat és a villamosmérnök szakképzettség birtokában közreműködhetnek villamos és elektronikus eszközök, berendezések, összetett rendszerek és létesítmények tervezésében, ezek gyártása és üzemeltetése során bemérési, minősítési, ellenőrzési feladatokat oldhatnak meg, részt vehetnek üzembe helyezésükben, illetve villamosmérnöki ismereteket igénylő üzemeltetői, szolgáltatói, szervizmérnöki, termékmenedzseri, továbbá ezekhez kapcsolódó irányítói feladatokat láthatnak el. A képzésben részt vevők a szakon belül egy szűkebb szakmai területen (szakirányban) alkotó mérnöki munkára készülnek fel, és képessé válhatnak a mesterszintű villamosmérnök-képzésben való részvételre. Az első mondat valószínűleg elhagyható – vagy minden BSc-hez írjuk ezt be. Az „irányítói feladat” általános BSc-kompetencia. A képzési cél megfogalmazása tevékenység felől közelít, ez szerintünk jól illeszkedik a KKK-koncepcióhoz. A szakirányra való utalás általánosan felhasználható lehetne a mérnöki BScknél. Alapfokozat birtokában a villamosmérnökök – a várható szakirányokat is figyelembe véve – képesek: »» elektronikai alkatrész- és mikroelektronikai ismereteikre is alapozva egyszerű analóg és digitális áramkörök tervezésére és kivitelezésére, »» elektronikai berendezések és rendszerek tervezésére, analizálására, hibajavítására, »» alapvető hardver és szoftver ismereteiket felhasználva számítógép kezelésére és programozására, A „számítógép programozása” pontosítandó. 105
»» a villamos és nem villamos mérési módszerek elveinek gyakorlati alkalmazására, Pontosítandó – ha lehet. »» főbb villamosipari anyagok és technológiák felhasználását igénylő feladatok megoldására, »» irányítástechnikai eszközök alkalmazására, »» a villamosenergia-ellátás és -átalakítás folyamatához kapcsolódó villamosmérnöki feladatok megoldására, »» alapvető híradástechnikai és infokommunikációs rendszerekhez kapcsolódó villamosmérnöki feladatok megoldására, »» alkalmazás szintű ismereteik felhasználásával a kiválasztott szakirányban villamosmérnöki feladatok megoldására (tervezés, fejlesztés, üzembe helyezés, üzemeltetés, szolgáltatás, karbantartás).
106
Gábor András: Az informatika képzési terület ágazati képesítési követelmények vizsgálata Vizsgálati szempontok »» A felsőoktatási alágazat keretében folyó képzések (felsőfokú szakképzés, alapképzés, mesterképzés, doktori képzés (bármi, ami ezzel kapcsolatban elérhető), szakirányú továbbképzés) képzési és kimeneti követelményeinek általános áttekintése, felhasználva és kiegészítve a korábbi elemzéseket. A felsőfokú szakképzés esetében csak a felsőoktatás szempontjából megjelenő elemekre kell kitérni, az FSZ-ről külön átfogó elemzés készül. »» az OKKR létrejövő szintkövetelményeivel való harmonizálás lehetőségének elemzése. –– Az EKKR-ben, az OKKR tervezetben megfogalmazottak és a KKK-k szemléletének ös�szevetése. –– Mit jelenítenek meg az OKKR lehetséges deskriptoraihoz kapcsolódóan (ismeret, képesség, autonómia, felelősségvállalás, nézetek és attitűdök) a KKK-k? –– Használható-e az OKKR tervezetében megjelenő deskriptor rendszer az ágazat képesítéseinek leírásához? Ha nem, mit kellene másként megfogalmazni? –– Alkalmas lehet-e az OKKR a tudományterületi sajátosságok kezelésére? –– A tanulási kimenetre történő utalás, a kompetenciaalapú megközelítés megjelenik-e a KKK-ban? Esetleges konkrét példák bemutatása. Az informatikai képzési terület viszonylag korán és egységesen dolgozta ki a három képzési ágra (gazdaságinformatikus, mérnökinformatikus és programtervező informatikus) vonatkozó képzési és képesítési követelményeket. Az alapképzésre vonatkozóan inkább csak sejtésszerűen jelenik meg a kompetenciaalapú tervezés. A mesterképzések alapítási dokumentumai már a háromosztatú kompetenciamegfogalmazást (tudás, skill, attitűd) tükrözik. A jelenleg érvényes KKK az EKKR, illetve az OKKR szemléletének csak részben felel meg, mert »» Mind a képességek, mind a tudáselemek szempontjából a learning outcome szemlélete jól érvényesül, de »» Az EKKR szintjei a követelményekben nehezen vagy egyáltalán nem találhatók meg. Elvileg az alapképzésnek a hatodik szintet kellene megcéloznia, de azt biztosan állíthatjuk, hogy az alapképzés inkább a 4. és 5. szint között van, a mesterképzés pedig az 5. és a 6. szint közé tehető. »» Az OKKR deskriptor set-je a KKK-ban, legalábbis a mesterképzést illetőleg leképezhető (talán csak a „nézetekkel” vagyunk egy kicsit bajban). »» A 2006-ban befejeződött TUNING-projekt keretében vizsgáltuk az informatikai alapképzés és mesterképzés közötti átmenetet, egymásra épülést illetve az informatikai szakmával való kapcsolattartást. Ennek a vizsgálatnak az eredménye alapvetően pozitív volt, bár ekkor még csak az alapképzésről szereztünk tapasztalatokat, a mesterképzés még tervezőasztalon volt. A bolognai képzés logikájából az következne, hogy az alap- és mesterképzés között valamennyi gyakorlati munkával töltött esztendő teljen el, és csak a gyakorlati tapasztalatokra építkező mesterképzéstől várható el a maximális eredmény. A mesterképzések beindulásával azonban az az általános tapasztalat, hogy az egyetemek az alapdiploma megszerzése után hézagmentes folytatásra ösztönzik a hallgatókat, ami a képzés hatékonyságát nagymértékben rontja (habár 107
az oktatók egzisztenciális problémáira pozitív hatással van). A két szint közötti átmenetből adódó problémára sem a KKK, sem az OKKR, sem az EKKR nem ad választ, teljes képet véleményem szerint csak a validációval együtt kapnánk. Összességében azt mondhatjuk, hogy a jelenleg érvényes KKK (15/2006. (IV. 3.) OM rendelet) és a tervezett OKKR nagyobb nehézség nélkül harmonizálható. A megfeleltetést a három informatikai képzési ág alap- és mesterképzési KKK mentén mutatjuk be. A szükséges korrekciókat dőlt betűvel jeleztük, z„árójelben utaltunk a helyesnek gondolt OKKR deskriptorra.
108
Alapképzés Képzés célja
Gazdaságinformatikus
Mérnökinformatikus
Programtervező informatikus
»» informatikai és információs infrastrukturális rend- »» szoftverorientált információs technológiai eszkö»» az információs társadalom feltétel- és értékrendszerek és szolgáltatások telepítésére és üzemeltetézök és rendszerek létrehozási, bevezetési, szerében a valós üzleti folyamatok, a folyamatoksére, valamint »» működtetési, szervizelési, fejlesztési, alkalmazási ban rejlő problémák megértésére és megoldására, tevékenységét önállóan és csoportmunkában ellát»» az értékteremtő folyamatokat támogató informati- »» azok adat- és programrendszereinek tervezési, fejlesztési feladatainak ellátására, továbbá kellő mélyni, továbbá kai feladatok menedzselésére, ségű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés »» kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkez»» az információtechnológia korszerű lehetőségeit második ciklusában történő folytatásához. nek a képzés második ciklusában történő folytakihasználva a szervezetek tudásbázisának és üzleti tásához. intelligenciájának a növelésére, »» az infokommunikációs folyamatok és technológiák együttműködésen alapuló modellezésére, »» folyamatok szabályozására és tervezésére, »» a problémák feltárására, a problématér definiálására, »» alkalmazások fejlesztésére, működtetésére és a működés elvárt minőségnek megfelelő felügyeletére, továbbá »» kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához.
Alapképzés Képesek lesznek
Programtervező informatikus »» az informatikai módszereket igénylő műszaki »» a közgazdasági és az informatikai szakterületek »» algoritmusok tervezésére, elemzésére és alkotások tervezési, fejlesztési és létrehozási felismeretanyagának alkalmazására; megvalósításukra a legfontosabb prograadatainak ellátására; »» az üzleti problémák IT-vel támogatott megoldámozási paradigmák figyelembe vételével; »» informatikai és információs infrastrukturális rendsára; szerek telepítési és üzemeltetési feladatainak ellá- »» szoftverfejlesztési módszertanok és tech»» szakképzettségüknek megfelelő feladatok felelősnológiák alkalmazására; tásához szükséges mérnöki gyakorlati módszerek ségteljes végrehajtására; »» az adott szakterület új ismereteinek és eredményealkalmazására; »» adatmodellezésre, adatbázisok tervezéinek a befogadására; »» programozásra objektum orientált és vizuális sére, létrehozására, módosítására egy programozási környezetben; »» folyamatos tanulásra, saját tudásuk bővítésére, új korszerű adatbázis-kezelő rendszerben, a »» szoftverfejlesztési metodikák alkalmazására, fejkompetenciák elsajátítására; SQL használatára; lesztési eszközök használatára; »» kommunikációs készségük, tárgyalóképes idegen» » mesterséges intelligencia technikák, esznyelv-ismeretük birtokában partnerekkel, gazda- »» információs rendszerek modellezésére, a teljesítmény és megbízhatósági jellemzők szimulációs sági, közgazdasági szakemberekkel, informatikai közök alkalmazására, logikai programofejlesztéseket végző munkatársakkal való hatékony vizsgálatára; zására; »» korszerű, általános célú operációs rendszerek együttműködésre. » » osztott rendszerek használatára, WEB telepítésére, konfigurálására, hibaelhárítására, programozásra; üzemeltetésére, továbbfejlesztésére. »» numerikus számítási rendszerek modellezésére és megvalósítására; »» az informatikai rendszerek fejlesztésével, használatával kapcsolatos jogi szabályozás alkalmazására, a jogi adatbázisok készségszintű használatára; »» az alkalmazási területek informatikai feladatainak megoldásához szükséges együttműködésre és modellalkotásra. Gazdaságinformatikus
Mérnökinformatikus
Alapképzés
Gazdaságinformatikus
Alkalmasak lesznek
»» üzleti folyamatok megértésére, elemzésére, a végrehajtást segítő szoftveralkalmazások tervezési munkáinak elvégzésére, egyszerűbb programozási feladatok végrehajtására; »» rendszerfejlesztési elvek és módszerek alkalmazására, fejlesztőeszközök (üzleti modellezés és/ vagy számítógéppel támogatott fejlesztés eszközei) használatára; »» adatbázisok tervezésével, létrehozásával és menedzselésével kapcsolatos feladatok ellátására; »» a gazdasági alkalmazások adaptációjára, az ITalkalmazások bevezetéséhez szükséges szervezeti változtatások kezdeményezésére, a végrehajtásban az együttműködésére; »» az üzleti és informatikai szakemberekkel együttműködve, felhasználva a leghatékonyabb ITmegoldásokat a gazdasági problémákra megoldási változatok készítésére, informatikai támogatás és/ vagy fejlesztés kezdeményezésére, végrehajtására; »» a szervezet informatikai egységének menedzselésére, a működtetési kockázatok kezelésére, kisebb fejlesztési és üzemeltetési projektek tervezésére és irányítására, informatikai feladatok outsourcing megoldásaiban és auditálásában az együttműködésre; »» gazdasági alkalmazások működtetésére, felhasználói szolgáltatások ellátására (operatív, menedzsmentszintű és felsővezetői információigények meghatározására és kielégítésére, vállalatirányítási és döntéstámogató rendszerek használatára, kliens-szerver architektúrák és egyéb hálózati környezetek adat- és rendszermozgatási feladatainak ellátására).
Programtervező informatikus »» számítógépes és távközlő hálózatok telepítésére, »» vállalati információs rendszerek tervezékonfigurálására, hibaelhárítására, üzemeltetésére, sére és készítésére valamely korszerű motovábbfejlesztésére; dellező eszköz segítségével; »» kliens-szerver rendszerek programozására, WEB »» döntéstámogató rendszerek tervezésére, programozásra készítésére, működtetésére; »» vállalati információs rendszerek folyamatalapú funkcionális tervezésére és készítésére valamely »» szakértői rendszerek fejlesztésére és mű„enterprise modeller” típusú eszköz segítségével; ködtetésére; »» döntéstámogató rendszerek tervezésére, készítésé» » az informatika formális modelljeinek alre, működtetésére. kalmazására; »» multimédia alkalmazások tervezésére, fejlesztésére és működtetésére. Mérnökinformatikus
Mesterképzés
Gazdaságinformatikus
Képzés célja
A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik »» képesek a komplex üzleti folyamatokat megérteni, problémákat feltárni és megoldási alternatívákat kidolgozni, »» alkalmasak az értékteremtő folyamatokat támogató informatikai rendszerekkel szemben támasztott igények felismerésére, fejlesztésre és a kész alkalmazások menedzselésére, valamint »» kutatási-fejlesztési feladatok ellátására, koordinálására, »» tanulmányaik PhD képzés keretében való folytatására.
Mérnökinformatikus
Programtervező informatikus
A képzés célja olyan mérnökök képzése, akik A képzés célja informatikus szakemberek képzése, »» az informatika szakterületéhez kapcsolódó terméakik szettudományos és specifikus műszaki ismeretek »» szilárd elméleti alapokra épülő, a tudásuk magas szintű elsajátítását követően fejlesztését hosszú távon biztosító képzés »» képesek új informatikai rendszerek és eszközök alapján tervezésére, »» informatikai rendszerek fejlesztésére és integrálására, »» informatikai rendszerek fejlesztési, létre»» az informatikai célú kutatási-fejlesztési feladatok hozási, alkalmazási, bevezetési, működteellátására, koordinálására, tési, szervizelési tevékenységét önállóan és »» tanulmányaik PhD képzés keretében való folytatácsoportmunkában képesek magas szinten sára.
ellátni; »» rendelkeznek továbbá az alkalmazási területük informatikai feladatainak megoldásához szükséges együttműködési és modellalkotási készségekkel, »» képesek informatikai célú kutatási feladatok ellátására, koordinálására, »» tanulmányaik PhD képzés keretében való folytatására.
Mesterképzés Mesterképzési szakon szerezhető ismeretek (OKKR: ismeret)
Gazdaságinformatikus »» alapvető kommunikációs, vezetési és etikai ismeretek, »» környezetvédelmi és minőségbiztosítási ismeretek, »» a meghatározó jogi, szabályozási, gazdasági és termelési folyamatok ismerete, »» a képzés szakirányának megfelelő területen az alapvető gyakorlati módszerek és megoldások (tervezés, fejlesztés, integrálás, üzembe helyezés, »» minőségbiztosítás, üzemeltetés, szolgáltatás, karbantartás) ismerete, »» az alapvető kutatási irányok ismerete, »» a kutatási-fejlesztési tevékenységhez szükséges alapvető készségek elsajátítása (képesség), »» kutatási-fejlesztési munkák és az informatikai fejlesztések, menedzselési feladatok dokumentálására vonatkozó ismeretek;
Mérnökinformatikus
Programtervező informatikus
»» a szakmához kötött elméleti és gyakorlati ismeretek, hardver és szoftver ismeretek, »» megfelelő szintű manualitás, mérési készség – ezek laboratóriumi szintű használata (képesség), »» az informatika területén az ismeretek rendszerezett megértése és elsajátítása, »» vezetői ismeretek, »» alkalmazói szintű ismeretek a számítógépes kommunikációban és elemzésben, »» a környezetvédelem, a minőségügy, a fogyasztóvédelem, a termékfelelősség, a munkahelyi egészség és biztonság, a műszaki és gazdasági jogi szabályozás, valamint a mérnöketika alapvető ismeretei, »» a kutatáshoz vagy tudományos munkához szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikák ismerete, »» a globális társadalmi és gazdasági folyamatok ismerete;
»» az informatika elméleti alapjainak mesterszintű (tautológia) ismerete és »» az új technológiák megismerése a gyakorlatban, »» az informatika alkalmazási területein jelentkező feladatok megoldásához szükséges alapvető matematikai és számítástudományi ismeretek elsajátítása és ezek konstruktív alkalmazása (ismeret és képesség együtt), »» a szoftverrendszerek tervezésénél alkalmazott alapvető módszerek ismerete és gyakorlat azok alkalmazásában (ismeret és képesség együtt), »» a szoftverrendszerek eszközeinek ismerete és készségszintű alkalmazása (ismeret és képesség együtt), »» az informatika alkalmazási területein alapvető gyakorlati módszerek és megoldások, valamint az alapvető kutatási irányok megismerése, »» a kutatás-fejlesztés informatikai tevékenységéhez szükséges alapvető készségek elsajátítása (képesség), »» a választott specializációtól függő további elvárt szakmai ismeretek (nem specifikus);
Mesterképzés
Gazdaságinformatikus
A mesterképzési szakon »» a szakterület problémáinak a felismerésére, végzettek alkalmasak hatékony megoldások kidolgozására, (OKKR: képesség) »» a megoldások megvalósításának a kezdeményezésére, »» az információtechnológia korszerű lehetőségeinek kihasználására, »» szervezetek üzleti intelligenciájának a növelésére, »» az infokommunikációs technológiák együttműködésének megtervezésére, »» különböző modellnézetek generálására, »» az IT-támogatott üzleti alkalmazások vállalati szintű, modellszemléletű tervezésére, »» az implementálás, a működtetés, valamint a kockázatok, a változások és a különböző szoftververziók menedzselésére; »» szakmai, emberi és etikai szempontokat mérlegelve önálló irányítói feladatok ellátására (attitűd), »» kutatási-fejlesztési feladatok végzésére és irányítására
Mérnökinformatikus
Programtervező informatikus
»» a törvényszerűségek, összefüggések megértésére, »» a megszerzett tudás alkalmazására és gyakorlati hasznosítására, »» a problémamegoldó technikák felhasználására, »» a tudományágban megszerzett szakmai tapasztalat ismereti határairól származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek feldolgozására, »» a lehetőségek szerint helytálló bírálat vagy vélemény megfogalmazására (felelősségvállalás), »» döntéshozásra, következtetések levonására, a megoldandó problémák megértésére és megoldására, »» eredeti ötletek felvetésére (attitűd), »» szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat (felelősségvállalás); »» önművelésre, önfejlesztésre, az egyéni tudás, ismeret elmélyítésére, bővítésére (attitűd); »» a műszaki-gazdaság- humán erőforrások kezelésének komplex szemléletére (attitűd), »» komplex informatikai rendszerek fejlesztésére, »» az információtechnológia eszközeinek készségszintű használatára, »» formális módszerek használatára a tervezésben (ismeret), »» informatikai rendszerek teljesítményelemzésére (ismeret), »» analitikus, szimulációs és mérési módszerek használatára (ismeret), »» informatikai rendszerek biztonságosságának analízisére és tervezésére (ismeret), »» adatbázisok tervezésére (ismeret), »» sokprocesszoros digitális rendszerek alkalmazására és fejlesztésére (ismeret), »» szakmai kooperációra az alkalmazói környezet szakértőivel (attitűd);
»» a megszerzett tudás alkalmazására és gyakorlati hasznosítására, »» a problémamegoldó technikák felhasználására vállalati információs rendszerek tervezésében és készítésében, valamely korszerű modellező eszköz felhasználásával, »» a tudományágban megszerzett szakmai tapasztalatból származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek feldolgozására, »» döntéstámogató rendszerek tervezésére, készítésére, működtetésére, ilyen területen irányító feladatok ellátására, »» a megoldandó problémák megértésére és megoldására, eredeti ötletek felvetésére, az informatika fennálló modelljeinek alkalmazására, »» önművelésre, önfejlesztésre, az egyéni tudás, ismeret elmélyítésére, bővítésére a multimédia eszközeinek felhasználásával is (attitűd);
Mesterképzés
Gazdaságinformatikus
A szakképzettség gyakorlásához szükséges személyes adottságok és készségek (OKKR: attitűd, felelősségvállalás)
»» kreativitás, rugalmasság, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» intuíció (?) és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» széles körű műveltség, »» információfeldolgozási képesség, »» környezettel szembeni érzékenység, elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás, »» kezdeményező, illetve döntéshozatali képesség, »» személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, és »» kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására.
Mérnökinformatikus »» kreativitás, rugalmasság, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» intuíció (?) és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» széles körű műveltség, »» információfeldolgozási képesség, »» környezettel szembeni érzékenység, elkötelezettség és igény a minőségi munkára, »» a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás, »» kezdeményező, döntéshozatali képesség, »» személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» etikus magatartás, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, »» kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására.
Programtervező informatikus »» kreativitás, rugalmasság, »» problémafelismerő és -megoldó készség, »» absztrakciós képesség, »» elemző képesség és módszeresség, »» tanulási készség és jó memória, »» széles körű műveltség, »» információfeldolgozási képesség, »» igény a minőségi munkára, »» önműveléshez és a szakmai továbbképzéshez szükséges pozitív hozzáállás, »» kezdeményező, döntéshozatali képesség, személyes felelősségvállalás és annak gyakorlása, »» alkalmasság az együttműködésre, a csoportmunkában való részvételre, és »» kellő gyakorlat után vezetői feladatok ellátására.