Polónyi István
A felnőttképzés finanszírozása
9. Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferencia 9th Hungarian National and International Lifelong Learning Conference Szegedi Tudományegyetem 2013. április 18-19.
FELNŐTTKÉPZÉS CÉLJAI
A felnőttképzés jelentősége és céljai Theodore Schultz szerint az emberi tőkét növelő öt fő tényező – a formális, szervezett, elemi, közép- és felsőfokú oktatás valamint – az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások továbbá – a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében megvalósuló vándorlása és – a munka közbeni képzés mellet – a felnőttképzési programok. (Schultz, 1983.)
Schultz szerint az emberi tőke mind közvetlen mind közvetett (külső) hatásaival hozzájárul a gazdasági fejlődéshez. A társadalom, gazdaság, tudomány, technológia fejlődésének következtében a termelő ember ismeretei elavulnak, s így egyre nagyobb súllyal jelentkezik a folyamatos továbbképzés szükségessége. Az egész életen át tartó oktatás azonban ennél többet jelent. "Az egész életen át tartó oktatás ahhoz nyújt eszközöket mindnyájunk számára, hogy megtaláljuk a munka és a tanulás egyensúlyát, hogy aktív polgárok lehessünk” Oktatás - rejtett kincs. (1997)
A felnőttképzés jelentősége és céljai Az OECD megközelítése szerint az élethosszig tartó tanulás három alapvető célja – a személyiségfejlődés, – a szociális összetartás és – a gazdasági növekedés (1996: Lifelong learning for All )
Az EU megfogalmazása szerint „az élethosszig tartó tanulás egy lényeges politika az állampolgári minőség, a társadalmi kohézió és a foglalkoztatás fejlesztéséért”. (Lisszaboni stratégia 2000) A Tanács állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (2011/C 372/01) című dokumentum megállapítása szerint: „a gazdasági válság mind rövid, mind hosszú távú következményeinek a kezelése céljából szükség van arra, hogy a felnőttek rendszeresen növeljék személyes és szakmai készségeiket, kompetenciáikat. A munkaerőpiac jelenlegi instabilitására és a társadalmi kirekesztettség csökkentésének szükségességére tekintettel ez különösen érvényes az alacsony képzettségű munkaerőre. Azonban minden felnőttnek – köztük a magasan képzetteknek is – jelentős előnye származhat az egész életen át tartó tanulásból.”
RÉSZVÉTELI JELLEMZŐK
A felnőttképzési részvétel jellemzői itthon és a fejlett világban
Az iskolarendszerű felnőttképzés résztvevői Magyarországon 1950-2011
Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés résztvevői Magyarországon 1995-2012
Mitől függ a részvétel? • A részvételi arányok korrelációt (+0,5835) mutatnak az egy főre jutó GDP-vel, – tehát az iskolarendszeren kívüli képzés részvételében való lemaradásunk összefügghet gazdasági helyzetünkkel. – Ennek ellenére meglehetősen ijesztő, hogy a felnőtt népesség több mint 90%-a semmilyen képzésen nem vesz részt.
• További tényezők, amelyek befolyásolják a részvételi arányokat – az állami szerepvállalás, • beleértve a vállalatok képzési politikáját ösztönző/kényszerítő adópolitikát,
– az ösztönző finanszírozási módszerek, és persze – az egyének motivációi.
A FINANSZÍROZÁS FORMÁI MÓDSZEREI
A felnőttképzés finanszírozási módszerei
Milyen finanszírozás legyen? A korábban már idézett „A Tanács állásfoglalása a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról (2011/C 372/01) című dokumentum Európai cselekvési program a felnőttkori tanulásra” című melléklete a finanszírozásról is ír. Eszerint „a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy mindenekelőtt….hozzanak létre olyan életképes és átlátható rendszert a felnőttkori tanulás finanszírozására, amelynek alapja: – a felelősség megosztása, – a felnőttkori tanulás iránti magas fokú állami kötelezettségvállalás, – a fizetni nem tudók támogatása, – a pénzforrások kiegyensúlyozott, az egész életen át tartó tanulás folyamatát végigkísérő elosztása, – valamennyi érdekelt fél méltányos pénzügyi hozzájárulása, továbbá – a hatékonyabb és eredményesebb finanszírozás innovatív eszközeinek feltárása.
MENNYIT KÖLTÜNK FELNŐTTKÉPZÉSRE?
A felnőttképzés finanszírozásának terjedelme – az egyes teherviselők szerepe a.) Az állam •Az állam – közvetett, tehát az intézményeknek nyújtott támogatás formájában – támogatja az iskolarendszerű felnőttképzést – Az iskolarendszerű felnőttképzés állami támogatása évi 22-23 milliárd Ft (2009-ben 22,1 milliárd, 2010-ben 22,5 milliárd, 2011-ben 23,6 milliárd forintra becsülhető).
•Az állam az iskolarendszeren kívüli képzést is támogatja. – az állam(háztartás)i forrásból származó felnőttképzési támogatás 2009ben közel 17 milliárd forint volt (ÁSZ jelentés) – Ennek két legmeghatározóbb összetevője • a vállalkozásoktól (munkáltatóként) a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére kifizetett képzéstámogatás (51%), valamint • a Munkaerőpiac Alapból kifizetett képzéstámogatás (37%)
•Államilag kondicionált hiteleknek (Diákhitel 1. és 2.) – alig van jelentősége a felnőttképzésben – 2012-től a hitelhez jutás életkori határát leszállítják a 35. életévre (a korábbi 40-ről)
A felnőttképzés finanszírozásának terjedelme – az egyes teherviselők szerepe b.) A vállalatok és szervezetek •A vállalatok és foglalkoztató szervezetek a 2009-es iskolarendszeren kívüli képzések támogatásából 17%-ot viselnek, ami meglehetősen szerény ráfordítási arány. – Ugyanakkor csalóka ez az alacsony arány, - ugyanis mint fentebb említettük az állami ráfordítás felét a szakképzési hozzájárulás teszi ki. Ráadásul az állami kiadások további 7%-a a költségvetési szervek által munkáltatóként fizetett képzéstámogatás, amit lényegében ide is lehetne sorolni.
c.) A résztvevők •A képzésben résztvevők 2009-ben az iskolarendszeren kívüli képzés ráfordításainak több mint negyedét finanszírozták, (10,6 md Ft) •Hozzá kell tenni, hogy az iskolarendszerű képzésben, a felsőoktatási részképzésben részt vevő államilag nem finanszírozott hallgatók ugyanebben az évben mintegy 20 milliárd forint költségtérítést fizettek. d.) Egyéb források •Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés forrásai között (2009-ben) jelentős, közel 11%-ot tettek ki az Uniós és egyéb nemzetközi források és hazai társfinanszírozásuk.
Az alacsony vállalati teherviselés (ellentmondásai ellenére is) nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő. A munkaadók ilyen irányú kiadásai egyértelműen a legalacsonyabbak, az OECD országok között.
Összességében a felnőttképzés két legnagyobb teherviselője (2009-ban) az állam és a tanuló egyén. Ugyanakkor a vállalatok meglehetősen szerény terheket viselnek alkalmazottaik képzésében. Az összes számba vett felnőttképzési kiadás 2009-ben a GDP mindössze 0,3%-át tette ki.
KONKLÚZIÓK
Konklúziók A 20. század második felétől a felnőttképzés átalakult. •A korábbi hiánypótló szerep helyébe egyre inkább a folytató, az át- és továbbképző szerep lép. •Egyben a felnőttképzés fogalma is átalakul, s helyébe az életen át tartó tanulás fogalma lép. •Mindezek átalakítják a felnőttképzési aréna szereplőinek motivációit is. A felnőttképzés részvételi arányai viszonylag szoros összefüggést mutatnak a gazdasági fejlettséggel: •A hazai viszonylag alacsony részvételi arányok ezzel is összefüggnek, a hazai felnőttképzés viszonylag alacsony szintje az ország gazdasági fejlettségével nagyjából összhangban van. •Másoldalról éppen a recesszió idején kellenének nagyobb ráfordítások a felnőttképzésben, (elsősorban az állam részéről)
Konklúziók - folyt Az egyének felnőttképzési részvétellel kapcsolatos motivációit jól magyarázza az emberi tőke elmélet. •A felnőttképzés különböző formáiban való részvétel egyéni belső megtérülési rátái igen magasak. •a felnőttképzés motivációs rendszerében meghatározó szerepet játszik a státuszkonfliktus elmélet, amely szerint a felnőttoktatás fő feladata, hogy muníciót adjon az álláskereséshez, a karrierépítéshez. – Így felnőttképzésben meghatározóan a magasabb iskolázottságúak vesznek részt, azzal a céllal, hogy második, kiegészítő stb. végzettséget, diplomát szerezzenek, bizonyítva alkalmasságukat – ezért fontos az olyan felnőttképzési politika, amely az alacsony iskolázottságúak részvételét ösztönzi
Konklúzió folyt A munkaadók motivációjáról a standard közgazdasági elmélet úgy véli, hogy •a racionális munkaadók költségvállalási hajlandósága korlátozott, •csak a speciális (azaz a csak náluk hasznosítható ismereteket adó) képzések esetében hajlandók – de akkor is csak részben – vállalni a képzés költségeit A menedzsment irodalom megközelítése más, •eszerint a képzés, továbbképzés, fejlesztés meghatározó része az emberi erőforrás menedzsmentnek. •A képzés a vállalatok – főleg a nagyvállalatok – humán politikájában a piaci alkalmazkodás egyik alapvető eleme, •de egyben az alkalmazottak motivációjának eszköze is. •hozzá kell tenni, hogy a munkaadók képzéssel kapcsolatos kiadásai nem kizárólag saját döntésükön múlnak. Ugyanis sok országban a munkaadókat törvény kötelezi meghatározott alkalmazotti képzés viselésére (pl. Franciaország), vagy képzéssel kapcsolatos adók fizetésére, illetve annak visszaigényelhetőségére (pl. Magyarország).
Konklúzió folyt A felnőttképzési aréna meghatározó szereplője az állam. Az állam oktatási szerepvállalására a standard közgazdasági magyarázat legfontosabb érveként azt szokták felhozni, hogy az oktatás •részint közvetlen, •részint közvetett társadalmi hasznokkal jár. •Más oldalról a gazdaságpolitikai megközelítések a munkaerőnek a gazdaság szerkezeti változásaihoz történő gyorsabb alkalmazkodását emelik ki. Az államnak •mindenképpen feladata a jogszabályi feltételeket megteremteni, – amelyek biztosítják a hozzáférés lehetőségét minden felnőtt számára, és – ösztönző finanszírozási erőteret létrehozni.
•Ez nem jelent feltétlenül kiemelkedő állami pénzügyi támogatást, de mindenképpen jelent ösztönzést, garanciákat és szabályozottságot a felnőttképzések területén a tanulni akaró felnőttek számára. •Bizonyos társadalmi rétegek, célcsoportok esetében finanszírozási és erőteljesebb koordinációs szerepet is el kell látnia a felnőttképzés területén. A munkanélküliek, a szociális hátrányos helyzetű csoportok esetében az állam esélyteremtő szerepe nélkülözhetetlenné teszi a képzések támogatását és bizonyos irányítását.
Összegzésül A hazai felnőttképzés: •a fejlett országokhoz hasonlítva – viszonylag alacsony fejlettségi szintet mutat. •a vállalatok részéről alacsony teherviselési hajlandóság jellemzi, •nélkülözhetetlen lenne olyan finanszírozási formák és ösztönző adórendszer kimunkálása, amely a vállalatok tehervállaló készségét növelné. •mozgatórugója jelenleg meghatározóan az egyéni érdekeltség, – ami azzal a következménnyel jár, hogy a felnőttképzésnek alapvetően azok az alrendszerei fejlődnek, ahol a potenciális résztvevők egyrészt magas várható egyéni megtérülési rátában reménykedhetnek, másrészt pedig jelenlegi keresetük elegendő forrást biztosít a megélhetésük mellett a képzési költségek fedezetére. – tehát alapvetően a magas iskolázottságú és keresetű rétegek a meghatározó résztvevői.
•A felnőttképzés kiterjedéséhez szükséges, hogy – mind a munkáltatók, mind az állam felismerjék érdekeltségüket – s olyan támogatási és képzés-, befektetés-ösztönzési rendszereket (pl egyéni tanulási számlák, tandíjhitelrendszerek, utalványrendszerek stb.) építsenek ki, amelyek elősegítik a többi réteg bekapcsolódását a felnőttképzésébe.
•Ehhez világos állami felnőttképzési oktatáspolitika szükséges, amely egyértelműen azonosítja – az egyes célcsoportokat, s – azok képzésbe vonási céljait, – s ezen célcsoportokhoz megfelelő ösztönzési és támogatási rendszereket rendel.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET
