Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIX/1. (2011) pp. 107–117
A FELSÉGSÉRTÉS TÉNYÁLLÁSA A CSEMEGI-KÓDEXBEN SZABÓ ISTVÁN∗
I. A fontosabb államelleni bűncselekmények és ezek elhatárolása Az 1878-as büntetőjogi kódex a tárgyalt témakörben jelentős fogalmi tisztulást hozott. Csemegi Károly legfontosabb feladatának az egyes államelleni bűncselekmények világos meghatározását és azok pontos elhatárolását jelölte meg. Korábbi büntetőjogunkban a hűtlenség gyűjtőfogalommá vált, amelyek közé sok cselekményt elvi indokok nélkül soroltak be, s amely problémákat hatályba lépett büntetőtörvény még nem oldott meg. Ezeknek a számát csökkenteni kellett, valamint lényeges szempont volt a felségsértés és a hűtlenség tényállásának világos elhatárolása.1 A felségsértés körébe Csemegi, az állam lényeges alkotó részeinek megsemmisítésére irányuló cselekményeket sorolta.2 A hűtlenségnek a felségsértéstől történő elhatárolásánál a középpontba a hűségi kötelezettség került, amellyel az állampolgár a hazája iránt tartozik. A kódex – a hűtlenség körében – ezen kötelezettség megsértését szankcionálta.3 Így ennek a cselekménynek a tényállását általában csak magyar honos merítheti ki, aki hazája iránt hűséggel tartozik. A felségsértés az állam belbiztonságát, a hűtlenség a külső biztonságát veszélyeztette. A felségsértés célja egyes államhatalmi szervek megsemmisítése, míg a hűtlenségnél a nemzetközi állásának veszélyeztetése volt.4 Mindezekkel kapcsolatban azonban egy harmadik cselekményt, a lázadást is tárgyalás alá kell vennünk, s amelyet szintén a felségsértéstől kell elhatárolnunk. Itt azonban nem a belső és külső biztonság az elhatárolásai szempont, hiszen a lázadás ugyanúgy a belbiztonságot veszélyezteti, mint a felségsértés. A lényeges különbség az, hogy a lázadás célja nem egyes államhatalmi szervek megsemmisítése, hanem azok valamilyen cselekményre való kényszerítése volt.5 A lázadás elkövetői tehát a ∗
DR. SZABÓ ISTVÁN tanszékvezető egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem, JÁK, Jogtörténeti Tanszék 1
Különös Rész I. Fejezethez (felségsértés) fűzött indokolás (2)–(4) bekezdés. Különös Rész I. Fejezethez (felségsértés) fűzött indokolás (10) bekezdés. 3 Különös Rész III. Fejezethez (hűtlenség) fűzött indokolás (7) bekezdés. 4 ANGYAL Pál, Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, Bp., Atheneum, 1930, 57 (a továbbiakban: ANGYAL 1930). 5 Különös Rész IV. Fejezethez (lázadás) fűzött indokolás (25)–(29) bekezdés. 2
108
Szabó István
fennálló alkotmányos rendet nem kérdőjelezték meg, így ennek a cselekménynek a tárgyi súlya enyhébb megítélés alá esett, mint a megsemmisítésre irányuló felségsértésé. II. Az osztrák–magyar államjogi kapcsolatból eredő sajátosságok A részletes tárgyalásba bocsátkozás előtt meg kell említeni azt is, hogy az osztrák–magyar államjogi kapcsolatnak milyen sajátos kihatásai volt az államelleni bűncselekményekre. Mivel közös törvényhozás nem volt, a közös államfő büntetőjogi védelmét két külön büntetőtörvénykönyv szabályozta. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ezek mutattak is különbözőségeket. Ugyanazon uralkodóval szemben egyes cselekmények eltérően minősültek attól függően, hogy az osztrák vagy a magyar Btk. hatálya alá tartozóan követték azt el. Sajátos helyzet adódott a felségsértésnek az államterület védelmére vonatkozó részénél is. Ausztria és Magyarország területének védelmét két külön Btk. látta el, ugyanakkor a Pragmatica Sanctióból eredő védelmi közösség mindkét felet arra kötelezte, hogy a másikat ért területi sérelem esetén azonnal a segítségére legyen. Mindez a hűtlenség tényállására is kihatással volt, hiszen a két állam védelmi közösségéből eredően bármelyikkel szemben elkövetett hűtlenség a másikra is azonos hátrányt jelentett. III. A felségsértés alakzatai A felségsértés tehát az állam lényeges alkotó elemeinek megsemmisítésére vonatkozó cselekményeket foglalja össze. A monarchikus államokban három ilyen lényeges alkotórészt különböztettek meg:6 az uralkodót, az államterületet és az alkotmányt.7 Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy az alkotmány tekintetében megsemmisítés alatt nem magának az államnak a megsemmisítését kell értenünk, hanem az alkotmányosan működő államhatalmi szervekét. Például valaki az országgyűlés erőszakos megszüntetésével abszolút monarchiává, vagy a királyi intézmény erőszakos megszüntetésével köztársasággá akarta változtatni az országot.
6
Később majd láthatjuk, hogy ezt a hármas védelmet a köztársaságok sem zárják ki. Különös Rész I. Fejezethez (felségsértés) fűzött indokolás (9) bekezdés; Heinrich LAMMASCH, Grundriβ des Straafrechts (Grundriβ des Österreichischen Rechts), Leipzig, Verlag von Duncker & Humbolt, 1911, 123 (a továbbiakban: LAMMASCH 1911); Vorentwurf zu einem Deutschen Strafgesetzbuch, Berlin, J. Guttenberg, Verlagsbuchhandung, 1909, 412 (a továbbiakban: Vorentwurf 1909). 7
A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben
109
IV. Az uralkodó ellen irányuló felségsértés tényállása A királlyal szembeni cselekményeket Csemegi nagyon szépen elhatárolta, kellő módon leszűkítette,8 és büntetésük tekintetében megosztotta őket. Egy csoportot képeztek a király élete ellen irányuló cselekmények, s egy másik csoportot a kormányzati jogok gyakorlását ellehetetlenítő, vagy akadályozó cselekmények. A halálbüntetést csak az első csoportba tartozónál, vagyis a király megölésénél tette lehetővé. Azonban az uralkodó életének védelme két szempontból fokozottabb volt, mint az egyszerű állampolgároké. Először is a kódex a király megölésénél nem tett különbséget a szándékos és az előre megfontolt szándékkal elkövetett módozatok között, holott általános esetben csak az utóbbira tette lehetővé a halálbüntetést. A másik különbség a kísérlet megítélése jelentette. A kódex általános esetben a kísérletet kötelezően enyhébben büntette, mint a befejezett cselekményeket.9 A király életére törésnél azonban a kísérletet sui generis cselekménnyé minősült, s így egyformán büntette a befejezett cselekménnyel. Az embernek azonban olyan érzése támad, hogy ez Csemegi számára is kényes kérdés volt. A felségsértéshez fűzött indokolás közel kétharmad részében csak ezt a problémát igyekszik megfelelően alá támasztani, de dogmatikai érveket nem nagyon hoz fel. A hosszú terjedelemben sok-sok külföldi példával igazolja, hogy ez mindenhol így van, s ezért került bele a magyar Btk-ba is. Mindebből azonban következik az is, hogy az uralkodó gondatlanságból elkövetett megölése nem esett privilegizált védelem alá, hanem a Btk. általános szabályai szerint volt büntetendő. Ezek után át kell térnünk a király sérelmére elkövetett felségsértési esetek másik, a kormányzati jogok gyakorlását ellehetetlenítő, vagy akadályozó cselekmények csoportjára, amelyek az alábbiak voltak: a király testi épségének megsértése, uralkodásra képtelenné tétele, az ellenség a hatalmába adása, az uralkodói jogok gyakorlásának akadályozása, valamint a személyes szabadságától való erőszakos megfosztása.10 Ezekre az esetekre azonban a kódex már nem halál, hanem életfogytig tartó szabadságvesztést rendel büntetésként, s kísérletüket sem teszi sui generis cselekménnyé, hanem a befejezettnél enyhébben bünteti.11 Azzal, hogy ezek a cselekmények kikerültek a halálbüntetés köréből, már 8
A törvény indokolásában Csemegi kissé humorosan meg is jegyzi: „Az 1843-ki javaslat készitői bölcs óvatossággal árkolták körül a felségsértés büntettének szükre vont határait; s bizonyára nem fog a jelen törvényjavaslat hibájául tekintetni: hogy e határokat bizonyos tekintetben még szükebbre vonta.” (Különös Rész I. Fejezethez (felségsértés) fűzött indokolás utolsó bekezdése.) 9 1878.V. tc. 65.§ (1) bekezdés. 10 1878:V. tc. 126. §. 2. 3. pont. 11 1878:V. tc. 128. §.
110
Szabó István
jelentős eltérést mutattak a felségsértésnek a Monarchia másik államában történő büntetőjogi megítélésétől. Az 1852-es osztrák Btk. ugyanis a császár testi épségének, egészségének, személyes szabadságának megsértését vagy veszélyeztetését, valamint kormányzati feladatai gyakorlásának akadályozását egyaránt halálbüntetéssel fenyegette.12 Azonban összehasonlítva a korábbi osztrák szabályozással már ez is pontosabb körülírást jelentett, hiszen az 1803-as Btk. szerint a felségsértés tényállását az a személy valósította meg, aki az államfő személyes biztonságát veszélyeztette.13 A Csemegi-kódexben a király sérelmére elkövetett cselekményeknél röviden ki kell térnünk egy a felségsértésen kívüli tényállásra is, amely „a király, a királyi ház tagjainak bántalmazása, és a király megsértése”. Aki a királyt bántalmazta – amennyiben testi sértést nem valósított meg – nem tartozott a felségsértés körébe. Itt persze lényeges elem volt a szándék megítélése. A király bántalmazása csak akkor eset a felségsértésen kívüli körbe, ha a szándék is csak a testi sértés nélküli bántalmazásra irányult. Ha a szándék testi sértést, foglalt magába, csak ezt nem sikerült megvalósítani, akkor a felségsértés kísérletével állunk szembe. Érdekes módon azonban a büntetési tételük megegyezik, a király bántalmazása és a testi sértés kísérlete egyaránt tíztől tizenöt évig terjedő fegyházzal volt büntetendő. A büntetés még mindig szigorú, de a halállal büntetendő legszigorúbb tényállástól a kódex már két lépcsővel lejjebb lépett. Hiszen már találkoztunk egy életfogytig tartó fegyházzal fenyegetett bűncselekményi körrel, amely után már a tíztől tizenöt évig terjedő határozott idejű büntetésnél járunk. Ha visszatérünk az osztrák büntetőtörvénykönyvre, láthattuk, hogy az a császár testi épségének, egészségének és személyes szabadságának nemcsak a megsértését, hanem már a veszélyeztetését is a halálbüntetés körébe vonta. Majd a büntetések meghatározásánál kimondta, hogy mindezek akkor is halállal büntetendők, ha a cselekmény eredmény nélküli maradt.14 Ez az utóbbi rendelkezés azt jelenti, hogy ebben a tág körben meghatározott cselekményi körnek a kísérletei is mind sui generis cselekménnyé váltak, vagyis halállal voltak büntethetők. Mindez azt is jelenti, hogy a király bántalmazásának a Csemegi-kódex szerint már felségsértésen kívüli alakzatát, amely csak határozott idejű szabadságvesztéssel volt büntethető, az osztrák Btk. még mindig a halálbüntetéssel sújtható 12
Kaiserliche Patent vom 27. Mai 1852. (Strafgesetz; RGBl 117/1852) 58. § a)-b) pont, 59.§ a. pont. Ugyanakkor az 1871-es német Btk. csak a császár, vagy valamely tartományúr sérelmére elkövetett gyilkosságot sorolta ebbe körbe, vagyis csak az előre megfontolt szándékkal elkövetett ölés volt halállal büntethető. (Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich vom 15. Mai 1871. 80. §) 13 Das Strafgesetz über Verbrechen sammt den dazu gehörige Verordnungen, Wien, Verlage den Carl Gerold, 1839, 76 (52. §). 14 Kaiserliche Patent vom 27. Mai 1852. (Strafgesetz; RGBl 117/1852) 59. § a) pont.
A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben
111
körben tartotta. Így az osztrák szakirodalom csak hosszasan sorolta, hogy mik az uralkodó ellen irányuló felségsértés esetei, de ebben tárgyi súly szerinti csoportosítást nem tudott eszközölni.15 V. Az uralkodó ellen irányuló felségsértés elkövetője és sértettje A tényállások áttekintése utáni következő lépés annak tisztázása, hogy a magyar büntetőjog szerint ki lehetett aktív, illetőleg passzív alanya, vagyis elkövetője és sértettje ezeknek a cselekményeknek. Mint a korábbiakban láthattuk a hűtlenség és a felségsértés közötti határvonal meghúzásának egyik legfontosabb eleme az volt, hogy ez utóbbinak elkövetője bárki lehetett, vagyis nem volt állampolgári viszonyhoz kötve. Így a lehetséges elkövetői kör meghatározása nagyobb problémát nem jelent. A passzív alany definiálása azonban ennél már bonyolultabb. A sértett a király, de csak a tényleges király lehetett, tehát a trónörökös és a lemondott király nem.16 Ugyanakkor a fokozott büntetőjogi védelem nem függött a koronázástól.17 A király alkotmányos állásában ennek az aktusnak nagy jelentősége volt, a büntetőjog azonban már a trón elnyerése és a koronázás közötti időben is megadta a speciális védelmet. A két világháború között több probléma merült fel IV. Károllyal, majd halála után fiával, Habsburg Ottóval kapcsolatban. Angyal Pál – érzésem szerint – nem tudta palástolni legitimista érzelmeit, s egyértelműen levezette, hogy a büntetőjogi védelem megilleti őket. Ez viszont nyilvánvalóan egy alkotmányjogi előkérdés eldöntésétől függ. Csemegi az államelleni bűncselekmények kapcsán külön megjegyezte, hogy a büntetőjognak nem lehet feladata az alkotmányos rendet megállapítani. Ez az alkotmányjog kompetenciája, a büntetőjogé pedig az, hogy az így megállapított államrendet hathatós védelemben részesítse. Így azt a kérdést, vajon IV. Károly 1918 után is a magyar büntetőjog fokozott védelme alatt állt-e, avagy nem, az döntötte el, hogy az Osztrák– Magyar Monarchia felbomlásával elvesztette-e a trónhoz való jogát, vagy nem. Illetve az, hogy az 1921-es trónfosztó törvény miként hatott közjogi állására. Ezt a kérdést azonban megnyugtatóan egyik irányba sem tudták eldönteni. Egy dolgot azonban megállapíthatunk, ha IV. Károlyt 1918 után is megillette a fokozott büntetőjogi védelem, akkor halála után az Habsburg Ottóra is kiterjedt, hiszen mindez nem volt a koronázáshoz kötve.
15
LAMMASCH 1911, 122–123. ANGYAL 1930, 13. 17 Uo. 16
112
Szabó István
VI. A kormányzó büntetőjogi védelme A sértetti kör következő érdekes eleme a kormányzó volt. Alapesetben ugyanis ő sem tartozott a felségsértés tényállása által védett személyek közé. Csemegi – ideiglenes állapotról lévén szó – egyáltalán nem foglakozott a kérdéssel, így 1920-ban, ha a törvényhozás nem veszi napirendre, joghézag állt volna elő. A kormányzó sérelmére elkövetett egyes cselekményeket vagy a felségsértés, vagy a lázadás körébe kellett besorolni. Láthattuk, hogy a felségsértés védelme sokkal több cselekményre terjedt ki. A lázadás által védett államhatalmi szerveknél (országgyűlés, kormány, közös ügyi delegációk) csak a valamilyen döntésre való kényszerítés a szankcionált tényállás, s nem az egyes szervekben tevékenykedő személyeket védi, hanem a testületre gyakorolt nyomás meríti ki a tiltott tényállást. Ha valaki a kormány, vagy az országgyűlés tagját egyénileg próbálta valamilyen döntés meghozatalára kényszeríteni, akkor ez „a hatóságok, országgyülési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak” tényállását merítette ki,18 amelyik a lázadásnál enyhébb megítélés alá esett. Ha azonban valaki a királyt kényszerítette valamilyen döntés meghozatalára, az a lázadásnál súlyosabban minősülő felségsértés volt. Amennyiben 1920-ban semmilyen döntés nem születik, akkor a kormányzó büntetőjogi védelme csak a felsoroltak legenyhébb változatából, a hatósági közegekkel szembeni erőszak tényállásából állt volna. Ha a ma hatályos Btk.-t fellapozzuk, láthatjuk, hogy a köztársasági elnök a kormánynyal és az országgyűléssel azonos védelemben részesül, általában a hatósági közegeket megillető védelmen túl a lázadás tényállása és védi tevékenységét.19 Ennek a cselekménynek a tartalmi elemei megegyeznek a Csemegi-kódexben meghatározottal, ami azt is jelenti, hogy megölése, testi sértése esetén nem esik külön a számára meghatározott, kiemelt büntetőjogi tényállás védelme alá. Visszatérve tehát a kormányzóra, ezért említettem, hogy 1920-ban vagy a lázadás, vagy a felségsértés körébe be kellett emelni a személyét, hiszen e nélkül igen csekély büntetőjogi védelemben részesült volna. A kormányzó végül is a királlyal azonos elbírálás alá került,20 vagyis a felségsértés tényállásának védelme alá helyezték. Tette ezt a törvény úgy, hogy ugyanazon paragrafus következő bekezdése21 a kormányzó felelősségéről szólt, s a hozzáfűzött miniszteri indokolásban megjegyzi: ,,A kormányzó közjogi állása ugyanis nem azonosítható a szuverén államfő állásával, hanem megfelel annak a jogállásnak, amelyet a köztársaságban 18
1878:V. tc., 163–170. 1978:IV. tv. 20 1920:I. tc. 14. § (1) bekezdés. 21 1920:I. tc. 14. § (2) bekezdés. 19
A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben
113
a köztársasági elnök tölt be;”22 Az 1920:I. tc. 14. § (1) bekezdése megállapítja a kormányzó sérthetetlenségét, és a királlyal azonos büntetőjogi védelmét, majd rögtön utána a (2) bekezdés viszont a közjogi felelősségét. Ez azonban semmilyen ellentmondást nem hordoz magában, s azért elemeztem hosszasabban, hogy a Csemegi-kódex felségsértési tényállására, s egyáltalán a felségsértés fogalmára vonatkozóan egy fontos konklúziót levonhassunk. Ez pedig az, hogy a „felség” szónak mi a pontos jelentése, a felségsértés milyen felségjogok védelmét hivatott garantálni. VII. A felségsértés mint az állami felségjogok védője A kormányzónál a királlyal azonos büntetőjogi védelem megadása egyáltalán nem jelentette azt, hogy a törvényhozás az ideiglenes államfőt a királyi felség fogalmi körébe helyzete volna át. A felségsértés ugyanis – s ez nincs másként a Csemegi-kódexben sem – nem a királyi felség, hanem az államfelség megsértését jelenti. Ebből egyenesen következik az is, hogy a felségsértés tényállása nem államforma függő, az a köztársaságokban is minden további nélkül használható elnevezés. Így pl. a „Hochverrat” mind Ausztriában, s mind Németországban megmaradt büntetőjogi tényállásként a köztársaság kikiáltása után is. A kormányzó sérthetetlensége sem áll szemben azzal, hogy tartalmilag inkább köztársasági, mint monarchikus államfői típus. Az államfői sérthetetlenségnek ugyanis két jól elkülöníthető tartalmi eleme van, az egyik a közjogi felelőtlenség, a másik pedig a fokozott büntetőjogi védelem. A monarchiákban az államfői sérthetetlenség szinte kivétel nélkül mindkét elemet magába foglalta, a köztársaságokban azonban csak az utóbbit, de azt sem egyenlő mértékben. Korábban említettem, hogy a felségsértésnek Csemegi három fontos védett tárgyát határozta meg: az uralkodót, az államterületet és az alkotmányt. Az utóbbi kettő – kivétel nélkül – a köztársasági államformában is a legszigorúbb védelem alá tartozik. Az alkotmányos berendezkedés erőszakos megváltoztatása, vagy az államterület erőszakos megcsonkítása itt is az állami felségjogok legsúlyosabb sérelmét jelenti.23 A köztársasági államberendezkedéssel azonban egyál22
Az 1920:I. tc. 14. §-ához fűzött részletes indokolás (2) bekezdése. Ennek jegyeit a ma hatályos magyar büntetőjog keretei között is fellelhetjük. Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának tényállása (Btk. 139. §) szinte teljesen lefedi a Csemegi-kódex vonatkozó szabályait. A hatályos Btk. államelleni bűncselekményei azonban szerkezetileg már több ponton eltérnek a Csemegi-kódextől, például abban, hogy mely bűncselekmények elkövetői lehetnek csak magyar állampolgárok, s melyek elkövetője lehet bármely személy. A hatályos Btk. 144. §-a által rögzített hazaárulás tényállása ugyanúgy tartalmazza az államterület védelmét, azzal az eltéréssel, hogy elkövetője csak magyar állampolgár lehet, míg Csemeginél ez a korlátozás nem állt fenn. 23
114
Szabó István
talán nem összeegyeztethetetlen az államfő fokozott védelme sem. Az csak a jogalkotó szabad elhatározásán múlik, hogy a köztársasági elnök sérelmére elkövetett egyes cselekményeket csak a többi államhatalmi szervvel (törvényhozás, kormány) egyformán ítéli meg vagy beemeli az állami felségjogok legszigorúbban védett körébe. Példának okáért az 1924-es görög,24 az 1926-os török25 vagy az 1927-es német26 büntetőjogi törvénytervezet tartalmazott ilyen rendelkezéseket. A 3. pontban meghatároztuk azon tényezőket, amelyeket a felségsértés, mint büntetőjogi tényállás védelemben részesít: az uralkodó, az alkotmány és az államterület. A 4–7. pontokban – megfelelő részletességgel – ennek az első elemét, az uralkodó ellen elkövetett felségsértési cselekményeket tekintettük át. Ezt követően, s némileg rövidebb terjedelemben, az alkotmány és az államterület elleni felségsértési cselekmények megvitatásának kell következnie. VIII. Az alkotmány ellen irányuló felségsértés Az alkotmány ellen irányuló felségsértés tényállási elemei a trónöröklési rendnek, a magyar állam alkotmányának, illetőleg a magyar államot képező országok közötti államközösség, vagy az Osztrák–Magyar Monarchia másik államához (Ausztria) fűződő viszony erőszakos megváltoztatása. Hazánknak ebben az időben nem volt írott alkotmánya, sok esetben történeti hagyományok határozták meg az alkotmányos szabályokat. Ezért az alkotmány erőszakos megváltoztatása kapcsán a bírói gyakorlat alakította ki, hogy pontosan mik számítottak a büntetőjog által védett részeknek. Vitathatatlanul ide tartoztak például a törvényhozó és végrehajtó hatalom szervei, akik ezek működését akarták erőszakosan megváltoztatni, azok kimerítették a felségsértés tényállását.27 Valószínűleg az alkotmány pontos körülhatárolhatóságának hiánya késztette arra Csemegit, hogy olyan elemekkel egészítse ki a tényállást, amely lényegében benne foglaltatik az alkotmányos rend fogalmába. Nyilvánvaló, hogy a trónöröklési rend, vagy az osztrák–magyar közjogi viszony része a magyar állam alkotmánynak. Mindkettő a Pragmatica Sanction nyugszik, ami a magyar közjog egyik legfontosabb sarkalatos törvénye volt. Aki a Pragmatica Sanctio erőszakos megváltoztatására törekedett, annak célja vitathatatlanul a magyar állam alkotmányának erőszakos megváltoztatása volt. Meglátásom szerint ezek nem új tényállási elemek voltak, hanem inkább példálózó felsorolások. A védett jogtárgyak pontos körét a bírói gyakorlat alakította ki, de amit ezek kö24
ANGYAL 1930, 10. Uo. 26 Uo., 11. 27 Uo., 22. 25
A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben
115
zül a törvény tételesen megemlített, az nem képezhette bírói mérlegelés tárgyát, hanem egészen biztosan védte a büntetőjog. Az alkotmány ellen irányuló felségsértésnek nem kellett befejezettnek lennie, hiszen a büntetőjog a befejezett alakzatát nem is tudta kezelni. Ha ugyanis az erőszakos megváltoztatás befejezetté válik, az állam elveszti a büntetőhatalmát.28 A forradalmárok pedig a megdöntött államberendezkedés törvényei alapján nem fogják önmagukat elítélni. Ennek következménye, hogy a teljes tényállás egy kísérleti alakzat. Az uralkodó elleni felségsértésnél a kódex az alábbiak szerint fogalmaz: „A felségsértés bűntettét követi el…”,29 míg az alkotmány elleni felségsértésnél: „A felségsértés büntettét képezi azon cselekmény is, mely közvetlenül arra van irányozva, hogy:”30 A megváltoztatásnak fontos tényállási eleme a cselekmény erőszakos volta. Ez pedig jellegéből eredően olyan tevékenységet igényel, amelyet egy ember vagy kisebb csoportosulás nem igazán tud megvalósítani. Ehhez tömeg, szervezett párt szükséges, valamint komoly fegyveres csoportok.31 Az alkotmány elleni felségsértés büntetési tétele szintén tíztől tizenöt évig terjed, de nem fegyház, hanem államfogház,32 ami mindenképpen egy privilegizáltabb végrehajtási forma. IX. Az államterület elleni felségsértés Az államterület elleni felségsértés témánk utolsó eleme, amelyet Csemegi az alkotmány elleni felségsértéssel egy paragrafuson belül helyezett el.33 Ennek alapvető oka az lehetett, hogy ugyanúgy a kísérleti stádiumot akarta meghatározni büntetendő alakzatként, mint a másik csoportnál.34 Nem kell az államterület sérelmének ténylegesen megvalósulnia, büntetőjogi szempontból már az erre irányzott cselekmény is befejezett stádium. A tiltott cselekmény pedig: a magyar állam területének, vagy egy részének idegen uralom alá juttatása, vagy a magyar államtól való elszakítása, ha mindez erőszakkal történik. Az idegen uralom alá juttatás más államhoz való csatolást feltételez, az idegen uralom alá juttatás nélküli elszakítás pedig önálló állam alapítását.35
28
Uo., 23–24. 1878:V. tc. 126. §. 30 1878:V. tc. 127. §. 31 ANGYAL 1930, 23. 32 1878:V. tc. 129. § (1) bekezdés. 33 1878:V. tc. 127. §. 34 ANGYAL 1930, 24–25. 35 Uo. 29
116
Szabó István
Az osztrák–magyar államjogi kapcsolat sajátos hatása volt, hogy a kódex az osztrák állam területét is a magyarhoz hasonló büntetőjogi védelemben részesítette. Mindez persze a másik oldalon is így volt, az osztrák Btk. is védte a magyar állam területét. A Pragmatica Sanctioból eredő védelmi közösségnek ez egy teljesen logikus következménye volt. Ha Ausztria területi épségét bármilyen veszély fenyegette, az Magyarország részéről ugyan olyan védelmi kötelezettséget váltott ki, mintha az a magyar állam területe ellen irányult volna. Az elmélet szintjén érdekes kérdést vet fel, hogyha valaki a Monarchia egyik államától a másikhoz akart erőszakkal területet átcsatolni, az is mindkét állam joga szerint büntetendő volt-e? Amelyiktől elszakítják a területet, annak a joga szerint nyilvánvalóan büntetendő, a másik állam joga szerint viszont nem. Legalábbis az osztrák oldalon ilyen állásponttal is találkozhatunk.36 Az alkotmány elleni felségsértésnél említettem, hogy a kódex egy másik jogág, az alkotmányjog által meghatározott rendszert véd. Az államterület elleni felségsértésnél is hasonló a helyzet, ugyanis a védett terület terjedelmét a nemzetközi jog határozza meg, s a büntetőjog mindig az aktuális államterületet védi.37 Az államterület elleni felségsértés büntetése időtartamát tekintve megegyezett az alkotmány elleni felségsértésnél meghatározott tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel. Végrehajtási fokozatát tekintve azonban az államfogház helyett azt lényegesen súlyosabb körülményeket jelentő fegyházban kellett letölteni. X. Összegzés Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a modern hazai büntetőjogban az államelleni bűncselekményeket igen előremutató módon kodifikálták. Ez már igaz volt az 1843/1844-es büntető javaslatra, de különösen a Csemegi-kódexre. Az nemcsak a korábbi magyar szabályokhoz képest volt előrelépés, hanem európai viszonylatban is kimagasló volt. A legnagyobb eredményt az egyes államelleni bűncselekmények részletes elhatárolása, és a szankciórendszer differenciálása jelentette. Ezt nagyon jól szemlélteti a Csemegi Károly által meghatározott alábbi elv: „Mindazonáltal ez esetben sem szabad, s nem igazságos minden ide tartozó büntettet ugyanazon büntetéssel büntettetni, mert a fokozatosság itt sem mellőzhető az igazság elvének megsértése nélkül: épen ugy nem, a mint a többi büntetendő cselekmények különböző bűnösségi fokozatai esetében.”38
36
LAMMASCH 1911, 123. ANGYAL 1930, 24. 38 Különös Rész I. Fejezethez (felségsértés) fűzött indokolás (7) bekezdés. 37
A felségsértés tényállása a Csemegi-kódexben
117
István Szabó Der Tatbestand des Hochverrates im ungarischen Strafgesetzbuch von 1878 Zusammenfassung Das ungarische Strafgesetzbuch von 1878 (Csemegi Kodex) hat – als eines der ersten in Europa – das Prinzip der Proportionalität auch bei Verbrechen gegen den Staat konsequent durchgesetzt. Im österreichischen Strafgesetzbuch von 1852 war der Hochverrat noch in allen Fällen mit der Todesstrafe bedroht. Der Csemegi Kodex sah die Todesstrafe hingegen nur für die schwersten Fälle vor. Durch Tatbestand des Hochverrats wurden im Csemegi Kodex folgende Rechtsobjekte geschützt: die Person des Königs, die Verfassungsordnung und die Gebietseinheit des Staates. Die Todesstrafe sah der Kodex nur für den Versuch oder die Vollendung der Tötung des Königs vor. In der Zwischenkriegszeit wurde dieser strafrechtliche Schutz nicht automatisch auf den Reichsverweser ausgedehnt. Der Reichstag musste diesen durch ein Gesetz ausweiten. Es ist eine interessante Frage, ob das Recht des Hauses Habsburg auf den ungarischen Thron strafrechtlich geschützt wurde oder nicht. Es gilt zu berücksichtigen, dass das Strafgesetz den König auch dann schützt, wenn er sein Regierungsrecht nicht ausüben kann. Der Schutz der Verfassungsordnung ist ein besonderer Tatbestand, weil der Staat hier nur den Versuch strafrechtlich verfolgen kann. Bei Vollendung der Tat verliert der Staat seine Strafgewalt, und der Täter kann somit nicht mehr bestraft werden. Die Frage nach dem Stadium des Versuches ist daher eine im Hinblick auf die Strafbarkeit wesentliche Frage.
